we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Yesterday at 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Csüt. 23 Nov. - 7:47

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Alysa Tate
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Bryce és Amy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bryce és Amy   Vas. 3 Aug. - 21:38




Annyira megörülök a felém érkezőnek, hogy végre látok valakit, aki szintén észre is vett, hogy nagy kapálózásomban és sietségemben szépen lezúdulok a fáról, így némileg meg is ütöm magam, de szerencsére komoly bajom nem történik. Se törés, se ficam, csak némi zúzódás és horzsolás, szóval igazán túlélhető mindez a hajónál történtekhez képest.
- Nem tudom, hogy mi a képességed, de… szóval elég rémes egyedül lenni itt, ezért aggódok, nehogy délibáb legyél. De tudom, hogy nem vagy az, szóval ne is figyelj rám, feleslegesen fecsegek. – pirulok is el kissé, hiszen tök kellemetlen az, amit most csinálok, teljesen leégetem magam a másik előtt. Mindegy most már, javítani talán majd idővel fogok tudni, mert most már sejtem, hogy nem fog csak úgy itt hagyni, nem azért jött ide hozzám. Felsegít, én pedig kissé összevérezem a kezét, tehát nem sárról van itt szó, hanem az én véremről, amely most tenyerét díszíti. De ezek szerint nem haragszik rám ez miatt, ennek örülök, és a bemutatkozásunk is megtörténhet. A következő kérdése viszont meglep. Én azt hittem, hogy elég egyértelművé vált a számára, hogy mennyire rosszul érzem magam az egyedüllét miatt, hogy a többiek közelébe akarok lenni, de ő mégse ezt tenné, én pedig… hát nem szeretnék bunkó lenni.
- Öhm, nem. – végülis ő is egy X-men, bízhatom benne elméletileg. Mi rosszat tenne velem? Naív vagyok, de azért tanulok az életből, és ismét tengerparton vagyok, most pedig képesség nélkül. Jól van, nem szabad itt túlkombinálni semmit se.
- Merre szeretnél menni? Vagy milyen ötleted van? – ismerkedni a táborban is tudnánk, de én tényleg nem akarok túlságosan ellenkezős lenni, így ha Bryce úgy dönt, hogy megindul valamelyik irányba, akkor én is követni kezdem és szépen lassan lépkedek majd mellette.
- Elég kellemetlen, hogy így alakult ez a kirándulás, pedig annyira vártam. Jó lett volna kikapcsolódni picit. – és most Morgan is bizonyára aggódik értem. Hiányzik… igen, elég rendesen érzem a férfi hiányát, hiszen végre sikerült megismernem és bár sajnáltam, hogy nem jött el, most mégis, örülök neki, hogy nincs itt, hogy neki nem esik baja, hogy biztonságban van. Bízom abban, hogy ki fogok jutni innen, hogy minden ismét rendbe lesz, nem lehet mindenhez negatívan állni ugyebár.
- Te nem félsz attól, hogy talán itt ragadunk, végleg? – azért a pozitív hozzáállás nem mindenkire jellemző, ezért is kérdezek rá erre a férfinál, mivel érdekelne, hogy benne mi játszódik le jelenleg.


Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Mark Walhberg
Hozzászólások száma : 136
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Bryce és Amy   Hétf. 28 Júl. - 0:05

Felajánlom a segítségemet, mire érdekes választ kapok, hogy ne tűnjek el. Nem tudom, hogyan lennék képes eltűnni bárhová is ha csak egy ufó fel nem kap és az űrhajóba emelve el nem lop A gondolatra az égre nézek, de közel s távol egyetlen ufót sem látok, így ez a kérdés kipipálva.
- Nem szokásom és a képességem sem lenne hozzá, még ha a sziget nem is vette volna el.
Nem tudom, de a táborban nem láttam és hát a gyülekezőn sem volt ott, talán nem is találta meg a tábort. Talán az ég akarta, hogy egymásba botoljunk és én legyek a hős lovag, aki visszaviszi a hercegnőt, ő pedig az elveszett hercegnő, akit ugyan nem a sárkány karmai közül, de a magányosság mocsarából kell kirántani, hogy újra együtt legyen a csapat.
- Nem baj, majd lemosom. Ruhám is és én is elviselünk egy kis koszt.
Mondom mosolyogva ezzel is jelezve, hogy nem haragszom rá egy kis sár miatt. Ugyan a suliban már láttam, de nem vagyok tanár és nem kel minden diák nevét sem megjegyeznem, hiszen nincs sok dolgom velük bár az arc memóriám jó, tehát ha látok egy arcot azt később is felismerem.
- Bryce vagyok.
Mondom miközben figyelem a történetét. Érdekesen hangzik és csak sajnálni tudom a szerencsétlen alakulásokon, hiszen ha egy kicsit másmerre kezd el úszni vagy másik áramlat apja el talán ő is kezdetektől a csoporttal van, de még mindig jobb, mintha az áramlat a nyílt tenger felé vitte volna, mert akkor már életben sem lenne, vagy nagyon kicsi eséllyel találok rá, ha egyáltalán a csoportból valakinek eszébe jut, hogy keresse.
- Igen, de muszáj azonnal visszarohanni?
Remélem tudunk egy kicsit beszélgetni és nem akar azonnal visszamászni a csapathoz, hiszen a táborunk meg van és nem is tervezett a csapat tovább állni, legalábbis tudomásom szerint nem volt ilyenről szó és ha már egy gyönyörű diákkal hozza a sors össze az embert, akkor használja ki a helyzetet, még ha nem is úgy, ahogy néhány perverz gondolhatná.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bryce és Amy   Csüt. 17 Júl. - 22:58




Egyáltalán nem érzem jól magam, főleg, mert egyedül vagyok és kissé sokkhatásként ért ez az egész, ami történt. Én nem erre számítottam, nem ezért jöttem el erre a kirándulásra… Sokkal jobb lett volna az iskolában maradni, a barátaim közelében és talán Morgannel is több időt tölthettem volna el. Mondjuk most már felesleges feltételezésekbe bocsátkoznom, ezért is próbálok meg segíteni magamon, így ahogy kiszúrom azt a bizonyos fát, már meg is indulok az irányába és nemsokára már annak tetejéről integetek a felém tartó felé, aki viszonozza a gesztust, meg legnagyobb könnyebbülésemre mintha felém tartana. Ez jó hír, de azért biztosra szeretnék menni, ezért is próbálok meg oly gyorsan lemászni, de még mindig nem érzem a súlyomat, mert hát sokkal nehezebb vagyok a két hatalmas szárnnyal, amelyek most nincsenek rajtam, így történik meg a baleset, tehát a zuhanás… majd pedig a fájdalmas földet érés. Hallom a közeledő futás hangját, de egyelőre még magamat próbálnám meg összeszedni. Remélhetőleg nem törött el semmim, csak némi zúzódás ért, de azért némileg megtapogatom fenekemet bal kezemmel, biztos, ami biztos alapon, és csak akkor emelem fel tekintetem ismét és eresztem el hátsómat, amikor az X-men már odaér hozzám.
- Öhm… igen, nagyon örülnék, ha… szóval ha nem vesznél el. – ez most biztosan irtó hülyén hangzik, de most az a lényeg, hogy valaki a közelemben legyen, hogy ne legyen tovább egyedül és igazából az lenne a legeslegjobb, ha a többiekhez vezetne, már ha tudja, hogy hol vannak. Az is lehet, hogy ő is egyedül kóborol már egy ideje, de én pozitív ember vagyok, tehát most is bízom a legjobbakban. A felém nyújtott kézre nézek, majd az én véres jobbomra, de végül mégis csak beleteszem mancsomat a másikéba és hagyom, hogy segítsen felkelni.
- Ne haragudj, hogy összekentelek, nem volt szándékos. Csak valahogy nem úgy sikerült az érkezés, ahogy szerettem volna. – el is eresztem, miután a lábaimra érkezem, majd ez után a véremet inkább nadrágomba törlöm, mert hát jobb ötletem nem nagyon van, ez után pedig kékségeim ismét a másik arcára vetülnek. Fogalmam sincs, hogy hogy hívják, de az biztos, hogy láttam már… ezért ciki, hogy nem beszélgetek mindenkivel, még nyitottabbnak kellene lennem.
- Amy vagyok! És valahogy senkit se találok a szigeten. – mutatkozom is be gyorsan, hogy tudjon hogy szólítani, majd még mielőtt ő kérdezne rá, tisztázom szerencsétlen helyzetemet vele. Lehet, hogy hidegen fogja hagyni az, ami velem történt, de csak van benne annyi, hogy nem teszi, hiszen most is ide jött hozzám, még fel is segített, szóval eddig tényleg kedvesnek tűnik.
- Te találkoztál már a többiekkel? – kérdezek rá még erre halkan, kissé bátortalanul, miközben még barna hajtincseimet is cseppet megigazítom. Totálisan nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, én soha se voltam egyedül, rám a szüleim mindig vigyáztak, utána pedig a birtokon is biztonságban voltam, de most ez az egész… ez most nagyon sok a lelkivilágomnak.


Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Mark Walhberg
Hozzászólások száma : 136
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Bryce és Amy   Csüt. 17 Júl. - 22:00

- Ez nem lehet igaz, mindig csak a saját fejed után mész, sosem hallgatsz rám.
Üvöltöm oda az újabb szerencsétlennek, aki arra a döntésre jutott, hogy egy kicsit elszakad a csoporttól és inkább beljebb megy, hogy felfedezze a sziget belsejét, én ugyan próbáltam lebeszélni a diákot, de már megszoktam, hogy az idióták nem hallgatnak rá és ez is megsérült, ugyan szerencséje van, mert nem súlyos, de akkor is, ha nem megy el, akkor az sem történik meg. Nem, így ott is hagyom a delikvenst és inkább a partra vonulok arrébb, hogy megnyugodjak. Szerencsére nem vagyok haragtartó fickó, így könnyen el is felejtem a dolgot, de nem térek vissza a csapathoz, inkább ott sétálgatok. Az időjárás eléggé tűrhető, nincs túl meleg, nincs túl hideg és az eső sem esik, ami nem baj, mert hát elég víz jutott nekünk a tengerből, miután a hajó félbeszakadt és az egyetlen menekülési irány a tenger volt. Nem vagyok magányos típus és most okom sincs egyedül a parton tartózkodni, de hát mégis itt vagyok, mert egy idióta saját bőrét vitte vásárra és rám jutottam hogy leszidjam, de már elmúlt én itt vagyok. Ahogy nézelődöm, bár inkább bámulok, egy nőt veszek észre egy fa tetején és felém integet. Észreveszem és vissza is integetek, majd felé indulok. Ő mászni kezd lefelé, de valószínűleg az izgatottság, hogy végre emberi lényt lát, fürgeségre sarkalta és már csak azt veszem észre, hogy esik le. Még a földet érése előtt futni kezdek de nem tudom elkapni, hiszen túl messze volt eleve. Vagy gyorsnak kellett volna születnem vagy Gabe teleportáló képessége kellene, hogy odaérjek, de ha meg is lenne, akkor is most meg lennék tőe fosztva, ahogy a saját képességemtől is. Lassan odaérek a hölgyhöz és rá kell jönnöm, hogy az egyik diák az, talán még közös órán is voltunk, bár annyira nem tartom számon a társaimat, hiszen én is alig járok be, csak amire kötelező vagy fontos, a prof óráit nem merném kihagyni, ahogy Logannel sem érdemes packázni.
- Segíthetek?
Nyújtom a lány felé a kezem, hogy segítsek neki felállni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Bryce és Amy   Szer. 16 Júl. - 18:43




Még mindig nehezen fogom fel azt, ami történt, hogy ez a kellemesnek induló hajóút ilyen véget kellett, hogy érjen. A partra keveredés után egy ideig eszméletlen voltam, de most már nincs ilyen probléma, a fejem se sajog annyira, csak hát… éhes vagyok, nagyon. Kéne valami élelmiszert szereznem, amit nem tudok a parton ücsörögve megtenni, illetve nem ártana valakivel összefutni is. Utálok egyedül lenni és… még csak a szárnyaim sincsenek meg. Félek, nem tehetek róla, de egyszerűen rettegek a magánytól, ami itt rám telepedett, így lassan kelek fel, majd igazítom meg a rajtam lévő ruhadarabokat, amely jelenleg egy kissé szakadt, kék top, fekete rövidnaci és sportcipő. Szerencsére már semmim se vizes, de nem kellemes még mindig ezekben a göncökben lenni, még sincs túl sok választásom, ahogy a kócos hajtincsek ellen se nagyon tehetek bármit is. De nem a külső a legfontosabb, hanem az, hogy megmaradjak és hogy ezt a fránya egyedüllétet is felváltsa némi társalgás. De vajon merre vannak a többiek? Lassan haladok a homokos parton, majd amikor egy nagyobb fa közelébe érek, hirtelen váltok irányt, megcélozva azt a bizonyos fatörzset. Elég sok ága van, úgy látom, hogy tökéletesen alkalmas arra, hogy felmásszak rá, odafentről pedig bizonyára észre fogok majd venni valakit. A terv tökéletes, csak hát az a gond, hogy a szárnyaim plusz súlya nélkül kissé másabb minden, így elég nehézkesen haladok felfelé, de csak sikerül, így egyik ágat hagyom el a másik után. Túl magasra azért nem merészkedek, de szerencsére nem is szükséges, mivel kissé távolabb magamtól már ki is szúrok egy ismerős alakot. Még soha se beszéltem vele, de úgy tudom, hogy valami tanárféleség lehet, talán X-men… nem tudom biztosra, de nem is számít, csak az, hogy van itt valaki a közelemben.
- Hahóóó! – kezdek el integetni felé, remélve, hogy észre fog majd venni engem, így továbbra is a fán ácsorgom, miközben a kalimpálást se fejezem be. Ha pedig észrevesz, akkor hirtelen kezdek el lefelé mászni, hogy megindulhassak felé. Végre valaki! A gond csak az, hogy túl gyorsan teszem mindezt, így az utolsó ágaknál megcsúszik a kezem, én pedig puff, már zuhanok is lefelé és nemsokára elég hangosan nyekkenek a földön és formás popsim bánja az egészet, na meg tenyeremet is sikeresen felsértem az esésnek hála, így kissé vérem is megered. Nem durva a helyzet, ahhoz képest ez semmi, amit a hajón átéltünk, de mégis fáj… De ne, nem fogok pityeregni, nem akarok ilyen szánalmas első benyomást kelteni, de egyelőre még fel se kelek. Remélem, hogy az a férfi tényleg errefelé fog haladni, mert ha nem, akkor muszáj lesz még jobban összeszednem magam, hogy utána fussak. Futni mi? Viccesen hangzik ebben a helyzetben, de akadnak az embernek tartalék energiái is, ha muszáj.


Vissza az elejére Go down

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Bryce és Amy   

Vissza az elejére Go down
 
Bryce és Amy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Kalandok, események :: Kalandok, mesék :: Nyári hajóút-