we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Jean Grey
Csüt. 14 Dec. - 20:40

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szer. 13 Dec. - 20:38

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Kedd 12 Dec. - 18:53

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 10 Dec. - 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Jamie Cavenaugh
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Alysa Tate
 
Ryan Bane
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Napfény lakópark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Napfény lakópark   Szomb. 21 Jún. - 11:33

First topic message reminder :

A város szélén az egyetlen olyan lakópark, mely néhány több emeletes házból áll. Azért még itt is érezni a kertvárosi hangulatot, egyetlen épület van csak, ami tíz emeletes, a többi kisebb négy emeletes és ezeket is parkosított területek kötik össze.




Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Szomb. 28 Jún. - 16:04



Jill & Simon



Na, azt hiszem ezt megnyertem, végre csendben van, míg zuhanyozom. Nem mintha nem bírnám a csajt, mert bírom, hiába oltári idegesítő, csak már elegem lett abból, hogy egyfolytában csak cseszegetni tud, bár…biztos ő is így látja, csak ott én cseszegetem folyton őt. A szavaira már komolyan csak a fejemet csóválom meg röhögve, hát még mikor a párna az ajtónak csapódik. Már nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy normálisan szóltunk volna hozzá a másikhoz …, vagy volt egyáltalán olyan? Mi lesz, ha kimegyek, hozzám vágja a serpenyőt, vagy mi? Nem, azért fáradt, hogy felálljon, inkább keres valami kemény, de törékeny tárgyat az ágy környékén és azzal fog telibe dobni. Abban meg téved, hogy ne bírnának tovább a nők egy éjszakánál, van aki az életét is képes lenne leélni velem egyetlen este után. Tudok én kedves lenni, akár éveken keresztül, csak a kedvességgel az a nagy baj, hogy olyan, mint a légypapír. Ragadnak rád az emberek tőle, és már mondtam, hogy utálok kötődni másokhoz, mert akkor nyílt érzelmeket kéne mutatnom feléjük, és mivel úgyis elmennek, nem marad végül más nekem, csak a fájdalom. Ezért pedig nem éri meg kedvesnek lenni. Jill is egyből lelép innen majd, ahogy végigcsináltuk ezt az egészet, akkor meg minek kezdjek el kötődni hozzá? Oké, talán lehetek vele egy kicsit kedvesebb, de mentségemre szóljon, hogy nagyon ért az emberek idegesítéséhez.
-Sehogy, mindenki menekül amerre lát. Viszont tévedsz, akár két menet erejéig is tudok normálisan viselkedni, ha jó a csaj. – meg sem próbálom most már megérteni, hogy miért borult ezen ennyire ki. Szerintem magától is tudja azt, hogy nem véletlen nem vagyok könnyedén elviselhető ember. A kötődésben semmi jó nincs, ahogy a barátokban sem. Mindegyik otthagy téged nyakig a szarban, és neked nem marad más, mint a fájdalom, a fájdalomért pedig nem éri meg barátságosnak lenni. Ha valaki közelebb kerül hozzám, akkor automatikusan elkezdek úgy viselkedni, hogy mindent hátrahagyva meneküljön innen el. Nem véletlen nincsenek barátaim, még csak az ismerőseimmel sem vagyok jóban. Már megszoktam, hogy egyedül vagyok, és csak magamra számíthatok, mert ha beengedek valakit az életembe, és egy kicsit közelebb engedem őt, akkor beleesek abba a csapdába, hogy kötődök hozzá, mert sajnos én is tudok kötődni, csak nem akarok, mert végül átvernek és elhagynak. Sokkal egyszerűbb lenne, ha Jill letudná ezt azzal, hogy azért piszkálom, mert bírom őt, amiben van is kis igazság, de nem ez az oka.
- Legközelebb veszek neked egy kiskutyát, mit szólsz? – komolyan nem érti meg, hogy miért nem lett semmi komolyabb a rendelőben? Baszki, én erőszakoltam meg! Nem bírnék el a tudattal, hogy csak azért lefeküdtem vele, mert éppen szar kedve volt, akkor aztán végképp kivégezne ez a rohadt lelkiismeret-furdalás. Nem, vele ez nem működik, találnom kell valami más megoldást, mert szétrobban már a fejem attól, hogy mekkora egy szemétláda vagyok, amiért nem szexeltünk. Ha dumálni akar, akkor dumálok vele, de az nem játszik, hogy szar a kedvem szexeljünk! Majd legközelebb veszek neki egy kutyát, azzal aztán azt csinál, amit akar, mikor ideges, felőlem még össze is törheti, teszek rá, csak kicsit próbálja már megérteni az én helyzetemet is. Itt cseszeget azért, mert tapló vagyok, erre még soha nem voltam olyan emberséges, mint akkor ott a rendelőben. Ha jót teszek, akkor az a baj, ha rosszat, akkor meg az. Mit kéne csináljak, hogy elégedett legyen végre velem?
A szavaira csak mosolyogva bólogatok. Igen…nem hiszem, hogy tudnék szeretni, bár kitudja, soha nem szerettem még senkit, de mivel nem is hagyom, hogy ez megtörténjen…mondjuk inkább, hogy tudok, csak nem akarok, mert ugyanaz a vége, mint a barátságnak. Elhagynak és bántanak, nem éri meg. És bár nem ő az első, aki elmondta, hogy mennyire kiállhatatlan vagyok, az ő szájából esik ez a legrosszabbul, ami jó nem? Viszont mikor megemlíti az anyámat, akkor a mosoly már eltűnik az arcomról és legszívesebben a falhoz vágnám a rohadt tányérokat. Azonban inkább csak elfordulok, hogy kivegyek a szekrényből egy lábast, és közben elszámolok tízig. Ő az egyetlen, aki tud anyámról, és rohadtul nem volt szép húzás vele jönni. Meghalt volna akkor is, ha törődök vele, de…inkább elmentem szótlanul mellette és hagytam meghalni egyedül, magányosan, pedig ott lett volna a helyem mellette, fognom kellett volna a kezét. És tudjátok miért mentem el? A kötődés miatt, mert egyszer úgyis véget ér, és csak fájdalom marad hátra. Elnyomtam magam minden érzést, így kevésbé fájt, mint kellett volna.
– Nem csoda, hogy mi? Hogy meghalt? Fejezd be, ha már elkezdted! – most nyoma sincs az arcomon a jókedvnek, ahogy a hangomból sem cseng ki a kedvesség. Nem, most én is rohadt pipa vagyok, és nem is igazából Jillre, hanem magamra, mert ebbe nem kéne belemenni, mégis képtelen vagyok szó nélkül hallgatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Szomb. 28 Jún. - 7:50



Simon & Jill



Kiborít a pasas, nem tudom, hogy csinálja, de komolyan folyamatosan azt érzem, hogy muszáj... tényleg muszáj újra és újra valami bántót mondanom neki, hátha valamivel hatást érek el, de neeem, csak vigyorog mindenen és persze jön a nagy visszaszólás, amire végképp nem tudok mit mondani, csak veszettül csúnyán nézek rá és még hogy ezek után nekem kellene megdolgoznom érte, mert nem ütötte meg a szintet? Hát a jó francokat! Eszem ágában sincs érte bármit is tenni, minél inkább ilyeneket mond annál inkább. Két opció van, vagy komolyan nekiesek és addig fogom ütni, amíg nem tesz valamit ellene, vagy összetöröm, ha így folytatja. De egyelőre csak annyit kap, hogy utána vágok egy párnát, amikor még ki is szól, hogy nem hallja, amit mondok. Mégis hogy lehet valaki ennyire tapló? És akkor ő itt a nagy májer, aki orrba-szájba csajozik? Gondolom el tudja játszani a kedves pasast, aztán amikor kibújik a szög a zsákból mindenki sikítva menekül a közeléből. El sem tudom képzelni, hogy bárki is megpróbált már ragaszkodni hozzá, ha egyszer ilyen rohadtul irritálóan viselkedik. - Fulladj bele a zuhanyba Simon! - kiáltok utána, csak hogy biztosan hallja, miközben repül a párna is, ami szép erővel csapódik a fürdőszoba ajtajának, és hullik el a földre. Tudtam, hogy nem találom el, hiszen nem tudok kanyarodva dobni, ez egyszerűen kellett. Mázlija van, hogy nem valami törékeny akadt a kezembe, pedig nagyon közel állok ahhoz, hogy nagyobb kárt tegyek a lakásában, netán benne.
- Kiengesztelésről volt szó és akkor még nekem kéne megkérnem téged? Komolyan fel sem fogom, hogy a francban viselt el téged bárki is? Bár gondolom egy menet erejéig tudsz normálisan viselkedni, aztán meg jön a tányértörés. - forgatom a szememet. Fel sem fogja, hogy mi a franc bajom van igaz? Rohadtul nem tetszett ez a mai nap, baromi pipa vagyok és baromira pocsékul érzem magam. Az oldalam most is fáj, szeretnék lehajtani egy adag jó erőset, de még ezt se tehetem meg. Persze, hogy nem vagyok jó kedvemben és rajta vezetem le a feszkót, mert valakin le kell. És akkor még kaja sincs és még ezzel is itt baszogat, pedig igazán megtehetné, hogy legalább egy kicsit normálisan viselkedik. A helyett, hogy megpróbálna lenyugtatni, csak még tovább szítja a tüzet. Látszik, hogy baromira fogalma sincs, hogyan kell kezelni valakit, aki épp nincs a toppon. Nem azzal segít, hogy még tovább piszkál, vagy hogy mindenre vissza szól, egy cseppnyi kedvesség is lehet, hogy elég lenne, ha kitartóan próbálná, de szerintem ő minden ilyesmire képtelen. - Jah, de ha épp törődésre vágyom és elküldenek a francba, akkor legalább hadd legyek már rohadtul kiakadva. Nem tettél semmit azért, hogy egy kicsit is jobban érezzem magam... semmit! - még csak meg sem magyarázta az egészet normálisan, vagy én nem figyeltem az agyamat elborító ködtől? De nem, akkor sem magyarázta meg, hogy most akkor mi a francért játssza itt a rohadt szentet. Ne várja már el tőlem, hogy majd itt lelkes és jó kedvű leszek, amikor az ég világon semmit nem tett az érdekében. Pocsék napom van és ezen nem sokat javít azzal, ahogy viselkedik velem. Az már az utolsó csepp a pohárban, hogy még a miatt is beszól, hogy esetleg baj lenne az alakommal, amikor eléggé látványos, hogy mennyire vagyok hiú és amúgy is akkor eszem zsíros kaját, amikor én akarok! Majd ledolgozom, hogy a franc essen belé! Nincs más, marad a telefon, amin le tudom vezetni a haragomat, és még örülhet, hogy nem ő az, akit megropogtatok kicsit.
- Senki sem kért, hogy bárkit is szeress, nem is lennél rá képes nem? És bocs, ha én vagyok az első, aki közli veled, de rohadtul kiállhatatlan vagy és egy csepp figyelmesség se szorult beléd! Nem csoda, hogy az anyád... - majdnem kicsúszik még valami csúnya a számon, de az utolsó pillanatban csak visszafogom magam, bár már így is sikerült megkezdenem a mondatot. Nem értem, hogy miért nem képes legalább egy kicsit megértőbb lenni, csak egy egész kicsit. Én is tudok normálisan viselkedni, vagy legalábbis közel normálisan, de mellette ez totál képtelenség.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Pént. 27 Jún. - 19:48



Jill & Simon



A szavai hallatán képtelen vagyok letörölni a vigyort az arcomról. Nem, nem vagyok olyan nagyra magammal, hogy sikerült visszautasítanom, mert rohadtul nem akartam, de ezt kellett tennem, viszont amit itt lerendez…hogy lehet valaki ilyen idegesítően szórakoztató? – Vagy csak nem ütöd meg a megszokott szintet. – most én rántom meg a vállamat vigyorogva. Ha ő is, akkor én miért ne szólhatnám le egy kicsit? Nyilvánvalóan megüti a megszokott szintet, sőt még meg is ugorja, de nem kell, hogy még ennél is jobban elszálljon magától, már így is elég idegesítő, hogy képes volt ennyire berágni rám ezért. – Mind ezt mondjátok. – csóválom meg a fejemet. Minden csaj, aki megsértődik valami baromság miatt ezt mondja. Szinte szó szerint, de a végén tőlem mennek haza, úgyhogy…teszek magasból a lelki világukra, Jillt sem értem igazából, hogy mi a francért kell ezen ennyire megsértődni. Majd maximum megkérek valakit, hogy lője le, aztán majd újra összevarrom. Oké, persze, ez nem ilyen egyszerű, csak mondtam, ami először az eszembe jutott. Azzal meg már előre számolok, hogy ezek után nagyon keményen tartani fogja magát ehhez, de…kettőnk közül őt utasították vissza, neki kell bizonyítani nem igaz? – Bocs, de nem hallak, gyere be, ha mondani akarsz valamit! –  remélhetőleg nem fog bejönni, és így végre csendbe marad, míg kimegyek. Megértem én őt, de azért mégiscsak túlzásnak tartom, hogy még mindig ezen van fennakadva. Meglőtték, de belőle legalább nem kellett kibányászni egy golyót, főleg nem egy rohadt fogóval! Lehetne azért kicsit megértőbb is velem, mert én még a fájdalomcsillapítókat sem tudom használni, mert mire belém került volna a fogó, a szervezetem már el is tüntette volna azokat a rohadt gyógyszereket, úgyhogy…a természet szépen kibabrált velem. De ha már itt tartunk, akkor Jillel is, mert hogy képes valaki elviselni őt huzamosabb ideig? Nem kételkedem én abban, hogy valakivel biztos nagyon bájosan is eltud csevegni, de velem…oké, azért mégiscsak én tettem őt tönkre, de a mai nap után azért megérdemelnék egy kicsivel több…megértést. Meg amúgy is, a regenerálódásom minden, csak nem könnyű. Amíg nem tudja, hogy milyen érzés, mikor a gyomra visszanő, közben folyamatosan ide-oda tolva ezzel a többi szervét a testében, maradjon csendben és ne pazarolja az oxigént ilyen baromságokra.
- Talán, ha nagyon szépen megkérnél… - rántom meg a vállamat, és a kezeimet is szétteszem. Nem fogom soha megérteni ezt a csajt, van egy olyan érzésem. Az a szerencséje, hogy józanul nem vagyok olyan idegbeteg, mint részegen, így tudom kezelni a folyamatos piszkálódásait, de egyre nehezebben tartom most már én is magamat. Bárkivel is lakik együtt, minden tiszteletem az övé, hogy nem rejtett még a kajájába patkány mérget, bár Jillt szerintem még az sem fektetné ki.
- Megköszöntem, hogy kiszedted belőlem nem? És még össze is varrtam a sebed, úgyhogy kvittek vagyunk mára! Nem lehet rajtad kiigazodni baszki. Mindig mást akarsz, hol törődésre vágysz, hol arra, hogy megalázzanak… - azt már nem kérdezem inkább meg tőle, hogy járt-e már dokinál, mert valószínű újra törnének a csontjaim, úgy pedig aztán végképpen vége a konyhatündéri karrieremnek nem igaz? Ezen a csajon a világ összes pszichológusa sem lenne képes kiigazodni. Kéne hozzá valami használati útmutatás, vagy akármi, de Jill úgy táncol az emberek idegein, amilyen könnyedén más villával eszik.
Már éppen válaszolnék neki, mikor a telefon után nyúl és megpróbálja kikapni a kezemből. Egy ideig csak tartom, de aztán végül elengedem, és hagyom, hogy a falhoz vágja a telefont.
– Szép volt, most már muszáj lesz főzőcskéznem! – mondom a fejemet csóválva, aztán felállok és bevágom magam a konyhába. – Ugye tudod, hogy rohadt nehéz téged szeretni? – teszem fel a kérdést, miközben a szekrényeket túrom a patkányméreg után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Pént. 27 Jún. - 15:01



Simon & Jill



A kérdésére csak felszökik a szemöldököm és talán még az eddiginél is csúnyábban nézek rá. A végén még ettől is olyan fene nagyra lesz magával, hogy olyan baromi nagy önuralma van. - Nem sokaknak megy, gondolom te már annyi csajjal voltál együtt, hogy nem teljesen klappol a rendszer... túlhajszoltad magad. - rántom meg a vállam nem törődöm módon, még ha tudom is, hogy most enyhén szólva is a férfiasságát kérdőjeleztem meg, de hát basszus simán visszautasított. Na jó, nem simán, mert visszacsókolt nem is gyengén, de akkor is, jár nekem most ennyi mindezek után nem igaz? - Ah... szeretnéd Simon! A lehetőséget elszalasztottad, így jártál. - na persze lesheti, hogy ezek után én még egyszer rámászok csak úgy. Nem hiszem, hogy máskor is meglőnek majd és ettől kiborulok, hogy okom legyen rá. Nem-nem, ez nem így működik. Az esélyt elszalasztotta, ezek után már nem fogom egy könnyen megadni neki a lehetőséget egy újabbra, még ha talán stimmel is, hogy a régi rossz emléket talán egy új felülírhatja. És ezek után még a kajálásomat is oldjam meg. - Bocs, de nem mindenki regenerálódik olyan könnyen, mint egyesek! - szólok még utána talán még erősebben is, mint kellene és ezt most értheti, ahogy akarja. Az én oldalam még most is rohadtul sajog, attól hogy ott a varrogatás után hajtott az adrenalin, meg bennem volt a fájdalomcsillapító. Lassan elszáll a hatás, és most már igenis érzem, hogy sajog az oldalam, nem fogok itt ugrálni, hogy kaját csináljak magamnak, ennyire egyszerű, vagy hogy rendelgessek, amikor arról volt szó, hogy mennyire ki akar engesztelni a taplósága miatt. Egyelőre nem látom még azt sem, hogy legalább próbálkozna. Jobb is, hogy elhúz szépen zuhanyozni, addig se zavarja a köreimet és kisebb az esély rá, hogy szét akarok törni a fején valamit, ami a kezem ügyébe kerül és mivel ez az ő lakása, jó eséllyel a saját cuccát rombolnám, aminek gondolom annyira nem örülne, bár kétlem, hogy túl sok vázája, vagy hasonlója van, amit kicsit megnyomorgathatnék.
- Gondoltam, hogy te főzöl basszus, ha már arról volt szó, hogy kiengesztelsz, továbbra sem látom, hogy gondoltad. - nézek oldalra megint határozottan szúrósan. Francba vele, hogy állandóan felhúz! Nem elég maga a tény, amit művelt velem, mindenképpen el akarja érni, hogy fájdalmat okozzak neki? Mert megint nagyon közel áll hozzá, és nem csak azzal tudom elérni, hogy összetöröm a csontjait, a végén még felpofozom, de komolyan. Nem lepném meg magamat vele, ha ez lenne a vége. - Francnak sincs szüksége limuzinra, csak lehetnél egy kicsit figyelmesebb is. Itt vagy te, meglőttek, ki kellett bányásznom belőled egy golyót, több vért láttam ma, mint eddigi életemben összesen, aztán még csak nem is segítettél, amikor akartam volna és most meg vagy lepve, hogy ki vagyok bukva? - képtelen vagyok a hátamon fekve maradni. Nem vágom, hogy nem képes felfogni, hogy rohadtul ki vagyok és mit csinálok ilyenkor? Iszom egyet! De most még ezt sem lehet, akkor meg mégis mit a francot vár tőlem? - Nincs pia, nincs szex... törjem össze a lakásod, hogy levezessem a feszültséget? - és ezek után még be is szól, hogy vigyáznom kell az alakomra. Konkrétan kikapom a kezéből a telefont, vagy legalábbis megpróbálom. Erősebb nem vagyok nála, de sokkal mérgesebb, annyi tuti. Ha sikerül, akkor isten bizony a falhoz vágom az egészet úgy, ahogy van, ha pedig nem, hát akkor is nehéz lesz leállítania, annyi tuti biztos. Zabos vagyok és baromira nem segít, hogy lehiggadjak, egy kicsit sem!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Pént. 27 Jún. - 1:12



Jill & Simon



- Áruld el, eddig csak én voltalak képes visszautasítani? – mosolygok rá a cigarettafüstön keresztül. – Amúgy meg majd legközelebb bepótoljuk, emiatt ne aggódj!- mondom neki vigyorogva. Miért kattog még mindig ezen? Komolyan, mintha a világvégét jelentené az, hogy leállítottam őt. Oké, biztos sérti a büszkeségét meg minden, meg azért valószínűleg nekem is szarul esne a dolog, de…nincs de, ez van. Szokjon hozzá ahhoz, hogy nem körülötte forog a világ, és nem mindenki akar egy strigula lenni a sok között. Én a legnagyobb strigula akarok lenni, ennyire egyszerű lenne a képlet. – Bocs, akkor rendelj kínait! – mondom a szememet forgatva, ahogy bemegyek a fürdőszobába. Ennek a csajnak meg mi baja van? Rábíztam a választást, erre még ezen is kiakad. Van két lába, letud menni magának kajáért maximum. Az én gyomrom még nem éppen száz százalékos, úgyhogy nem is nagyon próbálkoznék megtölteni kajával, inkább csak nézném őt, ahogy eszik, akkor meg nem mindegy, hogy én mit akarok? Hagyjuk, soha nem fogom megérteni Jillt. A tv-t hiába kapcsolná be, nem biztos, hogy működne, mert nem használom, inkább csak dísznek van ott. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor még csak be sincsen kötve a készülék, nem nézek se híradót, se sorozatokat, filmeket néha. Vannak olyan csajok, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva azt hiszik, hogy szex közben gyűrűt húztam az ujjukra és itt maradhatnak filmet nézni. Beraknak valami romantikus szart, és végig kell szenvednem azt a másfél órát, mire végre elmennek és elfelejthettem őket egy egész életre. Soha nem értettem, hogy mi a francért vannak úgy oda az ilyen filmekért a nők. Köztudott, hogy ez az egész szerelem dolog egy mítosz, egy nagyon szép hazugság, amit mindenki elhisz. Ezekben a filmekben más sincsen, mint a jó pasi, aki kiszúrja az átlagos jó nőt. Már itt is hiba csúszik a gépezetbe. Ha valaki jól néz ki, akkor az nem lehet átlagos, nem áll be önként a sorba, hogy egy legyen a sok közül. Aztán meg ismerkednek, romantikáznak meg minden hülyeség, és húsz perc múlva már ágyban is vannak, reggelre pedig úgy viselkednek, mintha egy életre szóló kapcsolat lenne köztük. Házasság, gyerekek, grill parti a szomszédokkal, autós mozi, aztán egy út a naplementébe…ez a tökéletes hazugság a tökéletes életről, amit elakarsz hinni, és vagy olyan hülye, hogy be is veszed. Csak szex, nem lesz semmilyen kapcsolat köztetek a jövőben, csak élvezitek egymást társaságát azon az éjszakán, majd nyugodtan és elégedetten nézitek, ahogy a csaj eltűnik az életetekből és soha többet nem jön vissza. Nem kell se gyerek, se feleség, se szomszédok, főleg nem parti a szomszédokkal, autós mozi jöhet, mert az jó poén, de utazás a naplementébe…ne röhögtess, tényleg van olyan, aki elhiszi ezt a sok baromságot? A valóság az, hogy otthon gubbasztasz és recskázol folyamatosan, ahelyett, hogy lemennél csajozni, piálni. A gép előtt ülsz és próbálod elhitetni magaddal, hogy nem vagy szánalmas, de nem nagyon sikerül. Én meg lent vagyok a bárokban és bulikban, iszom és csajozom, hogy aztán egy kellemes éjszaka után az útjukra engedhessem a hölgyet. Legalábbis eddig így volt. Most már hiányzik a képletből a pia, alkohol nélkül pedig már nem is olyan élvezetes a dolog. Nem mondom, hogy ezek után nem fogok csajozni, csak a piával együtt lenne tökéletes az összhang. Még szerencse, hogy a dohány itt van nekem, arról aztán már komolyan nem tudnék leszokni, szükségem van rá, majdnem annyira, mint az oxigénre, ha nem jobban.
- Miért, csinálnál? Nem nagyon nézném ki belőled, hogy leállsz főzni, sütni. – mondom elgondolkodva egy kicsit, miközben továbbra is a plafonnal szemezek. Nem tűnik kifejezetten annak a konyhatündérnek, bár gondolom egy rántottát vagy valamit összetud még ő is ütni magának, de…az biztos, hogy nem kezdek el neki most főzőcskézni valami szakácskönyvből. Ahhoz túl fáradt vagyok, meg amúgy is…elég hálátlan a csaj, akkor meg miért is tenném? Semmi kedvem magam leégetni a konyhában, ha nem muszáj. – Ha John fizet, akkor loptam volna valami limuzint, és azzal viszlek el valami méreg drága helyre. Még az autóba is kivitelek volna! – mondom mosolyogva, ahogy oldalra döntöm a fejem, hogy lássam az arcát. Na igen, John elég sok minden elrontott ezen a napon…de holnap már a bankban fogok vele ücsörögni, és addig el nem engedem, amíg nincs a kezembe a hatvanezer dollárom. – Azért nem kéne olyan zsíros kaját rendelni, vigyáznod kell az alakodra. – mondom vigyorogva, ahogy az éjjeliszekrényen lévő telefon után nyúlok, hogy tárcsázhassak, ha végre eldöntöttük mit is akarunk.– Tehát, mit akarunk enni, drágám? – tessék, most örül?!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Csüt. 26 Jún. - 7:42



Simon & Jill



Jó-jó, hát akkor csak úgy hobbiból nem öl meg senkit sem, megértettem. Nem is vágom, hogy miért veszi ennyire a lelkére a dolgot, hiszen csak egy egészen apró megjegyzést merészeltem tenni, hogy tuti ne végezze ki a pasit csak mert épp elrobban az agya. Az más kérdés, hogy ebben az esetben jó eséllyel meg is tenné. Nem arról van szó, hogy úgy sajnálom én ezt a vadidegen fickót, de azért mégse értékelném, ha eltenné láb alól, azt csak nem érdemli meg. Hülye, de azért, mert valaki hülye még nem feltétlenül kell meghalnia, legalábbis azt hiszem. Ha így lenne, akkor már sokakat küldtek volna a túlvilágra csak azért, mert nincs túl sok eszük, és túl kevesen maradtunk volna itt a földön, hogy fárasszunk másokat igaz? De most nem ez számít, tényleg érdekel, hogy mégis mi a fenével akar majd kiengesztelni, mert fogalmam sincs, hogy sikerülne neki. Tényleg eléggé felhúzott, és nem tudom mennyire fogom én ezt holnapra csak úgy kialudni. Határozottan bántó, szerintem bárkinek az lenne, hogy csak így visszautasítják, főleg egy olyan helyzetben, amikor nagyon is jót tett volna, ha e téren segít és kicsit kimossa az agyam, mert én csak ennyit kértem tőle. Nem azt, hogy húzzon gyűrűt az ujjamra ezzel, vagy akármilyen baromság, csak hogy segítsen eltüntetni kicsit a mai nap zűrjeit.
A szavaira már csak megrántom a vállam. A kedvesség nem pont az, ami olyan közel áll hozzá a szememben, de majd meglátjuk. Inkább elhúzok fel, mert tényleg jót fog esni majd egy fürdő, de még milyen jó lenne mondjuk kádban elnyúlni, de persze, hogy csak a zuhany van. Ezért nem időzöm sokat, és persze a pólójára tényleg vigyázni fogok, amíg érdekemben áll, legalábbis amíg rajtam van, mert aztán már nem lesz szükség rá. Csak kellenek a saját cuccaim, amik remélem megszáradnak holnapig, bár a vágással az oldalamon a pólóm már problémásabb felvétel terén, de... majd csak lesz valahogy holnap. Ő okozott nekünk ilyen gondokat, hát akkor oldja meg ő a ruha kérdést számomra nem igaz?
- Tudom, és te... erre mondtál nemet. - szökik fel még mindig kellően rosszallóan a szemöldököm. Csini vagyok, hát naná a rohadt életbe, tudom! Ő mégis ennek ellenére képes volt simán eltolni magától, és persze még kaja téren se segít. Hát mégis hogy a francban legyünk így olyan nagy kebelbarátok. - Oh, tényleg a kedvesség mintaképe vagy. - jó, hogy nem azt mondta, hogy éhes vagy bazzeg, hát old meg. Igazán kösz Simon! Már csak azért is az ágyon maradok, szépen törökülésben felhúzom a lábaimat és... nézem a falat. Lusta vagyok feltápászkodni és bekapcsolni a tv-t, amúgy sem vagyok az a tv nézős típus. Nem tudom, nem szoktam, valahogy nem köt le. Nem érdekel mások élete, ami egy filmben van, ha van sajátom is, ami élvezetes és élmény élni. Jó, most persze ez nem így van, mert őszintén szólva nem élvezem a mai napot, sem az oldalam összevarrását, sem a Simonnal való találkozást, sem azt, hogy nincs pia. Egy dolgot tudtam volna élvezni, de azt se tette meg nekem. Szar ez a nap, ez már nem kérdés. És most meg csak várhatok, amíg végre elő nem kerül a fürdőszobából, remek! Még, hogy a lányok tollászkodnak sokat, olyan, mintha a percek, amiket bent töltene órák lennének, de komolyan, mi a frászt csinál eddig? Felhúztam mégis csak és még gyorsan elintézi magát, hogy ne legyen rám indulva? Nem, ne kérdezzétek miért jár folyton ezen az eszem, azt hiszem tényleg baromi pipa vagyok. Attól, hogy nyitva hagyja az ajtót még nem látok mindent, nem pont ide nyílik is, amúgy sem fogom figyelni, ahogy zuhanyzik, azt már a rendelőben is láttam, hogy nem kifejezetten csúnya a teste. Az a típus, amit szívesen megkóstolnál, ha lehetőséged adódna rá, és gondolom ezt már jó sokan meg is tették.
- Mivel arról volt szó, hogy kiengesztelsz, nem gondoltam, hogy nekem kell kaját csinálnom magamnak. - rántom meg a vállam, miközben ő lazán leül mellém. Franc essen belé, hogy folyamatosan hiányos öltözetben császkál itt körülöttem! A kérdésére értetlenkedve pillantok oldalra. - Miért étterembe akarsz menni épp most? De mit tudom én, nekem aztán jó egy sima rántotta is, csak kaja legyen. - vagy rendelhet egy pizzát, édes mindegy, csak ő oldja meg, nehogy már nekem kelljen, mikor úgy volt, hogy most ő lesz itt a nagyon kedves, aki ki akar engesztelni, mert bunkó volt, mindazok után, hogy rohadtul tepernie kéne, hogy ne egy aljas disznónak állítsam be, aki évekkel ezelőtt tönkre vágta az életemet, vagy felszabadított, mindegy, hogy melyiket nézzük, de most meg mégis meg akar változtatni, ahhoz nagyon kellene tepernie.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Szer. 25 Jún. - 15:50



Jill & Simon



- Csak úgy nem…- mondom nemtörődöm módon megrántva a vállamat. Azt Jill jól sejti, hogy kinyírnám Johnt, ha mondjuk a kelletténél jobban felidegesítene, vagy valami, de azért hidegvérrel csak úgy szórakozásból nem ölném meg. De nem sértődtem meg csak simán meglepődtem a szavain. Oké, tudom én hogy egy szar alak vagyok, meg erőszakos is, és gyilkosnak is nyugodtan mondhatnak, de az utóbbi pár órában azért elég jó fej voltam. A változást nem ide sorolnám, mert szerintem az neki és éppolyan szar, mint nekem, de…arra még csak normális indokaim sincsenek, ami rohadtul zavaró! Legalább lenne valami jó kis hazugság, amivel betudnám magamnak magyarázni, hogy emiatt van, de nem, nekem be kell érnem az igazsággal, hogy a lelkiismeretem, vagy mi, nem hagy továbbmenni. Vagy tudat alatt a kelleténél jobban vonzódom a csajhoz, kitudja, nem szokásom mindenbe jobban belegondolni, ezért is szar ez a helyzet. Viszont megmentettem őt a golyóktól és még össze is varrtam ezek után, úgyhogy nehogy már én legyek a nap parasztja, amiért visszamertem őt utasítani. Komolyan, amilyen jól néz ki a csaj, annyira idegesítő is tud lenni a pillanatnyi hangulatváltozásaival. Az egyik pillanatban még a csontjaimat töri és lehord minden szarnak, máskor meg tálcán kínálja magát. Nem mintha nem bírnám a csajt, csak…elég idegesítő tud lenni. Mintha megöltem volna a kiskutyáját úgy viselkedik, amiért nem rendeztem le őt ott helyben. Ez van, ezt kell szeretni, kicsit várnia kell még rám, de megígérhetem neki, hogy nem sokáig.
- Majd kitalálok valamit, meglepődnél milyen kedves tudok lenni. – húzom a számat mosolyra. Ha mással vagyok abban a rendelőben, akkor biztos, hogy nem állítom le, de…Jill más. Nem, félre ne értsd, nem vagyok belé szerelmes meg semmi, csak…ő a csaj, akit megerőszakoltam, pedig még csak hozzányúlni se szerettem volna. Nem mintha nem nézett volna jól ki, csak…mindegy, értitek, hogy értem. Vagy, ha nem, akkor így jártatok. Nem nagyon érdekel, hogy mennyire rosszul volt meg minden, majd mással megfekteti magát, ha szar kedve van, én nem egy akarok lenni a sok közül nála, ez ilyen egyszerű. Mint mondtam már párszor, szeretek kitűnni a tömegből, és nem szeretem, ha olyan vagyok, mint az átlag, ezért sem fogom őt csak úgy lerendezni, hogy éppen rossz kedve van, és ezért mászik rám. Nem, nem rossz kedv, vagy szórakozás miatt, valami más miatt, tökmindegy mi miatt, de ne egy legyek a sok közül, szerintem ezt megérti mindenki. Az meg, hogy most ideges…majd lenyugszik, annyira már biztos nem fogja felkapni a vizet, hogy megint ne kapjon levegőt, azért annyira nem toltam ki vele, és…amúgy se toltam ki vele, csak ezt ő képtelen belátni, zavarja, hogy van, aki képes visszautasítani őt, még ha nehezen is. Annak meg külön örülök, hogy nem zárta be az ajtót, mert beengedni lusta lett volna, és hívhattam volna egy lakatost, hogy rakja helyre a zárat, amit lerúgtam.
- Nem is várok mást tőled. – mondom mosolyogva, ahogy eltűnik a fürdőszobában. Amíg bent van előpakolom a konyhából az összes piát, hogy aztán az ablakból egy precíz dobással a kukába jutassam az egészet. Aztán már csak kiülök az ablakba, és sorra szívom el egymás után cigarettásdobozokat. Vannak akik azért dohányoznak, mert szar kedvük van, mások meg azért, mert éppen olyan kedvük van. Én egy kicsit mindkettő vagyok. Rágyújtok szinte mindennap, de mikor szar kedvem van, akkor általában sokkal többet szívok el, úgyse halok bele, akkor miért ne tegyem? Most nincsen rossz kedvem, csak…éppen olyan napot fogtam ki, mikor sokkal több dohányra van szükségem. – Csini. – mondom mosolyogva kifújva a füstöt, ahogyan nyílik a fürdőszoba ajtaja és kilépdel rajta Jill. Nem válaszolok neki egyből, csak nézem, ahogyan ledobja magát az ágyra, és akkor kászálódok fel, hogy előbányásszak a szekrényből egy törülközőt magamnak. – Rád bízom. – mondom megrántva a vállamat. Nem hinném, hogy én olyan vígan tudnék most enni vele, a gyomrom bár már helyrejött, attól még mindig fáj kicsit, megvárom inkább mire teljesen rendbe jön majd, addigra talán azt is eldönti Jill, hogy mit akar enni. Nem csukom be magam mögött az ajtót, amire már csak akkor jövök rá, mikor végzek a zuhannyal. Egyedül lakom ebben a lakásban, nem nagyon szoktam az ajtókat becsukni, mert teljesen felesleges bezárni, ha úgy is ki kell nyitnom. Magam köré csavarok egy törülközőt, majd kimegyek a tükör elé, hogy jobban megnézem, hogyan is néz ki a seb, ami Jill akciója után maradt bennem. Szerencsére már nem egy ökölnagyságnyi lyuk tátong bennem, így jóval elviselhetőbb a dolog, de azért még így sem mondanám valami kellemesnek. Felkapok magamra egy gatyát, és még mielőtt fáradtan ledobnám magam Jill mellé, elindítom azt a mosást. Nem szoktam mosni, ha kell, akkor veszek magamnak új cuccokat, úgy is van nálam mindig pénz, az a mosógép inkább dísznek van ott a számomra. – Na, eldöntötted mit akarsz? – kérdezem tőle a falat bámulva. Ha John fizetett volna, akkor simán lehet, hogy elvittem volna valami puccosabb helyre, hogy kiengeszteljem a mai nap miatt, de így…végül is megoldható a dolog, maximum el kell mennem miatta egy órára. – Mennyire akarsz minőségi kaját? – mert az ilyen helyeken minőségi az étel nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Szer. 25 Jún. - 13:20



Simon & Jill



Szóval még meg is sértődik, vagy legalábbis úgy fest, hogy kissé zokon vette a megjegyzésemet. Nem is tudom, hogy kinézek-e belőle ilyet, de... ő maga mondta, hogy nem valami jó ember. Persze attól még nem feltétlenül hidegvérű gyilkos, de mi van ha az emberünk magához tér és tudom is én nekimegy, esetleg csúnyákat mond, akkor lehet hogy elpattanna benne valami és nekiállna rombolni nem? Inkább ilyesmire gondoltam, nem pedig arra, hogy csak úgy hobbiból kivégezné, mert épp olyan kedve van. Azért persze csak megrántom a vállam a kérdése hallatán.
- Mit tudom én, nem ismerlek annyira, de nagyon remélem, hogy csak úgy nem nyírnád ki szerencsétlent. - egyébként is kettőnk közül elvileg ő a rossz, akkor meg egy kicsit lehetek vele undok, főleg azok után, hogy még erre rá is tett egy lapáttal. Elég fiatal voltam akkor, amikor akaratomon kívül mászott rám, most pedig, amikor akartam volna simán visszautasít, hát naná, hogy rohadtul pipa vagyok rá, és akkor még finoman fogalmaztam. Kell ez a kis szurkálódás ezek után, ennyi jár nekem. Örüljön neki, hogy egyáltalán eljutottam addig, hogy hozzá szóljak, az már más kérdés, hogy mindezt milyen formában teszem. A csontjait sem törtem össze újra, pedig azt is igazán megérdemelné, csak nem érek vele el semmit és azok után, hogy kiszedtem belőle azt a golyót talán nem lenne szívem hozzá, maximum ha esetleg még jobban felhúz, de az ő érdekében remélem, hogy van annyi sütnivalója, hogy tudja, hogy most nem okos döntés még tovább fokozni az amúgy sem kellemes hangulatomat. A kocsit persze se perc alatt szétkapom, nem szoktam én ilyenkor nézegetni, hogy ezt ki láthatja meg, biztosan lenne okos magyarázat, amivel az ember kidumálhatja magát, meg amúgy is ő lakik erre, neki lenne ez gond, nem nekem.
- Igazán kíváncsi leszek rá, hogyan gondoltad. - kiengesztelni ezek után? Most már azt hiszem kicsit sok van a számláján és nem tudom, hogy képzelte a dolgot. Süt nekem majd reggel palacsintát, azzal megoldja azt a kis gondot, hogy lényegében segítséget kértem tőle, de neki esze ágában sem volt megtenni mindenféle etikai baromságok miatt? Ha egy csaj azt kéri, hogy könyörületből intézd el, akkor intézd el! Ez ilyen rohadtul egyszerű, nem hiszem, hogy úgy ismert meg mint, aki mindent túlbonyolít, és esetleg másnap nagyon megsértődtem volna a miatt, hogy megtette, vagy hirtelen halálos szerelembe estem volna. Volt már dolgom pár pasival, kiemelkedően ügyesekkel is, az is lehet, hogy ő még csak meg se üti a szintet. Nem tudhatom, hiszen az, amire e téren emlékszem belőle nem volt éppen összeköthető az élvezettel. Persze odafent azért megfordul a fejemben, hogy bezárom az ajtót, és kérlelnie kelljen, hogy beengedjem a saját lakásába, de végül elvetem az ötletet, már csak azért is, mert jobban esik kicsit elterülni az ágyon, és őszintén szólva nem akarok pár perc múlva felpattanni, ha már meguntam az esetleges kopogást/dörömbölést, hogy mégis beengedjem. Magamat nem szívatom meg, ő pedig így is épp eléggé érezheti, hogy pipa vagyok rá, nem hiszem, hogy még egyéb módokon is a tudtára kéne adnom. Végül csak megérkezik, én pedig természetesen fel se nézek, csak amikor az ágyra hullik a póló, meg megkerül a törölköző is, akkor könyökölök fel.
- Oh, akkor nagyon fogok vigyázni rá... - elmosolyodom, eléggé sokat sejtetően. Nem, nem fogom kinyírni a pólóját, bár ezek után igazán megérdemelné, de annak nem lenne értelme. Esetleg majd a reggelinél nem biztos, hogy annyira körültekintő leszek, amikor eszem. Pár csúnya foltot könnyen elő lehet idézni, ha nem alszom ki a morcosságomat. Végül csak feltápászkodom, és felnyalábolva a két szerzeményt tűnök el a fürdőszoba irányában. Rám fér a fürdés, mert azok után is csak az arcomat mostam meg, ami a pizzériában volt, most pedig még tömény vér is mindenem és persze az egyik kedvenc felsőmnek is annyi, mert ha még kis is lehetne mosni, akkor is van egy rohadt nagy vágás az oldalán. Szóval eltűnök és nem sokára már a vízcsobogást hallhatja. Komolyan jól esik, legalább egy kicsit lehiggadok tőle, és felfrissülök, ami most mindkettőnk számára hasznos. Amikor kész vagyok jöhet a gyors törölközés, meg egy fésű felkutatása, hogy a vizes hajammal is megküzdjek, és a ruháimat is bevágom a mosógépbe, a bugyit kivéve persze, mert az azért kelleni fog. A pólója persze nem mondom, hogy hosszú, de épp takar annyit, mint ha egy rendkívül rövid szoknya lenne.
- Szóval... mit eszünk? - a pizzám nagy részét meghagytam, amikor megláttam őt, azóta meg folyamatosan ide-oda mászkálunk, szóval határozottan kezdek éhes lenni. Ledobom magam újra az ágyra, és lazán keresztbe teszem a lábam. - El kéne indítani egy mosást, ha te is emberi külsőt varázsoltál magadnak, én már bedobtam a cuccaimat. - teszem még hozzá, aztán szépen újfent hátradőlök. Komolyan halálra fogom unni itt magam igaz?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Kedd 24 Jún. - 17:14



Jill & Simon



John egy két lábon járó szerencsétlenség. Egy pancser. Egy hülye. Akár évekig is tudnám ezt csinálni. A pékség jól megy, és mi is jóban voltunk egészen addig, míg meg nem húztam a húgát. Akkor valami a fejében nagyon rossz helyre került, mert a fejébe vette, hogy ő majd megmutatja a kiscsajnak ki a férfi a háznál. Ezért nekem esett, mire kórházba került. Nem adta fel, inkább eljött pókerezni, és azóta folyamatosan csak veszít, komolyan nem értem, hogy miként van még mindig életben. Mert, hogy mától fogva meg vannak számlálva a percei, az biztos. A maffiának időben kell fizetni, és én is utálom, mikor késnek a fizetéssel. Semmi kedvem őt megvédeni, nekem csak a pénzem kell, aztán elengedem a kezét, és azt csinál, amit akar.
- Inkább én öljem meg, mint a maffia… - mondom megrántva a vállamat, majd Jillre nézek. – Komolyan azt hiszed, hogy csak úgy megölném őt? – nem mintha nem öltem volna még embert. Példának okán csak ma legalább négy emberrel végeztem, de mentségemre szóljon, hogy az életünkre törtek. Az egyik barom még Jillt is meglőtte, mit kellett volna tennem? Csak azt tettem, amit kellett, megvédtem magunkat és helyrepofoztam a csajt is. Hidegvérrel nem ölnék meg senkit sem, főként úgy, ha még tartozik is nekem. Az viszont kicsit sért, hogy azt hiszi csak úgy megölném hobbiból ezt a hülyét. Nem vagyok valami jó embert, sőt, egyenesen szar alaknak is mondhatok engem, de hogy csak úgy hidegvérrel kinyírjak valakit…az nem menne. Harc közben, mikor az adrenalin hajt, mikor a túlélésért küzdök, vagy mikor dühös vagyok, amiért meglövik a csajt, akit én hoztam magammal…akkor nem érdekel, hogy emberek halnak meg, amíg élek, vagy jelen helyzetben: élünk.
Elismerően fütyülök, ahogy a kocsi szétesik darabokra. Majd odaadom neki a lakás kulcsát.
– Majd kiengesztelek valahogy! – mondom neki mosolyogva, és megvárom míg eltűnik az ajtóban, és csak aztán kapom fel a hátamra Johnt, hogy lehurcoljam őt a pincébe. Még szerencse, hogy sikerült a gondnoktól, vagy kitől elszednem a pincében lévő szoba kulcsát. Már körbe kérdezgettem, és mindenki mondta, hogy csak a gondnok tudja kinyitni, most pedig kapóra is jön a dolog. Remélem, hogy nem vette észre senki, hogy Jill egyetlen pillantással szedte szét az autót, én pedig kihúztam egy ájult embert a csomagtartóból, mert így is elégé megoszlóak velem kapcsolatban a vélemények. Van aki utál, és egy szoknyavadász seggfejnek tart, más pedig oda van értem, és epekedve figyel az ablakból. Őket is elveszíteném, ha látnák most Johnt. Végül csak bedobom a szobába és rázárom az ajtót. Találtam valami chips félét lent, azt bedobtam neki, ha jó még, ha nem, majd megeszi, azzal kihúzza holnapig, hogy valahogy kifizessen engem. Nagyot nyújtózok, majd gyorsan fel is megyek a lakáshoz. Az ajtóban egy pillanatra megállok mielőtt benyitnék és örömmel nyugtázom, hogy Jill nem zárt ki a lakásból. Simán kinéztem volna belőle, és ami azt illeti…most ez a kettőnk lakása nem? Bármilyen fura is kimondani, de ez van, van egy ilyen érzésem. Végül megrázom a fejem és mosolyogva veszem el az asztalról a cigarettát, hogy rágyújtsak. A normál emberek is sokat dohányoznak, úgyhogy ez nem tilos. Pár másodpercig csak nézem az ágyon fáradtan heverő Jillt, majd eltűnök a fürdőszobában, hogy egy törülközővel a kezemben térjek vissza, majd a szekrényből előbányászok egy pólót, amit odadobok rá az ágyra. – A kedvenc pólóm. – jegyzem meg mosolyogva, és kinyitom az ablakot, hogy a füst kifelé szálljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Hétf. 23 Jún. - 23:33



Simon & Jill



Még, hogy én aranyos! Hát naná, hogy eléggé zokon veszem a dolgot és még mindig határozottan duzzogva nézek kifelé az ablakon. Csak akkor vagyok hajlandó oldalra nézni rá, amikor megszólal, vagy amikor végül leáll a motor és nagyon úgy fest, hogy megérkezünk. Nagyon nem veszem jó néven, ha valaki nemet mond nekem, amikor én lényegében felajánlom magam, mert igenis szükségem lett volna rá. Nem mondtam volna neki másnap, hogy milyen szemét húzás volt, hogy kihasznált, egy rohadt szóval sem. Egyszerűen csak jó lett volna, ha enged nekem, ha jól érezhetem magam egy kicsit, ha elfelejthetem ezt a rohadt napot, azt a golyót a hátában, azt a varrogatást az oldalamon, mindent. De nem, még arra se volt képes, hogy segítsen ebben, és szépen kimosson a fejemből mindent. Francokat se érdekel mindenféle rizsa a szerelemről, meg ilyenek. Nem vagyok egy szerelmes típus, és nem is hiszem, hogy menne az nekem. Egy valakihez kötődni... kockáztatni azt, hogy átverhet, azt hogy aztán elhagy, amikor már megbízol benne. Nem hiszem, hogy jó tudnék lenni ebben, én csak el vagyok úgy, ahogy most élem az életem és igazán nem vágom sem többre, sem másra, ilyen rémesen egyszerű. Most is csak az kellett volna, hogy segítsen egy kicsit, hogy jobban legyek, szóval... azt hiszem érthető, ha nem kicsit vagyok morcos, hogy nem tette.
A kocsi ajtaját is úgy vágom be, hogy szinte az egész beleremeg. Tényleg kifejezetten látszik, hogy nem vagyok a toppon. Karba font kézzel várok, amíg kiszedi a pasast. Nyomorult még be is ájult, nem szívesen lennék a helyében, főleg hogy még mindig pénzzel tartozik és nem tudom,hogy ebben az állapotban, hogy fogja ezt megadni bárkinek is. Mindegy, ez már nem az én dolgom, igazán mehetnénk most már pihizni, rám férne, meg egy kiadós fürdés, mert még mindig úgy érzem, hogy több a vér rajtam kívülről, mint belülről. Oké, ez persze irreális felvetés, de... akkor is így érzem.
- Jó is, hogy nem ölöd meg baszki, nem vesszük csak úgy hobbiból el mások életét... - szökik fel kissé a szemöldököm. Nem vagyok egy gyilkos típus. Oké, szoktam törni dolgokat, de akkor sem venném jó néven, ha megölne egy ilyen szerencsétlent, mert ez a pasi az, egy nagy-nagy szerencsétlenség, akit mindenki el akar tenni láb alól és akitől még többen szeretnének pénzt kiverni. Végül csak meg moccanok és tartom a kezem. Nem fogok itt szobrozni, amíg ő leviszi ezt a Johnt a pincébe, akkor én szépen addig elhúzok fel, igazán rám férne már egy kis pihenés, meg egy zuhany, vagy tudom is én, csak ne itt nézzük már továbbra is a falat. A kocsira pillantok, aztán megrántom a vállam.
- Fent megvárlak, és ha jó kedvemben találsz beengedlek a saját lakásodba. - jó, nem zárnám ki, de akkor is piszkálódhatok egy kicsit. Aztán újra a kocsira pillantok, ami szép lassan kezd el szó szerint darabokra esni, majd irány felfelé. Remélem odaadja azt a kulcsot, mert tényleg nagyon szeretnék már fent lenni. Amúgy is kénytelen leszek őt megvárni, jó eséllyel kezdésképpen csak végignyúlok az ágyon, majd ha ad törölközőt, akkor fogok fürödni menni és persze, ha ad mellé még egy pólót is, vagy valamit, ami alkalmas lehet majd az alváshoz, mert pizsit azt pont nem hoztam és mivel nem vásárolni mentünk és nem is a birtokra a cuccaimért... hát kellene valami, amivel pótolom a hiányt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Hétf. 23 Jún. - 13:59



Jill & Simon



Nem mintha nem lennék megelégedve az életemmel, de néha azért többre vágyom, mint ami megadatott nekem. Itt nem csak a jelenre, meg a jövőre gondolok, de a múltra is. A múltam tökéletes, leszámítva anyám halálát és azt, amit Jillel tettem. Néha többet szeretnék. Gazdag akarok lenni, hogy a Bahamákon sütetesem a hasamat, míg mások betonoznak negyven fokban. Gondoltam már arra, hogy el kéne csavarni valami gazdag maca fejét, de aztán jobban belegondoltam és…nem, az nem szabadság és pénz, hanem nyomor és halál. Gondoljatok csak bele. Elvesztek egy gazdag, de idős nőt, akinek be kell adni, hogy ő életetek szereleme. Elfogja hinni, és tudjátok, hogy miért fogja elhinni? Mert elkényeztet, gazdag liba volt, aki mindig mindent megvásárolt, soha semmit nem kapott meg azért, mert tett volna érte. Éppen ezért számára a szerelemnek nevezett átverés nem csak valóságos,hanem életcél. És ha azt látja, hogy egy fiatal srác keresi őt ezzel…nos, finoman szólva is kiugrik abból az aszott bőréből. Persze, könnyűnek hangzik, és az is, de túl sok felesleges időpocsékolással jár. Elveszed, eléred, hogy mindenét rád hagyja, de addig együtt kell lenni vele, és…ebbe már belegondolni is szörnyű. Nem, nem éri meg, ezért a világ minden pénze kevés lenne. A szex nem egy célunk elérését segítő dolognak kell lennie, a lényege pont az, hogy élvezd, és ha nem élvezetből csinálod, akkor simán csak egy haszonleső paraszt vagy. Persze, miért ne vehetnél el egy fiatal, gazdag bomba nőt? Megteheted, de az én esetemben ez már rossz. Az ilyenek nem szeretik ha megcsalod őket, mert összeomlik körülöttük a világ és kidobnak, akkor meg minden ebbe ölt idő felesleges volt. Márpedig én eddig egyetlen nő mellett sem tudtam megmaradni, felpróbálom őket, aztán mehetnek amerre látnak, ez ilyen egyszerű. Nem tervezek velük sehova, nem szeretek beléjük, nem akarom őket soha többet látni, nekem egy nő mellett megmaradni…egyenlő a halállal. Bár most, hogy van ez a nagy változósdi, biztos, hogy felkell hagynom ezzel, mert ehhez létfontosságú elem a pia, amitől én most megvagyok vonva, illetve egy normál ember normál élete nem attól lesz normális, hogy naponta tíz nem kívánt terhességet hoz tető alá. Nem, nem és nem, elvenni egy gazdag nőt kártya nálam nem játszik. Persze, biztos jönnek majd azzal nekem, hogy ha szerelmes leszel, mennyire fogod bánni, hogy ilyen vagy, és….tudjátok jól, hogy én nem hiszek ebben a hülyeségben, de ezek szerint a reménytelen szerelmes emberek szerint a szerelem arról szól, hogy elfogad a másikat nem? Akkor meg tökmindegy milyen vagyok, ha megtalál engem a nem létező szerelem, akkor majd elfogad olyannak, amilyen vagyok, vagy mehet tovább. Utálom mikor minden kidobott nőm a szerelmet hozza példának. Úgy beszélnek róla, mintha létezne, mintha már átélték volna, de valójában még csak a határát sem súrolták ennek, mégsem akarják belátni, hogy ezegy nem létező dolog, és a semmi után epekedni elég beteg dolog, de ők tudják, én ebbe nem akarok beleszólni. Sokkal könnyebb a nőket befűzni, ha eljátszom az érzelgős pasit, aki feleséget akar, gyerekeket, jó munkát meg nagy házat és még a lábujja is szerelmes a nőbe.
Nem kérdezgettem Jillt, csak mosolyogva vezettek előre. Nem vicceltem, tényleg elégé aranyos , ahogy így bevágta a durcát, mert életében valaki először visszautasította. Még szerencse, hogy én voltam az, így legalább láthatja, hogy nem rángathat zsinóron, vagyis…sokáig nem, mert azért ott a rendelőben nem voltam én olyan biztos a dolgomban, meg elég későn is jöttem rá, hogy nem így kéne csinálni a dolgot. Ne azért feküdjön le velem, mert szar volt a napja. Így gondolkodik egy átlag ember nem? Egy átlag, béna ember, de most nekem ezt kell játszanom, és az, hogy Jillt így felhúzhattam…gyerekes, de jólesett, ez van.
Megállítom a motort a ház előtt, és nagyot nyújtózva szállok ki. Kiszedem a csomagtartóból közben Johnt, aki nem ellenkezik, szerencsére beájult.
– Nem is tudom…nem szívesen ölném meg, de fizetni meg nem tud. A pékség se kell, sok pénz lenne belőle  bárt csinálni. – mondom kicsit elgondolkodva, majd nekidöntőm a Johnt a ház falának. Nem akarom csak úgy elengedni őt, főként azok után, amit tenni kellett azért, hogy kihozzuk onnan. – Leviszem a pincébe, aztán majd elrángatom egy bankhoz, vagy valami, hogy kifizessen, a többi meg az ő dolga. – a fejemmel a kocsira bökök aztán. – Megköszönném, ha darabokra törnéd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   Szomb. 21 Jún. - 11:35

Költözés innen: X
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Napfény lakópark   Szomb. 21 Jún. - 11:33

A város szélén az egyetlen olyan lakópark, mely néhány több emeletes házból áll. Azért még itt is érezni a kertvárosi hangulatot, egyetlen épület van csak, ami tíz emeletes, a többi kisebb négy emeletes és ezeket is parkosított területek kötik össze.




Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Napfény lakópark   

Vissza az elejére Go down
 
Napfény lakópark
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
 Similar topics
-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-