we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szer. 18 Okt. - 18:28

Adler nyaraló
by Aaron Adler
Szer. 18 Okt. - 15:08

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:56

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:45

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Csüt. 12 Okt. - 8:22

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Szomb. 7 Okt. - 8:54

Bellamy & Felicity - Koccanás
by Felicity Phoenix
Csüt. 5 Okt. - 20:36

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Vas. 1 Okt. - 19:15

Top posting users this month
Jeremy Carlson
 
Adrienne Meyer
 
Jamie Cavenaugh
 
Dakota Lincoln
 
Shosanna Webber
 
Mesélő
 
Casey Andrews
 
Felicity Phoenix
 
Kieran Boomer
 
Jean Grey
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Tükörországban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Kedd 9 Szept. - 17:23

Tekintetem előreszegve kémlelem a tájat, keresve azt a bizonyos öblöt. Az első mégis, amit meglátok, az a levegőből alásüllyedő Amy és Leah. Ha bármi lenne a kezembe, azt most tuti elhajítanám, úgy rohanok feléjük, megfeledkezve minden egyébről. És amint elérem, olyan lendülettel ölelem át fogadott testvérem, hogy félő, mindkettőnket elsodrom, talán még Amy-t is, ha túl közel állt.
- Utálom az iskola kirándulőásokat - jegyzem meg félig nevetve félig szipogva, és őszintén szólva alig akarom elengedni őt.
- Gabe eltűnt.. szerintem ahogy újraaktiválódott a képességünk önkéntelen elteleportált és nem talál ide vissza. Talán már a birtokon van - hadarom, de kiérződik, magam se vagyok ebben olyan biztos, inkább csak remélem, reménykedem. Mert ha most meg azon agyalok, hogy ő hova tűnt, vele mi lett tuti megkergülök, mielőtt hazaérnénk.
Időközben felbukkan egy tengeralattjáró, kissé elvonva figyelmem a belső félelemről, és egyre többen kerülnek elő,s zinte a teljes csapat. Ez azért megnyugtató valamilyen szinten. Aztán már csak ülök a homokban, ujjaimmal érthetelen ábrákat rajzolva bele, míg meg nem érkezik a felmentősereg. Bár reménykedtem benne, a hajón nincs Gabe.. de talán otthon...


//köszönöm a játékot, a mesélőknek és a többieknek egyaránt. nagyon élveztem! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Jessica Alba
Hozzászólások száma : 167
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Szer. 3 Szept. - 10:49

Elrabolva

De szép is ez így, azért arra figyelek, hogy Scott ne üthesse meg a barátnőmet, én is elég rosszul jártam a lábkirántós kis akció keretein belül, de nem történik hasonló szerencsére, úgyhogy nincs gáz.
Míg én ellátom Scottot, úgy tűnik, ő is képes olykor levetni a zord álarcát, mindenesetre a hálás pillantását elraktározom ínségesebb időkre, tutira szükségem lesz még rá. Nique olyat tesz, amiről tán sosem hitte, hogy fog, én is tudom milyen érzés… mikor valakinek a halála a lelkünkön szárad, soha életemben nem fogom elfelejteni. Ugyanakkor ő itt rá volt kényszerülve a dologra, és csak remélni merem, hogy sikerül majd megértetnem ezt vele, és nem fog mélységes mély depresszióba zuhanni. Talán a szerelme is sokat segít majd a helyzeten, gondolom, már nagyon hiányolja.
- Biztos a kapitány...
Nem élek ama javaslattal, hogy üssük le, mert nem tud tengeralattjárót vezetni egyikünk sem, de a magához térő Jack megoldja ezt a problémát, szóval mindegy is. Az már számomra is rejtély, hogy miként sikerül felügyeskednünk a felszínre, de a végeredmény a lényeg. Megkönnyebbülök, mikor meghallom Eric hangját a rádióból, jönnek értünk, hát ez szuper, ha engem kérdezne bárki, azt mondanám, igencsak ideje volt már.
A képességemet kivételesen örömmel veszem vissza, és hagyom, hogy megint maga alá gyűrjenek az érzem, a sajátjaim, mindenki másé, és főként a barátnőmé… Még egy pillantást vetek Scott felé, hogy jól van-e, legalább ül-e, hogy ne ájuljon el, esküszöm, ha nem pihen, kényszeríteni fogom rá. Ha más nem, annyira felcsavarom benne a fáradtságot, hogy tutira elaludjon tőle. Aztán persze már Nique az, akinek a lelkével foglalkozom.
A hazaút már annyira nem izgat, kétlem, hogy engem annyira visszavárna bárki is a suliból. Ettől függetlenül nagyon örülök, mikor végre magunk mögött hagyjuk ezt a rengeteg vizet, iszonyatosan elegem volt már belőle.

//Köszönöm szépen a meséket, játékokat, mindent! ^^//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 1 Szept. - 20:27

Természetesen arrébb sorolok, mikor feltűnik Jack, hogy Josiet a magasba emelhesse. Nem megyek oda senkivel se beszélgetni, csak leülök a homokba és a fejemet leszegve mosolygok. Végül is, csak kijutottunk innen, és akármilyen rossz is volt, végül csak ránk találtak igaz? Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem tudtuk elkapni azt a rohadékot, aki miatt mindezt át kellett élnünk. Elég szép kis elégtételt jelentett volna belefojtani a vízbe, de mindegy, a lényeg az, hogy mindenki megvan, láthatólag a képessége is visszatért mindenkinek, úgyhogy nincs is más dolgunk, mint várni még pár órát a felmentő seregre. Több, mint egy hónapja vagyunk itt, az a néhány óra már nem is számít.
Azt hiszem ennyire még soha nem örültem annak, hogy végre megpillanthatom az alapítókat, de csalódottan veszem észre, hogy Scarlett nincs a hajón. Persze, nem is fűztem nagy reményeket ahhoz, hogy itt lesz, de azért reménykedni szabad, igaz? Mindegy, majd megkeresem őt akkor a birtokon, amint sikerül végre visszatérnünk a Birtokra. Szerencsére szinte azonnal indulok, néhányan maradnak még a szigeten, hogy feltérképezzék azt, de még véletlenül sem fordul meg a fejemben az, hogy segítenék nekik. Épp eleget voltam ezen a nyavalyás helyen, minden vágyam minél messzebb kerülni innen, ők meg majd jönnek, elvégre most már semmi nincs, ami itt tarthatná őket, igaz? Ha annyira akarnak, akkor nézelődjenek, de én minél előbb indulni szeretnék, bár ezzel szerintem mindenki így van. Itt az ideje, hogy hazatérjünk, és elfelejtsük ezt az egészet.

//Köszi a meséket mindkettőtöknek, én nagyon élveztem Smile //
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 1 Szept. - 19:04

A helikoptert támadás éri, ezért muszáj ugranunk, de teszek róla, hogy Leah-nak még csak véletlenül se lehessen baja. Szerencsére a szárnyaim elég erősek, így el tudom kapni őt és biztonságban a partra vinni, amely ha sikerül, akkor hirtelen ölelem meg a másikat.
- El se hiszem, hogy túléltük… - motyogom bele fülébe, majd kissé pirulva eresztem el a lányzót és nézek körbe. Kis idő elteltével az a bizonyos tengeralattjáró a víz felszínére emelkedik, mi pedig megláthatjuk a többieket, persze szépen sorban, így van örömködés, ahogy az ilyenkor elvárható. Még néhány órát eltöltünk ezen a szigeten, majd nemsokára megérkezik a mentőhajó, amelyen az alapítók és néhány X-men található, én pedig kékségeimmel kutatok is Morgan után. Hiányzik az a férfi, és szeretném végre látni, de sajnos úgy tűnik, hogy ő jelenleg nincs itt, én pedig egy picikét félek. Vajon hiányoztam neki? Aggódott értem? Hamarosan minden bizonnyal ez ki fog derülni, így csak a többiekkel tartok, mivel jelen pillanatban tényleg arra vágyom, hogy végre visszatérhessek a birtokra, ahol a szüleim már biztosan várni fognak. Aggódó családom van, nehéz lenne elhinnem azt, hogy eddig nem kerestek, így szerintem a suliba érve őket találom majd meg először, aztán pedig ideje lesz Morgan-nek is utána nézni.

//Köszönöm szépen a mesét, nekem tetszett, érdekes volt, csak azt bánom, hogy nem volt lehetőségem játszani legalább egy teljes játékot a szigeten. Smile //
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 1 Szept. - 9:56



The end


Nincs messze szerencsére az öböl, aminek határozottan örülök, mert ez a kis fulladás elég szépen kivette az erőmet, és nem menne most az, hogy túl sok gyaloglással fárasszam magam, de nincs rá szükség és amikor felbukkan a tengeralattjáró, majd végre meglátom Jacket valami hatalmas kő gördül le a lelkemről, ami egy széles mosolyban nyilvánul meg. Gondolkodás nélkül gázolok bele a vízbe, hogy elé siessek. Persze most is olyan lazán kezel mindent, mint mindig. Nem tudom, hogy mi lenne, ha tudná, hogy nem sokon múlt az életem percekkel ezelőtt csupán, de azt hiszem ezt nem kell most elmondanom neki, talán egyáltalán nem is kell tudnia. Jack valahogy olyan, mint akit védeni kell a világ baja elől, hogy... hogy ne érjék el, hogy érezze meg a fájdalmat, mert egyszerűen nem jár neki ilyesmi.
- Mondhatnám, hogy sajnálom, de te is hiányoztál. Azt se tudtuk mi történt, vagy hol vagytok. - nem akarom elrontani az örömét, ezért talán csak egy pillanatra suhan át egy cseppnyi árny az arcomon, de aztán már el is tűnik és visszaveszi jól megérdemelt helyét a mosolyom. Itt van, jól van és ez a lényeg, no meg képes az egész helyzet ilyen könnyedén venni. Nem tudok mit tenni vele, egyszerűen elnevetem magam, amikor mesélni kezdi, hogy mi történt. Bár az már annyira nem vicces, hogy én az életemet kockáztattam, mert attól féltem, hogy baja esett, de nem tudok most ezzel foglalkozni, vagy ezen agyalni. Nem számít, a fontos, hogy jól van és hogy itt van.
- Gondolom, mindenkit könnyedén leveszel a lábáról a stílusoddal. - na igen, ezt már én is észrevettem, neki aztán nem esik nehezére nyitni és teljesen hihető sztori, hogy az elrablóival is simán lepacsizik, mintha csak a legjobb barátok lennének. Közelebb is hajolok kicsit, amikor a fülembe súg, aztán csak szélesen elmosolyodom. - Ez csodás! Tényleg! - akkor már e miatt sem kell rosszul éreznie magát, vagy kevesebbnek, még véletlenül sem. Minden jó lesz így, vissza jutunk a birtokra és igaza van abban, amit gondol, nekem is annyiban jó volt ez az út, hogy találtam egy barátot, aki segít a bajban és remélem, hogy így könnyebb lesz átvészelni majd azt, amikor a képességem visszatér, mert vissza fog, már elvileg mindenkié meg is van, csak az enyém ennél egy kicsit bonyolultabb.

//Én is köszönöm ezt a meseszálat és éljenek a drámai majdnem karihalálooook! ^^//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : James Mardsen
Hozzászólások száma : 138
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 1 Szept. - 8:35

Darkness within







Alig állok a lábamon, mégis van hozzá erőm, hogy pusztán indulatból odaszúrjak egyet a lánynak, aki megpróbál kioktatni. Egy pofon lesz a válasz, amelyet eltűrök az ömlő vér ellenére is, ám pár pillanatra elveszem a kezemet onnan, csakazért is, hogy lássa, nem fogok itt betojni a nagy szájától. Ajkam gúnyos vigyorra húzódik, voltam ennél már rosszabb állapotban is, akkor is megúsztam, ahogyan most is. A szemeimet összeszűkítem, a szarkazmusomat nem fogja a cicaharccal eltörölni.
- Nagyon erősnek képzeled magad? Ne feledd, ez volt az utolsó, hogy ezt eltűrtem neked. – Kacsintok rá immár szenvetlenül, majd ismét rámarkolva a sebemre, ezúttal egy pillantást sem vetek Slyvie-re, tökéletesen kiegészítik egymást. Lépdelek előre, átemelve lábaimat a betört fejű hullán, nem ragadok le az ilyesminél. Meg sem hallom immár a szőke segítő tanácsait, inkább gyorsan leülök pihenni, majd ellát aki akar, senkinek nem fogok érte könyörögni. Úgy is van egy halom idiótánk, aki világmegmentőnek hiszi magát. Sylvie mindentől függetlenül odalép hozzám, ő azért nem tartom idiótának, ezúttal rá egy hálásabb pillantást vetek, érik nagyon az a beszélgetés. Bólintással köszönöm meg, amit tesz, ám ki nem mondanám. Az út hátralévő részében hanyagolom a kommunikációt, ám elégedetten mordulok fel, amikor kiderül, Carrie-Ann képes visszaadni a képességemet. Így sokkal magabiztosabbnak érzem magam. Vetek egy sanda pillantást Dominique irányába, ám úgy döntök, nem sütöm meg, fogjuk az indulatra, amit tett. Elküldtek már durvábban is az anyámba, megesik az ilyesmi.

//Köszi a mesét, tetszett^^//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Zac Efron
Hozzászólások száma : 111
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Vas. 31 Aug. - 15:14



Josie & Jack



Akkor térek csak magamhoz, amikor már többen is behatoltak a tengeralattjáróba, elsőre az a hármas, aki rám talál, ám utána szépen futnak be a többiek is. Gyorsan kimászok, amikor feltűnnek a többiek is, azt hiszem magától értetődő hogy Posey-t keresem a tekintetetemmel. Liam oldalán tűnik fel, bennem pedig nincsen féltékenység, hiszen nincsen köztünk semmi, ami ehhez adna alapot, csakis a boldogság virága hatol át minden idegvégződésemen, hogy láthatom őt. Feltolom magam a létrán, és leszaladok elé a partra. Minden túlzás nélkül kapom őt a karomba, hogy magamhoz öleljem.
- Josephine... A fene essen beléd, ne akarj már ennyire hiányozni nekem állandóan.   – Nevetek rá, miután még fel is emeltem őt. Észreveheti, hogy sokkal lazábban fogtam,  mint amikor a hátamra úsztam ki vele a kisebb szigetről. Na igen, lesz majd miről beszélnünk. Most nem kérdezek rá, hogy mi a helyzet a drogproblémával, mert ez másokra nem is tartozik, másrészt nagyon tiszta a tekintete, ez mindenképpen jó jel. Nem is nagyon figyelek arra, hogy ki tartja mostantól a kapcsolatot a külvilággal, inkább csak a lányra figyelek. Leülünk a partra a homokba, most már mindenki boldogabbnak néz ki körülöttünk, úgy tűnik, vége, megmenekültünk, ám az egész számomra csupán kaland volt, és ami még fontosabb, megismerhettem őt.
- Fúha, nem fogod elhinni, hogy mi történt. Ezek elkaptak ugyan, de egészen jó fejek voltak, még kártyázásra is rá tudtam venni őket. Szereztek nekem egy gitárt, és buliztunk egy jót. Beteg bagázs, de azért elvoltunk. Csak elengedni nem akartak, meg néha vért vettek, jut eszembe...  – A fülébe súgok valamit, amit egyenlőre nem akarok nagy dobra verni, csak mosolygok, kiváncsian, hogy mit reagál. Aztán őt hallgatom, sugárzó tekintettel, olyan jóban lettünk, tényleg nehéz volt nélküle átvészelni az utóbbi pár napot, tudván, hogy bármikor visszaeshet. Végül ha megérkezik a felmentő sereg, együtt tudunk visszatérni az iskolába.

//Bár én ezzel a karival nem vettem részt mesében, de jó volt Charles meséit olvasni, részt venni bennük, úgyhogy köszi neki ezúton is az energiát, nekem nagyon bejött^^//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 516



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Vas. 31 Aug. - 8:42



Yellow submarine...



A kis csapat sikeresen eljut a nem messze található öbölig, de már előtte megláthatják az égben feléjük közeledő Amy-t és Leaht, akik nem sokára le is szállnak a könnyed homokban. Az öbölben nem kell sokat várniuk mire felbukkan a víz alól a tengeralattjáró. Régi, katonai darab, az látszik rajta, nem mintha ez most sokat számítana. A teteje nyílik és Jack feje bukkan elő, no meg jó eséllyel sorra majd a többiek is. Persze ezzel csak úgy kikötni nem lehet a parton, szóval annyira közel nincs, mert még meg találna fenekleni.

Bár ez már nem sokat számít talán, mivel a tengeralattjáró rádiója felserceg még odabent, ezt még hallhatja a Scott, Sylvie, Nique hármas. Eric hangját hallani belőle. Néhány óra múlva itt vannak, már be tudják mérni a helyet, mivel Liam megszüntette az erőteret, ami védte a szigetet. Természetesen a partra érvén mindenki visszakapja az erejét Carrie-Anntól, mivel már elég közel vannak hozzá ezt is meg tudja oldani.
2-3 óra múlva tehát megérkezik a hajó, a mentőcsapat, így nem kell küzdeni azzal, hogy irányítgassanak egy tengeralattjárót. Természetesen főként X-menek jöttek, no meg a két alapító, hogy felpakolják az elveszetteket és szépen elhúzzanak az átkozott szigetről, mármint persze nem mindenki, hiszen néhányan Nelson, Mathis teszem azt maradnak még átvizsgálni a szigetet, az összeomlott épületeket, hogy találnak-e valami hasznosat és fontosat. A túlparton majd már várja őket egy kényelmes busz, ami visszaviszi őket az áhított birtokra. Sűrű elnézést kérések nincsenek, hiszen akárhogy is nézzük a mutánsok képessége ezzel jár, akkor is bajba keveredhetnek, ha nem járnak az iskolába, sőt talán akkor még nagyobb eséllyel is, ki tudja, de persze a hajóval érkező gyógyítók mindenkit átnéznek és rendbe tesznek.

//És akkor itt a vége, fuss el vége. Smile
A bagázs játszhat innentől már máshol, értelemszerűen a birtokra érkeznek meg első körben, aztán már mindenkire rá van bízva mit, hol, kivel stb. ^^
Valamit még akartam írni a végére, de közben elfelejtettem, szóval... reméljük tetszett, Angel még ki tudja talán visszatér...  imaking

Charles és Eric

Update: Meg vaan! Szóval mindenkinek, aki végig nyomta a mesét fejlődik a képessége, meg is tehetitek hogy hozzá írtok az ET-ben pluszt, ez esetben szóljatok, hogy mi változott, és ránézünk. Smile Vagy ha van még nem aktiválódott másodlagos képessége a karidnak, akkor az aktiválódhat. ^^

Update2: Zárót még lehet ide írni, mindenki bármelyik szálon is volt, vagy ha mondjuk nem vett részt a mesékben, csak a hajóúton, írhat ide^^ //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lily Collins
Hozzászólások száma : 85
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Csüt. 28 Aug. - 17:18

Nem rémlik, hogy bármikor máskor is ennyire komolyan kellett volna harcolnom a túlélésért, és úgy látszik ez megteszi a maga hatását, mert csak akkor kezdem el igazán érezni a fáradtságot, azt, hogy mennyire leszívott a képességem használata, amikor már nem igen van talpon senki, akit még sokkolni kéne…épp csak annyi ideig méregetem a társaimat, amíg bizonyosodom róla, hogy mindenki egy darabban van. Jelenleg talán mégis csak ez a legfontosabb. Még azt is elfelejtem, hogy korábban mintha enyhén szólva dühös lettem volna Carrie-Annre, de most sokkal jobban bosszant, hogy Angel meglógott. Nem mintha azt vártam volna, hogy majd egymagam, mind a százhatvanhárom centimmel nekimegyek, legyőzöm, és kiszedek belőle mindent, hogy mi volt ez, de…azért ha legalább szétrúgjuk kicsit az ő seggét is, annak tudtam volna örülni.
Hagyom, hogy Tati szedje ki a fickóból, aki még beszélni tud a szükséges infókat, és mielőtt megkegyelmezne neki, elcsaklizom tőle a rádiót. Egyfelől információként is talán jól jöhet, másfelől nekem éppenséggel kapóra jön egy kis extra energiaforrás. Némi jól titkolt megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy Liam és Josie is előkerülnek. Mi maradna hátra, mint követni az útvonalat, amelyet megosztottak velünk? Talán végre tényleg megtaláljuk a többieket. És ha valóban keresnek minket…nem, ebbe még nem tudom nagyon beleélni magamat. Túlságosan kecsegtető a gondolat, hogy nemsokára vége lehet ennek a rémálomnak, hiszen fáradt, éhes, elgyötört vagyok…de hiú reményeket nem táplálok. Még nem látom a fényt az alagút végén, csak a következő célt - Az nem lenne rossz… - mormogom azért Josie híreire, hiszen mindenki más nagyon úgy fest, mintha őket is megráztam volna a kettő-hússzal, meg sem mukkannak, közben pedig remélem nem egy csiga stílusában indulunk meg az öböl felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Csüt. 28 Aug. - 9:35

Nagyon örültem, hogy a képességem visszatalált hozzám. Nélküle a tehetetlenebbnél is tehetetlenebb voltam. Igaz, hogy képességem nem spéci, de használható. Örömmel vettem ismét kezembe az irányítást. A kókuszdiós akcióm egy cseppet talán túlzásnak minősült, de nem mondhatja senki, hogy nem volt hasznos. A fickó talán a jövő hónapban sem kell fel onnan. A képzésnek hála amit kaptunk mind a hárman igazán talpon voltunk. Tati ereje teljesen lenyűgözött, nem tudtam, hogy ilyesmire is képes. A cicáját Kormit már láttam korábban, amikor beköltöztem a szobába akkor megmutatkozott a számomra, de elképzelni se tudtam, hogy ilyesmit is képes létrehozni. Megmerem kockáztatni, hogy Tatjana a legjobb illuzionista aki csak e földet taposta.
Az időt nem vesztegetve emelek fel a képességemmel egy hadseregnyi követ és mindet rá záporoztam az ellenségeinkre. Ezzel is talán némileg megkönnyebbítettem a dolgukat barátaimnak. Egy fickó megpróbált megtámadni, de mint előző társa Ő is hamar szindikálni tért. Dorothy, Tati és én hamar felforgattuk a helyet. Ellenállóinkat legyűrtük és csodálattal határos módon közülünk szinte mindenki sértetlenül megúszta a küzdelmet.
Angel azonban elmenekült, a gyáva féreg. De a meglepetésekből még mindig maradt egy kicsi. Liam-ék a tengeri kalandból épségben visszatértek közénk.
Az adóvevő vagy rádió is megerősítette, hogy a többiek is életben vannak és sikeresen kijutottak a fogságból. Kis örömök összessége. Tati közbelépésnek köszönhetően az egyik legyőzött és hátrahagyott emberke elmondta merre találjuk a társainkat. Annyira jó lenne már túl lenni mindene és hazatérni a birtokra. Ennek a szörnyű rémálomnak is a végét járjuk már, úton is van már a segítség. Ha kijutok erről a szigetről, aminek igen nagy az esélye, akkor ez volt az utolsó, hogy bárhová is elmegyek amit a professzorék kitalálnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Csüt. 28 Aug. - 9:05

Csak fél szemmel lesem a többieket, illetőleg inkább csak azt, nem kell-e valakinek segítség, bár úgy tűnik, egész jól elbírnak a rájuk eső ellenfelekkel. Szóval az energiáim a magam célpontjaira összpontosítom, és valahogy fel sem tűnik, hogy szinte élvezem, hogy kiengedhetek az emúlt napok gőzé. Vagy csak az spanol, hogy végre újra tudom használni a képességem? Vagy ha visszajutunk a suliba keressem fel valamelyik profot a gyanúmmal, miszerint túlságosan élvezem ezt a fajta "kínzást"?
De azért még sikerül megállnom, hogy meg is öljem őket, bár meglehet, némelyik elég sokáig fog küzdeni a rémálmaival, már ha épeszűen kerül ki a helyzetből. Az ellenség elfogy, többségük ájultan rongyolódik szétszórva. Elégedetten csapom össze a két tenyerem,a jól végzett munka zárása, körbepillantva ellenőrizve a létszámot, mikor...
- Gabe?! - csendül riadt, hívogató kiáltásom, és immár nem is érdekelnek a többiek. Ilyen nincs.. ilyen nincs!
- Gabe! Gabe! - újra és újra a nevét kiáltom, miközben szívemet a félelem és az őrjöngő düh szorítja össze. Kiáltozás közben halommeg a rádió recsegését, és szinte azonnal az azt viselő pasashoz lépek, egész pontosan rá a mellkasára.
- Hol az a nyamvadt öböl? - kérdem fúriaként, és hát valljuk be, nehezemre esik, hogy ne lépjek rá úgy igazán. De nem szórkozhatunk minddel, kell az irány, a koordináta. Dühömben enyhülés, hogy ezek szerint Leah-éknak sikerült megszökni. Legalább is őket titulálom magamban fogolynak, és arra nem is gondolok, hogy ő talán már nincs is köztük.
Amint választ kapunk még is finoman ráhelyezem a súlyom, de igazából csak azért, hogy elfoglalja magát a fájdalommal, míg mi odébb sétálunk. A visszatérő Josie és liam szavaira csak bólintok, némi öröm az ürömben.
Talán nem vagyok most túl barátságos, nem is igen szólok a többiekhez, csak masírozok az adott irányba, miközben leginkább sírva fakadnék. Remélhetőleg Gabrielnek is visszatért a képessége, és mivel annyit beszéltük a napokban, hogy azonnal hazavinne minket, önkéntelen is visszateleportált a birtokra. Remélem.. nagyon remélem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Kedd 26 Aug. - 13:25



Under the sea


Túlságosan gyorsan történik minden és egyszerűen nincs rá lehetőségem, hogy minden mindent tökéletesen átgondoljak, hogy biztosan logikus következtetést hozzak. Az nem lehet, hogy mindketten itt fulladjunk meg, tehát neki ki kell jutnia, akkor pedig... Nagy lendülettel vágom hát be az ajtót és nem foglalkozom azzal, hogy mi lehet a következménye, csak akkor fogom fel, amikor már szinte térdig ér a víz és sikerült legalább jeleznem neki a legfontosabbat, az a hajó, amit láttunk nem az övék. Veszélyes lehet, ne menjenek a közelébe, mert... mert nem szabad. Sejtelmem sincs, hogy vissza tud-e jönni értem, hogy ki lehet-e jutni innen egyáltalán. Nincs más lehetőség, mint nagy levegőt venni és... az utolsó gondolataimban valahol Jack kedves mosolya tűnik fel, aki az utóbbi időben az egyetlen volt, aki bízott bennem, aki elhitte, hogy képes vagyok talpra állni. Én még mindig nem vagyok ebben biztos, de segített túlélni az itt töltött időt, és ha ezzel segítek neki, hogy ő hazajusson, akkor már ért valamit.
Még valamelyest talán tudatosul bennem, hogy Liam visszatér, de aztán elsötétül a világ, ahogy túlságosan kevés a levegő és túl sok a víz. Nem is tudom mennyi idő telik el, amikor már a homokban fekszem és magamhoz térek heves köhögés társaságában. Elég pocsékul érzem magam ahhoz, hogy sejtsem, hogy életben vagyok és nem haltam meg odalent, a túlvilág nem lehet ilyen hely, az azért elég nagy kicseszés lenne. Első körben csak addig jutok el, hogy felüljek, miután a maradék vizet is kiköhögtem a tüdőmből, és megpróbálok egy halvány mosolyt az arcomra varázsolni. - Igen, azt hiszem és... köszönöm! - nem lett volna kötelező visszajönnie, főleg hogy azon az első kis kutatáson istenesen megkeserítettem mindenki életét. Emlékszem még halványan, hogy az a fickó rendesen szétkapott mindenkit, Liam pedig akkor is majdnem meghalt, szóval nem vagyok éppenséggel a csapat leghasznosabb tagja, ez sajnos egyértelmű. Sikerül végül lábra állnom, persze kellő mértékű segítséggel, aztán mehetünk is a többiekhez, akik addigra már egészen jól elrendeztek mindent, és legalább nem olyan vizesek, mint mi. Nem nagyon van energiám magyarázni, de azért pár szó csak kellene nem?
- Úgy hisszük, hogy sikerült a szigetet... feloldani valami védelem alól, fogtunk egy rádióadást is, keresnek minket. - a hangom még ugan kissé rekedt, de azért röviden sikerül összefoglalni, hogy mi a helyzet, szóval irány az az öböl. Meg se merem kérdezni, hol van Jack, mert itt nincs, de ott muszáj lesz meglennie. Nem megyek el innen, amíg meg nem találom, ez biztos!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Kedd 26 Aug. - 11:26



Tükörországban


Nem sok reményt látok a dologra, hogy még életben lenne, de muszáj visszamennem érte, már csak azért is, mert megint tévedtem. Sikerül az ablakot kitörnünk és kijutnunk végre újra a partra, Josie persze elégé ki van ütve, neki azért nem sok levegője maradt a végére, de már az is kész csoda, hogy maradt egyáltalán. Megmentett engem még az elején, most én hoztam ki őt, ha lehet így mondani, akkor kvittek vagyunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy amúgy a sorsára hagytam volna, mindenképp vissza találtam volna menni érte, csak megjegyeztem. Ezen a szigeten már sokadjára mentik meg az életem. Először Leah, mikor a hajó elsüllyedésekor nem hagyott belefulladni a vízbe, aztán az a szamuráj maszkos fickó, most pedig Josie. Azt hiszem bőven van kinek köszönni azt, ha végre kijutunk innen, mert… mert most már kifogunk jutni, igaz? Gondolom valamit jól csináltunk, ha az a hely darabjaira hullott, mert így van minden filmben, nem? Szóval ha minden igaz, akkor a professzorék már tudják hol vagyunk, és nagyon remélem, hogy már hajón vannak és úton vannak ide. Minél előbb jönnek, annál jobb, mert egyre inkább csak megutálom ezt a helyet, pedig abban a hitben voltam, hogy ez képtelenség lenne. Soha ne mondd, hogy soha, igaz?
Szerencsére sikerül magához téríteni Josiet, miután egy sima szájon át lélegeztetést végeztem rajta. Nem olyan nagy cucc, bár sokan nehéznek hiszik, de… de nem, még a suliban is tanítják. Mármint nem a mutánsban, hanem a normálisban, nekem legalábbis ott tanították meg. A legnagyobb gondok általában akkor vannak, mikor néhányan nem tudják, hogyan kell jól kipréselni a vizet a másikból, ezért csak úgy nyomogatják a mellkasát, közben eltörve néhány bordájukat, amibe persze szegény delikvens belehal egy kis idő elteltével. Szerencsére tudom, hogyan kell, szóval nem ölöm meg Josiet rögtön azután, hogy kijöttünk a vízből. – Rendben vagy? – a körülményekhez képest. Ahhoz képest, hogy kis híján megfulladt, mielőtt még rájöhetett volna arra, hogy mi is folyik itt. Össze kellett volna hangolnunk ezt az egészet, mert akkor később is működésbe hozhattam volna a kereket, miután Josie sikeresen megtudott mindent… Scarlettől. Még mindig nem hiszem el, hogy őt láttam azon a monitoron. Talán ő is itt van akkor valahol? Tudtam, hogy keresni fog, de azt nem, hogy el is jut idáig. De nagyon remélem, hogy nem egyedül van, mert…. mert úgy nem vigyázna rá senki, én pedig mindenképp azt akarom, hogy a helyzethez képest azért biztonságban tudhassam őt. Kicsit várok, hogy magához tudjon rendesen térni, aztán ha kell, akkor segítek neki felállni, hogy megkeressük a többieket, akik láthatólag nagyon is jól boldogultak. Ezek szerint visszatért a képességük nem? És ha nekik, akkor nekünk is! Megkönnyebbülten nyugtázom, hogy Carrie-Ann is megvan, úgyhogy ezek szerint akkor a csapat most újra együtt van.
A recsegő rádió az, ami visszaránt a valóságba. Ezek szerint a többiek már a kijutással bajlódnak. Legalább megmutatják ezeknek az alakoknak, hogy nem lehet csak úgy mutánsokat foglyul ejteni. Fura ez az egész, mert azt hittem, hogy ezek az alakok itt élnek, most pedig kiderül, hogy csak… amolyan börtönszigetként használják ezt az egészet? Mindegy is, most nem ez a lényeg, hanem, hogy minél előbb eljussunk az öbölhöz, amiben egy támadó készséggel segít, némi ráhatás után. Most már tényleg tudok abban hinni, hogy kijutunk innen.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Kedd 26 Aug. - 9:41


I'm so sorry!




Segítek, legalábbis amennyit tudok. Sajnos támadó képességem nincs, a fejem pedig még zúg annyira, hogy ne legyen profi a blokkolás irányítása terén. Annyinak is örülök most, hogy legalább a többieknek sikerült visszaadnom a képességét, no meg az enyém is aktív már, így nem halok bele a jégcsapba. Végül csak sikerül a lányoknak leszedni a támadóinkat, aztán csak kellő távolságból figyelem, ahogy megszólal a rádió. Nem igazán merek közelebb menni, mert fogalmam sincs, hogy hogy viselnék, vagy hogy mi a véleményük rólam ezek után és így is épp eléggé érzem magam rosszul, hogy sejtsem, hogy most éppenséggel senki sincs kifejezetten oda értem, vagy túlgondolom a dolgot? Maradok tehát kellően a háttérben, amikor már meg van az irány, hogy merre is kell menni. A ruhám csurom vér annak a jégcsapnak hála, de ez most cseppet sem érdekel. Sejtelmem sincs, hogy mi lesz, ha visszatérünk a suliba, hogy nem fognak-e majd kiutálni. Talán az lenne a legjobb választás, ha egyszerűen hagynám az egészet és lelépnék, talán... talán tényleg nem kéne erőltetni, mert nem tudom, hogy lehetséges-e, hogy ezek után tiszta lappal kezdjek. Összeszorítom a számat, aztán csak csendben kullogok a többiek után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 516



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 25 Aug. - 22:20



Everyone must die



 Josie kabinjában lassan megtelik a víz, kell vennie egy nagyon nagy levegőt, hátha van még esély rá, hogy Liam visszaér. A fiú egyenlőre jobb híjján a vízbe veti magát, és úszik, amennyire csak tud, felér a felszínre, nagy levegőt vesz, és vissza a lányért. Lent a szerkezet már kezd darabjaira hullni, a kabin ablaka teljesen betört, ömlik bele a víz, el is lepte már a lányt, aki szépen lassan bugykorékol, ahogy tartalékolja a tüdeje kapacitását. Liam ki tud vele törni az ablakon át, és fel tudnak úszni, Josie levegője hamarabb elfogy, szóval fent kissé el van már alélva, de Liam ügyes gyerek, a sima lélegeztetéssel pár szájbafújással ki tudja segíteni, a lány pedig erőteljeseket köhögve magához tud térni, és fel tudnak tápászkodni.

Carrie-Ann sajnos nem olyan erős, hogy pontosan olyan erővel dobja vissza a jégcsapot, mint amivel egy képességgel belé fúródott. Mázlival eltalál ugyan egy fickót, akibe nem áll bele a dolog, csak az oldalát sérti fel, arra tökéletesen jó, hogy kizökkentse az illetőt.
Tati, Angela és Dorothy képességeik birtokában teljesen beindulnak. Az eddigi visszafogott napok után most végre ki tudnak teljesedni, meg hát ők azért már valamilyen képzést kaptak, mint diákok, pl Rozsomáktól, Mathistől, hogyan kell harci helyzetben viselkedni, így szervezetten kezdik bombázni az ellent, néha még kombinálják is a képességeiket, a többiek teljesen kezdenek kétségbe esni, nem is mindnek van képessége, nem szervezettek, a három lány talán túl sokat nézte a 70-es évekbeli Charlie’s Angelst, főleg, hogy az ő fönöküket is Charles-nak hívják. A lényeg, hogy kiütik, akit ki kell, valaki őrültnek viszi magát a vízióktól, és szépen lassan összomlanak, egy sem marad talpon, míg a lányok alig sérülnek kicsit. Liamék csatlakoznak hozzájuk, és immár teljes létszámban átnézik, hogy mit is találnak, egy rádiót, ami éppen recseg, adás jön belőle.
- Vétel! Megtámadtak. A rabok megszöktek, az egész épület összeomlik, ki kell futnunk, az öbölben felveszünk titeket. Vétel! – Ezek alapján könnyű rájönni, hogy társaik már a kijutással kacérkodnak. Miután magához térítenek egy fickót, az készséggel elmondja, hogy merre is van az öböl, nincsen olyan messze. A támadók ájult testét itt lehet hagyni. Az Angyalt már nem érik utól, repülve menekül a távolban horgonyzó hajó felé, amely végül eltűnik a látóhatárról. A főellenséget nem győzték le. Most már csak az öböl van hátra.


//Kövi kör augusztus 30-án este//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lily Collins
Hozzászólások száma : 85
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Vas. 24 Aug. - 19:14

Biztosan lehetne több eszem is, de perpillanat nem nagyon lehetne rám észérvekkel hatni. Valami elpattant bennem. Vélhetőleg az utolsó idegeim, amelyek még bírták a gyűrődést, és jelenleg semmi más nem lüktet bennem, mint az eszeveszett vágy, hogy véget érjen ez az eszement kaland. Már ha lehetne egyáltalán igazi kalandként értékelni, mert nekem valahogy nem megy…
Ahogy bezárul előttem a támadók köre már tudnom kellene, hogy nem hogy elérni nem fogadom azt a rohadék Angelt, de még a rövidebbet is húzhatom, de ez nem állít meg túlságosan, élből beléjük rohanok, fájdalmas csattanással, de ez még igazán nem rosszabb, mint leesni mondjuk egy fáról, és az velem elég gyakran megesett. Mielőtt azonban én is elborulnék rá azokra, akiket sikeresen feldöntöttem, erős, szorító karokat érzek meg a derekamon; egy ismeretlen nehezedik rám, ami már fele sem tréfa. Eszem ágában sincs csak úgy, tétlenül hagyni, hogy teszem azt az életet is kiszorítsa belőlem. Hevesen mozgok a szorításban, amennyire csak tudok, rúgok, harapok, ha kell, de végeredményben tudom, hogy nem ez a leghatásosabb dolog, amit tehetek…
Ritkán használom, vagy használtam a képességem emberek ellen. Kedvenc hobbim ugyan kicsit megcsipkedni őket, mint ahogy télen szokta az ember, ha a sok réteg ruhától feltöltődnek az ujjai, én sem szoktam erősebben. Mert bár kellemetlen, de ez egy meglehetősen ártalmatlan módja a képességem használásának, és egyébként meg…elég könnyen meg lehet ölni valakit, ha túl nagy feszültséget vezetek át rajta. Ezért nem szoktam vele kísérletezni, hogy vajon ki mennyit bír el, és én milyen erőset tudok kreálni. Ha valaki rám parancsolna, hogy teljes erőmből használjam a képességem egy másik emberi lényen biztosan azt mondanám, hogy nem. Nem mert olyan hú de jó szívem lenne, sokkal inkább félelemből…most azonban senkinek sem kell figyelmeztetnie, hogy itt az életemért küzdök, és a sajátomat többre tartom, mint a fickóét, aki elkapott, szóval minden energiámat arra fókuszálom, hogy jelentős erősségű elektromosságot vezessek a másikba. Még csak különösebben nem is kell foglalkoznom azzal, hol találom el, és hol érintkezem vele, mert amíg így szorongat, ő fogja a rövidebbet húzni, amint érzem a bizsergető kisüléseket végigszánkázni a karjaimon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Pént. 22 Aug. - 19:22



Tükörországban


A válaszára azért felszökik a szemöldököm, mert… mert mégis hogy a fenében tud kommunikálni valaki ismerőssel, mikor elvagyunk szigetelve mindentől és mindenkitől? Megrázom a fejemet, inkább hagyom Josie-ra a dolgot, hátha tud információkat szerezni, vagy adni, én meg addig elszórakozom az erőtérrel. Nem vagyok benne tökéletesen biztos, hogy működni fog, de hiszek benne annyira, hogy elforgassam a kereket, és lesz, ami lesz. Lesz is, mikor megérzem, hogy az állomás elkezd szépen darabokra esni, és ösztönösen lendülök Josie felé, mert ki ki kell innen  jutnunk minél előbb. Még sikerül egy pillantást vetnem a monitorra, mielőtt végleg megadná magát, és a szám is tátva marad, mikor meglátom az arcát. Mégis mit keres ő itt? Ha keres engem, akkor… akkor talán elképzelhető, hogy a képességét blokkolta az a valami és ide irányította? Nem értek ehhez, de egyszerre örülök és aggódom amiatt , amit láttam. Nem Arról van szó, hogy ne örülnék, amiért keres, én csak… biztonságban akarom őt, és ha itt van valahol a közelben, mondjuk egy hajóval, akkor bizony nincsen biztonságban. Viszont ezek szerint működnie kellett a kerék elforgatásának, mert mégiscsak jelent az valamit, ha szétesik az egész kóceráj nem? Arról nem is beszélve, hogy most már minden jel arra mutat, hogy emiatt a berendezés miatt nem találtak minket a professzorék. Végre remény, hogy hazajuthatunk, ez hiányzott eddig nagyon. Az viszont a legkevésbé sem hiányzik, hogy az orrom előtt csapja be az ajtót. Dörömbölök az ajtón persze, és kiabálok is istenesen, de ő azzal van elfoglalva, hogy a kezét firkálja, majd mikor meglátom, hogy mi van rá írva… ha nem az ő hajója volt, akkor mégis kié? A professzorék nem lehetnek itt ilyen hamar, akkor pedig marad az, hogy… az ellenségé. Mert az itteniek azok. Nem ellenfelek, hanem ellenségek. Az életünkre törtek, csapdába ejtettek ezen a szigeten minket, úgyhogy nem fogom egyiket se sajnálni, ha holtan látom ennek az egésznek a végén.
-Francba! – mondom még néhány keresetlen káromkodás kíséretében mikor tudatosul bennem, hogy mennem kell, mert nem véletlen zárta oda be magát. Eleinte nem foglalkoztam az okkal, de most már pontosan látom, hogy nekem akart időt nyerni. – Tarts ki, visszajövök érted! – nem lesz könnyű, de… de biztos van ott valami, amivel időt nyerhet, aminek a segítéségével kibírja míg vissza nem jövök érte. Nem tudok semmit sem tenni, a hely romokban, és most már energia forrás sincs, amit használhatnék, és muszáj kiúsznom, mert mindketten itt veszünk, ha nem. És bármilyen kegyetlenül is hangzik, de az egyikünknek túl kell élnie. Úgyhogy kiúszom egy nagy levegővel ott, ahol bejöttünk, de nem indulok el a part felé, hanem azonnal alá is bukok újra a víznek. Nem érdekel, hogy talán értelmetlen, hogy semmi esélye annak, hogy még éljen, de meg kell próbálnom, nem hagyhatom cserben, főleg nem azok után, hogy ő miatta élek még.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Pént. 22 Aug. - 9:56

A most történteket alig tudom hová tenni. Egyszerűen összefolynak a dolgok. Először rátalálok Carrie-Ann-re ezekkel a fickókkal együtt, aztán megérkeznek a többiek, hogy valami tervet eszeljünk ki a kiszabadításra. Ám rajtunk ütnek és megjelenik ez a bizarr figura, Angel. Silánynak nevez minket és valami olyasmit mond Carrie-Ann-re, hogy jó kém volt. Aztán parancsba is adja, hogy kivégezzenek minket és csak úgy elmegy, mint aki jól végezte dolgát. Az egész egy nagy katyvasz.
Nem kicsit rémít meg, hogy alig értem a helyzetet vagy éppen sajnos értem mi történik, még Tati agressziója is megijeszt bár nem ellenem irányul. Gabriel és Dorothy közelében maradok hisz képesség nélkül mit is tehetnék?
Nézem ahogy Tati illúziója szinte végez a két fickóval. Miközben megbűvölve és kis félelemmel nézem hogyan harcol szobatársam érzem, hogy mintha újra bennem lenne a képességem, leírhatatlan érzés, apróbb bizsergés csupán. Ám most már régi bajtársammal karöltve lépek én is a csatamezőre. Nincs olyan spéci képességem, mint Tati-nak vagy a többieknek, de ütős tud lenni.
Az egyik nagydarab fickót veszem célba, nem szándékozom a legerősebbet kiválasztani, de lehet ezúttal sikerült. Egy nagydarab kókuszt pillantok meg az egyik fa tövében, hogy hogyan került oda fogalmam sincs, de terveimnek teljesen megfelel. Kiráncigáltam a földből, kisebb erőfeszítések nélkül ment, bár egy ideje már nem használtam a képességem, mégis működik. A nagydarab fickót célba véve találom el a nagy kókuszdióval amitől rendesen kiütődik. Vigyorral a képemen sétálok picit arrébb és akkor látom meg felém száguldani a jégcsapot, már használnám a képességem, hogy könnyű szerrel visszafordítsam, de akkor lép elém Carrie-Ann és a nyakába fúródik a jégcsap. Felszisszenek bár tudom megtudja magát gyógyítani.
A képességemmel együtt sokkal bátrabbnak és tettre készebbnek érzem magam. Olyan mintha már nem lennék egyedül, mintha a régi bajtársam tért volna vissza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Pént. 22 Aug. - 8:51

Kettő, egyenlőre csak kettőtvagyok képes magam alá vonni, ami valljuk be, elkeserítő. De legalább működik a képessége, bár úgy tűnik, nem tért még teljesen magához. Kormos is eltűnik mellőlem, talán úgy érzi, most másra kell az energiám. És milyen igaza van.
A kiszemelt két fickót még mindig marják a lángok, immár egyre fájdalmasabban, egyre őrjítőbben, hisz bármit tesznek, bárhogy szaladgálnak, hemperegnek, talán oda sem figyelve arra, hogy feldöntik társaik, végül is, ők épp égnek, a lángok nem hamvadnak, sőt, mintha egyre erősebben ölelné körül őket. Érzik az égett hús szagát, az őrjítő fájdalmat testükben, a vágyat, hogy inkább meghalnának.
Még a Carrie-Ann-be fúródó jégcsap se biccent ki, közvetlen társaimnak nagyjából tisztában vagyok a képességével, így bár átérzem a fájdalmát, talán ösztönösen fel is szisszenek, nem esem ki a koncentrációmból. Sokkal inkább Dorothy kitörésén és az őt elkapó debella reakcióján. A két fetrengő alakon kialszik a tűz, bár talán már annyira tudatukba ette magát a fájdalom és a kín, hogy még mindig odaképzelik, hiába nincsenek lángok, a fájdalom nem múlik a vízióval. Eddigre agyuk már teljesen elhitte, hogy megégtek, a kínzó fájdalom elfoglalja őket egy ideig.
- Silányak, mi? - kiáltok dühödten, még mindig veszőparipámon lovagolva, miközben kiszemelek két-három újabb tagot, ha szükséges, ha a többiek rásegítése nem használt, akkora fojtogatót is. Felesleges és túl erőt pazarló lenne ide enm illő látomásokat idézni, hát "segítségül" hívom a környezetet. A ráhangoltak érezhetik, ahogy valami megérinti nyakuk, finoman, mint egy madárcsapás. A következő pillanatban viszont erős indák fonódnak nyakuk köré, halálos szorítás, mint egy-egy dühödt kéz. Tudom, hogy képes vagyok így megölni őket, ha nem engedem el időben a víziót agyuk elhiszi a fulladást és leáll magától. Hiába kapkodnak levegő után, hiába fonják ujjaik az indába, a szorítás nem enged, csak a levegő fogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Szer. 20 Aug. - 21:39



Under the sea


Igen, igen minket keresnek, ez már biztos, de fogalmam sincs először, hogy hallanak-e minket, vagy mi őket. Az egész... annyira zavaros és azt sem tudom, hogy őket láttuk-e még odafent, vagy nem. Ha őket, akkor meg vagyunk mentve, de ha nem, akkor... akkor mégis mi a fene folyik itt? Hátra pillantok, amikor meghallom a mocorgást. - Egy... egy lánnyal a suliból. - nem tudom a nevét, nem ismerek mindenkit, sőt igazából alig ismerek valakit, de tudom, hogy jó lenne ezen változtatni. Talán majd mostantól, hogy Jack segít. Ha visszajutunk sejtelmem sincs, hogy mi lesz, mennyire leszek erős, ha a képességem újra aktív lesz, ha a festés újra működik, ha rémeset látok és meg tudom oldani, hogy szerezzek után pótlást... De most nem gondolok erre, csak hogy megtaláljam Jacket, mert segített nekem és kutya kötelességem, hogy viszonozzam ezt számára. Hallom a lány hangját, és az már biztos, hogy a hajó nem az övék, nem látják a szigetet, nem tudják hogy itt vagyunk, vagy hol vagyunk és mielőtt még válaszolhatnék valami történik. Liam már nem ér ide, én pedig megrettenve lépek hátra, amikor végigreped a monitor, majd látom, ahogy végigreped az üveg is. Mélyen vagyunk és ez az egész hely... úgy fest nagyon labilissá vált valami miatt. Nem figyeltem rá, hogy odakint mi történt, csak az tudatosul bennem, hogy a víz pillanatok múlva be fog törni ide. Talán kint kibírja a rendszer, vagy legalább tovább, de... Nem igazán gondolkodom, legalábbis nem sokáig, épp csak addig, hogy még éppen Liam orra előtt be tudjam vágni a kis kabin ajtaját, a következő pillanatban pedig már meg is reped az üveg, és végül egy pillanat alatt jó eséllyel meg is adja magát. Ijedten kapkodom a fejem, hiszen még csak arra sem volt időm, hogy elmondjam mire jöttem rá, hogy a tudtára adjam az a hajó ott kint... nem tudjuk kié, veszélyes lehet. Végül meglátom a tollat, ami már előzőleg is ott volt az asztalon és gyorsan vésem fel a tenyeremre: "Nem Scarlett hajója" Aztán a kis kerek üvegnek nyomom, hiába emelkedik a víz szint. Remélem, hogy érteni fogja, amit láttunk az nem az övé, az nem a mi keresésünkre jött, lehet hogy pont azoké, akik ártanak akarnak nekünk, ez esetben pedig figyelmeztetnie kell a többieket. Ez a fontosabb, hogy... hogy kijusson, hogy megmentse Jacket, mindenkit. Bár csak tudnám, hogy hol van, bárcsak tudnám, hogy jól van és hogy meg fogják menteni, akármi is történt vele, akárkik is vitték el. Félek, hát hogy a fenébe ne félnék, de mégis mit tehetnék? Nem volt más lehetőség, az zsilip lassan nyílt befelé jövet is, hogy kiegyensúlyozza a lenti nyomást, kell idő, amíg kijut innen és figyelmeztet mindenkit. Nincs más, mint várni és az a hülye ösztönös tett a végén, ahogy majd nagy levegőt veszek... de minek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Szer. 20 Aug. - 21:19


I'm so sorry!




Nem figyelnek túlságosan rám, bár érthető végül is, hogy most mindenki az alap gonddal van elfoglalva, miszerint mindenkit ki akarnak nyírni és hogy ránk támadnak, de ezt már én sem hagyom annyiban. Nem... és nem! Valahogy megvédem a családomat. Már az utolsó napokban is folyamatosan azon járt az eszem, már amikor hagytam magam bármin is gondolkodni, hogy szólok nekik, szólok a két lapítónak, figyelmeztetem őket, hogy tudják, hogy baj van, hogy bántani akarják őket, hogy ártani a hajónak, de nem mertem, mert istentelenül féltem, hogy nem tehetnek semmit a szeretteimért és hogy Ők végül találnak a helyemre mást. Sehogy se lett volna jó ez. De most már kiállok magamért és értük, mert ez az egész már így is rémesen nyomasztott, arról nem is beszélve, hogy kedvesek voltak velem többen is, egyszerűen ezt... nem tehetem. Nincs sajnos hősies erőm, amivel jól lehet támadni, de védeni tudok, úgyhogy egy pillanatig sem gondolkodom rajta, hogy az Angie elé vetem magam, amikor meglátom a fenyegető veszélyt. Talán csak a lendület hat rám, de a fájdalmat nem érzem most sem, maximum csak minimálisan kellemetlen, mintha valakinek alig érezhetően rálépnek a lábára, nem vészes, szinte semmi. Maximum más számára lehet kiborító látni, ahogy simán kihúzom a nyakamból a jégcsapot és még amíg nem olvad addig fogom szépen a kacsómba, nem foglalkozva azzal, hogy a ruhám kellően véres lett és a sérülés helyreállása még szinte folyamatban van, elhajítom a hozzám legközelebb eső felé, hátha sikerül telibe kapni a karját, lábát, mert amúgy nem vagyok egy gyilkos típus, de legalább hátráltatni. Ha tudom, akkor lehetőleg azt, aki Dorothyt kapta el. Ha nem találom el, akkor szimplán csak lazán nekirohanok, mert mint mondtam mást nem tehetek, de... elég erősek a fogaim, és minden bizonnyal neki is van karja, aminek neki lehet esni, ha netalán nem akarná elengedni Dorothyt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 516



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Szer. 20 Aug. - 18:57



Everyone must die



 Liam elforgatja az erőteret jelképező kereket, hangos csikorgások, kattanások közepette sikerül a dolog, így most már egyértelmű, hogy merre vannak, a professzor és emberei biztosan meg fogják tudni találni őket. Ellenben amikor ez megtörténik, az állomás elkezd összeomlani, elillan belőle az az erőforrás, amely eddig meg volt benne kötve. Szépen leáll minden berendezés, mielőtt ez megtörténne, még látja, hogy Josie monitorján feltűnik Scarlett arca, aztán egy repedés fut végig a képen, és megszakad az összeköttetés.

Josie még jobban szemrevételezi, hogy mi történik. Scarlett válaszából egyértelmű, hogy akiket fent láttak, azok nem a felmentő sereg lehetnek. Viszont amikor a monitor is megadja magát, akkor a külső ablakon is végigszakad egy repedés, pillanatokon belül mindketten meg fognak fulladni. Egyet tehet, ha legalább Liamet meg akarná menteni, egész egyszerűen magára zárja az ajtót, mert az állomás belső része lassabban omlik össze, Liam egy nagy levegővel esetleg még ki tud úszni ott, ahol bejöttek, viszont ha nem teszi meg, akkor nagyjából pillanatokon belül elönt mindent a víz, és mindennek vége.

Angela, Tati és Dorothy hármasához csatlakozik Carrie-Ann, és most már mindannyian érezhetik, hogy visszakapták az erejüket, a szőke túsznak köszönhetően. Lehetne azt most boncolgatni, hogy elárulta őket, sokkal inkább úgy tűnik, hogy zsarolták, vagy manipulálták valahogyan. Az Angel nevezetű tehát eltűnik a színről, annak tudatában, hogy emberei elkezdik a népírtást. Tati illúzió ellenben két embert égő fáklyává változatnak, amire a többiek is beindulnak, egyikük egy jégcsóvát bombáz Angela felé, amit a hősies Carrie-Ann fog fel. A torkából áll ki a jégcsap, és csakis a regenerációjának köszönhetően éli túl, bár azért kellemetlen a dolog. Dorothy nekiront az embergyűrűnek, puszta indulatból is letarol két embert, de a menekülő főnököt már nem éri el, egy magas fickó derékon ragadja, hogy mondjuk kitörje a nyakát. Az esélyek korántsem egyenlőek, de most már adott a helyzet, hogy a saját javukra döntsék el a csatát, ehhez minél ügyesebben ki kell használniuk a képességüket.

//Kövi kör augusztus 25-én este//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lily Collins
Hozzászólások száma : 85
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Szer. 20 Aug. - 10:17

Hát ez nem megy valami jól. Egyszer az életben nem lehetne, hogy valami normális is történik a jelenlétemben? Mert egyelőre nem tudok túl fényes eredményeket felmutatni életem során, és ez a sziget-dolog sem kivétel sajnos a negatívumok közül. Hát ez csúcs. Még cselekedni sincs időnk, de már lebukunk, és még több bizarr idegen vesz minket körül, úgyhogy időszerűnek érzem, hogy felálljak, mégis csak kevésbé tornyosulnak így fölém…nem igazán akar a kép összeállni a fejemben, az azonban egyértelmű, hogy ezek az emberek a felelősek, nos, bizonyára mindenért. Játszottak velünk, lépre csaltak minket, el tudom képzelni, hogy a képességeink is miattuk nem funkcionálnak. Carrie-Ann pedig elárult minket. Még valami derűs tény, amit kifelejtettem volna a felsorolásból…?
Más helyzetben talán azonnal le is kapnám a szöszke lányt a tíz körméről, hogy mi az istent művelt, de egyelőre nagyobb problémánk van. Kínos lassúsággal tudatosul bennem, hogy az ellenség is különleges képességekkel bír, na meg még létszámfölényben is van. Még ha rendesen tudnám használni a képességemet, akkor is neccesnek érezném a helyzetet, de így meg, hogy rengeteg energiát venne el a használata igazi elektromos forrás nélkül, még kevésbé rózsás a hangulatom - Mi a szart képzelnek ezek magukról…? – szűröm indulatosan a szavakat a fogaim között én is. Sok jó nem származhat abból, ha most Tatihoz hasonlóan felhúzom magam, de ezt könnyebb belátni, mint tenni az ellen, hogy szépen megy fel bennem a pumpa.
Tati azonban sokkal gyorsabban ugrik, mint én, és a jelek szerint csinál is valamit, valamit, ami reményeim szerint hatékony, mert pontosan tudom, hogy ha idő előtt vetem be magam, annak könnyen az lesz a vége, hogy teljesen kimerülök. Valami azonban nem hagy nyugodni. Még is ki az isten ez az Angel, és kinek hiszi magát? Kedvem támadna…és akkor bevillan. Miért ezekkel az idiótákkal kellene foglalkoznunk, és miért ne utaznánk egyenest arra, aki a gondjaink egyértelmű forrásának tűnik? Nem igazán gondolkodom, nem figyelmeztetem a többieket, talán a nő embereit sem, de amerre indulatosan kirontani készülök a kis emberek köréből, az pontosan az, ahol Angel áll. Még akkor is, ha sosem érek el odáig, és csodálatosan pofára fogok zuhanni a próbálkozásommal. Elegem van ebből az egészből, hogy úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek. Elegem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Kedd 19 Aug. - 22:03

Végül már elég sokan vagyunk, mondhatni túl sokan. A fickók vagy nők vagy a fene se tudja mik Ők, tovább beszélgetnek. Kicsit már ilyen barátokkal az oldalamon higgadtabb vagyok egy fokkal. Nem azt mondom, hogy nyugodt vagyok, mint az állóvíz, de sokkal jobb, hogy nem egyedül kell szembe néznem ezzel a problémával.
Az elterelés már nekem is eszembe jutott, de az én ötletemben szerepelt egy kókuszdió és néhány kavics, ám tati illúziói ezerszer jobbnak tűnnek. Ebből is látszik, hogy ha egyedül maradtam volna esélytelen lett volna a győzelem.
-A víziszörny nem lenne rossz, ha nem a szárazföldön lennék. - kuncogok. Azonban még mielőtt jobban belemerülhetnénk ebbe az illúzió keltésekbe körülvesznek minket az idegenek. Az egyikük szinte alig látható, engem a ködfelhőre emlékeztet és nem kicsit riadok meg a látványától. Carrie-Ann-t közénk löki és amiket mond, nem akarom elhinni. Kém? Silány kísérleti példányok? Mi van? Hol Gabrielre és a többiekre nézek hol Carri-Ann-re, a különös fickóra egy pillantást se merek vetni, abból semmi jó nem szokott kisülni, valahogy mindig elrabolnak a végén.
Eközben még ha nem lenne elég bonyodalom így is, az egyik fickó kezében lángcsóva csap fel a másik meg inkább hasonlít egy tűpárnára vagy sündisznóra, mint emberre. Arra a szóra, hogy végezzenek velünk már tényleg kezdek beparázni. Mi rosszat csináltunk, de komolyan?
Carrie-Ann felébredése majdnem olyan hirtelen volt, mint ahogy én alszom el éjjel. parancsolóan szólalt meg és ismételten nem tudtam hová tenni a dolgokat. Milyen jó lenne ha kiderülne, hogy igazából miközben aludtam a fejemre esett egy kókuszdió és annak hatására álmodom ezt.
Tati dühét mát megértem, ahogy rólunk beszélt az a fickó aki igazából nő. Engem is feldühített. Ám nagyon meglepett tati harciassága és picit meg is ijesztett. nem túl feltűnően, de Gabriel és Dorothy mellé somfordáltam, jobb a védelem elven.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   Hétf. 18 Aug. - 10:17

Csak a szemem forgatom Gabe akadékodkodására, de nem állok le vitázni vele. Nem alkalmas most az idő. Inkább Angie-t szólintgatom, és részben reménykedem, hogy tényleg csak a szükség szólította. Legfeljebb belepirul Gabe jelenlétébe, de olcsón megússzuk. Visszaérkező hangja azonnal lecsillapít, legalább megvan, bár jó kérdés, miért suttog?
Ahogy megleljük a bokornál előbb rápirítanék, de amint megmutatja a leletét rögtön belémfagy a dorgálás.
- Igen, ő - bólintok Dorothy önkéntelen kérdésére és egyik felem felujjong, Carrie-Ann megvan! Aztán a másik rögtön sírva is fakad, hol vannak a többiek?
- Gondolod mutassunk nekik egy víziszörnyet? - kérdem halkan kuncogva Gabriel felvetésére, de alighogy eljutunk a poénig mozgolódás támad és nem épp a javunkra. Lebukásunk tagadhatatlan, így immár kiegyenesedve pislantok körbe, felmérve az ellenfél számát. Nem, ennyi embert még nem vagyok képes manipulálni, legfeljebb fél tucatot, plusz-mínusz egy-két fő. De talán ennyi is elég lenne ahhoz, hogy meglépjünk.
A különös derengésű szavai viszont eléggé összezavarnak. Kém? Silány kísérleti alanyok? Ezek lennénk mi? Nyúlnak néznek vagy egérnek?
Érzem, ahogy felmegy bennem a pumpa, az elmúlt napok feszültsége, a félelem, Leah eltűnése, az a sok érzelem...
Pattanásig feszült húrjaim robbanását Carrie-Ann ébredése odázza kissé. Meglepetten pislogok rá, ahogy elénk pattan, jó neki, hogy ilyen friss ébredés után, szavai viszont újfent visszahozzák a feszültségem.
- Bántani? Silányok? - morranok dühösen, még a felcsapó tűz és tüskekinövések sem lomboznak. Tehát ők is mutánsok, saját fajtánk és mégis képesek bábuk lenni, saját fajtársaikat szadizni.
- Szereted a tüzet, mi? - csendül hangom, még talán Gabriel és Angela számára is ismeretlen felhanggal. Mert most dühös vagyok, iszonyúan dühös, és olyan helyzetben "kell" használnom a képességem, amire még nem volt példa. De ez nem akadályoz meg, sőt, mintha csak még jobban felspanolna, hogy végre újra magam lehetek.
Egy leheletvételnyi idő, és a tűzgömböt tartó férfi mellett állók - talán mind az öt ott lévő - azt veszi észre, hogy a forróság feléjük árad, körbenyalábolva testük, belemarva bőrükbe lassan élő fákylává varázsolva őket. Bőrükön érzik a fájdalmat, a forróságot, talán ordítanának is, vagy teszik is, míg a "megidéző" úgy érzi, képtelen uralni erejét, az nem oda irányul, ahova szeretné, hanem saját társaira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Tükörországban   

Vissza az elejére Go down
 
Tükörországban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Shirou Tavara
» Konohagakure Shinobi Kódex
» -=Titkos Unazaki erőd=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Kalandok, események :: Kalandok, mesék :: Nyári hajóút-