we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szer. 18 Okt. - 18:28

Adler nyaraló
by Aaron Adler
Szer. 18 Okt. - 15:08

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:56

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:45

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Csüt. 12 Okt. - 8:22

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Szomb. 7 Okt. - 8:54

Bellamy & Felicity - Koccanás
by Felicity Phoenix
Csüt. 5 Okt. - 20:36

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Vas. 1 Okt. - 19:15

Top posting users this month
Jeremy Carlson
 
Adrienne Meyer
 
Jamie Cavenaugh
 
Dakota Lincoln
 
Shosanna Webber
 
Mesélő
 
Casey Andrews
 
Felicity Phoenix
 
Kieran Boomer
 
Jean Grey
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Angela és Liam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Pént. 18 Júl. - 11:07

-Én elég sokáig úgy éreztem, hogy átok ez a képesség. Talán mióta megszerettem a birtokot és a társaim, gondolom másképp. De néha még sokat bajlódom a képességemmel. Most viszont, hogy nincs, jövök rá, hogy nagyon is hiányzik. - Mondom és ezúttal komolyan is gondolom, hogy hiányzik. Mikor először döbbentem rá, hogy van, nem csak megrémültem, de utáltam is. Irányíthatatlan volt és csak hátráltatott. De amint kezdtem hozzá szokni, egyre jobban tekintettem rá úgy, mint valami fegyverre ami szintén nem volt jó dolog. Titokban tartottam mindenki előtt, hogy más vagyok, de közben keresgéltem hátha ráakadok olyanokra akik hasonlóak hozzám. A birtokra kerülésem után már szembesültem azzal, hogy bizony nem vagyunk kevesen. Elkezdett érdekelni, hogy vajon vannak-e olyan mutánsok akik nem a békén gondolkodnak hanem fel szeretnének lépni az emberekkel szemben. Mint kiderült Ők is vannak épp elegen. Talán egyszer fordult meg a fejemben, hogy nekem lehet ott a helyem, de persze hamar el is űztem ezt a gondolatot, nem akarok háborút hisz a szüleim is emberek, nem szeretnék szenvedést okozni nekik, így hát szép lassan hozzászoktam a jelenlegi helyzethez. Mostanra meg már annyira hozzám nőtt a képességem, hogy szinte egynek érzem magammal, az, hogy csak úgy eltűnt nagyon nyomasztó, olyan mintha elveszítettem volna egy pajzsot és egy fegyvert is egyben, védtelennek érzem magam.
-Köszi! - mosolygok vissza Liam-re. Blaise talán messze a legjobb dolog ami velem történhetett és biztos vagyok benne, hogy Liam is így érez Scarlettel kapcsolatban. Az aggodalmát át tudom érezni, hisz mi se tudunk róluk semmit, de ők se rólunk.
-Mind összeismerkedünk és egy nagy csapatként térünk majd vissza. - Mosolygok most már én is, csak elért minket egy pici pozitív gondolat ami most nagyon jól jön.
-Jól teszed! És biztos vagyok benne, hogy még találkozunk! - Köszönök el én is tőle. Bár nem rossz ha sok embert megismerünk, de az se lenne rossz, ha ezt normális körülmények között tehetnénk meg.

// Köszi a játékot! Klassz volt Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Csüt. 17 Júl. - 20:14


Angie & Liam




-Engem ez soha nem zavart, hogy mutánsnak hívnak minket. Én szeretek így élni, én soha nem gondolkodtam azon, hogy milyen is lenne képesség nélkül. Ez nem valami betegség, ez egy ajándék, normálisak vagyunk. – nem attól lesz valaki normális, hogy nem mutáns. Ez nem ettől függ. Régebben úgy voltam vele, hogy több, vagyok mint mások, mint az átlag emberek és szentül hittem abban, hogy a mutánsok és az emberek között egyszer kifog robbanni egy háború, mert túl sok mutáns van, aki úgy gondolja, hogy elég volt a bujkálásból, és ideje lenne már színre lépni és megmutatni a világnak, hogy igenis léteznek a mesékből ismert félistenek. Régebben ott akartam lenni, mikor színre lépnek, ott akartam lenni ebben a harcban, de ma már nem, megváltozott bennem sok minden ezzel kapcsolatban, és ez a legnagyobb mértékben Scarlettnek köszönhető. Nem akarok háborút, örülnék annak, ha békében eltudnának egymás mellett élni az emberek és mutánsok. Nem akarok részt venni ebben az egészben, persze, megakarok védeni másokat ettől, de számomra az a legfontosabb, hogy Scarlett biztonságban legyen,és ha kell, akkor a világvégére is elmegyek vele, hogy megóvjam őt ettől. Számomra ő a legfontosabb, sokkal előrébb való az ő érdeke, mint a többi mutánsé. Charles békepolitikája szerintem helyes, de… de hasztalan, mert előbb-utóbb úgyis sor fog kerülni valami incidensre, ez elkerülhetetlen. Az emberek fenyegetve fogják érezni magukat tőlünk,é s van benne igazság végül is, hiszen vannak köztünk olyanok, akik képesek lennének ártani másoknak, ahogy… ahogy én is tettem azt már. Ez van, az emberek félnek az ismeretlentől, félnek attól, amit nem tudnak megmagyarázni, mi pedig mutánsok pontosan tudjuk azt, hogy az emberek így fognak tenni, ezért a radikálisabbak előbb akarnak majd lépni, és ez… már a gondolat is rémisztő, hogy ez megtörténhet. Nem akarok bajt, nem akarom, hogy másoknak baja essen csak azért, mert néhányan közülünk félnek attól, hogy mit tesznek az emberek,, ha rájönnek arra, hogy létezünk.
- Na, akkor gratulálok! – mondom mosolyogva. Nem igazán ismerem ezt a Blasie-t, csak látásból, de nem hinném, hogy olyan nagyon rossz ember lenne, sőt, hiszen akkor valószínűleg Angie se lenne vele együtt. Mindenesetre örülök annak, hogy örülnek, annak meg külön örülök, hogy akárcsk Scarlett, Blasie is minden bizonnyal a birtokon van, biztonságban, mert  senkinek nem kívánom azt, ami velünk történt.
- Pontosan, túl sok barátod lesz, mire visszakerülünk a birtokra! – mondom mosolyogva, próbálva pozitívan gondolkodni. Hiszen, ha jól megismerjük egymást akkor abból az is jön, hogy megbarátkozunk egymással nem?
- Viszont én most megyek és akkor kérek segítséget, mert borzasztóan fáj már a fejem. – egy fájdalmas mosolyt még megeresztek, ahogy óvatosan feltápászkodom a homokból és bizonytalanul megindulok. – Majd még találkozunk! – ebben biztos vagyok, elvégre összevagyunk zárva egy lakatlan szigeten, ha akarnám se tudnám őt kerülni. És most az egyszer ennek nem örülök.

//Köszi a játékot, jó volt Smile //
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Csüt. 17 Júl. - 0:35

-Egyetértek, semmi kedvem itt megpusztulni. - Tényleg reménytelennek tűnik a helyzetünk. Nem biztos, hogy sokkal többre mennénk a képességeinkkel, de valami támaszt biztosan nyújtana számunkra, nem éreznénk annyira egyedül magunkat. Meg az se tűnik jónak, hogy mintha itt valami blokkolná a képességeinket, hisz ami eleve a génjeinkben van nem tűnhet el egyik percről a másikra csak úgy.
A baj, hogyha itt van valami ami lefed mindent akkor nem hiszem, hogy Charles megtudna találni minket. Ezek már eleve nem jó kilátások. Hisz ki más tudna a segítségünkre jönni, mint a professzor és néhány tanár? Másokra nem számíthatunk. A hajó különös eltörésének körülményei se kecsegtetnek sok jóval, mert mi van akkor, ha az összes hajó ami erre közeledik egyszer csak megfeneklik és elnyelik majd a habok? Miért nincs egyáltalán semmi pozitív az egész itt létünkben? Már a gondolattól is viszolygok, hogy be kell majd mennünk a dzsungel mélyébe, hogy vizet és élelmet szerezzünk. Annyira megrémít már a sziget is, de hogy fogalmam sincs mi lehet a mélyében, még jobban.
Hiányzik Blaise. Valahogy nagyon elveszett vagyok nélküle. Persze nem csak Ő hiányzik. Mag a birtok is sikeresen a szívembe lopta magát pedig az elején nagyon kívülállónak éreztem magam. De annyi barátra tettem szert a birtokon, hogy mostanra már otthonomnak tekintem a helyet amit nem rég még álmomban sem mertem volna elképzelni. Mondjuk sokban segít most az, hogy nem diáktársaimmal vagyok a szigeten hanem a barátaimmal. Hisz mennyivel nehezebb volna, ha senkivel nem ismerkedtem volna össze és most teljesen egyedül ülnék egy fának dőlve és fogalmam se lenne arról mihez kezdjek.
-Persze hogy nem olyan rossz dolog, de nem gondoltál még bele, hogy milyen lenne normálisnak lenni, hogy nem bélyegeznek meg egyetlen egy szóval, hogy mutáns. Persze most, hogy elvesztettem már nem így gondolom, hiányzik. - Teljesen más szögből látom a dolgokat most már, de eddig szerettem volna képesség nélkül élni, de ha számít a véleményem akkor örüljön az akinek még megvan, mert a hiánya nagyon rossz érzés.
Kérdésére láthatóan elpirulok. Már mondhatni ezzel megadtam a választ.
-Blaise X-men és igen együtt vagyunk. - Bár az, hogy nagyon jó barátok vagyunk az is igaz hisz mindent megbeszélünk egymással, mi nem csak együtt vagyunk, de barátok is vagyunk.
-Én is úgy érzem bőven lesz időnk megismerni egymást, mert ez a sziget nagyon ragaszkodik hozzánk. - Bárcsak rosszul gondolnánk és hamarosan kijutnánk innen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Hétf. 14 Júl. - 12:50


Angie & Liam




-Igen, elég reménytelen a helyzet, de kifogunk jutni innen, eszem ágában sincs itt feldobni bakancsot. – igen, a helyzetünkre azt hiszem tökéletesen illik a reménytelen jelző. Elsüllyedt a hajónk, van jó néhány sérültünk, nincsenek képességeink, és nincs elegendő élelmünk, hogy kihúzzuk addig, míg értünk jönnek, így kénytelenek leszünk felfedeznünk az erdőt és valahogy megélni addig, amíg ránk nem találnak. Már persze akkor, ha valaha is ránk találnak, mert hát… erre azért nincs olyan nagy esély nem igaz? Elégé hirtelen lett vége a hajónknak, és szerintem a minket keresők is ugyanígy járnak, ha erre sodródnak. És ami még rosszabb az az, hogy se a professzor, se Scarlett nem tud megtalálni. Valami blokkolja a képességünket, így az övékét is, ha minket próbálnak keresni. Nem hiszem, hogy a képességünk csak úgy elveszett volna egy rohadt baleset miatt, úgyhogy… elsősorban valahogy a képességünk kéne visszanyerni, sokkal könnyebb úgy itt megélni. Persze, nem mintha az enyémnek olyan nagy hasznát tudnánk venni egy lakatlan szigeten, de… de azért nyugodtabban aludnék, ha tudnám, hogy a képességem működik, és tudom is használni.
Jól érzi Angie. Hiányzik Scarlett, hiányzik mindennél jobban. Pont most, mikor végre jól elvoltunk és azt a másfél hetet is sikerült szinte meg nem történté tenni…mi a franc baja van az életnek velem? Valamit muszáj volt tennem ellene, ha ennyire az ellen van, hogy huzamosabb ideig jól érezhessem magam. Bár legalább annyi jó van a helyzetben, hogy Scarlett most minden bizonnyal a suli falain belül biztonságban van. Esküszöm darabokra szedem a birtokot, ha nem vigyáznak rá. Az a nagy baj, hogy sokkal nagyobb biztonságban van a birtokon, mint itt, mégis aggódom érte. Sokkal jobban, mint saját magamért. Ez nem is igazán baj, mert szeretem őt, tehát ennek így kell lennie, csak hát… ő biztos nem szeretné, ha még miatta is aggódnék, de hiába mondaná, hogy ne tegyem, ugyanúgy rágódnék azon, hogy mi van vele. Nem kéne, de egyfolytában a gondolataim előterébe kúszik az, hogy miért nem jött el. Itt kellett volna lennie. Örülök, hogy nincs itt, mert itt nem lenne biztonságban, de attól még… attól még nagyon rossz érzésem van, és remélem, hogy tévedek.
-Miért nem szereted? Tárgyakat tudsz mozgatni az akaratoddal, azért ez nem egy olyan rossz dolog. – én is mondhatnám, hogy utálom a képességemet, mert okom lenne rá. Sok embert bántottam már vele, köztük anyámat és Scarlett-et, mégse utálom. Már elfogadtam a tényt, hogy az én hibám volt mindez, és nem a képességemé. Ha tudnám uralni, akkor ez nem történhetett volna meg.
- Blaise? Ő X-Men nem? És akkor ti ketten…együtt vagytok? Vagy csak nagyon jó barátok vagytok? – azért ez jogos nem? Elvégre honnan is tudhatnám, nem ismerem Blaise-t, látásból persze már láttam, de ennyi csak.
- Most lesz idő megismerkedni mindenkivel. Van egy olyan érzésem, hogy sokáig itt leszünk még. – mondom, ahogy egy aprót rántok a vállamon.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Szomb. 12 Júl. - 22:56

Sajnos számítok még rosszra, Túlságosan hamar elült a vihar, kikerültünk a szigetre és azóta csend van, semmi sem lepett meg minket és ez rosszabb, mint szembesülni a bajjal. A szigetnem van valami rossz kisugárzása és ez nagyon megrémiszt, vajon mi lehet a dzsungel belsejében? Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudjuk és szerintem jobb ha nem pici törpéket és egyszarvúakat képzelgek, mert az kizárt, hogy itt bármi is jó lenne.
-Vannak olyanok akiknek gyerekjáték meglátni a jót ott is ahol egyáltalán nincs, sajnos én nem ilyen ember vagyok, tudok pozitív lenni, de egy ilyen helyzetben sajnos egyáltalán nem. - Szeretnék az lenni és remélni egy vagy két napon belül értünk jönnek és hamar hazaérünk, a birtokra ahol biztonságban vagyunk. De hiába is szeretném ezt remélni, valamelyik részem azt súgja, korán sincs vége a bajoknak, még csak most kezdődnek.
Gondolom Liam is hiányolja Scarlettet. A lány tényleg maga a pozitív kisugárzás, csak néha láttam eddig, úgy konkrétan még nem beszéltem vele, de sose láttam búskomoran, mindig vidámnak tűnt. Egyszer szeretném majd megismerni.
Fura, de nekem is van egyfajta hiányérzetem. Kicsit többet gondolok Blaise-re, mint mikor mellettem van. Persze semmi pénzért nem szeretném, ha itt lenne, jó volna, persze, támaszt nyújt és biztonságban érzem magam vele, de jobb, hogy nem kell ezt mind átélnie. Rosszabb lenne ha Ő is szenvedne így legalább tudom, hogy jól van és remélhetőleg még nem tudja mi történt a hajóval. Ismerem annyira, hogy tudjam, aggódna értem és az nem hiányzik, jobb ha nem tud semmit.
A képességem is hiányzik, majd megőrülök nélküle, hasznát tudnám venni, és még sincs. Mondhatjuk úgy is mintha a barátomat veszítettem volna el, Sose szerettem, de most meg hiányzik. Rossz mutánsnak lenni, de még rosszabb átlagosnak.
-Szerintem nagyon sokan vagyunk úgy, hogy képességek nélkül elvesztünk, még én is így vagyok vele, pedig sose szerettem a képességem. - Abba belegondolni, hogy talán soha többé nem kapjuk vissza nagyon rossz, ez azt jelentené, hogy ott kell hagynunk a birtokot, a menedéket és vissza kell mennünk a nagyvilágba. Eleinte nem szerettem a birtokot, de mostanra már megszoktam, megismertem Blaise-t és a barátaimat is, ezt mind elveszíthetném, nem szeretném.
-Meghiszem azt, jobb is, hogy nem éli mind ezt át, én is így gondolom Blaise-zel kapcsolatban. Jobb, hogy nincs itt bár hiányzik nagyon is. - Nem akarok úgy tűnni mint aki majd belehal, mert egyedül van, csak éppen tényleg hiányzik Blaise optimizmusa. Ő képes megnyugtatni, és most nagyon ideges vagyok.
Elnevetem magam. - Igen, lehet, hogy egy barom, de lehet, hogy nem, majd kiderül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Pént. 11 Júl. - 14:45


Angie & Liam




Nem hinném, hogy ennyi lenne. Már megtanultam, hogy mindig jöhet rosszabb. Ha nyakig ülsz a szarban, akkor a szar majd elkezd hullámozni. Mindegy mi van, mindig lehet rosszabb, ezért is érzem úgy, hogy bőven van még előttünk baj, ez csak a kezdet.
-Igen, igaz, itt megtalálni bármi jó dolgot… lehetetlen, de neki gyerekjáték lenne. - biztos vagyok benne, hogy találna itt valami jó dolgot. Ha mást nem, akkor azt, hogy együtt vagyunk. Örülök, hogy nem jött el. Eleinte zavart, és még most is bennem van a tüske, de örülök, hogy mindezt nem kell átélnie, és most valahol biztonságban van a birtok falain belül. Remélhetőleg. Ott kell lennie, mert ha baja esik, én kicsinálok mindenkit azon a birtokon. Azt mondták vigyázni fognak rá, akkor tegyenek is úgy! Nem szeretném, ha baja esne, ha megint nem tudnám megvédeni, mert ezzel a hülye hajóval kellett jönnöm. Most már egyértelműen látom, hogy nagyon rossz ötlet volt ez a hajóút, ott kellett volna maradni a birtokon. Mindegy, ami történt megtörtént, kár keseregni rajta nem igaz? Eljöttem, ő viszont nem, és ennek örülök, azonban így még inkább féltem őt. Fogalmam sincs, hogy hol lehet, hogy mi van vele, és… és még csak abban sem vagyok biztos, hogy megtudna találni. Nem működnek a képességeink, ebből pedig arra következtetek, hogy nem is tud megtalálni a képességével. Vajon tudja majd, hogy eltűntem, vagy halottnak fog hinni, mikor nem tud megtalálni? Mert akkor inkább legyen az első variáció. Inkább legyek eltűnt hajótörött, akiről tudják, hogy életben van, nem szeretném, ha már is elkezdenének temetni. Se engem, se a többieket. Kijutunk innen, találunk valami megoldást, mert…mert muszáj és kész, szerintem senki sem így tervezte leélni a hátralévő éveit. Ehhez azonban előbb valahogy a képességeinket kéne visszaszereznünk, mert azok nélkül…átlagosak vagyunk, sokkal gyengébbek, mint amúgy. Persze, biztos van, aki nem szereti a képességét és örül annak, hogy most meg van fosztva tőle, de csakis azokkal érhetünk el valami tartósabb sikert.
- Hát, a képességemmel nem sok mindet tudtam volna segíteni, úgyhogy annyira nem hiányzott a hajóról, most azonban nagyon is hiányzik. – ilyenkor, mikor a legnagyobb szükség lenne rá, akkor lécel le. Tipikus. Már az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy esetleg elvesztettük végleg, de én is tudom, hogy ez lehetetlen…remélem. Kell lennie itt valaminek, vagy valakinek, aki blokkol minket, ez az egyetlen épkézláb magyarázat.
- Hát… nem tudom, talán lekéste az indulást, vagy közbejött valami… úgy volt, hogy itt lesz, de tudod, ezek után nem bánom, hogy nem jött el. – az kihallható a hangomból, hogy Scarlett-ről más dolog beszélgetni és gondolkodni. Kimondva a nevét, beszélve róla sokkal intenzívebbnek érzem a hiányát, sokkal jobban fáj, mintha csak gondolnék rá.
- Ez a beszéd! De azért csak óvatosan, talán tévedünk és valójában egy barom. A kivétel mindig erősíti a szabályt. – mosolygok rá, ahogy megrántom a vállam. Nem ismerem Scottot, úgyhogy nem is alkotok róla véleményt, csak azt mondom, amit eddig hallottam róla Angie-től.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Pént. 11 Júl. - 1:29

Igaza van, ha ezekben mind látnék valami röpke jót akkor alighanem valami nagy baj lenne a fejemben. Végül is mi jót lehet látni egy hajótörésben és egy látszólag lakatlan szigetben? Félek és aggódok egyszerre, a pozitívum igen csak hiányzik most belőlem, de az itt lévők között se sokan érezhetnek úgy, hogy most már csak jó jöhet. Mert még mindig úgy érzem, hogy ez a hely tartogat számunkra meglepetéseket.
-Scarlett-nek igaza van. De itt annyi a negatív dolog, hogy a jó elveszik közte és olyan érzésem van mintha tűt keresnék a szénakazalban. - Egymás után törtek ránk a rossz dolgok, szépen sorjában történtek meg azok amiket max hírből hall az ember és úgy van vele, hogy mással megtörténhet, de vele ilyesmi soha. Hát itt a bizonyíték, hogy megtörténhet. Hosszú percekig éreztem úgy, hogy ugyanúgy végzem, mint a testvérem, de ez nem következett be. Túléltem, a halál félelem mégse mondathatja azt velem, hogy nézd a pozitív oldalát, még élsz.
Rengeteg barátunk maradt a birtokon és most örülök ennek, szerencséjük volt, hogy nem jöttek. Bele se merek gondolni, hogy esetleg meg is halhattak volna, ha eljönnek. Egy pillanatra átsuhan egy gondolat a fejemben, mit csinálhat most Blaise? Tudomást szerzett már arról, hogy hajótörést szenvedtem? Aggódik? Lehet még mindig csak annyit tud, hogy úton van a hajó és ennyi. Csak sóhajtok. Örülök, hogy nem jött velünk, nagyon örülök, képességek nélkül mind védtelenek vagyunk és senkinek se kívánom, hogy ezt átélje.
-Nem kizárt, de rendesen bepánikoltam, eltűnt a hozzám nőtt képességem és úgy éreztem elvesztem. Biztos lett volna valamiféle életösztönöm, hogy ugorjak azonnal a vízbe és ússzak vagy hasonlók, de akkor éppen semmi ilyesmit nem éreztem. - Scott a legjobbkor talált rám. Csak rá kellett hagyatkoznom és még most is élek. Egyedül már lehet nem lennék ilyen állapotban. Liam sérüléseit elnézve alighanem ájult volt mikor kimentették, de szerencséje volt. A félelemtől nem láttam, hogy a körülöttem levőkkel mi történik, csak arra koncentráltam, hogy túléljem, önzőség, de szerintem ez volt az a késői ösztön.
-Scarlett hogy-hogy nem jött a hajóútra? - Ez tényleg érdekel, hisz ha Liam itt van akkor gondolná az ember Scarlett is itt van valahol, de nem. Mondjuk Blaise se jött csak mert én igen. Azért ez mégiscsak fura.
-Majd megpróbálok jóban lenni vele, talán tényleg nem olyan, mint amilyennek mutatja magát, végül is mindenkiben ott van egy szikrányi jóság csak valakiben kevesebb, valakiben több. - Lehet, hogy Scott a lelke mélyén egy jó ember csak fél megmutatni ezt az oldalát is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Kedd 8 Júl. - 12:49

-Komoly gondok lennének veled, ha pozitívan látnál most bármit is! – mondom vigyorogva. – Scarlett szerint könnyebb elviselni a rosszat, ha a jót keresem bennem, ezért próbálkozom, de nekem se megy valami jól. – mondom egy halvány mosollyal az arcomon. Próbálom én meglátni a jót ebben a helyzetben, de nagyon nehéz. Ha Scarlett itt lenne, akkor könnyedén megtalálnám a jót, de nincs itt, és igazából ennek örülök valahol. Nem kellett ezt átélnie, és ez remek, csak… csak az a baj, hogy én meg nem tudom miért nem jött végül el. Lekéste. Mi más történhetett volna? Direkt biztos nem tette volna, vagy legalább szól előtte. Akárhogyan is, de remélem, hogy most biztonságban van, és meg kell próbálnom innen minél előbb kijutni, mert ez így nem állapot.
Abban biztos voltam, hogy teljesen kész van, és legszívesebben lefeküdne a homokba és átaludna vagy két napot. Ezért senki nem hibáztathatja őt, mindannyian így vagyunk ezzel. Én eddig csak azért nem kezdtem el aludni, mert minden bizonnyal az ájulással járna, nekem pedig nincs többet kedvem elájulni. Már ott a hajón is rémes volt, ahogy szép lassan megszűnt létezni a világ. Először nem láttam semmit, majd már nem is hallottam, teljesen megfosztottak minden érzékszervemtől, csak lebegtem a semmiben, egyetlen gondolattal, egyetlen arccal a fejemben, míg végül el nem nyelt a sötétség. Nem akarom ezt még egyszer átélni. Igaz, hogy úgy legalább nem fájna ennyire a sebem, de… de érezni akarok, gondolkodni, emlékezni, magam elé képzelni Scarlett arcát, ahogy azt mondja minden rendben lesz. Neki elhiszem,de csakis neki.

-Ugyan! Az emberben állítólag van egy életösztön, ami az ilyen helyzetekkor előjön. Biztos csak kellett volna még egy kis idő, mire biztosan rájössz, hogy tenni kell valamit, különben meghalsz. – mondom bíztatóan, miközben kicsit jobban hátradőlök a homokban és az alkarjaimon támasztom meg magam, ahogy a tengert nézem és keresem a hajónk roncsait, de sehol nem találom. Már elnyelte a tenger. Vagy óceán. Tökmindegy, mindkettő víz. És az eredmény is ugyanaz. Hajótörött diákok, képességüktől megfosztva. Csak azért nem mondom, hogy ennél rosszabb már nem is lehet, mert úgyis rosszabb lesz. Érdekes módon az élet mindig képes überelni azt a sok rosszat, amit neked ad.
-Jól van, te tudod, de szerintem azért tegyél egy próbát. Nem mindenki olyan, mint amilyenek mutatni akarja magát. Talán van oka annak, hogy ilyen, de… de nem hinném, hogy valójában ilyen lenne. Mindenkiben van valami jó. – ezt is Scarlett mondta. És igaza van.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Kedd 8 Júl. - 7:46

Igaza van abban, hogy csak pozitívan kell nézni mindent. De hogy nézhetnék bármit is pozitívan ha egy szigetre kerültem a társaimmal miután elsüllyedt a hajónk és majdnem odavesztünk? Egyszerűen képtelen vagyok mindent úgy látni mintha ennél csak jobb jöhetne. Általában pozitívan állok a dolgokhoz. De most félek, nagyon félek, hogy mi lesz velünk.
-Szerinted nagy baj, ha ezúttal nem látok semmit sem pozitívan? - Teszem fel félve a kérdést hisz látszik Ő próbál minden rossz dolognak egy jobb ruhát adni. De az, hogy már keresnek vagy nem sokára fognak, szerintem nincs így, hisz talán csak mostanában fognak értesülni arról, hogy a hajó elsüllyedt, de az is lehet még mindig azt hiszik minden rendben van. Miután megkeresik a hajót még mindig hátra van a helyszíni szemle és kutatás és csak utána fognak keresni bennünket is, kitudja mikor lelnek rá erre a szigetre. Akárhogy nézem pár napig még itt leszünk csak tartsanak ki a betegek és mi is.
Persze, hogy visszamosolygok rá, lehet túlságosan felfújtam a dolgot, de senki se nézi csak úgy végig ha az egyik kedves barátja rosszul van. Persze, hogy aggódok érte ahogy a többiekért is.
-Nagyon helyes, tessék megnézetni magad! - Nevetem el magam. Mindenképp meg kell nézesse a tarkóját. Bármennyire is nem tűnik annyira vészesnek mint néhány barátunknak a sérülése mégiscsak ellátásra szorul.
Magam miatt nem aggódok, Scott kihúzta azt a szálkát vagy mit, fertőzésnek semmi jele, azt hiszem jól vagyok. Fizikailag jól vagyok. Az már más, hogy belül kész idegroncs, de majd jobban leszek, mondjuk akkor, ha mindenki épségben kijut erről a szigetről.
-Ha rajtam múlt volna, lehet leülök a fedélzeten és szépen kivárom míg agyoncsap valami. Semmi lélek jelenlétem nem volt a hajón. Ha Scott éppen nincs ott, szerintem tényleg elsüllyedek a hajóval. - Már most kicsit könnyedebben fogom fel az egészet hisz túl vagyok rajta.
-Szerintem jó ember a maga módján, megmentette az életem, köszönő viszonyban maradunk azt hiszem, Ő úgy cselekedett ahogy abban a helyzetben kellett, de szerintem a barátságról itt szó sem lehet Ő úgy van vele, megmentette az életem én pedig úgy, hogy élek. Itt vége is. - Mondom komolyan bár, szeretném, ha barátok lennénk, de erre semmi esélyt nem látok. Sajnos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Szomb. 5 Júl. - 16:43

-Keresnek már minket, vagy majd mindjárt fognak és hamarosan kijutunk innen, csak…csak pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz. – mondom neki, bár inkább magamat győzködöm ezzel. Valójában nem látok valami sok esélyt arra, hogy hamarosan elkezdenek minket keresni, arra pedig még inkább nem látok esélyt, hogy már keresnének. Van egy olyan rosszérzésem, hogy sokáig fogunk itt raboskodni ezen a szigeten, és…nem, pozitív gondolkodás, akkor minden rendben lesz. Kijutunk innen hamarosan, talán napok, vagy maximum egy-két hét kérdése és újra láthatom majd Scarlettet, ahogy mosolyogva integet. Igen, így lesz, addig meg valahogy kibírom, végtére is nem vagyok egyedül, kötve hinném, hogy csak nekem hiányozna valaki nagyon fontos.
- Rendben főnök, amint magamhoz térek megyek is segítségért. Nem kell annyira túllihegni a dolgot, katonadolog az egész, egyszer mindenkivel megtörténik! – mondom egy röpke mosollyal még megtoldva a mondatot. Mindenki megszokott sérülni, és talán nem mindenkinek van agyrázkódása az élete során, de azért a legtöbb ember egyszer átéli, úgyhogy nem olyan nagy dolog, sokkal rosszabbul is járhattam volna. Mint mondjuk Dave. Csoda, hogy még megvan a lába, mert az az árbóc nem volt éppenséggel pehelykönnyű, ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg. Inkább neki kéne segítség, sokkal fontosabb, hogy ő el legyen látva. Oda is megyek majd, hiszen a hajón csak annyit tudtam segíteni, hogy az árbócot tartottam míg kihúzták alóla, de ennél többet nem tehettem az engem tarkón csapó kötél miatt. Nem szeretnék itt tehetetlenül ülni, de egyelőre muszáj, mert még mindig forog velem a világ, és félő, ha most felkelek, akkor vissza is ájulok a homokba. Semmi kedvem még egyszer elájulni, éppen elég volt ott a hajón, azt hittem ott fogok meghalni. Felkészültem rá, már amennyire fel lehet erre készülni, de megmenekültem, pontosabban megmentettek.
- Akkor sorstársak vagyunk. Én is kis híján ott dobtam fel a bakancsom, de engem is megmentetek, bár nem Scott, de akkor is. – mondom jókedvűen. Minél előbb utána kéne néznem annak is, hogy miként is sikerült a mentőcsónakba jutnom, mert legalább megköszönni szeretném annak, vagy azoknak, akik nem hagytak ott. – Talán adhatnál egy esélyt a fickónak, hátha csak a látszat kedvéért ekkora barom. – megmentette az életét, egy esélyt megérdemel a fickó, nem?
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Hétf. 30 Jún. - 17:24

-Igen, biztosan így lesz. -Bele is borzongok a hajó gondolatába. Tudom, hogy a fulladásos halál az egyik legrosszabb. Szép lassan megtelik a tüdőnk vízzel és égető érzés kerít a hatalmába, majd szép lassan meghalunk kínok között. Inkább halnék meg egy kocsi által vagy valami ennél is gyorsabb módszerrel. A fulladás nem tetszik. Belegondolni is rossz, hogy a testvérem átélte ezeket a kínokat még mielőtt elnyelte a víz. Azért ironikus lenne ha ugyanabban halnék meg, mint az ikertestvérem.
Egyből gondoltam, hogy szédülhet és hányinger is szerepel a listáján. Egy ilyen sérülés után az lenne a fura ha nem így lenne. Egyszer édesapám is beverte a tarkóját úgy istenesen, enyhe agyrázkódást szenvedett és még vagy két napig hányingere volt és szédült mintha éppen körhintán volna. Pocsék volt, pedig nem is én szenvedtem.
-Tényleg kérj segítséget, mert ez magától nem fog sec perc alatt elmúlni, hidd el nekem. - Biztatóan rámosolygok. Bár tényleg lehetne ennél rosszabb is a helyzet, de szerencsére nem így van. Látok sokkal rosszabb helyzetben tengődő emberkéket. Nem ártana ha valaki kicsit konyítana a sérültek ellátásához. Mert bár szívesen segítenék én, de többet ártanék mint használnék. Nem értek a gyógyításhoz.
Kicsit elgondolkodok. Az úgy szép és oké, hogy kijutottunk a vízből, de hol fogunk aludni vagy mit fogunk enni? Szép lassan elgondolkodom ezen és nem áll valami fényesen a helyzetünk. A sérülteket biztonságba kellene helyezni, mit fogunk csinálni? Azt hiszem a pánik szele elért hozzám is.
Aztán kérdése szakítja meg a gondolatmenetemet.
-Igen, a seggfej Scott. Én is így meglepődtem, de neki köszönhetem, hogy most élek. - Hálás vagyok neki, de még mindig tartok tőle egy picit és örülök, hogy Liam érti amit mondok. Scott egy olyan személy akiből soha nem néztem volna ki, hogy segítene bárkinek is. Mégis megtette, talán javítható.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Szomb. 28 Jún. - 16:30

- Pedig azzal fognak még értünk is jönni! – mondom mosolyt villantva Angie felé. Nem hiszem, hogy olyan könnyedén fognak minket beletuszkolni abba a hajóba, hiába az az egyetlen reményünk a kijutásra. Ezek után mindenhova repülővel megyek, attól legalább nem félek. Oké, azzal is lezuhanhatunk, de inkább a becsapódástól haljak meg egyből, minthogy percekig fulladozzak mielőtt feldobom a bakancsot. Szerintem mindenki gyors és fájdalommentes halált szeretne, ezt pedig nem fogja megadni egy elsüllyedő hajó.
- Majd megyek és kérek segítséget, de tényleg nem olyan nagy a baj, csak szédülök és hányingerem van, volt már rosszabb is! – mondom egészen aprókat bólogatva még mellé. Mindig is utáltam kórházban lenni, de még inkább utáltam, mikor elesettnek éreztem magam. Lőttek már meg, le is szúrtak, kis híján még a karomat is letépték, ezek mellett meg sem kottyan ez a kis hányinger. Bár nem láttam még a sebet, azt eltudom képzelni, hogy nem néz ki valami szépen, de ha Dave túléli ezt az egészet, akkor megéri a fájdalom. Ha nem élné túl, akkor is megérné, csak…mindegy, a lényeg, hogy maradjon életben és nekem egy szavam sem lesz, hogy mennyire is fáj a fejem. Az már sokkal inkább zavaró, hogy mindenből legalább hármat látok, de ezt nem szeretném megosztani Angievel, mert akkor talán azonnal el is küldene, hogy szerezzek segítséget, vagy még ennél is jobban nézne elesettnek. Nem, amiről nem tud az nem is fájhat neki, amúgy se olyan nagy dolog, hátha elmúlik majd, és jobban fogok szuperálni, mint valaha. Na jó, erre még a leghalványabb esélyt sem látom, de a fő, hogy mindenhez pozitívan álljunk hozzá, úgyhogy ezt fogom tenni. Kijutunk és a fájdalmaim is enyhülni fognak, csak talán kelleni fog egy kis pihenő. Meg amúgy is, nem hiszem, hogy olyan nagyon szakszerűen eltudjuk majd látni a sérüléseinket, de remélem, hogy azért van köztünk valaki, aki konyít valamit az orvosláshoz, mert égető szükségünk lenne rá.
- Scott?Mármint Scott, mint a seggfej? – mert a múltkor mintha azt mondta volna, hogy a legnagyobb barom a diákok közül akit ismer az Scott, és…talán mégsem akkora barom, ha megmentette őt nem? Mindenkiben van jó, csak elő kell valahogy csalogatni, és ez a fickó is segített megmenekülni Angienek, ahelyett, hogy a saját irháját mentette volna és ez mindenképpen dicséretes.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Szomb. 28 Jún. - 14:20

Hát nem mondhatom azt, hogy örömmel tölt el egy hajó gondolata. Egy életre elegem lett a hajókból. Márpedig nem hinném, hogy repülővel vagy tengeralattjáróval jönnének majd a megmentésünkre. Bár izgisen hangzik, de repülni nem szeretek a víz alatt meg egyszerűen olyan érzésem van, mintha rám telepedne az egész tenger és megakarna fojtani. Mondtam már, hogy nem vagyok komplett? Ha nem mondtam volna most mondom.
Ez az egész kirándulás nem volt kötelező én mégis jelentkeztem, jönni akartam és mi lett az eredménye? Itt tengődünk egy szigeten amiről fogalmunk sincs hol is van pontosan vagy, hogy mi rejtőzik a belsejében.
-Én már gondolni se akarok rá. - Éppen elég borzasztó látvány volt ahogy egyre lejjebb süllyedt és szép lassan minden összedőlt rajta. Majd ahogy egy kisebb bugyborgás után elnyelte a sötétkék víz. A csónakról ahol biztonságban voltam is rossz volt ezt mind végignézni. A sziget se tűnik egy élménynek. Élelmet nem látok, ivóvíz sincs. Ezek a kilátások egyre jobb kedvre derítenek. A gond az, hogy nem nagyon tudok ilyen helyzetekben pozitívan állni a dolgokhoz. Azt szoktam mondani, jobb ha nem számítunk semmi jóra, mert ha mégis jó történik akkor jobban fogunk örülni neki. Hülyeség, de engem ez nyugtat meg.
Nem mondhatnám, hogy megnyugtat a tarkójának látványa. Nekem nem úgy fest, mintha egész flottul lenne. Egy ilyen sérülést kísérhet hányinger és egyéb kellemetlen mellékhatások is. Most ha jobban meg nézem, nem tűnik úgy mintha egész jól festene.
-Nem lenne szükséged valamilyen ellátásra? Lehet nem halálos a sérülésed, de azért elég komoly. - Eszem ágában sincs Őt arra utasítani, hogy menjen és gyógyítassa meg magát, de azt se szeretném ha rosszul lenne.
Kérdésére cseppnyi gondolkodás nélkül rávágom a következőt.
-Nekem semmi bajom, igaz a vádlim enyhe karcolás szenvedett, de semmi komoly. A kijutásom nem rajtam múlt. Ha úgy lett volna szerintem a hajóval süllyedek el mint egy jó kapitány. Scott mentett meg és rakott bele egy mentőcsónakba. Ha nem gondolkodik higgadtan ott veszek a hajón. - Mondom a legnagyobb komolysággal. Tény, hogy Scott-al nem a legjobb a kapcsolatunk, de akkor is hálás vagyok neki, hogy nem hagyott a hajón. Liam már be van avatva ebbe a a dologba. Szerintem Scott továbbra sem lesz a legjobb barátom,d e talán egy köszönés erejéig hozzám szól majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Pént. 27 Jún. - 21:12

-Megértelek, soha többet nem akarok hajót látni! – mondom mosolyt erőltetve az arcomra. Pedig muszáj lesz, hiszen valószínűleg a megmentésünkre is azzal jönnek majd. Mert jönni fognak, ebben biztos…akarok lenni. Elégé pesszimista vagyok, és sajnos a rossz dolgokat én általában sokkal rosszabbnak látom, azonban…nem csak Scarlett tanul tőlem, hanem én is Scarlettől. Muszáj volt tőle elesnem, hogy miként tud ennyire optimista maradni mindenben, és hogy képes a legrosszabb dolgokban is meglátni a jót. Nem vagyok benne valami jó, de azért fejlődöm, és…remélem, hogy ezt ő is láttam, mert tényleg igyekeztem, hogy ne legyek mellette annyira pesszimista. Olyan furán érzem magam mikor csak úgy süt róla az életkedv, én pedig nem vagyok képes meglátni a legkisebb jót sem a dolgokban. Mellette sokkal könnyebb jól éreznem magam, de néha beférkőznek a fejemben azok a gondolatok, amiket próbálok távol tartani, és most, hogy nincs itt velem…mintha elvesztettem volna a pajzsomat, ami eddig megvédett mindentől. Az a másfél hét is pokolian nehéz volt nélküle, most pedig kitudja milyen hosszú időre itt ragadtam ezen a szigeten. Annyival könnyebb a mostani helyzet, hogy vannak itt még rajtam kívül egy páran, és legalább van társaság.
- Voltam már jobban is, de túlélem! – mondom mosolyogva és egy pillanatra csak a tarkómat mutatom. Nem akarom, hogy sajnáljon vagy valami, mert tényleg nem érzem olyan vészesnek a dolgot, csak ha már kérdezte, akkor megmutattam. Zúg a fejem, enyhe hányingerem is van, meg nem is tudom olyan gyorsan mozgatni a fejem, félek, hogy egy hirtelen mozdulattól könnyedén elájulnék a homokba. Nem szeretem, ha elesetnek néznek mások, nem tudom, hogy ez valami személyes dolog, vagy mindenki így van ezzel, de…de nem, vannak akik szeretik, ha elesettnek látják őket és törődnek velük, viszont én nem tartozom ide. Amúgy is, ahogy elnéztem rajtam kívül még pórul jártak páran, főleg Dave, aki szemmel láthatólag csak rosszabbul van van, mióta kiszedtük őt az árbóc alól. – Veled minden rendben van? Hogy jutottál ki? – nem szeretném őt a friss emlékekkel traktálni, csak kíváncsi vagyok, hogy neki miként is sikerült elkerülnie a halált. Az a hajó kis híján mindannyiunk koporsója lett.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Pént. 27 Jún. - 17:39

Bármennyire vártam is ezt a napot most annyira sírom vissza a szobámat és a piciny ablakot amin mindig figyelemmel kísértem a naplementét. Azt hittem majd kirándulunk, jó lesz a hangulat, kikötünk egy hasonló szigeten, de helyette majdnem megfulladtunk és bár tényleg kikötöttünk egy szigeten, de nem szánt szándékkal és nem pihenni. A dzsungel elég rémisztően hat rám, a fura hangok se nyugtatnak meg. Egyedül az vigasztal, hogy úgy tűnik mindenki megúszta ezt az egészet. Remélem azért hamarosan megérkezik a felmentő sereg, mert azért elég feltűnő lenne, ha ennyi diák nyomtalanul eltűnne és még csak nem is keresné őket senki. Az meg, hogy nincs képességem se még inkább kiakaszt. Mitől veszíthettem el? És egyáltalán, hogy süllyedhetett el egy egészen újnak tűnő hajó? Csak nem a Titanicot akartuk újra lejátszásra tenni? Mert akkor ez sikerült.
Mikor megpillantom Liam-et egyszerre könnyebbülök meg és érzem úgy, hogy még nem vagyunk túl a nehezén. Szép lassan odaérek hozzá, vagyis rohanok mint egy félőrült. Igen, elég volt abból, hogy magamra maradtam a gondolataimmal. Rémes mikor senki nem köti le a figyelmem és van lehetőségem gondolkodni a jelenlegi helyzeten.
-Szia Liam! Hát hogy is mondjam, eddig nem nyaraltam tengerparton és most már nem is akarok. - Eresztek meg egy halovány mosolyt én is. Mindig is szerettem volna tengerparton nyaralni, na, de nem ilyen körülmények között. Hajóra meg aligha nem többet nem szállok csak ha élet és halál kérdése.
-Hogy vagy? - Teszem fel a kérdést. Annyit tudok, hogy én épségben megúsztam az egészet hiszen Scott segített mentőmellényt találni és még mielőtt megfulladhattam volna csónakot is szerzett. A vádlimon lévő seb szinte már nem is foglalkoztat. Ez legyen a legkevesebb, járhattam volna rosszabbul is.
Valószínűleg vannak olyanok is a hajóról akik sokkal nagyobb sérülésekkel vannak most itt mint én.
Nem fogom megérteni, hogy egy igen kellemes hajókázásból, hogy történhetett ekkora tragédia. A hajót nem sajnálom, mondjuk lehet éppen annyira sajnálom, hogy kár, azzal már nem tudunk hazamenni, de máskülönben nyugodtan maradhat a víz fenekén, nem zavar. A társaim miatt viszont még mindig aggódok és fogok is addig míg nem tudom mind jól vannak-e.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   Csüt. 26 Jún. - 15:10

Nem vagyok tengeribeteg, mindig is szeretem a vizet, és a hajókért is oda meg vissza vagyok, de azt hiszem ez eddig tartott. Valahogy nem fordult a fejemben meg idáig, hogy egyszer csak elsüllyed, és hajótöröttként kászálódhatok ki egy szigetre. Még csak nem is kászálódtam, hanem kihúztak engem, úgyhogy ha nem lennének a társaim, akkor én most valahol a tengerfenekén nézhetnék farkasszemet a halakkal. Kicsit mérges vagyok magamra. Többet is segíthettem volna, ha az a…kötél, vagy nem is tudom mi, nem üt ki. Mindegy, a lényeg az, hogy életben vagyunk, és sikerült megúsznunk ezt. Sikerül feltornásznom magamat ülésbe, és azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy még soha nem fájt ennyire mindenem. Fáradt is vagyok, de úgy érzem, hogy menten leszakadnak a végtagjaim, a fejem zúg, mint a tenger, a fájdalmat szinte nem is érzem tőle, de a gondolatokat is szépen elűzi. Az én kérdéseim már készen állnak, de választ egyikre sem tudok keríteni. Akárhol lehetünk, és akárkik lehetnek ezen a szigeten, vagy éppen senki. Nem igazán tudom eldönteni, hogy nekünk melyik lenne a jobb ,mert amit eddig láttam filmekben és olvastam könyvekben…az ilyen helyeken élők nem éppen a vendégszeretetükről híresek ez a lényeg. Egészen eddig azt hiszem kicsit haragudtam, hogy Scarlett nem jött el, de… ha megbántottam volna, és ezért döntött úgy, hogy inkább nem jön el, akkor annak nagyon örülök. Most először örülök neki, ha megbántottam, de…nem, nem bántottam meg, maradjunk inkább annál a verziónál, hogy lekéste az indulást az sokkal...megnyugtatóbb.
Meg se próbálom az apró kavicsokat és homokszemeket kiszedegetni valahogy a teljesen átázott pólómról, mert lehetetlen. Majd megszárad, úgyis nagyon meleg van, azt hiszem nyugodtan következtethetek arra, hogy valahol a trópusokon vagyunk. A képességeink még mindig nem működnek, legalábbis, ha működnének, akkor nem sóhajtozna mindenki körülöttem. Az én képességemnek itt aztán semmi hasznát nem tudnám venni, úgyhogy mindegy, hogy tudom-e használni vagy sem, de…elég védtelen érzem magam nélküle, hiába tudom, hogy teljesen felesleges lenne az, ha működne. Léptek zajára kapom oldalra a fejem és hunyorítok egy kicsit a felém közeledő alak felé. Elsőre nem tudom kivenni, hogy ki is lehet ő, mert a nap is bezavar, illetve legalább kilencet látok belőle, de ahogy közelebb ér, már kitudom venni a vonásait.

-Szia Angie! Hogy tetszik eddig az út? –eresztek meg felé egy elég gyengére sikerült mosolyt, de…jobb lenne, ha dühösen csapkodnék?
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Angela és Liam   Szer. 25 Jún. - 22:10

Liam és Angela

A partraszállás nem volt egy leányálom. A gyomrom felkavarodott a nyílt vízen plusz rettegtem is, hogy esetleg egy nagyobb hullám a mélybe taszítja a kis csónakot. A testvérem halála óta félek a víztől, nem annyira, hogy már a látványától rettegek, csupán annyira, hogy tartsak a megfulladástól. Egy ilyen helyzetben, mint a mostani például engedélyeztem magamnak, hogy féljek.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre egy szigeten kötünk ki. Egyelőre nem törődök azzal, hogy mi lakozhat a dzsungel belsejében, leköti a figyelmem az, hogy élek és, hogy nem imbolyog alattam a talaj. Miután gyerekes viselkedéssel homokangyalkát rajzoltam a sziget homokjába felállok és leporolom magamról a rám ragadt apró kavicsokat. Körülnézek és van ahol látok néhány sérültet, de vannak szerencsére épségben is emberek.
Nem értem ezt az egészet, nincsenek meg a képességek, hajótöröttek vagyunk, sok a sérült és sehol a segítség. Abba már belegondolni sem merek mi várhat minket a sziget belsejében. Kizártnak tartom, hogy bármi is normálisan alakuljon miután ilyen szerencsétlenek lettünk. Szememmel ismerőst kutatok. Szeretnék egy biztos pontot, mert most elég elveszettnek érzem magam. A képességemtől mindig is szerettem volna megszabadulni, de most, hogy már nincs velem egyedül érzem magam. Védtelennek. Magamtól úgy 100 méterre megpillantom Liam-et. Megkönnyebbülve kezdek szaladni felé. Le se tagadhatom, hogy örülök neki. A sok történés miatt értem itt a hajó elsüllyedését, a szigetet, a képességem elvesztését, teljesen meg vagyok szeppenve. Liam-ről meg tudom, hogy rá lehet számítani, így örülök, hogy Őt látom meg először.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Angela és Liam   

Vissza az elejére Go down
 
Angela és Liam
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Liam Briantov
» Liam O'Keeffe
» Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena
» Jason Liam Norman
» ADATGYŰJTÉS

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Kalandok, események :: Kalandok, mesék :: Nyári hajóút-