we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Jean Grey
Csüt. 14 Dec. - 20:40

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szer. 13 Dec. - 20:38

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Kedd 12 Dec. - 18:53

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 10 Dec. - 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Jamie Cavenaugh
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Alysa Tate
 
Ryan Bane
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Parti sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Parti sétány   Szomb. 11 Jan. - 17:43

First topic message reminder :

Egyszerű kis utcácska nem olyan messze a tótól, szinte végig azzal párhuzamosan halad. Leginkább egyszerű kertes házak találhatóak meg itt, így éjszaka már határozottan kihalt tud lenni a környék, bár nappal sem olyan vészesen nagy erre a mozgás. Csupán negyed óra innen gyalog leérni a partra.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Jensen Ackles
Hozzászólások száma : 117
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Parti sétány   Csüt. 30 Jan. - 20:21

- Igen, de valahogy én úgy gondolom ez sehogyan sem lehet egyszerű.- sajnos így van. Az a gond, hogy én nem is nagyon tudom pozitív kimenetelt kitalálni, valahogy nem gondolom, hogy van olyan opció, amiből jól jöhetünk ki. A legutóbb találkozás tapasztalata alapján legalábbis mindenképpen így kell gondolnom. A leginkább az esélyes, hogy támad, vagy elmenekül, vagy támad aztán menekül el, ezért is olyan frusztráló a tény, hogy Moira nem hozott magával fegyvert. Nem kell megölni, elő se kell venni, de mégis úgy a tuti, ha van védelem. Nálam itt a nyugtató és a rendes pisztoly is a fegyvertáskában a kabát alatt. Az előző kis támadásai után nem csoda, hogy így állok hozzá. Ha nem lett volna nálam két adag a nyugtatóból, akkor simán van rá esély, hogy egyszerűen letépi a lábam, vagy olyan vénát harap át, amitől tuti, hogy elvérzem a park éjszakájában és még csak észre sem veszi senki. Nem hiszem, hogy ez jó megoldás lett volna, a többi lehetőségről már nem is beszélve, mint amikor lóként ha csak pár centivel arrébb rúgja a falat, akkor a koponyámnak se perc alatt annyi.
- Igen úgy emlékszem. Nem biztos, hogy számít, vagy van összefüggés, de volt pár cikk, hogy eltűnt ez az boltokból, vagy házakból, és még csak zár se sérült. Ő pedig... madárként igazából bárhova bejuthat, sőt ki tudja mivé változhat még. Ha... nem is tudom növeli az állatok fajtáit... sok a lehetősége. - egy apró bogár simán bejut bárhova, bár persze kifelé már nehezebb, de ha már bent van, akkor már gond nélkül kinyithatja magának az ajtót, ablakot, hogy aztán kimásszon, úgy, hogy észre sem veszik, csak azt, hogy mi tűnt el a lakásból, házból, a hűtőből, akárhonnan. A szükség nagy úr, és úgy gondolom, ha éhes, akkor biztosan könnyen feltalálja magát. Nem lenne kizárt az, hogy tényleg hozzá legyenek köthetőek a lopások, bár persze az is esélyes, hogy nem így van. A fene tudja.
- Jól van, becs' szó, kíméletes leszek vele, csak akkor lövök, ha már a torkodat szorongatja. - lépek mellé és bököm oldalba. El tudom én ezt viccelni, most még igen. Egy átlag ember szerintem nem is tudná rólam elképzelni, hogy a fenében lehetek zsaru, vagyis még durvább FBI-os. Ki lehetett az az őrült, aki engem ilyen posztra pakolt? Pedig mégis megtörtént, mert bár lehet hogy gyakran vagyok kissé felelőtlen, vagy viccelek el dolgokat, de azért ha éles helyzet van, akkor észhez tudok térni és fel tudom találni magam könnyedén. Most is biztos vagyok benne hogy nem lesz gond ezzel. Nézelődök, de tényleg nem látni semmiféle különös jelet egyelőre, végül apró vállrántással indulok meg az épületek felé.
- Szerintem menjünk vissza a motelbe, aztán holnap meglátjuk, utána járunk a lopásoknak, mit szólsz? - nem hiszem, hogy tudnánk most ezzel mit kezdeni. Esetleg még út közben körül lehet nézni megnézni pár házat, esetleg belesni egy-egy udvarba, vagy ha találkozunk egy járókelővel megkérdezni nem látott-e valami furcsát. De sötétedik és kétlem, hogy egy ismeretlen városban megtaláljuk, ha ő nem akarja, hogy a nyomára bukkanjunk. Egyrészt simán átalakulhat olyasmivé, ami elég jól rejtőzik, vagy elég apró, másrészt nekünk meg nincs éjszakai látásunk, és egy kisváros tópartját azért olyan nagy rivaldafénnyel nem világítják ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 68
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Parti sétány   Vas. 26 Jan. - 21:55

- Nem kizárt az sem. Akkor egyszerűbb lenne megtalálni, de azt hiszem rosszabbul állna a szénánk – annak ellenére, hogy talán abszolút elmebajra és/vagy naivitásra utal a fegyvertelenségem, az még nem jelenti azt, hogy lebecsülném az „üldözöttet”, vagy fejben ne játszottam volna már le rengeteg esetleges kimenetelt, ha találkozunk a lánnyal. Gyakorlatilag nem hiszem, hogy történhetne olyasmi, amit ne képzeltem volna már el valamilyen formában. Elrohan. Megtámad minket. Csapdába csal. Valahogy a legtöbb szcenárió, ami korábban eszembe jutott, sajnálatos módon negatív, és csak meglehetősen kevés forgatókönyvemben szerepel az, hogy senkinek nem esik bántódása, senki nem szól egy rossz szót, és még vidám pikniket is tartunk a parton. Reális szemmel nézve semmi esélyünk arra, hogy a dolgok zökkenőmentesen alakuljanak, én mégis makacsmód hiszek abban, hogy lehet ennek az egésznek valami pozitív, de legalábbis nem teljességgel reménytelen kimenetele is. Nem sok másik nyom van, amin közelebb juthatnék az egészhez. Ha eljönne az a nap, amikor bizonyos mutánsok kilépnek a közélet rivaldafényébe…sokkal egyszerűbb lenne a dolgom, lenne kihez fordulnom a problémámmal, de ez még nem történt meg. Ha pedig megtörténik…az én gondom talán hamar meg is oldódna, a világ azonban sosem ismert pánikot élne meg. Ördögi kör ez is, mint minden más mostanában az én világomban. Magam sem tudom, meddig lehet ebben élni, de egyelőre más kiutat nem vagyok hajlandó megfontolni sem, mint a kutatást.
- Lopások? – kérdezek vissza homlokráncolva, igyekezvén felidézni valami ilyesmit a hírmorzsákból, amelyek megragadtak az emlékeim között. Csak hát fekete lovak és effélék sokkal nagyobb visszhangot vernek, mint mondjuk apró bolti lopások, nem feltűnő mennyiségben; gondolom az ilyesmi ugyanúgy nem ritka egy kisebb városban sem, mint New Yorkban - Nem nagyon rémlik – rázom meg a fejem, nem kizárt, hogy voltak, és talán segítene is, ha tudnánk, mit lovasítottak meg - Ha ma nem találunk semmit, holnap utána járhatunk. Ma már szerintem lassan bezár itt minden, de nem hiszem, hogy túl sok bolt lenne erre, egy nap alatt végig lehet menni rajtuk – mert hogy egyáltalán nem elvetendő ez a szál sem. Egyébként is, én már nem válogatok, bármilyen út kínálkozik, azon hajlandó vagyok végigmenni, még ha újabb zsákutcába futok is.
- Tudom, tudom – egy egészen kis pillanatig érzem csak úgy magam, mint egy felelőtlen gyerek, Evan mellett, pedig általában a felállás fordítva szokott lenni. Ugyanakkor pillanat alatt fel tudom idézni magamban az érveket, amiért így döntöttem. Egyszerűen nem tudok jobbat, amit egy vad idegen fel tud ajánlani bizonyítékként a mellé az állítás mellé, hogy nem ártó szándékkal közeledek. A szavak ilyenkor sokszor mit sem érnek, a tettek viszont annál fontosabbak. Most pedig nem mások nevében cselekszem, csak a sajátomban. Ez pedig itt és most különösen fontos számomra - Megköszönöm, ha megkímélsz tőle – engedélyezek magamnak egy halvány mosolyt - Mindazonáltal véletlenül sem akarom azt a benyomást kelteni, hogy én is csak egy vagyok a sokból, akik bánthatnák, elfoghatnák, vagy bármit tennének vele, amit mindenáron el akar kerülni.
Szkeptikus kis pillantást vetek Evanre, tudom, hogy akármit mondanék, ebben úgyis ő maga fog dönteni - Örülnék, ha csak akkor tennéd, ha muszáj…nem kellene minden provokálásra ugrani, vagy félek, azonnal elijesztjük. Azért én sem vagyok porcelánból – igyekszem könnyed hangot megütni, pillantásom a környéket pásztázza, de eddig semmi szokatlant nem észlelek, csak az árnyékok nyúlnak meg szépen lassan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Jensen Ackles
Hozzászólások száma : 117
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Parti sétány   Kedd 21 Jan. - 12:38

- És ha... direkt fel akarja hívni magára a figyelmet? Valahogy nem legutóbb úgy tűnt a szavai alapján, hogy nem feltétlenül eltűnni akar mindenki szeme elől, hiszen látod, mi is megtaláltuk. - nem is tudom, lehet hogy csak afféle nyomozói megérzés, de úgy gondolom nem mindenáron az a célja,
hogy rejtve maradjon és ne menjen emberek közé. Amit akkor mondott mielőtt eltűnt az ablakban valahogy inkább arra utal, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet, hogy bosszút akar állni bárkin, aki csak az útjába kerül, hogy az egyszerű embereket hibáztatja mindenért, ami vele történt. Előfordult már ilyesmi, bár Moira jobb a pszichiátriai megközelítésben, de nem ritka, amikor valaki egyszerűen csak utál minden teszem azt szőke pasit csak azért, mert egyszer régen egy szőke pasi ártott neki. Valahogy itt se lepne meg, ha valami hasonló lenne, vagy csak szimplán káoszt akar szítani, mert... heccből, mint egy veszett állat, amelyiknek nem teljesen van a toppon az értékítélete. Igazából bármelyikre esély van és én is csak tippelek, no meg akárhogy is, de élelemre is szüksége van, amit nem szerezhet meg máshogy, mint ha teszem azt ellopja.
- Moira nem emlékszel a hírek között olyasmire, hogy... lopások történtek az utóbbi napokban, vagy hetekben a városban? - nem feltétlenül voltak ezek a mi ügyünkhöz köthetőek, lehet hogy alig akadt meg rajta a szemünk, de attól még fontos lehet. Néha azok az apró infok a legfontosabbak, amiket az ember nem is gondol annak, mi is talán csak azért vehetjük őket észre, mert már elég régóta dolgozunk ebben a szakában, és persze elég sok furcsaságba futottunk már bele.
- Az a baj, hogy hiába nem akarjuk bántani, ha ő ezt... nem így gondolja. - rázom meg a fejem és persze, hogy fennakad a szemöldököm egy pillanatra. Az a helyzet, hogy nagyon nem tetszik az, hogy a nővérem fegyvertelen. Nálam ott van a nyugtató, amit legutóbb is használtam, mert... azért szó se róla, hogy nem volt az egy lányálom, amikor egy farkas akarta letépni a lábszáramat, meg amikor a fejem mellett rúgta le a vakolatot egy méretes ló. Úgy gondolom, hogy jobb felkészülni. - És akkor most ne oktassalak ki, hogy ez volt a legnagyobb hülyeség, amit tehettél, mert te vagy amúgy is az idősebb? - pedig akkor is így van! Szerintem az a lány állati alakban nem teljesen emberi, valahogy... mintha nem tudná önmagát irányítani és simán kinyírna mindkettőnket, ha ahhoz lenne épp kedve, vagy nagyon besokallna valamin, ezt pedig én nem hagyhatom, mégis csak a nővérem áll mellettem, de ha egy akármilyen más kolléga lenne, akkor is az lenne a dolgom, hogy megvédjem.
- Megpróbálom visszafogni magam oké? Ennyit ígérhetek, de... ha nekiesik a torkodnak egy rohadt nagy farkas, akkor azért leszedhetem? - azt hiszem ez inkább kijelentés, mint kérdés, nem hiszem, hogy meg tudna győzni, hogy ne tegyek semmit, ha a lány támad. Nem mondom, hogy tökéletes az önuralmam, ennyire Moira is ismer már, de azt akkor sem fogom hagyni, hogy minket szorítson háttérbe. Nem támadom meg, amíg nem szükséges, de azért mégis csak logikus, ha az ember viszonylagos önvédelmet szeret gyakorolni. Igazán nem vágyom újra arra a felemelő érzésre, ahogy méretes fogak tépik a húst a lábamról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 68
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Parti sétány   Csüt. 16 Jan. - 12:09

- Erre gondoltam. Talán nem ártana letérnünk az útról is. Csak mert esetleg tényleg őt látták nyílt színen is, nem hiszem, hogy sokadszorra is elkövetne ilyesmit – elvégre gondolom rejtve akar maradni, talán minden élő, emberi lény elől, ami alól nyilván mi sem képezünk kivételt. Könnyen lehet, hogy még számít is arra, az FBI nem hagyja csak úgy futni, és legalább sejti, hogy Evan (erősítéssel vagy nélküle) de még mindig a nyomában van. Magamat ugyan nem igazán nevezném erősítésnek. Ez most tényleg nem az FBI egyik ügye, nekem végképp nem, a CIA-t meg egyáltalán nem is akarom belekeverni. Ha ezt el tudnánk hitetni a lánnyal minden sokkal simábban mehetne, de úgy hiszem a bizalom nem olyasmi, amit könnyű szívvel osztogat. Emiatt hibáztatni sem tudnék senkit, aki hasonló helyzetben van. Hiába hajt előre a reménykedés, hogy ez egy nagyobb lépés a végtelennek tűnő utamban, az optimizmusom annyira nem magabiztos. Evan beszámolója alapján tudom csupán, hogy egyáltalán mire számíthatok. Ismerem a körülményeket, de a lányt nem ismerem. Egyikünk sem ismeri igazán, csak mert tudni véljük min ment keresztül…és ha találkozunk vele valóban, akkor lépünk csak igazán ingoványos talajra. Fogalmam sincs mi fog kisülni az egészből. Ez azonban még soha nem tartott vissza semmitől. Az ismeretlen már nem ijeszt meg. A tudatlanság sokkal jobban, az emlékeim hiánya kitartó sötét foltként riogat, és űz előre ugyanúgy, ahogy ezt a lányt talán pont a meglévő emlékei…
- Fogalmam sincs – ha valaki mással lennék itt egészen más lenne minden, jelen esetben azonban semmi szükségét nem érzem annak, hogy köntörfalazzak. Jobb, ha mindketten tisztán látjuk, mibe sétálunk bele, bár szerintem mindkettőnk pontosan tudja. Egy-egy feladat valahogy mindig az emberi tényezőkön áll vagyok bukik. Jelenleg nincs is igazán más tényező - A legfontosabb, hogy tudja, nem akarjuk bántani. Ami azt illeti…egyébként is fegyvertelen vagyok – erről korábban nem akartam vitát nyitni, úgyhogy meglehet, most fogok kisebb sokkot okozni Evannek. Meggondolatlan hülyeség is lehetne az egész, de én nem végzek félmunkát, és nem vagyok hajlandó ilyesmin elhasalni. Nem mint ügynök vagyok itt, nincs felelősség, nincs kötelesség, hogy ha kell, sebesülten szállítsak le valakit. Itt nem erről van szó. És bár meglehet nem veszélytelen és közel sem ártatlan a lány, akit keresünk, nem is arról van szó, hogy lebecsülném. Jelen esetben úgy érzem nekünk kell először bizalmat szavazni, vagy nem jutunk vele semmire. Hiszen nincs oka megbízni bennünk. Én pedig arra alapozok, hogy hiába ölt már meg valakit, arra nyomós oka volt. Evant csak megsebesítette. A sebek gyógyulnak, a figyelmeztetést pedig meg tudom érteni…senki nem szeret sarokba szorítva lenni egy FBI ügynökkel szemben.
- Nem érezheti magát fenyegetettnek és nem kényszeríthetjük semmire. Ez az egész..nem munka. Ez most személyes – nem hiszem, hogy Evannek mindez ne lenne tiszta, de szó mi szó, ő a forrófejűbb és ő sem reagál túl jól arra, ha mások fenyegetik. Most azonban fel kell készülnünk arra, hogy több békát is le kell nyelnünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Jensen Ackles
Hozzászólások száma : 117
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Parti sétány   Hétf. 13 Jan. - 15:00

Az utóbbi napok úgy elröppentek, mintha csak nem is majd két hétről lenne szó. Elég sok dolgunk volt és szerencsére még így féltestvérekként is hasonlítunk annyira egymásra, hogy ugyanannyira el tudjunk merülni abban, ami érdekel. Így hát nem volt kérdés, mint minden létező infot előszedünk a leányzóról, mit csak el lehet érni és persze a közelben a kisebb városok híreit is figyelni kell. Azért ez még a mai korban nem olyan egyszerű, hiszen nincsenek modern kori vívmányok, de mi ebben élünk, tehát ebben tudunk profin működni. Akármennyire is kevés volt az esély, hogy tényleg a nyomára bukkanunk az apró kis morzsák, amiket nem tudom, hogy direkt, vagy egészen véletlenül hagyott, mégis csak mutatták az utat. Szépen haladtunk az úton, amíg el nem értük ezt az álmos kisvárost. Ahhoz képest legalábbis mindenképpen nagy itt a csend, amihez az én nagyvárosi lelkem szokott, de épp ezért szúrják ki itt még inkább a furcsaságokat, mint azt a különös esetet is a pizzériánál. A pletykák a legtöbb zsaru szerint értelmetlen butaságok, de ha kifejezetten különös esetek után nyomozol, akkor igenis a pletykákra kell hagyatkoznod, nincs más lehetőség. És most talán tényleg ennek köszönhetően majd elérjük a célt.
Délután van, a nap lassan már lebukik a tó mögött, de egyelőre még dereng az ég annyira, hogy az utcai lámpákat se kapcsolják fel. Még talán fél óra, mire ténylegesen szürkület, majd sötét következik. Akármennyire magabiztosnak látom a nővéremet, mégis ott bujkál bennem a bizonytalanság. Akárhogy is nézzük találkoztam én ezzel a lánnyal és... fogalmam sincs, hogy mit érhetünk el nála, még akkor sem, ha tudom, hogy Moira azért jobban kezeli az embereket, mint én, plusz nekik sokkalta fontosabb az egész, mint ahogy én elképzelni tudnám. De... oldalt pillantok rá, amikor megszólal.
- Rendben van, ha jól sejtem az állati ösztönök a szabad terek felé vezérlik. - bólintok egy aprót. A tópart elég tágas, no meg nem járnak erre sokan, főleg ilyen hűvösebb időben. Nagyobb gondban lennénk nyáron, de most az időjárás a mi oldalunkon áll, nem lenne hasznos a nagy nézőközönség. Azt hiszem a legtöbben még nem tudnának mit kezdeni a helyzettel, hogy egy lány a szemük láttára változik lóvá, vagy farkassá, vagy... akármivé. Aztán kis habozás után mégis csak megszólalok, de ekkor már a tekintetem a környéket pásztázza inkább. Valami apró jel kell csak, amit szakavatott szemmel talán kiszúrhatunk.
- Szerinted tudunk kezdeni valamit, ha megtaláljuk? Tudsz majd hatni rá valahogy? - tudom, nem a legjobb kérdések, minden bizonnyal ő is feltettem már magának ezeket. Ha jól ismerem, akkor biztos vagyok benne, hogy neki is ilyesmin jár az esze, hiszen nem elég az, ha megtaláljuk őt, az semmi, az kell, hogy szót is értsünk vele valahogy, és ez nekem legutóbb egy kicsit se ment.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 68
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Parti sétány   Vas. 12 Jan. - 10:08

North Salem. Mondhatnám, hogy egyik napról a másikra most meg a világ végére kerültünk, de valójában pár óra alatt, egészen gyorsan leértünk a városkába. A nyomokat követve. A meglehetősen kétségbe vonható és bizonytalan nyomokat követve, de pár hét alatt eljutottam oda, hogy mindegy mit, de valamit követnem kell. Valamerre el kell indulnom. Egyre kevésbé hagy nyugodni ez az ügy, és egyre kevésbé magam miatt van ez így. Persze elsősorban a magam érdeke miatt izgatott annyira, de minél több furcsaságot olvasok a helyi pletykarovatokban és társaikban, az internet végtelen kavalkádjában, ami esetleg a kis szökevényhez kapcsolható, annál inkább érzem a szükségét a lány megtalálásának is, önzetlen indokokból. Eltelt vagy két hét, talán több is, mióta New Yorkba jöttem az öcsémhez emiatt, és ahogy múlnak a napok, egyre csak arra tudok gondolni, hogy az a lány teljesen egyedül járja a világot. Egyedül, fedél nélkül, vigasz nélkül; noha lehetőségem lenne nekem is arra, hogy mondjuk madárrá változzak és a szelek szárnyán megpróbáljak elmenekülni a gondok elől, bíz Isten megtenném…de az ember nem menekülhet örökké. Minket nem erre találtak ki. Egy embernek szüksége van biztonságra, szüksége van más emberekre. Mindegy hogy átlagos emberekről, vagy mutánsokról beszélünk. Nekem ők is csak emberek.
Nem tudom, igazi nyomok vezettek-e el minket ebbe a városkába, de egy próbát végtére is megért. Ha már zsákutcába futottunk a szülőkkel, a temetéssel…nem sikerült előcsalogatni a különleges emberünket. A CIA lassan azt hiszem el fogja veszteni velem a türelmét, Evan legalább nagyobb részben végzi ezzel a munkáját. Nem számít. Azt mondom nyomon vagyok, azzal a bizonyossal, még szerencse,  hogy nekik sem teljesen közömbös azon mutánsok felkutatása, akikkel dolgunk volt három éve.
A késő délután az utcákon talál minket. Kezeimet a zsebembe süllyesztve kémlelem a horizontot, a városka viszonylag csendes, nem csoda, hogy felkavarja a kedélyeket egy-egy megmagyarázhatatlan esemény. Aztán lehet nem is olyan megmagyarázhatatlan az az eset, mint gondolnák, pedig lehet nincs köze az alakváltó lányhoz..én azonban szeretném azt hinni, hogy így van. Szükségem van rá, hogy így legyen, közelebb kell kerülnöm ehhez a kirakóshoz, ami hirtelenjében az életemmé lett.
- Talán vizsgáljuk át először a zöld területeket. Sétány, parkok, játszóterek, zsákutcák…mit gondolsz? – kérdezem Evant, akinek szintén nem csökkent a lelkesedése az ügy iránt, de legalábbis nem mutatta. De azért azt hiszem egyikünk sem bánná, ha végre valami eredményt is fel tudnánk mutatni, vagy nem csak pletykák, híresztelések mentén tudnánk haladni a kis keresésünkkel. Egy kicsike kézzelfogható bizonyítékkal is beérném, hogy jó úton járunk. Igazán. Ha korábban egy parkban leltek rá a lányra, talán most is efféle helyet preferál. Ha egyáltalán itt van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Parti sétány   Szomb. 11 Jan. - 17:43

Egyszerű kis utcácska nem olyan messze a tótól, szinte végig azzal párhuzamosan halad. Leginkább egyszerű kertes házak találhatóak meg itt, így éjszaka már határozottan kihalt tud lenni a környék, bár nappal sem olyan vészesen nagy erre a mozgás. Csupán negyed óra innen gyalog leérni a partra.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Parti sétány   

Vissza az elejére Go down
 
Parti sétány
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
 Similar topics
-
» Folyóparti sétány

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-