we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Hétf. 19 Feb. - 17:29

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Folyosók
by Jean Grey
Hétf. 12 Feb. - 18:09

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 10 Feb. - 20:33

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szer. 31 Jan. - 21:07

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Szer. 27 Dec. - 14:06

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Kedd 19 Dec. - 10:17

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Top posting users this month
James Hurley
 
Jamie Cavenaugh
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Emma Frost
 
Mesélő
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Leah & Aaron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Leah & Aaron   Csüt. 10 Júl. - 9:10

First topic message reminder :



Aaron & Leah



Mondhatni kissé ferde szemmel nézek most a kapura, ami előtt immár másodjára támasztom le a motorom. Bár Leah szerint ez egy tök átlagos, legfeljebb eliteb iskola, amolyan alapítványi suli, mégis.. a hivatalos menet, amin keresztül végre elértem őt telefonon nem a megszokott volt. Persze ki tudja, lehet csak másabb a bürokrácia náluk. Talán angolok...
Mindegy, végül is ne a megtett út a lényeg, hanem az elért cél, vagyis a remélhetőleg hamarosan elérhető cél. Fogalmam sincs, mit kajtatok ennyire utána, New York-ban halomnyi csajt szedhetnék össze feleennyi belefektetett energiával, és talán még North Salemben is. De lehet, pont ezért izgat ennyire ő. Mert más, mert érdekes. És mert kihívás számomra. Én pedig szeretem a kihívásokat, főképp, ha utána learathatom a babérokat.
Ráérősen dőlök a motornak, karjaim összefonva, és bár látszólag a kaput fixírozom, másfele jár az eszem. Találkoztunk már a parton, kávézóban, moziztunk. Mára valami meglepőt akartam, vagy legalább is mást. Azt pedig csak remélni tudom, hogy ő is élvezni fogja. Mindenesetre én felkészültem, a motoromon most ott feszül kétoldalt a ritkán hordott túratáska, benne némi élelem, ital, pléd és még pár hasonló apróság. Többnyire, ha túrázni megyek a haverokkal, mindezt hátizsákba rakom, de most kissé kényelmetlen lenne egy utas mellett, így maradnak a "zsebek".
Igazság szerint még nem tudom pontosan, merre is megyünk majd. De hát ez a lényege az ilyen utaknak. Bele a semmibe, míg nem akad meg a szemünk egy olyan helyen, ahol szívesen megállnák. Meglehet egy parton végezzük majd, így hát egy rövidnadrág is lapul a többi dolog között, hisz a viselt fekete farmerom, pólóm és bőrdzsekim nem alkalmas az ilyen szórakozásra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Hétf. 28 Júl. - 13:35



Aaron & Leah



Elégedetten nyugtázom, hogy Leah nem utasítja el mozdulatom, sőt, nem kell finomkodni, mint egy édes cica csüccsen az ölembe. És ha már megtehetem, hát átfonom karcsú derekát, arcom pedig karjának nyomom. Tetszik puhasága, közelsége, talán a kelleténél jobban is. Az a dög kisördög már sugdolózik odabent, és tudom, hogy igazat kell neki adnom. Nem lesz ez így jó. Vagy így vagy úgy, de valamit változtatni kell.
De azért ellennék én még egy ideig így, az sem érdekel, hogy hol vagyunk, és szívem szerinta  családi históriát is kivágnám az ablakon, valami egészen másabbal, kellemesebbel töltve az időt. Viszont a hely nem alkalmas, Leah még annyira nem készséges és hát megértem, hogy őt sokkal jobban érdekli a téma, mint engem. De azért az elhúzódása, még ha csak a kaja miatt is van, egy szájhúzással díjazom. Nekem nagyon kényelmes volt úgy is, még az evésben se zavart volna, de azért nem húzódzkodom. Majd talán lesz még rá alkalmam, hogy a közelségét élvezzem ma. végül is úgy tűnik,lassan törik a jég.
Szóval belenyugszom a dologba, és amíg Leah visszaül a helyére, addig egy élvezeteset harapok a még meleg pirítósból, ezzel is némi időt adva a kérdés emésztésének. Nem mintha olyan nagy dolog lenne, csak kissé szövevényes.
- Nem, apám nem nősült meg újra, anyámtól se vált el - kezdem, miután lenyeltem az épp rágott falatot, aztán újabb szünet, míg a kólából is iszom. Pedig enm jönnek nehezen a szavak, csak számomra annyira érdektelen a dolog. És csak Leah kedvéért erőltetem meg magam.
- Amikor anyámon kiütköztek a betegség első jelei apám elköltözött. Persze akkor még nem tudták, hogy valójában beteg, apám hisztériának vélte - vonom meg a vállam, újfent azt mutatva, ezek már megmásíthatatlan dolog. Az a keserű gyilkos harag, mi bennem van apám iránt már egy egészen más kérdés.
- Azt nem tudom, már azelőtt is ismerte-e Faye anyját, de vrlr élt együtt végül. Faye csak a féltestvérem - vallom be, mintha ez eddig nem vált volna egyértelművé. Aztán újra harapok a szendvicsből, hogy Leah-nak legyen ideje emésztgetni a hallottakat.
- Évekig nem is láttam őket, nem is tudtam, hogy van egy húgom. Csak akkor derült ki, mikor anyámat a második kísérlete után a kórházban tartották. Akkor apám elvitték hozzájuk. Faye még alig volt négy éves - mosolyodom el, hisz a történet ezt kívánja. Nem akarom elárulni, akkor mennyire ne mérdekelt a húgom, hogy totyogó lépteivel ellöktem amgamtól. Mert dühös voltam, dühös abban a házban mindenkire. Mert ők olyan idillikusan éltek, a konyhában süti volt az asztalon, a ház tiszta, fényes, és ott volt az apám. Gyerekként is tudtam, nekünk kellett volna úgy élni, mi voltunk egy család.
- Néhány évre rá Faye édesanyja belehalt a rákba. Akkor apám visszaköltözött hozzánk és hozta őt is - teszem a történet végére a pontot. Ezek után már minden lehetett volna idillikus, ha a megelőző évek nem mérgezik el a helyzetet.
Újabb harapás, lassan az utolsók, és persze várom az esetleges kérdéseket. Mert egyáltalán nem vagyok elutasító, nem kap el a sírhatnék, nem fordulok be, ugyanakkor nme sugárzom azt, hogy erről nem szeretnék beszélni. Mintha csak a hétvégi Dallas epizódot vitatnám meg, nagyjából annyi érzelem bújkál hangomban.
- Strand.. igazán remek ötlet, és bár tagadhatatlan, hogy nagyon szívesen megnéznélek fürdőruhába, arra gondoltam, hogy ha már itt vagy New York-ban, akkor láss is valamit a városból. De persze válogathatsz - adom a lehetőséget egy szívtipró mosoly kíséretében.
- Megnézhetjük a Szabadság szobrot, vagy ha kultúrális élvezetekre vágysz, akkor sétálhatunk a Broadway-en. De elmehetünk Greenwich Village-be is, ott jók a kaját, pörgős az élet. Amelyiket szeretnéd.A választást már meghagyom neki a tipikus new yorki programokból. Persze szívesen legeltetném a szemem a bikinis testén, de azt megtehetem North Salem-ben is. Nehogy már azt higgye, csak ilyen semmilyen progikkal tudok előállni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Vas. 27 Júl. - 15:34



Aaron & Leah



Szeretek én gyengéd lenni vele, csak valahogy egy idő után úgy érzem, hogy mindig nekem kell megtennem a kezdő lépést, a csókot is azt hiszem én kezdeményeztem minden alkalommal, nem is nagyon emlékszem rá, hogy csak úgy meglepett volna, magától. Talán azzal riasztottam el, hogy az elején egy kicsit meglepődtem azon, hogy így is kellek valakinek.
Most mégsem a kezdeményezés köt le, pusztán az, hogy kimutassam, hogy sajnálom, hogy valamennyit azért jelent nekem a fájdalma, még ha én magam olyan régóta is vagyok egyedül, hogy néha ok nélkül elsírom magam, vagy a régen elvesztett életemet sajnálom, még ha soha többé nem is akarnék Shannon lenni, azért imádok úgy tenni, mintha még számítana. Fogalmam sincsen róla, hogy ez most nem esik jól neki, csak magához ölel, én pedig teljesen logikus módon nem söpröm le ezúttal a kezeit, hanem még közelebb is simulok, hogy ha arról van szó, akkor a fejét is hozzám tudja nyomni, bátorítóan bólintok. Nem vagyok már gyerekek. És végre egy igazán férfias lépés, ahogy a térdére ültet. Oldalt fordulok, hogy mégse lovaglóülés legyen, az azért kissé szeméremsértő lenne, még ha annyira nem is érdekel, hogy ki néz most minket. Ellenben oldalt ahogy csak lehet, nem is az egyik lábára, mindkettőre ülök, nincsen nagy súlyom, csak elbír.
- Értelek, drága. – Bólintok, ha már annyira nem mozdul meg benne a gyász, akkor egy fokkal jobb, nem is tudom, hogy képes lennék e rá, hogy olyan témához szóljak hozzá érdemben, ameny nekem szinte teljesen kimaradt az életemből. Nem is tudom, hogy van-e értelme jobban belemenni, hiszen érdememben nem is tudnék hozzáfűzni, ellenben az élő rokona, Faye nagyon is érdekel, de nem akarok már látatlanban is ragaszkodni hozzá, vagy veszekedni miatta, lehet, hogy egy nyafogós, kiállhatatlan Disney hercegnő, aki csak sírni tud.
- Szép tőled, hogy mellette vagy, de ki a nevelőanyja? Másodszor is megnősült az édesapád...? – Próbálom felfogni a hallottakat, egyenlőre még nem annyira tiszta a kép. Szerencsére megérkezik a kóla és a melegszendvics is, ezért felállok, hogy visszaüljek a helyemre. Nagyot húzom a mennyei nedűből, aztán beleharapok a franciapirítósba. Nem tudom, hogy ez miért lenne más, mint egy szimpla melegszendvics, de tényleg isteni.
- Finom, igazán finom. A reggeli után van már konkrét terved? Ha jó az idő, elmegyünk egy strandra? Hoztam fürdőruhát ha van hozzá kedved. – Már megint én kezdeményezek, awww... Miért vagyok ennyire... ? Hol marad az, hogy átadjam a gyeplőt?




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Pént. 25 Júl. - 18:14



Aaron & Leah



Tetszik, ahogy keze arcomra simít, még rá is teszek egy lapáttal, ahogy belesimítom a fejem a tenyerébe. Ugyanakkor elégedett is vagyok, hisz újfent úgy alakulnak a dolgok, ahogy én akarom. Leah nem hogy nem haragszik rám, de még mondhatni le is veszem a lábáról a tekintetemmel és azzal a ténnyel, hogy csak az ő társaságát akarom.
A titokkal kapcsolatos reakciója viszont tipikusan nőies, és számomra kissé "irritáló". Utálom, ha sajnálnak, ha anyáskodni akarnak felettem. Persze tudom, hisz tanultam lélektant és pszichológiát is, hogy ez teljesen ösztönös benne, de attól még nem szeretem. El persze nem lököm, az egyenlő lenne egy főbelövéssel, ám ahogy hozzám hajol egy vigasztaló puszival karjaim derekára fonódnak, és hacsak nem hadakozik ellene, hát a lábamra húzom. Nem, nem az ölembe, a mozis eset után kissé óvatosabb vagyok. Pusztán a felé eső lábamra, mondhatni térdemre ültetem, és ha engedi, akkor nem is eresztem a derekát. Igazából most már nem érdekel a közönség, higgyék csak azt, aminek látszunk. Egy évődő szerelmespárnak.
- Nagyfiú vagyok Leah, és ezek régi dolgok. Anyám beteg volt, immár ismerem is a kórt. Nem tehetett róla, nem tehetett róla senki. Elmúlt - vonom meg a vállam, mintha valóban így gondolnám. Pedig bőven van kit hibáztatnom, elsősorban apám. Mert ő is gyenge jellem volt, ahelyett, hogy megoldást keresett volna elfutott, elmenekült egy másik asszony ölelésébe, és minket otthagyott. Persze amikor baj volt, mint egy jó apa újra és újra feltűnt, ám mindez nem pótolhatta a kimaradt éveket. És azt hiszem, a vele szemben táplált érzéseimmel nagyon is tisztában volt, még akkor is, mikor Faye-el hozzánk költöztek.
- Faye nagyon törékeny, de erős is. Még nincs tizennyolc és már elvesztette a szüleit és a nevelőanyját. Csak én maradtam neki, így nem tehetem meg, hogy mindent hátrahagyva éljem az életem. Nekem kell rá vigyáznom és óvni őt - sóhajtok fel, és most igazából nincs bennem semmi önfeláldozó. Legalább is hangom nem sugall ilyesmit. Nem is érzem önfeláldozásnak a felügyeletet, a gyámságot. Faye az én kicsiny babám, drága adományozom. Nem, egyáltalán nem teher, hogy vele kell élnem, felügyelnem kell őt. Sőt... Édes ajándék az egész...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Pént. 25 Júl. - 10:01



Aaron & Leah



- Az apró morzsákat szedegetem, hátha kialakul egyszer a teljes kép. – Kuncogok vissza, és amíg az asztalhoz sétálunk, marad az ölelés, amint helyet foglaltunk, csak egymás kezét tudjuk fogni, esetleg évődve nézni a másikat. Így is több ez, mint amit eredetileg gondoltam volna, hogy képes leszek bárkinek adni.
- Kislánykoromban is azzal vicceltek a barátaim, hogy részvényes lehetnék. – Bólogatok, igazából a családom olyan szinten el van tőlem szakadva, szerintem már halottnak is hisznek, pedig aztán nekem sem ártanak néha az, hogy valaki szülőként szeressen. Shannon már végképp nem akarok lenni, de Leah-ként el sem fogadnának, mint valami tékozló leányt.
- Semmi gond nincs a lekvárral, szoktam ropival együtt is enni. Szokatlan, de vicces dolog keverni a sósat és az édeset. – Döntöm oldalra a fejem, végülis sonkásan is megfelel, habár fel nem foghatom, hogy mitől számít ez franciának. Nyelves csókot kell adni mikor átveszem a pincértől? Aaron ki is tépné a gerincét, ahogy elnézem... Áh, nem, a moziban sem akart kötekedni. A kólát szerencsére elég gyorsan megkapom, így le tudok higgadni, mint valami óvodás, joválisabban tudok válaszolni a felmerülő kérdésre.
- Nem hazudtál, csak... elmondhattad volna, nem vagyok én annyira.. – Csattanok fel, de a kiskutyaszemektől visszahátrálok, nem folytatom a fejtegetést. Nem kér ugyan bocsánatot, de értékelem, hogy velem akart lenni, nem pedig a családozásra helyezni a hangsúlyt. Ezt valahol meg tudom érteni. Átnyúlok az asztalon, és azúttal nem a kezét fogom meg, hanem az arcára tapasztom a tenyerem, édesen elmosolyodva.
- Jó, semmi baj, tényleg. – Bólintok, és inkább beszéljünk a tikairól, már ha vannak. Remélem vannak, és azt is, hogy mielőbb felfedezhetem őket. Nekem annyira szörnyű volt az életem, hogy csak úgy zubognak bennem a sötét titkok, de való igaz, hogy nehezen beszélnék róla. Az ember egy még alakulóban lévő kapcsolatban nehezebben tárulkozik ki, mint mondjuk a barátnőjének, vagy egy olyan iskolatársának, akivel naponta látják egymást, vagy megmentik egymás életét. Egyszerűen más irány, így Aarontól sem tudom, hogy milyen titkokat tudhatok meg, végülis ő sem ismer még. Felkönyökölök az asztalra, őszinte kiváncsisággal figyelem a dilemmáját, ezek szerint van miért mélyre ásni? Csak nem?! Végül csak belekezd, lássuk!
- Oh, szegény. Ezt igazán nehéz lehetett megélni. – Állok fel, és lépek oda hozzá, hogy lehajoljak, átölelve őt. Egy kicsit anyáskodva is, hiszen ehhez a helyethez ez illik. Megcirógatom a fülét, egy puszit nyomok a homlokára, jelezve, hogy én azért itt vagyok neki, még ha nem is mindig vagyok a legjobb hangulatomban, de hát ki igen?
- Nem fogom, megigérem. Ő hogy viselte? – Ott marad álló helyzetben, amíg csak meg nem érkezik a reggelink. Vagy mi ez. Hirtelen azt sem tudom, hogy hány óra is van.




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Csüt. 24 Júl. - 10:06



Aaron & Leah



- Amit még nem tudsz rólam? Ha így nézzük, alig tudsz valamit - nevetem el magam, és ha már ő is a derekam karolja, hát én is így viszonzom az ölelést. Kétségtelenül jobb ez, mintha csak a kezét fognám. És egyben "jelzés" is másoknak, ez a lány velem van. Az asztalnál persze kénytelen vagyok elengedni, de hát még sem ülhetünk úgy, mint egy sziámi-pár. Talán lesz még ma alkalmam ölelgetni őt.
- Még egy kis kólát? Szerintem a cég csak belőled megélhetne - vigyorodom el, kezemmel intve magunkhoz a pincért.
- Lekvár az nincs rajta, brrrr.... Olyan mint a melegszendvics. Sonka van benne, sajt, egy kicsit ráolvasztva a tetejére is - magyarázom, míg a személyzet az asztalunkhoz ér, majd adom is a rendelést. Két nagy pohár kóla és két franciapirítós. Én imádom, töméntelen mennyiséget meg bírnék enni előle, persze lekvár nélkül. Talán Leah-nak is ízleni fog. Ha meg nem, hát a kólámért elcserélem az ő adagját.
A Faye-el kapcsolatos infóra viszont úgy reagál, mint sejtettem. Bár nem értem, mi ebben az olyan nagy szám.
- Milyet? Nem hazudtam, nem vertelek át, még csak akaratod ellenére se hoztalak ide. Legfeljebb nem maradunk New York-ban sokáig, hogy hamarabb visszaérjünk. Most mondd, olyan nagy baj, hogy egy kicsit csak kettesben szerettem volna lenni veled? - pislantok rá, már-már szomorú kiskutya szemekkel, noha ritkán csinálok ilyet. De hát ha egyszer most ez az igazság. Már előre látom, hogy ha hazaviszem, el sem szakadnak majd egymástól a húgommal. Mert Faye rá kíváncsi, Leah meg ránk. Tehát talán csak nem akkora önzőség, ha előtte kérek magamnak is egy darabot belőle.
A titkokkal kapcsolatban viszont kíváncsian várom, milyen ötletességgel áll elő. Csak egy apró féloldalas mosoly, ahogy igazából ő sem tudja, mit kérdezzen. Hát persze, így azért nem könnyű, hisz ha mesélnék magamról, azt csak hallgatnia kellene. Ám így, hogy kérdeznie kell már nehezebb. Mert az ember azt sem tudja, hirtelenjében mit kérdezzen. Mi az, ami nem túl intim, nem túl személyes, még is érdekes a másik fél számára. De úgy tűnik, Leah nem zavartatja magát az intimmel kapcsolatban, az én fejemben pedig megannyi titok sorjázik fel. Ó, ha mondhatnám.. Mutáns vagyok, akárcsak a húgom, akinek a vérén kísérletezem. Mert magam is akarok másfajta mutációt, mint a regeneráció, meg akarom tapasztalni, ki akarom élvezni milyen az, ha másféle erőt is birtoklok. És ehhez olykor más mutánsok vérét veszem, hol csak finoman, hol erőszakosan, hogy azokkal kísérletezzek. és olykor magamon is...
Nos ezek azok a titkok, amik megmaradnak nekem. De azért van olyan, ami még "titok" és talán vele is megosztható. Aztán meglátjuk, mit kezd vele.
- Legnagyobb titok... Ez egy olyan titok, amit még Faye se tud, illetve nem teljesen - hajtom le a fejem egy pillanatra, inkább csak úgy a hatás kedvéért. Meg persze az elégedettség elrejtéséért, hogy ilyen szépen kikerültem a dolgot, hisz ha valami csoda folytán a többire is fény derülne, nem vághatná hozzám, hogy hazudok. Hisz azokról javarészt Faye is tud, erről kevésbé, tudtom szerint.
- Anyám beteg volt, pszichésen. Háromszor kísérelt meg öngyilkosságot, míg egyedül éltünk. A negyedik már bejött neki - vallom be, immár felszegett fejjel, határozottan. Nem remeg a hangom, nem lábad könnybe a szemem. Egyrészt férfi vagyok.. másrészt ezek már olyan jelentéktelen dolgot, eltemetett érzések sötét bugyros lelkemben.
- De az utolsó alkalomról Faye nem tudom, nem is gyanítja, szóval nem említheted neki! Az csak egy szomorú baleset volt az ő szemében. - jegyzem még meg figyelmeztetőn. Nem fenyegetem Leah-t, csak a húgom és az emlékeit akarom megvédeni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Vas. 20 Júl. - 16:18



Aaron & Leah



- Azért remélem másokat nem kedvelsz annyira, mint engem. – Felelem kuncogva. Nem vagyok egy féltékeny tipus, csak nem árt tudni, hogy hányadán is állunk egymással. Nem kell mindent szó szerint megbeszélni, mert a végén csak pofára ejtene, ha a szemembe vágná, hogy csak nyári kaland vagyok, és hetente hány lánnyal teszi ezt meg. Viszont nem próbált meg még magához csábítani, vagy feljönni hozzám, akkor mégsem így lenne? Nem tudom... Szívesen megismerném őt a saját környezetében, egyenlőre még csak tapogatózunk, általános dolgokról beszélgetünk, ő sem volt még az iskolában, nem is nagyon tudom, hogy egyátalán bevihetném e. Bezzeg Taticának milyen egyszerű dolga van Gabriellel.
- Látod te is szó szerint veszed a dolgokat, kis kötekedőm. – Adom át a saját sisakomat, ám most az eredeti gondolatom ellenére nem a kezét fogom meg, hanem hozzábújok, a derekát karolom át, és úgy indulunk meg a kis kajálda, vagy kávézó felé, bármi is legyen ez. Még mindig teljesen hihetetlen, hogy itt vagyok a világ fővárosában, még ha New York hivatalosan nem is főváros, mindenki úgy tekint rá.
- Ha nem is mindent, de amit fontosnak tartasz elmondani nekem, és még nem tudok. – Döntöm oldalra a fejem, ami így hozzábújva elég komikusnak tűnhet. Amilyen pici vagyok így csak annyit érzékelhet, hogy a mandulavágású szempár most őt vizslatja, ajkaim tövében pedig óvatos mosoly játszik. Rólam sem tudja, hogy képességgel rendelkezem, ám meg sem fordul a fejemben, hogy ő is egy közülünk. Valamiért azt a tévképzetet űzöm, hogy azok, akik különlegesek, már régen fel lettek fedezve az alapítóink által. Valahogy egyértelműnek tűnik, pedig összességében butaság, a mutánsok világszerte több tízezres nagyságrendet tehetnek ki, a suliba pedig alig háromszázan járnak, még akkor is, ha ott óriási tömeg nyomorog az egykori X-Birtokon.
- Mondjuk még egy kis kólát még. – Vigyorodom el, aztán eltűnődöm a választékon. – Milyen az a franciapiritós? Lekvár van rajta? – Ráncolom a homlokomat, ahogyan próbálom elképzelni, végül vállat rántva bólintok, hogy legyen csak az, már rendelheti is, viszont a mozival egyszintre hozom a témát, megint valamennyit bele akarok szállni. Most már dolgozom, már bent is vannak dolgaim, mint az asztalletörlések, ilyesmik, de meg fogom tanulni, milyen az igazából pultusnak lenni. Nem fogok sokat keresni akkor sem, de legalább valamivel lefoglalom magam. A múltkor ugyan valaki a fenekemre taperolt, de hát istenem, ez benne van a vendéglátásban, Mike emberei egész ügyesen szerelték le az illetőt, nekem még a hangomat sem kellett felemelnem, egészen jól vigyáznak ránk.
- Na ne szórakozz velem. Akkor miért nem eleve nála kezdtünk? Nem szeretem az ilyesmit.. – Ezzel igazolom, amit rólam gondolt, viszont ha további meglepetésekre számíthatok tőle, akkor rövid pályafutásunk lesz közösen. Nem vagyok metszően kegyetlen, de egy ilyen húzásra azért nem számítottam tőle. Most valamivel elő kell rukkolnia, ami eltörölheti a félrevezetését.
- Nem is tudom... Ezek után már azt sem tudom, hogy mit kérdezzek, hiszen ha mellé akarsz beszélni. Akkor lássuk... mi a legnagyobb titkod? – kérdezem hátradőlve, és kicsit szúrósan nézek rá, kiváncsian várom, hogyan akar nálam ismét tiszta lapot elérni. Aztán majd elbírálom.




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Pént. 18 Júl. - 10:52



Aaron & Leah



- Ne vegyél mindent szó szerint Leah - intem mosolyogva - Eszemben sincs behódolni. Pusztán szeretek örömet okozni azoknak, akiket kedvelek. No meg tudod, a lovagiasság.
Egy kacsintással kísérem még szavaim, ám a Faye-el kapcsolatos szavaihoz nem fűzök semmit. Egyértelmű, hogy szegény unatkozik otthon, mikor odakint hétágra süt a nap, és mehetne biciklizni, sétálhatna, vásárolhatna, vagy egyszerűen a tóparton pihenhetne. Persze a nyaralónál is van egy kisebb medence, oda kiülhet, meg nézhet tévét, videót. Persze megértem, hogy az messze nem ugyanaz. De bár eszembe jut valami, azt nem osztom meg Leah-val, míg nem érünk New York-ba. Még ráér, nem vagyok én hülye, hogy elrontsam a mai napom.
- Mindent? Nem lesz az egy kicsit sok? - nevetem el magam, kezembe fogva a két sisakot. Azért annyira nem tökéletes ez a környék, sőt, a világ sem, hogy csak úgy otthagyjam a motoron. Persze azért úgy álltam meg, hogy majd bentről az ablakon át rá lehessen látni a járműre, de azért.. Szóval az egyik kezembe a sisakot, a másikkal Leah kezét fogom, míg belépünk a kajázóba. Szerencsére viszonylag kevesen vannak, így kedvem szerint választhatom a megfelelő asztalt.
- Mit kérsz a kóla mellé? Franciapiritós, hamburger, sültkrumpli? - tekintek végig a menüsoron, és intem is magunkhoz a pincért, majd a választás szerint adom le a rendelést.
- Ami Faye-t illeti, hazafelé meglátogathatjuk. Ő ugyanis most North Salem-ben van - jegyzem meg egy huncut vigyor kíséretében. Nem véletlen csak most árulom el, még eszébe jutott volna, hogy akkor ne is jöjjünk ide, hanem egyenest a nyaralóba.
- Ami pedig engem illet.. Nem szoktam csak úgy magamtól mesélni, nem szeretek. De ha van valami, amire konkrétan kíváncsi vagy, akkor arra válaszolok. Ígérem - teszem még hozzá, mint egy mézesmadzag. Persze bőven van olyan, amit nem kívánok megosztani vele, de az úgynevezett "civil" életemből semmi sem titok, még ha nem is minden szép és rózsaszín. De hát kinek az?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Csüt. 17 Júl. - 16:35




Aaron & Leah



Tudom, hogy nem vagyok egy nagydarab lányka, és kezdek teljesen megbarátkozni a testemmel. Nem vagyok sem túl magas, sem túl husis, amolyan picike inkább, formás. Ahol kell, azért domborodik minden, még ha nem is kiemelkedően. Én odabújok, ő nem csak hogy visszaölel, még a derekamra is siklik a tekintete, amely jóleső borzongást vált ki belőlem.
- Nem kell, hogy csendes legyen, végülis itt volt már benne részem bőven, egy kis nyüzsgésre vágyom, de csak ha neked nem gond, hogy otthon kell lenned. – Jó, ez elég sarkítás, nem arra kérem, hogy kuksoljunk a lakásában, biztosan van olyan pont New Yorkban, ahol még nem járt, de igazán elmehetünk a kedvenc helyeire is, ha van kedve megmutatni őket nekem,
- Aranyos vagy Aaron, de mért lenne az? Mondtam már, hogy ne hódolj be nekem. – Simogatom meg a haját, és ha már odahajoltam, akkor sikerül megcsókolnunk egymást, mielőtt felpattannék mögé, ha már rajtam van a sisak is. Hosszú tincseim vége éppenhogy kilóg alóla, de még jól is áll, amennyire megnéztem magam a visszapillantóban. A moziban mondjuk nagyon is megmutatta, hogy van saját akarata, ott egy kicsit fel tudtam nézni rá, hogy nem mindig az én szeszélyeim alapján volt képes dönteni. Lehet, hogy megriadtam attól, hogy szembement azzal, amit én akartam, de meg tudta mutatni, hogy nem egy pincsikutya, aki csak a szexuális fegyveremnek rendeli alá magát.
Ah, szegény... meglátogathatjuk? Szívesen megismerném, ha már annyit beszéltél róla. Ha nem ugrálhat, biztosan halálra unja magát. Rendben? – Nézek rá hatalmas mandulavágású szemeimmel olyan kérlelően, amelynek talán nem tud ellenállni. Na jó, most tényleg manipulálom kicsit, de ha szerethetek egy barátnőt, akit ki tudok faggatni a bátyjáról, miért várnám meg a házibulit? Ha már el lett tolva, amit amúgy sajnálok, legalábbb nézzük meg, mit hozhatunk ki a dologból. Megsimizem a vállát, mintha vele történt volna a baleset, de ha igazán szereti a testvérét, akkor átérzi a helyzetét.
Elindulunk végre, magunk mögött hagyjuk a kisvárost, ám olyan közel fekszik New Yorkhoz, hogy ezt a hatvan mérföldet elég gyorsan lefutjuk a mocival, és máris itt vagyunk a külvárosban. Elég nagy szemekkel nézelődöm, még sosem jártam itt, és kicsit meg is vagyok hatódva, sosem gondoltam volna, hogy érdeklek annyira valakit, aki elhoz ide.
- Részemről teljesen jó, közben pedig mindent meg akarok rólad tudni. Alig mesélsz. – Ha megálltunk, akkor lecsusszanok, lecsatolom a sisakot, hogy átadjam, majd a kezem nyújtom.





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Szer. 16 Júl. - 9:58



Aaron & Leah



Najó, úgy látszik, az ölelés még simán belefér, én pedig nem is hagyom ki. Hülye lennék. Így hát jobbom egy könnyed mozdulattal fonódik Leah törékeny derekára, de tényleg csak egy pillanat az egész, nem jó már az elején túlzásba esni. Még emlékszem, a moziben is azt elfogadta, hogy a térdére teszem a kezem, de a simogatásból már durcizás lett.
- New York, rendben. Bár ott kevés a nyugodt és csendes hely - nevetek rá, hisz a nagy alma tényleg nem egy vidéki város, ahol a legnagyobb buli a szombat esti diszkó. De ha ő ezt akarja, én fejet hajtok neki. Mert végül is ez lenne a mai nap lényege, hogy jól érezzük magunkat. És semmi több, semmi extrább.
- De a hölgy óhaja számomra parancs - vigyorodom el, és a vigyor csak szélesedik,a hogy enyhe utaló mozdulatot tesz. Tetszik, hogy általában ő adja meg a kezdő mozzanatot, és én fejezhetem be. Így hát ki is használom az alkalmat, hogy egy gyors, mégis édes csókot lopjak az ajkáról, majd immár elégedettebben nyomom kezébe a sisakot. Túlzásba nem esem, kicsiny léptekkel kell csak haladnom nála, ezt már kezdem észrevenni. Úgy tűnik, Leah-nak az a jó, ha ő határozhatja meg a ritmust, amin kapcsolatunk fejlődik. Merthogy ez lassan már kapcsolatnak minősíthető. Persze nem abban az értelemben, hogy hű, de együtt vagyunk, meg mindenhol úgy mutatnánk be egymást, mint életün kszerelmet, nem... Egyszerűen csak.. többet találkozom vele, mint az egyszerű haverságnál elvárható lenne. Na, meg a haverokkal nem is csókolózom.
- Kicsit el - bólintok egy szomorkás mosoly kíséretében, ahogy a buli kerül szóba. Pedig tényleg úgy vártam már, igazából már az se érdekelt, hogy Faye "bulizhat". Ennyi talán még belefért volna.
- A húgom néhány napja kificamította a bokáját, egy-két hétig pihentetnie kell. Nem hinném, hogy igazságos lenne, hogy míg mi táncolunk, bulizunk, addig neki egy fotelban kell ücsörögnie felpóckolt lábbal. Majd ha rendbe jön - vonom meg a vállam lemondón. Ennyi, ennyire azért én se vagyok kegyetlen, hogy Faye első házibuliját így gallyra vágjam.
- Pedig már nagyon megnéztelek volna tánc közben - kacsintok Leah-ra, majd lecsapom a plexit és beizzítom a motort. Aztán határozott dorombolással kikanyarodok a főútra és irány New York.
Most kicsit bátrabban engedem neki a gázt, úgy is érzem, ahogy Leah mögöttem kapaszkodik, és azért a két város nem tíz percre van egymástól. Abban pedig nem vagyok biztos, hogy esetleg nálunk is aludna, így pedig muszáj belehúzni, ha nem csak egy oda-vissza utat akarunk. Persze azért nem megyek bele halálraváltó előzésekbe, nem az a fajta hülye motoros vagyok. Legalább is nem utassal. Így lassan az országutat felváltják a főbb utak, melyek mellett már sorakozik egy-egy épület, benzinkút, üzlet. A külváros még csendes, és mivel nem akarok rögtön a sűrűjébe menni, hát az egyik kávézónál bekanyarodom a parkolóba, majd egy szabad helyen leállítom a motort és felcsapom a védőüvegen, hogy Leah hallja is szavaim, ne csak halas tátogásom lássa, ahogy felé fordulok.
- Mit szólnál, ha kezdésként megkajáznánk és innánk némi kólát - vigyorgok rá cinkosan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Kedd 15 Júl. - 8:59



Aaron & Leah



Nem börtön ez, hanem egy alapítványi iskola, de olyan jól őrzött, hogy nem léphet be akárki. Ez főleg a mi biztonságunkat szolgálja, mert nagyon nem lenne jó, ha véletlenül valaki elkotyogná, aztán a kormány meg a nyomunkra akadna. Ha jól tudom, még maguk az őrök is közülünk valóak. Különben meg már voltam börtönben, és közel sincsen olyan jó konditerme, mint az X-Birtoknak. Már messziről mosolygok, és integetek, most úgy vélem egy puszi bőven elég, nem kell végignyáladzani a napot, ahogy pakoltam, elég sokat szeretnék ma vele lenni. Hagyom, hogy megöleljen, én is megteszem, az őröknek nincsen hozzá közel, mindig is szabad szellem voltam.
- Legyen, akkor megpróbálok valamit én kitalálni. Elvinnél New Yorkba? Az a te tereped, megmutathatnád, hogy milyen az az otthon. – Döntöm oldalra a fejem cinkosan. Nem kérem, hogy vigyen fel magához, csak kicsit szakadjunk el North Salemtől. Megmutathatja a szabadságszobrot, beülhetünk valahova beszélgetni, inni, akár a törzshelyeire is kiváncsi vagyok. Átveszem a sisakot, és mielőtt felülnék mögé, odahajolok, hogy ha most akar, akkor egy röpke csókot is odanyomhat a számra. Mert miért is ne. Aztán átadom a táskám, hogy el tudja tenni a motor tartójába, ha belefér, majd én is mögé ülök. Már egészen megszoktam, pedig csak egyszer ültem mögötte. Ha más ötlete van, akkor sem fogok ellenkezni. Átölelem hátulról, és nézek ki a nagyvilágba. Nem is tudom, hogy motoron hogyan lehet beszélgetni, ezért még most teszem fel a kérdésemet.
- A házibuli egyenlőre elnapolva? Vagy mikor is lesz? – Kérdezek előre, aztán ha megkaptam a választ, tőlem mehetünk is. Tényleg kiváncsi vagyok a nagyvárosra, ahol még nem jártam, ő meg olyan nagyvilági fazonnak tűnik, én vidéki fruskának érzem magam mellette.





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Vas. 13 Júl. - 14:44



Aaron & Leah



Már messziről feltűnik az alakja, főképp, mert nem sétálnak túl sokan a kapu felé. Mintha ez az egész hely nem is suli lenne, hanem börtön, olyan elszigetelt. Persze egy pillanatig sem veszem komolyan a gondolatot, hogy egy börtön nem néz ki ilyen jól, nem ilyen szépen ápolt a kertje és legfőképp nem lehet csak úgy ki-be mászkálni.
Inkább a közeledő Leaht nézem, és minél közelebb ér, vigyorom annál szélesebbé válik. Bár a puszira kissé lejjebb lohad. Hát őszintén szólva a mozis események után ennél kissé többet vártam volna, moccant is kezem, hogy a derekára simítsam, de belefagyott a mozdulatba. De rendben, én ugyan nem támadom le, főképp nem itt a sulija előtt, a kapuőrök morcos tekintetének kereszttüzében. Hm, lehet hogy ez zavarja igazán.
- Hát ha őszintén akarok válaszolni, fogalmam sincs - vonom meg a vállam egy kisfiús vigyor kíséretében, miközben elveszem a táskáját és az egyik oldalzsebbe süllyesztem. Bár nem sok, de akad még neki hely, hisz számoltam rá, hogy nem üres kézzel jön egy körülhatárolatlan találkára.
- Arra gondoltam, felülünk a motorra és megyünk amíg jól esik. vagy amíg el nem fogy a nafta a tankból - nevetek fel, miközben nyújtom a vendégsisakot leahnak, majd a fejembe húzóm a sajátom, egyenlőre a plexit még felcsapva.
- Ha van konkrét hely-vágyad, mehetünk oda is. Ha nem, akkor megindulunk, és egy-egy kereszteződésnél majd eldöntjük, merre forduljunk. Érdekes helyeket lehet így felfedezni - teszem még hozzá sokattudón. Nem ez az első, hogy ilyen túrára szánom el magam. Míg apámék éltek gyakran jártam be így az ország egyes részeit. Csak lóvé kellett a zsebbe, hogy tankolni tudja meg kaját vegyek és kész. Igazi mulatság, igazi kikapcsolódás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   Szomb. 12 Júl. - 15:46



Aaron & Leah



Még hogy ő néz ferde szemmel a kapura, amikor külsőleg én vagyok félig japán, nahát... Ismét sikerült azzal meglepnie, hogy ilyen hamar jelentkezett, átvágta magát az iskolai bürokrácián, nekem pedig nagyjából azonnal kellett rávágnom, hogy igen, akarok vele találkozni, mert az iskolai titkár aztán tényleg ferde szemmel nézett rám, amíg telefonáltam, és próbáltam pókerarcot vágva nem elolvadni Aaron hangjától. Elsőre meg sem ismertem, de ugyan ki más telefonálna nekem? Annyira furcsa, mert amióta a dolog tart, azóta jobban észreveszem a vizslató tekinteteket. Talán magabiztosabb lettem, hogy kellek valakinek, és ez a külsőmön is meglátszik. Eddig sem voltam igénytelen, de kevésbé vagyok szorongósabb, és a múlt héten még valaki kávézni is meg akart hívni. Szegény állatira hülyén érezhette magát, amikor Tatival pukkadtunk a nevetéstől, ezt meghallva. Próbáltam szabadkozni, és írtó genyónak éreztem magam, pedig nem is neki szólt a dolog, egyszerűen annak, hogy felszabadult vagyok attól, hogy kicsit elengedhetem magam. Szó sincs róla, hogy szerelmes lennék, azt sem tudom, milyen is az, de nem a tökéletesen sivár egyedüllét, amikor az ember csak a barátnője boldogságát tudja értékelni. Nem is tudom, hogy mit is vihetnék, lévén a program is rejtély számomra, a telefonban nem nagyon faggatóztam, csak a megbeszélt időpontra mondtam áment. Összepakolás, és öltözködés. Rétegesen próbáltam a kinézetemet összevarázsolni, van rajtam póló, egy vékonyabb pulcsi, és persze a bőrdzseki, a lábamon tornacsuka, amely nem túl nőies, de mit csináljunk,  ő biztosan motorral lesz, kár lett volna körömcipőt előhalásznom a szekrény mélyéről. Egy kistáskát viszek magammal, amiben egy váltás fehérnemű, tartalék póló, és egy rövidnadrág lapul. Illatszert természetesen hurcolok, és miután fogalmam sincs, hogy hol fogunk kikötni, fogkefét is. Messziről integetek, amint meglátom őt, és hagyom, hogy marcona biztonsági őreink kinyissák a gigászi vaskaput. Odalépek, és egy puszit adok a srác arcára, egyenlőre elég lesz így.
- Hollárihó! Aranyos tőled a meghívás, de hova is? – Mérem végig a motort, hirtelen azt sem tudom, hogy a táskámat hova tegyem, akár maradhat nálam is.




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Leah & Aaron   Csüt. 10 Júl. - 9:10



Aaron & Leah



Mondhatni kissé ferde szemmel nézek most a kapura, ami előtt immár másodjára támasztom le a motorom. Bár Leah szerint ez egy tök átlagos, legfeljebb eliteb iskola, amolyan alapítványi suli, mégis.. a hivatalos menet, amin keresztül végre elértem őt telefonon nem a megszokott volt. Persze ki tudja, lehet csak másabb a bürokrácia náluk. Talán angolok...
Mindegy, végül is ne a megtett út a lényeg, hanem az elért cél, vagyis a remélhetőleg hamarosan elérhető cél. Fogalmam sincs, mit kajtatok ennyire utána, New York-ban halomnyi csajt szedhetnék össze feleennyi belefektetett energiával, és talán még North Salemben is. De lehet, pont ezért izgat ennyire ő. Mert más, mert érdekes. És mert kihívás számomra. Én pedig szeretem a kihívásokat, főképp, ha utána learathatom a babérokat.
Ráérősen dőlök a motornak, karjaim összefonva, és bár látszólag a kaput fixírozom, másfele jár az eszem. Találkoztunk már a parton, kávézóban, moziztunk. Mára valami meglepőt akartam, vagy legalább is mást. Azt pedig csak remélni tudom, hogy ő is élvezni fogja. Mindenesetre én felkészültem, a motoromon most ott feszül kétoldalt a ritkán hordott túratáska, benne némi élelem, ital, pléd és még pár hasonló apróság. Többnyire, ha túrázni megyek a haverokkal, mindezt hátizsákba rakom, de most kissé kényelmetlen lenne egy utas mellett, így maradnak a "zsebek".
Igazság szerint még nem tudom pontosan, merre is megyünk majd. De hát ez a lényege az ilyen utaknak. Bele a semmibe, míg nem akad meg a szemünk egy olyan helyen, ahol szívesen megállnák. Meglehet egy parton végezzük majd, így hát egy rövidnadrág is lapul a többi dolog között, hisz a viselt fekete farmerom, pólóm és bőrdzsekim nem alkalmas az ilyen szórakozásra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Leah & Aaron   

Vissza az elejére Go down
 
Leah & Aaron
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
 Similar topics
-
» Pietro Maximoff -hős- aaron-taylon johnson
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Közel s távol-