we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Jean Grey
Csüt. 14 Dec. - 20:40

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szer. 13 Dec. - 20:38

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Kedd 12 Dec. - 18:53

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 10 Dec. - 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Jamie Cavenaugh
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Alysa Tate
 
Ryan Bane
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Blazer Pub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Blazer Pub   Vas. 8 Szept. - 10:31

First topic message reminder :

A város központjában található pub, ami talán a legforgalmasabbnak mondható North Salemben, minden bizonnyal a kedves kiszolgálás és a közvetlen pincéreknek köszönhetően. Belépve egy széles pulttal találod magad szemben, ahova nyugodtan leülhetsz, ha csak meginni szeretnél valamit, vagy beszélgetni a csapossal, aki tuti, hogy erre készségesen rendelkezésedre fog állni. Jobbra pillantva meglátod a kisebb területet, ahol 6 db szépen megterített kis asztal található, a fal mellett pedig néhány box, ahova beülhetsz egy finom ebédet, vagy vacsorát elfogyasztani. Azonban számíts rá, hogy ez jellemzően egy olyan hely, ahol inkább a zsírosabb kaják vannak előnyben, de ha nagyon akarod azért salátával is szolgálni tudnak.
Ezen kívül padig akad még egy kisebb félreeső terem is, ahol két biliárd asztal, egy csocsó és két darts tábla is megtalálható, ha valaki nem csak ücsörögni szeretne, netán kifejezetten le szeretné dolgozni az elfogyasztott falatokat.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : James Mardsen
Hozzászólások száma : 138
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Vas. 22 Feb. - 19:14

Jean & Scott  





 Valahogy úgy vagyok az egész dologgal, hogy adhatok egy esélyt, mi történhet ha csalódok? Ugyanaz, ami eddig is? Megvonom a vállamat, továbbállok, és ezután még annyira sem fogok bízni az emberekben. Ha úgy hagyom itt North Salemet, hogy megint kiderül, értelmetlen bárkihez is kötődni, rosszabb leszek, mintha nem s próbáltak volna itt tartóztatni. Akkor aztán belevetem magam az éjszakába, nem lesz megmentősdi, nem érdekel majd a bátyám sem. De miért is kéne ennyire sötét jövőt előrevetíteni? Most fogjuk rá nyugalom van. Az irányításmániás professzor máris azon spekulál, hogyan faraghatna belőlem ténylegesen Küklopszot, a diákok felnőtt generációjának leendő vezetőjét. Kissé távol állunk még ettől, sok mindenről kell még meggyőznie, meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Lepattanok hát a motorról, hogy Jean-t átfogva nyomjak két puszit az arcára. Észre sem veszem a változást, ennyire azért megmaradtam felületesnek, a saját eredményeimre vagyok fogjuk rá büszke, önelégült, így vélhetően magamról fogok többet beszélni, neki alig szoktak problémái lenni, míg én vonzom azokat.
Azt nem állítom, hogy a külsőmben változott volna valami. Tökéletesen feketében vagyok, a tapasztalataim még mindig keserűek, a bőrdzseki is megvan rajtam, ám tökéletesen borotvált vagyok, és talán kissé kevésbé csapzott. Félmosolyt kap tőlem, ebben igaza van, kevésbé cinikus ez így, de nem kell aggódnia, úgyis kijön majd belőlem valami olyasmi, nem tudom megtagadni magamat, de legalább nem vagyok olyan kedvemben, hogy bárkit felrúgnék.
- Miért, el akarod rontani? – Szúrok oda a szokásos gunyoros stílusomban, de mégis, igaza van, más ez így, oldottabb a hangulatom, és ez akár le is nyugtathatja őt, ha netán zaklatot állapotban lenne. Így folytatom, hogy már útközben belekezdjük a csevejbe.
- Felőlem, ahogy gondolod. – Tényleg, mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ő bizony legalább 1-2 évvel fiatalabb nálam. Őrület ez így, hiszen pár éve még kevésbé figyeltek az ilyesmire, én Anouk mellett lazán megtanultam asztal alá inni az ellent. Nos mindegy, ha üditőzne, nekem aztán halál mindegy. Belépünk a krimóba, hogy levágjuk magunkat az egyik sötétül megvilágított boxba, hogy aztán megrendeljük a bour-bont és a kólát. A kis malacorra ugyanolyan szögben áll, kiváncsi vagyok, milyen felnőtt lesz.
- Maradok még valameddig. Kivételesen hallgattam rád, és felmentem Xavierhez. Hadd ne részletetezzem a dogmáit, fogjuk rá,h ogy marasztalt. – Hátrapillantok, a pincér még sehol, pedig már alaposan megszomjaztam. Így visszapillantok a kislányra, hogy belé bólintsak, vegye csak át nyugodtan a fonalat. Vele már megvan az a bizalmi kapocs, hogy közel ülök, a szemüvegen át nagyjából láthatja a szemeimet is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 203
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Szomb. 21 Feb. - 21:41


Scott & Jean

Ha elmondom neki a lényeget, tuti biztos, hogy ki fog akadni. Félek tőle legalábbis nagyon, hogy ez lesz majd a vége, pedig nem is tudom, hogy van-e oka rá. Mondjuk eddig még nem sokaknak beszéltem Hansról, simán vannak olyanok a birtokon, akik azt hiszik, hogy az öcsém. Oké persze a viselkedése alapján nem ez jön le, mert hát volt már rá példa, hogy valakitől megijedt és úgy karolta át a lábamat sírva mamát emlegetve, hogy az nagyon egyértelmű helyzet volt, szóval... nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy ennél jobb legyen a helyzetem, de... valahogy akkor is el kell majd mondanom Scottnak. Vele azért mégis csak jóban vagyok és illene tudnia, főleg akkor, ha már a kezdeti sztorit is ismeri azért nagyjából, legalábbis annyira, amennyire én, mert hát jobban nehéz lenne, hiszen az emlékeim még mindig nagyon hiányosak.
Azért jól esik, hogy ilyen közvetlenül köszönt, bár tőle ez nem is meglepő és most nincs is az az nagy életutálat az arcán, ha jól látom, amit már olyan sokszor láttam. A puszikat természetesen én is viszonozom csak szép finoman, és azért mosolyt is sikerül varázsolni az arcomra. Nem mondom, hogy annyira nehéz lenne, nem erről van szó, csak hát azért mégis csak izgulok vagy mi fene és ez nagyban megnehezíti a helyzetemet.
- Te viszont... mintha jobb kedvű lennél. - jegyzem meg azért mosolyogva, mert tényleg így van. Azért vele eddig többnyire elég kellemetlen helyzetben találkoztam, amikor épp valamit rombolt, vagy csak simán nem volt jó kedve, de most úgy fest, hogy nem erről van szó. Tényleg határozottan jó, vagy legalábbis semlegesnek tűnik. - Nekem tudod elég lesz azért egy kóla. - oké tudom, hogy ihatnánk, de nem hiszem, hogy nekem adnának itt alkoholt, azért eléggé látszik rajtam, hogy nem ütöttem meg még a korhatárt, szóval még egy sört se kaphatnék, na nem mintha amúgy kívánnám. De azért mondjuk a mogyorós tál jól jöhet, szóval azt magamhoz ragadom az asztal széléről. Tudom, hogy egyesek erről hogyan vélekednek, a sok baci, meg minden, mert ki tudja, ki nyúlt bele előtted, de engem ez nem különösebben érdekel igazából, nem vagyok ennyire finnyás.
- Ha és hogy vagy? Rég beszéltünk nem igaz? - nem ment el a suliból, szóval remélhetőleg azért jobb most a helyzet, mint mondjuk régebben. Gondolom volt oka rá, hogy végül is a mellett döntött, hogy maradjon a suliban és még se álljon tovább. Mégis csak ahogy én mondtam is van benne bőven jó, van ami miatt érdemes itt lennie és igenis van olyan is, akinek hiányozna, ha nem lenne, mint pl. én és Alex. Talán ez is számít.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : James Mardsen
Hozzászólások száma : 138
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Csüt. 19 Feb. - 17:40

Jean & Scott  





Nagyjából sikerül magamban letisztázni a dolgokat. Anouk nem fog visszajönni, szarik a fejemre, Sylvie tekintetében mindig meglesz az elválasztó erő, hogy nagyon mások vagyunk, Alex meg éli a világát mint a birtok hős megmentője. A professzorhoz felmentem beszélgetni, és fogjuk rá, kissé megszívleltem a dolgot, amiket mondott. Talán ha úgy viselkedem, hogy mások is felfigyeljenek rám, ne pedig öncélúan, egyszer akár felelősséget is tudok majd másokért vállalni. Ez olyan visszásnak tűnik, nem igazán érdekelt eddig mások sorsa, legalábbis bevallottan nem. Aztán mégis úgy hozza a helyzet, hogy kénytelen-kelletlen foglalkozom velük, mert nem tudok elmenni a problémák mellett, mint régen. Mint ahogyan Angelát sem bántottam, ahogyan Sylvie-t is megmentettem, ahogyan Jean lelkét is ápoltam az utóbbi időben. Furcsa a lány a maga bolondos módján, nem is tudom, hogy mit lehet vele kezdeni, egyszerűen hihetetlennek tűnik, amit a tóparti dologról mesélt. Remélem azóta jobban van, mert az elmúlt hetekben nem voltam a városban, egy régi haverom Bill megkeresett, hogy valami banda kezd őrültködni a new yorki mulatója környékén, védelmi pénzt akarnak szedni, legyek már annyira macsó, és jó fej, hogy odalépek kisegíteni, azaz lerendezni az ügyet. Hát nem vagyok én afféle sötétben mászkáló, rosszfiúkat levadászó arctalan hős, de most kivételesen a régi idők emlékére megtettem. Volt pár kitörött nyak, magamat megcsúfolni nem tudom, erőteljesen fejlődnöm kell még, ha a professzor utat is akar mutatni. Egyenlőre jó nekem az antihős szerep, aztán meglátjuk. Koradélután érkeztem vissza, Jean-nel csak egy futó mondatot váltottunk, a piálásnál maradtunk, ha nagyjából sikerült lemosnom magamról az út porát. Szinte szó szerint, mert Bill egyik kis szőkéjével muszáj volt már levezetnem a feszültséget. Semmi érzelem, csakis testmozás, na.
Csikorogva fékezek le a kocsma előtt, már tényleg rám fér egy ital, na nem mintha Billnél nem hajlnalig tartó tivornyázásokban lett volna részem, de hát mégiscsak érdekes lesz Jean-nel iszogatni. Amilyen kis szende feje van, kiváncsi vagyok, hogy bírja. Meg úgy összességében egészen értelmes, belőlem is kihoz valami baráti jelleget, kezdeményezést, talán ő az oka, hogy hajlandó vagyok már másokat is meghallgatni. Aki képes értem teret és időt átivelve az álmaimban is megjelenni, azzal érdemes foglalkozni. Nem biztos, hogy engem keresett, de mégiscsak jelenthetek valamit, ha pont rám volt hangolódva.
Megigazítom a rubinkvarc szemüveget, s lepattanok a mociról. Végigsimítok az államon, furcsa dolog az, hogy ilyen gyakran borotválkozom, egészen makulátlan a bőröm, már-már kisfiús. Még jó, hogy a ragyogó kék szemeimet nem látja senki, különben kapnám is a nyalókát. Meglátom, hogy a közelben ott lépdel a kis barna, így végigsimítva a hajamon intek neki, és miután kitámasztottam a járgányt, megindulok felé, hogy félúton találkozzunk. A dereka alá nyúlva érintem meg, hogy nyomjak két puszit az arcára, ez végülis beleférhet.
- Szevasz kislány. Nem mondom, hogy megnőttél, mert ahogy sejtem, négy éve nem moccantál egy centit se. Na iszunk? – Nyújtom a karomat, azért kézenfogni mégsem érdemes, nem vagyunk olyan viszonyban. Ha bólogat,  akkor belépünk a füstös lebujba, hogy keressünk egy félreeső sarokboxot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 203
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Kedd 17 Feb. - 21:26


Scott & Jean

Két hétre sikerült eltűnnöm, azt hiszem ezt mindenkinek sikerült észrevenni. Persze a hazautaztam tökéletes magyarázat, csak épp az nem, hogy most itt van Hans, ami teljesen érthető, hiszen mégis csak elég furcsa hogy fiatal vagyok, nincs is kapcsolatom és mégis hoztam egy... gyereket haza magammal, aki a tetejében az enyém és őszintén szólva ezt egyelőre még nekem se sikerült rendesen feldolgoznom, pedig próbálom. Nem igazán volt tervben, hogy anya leszek, és még mindig nem tudok a helyzettel rendesen boldogulni, miután sikerült visszatérni a birtokra. Arról nem is beszélve, hogy szép lassan, majd erről mindenki tudni fog és akkor meg főleg nem tudom, hogy mégis hogyan fogok tudni mások szemébe nézni. Tudom, hogy nem kéne azzal foglalkoznom, hogy más mit gondol, de... azért az nehéz, ha minden nap látsz embereket, szembe jönnek a folyosón és furcsálló tekintetek jönnek szembe veled, akiknek biztosan minden rossz megfordul a fejében.
És azt hiszem első körben Scottal kéne ezt az egészet közölnöm, főleg hogy ő tud a dolgaimról még mindig a legtöbbet, csak hát... a fene tudja, hogyan fog reagálni, nem fog-e kellően kiakadni, mert hát erre is meg van azt hiszem az esély, én pedig eléggé rettegek tőle, hogy ő is rosszat gondol majd. Tudom, hogy Scottnak vannak azért furcsaságai, de minden ellenére, ahogyan néha viselkedik, attól még összességében rendes, de annyira még nem ismerem, hogy nem lesz-e valami negatív véleménye. Talán már hallott is pletykákat, fogalmam sincs igazából.
De jobb ezen hamar túlesni, mint amikor a ragtapaszt rántják le a gyógyuló sebről. Meg is érkezem persze busszal a célhoz. Azt üzente, hogy üljünk be valahova iszogatni egy kicsit és beszélgetni, ami azért meglepő tőle, mert hát nem olyan tipikus beszélgetős ő azt hiszem, eddig legalábbis nem annak tűnt. Amikor viszont feltűnik a távolban gondolom motorral, úgy könnyebb közlekedni, mint nekem a buszozás, akkor próbálok az arcomra varázsolni egy nyeszlett mosolyt és inteni neki, hogy meglásson. Csak akkor szólalok meg, amikor már leparkolt és le is szállt a járgányról. - Szia Scott! - azért kíváncsi vagyok rá, hogy mi van vele, hiszen rég beszéltünk és ha jól sejtem, akkor talán ő is kíváncsi, hogy mi van velem, legalábbis nagyon remélem, hogy így van, mert másnak nem is hiszem, hogy tudnék erről az egészről beszélni, másnak fogalma sincs róla, hogy mik történtek velem, és ő talán tud tanácsot is adni, remélem legalábbis.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Vas. 18 Jan. - 12:01

Folytatás: ITT
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Szer. 14 Jan. - 15:45



Serena & Nathan



Aprócska, szinte ártatlan visszakérdezés, mégis megfeszül akaratlan is a szám. pontosan tudom, mióta nem hiszek a reményben. Talán még napra pontosan is. Mikor végleg tudatosult bennem, hogy bármennyire törtem magam, bármennyire közösnek hittem álmunk, Grace nem osztozott benne. és amikor elfogadtam, hogy enm jön vissza hozzám.
- Lassan tíz éve - felelem egy lélegzetvételnyi idő után, bár ezzel tán táptalajt adok kíváncsiságának, hisz immár sejthető, nem csupán elkopott a remény, hanem valami konkrét dolog taposta el. De nem hagyom ezt az irányt kibontakozni, inkább terelek, szavaival élve kacifántosan magyarázom a magánszférás dolgaim.
- Igen, mert sokszor elég hasznos ez a mód. Beszélhetek akár percekig is valamiről úgy, hogy nem mondok semmi konkrétat, a másik fél még is azt hiszi, csak ő nem bírta nyomon követni - vigyorgok rá kölykösen, mintha csak kétkedések közt akarnám hagyni, vajon neki mennyi volt a lényeg és mennyi a rizsa?
- Nagyvárosi külső.. Nem soltál, hogy itt a szakadt nadrág, poros csizma, kopott ing a divat - vigyorgok tovább, miközben már segítem is felfelé a székből, majd az értetlenkedő csapos legnagyobb örömére elég barátságos borravalót tolok az asztalra. Ha mrá szegényt ennyire ugráltattam feleslegesen. Aztán udvariasan a karom kínálom Serena-nak és megindulok kifelé.
- Remek, de azért remélem nem a kiöregedett lovakból készítik az ételt. Ahhoz nem lenne gyomrom. A lovakat megülni szeretem, nem megenni - vetem fel tréfaként, majd a parkolóba a kirívó Camarro-hoz sétálok és illedelmesen kitárom előtte az ajtót.
- Az autója előállt - hajlok meg inas-mód, közben persze leplezetlen vigyorgok, hisz élvezem a játékot, a könnyedséget, ami talán az ő sajátos, harmadik képessége. Aztán megkerülve az autót huppanok az ülésre és nyugodt tempóban az általa navigált irányba indulok. Nem sietek, végül is, lakott területen vagyunk, és amúgy sem hiszem, hogy akkora lenne ez a városka, hogy órákig tartson az út, még ha külterületre megyünk is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Hétf. 12 Jan. - 15:05



Nathan & Serena


- Igen, akadnak akik csípik, elég könnyen lehet vele gyakorolni és fejlődni, bár azért veszélyes része is van... ha olyasmit erősítek fel, amit nem kéne. - akadnak azért kontrollt igénylő képességű diákok is és hát esetükben ez nem valami hasznos képesség, főleg hogy én még csak befolyásolni sem tudom. Nem én döntöm el, hogy mikor erősítek fel egy képességet, vagy mikor nem. Ez szimplán csak történik magától, és ha valaki irányítatlanná válik miattam, hát az se valami hasznos. Ha innen nézzük, akkor nekem is van még mit fejlődnöm bőven, és akkor talán majd idővel képes leszek ki is kapcsolni ezt, ha arra van szükség.
- Te mióta nem reménykedsz? - csak volt valamiféle váltás nem? Mármint az ember, amikor még gyerek sokkal több mindenben reménykedik, sokkal több a terve, aztán szép lassan ezek változnak, vagy egyszerűen elhagyjuk őket, ahogy elkezdünk felnőni. Nem tudom,hogy ez nála hogyan volt, talán ő sem emlékszik rá pontosan, de valamikor minden bizonnyal megtörtént ez a váltás. Vagy aki árvaként nő fel hamarabb veszíti el a jövőbe vetett hitét? Lehet, hogy neki már régen sem volt meg?
- És mindent rendkívül kacifántosan tudsz megfogalmazni. - szélesen elmosolyodom az amúgy tényleg kellően hosszadalmas kifejtésre. Tehát azt hiszem a lényeg, hogy ritkán vannak magánjellegű kiruccanásai és akkor nem igazán szokta magát korlátok közé szorítani, legalábbis azt hiszem én így tudom értelmezni a dolgot, bár könnyedén lehet, hogy végül csak elvesztettem valahol a nyakatekert mondandó között. Arról pedig végképp fogalmam sincs - bár bizonyára meglepő, de kellemes csalódás lenne -, ha tudnám, hogy e miatt konkrétan még szabadságot is ki vett és nem is csak egy röpke délutánt, hogy ne kelljen feltétlenül rohannia vissza a nagy városba. Igazából még én magam sem tudom, hogy meddig fogunk majd eljutni ma. Na nem úgy értem... bár persze úgy is érthetném, egyszerűen csak azt hiszem nem mindig kell mindent előre tervezni, majd meglátjuk hogy alakul ez a mai nap.
- Ki ám! Bár könnyen lehet, hogy csupán a nagyvárosi külsőd üdítő változatosság itt... vidéken. - határozottan úgy érzem, hogy jól szórakozom és ő is nevet, immár sokadszor. Ahhoz képest, hogy mennyire morózus volt első alkalommal azért ez határozottan tetszik. Elfogadom a karját, lassan már tényleg afféle randi számba vehető ez az egész... vagy tényleg az? Magam sem vagyok biztos benne.
- Mondjuk mutatom az utat, ha úgy megfelel. Van egy kedves kis vendéglő a helyi Lovadra mellett, egész jó a híre, bár még sosem ettem ott. - attól még lehet jó, jókat hallottam róla, és legalább mindkettőnknek újdonság lesz a hely. Amúgy is szeretem a lovakat, bár inkább csak távolról, úgy szépek, de nem is tudom, a termetem miatt valahogy nem mernék túl közel menni egy nagyobb példányhoz. Szépek, komolyan, de... elég lenne szerintem egy határozott rúgás és többet nem vakarna fel senki sem a fűből.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Pént. 9 Jan. - 15:38



Serena & Nathan



- Hm.. igen érdekes képesség. Néhány diák biztos nagyon csípi, főképp ha még csak kezdi megismerni a saját erejét - bólintok mondhatni dicsérőn. Bár az én képességemen nem hinném, hogy lenne mit erősíteni, de biztos akad olyan, főképp a gyermekek között, akik még többet akarnak, még erősebbek akarnak lenni, mert hisznek még a képregények hőseiben és maguk is azzá szeretnének válni.
- Reménykedni lehet, azt senki nem tilthatja meg és el sem vehetik. Bár a remények hátránya, hogy fájni tud, ha nem látjuk beteljesülni - jegyzem meg. Nem rossz dolog az, ha ő még szeretne hinni a jobban, a szebben. Amíg a józan ész határain belül műveli, addig legfeljebb nőies vonásnak mondható, nem hibának.
- Többnyire nem mérlegelek aszerint, hogy bizonyos dolgok mennyi időt érdemelnek vagy épp mennyi energia belefeccölést. A magánjellegű dolgaimmal csak önmagam felé tartozok elszámolással és mondhatni elég engedékeny vagyok, hisz igen ritkán élek vele - mosolyodom el, majd újabb kézintéssel akasztom meg a szerencsétlen pultost. Az biztos, hogy nem én leszek a kedvenc vendége.
Mivel az elmúlt években nem mondhatnám, hogy akár csak egyetlen hét szabit is kivettem volna, így ezt a hétvégét gond nélkül megkaptam. Szóval ezért nem rohanok, nem a hosszú utazás miatt.
Serena roppant kellemes és üdítő változás számomra, talán pont ezért jöttem le ide, pont ezért kértem most két nap szabit, talán még Appletont is meglepve vele. De szerencsére nem az a kérdezősködő fajta.
- Kicsíptem magam.. - nevetek fel jókedvűen a szóválasztás hallatán, majd felállok és a karom nyújtom Serena felé.
- Akkor legyen egy normális étterem, normális étellel. Már ha ismersz itt ilyet, én ugyanis először járok erre, te pedig gondolom nem úgy készültél, hogy átruccanjunk New York-ba...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Vas. 28 Dec. - 21:25



Nathan & Serena


Sejtem én, hogy tökéletesen tisztában van a testi adottságaival, hiszen ha az ember tesz érte, hogy ilyen legyen a külseje, akkor naná, hogy tudja, hogy mi ennek az eredménye és nem is tudnám letagadni, hogy legutóbb a teraszon azért eléggé rajta felejtettem a tekintetemet, ezzel pedig ő is tisztában van a pillantásából is tökéletesen látszik.
- Szóval ha akarnálak se tudnálak könnyen leitatni... szomorú. - még egy látványosan elnagyolt sóhajt is hozzáteszek, mert az valahogy passzol ide, de igazából nem is akarom én leitatni őt, fel sem merült bennem egy árva pillanatig sem. Amúgy is, ahogy ő is sejti nem tudnám kezelni a túlságosan részeg verzióját, elráncigálni sem, vagy felkaparni a földről, ha összeesne közben.
- Fel tudom erősíteni mások képességét, legalábbis egyelőre ennyit tudok a dologról, de nem tudom hogy fejlődhet-e ez még. - mosolyodom el egy finom vállrántás kíséretében. Igen, ezt eddig még ne említettem, mert nem olyan érdekes, mint a másik, meg egyébként sem olyan nagy szám, bemutatni is lehetetlen, főleg mondjuk az ő képessége esetén, mert ő csak akkor látja, hogy erősebb a saját képessége, ha ártanak neki, az pedig remélhetőleg ma este nem történik majd meg. Viszont a képességem miatt tényleg alkalmasabb vagyok arra, hogy segítsek másoknak akár tanulni is, fejlődni.
- Azért ez akkor is elég rossz, valahol mindig reméltem, hogy nem is tudom... egyszer még lehet az életünk ennél jobb is. - de egyre bizonytalanabb vagyok, napról-napra, hétről-hétre, mert túl sok minden történik, túl sok rossz, és valahogy már nem hiszek abban a csodás tökéletes jövőben, ahol majd mind egyelőek leszünk, amit a professzor próbál felvázolni mindenkinek. Nem tudom... nem esélyes, hogy teljesül. az utolsó szavaira már csak bólintok. Igen, van ebben valami, mintha csak direkt sose törekednénk a békére, vagy a nyugalomra, nem is tudom, hogy van ez, de... nem sokat változtathatunk az emberek világhoz való viszonyulásán igaz?
- Szóval hosszú távra terveztél, de gondolom, ha ennyit kocsikázol, akkor amúgy se lenne kellemes csak pár óráért megtenni. Végül is elmehetünk akár egy étterembe is, nincs ellenemre, főleg ha már így kicsípted magad. - a steak jól hangzik, amúgy sem vagyok tipikusan olyan salátás típus, szóval megfelel, ma nem mogyoróval akarok jól lakni, az azt hiszem elég volt a legutóbbi találkozásunk alkalmával.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Szer. 24 Dec. - 12:19



Serena & Nathan



Csupán mosolygok szavain, nem kapok utánuk, nem dörgölöm újfent az orra alá, ahogy nem tettem a múltkor sem, mikor alapjában véve kukkoláson kaptam. Bár nem szégyellem se a testem, se a harcművészeteket, amiket ismerek, azért nem szokásom mások előtt parádézni. Persze ha a helyzet úgy kívánja, bemutatom ismereteim, ám akkor nem a szépségük vagy a testmozgás öröme okán, és pont ezért, a másik fél nem is nagyon érkezik megcsodálni azokat.
- Az nagyon rég történt már meg velem, hogy az ájulásig ittam magam egy nő társaságában - szúrom még oda játékosan. Nem borzolni akarom a kedélyeket, pusztán élvezem, hogy Serena-val lehet élcelődni, hisz egyszerre édesen zavarbajövős, ugyanakkor kész visszaadni a fricskát is a jó poén kedvéért.
- Másik? - pislantok egy pillanatra most én zavartan asztaltársamra. Ha jól emlékszem, márpedig a viszonylag korai kelés és bágyadtságon kívül az én fejem tiszta volt aznap reggel, csak az anyagtalanságot említette, mint mutáció. Lenne neki másik is? Persze ez nem meglepő, ha egy van, miért ne lehetne kettő? Hallottam már olyanokról, akik több képességgel rendelkeznek, bár nekem épp elég ez az egy is, ami van. Nem mintha kérhettük volna, vagy válogathattunk volna.
- Azt hiszem, a többségüknek nagyon hamar fel kellett nőni és ráébredni a valóságra. A világ egyenlőre valóban ellenünk van - vonom meg a vállam nemtörődöm mód. Akármennyire is tagadni szeretnénk, ez az igazság. Az egyszerű emberek nem fogadnák el kilétünk, üldöznének, ahogy a történelemben erre már nem egyszer volt példa, igaz, akkor más kitételek miatt irtották az embereket.
- Bár ha így nézzük, az emberiség önmaga ellensége - teszem még hozzá, talán hogy ne higgyen megkeseredettnek vagy csupán hogy enyhítsem a feltört komolyságot.
- Se steak, se homár.. micsoda egy hely - sóhajtok fel színpadiasan, majd a javaslatra a felénk tartó pultos felé intek újfent. Hát na, ez egy olyan new york-i szokás.
- Az étlapot is, legyen szíves - fejezem ki óhajom, nehogy már szegénynek kétszer kelljen járnia ezt a rövid utat.
- Már ha akad itt ilyesmi - súgom oda immár Serenának vigyorogva.
- De ha gondolod, elmehetünk valami étterembe is. Én egész nap ráérek...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Szomb. 13 Dec. - 18:07



Nathan & Serena


- A naci igen, talán, bár... amit én a teraszodon láttam a múltkor... - mosolyodom el. Hát na minek tagadni, nem volt rossz látvány, amikor nyomta kint azt a kis edzést, aztán meg beflangált csak egy szál nadrágban. Tény, hogy jobb volt a nem feszülős verzió, de a felsőtestére szerintem akármit venne fel, az tuti, hogy remekül állna neki, ehhez kétség sem férhet, szóval tütüben nem, de feszülős dolgokban azért tuti, hogy simán el tudnám nézegetni gond nélkül.
- Jó ebben van valami, azt hiszem végső soron megkérnék valami erős embert. - vonom meg a vállamat egy mosoly kíséretében. Na igen ő azért jóval nagyobb termet, és jóval erősebb is, mint én. Tuti, hogy na kiütni magát akkor nem nagyon tudnám megmozdítani, elhúzni még csak-csak, akkor ha elég csúszós a padló, de hogy megemelni... na az tuti, hogy totálisan kizárt. Nem vagyok én valami izom ember, és még csak a képességem sem segít ebben, mert nem tudok embereket lebegtetni, meg semmi hasonló, pedig... az milyen marha jó lenne!
- Végül is már aludtam nálad, ha túl sokat iszol a végén te aludnál nálam. - rántom meg a vállamat, inkább csak kicsit kerülve a komolyabb felhangot, főleg a farkasvigyorát látva, de aztán csak megrázom a fejemet egy széles mosoly kíséretében. Nem vagyok én olyan lány, nem szoktam rámászni másokra és főleg nem szoktam... csak úgy ágyba bújni random emberekkel. Jó Nathan nem számít annak, kedves a maga módján és eddig kétszer húzott ki nagyobb bajból, vagy inkább kellemetlen helyzetből, szóval ha nagyon elázna, akkor tudnék neki helyet biztosítani, de azért a részeg légyottokból már kinőttem, annál már... azt hiszem egy fokkal felnőtteb vagyok.
- Igen, de a képességem, a másik legalábbis indokolja ezt. - na igen még csak az anyagtalanságot mutattam meg neki, de nem a miatt vagyok tanár. Azzal, hogy mások képességét fel tudom erősíteni a gyakorlásban is segíthetek nekik. Nem tanítok fizikát, vagy ilyesmit, szóval hagyományos értelemben nem vagyok tanár, inkább segítek nekik kiigazodni a képességükben, no meg azért van bennem egy jó nagy adag empátia, ami szintén segít.
- Akkor nagyon messze állhat tőled a tanári pálya, de... igazából szerencsére nem olyan fiatalok a gyerekek, sokukkal talán pont azért nehezebb, mert már kiforrott a jellemük és... hát így képességgel együtt gondolom néha úgy érzik az egész világ ellenük van. - amiben talán nem is tévednek olyan nagyot,t de nekünk az a dolgunk, hogy megpróbáljuk megnyugtatni őket, és elhitetni velük, hogy minden rendben lesz majd idővel.
- Nem hiszem, hogy hozzánk vágnának egy kiadós steaket és... a mogyoró se lenne most jó választás, de kérjünk mondjuk egy étlapot. - hátha van valami, akár csak pl. melegszendvics, vagy ilyesmi, arra azért van esély.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Pént. 12 Dec. - 18:50



Serena & Nathan



- Valóban igen furán néznék ki tütüben. De azt hiszem, még a tapadós naci is bizarrul állna - vigyorodom el. Tény, a legtöbb gyerek álmodozik efféléről, igen, a többség orvos, rendőr, tűzoltó vagy autóversenyző akar lenné. Én effélékre nem emlékszem. Amióta csak az eszemet tudom, valami sajátot akartam, valamit, ami csak az enyém. És Grace megjelenésével ez a valami képet öltött egy saját otthonban. Aztán az álmok kipukkadtak, mint egy túlfújt lufi.
- Nos, úgy talán lenne esélyed. Bár azt már csak a poén kedvéért megnézném, te miként vakarnál fel a mosdókőről, főképp a férfi mosdóban - engedek meg egy újabb vigyort, utalva első találkozásunkra. Bár ő akkor nem volt ittas, attól még a helyszín roppant érdekes és szokatlan volt.
- Felnőtt lány vagy, azt kockáztatsz, amit akarsz. Csak utána viseld is érte a felelősséget - felelem talányosan, immár kissé kihívó, mondhatni farkasvigyorral kísérve szavaim. De aztán hagyom, hogy ez a különös téma, a pillanatnyi más-érzés tovalibbenjen, és enyhültebben, legalább is inkább baráti stílben hallgatom az ő vágyait, álmait, legalább is azok kicsiny részét.
- Nos, a varrógéptől elég fura lehetett az út a katedráig - nevetek fel halkan. Nem fikázni akarom, pont én vetném meg a kétkezi, "hétköznapi" munkát? Nem születhet mindenki királylánynak vagy gazdag úrilánynak.
- Egyébként alapjában véve minden munka között találhatunk összefüggéseket. Csak jó helyen kell keresni. Ahogy egy ruha szabása, előkészítése, az anyagválasztás és legfőképp a varrás nagy odafigyelést, precizitást igényel, úgy gondolom minderre a gyerekkel kapcsolatban is szükséged van. Bár én nem hiszem, hogy nekem lenne türelmem annyi kölyökre. Az tuti, hogy a tanári pálya nagyjából olyan messze áll tőlem, mint tőled a ketrecharc - teszem még hozzá, kezemmel a pultos felé intek, majd üres poharamra mutatva. Nehogy már úgy maradjon!
- Esetleg kérsz valamit enni? Vagy valami rágcsát? Azt se tudom, mit lehet itt kapni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Csüt. 11 Dec. - 20:40



Nathan & Serena


- Szóval kikerülöd a választ, értem én. - mosolyodom el. Tudjuk mind a ketten, hogy hogyan gondoltam, de hát mint mondtam nem várom én, hogy teljesen meg tudjam őt változtatni, az azért meglepő lenne, ha sikerülne és nem is várhatom el, hogy lehetséges legyen. Már jó eséllyel elég régóta él így, elzárva magát másoktól, hogy tuti ne sérüljön, szóval... érthető, ha jó neki ez a fajta megoldás. Biztos, hogy nem lesz baja belőle, de én tuti, hogy nem tudnék így élni. Voltak már pocsék kapcsolataim, de azért mégis csak próbálkozom tovább, mert az igenis jó az embernek, ha csak egy időre kap valami jót, maximum... hát aztán majd elvész a dolog, akkor meg keres valami más jót, csak talál még.
- Persze, végül is ez érthető, csak gondoltam még kölyökként mindenki rendőr akar lenni, tűzöltő, meg balerina, bár... utóbbit rólad nehéz lenne elképzelni. De örülök, hogy elérted azt, amire vágytál, elég nagy saját lakásod lett végül. - mosolyodom el. És biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat dolgozott és szenvedett azért, hogy ezt összehozza, kétség sem férhet hozzá, főleg ha csak azokat nézem, amiket eddig mesélt magáról. A verekedés, meg ez a mostani munka se gyenge és nagyon is durva fájdalommal járhatott, szóval le a kalappal előtte, csak hát gondolom pont ez a sok minden volt, ami kialakította benne ezt a fajta távolságtartó jellemet, és ez viszont már annyira nem pozitív dolog.
- Szóval azt is jobban bírod, mint én, ez már meg sem lep, bár úgy gondoltam, hogy trükközök és csak te iszol. - rántom meg a vállamat egy félmosollyal, a söröm is még félig van, ő pedig elfogyasztotta az egészet, de gondolom azért ebből jócskán sokat kéne innia, hogy bármilyen igazi hatással legyen rá. - Az erkölcseid? És azt... jobb nem kockáztatnom igaz? - mosolyodom el. Oké, azért zavarba ejtő a pillantása is, de nagyon igyekszem, hogy ez ne nagyon látszódjon most rajtam. Persze értem én, hogy ez alatt pontosan mit is gondol, és nem is tudjuk még pontosan, hogy miért is van ez az egész sörözgetés... de majd rájövünk igaz?
- Nem is tudom, anya szerint kiskoromban állatorvos szerettem volna lenni, de ezt időben elvetettem. Nem vagyok jóban a vérrel, de amúgy varrni tanultam, szeretem a ruhákat, meg az egyedi dolgokat, most pedig tanítok, de ennek mondjuk kb. semmi köze a varráshoz, az valahol megmaradt hobbinak. - na igen azt legutóbb is láthatta, hogy általában színesebben és egyedibb ruhákba szeretek öltözni, de gondolom, ha ez zavarta volna, akkor most nem lenne itt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Csüt. 11 Dec. - 15:52



Serena & Nathan



- Kockáztatok én nap mint nap, nem gondolod - forgatom kicsit ki és vissza a szavait egy vigyor kíséretében. Persze értékelem, hogy nem löki nekem a világmegváltó rizsát, miszerint csak is valaki mellett lehetünk teljesek és boldogok, még ha látom is rajta, hogy ő ekképp vélekedik. De ha nehezen is, elfogadja az én felfogásom és ez egy elég jó plusz pont. Belekóstoltam én is ebbe a nagy érzésbe, volt, akiért mindent feladtam volna, és aki miatt volt idő, mikor úgy éreztem, belepusztulok a létezésbe is. De ezen azt hiszem, már túldolgoztam magam, viszont remek lecke volt hogy tudjam, mit nem szabad elvárni az élettől.
Az újabb csűrcsavaros kérdés viszont már mosolyt fakaszt arcomra, még a fejem is félrebillentem vigyorogva, ám mielőtt válaszolnék még beleiszom a langyuló sörbe, Nehogy már pocsékba menjen.
- Nem volt konkrét munka, amire vágytam volna. Inkább a cél lebegett a szemem előtt, amit el akartam érni. Egy saját otthon, ház, ami csak az enyém, ahol nem kell kerülgetnem másokat, amit úgy rendezhetek be, ahogy én akarok. Az se érdekelt, ha csak egy lyuknyi hely, csak az enyém legyen. és látod, meglett - felelem elégedetten. Persze a kezdetekben nem álmodoztam akkora hodályról, mint a mostani. Az a másfél szobás albérlet is tökéletes lett volna, de hamar értékét vesztette, mielőtt valóban élni kezdhettem volna benne.
Az önmagával szembeni őszinteség és elfogadás viszont tetszésre méltó. Minden zokszó vagy keserűség nélkül ismeri el átkozottnak tűnő, mégis elfogadott állapotát. Nem mindenki viselné ennyire poénosan hogy szinte vonzza a kellemetlen szitukat. De persze attól, hogy belekeserednek nem lesz jobb. Talán Serena csinálja jól.
- Félő, hogy újfent csak a magad oldalára húzhatnál strigulákat. Ne akard kipróbálni, mennyire bírom az alkoholt - vigyorodom el, már csak játékos tüntetőlegességgel körítvén gurítva le az összes megmaradt sört a korsómból.
- Ittasan legfeljebb az erkölcseim lazulnak - teszem még hozzá, egy már-már kihívó pillantással "simítva végig", ami az asztal felett kilátszik. Tény, mindig alkoholos állapotban szedtem fel a csajokat, talán mert akkor valóban nem foglalkoztam a másnappal, a múlttal. Persze most nem ezért jöttem, inkább csak a poén kedvéért vetettem be a lehetőséget vagy inkább figyelmeztetést.
- És mondd, a kicsi Serena miféle álomfoglalkozásokat tervezgetett magában? - fordítom vissza a korábbi kérdést, mielőtt túlságosan komolyan venné szavaim. Azért egy sör, esetleg egy-két feles még nem söpri el a jómodorom, tehát ettől nem kell tartania.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Szer. 10 Dec. - 12:30



Nathan & Serena


Negatívan látja a világot és tudom, hogy nem az én dolgom, hogy megváltoztassam a véleményét, de valami miatt mégis csak úgy érzem, hogy... próbálkoznom kell, mert neki is jobb lenne, ha nem így állna a dolgokhoz. Persze nem szólhatok bele, nem vagyunk mi olyan kapcsolatban, hogy közöm legyen hozzá, egyszerűen csak az embernek fontos az, hogy legyen számára olyan, aki fontos. Mindegy, hogy az egy apáca az árvaházból, egy barát, vagy egy családtag, csak valaki legyen, mert egyedül lenni minden esetben rossz. Az élet pedig igenis telik és telik és végül ő is lesz majd öreg, amikor biztosan jól esne neki, ha nem egyedül kéne mindent átvészelnie, mert az igenis rémes lehet.
- Értem én, amit mondasz... és úgy sem hiszem, hogy meggyőzhetnélek az ellentétéről, de azért szomorú, hogy így vélekedsz. Nem is tudom... szerintem igenis fontos, hogy legyenek kiemelkedően jó dolgok az életben, még ha esetleg rossz következményei is lehetnek, ha fájdalommal járhat. Nem hiszem, hogy jó úgy élni, hogy az ember soha nem mer kockáztatni. - finoman emelem csak meg a vállamat, aztán ejtem vissza, talán ezzel is jelezve, hogy nem akarom meggyőzni az igazamról. Legyen meg a saját véleménye, mert persze az fontos, de attól még nem jó, hogy így gondolkodik, mert valahol azért szerintem neki is kellene az, hogy valakinek fontossá váljon, hogy valaki igenis megkedvelje és ha épp rossz passzban van, akkor ápolja a lelkét, vagy rányissa az ajtót, ha beteg. Egyedül lenni nem jó, akkor sem, ha aztán mégis sérülhetsz, vagy talán csak én vagyok túlságosan naiv és hiszek abban, hogy érdemes lehet újra és újra kockáztatni.
- Azért ezzel tudnék vitatkozni, vannak olyan munkák, amik... mindent visznek. Te mondjuk kiskorodban miről álmodtál, mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel? - gondolom az árvaházban azért az ember nem olyan nagy álmokat ápolgat, de csak volt valami, amit szeretett volna. Kölyökként még az ember akár az irreálisabb irányt is könnyedén felveszi, hiába mondja neki más, hogy tényleg nem reális, vagy hogy nem lehetséges, de attól még nem lehet letörni a lelkesedését, maximum idővel az események törik le, de attól még előtte igenis lehetett olyasmi, amire igazán vágyott, és mint már azt észrevehette kíváncsi alkat vagyok.
- Mert a legtöbb ember nem néz a felszín mögé és én csak az egyikre emlékszem szerencsére. Sőt ha innen nézzük, akkor nem hoztad fel egyiket sem, és én amúgy is gyakran kerülök kínos helyzetbe, már megszoktam. - jól kezelte és a kínos helyzet ellenére is eljött, sőt a kínos helyzetekben még segített is, pedig megtehette volna, hogy nem teszi igaz? De ő kétszer is kimentett, egyszer a mosdó padlójáról, egyszer meg valami veszélyes alak karmai közül, szóval szerintem evidens, hogy ezek után simán megkedvelhetem.
- Naná! Azért is gondoltam, hogy ha megittad a sörödet, majd rendelek pár felest, hátha nem bírod annyira. - mosolyodom el. Na persze, mondjuk nem is hiszem, hogy őt olyan könnyen kínos helyzetbe lehetne hozni. Ahhoz túlságosan komoly, hogy mondjuk egyszerűen rávedd, hogy olyasmit csináljon, ami meglepő lehet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Hétf. 8 Dec. - 17:38



Serena & Nathan



Nem szállok vitába vele. Az, hogy Ms. Mary fontos lenne azért túlzás. De tény, hogy része az életemnek, talán az egyetlen biztos személy benne. Amikor a lelencben éltem ő volt az egyik vezető. Mostanra megöregedett, inkább már visszavonultan él, hisz nincs ereje a problémás gyerekekhez. Talán pont ezért látogatom olykor, viszek neki bonbont vagy virágot. Hogy azért érezze, higgye, a sok évi önfeláldozás nem volt teljesen hiábavaló. Bár lehet ezt csak én magyarázom be magamnak, végül is ő választotta ezt a hivatást, nem hinném, hogy csak egy percre is bánta volna. nem olyannak tűnik.
- Valamilyen formában, de igen - bólintok, immár valóban "vitakész". Persze nem veszekedni akarok, meglepő is lenne a témát és kettőnk kapcsolatát tekintetbe véve. Inkább újfent csak érvelek,a hogy tettem azt korábban is, puszta élvezetből.
- Nem azt mondom, hogy mindkét félnek. De valamelyiknek igen. Mert vagy elmúlik a kötődés az egyik oldalról, vagy valamelyik fél meghal. Mindkét esetben fájdalmat hagy maga után. Az persze már más kérdés, emellett a fájdalom mellett mennyi olyan kellemes emlék marad, ami arra ösztönzi az embert, hogy érdemes volt a rá áldozott idő még a fájdalom ellenére is.
Nem vagyok egy nagy romantikus alkat, nem hiszek az örök szerelemben, a sírig tartó boldogságban. Hacsak a halálozás nem a mézesheteken következik be. Persze attól még elismerem, vannak a dolgoknak jó oldalai is, élvezetesek, amikért talán másnak érdemes vállalni a kockázatot. Én mostanában nem nagyon kaptam rá kedvet.
- Ez sem rosszabb, mint más - nevetem el magam, immár vidámabban a lakásommal kapcsolatban. Tény, elég nagy, de mostanra talán értheti már, miért szeretem, miért élvezem a tágas tereket, főképp, ha azokon nem kell osztozkodnom másokkal.
És mint a hullámvasút, úgy haladunk váltakozva az érzelmi vagy inkább komoly témák és a vidám heccelések között. Még jó, hogy sose voltam tengeri beteg és szerencsére a csapongó hangulatokat és témaváltásokat is jól viselem egyenlőre.
Ugyanakkor valóban kíváncsi vagyok, Serena miért ragadta meg az alkalmat az újabb, immár önkéntes találkozásra. Tény, az első két alkalom nem vetett rá valami túl jó fényt, de attól még nem kellett volna szükségesnek lennie, hogy kiköszörülje a csorbát. Vagy ez számára fontos?
- Kicsit... Többnyire nem kedvelnek az emberek, legalább is nem azok, akik legalább kétszer kerültek kínos helyzetbe előttem - vallom be vigyorogva. Hogy mogorvának jellemez nem sért és nem is lep meg. Sokan vágták már a fejemhez, nők is elég gyakran, munka közben pedig kétségtelenül az tudok lenni. Olyankor végül is nem az a fő dolgom, hogy bájologjak. Nem társalkodónőnek vettek fel.
- Vagy lehet arra hajtasz, hogy engem is efféle szituban lelj, némi elégtétel okán - vetem fel, de széles vigyorom jelzi, csak poénkodok. Egyrészt.. másrészt azt sugallja, efféle kínos helyzetbe engem elég nehéz belekergetni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Csüt. 4 Dec. - 11:12



Nathan & Serena


- Akkor ő egy olyan személy, aki fontos neked. - igen is a mosolyából ez jön le, hiába mondja azt, hogy nem nagyon kötődik senkihez sem és hogy így a jó neki, ehhez a nőhöz azért mégis csak. Gondolom felettébb kedves lehet, ha így viszonyul hozzá igaz? Bár ezek szerint ő sem érte el a tökéletes célt, hiszen Nathan nem olyan valaki aki túlságosan könnyen kötődik, ez azért könnyen lejön róla, de talán nem is baj, nem lehet mindenki egyforma.
- Ebben persze igazad van, de... azért az esetek nagyobb részében igen. - én azért nem lettem volna meg egy könnyen anya nélkül. Elég volt apát elveszíteni, és igenis azért azok, akik árván nőnek fel nagyobb arányban élnek nem valami szép és fényes életet, mint azok akik mögött ott egy család. A család persze nem mindig tökéletes és vannak rémes családok is, de az árvaházak azért többnyire gondolom eléggé hasonlóak, ott nem sok különbség van sajnos. Nem tudnak minden gyerekkel egyformán foglalkozni, az sajnos teljességgel lehetetlen is lenne.
- Ezek szerint szerinted mindig csak ez lehet a kimenetel, minden kötöttség végül fájdalommá válik? - azért elég rossz hallani, hogy így vélekedik a világról és másokról, mert hát... nem is tudom. Én azért ennél pozitívabb típus vagyok, szeretek hinni az emberekben, szeretek hinni az élet szépségében. Szeretem hinni, hogy igenis vannak jó dolgok és hogy nem evidens az, hogy minden végül rosszul végződik, mert ebbe még belegondolni is elég rémes.
- Akkor azért még sem irigylem a munkádat, még akkor sem, ha kétszer akkora a konyhád, mint az én egész lakrészem a birtokon. - mosolyodom el. Nincs nagy szobám, de nincs is rá igényem, no meg nem egy lakás, nem tartozik hozzá mondjuk külön étkező és ilyesmi. Csak a háló, egy kis előtér, és persze a fürdő. Nem nagy, de nekem épp elég. Jól érezem magamat ott, mert akár hogy is, de mégis csak segíthetek másoknak és valamilyen szinten olyanok között vagyok, mint amilyen én is vagyok. Szeretek tanítani, bár más életpályát képzeltem el eredetileg magamnak, de nem bánom, hogy végül is itt lyukadtam ki.
Látom, hogy a kérdéssel sikerül rendesen zavarba hozni. Nem volt szándékos, igazából tényleg csak kíváncsi vagyok, de az azért eléggé. Nem tudom, hogy miért jött el, de érdekelne, mert azok alapján, amiket eddig mondott magáról, igazából semmi indoka sincs az itt létének, ha csak nem az, hogy nem volt jobb dolga és éppen unatkozott. Végül persze nem kapok választ, amit azért egy kicsit bánok azt hiszem, de hát meg kell értenem, ha egyszer ő sem tudja, hogy miért van itt, akkor nem várhatom el tőle, hogy választ adjon. Persze a kérdést hamar vissza is passzolja, ami nem kéne, hogy meglepjen. - Én? Én hívtalak fel, nem rémlik? - komolyan simán oldalba bökném, ha nem az asztal másik oldalán ülnék, így csak marad egy széles mosoly. - De hogy miért hívtalak fel? Ha azt nézzük, akkor kétszer kanalaztál eddig össze és azt hiszem még a néha mogorva stílusod ellenére is kedvellek, vagy ez olyan furcsa lenne? - és hát miért ne barátkozhatnánk, vagy hát a fene tudja, hogy mit is csinálunk pontosan. Az a helyzet, hogy amíg ő nem tudja, hogy mit akar, hogy miért van itt, addig nekem is elég nehéz kitalálni, hogy én miért vagyok. Mármint én azért tudom valamelyest, de nehéz nyíltan kimondani, ha a másik láthatóan ennyire bizonytalan.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Kedd 2 Dec. - 11:49



Serena & Nathan



- Ő egyike azoknak az apácáknak, akik felneveltek minket- magyarázom mosolyogva, és talán egy csipet melegség és szeretet is megbújik a hangomban. Nem azt mondom, hogy nem vagyok képes szeretni, a magam módján nagyon kedvelem Ms. Mary-t is és szerettem Garce-t. Inkább már nem akarok másokat is.
- Olykor szülőkkel se könnyebb - vonom meg a vállam. Nem mindenki született árvaként került a lelencbe. Volt, akit a szülei eldobtak ilyen vagy olyan okból. Ők sem kevésbé szánalomra méltóbbak mint azok, akiket alapból nem akartak. És mennyire rémtörténetet hallottunk ezektől a gyerekektől. Az iszákos apa, a folytonos verés, verekedés és hasonlók. Talán ezek miatt nem is sajgott annyira, hogy nem akartak a szüleim. Egy ilyen családnál a semmi is jobb.
Azt, hogy eleddig kezét könnyed pilleként sajátomra simította igazán csak most veszem észre, mikor zavartan elkapja onnan, egyben fel is hívva a figyelmem akaratlan mozdulatára.
- Bárkinek lehetek fontos a tudtomon kívül. Ettől nem vagyok se több se kevesebb. De ha a dolog viszonzott, márpedig csak úgy ér valamit, akkor nem csak én vagyok neki fontos, hanem ő is nekem. Az ilyen kötöttség pedig előbb-utóbb fájdalommá válik. Nem... ez nem hiányzik...
Talán csak egy csipetnyi habozás, még én se észlelem. Nem vagyok kőből, vannak elragadtatottabb pillanataim, legalább is régebben akadt egy-egy átmulatott éjszaka után, az alkoholtól kiütve. Igen, olyankor én is fájlaltam a társ hiányát. Aztán kijózanodva már-már megvetettem magam az előző estéért.
Inkább a munkára terelődik a szó, legalább is annak egy részére, így hát látszólag könnyedén rázom le magamról a téma érzelmi részét, még mosoly is kiül a számra, ahogy kissé oldalt biccentem a fejem, csak úgy kölykösen.
- De, érzem... De mindent meg lehet szokni, még a fájdalmat is. Meg persze megvan ennek a maga biológiája. Akkor az adrenalin, a felfokozott állapot nem engedi a testnek, hogy értelmezze a fájdalmat. Mire pedig mindez kiürül a szervezetből és valóban fájni kezdene én már hegedek is. Persze azért voltak kellemetlen napjaim - teszem még hozzá, hisz nem akarok én valami szuperhős színben feltűnni.
A hirtelen visszakanyarodó kérdés viszont meglep, megakaszt. Azt hittem, már túlléptünk rajta, Serena mégis visszacsapong, folytonos kérdezősködésével most először hozván zavarba. Nem azért, mert kérdez, hanem mert magam sem tudom a miértet.
- Gondolom őszinte választ vársz, ám a legőszintébb, amit adni tudok az az, hogy fogalmam sincs - vonom meg a vállam, ujjaim újfent a lassan már lanyhuló pohár oldalára tapasztva. Miért is jöttem el valóban? Mondhatnám, hogy untam már aludni, de az olyan átlátszó és legfőképp lealacsonyító lenne. Hogy érdekelne? Nem tudom, meglehet, bár akkor azonnal felülírnám korábbi szavaim. Hogy szívesen társulnék még vele az ágyban, immár alvás nélkül? Nos, ezt azt hiszem, jobb, ha meg sem említem.
- És Te miért fogadtad el a meghívást? - szögezem neki a visszafordított kérdést, hátha ekképp haladékot nyerek magamnak is, sőt, talán választ is lelek a kérdésre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Pént. 28 Nov. - 16:28


Nathan & Serena


- Ms. Mary... ő nevelt fel az árvaházban? Mármint ott dolgozott? Dolgozik? - nem is tudom, hogy ez miért érdekel, de attól még érdekel és azt valahogy észre sem veszem, hogy valahogy a kezem közben átcsúszott önkényesen az asztal lapja felett és most az övén pihen. Úgy néhány másodpercig, amíg leesik, hogy pontosan mit is csinálok éppen. - Azért sajnálom, hogy ilyen gyerekkorod volt. Szülők nélkül nehéz. - nekem se volt apám, elég korán meghalt, nem is emlékszem rá, de anya mindig ott volt. A rengeteg hülyeségem ellenére is, mindig kimagyarázott a suliban, pedig bejöhetett volna tajtékozva is. Persze otthon mindig megkaptam a fejmosást, de az már e téren majdhogynem nem számított. Ez volt a dolga szülőként, de mégis mellettem állt, amikor kellett és ez nélkül nem is tudom, hogy ő hogyan viselte. A kezemet persze közben visszahúzom, mert hát no, egyáltalán nem biztos, hogy értékeli a dolgot, ha belemászom az aurájába. Pont ezért nem akarom tudni, hogy mennyire mászhattam bele akkor éjjel, amikor összeszedett a bárból.
- Azt, hogy valakinek fontos légy, hogy valakinek akár fontosabb légy, mint önmaga. Ezt... ezt nem hiányolod? - nem tudom felfogni, csak akkor lehet így, ha talán még soha sem tapasztalta meg, de sejteni még így is lehet, hogy milyen, ha valakinek tényleg fontos vagy, ha valaki érdeklődik irántad, ő viszont tényleg úgy fest, hogy nem is akar többet az életébe, mint ami van, és ez tényleg... meglep és furcsának is találom, hiába hogy nem kéne belekötnöm a dolgaiba. Nem is annak szánom, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. Hogyan lehet valakinek olyan élete, hogy egy kicsit se hiányolja belőle a barátokat, a szerettetek. Ez egyszerűen... szomorú és magányos dolog. Én pedig hiába, hogy gondolom nem nagyon értékelné, de sajnálom e miatt, hiába mosolyog ezen és hiába látszik az, hogy jó a kedve.
- Na igen, de gondolom azért ez a munka egy fokkal békésebb, mert hát a fájdalmat te is érzed igaz? - az azért nem lehet kellemes, ha napi szinten, vagy heti szinten verik be az ember képét, én legalábbis nem tudom irigyelni miatta. Tény, hogy a képessége fényében testhez álló munkakör, de attól még ugyanúgy nem lehet valami kellemes. Kissé bizonytalanul iszom bele a boromba, amikor megfogalmazódik a következő kérdés a fejemben. Bár úgy érzem csak én vagyok, aki faggatom, a végén még valami vallatótisztnek fog érezni, csak nincs nálam lámpa, amivel a képébe világítsak, bár gondolom azt nem is értékelné különösebben. - Azt mondod, hogy nem is akarsz mást életet, barátokat, akkor... miért jöttél el ma? - érdekel, mert talán ő sem tudja, de talán igen. Az ember mindig tudja, maximum van olyan, amikor saját magának sem vallja be az okokat, de attól még engem érdekel a válasz, nagyon is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Szer. 26 Nov. - 15:38



Serena & Nathan



- Nem ismertem őket. Ms. Mary szerint legfeljebb egy napos lehettem, mikor letettek az árvaház elé. Vagy egy kurtizán félresikerült csemetéje vagyok, vagy egy tinédszer balul elsült estéjének a nem kívánt emléke. De igazából nem érdekel- vonom mega vállam. Nincs bennem se fájdalom, se vágy, de még harag sem. Nem akartak és kész, hogy miért az teljesen lényegtelen. De legalább volt bennük annyi emebrség, hogy nem hagytak kint a hidegben halálra fagyni. Ugyanakkor bennem sose éledt fel a vágy, mint néhány sorstársamban, hogy megkeresse a gyökereit. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ha én nem kellettem nekik, ők sem kellenek nekem. Nem dacból, pusztán az érzelmek hiányának okán. Minek keressek meg egy teljesen idegen embert egy olyan történettel, amit régesrég elfeledett vagy feledni próbál. Ha meg is találnám a szülőanyám akkor se lenne más mint így. Egy vadidegen.
A szimpla meghalás kifejezésen viszont még csak el sem mosolyodom, noha egy átlagos fül számára mulatságosan hangozhatna. Viszont nálunk igen ritka volt a "szimpla halál". Néhány gyermektársam valami betegség vitte el, volt, akit az utcán lőttek le, mikor kiszökött. Később a bunyók során is előfordult, hogy annyira elfajult egy-egy verekedés vagy épp teljesen véletlenül olyan rossz helyen ütötte meg valaki az ellenfelét, hogy többé nem kelt fel. De ezek velejáródolgok voltak, nem vettük fel, nem engedhettük meg magunknak, hogy a félelem belénk kússzon, leblokkoljon, mert akkor biztos, hogy a következő földön fekvők mi lettünk volna.
- Nem tudom, mit hiányolhatnék - ingatom a fejem, immár csak elővéve azt a mosolyt. Nem kinevetem, csak jókedvűnek érzem magam. Ugyanakkor valóban úgy is hiszem, ahogy mondom. Mit kellene hiányolnom? A barátokat sokszor csak az érdek köti, ugyanakkor bár nem kifejezetten én vagyok a célszemély, sokan mocskosul próbálkoznak a gyengébb láncszemeket kiemelni, megfenyegetni, akár barátok akár közeli hozzátartozók megfélelmlítésével. Ami meg a nőket érinti.. nos, ha szükségem van rá, mindig találok egy-két alkalmas jelöltet, akit aztán másnap minden szívfájdalom nélkül küldhetek el.
- Igen - bólintok az újabb megállapításra, és nem kell csalódnom, Serena valóban nem képes gátat szabni kíváncsiságának. Viszont egyenlőre nem érzem tehernek, így le sem állítom. Sőt, kifejezetten úgy érzem, még élvezem is ezt a beszélgetést, noha ritkán társalgok bárkivel is a magánéletemről. Talán ezt kellene hiányolnom?
- Elég testhezálló meló, nem gondolod? - vigyorodom el, utalva képességemre. Hisz itt nyílt terepen vagyunk, még sem nevezhetjük nevén a gyermeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Szer. 19 Nov. - 10:43


Nathan & Serena


- Szóval... árva vagy. Nem is ismerted a szüleidet? - lehet, hogy nem rám tartozik, de gondolom azért utazott le eddig New Yorkból, hogy beszélgessünk és ismerkedjünk igaz? Akkor végül is ez is ide tartozik, ez is az a téma, amit simán boncolgathatunk és egyébként is, ha valamire még sem akar válaszolni, akkor maximum majd nem teszi és kész. Semmi sem kötelező. - Én csak az apámat nem ismertem sosem, bár ő csak szimplán meghalt. - jó nincs olyan, hogy valaki szimplán meghal, de három éves voltam akkor, amikor apa meghalt, már nem sok értelem lenne utólag siratnom. Rég volt és igazából sajnos még csak nem is nagyon emlékszem rá, túlságosan kicsi voltam. Anyának sokkal nehezebb lehetett ez, de ő meg rendesen tartotta magát mindig, legalábbis előttem mindig.
- Én nem mondtam, hogy nem normális, ne hogy félreértsd, csak... gondoltam néha azért mégis csak vágysz valami másra. - oké, hogy megszokta már, hogy egyedül van, barátok és család nélkül, de olyan nehéz elképzelni, hogy egyáltalán nem is akar ennél többet, vagy csak pont hogy én meg már azt szoktam meg, hogy minidig van valaki velem, mindig van valaki mellettem és furcsa lenne nekem az, ha nem így lenne? Lehet, hogy nem nekem kéne őt méltatnom, hiszen én is csak egy megszokás miatt vélekedek így erről, a másik oldalt viszont nem ismerem.
- Ketrecben? Akkor ez előtt ketrecharcoltál? - talán nem éne meglepődnöm rajta, hiszen elég jó erőben van, ez tény és való, de mégsem gondoltam róla, hogy ilyen kemény sporttal foglalkozott volna. Ezek után gondolom a testőrködés már nem is olyan nagy dolog igaz? Ott csak meg van az esélye annak, hogy baja esik, míg a ketrecben, ahogy ő fogalmazott ez eleve mindennapos lehet. Nem irigylem érte, hogy ilyen élete volt, ehhez képest az én apró kis nyavalyáim igazából semmiségnek számítanak. Egyszerű és átlagos életem volt, akárhogy is nézzük, az övéhez képes meg főleg.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Hétf. 17 Nov. - 13:06



Serena & Nathan



- Tudod a lelenc nem épp luxushotel. Nincs privát szoba, VIP meg főként nem - válaszolok mosolyogva, mintha csak az időjárás kellemességét méltatnám. Miért is kéne sajnálkoznom vagy szégyellnem azt, hogy honnan jöttem. Ez sem másabb, mint sokak élete. Olykor talán a lelenc is jobb, mint a folyton átkozódó szülők, vagy az egymást ölő testvérek.
A további fejtegetést már oldalra biccentett fejjel hallgatom, mintha Serena olyasmikről mesélne, mikről még sose hallottam. Mintha megfoghatatlan fogalmak lennének. És igazából azok, legfeljebb olykor hajlamosak vagyunk egy-egy emberre rátestálni.
- Nem tudom... Harminc éve megvagyok így. Ha valami működik, azon muszáj változtatni csak azért, mert a többség szerint az nem normális? - kérdem barátságosan. Nem, nem dorgálom, még csak nem is intem, hogy ne üsse ilyesmibe az orrát. Végül is alig ismerjük egymást. Inkább mintha egy érdekes vitatémát vetett volna fel, amit érdemes megrágni, amiről mindketten kifejtjük a saját véleményünk és tapasztalataink, aztán talán hajlunk a másik oldalra, vagy makacsul ragaszkodunka  sajátunkhoz. Esetleg észrevesszük a másik szavaiban a jót és hasznosítjuk is azt a saját életünkben.
- Az árvaházban nem igazán barátkozik az ember. Legalább is nem abban az értelemben. Inkább sorstársak vagytok, de előbb-utóbb mindenki eltűnik, hisz feledni akarja azokat az időket, a tényt, hogy nem kellett senkinek. Utóbb pedig... Nem szívesen barátkoztam, hisz akikkel érintkeztem, azokkal előbb-utóbb szembekerültem a ketrecben. Az ember pedig nem szívesen veri félholtra a barátját, nem? - kérdezek vissza, újabb cseppeket adva az életemből, bár újfent csak burkoltan. Az már csak Serena-n múlik, kikövetkeztet-e vagy az eddig tapasztaltak szerint kérdez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Vas. 16 Nov. - 20:38


Nathan & Serena


- Jó, de... azért nem is valami névtelen senkit, őket nem kell védeni. - mosolyogva rántok egy aprót a vállamon. Azért azon a bálon látszott, hogy igenis eléggé valaki volt az, akit védett, nem valami senkiféle, szóval miért ne ölhetnék meg a közelében?
- De igen. Jól van, én csak tippelni próbáltam, hogy miért vagy egyedül a szabadnapjaidon, miközben... első ránézésre az ember nem talál rá indokot. - magyarul igenis jól pasi, és ennek ellenére mégis egyedül van, ez pedig nem indokolt. Értem én, hogy a munkája nem annyira veszélyes, mint amennyire azé, aki az elnököt védi és hogy a zsaruknak is lehet családja, de akkor sem értem, hogy esetében ez miért van így és kész.
- Miért nem lehettél soha sem egyedül? - jó, talán nem kéne mindenre visszakérdeznem, de hát no, nem ismerem a motivációit, nem ismerem még annyira az életét, hogy tudjam, hogy mi mit is jelent nála. Nem tudom, hogy mire érti ezt az egész sosem lehetett egyedül dolgot. Olyan sok testvére van netán? Nem az ugrik be nekem először, hogy árvaházban nevelkedett és ezért nem volt sosem igazán egyedül. Az is remélem, hogy nem esélyes, hogy van még másik néhány személyisége, vagy ilyesmi. Áh... mindegy is, azt hiszem nem ezen kéne agyalnom igaz? Majd minden bizonnyal elmondja, ha el akarja, nem nekem kell teóriákat felállítani.
- Hát család, barátok... valaki, aki megért, vagy figyel rád. Az mégis csak mindenkinek jó nem? Biztosan vannak dolgok, amik bántanak, vagy csak elgondolkodsz rajtuk és jó lenne valakivel megbeszélni. - úgy tűnik, mintha ez őt tényleg nem zavarná, pedig tényleg nehéz ezt felfognom. Valami oka igenis lehet arra, hogy ilyen és nem hiszem el, hogy nem akar változtatni rajta. Az élet így... akkor is rossz lehet. Magányos, és magányosnak lenni nem jó dolog, vagy én vagyok túlságosan társaság központú? Tény, hogy ott van nekem anya, mindig is voltak barátaim, most a suliban egy egész nagy család vagyunk a sok hasonló emberrel. Nekem ez az élet, amit ő él, valahogy elviselhetetlennek tűnik, vagy nekem tuti az lenne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Szomb. 15 Nov. - 12:23



Serena & Nathan



- Azért nem az elnököt védem - nevetem el magam jókedvűen. Serena mintha egy kicsit túldramatiálná a foglalkozásom, pedig azt hiszem, az utcán élni ennél sokkal veszélyesebb.
- És ráadásul a zsaruknak meg a katonáknak is van családjuk. Legalább is a többségnek, nem? - fordítom vissza a dolgot pont az ltala felhozott példákkal. Ha nagyon nyálas akarnék lenni azt mondanám, a szerelem nem a foglalkozással köttetik, hanem a személyiséggel. Mellesleg nem egy csajnak impotál az, hogy a barátja egy testőr, főképp, ha valami gazdag pasi mellett. Bár ez a kör engem pont nem vonz.
- Nincs - válaszolok újfent, mintha csak megerősíteni akarnám a hitetlenkedését. Nincs családom, mert nem akartak. Nincs barátaim, mert én nem akarom. Ennyi, ilyen egyszerű ez az egész.
-Egyedül? Tudod, ha úgy nőssz fel, hogy sose lehetsz egyedül, hogy be kell járnod az egész épületet, minden kis zugot, míg végre olyat lelsz, ami csak a tied, és akkor is legfeljebb pár percig.. nos elkezded értékelni az egyedüllétet - vonom meg a vállam érdektelenül. Persze nem én voltam az egyetlen, aki így nőtt fel és lesznek még. Csak akkor legalább ötven-hatvan gyerek volt az árvaházba, és áltaában négy másik sráccal osztozkodtam egy szobán. Mindig, mindenhol volt valaki, sose bújhattál el a kínoddal, bajoddal, örömöddel, mert mindig feltűnt valaki. Mondhatni egy idő után kialakult bennem a tömegiszony, még ha az az egy-két felbukkanó nem is volt mondható tömegnek.
- Hogy máshogy legyen? - vonom fel kérdn a szemöldököm, lustán forgatva ujjaim között a poharat, mutatóujjammal kapva el egy lefelé igyekvő páracseppet az oldalán.
- Nem tudom... Ezen nem szoktam gondolkodni. Vagy ha nagyon lírikus akarnék lenni azt mondanám, még nem találkoztam senkivel az utóbbi időben, aki miatt ilyesmin gondolkodnék...
Igen, Grace volt az egyetlen, aki miatt meggondoltam volna magam, vagy aki miatt _tudom_ hogy megtettem volna. De Ő másképp döntött, én pedig elfogadtam ezt. Ha már valakire rá kell erőltetni magunk, abból jó nme sülhet ki. Akkor már inkább maradok így, egyedül...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   Pént. 14 Nov. - 19:17


Nathan & Serena


Nem is tudom, én igazából soha sem tartottam be a társadalmi konvenciókat, hogy mi milyen sorrendben következik. Ezt talán már láthatta. A ruháim is általában eléggé extravagánsnak minősíthetőek, ahogy a stílusom is elég gyakran. Őt még a puszi meglepte, nem csoda, hogy hirtelen a miértre sem tudja, hogy mit mondjon. A fene tudja, akkor is úgy gondolom, ha valaki túl sokat van egyedül, annak van oka. Miért ébred mindig egyedül az ágyában? Jó képű, rendes is tud lenni, nagy defektje lehet, ha nincs mellette valami nő, vagy... más a magyarázat?
- Nem is tudom, veszélyes munka és gondolom a legtöbb nő nem szereti, ha a párja, vagy leendő párja életveszélyben van nap, mint nap. Ez olyan, mintha zsaru lennél, vagy katona. - a testőr az életét adja a védencéért, ha arról van szó, szóval igenis akárhogy is nézzük, de ez veszélyes munkakör és nem biztos, hogy ha megemlíti valakinek, hogy ezt dolgozza, akkor akármennyire is sok a pénze, talán az illető nő visszakozna, mert nem akar egy eleve majdnem halálra ítélttel randizgatni, amikor vannak olyan pasik is a világban, akiknek nem kell folyton az életét félteni.
- Nincs családod és barátaid sem? - nem is tudom, hogy ez a tény lep meg jobban, vagy inkább az, ahogyan ezt csak úgy lazán közli. Az ember nem szokott ehhez így hozzáállni, nem szokott vállat rántani arra, hogy... magányos nem? - Nem vagy így nagyon... egyedül? - nem az én dolgom tudom, de ha most ez egy randi, vagy csak baráti iszogatás, akkor is az a lényeg, hogy megismerd kicsit a másikat és én igenis ezért jöttem, akkor pedig érdekelnek az indokai és a motivációi, hogy mit miért tesz és miért úgy, ahogyan. Valami oka van annak, hogy nincs mellette senki sem és hogy mintha nem is nagyon vágyna rá. - És nem szeretnéd, hogy máshogy legyen? - nem is tudom, családot persze nem lehet csak úgy szerezni, ez sajnos tény, de mondjuk barátokat igen. Nem könnyű, de meg lehet próbálni. Munkatársak, vagy akárkik, tudom is én. Az embernek nem jó az, ha egyedül van, ha a szabadnapjain főként alszik és nem tud csinálni semmit. Ez... nem hiszem el, hogy jó élet lenne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Blazer Pub   

Vissza az elejére Go down
 
Blazer Pub
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-