we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Yesterday at 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Csüt. 23 Nov. - 7:47

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Alysa Tate
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Tükörországban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Tükörországban   Vas. 27 Júl. - 19:59

First topic message reminder :



Everyone must die



Kedves kis túlélőink tengetik napjaikat, a felmentőseregnek nyoma sincsen, viszont jó hír, hogy a megmentett kajakészletek vészesen fogyóban vannak. Mintegy megjegyzendő, hogy két társukat, Jack-et, és Carrie-Annt tegnap délután óta senki nem látta, ez annyira azért nem meglepő, mert mindenki összevissza kóborol akár bejelentés nélkül is, talán itt vannak valahol a közelben.
Este a társaság nyugovóra tér, és amikor feleszemélnek hajnaltájt, akkor kinek kloroform-ízű a szája, valakinek dudor a tarkóján, de a lényeg, hogy amikor felülnek, akkor mindenkinek mindene fáj, és a jelekből itélve valaki marha csendes módon rajtuk ütött, és pár társukat elhurcolták. Az egész tábor fel van dúlva, a maradék kajának is lába kélt. Aki biztosan nincsenek itt: Leah, Nique, Sylvie, Amy, Chad, Bryce, Scott. Viszont hogy legyen némi öröm is az ürömben, a maradók közül páran úgy érzik, az a valami, ami eddig blokkolta a képességüket, már nincsen hatással rájuk. Liam, Dorothy és Tatjana visszakapta!

//31-én este 20 óra körül jön a következő, egymásra ne várjatok, később sem lesz sorrend!//




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Vas. 17 Aug. - 12:25



Tükörországban


Minden egyik pillanatról a másikra történik. Josie nyomában úszok lefele, majd egyszer csak valami kiüt, és minden elsötétül. Már megint. Lassan hozzá kéne szoknom ahhoz, hogy elájulok, már ha elájultam egyáltalán. Mert nem halhattam meg igaz? Nem, az elég esélytelen, akkor most nem érezném magam alatt a talajt. Igazából fogalmam sincsen mit érzek magam alatt és magam körül. Hallom a hangokat, mintha felakarná magára hívni a figyelmet… Joise. Igen, vele jöttem, neki kell lennie, de mégis mi a fenéért akarná, hogy felfigyeljenek rá? Ennek így semmi értelme nincsen, bár már ezen se kéne különösebben fennakadnom, hiszen ezen a szigeten látszólag semminek sincsen értelme. Kezdve az elsüllyedéstől, a szamurájos fickón át, egészen idáig. Aztán még ott van az a … hajó, vagy repülő, amit láttunk még mielőtt lemerültünk volna.
Kábán ülök fel, és pár pillanatig csak csukott szemmel próbálom elhessegetni a fáradt gondolatokat, hogy a helyzethez képest valahogy rendbe tegyem a tisztánlátásomat. Először is kezdhetném azzal, hogy mégis hol a fenében vagyok. Minden bizonnyal Josie-nak sikerült bejuttatni az úti célunkra, máskülönben vízi hulla lennék. Ha akarnám se tudnám nem kiszúrni a mellettem lévő hatalmas kereket. Egy halk nyögés kíséretében egyenesedek fel, kell azért még egy kis idő, mire újra jó állapotban tudnám magam, de élek, szóval szavam nem lehet. – Josie, kivel beszélsz? – remélem, hogy hallótávon belül van, elvégre én is hallottam az előbb őt, igaz? Nem megyek oda hozzá, legalábbis nem először, mert jobban foglalkoztat az, ami a kerékre van írva. Erőtér. Végre valami jó ezen a nyomorult szigeten! Nem vagyok azért teljesen biztos a dologban, de ez nagyon úgy hangzik, hogy sikerült megtalálni az elszigetelésünkkel foglalkozó masinát. Vagy talán mégsem, és ez valami teljesen mellékes dolog… mindegy, gondolom azért van itt, hogy elmozdítsák, én pedig nem fogok másként tenni, főleg úgy, hogy eddig ez a legjobb lehetőség nem? Talán mégiscsak a minket elszigetelő erőnek a kapcsolója ez, és akkor talán Scarlett, meg  a professzor is képesek lesznek minket megtalálni, és küldhetik a felmentő sereget értünk. Egyszer élünk, miért ne próbálhatnám meg? Csak nem fog összedőlni a hely, vagy ha mégis, akkor… akkor úszunk. Szóval elmozdítom a kereket,  és ha nem akar történni semmi meglepő, akkor odabotorkálok Josie-hoz, és szóra nyitnám a szám, de ekkor meglátom a számítógép monitorján Scarlett-et. Nem is tudom, hogy mi a megfelelő szó a reakciómra. Döbbenet, igen, de azt hiszem teljesen le is fagyok néhány másodpercre. Ha ez valami morbid vicc akar lenni, akkor azt nagyon nem díjazom. Fogalmam sincs, hogy pontosan mióta vagyunk ezen a szigeten, de elég régóta ahhoz, hogy Scarlett hiánya minden perccel újabb, és újabb sebet ejtsen rajtam, de most, látva az arcát… még inkább fáj a hiánya. Az pedig még inkább fáj, hogy fogalmam sincsen miért látom őt. Nem rabolhatták el, láthatólag jól van, talán…. talán csak keress? Kissé zavaros a dolog, de nem is gondolkodok ezen tovább. – Hall minket? – nem nézek Josie-ra, továbbra is Scarlett arcát nézem, és nagyon remélem, hogy egy igent kapok válaszként a kérdésemre, bár gondolom hiú ábránd lenne, igaz? De azt a kereket meg elmozdítottam… valaminek csak történnie kellett!
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Pént. 15 Aug. - 21:12



Under the sea


Nagyon remélem, hogy magához tér, nem szeretnék azzal feljutni, ha egyáltalán feljutunk, hogy Liam közben idelent... nem is tudom, mert elvileg él, de fogalmam sincs, hogy egy áramütés, vagy mi történt vele az milyen hatással van az emberre. Nem tudom, hogy jobban lesz-e hamarosan, vagy több idő kell hozzá, így csak annyit tehetek, hogy időnként hátra nézek, hogy megnézzem van-e már valami változás, hogy esetleg megmozdul-e, vagy valami, közben pedig próbálom felmérni a terepet. Valami miatt itt van ez a hely, valaminek lennie kell, ami válaszokat adhat. Nem lehetett ott az a lánc teljesen véletlenül, az... az nem lehet! Azt pedig remélem, hogy a többiek is jól vannak mindeközben, megtalálják a többieket, mert Jack láthatóan legnagyobb bánatomra, de nincs itt.
A rádió viszont kerregni kezd, vagyis egyelőre csak valami kép jelenik meg, de nem igazán tudom belőni, hogy ki lehet. Az a baj, hogy nem ismerem annyira a diáktársainkat. Láttam már a suliban, ebben biztos vagyok és a hajóútra nem jött el, nincs a szigeten. Talán... valami felmentő csapathoz tartozhat? A tollal, meg a koordinátákkal ezek után végképp nem foglalkozom, csak próbálok állítgatni azon az izén, hátha sikerül valahogy hangot kicsiholni belőle, hiszen elég nehéz integetve kommunikálni, főleg mert még csak azt sem tudom, hogy egyáltalán tényleg felmentő seregről van-e szó, vagy hogy ő lát-e engem.
- Hahó! - azért egy próbát megér, mert én nem hallom őt, de talán ő engem igen. No meg integetek is valamit, mert a fene tudja, hogy mondjuk lát-e egyáltalán, először ezt kéne kideríteni. Ha nem hall, de lát, akkor ötlik be a lehetőség, hogy magamhoz vegyem azt a jegyzetfüzetet, meg a tollat, hogy arra írjak, ha kell, azt el tudja olvasni. Gyorsan vésem fel a papírra a kérdéseket, hogy ki ő, hogy hol van, és csak remélhetem, hogy a bütykölésem, a gombok tekergetése ér valamit, hogy bejön valami hang, vagy... nála is van papír, amire fel tud írni valamiféle választ. Közben jó eséllyel nem is nagyon veszem észre, ha Liam felébred, kivéve persze, ha szól róla, vagy ha bejön, egyébként most sokkal jobban lefoglal ez a rádió kérdés, jobban, mint hogy ahogy eddig tettem fél percenként kukkantsak hátra, mert mi van akkor, ha elmegy az adás?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Pént. 15 Aug. - 20:32


I'm so sorry!




Én nem... nem akartam ezt, de nem volt választásom és csak minden egyes nappal egyre rosszabb lett a mardosó bűntudat, hogy ezt tettem velük a családom érdekében, de mit tehettem volna? Egyszerűen... egyszerűen meg kell érteniük, hogy nem volt választásom, hogy tényleg nem tehettem semmit sem. Nem tudtam megoldani a helyzetet, csak abban reménykedtem, hogy nem lesz baj, hogy valahogy majd megoldódik, még csak azt sem tudtam, hogy mégis mit akar velük. Fogalmam sem volt róla, hogy mi lesz a vége, hogy ennyien megsérülnek, hogy lesz, aki majdnem meghal, hogy a hajó személyzetet... még belegondolni is rossz, hogy mindez miattam történt. Önostorozás persze, hiszen nélkülem is megtörtént volna máshogy, vagy másnak a segítségével, de attól még nem érzem jobban magam.
Zúgó fejjel kezdek magamhoz térni, szép lassan nyitom ki a szemem és próbálom felmérni a terepet, hol vagyok és kikkel. Leginkább arra számítok az éjszaka után, hogy minden bizonnyal valami cellában, bezártak, hogy ne okozzak gondot, de itt van fény és homok és... abban a pillanatban, hogy felfogom újra összeszorítom a szemem, hogy koncentráljak, amennyire megy ilyen fájó fejjel, hogy mindenki visszakapja, hogy mindegyikük tudjon cselekedni. Alig emlékszem rá, hogy mi történt, hogy éjjel jöttek, hogy leütöttek és még az utolsó pillanatban a hozzám legközelebb lévőket fel tudtam oldani a blokkolás alól. De vajon hol lehet mindenki más? Kevesen vannak itt, alig csak néhányan. Amikor viszont a tüzet is meglátom szinte azonnal felpattanok. Tudom, hogy mit kéne tennem, hogy le kéne állítanom őket, de nem megy, csoda, hogy képes voltam a társaim képességét visszaadni. A társaim... kétlem, hogy ezek után annak gondolnak. Ennek ellenére szó nélkül állok fel és állok be eléjük. Nekem nem árt a tűz, nekem nem árt semmi, inkább én kapjam a támadást, ha kell, akkor elé ugrom, ha valaki nem tudna azonnal védekezni, ha valaki nem reagálna elég gyorsan. Azt persze láthatják, hogy a tarkóm csupa vér, hogy a hajamban a vörös lé és a homok keveredik, amitől a szőke tincsek összeállnak, de nem érdekel, a seb már begyógyult, csak ez a kis maszat maradt meg. - Nem bánthatjátok őket... többet nem! - az sem érdekel, ha velem teszik, de még se merem annyira hangosan mondani, hogy... Ő meghallja. Nem akarom, ha tudná... mi van, ha beteljesíti, amit ígért. Ha nem teszem, amit kell akkor végez velük, akkor azokat sebesít meg akiket lehet, ha már engem nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Pént. 15 Aug. - 20:03



Everyone must die



 Josie tehát körbenéz a kis kabinban, amit egyébként teljesen jól el lehet szigetelni, ha magára csukja az ajtót, csak egy üvegablak van rajta. Egyenlőre az ajtó még nyitva. Bent felderítheti, hogy ez valami kommunikációs portál lehet, a számítógéppel vélhetően kapcsolatfelvételt lehet indítani. Amíg matat a billentyűkkel, és a sávokkal, láthatja, hogy egy jegyzetfüzet is van a gép mellett, számára érthetetlen számokkal, koordinátákkal, rajta egy filctoll. Ahogyan próbálkozik, egy adást tud elcsípni, de a távolságot nem tudja meghatározni. Ellenben a monitoron egy ismerős arc, Scarlett arca tűnik fel, amint próbálkozik valakivel kapcsolatba lépni, hang egyenlőre nincsen, azon még dolgozni kell.
Liam végre magához tud térni, kissé ki volt ütve az áramütéstől, amit a képessége visszasülése okozott, de most már jól van a kis kótyagosságot leszámítva. Egy hatalmas fémből készült kerék mellett fekszik, az állomás nagy része ekörül összpontosul. A kerék közepére az van írva: erőtér. Ha elmozdítja, akkor vélhetően könnyebb lesz őket megtalálni, elképzelhető, hogy valami álcázó berendezés takarta el a szigetet a különféle radarok elől, míg az erőtér valami elektromágneses tükör lehet, ami miatt meg nem voltak láthatóak. Itt a lehetőség, hogy elmozdításával mindez változzon.

A fenti négyes tehát a bokrok mögül figyelik a féltucat másik illetőt, és ekkor igazolódik be Gabriel balsejtelme, mégiscsak ő az X-men, mindez elterelés volt, csak amit a diákok akartak, azt csinálták meg velük. Nem lehet tudni, hogy miért játszanak velük, mint macska az egérrel, hiszen ha elrabolták a túlélők felét, miért csak a felét, most pedig mi értelme van a csapdának. De valami van, ez biztos. A hatos mindegy váratlanul emelkedik meg, pontosan tudják, hogy hőseink hol vannak, és mivel Gabriel, meg a három lány észbe kap, a hatason túl vagy egy másik tucat villogó tekintetű veszi őket körbe. Egyikük arcát nem lehet látni, valami különösen derengő aura miatt az alakja sem kivehető. Lenyúl Carrie-Ann-ért, és egyszerűen odahajítja Tati lábai elé.

- Ügyes kis kém volt. – A hang egyértelműen női, tehát Angel valójában nem férfi. – Ti pedig silány kisérleti alapanyagok. – Int az embereinek, és hátat fordítva távozni készül. – Végezhettek velük. Minddel. (Everyone must die) - Angel emberei már éppen mozgásba lendülnének, felizzik a tűzlabda egyikük tenyerén, a másikból tüskék csapnak ki, ám ekkor történik valami. Carrie-Ann kinyitja a szemét...

//Kövi kör augusztus 20-án este//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Luke Mitchell
Hozzászólások száma : 491
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Pént. 15 Aug. - 12:11

Egyetértően bólintok a kedvesem elkószálós dünnyögésére, egészen addig, amíg hirtelen el nem indul ő is. Na akkor összeráncolom a homlokom, és úgy szólok utána.
-Ne nem, nem nem és nem! - Felelem határozottan, de azért halkan. Ha valami csoda folytán nem tudná minden ránk vadászó izé, hogy itt vagyunk, akkor én sem szeretném vályúhoz csődíteni a maradékot.
-Akkor majd bocsánatot kérek, amiért elfelejtettem kopogni. - Mondom morcosan, és csak azért is követem őket. A vízben sok hasznomat úgysem vennék. Mondjuk, ha látnám, hogy Liam eszméletét veszti, úgy már komoly dilemma lenne a dologból, így viszont...Ha kiderül, hogy Carrie-Ann és Angela emberevő harci szatírok áldozata lett, akkor nagyobb szükség lesz rám, ha meg semmi, akkor egy perc, és vissza is érünk, nem igaz?
-Majd én cipelem... - suttogom, ahogy elnézem a lányt. A tény, hogy egyedül van, nem sok jót jelent. Hogy azért van így, mert a többeket más rabolta el, vagy azért, mert már elmúlt reggeliztek az jó kérdés, de nem túl biztató az tuti. Viszont, ezeken legalább tudom hova kell szúrni. A konyhakést még mindig a kezemben tartom, biztos ami biztos.
-Igen, az elterelés szerintem is jó ötlet...ki is mászhatna a tengerből..valami...
Gonoszul vigyorogva fordulok Tatjana felé, aki szerintem tudja, mire gondolok. Nem, nem fogok megsértődni, ha én most nem látom azt a lényt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lily Collins
Hozzászólások száma : 85
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Csüt. 14 Aug. - 12:18

- Jövök – vágom rá habozás nélkül. Nem tetszik nekem, hogy Josie és Liam a víz alá mennek ahhoz a bizarr izéhez, és bár egy pillanatra megakad a tekintetem a távoli járműnek tűnő valamin, csak még rosszabb kedvem lesz tőle. Mik az esélyei annak, hogy a part felé közeledne? Ideje lenne füstjeleket produkálnunk, vagy ilyesmi…? Ennél azonban egyelőre fontosabb, hogy még egy főt veszítettünk. Nem tetszik ez nekem, nem akarok én lenni a következő, meg azt hiszem annyira annak sem örülnék, ha tök egyedül maradnék. Így is elég hideg-kiráz ez a hely, és annak ellenére, hogy senkinek nem lettem az öribarija még semmi kedvem egyes egyedül maradni, mint a kisujjam.
Tati oldalán indulok meg vissza az erdőbe, a szólongatás részt ráhagyom, és szemeimet meresztve keresem Angie-t, aki kisebb meglepetésemre gyorsabban előkerül, mint vártam. Oké, nem vagyok valami optimista, nem lepett volna meg, ha szőrén-szálán eltűnt volna - Mi az…? – kérdezem értetlenül, akaratlanul is igazodva a fojtott hangerőhöz, ahogy Angie is, bár mielőtt még választ kaphatnék arra, hogy miért is maradt le tőlünk, megütik a fülemet az emberi hangok, és ösztönösen bukok le a lány mellé, óvatosan kikukucskálva a rejtek mögül - Az ott Carrie-Ann? – hülye kérdés, látni egyelőre még elég jól látok, csak nem akar összeállni a kép. Miért csak ő van velük? Vagy nem is ez a banda hurcolta volna el a többieket? Egyáltalán miért vannak kiélezve ezek ránk, nem lehetne, tudjátok…békésen együtt élni? Bah.
- Nem hiszem, hogy el tudnánk cipelni anélkül,  hogy valami elterelje addig a figyelmüket… - mormogom nem valami derűsen, odasétálni és fogni a lányt azt hiszem eléggé hülye ötlet lenne - Tati…? – nézek a lányra kérdőn, ugyan én nem láttam azt a házi kedvencet, amit állítólag megidézett, de ha valamivel el tudná terelni az idegenek figyelmét, talán meg tudnánk menteni Carrie-Annt. Hah, megszállt a jótét lélek...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Csüt. 14 Aug. - 10:57

A kavics amit eldobtam nem oda esett ahová terveztem így a többiek észre sem vehették, hogy eltűntem. Szerettem volna visszamenni a partra és szólni, hogy milyen felfedezést tettem, de ha addigra elmennek? Carrie-Ann érdekében tovább kuksoltam a búvóhelyemen. Semmi szokatlant nem tettek, már ha az eleve nem számít szokatlannak, hogy valószínűleg elrabolták a társainkat. Beszélgetésbe kezdtek, tisztán láttam ebből a távolságból, hogy mozog a szájuk, sajnos a szájról olvasás mesterségét nem sajátítottam el. Átfutottam az agyamon az ötlet, hogy tovább várok itt, mondjuk ha kell addig míg a többiek rám találnak vagy amíg csontváz nem lesz belőlem, de aztán elvetettem és a növények mellett, takarásban közelebb lopóztam az idegenekhez, talán úgy 5 méterre lehettem Carrie-Ann testétől. A feltételezett el rablóinak hangja már eljutott hozzám. Bár okosabb nem lettem tőle, valami angyalos marhaságról beszélgettek, nem értettem az egészből semmit, értetlenül bambultam a társaságot.
Aztán lépéseket hallottam meg mögülem, egy pillanatra ledermedtem, azt hittem valamelyik idegen alak fedezett fel, de aztán meghallottam Tati hangját ahogy a nevemet mondogatja. Dorothy-t meg is pillantottam, túl közel voltam Carrie-Ann-hez és az idegenekhez ahhoz, hogy ha Tati és Dorothy közelebb jön észre vegyenek mind hármunkat.
Felálltam a nagy bokor vagy mi mögül és visszaosontam az előző búvóhelyemre ahol már valamivel biztonságosabb volt.
-Tati, Dorothy, itt vagyok. - Szinte suttogtam, reméltem ezt is meghallják, hangosabban nem mertem beszélni, ki tudja mennyire jó a hallásuk ezeknek a fickóknak.
Kicsit megkönnyebbültem, hogy legalább egyik társunkra ráakadtunk, de hol vannak a többiek? Miért történik ez velünk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 11 Aug. - 20:35



Under the sea


Teljesen logikus, hogy jobb ketten, mint egyedül, csak hát na, igazából nem akartam senkit sem bajba sodorni, ha már én most bekattantam a hősiességi szintre, mert hát az a nagy és óriási helyzet, hogy nem tudjuk mi van ott lent és jelenleg nekem a legkevesebb a veszteni valóm, amúgy is pocsék életem van, és ha Jackkel valami történt akkor aztán végképp nem izgat már semmi. Nem arról van szó, hogy pár nap alatt halálosan szerelmes lettem, egyszerűen csak... rendes volt nagyon, átsegített a nehezén, és nem akarom, hogy ezek után neki is baja legyen. Mindenki kihullik mellőlem, komolyan kész csoda, hogy még a suliban nem festettem meg a vérbe fagyott hulláját, csak akkor még nem tudtam, hogy kicsoda.
Liamnek tehát lassan biccentek egyet és csak aztán csobbanok, hogy a láncot megragadva húzzam le magam úszással kombinálva a víz alá. Nem tudom, hogy a többiek mire jutnak fent, vagy hogy Jack lent van-e egyáltalán, de akkor is meg kell tudnom. A nagy levegő sikeres, bár a vége felé már őszintén szólva állati nehezen bírom a dolgot. Már elég rendesen szenvedek, amikor elérjük a zsilipet. Tény, hogy jó, hogy velem jött, egyedül nem tudnám azt a nehéz vasat megmozdítani, mégis csak éppen hogy leszokóban lévő drogos vagyok, nem valami nagy fizikai erővel. Az viszont finoman szólva is megrettent, amikor Liam láthatóan elalél a vízben. Még jó, hogy így könnyebb megmozdítani, mert szárazföldön nem tudom, hogy mit tudnék kezdeni vele. Akkor kezdem csak el finoman pofozgatni, amikor már bent vagyunk, ami már eleve baromi nagy erőfeszítéssel járt, hogy bevonszoljam.
- Liam... térj magadhoz... kérlek... - a szájához hajolok füllel persze, úgy fest lélegzik, csak amúgy más jelet nem ad. Remek! Egyelőre nem tehetek mást, mint hogy ott hagyom, mert el nem bírnám, még ráncigálva sem. Körbepillantok és végül az egyetlen kabint szúrom ki. Nem nagyon értek a gépekhez, így hát marad az, hogy legalább próbálkozom, hátha Liam technikai zseni és ha magához tér segít. Addig nyomkodom a billentyűzetet, hátha valami megjelenik legalább a képernyőn és megnézem azt a fura kereket, mert... mert fura. Nem szoktak a dolgok csak úgy pulzálni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 11 Aug. - 9:05

Hűségesen, talán picit eszelősen lapátolom a homokot elfelé a láncról, mégis meglepődöm kissé, ahogy az nem az erdő felé vezet, hanem a vízbe. Mert egy ideig reménykedtem, hogy ez valami "kábel", ami olyan helyhez vihet minket, ahonnan legalább segítséget kérhetnénk. Na de a vízben mi lehet?
- Még a végén megleljük Atlantiszt - vigyorodom el, abbahagyva a homokozást, csak lecsüccsenek a földre összetapsolva két tenyerem, lerázva róla a rátapadt szemcséket. Meglehet ez a dugó lánca és ha kihúzzuk a víz lecuppan, mint a kádban. Vagy a sziget.
- Ne bolondozz Gabe, Kormos szobatiszta - dünnyögöm hátra a vállam felett, aztán a következő pillanatban leesik mondandójának értelme is. Csoda, hogy nem rándul meg a nyakam, ahogy hátrafordulok, majd mint egy bohóc vagy talán dilis kezdek el négykézláb trappolni felé, felkapva a semmit. Mert a többieknek Kormos most sak semmi, hisz nem tudatosan idéztem, nem szándékoztam senkit elkápráztatni. Talán csak a bennem gyülemlő feszültség hozta elő, és mivel Gabe áll hozzám a legközelebb, mivel rá vagyok a legjobban ráhangolódva hát számára is látható lett. De miért pipilte le?
Alapjában véve viszont mindegy, és bár magam tudom a legjobban, hogy Kormos csak egy látomás, mégis mint egy igazi cicát kezdem el babusgatni, ölbe kapni, ő pedig hálásan dorombol vissza, mintha csak valóban hiányoztunk volna egymásnak. És talán így is van, hisz ő volt az első vízióm, mintha a képességem kivetülése lenne.
Csak egy kérdő pillantást vetek Gabrielre, ám tekintetén látom már, ő továbbra sem képes teleportálni. Pedig akkor végre hazamehetnénk. De nem! Leah nélkül sehova! Viszont hogy lehet, hogy nekem visszatért a képességem, de a többiek ennek nem adják jelét? Vagy tényleg csak kezdünk megkattanni?
És amíg én elmélkedek és dögönyözök, addig Liam és Josie lemerülnek, Angela meg elködlik. Ám kell pár perc, míg ez eljut hozzám, még képes vagyok elszakadni Kormos jelenlététől. És bár Gabe-en kívül a többiek nem látják, a macska végig ott marad a lábamnál, mint csak meg akarnék bizonyosodni rólam, hogy a képességem valós és folyamatos.
- Angie? - kérdem feltápászkodva. Mintha tisztult volna tudatom, mintha a képességem visszatérte új erővel ruházott volna fel.
- Miért kell mindenkinek elkószálnia? - morgom az orrom alatt, majd megindulok a fák felé.
- Gabe, maradj itt, figyeld Liamékat. Dorothy jössz? - fordulok a kettős felé. Tudom, hogy a kedves ellenkezni fog, de ő az erősebb, ha Josie-ékkal van valami ő jobban tud segíteni. Ráadásul ha..
- Lehet Angie épp nem örülne férfi társaságnak - teszem még hozzá, feltételezve, hogy talán csak a szükség szólította el a csajost. Bár akkor is az orára koppintok, hogy mindezt jelzés nélkül tette.
- Ha gond van, ultrahangon sikítunk - nyugtatom még Gabrielt, majd ha végül alakul a felállás megindulok Angie nyomán, halkan szólítgatva. Remélhetőleg érkezik válasz és nem "ellenségtől". Bár képességem visszatértével már jöhetnek ők is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Vas. 10 Aug. - 19:50



Everyone must die



Mielőtt a kettős lebukna a víz alá, a szigettől eléggé távol mintha látnának valami hajót, vagy valami járművet, fene tudja, talán valami repülő szállt le a vízre, ilyen messziről nem lehet látni őket. Josie és Liam tehát nagy levegővel lemennek a víz alá, hogy kövessék a láncot, és megnézzék mi világít a mélyben. Elérnek a zsiliphez, amely jelen esetben egy kerék, ketten együtt el tudják fordítani, ám kicsap belőle valami kisülés, amely a lányt nem érinti vészesen, de Liam, akinek elektromossággal kapcsolatos a képessége, egy jó ideje nem is használta, azonnal eszméletét veszti, így Josie-nak kell behúznia őt az építménybe, belül már ki tudja szorítani a vizet, és a másik oldalon ki tudja nyitni, hogy bemenjenek, de láthatóan Liam nincsen magánál, kell még neki pár perc, hogy magához térjen, addig a lány magára van utalva. Amit most lát egy kisebb kabin, amiben egy monitor van, és persze billentyűzet, számítógéppel. Illetve egy elég komoly nagy kerék, amely folyamatosan vibrál, szikrázik, talán ezt látták a partról, olyan fényesen pulzál néha, hogy még a zsilipen át is lehetett látni.

A fenti négyes is látja a járművet a vizen jó messze, de az nem közeledik. Angela közelebb merészkedik a táborhoz, ki tudja hallgatni az illetőket, akik lábánál Carrie-Ann fekszik, valami Angyalról beszélgetnek, de ez a lánynak túl zavaros. Egyenlőre még nem vették észre őt, így tud jelezni Dorothy-nak. Gabrielék is közelebb tudnak osonni. Van némi fegyverük, kérdés, hogy meg akarják támadni a csapatot, vagy csak Carrie-Ann-t szeretnék kiszabadítani.

// Köv. kör: 15-én este teszem be. //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lily Collins
Hozzászólások száma : 85
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Szomb. 9 Aug. - 21:04

Együttes erővel tisztogatjuk meg a lánc környékét, követjük, ráncigáljuk, meg amit csak el lehet képzelni, és észre sem veszem, hogy milyen gyorsan vezet ki minket a fák közül, egyenest a partra, amikor pedig fény gyúl a víz alatt…mi az isten? Egész eddig ott volt az az épület alattunk a vízben, és soha nem is láttuk? Eddig sem szerettem ezt a rohadt szigetet, és minden egyes perccel egyre jobban ráz ki a hideg tőle. Bárcsak varázsütésre hazamehetnénk…
Nem látok rá túl sok esélyt ugyan, de közben Gabriel felvetésére, némán, mindennemű kommentálás nélkül próbálkozom azzal, hogy működik-e a képességem. Csak hát kicsit nehéz ez itt, ahol nem igen van semmiféle elektromos forrás. Kicsikét tudok magamtól is áramot gerjeszteni, de az fárasztó dolog, és még ha sikerülne is, túl sokszor nem lenne ajánlatos használnom, vagy ideájulok a többiek lábához, és akkor még annyi hasznomat sem veszik, mint így. Bizalmatlanul szemlélem a víz alatti építményt, és közben még mindig reflexesen dörzsölgetem hol a tenyereimet, hol a hajamat, és addig-addig szenvedek a dologgal, amíg bizonyossággal nem érzem, hogy az alig érezhető súrlódásból apró kis szikrákat fakasztok az ujjaimból saját magamtól - Nem akarok közbeszólni…de mintha nekem is működne a képességeim – jelentem ki erős szkepticizmussal, mert nincs kedvem újra próbálni. Ez így túl fárasztó. Ha lenne itt egy szép magas lámpaoszlop, sokkal jobb lenne.
Magam sem tudom, hogy Josie és Liam mit vár, menjünk mind a víz alá, ami nem túl bizalomgerjesztő, levegő nélkül sokáig lenn időzni, vagy várjuk meg, amíg felfedezik a különös jelenséget? Én a magam részéről az utóbbira szavazok. Addig is, amíg toporgunk még a lánc körül, van aki a ruháitól szabadul meg épp, kellemetlen felfedezésre jutok - Ühm, srácok…? Hová lett Angela? – reflexesen arrafelé fordulok, ahonnan jöttünk, a fák felé. Talán csak lemaradt. De komolyan vagyok már olyan paranoiás, hogy azt higgyem, elrabolták, amíg mögöttünk jött - Valaki víz, valaki visszajön velem? – teszem fel a nagy kérdést, de igazából csak azért, mert nagyon nem akarok a víz alá menni. Lehet csak a képességem miatt van ez az ösztönös ódzkodásom a víz alatti léttől, de hát a hajó elsüllyedése sem segített rajta túl sokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Csüt. 7 Aug. - 22:16



Tükörországban


Azon nekem is sikerül istenesen meglepődni, hogy a lánc a vízbe és nem az erdőbe vezet. Ennél jobban már csak azon lepődöm meg, mikor meglátom Gabrielt a nagy semmivel szórakozni. Úgy tűnik, hogy eddig tartott ki a józan esze, és most jutott el arra a pontra, hogy teljesen becsavarodott. Megtudnám érteni, ez a szigetre való bezártság senkinek sem tesz jót, de eddig maximum idegösszeomlást kaptak néhányan, Gabriel sokkal rosszabb tüneteket produkál, úgyhogy talán elkezdhetnék érte imákat mondani. Végül aztán mond valami még hihetetlenebbet. Visszatértek volna a képességeink? Az… az nem igazán lehetséges, nem? Mármint mi változott azóta, hogy itt vagyunk, miért lépett volna pont most működésbe? Mindegy, felesleges is ezen agyalni, ha visszatért, akkor annak örülnie kell és kész. Bár én nem igazán tudom kipróbálni, mert jelen pillanatban nem látok semmi olyat, amiből energiát nyerhetnék ki, szóval marad a reménykedés, hogy működni fog akkor, amikor szükség lesz rá. Legalábbis nagyon remélem, mert elegem volt ebből a képesség nélküli állapotból, nem is értem, hogyan bírják ki az emberek, hogy ennyire… egyszerűek. Mármint, hogy képességek nélkül élnek. Olyan ez, mintha megfosztanának az egyik legjobb barátodtól, nem valami kellemes, főleg úgy, hogy eddig mindig számíthattál rá, akármit is tettél, de most fordult a kocka és az élet jól kibabrált velünk.
Josie kérdésére csak megrázom a fejemet. Nem hinném, hogy megéreznénk azt, ha ott lent elkezdené ráncigálni a láncot, mert azért vízben nem valami könnyű a dolog és már az is rosszul hangzik, hogy egyedül menjen le, mert… mert mégiscsak veszélyes, és több esélyünk van, ha többen megyünk. – Én lemegyek veled, biztos, ami biztos. – látom rajta, hogy nem lehet meggyőzni arról, hogy keressünk valami más megoldást, úgyhogy nem is  próbálom győzködni, inkább örülök annak, hogy ilyen nagyot változott a legutóbbi találkozásunk óta, nem semmi. Fogalmam sincsen mit akarnak tenni a többiek, de én lemegyek oda Josie-val, mert egyedül nem szívesen engedném le, és ketten, vagy még többen amúgyis nagyobb az esélyünk arra, hogy bármit is elérjünk, mintha egyedül csinálnánk, igaz? Bár azért nem lenne rossz, ha valaki maradna a parton, biztosításként, de ez már az ő döntésük. Mindenesetre leveszem a felsőmet, a gatyám meg alapból fürdőnadrág, szóval ha nincsen más, akkor Josie-val együtt elindulok a lánc mentén, veszek egy nagy levegőt, és reménykedek benne, hogy sikerül megtalálnunk azt a bejáratot időben, és nem botlunk semmi váratlanba.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Csüt. 7 Aug. - 7:19

Mivel Liam és Josephine a lánc körül foglalatoskodott gondoltam nm leszek láb alatt hisz ketten csak elboldogulnak vele, azonban a nyomok még vezettek tovább és úgy döntöttem követem. Nem szeretek egy darab faként álldogálni és nézni míg a többiek próbálnak tenni valamit. Bár nem mondhatom azt, hogy egy cseppet sem félek hisz a múltkori találkám sem alakult fényesen. De ott vannak a barátaink, társaink, a félelem nem szabhat akadályt előttem.
Még visszafordulok egy pillanatra Gabriel szavaira, Tatjana képessége működik, megpróbálkozom a sajátommal hátha a lánc magától kibújik a homokból, de nem jártam sikerrel, az én képességem még nyaralni szeretne egy kicsit.
Csalódottan vetettem magam újra a nyomokra. Ahogy haladtam előre megpillantottam egy szurdokot a szikla mögött. Földbe gyökerezett a lábam. Néztem a csapatnyi idegent és Ők is engem. Hirtelen nem tudtam mit is tegyek, sikítsak, hogy azonnal jöjjön ide valaki vagy szaladjak vissza. Egyik sem a bátorságomról adna tanúbizonyosságot. Lehunytam a szemem és próbáltam picit gondolkodni. A többiek nem voltak olyan messze viszont ha odakiáltanék valakinek alighanem vagy megtámadnának minket is vagy elszaladnának és akkor fújtak az értékes nyomnak.
Az idegenek mellett csak most fedezem fel Carrie-Ann-t. Egy pokrócon fekszik valószínűleg nincs eszméleténél. A vér a fülemben dobol és végül lelapulok egy nagyobb kő mögé és onnan figyelem őket tovább. Remélem a többiek közül is lesz még valaki aki utánam jön. Egyedül fogalmam sincs mit tegyek.
Újra próbálom használni a képességem hátha ez idő tájt már visszakaptam én is. Azonban ismét csalódnom kell, egy szikrányit sem kaptam vissza belőle. Maradtam ugyanaz a tehetetlen és ijedős lány.
Akárhogy sasolok az idegenek irányába sehol sem látom a többieket. Hol lehetnek? Egyáltalán ezek az emberkék vitték el őket és hagytak helyben minket? Annyi a megválaszolatlan kérdés. Végül úgy döntök mégiscsak szólok a többieknek, Carrie-Ann érdekében muszáj. Felkapok egy kisebb kavicsot a földről és elhajítom jó messzire a part irányába. Most vagy leesik még 10 méterre innen vagy tényleg eltudom dobni a partig, ott viszont remélem senkit nem találok vele fejbe. A kavics úgy ér földet, hogy én magam nem is látom. Csak észre veszi valaki, adja az ég, hogy észrevegye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Szer. 6 Aug. - 10:19



A lánc nyomában


Nem a nyomokat követem, már csak azért sem, mert ha vissza is tért volna a képességem, akkor sem támadó az ereje, és nem nagyon érnének a többiek azzal semmit, ha megpróbálnám lefesteni a jövőt, azaz jelenleg lerajzolni a homokba, mivel semmi más nincs itt kéznél, meg egyébként se megy ez drogok nélkül, szóval... túl magyaráztam igaz? Lényeg a lényeg, hogy segítek inkább rámarkolni arra a láncra, ha egyedül nem menne Liamnek, aztán végül szépen elérünk a partra. Tényleg azt hittem, hogy a fák közé fog vezetni, de nagyon úgy fest, hogy nem így van, hanem történetesen a vízbe megy, még hozzá a víz alá. Nem vagyok rest, úsztam már eleget azóta, hogy itt vagyunk, szóval lebukom egy pillanatra és odalent nagyon jól látni, hogy valami dereng a távolban és az a lánc pont arra halad. Egy pillanat alatt döntök. Eddig nem vették szinte semmi hasznomat, eddig nem ért semmit sem a jelenlétem és szeretnék ezen változtatni, mert most Jack van veszélyben. Nem vagyok harcos alkat, de jó úszó, és a szervezetem elég jól bírja a szélsőséges helyzeteket, mondhatni hála annak, hogy eleget kínoztam már már mindenfélével. Gondolkodás nélkül és persze ellenvetést nem tűrően bújok ki a ruháimból, mert a fürdőruci eddig is ott volt alatta, most sincs ez másképp.
- Én megnézem azt... ott lent, megrántsam a láncot, ha találok valamit... bejáratot? - kérdő pillantás, mert talán más módon is lehet adni jelet, netán jobb, ha többen megyünk, ha baj van, akkor lehessen egymást menteni? Megvárom még, hogy ki mit szeretne és csak akkor merülök le, ha már minden tiszta, de az biztos, hogy vissza nem tarthatnak, mert... mert Jack túlságosan sokat segített nekem ahhoz, hogy csak úgy várjam, amíg mások oldják meg ezt a képtelen helyzetet. Ez a lánc okkal van itt, és odalent van valami és ha esetleg ő ott van, akkor... nem fogok a parton várni, csak azért, mert mások képessége jól működik, én meg amúgy is alkalmatlan vagyok mindenre. Erősen kapaszkodom tehát a láncba, és a mellett erős kar és lábtempóval úszom lefelé, miután persze vettem egy jó nagy levegőt, amekkorát csak lehet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Kedd 5 Aug. - 19:13



Everyone must die



A mókus székrekedése az istennek sem akar elmúlni, de más tünetet nem produkál azon túl, hogy felháborodottan makog amiért nézik. A nyomokat tessék-lássék elkezdik követni néhányan, és a sziklák mögött egy kisebb szurdokban egy fél tucatnyi idegent fedeznek fel. Korra idősebbek még Liamnél is, életkorra elég vegyesek. Egy pokrócon el van dőlve mellettük Carrie-Ann, kábultnak, vagy ájultnak tűnik, viszont a többi társukat nem látják sehol. Lehet, hogy ez csak valami előőrs?
A láncról úgy tűnik a támadóik sem tudtak, különben jobban elrejtették volna, vagy ők maguk indulnak el a nyomán, mert érdekes felfedezéshez juttatja őket. Együttes erővel letisztítják, és elkezdik kihúzni a homokból. A meglepő, hogy nem a dzsungelbe, hanem az óceánba vezet, a víz alá. Aztán amikor egyszerre többen meghúzzák, mintha valami kattanna, és fény gyúl a víz alatt. Ha bárki lenézne a víz alá, messze a távolban mintha valami építményt látna. De jó mélyen, hiszen itt  a víz alja nagyon gyorsan mélyül. Be lehet oda úszni, valami nagy levegővel, és talán valahol be lehet jutni a belsejébe, ha meg szeretnék próbálni.

// Köv. kör: 10-én este teszem be. //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Luke Mitchell
Hozzászólások száma : 491
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Kedd 5 Aug. - 17:00

Furcsa dolog ez a demokrácia. -szinte egyhangúan egyetértünk abban, hogy húzni kéne innen, és az egyetlen, aki húz, az Josie, és ő is valami láncot a földből kifelé. Josie-nak hívják egyáltalán? Azt hiszem...de sosem lógtunk együtt, és évekig csak mint a másik cuki arcú dögös barna lányként gondoltam rá, szóval nem vagyok benne egészen biztos, hogy eltaláltam.
-Meg fogjuk találni Leah-t, ne aggódj. Amilyen szőke lett, képtelenség lesz nem kiszúrni a dzsungelben. Minden rendben lesz.
Lehet lenne fontosabb dolgom is, mint Tatjana-t nyugtatgatni, és el is kezdem finoman taszigálni ölelés közben elfelé innen, ám egyszerre úgy látom túl jól működik amit csináltam, mert hirtelen gúnyos kacagásba kezd, és ő is a láncra veti magát. Na most...taktika, meg túlélési ösztön ide vagy oda, őt nem fogom itt hagyni! Amíg a lányok helyszínelnek, én a konyhakéssel a kezemben kezdem pásztázni a környéket. A kedvesem erős lány, de van egy olyan érzésem, hogy teljesen azért nincs rendben. Egyrészt ismerem már, másrészt, kizárt, hogy ilyen gyorsan megnyugodott volna, harmadrészt, kormos épp most pisil a meztelen lábamra, és aztán néz rám utálatos képpel. Na igen, szókimondó egy cica ez a....jahogymivanáljunkcsakmeg!!!!
Lehajolok, és felkapom a cicát a földről, aztán figyelem, aki látja, hogy az ő szemükben a semmit babusgatom, mennyire néz hülyének. Amennyiben jobban a szokásosnál, úgy eleresztem az illúzió macskát, és koncentrálni kezdek. Egy...kettő...három...semmi. Hát persze....Na jó, felkapom a semmit, ráncolom a homlokom, mérgelődök magamban, ideje beavatni a többieket, mielőtt feláldoznak Fraidiusznak, az épp elme szigeti istenének.
-Tati....itt a macskád. Ó, és az a mókus is elég gyanús...ne akarjátok tudni, mit látok. Azt hiszem...mintha Tatjana képessége működne! Oké, akinek megy biztonságosan, próbálja ki magát!
Aztán csak feszülten várakozok. Ha tényleg működik akár csak Tati képessége akkor..meg vagyunk mentve igaz? Cerebro láthat...Remélem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 4 Aug. - 18:38

Igazából most per pillanat semmi más nem jut az eszembe, semmi más nem tölti ki a gondolataim, csak hogy Leah eltűnt. Persze tudom, a többiek is, és mindőjüket kedvelem, végül is iskolatársaim, fajtársaim. De Leah.. Leah a testvérem...
Üvölteni tudnék a tehetetlenségtől, őrjöngeni, mint egy gyermek, mely első percben a nevét kiáltozva rohanna bele vaktában az erdőbe, a másik pillanatban pedig törni-zúzni karna.
Így hát nem is csodálkozom azon, hogy most nem vagyok a helyzet magaslatán. Nem hittem volna, hogy valaha ennyire érzelmi befolyásolt lehetek, hogy ennyire képes vagyok elveszteni az uralmat önmagam józansága felett. Hát nesze neked, egy sziget kellett hozzá és egy hajótörés. Na meg úgy tűnik, emberrablás. Haza akarok menni!
Szerencsére legalább más esznél van, így az első körös menekülési kényszer után a nyomokra terelődik a fiygelem, aközött is egy láncdarabra, mi úgy tűnik, eddig a homokban bújt meg. Talán a húzgálás sodorta volna le róla a takaróréteget? Erre nem is akarok gondolni. Mármint arra, hogy szó szerint elhúzták őket, mint a tétlen leölt állatokat. NEM!
- Behalok a röhögéstől, ha ez valami Ariadne fonala lesz és mi napok óta itt csücsülünk rajta - nevetek fel gúnyosan, majd Gabrielt elengedve Dorothy mellé sietek, ám vele ellentétben nem húzni kezdem a láncot, hanem a két kezemmel kezdem el lapátolni le róla a homokot. Talán feleslegesen kínlódunk vele, talán csak valami régi hajóroncsról itt maradt darab, amire jó pár méter homok ülepedett idővel. De ha vezet valahova, akkor látnunk kell az irányát, és nem felszaggatni egy fél szigetnyi földet. Ha meg csapda? Ugyan, mi lehet még? Mi jöhet még?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lily Collins
Hozzászólások száma : 85
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 4 Aug. - 15:01

Úgy látszik most meg már senkinek sincs mehetnékje. Marha jó. Nem mintha azt várnám, hogy öt lépés múlva szembejönnek velünk a többiek, és minden gondunk megoldódik, de a tarkómon áll fel a szőr attól, hogy csak így állunk és nézünk itt, mintha azt várnánk, mikor jönnek el értünk is. Meglehet, kicsit paranoiás lettem, amióta ezen az istenverte szigeten vagyunk, a felfedező körutakról visszatértek beszámolói azonban egyáltalán nem voltak szívderítőek, szóval jelen esetben még teljesen jogosnak is érzem, hogy nem éppen optimistán állok a helyzethez. Jobban érezném magam az erdőn kívül, még a part is bizalomgerjesztőbb, mint a fák leveleinek susogása, az izgő-mozgó rovarok és egyéb állatok mindenhol…a hideg rázna ki, ha nem lenne ilyen átkozottul fojtogató az itteni klíma.
- Akkor mi lenne, ha húznánk is? – és nem csak beszélnénk róla, teszem hozzá magamban, bár igaz, ami igaz, engem baromira nem vonz az a lánc. Meghúzzuk, aztán jól ránk esik valami az égből, vagy elnyel minket a föld, vagy ki tudja? De talán még az is jobb, mint a tétlenség. Ha a többieket keressük, lehet többre mennénk a nyomok követésével. Valaki biztosan jobban olvas bennük, mint én, és esetleg ott is felfedez valamit a fák alatt, ahol már nem olyan egyértelműek a huza-vona jelei, mint a kis táborunk körül, ahol nem valami bizalomgerjesztő, hogy Carrie-Ann ruhája még el is szakadt a jelek szerint...az viszont tuti, hogy én nem fogok felderítő-csapatot vezetni, maximum dohogva kullogok a többiek után, ha arra kerülne sor.
Annak ellenére, hogy igazából azt várnám, valamelyik férfiú magára veszi a feladatot, odacsoszogok a többiek által is fixírozott lánchoz, és hacsak valaki nem olyan gyors, hogy helyettem cselekedjen, különösebb elővigyázatosság nélkül szolidan megrángatom a cuccot. Feltételezem, hogy ezt úgysem az én fizikumom fogja megváltani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 4 Aug. - 14:20



Tükörországban


Fura, hogy Josie köztünk a legtalpraesettebb, miután a kis kalandunknál elégé… fura volt. De jó ez, sokkal jobban kedvelem már így a lányt, szerintem egész nyugodtan tarthatná is magát ehhez a józan állapothoz, főleg mert így rendkívül hasznosnak bizonyul a jelenlegi helyzetünkben. Mi itt csak arról beszélünk, hogy akkor most utánuk, vagy sem, bele sem gondolunk abba, hogy nincs is min elindulni, vagy hogy egyáltalán valamilyen nyomot kövessünk, ami alapján nagyjából betudnánk lőni, hogy merre is visz az utunk. Éppen ezért végülis megrázom magamat, és legalább megpróbálok egy kicsit is hasznosnak bizonyulni ebben a szorult helyzetben. Így inkább hagyom a helyzet megvitatását és Josie-hoz sétálok, aki talált is egy nyomot, egy elégé… aggasztó nyomot. Az pedig még aggasztóbb, hogy egy tucatnyi lábnyom ékeskedik itt, és úgy tűnik, hogy még csak nem is a vállukra kapták fel a támadóink őket, hanem simán csak elvonszolták innen a többieket. Nem létezik, hogy ne keltünk volna fel erre, úgyhogy valaki nagyon csúnyán ellátta a bajunkat, és élek a gyanúval, hogy nem az a mutáns az egyetlen a szigeten rajtunk kívül, aki megpörkölte az oldalamat. Az a lánc pedig már csak hab a tortán. Nem igazán hiszem, hogy a támadóink azzal ütötték el az idejüket, hogy beástak egy láncot a homokba, de azt sem értem, hogy mégis miért nem vettük mi ezt észre, ha eddig is itt volt? Bár lehet, hogy a homok eddig szépen elrejtette és csak most került elő, ahogy rajtunk ütöttek, de… de attól ez még mindig furcsa, mert annyira azért nem lehetett mélyen, hogy ne érezzük meg, mikor rálépünk. Josie szavaira csak egy aprót bólintok. Nem hinném, hogy ez csak most került volna ide.
-Egy próbát megér. – rántom meg a vállamat Angie kérdésére. Lehetséges, hogy valami csapda, láttunk már így is elég sok furcsa dolgot ezen a szigeten, de hátha van akkor szerencsénk, hogy ezúttal végre valami jónak nevezhető dolog is kisüljön ebből az egészből. Más lehetőség meg nem is igen van, mert a nyomokat követve előbb-utóbb eltévedünk, kötve hinném, hogy csak úgy meghagyták volna maguk mögött, illetve a nyomok is egyszer elhalnak valahol szóval… hátha ki lehet húzni ezt a láncot, és hátha még jól is járunk vele. Végső esetben meg majd maximum elindulunk a nyomok után és lesz, ami lesz. Nekiveselkedek a láncnak, és minden erőmmel azon vagyok, hogy kitudjam valahogy húzni a homokból. Nem is csak a szükség, hanem a kíváncsiság is hajt kicsit, nem hinném, hogy ez csak úgy véletlen van itt.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Vas. 3 Aug. - 18:35

Hirtelen felindulásom, hogy menni kellene körülnézni és megtalálni a többieket hamar alábbhagy mikor senkiben sem látom az ehhez szükséges tettrekészséget és lelkesedést. Utána jobban belegondolva talán nem kellene vakon a dzsungelbe gázolni és keresni a társainkat, nem tudhatjuk hol van, ki vitte el őket, vagy ki ütött ki minket. Leroskadok ismét a földre és várom mikor hozakodik elő valaki valami olyasfélével ami használhatóbb az én ötletemnél és valamivel lelkesebbé teszi a többieket.
A felfájásom nem akaródzott abbamaradni aminek nem igazán örültem. Így az, hogy valami új ötlettel álljak elő már-már lehetetlennek tűnik. Még akkor se fájt ennyire a fejem mikor egy egész éjszakát át ittam és következő nap olyan másnaposan keltem, hogy majd szétrobbant a fejem, nem bírom a fájdalmat.
Figyelem Josephine-t, rajta már inkább látszik, hogy előrébb van mint sokan mások, engem is beleértve. Mikor megmutatja a ruhadarabot már az én érdeklődésemet is felkeltette. Felpattanok a földről aminek köszönhetően a fejfájás kicsit rosszabbodik,d e kit érdekel ez ilyenkor? Találtunk egy nyomot, vagyis Josephine talált.
Gondolkodom egy picit kire is értheti, piros..szőke... - Carrie-Ann. A ruha az Övé lehet, nem ismerem, de mintha rajta láttam volna. - Az igazat megvallva nem a ruhákat figyeltem az ittlétünk alatt. Jobban lefoglalt, hogy pánikba essek. Most viszont új lelkesedés költözött belém, érzem, hogy megfogjuk találni a többieket.
Én is odanézek ahová Josie. A homokban magam is megpillantom a vastag láncot. Nem, én eddig nem láttam itt..bár, nem igazán figyeltem az apró részleteket, de azért csak kiszúrta volna valaki, ha itt lenen már egy ideje, nem?
-Ne húzzuk ki a homokból? - Teszem fel tétován a kérdést. Megfordult már a fejemben, hogy esetleg valami csapda, de nem hiszem, inkább tekintem az ügy megoldásához szükséges kulcsának, mint csapdának, de tévedhetek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Pént. 1 Aug. - 11:13



What the hell happened?


Úgy látom mindenki elég rendesen ki van bukva, ami azért érthető, mert szőrén-szálán eltűnt mindenki és még csak a társaink sincsenek sehol. Én is aggódom, hát mégis hogy a fenébe ne aggódnék, amikor olyan, mintha a föld nyelte volna el őket, minket meg egyértelműen rohadtul kiütöttek, ami kicsit sem frankó. Próbálok normálisan gondolkodni, hiszen én legalább... bármilyen ciki is ez, de ismerem ezt a helyzetet, voltam már eleget kiütve ahhoz, hogy talán könnyebben kezeljem, mint mondjuk a többiek. Nálam ez az állapot megszokott, szinte már mindennapos, el tudok vonatkoztatni a kínzó fejfájástól, el tudok vonatkoztatni attól, hogy zúg a fejem, mintha csak apró semmiség lenne. Persze sokkal könnyebb úgy lekezelni, ha legalább megmosod az arcod, vagy ha teszem azt reggel is magadhoz veszel egy adagot, de... ez most fel sem merül. Jack eltűnt, én pedig meg akarom találni, mert túl sokat segített nekem ahhoz, hogy most csak úgy hagyjam, hogy baja essen. Ennyi egyszerűen alapvető olyan valakiért, aki fontos neked, és ő igenis fontossá vált, mert rendes volt velem és ez esetemben eléggé ritkaság számba megy.
- Majd jobb lesz. - eresztek meg egy halvány, de biztató mosolyt Liam felé. El fog múlni, főleg ha megpróbál másra koncentrálni. Jó tudom, én könnyen beszélek, hiszen ismerőként köszönthetem az ezzel járó hasogató fejfájást, de na... egy kicsit most ők is szokják. - Jól, de sejtelmem sincs, hogy mi a fene történt. - és ahogy látom a többieknek sem, mert mindenki tanácstalan és az egyetlen épkézláb felnőtt is úgy fest, mint aki hasonlóképpen ki van akadva, mint mi, bár igazából Liamet se mondanám kifejezetten fiatalnak, mármint ha értitek, nem az a tipikus diák feje van már. A kérdésére csak megrázom a fejem. Csak aggódtam Jack miatt és baromi nehezen aludtam el, de aztán sikerült és ez lett a vége. Feltápászkodom, mert muszáj körülnézni, annak ellenére, hogy a többiek csak meg akarnak pattanni, maradt-e valami a cuccainkból, az azért elég fontos, aztán jöhet a profi nyomolvasó technikám elővétele... ha-ha, ilyen nincs, de látom a jövőt, azért egészen jól észre tudom venni az összefüggéseket, talán adottság, a képességem folyománya, amihez nem kell maga a képesség. Először csak szó nélkül megyek a jelek után, aztán azért sikerül ki is bökni valamit, remélem addigra nem pattannak meg többen is. Csak úgy random nem kereshetjük a többieket az erdőben nem?
- Azt hiszem... nem voltak túl kevesen és a többieket is kiüthették és ez... nem annak a szőke lánynak a ruhájából van, mármint nem Nique, hanem az alacsonyabb? Piros... azt hiszem rajta láttam. - nem tudom, hogy ki ismeri jobban, és most még a neve sem ugrik be. Nem kötöttem sok mély barátságot, hiszen az itt töltött időm nagy része azzal ment el, hogy megpróbáltam emberi állapotba kerülni. Aztán kiszúrom a vastag láncot is a földön, vagy inkább a homokban, aminek nem úgy fest, mintha itt lenne a vége, inkább úgy, mint ami... vezet valahova? - Srácok... ez vajon eddig is itt volt? - talán csak nem vettük észre, és a nagy rajtaütésnél bukkant elő, előtte meg nyugisan megbújhatott a homokban?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Csüt. 31 Júl. - 18:23



Everyone must die






*Josie talán az egyetlen, aki próbál tenni valamit, úgyhogy a nagy nyomozásban, ő talál tucatnyi lábnyomot, és mintha húztak volna többeket. Talán egy darabot Carrie-Ann ruhájából, de ami még ennél is fontosabb, mintha egy láncot fedezne fel a homokban, amelynek a vége lóg csak ki, mintha a dulakodásban véletlenül átesett volna rajta, de láthatóan nem a támadók helyezték el, ez valami más. Kérdés, hogy most merre...

//Bocsi srácok, egyszerűen nem tudok, nem is szeretnék írni. Elvileg ti vagytok az egyik legügyesebb, legaktívabb brigád az oldalon, a főmese rátok épül, de Josie karin kívül nagyjából azzal telt el a kör, hogy úristen, most mi lesz, ki tűnt el. Rendben, értem én a karik reakcióját, de valami proaktív szálat bele lehetett volna vinni. Ne feledjétek, a semmire csak az tudom írni, hogy a közeli fáról egy brutál nagy mókus néz titeket fogösszeszorítva, mert zavarjátok a kakilásban. Köv. kör: 5-én este teszem be. //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lily Collins
Hozzászólások száma : 85
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Kedd 29 Júl. - 11:25

Ahogy többen is, én is a kezdődő beszédfoszlányokra ébredem. Egy ideig ugyan erőteljesen próbálok küzdeni az ébrenlét ellen, de természetesen kudarcot vallok. Nem mondhatnám, hogy túl nyugodtan lehetne itt aludni, vagy hogy egyáltalán nem ijesztő a semmi közepén aludni. Mert nekem ez az átkozott sziget továbbra is a gigantikus semmi közepe. Feltápászkodom, és úgy érzem magam, mint átment néhány tank, tetőtől talpig tompa fájdalom bizserget, és hevesen tiltakozik a fejem is az ellen, hogy ülésbe tornásszam magam - Aú… - konstatálom a helyzeteket félhangosan is az orrom alá dörgölve, és csak akkor tűnik fel, hogy többen nincsenek köztünk, akik tegnap még itt voltak. Ami azért eléggé para…
Elgyötörten dörzsölöm végig a karjaimat, meg a halántékomat, és szándékomon kívül olyan, mintha megcsípett volna valami. Ami esetemben máskor nem lenne egyáltalán meglepő, pedig már rég felhagytam olyan butaságokkal, mint műszálas pulcsikat hordani, hogy aztán szikrázzon a hajam az elektromosságtól, mintha legalábbis vihar készülődne kitörni személyesen az én fejem felett, ezért ilyesmi szóba sem jöhet, viszont eléggé erős tény volt az elmúlt napokban, hogy a képességünk nem működik. Gyanakodva szemlélem bizsergő ujjaimat, de a jelenség nem tér vissza, így hát nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Biztos a hajam tehet róla. Noha viszonylagos csendben hallgatom végig az aggódó, vagy éppen sürgető szavait a többieknek, ami engem illet, számomra nem igazán kérdés, hogy húznék innen el, amilyen gyorsan csak lehet. Már a szigetről. Ami pedig a tábort illeti…hát, úgy érzem nem sok jóval kecsegtet az sem, ahonnan a többiek eltűntek, és esetleg valaki más is járt itt. A hideg futkos a hátamon, ha arra gondolok, hogy miközben az igazak álmát aludtuk, valaki itt settenkedett körülöttünk…
- Húzzunk innen – helyeselek teljes vállszélességgel felzárkózva Angela mellett. Máskor nem vagyok egy nagy csapatjátékos, ezt nem tagadom, de amióta itt vagyunk, kénytelen vagyok szembenézni a ténnyel, hogy együtt mégis csak jobb, mint egyedül. Egyedül már lehet rég becsavarodtam volna, annak ellenére, hogy nem viszem túlzásba a fecsegést így sem..de azért nem vagyok egy méretes púp sem szerintem a többiek hátán. Igaz, inkább menteném előbb a mi csapatunkat, mint az eltűntekét…de ha egy helyben maradunk, az mit sem segít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 28 Júl. - 22:15

Azok után ami a faluban történt sokkal jobban figyelek minden apróbb neszre vagy léptekre, de szerencsémre a ködfelhő azóta nem jelentkezett. nem mintha annyira hiányoltam volna, egyszerűen magában fura volt az, hogy csak úgy felszívódott, mint egy nyári zápor után a sötét fellegek, hirtelen tűnt el.
Sose fogom elfelejteni, mennyire féltem mikor elragadott, már maga az erdő se keltett bennem rokonszenvet, nem tetszett, de a sok furcsaság után már végképp nem. Talán kicsit felfújtam a dolgot, mert amint lehetőség nyílt rá azonnal elindultam a part felé, vissza se néztem. Ahogy kiértem szinte örömtáncot jártam a homokon. Mondani szokás, hogy néha az apró örömök sokkal többet érnek. Ezzel egyetértek. Persze ezzel nem ért véget a félelmem, a faluból való élelemszerzésnél nem munkálkodtam, minél messzebb akartam tartózkodni a falutól és attól a valamitől is. A parton segítettem ahol tudtam és ezzel ki is merült a ténykedésem. Mindig valaki közelében maradtam, mert féltem ha egyedül maradok ismét elragad.
Több éjszaka és nappal után se történt semmi érdemleges dolog. Nem voltak fura lények a fekhelyeinknél, nem zargattak minket a dzsungel állatai és...növényei, nem tehetek róla, mióta Gabriel mesélt arról a növényről, már ezeket is listára tettem. Egyszerűen most mindentől tartok picit.
Azonban lehet, hogy eddig nem történt semmi, de ahogy most felébredtem, azt se a szokásos módon, felriadtam Gabriel hangjára, nem volt nyugodt és már majdnem sikítottam, hogy esetleg visszatért az a felhő..értem. De korán sem ez a helyzet. Azt viszont nem mondhatnám, hogy jobb. Éktelen fejfájással keltem és a jobb bokám is sajgott picit, nem tudtam mire vélni a dolgot. Mintha az éjszaka folyamán valaki agyoncsapott volna egy baseball ütővel. Ahogy figyeltem a beszélgetést, kiderült, hogy többen is eltűntek, nyomtalanul. A táborunk rémesen nézett ki, minden felforgatva állt, az élelmünk ami így se volt valami sok, eltűnt.
-Egyetértek, menni kellene, a többiek nem hiszem, hogy maguktól mentek volna el, meg kell keresnünk őket, de ha tétlenül üldögélünk kizárt, hogy előkerüljenek. - Próbálok nyugodt hangot megütni, de nagyon is ideges vagyok. A barátainkat valami vagy valaki elrabolta és ki is fosztott bennünket. Nem vagyok benne biztos, de nem is hiszem, hogy a felhő lett volna, ahogy visszaemlékszem, alaktalannak tűnt, ugyan megtudott ragadni, de nem hiszem, hogy csak úgy elhurcolhatott volna mindenkit anélkül, hogy mi észre vettük volna, itt valami más lesz, női megérzés vagy valami ilyesmi.
Ez a sziget nagyon ragaszkodik hozzánk. Inkább elrejt bennünket csak ne hagyjuk itt. Már annyira, de annyira elegem van ebből az egészből.
-Na srácok, indulunk? - Nő bennem az elszántság, a többieknek segítségre lehet szükségük, nincs időm pánikolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 28 Júl. - 19:30

Hallottam, hogy egy Jack nevű srác és Carrie-Ann eltűntek, de én azt hittem, hogy csak elmentek egy sétálni vagy valami, hiszen elégé szabadon mozogtunk mindannyian az utóbbi időben, nem lett volna meglepő, ha előkerülnek pár órán belül, de nem így lett, és hiába nem ismerem őket igazán jól, mégiscsak a társaim és aggódom értük, de szerintem azért ezzel a többség együtt van velem. Az utóbbi napok sem voltak valami mozgalmasabbak, legalábbis az én számomra biztos, hogy nem. Csak ültem a parton néha sétálgattam és dühömben elvonultam egy kicsit félreesőbb helyre, hogy szétverhessek mindent. Már a kis kalandunk óta elég rosszul vagyok, nem csak amiatt mert bűntudatot érzek, hanem mert… zavar, hogy meghaltam volna, ha nincsen az a szamuráj. Megmentette az életemet és ez… zavar. Tudom, hogy örülnöm kéne, mert segített és életben vagyok, van esélyem visszajutni, már ha valaha is visszajutunk, de akkor sem tudok maradéktalanul örülni ennek. Ha rajtam múlik, akkor meghaltam volna, mert nem vigyáztam elégé, és most úgy érzem, mintha adósa lennék annak a fickónak, és ez valószínűleg így is van. Nem hinném, hogy valaha is újra látom, de … de attól ez még nem fog változni. Megmentett engem, és még csak azt sem igazán tudom, hogy mi oka volt rá, hiszen elbuktunk – vagy elbuktam, ez most nézőpont kérdése- a próbán, semmiféle oka nem volt arra, hogy segítsen, mégis megtette. Vigyáznom kell magamra, mert visszaakarok jutni, látni akarom még Scarlettet, Larit, elakarok menni Rio de Janeiro-ba, felakarok jutni az Eiffel-toronyra, és ez csakis akkor sikerülhet, ha életben maradok.
Ami a jelek szerint megint csak a szerencsén múlott. Kell egy kis idő, míg rendesen magamhoz tudok eszmélni és felülni, hogy körül nézek. Egy kicsit még meg is szédülök, nem tudom miért fáj ennyire a fejem, mintha valaki fejbe vágott volna egy olyan kődarabbal, de mivel nem emlékszem semmi ilyenre… erre elég halvány az esély. Vagy mégsem? Most, hogy jobban körülnézek már látom, hogy fel van túrva az egész tábor, a tartalékainkat is megfújták és… nem számolom meg egyből, hogy mennyien is vagyunk, de abban biztos vagyok, hogy jó néhányunk hiányzik. Nique, Sylvie és Leah azok, akiknek az eltűnését egyből észreveszem, hiszem velük többet is voltam együtt a szigeten. Óvatosan tápászkodom fel a földről, mikor meghallom a mögöttem felcsendülő ismerős hangot. Kicsit kómásan nézek Josie-ra, és gyorsan meg is rázom a fejemet, hogy valamennyire kitisztuljon a kép. – Mintha egy sziklával csaptak volna le. – nem is kő, inkább szikla, nem fájna ennyire mindenem, és még csak nem is tudom, hogy mi a bajom, mikor nem emlékszem semmiféle olyan dologra, ami magyarázná a táborban történteket. – Jól vagy, ugye? – a nyilvánvaló fájdalmat most nem sorolom ide, mert ahogy elnézem a többieket mindannyian ugyanolyan ramatyul érezzük magunkat. Talán annyi eltéréssel, hogy valami nagyon furát is érzek még pluszban, de nem tudnám megmagyarázni, hogy mitől lehet. Talán a képességünknek is van valami elvonási tünete, vagy akármi, mindenesetre  egyelőre eszembe se jut az, hogy a képességem visszatért, szinte már beletörődtem abba, hogy soha többet nem fogom használni szóval… azt hiszem elnézhető, ha nem egyből arra gondolok, hogy egy problémával kevesebbet kell megoldanom. – Te se emlékszel semmi furára tegnapról igaz? – a választ sejtem, de azért biztos, ami biztos rákérdezek.
-És mi lesz a többiekkel? – nézek kérdőn Gabriel-re. Mármint azokkal, akiket szemmel láthatólag elnyelt a föld. Mert meg kell őket találnunk. Márpedig fogalmunk sincsen, hogy hol lehetnek ezen az isten verte szigeten. Talán mégiscsak meg kéne várni azokat, akik ezért felelősek? Hiszen csak ők tudhatják hol vannak… vagy maradjunk a jó öreg megyünk előre és lesz, ami lesz taktikánál?
Vissza az elejére Go down

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   

Vissza az elejére Go down
 
Tükörországban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Shirou Tavara
» Konohagakure Shinobi Kódex
» -=Titkos Unazaki erőd=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Kalandok, események :: Kalandok, mesék :: Nyári hajóút-