we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:34

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Konyha
by Wilmer Murtaugh
Pént. 30 Márc. - 10:33

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 28 Márc. - 14:50

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Szer. 27 Dec. - 14:06

Top posting users this month
Emma Frost
 
James Hurley
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

  Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Konyha   Szomb. 7 Szept. - 10:08

First topic message reminder :

Teljesen, mintha otthon lennél, azzal a különbséggel, hogy kicsivel több minden van itt. Két nagy hűtőszekrény, három nagy kenyereskosár, polcsor, ahonnan bögréket, poharakat, tányérokat vehetsz le, két nagy tűzhely, az egyik teljesen közhasználatra, a másik - ez méretéből is látszik - arra, hogy az ebédet, vagy vacsorát főzzék meg az egész társaságnak. A kisebb tűzhely melletti pulton néhány kotyogós kávéfőző, cukor, teafilteres szekrény, apró, kihúzható polcokkal, mindre ráírva, milyen teafű található benne, teatojás, szűrő. Előkészítőasztal, a fiókosszekrényben evőeszközök, egy másik pulton friss gyümölcs kosárba kirakva, valamint egy nagyobb fagyasztóláda. Itt annyira nem szokás a lebzselés és ücsörgés, így székből is csak elvétve akad két-három, de kifejezett asztalka nincs. A székek bátran húzhatóak, pakolhatóak akár egy előkészítőasztal, akár egy pult elé, ha valakinek mégis itt támadna kedve beszélgetni, vagy helyben fogyasztani egy csésze jó erős feketét.

írta James "Logan" Howlett





   
Trust me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Bradley Cooper
Hozzászólások száma : 56



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 29 Nov. - 20:10

- Természetes, hogy ezt meg kell emészteni. Ez egy egész életfilozófiát megváltoztató tudás.
Iszik az üdítőjéből, és közben hallgat. Furcsán hangzik Lara szájából hallani a diák szót, mert erre még ő sem gondolt. De nem is akar most erre gondolni.
- Nyomós oka volt, miért nem kerestelek, ez igaz, de nem a múltkor történtek miatt volt. Hanem ez az egész - teszi szét a karját. - Szerinted így az ember, azaz mutáns hogyan közeledhet másokhoz ilyen téren? A képességek általában érzelmektől jönnek elő, aktivizálódnak, gondolj csak bele. Ha te egy átlagos ember lennél, mindenféle különös dolgok nélkül, hogy fogadnád, ha mikor hozzáérsz egy olyanhoz, akiből... kiváltasz bizonyos érzelmeket, ez történik.
Megjelenik Ace körül a 3 fénygömb, és lassan keringeni kezdenek a férfi körül, kellemes, narancssárgás fényt árasztva. Pár másodperc múlva eltűnnek, majd tovább folytatja.
- Az igazi kilétem meggátol abban már jó ideje, hogy közelebb kerüljek másokhoz. Ha hibáznék... Nos, üldözött lennék, aztán zsákmány és kísérleti nyúl.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 28 Nov. - 12:23

- Soha nem hallottam még ezt a védelmi taktika kifejezést, de kimondhatnád újra. - felnevet, most először úgy igazán felszabadultan. Hogy Ace számára megnyílt a világ, azt nem merné vitatni, hiszen most is fesztelenül és nagyon lelkesen beszél mindenről, ami... ami itt van, amire ő ráébredt, és nem mondja de Lara úgy érzi, mintha kicsit arról is beszélne, ami majd a lányra is várni fog itt. Már ha egyáltalán lesz maradása.
A lényeg az, hogy Ace felszabadult beszéde és viselkedése, kifejti jótékony hatását Lara közérzetére is. Elfelejtette azt már, hogy tulajdonképpen haragszik ő a fickóra amiért az nem kereste az elmúlt hónapban, és az sem piszkálja a csőrét, hogy Ace hazudott neki a tanított tárggyal és az oktatás helyével kapcsolatban, mert ebből a szemszögből nézve teljesen érthető, mi több, jogos is hogy Ace nem volt egészen őszinte hozzá. Az számít, hogy most nem hantázik, hanem tényleg önmaga. Most is patentül áll rajta az öltöny, a frizura is megfelelően belőve, de Larának már nincs az az érzése a közelében, hogy feltartott kisujjal kellene kortyolgatni a gyömbért. Az eddig ismert Ace is szimpatikus volt számára -dacára annak, hogy Lara más körülmények között nagy ívben kerüli a túl finom embereket. Nevezzük ezt egészséges proletár irigységnek. -viszont ez az Ace, akit most lát először, sokkal megnyerőbb Larának, és ha elismétli a tantárgya pontos megnevezését is, akkor már egyenesen lehengerlő. A végtelenségig el tudná hallgatni ahogy  beszél.
- Igen, ők kerestek meg. Egyelőre még csak nézelődök, figyelek, aztán majd elválik, hogy maradok-e. Elég... szkeptikus voltam eddig a témakörben, tudod? Szerintem még mindig nem fogtam fel, pedig láttam már ezt azt a folyosón és a te bemutatód is elég meggyőző volt... - rafináltan elvigyorodik, ahogy maga is ráébred, hogy tulajdonképpen nem arra gondolt "bemutató" alatt, hogy a férfi eltűnt aztán felbukkant a semmiből.- mármint a teleportálás IS. Szóóóval igen, ezt még emészteni kell, mielőtt végleges döntést hozok. - ő is iszik egy kortyot. - Most még korlátozott bejárásom  van az épületbe és Xavier nem mondja, de érzem, hogy időnként belenéz a fejembe. Szerintem nem bíznak meg bennem. Úgyhogy technikailag még nem vagyok a diákod,  nem is biztos, hogy az leszek, és a fene se tudja miért akarom, hogy ezt tudd. - ó, dehogyis nem tudja! A házirendben olvasott egy pontot a tanár-diák viszonyról, ami korábban nem érdekelte, de most hirtelen bevillant neki a bekezdés szövege, és a női agy automatikusan kiskapukat kreál. És ezzel egy időben leesik neki egy másik tantusz is. - Felejtsd el, amit az előbb mondtam. Nyilván nyomós okkal nem kerestél.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Bradley Cooper
Hozzászólások száma : 56



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 26 Nov. - 16:43

Elmosolyodik, amikor az épület milyenségére utal Lara.
- Hát igen, ez egy elég hihetetlen dolog egy ember számára, akinek eddig ismeretlen volt a mutánsok jelenléte. Sok mesét hallunk különböző egyénekről, akikről természetfeletti legendákat mesélnek, és sokszor valódi alapjuk van, csak... az átlag tudomány szerint lehetetlen dolgok csak mesék lehetnek. És lám, itt állsz ebben az iskolában, ahol tinédzserek repülni tudnak, láthatatlanná válni és a többi. Van köztünk olyan, aki örökké él, folyamatosan gyógyul, van, aki látja mások gondolatait.
Közben kivesz egy gyömbért és egy kólát, és bontás után Larának adja a kért italt.
- Számomra is nehéz volt elhinni, de amikor saját szememmel tapasztaltam, mire vagyok képes, megváltozott az életem. Tudtam mindvégig, hogy nem az elmémmel van a probléma, és miután a barátaim lemondtak rólam, már nem is volt rájuk szükségem. Megvilágosodtam, és kiteljesedtem. Kinyílt a világ - mosolyog.
Iszik egy kortyot, majd folytatja.
- Azt mondtam neked, hogy tanítok. Már nem is tudom, mit mondtam, valami matekos hülyeséget. Nos, tanítok, az tény, méghozzá itt. Védelmi taktikákat, erőhasználatot és taktikus viselkedést. Szeretem látni, ki mire képes, és tanácsokat adok, megtanítom a tanulókat arra, hogy hogyan használják az erejüket különböző helyzetekben. De te mégis hogy kerültél ide? A professzorok megkerestek esetleg?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 24 Nov. - 11:46

- Telepata? - visszakérdez, mert ez egy tipikusan olyan alkalom, amikor húznia kell az időt, mert nem olyan egyszerű a válasz. Át kell még gondolni. - Nem... egészen... -  ennyiben is hagyja egyelőre, mert Ace közben már folytatja, és Lara így is a szavába vágva adja meg a választ. Igaz, csak úgy halkan teszi, mert nem akarja a másikba fojtani a szót.
Lara gyengéden elsomolyog amikor Ace arról beszél, hogy bár meg tudná mutatni neki azokat a varázslatos fényeket. Keresi még a szavakat, nem igazán tudja nevén nevezni a dolgokat, szóval ezért csak mosolyog , és nem mondd rá semmit. Csak annyit, hogy ha van  gyömbér, akkor azt kér a hűtőből. Hogy sör nincsen, az már kiderült.
- Mit csinálsz itt Ace? – hitetlenkedve rázza a fejét. – Ne vedd sértésnek, csak annyira valószínűtlen még ez az egész. Nem számítottam arra, hogy találkozunk még… valaha is a múltkori után. Pláne nem egy ilyen helyen. – nem feltétlenül a konyhára gondol, mikor feltartja a kezét és a levegőben köröz a feje mellett, de ezt Ace biztosan érti. Elvégre kettőjük közül egyértelműen a férfi az összeszedettebb, Lara meg csak sodródik és azt se tudja, hogy merre áll fejjel. Vajon más is így van ezzel? Mert határozottan nyugtatná a tudat, ha igen.  
//Ugyan Smile//
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Bradley Cooper
Hozzászólások száma : 56



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 23 Nov. - 12:17

Amikor Lara elhúzza a fejét, hátralép egyet, ezzel mutatva, hogy érti, és tiszteletben tartja.
- Rendben. Ezek szerint valami telepataféleség vagy? Egyébként a világ minden kincséért sem lennék öngyilkos, azok a bizonyos fények számomra a világ egyik leggyönyörűbb dolgai... bárcsak meg tudnám mutatni.
Visszasétál a hűtőig.
- Kérsz egy kólát, vagy valamit?

//Bocs a rövidért.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 21 Nov. - 17:44

- Igen. Én? - már majdnem rákérdez, hogy "elvitte a cica a nyelved?" mikor Ace odateleportál hozzá. Lara látja a saját szemével, de nagyon nehezére esik felfogni, hogy mi történik. Azért is, mert az egész elképesztően, ahogy egyik pillanatról a másikra a privát szférájában terem, és máris beszélni kezd. Méghozzá őszintén, lelkesen, döbbenten. Egyik váratlan, elképesztő, hihetetlen fordulat adja a kilincset a következőnek, csoda hát ha valahol elhagyta a fonalat a lány? Kicsit olyan ez, mintha egy harmadik szemlélődő bőréből nézné a történteket. Olyan távolinak tűnik minden, mintha ez nem is vele történne.
- Ace, én... - szabadkozni akar, és bocsánatot kérni amiért egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy felképeli a férfit, de belé fúl a szó amikor Ace megérinti, aztán meg is csókolja. Érzi, hogy vágyott már erre a férfi, és hogy halálosan komolyan mondott mindent ami az előbb elhangzott. De meg kell értenie, hogy ez a sok minden egyszerre most rohadt sok Larának. Imádná viszonozni azt a csókot, mégis kihátrál amíg még képes rá.
- Ezt most ne... - két kézzel túr a hajába, ahogy elfordul Ace-től. Közben azon agyal, hogy most merre tovább. Első körben jobbnak látja kidobni azt a banánt amit egészen eddig szorongatott. Eztán visszafordul Acehez, de a távolságot megtarja.
- Amikor először láttalak eltűnni a fényekben... mármint csak a fejedben tűntél el. Azt hittem, hogy öngyilkos akarsz lenni... Örülök, hogy tévedtem. - Lara most a legszívesebben a homlokára csapna, amint leesik neki egy újabb tantusz. Basszus! Mi mindennel verte még át saját magát?
Apropó átverések. - Van egy hírem! Nem vagyok pánikbeteg. Belátom, elég gyenge hazugság volt. Nem vagyok valami jó ebben.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Bradley Cooper
Hozzászólások száma : 56



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 21 Nov. - 16:15

Összevont szemöldökkel néz a lányra. Bevillan a rosszullét, ami így belegondolva akár képesség miatt is lehetett.
- Te... Te... - megrázza a fejét, mintha helyre akarná tenni a fogalmazóképességét.
Odateleportál a lány mellé, és mélyen a szemébe néz a kérdése után.
- Minden, amit mondtam, tettem és éreztem igazi volt. De egy bizonyos részemet sosem mutathattam meg neked. Egészen idáig. Most már azt hiszem, nem kell eltitkolnom semmit sem.
Már felfogta a dolgokat, de nem képes önmagától beszélni. Végigsimítja a lány arcát, és megcsókolja. Ez minden, amit tenni képes most, és amit már régóta újra meg akart tenni. Csak most szabadon teheti, úgy, ahogy az átlagemberek megtehetik. Most nem érdekes, hogy az a 3 fénygömb ott pörög körülöttük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 21 Nov. - 9:03

Inkább érzi, mint látja, hogy megjelent egy másik ember is a helységben. Ahogy felpillant, még éppen látja, hogyan foszlanak semmivé azok az ismeretlen-ismerős fények, és ölt alakot az ember, aki már nyitja is a hűtő ajtaját. Larában azért megáll az ütő egy pillanatra, mert most lát először embert alakot ölteni a semmiből, de igazán sokkot csak akkor kap, mikor megszólal az a csupa-hát-fickó és ő felismeri a hangját. Ace. Egyből beugrik neki, hogy tulajdonképpen mennyire haragszik rá, amiért már egy hónapja teljes hírzárlat van a pasas felől. Jó, rendben, pocsék randi volt, de ENNYIRE nem volt rossz. Vagy mégis?
Aztán ahogy Ace megfordul és nagyjából ugyanolyan ledöbbent képpel néznek egymásra, Larának leesik, hogy hol vannak éppen, mármint egy mutáns (de gyűlöli ezt a szót!) iskolában, és hogy Ace konkrétan a semmiből termett a hűtő előtt. Fényárban... A fények... Sose káromkodik, de most nagyon szeretne szentségelni, amint levont egy újabb következtetést is: megoldódott a fény-rejtély is.  
- Az most nekem is jól jönne... - mármint a sör, amit Ace keresett, de a mellékelt ábra szerint nem talált a hűtőben.
- Nos, remélem legalább a neved igaz volt. - olyan zavarba kerül, hogy felnevet már kínjában. Talán ha nem éppen most döntötte volna el, hogy tök lazára fogja venni ezt az egészet, akkor belátná, mennyire szánalmas már maga a próbálkozás is. - Már egészen megszoktam az Ace-t. - bólogat is hozzá, mert nagyon komolyan gondolja, de már kezdi kapisgálni, hogy nem fog menni az a fene nagy lazaság. Mondjuk sokat számít Ace viselkedése is. Lara könnyen alkalmazkodik.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Bradley Cooper
Hozzászólások száma : 56



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 21 Nov. - 6:40

Így késő délután már el lehet dönteni a napról, hogy jól sikerült-e vagy sem. Nos, a mai nap teljesen semleges volt, de talán rosszul kelt fel reggel Ace, valahogy nyomottnak érzi magát.
Fényvihar keletkezik a konyhában a hűtő előtt, és Ace jelenik meg, egyből kinyitva a hűtőt, oda se figyelve, hogy akár van is itt valaki.
- Sör, sör... - nézi végig a polcokat, majd amikor nem talál, sóhajt egyet. - Mit is gondoltam...
Persze meg is lepődött volna, hogyha talál egy üveggel. Inkább csak fáradtan becsukja a hűtő ajtaját, és éppen azon gondolkozna, hogy főzzön-e egy kávét, vagy inkább tényleg ugorjon el (you see what I did there) egy sörért, amikor megpillantja a pultnál ácsorgó nőt.
Nem hisz a szemének, csak tátott szájjal bámul, földbegyökerezett lábakkal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 20 Nov. - 18:43

::Ace és Lara::
Mindig is nyitott embernek tartotta magát. Amolyan felvilágosult mivan-hogyvannak, aki ha nem is a sajátja, akkor mások elméje és gondolata alapján elhitte, hogy ő aztán már tényleg mindent látott a világból. Erre tessék! Itt van egy iskolában, amit a... különleges diákok számára tartanak fenn. Nem úgy különlegesek, mint Lara, hanem igazán, tényleg mások mint az átlag emberek.
Ide fele jövet szembe jött vele egy kék és nagyon szőrös medve. Két lábon. Szégyelli, de nem tudta NEM megbámulni őt, és meg is illetődött annyira, hogy rossz folyosón forduljon el,  mire kiugrott elé egy leányka a tükörből. No az valóban ijesztő volt. Aztán ott van az az afro amerikai kislány a hófehér hajával. Lara nem tudja mire képes, de az ziher, hogy nem a kora miatt őszült meg a lányka. Az egyik férfi pedig, aki Xavierrel együtt kereste meg, no ő egy érmét forgatott a levegőben.
Lara most, hogy látja is mindezt, nem csak hallott erről az úgynevezett igazgatóktól... szóval most kezd kialakulni benne valami kisebbrendűségi komplexus szerűség, mert ha őt kérdeznék meg arról, hogy mi a képessége, akkor nem tudna felmutatni semmi látványosat, de még csak megnevezni sem tudná. Egyre csak villog a fejében az a vörös "FAIL!" felirat, ami azt hivatott jelezni, hogy mekkora hiba volt ide jönni. De már itt van, és jól tudja ő, hogy kíváncsibb természet annál, hogy most hazamenjen és beálljon a pultba. Igenis, ad egy esélyt a dolognak. Ebben állapodtak meg Xavierékkel is. Ennyi.
A lényeg a lényeg: ez az első nap az iskolában, Lara pedig -felfegyverkezve a kedvenc pax tollával, egy spirálfüzettel a jegyzeteléshez, egy fél liter ásványvízzel, no meg az új tapasztalatokkal- máris sikeresen eltévedt az épületben. Dacára annak, hogy kapott egy térképszerűséget a számára is bebarangolható helyekről, és körbe is vezették már egyszer. Tehát vagy tilosba tévedt, vagy nem figyelt eléggé, de tény, hogy most itt van a konyhában, és roppant szerencsétlennek érzi magát a baki miatt.  Kiveszi azt az összehajtott térképféleséget, amit a füzetébe csúsztatott, kiteríti a konyhapultra (fejjel lefelé, de ezt ő nem veszi észre), és miközben próbálja kitalálni, hogy merre van most, titkon abban kezd reménykedni, hogy felbukkan valaki aki a helyes útra terelgeti majd. Közben enged a gyümölcskosár csábításának: elemel egy banánt, amit meghámoz, majd majszolni a térkép tanulmányozása közben.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 31 Okt. - 19:15

Szabad helyszín, új játék kezdhető!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 31 Okt. - 13:39

Hát nem is, nem várható el, hogy valaki mindenkinek szimpatikus legyen, nekem pedig ez a stílus nem jön be, főleg már ott elvágta magát, hogy ezzel az álcás izével jött. Számomra nagyon is kiakasztó a dolog, lehet hogy ezt más jól viseli, netán kimondottan viccesnek tartja, sőt akár még jó taktikának is, de nálam egyik sem igaz.
- Rendben van, nem kárhoztatlak, de nehogy még meg is kellene sajnálnom téged a végén... - hát igen, akkor is nagyképűnek gondolom, ha nem is ismerem. Valahogy a stílusa, meg a hozzáállása, meg úgy általában nekem minden erre mutat rá. Főleg mert még csak azt sem ismeri be egyszer sem, hogy esetleg nincs igaza, vagy hogy nem kellett volna ezt a jófiú külsőt megjátszani, mert igenis nem volt valami szép húzás. Mindegy, nem fogok én foglalkozni vele, egyszerűen elkophatna már, hiszen kajálni jöttem, meg inni egy sört és nem igazán vágytam most bővebb társaságra. Attól, hogy valaki jól néz ki, még nem akar mindig másokkal tobzódni, igenis vágyhat időnként egy kis nyugis magányra és kész. A következő megjegyzése már meg sem lep, mintha tényleg csak végleteket lenne képes felhozni, és azt nem látná, ami a kettő között van.
- Jó ég... mert csak a pasik kefélhetnek kedvükre, a nőknek meg nem lehet, úgyhogy ha egyedül vannak, akkor már szívás is az élet? - komolyan nevetnem kell rajta. Meg úgy általában, ahogy megfogalmazza a dolgokat, és még ne nézzem nagyképűnek. Ez egyszerűen lehetetlen lenne, inkább kopna már le rólam, de komolyan. Ennyire veri a nyálát, miközben meg folyamatosan sértésekkel dobálózik.
- Csak az átverés, ha kicsalod valakinek a pénzét? Egyszerűen... váh... - komolyan már nem is tudok mit mondani, csak egyszerűen a kajámra figyelek, mert a végén még tényleg felidegesít annyira, hogy el találom törni a kaját, vagy valami mást. Egyszerűen minden egyes szava idegesítő, és nem sokáig fogom bírni, az pedig hogy ezek után még el is akar hívni valahova... te jó isten. Nem ettem meszet, hogy ilyesmire rá lehessen venni.
- Reménykedj ebben, de igazad van, ha nagyon felhúzol, akkor az se fog érdekelni, ha kirúgnak. - fordítom át kicsit a szavait. Nem vagyok pszichopata, de attól még legyen velem óvatos, mert ugyan nem akarok kihúzni itt a gyufát, de akkor sem fogom visszafogni magam, ha sokáig játssza még itt az eszét. Az hogy elmenjek vele bárhova is innentől már fel sem merülhet. Egyébként is késő van és kétlem, hogy jó néven vennék, ha csak úgy elcsatangolnánk a városba sötétedés után. Mégha meg is tudnánk védeni magunkat... én legalábbis.
- Hát jó, mondjuk, hogy hiszek neked. - rántom meg a vállam jelezve, hogy az se érdekel, ha nem tartja meg a szavát. Az a nagy helyzet, hogy őszintén szólva tényleg nem érdekel az egész, a képessége sem és ő sem. Nagy nehezen végre már tényleg úgy tűnik, hogy indulni készül. Ollé, el sem hiszem, hogy ez a pillant is eljön végre. Határozottan vártam már, mint valami csodás messiást ezt a pillanatot.
- Legyen szép estéd! - intek után, de persze hallani a hangomon, hogy ezt cseppet sem gondolom komolyan, de már nem is figyelek rá, a szendvicsem a lényeg és végre az az üveg sör, amit hoztam magamnak. Jó ég, de vágytam már egy kis nyugira, el sem tudja képzelni, hogy mennyire sokat jelent, hogy végre elkotródott, főleg hogy nem kellett neki sokáig könyörögni érte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 31 Okt. - 12:58

Nyilván nem várhatom el mindenkitől, hogy szimpatikus legyen számára a stílusom. Valami bölcs lány egyszer már megmondta, hogy csak egy bizonyos rétegnek jön be ez a stílus, és egy zárt közösségben nehezebb vadászni. Egy bentlakásos iskolában azért a lányok jobban odafigyelnek magukra, és bár szeretnek szórakozni, nem olyan libák, mint egy sima középiskolában, vagy diszkóban.
- Kamu... – Forgatom a szememet. – Azért már ne kárhoztass, amiről nem tehetünk. Mintha azt rónád fel, hogy nekünk szakállunk nő, nektek meg nem. Azt, hogy ki tereli róla a témát, vagy ki vállalja fel, szerintem értelmetlen most kitárgyalni. – Kétségkívül kicsit nagyképű vagyok, bár nem tudom, hogy miért gondolja ezt, hiszen tökéletesen barátságosan álltam hozzá, és azt, hogy az igazi arcom magabiztos, nem tudom, hogy milyen alapon veszi nagyképűségnek, hiszen nem sok szituációban látott eddig. Bár nem látok a fejébe, de lényegében ha valakit csak a szex éltet, az tipikus pasi, akit meg nem, az meg nem is pasi, ez nagyon csőlátás. Hallgatom az ostorozgatásait, miszerint még mindig nem tette túl rajta magát, hogy átejtettem, csak megvonom a vállamat. Valakinek bejön az, ha raknak plusz elemeket a hódításba, valakinek nem. Ha ő eleve nem vevő az ilyesmire, én nem ragoznám túl. Az is igaz, hogy nem kell jóban lennünk, a túlságosan népszerű alakokat előbb utóbb sokan is irigyelik, végülis az is elég, ha visszaköszön a folyosón, és nem fordul ki a légtérből, ha meglát engem. Együtt tudok élni a gondolattal, hogy nem vagyok az esete. Igazából ő sem az enyém, mert még nem tartok ott, hogy bárki is az esetem legyen, de nem egy olyan lenne az, aki ennyire békebírót játszik, és pálcát tör felettem.
- Jah, vannak egyedülálló nők, akik aztán majd azt veszik észre, hogy totálisan bepókhálósodtak ott lent, vagy hogy elment mellettük az élet. De szarok rá, nem az én bajom. – Nevetek vissza pimaszul, ez végülis nem nagyképűség, ha ő szidja a fajtámat, egy idő után már nem fogom vissza magam azzal, hogy csak mentegetőzöm. Akkor kapja ő is a pofájába a kis ribanc, ha már erről szól a játék.
- Én nem gondolnám átverésnek, hiszen nem a pénzedet csaltam ki, csak játék volt, de majd jól megjegyzem magamnak, hogy neked csak az felel meg, ha pontosan a szádba rágják az igazságot. – Immár háttal vagyok az ajtónak, de még mindig indulásra készen.
- Biztos vagyok benne, hogy ha igazán bántani akarnál, akkor nem akadályozna meg olyan kis apróság, hogy kirúgnak. Remélem legalábbis, hogy nem vagy valami pszichopata. – Mosolyodom el most egészen őszintén, és a hajamba túrok. Visszasétálok a pulcsiért, amely vélhetően a kukában fogja végezni, kidobom majd a rosszemlékű ruhadarabot, csakis a győzteseket tartom meg.
- Azért, mert szoktam tartani a szavamat. Ha ezzel a képességgel csak a lukrafutás lenne a célom, akkor nem mennék bele egy kis színjátékba, hanem pásztáznék valami hülye kis cafkát, aztán kész. És látom, hogy neked milyen sokat számít, hogy nő vagy, akkor bármilyen furcsa is, tiszteletben tartom. Eskü. – finom mosoly játszik az ajkaimon, pillantásom derűs, mégis komoly a hangsúlyom. Egyébként kétségkívül az én képességem jelen állás szerint inkább szemétség, mint ártalmas, emiatt nem is igazán szokták annyira ellenőrizgetni mint azt, aki tűzgolyókat dobálgat. Mindenesetre egész értelmes stílusban utasít el végül, pedig láttam a szemében a habozás szikráit, annyira azért mégsem lehetek rossz nála, ha ennyire fel tudom bosszantani, de mégis esélyt latolgat.
- Semmi gond, majd legközelebb. Nem álcában. – Bólintok, és immár tényleg kilépek az ajtón. És egy hatalmasat tüsszentek, allergiás lehetek a teveszőrre. Tetves pulcsi, csupa átok!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 30 Okt. - 10:17

Nem igazán tetszik a stílusa, akkora az arca, hogy csoda, hogy befért az ajtón, arról már nem is beszélve, hogy átvert, amit nem veszek jó néven senkitől sem. Ez a legnagyobb hiba, e mellett egészen eltörpül ez a tenyérbemászó jellem, ami persze idegesít, de még lehet hogy el is viselném más környezetben. Itt viszont... ez mégis csak egy iskola, elvileg azért vagyok itt, hogy valamiféle normálisabb életet éljek, vagy mi. Nem hiszem, hogy túl sokáig képes leszek rá, maximum ha időnként lemegyek egy kicsit tombolni a városba, de ettől függetlenül itt a falak között viszonylag megpróbálok magamhoz mérten normálisan viselkedni. Tudom ám az is lenni, és összességében nem is vagyok rossz kislány, csak hát szeretek szórakozni és nem mindig ismerem azokat a bizonyos határokat.
- Kamu... minden pasi ilyen, csak épp vannak akik ezt felvállalják, vannak akik viszont nem, és olyan is akad, aki e mellett még iszonyú nagyképű is. - igen, rá célzok, ez azt hiszem egyértelmű. Egyébként meg tudom én, hogy vannak olyan pasik, akik nem nyomulósak, de kár lenne tagadni, hogy attól még a fejükben mi zajlik le, ebben maximum az térhet el az átlagtól, aki véletlenül valami elfuserált módon aszexuális, vagy efféle. Ha valaki nem néz meg egy lányt nyíltan, akkor megteszi titokban és ezt mégcsak nem is mondanám hibának, mert engem aztán egyáltalán nem zavar, inkább jelen helyzetben a stílus, ami ehhez társul, no meg a kezdeti kis átverés, ami már alapból kiverte nálam a biztosítékot.
- Hülyeség, nem ítélek el senkit, tőlem aztán mindenki olyat lehet, amilyen akar, de azt nem fogadom jól, ha valaki azzal nyit, hogy átejt valami kis színjátékkal. És amúgy sem vagyok köteles mindenkivel jóban lenni. - hát naná hogy nem. Annyi a lényeg, hogy jól viselkedem itt, nem az, hogy mindenkivel puszipajtások leszünk. Azért túlzásba igazán nem kéne esni. Egyébként is, ha nagyon barátokra vágyom, akkor majd szerzek, sőt ha pasira vágyom, akkor is megoldom. Nem kell nekem egy ilyen nyomulós, nagyszájú alak, annyi tuti.
- Képzeld vannak egyedülálló nők is, akik nagyon jól érzik magukat a bőrükben, a munkájuknak, vagy a szórakozásra élve. Lehet, hogy ez ösztön, de sokkal könnyebben elnyomható, mint ami bennetek van. - nem hiszem, hogy meg tudna győzni. A nők mindig is jobban tudtak alkalmazkodni, ha nem kapja meg az alfáját, hát megoldja majd máshogy. Viszont ha egy pasi pár hétig nem kapja meg az adagját... egy idő után elrobban az agya, vagy szimplán idegbeteg lesz. Ez egyszerűen tény, kár úgy csinálnia, mintha nem így lenne. - Akkor esetleg békén is hagyhatnál végre... nekem nem jön be, ha átvernek. - rántom meg a vállam és őszintén szólva nem tartóztatnám, ha végre elhúzna. Azért jöttem ide, hogy egyek egy szendvicset és megigyam a becsempészett sört, igazán nincs ahhoz ihletem, hogy hallgassam, ahogy beszólogat, meg a nagy életelméleteit osztja meg velem. Őszintén nem érdekel, meg amúgy is én szoktam magamnak válogatni, nem fordítva.
- Miért ne vágyhatna néha bárki a magányra? Vagy akkor már normális társaságra... - vágok vissza azonnal, fel sem veszem igazából a kis bóknak minősülő elszólást. Egyáltalán nem veszem jó néven azt, hogy jó csajnak ítél meg, mégha ezt tudom is magamról. Főleg, mert tisztában vagyok vele, hogy ez mit is jelent egy ilyen pasinál, csupán a külsőségeket. Én szeretek vadászni, nem préda lenni, az nem igazán az én pályám, szóval most sem jön be igazán ez a felállás. Inkább szépen felvázolom neki, hogy mit is tudnék vele kezdeni, de persze még erre is célozgat. Nem hiszem, hogy tényleg örülne neki, ha a képességemet a kedvenc kis testrészén próbálnám ki. Még az se tuti, hogy utána össze lehetne foltozni, hogy rendesen működjön és egy ilyen macsó a szerszámja nélkül... teljesen összeomlana, és én úgy sajnálnám... jah.
- Milyen előzékeny vagy... gondolom amúgy is tisztában vagy azzal, hogy én nem is tehetem meg, mert simán kirúgnának miatta, te viszont úgy is megnézhetsz bármit, hogy arról senki sem tud. Már miért is hinném el, hogy csak úgy visszafogod magad? - karba fonom magam előtt a kezeimet, miután az utolsó falatot is lenyeltem a szendvicsemből. Igazán nehéz elhinni, hogy csak úgy háttérbe szorítja a kis képességét és még véletlenül se nézi meg, hogy mi van a ruhám alatt. Hogy zavarna? Nem igazán érdekel, hogy ki lát ruha nélkül, maximum az a kellemetlenebb, ha nem adsz rá engedélyt és úgy teszik meg. Azért arra lehet, hogy felkapnám a fejem, meg hát... nem kell feltétlenül eltörnöm a karját, ha ilyesmivel próbálkozik és a tudomásomra jut. Bőven elég betörni az orrát, azért csak nem vágnak ki, ha egyszerűen megvédem a jogaimat. Már-már úgy tűnik, hogy menni készül, de mégsem... jó ég! Az invitálása viszont határozottan meg lep. Még hogy mindezek után valahova menjek el vele? Komolyan meg van húzatva?
- Ne haragudj, de nagyon jól meg vagyok és a szobatársam tuti hiányolna, ha csak úgy eltűnnék, meg amúgy se hiszem, hogy az éjszaka közepén csak úgy el lehet csatangolni innen. - megrázom a fejem. Nem, ez nekem nem volt megfelelő felvezetés ahhoz, hogy bárhova is elmenjek vele, egy kicsit sem. Fél perce még arról volt szó, hogy eltöröm a karját, most meg menjünk együtt kaszinót robbantani, a tetejében persze illegálisan, amikor elvileg azért vagyok itt, hogy ne csináljak marhaságokat? Erre pont itt rángatnak bele mindenfélébe... hát gratula professzorkám, jól sikerült összeválogatni a diákságot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 29 Okt. - 20:12

Természetesen nem minden lány olyan liba, hogy hagyja magát átverni, aztán még boldogan omlik a kreatív csábító karjaiba. Egykoron én is úgy kezdtem, hogy a bókokkal próbálkoztam, aztán amikor beleuntam ebbe az időszakba, akkor csak játszottam velük, afféle megközelíthetetlen jégcsap pasiként, de egy idő után ez is egysíkú. Ma már nincsen állandó taktikám, amihez kedvem van, azt alkalmazom, végülis már teret engedek a másiknak is, hátha ő tud hatással lenni rám, amitől érdekesebb helyzetek alakulhatnak ki. Ha mindig mindenki magát adná, akkor nagyon vicces helyzetek alakulnának ki, hiszen az emberre mindig hatással van az adott környezet, amit belénk neveltek, a bálványaink képe, amit másoktól ellátunk, tehát olyan, hogy magát adnia valakinek, szinte nem is létezik. Igazából azt sem tudom elképzelni, hogy ő vajon milyen lehet igazán. Amit mutat, az alapján egy erős személyiség, aki nem hagyja, hogy irányítsák, manipulálják, de az is lehet, hogy ez csak egy félős, megbántott kislány álcája, aki a képességét használva próbál visszavágni, miután kemény falat épített ki maga köré. A személyisége titkokkal övezett, varázslatos, nem csoda, ha a sértésekre csak mosolyogni tudok. A visszavágásaim mindazonáltal nem maradnak el, és nem az ember vagyok, bocsánatot kér bármiért is. Vállalom a tetteim súlyát, még ha életre szólóan alakulnak tőle majd a kapcsolataim.
- Azt azért tegyük hozzá Jill... hogy nem minden pasi ilyen. Én igen, de attól még ne bánts automatikusan sok milliárd pasit.  – Hunyorítok, nem szeretem az általánosítást. Kétségkívül a nemem ösztöne nagyon ősi, de miért kell ezt felhánytorgatni? A kakas is arra él, hogy minél többször leteperje a tyúkot. Lehetőség szerint mindet. Attól még vannak igenis szép kapcsolatok, még ha nem is én alakítom ki őket. Az állát felszegi, ereje nem csökken, jó régen élhet már burokban. Talán valójában is ilyen, és szó sincsen megbántottságról.
- Átmenet? Te talán nem végletes vagy? Általánosítasz, elítélsz mindent, ami nem olyan, mint amilyenek te megálmodtad. Ennél keményebb véglet talán nincsen is. – Bólintok, és nem sértésnek szánom, hiszen pillantásom végülis elismerésről árulkodik. Sokkal szívesebben beszélgetek egy komoly lánnyal, na ameddig a beszélgetésről van szó, mert az agyatlan fruskákkal szerencsére nem kell ilyesmire pazarolni az időmet, mert csak a hajamat tépném. Mondjuk lány barátaim meg nem igazán vannak, hiszen legtöbbször nem ilyen irányban terelődnek a dolgok, úgyhogy számomra is meglepő, hogy nyilatkoznom kell az elképzeléseimről. Fiú barátaim meg pláne nincsenek. A magánsuliban jól megkergetett néhány vadbarom sportoló, mert a helyi kocsmából egy este leforgása alatt sikerült öt helyeske bigét ágyba vinnem a közeli motelben, majd a bár tuti csaja is hajnal tájra hozzám került. Vannak, akik mindezt annyira nem tudták értékelni. Hát bocsánat, nem fogom vissza magam, megteszem, mert megtehetem, ugyanakkor valami izmos kopasz testőr nem ártana mellém, mert megvédeni kevésbé tudom magam, maximum az átlátással tudom, hogy mikor jönnek, de az meg inkább menekülés. Viszont egy testőr állati hülyén festene mellettem csábítás közben. Mintha valami gazdag hülyegyerek lennék, akinek farka és pénze van, de semmi több. Okés, ott a franciabox, de az inkább egy-az-egy elleni küzdelemre készít fel, konkrét szabályokkal, és egy utcai harcban torkon ragadnak, szarnak a szabályokra.
- Nem kell alfa... hát jó, de majd fog. Évezredek óta így működik a nő. Látod, ugye milyen rossz általánosítani? – Kérdezek vissza halvány mosollyal, hogy enyhítsem a szigorú nézést. – Fogjuk rá, hogy igazad van, én meg ilyen vagyok. Számomra az egész egy nagy játék, valakinek bejön, de nem várom el, hogy mindenkinek. Ha ez nem a te asztalod, hát teszek rá. – Mondom ki a valóságot. Azt akarta, hogy magamat adjam, hát tessék, ez vagyok én, egy sármos, ám felelőtlen pasi. Megvolt az esélye, hogy olyan csajt találok éjszakára, aki részt vesz egy jó kis dugatonban, de ha nem, hát nem ezen múlik, még az is lehet, hogy második vadászkörre indulok némi kajálás után. Ellenben amíg itt vagyok, megtisztelem azzal, hogy nem küldöm el az anyjába, mert mindentől függetlenül nem akarom elvágni magam egy életre. Hátha később mondjuk egy hármasban lenne benne. Talán ezért akadt ki, hogy nem hoztam magammal egy másik csajt. Háh, de szép álom.
- Őszintén szólva... – Csalfa vigyor. – Nem. Biztosan én vagyok a kretén, de egy magadfajta jó csajból bárhol is van, azt nézem ki, hogy társaságot keres. Tévedni emberi dolog, de néha még velem is megesik. – Rántok egy lehelletnyit a vállamon, hiszen megint a két végletet említi. Mindkettő én vagyok, és mégis egyik sem. Szórakozóhelyekre ritkán járok, mert nem hallani a másik hangját a nagy zenebonában. Ha nagy ritkán betévedek, akkor beülős halk zenés helyekre, ahol életbe léphet a sármom. Diszkóban leginkább kiszemelek valami mutatós, de butának tetsző csajt, és villámtámadással rabolom magammal. Nekik menni szoktak a panelből felépített sablonkérdések, bókok. Mondjuk nem is túl kielégítőek, de hát engem ez köt le, hobbi és élvezet egyszerre. Aki meg szendvicsre vágyik társaság helyett, azt ha nem is sajnálom, de nehezebben értem meg. Mint a heroinfüggők, akik nem vágják, hogyan lehet valaki tiszta. A képessége félelmetes, azt meg kell hagyni, de ha vállaltam azt, hogy mutánsok között keresek magamnak kihívást, úgy kell nekem. A legtöbb képesség emberfeletti, nem várhattam azt, hogy olyan csajba botoljak, akinek nincsen szüksége alvásra. Most, hogy átgondolom, ő lett volna számomra az eszményi szexpartner. Fene! Egyébként tudom én, hogy nem tudna bántani engem, mert azonnal repülne, de egy bizonyos szint felett meg ha arra fogná, hogy csak meg akarta védeni magát a zaklatástól, nehezen mosnám ki magam, főleg, hogy a kórházban feküdnék ki tudja meddig.
- Biztosan eléggé. De inkább nem kockáztatok. Nem használjuk egymás ellen, ezt tudom ajánlani. Borzasztó nagy a kísértés, de gondolom neked jobban. – Kacsintok most egészen kedvesen, tudom, hogy kiprovokáltam, hogy így bánjon velem, de már nincsen visszaút. Ráteszem az ujjaimat a kilincsre, és tényleg ideje, hogy békén hagyjam, de még azért utoljára belém rúg. Tehát visszafordult pofival válaszolok neki.
- Kétségkívül szoktam tudni, de hidd el, egy idő után már... nem biztos, hogy érdekel. A saját szórakozásomat rontom el. Többször használom olyasmire, hogy átlássak falon, csaljak pókerben, ilyesmik. Mit szólnál hozzá, ha bankot robbantanánk Peekskill-ben? Van ott egy helyi kis kaszinó. Muris lesz. Erre nem lehet nemet mondani. Vagyis lehet, de én fizetem a sört. Naaa...? – immár nem sármosan nézek rá, ez végülis nem randi, hiszen láthatóan elvágtam magamat nála, de éjszaka van, biztosan unatkozik, ha nem tud aludni, és szendvicsezne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 27 Okt. - 10:30

Hát én nem tudom, hogy eddig milyen lányokkal futott össze, de furcsa, hogy van olyan, aki nem akad ki azon, ha ilyen szinten átverik, vagy szórakoznak vele. Nekem legalábbis sok, mi a francért nem volt képes bejönni és egyszerűen magát adni? Ezek után ne várja már tőlem, hogy lelkesen a nyakába ugrok, hogy milyen marha jó színész. A jó francokat... eszem ágában sincs, szépen kenje csak a hajára, amit csinált és még finom vagyok, mert nem ordítom le a haját, hogy ilyesmit nem csinálunk mással. Egyébként is nekem is van egy érdekes stílusom, de nem szokásom úgy tenni, mintha nem ilyen lennék, nem veszek fel álcát, hogy átverjek valakit. Én ilyen vagyok, és ha valakit így érdekelek, akkor igen ha nem, akkor pedig nem.
- Na ugye... erről beszélek. - szegem fel az állam magabiztosan. Ennyire azért tisztában vagyok a pasikkal, és kár lenne úgy tenni, mintha nem így lenne, de legalább igazat ad, mondjuk hogy ez egy jó pont neki. - Jó ég, tényleg nem vágod, hogy van átmenet is? Hallod te, amit mondasz? - szóval van a gagyi srác stílus, meg ez az ajtóstul ront az ágyba duma? Semmi átmenet? Fura a fickó, annyi szent. Amikor leveszi a pulcsiját igazából oda se nézek, mostmár direkt. Eszem ágában sincs elismerni, hogy akár csak kicsit is jól nézne ki, mert ez a stílus minden illúziót, amit a külsejével kelt lerombol. Nem vagyok én egy visszafogott kislány, de attól még idegesít, amit csinál, valahogy az ilyen pasik soha sem jöttek be.
- Képzeld el nem mindenki van így ezzel, nekem aztán nem kell semmiféle alfa. - kétlem, hogy minden nő arra gyúrna, hogy találjon valami tökéletes pasit. Én egyszerűen csak szeretek szórakozni és kész, nekem az bőven elég, maximum megválogatom, hogy kivel teszem ezt, mert azért bárkivel eszem ágában sincs. És még ezek után is tovább folytatja, amikor próbálom a szendviccsel elvonni a figyelmemet. Csak azért nem hagyom faképnél, mert én voltam itt előbb és nehogy már nekem kelljen új helyet keresnem, mert a fickó pont ide lyukadt ki a kis álcájában.
- Az fel sem merül, hogy csak megennék egy szendvicset és esetleg nem vágyom semmiféle lúzerre, vagy macsóra? - őszintén szólva most nem kerestem a társaságot, meg amúgy se szoktam én rámászni elvont alakokra. Az a röhej, hogy ha normálisan az elején magát adja, vagy ha mondjuk egy szórakozóhelyen találkozunk, akkor ebből még valami kis szócsata is lehetett volna, amiből ki tudja mi sül ki, de így...? Eszem ágában sincs elfogadni, amit csinál. A képességemet gond nélkül megmutatom neki, de persze hogy jön az újabb egyértelmű célzás.
- Hát nem tudom mennyire ordítaná, ha a legkedvesebb részedet törném el... - szökik fel kicsit a szemöldököm. annyira még én se vagyok aljas, és persze a kezét se törném el, hiszen akkor tuti, hogy azonnal kivágnának innen, amit pedig egyelőre még nem kockáztatok meg. Mondjuk, hogy el vagyok, vagy legalább egy ideig, szóval... meghúzom magam viszonylag. Láthatóan indulni akar... végre! De aztán mégis megáll, nem kegyelmez, pedig határozottan örülnék neki, ha elhúzna végre. Az istennek se történik meg ez, szóval kénytelen vagyok még elviselni, és amikor megszólal. Oké, az határozottan meglep.
- Aha... szóval ezért ilyen nagy az arcod, mert már mindig előre tudod, hogy mit találsz a ruhák alatt. Bravó... állati tuti képességed van. - egyszerűen csak megrántom a vállam. Nem vagyok szégyenlős kislány, hogy teszem azt zavarban legyek, mert akár rajtam is alkalmazhatta a kis képességét, ha egyáltalán igazat mondd és ez nem megint egy kamu duma. Egyszerűen csak lehuppanok szépen a székre és eszegetem a szendvicset, mintha még csak nem is érdekelne, hogy még mindig itt áll az ajtóban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 27 Okt. - 9:30

A legtöbb lány nem szokott ennyire kiakadni, ha játszom vele egy cseppet, ez a csajszi viszont nagyon felháborodik. Talán itt kéne hagynom, ha ekkora igazságérzete van, mert totálisan nincsen vele tisztában, hogy az egész élet egy nagy labdadobálgatás a két különböző nem között, inkább értékelnie kéne, hogy valaki még plusz energiákat is mozgósít. A karbafont kézre, összehúzott szemre nem tudok komolyan magamba szállni. Miután a múltját nem ismerem, csak vállat vonok, anélkül, hogy rosszul érezném magamat. Nem tudom, hogy őt milyen pasik szokták megkörnyékezni, hiszen elég kihívó a külseje, de azok alapján, amiket mond, kellőképpen nagy az egója, hogy többségüket le tudja pattintani magáról. Látom, hogy nagyon ráncolja a homlokát, talán ilyesmi elképzeléseik voltak annak idején a texasi cowboyoknak, amikor egy vadkancát kellett betörniük. Nagyon nagyon hasonló dolog lehetett.  Kérdés, hogy nekem van-e kedvem ilyesmivel foglalkozni. A kihívás inkább az, ha egy éjszaka három könnyűvérű lányt csábítsak az ágyamba, nem pedig egy ilyen kis ficánkoló apácát. Mert nagyon úgy viselkedik, mintha ez valami felháborító tény lenne. A fejemet ingatom, a hangszínem pedig nem változik.
- Akkor is a farka vezérelné... – ismételem, aztán elhúzom a számat, mintegy igazat adva a kis szexisnek. – Mondhatjuk, hogy igazad van, de mint mondtam, ennek is meg lehet adni a módját. Ha átverésnek érzed, hogy ha valaki nem ront ajtóstul az ágyba... – Vetem rá ismét a pillantásomat, ám ezúttal nem mosolyodom el – Akkor ennyi. Mindenki máshogyan éli az életét, van akinek bejön, hogy nem egyből a bugyit akarják letépni róla, hanem van némi tánc is. – Levetem a pulcsit, mert itt bent rohadt meleg van, alatta meg egy normális ac-dc-s póló van, ami tényleg a saját stílusomat idézi. A franciaboxtól kicsit izmosan szálkás vagyok, még ha nem is totálisan kigyúrt. A póló alól a mellkasi résznél valami tetkó sejlik ki. – Ösztönről beszélsz, mintha nálatok nem úgy lenne, hogy megtalálni a csodaszarvast, aki majd az alfátok lesz. Ugyanerről szól, csak más megközelítésben. – Megropogtatom az ujjaimat, aztán ismét meghúzom a sört. Igen, valóban alkoholmentes, de mindegy, az alap malátaízt megadja. Végigfuttatom szemeimet a csodás vörösszőke tincseken, végülis egész kedvemrevaló lenne, ha nem akadt volna ennyire ki. – Tapló macsó? Szívi, azért ne sértegess. Sem tapló nem vagyok, sem macsó. Egy kis játék volt, ha nem a te világod, akkor keress magadnak valami tényleg lúzert, akit ostorozhatsz, mert én csak az ágyban leszek a rabszolgád, ahova meg nem vágysz. – Kacsintok, de már nem ellenállhatatlanul, csak szemtelenül, viszont felállok, amikor a képességéről beszél, nagyon is kíváncsivá tett. A könyvem már esik is szét, ezen őszintén elámulok, bár nem ijedtem be. – A keményebb dolgoknál nem a karomat kellett volna említened. – Döntöm oldalra a fejemet, majd hozzáteszem. – Tehát ezért ilyen nagy a szád, akkor ölsz, amikor csak akarsz... – Némileg cinikusra vált a hangom. – Le vagyok nyűgözve... – Rázom meg a fejemet, most ez nekem lett kissé sok... – Hihetetlen, hogy ilyeneket beengednek ide... öcsém... – Vágok át a konyhán, ráteszem a kezemet a kilincsre, de nem nyomom le, a kérdése visszatart. – Nos... ha tudnád, akkor már a karom bánta volna, úgyhogy... De tudod mit? – Pillantok vissza a vállam felett, egy kis időre még szórakozott mosoly jelenik meg az ajkamon. – Átlátok... bármin. Szó szerint bármin. – Szembefordulok vele, és csúfondáros mosollyal nyújtom előre a karomat. Ha eltöri, akkor úgy kirúgatom innen....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 27 Okt. - 7:15

Azért lássuk be nem vagyok hülye, apám eleget járatott iskolába ahhoz hogy megeddzék az agyam és az elején azért még ment is, hogy alkalmazkodjak ahhoz, amit kell. Persze nem tartott a végtelenségig, főleg ahogy az ember kamaszodik akkor is lázad, ha nincs mi ellen, nekem viszont határozottan volna. Amikor viszont lekerül róla a szemüveg, és egészen megváltozik az arckifejezése... jó, azért kissé meglepődöm. Karba fonom magam előtt a kezem és úgy fordulok felé kissé összehúzott szemmel. Határozottan nem szeretem, ha átvernek. Egyszer vertek át úgy igazán és abból baromi rosszul jöttem is, szóval kissé láthatóan mérgesen pillantok rá.
- Ügyes? - azért még megpróbálom nem értelmezni a kézenfekvőt, mintha csak nem is tudom... nem lenne igaz, pedig a hangja is más lett. Rohadt kis... hát nem mondhatni, hogy kellemes jelzők szaladnak át a fejemen, főleg az önelégült kis mosolyt látva az arcán. Őszintén szólva, hogy mindezek után mennyire omlanék az karjaiba? Leginkább maximum csak a plafont omlasztanám rá, az az, amit tényleg megérdemelne. A következő szavak már szinte értelmüket is veszítik és legszívesebben hátat fordítanék neki, hogy elhúzzak innen, előbb mondjuk a fejét szétverve a nála lévő kis könyvecskét.
- Baromság, ha mindenki zsákban járna, a pasikat, akkor is a farka vezetné, ez tény... kár hülye dumákkal terelni. - rázom meg a fejem és tényleg így is gondolom. Szerintem az egész kamu, nem hinném, hogy ha nem öltöznénk szépen, akkor hirtelen az alapvető ösztön elszállna. Látom, ahogy előveszi a minden bizonnyal alkoholmentes sört, hiszen ez mégis csak egy iskola, és hozzá félre is tol a hűtő elől. Nem érdekes, a nagy része már meg van, annak ami kellett, még benyúlok mellette a sajtért, hogy összedobhassam a szendvicsemet.
- Mert ez a két végleted van? A szánalmas kis lúzer, meg a tapló macsó? Gratulálok... - nem igazán jön be a pajkos vigyor, az a típus ez a srác, akinek még úgy is szívesen az arcába kenném a szendvicsemet, hogy egyébként tényleg baromi éhes vagyok, de még így is megérné. Arra már csak a szememet forgatom, hogy milyen alpári stílust vág le a szénsav hatására. - Jó ég! - nehéz elképzelni róla, hogy bárki is a karjaiba omlana csak azért, mert elereszt egy mosolyt, ha egyszer a stílusa ilyen. A neve nagyon nem is érdekel, majd megjegyzem, ha akarom, vagy direkt úgy teszek, mint aki elfelejtette.
- Ez nem tipp játék, és senkinek sincs az arcára írva, hogy mire képes. De mondjuk gondolom olyasmi lehet a képességed, hogy az átlagosnál nagyobb az önbizalmad... aztán időnként, remélem gyakran jól pofára esel. - amikor viszont azt mondja, hogy szentképűnek nézek ki... hát nem tudhatja, hogy ezzel elég durva pontra tapint, szóval egész vékonyra szűkül össze a szám és nem sok híja van, hogy nem keverek le neki automatikusan egy pofont. Talán csak azért ússza meg, mert a kezemben van a szendvics. Viszont ha már ennyire kíváncsi, akkor megmutatom én neki, hogy mit tudok. Elég csak oda néznem és egy picit rákoncentrálnom, hogy a drágalátos kis könyve egy pillanat alatt repedjen ketté és immár két külön álló darabban heverjen ott, ahol hagyta.
- Keményebb dolgokkal is megy, mint mondjuk... a karod. - fenyegetek? Hát naná, állatira idegesít, hogy ekkora az arca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 26 Okt. - 21:20

Túlságosan okos ez a csaj, erre nem számítottam. Amilyen kis szexis, azt hittem, hogy túlságosan a külsejével van elfoglalva, de úgy általánosít, mintha nem öltözne kihívóan. Egy ideig még hagyom szánakozni, főleg hogy csak úgy döfköd a szavaival. Nem baj, én is fogom még, csak más módon szurkálni. Láthatóan vívódik, hogy megenyhüljön-e rajtam, de nem, túlságosan is karizmatikus, domináns. Talán pont ez teszi jó csajjá, de lehet, hogy pont ettől veszélyes. Az általánosítást hallva finoman elmosolyodom, és leveszem a szemüveget. Az álarcom, mint valami illúzió, szép lassan hullik rólam, és már csak az ocsmány öltözék jelzi, hogy játék volt csupán.
- Akkor ügyes voltam, nemigaz? – Duruzsolom, és gyakorlatilag magamat veregetem vállon, hogy sikerült a megtévesztésem. A szemforgatása, amit az előbb rám vetett, annak szólt, amit előadtam, ebből látszik, hogy valójában a csajok azok, akik a keménységre hajtanak, mert végül a karomba szokott omlani mind, amikor bejön a csábításom. De ez... lehet, hogy nehezen adja majd magát. Talán nem is baj.
- Minden pasi.. – ízlelgetem a szavakat, aztán alig észrevehetően bólintok. – Hát mi másra... És minden csaj tudván ezt megjátsza magát, mintha nagyon is ellenezné, de ott a smink, a frizura, a dekoltázs. Így aztán rohadtul nehéz másra hajtani... Jill. – Felállok, és félretolom őt a hűtő elől, hogy kivegyek magamnak is egy sört. Gyakorlott mozdulattal nyitó nélkül ütöm le róla a kupakot, és meghúzom anélkül, hogy arébb lépnék. A vadasparkos, stoppolós dologra már nem is válaszolok, bőven elég, ha a múlt jótékony homályába vesznek.
- Jobban értékelted volna, ha hozom a szokásos macsó dumát, hogy rázd a segged bébi? – Kérdezem pajkos vigyorral, és ismét beleiszok az üvegbe. Félrefordítva a fejemet aprót büfögök, a szénsav hatása. Nem kérek elnézést, csak vidáman nézek vissza. – Mellesleges Sebastian. És hogy mit tudok...?  - Kérdezem kajánul, és immár visszaülök az asztalhoz. Felrakom a lábamat, nem számít, hogy béna cipő van rajtam. Egy egyik kezemben az üveg, a másikkal az államat simogatom. – Na mit saccolsz? – Kiváncsivá tett, hogy mit néz ki belőlem. – A tiéd... valami bosszúállós szarság? Nagyon kis szentképűnek nézel ki... – Mosolyodom el lehelletnyit, és azon tűnődőm, hogy vajon nem fog-e elhúzni, hogy kiderült a turpisság.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 26 Okt. - 21:03

Hát persze, hogy első körben zavar a srác, hiszen állati kis nyominak tűnik és nem sok mindent tudok kezdeni a helyzettel. Én nem ehhez szoktam, kifejezetten zavar, hogy itt van, és az elején máris határozottan ellenséges vagyok vele, csak később próbálom magam legalább egy kicsit visszafogni. Biztos nagyon kis szerencsétlen lehet, nem kell még nekem is belerúgnom egy nagyot nem? Majd lesznek még bőven, akik megteszek ezt helyettem.
- Talán azért, mert úgy viselkedsz, mint valami kis anyámasszony katonája, és úgy nézel, mintha még nem láttál volna senkit. - jó ég, hogy a francba legyek egy kicsit is kedves valakivel, aki ilyen? Aki ennyire... rémesen unalmas és még nyavalyog is? Nem is értem, hogy engedhettél el ebbe a suliba, vagy hogy milyen képessége lehet. Kiröhögném, ha mondjuk valami pusztításra lenne képes, akármennyire is bántó lenne, mert kb. úgy fest, aki akkor is sírva fakadna, ha véletlenül eltapos egy bogarat. Szánalmas!
- Minden pasi arra hajt... ez szimpla ösztön, amit úgyse tudtok elnyomni magatokban, ennyire egyszerű. De az a könyv tuti, hogy nem fog segíteni. - ehhez továbbra is tartom magam, és ha egy kicsit rosszabb napom lenne, akkor kikapnám a kezéből és lazán kivágnám az ablakon, hogy aztán valahol az udvaron kereshesse meg a virágágyások között, vagy mit tudom én. Most komolyan be akarja adni nekem, hogy nem akar leakasztani valami csajt, miközben pont erről olvas egy könyvet? Anyám... mintha bármilyen könyvből megtanulhatná, hogy ne legyen ennyire merev és parás, mint most.
- Jill. - vetem oda én is a nevem, aztán tényleg megpróbálok legalább egy kicsit csevegőre váltani, de újra csak nyafogás jön, meg valami vadasparkról dumál nekem. Csak lazán szemforgatok. - Vadaspark? ki a franc kíváncsi egy vadasparkra? Én valami érdekesről beszélek, tuti menő szórakozóhely, vagy egy puccos parti, amire be lehet lógni. Vadaspark... - majdnem el is nevetem magam, de inkább a szendvicsemre figyelek, mert totál megálltam vele és mostmár tényleg éhes vagyok. Lassan összedobálom a részeit és enni kezdek, ledobva magam az egyik kósza magasított székre.
- A buszjegy meg... hát légy kreatív! Nehogy már egy busz álljon az utadba, bár aki vadasparkba vágyik... - megcsóválom a fejem, és újabbat harapok a szendvicsből.
- Na és mit tudsz? - pillantok rá újra leplezetlen kíváncsisággal. Tényleg érdekel, hogy egy ilyen kis nyomi mire lehet képes. Nem nézek ki belőle túl sok mindent, nem tehetek róla. Lehet, hogy... gyorsabban olvas, mint az átlag, vagy fene mód okos, de ezekkel mi a francra lehet jutni? Na ugye... semmire.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 26 Okt. - 15:18

Nem igazán vagyok éhes, nem az vonzott ide, egyszerűen csak az unalom levezetése.  Ha Alice-nek legalább vezetékes telefonja lenne, nem unnám szarrá magam, de azt mondta, hogy ő tudja a birtok számát, majd keres engem. Fasza. Addig pedig maradnak ezek az érdekesnek cseppet sem mondható hétköznapok. A tankönyveimbe mindenféle kikötözős pornós képeket szoktam csempészni az órákon, és miután másnak nincsen olyan képessége, mint nekem, senki nem tudja, hogy mit is nézegetek „útközben”. A folyosón elhaladó lányok közül már végezte vagy kettő az ágyamban, de most nem szándékozom őket megismételni. Kit így, kit úgy csábítottam el. A konyhába érve tehát megpillantom a kiscsajt, aki már ránézésre is fanyalog. Ez tetszik, legalább jó az álcám. Hogyan tudnám lenyügözni, hogyha eleve ahhoz szokott, hogy menő pasik turkáljanak a bugyijában? Bizonyára unalmas, és kiszámítható lenne. A csajból egyébként is valami olyan szexepil árad, ami különleges az én világomban, hiszen bármikor bárkit láthatok, anélkül, hogy tudna róla, most viszont a saját magam érdekében nem vágyom ilyesmire. Az arca kellőképpen vonz, a többit pedig hozzáképzelem. Mekkora jutalom lenne képesség nélkül kihámozni a kis cuccaiból... Az arcom ennek megfeleően bárgyú kis mosolyt tükröz, ez végülis az eljátszott énnek köszönhető, és miután pasi vagyok, simán hihető  is a dolog.
- Én nem néztelek. – Rázom meg a fejemet, és roppantmód zavartnak tetetem magamat. Aztán nagyot sóhajtok, fejcsóválok, mintha nem is érteném a nőket, és visszasüppedek  a könyvbe, közben pedig félhangosan nyögöm ki. – Nem tudom, hogy miért ilyen velem mindenki. – Panaszosan nyávogós vagyok, a hangjára viszont ismét felnézek. Egy pillanatig integencia tükröződik a szememben, mintha azt mérlegelném, amit sugalni próbál, és magamban jót nevetek. Még egy csajt sem sikerült leakasztani? Hát legyek sablonpasi? Egy robot, aki ugyanazt teszi, mint a többi? Baromság. – Miből gondolod, hogy én arra hajtok? – Kérdezem a nyilvánvaló butaságot, hiszen könyvem címe már elárult. Kisfiús mosolyra húzódik a szám, mint aki nem is feltétlenül egy barátnőt, inkább valami anyáskodós nagylányt akar maga mellé. Szipogok, mintha könny gyűlt volna a szemembe, és egy asztmapipát húzok elő némi turkálás után a zsebemből. Nagyot húzok belőle, valójában csak mentolos levegő van benne, nem gyógyszer.
- Uncsi, szerintem is... Tobby vagyok... – Elkerekedik a szemem, és bólogatni kezdek, ahogyan beszél. – New York messze van ugyan, de van egy halál jó vadasparkja, ahol barom nagy kigyók vannak. Csak olyan drága a buszjegy, hogy stoppal jutnék oda. Anyáék alig kaparták össze azt a minimális adományt, hogy idevegyenek. Állami iskolába jártam. – Döntöm oldalra a fejemet, és rákönyökölök.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 26 Okt. - 14:54

Nagy nehezen végül csak eldöntöm, hogy mit is akarok, előpakolok a konyhapultra egy pár szelet sonkát, sajtot, majonézt, és még sikerül valahol a hűtő aljában egy paradicsomot is lelnem. Egész jó lesz így, szóval már csak össze kell dobni azt a szendvicset, kipakolni egy tálcára, aztán átvágtázni a nappaliba és mondjuk bevágódni a tv elé és megiszogatni a sörömet valami jó film mellett. Hátha adnak valamit ilyenkor, elég késő van ahhoz, de ha más nem, akkor megelégszem a hírekkel is, vagy... majd csak találok valamit, nem kell előre agyalni ezen, mert csak csalódom, ha kiderül, hogy itt vidéken két csatornát fognak, aztán oszd be, vagy menj el moziba, ha többre vágysz. Viszont a gondolataimat hamar megszakítja az, hogy nyílik az ajtó és egy finoman szólva is... hát nem is tudom, hogy mi a szó a srácra, aki bejön. Talán még értelmesen is kinézhetne, de ez a nyomorék pulcsi, meg a szemüveg... atya úr isten! Ziher, hogy valami vallásos szülőkkel megáldott ki nyomorult, aki még a saját képességétől is fél, meg úgy általában az egész világtól... rühellem a vallást. Apám az volt, és minden ilyen kis nyomi őt idézi fel bennem, amit baromira nem értékelek. Így automatikusan felszökik a szemöldököm és kicsit fel is horkantok a szóismétlés hallatán.
- Ki ne essen a szemed... anyám! - jó ég, miért egy ilyen kis lúzerrel sikerül egy helyre keverednem? Ha ennyire zavarban van és egy ilyen szánalmas kis könyvet olvasgat, akkor mi a francért nem húz el a könyvtárba? Az ilyeneknek ott a helye nem? Egyáltalán nem az én nyakamon, az nagyon nem tetszik. Naná, hogy látom a könyv címét is, és az egész röhejesnek tűnik így első ránézésre is.
- Ugye tudod, hogy az ilyen marhaságok nem fognak neked egy csajt se leakasztani? - nem lepne meg, ha még csak dolga se lett volna soha nővel, az egész srác úgy néz ki, mint aki eddig elzárva élt valami isten háta mögötti lepusztult kisvárosban és csak álmaiban vágyakozik arra, hogy valaki olyan szóljon hozzá, mint én, és ne azért, mert le akarja oltani. Megeshetne rajta a szívem...? Talán, de ez meg se fordul a fejemben. Jön a következő csevegést indító kérdés, amire csak felsóhajtok egyet. Legyek vele legalább egy kicsit normális? Na jó... kicsit.
- Jah, pár napja, de elég uncsi a hely. Az a terv, hogy minél több időt töltök majd a városban, bár az se valami nagy cucc. El kéne ruccanni New Yorkba, na ott tényleg pörög az élet. - és igen, a hétvégi programom már meg is van. Majd kérek kimenőt, vagy... nem, csak elmegyek. Lehet, hogy észre se vennék, csak meg kell dumálnom a szobatársammal, hogy ne köpjön be. Egész egyszerű nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 25 Okt. - 21:43

Csodálom, hogy nincsenek itt börtönőrök, a végén még igaza lesz annak a két fazonnak, hogy ez nem is igazi börtön, hanem afféle elvonó azok számára, akik hasonlóak, mint én. Nem leszokni természetesen, hanem mint valami anonim közösség, összezárva élni. Nyolc hónap, eddig szól a dekrétum, kivéve, ha előbb kirugatom magam. Azt azonban Xavier leszögezte, hogy nem fog kirúgni, ha vandálkodom, vagy bármi szándékosságot érzékel, csakis akkor kerülök ki innen, ha végigviszem a kurzust, vagy a többiek nem tudnak együtt élni velem. Éppen ezen vagyok, ám nagyon nehéz végigvinnem a kirugatásomat, amikor meglátom, hogy bentlakók nagy része lány, méghozzá a szemrevaló kategóriából. Lehet, hogy a poén kedvéért felpróbálok valami okulárés könyvmolyt, hadd legyen sikerélménye, de Alice néni (a nénin mindig röhögök) azt mondta, hogy talán az életben egyszer akkor lennék igazi pasi, ha nem játszanám a macsót. Akkor marad a szuperhős kiállás? Felőlem... Élni fogom a playboyok gondtalan életét, végülis a várost és környékét nem hagyhatom el, de kimehetek körülnézni, ha itt már nagyon unnám magamat. A hónom alá vágok egy könyvet nietzsche-től, felpattintok egy szarukeretes szemüveget, teveszőr pulcsi, mustárszinű nadrág, és elindulok körülnézni. A szerepjáték nem esik nehezemre, de csakis magányos prédákkal kisérletezem, ha hiénafalkát találok, messze elkerülöm, mert reflexből röngtenezném őket, és akkor alig lenne pár másodpercem elrohanni a wc-re, hogy kiverjem, mert ugye a késztetés. Jó alaposan meg vagyok mosakodva, hogy ne nagyon lehessen érezni rajtam a dögös illatot, sima tusfürdőszag árad belőlem, a hajamat viszont bűn lett volna lenyalni, az amolyan Beckam-féle kakadúsan felállós. Frissen vagyok borotválva, ahogy benyitok az első helységbe, amely „szembejön”. A konyha. Hát éhes nem vagyok, de talán lesz itt társaság. Egyből szemetalálom magam egy csajjal, aki éppen a hűtőt fosztja. A röngten elmarad, ismerjük meg a pácienst. Ha lelövöm a poént, akkor totálisan semmi értelme az egésznek, mert még megdugom a konyhakövön. Akkor a beteg telepata gyógyegér megnyomkodná az anyamat valami buzeráns elektrosokkal, és persze ki sem rúgna. Tehát bájmosolyt öltök fel, a középső ujjammal esetleg szögbe tolom a szemüveget, és megköszörülöm a torkomat, mint egy herélt fajdkakas.
- Hoppá-hoppá. Ugye nem zavarlak, ugye? – Szóismétlek rendesen. Túljátszom. Ha kurva okosnak akarok tűnni, ez nem jó út. Inkább delejesen vigyorogva ülök le a sarokba, és nyitom ki a könyvet, odakoccantva a fedelet az asztalhoz, hogy pontosan lehessen látni a címét: A Lélek rejtelmei, avagy a nők misztikuma. Néha zavartan felnézek, és úgy teszek, mint aki éppen vihogni készül, ezért állandóan szemlesüt. – Te is most érkeztél? De klafa... – Döntöm oldalra a fejemet, és a számat mozgatva futok végig a sorokon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 25 Okt. - 21:14

Szóval ez egy iskola, szabályokkal, meg mindenféle idegesítő kötöttségekkel igaz? De az még nem jelenti azt, hogy mindent muszáj betartani, azaz meg lehet próbálni kicsit... alakítani azokon a szabályokon. A suliban nincs alkohol, ez rendben is van, de attól még én ha tudok szerezni, akkor hozhatok be magamnak mondjuk egy üveg sört nem? Az azért nem olyan nagyon tömény, hogy totál kiüssön és ezért valakinek is problémát okozzak. Szóval... egy sör csak belefér az életbe, szóval ott lapul a táskámban, amikor belépdelek az ajtón, miután remekül szórakoztam az egyik kiskocsmában North Salemben. Nem jelent gondot a mai napig sem, hogy meghívassam magam egy italra, így igazából az az egy üveg sör már több lesz, mint ami még jó nekem, de ez nem nagyon zavar. Egy picit már most is be vagyok csípve, de csak éppen alig, ettől még beszámítható vagyok és nem megyek neki az ajtófélfának sem, mert mondjuk nem állok rendesen a lábamon. Maximum egy kicsit a megszokottnál is jobb a kedvem és ha ez lehetséges, akkor az átlagosnál is lazább vagyok. Ez csak nem olyan nagy bűn. Belépdelek a konyhába, mert őszintén szólva egy kicsit megéheztem, meg egyébként is... nem viszem fel a sört a szobámba, mert netán még valami nyápic szobatárs be találna köpni. Nem hiszem, hogy örülne neki, ha mondjuk egy kicsit hatni próbálnék rá, hogy ne csináljon ilyen butaságot.
Kicsit megigazítom a a felsőmet, ami egyébként egy lila testhezálló háromnegyedes ujjú darab kellemes dekoltázzsal. Alul egy sima farmert viselek, kényelmes kis cipővel. A farmerdzsekit csak eldobom a konyhapultra, aztán behajolok a hűtőbe. Kéne mondjuk egy szendvics, késő van, szerintem már kilenc is lehet, szóval a vacsiról ziher, hogy lekéstem, de azért nem szólhatnak rám, mert kicsit kipakolom a kaját a hűtőből igaz? Kenyeret láttam a polcon, azzal nem lesz gond, de azt még ki kell találnom, hogy mit pakoljak bele. Mondjuk egy kis sonka jó lesz, meg egy szelet sajt, majonéz a tetejére... vagy simán használjak sajtkrémet és akkor a majonézt hagyjam ki? Netán a sonka helyett valami mást? Nem is tudom... ezt jól át kell gondolni, mégis csak valami igazán tuti szendvics kell ahhoz, hogy aztán leguríthassak rá egy fincsi üveg sört.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Konyha   Szomb. 7 Szept. - 10:08

Teljesen, mintha otthon lennél, azzal a különbséggel, hogy kicsivel több minden van itt. Két nagy hűtőszekrény, három nagy kenyereskosár, polcsor, ahonnan bögréket, poharakat, tányérokat vehetsz le, két nagy tűzhely, az egyik teljesen közhasználatra, a másik - ez méretéből is látszik - arra, hogy az ebédet, vagy vacsorát főzzék meg az egész társaságnak. A kisebb tűzhely melletti pulton néhány kotyogós kávéfőző, cukor, teafilteres szekrény, apró, kihúzható polcokkal, mindre ráírva, milyen teafű található benne, teatojás, szűrő. Előkészítőasztal, a fiókosszekrényben evőeszközök, egy másik pulton friss gyümölcs kosárba kirakva, valamint egy nagyobb fagyasztóláda. Itt annyira nem szokás a lebzselés és ücsörgés, így székből is csak elvétve akad két-három, de kifejezett asztalka nincs. A székek bátran húzhatóak, pakolhatóak akár egy előkészítőasztal, akár egy pult elé, ha valakinek mégis itt támadna kedve beszélgetni, vagy helyben fogyasztani egy csésze jó erős feketét.

írta James "Logan" Howlett





   
Trust me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Konyha   

Vissza az elejére Go down
 
Konyha
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
 Similar topics
-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Földszint-