we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szer. 18 Okt. - 18:28

Adler nyaraló
by Aaron Adler
Szer. 18 Okt. - 15:08

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:56

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:45

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Csüt. 12 Okt. - 8:22

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Szomb. 7 Okt. - 8:54

Bellamy & Felicity - Koccanás
by Felicity Phoenix
Csüt. 5 Okt. - 20:36

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Vas. 1 Okt. - 19:15

Top posting users this month
Jeremy Carlson
 
Adrienne Meyer
 
Jamie Cavenaugh
 
Dakota Lincoln
 
Shosanna Webber
 
Mesélő
 
Casey Andrews
 
Felicity Phoenix
 
Kieran Boomer
 
Jean Grey
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 A hajóút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 516



TémanyitásTárgy: A hajóút   Hétf. 2 Jún. - 20:25

First topic message reminder :



Indul a mandula!



Az útra induló kis csapatot egy busz viszi el a kikötőig, ahol szépen felkászálódhatnak a hajóra, ami külön az ő kedvükért van most itt. Elég szép kis tengerjáróról van szó, medencével, meg minden, tehát biztosan igazán kellemes lesz majd az előre láthatóan egy hetes kis utazás a nagy vizeken át. Az idő lassan elüti a delet, amikor megszólal a hajókürt, aztán ki is futnak.
Az első pár óra teljes mértékben eseménytelenül telik. Akad bár, csini matrózok, és minden, ami szem-szájnak ingere, főként azoknak, akik nem tengeri betegek, de hát nekik csak volt annyi eszük, hogy ne jöjjenek el. Órák telnek el tehát, amikor is az események cseppet felgyorsulnak. Az már látható, hogy az idő kicsit borultabbra vált, de ez még önmagában nem feltűnő, vagy furcsa, az azonban jóval kellemetlenebb, amikor aztán szinte pillanatok alatt kerekedik olyan vihar, hogy ihaj. A hullámok egyre nagyobb erővel bombázzák a hajótestet, a matrózok a fiatalokat igyekeznek a hajótestbe lehessegetni, ám már ekkor is észreveheti mindenki, hogy a képességeik egyáltalán nem működnek. Aztán, mintha a semmiből jött volna az esemény a hajótest egyszerűen ketté roppan széltében, és két felé válik. Jó eséllyel így túl sokáig a két rész nem marad majd a vízen, de egyelőre még csak a süllyedés indult be, nem merül a víz alá azonnal minden.

//Nos tehát, a következő hozzászólás jövő hét kedden jön, addig tessenek írni azok, akik ténylegesen részt szándékoznak venni a mesén. :)A szabályok elolvasása ajánlatos, ha valaki még nem tette: http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/t566-szabalyok-fontos-tudnivalok

A két csapat pedig, tehát akik külön hajórészre kerültek (kérünk titeket, hogy majd a hsz elejére írjátok is be kapcsos zárójelbe, hogy pl. [Eric csapata], [Charles csapata]:

Charles csapata:
Scott
Leah
Liam
Gabriel
David
Angela
Sylvie
Joanne
Henry
Leroy
Beryl
Jason
Lindsay

Eric csapata:
Josie
Carrie-Ann
Tati
Amy
Nique
Dorothy
Chad
Emily
Bryce
Jacob
Cynthia
Felicity

Ami kimaradt. ^^ Természetesen minden külső elváltozás eltűnik, tehát aki alakváltó, az eredeti alakja lesz meg, akinek szárnya van, az eltűnik stb. Smile//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Szer. 11 Jún. - 11:28



Ringat a víz



[Eric csapata]
Halálosan hidegen hagy, hogy Scott kivel szórakozik. Baromira nem érdekel... mert egy nevetséges bunkó, aki nem is értem, hogy mi a francért van itt, hiszen arról volt szó, hogy el akar húzni, mert hogy ennyire, meg annyira rossz neki minden. Hát akkor meg most mégis mi a fenéért jött süttetni a hasát? Az ingyen hajóőt már egyből beindítja a fantáziáját mi? Nézheti a csajokat, meg szórakozhat kedvére és itt még az sem meglepő, ha napszemüveg van az orrára tolva. Nem akarja majd senki sem levenni. Elkapom róla a tekintem és tüntetőleg célom be Chadet. Elég központi szereplőnek tűnik, szóval én se fogom vissza magam, egy kis szórakozás nekem is belefér és kell is, egy kis anyag pedig dolgozik már bennem ahhoz, hogy elég jól érezzem magam, akkor is, ha kicsit netán paprikásabb a hangulatom. Nem fogok én foglalkozni most semmi rosszal, azt teszek, amit akarok és ahogy én akarom! Az események viszont nem kicsit felgyorsulnak. A kisebb rántás még nem nagy dolog, sőt még jól is jön, hogy egyszerűen csak engedek a lökésnek és Chadnek esem. Ő megkapaszkodik, így legalább állva maradunk, de egy kicsit kihasználom a helyzetet, hogy egészen szoros ismeretségbe kerülhessünk pár pillanatra, aztán amikor felfogom, legalábbis nagyjából, hogy mi történik már mozdulok is. Ez a roncs - mert két darabban már nehéz lenne hajónak titulálni - el fog süllyedni és a kabinomban lévő holmiknak nem eshet baja! Azok kellenek nekem, mert ha a hajó elsüllyed és mi... nem tudom mi lesz, akkor sem veszíthetem el a legfontosabbat!
Hallom én a valahol mögöttem megszólaló hangot, de nem foglalkozom vele. Fel vagyok eléggé spannolva ahhoz, hogy a tény, hogy igen meghalhatunk ne érdekeljen. Ügyesen lavírozok a leszakadó lámpák, meg a csapódó akármik között, és végül rontok be a kabinomba, hogy célzatosan vegyem magamhoz a legfontosabbat. Csak a fürdőruci van rajtam, meg persze egy kendő a derekamon és itt kifújt, úgyhogy még az ágyra dobott pólót felkapom, abba göngyölök bele a cuccot, és indulok is visszafelé. Azt azért tudom, hogy ki kéne jutni. Nagyjából az ajtóban sikerül újra Chadbe botlanom, azaz felkenődnöm rá, és felfognom a tényt, hogy a víz mennyiség nem pont kicsi a szobában. Magamhoz szorítom a pólót, amiben a kincs van, és még azt is nehezen fogom fel, hogy szegény srác úgy néz ki, mint egy vámpír, aki épp most fogyasztotta el a vacsoráját.
- Egyben vagy? - jó tudom ilyen esetben ez hülye kérdés. Aztán irány ki, mármint nem arra, amerre jöttünk, hanem a kabinom fala helyett tátongó lyukon át a vízbe. Ha kell, akkor segítsek a srácnak is, hogy megkapaszkodhassunk valami deszkában, vagy akármiben. Elég rendesen hullámzik a víz még mindig, így aztán úgy festek, mint egy ázott macska, de legalább a fejem gyorsabban tisztul ki, mint úgy nagy átlagban. - Bocs csak kellett... valami fontos. - el fog ázni, ez már biztos, de ki lehet szárítani végszükség esetén és amúgy is eléggé zárt a zacskó, így talán nem lesz nagyobb baj, remélem, hogy nem lesz! Próbálom kapkodni a fejem, hogy hol vannak a többiek, van-e mentőcsónak, de a hullámoknak hála szinte alig látni valamit. Chadre pillantok, most sikerült eljutni addig, hogy rémület is látszik a tekintetemben, ahogy a hajó lassan szépen elsüllyed mellettünk. Hol vannak a többiek? Legalább hangokat lehetne hallani, ha nem lenne ekkora rohadt zaj!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Szer. 11 Jún. - 11:06

[Eric csapata]


Úgy markolom azt a nyavalyás korlátot, mintha tudnám, az fennmarad, az a hajó egyetlen darabja, ami akár a levegőben lebegve is itt marad, fenntartva engem akár az idők végezetéig.
A fenéket! Nem hogy nem marad, még csak meg sem tart, hisz az egyre inkább merülő, dőlő hajó csúszkálásra késztet, majd olyat tár a szemem elé, amire nem voltam kíváncsi, sőt, tudni se akartam róla. Bátor, nem bátor, tipikusan nőies.. tojok bele, de felsikoltok, ahogy hiába ugrok, fix talajt nem ér a lábam, csak a levegőt, majd azt a különös örvényt, ami talán kettészakította a hajót, ami most belém kapaszkodik, szorosan, mint egy akaratos gyermek és húz lefelé. Tudom, el akar nyelni, magába ölleni, elringatni egy olyan álomba, amiből nincs ébredés. És olyan könnyű is lenne, oylan édes, ha nem hördülne fel a tüdőm a bele zúduló víztől, ha nem égne a szemem a sósabb cseppektől.
Érzem, ahogy átfut rajtam a riadalom, a félelem, mely lebénít, hogy a következő pillanatban adrenalint pumpáljon ereimbe, felzubodgjon fülembe. Dühösen rúgom le a hideg ujjakat, mik bokám markolják, mik ruhámba kapnak. Nem, még nincs itt az ideje, még élni kell, még élni akarok!
Tudom, hogy a szüleim belepusztulnának a tudatba, hogy elengedtek maguk mellől és sose térek vissza. Újabb rúgás, szinte már dühödten taposom a vizet, fájó szemeim a fenti kékségre szegezve.
Újabb megtorpanás, ahogy valami nekem vágódik, fájón szúrva bele az oldalamba. Ismét süllyedek néhány métert, jobbom az oldalamra tapad, mintha vissza akarnám tartani kiszakadni készülő bordáim.
De nem! Még ott van Gabriel, még annyi helyen nem jártunk, még annyi mindenről nem beszéltünk. És ott van Leah, és a többi új barát. Még nem lehet.
Újabb taposás és végre éltető oxigénnel töltöm tele a tüdőm, bár nem sok köszönet van benne, hisz bordáim rendesen ellenkeznek. De az éetösztön dolgozik, az első fadarabba, ami elém kerül szabad kezemmel belekapaszkodom, miközbne lábaim látszólag fáradthatatlanul tapossák azt a fránya vizet, hogy fennmaradjak.
Sápadtan pislogok körbe, keresem a többieket, köztük is kifejezetten két arcot. Nem mintha a többiek nem érdekelnének, csak hát ők, ők kiemelt helyen állnak. De hiába kapkodom egyre kétségbeesettebben a fejem, nincsenek sehol. Csak megannyi úszó, kapaszkodó ember, odébb mintha valami csónak is lenne. Talán sikerült még szerezni mentőcsónakot vagy valamit.
Aztán a felém integető, úszó Nique kelti fel a figyelmem, már-már a nyakába ugranék örömömbe, csak a helyzet tol némi akadályt a dolog elé. Helyette egy hálás mosolyt kap, ahogy átkapaszkodom az ő tutajába. Nem a megmentésért vagyok hálás, végül is már levegőt kapok. Inkább azért, hogy észrevett, hogy nem kell egyedül kallódnom itt. Valahogy megnyugtata a társaság, ha már ketten fogvacogunk, akkor valahogy a bennem szűkülő félelem is csillapodik.
- A büdös életbe többé nem megyek olyan helyre, amit a professzorék szerveztek le - prüszkölöm, balommal az ajtóba kapaszkodva, míg jobbom testemre tekeredve próbálja tompítani a fájdalmat. Vércseppeket nem látok, nem színezem pirosra a körülöttem levő vizet szerencsére, tehát a bordáim még sem akarnak kinézni a bőrömön. De attól még pokolian fáj.
Aztán csak tempózok, lehetőleg egyre távolabb a hajóroncstól, attól az örvénytől, mi magáénak akart. Ő engem óhajtott, én földet. Szárazföldet, levegőt. És Gabrielt!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Jessica Alba
Hozzászólások száma : 167
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 10 Jún. - 22:55

A hajóút


[Charles csapata]

Bár többnyire csak kapkodom a fejem, de Gabriel utasításai azért eljutnak hozzám, úgyhogy már indulok is a mentőmellényekért, és ha már megvannak, mindenkinek nyomok egyet a kezébe, akinek még nincsen, gyorsan kell cselekedni, elvégre süllyedünk, ahogy nézem, sajnos túl gyorsan. Természetesen én is felveszek egyet, bár jól tudok úszni, de ilyen körülmények közt nem éri meg kockáztatni.
Körbenézek, hogy hol tudnék besegíteni, bár itt-ott szereztem egy-két horzsolást, és nem feltétlenül kényelmes az sem, hogy a bikinimen, egy papucson, és a fenekem alá érő fehér rövid ujjú ingecskén kívül nincs rajtam más. Mondjuk, ha úszni kell, akkor legalább nem fog hátráltatni semmi.
- Ott egy sziget!
Kiabálok, bár ezen a ponton olyan sok minden történik, hogy nem biztos, hogy akadhat olyan, aki figyel rám. Végül Leroy lesz az, aki mellé odaszaladok, hogy a sziget irányába mutassak, mert őszintén, abszolút nem vagyok benne biztos, hogy tényleg látom.
- Leroy… ugye te is látod azt a szigetet? Mert ha igen, akkor arrafele kellene vennünk az irányt.
Kérdezem, s közben aggodalom üli meg a lelkem, sok a sérült, fogalmam sincs, hogy fogunk innen kijutni mindannyian. A mentőcsónak hét embert bír el, a vízbe eső Liamnak biztos, hogy kell hely, mint ahogy a láthatólag lábán sérült Davenek is. Hirtelen nem látom, hogy ki az, akinek még nagyobb baja esett.
- Oda kellene irányítani a csónakot, Liamhoz és Leah-hoz..
Ez ma már csak ilyen mutogatósdi a részemről, mert most a vízben hullámzó páros felé kalimpálok a kacsómmal, annak nem látom értelmét, hogy visszakerüljenek a süllyedő hajóra, de nem hinném, hogy Leah sokáig bírná tartani a fiút, és valószínűleg még szüksége lesz az energiájára a továbbiakban.
Ha már mindenki ott van a csónakoknál, nem bírom ki, hogy ne okoskodjak egy sort, láthatólag nem pánikolok annyira, valahogy nem félek, de talán csak azért vagyok ennyire nyugodt, mert csak a saját érzéseimmel kell pillanatnyilag foglalkoznom. Furcsa, nem hittem volna, hogy ennyire kiegyensúlyozott vagyok lelkileg a képességem nélkül.
- Szerintem a sérültek menjenek a csónakkal, meg ha van olyan, aki nem tud úszni. Mi többiek kapaszkodhatunk bele, ha elfáradnánk a szigetig.
Mutatok arra megint, amerre megleltem a szárazföldet, mert mostanra már biztosan megkaptam a választ a kérdésemre, s nem csak képzelődöm. Én a magam részéről vállalom az úszást, bár nem biztos, hogy mindenki lelkesen fogja fogadni az ötletemet. Nekem jobbra nem futja, de talán a többiek kitalálnak valami használhatóbb megoldást, mert azért nincs olyan közel az a sziget sajnos, ám jelenleg én nem igazán látok más kiutat ebből a helyzetből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 10 Jún. - 22:54



Itt a vihar..




..hol a vihar?
[Eric csapata]


Annyira elmerülök a tőlem oly régen hallott, elmém ködébe csaknem beleveszett imában, hogy a pikirt megjegyzés csak halványan jut el tudatomig. Dorothy hangjára rebbennek fel pilláim, s mozdulnak meg ujjaim a korláton. Megforgatom szememet, s csak franciául szúrok oda egy szitkot. Mégis mit várt tőlem, milyen pozitív leszek, Mindegy, nem akarom elvenni a kedvét az élettől is, van elég bajunk, szóval magamra erőltetek némi kultúrát és megszólalok, túlkiabálva a vihar hangjait.
- Próbálkozom, csak nem mindig sikerül! – mosolyognék is, de a helyzet nem engedteti meg velem. Főképpen az veszi el a kedvemet, hogy végignézhetem, amint Dorothy alatt megnyílik a hajótest, s úgy tűnik el mellőlem, mintha ott sem lett volna.
Összeszedve magam, túl a pánikon felerősödik bennem a segítőkészség, s már veselkednék is neki, hogy a lány után kapjak, eleresztve a korlátot, amikor egy hordó robban szét nem messze tőlem. A szemem sarkából látom megindulni a szilánkokat, szorosan összezárom szemhéjaimat, de arra nem marad szabad kezem, hogy arcom elé kapjam védekezőn karomat, így megérzem, ahogy bőrömbe szánt egy hordószilánk. Fantasztikus! Ha eddig nem jöttek még ide a cápák, akkor a vérre már biztosan ideérnek. Mondjuk örüljek, hogy ilyen könnyen megúsztam.
Amint érzem, hogy már nem záporozik rám semmi az esőn kívül, újra kinyitom a szememet. Dorothyt eddigre már felhúzza egy matróz, s az én kezembe is nyomnak egy mentőmellényt. Felkapom gyorsan, s egy darabig csak sodródom az eseményekkel. Mentőcsónak nulla, hiába is keresem tekintetemmel. Marad hát az ugrás, mert nem szeretnék úgy járni, mint Carrie-Ann, akit behajítottak nemes egyszerűséggel a tengerbe. Ha már minden áron bele kell fagyjak a vízbe, akkor azt magamtól tegyem.
Nekiveselkedem hát, s egy nem túl kecses ugrással a vízben igyekszem teremni. Ugrás közben azon imádkozom, hogy ne szippantson be semmi, s lehetőleg tényleg víz legyen az, amibe csapódom, ne pedig a hajónak valamilyen pontja. Amikor aztán a vízben vagyok, ösztönösen elkezdek kapálózni egy lebegő – feltehetőleg egy ajtaja lehetett az egyik kabinnak – tárgy felé, amibe belekapaszkodhatom. Mentőmellény ide vagy oda, jobb a békesség. Nagyjából a kapaszkodási rituálé befejeztével látom meg a tőlem nem messze a felszínre bukó Tatit. A kezemet nyújtom felé, megpróbálok ezzel az ajtóval evezni, mintha csak gumimatrac lenne. Könnyebb úgy túlélni, hogy elvonatkoztatok a dolgok súlyától.
- Gyere, ez talán stabilabb, mint az a deszka! – kiáltom felé, s még mindig a kezemet nyújtom, hogy a hevenyészett matracnak használt ajtónkhoz segítsem, ha sikerül. Ketten együtt talán leszünk elég erősek ahhoz is, hogy elevickéljünk ezzel a vacakkal a süllyedő hajó közeléből. Vagy ketten menekülünk meg, vagy egyikünk sem. Ebből a felállásból más opciót nem tudok elképzelni.
Ha még körülöttünk csapódik a vízbe valaki, nem vagyok rest odasegíteni másokat sem ehhez az úszó ajtóhoz. Persze nem vagyok én sem mindenható, s ennek a cuccnak a teherbírása se korlátlan, így felmászni rá nem fogunk tudni, de amíg a vízben vagyunk, addig is lesz mibe kapaszkodni. Közben tekintetemmel a horizontot pásztázom. Kell lennie valaminek. Valaminek, ami reményt ad. Egy sziget, Egy part? Mindegy nekem, felőlem egy jóságos bálna is lehet, ami a hátán hazaszállít minket, csak ne itt érjen véget az életünk. Hülye dolog, de ebben a fagyos helyzetben csak egy dolog jut eszembe: én még szerelmes akarok lenni. Nem halhatok meg úgy, hogy nem jutottam el odáig, hogy beleszeressek úgy istenigazán Sebastianba. Érezni akarom, hogy milyen az. Élni akarok, s ez ad erőt ahhoz, hogy a nyavalygó, imádkozó lányból előmásszon a túlélő ösztön, s keressen bármit, akármit ami előrébb viszi őket az élet felé.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 10 Jún. - 21:13



Back to the blondie



[Charles csapata]

Egy pillanatra oltári zavarba jövök, hogy Gabriel így végigmér. Attól mert ismét Shannon a kinézetem, már túl sokat fetrengtem az önsajnálatban Leahként, és azt hiszem, lelkileg már az az igazi énem, valahol a két lány között. Az egykori diszkókirálynőből egy megkeresedett lány lett, aki azért átértékelt mindent, és pár barátra is lelt. Erre most ismét hatalmasak a melleim, hosszú a combom, de mellette meg tökéletesen elszoktam tőle, hogy megnézzenek. Valamit látok Gabriel tekintetében, ami talán arra utalhat, hogy jobban kedvelt barnaként, amiért hálás vagyok neki. Már nem tudnék így élni.... Mi lesz most velem, ha nem kapom vissza öt percen belül az igazi énemet? Leah vagyok, és az is maradok. Barátnőm, aki feláldozta magát értem, végleges célt adott az életemnek, amelyből nem szándékoztam visszatérni. Még Ethant is kerülnöm kellett az iskolában, mint a kolerást, mert egyszer véletlenül a közelébe kerültem, és azonnal elkezdtem visszaváltozni, nem a felvett alakomból Leah-ra, hanem Leah-ról Shannonra. Igazán ciki volt, csórikám azóta sem tudja, miért utálom. Ellenben Gabrielt faggatom, aki leküzdve a kezdeti meglepetést, igazi hadvezérként máris parancsokat köpköd. Nem tudom, hogy melyik szólt nekem, de gyorsan Jo-hoz igyekszem, és ha még nincsen mentőmellénye, akkor gyorsan elragadok neki egyet, én is a fejembe tűzök egyet. Igyekszem kerülgetni a szanaszét szálló törmeléket, talán még a combomba is áll valami éles, de most nem törődöm vele, csak a menekülés a lényeg.
- Erre Jo! – Fogom kézen szőke diáktársamat, és a csónak felé igyekszem vele. Néha megtorpanok, amikor valami becsapódna előttünk, aztán ismét nekiiramodok, hogy el tudjuk érni a csónakot. Nem tudom, hogy hányan férünk el benne, de igyekszem segíteni a vízre bocsátásánál, aztán megpillantom Liam pusztulását. A saját szemeimben ismét lejátszódik az, ahogyan Leah felgyulladt, hogy mentsem engem. Nekem most nincsen más eszközöm, hogy megteszem másért, mint a saját fizikai erőm. Oldalt sem pillantva Jo-ékra nekifutok, hogy a vízbe vessem magam. Talán az életembe fog kerülni, de úgy tudom, hogy Liamnek van valami kis barátnője, kár lenne, ha soha többé nem láthatnák egymást. Végre én is hős lehetek. Ha nem kapott be a hajócsavar, akkor az ájult fiúhoz tempózom, és átkarolva őt taposom a vizet. Kiemelem a fejét a vízből, és magamhoz szorítom, hogy ne fulladjon meg.
- Ideeee! Ideeee! – Kiabálom, hátha valaki fel tud venni minket. Vagy legalábbis őt.





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 10 Jún. - 20:55


[Charles csapata]
Kijutunk innen. Ki kell, hogy jussunk innen! Nem azért éltem ennyit és így, hogy egy rohadt hajón süllyedjek el, nem éppen ilyen véget képzeltem el magamnak. Ha egy kocsi elcsapna azzal még meg tudnék békélni, de semmi kedvem megfulladni. A halál legyen gyors, semmi kedvem szenvedni, ezt az örömöt nem fogom megadni az életnek.
Sikerül az embereket a csónak felé terelni, és egy pillanatra nézek csak fel, látva, ahogy az árboc maga alá temeti Davidet, aki fájdalmasan felkiált. Úgy látszik valaki nagyon haragszik ott fent ránk, nem szeretné, ha kijutnánk innen egy darabban, mindent megtesz, hogy jó alaposan megtépázzon minket. Talán ő se szereti a mutánsokat, vagy éppenséggel Daviddel van baja, nem tudom, de nem is érdekel, csak jussunk ki innen, egy darabban, mindannyiunk. Egy embert már megöltem, és hiába nem volt szándékos, elragadott a hév nem akarom, hogy még több vér tapadjon a kezemhez, már így is túl sok van a rovásomon. Így aztán elindulok Dave felé, a többieknek mutogatva, hogy tegyék vízre a csónakot, én pedig neki veselkedek az árbocnak, hogy Dave kitudjon szabadulni alóla. Valahogy sikerül az árbócot megemelnem, de Dave elégé…mondjuk úgy, hogy öntudatlan állapotban van, azon se csodálkoznék, ha kúszni se lenne ereje.

- Segíts őt kihúzni alóla! – szólok oda kérlelően Joanne-nek és tartom valahogy addig az árbócot míg Dave ki nem kerül alóla, hogy aztán egy hatalmas sóhajjal, vagy inkább nyögéssel elengedjem. Szerencsére jó erőben vagyok, de most ezt egyáltalán nem érzem, pedig nekem a többieket elnézve nem lenne okom a panaszra. Már éppen fordulnék is, hogy segítsek Joanne-nek Davet elcipelni a csónakhoz, ha nem tud lábra állni, ami úgy tűnik elég sanszos, mikor egy hatalmas csattanást érzek a tarkómon is előre is repülők tőle pár métert, hogy aztán fájdalmasan csattanva érkezzek a vízbe. Mozdulni akarok, de nem tudok, vagyis ha mégis sikerül, akkor semmit nem érek vele. A hangok egyre halkabbak, egyre kevesebbet látok a történésekből, a világ elsötétedik előttem. Azt szokták mondani, hogy ilyenkor lepereg előtted az életed, és pillanatokat alatt bánsz meg ezernyi dolgot. Nos…nem pereg le előttem az életem, egyetlen arcot látok magam előtt, egyetlen hangot hallok a fülemben. És nem bánok ezernyi dolgot, csakis egyetlen egyet. Hogy voltam olyan hülye, hogy kerültem őt, ahelyett, hogy minden percet vele töltöttem volna el. Úgy tűnik mégis csak itt fogom feldobni a bakancsot, de ha legalább Davet sikerül valahogy a csónakba rakni, akkor nem értelmetlenül süllyedek el a hajóval együtt, és azért valahol megnyugtató a gondolat: van értelme a halálomnak, más élhet általa. Ennyivel tartozom, ha már meghalok. Davenek, annak a biztonsági őrnek, akit megöltem, és Scarlettnek. A legfőképpen neki.
Már nem is látok semmit, nem is hallok semmit, mintha lebegnék a semmiben, tehetetlenül, súlytalanul, és minden elsötétedik körülöttem. De még mielőtt elragadna a sötétség, átfut az agyamon egy gondolat, az utolsó gondolat. Scarlett.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Daniel Henney
Hozzászólások száma : 242
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 10 Jún. - 20:12

[Charles csapata]

Választ valóban nem kapok, ahogy sejtettem. Így inkább ténylegesen arra figyelek, ami körülöttem van. Szerencsére nem csak én foglalkozom a csónakkal. Látom Gabrielt, ahogy szintén a csónak felé indul és Liamet is, ahogy erre igyekszik irányítani a többieket.
Egy pillanatra lemerevedek, ahogy látom becsapódni az árbócot a csónakba. Már éppen vetném el magam, kiáltva, hogy félre, amikor a rúd telibe talál és odapasszíroz a padlóhoz. A kiáltás így a fájdalomé lesz.
Bárki is van a közelemben, ha felém látom közeledni, annyi erőm még van, hogy a másik csónak felé, majd az óceánra mutassak. Ők még megmenekülhetnek és minden másodperc elvesztegetett idő, amit rám pazarolnak. Nem akarok meghalni, de azt végképp nem akarom, hogy miattam haljanak meg mások, míg kiszabadítanak. Biztos vagyok abban, hogy nekem innen tovább már nincs.
-Meneküljetek!... – de már talán csak erre van erőm, visszahanyatlik a kezem, utána már csak lebegek, miután a fájdalom teljesen átjárt, úgy kúszik el előlem. Érzem, hogy a lábamra érkezett a rúd és a fejemet is bevágtam. A külvilág már csak háttérzajként ér el hozzám.
Megmártózom az érzelmi csendben, majd már másképp is csend lesz, csak én vagyok. Még sosem volt ebben részem. A sors iróniája, hogy éppen életem végén mentesülök a képességemtől? Talán hogy megtapasztalhassam, milyen nélküle. Hogy a saját érzelmeimmel lehessek. Saját magammal. Az érzelmek óceánja helyett a víz óceánjában pihenjek meg. Végül már csak a sötétség nyílik meg számomra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Miss Mosh
Hozzászólások száma : 48
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 10 Jún. - 19:29


[Eric csapata]
Hangulatzene: https://www.youtube.com/watch?v=9Kp7SqjMfvE

Már néztem farkasszemet a halállal. Azonban nem voltam az a fajta, aki szemen köpi és röhög egyet az ember fölé magasodó árnyán. Nem. A Halál nem volt játékszer. Tiszteltem, de nem ismeretlen erőként ölelt körbe. Ó, ugyan… Nem féltem őt, hiszen kiskorom régi vendége volt. Csak akkor a víz másik formájában látogatott meg. Hideg volt… Nagyon hideg. Hófehérség, míg a szem ellátott. Most pedig másként altatott. Tűzet égetett a mellkasomban és kiáltásra késztetett…

Elfáradtam. Pár másodperce még kétségbeesetten ütögettem az ablakot. Könyvvel. Szoborral. Ököllel. Körömmel kapartam. Tudhattam volna, hogy hiába, hiszen hihetetlenül vastagra csinálták őket, süllyedés esetére. Mégis, a páni félelem már felülírta a józan és ésszerű gondolataimat. Menekülni akartam, mint valami vadállat a ketrecéből… Az utolsó lélegzetvételem mély volt, szinte megerőszakoltam a tüdőmet. De élni akartam. Magamba akartam szívni az utolsó reményfoszlányokat, bármi áron… Ez volt a gondolatom az elején… Az elején…
...
Ám, ahogy múlt az idő, az eddig is hiábavaló ütéseim egyre gyengébbek lettek. Leginkább a tüdőm szorító érzése zavart. Az a feszültség, mely megszületett benne és ki akart robbanni.

A tárgyak körülöttem úszkáltak, velem együtt ringatóztak a kicsi kabinban, mint az itt felejtett, öreg, poros múlt. Nem, nem, egyszerűen nem volt erőm tovább küzdeni. Ilyenkor annyira kapaszkodik mindenki még a legkisebb, legutálatosabb emlékfoszlányba is. Hiányzott, ahogy anya szörnyetegnek nevezett. Hiányzott, hihetetlenül hiányzott és újra és újra akartam volna élni azt a szívet facsaró és kínzó tortúrát. Csak még egyszer… Kérem… Csak még egyszer… Hiszen az is az élethez kötött. Bármit megragadtam volna… Könyörgöm… Valaki…

Helyette a testem megadóan a plafonnak ütközött, karjaim oldalra emelkedtek és finoman nekiütődtek. Csak finoman, lágyan. Mintha senkit se akarnának felébreszteni. Mintha engem is alvásra buzdítottak volna. Lustán, elcsigázottan pislogtam egyet. Már nem csak a víz miatt láttam homályosan. Különböző foltok táncoltak a szemem előtt. A fülem sípolt. Lágyan nyílt el a szám, majd ugyanolyan eleganciával szöktek ki az első buborékok. A többi pedig felbátorodva az elsők vakmerőségén, egyre sűrűbben és sűrűbben követték őket. Úgy szöktek börtönükből, mint ahogy én akartam megszökni.

Már nem láttam semmit. Nem hallottam semmit. Nem éreztem semmit… Nem voltam semmi…


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 516



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 10 Jún. - 15:46

[Eric csapata]
Az események a hajó másik oldalán is felpörögnek. Nique hevesen imádkozik, míg látja, hogy a kettétört hajó másik végében diáktársai találnak egy működő mentőcsónakot, ellenben az ő oldalukon nincsen ilyen. A nagy nézelődésben és bambulásban a szerteszét robbanó hordók egyike forgácsokat szórva felé felhorzsolja az arcát, és ez talán kizökkenti a nézelődésből, és ő is kap az egyik matróztól egy mentőmellényt. Carrie-Ann van olyan mázlista, hogy egy barátságosan nagydarab fickó szó szerint belepaszírozza egy mellénybe, és áthajítja a korláton, mint a kezdő macskákat, hogy ússzál vazze. Josie lefelé robog a nyomában Chaddel, aki nem is tudja, hogy miért lefelé mennek a menekülés helyett. A lány valami eszméletlen szerencsének örvendve szökdelget a beomló lépcsőkön, a fiú pedig amikor követi, egy oldalról érkező deszkától akkora pofont kap, hogy az a csoda, hogy az eszméletét nem veszíti el, de egyből vérrel telik meg a szája. A lány ha már ilyen szerencsés, még be tudja gyűjteni a drogot, de utána le kell bukniuk a víz alá, mert van már ott bűven lyuk, és ki tudnak evikcélni a nyílt vízre, hogy utolérjék társaikat, de mellényük nincsen, csak úszó hajódarabokba tudnak kapaszkodni. Dorothy valahol középen ácsorog, a hajótest szétszakadt, és ami még elképesztőbb hogy most még egy harántcsíkos repedés is végigfut, ráadásul pont a lába között. Automatikusan az egyik oldalt választja, de elveszti az egyensúlyát, és csak a hihetetlenül erős életösztöne menti meg, hogy ne zuhanjon közvetlenül az örvénybe, amely elkezdi lehúzni a hajót, hanem az alatta szétszakadt fába kapaszkodik, amitől éppenhogy szakad fel a tenyere, minimálisan mennek bele szálkák a kezébe, míg végül egy arrajáró matróz fel nem húzza, és ugrik be vele együtt a vízbe.
Cynthia eleve meg van sérülve, és bár annak ellenére, hogy talál egy mentőmellényt, még mndig nem tudja, mit kéne tenni. Amy mellett markolássza a korlátot, és amikor úgy látja, hogy kitisztult a víz, akkor ugrik. Rosszul gondolta, pont az utolsó pillanatban tűnik fel a víz alól a hajó egyik darabja, és jól megüti magát, az eszméleténél tud maradni, de sikerült még jól le is fejelnie valami fémes cuccot, vérzik az orra, de tud taposni.  Amy ugye egy kicsit kivárt, de kár volt, mert hátulról valami úgy megcsapja, hogy még levegőt venni is elfelejt, ahogy bukfencezik be a vízbe, de gyorsan kitisztul az elméje, és fel tud siklani a felszínre.
Felicity a kabinban az egyre növekvő víztömeggel muszáj szembenézni. Az ajtót hiába feszegeti, nem nyílik, tényleg előtte lehet valami. A víz már mellkasig ér, amikor esetleg az is eszébe juthat, hogy a kabin ablakán kiférhet. Talán, de azt is be kéne törnie. Mire odáig elevickél, már a szájánál tart a víz, így fel sem kaphat semmit, fizikai ereje pedig nincsen hozzá. Kénytelen visszatartani a lélegzetét, ellenben a másik oldalon egy néger fej jelenik meg, aki valami fémszerszámmal kezdi el verni az ablakot. Semmi. A víz immár ellepte a szobát, a lány már nyitott szemmel lebeg, az első oxigénbuborékok elkezdenek kiáramlani az orrán át. A tenyerét az üveghez tapasztja, mintha csak búcsút intene, mielőtt még szétrobbanó tüdejébe beáramlik a víz. Aztán megjelenik az első repedés az ütéseknek köszönhetően, a néger matróz igazi állat lehet, hogy még a víz alatt is neki tud veselkedni. Felicity tüdeje már lángol, ahogy elveszti az eszméletét, a matróz pedig nagy nehezen ki tudja rángatni a börtönéből, elég durván felsértva a lány oldalát, hiszen rém szűk volt a hely.
Tati az egyetlen éppen maradt korlátot markolássza meg, és pont alatta nyílik meg a két hajótestet elválasztó örvény. Hiába ugrik akár egy balerina, már nem tud nekifutni, az örvénybe kerül, amely húzza őt lefelé. Itt ér vége az X-birtok üdvöskéjének története...? A fény egyre halványul, ahogy merül alá, ám győz az élni akarása, és miután kicsit rángatta az örvény, feljebb tudja rúgni magát, bár útközben eltalálja valami fémes az oldalát, nem halálos a dolog, ezért amikor felér, meg tud kapaszkodni az egyik deszkában, de rendesen fájnak a bordái.

//Jövő kedden fogunk írni, írhattok^^//


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 516



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 10 Jún. - 13:54



Lost at sea...



[Charles csapata]
Dave üzenetére tényleg semmiféle válasz nem érkezik, ez elméje tökéletesen süket. Messze is vannak, no meg képességek működése nélkül, sejtheti, hogy jó eséllyel itt még a Cerebroval se bukkannának a nyomukra. Mentőmellényeket egyébként nagyjából mindenki kap, aki esetleg nem széled szét nagyon, tehát ezzel elvileg nincs probléma, kérdés, hogy mennyit érnek, ha tényleg vízbe kerülnek majd. Dave két mentőcsónakot talál a térfelükön, amiből történetesen az egyikbe épp a szeme láttára áll bele egy nagyobb darab az árbocból, amikor ketté szakad a hajó. Használhatatlanná válik, bár ez számára most a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy a méretes és nem kicsit nehéz rúd könnyedén temeti maga alá, annyira, hogy a hátraesik és jelenleg mozdítani se nagyon tudja a lábát. A nagy káoszban épp Joanne halad el mellette, amikor mindez történik, de ő még éppen el tud ugrani az akadály elől, néhány kisebb karcolással megússza. Liam sem áll távol az esettől, szóval tud segíteni, ha nem azzal van elfoglalva, hogy a többieket terelgesse az egyetlen megmaradt mentőcsónak felé, amit egyébként le tudnak engedni a vízre, ha akad még más is, aki segít, teszem azt Gabriel, aki szintén közeledik. A mentőcsónak egyébként maximálisan 7 főt bír el, jöhet a kő papír olló? Leroy is be tud csatlakozni vagy Dave mentésébe, vagy a csónak leengedésébe. Kb. az utolsó pillanatban pattan el a csónakot a levegőben tartó kötél, bár már nem sokat számít, hiszen a hajótest rohamosan süllyed. A visszacsapódó kötél nem kis erővel csapja tarkón Liamet, aki repül vagy két métert előre, és a csónak mellett csapódik be ájultan a vízbe. Igazán szerencséje van, hogy a mentőmellény rajta, így csak a tarkójából szivárgó gyenge kis vércsík, no meg az ájulás jelenthet problémát.
Sylvie kapkodja a fejét, és a messzi távolban kiszúrja egy sziget derengő körvonalát. Messze van, talán még abban sem lehet biztos, hogy valóban látja, netán nem csak a félelem miatt szórakozik vele a képzelete, de ha szól másnak is, akkor meg fogják erősíteni, hogy bizony arra van valami.
Angela aktívan kapkodja a fejét, minden bizonnyal ő is az egyetlen mentőcsónak irányába lesz terelgetve. Tőle talán csak egy méterre egy méretes hordó majdhogynem szó szerint a hajó oldalának placcsantja az egyik matrózt, a véréből egy adagot Angie is kap, majd a következő lendülő hordó elég szépen elkaszálja őt is, de még épp el tud ugrani annyira, vagy épp Scott elrántja, hogy amikor az a darabokra hullik a falnál, akkor "csak" egy kisebb szilánkja ékelődjön a vádlijába.
Lindsay nem nagyon tud túl sok cuccot magához venni, hiszen minden elég gyorsan történik, maximum egy-két épp a kezébe akadó holmit vehet magához a kabinjából, amit a hajó kettétörésekor azonnal kezd ellepni a víz.
A többség kisebb karcolásokkal megússza a történteket, hiszen repkednek széttört fedélzeti elemek, dőlnek le az árbocok, sérülésmentesen senki sem jut ki és még mindig fenn áll az aprócska probléma, hogy a csónak csupán hét főt bír el, a hajó viszont talán csak percek kérdése és már a hullámok takarásában bújik meg.

//Eric hsz-e is nem sokára érkezik, addig még ne kezdjen el a csapatom se írni, vagy legalábbis ne tegyen be hsz-t, ha már most nagyon rárepül a dologra. ^^
És akkor újfent hat nap van hsz-t írni, ami azt jelenti, hogy legkésőbb hétfőig.//


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Vas. 8 Jún. - 18:03

[Charles csapata]

Izgatottan várom a kirándulás napját. Úgy számolom vissza a napokat, mint egy lelkes kisgyerek, és az azelőtti estéjén alig bírok még aludni is. Szerencsétlenségemre többször felébredek, kb. úgy két óránként. Egy idő után már nagyon unom, és nyüszögve zuhanok vissza a párnámra abban reménykedve, hogy most talán sikerül többet szunyálnom. Morogva húzom lejjebb magamon a takarót, hogy addig se süljek meg, illetve kényelmesen oldalra fordulok, hátha jobban megy így, ám mire eljutok odáig, hogy lehunyom a szemem, és várom hogy kikössek az Álmok birodalmában, megszólal a telefon ébresztője. Miéért?! Miéééért??! Emlékeztetnem kell magam arra, hogyha nem lenne számomra fontos kütyü, akkor egy fiókban zárva itt hagynám, esetleg elemeire bontanám. Nem kell ahhoz olyan képesség, elég egy jól irányzott dobás a falnak...
No mindegy. Előzőleg gondosan összepakoltam mindent egy kisebb hordozható bőröndbe. Én is tudom jól, hogy nem egy évre megyek el, csak pár napra, addig meg néhány ruha is elég, no meg a többi szükséges holmi. Jó érzés, hogy ezzel már nem kell vesződnöm. Felveszek egy rövid farmert, egy barna rövid ujjú felsőt, és egy farmer felsőt, ezután a falnak állított nagy tükörhöz lépek, hogy jobban szemrevételezzem magam. Uha, ehhez végképp kéne valami fejfedő. Biztosra veszem, hogy odakint igazi nyárias idő van, nem akarom még sokáig, hogy olvadt massza legyen az agyamból, mire kiérek. Felkapom a fejemre az elengedhetetlen és kedvenc sapimat, majd felkapva a cuccost már indulok is, hogy minél előbb a hajón lehessek. [...]
Dalolászva szállok fel, és a bőrönd lepakolása után rögtön útnak indulok, hogy alaposabban szemügyre vegyem a fedélzetet. Szerencse, hogy nem vagyok tengeribeteg, így tökéletesen ki tudom élvezni az utat, főleg hogy a közelben még egy bár is van. Kevertetek magamnak egy kevésbé erős koktélt, ezután nekidőlök a korlátnak, és gyönyörködöm a tájban. Gyönyörű, az idő is mesés, ez az egész olyan, mint egy gyönyörű álom. A bátyám oldalán sokat utazgattam már, de nem nagyon van emlékem arról, hogy hajókáztunk is volna. Meglepett az, hogy hirtelen felbukkant a birtokon, előtte pedig azt mondta hogy együtt fogunk a suliba járni, de ő maga sokkal később jött, mint ahogy ígérte. Ezért még haragszom rá, ugyanakkor örülök, hogy nemrég láthattam, de most megint, mintha köddé vállt volna.
- Vajon mi lehet vele? Ennyire elkerülnénk egymást? Vagy csak én üldöztem el magamtól? - kérdezem halkan magamtól kissé szomorúan, aztán alig észrevehetően megcsóválom a fejem, és felhajtom a maradék koktélt. Nem kéne aggódnom miatta. Biztosan jól van, nekem meg amúgy is a kirándulásra kéne összpontosítanom. Itt van egy csomó ember, egyiküket sem ismerem, de ideje lenne már néhány új barátot szerezni, vagy épp áldozatot, akit megviccelhetek. Én vagyok a hecc-királynő, ezt Annie Montgomery is tanúsíthatná. Egyszer egy gyíkot raktam a képére, míg lehunyta a szemét. Csak az a kár, hogy nem úgy reagált rá, ahogy vártam...
- Ha? Ezt meg mire véljem? - felegyenesedek, amikor hirtelen szürkévé válik a táj. Hirtelen beborul, s vihar kerekedik. Eztán felpörögnek az események. Hamarosan kitör a káosz, az emberek pánikolva rohangásznak, a matrózok a hajótestbe próbálják terelni a fiatalokat, más pedig most a mentőmellények nyújtotta biztonságra, és a mentőcsónakokra utalgat. Igen, szerintem is remek találmányok, ideje lenne igénybe venni azokat, amíg nem késő. Jó magam nem ellenkezem, amikor fedezékbe terelésről van szó. Engedelmesen bevonulok, várva a csodára. Persze mindezt azután, hogy gyorsan magamhoz a cuccaimat. Az pedig, hogy nincs képességem, fel sem tűnhet, elvégre a tüzet irányítom, és arra van most legkevésbé szükségünk ilyen helyzetben. Nem is lenne túl hatásos azon kívül, hogy csak tovább tetőzném a pánikot, amiből így sincs kevés.
Ha már bent kell rostokolnom, megpróbálom lenyugtatni az idegeskedőket, meg időnként kilesni, hogy ne maradjak le a történésekről. A nagy robaj után azonban kétszer is meggondolom, hogy elődugom az orrom a helyről, ami után már az én szívem is a torkomban dobog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Jake T. Austin
Hozzászólások száma : 4
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Vas. 8 Jún. - 13:36

[Charles csapata]

Talán ez az út alkalmat ad rá, hogy jobban megismerjem a többieket. Az az igazság, hogy nem igazán vannak barátaim, mert nem is vagyok régóta az intézmény lakója és eddig is a szabadban való alvással töltöttem minden időmet. Tulajdonképpen ez az első alkalom, hogy a szárazföldet elhagyva kiránduljak egy csomó emberrel. Kicsit rosszul is éreztem magam, mert a vízen nem vagyok otthon. Kisebb rá a lehetőség, hogy használjam az erőmet. Abban reménykedtem, hogy a hajón vannak növények vagy legalább valami fából készült. Ahogy a hajóra léptem, egy kicsit elkapott a hányinger. Éreztem, hogy nem biztos pont az, ahol állok és kicsit megszédültem, de gondoltam, hogy ez csak egy pillanatnyi dolog. Időközben elindult a hajó, én pedig a korlátba kapaszkodva kuporodtam le a földre. Megbántam, hogy mire vállalkoztam, de már nincs visszaút. Bárcsak át tudnám aludni az utat, de ilyen állapotban nem tudok aludni. Reméltem, hogy zökkenőmentes lesz az út, de sajnos nem így volt. Az első hajó utam is a lehető legrosszabbul sikeredett. Először a vihar, a hullámzás, de utána megtörtént az, ami megadta a kegyelemdöfést. Nem féltem így is eléggé, de a sors rátett egy lapáttal. Hatalmas reccsenések hangját követve, a hajó ketté szakadt vagy tört. Igazából én sem tudom, hogy melyik, mert a vihar olyan könnyen tépte ketté, mint egy papírt. Ekkor jött el az a pillanat, mikor bizonyíthatok. Összeszedtem a bátorságomat és nekilendültem, hogy összerakjam a hajót. Mivel a fedélzet fából volt, ezért gondoltam, hogy könnyedén összefonom a hajó két darabját. Teljesen biztos voltam a dolgomban, de valami nem stimmelt. A fa nem reagált a parancsomra. Megpróbáltam még egyszer. Semmi... Valamiért teljesen elmúlt az erőm, ezért egyből pánikba estem. Remegni kezdtem, de a lábaim nem mozdultak semerre. Egyszerűen leragadtam. Aztán erőt véve magamon, követtem a tömeget és elvettem egy mentőmellényt. Egy kicsit megkönnyebbültem, de azért még eléggé féltem. Nem akarom a tengerfenéken végezni. Remélem lesz valami megoldás, mert ahogy észrevettem, senkinek nem működik a képessége. Lehet, hogy valaki meggátolja? Vagy olyan területre kerültünk, ahol egyszerűen nem működik? Lehet, hogy ez valami támadás, amit ellenünk szántak. Ha ez a hajó elsüllyed, akkor nem tudom, hogy mit csinálok. Teljesen elfog uralni a pánik. Arra pedig nem sok esélyt látok, hogy félbeszakadva fent maradnának a darabok a vízen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : James Mardsen
Hozzászólások száma : 138
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Pént. 6 Jún. - 19:26

Fucking holiday...  





[Charles csapata]
 Én és a nyaralás, az két különböző dolog. Benéztem a szekrényembe, ahol a tizennyolc garnitúra fekete bőrdzseki impozáns látványa ezúttal nem adott ötletet, hogyan nem fogok megsülni. Valahogy arra rendezkedtem be, hogy mindig ködös kisvárosokban éltem, ahol a bőrdzseki tökéletesen kiegészítette a vászoninget, a pólót, nem fáztam, de nem ártott a viselete, meg különben is úgy nézek ki benne, mint egy félisten,valljuk be. De a vakító napfényben hogyan tűnhetnék igazi sötét, titokzatos alaknak, akiért megvesznek a lányok. Kénytelen vagyok kissé bevásárolni. Pénzem van elég, így kivételesen Alex segítségét kérem, ő mégis társaságibb lény, és amikor megjelenek a hajón, akkor már egy világos, ujjatlan pólóban feszítek halásznadrággal, és papucsban. Tudom én, hogy nincsen rossz testem, de szeretem csak az intim partnernek mutogatni, így kissé meglepődök az elkapott tekintetek alapján, hogy így megnéznek. Általában kocsmákban, bálokon szoktam megjelenni, tökig felöltözve, a sármom, a pillantásom tarol, a kánikulában úgy látszik az izompóló is elég lehet. Érdekes. Két szembetűnő dologgal is találkozom már rögtön az első nap, amellett hogy az egyébként ok nélkül szimpatikus Liamnek odaintek. Valahogy a sok idióta között még őt tartom elfogadhatónak, akivel akár együtt lehetne iszogati.
Az első, a kis mexikói szurtosképű Josie, aki a baromságai mellett halál cuki, akár be van lőve, akár nem. Jó volt vele fizikálisan, mégis erőltetnem kellett magamra a ridegséget, hogy vissza tudjak vágni a számonkéréseire. Éli világát, drogozik, aztán amikor józan, számonkér, és engem tahóz le, hogy kihasználom. Aztán folytatja, ahol abbahagyta, itt kavar mindenkivel az orrom előtt. Hát... akkor leszarom. A sok faszkalap lány között benne láttam valamit, de akkor ennyit erről az afférról.
A másik Angela, a Sagitariusban megkörnyékezett szende kis barna, akinél nem volt kedvem nagyon nyomulni, úgy vettem észre, hogy maga sem tudja, hogy mit akar. Félénk kislánynak tűnt, mégis odajött hozzám, hogy aztán kitérő válaszokkal koptasson le. A franc sem tud kiigazodni a csajokon. A korlátnak dőlve figyelem Josie szinte már röhejesen erőltetett flörtöléseit, nekem aztán hót mindegy, hogy mennyire cseszi el az életét. Én is kanos voltam na, meg tetszett is, szót se róla többet. A szívem sajgását majd félreteszem, a helyes pofi és a komoly gondolatok csak múló lángolást eredményeznek. A vihar elég gyorsan kikerekedik, az egyik villám éppen nem messze tőlem csapódik be, kidöntve az árbócok egyikét. A halántékomhoz nyúlva irányítanám oda az optisugarat, amely azonban nem működik, és félre kell ugranom, hogy ne temessen maga alá. Szusszanok egyet, ahogyan odalra hengeredek.
- Bassza meg... – Lekapom a szemüveget, ragyogó kékségeim tökéletesen működnek, anélkül, hogy pusztító sugarak szénné égetnének bárkit is. Franc! Szemüveg vissza, mert nem akarom elhagyni, ki tudja, hogy mikor jön vissza az erőm, akkor pedig nem akarok becsukott szemmel járkálni. A kettészakadó hajó megdöbbent, és még azon is elgondolkozom, hogy a tengerbe vessem magam, amikor meglátom Josie riadt tekintetét, de a védelmező ösztön nem elég erős bennem, mert az a vadbarom lefelé indul a kabinok felé. Ilyen nincsen. A mellettem elrohanó Angela kezét megrántom, és magam mellé húzom, hogy legalább egy kicsit fedezékben legyünk.
- Te itt? – Üvöltök bele a szélbe, hátha hallja a hangomat. Aztán miután esélytelennek tartom, hogy az egyetlen mentőcsónak pont a mi oldalunkon legyen, ezért szimplán a mentőmellények egyikét nyomom a kezébe, a másikat én magam húzom fel, aztán ha kész van, ismét rámarkolok a csuklójára, majd bólintva neki elrugaszkodom vele a korlátról a vízbe.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 31
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Szer. 4 Jún. - 0:15



Mami, segíts!


 
[Eric csapata]
 
Egek, hogy én mennyire vártam ezt az utat! Amióta megtudtuk, hogy lesz lehetőség ilyesmire, szinte lázban égtem. Nem tehetek róla, egyrészt közösségi ember vagyok és egy csomó jófej sulibélivel egy hajón összezárva lenni biztosan nagyon jó móka lesz. Arról nem is beszélve, hogy hiába költöztünk rengeteget anyámmal még régebben, ilyen helyekre soha nem jutottam el. Luxus hajó, óóó, hát én szóhoz sem tudok jutni.
A hajó… sokkal jobb, mint amit én képzelni is mertem. Az a medence! Láttatok már ilyesmit? Egek, berosálok, komolyan mondom és az a rengeteg bikinis lány… Azt sem tudom, mit bámuljak, őket, vagy a végtelen tengert. Bár, egy idő után a tenger elég unalmassá válik, szóval már csak egy választás maradt. Le sem tagadhatnám, hogy férfiból vagyok. Sylvie meg.. a kis pimasz perszóna, hogy minden egyes alkalommal, amikor összefutunk, az orrom alá dörgöli, hogy milyen jól néz ki a bikiniben, én pedig még tagadni sem vagyok képes, csak ámulok és bámulok, mondhatni tátott szájjal és még véletlenül sem a vizet. Persze azért én sem vittem túlzásba az öltözködést, egyszerű short, amiben fürödni is lehet, egy rövidujjas ing, amit még véletlenül sem gomboltam össze, szóval szabadon sütkérezhet habtestemen a napocska. Ja, és a szalmakalapról meg ne feledkezzek! Elmaradhatatlan kelléke egy ilyen kiruccanásnak, az sem érdekelt, hogy Sylvie erre is beszólt, nekem tetszik és tudom, csak azért csinálta, mert igenis irigykedik, amiért neki nincsen ilyen.
Beryl-t sem hagyom magára, egy idő után rátalálok, akkor aztán letelepedünk a medence szélére, koktélt szürcsölgetve - persze neki direkt olyat kértem, amiben nincsen alkohol. Azonban mikor elkezd beborulni, bevallom derekasan, megborzongok kicsit, szóval pillanatnyi türelemre intem a kishölgyet és elszaladok pulcsiért. Neki is hozok egyet, meg magamnak is, azaz csak hoznék, mert útközben Josie drágának flörtölhetnékje támad. Amit persze egy cseppet sem bánok, szóval készségesen állok le vele beszélgetni, kezemben szorongatva a pulcsikat és már éppen indulnék tovább, hogy eljutassam végre a melegebb ruhát a rám váró leányzónak, amikor is a vihar felerősödik, a mellettem álló hölgyemény pedig nem talál jobb kapaszkodót, mint az én karomat. Természetesen ezt sem bánom, én magam a korlát után kapok, nem lenne túl szerencsés, ha borulnék, mert akkor őt is rántanám magammal és vagy én esnék rá, vagy ő rám.. a fene, miért is kapaszkodtam meg? Már épp belekezdenék a kis akciómba, hogy valamiképpen azért csak boruljunk fel, amikor is éktelen robaj és hangzavar támad, sikítások jutnak el a fülemig, meglátom Amy riadt tekintetét, én pedig csak tovább kutatok, hátha látok ismerőst. Beryl! Ott hagytam egyedül. Épp indulnék is vissza, amikor is drága partnerem úgy dönt, hogy ő bizony nem azon fog munkálkodni, hogy elhagyja a süllyedő hajót, hanem elindul visszafele. És hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, a szél ebben a pillanatban kapja le a fejemről a szalmakalapom és hiába kapok utána, nem érem el. Kiáltás hagyja el a számat, a kedvencem volt! Hol fogok még egy ilyen gyönyörűséget beszerezni? Tátva a szám, puff egy hullám csap fejbe, csodálatos. Nem is nagyon foglalkoznék azzal, hogy csurom víz lettem és hogy a szám is telement vízzel, csakhogy maga a tudat… vizes lettem! Hol a pajzsom? Ó, te jó ég, mi a fészkes ragya történik itt?
Viszont nincs idő késlekedni, cselekedni kell. Mivel a medencéhez nem jutok vissza, mert a hajó történetesen ketté szakadt. Basszus! Ketté szakadt! Nincs pánik, nincs pánik, nincs pánik. A pulcsikat odadobom Amy-nek, vegye fel, hiszen látom, hogy fázik, én magam pedig egyből indulok befelé, Josie után.
- Josephine! Megőrültél? Mégis hol a fészkes fenében vagy? - kezdek kiabálni menten, miközben trappolok tovább, keresve a lányt. Mégsem fogom itt hagyni, hiszen bármelyik pillanatban elsüllyedhetünk és.. és meghalhatunk! Akkor legalább együtt haljunk meg, úgy sokkal szebb. - Mi van itt? Elhoztad a féltve őrzött vagyonod? Mi olyan fontos? - továbbra sem csökkentem a hangerőt, egészen addig fogok kiabálni, amíg meg nem találom. Nem értem, mi lehet olyan fontos, amiért vissza kellett rohannia, de nem hagyom itt, az tuti. Szóval ha megvan… akkor ha kell, én cibálom, vagy felkapom, de a lényeg, hogy ki kell jutnunk, a többiek már tuti intézkedtek a csónakok ügyében, legalábbis baromira remélem, mert nem szeretném feldobni a pacskert.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Brian Krause
Hozzászólások száma : 51
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 22:37

[Charles csapata]

Egy kis nyári kiruccanás nem ártott még senkinek sem. Ezekkel a gondolatokkal indultam neki a hajóútnak, de ez még mindig csak akkor volt, amikor szóba került. Egyre közeledett a kihajózás napja, de persze nekem sikerült az összekészülést mindig a „még ráérek egy kicsit”-tel tologatni egyik napról a másikra. De ez sohasem jön ki jól, és az utolsó pillanatban kell kapkodni, hogy minden meglegyen. Na de mindegy, végülis sikerült összepakolnom, egy kevés holmit, tényleg csak azt pakoltam el, ami szükséges. Így felkészülten indultam el a buszra. Fürkésztem a tömegben, hogy találjak ismerős arcokat, és sikerrel is jártam, hiszen láttam is párat. Majd miután odaértünk a kikötőbe, lekászálódtam a buszról és a csomagjaimmal együtt megindultam a hajó felé. Fölszálltunk, nagyjából mindenki elindult a kabinjai fele, hogy kicsit lengébb, a melegnek megfelelő öltözetet húzzon fel, én sem tettem másképp. Felhúztam egy térdnadrágot, ami fürdőnadrágként is szuperál, és stílusosan egy hawaii mintás inget. Mikor felértem a fedélzetre, megszólalt a hajókürt, és a hajó elkezdett távolodni a parttól. Én pedig elindultam kicsit körbe a hajón, elmentem a bárhoz, kértem egy koktélt, és már mentem is tovább. Az ismerősöknek köszöngettem, így futottam össze Nique-val is, akivel beszéltem is pár szót. Mivel egyre melegebb lett, úgy döntöttem, hogy felesleges az ing, ezért levettem azt és egy napozóágyra tettem. Kicsit ki is feküdtem napozni, de hamar meguntam. Elindultam tovább, és odaálltam a korláthoz és bámultam kifelé, néztem a tengert és a messzeséget, egészen addig, amíg elláttam. Majd hirtelen az idő elkezdett romlani, hűvös fuvallatok simogatták meg testem, ami eleinte még jól esett, hiszen a napsütés eléggé felforrósított. De ami ezután következett, azt már túlzásnak találtam, és kicsit elkezdtem dideregni, nem tehettem mást, mint visszamentem a napozóágyhoz, és magamra vettem az inget. De még ez is kevésnek bizonyult, ezért lementem a kabinomba, hogy kicsit jobban felöltözzem. Lent is hallottam a nagy égzengést, majd mikor felvettem egy melegítőt, újból elindultam a fedélzet felé. Amint kiléptem rá, már rendesen tombolt a vihar, a hajó oldalán felcsaptak a hullámok, és löködték ide-oda. Kiküzdöttem magam a korlátig, hogy kinézzek, mi történt ezalatt a pár perc alatt. A matrózok ekkor elkezdik terelgetni a diákokat lefelé. Én magam pedig utánanézek, hátha tudok valamit segíteni. De a hajó már annyira ringatózik a hullámokon, hogy csak a korlát mentén tudok közlekedni. Látom ahogy egy matróz elesik, és megsebesül, felhasad a karján a bőr. Valahogy odakászálódok hozzá, hogy meggyógyítsam. Segítek neki felállni, majd abban is, hogy odaérjen a korláthoz, mint biztos ponthoz. Amint megkapaszkodtunk, a sérült keze fölé emelem kézfejem, és tenyeremet kitárom…várom a szokásos hatást, de nem történik semmi, nem ragyog fel a kezem aranyszínben, a seb nem gyógyul…
~Mi a fene? Nem működik az erőm? Egy ilyen vihar nem szokott hatással lenni rá.~
Gondolom, de ezt a folyamatot hamar megszakítja egy hangos robaj, és amit látok el sem hiszem. A hajótest kettéválik, mintha valaki széttépte volna. Hallom, hogy valaki kiáltja a nevem, Nique az. Keresem, tekintetem végigpásztázza a hajót, és meg is látom a túloldalon. Elkezdek futni arra, gondolom, hogy még át tudom ugrani a rést, de az hirtelen még nagyobbra nyílik. Ezt már nem próbálom meg.
- Kapaszkodj Nique!
Kiáltok még egyet neki, bár lehet, hogy már meg sem hallja, majd elkapok egy mentőmellényt, ami éppen felém csúszik a deszkákon. Nagy nehezen felküzdöm magamra. Hallottam, hogy valaki mondja a csónakokat. Kiváló ötlet, el is indulok a hang felé, hogy segítsek. Útközben még elkapok egy-két mellényt, hátha kell még valakinek. Ahogy megyek a csónak és az ott tevékenykedő két ismerős arc felé, közben végig kiabálok, hogy hallják meg a többiek is, akik még nem hallották, hogy hova menjenek.
- Mindenki a csónakokhoz! Gyertek!
Majd akinek még nincs mentőmellénye a kezébe nyomok egyet. Amint odaérek a csónakhoz segítek leereszteni azt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Luke Mitchell
Hozzászólások száma : 491
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 21:57

[ Charles csapata ]

Érdekes az élet. Amikor először felröppentek a pletykák erről a hajókirándulásról pár hónapja, még azon gondolkoztam, hogyan tudnék kibújni ez a dolog alól, elvégre van elég X-men, mi szükség van rám is a diákok felügyeletében. Aztán nem is olyan rég történt velem valami...vagyis valaki, és azóta távol sem tudtak volna tartani ettől a hajótól. Ahogy most itt heverek egy napozóágyon Tatjana mellett, és folyamatosan az ő napsugarakban fürdő alakját figyelem mosolyogva, nem is lehetnék boldogabb.
-Mond, nem félsz, hogy minden matróz téged bámul, és a végén még nekimegyünk egy jéghegynek? - Kérdem mosolyogva, aztán amikor egy epés megjegyzés helyett csak halk szuszogás a válasz, megvonom a vállam, és nyomok egy puszit a homlokára, aztán és előkapom a keresztrejtvényt.
~Lássuk csak, vihar, hat betű....CIKLON! Görög mitológiai lény, L a közepén, 8 betű...Küklopsz! Híres angol színész....valami Ian McK...na jó, megkérdek valakit, aki jár színházba. Orosz női név...hát, abból csak egyet ismerek, de ez sajnos nem T-vel kezdődik. Kár.~
Elvagyok még ezzel a rejtvénnyel, és bár végül a vicc poénját sikerül megfejteni, idegesít, hogy pár mező betű nélkül marad. Az orosz női névhez csak azért is Tatjana-t írok be, annak ellenére, hogy cseppet kilóg, a katasztrófafilmre viszont képtelen vagyok rájönni, hogy mi lehetett. Hiába, minden régi filmet még én sem láthattam. Már épp kezdenék bele a következőbe, mikor Tati ébredezni kezd mellettem, és pedig hozzá hajolok, és újra megcsókolom finoman.
-Hoznál nekem is egy pulcsit....már úgy értem, ha útba esik az én kabinom is...
Aztán végig nézek magamon. Rajtam is egy csak egy boxer-re emlékeztető fürdőnadrág van, ha már ő sem takargatta magát nagyon, viszont tényleg kezd hideg lenni. Nem vagyok egy fázós típus, ez még csak kellemesen hűvös, de mindig jól jön egy tartalék pulcsi, ha a velünk lévő hölgy fázik, nem igaz? Aztán felpattanok a székről, és a korláthoz sétálok, és rákönyökölve a felhőket kezdem figyelni. Mélyet szippantok a friss tengeri levegőből, és egyenlőre gyanútlanul figyelem ezeket a kissé ijesztő, de számomra tetszetős sötét felhőket. Valamiért mindig jobban bejöttek ezek, mint a napsütés...fura egy gyerek voltam na! Mondjuk, amikor akkorát villámlik, mintha az arcomba vakuztak volna, a közeli hangos mennydörgés hatására pedig ösztönösen húzom össze magam, akkor már nem tartom annyira bulinak a dolgot. Amikor meg meghallom a nagy reccsenést, akkor pláne nem.
~Basszus!~
Nincs kedvem lebukni, és valakitől elég dorgálást kaptam, hogy használjam a lábaim is néha, ezért gyalog indulok meg, ám nemsokára rádöbbenek, mi volt a reccsenés, és, hogy gyalog ez nem fog menni.
~Pokolba a diszkrécióval!!!~
Erre gondolok, amikor meglátom a hajó másik felét, de hiába koncentrálok, csak nem akarok eltűnni, és ott megjelenni.
~Mi a...
Megpróbálom újra, és újra, és újra. Ahogy egyre messzebb sodródik a másik test, úgy leszek egyre kétségbeesettebb, amíg meg nem szólít a fura szőke nő, aki valamiért legalább három számmal kisebb ruhákban érzi jól magát. Csináljak valamit, jó duma...várjunk csak....ez ne....
-Leah? - Kérdem, nagyokat pislogva, de aztán sikerül összerakni a dolgot. Ez lehet az eredeti formája...hogy miért úgy néz ki ahogy, az jó kérdés. Szerintem mondjuk jobb csaj szolíd barnaként, de a legtöbb férfi biztos a szöszit választaná gondolom.
-Nem működnek a képességeink - jelentem ki a lényeget, viszont fogalmam sincs, mit tehetnék. Lenézek a háborgó tengerre, és komolyan megfordul a fejemben, hogy vajon sikerülne-e átúsznom a másik roncshoz, de aztán Dave szavai visszarángatnak a józan ész birodalmába. Mázli, hogy akad itt olyan X-men is, aki nem érzelmileg kompromittált, és tud felelős felnőttként viselkedni. ez után meglátom Jo-t is.
-Segíts neki! Szedj össze annyi mentőmellényt amennyit csak tudsz, aztán irány a csónakok felé. Te is Sylvie! Gyorsan, ez a teknő csoda, hogy még nem süllyedt el!
Ez után oda rohanok Dave-hez, hogy segítsek neki leengedni a csónakokat. Néha még átpillantok a másik oldalra, és átkozom, magam, amiért nem mentem vele azért a nyamvadt pulcsiért, de ezen már nem tudok segíteni. Egyenlőre ezt éljük túl, és aztán ha kell úszva, de úgyis meg fogom találni!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 20:50

[Eric csapata]


Őszintén szólva hihetetlenül vártam már ezt a kirándulást. Mi lehet jobb annál, mint kihajózni a barátommal és a barátnőimmel és ráadásul mindezt iskolai engedéllyel. Szerencsére a tengeri betegséggel nem vagyok köszönőviszonyban, a vizet meg kifejezetten imádom, így hát semmi sem szegheti kedvem. Az indulás napján lázas sietséggel pakoltam össze a táskám. Fürdőruha, néhány lengébb nyári darab, cipő, papucs és ami még kellhet egy ilyen úton. Aztán a hátizsákom a vállamra vetve indultam meg a buszhoz...

Mint egy elkényeztetett úrilány a filmekben, úgy heverészek az egyik napozóágyon. Szememen napszemüveg, és Leahval ellentétben én már fürdőruhában virítok. Valahogy nincs gondom azzal, hogy ekképp jelenjek meg. Végül is nyaralásféle van, meg hát nincs is mit szégyellnem. Olykor félrelesve figyelem a többieket, néha Gabrielre mosolygok, majd visszamerülök a napfény élvezetébe. Talán pár percre el is bóbiskolok, de a fedetlen testemen végigsimító szél hamar felébreszt. Meglepetten húzom össze magam, dörzsölöm libabőrössé vált karjaim.
- Hű, de beborult. Felveszek valami kevésbé fagyasztót - fordulok Leah-hoz, majd lesietek a kabinunkba. Fekete bőszárú vászonnadrágot és egy laza fehér inget húzok a fürdőrucim felé, és épp a papucsom húznám vissza, mikor megbillen a hajó. Meglepetten vágódom neki a falnak, belesajdul a karom is. Mi történhetett?
Fájó végtagom fogva, kissé morcosan lépek ki, magamban elhatározva, hogy jól lecseszek a kapitányt, de amint észreveszem a hadonászó matrózokat és néhány rémült diákot rögtön elfelejtem a dolgom.
- Mi.. - hangom elvész a hatalmas reccsenésbe és immár kérdezés nélkül rohanok felfelé, a karomra maró kezeket határozottan rázva le. Épp akkor érek a fedélzetre, mikor a hajó két részre szakad, valahol azon a részen, ami a lejáratot elválasztja a napozóágyaktól. Rémülten pislogok át a túloldalra, keresve Leah alakját, Gabriel vonásait. Mintha látnám, de a következő pillanatban billen a hajótest és kénytelen vagyok rámarkolni a megmaradt korlátra, nehogy a vízbe essek. Körülöttem megannyi riadt arc, kiáltozás. És én csak egyet nem értek.. Gabriel miért nem jött még értem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 19:03





[Eric csapata]

Iszonyatosan izgulok. Eddig még nem volt soha se alkalmam ilyesmire, főleg nem egy kisebb társasággal együtt, akikkel már jó ideje egy iskolába járok. Bár sokakat még nem ismerek, de bizakodó vagyok és szinte biztos vagyok benne, hogy változni fognak majd a dolgok, hogy lehetőségem lesz arra, hogy barátokat szerezzek. Akad azért ismerős, de mivel úgy látom, hogy mindenki mással van most elfoglalva, így egyelőre egyedül sétálok el a buszig fekete sporttáskámmal a vállamon, majd ez után foglalok helyet én is a többiek mellett. Nem szeretnék senkit se zavarni, szóval egyelőre így a biztos, aztán majd biztosan nyílok én is, ahogy mások is. Mivel ez egy kirándulás, így a laza öltözet mellett döntöttem, hiszen fő a kényelem, tehát lábaimra kényelmes, fekete naci került, fekete színű sportcipővel, felülre pedig egy kék színű toppot húztam, amely tökéletesen passzol szemeim színéhez. Mivel azért még kissé hűvös van és a hajózás is némi széllel jár, ezért egy hófehér színű melegítőkabát is van rajtam, de más egyéb nem, felesleges lenne ékszereket magamra aggatni most, úgy érzem. Azért a minimális smink nem maradt el, így szemeimet kihúztam némi feketével és egy kis ezüst is került szemhéjaimra, hajam pedig jelenleg kissé hullámosan omlik szét hátamon, na meg néhány tincs előre vállaimon. Azért jó lenne, ha most itt lenne Jeremy, biztosan élvezné ő is az utat, de túl kell lépnem rajta, most már tényleg muszáj, csak így… olyan rossz minden. Nagy levegőt veszek, miközben a busz is elindul, majd amikor a kikötőbe is megérkezünk, akkor a kis csapattal együtt én is felszállok a hajóra. Gyönyörű, luxusnak mondható, főleg a medencék miatt, így szép szemeimmel jól meg is nézek mindent, tehát az első dolgom az a mászkálás lesz, utána pedig szépen lassan elkezdek felengedni és beszélgetésbe kezdek diáktársaimmal. Szívem szerint odamennék Chad-hez is, de nem akarom zavarni, hiszen láthatóan egy nagyon csinos lánnyal beszélget, én nekem pedig ott bizonyára nincs helyem.
~ A fenébe, úgy néz ki, hogy esni fog. ~ - sóhajtok fel cseppet, amikor fekete szárnyaimon megérzem az esőcseppeket. Azok ki vannak engedve természetesen, itt nem kell elrejtenem azt, hogy ki vagyok, én pedig vigyázok arra, hogy senkinek se legyek útban a hatalmas feketeségekkel, de eddig még jól haladok. Az eső viszont még jobban megered, így kénytelen vagyok behúzódni valami alá, miközben kissé ijedten kapaszkodom meg a hajóba. Nem szeretem a viharokat, főleg nem itt, a vízen egy hajón. Nem mintha ismerős lenne az érzés, de… félelmetes, nem is picit, így ijedten kezdem el figyelni a többieket, hogy vajon más is ennyire parás-e vagy én viselkedem ilyen röhejesen. Nem telik bele sok időbe és érzékelem, hogy most már a matrózok is aggódnak, mivel terelgetni kezdenek minket befelé, de még mielőtt én is beérhetnék, hirtelen reped meg a hajótest és… tűnnek el a szárnyaim is.
- Ne! Mi történik? – nem tudok róla, hogy blokkoló erővel rendelkező mutáns is lenne a hajón, azt már tapasztaltam volna, így kissé ijedten veszem tudomásul, hogy az oly imádott szárnyaim már sehol sincsenek. Testem is kissé előre görnyed egy pillanatra, majd fejemet ide-oda kezdem el kapkodni, miközben igyekszem úgy kapaszkodni, hogy nehogy a vízbe pottyanjak. Tudok úszni, de egy ilyen viharban fogalmam sincs, hogy mennyire menne. Ahogy nézem, a hajónak mindkét fele süllyedni kezd, fogalmam sincs, hogy mi lesz most ez után, de az már magában rémisztő, hogy a képességeink nem működnek és el lettünk választva egymástól. Nem sok embert ismerek azok közül, akiket látok így hirtelen, de Chad itt van, szóval az jó jel és ahogy nézem, akad még itt néhány ismerős arc, akiket már láttam vagy a bálon vagy máshol a folyosón. De nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb pillanat arra, hogy elkezdjek barátkozni, inkább úgy kapaszkodom, mintha az életem múlna rajta, mert részben ez a helyzet és egy picit se érdekel az, hogy a hajam mennyire lesz most kócos vagy éppen vizes, de az tuti, hogy kezdek szétfagyni. A szárnyaim nélkül a hátam nyitott, így elég rendesen befúj a szél, ajkaim is remegni kezdenek, miközben továbbra is próbálom felfogni a körülöttem lévő eseményeket. Miért történik ilyesmi velünk? Miért nem lehet egy kis jó az életben?
Lassan azért próbálom lenyugtatni magam, még ebben a veszélyes helyzetben is, mivel ahogy nézem, van, aki sokkal rosszabbul járt nálam. Én ugyan fázok és kapaszkodom úgy, hogy szinte már belelilunak az ujjam, de egy lány elég csúnyán elhasalt az előbb, most pedig… szerintem segítségre lenne szüksége. Nincs túl messze tőlem, így Cynthia felé kezdek el „sietni”, tehát ahogy erőmből telik, úgy mászom oda a közelébe, majd térdelek le mellé, én is megkapaszkodva a korlátba, miközben kezem finoman a kezéhez ér.
- Megvagy? Ha tudok, segítek valamit… bár ebben a helyzetben ez nagyon hülyén hangzik. – harapom be picit az ajkam, majd azért még a nevemet gyorsan elárulom neki, hogyha gond van, mégis csak tudjon hogy szólítani. – Amy vagyok! És szerintem gyere, próbáljunk meg eljutni egy csónakig. – mégse várhatjuk meg azt, hogy a hajó lehúzzon minket magával, így ha a lány engedi, akkor segítek neki és az egyik csónak felé indulunk. A lényeg az, hogy azt valahogy vízre bocsájtsuk és bele is üljünk, remélhetőleg minél többen, de ha mások is látják azt, hogy mit teszünk, talán segítenek és csatlakoznak hozzánk, már ha tudnak persze.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Miss Mosh
Hozzászólások száma : 48
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 17:42

https://www.youtube.com/watch?v=hBcXe2B97TQ
[Eric csapata]

Hogy ismertem-e valakit? Nem, a legkevésbé sem. Azonban az ilyen elenyészőnek tűnő problémák még soha életben nem zavartak, így nem most szándékoztam elkezdeni ennek az érzésnek a bepótlását, akár évekre visszamenőleg is. Lassan lépkedtem az ismeretlen korombeliek és felnőttek között és bár senkihez sem mentem oda, belőlem nem az antiszociális utálat sugárzott, hogy mindenkit elrettentsek. Egyszerűen a tömeg között lévő magánynak is meg volt a saját nyugalma és varázsa. Ennek tudatában sétálgattam és élveztem a hűvös jégréteget magamon, mely lehűtött a forróságban. Bár másokat biztosan zavart, hiszen a vakítóan fehér testemről szinte mindenfelé szórtam a megtört fénysugarakat. Nos, igen, meg kell hagyni, kitűntem hulla fehér bőrömmel, még ha az elején nem is volt szándékomban. Bár az utána következő időben sem volt ez célom, mégis egyszer a hajó tatja felé tartó utamon, a medencének vízfelszínén jégösvényt képezve lerövidítettem utamat, hogy aztán a szél enyhe sziszegését hallgatva merüljek el a gondolataimban a tenger mélységét bámulva, szinte elveszve végtelenségében. Felemelő látványt nyújtott, melyek a szüleim oldalán megélt expedíciók varázsát hordozták magában. Ezzel a békés mosollyal az arcomon morfondíroztam, néha-néha mutatóujjamból jégfonalakat rajzolva a habzó vízre, míg egyszer csak furcsa dolog történt.

Más szóval, inkább nem történt semmi. Homlokomat összeráncolva figyeltem ahogy a kinyújtott kezem mutatóujján a hófehér bőröm elkezd színt és életet kapni. Visszatartott lélegzettel néztem az egyre terjedő jelenséget.

- Mi a…? – álltam értetlenkedve, ahogy ismét sima és közönséges emberré váltam, a jeges kék szemeim írisze mélyfekete lett, míg hajzuhatagom szintén fekete színben omlott le ezek után a vállaimra. A szél felerősödését már eddig is érezni lehetett, azonban ez az eddig egyszer megtapasztalt jelenség, képességem elvesztése összerántotta a gyomromat. Gyanakvóan és feszülten néztem fel az égre. És mintha álomból ébresztettek volna, a közelgő vihar sötétsége szinte pofon vágott. Nem tétováztam, a legénység utasítására azonnal a kabinok felé rohantam. Néha-néha a korlátnak nekicsapódtam vagy majdnem elestem, miközben igyekeztem megtartani az egyensúlyomat a vészesen kilengő hajón.

Nem volt időm mással törődni, lerohantam a vizes padlón csúszkálva a kabinokat összekötő folyosóra és a hajó belseje felé indultam, ahol berendezkedtem az utazásra. Azonban nem jutottam sokáig… Kétségbeesetten fékeztem le és kapaszkodtam meg az egyik kinyíló ajtóban a csupasz lábam előtt megroppanó padló láttán. Azonban a repedés mintha bátorítást kapott volna, egyre éhesebben és hangosabban pusztította el az utamba ütköző falakat, fabetéteket és lakkozott ajtókat. Szinte kinyílt, mintha meg akarta volna mutatni a vas és fémlemezek között bújó csöveket, melyek a konyhába vezettek. A csavarok elpattantak. Sikolyok, kiáltások, majd már azok sem… Síró nyikorgás, mintha a hajó szenvedését hallanám. A fülsüketítő rombolást csak úgy tudtam kibírni, ha az egyik kezemmel az ajtófélfába kapaszkodva igyekeztem a legkisebbre összehúzni magamat, míg a másik kezemet a fülemre tapasztottam. Arcomat erőteljes grimaszba vágtam, mintha azzal, hogy nem látom, meg nem történté teszem a dolgot. Vagy netalán nem sérülök meg. Mint a kisgyermekeknél. Ha becsukom a szememet, nem látnak…

Aztán a hangok elhaltak. Időleges reményt öntött belém, azonban, mintha figyelmeztetett volna, hogy ennek még korán sincs vége, a hajó elkezdett dőlni. Ahol még a hajó folytatása volt, most egy űr tántorgott, mely egyre közelebb és közelebb hajolt a tajtékzó vízhez. A villámok gyors egymásutánjában látszódott a tenger közeledése. Túl akartam élni. Ez az egy dolog robajlott az agyamban. Így hát az előbbi bejáratom felé emeltem a tekintetemet. Másztam. Az egyre inkább feljebb és feljebb emelkedő kijárat felé kezdtem el kúszni, minden lehetséges dologba megkapaszkodva, miközben a fejem mellett elzúgó virágcserepeket és törmelékeket próbáltam kikerülni. Nehéz volt, de nem álltam le, mert a folyosó villódzó megvilágításában, ahogy hátranéztem, láttam a külvilág felé nyitott folyosót, ahogy elnyeli a víz. Megfeszült izmokkal igyekeztem, miközben az erőlködés miatt többször is kétségbeesetten felnyögtem. Ám mikor az ajtóhoz értem, az nem nyílt ki. Egyre ijedtebben feszegettem, de mintha valami elé tolódott volna. Dörömböltem, kiáltoztam, hátha valaki meghallja a viharban, miközben a tekintetem az egyre közelebb húzódó, fekete vízre szegeződött...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Merritt Patterson
Hozzászólások száma : 14
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 17:05

[Eric csapata]
Vegyes érzéseim voltak a hajóúttal kapcsolatban. Egyrészt nagyon örültem neki, mert imádom a tengert és a nyarat, másrészről viszont nem igazán voltak még barátaim a suliból, szóval fogalmam sem volt kivel fogok beszélgetni, vagy egyáltalán kinek leszek a társaságában, merthogy egyedül nem lehet szinte semmit sem élvezni. Ugyan ki akarna egy olyan "emberrel" szóba állni akinek a szemébe sem nézhet? Végül elhatároztam magam gondolván lesz ami lesz, jobb mintha egész nyáron semmit se csinálnék. A kikötőben már egy luxushajó várt minket saját medencével és minden földi jóval. A hajóra felérve éreztem, hogy kissé túlöltöztem, úgyhogy levettem a pólómat és csak a bikinim maradt rajtam egy lila, nagyon vékony anyagú mellényke és egy rövid, szintén lila nadrág kíséretében. Az első pár órában semmi nem történt, eleinte nem unatkoztam, végigfürkésztem kik jöttek el majd a korláthoz támaszkodva élveztem a napsütést a tenger hullámait bámulva, de ez nem tarthatott örökké, főleg, hogy mindent tök hamar megunok. Lefeküdtem az egyik napágyba és elmerültem a gondolataimban. Talán el is bóbiskoltam egy kicsit, mert arra eszméltem, hogy remegek. Teljesen lehűlt a levegő. Eléggé megijedtem, amikor a semmiből hatalmas hullámok csaptak a hajó oldalának. Oda is szaladtam a korláthoz, hogy megnézzem mi a fene történik, ám ekkor egy nagyobb hullám jött és a hirtelen rázkódástól leesett a fejemről a napszemüveg, egyenesen a vízbe. Sápadtan figyeltem ahogy elsüllyed a háborgó tengerben.
- Jól vagy? - kopogtatta meg a vállam valaki. Hátrapillantottam, mert nem volt ismerős a hang. Egy matróz állt mögöttem, én pedig egyenesen őt bámultam. Egy kis időbe telt, míg leesett, hogy ez biztosan nem kellemes neki. Csodálkozva figyeltem azonban, ahogy az arcán semmi változás nem történik. Talán nem hat rá? Nem akartam ezen gondolkozni, hirtelen elkaptam a tekintetem az ellenkező irányba és az arcom elé emeltem a kezeimet. Pont abban a percben egy hatalmas robaj ütötte meg a fülem , és a következő amit észrevettem, hogy a hajótest lejt az egyik irányban. Nem reagáltam időben és elcsúsztam, végigcsúszva majdnem az egész hajón egyenesen a vízbe, de kb. félúton sikerült megragadnom jobb kezemmel az egyik korlátot. Az oldalam, a bal kezem és a combom bánta a a legjobban a dolgot, égtek a fájdalomtól amit a padlóval való találkozásuk okozott. Összeszorítva a fogaimat próbáltam feltápászkodni de nem sok sikerrel, ahogy próbáltam felállni annyira húzódott a combomon kissé megégett bőr, hogy minden egyes próbálkozással hangosat szisszentem. Végül sikerült feltérdelnem a korlátra támaszkodva. Kétségbeesetten pillantottam körbe megoldás után kutatva, bár reménytelennek éreztem a dolgot, főleg, hogy alig láttam valamit, mert a szél ide-oda csapkodta a hajamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 16:59

[ Charles csapata ]

Teljesen feldobódtam a hajótúra dologtól. Nincs mese, aki még egyszer sem hajókázott az mindenképp így érezheti magát. Be voltam zsongva a közelgő kirándulás hallatán és számoltam  vissza a napokat, órákat és még a perceket is. Mindent előkészítettem ami egy ilyen kiránduláshoz szükséges vagyis azt hiszem, mivel még nem volt részem ilyen élményben így azt pakoltam be amit a józan ész diktált. Teljesen elkészülve vártam a beszállás pillanatát. Láttam olyan arcokat is akiknek nem volt kedve jönni és olyanokat is akik izgatottak voltak mint én. Mivel eddig semmi hasonlóban nem volt részünk itt a suliban így nem tudtam hová tenni a mostani kiruccanást. De hamar elvonta a figyelmem erről a dologról a hajó és a beszállás ideje. Felsiettem és azonnal a korlátnak támaszkodva néztem az enyhén hullámos vizet. Az idő is kellemesnek ígérkezett, sehol egy felhő az égen. Amint beszállt mindenki indultunk is. A fedélzeten a hajó hátsó részéhez lépkedtem és kihajoltam a korlátnál. A motorlapátok csak úgy verték a vizet ami ennek hatására habzani kezdett. Már éppen azon voltam, hogy ennél szebb nap nem is jöhetett volna mikor egy hatalmasat dördült az ég. Megrezzentem, hisz nem számítottam ilyesmire. Kicsit megijesztett, de ami utána következett még inkább rám hozta a frászt. A hajó középen repedni kezdett majd kettétört. Megkapaszkodtam a korlátban és próbáltam nem azon lenni, hogy sikítsak. A hátizsákom amit a hajótestre raktam korábban csúszni kezdett a víz felé. Odaakartam lebegtetni magamhoz, de valami oknál fogva képtelen voltam rá. Két próbálkozás után feladtam és végig néztem ahogy elnyelik a  habok. A körülöttem lévő diáksereg úgy rohangált fel és alá mint a hangyaboly egy taposás után. Ismerőst kezdtem el kutatni a hajó ezen részén. Első körbenézésre nem pillantottam meg senkit akivel egyáltalán egy szót is váltottam volna valaha. Majd szemem megakadt Joanne-n. Nem is tudtam, hogy itt van. Egy pár percig hezitáltam majd belekiabáltam az így is elég hangos zűrzavarba.
-Jo! - Fogalmam sincs  róla, hogy meghallja -e csak tettem egy kísérletet arra, hogy ne maradjak egy ilyen helyzetben teljesen egyedül. Míg vártam hátha felém figyel újabb ismerős arcok bukkantak fel. Liam és Leroy feje tűnt ki az össze-vissza szaladgáló tömeg közül. Egyszerűen felfogni is képtelen vagyok, hogy egy ilyen szépen induló napból, hogy lett ilyen borzalmas? Csak remélni tudom, hogy nem sérült meg senki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 16:32


[Charles csapata]
El kellett jönnöm a birtokról. Úgy látszik kénytelen vagyok egy-két hétnél többet eltölteni ott, bár most is magamat üldöztem el. Elég rossz időszakom van, talán ezzel a hajóúttal végre helyre billenhettek, elfelejthetem a gondokat és csak arra koncentrálhattok, hogy jól érezzem magam. Persze azért van bennem egy kis tétovázás, alig ismerek egy-két embert innen, és még őket is csak felületesen, soha nem ültem le velük beszélni, vagy hasonló. Mentségemre szóljon, hogy nem voltam valami beszédes kedvembe, mióta Scarlettel visszajöttünk Atlantából, de azért így visszatekintve a dolgokra igazán nyithattam volna a többiek felé, ahelyett, hogy egyedül bóklászok a birtokon és várom a csodát, hátha az ölembe hullik.
Nem hoztam magammal sok cuccot, csak egy sporttáskát tömtem tele, nem az a fajta ember vagyok, aki sokat készülődik, megoldottam a dolgot félóra alatt. Amúgy is, egy ilyen útra olyan sok cucc nem kell, nagyjából csak fürdőnadrág lesz rajtam egész idő alatt, jó idő van, és még medencénk is van. Persze azért hoztam magammal néhány személyes holmit,  és sikerült rászoknom újra a bagóra, úgyhogy az is a táskába került. Beszélgettek, próbálom legalább a többiek nevét megjegyezni, hiszen most egy ideig úgyis össze vagyunk eresztve, és a későbbiekben sem árt, ha ismerem majd őket, legalább így arcról.  A többséget figyelve azért látszik, hogy sokan ismerik egymást, alig vannak rajtam kívül azok, akik nem nagyon ismerkedtek eddig még.  Ha itt lenne Scarlett, akkor ez most a legkevésbé sem érdekelne, de nincs itt, és…talán jobb is így, fura lenne most együtt lenni, elég csúnyán sikerült elválnunk, de minden kapcsolatban van mosolyszünet, nem? Majd amint visszaérek megpróbálom helyrehozni a dolgokat, és ez azt út ebben segít, helyrerázza a dolgokat bennem.
A napsütést azonban nem sokáig tudom élvezni, elég hamar vissza is kerül rám a póló, mintha minden ellenem lenne, hogy még véletlenül se érezhessem jól magamat. Hallgatva a matrózokra a hajótestbe megyek, de a dolgok egyre rosszabbul alakulnak, a hajó ide-oda dülöngél, nem kis viharba sikerült belefutnunk, remélem olyan gyorsan lesz vége, ahogy elkezdődött. Az egyik égőt kipécézem magamnak és fel-le kapcsolgatom, hogy valahogy elüssem az időt, míg idebent kell raboskodnom. Nem tűnik fel egyből, kell egy-két másodperc, hogy felfogjam, az égő még mindig ég. Újrapróbálkozom, de semmi nem történik. Remek, most mi van? Létezik, hogy a képességünk elromlik, vagy kimerül? Nem sokáig tudok ezen agyalni, mert a következő pillanatban már hatalmas dörrenéssel törik ketté a hajó, nem messze onnan, ahol én állok. Pillanatok alatt lesz teljes a káosz, én pedig csak a fejemet kapkodom, mikor megüti a fülemet az egyik férfi hangja. Igen, ez egy jó ötlet, gyorsan szerzek is magamnak egy mellényt, de mielőtt a csónakhoz indulnék a cuccaimért rohanok, hogy legalább valamit kimentsek belőlük, csak utána indulok el a csónak felé. Vagyis inkább indulnék. Igaza van a fickónak, szólni kéne a többieknek is, úgyhogy próbálom a csónak felé terelni azokat, akik a hajó ezen felén maradtak, sokkal jobban járunk, ha csónakba szállunk és elhúzunk innen minél előbb,  az egy helyben toporgás nem sokat segít most rajtunk.


A hozzászólást Liam Mason összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 3 Jún. - 17:46-kor.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lily Collins
Hozzászólások száma : 85
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 11:27

[Eric csapata]
Tudom, tudom, bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy én mégis mi a jó fenét keresek itt úgy igazán, mert annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban már az iskolát, és annak lakóit boldogítottam, annyira nem igyekeztem túlságosan, hogy sunyiban rendezett bulikon vegyek részt, vagy öribarikat szerezzek magamnak. A válasz olyan egyszerű, mint a napvilág: egyszerűen csak jól esett kiszabadulni onnan. Értékelem én az új lehetőséget egy új életre, de nem nagyon vagyok oda az egy helyben történő ücsörgésért. Szeretem, ha történik valami, és szeretem, ha nem kell felforgatnom mások nyugodt hétköznapjait ahhoz, hogy ténylegesen történjen valami. Egy hajóút azt hiszem pont megteszi. Ha igazán belegondolok, talán hat-hét éves koromban voltam utoljára nyaralni. Akkor még a szüleimmel és Scarlettel…aztán amikor mindenki eltűnt az életemből, Henry bácsinak sok elképzelése egyébként sem volt a gyereknevelésről és állítom, hogy soha életében nem ment el nyaralni. Vagy azt sem tudja, mi az. Hogy egyedül felmegy a hegyekbe horgászni, számára biztos csillagos ötös kikapcsolódás, de soha nem volt hajlandó magával vinni, meg egyébként is…dehogy akartam volna vele menni!
Ez most más. Nyár van, hajó, tenger, ez már sokkal inkább olyan, mint egy fiatal elképzelése az ideális nyaralásról. Nem volt utolsó szempont az sem, hogy meglógjak a nővérem elől, akivel immáron egy épületben élünk, ami meglehetősen nagy változás az elmúlt tíz év után…és egyáltalán nem olyan egyszerű rózsaszín felhőkké változtatni a kapcsolatunkat, csak mert hirtelen egymásra találtunk. Kicsit féltem, hogy ő is itt lesz, de amíg a fedélzeten élvezem a szinte szabadságra hasonlító érzést, senki sem köszön rám, vagy bukkan fel mellettem, aki még csak kicsit is hasonlítana a nővéremre. Tudom, hogy ez nem helyes, mégis megnyugtat a dolog…
Az már jóval kevésbé megnyugtató, hogy jól érezhetően egyre sötétebb az ég és egyre viharosabb a szél. Csak a hülye nem ismerne fel egy vihart, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is a jókedvem, meg az optimizmusom, hogy talán most egyszer az életben én is jól érezhetem magam. Leginkább a hajókorláthoz simulok, vagy sokkal inkább lenne találó azt mondani, hogy görcsösen kapaszkodom abba, amint a tenger dobálni kezdi a hajót. Ez komolyan az én ötletem volt? Valaki vágjon pofán…! Okosabb lenne talán lemenni a tatba, de valahogy nem találom túl vonzónak egy aprócska, sötét kabin gondolatát, miközben jobbra-balra dobálja a szállásodat a víz…s különben is, mielőtt elhatározhatnám magam, hogy  bármerre is meginduljak, az irdatlan recsegés, ropogás, durranások sorozata végképp odaszögez, ahol vagyok, és elborzadva látom, hogy a hajó közepén nemes egyszerűséggel a semmi kezd tátongani - Ne légy ennyire optimista… - a lehető legironikusabb pillanatban üti meg a fülemet a nem messze tőlem álló Nique hangja, de a szavaim ellenére valahogy én sem érzem, hogy eltöltene a derűlátás, és azt hiszem az arckifejezésem is ezt tükrözi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 10:30



Ringat a víz



[Eric csapata]
Egy hét, egy hetet ki lehet bírni a tengeren és amúgy is jó mókának ígérkezett egészen addig a pontig, amíg meg nem láttam őt is a fedélzeten. Arról volt szó, hogy Scott elhúz a francba, ennek ellenére most mégis itt van és engem nem kicsit idegesít. Naná, hogy minden pillanatban úgy irányítom a lépteimet, hogy lehetőség szerint a hajó másik felébe kerüljek hozzá képes és lehetőség szerint minden létező pasival gondolkodás nélkül leállok flörtölni, korra való tekintet nélkül. Mert egyszerűen most ettől érzem jól magam. Nem is arról van szó, hogy féltékennyé akarom tenni, arra nincs okom, de attól még... idegesíteni akarom, hogy direkt kerülöm és bárkivel szívesebben beszélgetek, mint vele. Az első füves cigi után, amit még lent a kabinom ablakából kihajolva szívtam el, ez pedig még kifejezetten könnyen is megy.
Aztán persze minden a feje tetejére áll, jön a futás, meg a... sikítás. Őszintén szólva engem annyira nem bolydít fel a dolog, minden bizonnyal annak hála, hogy a szer dolgozik a szervezetemben, így aztán a halálfélelem nagy ívben elkerül. Épp Chaddel dumálgatok, amikor is a vihar belekezd. Persze azért kapaszkodót én is keresek, első körben a karjában, amikor is megreped a hajótest és olyan szépen szakad ketté, hogy még pislogni is alig van időm, a többiek már valahol a hajó másik felén vannak. Ez a kisebbik baj. Egy szó nélkül engedem el aktuális beszélgető partnerem karját, aztán ugyan imbolyogva, de futva indulok meg a lejárat felé. Nekem le kell mennem a cuccomért, nekem arra szükségem van! Nem tudom, hogy mi lesz itt, de az biztos, hogy nem hagyom lent, azt ami a legfontosabb. Hokizhatnak itt mentőcsónakkal, majd megvárnak, vagy nem, ez most egyáltalán nem számít, csak az, hogy lejussak a holmimért. Az nem történhet meg, hogy lesüllyedjen a tenger fenekére, kizárt, hogy hagyjam, akkor inkább én is süllyedek vele!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   Kedd 3 Jún. - 8:55


This pain?




[Eric csapata]
Őszintén szólva egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet eljönni erre az útra, már csak azért sem, mert nem ismerek senkit. Túlságosan új vagyok még, de azt mondták, a két fickó, hogy jó lesz, hogy majd itt gyorsabban megismerhetek másokat és amikor visszatérünk már sokkal könnyebben alapozhatom meg az iskola életemet, vagy valami hasonló. Hát meglátjuk még. Volt nekem megalapozott életem eddig is, csak most hozzá kell csapni egy másikat. Persze azért próbálkozom én csapódni ide-oda az úton, de eléggé hevenyészetten sikerül, hiszen a legtöbben úgy tűnik mégis csak azokkal vannak, akiket már jól ismernek. Így hát inkább csak nézem a hullámokat és próbálok kiszúrni mondjuk pár delfint. Szokták követni a hajókat, legalábbis ezt láttam a tv-ben, de most még sem látok egyet sem. Kár. Azért persze így első körben nagyon nem vetkőzöm neki, a bikinimet takarja egy lenge póló, és alul is rajtam van egy rövid farmer, no meg persze papucs, hiszen elég melegnek indul az út.
Aztán minden változik, a gyorsan jött vihar elől először csak fedél alá lépdelek, aztán amikor már leszakad az ég, na akkor irány lefelé. Eszem ágában sincs ellenkezni senkivel, szépen indulok le a fedélközbe, mert odakint valami rémes egy időjárás van. De ez se sokat ér, mert pillanatok múlva újra beesik az eső és a hullámok is becsapdosnak, amikor is a hajó sikeresen épp a kabinomnál szakad ketté, így persze a cuccaim is hullanak a vízbe és kész csoda, hogy én nem. Arra viszont hamar ráeszmélek, hogy valami nincs rendben, amikor a hánykolódásnak hála sikerül úgy istenesen nekiesnem az ágy szélének. Maximum horzsolás, de annak, aki évek óta nem érzett se fájdalmat, se semmit... hát persze, hogy felkiáltok, csak épp a hangomat tökéletesen elnyomja a vihar. Próbálom leküzdeni a pánikot, ami nem megy könnyen. Fel kéne jutni a fedélzetre, talán van mentőcsónak, bár lehet hogy a hajó másik felébe építették. Akkor viszont... mi lesz? Végül csak kidülöngélek az ajtón, újra és újra nekicsapódva valaminek. Fent viszont még nagyobb a káosz természetesen. Mindenki vagy ide-oda rohangál, vagy dermedten áll, én is inkább utóbbiak táborát erősítem, miután sikerül végre valami kapaszkodót találni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: A hajóút   

Vissza az elejére Go down
 
A hajóút
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Shintaro Yun
» Erdőségek
» A Kereskedelmi Vizek
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók
» Új mutánsok (párhuzamos állandó - ingyen njk kaland)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Kalandok, események :: Kalandok, mesék :: Nyári hajóút-