we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:34

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Konyha
by Wilmer Murtaugh
Pént. 30 Márc. - 10:33

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 28 Márc. - 14:50

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Szer. 27 Dec. - 14:06

Top posting users this month
Emma Frost
 
James Hurley
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

  Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 43
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 30 Márc. - 10:33

Jean & Wilmer

Jean végig annyira hitt a sikerünkben. Nekem voltak kétségeim, az utolsó pillanatig hihetetlennek tűnt még az is, hogy egyáltalán kint vagyok, illetve ha nem is hihetetlennek, de időlegesnek. Arra számítottam, hogy utolérnek, megtalálnak. Szökési kísérletről nem tudok, korábban meg se próbálták vagy aki megtette, azt eltüntették. Hinni akartam, Jean sokat segített. Szavakkal, nézéssel. A jelenlétével. Mikor a kertben várakoztunk, azt éreztem a legnehezebbnek. Rábízni magam valakire. Semmit nem tehettem, csak várnom kellett. Egy kenyeret majszolgattam, mikor megérkezett...valami. Én nem láttam, a lány szólt. Megdöbbentem, milyen technológiájuk van. Láthatatlan repülő! Felmásztunk és mintha a semmibe vezetett volna a kötéllétre. Sikerült? Tényleg? Vagy csak álom...
És most itt vagyok a birtokon, épp melegszik a finom illatú marhasültet, amit bekészítettek nekünk. Szeretném megismerni az ittenieket. De Jean a legfontosabb. Leülök mellé az asztalhoz. Körülnézek. Amióta itt vagyunk, nem szóltam egy szót sem, csak nézelődtem. Már a repülőn is. Ez egy új világ. A világ új nekem.
- Drága Jean, nem is tudom, hogy köszönjem meg. A szabadságot... Jól vagy? Most már jól vagy, ugye?
Tudott pihenni, talán be is aludt. Már nem figyeltem rá, mert tudtam, hogy a repülőn biztonságban vagyunk. Megfogom a kezét, ha engedi.
- Ez a hely csodálatos! Az első hely, az első olyan emlékem, ahol nem kell menekülni, nincsenek őrök, nincsenek rácsok.
Elérzékenyültem, megremeg a hangom és a szám széle is. Mégis elmosolyodom. Jeant nézem. Mint egy kishúg, aki az eszével segített a nagy erős bátyjának. Ő is erős, megmutatta a kapuval, mégis így érzem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 28 Jún. - 17:48


Jake & Carrie-Ann




Talán nem kellene ilyesmivel foglalkoznom, de mégis arra jutok, hogy jobb, ha fújom a tésztát, ha ő is azt teszi. Akkor valószínűleg meleg. Mármint forró. Azt én is érzem, hogy meleg, azt viszont nem, hogy annyira, hogy az fájdalmat okozzon, így aztán nem tudom, hogy fújni kell. Hiába tudja, hogy ilyen vagyok, még sem akarom, hogy e miatt furcsán nézzen rám mondjuk, mert azért ennek is meg van az esélye. Nem ismerjük még egymást eléggé, nem tudom hogy áll hozzám, ha forró ételt eszegetek, miközben ő lassan halad, mert amúgy megégetné a száját. Nekem is megégeti persze, csak hát olyan gyorsan rendbe jön, hogy nem érzek miatta semmi furcsát, érdességet mondjuk, vagy hasonlót.
- Ott nagy közös fürdő volt, mint amilyenek itt vannak? - legalábbis gondolom. Itt sincs fürdő minden szobához. Gondolom a tanároknak van, vagy netán néhány X-mennek, de az átlag diákoknak közös helyiségeik vannak. Nekem nem gond, nem vagyok vészesen szégyenlős, főleg most már. Az elején azért furább volt a dolog, a közös zuhanyzó más lányokkal, de mostanra már megszoktam. Főleg, hogy a tavalyi incidens után rengetegen el is kerültek úgyhogy nem volt gondom vele, hogy nagy tömegben kell tisztálkodnom.
- Az úgy jó megközelítés. Biztosan nehéz élete volt. Azt mondják általában akkor nem tudja az ember kezelni a képességét. - ahogy hallottam, hiszen nekem nincs ilyen gondom. Én az enyémet tudom. Az egyik mondjuk teljesen spontán, de a képességekre hatni már jó ideje tudok, és nem kell nagyon küzdenem vele. Nem véletlenül talált meg Angel pont engem tavaly. Én voltam alkalmas arra, hogy megtegyem, amit akar, mert képes voltam blokkolni egy egész szigetet, vagy legalábbis azt a részét, ahol a mieink tartózkodtak.
- Nagyon finom lett, ügyes vagy! - mosolyogva bólintok egyet, újabb falatot tolva be a számba, szigorúan fújás után. Persze figyelek arra, hogy ő mikor hagyja abba, mert akkor már valószínűleg én is ehetek gond nélkül, mert mondjuk már csak szimplán meleg a vacsi és nem vészesen forró. A másik kérdés már talán kicsit zavarba ejtőbb, így már picit torok köszörülve válaszolok neki egy zavart szemlesütés kíséretében. - Igen... máskor is főzhetsz nekem, kapsz rá engedélyt. - igyekszem én is elviccelni a dolgot, hiszen valószínűleg ő is annak szánta, csak volt egy kicsit másabb felhangja is a dolognak, amivel jó eséllyel nem igazán számolt. - Na és mi lesz a következő vacsin a menü? - mert hát remélem megismételjük majd, akár valami desszert is lehetne, bár mondjuk most is feltúrhatjuk a hűtőt, hátha van netán fagyi, vagy valami. Persze nem illik mások készletét megdézsmálni, de esetleg valamikor pótolhatjuk, vagy ha amúgy sincs a dobozon név, akkor hátha akárki ehet belőle.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 21 Jún. - 19:17

Gyakran elgondolkozom azon, hogy mi lett volna, hogy valaki engem is örökbe fogad. Hogyha nekem is szerető családom lenne, hogyha lennének testvéreim és ilyesmi. De a helyzet az, hogy férfiasan viselkedek és gondolkozom erről a dologról, és nem izgat. Nem zavar. Nem hiányzik.
Természetesen, ha tudnám, hogy milyen focizni, vagy baseballozi az öcsémmel, ha tudnám, hogy hogyan lehet a legjobban felidegesíteni a nővéremet, és utána elvennék tőlem ezt, akkor hiányozna. Tényleg. De jgy, hogy fogalmam nincs erről... Így egyszerűen csak megvonom a vállamat. Ann-nek jó. Nekem nem. Ez van.
A témából ami igazán megfog az az, hogy elég sokan vannak testvérek, sokan élnek egy házban és hogy vajon... Jut elég fürdőszoba mindenkinek? Elég röhejes kérdés, szinte várom, hogy a lány totálisan hülyének nézzek. Egy árva srácnak tényleg ennek kell az első kérdésének lennie egy ilyen témában? De úgy tűnik, hogy Ann nem néz hülyének, vagy csak nem mutatja ki, de egyszerűen válaszol a kérdésre. Vigyorogva, bólogatva hallgatom, majd a végén elnevetem magam.
- Hát igen. Itt is sokan vagyunk, de azért itt ki lehet bírni - vonom meg a vállam.
- El se kezdem ecsetelni, hogy az árvaházban milyenek voltak a fürdések. Ne is menjünk bele, mert éppen eszek. - vigyorodom el, látványosan megfújva a tésztát. Mesélek egy kicsit a szobatársaimról és megemlítem az új srácot, aki prinokinézises képességgel bír. Ann-nek hamar leesik, hogy miért is rakták hozzánk, hogy mire is gondolok.
- Ja. Bár eddig szerencsére még nem volt problémánk vele. Azt mondta, hogy akkor gyullad be, ha felidegesíti magát. Mi inkább nem piszkáljuk, úgyhogy... - vonom meg vigyorogva a vállamat.
- Na? Milyen? - kérdezek rá kíváncsian, a tésztára bökve. Tényleg érdekel, hogy ízlik-e neki.
- Megtartasz? - vigyorodom el és mielőtt végiggondolhatnám a mondatot, már kis is csúszik a számon. Öhm... Basszus.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 1 Jún. - 16:29


Jake & Carrie-Ann




Nem igazán akarom, hogy rosszul érezze magát és az első szavak után rá is jövök, hogy talán ez lesz a vége. Neki nincs családja, nekem viszont van egy csomó testvérem, szerető örökbefogadó szüleim... Ez biztos nem lehet neki valami jó érzés. Ez a kis vacsi pedig túl jól alakul ahhoz, hogy szándékosan rossz érzéseket akarjak kelteni valakiben, akit még szimpatikusnak is találok. Mégis úgy fest, hogy nem akad ki tőle, vagy csak nem mutatja ki, hiszen mosolyog, sőt még el is neveti magát, ami mindenképpen jó igaz?
- Oh hát... nagy a ház végül is, de persze azért volt elég baj, főleg amikor a nővérem már sok időt kezdett el bent tölteni, aztán a fiútesóink nem viselték annyira még úgy se, hogy két fürdő van, de meg lehet szokni. A reggelek káoszosak kicsit, vagyis azok voltak régebben. - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiszen elmúlt, én már nem velük élek, mert nem vagyok olyan, mint ők. Nem vagyok átlagos és nekik erről fogalmuk sincsen. Valahogy nem merem elmondani, hiszen eleve örökbefogadott gyerek vagyok és bennem van a félsz, ha tudnák, akkor nem tudnák kezelni és inkább kitennék a szűrömet. Az igazi családomat elveszítettem, nem szeretném őket is. Persze látom azért rajta, hogy valahol mélyen nem lehet neki ez a téma olyan kellemes, ezért nem is akarok bővebben belemenni, ő pedig kétlem, hogy kérdezne, főleg hogy kiderül van egy bátyja, ami még inkább meglep, de tuti, hogy nem épp az a vidám és ide való téma. Majd talán egyszer mesél róla, ha alkalomhoz passzolónak ítéli meg.
Lassan közben lehuppanunk szépen, hiszen kész a haja és valami isteni az íze. Én persze gond nélkül elkezdem enni, csak akkor állok meg, amikor látom, hogy ő még vár, sőt még fújja is. Kicsit azért zavartan köszörülöm meg a torkomat. Nem érzem a fájdalmat, és ha meg is égetem a nyelvemet, se perc alatt elmúlik, de mégis csak illene nem befejeznem, amíg ő még el se kezdett rendesen enni. Szóval próbálok az első két villányi után megállni és figyelni arra, hogy ő milyen tempóban eszik. Talán nem kellene, de megszoktam már, hogy alkalmazkodom másokhoz, meg aztán valószínűleg úgyse tudom elrejteni az igazat, hogy én simán ehetnék, de az úgy akkor is furán venné ki magát.
- Hogy ha tüzet csinálna, akkor eloltsd? - kicsit azért elkerekedik a szemem, hiszen elég fura egy dolog lenne ez így. Szegény srác, ha folyton attól kell tartania valamit feléget, vagy hogy valaki pofán lövi vízzel csak úgy nyugtatás céljából... - Azért az jó, ha van egy legjobb barátod, vele gondolom mindent megbeszélhetsz és... ő mire képes? - kíváncsi is vagyok és hát nem akarok csendben ülni, amíg próbálom tartani vele a ritmust, mást én nem kezdem el fújni a kaját, azt hiszem az már tényleg túlságosan átlátszó lenne, hiszen nekem nincs ilyesmire szükségem.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 29 Május - 22:14

Kiderül, hogy Ann-nek vannak még tesói. Még hozzá nem is kevés, hiszen elég nagy család, számos testvért sorol fel. Csak döbbenten pislogok,majd el is nevetem magam és megcsóválom a fejem.
-Azanyja. Kemény. - vigyorgok. Nem nagyon tudok ehhez mit szólni, fogalmam nincs, milyen lehet egy ilyen nagy családban élni. Egyetlen egy kérdés jut eszembe:
- És nem zsúfolt? - bukik ki a számon a kérdés, majd elnevetem magam.
- Mármint érted, van elég fürdő meg ilyesmi? - vigyorgok. Azonban ha kicsit mélyebben a szemembe néz, láthatja a furcsa szomorúságot is. Igen, Ann-nek nagycsaládja van. Én is örülnék ennyi testvérnek.És még az sem zavarna, ha negyed óráig kellene tartogatnom a pisimet, mert valaki éppen befoglalja a fürdőt. Eszembe jut a bátyám is, de nem igazán tudom, hogy akarok-e beszélni róla. Talán majd később. Nem akarom elrontani a hangulatot és a jó kedvet azzal, hogy "Ja, amúgy nekem is volt egy bátyám, csak meghalt. Pech, mi?" Szóval inkább csak megrázom a fejemet és nem válaszolok erre, csak Ann-re nézek. Hogyha tud olvasni az arckifejezésemből, akkor talán megértheti, hogy esetleg majd később fogok neki erről mesélni.
Lassan elkészül a vacsora, és habár a vacsora lényege az étel, úgy gondolom, hogy a főzés része izgalmasabb volt. Most derül ki az,hogy tudunk-e beszélgetni. Bár eddig is beszélgettünk, de azért egy vacsora mellett csak más. Nem lesznek olyan közbeszúrt mondatok, hogy "Add ide a sót", vagy hogy "Közben reszeld már a sajtot." Kiveszem az ételt, kiszedem a tányérra és figyelem, ahogy gőzölög. Ann kérdésére titokzatosan elmosolyodok.
~Ha szeretnéd, üres lesz bébi~ jut eszembe egy gondolat és nagyon remélem, hogy nem ül ki az arcomra, ami átfutott az agyamon.
- Hát... Két sráccal lakok együtt. Az egyik Zeno, ő jó fej, ő a legjobb haverom itt a suliban. A másik srác kicsit zárkózott, és kicsit piromán, úgyhogy eléggé tartunk tőle. Lehet, hogy miattam rakták be őt hozzánk. - vigyorodom el,majd a villámra tekerek egy adag tésztát és fújni kezdem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 29 Május - 21:37


Jake & Carrie-Ann




Meglep a reakciója és nem is tudom mire vélni. Persze nem kérdezek rá, hiszen nem szeretném, hogy akár csak kicsit is rosszul érezze magát valami miatt. Ez a vasi most arról szól, hogy jó a kedvünk és jó esténk van akár randi, akár nem. Ha ez a Jason téma számára kellemetlen, akkor eszem ágában sincs felemlegetni. Nekem viszont nem olyan nehéz a családomról beszélnem, hiszen szeretem őket. Bár örökbe fogadtak, de ez nem számít, hiszen velük nőttem fel, olyanok, mintha tényleg az igazi családom lennének.
- Elég sokan. A szüleim... szerettek volna mindig is nagy családot. Két öcsém van és két bátyám és egy nővérem. A legidősebb bátyámat örökbe fogadták, mint engem, de a többiek ők saját gyerekek, kivéve a legkisebb öcsémet. Elég sokan vagyunk. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Remélem, hogy e miatt nem fogja magát rosszul érezni, vagy megy el esetleg a kedve, azt nem szeretném, tényleg nem. Kedves fiú és tudom, hogy ő azért család szempontjából nincs olyan jó helyzetben, mint én, úgyhogy biztosan nem szeretne nagyon arról hallani, hogy nálam milyen idilli a helyzet. A halk megjegyzésére azért kicsit meglepődöm, hiszen arról volt szó nem ismeri a családját, most meg mégis a bátyját emelgeti?
- Ezt hogy érted? - még az előtt csúszik ki a kérdés, hogy inkább mégis csak elhessegeti a témát. Ha jól sejtem, akkor nem érinti jól, és nem kellene feszegetnem túlzottan, így végül megrázom csak a fejemet bocsánatkérő arckifejezéssel, hogy ha nem akar, akkor tényleg nem kell beszélnie róla. Ahogyan végül azt sem mondja el, hogy randizott-e már és ha nem, hát miért, pedig kedves srác, nem gondolnám, hogy még nem volt köze senkihez sem, főleg amilyen bátran nyújtogatja felém a sajtot.
- Oh, biztosan! - bólintok egy aprót, csak akkor kerekedik el kicsit a szemem, amikor egyértelművé válik, hogy mi lenne a megkezdett, de be nem fejezett mondat vége. Leheletnyit sikerül elpirulnom, főleg hogy az előbb még az ujja félig a számban volt... na jó, épp csak szinte alig, de mivel nem magasról ejtette be a sajtot a számba, azért mégis csak volt ott fizikai kontaktus.
- Akkor addig mesélj mondjuk... nem is tudom, a szobatársaidról. Vannak? - biztosan egészen más lehet fiú szobában lakni, mint lányban. Jó persze tudom, hogy milyen fiútestvérekkel, de gondolom egy ilyen bentlakásos suliban lakni fiúkkal egész más történet. Lestem már be a testvéreim szobájába, de a bátyáim azért egy kor után már annyira nem értékelték a bejárkálást. Az ember egy idő után vágyik a magánszférára nemtől függetlenül.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 25 Május - 18:40

- Áh... - legyintek és el is fordulok kicsit. Szégyellem, hogy Jason ilyen közel áll hozzám? Igen, lehet. végtére is egy erős, határozott férfi vagyok, nincs nekem szükségem másra. Egyedül is meg tudok állni a lábamon. De azért néha jól esik vele beszélni, vagy meginni egy sört.
Szóba kerül az örökbefogadás is, és megjegyzem, hogy bizonyára Ann-nek egyszerűbb volt ez az egész, mert cuki, szöszi kislány volt. Semmi bántó szándék nincs bennem ezzel a kijelentéssel, tényleg nem sértésként jegyzem meg ezt, egyszerűen én ezt gondolom. Mikor a lány megjegyzi, hogy az egyik öccse kis rosszcsont, de imádnivaló, meglepetten nézek rá.
- Nocsak, van öcséd? Ráadásul több is? Hányan vagytok testvérek? Ők is örökbe fogadottak? - teszek fel megannyi kérdést. Látszik rajtam, hogy tényleg kíváncsi vagyok ezekre a dolgokra. Testvér. Na jó.
- Nekem egy bátyám van. Volt. Elvileg... - csúszik ki a számon a mondat, és látszik rajtam, hogy tök el vagyok gondolkodva, és talán nem is fogtam fel, hogy mit is mondtam. Végül felnézek a lányra, majd megcsóválom a fejem és legyintek.
- Mindegy, nem érdekes. Mesélj te! - dobom be a sütőbe a tésztát, aztán kíváncsian pislogok a lányra. Amíg ő mesél, elgondolkozhatok azon, hogy egyáltalán el akarom-e neki mesélni az infókat, amiket megtudtam a bátyámról. Mit is? Hogy volt, meg hogy most már nincs. Nem túl sok...
A beszélgetés kicsit furcsa irányt vesz és a randikra terelődik a szó. Kiderül, hogy még egyikünk sem randizott úgy igazán. Persze én is lógtam már csajokkal, smároltam is, de úgy igazán romantikus randin nem voltam még. No nem mintha ez olyan romantikus randevú lenne. Amíg sül a tészta, addig a sajtot eszegetjük - egymás kezéből. Kicsit furcsa lépés, ám én nem érzem annyira zavarban magam, mint a lány. Látszik rajta, hogy megdöbbent és pislog néhányat, de végül elfogadja a felé nyújtott sajtot az ujjaim közül. Elvigyorodok és biccentek.
- Remek. Remélem a tészta is ízleni fog. Szerintem lassan kész is van. - kukkantok be a sütő ablakán, majd kinyitom és egyből megcsap minket a tészta finom illata.
- Ahh. Spontán org... - kezdek bele, de elharapom a mondatot és inkább be sem fejezem. Vigyorogva köszörülöm meg a torkomat és veszem ki a tálat.
- Bona petit! Vagy mi... - vigyorgok és szedek a már előkészített tálakra egy-egy adagot. A lány elé tolom, egy tésztát szúrok a tésztába, majd leülök és megkavarom a sajátomat, hogy kicsit hűljön.
- Asszem még van pár percünk csevegni, mielőtt neki kezdünk. Még a végén leégetjük a nyelvünket és... baj lesz - nevetem el magam és megcsóválom a fejem. Hát igen, ha így forrón esszük, akkor biztos nem tudjuk használni a nyelvünket...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 26 Ápr. - 16:07


Jake & Carrie-Ann




- Azért az látszik, hogy fontos neked, kicsit több lehet, mint edző. - mosolyodom el. Hiába, hogy gondolkodnia kellett neki, hogy ez a Jason kis is neki, vagy hogy milyen kapcsolatban állnak, de úgy gondolom, ha csak egy edző lenne, akkor azért ez nem lett volna ilyen nehéz kérdés. Meg aztán ha jól sejtem akkor azért határozottan sok mindent megbeszél vele, nem csak mint edző találkoznak időnként, ez azért mégis csak más kapcsolat lehet, több ennél.
- Végül is igazad van, vagy van, aki magasabb és hosszabb a karja. - talán van a hangomban egy leheletnyi bizonytalanság, de nem igazán szoktam ellentmondani másoknak. Alkalmazkodásban kiváló vagyok és egyébként is van abban ráció igazából, amit mond. Persze neki nem csak hosszabb a karja, de gondolom maximum csak rásegít a dologra és nem pedig mondjuk úszás helyett teljes mértékben a képességével hajtja előre magát. Az azért csúnya dolog lenne, de ilyesmit nem nézek ki belőle és gondolom úgy azért nem is lenne meg túlzottan nagy sikerélménye, tehát értelme se lenne. Biztosan nem csak az érem, vagy a jutalom a lények, hanem maga az elismerés is és az elismerés akkor az igazi... ha igazán megérdemled.
- Pedig a fiúkkal sincs baj, az egyik öcsém igazi rosszcsont, de én nagyon szeretem. - persze jól esik az is, amit mond, de valahol rossz érzés, hogy csak azért volt könnyebb dolgom, mert cuki szőke kislány voltam és ő meg azért maradt egyedül, mert nem. Ez olyan nem fair. Akkor viszont csak még inkább odafigyelek rá, amikor tovább szövi a szavait és kiderül a kis titok, amit még nem mondott el senkinek sem és annyi... édes dolog, hogy őrület!
- Hát ez nagyon... cuki ötlet. Rendes tőled, hogy ilyesmire gondolsz és biztos vagyok benne, hogy az a fiúcska, aki majd a választottad lesz nagyon szerencsés lesz veled. - oh hát azt hiszem rendesen csillog a szemem, talán még kicsit el is pirulok a túlzott lelkesedés miatt, de tényleg így gondolom, hogy valami állati édes egy ötlet. Neki rossz volt és akar segíteni valakinek, hogy neki ne legyen. A legtöbb árva gyerek inkább önző és mivel nem sok mindene volt, szeretne többet, ez azért nagyon ritka, láthatja rajtam, hogy nagyon tetszik az, ahogyan gondolkodik.
- Még... nem igazán. Tudod én elég nehezen értem meg a... célzást, vagy hogy mondjam. Lehet, hogy már volt olyan, aki el akart hívni randira, csak nem... tudtam. - tudom, hogy ez hülyén jön ki, de nem vagyok olyan, mint a legtöbb lány, hogy hamarabb érek meg, mint a fiúk. Nekem valahogy sok minden nem esett le. Könnyen barátkozom és mondjuk meginni egy teát, vagy elmenni egy moziba nekem nem volt mindig evidens, hogy azt nem baráti fronton tesszük és azt hiszem valahogy mindig érezték ezt belőlem, ami miatt aztán soha nem is lett belőle több, mondjuk csók, vagy hasonló a végén és tuti nem próbálkoztak effélével, mint a sajttal etetés. Kicsit meg is lep a dolog, és kell párat pislogni, mire elrendezem magamban, hogy tényleg arról van szó, amiről szó van.
- A sajt... finom, ez már biztos. - nyitom ki a számat és azt az adagot a számba engedem tenni, amit az ujjai közé csippentett. Azért igyekszem úgy csinálni, hogy ne érjek nagyon hozzá az ujjához, bár jó eséllyel ez óhatatlanul megtörténik, amitől persze valószínűleg megint sikerül kicsit zavarba jönnöm.
- És te miért nem randiztál még? - hát na helyes srác és kedve is, igazából rá is él a kérdés, hogy miért nem hívott el eddig senkit sem, pedig elég jól megy neki, nem gondolná az ember, hogy nincsen benne gyakorlata.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 22 Ápr. - 20:41

- Hát igen. Nem nagyon meghatározni, hogy Jason ki is nekem, de azt hiszem, hogy az edző áll a legközelebb a valósághoz. * mosolyodom el és vonom meg a vállam. Látszik rajtam, hogy tényleg elgondolkoztam ezen a tényen, bizonyára nem sokan tették még fel ezt a kérdést. És ez jó dolog. Úgy tűnik, hogy a lány tényleg érdeklődik irántam és olyan dolgokat kérdez, amit nem sokan. Ez tetszik. Ahogy maga Ann is. Néha néhány másodpercig rajta felejtem a tekintetem és nem tudom, hogy észreveszi-e, de ha néha találkozik a tekintetünk, akkor egy laza mosolyt küldök neki, miközben a kajával ügyködünk. A következő kérdésére elvigyorodom.*
- Hát, frankón remélem, hogy nem mutáns. *vihogok egyet, majd végül megköszörülöm a torkomat.*
- Nem, komolyra fordítva a szót, nem tudok róla, hogy mutáns lenne. Ő tudja, hogy velem mi a helyzet. De azt hiszem, ogy kicsit az anyagiak is motiválják, ezért nem zavarja, hogy néha úgymond "csalok" a versenyeken. Igazából én nem veszem csalásnak ezt az egészet, mert nekem ilyen képességem van. Másoknak nagyobb hátizmuk. Szóval érted...*vonom meg ismét a vállam. Valóban nem tartom a képességemet csalásnak. Régebben az ellenfél hátráltatására használtam a vizet, mostanában már inkább magamat segítem vele. Ennyi. Ennyivel többek a mutánsok a sima embereknél. Pech. Szar nekik. Minden esetre persze nem szoktuk reklámozni a dolgot. Miért is tennék? Magát a tényt és titokban tartjuk, hogy nem vagyok teljes ember. Illetve kicsit több vagyok, mint egy ember. És ez frankó. Nagyon frankó!
Szóba kerül az árvaság is és az, hogy Ann nem sokáig volt árvaházban, ellentétben velem. Ennek -szerintem - egyértelmű oka van, de úgy tűnik, hogy ő erre nem gondolt.*
- Hát persze. Egy szöszi, cuki kislány mindig kelendőbb, mint egy rosszcsont fiúcska. *nevetem el magam. Ezt tényleg így gondolom és szerintem van is valóság alapja.*
- Mert hát lehet, hogy fiú az illető, de nyilván nem viszi tovább a géneket, meg a nevet. Szóval akkor már inkább egy édes kislány. Én legalábbis így gondolkozom. *mondom el a véleményemet. Megállok kicsit és elgondolkodva nézek a lányra, végül kicsit vontatottan ugyan, de belekezdek.*
- Egy újabb dolog, amit nem mondtam még el senkinek... *nézek fel a pilláim alól a lányra és egy szégyenlős, kisfiús mosolyt küldök neki.*
- De gondoltam már arra, hogy ha nagyobb leszek, akkor örökbe fogadok egy árva kisfiút. Csak hogy neki ne legyen olyan nagyon szar, mint nekem volt. *vonom meg a vállam. Furcsa dolog, furcsa gondolat lehet, hiszen ha lesz egy párom, aki képes gyermeket szülni, akkor minek is fogadnék örökbe egy fiút? De hát... Tudom, hogy mit élnek át a gyerekek az árvaházban, és jól esne segíteni rajtuk. Legalább egyen. *
- Ez gáz, mi? *nézek a lányra és húzom el a számat. Fogalmam sincs, hogy fog erre reagálni, de láthatja rajtam, hogy ez tényleg afféle belső titok, és nem nagyon kértem még ki a véleményét senkinek erről a témáról. Az étel hamarosan elkészül és már be is dobom a sütőbe. Még 10 perc. OK, de vajon mit lehet csinálni egy randin 10 percig? Kínosan ücsörögni és nézni egymást? Igazából fogalmam sincs, és mint kiderül Ann sem volt még randin.*
- A krimik, de mi van? Még senki nem hívott el randira? *tudom le egy szóval a választ, és döbbenten nézek a lányra. Tényleg elég nehéz elhinni, hogy még nem randizott, vagy éppen nem volt barátja. Persze ez utóbbit nem nagyon tudom, de gyanús, hogyha nem randizott, akkor még barátja se nagyon volt. Ejnye... Hát, itt az idő, hogy bevessem magam. Lassan mellé sétálok, és a reszelt sajtba nyúlok és bekapok egy adagot. Majd kis bátorságomat összeszedve veszek a két ujjam közé egy adagot, és a tenyeremet alá tartva tartom oda Ann arca elé.*
- Hamm? *vigyorgok és tartom a sajtot, remélve, hogy a lány engedi, hogy etessem. Hmm...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 5 Ápr. - 21:42


Jake & Carrie-Ann




Legutóbb is jól éreztem magamat és ez most sincs másképp. Kedves srác és még főzni is tud. Tőle tanulhatok pár fogást, bár anyutól is tanultam már párat ez tény, csak valahogy annyira nem volt meg az affinitásom hozzá, hogy én magam is még többet fejlődjek benne, de majd talán most más lesz a tanítási módszer, vagy az ösztönzés.
- Szóval sok minden együtt, az nem is baj, legalább van melletted valaki, végül is ez a lényeg. - ha már nincsenek szülei azért az jó, hogy van valamiféle pozitív példakép, vagy megerősítés, még ha nem is tudja pontosan minek, vagy hová besorolni ezt a Jasont. Én azért úgy vélem, hogy rendes fickó lehet, főleg ha segít neki és magához vette csak így, mert nincs neki senki más. - És ő ha jól sejtem, akkor szimpla ember? Vagy ő is mutáns mint mi? - ha az edzője és még most is edzi, akkor így lehet, de ebben azért nem vagyok biztos, meg aztán kérdés vajon elmondta neki már, hogy mire képes? Én nem merem elmondani a családomnak és egyelőre fogalmam sincs róla, hogy mikor leszek képes rá. Félek, hogy nem lenne valami jó a reakciójuk.
- Igen azt hiszem egész jól megúsztam és köszönöm, ez kedves tőled. - azért megint sikerül egy egész kicsit elpirulnom a bók hallatán, főleg hogy azt sem tudom azt a vigyort pontosan mire véljem, amit hozzá passzint. - Szerinted lányokat könnyebben örökbe fogadnak? - mert hát úgy értem a szavaiból. Nem veszem magamra, vagy bántásnak, de mégis úgy fest, hogy lányokat szerinte könnyebben magához vesz egy-egy család. Lehet ebben valami, végül is tényleg cuki kislány voltam, de gondolom, ha rosszcsont lettem volna, akkor elküldenek, ha nem bírnak velem.
- Oh nem gond, szívesen főzök, csak a végén éhes leszek, de csipegethetünk maradék sajtot. - végül is miért ne? Reszelek még pluszban és azt eleszegetjük, amíg sül a többi. Akkor addig talán kibírjuk, legalábbis nem sok választásunk van, mert ha nem bírjuk ki akkor is meg kell várni, amíg készen lesz nem igaz? Bár talán tíz perc kibírható, de az illatoktól az embernek csak még inkább korogni kezd a gyomra, az pedig nem tudom, hogy mennyire illik egy randihoz.
- Igazából én sem. Valahogy sose vettem észre, ha valaki ilyesmit akart és nem volt még aki konkrétan elhívott volna. Szerintem csak várjuk meg a kaját és beszélgessünk. Mondjuk, van kedvenc könyved? - hiszen az ismerkedés sem csak abból áll, hogy beszélünk a családunkról, főleg hogy ez nehéz ügy, mert neki nincs, nekem pedig mostohacsaládom van. Mesélhetnék a testvéremről, vannak szép számmal, lenne miről mesélni, de nem biztos hogy érdekelné őt mindegyikük élete, vagy hogy hogyan szekáltak kiskoromban, én meg hogyan csüngtem rajtuk és igyekeztem mindig mindenkinek megfelelni,

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 2 Ápr. - 10:37

Valóban egész kellemesen telik az este, és én biztos vagyok benne, hogy jól fog ez az egész elsülni és lesz következő alkalom. Az már talán "igazi" randi lesz és kicsit én is megerőltetem magam. Kedvelem ezt a lányt, habár még alig ismerem. De amit eddig mutatott magából az aranyos és kedves. És persze látványban sem utolsó, bár hát tudjuk, hogy a férfiaknak ez nem olyan fontos, mint a belső. (Ja, na persze...) Minden esetre nagyon édes, ahogy reszeli a sajtot, és segédkezik a konyhában. Azért remélem, hogyha esetleg összejövünk, nem mindig nekem kell főznöm és ő is meg fog tanulni néhány kaját. Leállítom a gondolataimat. Összejönni?! Jesszusom, azt hiszem kicsit előre szaladtam...
Elmesélem az egyik állati finom kaját, amit ettem és úgy tűnik, hogy amiben sajt van, azzal nyerő ügyem lesz. Remek! A kérdésére elég egyszerűen válaszolok.
- Az edzőm. Nevelő apám. Bátyám. Haverom. Igazából nem is tudom. A suliban figyelt fel rám, és magához vett. Igazából ennyi. - látszik az arcomon a tanácstalanság. Magam sem tudom, hogy ki is ő nekem, hiszen nem olyan haveri a kapcsolatunk, mint mondjuk Zenoval, de azért nem is olyan komoly, mintha az apám lenne.
- Igen, azt hiszem az edző megfelelő. Olyan laza is meg nem is... - vigyorodom el. Ann láthatja, hogy most tényleg elgondolkoztam a válaszon, hiszen eddig még nem sikerült
Észreveszem, hogy egy kicsit felemeltem a hangomat, és meg is csóválom a fejem. Hallom, hogy kicsit megijedt a hölgyemény és halkabb hangon folytatja a dolgot. Nem kérek bocsánatot a kirohanásomért, nem akarom ezt a témát tovább feszegetni és kész. Talán majd egyszer mesélek neki az állítólagos bátyámról. A naplója még mindig ott fekszik az éjjeliszekrényemen. Még nem nyitottam ki. Talán majd egyszer...
Ann egy picit mesél magáról, hogy csupán néhány napot volt az árvaházban, és nevelő szülőkhöz került.
- Wow. Akkor te egész jól megúsztad... - füttyentek egy aprót.
- Persze egy ilyen csinos lányt mindenki örömmel fogadna örökbe. Biztos édes kislány voltál. - vigyorodom el kicsit gonoszkásan, de a szememből kiolvashatja, hogy tényleg így gondolom. Egy édes, szöszi kislányt hamarabb választanak, mint egy hiperaktív fiút.
Lassan leöntjük a tésztáról a vizet, majd félre rakva veszem elő a jénai tálat és mondom el a menetet.
- Bocs, legközelebb tényleg kész kajával várlak. - nevetem el magam és megcsóválom a fejem, majd lassan elosztjuk a husit a tészta között.
- Jöhet a sajt a tetejére. Egy kicsit megpirítjuk és már kész is van! 10 perc. -nevetem el magam, mert tényleg mulatságos, ahogy a lány ennyire türelmetlen. Rászórom a sajtot a tészta tetejére, majd gyorsan be is rakom a sütőbe.Leülök az asztalhoz és lazán az asztallapra fektetem a kezemet.
- Na. Ha ez egy randi, akkor most jön a "Mesélj magadról" rész. - vigyorodom el.
- Bár voltaképp szerintem ezt a témát már úgy nagyjából kimerítettük tegnap, szóval... - vonom meg a vállam nevetve.
- Mi a következő lépés? Nem igazán randiztam még... - húzom el a számat bocsánatkérően. Nálam a következő lépés a közelebb kerülés, smaci, tapi, ilyenek. De gyanítom, hogy Ann-nél nem igazán...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 20 Márc. - 22:03


Jake & Carrie-Ann




Egyre esélyesebb, hogy lesz akár még másik alkalom is, amikor majd közösen főzünk. Hiszen, ha már arról van szó, hogy ki mit szeret és a következő alkalom menüjéről van szó, akkor ha csak nem szúrjuk el nagyon végül ezt a mai estét, akkor még bármi megtörténhet.
- Persze, én is imádom a sajtot, jöhet! - mondjuk a következő alkalommal, bár én nem tudok sajtszószt készíteni, de ha elmondja nekem hogyan kell, akkor szívesen kipróbálom, ez nem is lehet kérdés, hiszen amúgy jól hangzik és biztos vagyok benne már csak a lelkesedése alapján is, hogy nagyon finom lehet.
- Jason a te...? - őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy valaki itt az iskolából, vagy valami más kapcsolatról van szó. Nem ismerek azért mindenkit, sőt a nyári eset után sokan eleve el is kerülnek, így még kevesebb esélyem volt kapcsolatokat építeni, de könnyen lehet, hogy valami barátja, vagy a jó ég tudja. A versenyt azt azért sejtem, hiszen a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával kiderült, hogy úszni szokott, tehát minden bizonnyal úszóverseny lehetett, ha csak nem szokott mellette mással is foglalkozni, ami sport, de nem hiszem. A bátyám kosarazik és mivel imádja nem igen foglalkozik mellette semmi mással. Az árvaház téma viszont, főleg a szülők kérdése úgy fest, hogy nem olyasmi, amit nagyon feszegetnem kellene. Ő már láthatóan eldöntötte, hogy mi a véleménye a szüleiről, tehát biztosan nem is lehet más, bár én ezzel nem értek egyet.
- Persze, értem én. - nem veszem zokon, talán csak a hangomat halkítom le egy kicsit, főleg amikor ő még meg is emeli a sajátját valamelyest. Nem akarok e miatt vitát, még ha nem is értek egyet vele. Ki tudja miért hagyták el a szülei, hogy azóta mi történt velük, hogy netán nem volt választásuk... sose lehet tudni. Én biztosan nem ítélném el őket csak így látatlanban. - Ebben tökéletes igazad van! - mosolyodom el most már én is, hiszen ez a jó hozzáállás. Egy remek emberről maradtak le, de az a kérdés miért. Én ha nem tudnám, hogy a szüleim meghaltak biztosan nem tudnám csak úgy annyiban hagyni a dolgot és nem kutatni utánuk, hogy ki vagyok és honnan származom. Talán még jobb is a remény, hogy egyszer talán láthatod újra a szüleidet, mint esetemben a biztos tény, hogy meghaltak.
- Egy egész pici ideig, de nem igazán emlékszem rá. Négy voltam, amikor balesetet szenvedtünk és csak pár napot voltam árvaházban, aztán a mostani családomhoz kerültem. - talán mázlim volt, a jó ég tudja, hogy a nevelő szüleim pont akkor kerestek gyereket. Nem számít, az a fő, hogy lett családom és valószínűleg sokkal kellemesebb és egyszerűbb életem lehetett így mint neki.
- Ha a kezemre megy, az akkor se vészese, és csak nem úgy öntesz le tésztát, hogy a másik fejére borítod az egészet. - széles mosollyal egyensúlyozom a szűrőt, amíg ő önti, aztán szépen mehet a tészta a jénaiba és követem az utasításokat. - Látszik, hogy van benne gyakorlatod, én pedig éhen halok! Sokat kell majd várni? - hát na fantasztikusak az illatok enyhén szólva is, nehéz lesz még várni, hogy ráolvadjon a sajt és teljesen elkészüljön, pedig muszáj leszek kibírni, hiszen előbb így se úgy se lesz kész.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 18 Márc. - 20:02

Tényleg nem gondoltam túl ezt a dolgot. pasiból vagyok, vagy mi a szösz... Szóval tényleg a Sorsra hagyom (vagy mire), hogy alakítsa ezt az estét és majd kiderül, hogy mi újság van kettőnkkel. Nyilván tetszik nekem a lány, azt hiszem, ezt ő is tudja, sóval felőlem aztán zöld a lámpa, neki kell döntenie, hogy akar-e tőlem valamit. Kedves, csinos lánynak látszik egy apró defekttel, de az elviselhető. De amikor rá gondolok, baromira nem ez a kis probléma jut eszembe róla, hanem inkább a kedves mosolya, a humorérzéke, a szép haja és a szeme... Igyekszem még gyors leállítani a fantáziálásomat a lányról, mert elég kínos lenne, ha... Szóval észrevenné, hogy mi is jár a fejemben. És amúgy is, most itt van velem, szóval jó lenne, hogyha rá koncentrálnék!
Természetesen szóba kerül a főzés téma, hogy ne kerülne szóba, hiszen én ajánlottam ezt az ötletet. A sült csirkés megjegyzésemre kommentál, hogy egy kis plusz sajttal fantasztikus lenne. Elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- A sajtszósz is bejön? Van egy tuti kaja, sült csirkemell, krumpli krokett meg sajtmártás. És szoktak hozzá gyümölcsbefőttet rakni. Állati finom! - szinte elcsöppen a nyálam, ahogy mesélek a kajáról.
- Az egyik étteremben ettem, amikor Jasonnal versenyre mentünk. - teszem hozzá, csak úgy mellékesen, és észre sem veszem, hogy talán egy újabb témát dobtam fel, hiszen nem meséltem még a lánynak arról, hogy úszok. Egy furcsa ötlettől vezérelve a lány mögé lépek és lopok egy kicsit a sajtból, lágyan megfogva a csípőjét. Lazának szántam ezt a mozdulatot, de talán túl gyorsan lépek el mögüle, amit észrevehet. Minden esetre kicsit megemelkedett a pulzusom, ahogy megéreztem a lány hajának illatát. Igyekszem gyorsan kitisztítani a fejemet, és a tésztára koncentrálni, ami hamarosan kész. A beszélgetés fonala nem túl kellemes irányba folytatódik, és habár elég lazán kezelem az árvaságom tényét, nem nagyon szeretek beszélgetni róla. Beszélgetni, nem beszélni. Szóval ha szóba jön a téma, akkor oké, elmondom, de ez most egy ra... közös vacsora, vagy mi. Nem hiszem, hogy ennek kellene a fő témának lennie. Kicsit elhúzom a számat, mikor a leányzó rákérdez arra a tényre, hogy honnan veszem, hogy a szüleim eldobtak maguktól. Ezen még soha nem gondolkoztam behatóan, de arra jutottam magamban, hogy a haláluk tényéről lenne tudomásom. Ezt meg is osztom a lánnyal:
- Figyi, ha meghaltak volna, azt biztosan tudnám. És bakker, 20 éves vagyok és még egy nyamvadt levelezőlapot se küldtek a szülinapomra. Szóval úgy szarnak le, ahogy vagyok. Innentől kezdve ja, biztos vagyok benne, hogy elhagytak. De nem izgat... - vonom meg a vállam. Egy kicsit talán fel is emelem a hangomat, ahogy elmondom az elméletemet, és Ann is érezheti, hogy baromira nem akarok erről beszélni. A bocsánatkérésre csak biccentek.
- De hé! Egy frankó emberről maradtak le! - kacsintok vigyorogva a lányra, majd magamhoz hívom, hogy segítsen a tésztánál. Kicsit próbálok poénkodni a kajával meg ilyesmi.
- Ja, akkor ezek szerint te nem is voltál árvaházban? - kérdezek rá, hiszen ha "anya" főzött neki, akkor úgy tűnik egyből kapott nevelő szülőket. A mázlista... Bár valahogy elvesztettem a hitem a szülőkben, Jasont sem apámnak tekintem, hanem valamiféle báttynak, vagy ilyesmi. Bár mint kiderült volt nekem az is... Pff. Ahogy elkezdem önteni a vizet, Ann megjegyzésére döbbenten nézek rá, majd vissza a fazékra. Jézusom, hát tényleg. Neki az a képessége, hogy érez fájdalmat.
- Azért nem akarlak totál leforrázni meg eláztatni... - csóválom meg a fejemet és a mondat végén sejtelmesen elmosolyodom, amit talán a lány is észrevehet. Na jó de, lehet annak örülnék, ha nedves lenne tőlem. Haha...
A tészta hamarosan a szűrőbe pottyan, utána pedig a jénaiban foglal helyet.
- Oké, akkor egy sor tészta, egy sor husi, tejföl meg ilyen apróságok. - mondom el a sorrendet, és egy sor tésztát le is fektetek a jénai aljára.
- Öntsd rá a husi felét! - utasítom a lányt, aki vélhetőleg készséggel segíteni fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 11 Márc. - 21:00


Jake & Carrie-Ann




Mosolyogva bólintok egyet. Igaza van, nem kell túlgondolni, meg már amúgy is mindegy. Én kiöltöztem, ő nem annyira, viszont készült a kajával, gondolkodott is rajta, szóval nincs baj úgy gondolom. Aztán meglátjuk, hogy majd mi jön ki az egészből. Én már most élvezem és a legutóbbi találkozásunkkor is szépen feljavította a kedvemet, szóval szerintem ez most is meg lesz majd, na nem mintha most amúgy rossz kedvem lenne, hiszen eleve izgatottan és lelkesen készültem erre az estére.
- Sült csirke... sajttal? - széles mosollyal teszem még hozzá kb. fél pillanattal az előtt, hogy mögém lépne. Azért a reszelő mozdulat megáll, főleg amikor felfogom a tényt, hogy szinte hozzám simul, a keze pedig már a derekamon pihen, miközben csen a sajtból. Mintha valami pár lennénk, akik együtt főznek és közben azért pár lopott érintés is bejátszik, amikor csak lehet és amikor van rá indok... vagy akkor is ha nincs. - Köszi! - ezt azért már nehezebben sikerül kinyögni a dicséretét hallva. Még jó, hogy mögöttem van, mert sikerül kissé el is pirulni, így érthető, hogy amikor visszatér a húshoz inkább erősen a sajtra koncentrálok és nem is nagyon emelem fel a fejemet, hogy rá nézzek. - Anya mellett is mindig inkább segédkeztem, szóval... van benne gyakorlatom. - halvány mosoly csak, amikor az arcomra varázsolok és csak lopva nézek oldalra épp csak egy pillanatra. Szóval még nem beszéltük meg, hogy ez most randi vagy sem, de az tuti, hogy ez most kellőképpen zavarba ejtő esemény volt.
- Jason... ő akkor a nevelőapád? És miért biztos, hogy a szüleid eldobtak? - persze sejtem, hogy ez nem valami kellemes téma neki, de még sem tudom megállni, hogy ne kérdezzek bele. Csak fél pillanat múlva köszörülöm meg kissé zavartan a torkomat. - Ne haragudj, ha nem akarsz beszélni róla, megértem. - ezt szinte csak hozzáhadarom, mert tényleg nem akarom elrontani a hangulatot és azt sem szeretném, hogy ő kellemetlenül érezze magát. Ez egy jó este lesz és tény, hogy szeretném ő megismerni jobban is, de nem bármi áron. Nem akarom, hogy olyan dolgok jussanak e miatt az eszébe, amiktől esetleg rossz kedve lesz.
- Hát... én szeretem a borsót és anya jól készíti. Azt egyáltalán el lehet rontani? - értem én a viccet, a mosolyomból is látszik és az jó, hogy ilyen könnyedén kezeli ezt az árvaság kérdést és nem csinál belőle különösebben nagy problémát. Én is az vagyok, bár van családom, nem vallom magamat hivatalosan árvának. A szüleim meghaltak, azt is tudom, hogy nem hagytak el, legalábbis nem önszántukból. Valószínűleg, ha nincs a képességem, akkor én is meghaltam volna velük együtt, de nem így történt. Bólintva veszem át a tésztaszűrőt és tartom oda a csap fölé, miután megnyitottam a hideg vizet.
- Nem kell túlóvatoskodnod, tudod... nekem nem árt, vigyázz magadra. - nehogy megégesse a kezét a fogantyú, mert átmelegszik a kesztyű, vagy bármi hasonló. Én tényleg simán bírom gond nélkül, nem is érzem, ha megéget a forróság, és ha így is történik akkor is se perc alatt begyógyul.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 8 Márc. - 12:13

Elég kellemetlen helyzetbe kerülünk, hiszen igazából egyikünk sem tudja, hogy most ez mi is. Randi, vagy csak egy egyszerű vacsi egy baráttal? A helyzet az, hogy lehet, hogy én vagyok a férfi és nekem kellene tisztában lennem azzal, hogy most ezt minek is gondoltam, igazából nekem sincs fogalmam róla. Megvonom a vállamat, majd titokzatosan elmosolyodom.
- Majd a végén kiderül, hogy mi is ez, oké? - kacsintok mosolyogva a lányra és csinálgatom tovább a dolgomat. Végül is soha nem lehet tudni, hogy hogy alakul egy vacsora a végén, nemigaz? Látom, hogy azért a tésztafőzésben elég otthonosan mozog a leányzó, úgyhogy egy lopott mosollyal nézem a husit, hogy pirul-e. Nem is olyan béna, mint gondoltam, úgyhogy azért ez egy jó pont. Ott hagyja a tésztát és a sajthoz sétál. Hát igen, sejtettem, hogy majd ő kezdi el reszelni és úgy tűnik, hogy egész jó feladatot osztottam rá, hogyha szereti a sajtot.
- Én is szeretem, de én inkább hús párti vagyok. Nincs jobb egy jó kis sült csirkénél! - vigyorodom el. Kicsit félrehúzom a husit, majd odalépek a lány mögé, szinte összeér a testünk, és a karja alatt belenyúlok a reszelt sajtba és egy kis adagot a számba teszek.
- Hmm. Jól reszeled a sajtot - vigyorodom el és észre sem veszem, mikor került a kezem a derekára. Kicsit zavarba jövök saját érintésemtől, így hamar el is lépek Ann-től és visszafordulok a gáz felé.
Kicsit kellemetlen téma felé kanyarodunk, hiszen az árvaház soha nem a legjobb téma. De meglepődök - és valamiért örülök is - hogy Ann is hasonló helyzetben van. Persze sajnálom a lányt, tudom, hogy nem könnyű árvának lenni, de legalább van egy közös témánk. Hurrá...
- Ja, nem volt olyan szörnyű. Persze gyerekként azért elég szar volt, hogy nem voltak szüleim meg izé... De szerencsére elég hamar felfogtam, hogy ők dobtak el, nem foglalkoztak velem, így ők sem érdemlik meg, hogy miattuk keseregjek. Talán ezért is vettem könnyebben meg vidámabban ezt az egészet. Aztán jött Jason, és örökbe fogadott, szóval végül is elég jól alakult ez az egész... - zárom le egy vállvonással a történetemet. Nem árultam el sok mindent, de majd ha érdekli valami, bizonyára rákérdez.
-Sajnálom, hogy te is árva vagy és te sem ismerted a szüleidet. De legalább van egy közös témánk. Nálatok is szar volt a borsófőzelék? - vigyorodom el és kacsintok ismét a lányra, ahogy hátranézek. Ebből érezheti és láthatja, hogy tényleg nem rendített meg annyira ez az árva-dolog és valóban humorral kezeltem mindig is a dolgot. A kész husit lehúzom a tűzhelyről, és a lány mellé teszem az asztalra. Előveszek egy jénai (ezt hogy kell írni? O.o) tálat, majd a tésztához lépek és lassan elkezdem leszűrni. Közben persze figyelek a lányra.
- Segítesz? - fordulok felé és egy tésztaszűrőt tartok oda neki, hogy fogja már legyen oly' drága. Hogyha a csaphoz jön, akkor lassan a tésztaszűrőbe kezdem önteni a tésztát a forró vízzel, ügyelve, hogy ne égessem meg a lány kezét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 4 Márc. - 19:54


Jake & Carrie-Ann




Nem vagyok valami profi randi téren, mert ez ugye az? Bár ebben sem vagyok teljesen biztos, lehet hogy csak egy közös vacsi és kész, akkor meg túlgondoltam, túlkészültem és... na az is állati ciki, de utólag meg már nincs mit tenni. Végül is, ha csinosnak talál és nem érinti nagyon rosszul a dolog, akkor azt hiszem nincs azért komoly baj, legalábbis nem látom rajta, hogy lenne.
- Semmi baj, én csak nem tudtam, hogy ez most... szóval mennyire kell kiöltözni. - hogy randi-e, vagy mi fene, de még ezt se sikerül kimondani. De tényleg nem gondolom, hogy baj lenne, hogy ő viszont nem tette meg, így is teljesen jól néz ki, nincs vele gond. - De készültél a kajával, szóval látom, hogy neked is fontos. - teszem még gyorsan hozzá egy félmosollyal, hiszen amúgy is nagyon a húst nézi, egyértelműen úgy fest, hogy azért kissé zavarban is lehet, hogy erről beszélünk, vagy hogy ő sem tudja, hogy pontosan mi is ez az egész egyáltalán, vagy ő tudja?
Amíg a tészta fő és nem kell foglalkoznom vele annyira, maximum néha megkeverni, addig szépen elveszem az előkészített sajtot, hogy elkezdjem lereszelgetni. - Szeretem a sajtot, az egyik kedvencem, neked mi? - pillantok azért oldalra. Nehéz most megállnom, hogy ne kóstoljak bele. Otthon általában szoktam dézsmálni főzés közben, ha segítek anyának, főleg ha sajtféle van, akkor sose tudom megállni.
- Szóval kockáztatunk. Te vagy a hozzáértő, ha nem jó valami, úgyis a te hibád. - szélesedik ki a mosolyom még inkább, hiszen na végül is így van, ő az aki jobban tudja mi való a mostani kajához is, szóval ha nehezebbet választ azt hiszem akkor is ő lesz majd a főséf, én pedig maximum csak valami segédféle, alséf, vagy a jó ég tudja, hogy van-e erre valami hivatalos megnevezés. Ennyire nem vagyok otthon szakácsismeretek terén.
- Oh... szóval árva vagy, de akkor voltak jó dolgok is az árvaházban ugye? Olyan rossz elképzelése van róla az embernek, hogy milyen lehet. Tudod az én szüleim is... meghaltak, de gyorsan lett új családom, már nem is emlékszem, hogy milyen egy árvaház. - sejtem én, hogy ez azért kellemetlenebb téma lehet, de végül is az ismerkedéshez tartozik és ha voltak jó emlékei is, akkor csak ne olyan vészes. Én is tudok beszélni a szüleim haláláról, hiszen már régen történt, igazság szerint nem is nagyon emlékszem rájuk. Van pár régi képem, de nagyjából ennyi, azokat se túl gyakran szoktam nézegetni, csak néha elgondolkodva, hogy vajon milyenek is lehettek a szüleim.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 1 Márc. - 18:12

Kicsit hülyén érzem magam ezzel a ruha témával. Soha nem voltam olyan nagy divat-b*zi, valahogy soha nem érdekelt, hogy mit aggatok magamra. Mert nekem minden jól áll. Haha. Na jó, nem. De férfi vagyok, és habár adok magamra (értem ez alatt a tisztálkodást, a hajvágást, borotválkozás stb.), a ruházatomra annyira nem. Nyilván nem jelenek meg gyűrött, mocskos ruhákba, de volt már, hogy félrecsúszott a nyakkendő, vagy kicsit gyűrött volt a póló. Na és, megesik, nem? Szóval kicsit fura, hogy pont ez a téma jön fel, és kicsit rosszul érzem magam, hogy Ann ennyire kiöltözött. Aztán persze kapcsolok és rájövök, hogy ez azért valamit jelent, hogyha nekem öltözött ki. Ez egy jó dolog! Azt hiszem...
Kicsit humorral próbálom elütni a dolgot, végül csak elmosolyodom.
- Tényleg csinos vagy. Bocs, hogy én nem készültem ennyit, nem... szoktam - húzom el kicsit a számat és bocsánatkérően pislogok a lány felé, bevetve a bociszemeimet (vannak olyanjaim?).
- Ettől persze nekem is fontos ez a vacsi, félre ne értsd... - jegyzem meg, mélyen a húsba nézve. Érzem, hogy egy picit el is pirulok, igyekszem ezt elrejteni és bebújok a hűtőbe, hogy kihalásszak néhány dolgot, ami kellhet.
Visszatérve kirakom a sajtot a pultra, reszelő, tál, ami kell. Közben persze cseverészünk tovább és igyekszem túl lenni a zavartságomon. Felajánlom neki, hogy legközelebb majd kész vacsorával várom, de tényleg úgy gondoltam, hogy így izgalmasabb és persze tovább is lehetünk együtt. Erre a részére nem nagyon reagál a leányzó és örülök is neki, hogy nem feszegeti a témát, lehet, hogy még inkább zavarban lennék. Pech...
- Legközelebb valami nehezebbet készítünk. - vigyorodom el magabiztosan. No persze én sem vagyok egy séf, szóval azért nagyon extra kajákat ne várjon tőlem, de azért tudok egyet s mást. No meg ott van a szakácskönyv is, hogyha valami segítség kellene. Hogy a beszélgetés ne akadjon meg, Ann egy kérdést tesz fel, ami habár logikus, kicsit kínos. Elhúzom a számat és megcsóválom a fejem.
- Az árvaházban segítettem a tanároknak. Jó fejek voltak, én meg amikor ráértem, segítettem nekik főzni meg ilyesmi. Ők meg örültek, hogy van egy kis kuktájuk... - vonom meg a vállamat mosolyogva és ismét kicsit szégyenlősen kúszik a mosoly a szám szegletében. Enyhe szomorkás éle van a dolognak, de igyekszem gyorsan túllendülni ezen és nem kiélezni a dolgot arra, hogy árva vagyok. Ja. És? Eszembe jut a furcsa srác látogatása, aki közölte velem, hogy volt egy bátyám. Oldalra pillantok Ann-re és elgondolkozom, hogy talán megoszthatnám vele ezt az információt... Végül is már tegnap este is igen sok mindent elárultunk egymásnak. Talán majd idővel...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 17 Feb. - 19:58


Jake & Carrie-Ann




Aggódtam, hogy túlzásba viszem az öltözködést, és most úgy fest, hogy így is történt, hiszen ő nem öltözött ki különösebben, én meg végül is igen és ahogy elhúzza a száját, egy pillanatra azért megijedek, hogy máris elszúrtam a dolgot, pedig azt nem igazán akartam. Szeretném, ha jól sikerülne ez az este, finoman szólva is nagyon izgulok, azért is szöszmötöltem ennyit az öltözködésemmel is, de ha ezzel meg elszúrom az egészet... na az kellemetlen.
- Jajj hát én... sajnálom, nem akartam... - kezdenék bele már egyből a magyarázkodásba, amikor újra megszólal és immár vigyor virít az arcán, nekem pedig nagy kő gördül le a szívemről. Azért így jobb, tényleg nem akartam, hogy ebből gond legyen. - Héj... rám hoztad ám a frászt nagyon! - most már én is szélesebben mosolyodom el és még kicsit bele is bokszolok a vállába. Azért rém ijesztett, de komolyan ezzel a dumával. Azt hittem tényleg már az öltözködéssel elhibáztam az egészet.
- Oh nem így tényleg tökéletes! Majd megtanítasz egy-két fogást, mert én még nem vagyok valami profi. - az persze jól esik, hogy ezek szerint lehet akár legközelebb is, bár ne kiabáljuk el, nem tudhatjuk, hogyan fog alakulni majd ez az este. Az se biztos, hogy annyira jól, hogy majd tényleg szeretne velem még egyszer is vacsizni. Persze azért magamban remélem, hogy jó lesz és jól érezzük majd magunkat. Közben persze foglalkozom a tésztával is, hogy ne legyen túl puha és túlságosan kemény sem. Egyelőre úgy fest, hogy jól alakul a dolog, mármint az illatok szépen kezdenek szállingózni. Azért az nagyon imponáló dolog, hogy még főzni is tud, a srácok általában ebben nem annyira profik, de ezek szerint ő nagyon kivétel ebben.
- Egyébként hol tanultál meg főzni? - elcsendesedünk kicsit, én pedig késztetést érzek rá, hogy valamit azért mondjak és ne legyünk ilyen nagyon csendben. Az azért zavaró tud lenni, én meg alapvetően nyitott személyiség vagyok és szeretek beszélgetni. Határozottan megvisel, ha túlságosan nagy a csend körülöttem.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 15 Feb. - 14:15

Ahogy Ann besétál a konyhába, egy pillanatra végigmérem. Nem veszem észre, hogy zavarban lenne, de megdicsérem. Nem csak illemből, tényleg tetszik, ahogy kinéz. Persze ezt így totál közvetlenül nem árulnám el neki, így úgy tűnhet, hogy tényleg csak egy megszokott bók ez az egész. Mikor fejtegetni kezdi, hogy a szobatársa öltöztette fel, ő választotta a felsőt, Ann pedig azt hitte, hogy sok lesz, vagy valami... Néhány másodpercig tátott szájjal, döbbenten nézek rá, végül fintorogva nézek végig magamon.
- Én... csak kivettem a legfelsőt a szekrényemből... - húzom el a számat, majd elvigyorodom és megvonom a vállam. Való igaz, hogy nem sokat készülődtem erre az egészre, de csak mert féltem, hogy össze kenjük magunkat, illetve mert... férfi vagyok. Azért izgultam én is rendesen, de a kinézettel annyira nem foglalkoztam.
- Alul öltözöttnek érzem magam... - biggyesztem le az ajkamat szomorúan, majd megvonom a vállam.
- De legalább én összekenhetem magam! - vigyorodok el lelkesen és örülök, hogy meg tudom magyarázni ezt az aprócska tényt, ami igazából baromira nem is fontos. Hamar átveszem az irányító szerepet és adom a fakanalat a lány kezébe, aki kicsit meg is lepődik. Vigyorogva csóválom meg a fejemet:
- Hát, így izgalmasabb. No meg így tovább tart... - jegyzem meg vigyorogva, az utolsó mondatot pedig kicsit halkabban teszem hozzá. Való igaz, hogy így többet lehetünk együtt, ami előnyére vált annak, hogy együtt főzzünk.
- De ha nem tetszik, a következő alkalommal gyertyafényes, kész vacsival várlak! - kacsintok vigyorogva a lányra és kíváncsian lesem a reakcióját. Vajon benne lesz még egy alkalomban? Nekikezdünk az ételnek, és hamarosan már a tűzhely mellett csevegünk, és próbálom kideríteni, hogy vajon szereti-e azt, amit kitaláltam. Szerencsémre nem vega és semmi gondja nincs a hússal (és persze az alakjával sem, úgy tűnik), így örülök és büszke vagyok magamra, hogy sikerült olyan ételt kitalálnom, ami mindkettőnknek megfelel. Gyorsan forgatom a husit, majd hagyom picit pirulni, végül főni.
Közben érdeklődöm, hogy mi újság van vele, és remélem, hogy nem olyan mélabús, mint tegnap. A válaszára felcsillan a szemem és felderül az arcom.
- Hát, örülök, hogy segíthettem! - hajtom meg a fejemet vigyorogva, játékosan. Egy pillanatig a lányon tartom a szemem, majd magamban mosolyogva keverem meg a husit, és kezdem el beízesíteni. Egyelőre nem igazán tudom, hogy mit is mondhatnék, úgyhogy remélem ő kicsit kreatívabb és fel fog dobni valami témát. Bár a hús sercegése is egész érdekes...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 3 Feb. - 16:07


Jake & Carrie-Ann




Nem mondom, hogy cseppet sem jövök zavarba attól, ahogyan végigmér. Megfordul a fejemben, hogy talán túl sok, vagy épp túl kevés, vagy a jó ég tudja, de már nem szaladhatok vissza átöltözni, az hogy nézne ki? Feszülten várom, hogy reagáljon is valamit és remélem, hogy pozitív lesz. Nagy kő gördül le a szívemről, amikor végül kinyögi, hogy csinosnak gondol. Azonnal elmosolyodom és a feszültség egy részét is mintha csak elfújták volna. Persze azért még izgulok, mégis csak közös vacsiról van szó, amit ketten főzünk jó eséllyel, bár nem tudom, hogy most akkor ez randinak minősül-e vagy sem, de... azt hiszem majd közben kiderül úgyis.
- Köszi! Reméltem, hogy tetszeni fog. A felsőt a szobatársam adta rám, féltem, hogy... nem is tudom, túl sok. - vagy kevés? Nem tudom, nem igazán vagyok otthon az ilyen vacsikban, meg a randikban, már ha ez az. Azt pedig igazából még nem tudom, hogy Jakenek milyen az ízlése. Ha tudtam volna előre, biztosan alkalmazkodom hozzá. A fakanalat közben persze talán kissé meglepetten veszem át.
- Oh azt hittem nekem készítesz vacsit. - nem cukkolom, csak egy kicsit, de viccelődés szinten, mert amúgy szívesen főzök vele. A kérdésére majdnem elnevetem magamat, főleg ahogyan utána még rám is néz. Szerintem hozzám és vágná a forró vizes fazekat, ha kijelenteném, hogy vega vagyok. Mondjuk nem nagyon ártana nekem, de... azért kellemetlen lenne, eláznék tőle.
- Ne aggódj, nem vagyok vega, sőt válogatós sem, úgyhogy biztosan nagyon finom lesz! - legördülhet az a nagy kő a szívéről, nem kell bojkottálnia a sütögetést, mert nem vagyok húsimádó. Nagyon is szeretem, a családom nem is tolerálta volna a vega életmódot, ahhoz túl sokan vagyunk, hogy egy valaki miatt teljesen más ételeket kelljen főzni. A bátyám a húst is hússal eszi, szóba se állt volna velem, ha anyu padlizsánt tesz elé miattam. Aztán csak bólintok és neki is esem a kevergetésnek szépen, ha már az enyém a tészta.
- Sehogy, jó a kedvem, látom, hogy neked is! Jól telt az este, feldobtad, ezért hálás is vagyok. A szobatársam, Sally, meg is kérdezte, hogy mi történt velem. Meg volt lepve. - na igen, tényleg hálás vagyok, úgy mentem vissza a szobába, mintha kicseréltek volna. Előtte még elég nyomott volt a hangulatom, de Jakenek sikerült elég szépen feltornásznia a kedvemet.

Aktuális viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 1 Feb. - 19:59

Kezdek egyre jobban izgulni, ahogy minél közelebb kerülünk a 7 órához. De ugyan miért? Csak egy laza estét terveztem egy csajjal, akivel főzőcskézünk. Egy csajjal, aki amúgy tök jó fej meg kedves és szép is. Aha... Sóhajtok egyet, és kevergetni kezdem a tésztát, amikor meghallom az ajtó lágy nyikorgását. Basszus! Megáll a fakanál a kezemben, majd egy gyors mozdulattal fordítok hátat a tűzhelynek. Ann már ott is van mellettem, nem túl messze, és pislog az asztalra, hogy mit is eszünk. Egy csábos félmosoly kúszik az arcomra és végigmérem.
- Szia! Csinos vagy. - dicsérem meg a lányt csak úgy reflexből, bár tényleg jól néz ki. Tetszik a szűk farmer...
- Nem kezdtem el nélküled - vigyorodom el, és a kezébe nyomom a fakanalat.
- Rakott tésztát gondoltam. Egyszerű, de finom. Ugye nem vagy vega? - húzom össze a szemöldökömet vádlóan. Ann érezheti, hogy talán páros lábbal rúgnám ki, ha igenlő választ adna, és ez az információ totálisan alááshatná a kapcsolatunkat. (A minket?!)
- Keverd meg a tésztát, én addig megpirítom a husit, okés? - kacsintok a lányra, és odaállok mellé a tűzhelyhez. Kevergetni kezdem a husit, ami szépen pirulgatni kezd, és közben befűszerezem.
- Amúgy mizujs? Most remélem nem vagy olyan mélabús - mosolygok rá kedvesen és tényleg kíváncsi vagyok, hogy ő is fel van-e dobva a ma estétől. Mert én eléggé...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 31 Jan. - 20:40


Jake & Carrie-Ann




Nagyon jól éreztem magamat legutóbb Jake-kel. Tényleg rendes srác és a zavaró gondolataimat sikerült egészen ügyesen kivernie a fejemből. Valahogy ő nem veszi annyira komolyan a dolgokat, mint én. Persze lehet, hogy azért is, mert nem ment át olyan dolgokon, mint mondjuk én, ezt nem igazán tudom, de... azt hiszem nem is igen van értelme gondolkodni rajta. Egyszerűen csak jó lenne megint egy estét vele tölteni és megint nem agyalni semmin sem. Jobban fogom érezni magamat tőle, ez nem is kérdés, főleg hogy főz nekem. Sose főzött még nekem fiú! Persze apa palacsintája azért nem sorolható ide, vagy bátyám rántottája, ez azért más. Olyan... randiszerű, bár nem tudom, hogy annak számít-e igazából, de mint mondtam nem kell folyton gondolkodni valamin, attól semmi sem lesz jobb. Majd meglátjuk. Nekem már egy-egy barát is nagy dolog, hiszen az utóbbi bő egy évben finoman szólva is egyedül voltam.
Mire megérkezem a konyhába már érezni lehet, hogy készül itt valami, bár még nem erősek az illatok, de azért akadnak és persze látszik, hogy mennyi minden ki van pakolva már most is az asztalra. Azért ki is csíptem magamat. A hajam ugyan kiengedve, de két tincs oldalról hátul össze van fogva egy csattal olyan hercegnősen. A ruhám azért egyszerűbb, nem vagyok olyan divatbolond típus, nadrág van rajtam, testhez álló farmer, felül egy csinosabb halvány barackszínű blúz, az ujja a könyökömig ér, kissé bővített, illik a hercegnős hajamhoz alapvetően.
- Szia! - hirtelen fogalmam sincs, hogy akkor most mondjuk két puszival kellene köszönnöm, vagy pedig mivel, így elbizonytalanodom és végül csak közelebb lépdelve előbb azt nézem meg, hogy miket rámolt már elő. Van egy olyan sejtésem, hogy itt most nem csak főzni fog nekem, hanem én is részt veszek majd a munkálatokban, az amúgy nem túl nagy mértékű szakácstudásommal. - Szóval mi készül? - ezt már most az elején meg is villantom a kérdéssel, mert hát gondolom vannak bőven olyanok is, akik az összetevők alapján is simán kitalálják, hogy mi kerül majd az asztalra, de hát én ennyire nem vagyok hozzáértő. Annyi biztos, hogy lesz tészta és ha jól látom, akkor valami húsféle is, és hát biztosan nagyon finom lesz majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 21



TémanyitásTárgy: A beígért vacsiii *-*   Pént. 29 Jan. - 15:51

To; Carrie-Ann - A beígért vacsi *-*



A tegnap estét nagyon élveztem. Megismerkedtem egy lánnyal, aki aranyos, jó fej, van humora és még szép is. Ó, de milyen szép! Gyönyörű szemei vannak, lágy hullámú és esésű haja és az ajkai... Ahh!
Tegnap este még sokáig nem tudtam elaludni, az ő tekintete égette az elmémet, végül jól eső érzéssel, mosolyogva aludtam el. Reggel eléggé ideges voltam a vacsora miatt, hiszen én főzök neki. Úristen! Nem igazán főztem még másnak és fogalmam nincs, hogy mit is kellene. Májat ígértem neki, de az nem valami egzotikus kaja. Lehet poénból egy egyszerű rántottát kellene főznöm neki. Vigyorogva sétálok a konyha felé, hogy előkészítsem a dolgokat. Úgy beszéltük meg, hogy 7 óra felé találkozunk a konyhában, remélem ő még nincs ott. Elég gáz lenne...
Úgy döntök, hogy egy egyszerű húsos rakott tésztát készítek, az nem olyan nehéz, de igen ízletes.
~És reszelheti ő a sajtot, haha!~ jut eszembe egy gonoszkás gondolat és vigyorogva nyitok be a konyhába. Ledobom a táskámat, és gyors mozdulattal készítem elő a dolgokat: tészta, egy kis tejföl, darált hús, fűszerek, lábasok, a sajt, reszelő és egyéb dolgok. Közben egy üveg bort is előhúzok a táskámból, és bedugom a hűtőbe egy kicsit. Az órára nézek és látom, hogy nem sok időm van, talán 5-10 perc. Ajajj... Mindegy, végül is segíthet ő is főzni, az úgy még viccesebb. Gyors mozdulattal felrakom a tésztának a vizet, majd elkezdem a husit csinálni... Néha az ajtó felé pillantok, miközben a gáz mellett állok. Izgatott vagyok. De tényleg...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 6 Jan. - 22:08



Michelle & Finn
 
Nehéz megfogalmaznom, mert nem akarok a múlttal foglalkozni, és az, hogy mi volt a megölésem előtt... Valóban nem voltam beteg, nem volt balesetem, de mindez már régen nem számít. Csakis az az érdekes, hogy meghalt a családom, és nem tehettem értük semmit. A legjobb barátom is elveszett, még ha csak a hangját is hallottam, most meg itt van, átölelhetem, vagyis ő engem, mert még mindig olyan hihetetlen. Nem akarok ennyire bénának, visszahúzódónak tűnni túl sok idő telt el azóta, teljesen bezárkóztam, és már nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Jobban kéne magamat érezni a testi kontaktustól, viszont mégiscsak zavar, ahogyan beszívom az illatát, a testmelege hozzám simul, ez... lehet hogy természetes, de még bőven szoknom kell.
- Mindketten megőrültünk... valamennyire. Te is hiányoztál Michi, úgy képzeld el, hogy még csak meg sem ölhetem magamat... Pedig számtlanszor megfordult a fejemben, de ha tudnám is, így nem dobom el az életemet, hiszen az a szekta is... öngyilkosok lettek. Nem így fogom követni a családomat. – Rázom meg a fejemet, ha már elengedtük egymást. Nem tartom magamat pasinak, őt meg nőnek, hogy nekem kéne az erősebbnek lennem, valahogy ez régen sem merült fel, most pedig már pláne nem.
- Én meg kizártam őket... Elbújtam, hogy ne történjen velem semmi. Itt is láthatatlan akartam lenni, csak nem hagytad... Ez... nem szemrehányás. Kedves tőled. – Most mégiscsak kipréselek egy mosolyt, kezdem elhinni, hogy tényleg ő az, ráadásul olyan bájos tőle, hogy ekkora könnyekkel üdvözöl, holott előtte még sosem látott. Valahogy ez a könnyfolyam az eddigieknél is több bizalmat kelt bennem, mintha kapaszkodnék a régi emlékeinkbe, és jóleső a szuszogása, a mosolya. Aligha fogok feloldódni, megváltozni pár nap alatt, de talán.. a közelében legalább valamicskét visszaszerezhetek önmagamból.
- Van, és akartam. De a két vezető nagyon erősködött, hogy itt majd jó lesz nekem. Fura érzés bevallani, hogy... lehet, hogy igazuk lesz. – Bólogatok, és beeharapok az egyik kenyérbe, miután kitöltöttem magunknak a teákat. Michi tényleg rávett, hogy elrugaszkodjak a történtektől, és egy kicsit megnyugodjak.

//Cukkerádékok *.*//



♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 23 Dec. - 18:10




Finn & Michelle
- Vagy, ha megsérülsz gondolom. Előtte még csak nem is sejtetted? Nem volt... tudod baleseted? - az gondolom nem tűnt fel neki, hogy nem igen volt beteg, mert gondolom a képessége erre is lehetőséget ad, de ezek szerint nem is sérült meg. Jó neki, én volt, hogy majdnem belehaltam csak abba, hogy bele estem a gereblyébe, neki legalább ilyen gondja nem lehetett, bár azért ez se valami kellemes, hogy úgy jössz rá mire vagy képes, hogy meg akarnak ölni. Fura... azt hiszem talán azért alakult másképp a jellemünk, mert nekem volt időm hosszá szokni a rosszhoz, vele viszont hirtelen történt meg ez a rémség és nem igazán számíthatott rá. Elveszített minket egy pillanat alatt, nekem meg amúgy se volt semmim, nem omlottam annyira durván össze miután az apám meghalt, vagyis... megöltem technikailag.
- Hiányoztál... minden nap, amikor nem voltál már. Én... volt amikor azt hittem hallom a hangodat utána is... komolyan azt hittem valami baj van a fejemben. - halk sóhaj, de egy apró mosollyal toldom meg. Na igen az a nagy helyzet, hogy végül is lehetett volna rosszabb is, mondjuk tényleg bekattanok és tényleg elkezdem hallani a hangját, vagy ilyesmi. Szerencsére ez nem történt meg. Akkor elkezdhettem volna elgondolkodni azon, hogy valami nagy baj van velem.
- Más is történt velünk, ez is számít és másképp. Én... megszoktam a rossz dolgokat, így csak jobb lett. - vonom meg a vállamat. Nem azért, mert nem nagy cucc, csak azért, mert nem érdemes beszélni róla, igaza van. Ettől úgy se lesz jobb semmi sem, és rosszabb sem. Túl kell lépni mindazon, ami történt és menni fog majd neki is, csak talán neki egy fokkal tovább tart majd, de... szerintem neki is sikerül majd. Én is képes voltam elfelejteni az apámat és mindazt, ami történt vele és az egész életemben... csak időbe tellett. És most már én is itt vagyok, hogy megpróbáljak segíteni neki és akkor majd normálisabb élete lesz. Mégis csak nekem van talán a legnagyobb esélyem rá, hogy tenni tudok érte valamit, hiszen én elég jól ismerem, annyira, amennyire itt senki sem.
- Tudod az illatok az embert rá tudják venni arra, hogy mégis csak akarjon enni egy kicsit. - mosoly, bátorító, bár halvány, mert még nekem is új a helyzet, de remélem, hogy majd ő is tud egy kicsit változtatni, vagy legalábbis oldódni. Nem azt mondom, hogy se perc alatt, de majd idővel, akár hetek múlva, vagy tudom is én, nem akarom siettetni. - Van egy nagymamád? És nem akartál inkább ott maradni? - oh ha nekem lenne más rokonom... de nem tudok róla, hogy lenne. Nem ismerem anya szüleit sem és apáéit sem, azt sem tudom léteznek-e, de az árvaházban nem jelentkezett senki sem, hogy köze lenne hozzám. - Oh hát én jó ideje itt vagyok. Tudod a birtok leégése után árvaház, aztán... onnan megszoktam párszor, aztán megtalált a prof, meg a másik pasas, az undok tudod, biztosan nálatok is ők voltak. Már szerintem egy éve is meg van, de ki számolja. - közben persze rakom össze a szendvicset, hátha tényleg neki is megjön még az étvágya, vagy hatással lesznek rá mondjuk az illatok. Simán látok rá esélyt, nekem jól fog esni a tea.


♫ Boum Boum Boum ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Nem menekülsz!  :nagyobbszem:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Konyha   

Vissza az elejére Go down
 
Konyha
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Földszint-