we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Hétf. 19 Feb. - 17:29

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Folyosók
by Jean Grey
Hétf. 12 Feb. - 18:09

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 10 Feb. - 20:33

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szer. 31 Jan. - 21:07

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Szer. 27 Dec. - 14:06

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Kedd 19 Dec. - 10:17

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Top posting users this month
James Hurley
 
Jamie Cavenaugh
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Emma Frost
 
Mesélő
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Erdőségben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 40



TémanyitásTárgy: Erdőségben   Vas. 8 Jún. - 18:23

First topic message reminder :

Rafting egy fenét! Buli!

Egy előre megbeszélt helyen vártam egy kietlen, nagy parkolóban, ami csak éjszakára telik meg.
Sosem tudom, merre is van pontosan. A lábam a műszerfalon, hátradőlve a volán ülésén, napozok. Miután a napszemüvegem összetörtem, egy újban feszítek, fehér ing, rövid vászonnadrág és szandál párosítással.
Raftingolni mindig is szerettem volna. Majd a következő életemben. Egy jó kis túrára vettem rá, isten ments attól, hogy a városban bárhol megjelenjek vele. Nem véletlenül… neeem, nem az, amire gondolsz.
Délelőtt kilenc múlt, nem rég érkeztem. Hihetetlen idegek tudnak bent lenni, ha lelécelek. Nem csodálom, nyári nagy tervezések vannak, de már meguntam a kis halakkal foglalkozni, egyre nagyobb megrendeléseink vannak, és egyre több munkánk. Nekem meg egyre több elfelejteni valóm.
Megnyitok egy üveg kólát, azt kezdem el iszogatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Anna Kendrick
Hozzászólások száma : 76
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Szer. 16 Júl. - 23:47


Kis ribillió és még sok egyéb más

- Ugyan már, mi lenne a cuccokkal? Nem fogják elvinni a rézfityfirityű baglyok! – forgatom meg a szemem. Igen, ez vicc akart lenni, nevetős is lenne a hangom, hogyha a vidámságomat át tudnám adni. De ugye nem vagyok képes rá, így maradjunk annyiban, hogy kimondtam, kész, pont, aztán Kei veszi, aminek veszi.
- Ez az egy is sok a világra! – nevetek fel semmitmondón, de én tudom, hogy nagyon kedélyes vagyok. Nem is rossz ez a kirándulásos dolog, már persze, hogyha a megannyi kellemetlen és komfortmentes új dologtól eltekintünk. A bokor nem toalett, ezt nekem senki sem fogja beadni, szóval nem véletlenül nincs felbontva a víz, amit hoztam. Ha nem iszom, akkor nem is kell pisilni, a probléma megoldva. Így megy ez.
- Vigyázok, vigyázok! – morgom az orrom alatt, mert most veszem csak észre, hogy amikor elestem abban a gyökérben, akkor kiszakadt a nadrágom. Nagyszerű, főképpen, mrrt így simán céltáblája vagyok mindenféle bogárnak. Nem, mintha rettegnék tőlük, de nem szeretnék osztozkodni velük a nadrágomon vagy a bőrfelületemen.
Öles léptekkel kezdek haladni a hang irányába, majd inkább kisebbre veszem a figurát, a végén pedig letérdelek és négykézláb mászom Kei felé. Mivel a zajokból félreérthetetlen volt, hogy beesett valahová, így jobbnak látom, hogyha masszívabb a talajfogásom és akkor tán nem esem a nyakába.
- Nem kell kiabálni, itt vagyok! – jelenik meg a fejem a lyuk szájánál, s egy kis avart is valószínűleg Kei nyakába csapkodok azzal, hogy úgy sikerül megtalálnom a tartózkodási helyét, hogy az egyik kezem alatt hirtelen nem érzel biztos talajt. Hátramenetbe kapcsolok és heves kaparászással sikerül nem fejjel esnem utána. Büszke vagyok magamra.
- Vigyázz, jövök! – hagyom el az agyam, s ahelyett, hogy ki akarnám őt húzni onnan, körbeforgok a tengelyem körül, hogy négykézlábazásomban a lábaim legyenek a gödörszerűség pereménél, majd szép óvatosan elkezdek araszolni, leeresztve a lábaimat. Amikor már derékszögben vagyok, vagyis a felsőtestem az avarszinten fekszik, a lábaim viszont belelógnak a lyukba, akkor ugyan eszembe jut, hogy nem ez az évszázad ötlete, de „olyan mindegy már”-alapon ha idáig eljutottam, akkor megpróbálom magam rendesen leereszteni. Remélhetőleg nem olyan mély ez a cucc, hogy kifordítsam a bokám, midőn huppanok.
- Bocsi! – jegyzem meg kissé zavartan – nem, mintha érezné, bár a torokköszörülés és az elnézést kérés szóban elég egyezményes – mert azt hiszem, hogy rá találtam lépni valamijére. Az fel se merül bennem, hogy csak valami követ taposok és nem Kei ujjait.
- Na, muti azt a nagy találmányt! – noszogatom reménykedve, hogy arra fog világítani a lámpával, amerre néznem kel nagy hirtelen. De mintha valami beszédfoszlányokat hordana felém az esti szellő.
- Hallucinálok, vagy valaki beszél a közelünkben? – teszem fel az egyáltalán nem költőinek szánt kérdést. Még jó, hogy nem vagyok egy horror fanatikus. Lehet, hogy most kicsit paráznék, de így csak kiröhögöm magunkat. Nem magyarázkodom, de rettentően jól szórakozom azon a tényen, hogy egy kövezett mélyedésben ácsingózom egy sráccal és közben halvány lila gőzöm nincs róla, hogy miképpen mászunk ki innen – bár, talán tarthatnék bakot.. vagy ő nekem.. de ha én másznék ki előbb, akkor ugyanott lennénk, ahonnan elindultunk, hogy nekem kell kihúzni őt. Ördögi kör. - meg pláne, hogy minek másztam be ide.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Freja Beha Erichsen
Hozzászólások száma : 170
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Szer. 16 Júl. - 21:59

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Csak egyet tegyél meg: ne szúnyogszellemként térj vissza! *Nevet Haley fenyegetőzésén, láthatóan nem is vette komolyan a bosszúságot. Talán azért is, mert az ő vérét is igencsak finom csemegének tartják a helybéli szúnyogok. Nem sok városi úrinőt ehetnek ezek szerint.
Aztán hamar a tűz mellett találják magukat, s Jaime éppen előadná az egyetlen rémtörténetet, amit hallott - egész pontosan elsietett kirándulás előtt a könyvtárba mint megbízható forráshelyre és keresett egyet, majd az előadását begyakorolta otthon tükör előtt felidézve némi nagyon réginek tűnő és szülők által tiltott színi tanulmányát az egyetem kollégiumának szakköréről, abból az egy félévből -, de még bele se melegedhetett, máris félbeszakítják.*
- Ööö, nem. Vagyis hát európai, de ez nem hangzott annak. *Feleli Haleynek és a hang vélt irányába néz, bár nem biztos benne, hogy egészen pontosan onnan jött a hang. Egy pici fejbiccentéssel korrigálnia is kell az irányt, mikor Mo Mo hangját is hallják, bár jóval távolibbnak tűnik. Ez, mármint Mo Mo női hangja nyugtatja is Jaimet. A nők olyan... megbízhatóak. Következésképpen nagyobb kedve is van menni.*
- S kinek szólnánk meg hogy, hol? *Veti fel a kérdést, vagyis kérdéseket. A civilizációtól azért messze vannak. Na nem nagyon messze, de ilyen esetekhez messze. Mint a jó kis horrorfilmekben. Mondjuk ő egyet sem látott, csak olvasott minap egy vicces cikket, tíz pontba szedve a horrorfilmek kötelező helyzeteit és fordulatait. Ez volt az első pont. Ettől még Jaime bizakodó - megfeledkezve a második pontról -, hiszen olyan szimpatikusnak tűnnek a további hangok.*
- Nézzük meg, kell-e segítség. Az a biztos. Ha kiderül, hogy csak egy másik kiránduló csapat, akikre szintén rádőlt a sátor, akkor visszajövünk. *Mosolyodik el közben, mert magát is meglepte a délután, hogy tud sikkantani, mikor rádőlt a sátruk. Hátha a fiú is így járt, a lány meg keresi őt a kupac alatt. Ekkor hallják meg, hogy talált valamit a fiú, ránéz Haley-re, s hát Jaime-n látszik, hogy a kíváncsiság feléledt benne. Na meg, ilyent régen úgy se csinálhatott volna egyikük sem.*
- Hozom a motyót! *Ugrik is fel, félreteszi a nyársát, hogy majd megsüsse, mikor néhány perc múlva visszatérnek és megy vissza a sátorba a felszerelésért. Ez a felszerelés hasonló praktikusságot mutat Mo Mo-éhoz, azzal a különbséggel, hogy mire Jaime előbukkan nem egész egy perc múlva letagadhatatlanul látszik rajta, hogy a túrázáshoz való ismereteit leginkább Indiana Jones filmekből (és képregény változatából) szedte. Azaz egy ilyen úthoz kell egy kötél, néhány méternyi csak, nem olyan hegyes a vidék ugyebár, aztán kell nadrág, pulcsi ing helyett, s egy válltáska. Az ostor elmarad ugyan, de még Haley sem tudja, hogy lőfegyver is van Jaime-nél - mondjuk majdnem mindig, nemcsak túrázáskor -, aztán ott egy iránytű is - megbízhatónak tűnne, ha nem virítana a lecsukható tetején egy óriási Walt Disney logó -, aztán kell zseblámpa fáklya helyett s egy kicsi, kb. 2 decis kulacs bodzaszörp, ha szomjasak lennének e pár perc alatt. Már csak egy valami hiányzik, de nem sokáig: lélekben teljesen Indynek érzi magát, ahogy fejébe nyomja a kalapját. Mint Indiana Jones-é, csak csinos kék szalaggal. Szemébe is húzza kicsit a nap ellen, ahogy Indy szokta. Mit számít, hogy korom sötét éjszaka van! A kalap az kell. Pont.
Megvárja Haleyt, ő is készen van-e, s rögtön az oldaltáskából előtúr valamit, azt a valamit meg a lány kezébe nyomja: az iránytű.*
- Hogy el ne tévedjünk! Nálam az egyik lámpa! *S azzal is el is indul a korábban nagyjából belőtt irányba.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Miura Haruma
Hozzászólások száma : 41
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Kedd 15 Júl. - 22:30




Egy kis ribillió & még sok egyéb más





A csudabogársága nem lep meg MoMonak, magamban viszont elneveztem Momotaronak, mert nagyon szeretem azt a mesét. Állítólag nyugati mesékben is van valami hasonló, de nekem akkor is Momotaro a kedvencem.
- És ki vigyáz a cuccokra? – tekintek rá kérdőn. – Vagy van belőled még egy? – mindig elfelejtem kinek mi a képessége, egyedül Keikoét nem.

~Basszus, ez fáj…~ a hátsómon landolok, kisebb horzsolások ugyan vannak rajtam, de mázlimra a farakásom nem rajtam kötött ki, egy része talán kint maradhatott, mert eldobni akartam, nem is tudom, miért.
Egy faforgácsot azért kiköpök, majd felállok és leporolom a nadrágom. Ekkor ér el hozzám Momotaro kiáltása.
- Iku… - akarnám kiáltani, de rájövök, hogy egy fenét fogja érteni. Korrigálok fejben, majd teli torokból elkiáltom magam.
- Itt vagyok, de vigyázz!  – kiáltok ki, majd ráeszmélek, hogy van valami nálam, ami segíthet. És milyen mázli, hogy nem a hátsó zsebembe toltam a lámpát, mondván, hogy nem fogom elérni. Az oldalsó zsebben kotorászok, majd megkönnyebbültem látom, hogy nem csak hogy nem sérült meg, de működik is. Elkezdem hülyegyerek módjára kattintani, hogy kifelé is menjen a fény. Közben azért bent is szétnézek néha, oda-oda vetítve a falakra. Nem lenne nagyon jó élmény, ha rám borulna a széle a gödörnek. Mélyen annyira nem vagyok, de segítség nélkül nem fogok tudni kimászni, mert az egyenes köveken a fene tud mászni. ~Mi?!~ ugrok vissza a gondolatmenetben.
- Huhhhhúúúú!! Gyere gyorsan, nézd meg te is, mit találtam! Vagyis annyira ne gyorsan, mert beleesel!
Izgatottan ordibálok, mint egy kisgyerek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Emily Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Kedd 15 Júl. - 21:01

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Hát igen, ha kinyúvadok vakarózásban, akkor az a te lelkeden fog száradni.
Hangjában nyoma sincs komolyságnak. Abbahagyja a vadászatot, hogy felmérje a felkarján rekordsebességgel növekvő csípésnyomokat, ami természetesen viszket is. Egyébként csak a tópartról vannak tapasztalatai, mikor egyik este túl sokáig maradt kinn, akkor szinte szó szerint megkajálták a mocskos kis vérszívók, úgy kellett a kocsijához menekülnie. Meggyőződése volt, hogy a vízpart és annak vonzó környezete miatt volt szúnyog-túltengés, de úgy látszik ez a természetben a legtöbb helyen így van. Ugrik egyet, mikor a közelében sújt le Jaime a papucsával, de legalább abbahagyja a vakarózást.
- Fogalmam sincs, nem vagyok én sem azért az a nagy túrázós valaki, ezt a környéket meg aztán végképp nem ismerem.
Mikor kirándulni hívta, abszolút városi kirándulásra gondolt, meggondolatlanul és ezek szerint pontatlanul fogalmazott. De hát nem gondolta, hogy Jaime természetközeli kirándulásra fog rögtön gondolni. És olyan lelkes volt, hát úgy volt vele, hogy csajos program az csajos program, akárhol legyenek is. A sátorállításnál abszolút meg volt győződve, hogy ennyire rosszul még soha nem gondolt semmit, még a bugyirózsaszín-melírcsíkok és turbótupír is egészen klassz kis ötletnek tűnt mellette. De a mostani kacarászós szúnyogvadászat már visszahozta a kedvét, hát még mikor a vacsora kerül kilátásba.
- Ahha, süssünk!
Konyhai jártassága még mindig nem fejlődött jottányit se, de bízik az amerikai félkész termékekben, hogy még a hozzá hasonló főző-analfabéták sem halnak éhen. Előtúrja táskájából a világostürkizkék pulcsiját, és rá is veszi ujjatlan nyomott, ezüstös csillagmintás fekete pólójára. Katonai terepzöld, sokzsebes nadrágját viseli, valahogy alkalomhoz illőbbnek tűnt, mint bármelyik másik nadrágja. Felveszi cipőjét és a nagy zacskó mályvacukorral, meg a grillkolbászkákhoz vásárolt mini kiflikkel a kezében kibújik Jaime után a sátorból. A hűtőtáskából kiemel két kólát, kell egy kis cukorlöket a vacsoráig.
- Jól, – vigyorog, mint a tejbetök – te kezdesz.
Egyszer tartottak valamelyik ottalvós buliban pár éve valami béna szeánszot, szellemtáblával meg mindennel, de valahogy nem érte el egy történet sem Haley ingerküszöbét, pláne, hogy egyetlen szellem sem akart velük szóba állni. Talán Jaime összeakadt felfedező-túráján egy-két izgisebb sztorival. A kolbászkák nyársra húzásával ügyködik, közben persze figyel a történetre. Várja a jó rémmesék hatását, kellemes borzongás, enyhe libabőr. A nyárs tűzbe ejtése váratlan hanghatásra azonban újszerű és cseppet sem kellemes. Kikapja a nyársat, de közben fülel tovább. Bólint egyet Jaime-nek válaszul, hallotta a kiáltást.
- Izé, hacsak a sztoriban lévő család nem külföldi volt, akkor talán meg kéne néznünk, ki volt ez. – Eszébe jutnak a horrorfilmek, sose végződik jól az éjszakai megmentő túra az erdőben. – Vagy szóljunk inkább valakinek?
További hangokat is hall, távolabbról talán, de nem biztos benne. Azt legalább tudják, hogy a közelükben vannak ketten, talán többen, talán nincs is szükség a segítségükre. Ugyanakkor mégiscsak éjszaka van az erdőben, szükségük lehet segítségre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Anna Kendrick
Hozzászólások száma : 76
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Vas. 13 Júl. - 23:04


Kis ribillió és még sok egyéb más

Utólag belegondolva sokkal jobb lett volna, hogyha előre kikérem mondjuk a bátyám véleményét arról, hogy mi a szent macskakaparást kellene hoznom nekem egy ilyen felfedező mizériára. De persze én épp a legjobbkor töltődtem túl önálló akarattal, melynek az lett az eredménye, hogy saját kútfőből próbáltam összehozni a dolgokat. Szerintem egy komoly túrázó betegre röhögné magát a hátizsákom tartalmán. Hoztam sót egy kis tartóban, mert az olyan menőnek tűnt fejben lejátszva, hogy „Minek ez?”, „Hát sebek összehúzására, te tudatlan majom!”. Utólag belegondolva messze van a menőtől, s amúgy sem tudnám hitelesen lesajnáló érzülettel átadni a szöveget, szóval.. lényegtelen. Só van. Legalább ha eltévedünk és meg kell süssünk egy kígyót, akkor nem lesz ízetlen.
Röhejes vagy Mo, de komolyan!
Hoztam egy nyelébe visszahatható pengéjű kést, bár nem egy vadölő, de teszem azt szalonnasütéshez gallyat hegyezni jó lesz, más parára nem nagyon számítok. Van nálam egy üveg víz, némi normális kötszer – olyan még nem volt, hogy ne én lettem volna az, aki elesik a saját lábában és tuti valamivel lezúzza magáról a plezúrt, szóval elővigyázatos vagyok – és persze a fülesemet sem felejthettem otthon meg a hordozható, legkisebb, táskába beférős lejátszót. Ezért hát a táska. Utóbbinak kell a hely. Rettenetesen logikus a felfogásom, de na. Az vesse rám az első követ, aki élete első igazi túrájára praktikus dolgokat hoz el!
Hosszú szárral megáldott, sokzsebes nadrág van rajtam, khaki színű. Alul összehúzható a szára egy zsinórral, így a magas szárú tornacipőm szára és a gatyaszáram között nem ficeregnek be semmiféle bogarak. Őket kívültartandó a derekamnál be van tűrve a gatyába a fehér trikóm is.
Nincs az a hatalom, hogy én a táskámat valahol őrizetlenül hagyjam, főleg mivel benne van az éltető zene is, úgyhogy az úgy rám nőtt, mint teknősre a páncélja. A pulcsim foglal benne tán a legnagyobb helyet, attól pufi, de nem nehéz egyáltalán. Elvagyok vele, nem olyan nagy cucc, nincs akadályozásomra az erdőben való közlekedéshez.
- Nehogy elmenj nélkülem! – feddem meg alkalmi társamat. Ő már megszokhatta a viselkedésemet, nem akarok másoknak is magyarázkodni, szóval magánélet ide vagy oda, én ugyan nem fogom hagyni, hogy eltűnjön a..
..szemem elől.
De megteszi, én meg csak dohogva vágok neki át a dzsindzsán, hogy utánairamodjak. Még jó, hogy eléggé lefoglal az, hogy keresztül esek egy gyökéren, majd vinnyogva röhögök saját magamon hosszú percekig a földön heverdezve, mint valami rovarírtóval lefújt bogár, szóval nem kerüljük el egymást és elég közelről üti meg fülemet a kiáltás.
Felpattanok, mert bár az anyanyelven nem értek, de a kiáltás érzelmi töltete eléggé félreérthetetlen.
- A szentségit! – káromkodom ennél cifrábbat is az orrom alatt, de csakis angolul. Kínaiul nem szoktam csúnyákat mondani, azzal valahogy.. nem is tudom, de úgy érezném, hogy megszentségtelenítem az anyanyelvemet. No meg az is igaz, hogy Kínában a csúnya szavak nem egészen olyanok, mint itt. Írásjegy például egy csomóra nincs is, mert komoly büntetés jár azért, ha valaki leírja őket. Egyelőre ott komolyak a szabályok az ilyesmire. Bár lehet, hogy hígultak már az elmúlt években. Vagy fognak majd a jövőben. De ettől én még angolul vettem magamra a trágárságot, ez már így marad.
Mint egy vak ló, úgy indulok meg a hang irányába, a lámpa ugyanis a társamnál van, szóval nagyon remélem, hogy villog vele, vagy tudom is én, mert a fák összenőtt lombjai alatt így elég nehéz lesz összekaparnom őt.
- Megtennéd, hogy folyamatosan beszélsz? – kiáltom csak úgy a messzeségbe, mert az a terv, hogy hang alapján tájékozódom, mint a denevérek. Ha a harmóniákra van fülem, akkor erre is. Jobb lenne mondjuk verőfényben menni utána, de így is élhető a dolog. Segítséget hozni egyelőre eszemben nincs, nehezen tudnám elmagyarázni ugyanis, hogy hová jöjjenek. Momentán nagyon remélem, hogy segítségnek elég leszek én is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Freja Beha Erichsen
Hozzászólások száma : 170
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Vas. 13 Júl. - 21:39

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Megkövetlek, tényleg nem volt jó ötlet! Nem tudtam, hogy ennyi szúnyog lesz! *Sajátos bocsánatkérés, amit kuncogva adnak elő. Sikeresen bezárkóztak sátrukba, becipzárazták a bejáratát és most már csak a korábban beszökött szúnyogokat kell levadászniuk, hogy nyugodt éjszakájuk legyen. Ő vette rá Haley-t, hogy sátrazós kirándulást tartsanak. Haley alapvetően kirándulni hívta, de Jaime meggyőzte, hogy ez biztos jó móka így. Sosem próbálta. Jellemzően felhőkarcolók luxuslakásaiban lakott magasan a város fölött, az erdőben sátrazás minimális luxussal, mondhatni a luxus teljes hiányával, az tökéletesen ismeretlen volt előtte. De a filmekben ez mindig olyan idilli jó móka, szó sem volt bosszantó szúnyoghadról!*
- Ott is van egy, ott! *Csap papucsával a földre nem messze Haley mellett. Aztán szusszan egyet, ujjaival hajába túra igazítja hátra mélykékes-lila frufruját és néhány előre lógó tincset, melyek vége már a haj többi részéhez hasonlóan türkizbe megy át.*
- Szerintem hetek óta nem ehettek, vagy gyakran kirándulnak erre? *Érdeklődik Haleytől, s ugyan jó tíz év különbség van közöttük, ez Jaime-n nem látszik, ráadásul képes úgy viselkedni, mintha maga is kamasz lenne. A viselt ruhák jó minőségűek, s kényelmesek. Fekete nadrág és fehér pulcsit visel, utóbbi V-nyakkivágású és ujjai csuklón túl érnek. Ékszert s órát nem visel. Cipőjéből kibújt, a sátor mellett hagyta, de bent. Meglepően és bosszantóan sok a bogár és aggódott, hogy valaki beleköltözik a kint hagyott cipőbe. Szerencsére a sátor elég nagy, nincs a cipő útban. Még fel is tudnak egyenesedni, tudnak benne járkálni még ha csak pár lépésnyit is. Nem akart túlzásba esni a sátorral, így nem a legeslegnagyobbat vette. Ezt is élmény volt felállítani, hát még mikor egyszer Jaime fejére borult, ő meg csak nevetett a kupac alatt!*
- Azt hiszem, hatástalanítottuk mind. Süssünk akkor vacsorát? *A tűz vidáman pattog a megfelelően előkészített tűzrakóhelyen, s Jaime nagyon reméli, hogy a szúnyogok ott békén hagyják őket míg megsütögetik mályvacukraikat és amit még hoztak. Ha ügyesek, a motyóval és zseblámpával úgy ki tudnak csusszanni a sátorból, hogy szúnyogok osonjanak be helyükre.*
- Kísértettörténetekkel hogy állsz? *Olvasta valahol, hogy az ilyen kirándulások elengedhetetlen kelléke vagy programja a kísértettörténet mesélése tábortűznél. Lepakolja a cuccaikat a tűz mellett, és ha Haley nem nagyon tiltakozik a rémmesék ellen, akkor egyet el is kezd Jaime.*
- Szóval hasonlóan sötét, nyári éjszaka volt, mikor egy család - apuka, anyuka, két gyerek: egy fiú és egy lány - sátrazni mentek, és az idősebb gyereket elküldték még több fáért. A többiek előkészítették a vacsorát, mikor is majd' elejtették ijedtükben a kezükben lévő dolgokat, mert kiáltás törte meg az éjszaka csendjét... *Itt fagy Jaimebe a szó és majdnem a tűzbe ejti a nyársra húzott mályvacukrokat, mert ekkor ér el hozzájuk az idegen nyelven felhangzó kiáltás. Döbbenten pislog Haley-re, majd körbe, próbálván betájolni, honnan is jött a hang.*
- Ezt ugye te is hallottad?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Miura Haruma
Hozzászólások száma : 41
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Vas. 13 Júl. - 20:14




Egy kis ribillió & még sok egyéb más





- Hozok még gallyakat.
Annyira nagy bajom nincsen, de az ilyen felfedezőtáborosdi és túlélősdi nem az én világom. A víz, az jöhet. Már most előre készülök a jövő hétre, megyek vissza a kutatóbázisra és szétszörfözöm a fejem. Ettől a gondolattól mindig vigyorogni kezdek.
Társul egy lányt kaptam, akivel szintén nincs bajom. Sőt! Szerintem nagyon jól kijövök vele. Persze, ha utál, akkor utál, de én elvagyok az egésszel. A térkép szerint van itt minden: erdő, tavak, barlangok, minden.

Ledobom a papucsom és cipőt húzok fel, mert ezt megtanultam. És veszek még elemlámpát meg egy kesztyűt, ha fákat.. gallyakat szednék. Hiányzik a sós víz, pedig tegnap direkt lementem egyet körözni a többiekkel.
- A közelben leszek, nem fogok eltévedni.
Az elemlámpát a zsebembe teszem, mert sötétben nem látok alapvetően jól és ahogy láttam, van itt olyan hely is, ahol sűrűbb az erdő. Vagy nem? Majd meglátom.
Viszonylag hamar összegyűjtök egy adagra valót, így visszafordulok. Egyre azonban nem számítottam, nem látom az utat magam előtt.
A talaj pedig megindul alattam és én zuhanok a semmibe.
- Tasuketeeeeeee!!!! – nagyjából ennyit lehet hallani, mert ilyen helyzetekben az anyanyelvemen szólalok meg. És nagyon remélem, meg ajánlom, hogy eljusson a társamhoz és tudjon segítséget hozni nekem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 40



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Csüt. 12 Jún. - 22:15

A vágott kép láttán a vigyorom még inkább virít a képemen. Tényleg nem fogom bent megtenni. Akar cuppogós üléshuzaton elautókázni a tisztítóig.
A gyorsaság mindig meglep, pedig már igazán megszokhattam volna. Szinte lesokkolódok egy pillanatra.
-Öregem, ezt a büdös életbe nem fogom megszokni. – a vigyor ismét kiül a képemre. Tudom, hogy milyen tervet akarok neki elmondani és az egyikre tuti vevő.
-Mert a röhögőgörcs hagy koncentrálni. – majd színpadiasan félre és lefelé fordított fejjel tekintek rá.
-Csak nem beijedtél?
Még szinte be sem fejezi, máris tartom a tenyerem egy ötösre. Nagyon nem komálom az ilyen bandázós cuccokat, de baromi hamar képes vagyok átvedleni laza üzemmódba.
-Yeyy, ez már döfi!
Aztán máris megfordul az indítókulcs és taposok is a gázba. A környező erdőt néztem ki, oda aztán senki sem mászkál túrázni. Már előre elképzelem a képét Pietronak, ha meglátja, hova is szándékszom menni.
Az anyagokban érzem, miként lehet belőlük a legjobbat kihozni, a maximálisat és a legtöbb félét. Így van ez az út minőségével, a kocsi anyagának minőségével. Szó szerint száguldva tapadok az erdei út göröngyös útjára, mégis, mintha csak siklanánk rajta.
Végül éles kanyar után és egy ismételt – megszokott – satufékkel megállva, előre mutatok.
-Na. Ha te itt tudsz futni, akkor …. – széles vigyor a képemen. – én azt megnézem.
Fél szemöldököm felvonva tekintek rá.
-Benne vagy? Nem adom olyan könnyen a meccset.
Kimászok a kocsiból és a motorháztetőnek dőlök, zsebre dugott kézzel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Evan Peters
Hozzászólások száma : 7
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Kedd 10 Jún. - 14:21

Na igen, ha valami miatt, akkor az életmódom miatt, könnyedén képen törölhettek volna már, ha nem lenne a képességem, mert így bizony azzal az előnnyel rendelkezem mindenkivel szemben, hogy valószínűleg mire megmozdulna, már ott sem lennék. Meg esetleg közben el is csenhetnék valamit, ha már ott vagyok, hiszen a biztonsági kamerák úgy sem jelentenek kihívást a számomra. Bár valószínűleg mások erre azt mondanák, hogy a viselkedésem gyerekes, pedig szerintem csak arról van szó, hogy nem tetszik nekik az, mennyire semmibe veszem a kötöttségeiket, melyekkel ők maguk nehezítik meg a mindennapjaikat.
Chris reakciója már szinte tetszik, még egy provokáló, gúnyos vigyor is megjelenik az arcomon a felrázott kóla láttán, amolyan "úgy sem mered" stílusban. Egyrészt, mert úgysem engedné ki az üveg száját, másrészt meg, úgysem lenne elég gyors ahhoz, hogy jusson is vele valamire.
- Hali! - köszöntöm szintén, a vigyor még mindig nem tűnt el az arcomról, főleg, hogy alig nyitja csak ki az anyósülés ajtaját, én egy pillanat múlva már bent is ülök az autóban, becsukva az ajtót, mely kevesebb, mint egy másodpercet volt így csak nyitva. A felvetésekre, hogy mit is csináljunk, kiszélesedik a vigyorom.
- Gyakorlás? Végül is, lehet szó róla, de csak ha megígéred, hogy nem kószálnak el a gondolataid. - nem is én volnék, ha nem húznám kicsit az idegeit. Mondjuk nem mintha veszélyben lennék, gyorsabb vagyok egy zuhanó sziklánál, ha esetleg tényleg gond adódna.
- Azok a nagyszájúak a pályán csak csigák. Bőven végzünk a gyakorlással, és még a versenyre is odaérünk, hogy megnyerjük. Mit szólsz? - kérdem tőle, továbbra is vigyorogva, mert már előre látom, hogy a sok beképzelt milyen fejet fog vágni, mikor lealázzuk majd őket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 40



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Hétf. 9 Jún. - 16:32

Pietro nagy arc, még sem szeretnék ott állni egy stand előtt, kifizetve, mit nyúlt le, vagy esetleg engem töröl képen egy csinos kéz. Tudom, hogy nem direkt szúrna ki velem.
Arról nem is beszélve, hogy engem sem kell kétszer biztatni, ha olyanom van, hogy gyereknap. Nem rosszalkodhattam ki magam gyerekként, és a hiányt pótolni kell. Pietro meg kiváló löketet tud adni. Na, éppen ezért döntöttem úgy, hogy itt találkozunk.
Elsőre nem is emelem fel még a fejem sem. Majd befogom a kólás üveg száját,jól megrázom és felé célzok.
-Valóban? – úgy teszek, mint aki menten rá spriccelné a kólát, e helyett gyorsan kidugom a kólásüveget tartó kezemet a kocsi ajtaján és elengedem az üveg száját. Az üveg tartalma habozva tör fel.
-Uuuu… most hogy mondod, tényleg tele vagyok feszkóval. De már könnyebb. Kössz a jótanácsot, doki. – tolom le a szemüveget az orromon, ránézek Pietrora, majd feltolom a szemüveget.
-Üdv Pietro. – lekapom a lábam a műszerfalról, majd bedobom a kólás üveget a szemetesbe.
– Akkor nem is tudod a nagy susogást? – kinyitom neki az anyósülés ajtaját, jelezve, hogy dobja be magát.
-Na jó. Mit szeretnél? Erdőben gyakoroljunk, muszáj vagyok valakivel, nem azt, - tartom fel az ujjam gyorsan, majd folytatom. – akinek tudom, hogy nem esik a sziklatörmelék a fejére. – vigyorgok.
-Vaagy félóra múlva indul egy fajin kis gyorsulási. Vagy mindkettő. – nézek rá jelentőségteljesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Evan Peters
Hozzászólások száma : 7
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   Vas. 8 Jún. - 19:14

Lazán dudorásztam magamban. Mindig is szerettem a délelőttöket, az emberek ilyenkor elhúznak melózni, én pedig mindig is bírtam a nyüzsgést. Sosem szerettem a túl nagy nyugikat, azokban a legkisebb feszültség is fellelhető, nekem viszont szükségem van a pörgésre, amiben feloldódhatok. Most azonban nem a szokásos napi túrámat teszem meg, bár most is szívesen elszórakozom azzal, hogy hogy futás közben előhúzok egy ezüstös színű filctollat a zsebemből, lekapom a tetejét, és végighúzom az autók oldalán, amik mellett elhaladok. Vicces a bolygó leggyorsabb emberének lenni. Főleg, hogy ha az ember belegondol, hogy mire ezek a mamlaszok észreveszik a kis csínyemet, ki tudja hol állok addigra én meg.
Na de lényeg a lényeg, nem ezért indultam ám el, hanem mert megbeszélt "randim" van. Jah, bárcsak arról lenne szó... mondjuk azt a csajt, akinek a múltkor a virágot raktam az asztalára, elhívhattam volna. Bár... amint megtudja, hogy nem vagyok átlagos, az első adandó alkalomnál faképnél hagyna, valószínűleg.
Gyorsan kiérek a városból, és hamar megérkezem a nagy, kietlen parkolóba. Ismerem már a helyet korábbról. Most nincs itt senki. Nem tudom eldönteni, ez jobb-e így, vagy rosszabb. A futást azonban csak a járgány mellé érve hagyom abba, ráérősen lekapom spéci szemüvegemet, majd a verda tetején kopogva jelzem a bent henyélőnek érkezésemet.
- Remélem nem zavartalak meg semmiben... kicsit gyanús, hogy ilyen kietlen helyen szervezel találkozót. Persze, nem szégyen, ne érts félre, mindenkinek kellhet egy kis magány, hogy levezesse a feszültséget. - vigyorgok be az ablakán. Muszáj kicsit ugratni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 40



TémanyitásTárgy: Erdőségben   Vas. 8 Jún. - 18:23

Rafting egy fenét! Buli!

Egy előre megbeszélt helyen vártam egy kietlen, nagy parkolóban, ami csak éjszakára telik meg.
Sosem tudom, merre is van pontosan. A lábam a műszerfalon, hátradőlve a volán ülésén, napozok. Miután a napszemüvegem összetörtem, egy újban feszítek, fehér ing, rövid vászonnadrág és szandál párosítással.
Raftingolni mindig is szerettem volna. Majd a következő életemben. Egy jó kis túrára vettem rá, isten ments attól, hogy a városban bárhol megjelenjek vele. Nem véletlenül… neeem, nem az, amire gondolsz.
Délelőtt kilenc múlt, nem rég érkeztem. Hihetetlen idegek tudnak bent lenni, ha lelécelek. Nem csodálom, nyári nagy tervezések vannak, de már meguntam a kis halakkal foglalkozni, egyre nagyobb megrendeléseink vannak, és egyre több munkánk. Nekem meg egyre több elfelejteni valóm.
Megnyitok egy üveg kólát, azt kezdem el iszogatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Erdőségben   

Vissza az elejére Go down
 
Erdőségben
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Közel s távol-