we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szer. 18 Okt. - 18:28

Adler nyaraló
by Aaron Adler
Szer. 18 Okt. - 15:08

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:56

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:45

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Csüt. 12 Okt. - 8:22

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Szomb. 7 Okt. - 8:54

Bellamy & Felicity - Koccanás
by Felicity Phoenix
Csüt. 5 Okt. - 20:36

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Vas. 1 Okt. - 19:15

Top posting users this month
Jeremy Carlson
 
Adrienne Meyer
 
Jamie Cavenaugh
 
Dakota Lincoln
 
Shosanna Webber
 
Mesélő
 
Casey Andrews
 
Felicity Phoenix
 
Kieran Boomer
 
Jean Grey
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Vis maior szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Pént. 10 Jan. - 15:26

Persze, hogy én is arra számítottam, hogy jól érezzük majd magunkat, de azért már párszor megtapasztaltam, hogy az élet néha nagyon nem úgy gondolkodik, ahogyan mi, néha baromira ki tud szúrni velünk, amivel egyáltalán nem számolunk, főleg mert nem ismerhetjük előre, hogy mire milyen lesz a másik fél reakciója. Én teszem azt nem számoltam azzal, hogy mondjuk Lisa lekéri a ruháimat, no meg az egész ide vezet. Nem vagyok az a típus, aki minden áron le akar fektetni egy lányt, de azt már zokon veszem, ha szinte a másik mászik rám, aztán a végén... vagyis pont hogy nincs vége, csak félbeszakad az egész fél úton. Ezért csúszott most félre az egész és én nem igazán tudok kiigazodni a bonyolult lányokon és őszintén szólva nem is nagyon akarok.
- Szerintem te is érted a lényeget, nem csak az számít, hogy mi mennyit takar. - rázom meg a fejem, és hát naná, rajtam koránt sincs annyi ruha, és nagyon jól látszik, hogy még mindig nem nyugodtam le teljesen, kelleni fog még pár perc mire a rendszer visszaáll alapállapotba. Bár azért hisztinek nem nevezném a hozzáállásomat, igazából teljesen jogosnak érzem, hogy ha kóstolót adnak, akkor többet is akarok és nem érem be csak egy kevéssel, főleg, mert... azok szoktak lassan haladni, akik akarnak valamit a másiktól. Ha pedig csak barátkozunk, akkor miért ne férne bele egy kósza menet, aztán a további barátkozás? Ha lépdelünk, akkor ott valami cél is van, én pedig nem szándékozom lekötni magam, ez a terv. Az pedig végképp nem megy, hogy én tudjam helyette, hogy mit is akar, azt neki kell kitalálni és őszintén szólva nem tetszik nekem ez a csiki-csuki játék, hogy egyszer igen, máskor pedig nem, mint ahogy most megint megpróbál letámadni. Csak pár pillanatig hagyom, de nem kérek belőle, nem kell ez a fajta beetetés.
- Nem szántam magyarázkodásnak, tényleg bírlak, csak pont a stílusod miatt gondoltam, hogy nem bonyolítod meg a dolgokat. - tényleg ezt hittem, de hát tévedni emberi dolog, és nekem is megy, akkor is, ha mutáns vagyok. Végülis a mutáns is valahol ember, én legalábbis nem gondolom, hogy annyira más lennék csak azért, mert tudok repülni. Igazából tőlem tényleg maradhat, de... lehet hogy igaza van és jogos, hogy jobb, ha inkább hagyjuk ezt most egyelőre és inkább tovább lépünk mind a ketten, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.
- Rendben, ahogy neked jó, csak az a fő, hogy dönts határozottan. - no meg azért olyat, ami nekem is elfogadható. Nem mondom, hogy keresek magamnak helyette egy másik nőt, annyira durván nem vagyok kiéhezve, de mondjuk az beleférhet, hogy bezárom az ajtót egy érdekes újsággal... vagy ilyesmi. Ennyi azt hiszem még kelleni fog, hogy én is igazán nyugodtan alhassak ezek után. Még az is lehet, hogy újság sem fog kelleni, elég lesz elképzelnem, hogy mi lett volna a folytatás, hiszen bár mindent nem, de pár apró képet sikerült elkapnom belőle, amikor átöltözött, én pedig hátralestem.
- Jól van, és nincs baj... szép álmokat Lisa! - köszönök el tőle egy apró biccentés kíséretében. Összességében nem volt rossz ez a nap, a kis bökkenőt leszámítva, no meg, hogy végül nem kaptam meg azt, amire a testem vágyott, de végülis... nem volt annyira vészes.

//Én is köszönöm, élveztem, és az tuti. Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Szer. 8 Jan. - 15:13

Én azt hittem, hogy ez az este rohadtul jól fog alakulni, hiszen megismertem Mike-ot és alig vártam, hogy lelépjünk a bálteremből, most pedig… Nem tudom, hogy hibáztam-e azzal, hogy leállítottam vagy sem, egyszerűen össze vagyok zavarodva. Ő persze rendesen kiakad, ahogy én se maradok csendben, de egy idő után azért csak sikerül észhez térnem, bár simán lehet, hogy ez a vélemény is még alakulni fog. Kissé kusza ember vagyok, erre majd a másik is rá fog jönni, mivel nem hiszem, hogy ne találkozgatnánk mi majd időnként… remélem, hogy ő se akar majd elkerülni engem.
- Jó, igaz. De mégis csak sokat takar. – bár tény, melltartót nem húztam fel, de azért mégse mutatok én mindent meg magamból. Azt viszont nehéz nem észrevenni, hogy a másikon milyen kevés a ruha és hogy áll az a bizonyos is. Ahj, így már érthető a hiszti tőle, így figyelem meg testét, majd végül beszélgetünk is tovább, még mindig elemezve ezt az egészet, hogy mi lenne a helyes és mi nem.
- Nem is azt várom, hogy kitaláld. – rázom meg cseppet a fejem, majd kis idővel később ismét megpróbálkozom a másikra mászni, hogy talán újból belevágjunk az estébe, elfelejtve ezt a kis nézeteltérést, de amikor letol magáról, akkor esik le, hogy itt tényleg lőttek már az estének. Pedig… pedig most rászántam magam, na erről ennyit. De persze meg tudom őt is érteni, valamilyen szinten.
- Hé, ez a szöveg már most rosszul kezdődik, hogy itt magyarázkodsz, hogy jó fej vagyok meg minden. Tényleg nem kell elviselned, elb*sztam a dolgokat, ez van. – talán tényleg inkább le kellett volna lépnem, nem pedig itt maradni. Nem is tudom, hogy mi lesz ez után, hogy miként kellene majd hozzáállnom, mert tényleg megkedveltem és hát… iszonyúan jól estek a csókok, amiket kaptam és azok az édes simogatások is, de asszem itt vége is ennek.
- Nem biztos, hogy képes lennék most ezek után nyugodtan aludni melletted, főleg, hogy vonzódom hozzád. Inkább békén hagylak és majd megbeszéljük később, amikor mindketten nyugodtan vagyunk és a pia se befolyásol minket. – igen, ez lesz a legjobb… Fel is kelek az ágyból és bár kissé instabilan, de csak sikerül összeszednem a ruháimat. Nem fogok ismét átöltözni előtte, az most már befolyásolás lenne, nem pedig fer viselkedés, így kissé elmosolyodva tekintek rá.
- A ruháidat holnap visszahozom és akkor megbeszéljük. És tényleg sajnálom. – lépek oda hozzá, amikor már a felső rajta van és egy bátortalan puszit nyomok puha arcára. Semmi mást nem teszek, csak fogom a cuccaimat és ez után lépek le tőle. Nekem ez így nem megy… Ha pedig a szobámig sikerült eljutni, akkor irány az ágy és… a sok-sok gondolkodás, de azt hiszem, hogy az alvós ruhám mára Mike ruhája maradt, amit sajna lenyúlni nem tudok tőle, de majd talán legközelebb. Igen, lesz még legközelebb, nem zárhatjuk ezt le így, ennyivel.

//Köszönöm szépen a játékot! Smile Izgi lesz majd a következő találkozásuk.  Wink //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Szer. 8 Jan. - 14:56

Én nem is tudom, hogy kit hibáztatok igazából. Őt és magamat is, mert nem kellett volna belemenni. A lányok bonyolultak és ezt már sokszor megtapasztaltam, én pedig nem szeretem a bonyodalmakat. Szeretem, ha ki tudok igazodni valakin és nem kell azon agyalnom, hogy vajon tíz perc múlva nem gondol, vagy mondd-e teljesen mást, mint előtte. Ez egyszerűen idegesítő és ezért nem is tudok mit kezdeni a helyzettel. De egyáltalán nem érzem, hogy én kezdtem volna az egészet, ha ő kérte le rólam a ruhát, meg ő kezdett el simogatni. Ez olyan, mintha azért lennél te a hibás, mert átesel egy lécen, amit kitartottak eléd. Pedig egyértelmű, hogy a léc kitartója volt a bűnös, nem pedig te. Én csak éltem a lehetőséggel, ennyi.
- Az én boxerem és pólóm van rajtad, az azért nem mondható olyan túl szokványos öltözetnek. - rázom meg a fejem kicsit, de mit mondhatnék még? Rajtam tényleg nincs túl sok minden és ez miatta van. Nekem eszemben sem volt alsóra vetkőzni, azért történt, mert ő kérte. Szóval igazán nem értem, hogy mit vár tőlem, hogy ezek után repesek a boldogságtól, mert egyszerűen csak lepattint félúton? A fene se szeret megállni egy torta első pár villányi adagja után, akkor már az az igazi, ha megeszi az egészet. Azért talán egy kicsit meglep, hogy végül egyetért velem.
- Értem én ezt Lisa, de... én se fogom tudni kitalálni helyetted. - pedig ezt mondtam neki percekkel ezelőtt, hogy a legtöbb lány túl bonyolult. Egyszer ezt akarják, máskor meg azt, aztán az ember tudjon kiigazodni rajtuk. Én pedig ezt nem akarom. Eszem ágában sincs fejtegetni a hozzá tartozó rejtvényeket, ha egyszer jó eséllyel még ő sem fog tudni kiigazodni saját magán nem? Szóval szépen találja ki, hogy mit akar, mert én nem fogom helyette. És ebben a formában azzal se tudok mit kezdeni, amikor mégis rám mászik. Ez a csiki-csuki játék egyszerűen nem fekszik nekem. Ezért is tolom el és próbálom a könnycseppeket is figyelmen kívül hagyni. Egyszerűen a lányoknak túl könnyű ilyesmivel manipulálni. Most én is kezdjek el sírni, ha rosszul érzem magam? Az ciki lenne, szóval nem fair.
- Attól még olyan, mintha engedélyre kéne várni. - sóhajtok egyet, amikor közelebb ül, de először nem nézek oldalra csak, amikor a keze a térdemre kerül. Pár pillanatig maradok csak csöndben, amíg megpróbálom átgondolni az egészet. Azért ez egy suli, nem lenne jó haragban lenni, vagy ilyesmi, csak nehéz dűlőre jutni vele, de attól még megpróbálhatunk barátok lenni igaz?
- Figyelj... én bírlak, jó fej csaj vagy, laza és jót lehet veled dumálni, ez már rövid idő alatt is kiderült. De én ezt a csajos, zavaros, hisztis izét... nem bírom. Azt az ember max. a nőjétől viseli el, akkor is nehezen. - na ezért nem megyek én bele soha semmi komolyba. Nem akarok azon kínlódni mikor mit rontok el. Még az is el lehet, amiről azt hiszed, hogy úgy a jó, csak épp más a csillagegyüttállás, vagy csak borús az ég, aztán semmi se felel meg. Én szívesen haverkodom vele, és nekem egy kellemes kis együtt töltött este is belefér, az még nem jelent elkötelezettséget, de ha neki nem, akkor viszont ne erőltesse az egész csókmizériát. Így ez olyan, mint egy randi, pedig nem az.
- Nem, maradj, csak tartsuk akkor a beszéltetést, és kész. Vagy aludjunk, amúgy is lefáradtam rendesen. - ő dönt. Nem két véglet van nálam, nem csak az, hogy le akarom fektetni, vagy akkor utálom. Csak ne játsszuk azt se, hogy egyszer ez, egyszer meg amaz. Mindenesetre felállok és felveszem előkotrok egy pólót a szekrényből. Úgy egy fokkal értelmesebben fogom érezni magam, talán eleve az lenne leghasznosabb, ha még valami nadrág is előkerülne, bár nem szoktam pizsiben aludni, de valahogy most így a biztosabb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Kedd 7 Jan. - 19:18

Nem számítottam arra, hogy majd ez az este ilyen rossz fordulatot vesz, pedig nagyon úgy tűnik, hogy kezdjük sikeresen elrontani. Egymást hibáztatjuk, már miért is tennénk másképp? Nekem ez így túl sok, túl gyors, neki pedig több kéne és lassú az, amit nyújtani tudok. A fene essen belé, hogy máris többre vágyik, én… én nem ezt akartam. Vagy belül mégis? Fogalmam sincs már, de csak fújtatok a szavaira.
- Azért van rajtam még bőven ruha… bár tény, rajtad nem sok… - pillantok le most automatikusan mellkasára, majd a boxerére is, majd lassan térnek vissza zöld szemeim Mike-ra. Jó, bejön nekem, nem is kicsit, ezért is vagyok olyan rohadtul tanácstalan azt illetően, hogy most mit is kéne tenni, de a szavak csak úgy dőlnek belőlem és ahj… lehet, hogy igaza van? Tényleg én kezdtem volna? Finoman ajkamba is harapok, miközben szavait latolgatom, hogy vajon mennyi igazság is van benne, majd végül megadóan sóhajtok.
- Jó, igaz, én kezdtem, ne haragudj. Én… nem tudom, hogy mit akarok. – ismerem is be most már zavartan, de ettől függetlenül még bánt ez az egész, így a könnycseppeknek se tudok rögtön ellenállni. Már kezdem bánni, hogy így alakult, így döntenék a távozás mellett, de az ital visszatart, tehát ismét hátsómra ültet, én pedig… na jó, talán tényleg adni kéne egy esélyt ennek az egésznek. Nem akarom itt hagyni, nem akarom, hogy így váljunk el, tehát nemsokára már le is lököm a fiút az ágyra, hogy ez után fölé mászva csókolhassam őt meg, bújva hozzá édesen, amit először még viszonoz is, de utána… egyszerűen tol le, ami ismét csak rosszul érint, így csücsülök az ágy másik végén és nézek onnan felé, miközben letörlöm azokat a rohadt könnycseppeket is arcomról. Nincs ott helyük.
- Nem, ez nem könyörület volt, csak… fogalmam sincs már, hogy mit akarok, se semmiről. – rázom is meg fejem tanácstalanul, majd ez után jönnek a további szavak, ahogy egyszerűen elküld magától. Nem… én ezt nem szeretném, így nyelek egy picit, majd kezem lassan a másik térdére kerül.
- Ne haragudj rám, nem akartalak megbántani. Csak nagyon régen voltam már pasival. Szeretnék maradni, és ha nem akarod folytatni, azt is megértem. – nem halad sehová se kezem, egyszerűen most nem ingerelni szeretnék, csak azt elérni, hogy normálisan beszélhessünk egymással. Néhány másodperc után viszont elengedem és csak egy picikét csusszanok közelebb hozzá.
- De ha mindenképpen azt akarod, hogy lelépjek, akkor megteszem. – sütöm is le kissé szép szemeimet, miközben kis kezeim az ágyneműt kezdik el piszkálni. Nem fogom ráerőltetni magam, amúgy se tehetném meg, szóval most rajta áll a döntés, de talán nem rontottam el még mindent, még lehet szép esténk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Kedd 7 Jan. - 18:48

Őszintén szólva nem tudom, hogy mit vár tőlem. Felhergel aztán meg azt várja most komolyan, hogy egyszerűen csak... hagyjam az egészet annyiban. Én nem az a típus vagyok, lehet hogy akadnak pasik, akik bírják a csókolózóst és elég nekik annyi, de nekem ez így a kezeink elkalandozásával együtt nem megy. Az még oké, hogy smárolsz egy csajjal egy kicsit egy fal mellett, de ez annál úgy gondolom, hogy több. És nem érzem azt a nagy különbséget sem. Ha kiteregetném a suliban, hogy az én cuccaimban kérte, hogy vetkőzzek le, hogy gond nélkül az ágyamba mászott és a számba is lazán... szerintem már így is lenne olyan, aki elkönyveli olcsó kis cafkának, bár engem aztán sose érdekelt, hogy mit gondolnak rólam és eddig úgy tűnt, hogy őt sem, de ezek szerint tévedtem.
- Mások vagyunk, és azért ez egy kicsit távolabb van a némi simogatás és csókolózástól, ez annál számomra több miután alig van rajtunk ruha. Bocs. - talán kissé kimért vagyok és lehet, hogy kissé önzőnek is tűnök, de... rohadtul nem érdekel, hogy mit gondol. Eleve indíthatott volna ezzel és akkor nem megyek bele semmibe, mert igenis frusztráló tény, hogy ha felhúznak, aztán meg nem kapod meg azt, ami ennek normális esetben a következménye lenne. Arról már nem is beszélve, hogy nehéz kiigazodni rajta, először még azon is nyafogott, hogy nézem a melleit, vagy hogy megfogom a fenekét, miközben ő volt, aki tánc közben olyan lazán dörgölőzött nekem, hogy akár már attól is páran furcsán nézhettek volna, de akkor nem érdekelte.
- Mi a francról beszélsz Lisa? Én kezdtem? Te vetetted le a ruháimat, te simogattál és csókoltad meg a vállamat... - azért, mert én csókoltam meg, már is én kezdtem? Meg mi az, hogy egyszerűen engedte? Lényegében akkor én vagyok a pasi, aki nem bírt magával, ő meg a csaj, aki engedélyt ad, vagy sem. Na nehogy már ettől jobb kedvem legyen... Ezért is állok fel most már mellőle. Hát ezt mondtam, a nők bonyolultak és néha maguk se tudják, hogy mi a fenét akarnak, én pedig őszintén szóval nem vagyok oda a bonyodalmakért. Sose gondoltam egy lányról, hogy csak azért kurvás, mert esetleg könnyebben beadja a derekét, szemét dolog e téren különbséget tenni a nemek között. Ha a pasiknak lehet, akkor a csajoknak is, ennyi.
- A te szavaid meg zavarosak, úgy néz ki, hogy nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon. - őszintén szólva nem hat meg, hogy megjelenik pár kósza könnycsepp a szemeiben. Szerintem ez szemét dolog a lányoktól, ha bármi van, akkor ez a reakció. Te vagy a hibás, aztán a sírás, majd persze menj térden csúszva és hódolj be, csak hogy jobb kedvük legyen. És mi van az én kedvemmel hm? Én igenis úgy érzem, hogy ő szúrta el az estét, nem pedig én, szóval egy-egy, és nincs itt egyetlen döntőbíró sem, aki eldönthetné a helyzetet. Menjen tehát, ha akar.
- Oké... menj nyugodtan. - szökik fel kissé a szemöldököm. Nem szándékozom kérlelni, hogy maradjon, majd a cuccaimat szépen visszaküldi, aztán kész. Vagy majd kialussza magát, aztán visszavált a normális fokozatra, mert eddig egész értelmesen viselkedett, de ez a mostani nagyon nem jön be. Aztán persze megint váltás jön és akkor most döntsd el, hogy a másik mit akar... Finoman szólva is meglep az, amikor a hátam megint az ágyra kerül, pedig már elkönyveltem magamban, hogy megy. Mégis ott vagyok, ő meg felettem, és őszintén szóval először még viszonozom is neki a csókot... először. A kezem a combjára csúszik, aztán kicsit feljebb, majd végül egyszerűen letolom magamról és az ágy szélére ülve húzódom arrébb.
- Kösz, de... nekem ez így nem fekszik. Mintha úgy kéne a nyomorult pasin megkönyörülni, mert úgyis a csajok irányítanak, mi meg csak kanos szerencsétlenek vagyunk, akiket a farkuknál fogva lehet ide-oda ráncigálni. - nem tetszik nekem ez a csiki-csuki játék. Aztán meg reggel, vagy holnap majd jön a csúnyán nézés, hogy ő ezt nem akarta, és hogy hiba volt, csak én erőltettem rá. Na persze, ez nekem rohadtul nem kell! - Mostmár nyugodtan mehetsz... aztán beszélünk, ha már el tudod dönteni, mit akarsz. - nem arról van szó, hogy megsértődtem, egyszerűen csak nem akarok magamnak efféle komplikációkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Szomb. 4 Jan. - 1:22

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit vár tőlem. Én élvezni szeretném a pillanatot, a csókjait, a cirógatásait, erről nem gondoltam azt, hogy kötelező is lefeküdnöm vele, éppen ezért is tárom ezt elé, hogy nem szeretnék túl sokáig haladni. Nagyon jól érzem most magam Mika-el, főleg, mivel olyan kedvesen érint meg erős kezeivel, de úgy tűnik, hogy hiába tőlem a normális, kedves szavak, nála nem használnak. Pedig azt hittem, hogy meg fogja érteni…
- Nem, az után nem érzem magam rosszul, mert némi simogatás és csókolózás mégse egyenlő a szexel, legalábbis nálam nem. És mint mondtam, nem akarok a barátnőd lenni, nem várok én el semmi ilyesmit se, főleg nem néhány órai ismeretség után. – csóválom meg kissé fejemet is, mert azért ezt így nem nagyon értem, hogy miért forgatja ennyire most ki a szavaimat. Tényleg ilyen önző lenne? Csak magára tud gondolni?
- Hogy mást se csináljak akkor? De hát te kezdted, én meg egyszerűen engedtem. De ha a kisujjamat nyújtom, akkor neked már az egész testem kell vagy mi? – tényleg nem értem én most hirtelen ezt a fiút. Most úgy csinál, mintha minden csaj néhány csókolózás és simogatás után már az ágyában kötött volna ki automatikusan, mert hogy akkor már mi különbség van a kettő között. Neki lehet, hogy nem sok, nekem viszont nagyonis.
- A te szavaid meg nagyon is bántóak. – oké, kezd lankadni a kedvem ettől az egésztől, így talán jobb is, hogy felül és így kissé el is távolodik tőlem. Így nézek végig szemeibe, nem figyelve most már izmos testére se, se pedig le a péniszére, mivel sejtem, hogy milyen kemény lehet. Pasi, nem véletlen van így kiakadva. Nem kapta meg, amit akar, és most minden borul. Na meg, azért, mert még nem vagyok szűz, nem jelenti azt, hogy bárkivel lefekszem, főleg nem aznap, amikor megismerem, és kezd egyre jobban zavarni már a hozzáállása… pedig olyan jól indult ez az este.
- Inkább azért vagy hibás, mert így elrontod ezt az estét. Én közelebb akartam kerülni hozzád, de nem odaadni magam teljesen, mivel még nem ismerlek. De talán… én voltam a hülye. – hoppá, mintha egy kisebb könnycsepp is megjelenne a szemeimen, de nem, nem fogok én itt sírdogálni. Ahj, ez a rohadt alkohol, kihozza belőlem még az érzékeny lányt is.
- Miért kell így viselkedned? Miért nem elég az, amit nyújtani tudok? Talán… talán jobb is, ha lelépek és békén hagylak, úgyis csak útban vagyok, ha nem fekszem le veled. – ezzel most kissé elvágta magát nálam, így ha valahogy ki tudok bújni az ágyból, akkor megteszem és fel is kelek, de hála a kisebb szédülésnek vissza is pottyanok a másik mellé az ágyba.
- A francba is Mike! – fordulok felé még mindig picit könnyes pofival, majd hirtelen lököm le az ágyra, hogy ez után fölé mászva kaphassam le, kezdeményezve én most ezt a bizonyos csókot. Lábaim tehát a fiú két oldalánál vannak, kezeimmel fejénél támaszkodom meg, puha ajkam pedig a másikéval ismerkedik. Oké, én se értem magam, teljesen kiszámíthatatlan vagyok most a pia miatt vagy talán alapba is? Döntse el nyugodtan a másik, hogy mit lép erre az egészre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Pént. 3 Jan. - 20:33

Nekem nem kellett alkohol, hogy eddig jussunk, de ha neki igen, akkor mindenképpen jó, hogy volt nálam kellő mennyiség. Na nem azt mondom, hogy ha nem ide lyukadunk ki, akkor kapásból ki is vágom a szobámból, mert nem így lett volna, de kinek ne tetszenek, ha egy határozottan jó csaj kezdené el vetkőztetni, vagy kérné meg, hogy dobálja le a ruháit? Igazából az se lett volna nagyon ellenemre, hogy tényleg ő tépje le rólam a cuccaimat, de így sem ellenkezem, főleg miután rátérünk a tapizásra, no meg a csókra is. Naná, hogy én is bejutok lassan a felsője alá. Úgy vagyok vele, hogy ha valami más soknak bizonyul, akkor úgyis szólni fog nem igaz? Addig bátran simíthatok végig a hátán, csúsztathatom a kezem felfelé a combján, persze nem túl messze, ki tudja, hogy mi az a határ, amire már kiakadna. Bár ez is egy remek játék, feszegetni a határokat és talán ha elég ügyes vagy, akkor végül nem kell semmit erőltetni, csak úgy maguktól tárulnak fel az ajtók. Viszont úgy fest, hogy az ajtók zárva maradnak, sőt ami még rosszabb, hogy konkrétan felvázolja nekem, nem megyünk egy szintnél tovább. Ez pedig már szinte kínzás. Lehet, hogy ő lány és ezért nem nagy cucc neki, ha csak összebújunk, de nálam ez máshogy működik. Pasi vagyok, beindított, és most azt mondani, hogy akkor csak... aludjunk. Akkor mi a francért kezdett bele egyáltalán az egészbe? Inkább csak megpróbálok a szavaira koncentrálni. Nem mondom, hogy könnyen megy.
- Hát ezt mondtam, hogy a lányok úgy túl tudnak bonyolítani mindent. Mi lesz holnap, meg két hét múlva... A csók és a tapizás az belefér? Attól nem érzed magad rosszul holnap, ha aztán nem úgy lépsz ki az ajtón, mint a barátnőm? - igazán nem vágom mi a különbség. Nem fogok örök hűséget fogadni, de nem vagyok az a típus sem, aki mondjuk egy hét múlva benéz hozzá, hogy na akkor most jöhet egy következő menet, mert amúgy is pont ráérek és kanos vagyok. Azért ez meg bántó feltételezés, az az igazság.
- Figyelj... ez csak szex, nem leszel tőle olcsó kis kurva, csak jól érezzük magunkat. De ha meg nem akarod, akkor mást se csinálj, mert ez meg így... áltatás, betetetés... nem tudom, hogy fogalmazzak. - felülök lassan persze beszéd közben. Nem vagyok szégyenlős, nem fogok magamra húzni egy takarót, hogy nehogy meglássa, hogy be vagyok gerjedve, meg egyébként is, ha egyszer azt mondta volt már pasival, akkor nem hiszem, hogy ez olyan nagy újdonság neki. Tényleg nem tudom, hogy miért veszi ezt ennyire komolyan. Nem vagyok olyan, hogy egyből rohanjak és újságoljam, hogy kit döntöttem meg, ha úgy jön ki a lépés... hát úgy jön ki, de most komolyan, nem ő volt, aki feljött a szobámba? Nem ő volt, aki átöltözött előttem, és kérte, hogy vegyem le a ruhámat? Egy szóval se mondhatja, hogy én bármiben is hibás vagyok, vagy hogy nekiestem és nem volt választása.
- Egyébként nem szokásom felvágni azzal, hogy kinek húztam le a bugyiját, szóval ettől nem kell tartanod, de arra sincs szükség, hogy holnap, amikor kitisztul a fejed szarul érezd magad és én legyek a hibás, mert megtettük azt, amit igazából nem akartál. De én olyat nem játszom, hogy picit még haladunk... az nekem nem kellemes. - nem tudom máshogy elmagyarázni, nem viselem jól, ha beindulva meg kell állni, szóval ebben tuti, hogy nem vagyok benne. Nem kell lelépnie, tőlem maradhat, de az tuti, hogy félmegoldásokat nem kérek. Innentől már rajta múlik, hogy mit akar, de voltam már olyan helyzetben, amikor másnap én kaptam meg, hogy szemét vagyok, pedig előre tisztáztam a csajjal, hogy mi a véleményem, és mégis hülye vágyakban ringatta magát. Tényleg nem értem, hogy miért kell mindent ennyire túlbonyolítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Hétf. 30 Dec. - 17:37

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ennyire bele fogok merülni a dolgokba, de úgy tűnik, hogy az, hogy egy ideje nem fogyasztottam alkoholt – az árvaházban az utóbbi időben nagyon odafigyeltek rám -, most hirtelen az ellenségemmé változott. Hamarabb ártott meg, de még ígyis jó kislánynak számítok, mivel nem tépem le a másikról a ruhákat, egyszerűen csak felvetem ennek is a lehetőségét, de Mike engedelmes kisfiú, vetkőzik ő magától is, majd nemsokára már a csókjai közé temetkezem. Élvezem, hogy itt van velem, hogy nem vagyok egyedül és hogy ismét közel kerülhetek ez pasihoz, de ettől függetlenül próbálom néha azért észhez téríteni magam, ami egyre nehezebben megy, főleg, amikor testemmel is lassan ismerkedni kezd. Amikor combomat érinti, még nem olyan érzékeny a dolog, mert nem halad túlságosan fel, de ahogy a felső alá is bekéredzkedik keze… képtelen vagyok visszafogni magam, így csókolom tovább, egyre intenzívebben, majd simítom meg én is erős lábát, hogy ez után elfeküdve magamra is vonhassam őt. Élvezem a játékunkat, de mégis… valami belül azt súgja, hogy talán ideje lenne tisztáznom azt, hogy meddig mehetünk el. Mégis csak én vagyok a nő és bár tudom, hogy nehéz olykor nekem is ellenállni, olyan sok pasival azért még nem feküdtem le, tehát számomra ez annyira még nem egyértelmű, tehát hogy tovább kell lépni azt a bizonyos lépcsőfokot. Amikor viszont lefagy Mike, kissé én is leállok mindenféle ténykedésemmel, úgy nézek fel azokba a szép szemekbe és simítom meg helyes arcát is.
- Én csak… ha most lefeküdnék veled, akkor mit gondolnál rólam holnap, ha felkelünk? Itt egy dögös, vörös csaj, akivel remek volt a tánc, majd fel is jött hozzám és azonnal meg is kaptam, és még velem is aludt. Nincs benne semmi újdonság és ha szükségem lesz egy kis szexualításra, legalább máskor is felkereshetem. – ezt természetesen teljesen normális hangon adom elő, de mégis úgy érzem, hogy ilyesmi lenne ezek után a véleménye, így végül megrázom kissé fejemet és szomorúan tekintek ismét a másik arcára.
- Én nem szeretném, ha ilyen képed lenne rólam, nem vagyok egy olcsó kis kurva, nem szoktam ilyet csinálni, nem is tudom, hogy veled most miért vagyok ilyen. És nem tudom, hogy mit kéne tennem… - igen, a következményektől félek. Na meg attól, hogyha lefekszünk, akkor annak híre meg, el fogja mesélni a haverjainak és mindenki a suli kurvájának tart majd én pedig erre nem vágyom, egy pillanatra se.
- Nem akarom, hogy mindenki majd ezek után így beszéljen rólam vagy ha meglát, csak ajánlatokat kapjak. Nem így akarok új életet kezdeni itt. – sütöm le szép szemeimet, majd engedem is el a másikat. Egy kis ideig csendben maradok, majd halkan megköszörülöm a torkomat is.
- Esetleg ha… ha megígéred nekem, hogy kettőnk között marad az, ami itt történik, talán egy picit még haladhatunk… - ez már bizalom kérdése, szerintem ezt Mike is érzi. Persze nem egyszerű nekem így ismeretlenül megbízni benne, de ő is sejti, hogy mi a tét. Ez az egész egy remek barátság kezdete lenne, amit ő dönt el ez után, hogy elrontja-e és tönkretesz engem egy időre itt vagy pedig megtartja azt, amit kap és talán lesz ismétlése… Igen, a döntés az övé, én megbízom benne, maximum koppanok és akkor többé nem leszek kíváncsi rá… na meg, a bosszúm is édes lesz, amit neki egyelőre nem kell tudnia. De nem hagyom, hogy velem bárki szórakozzon, szóval ha megígéri és megtartja, akkor nem lesz gond, de ha nem… akkor talán tényleg jobb, ha én távozom, nem leszek a suli ribanca.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Csüt. 26 Dec. - 23:35

Én főként számoltam vele, de a ő szavaiból végig úgy éreztem, hogy benne egy pillanatra sem merült fel, hogy ilyesmi történhet. Én mégis totál biztos voltam benne, hogy nem állok meg annál, hogy csak együtt alszunk, hogy majd lesz egy kis tapi, meg esetleg valami más, bár őszintén szólva azért arra nem számítottam, hogy megkér, hogy dobáljam le a ruháimat, és arra meg főleg, hogy még azok a vékony ujjak is elkalandoznak rajtam kissé. Azért ez bármennyire is jól esik és tetszik kicsit meg is lep. Nem számoltam vele egy röpke pillanatig sem, és először nem is tudom, hogy mit és hogyan kéne tennem. Na nem azért, mert nem értek a nőkhöz, elsősorban az itt a gond, meddig mehetek el. Mert rendben nem kapok pofont a csók miatt, első körben jól állok, ennyi még neki is belefér láthatóan, de vajon haladhatok-e tovább. Ízlelhetek meg mást az ajkain kívül, vagy egyáltalán kaphatok valami pluszt is még? Kár ezen előre gondolkodni? Lehet, hogy változott a véleménye és talán már nem köti annyira az ebet a karóhoz, hogy nem akar most semmi komolyat. Őszintén örülnék a dolognak, mindenképpen, hiszen annyira jó az érintése, és persze rendkívül izgató a csók is. Őszintén nehéz eldönteni, hogy hova haladunk, nem zavarja a combja érintése, és a póló alá bejutás sem. Bár még nem merek elszaladni a hátától, talán az sok lenne neki, de ki tudja, lehet hogy erre is ráveszem majd magam hamarosan. Egyelőre viszont belemerülök a csókjába, a nyelveink játékába, és persze ahogy a hajamba túr. Hamarosan pedig már azt veszem észre, hogy éppenséggel fekszünk, ő legalábbis a hátán, én pedig mellette könyökölve, félig felette, félig mellette, ahogy épp kijött a lépés. Halkan felsóhajtok, amikor kénytelen vagyok elválni az ajkaitól, bár az sincs ellenemre, amit tovább művel és most már ráveszem magam, arra hogy közben a kezem a pólója alatt előrefelé mozduljon. Akkor fagyok le csak a mozdulat közben, tényleg szó szerint, amikor megszólal. Azaz az első mondatnál még nem, viszonozom is a csókot, de a második már egy kissé... hát hogy is fogalmazzak, azt hiszem letaglóz, és elég rendesen belém fagyaszt mindent. De most komolyan erre most milyen választ vár? A hülye is látná rajtam, hogy be vagyok indulva, ezen a boxer nem sokat takar, és akkor most csak... jesszus!
- Említetted már, de közben azt hittem... változott a véleményed. Teljesen felhúztál szivi... nem hagyhatsz csak úgy... így... az már kegyetlenség. - hát, de nem? Neki jó lenne, ha mit tudom én a kis csókcsatánk után én mondjuk lerendezném saját magamat mielőtt lefekszünk aludni? Nem venné az ki hülyén magát? Most nem azt mondom, hogy akkor inkább húzzon el, de attól még határozottan nem tetszik ez a mostani felállás. A kezem továbbra is valahol az oldalánál nyugszik a melle mellett nem sokkal, és nem is akarok tovább haladni. Határozottan élvezném, ha nem maradna itt annyiban a dolog, de az, hogy csak csókolózunk, ő pedig ingerel méghozzá ilyen szinten az nekem nem igazán fekszik. Vagy csinálunk valamit, vagy nem, de ez a köztes átmeneti állapot inkább csak kikészítene. Mintha mutogatnák neked a kedvenc tortádat, esetleg még meg is szagolhatod, de nem eheted meg az egészet, maximum egy aprócska falat, amitől csak még jobban vágysz majd rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Csüt. 26 Dec. - 14:06

Attól tartok, hogy ezzel az egész helyzettel már mind a ketten akkor számoltunk, amikor megbeszéltük, hogy a bál után feljövök Mike szobájába. Nem bánom azt, hogy közelebb kerülhetek hozzá és ígéreteket se kérek. Eszem ágában sincs rá akaszkodni, vagy azt várni, hogy mostantól másnak ne csapja a szelet. Egyszerűen csak ki akarok kapcsolni, jól érezni magam vele és ha már ennyire helyes és ilyen jól néz ki a teste, minek fogjam vissza magam? A két kis üveg tehát kiürül, a srác pedig mellém kerül az ágyra, így én ki is használom közelségét arra, hogy eleinte még csak visszafogottan ismerkedjek izmos felsőtestével. Melyik csaj ne tenné ezt? Mert aki nem, az bizonyára vak és hülye, az ilyen lehetőségeket nem szabad kihagyni. Még egy kis csók is a másik vállára kerül, de ez után úgy érzem, hogy egyelőre talán elég, most lépjen ő, ha szeretne valamit, így húzódom el kicsikét. Szeretek kezdeményezni, de azt is szeretem, ha egy férfi az férfi, így hagyom a másikat is kibontakozni kissé. Szerencsére Mike se várat magára, nem csak a szája járt eddig, mivel máris közelebb kerül hozzám, ajkunk pedig édes, hosszú és egyben igen csak forró csókot kezd el járni. Képtelen vagyok visszafogni magam, így túrok bele hajába is, hogy kissé összekócolhassam azokat a tökéletes tincseket és ahogy érzem, ő se tétlenkedik ám. Ahogy combomhoz ér, eleinte kissé megremegek, de aztán csak belemosolygok a csókba, miközben az én kezem nyakára tér át, a másik pedig szintén combot érint, de ez után jön a felső alá való bekéredzkedés, amelynek hála édes libabőrök kezdenek el megjelenni testemen, de csak kis időre, így mutatva ki a fiúnak, hogy mennyire tetszik érintése. Lassan viszont elkezdek eldőlni a puha ágyon, és ha a másik se állít meg, akkor lágyan magam mellé vagy éppen magamra húzom őt, attól függ, hogy Mike miként szeretné a helyzetet és ez után már én kezdeményezem az újabb csókot, miközben lassan hátát cirógatom, majd pedig érzékeny nyakát is. Nem, eszem ágában sincs még lefeküdni vele, se semmi ilyesmi, ami túl intim lenne, de attól még a csókolózásban, egymás simogatásában simán benne vagyok, ez jól esik szerintem mind a kettőnknek. Ajkát azért lassan eleresztem, hogy most már átölelhessem testét és nyakát is végigcsókolgassam, majd testének felső részét is, miközben ujjam is folyamatosan ingerelik a fiút.
- Azt hiszem, hogy örülök neki, hogy feljöttem ma hozzád. – nyitom ki lassan szép szemeimet, úgy nézve bele a másikéba, majd elmosolyodva puszilom meg ismét ajkát. – De azt tudnod kell, hogy nem akarok sokáig haladni. Ma még nem, jó ez így neked? – nem árulok zsákbamacskát, szeretném valamilyen szinten letisztázni a szabályokat. Aztán majd kiderül, hogy mennyire felel ez meg a másiknak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Kedd 24 Dec. - 15:34

Kétség sem fér hozzá, hogy egy olyan nyitott lány mint ő, meg egy olyan srác mint én gond nélkül talál magának barátokat, sőt eddig azért úgy vettem észre, hogy itt annyira nem nehéz, főleg ha gond nélkül ráhajtasz másokra, és most nem is úgy értem, hanem barátkozási célzattal. Szóval szerintem neki sem lesz gondja azzal, hogy sokan vegyék körbe idővel, és akár én is könnyen köztük lehetek, de ugye azon kár agyalni, hogy a jövő mit hoz, hiszen még bármi történhet. Az viszont tuti, hogy zenélni nem fog látni, de attól még vetkőzni simán, az nincs ellenemre. Nem is kell nagyon kérlelnie, hogy lassacskán lekerüljenek rólam a jelmez részei és nem akartam magamon hagyni semmit sem, még a Supermanes felsőt sem, ha már látni akart, akkor megkaphatja. Azt viszont már tényleg nem várhatja el tőlem, hogy teljesen visszafogjam magam, miután ő vetkőztet, bár csak szavakkal és miután a piámat leöntöttem a torkomba és leültem mellé még a mellkasomon is játszik egy kicsit azokkal a csábítóan vékony ujjakkal. Nehéz lenne tagadni, hogy határozottan tetszik, amit csinál és csak csendben figyelem pár pillanatig a műveletet, majd a csók a vállamra. De most komolyan, így akarja elérni, hogy csak aludjunk? Lehet, hogy tényleg kéne az ajtóra egy ne zavarj tábla, majd megdumálom a srácokkal, mert jelenleg azért határozottan ciki lenne, ha valaki ránk találna nyitni.
- Azt hiszem azt már nem is gondoltam volna. - mosolyodom el, hiszen látszik, hogy ő sem erőltetni, hogy ellen tudjon nekem állni. Nem is nagyon lehet, az a nagy helyzet és a tény. Amúgy meg mostmár nekem se nagyon megy, hogy visszafogjam magam. Pár pillanatot azért hagyok neki, de aztán közelebb hajolok. Kár lenne tagadni, hogy már a bálon az az izgató tánc is erős kísértést jelentett, de most hogy ketten vagyunk hiányos öltözetben, végképp kínzás lenne elvárni, hogy ne akarjam megízlelni az ajkait. Úgy tűnik, hogy az ötlet nem rossz, mert közelebb kerül hozzám és viszonozza is a mozdulatot, sőt egészen belelendül. Határozottan imádom, amikor egy lány a hajammal játszik, ezt jól eltalálta már előre, milyen kár, hogy rajta még ott a felső. A nyelvem harcba száll az övével, jól csókol ez egy pillanatig sem kérdés és én is igyekszem minden eddigi tudásomat beleadni, hogy ne csak a külsőm, vagy jellemem vegye le a lábáról, hanem az is amit tudok. Az egyik kezem közben meztelen combján simít végig, de megállok a boxer szélénél és annál nem megyek tovább. Nehéz azért ilyenkor koncentrálni, hogy meddig mehetsz el, de valamelyest igyekszem. A másik kezem viszont feljebb kel útra, lassan becsúszva a póló alá, de csak a hátát akarom finoman végigcirógatni a gerince mentén. Majd megállít, ha ez már sok neki, de őszintén nem várható el, hogy a csók mellett még mindkét kezemre is figyeljek. Az egyikre próbálok, de a másikra nem megy, és még így is egészen jól bírom, hiszen csak a hátánál járok a póló alatt, ha már nem szakított meg hamarabb, nem pedig mellkas tájékon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Hétf. 23 Dec. - 21:57

Jól esik most kicsit több mindent megtudni Mike-ról, mert tényleg szeretném őt megismerni. Fontos a számomra, hogy társaságban legyen és itt is legyenek barátaim, ahogy odakint is voltak, mivel család nélkül nagyon is egyedül vagyok. Beléjük kapaszkodom, szinte ők adnak számomra értelmet az életemnek és miért ne lehetne Mike is egy a barátok közül? Persze még új vagyok itt, de szerintem nem fogom vesztegetni az időmet… és az, hogy vonzónak is találom ezt a srácot, abban pedig aztán csak jó dolog van, semmi negatív.
- Hát jó, akkor majd talán egy másik életben. – nevetek is fel jóízűen, és ez után kezd el csak jobban forrni körülöttünk a levegő. Nincs mit tenni, tényleg tetszik nekem, ahogy én is neki és hát… fiatalok vagyunk, tele élettel, elkötelezettségek nélkül, miért ne engedhetnénk hát egy picikét egymásnak?
- Nem úgy értettem a hibát, csak ugratni akartalak, de vedd akkor komolyan. – öltöm ki felé jókedvűen a nyelvem, majd ez után hívom ám fel rá a figyelmét, hogy rajta még túl sok ruha van. Nem kellene ennyi, teljesen felesleges, és szerencsére nem is ellenkezik, hamar vetkőzésbe kezd és nemsokára már csak egyetlen boxer marad rajta, az én legnagyobb örömömre. Biztos, hogy a pia is rájátszik a dologban, de egyébként se vagyok ám túl visszafogott lány, ezt tudhatja ő is, de ha esetleg mégse tudja, akkor majd rájön egy következő találkozó alkalmával, mert biztos vagyok benne, hogy jókat fogunk mi még együtt szórakozni. Lassan csak mellém ér, én pedig… hát igen, elkezdek ismerkedni testével. Na nem túl határozottan, inkább aranyosan, szinte cukin érek izmos testéhez, pedig szívem szerint teljesen birtokba venném, de mégis, valami visszatart. De a puszitól már nem tud. Szinte nem is figyelek most arra, amit a fociról mesél, hanem e helyett puha ajkam erős vállához ér egy kedves csók reményében, majd ez után távolodom csak el kissé. Nem tudom, hogy mit váltok majd ki belőle, de talán semmi rosszat, végülis, nem vagyok tolakodó… ugye?
- Akkor én se erőltetem. – jegyzem meg ragyogó szemekkel, majd nemsokára érzékelem, hogy lassan közelebb hajol hozzám. Zöld szemeim ajka felé vándorolnak, majd nyelek egy aprót és végül amikor szánk találkozik, csak becsukom szemeimet és hagyom, hogy a másik irányítson, így hát a csók viszonzásra kerül, én pedig kissé közelebb is emelkedem hozzá, tehát a támaszkodásnak vége. Ha engedi, akkor nyelvem is kellemes játékba kezd az övével, miközben kezemmel a hajába túrok, majd finoman alsó ajkába harapok. Imádok csókolózni és az ilyen vággyal teli játékokat ki nem hagynám és csak remélni merem, hogy nem hisztis arra, hogyha a lányok megharapják bizonyos testrészeit. Túl vadóc vagyok én egy sima csókhoz, nem vagyok romantikus alkat se, szóval… nem tudok mást adni, mint aki vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Hétf. 23 Dec. - 21:41

Oh, hát én erre nem vagyok kíváncsi, biztos vagyok benne, hogy elég szépen el fog kalandozni a kezem felé és nem is kevésszer és nem is túl visszafogottan. Ez egyszerűen nem kérdés, még úgy sem, hogy közben újabb témák kerülnek elő, mint a család, a barátok, vagy épp a zene, amiben nem vagyok annyira jó. Nem örököltem anyutól efféle géneket, nem tehetek róla, nem vagyok annyira jó ebben, majd és nem is hiszem, hogy újra nekiállnék próbálkozni. Végülis így is elég könnyen el tudom érni, hogy népszerű legyek, vagy tapadjanak rám a nők, nem hiszem, hogy arra is külön szükség van, hogy még egy gitárt is a hónom alatt hurcoljak folyamatosan.
- Te leszel az első akinek szólok, de nagyjából semmi esély sincs rá, én elég kritikus vagyok magammal, hogy tudjam mi az, ami szar. - rántom meg a vállam egy mosollyal. Nem riasztok el magamtól senkit sem azzal, hogy megmutatom, hogy mennyire vagyok pocsék valamiben, őt meg főleg nem, mert mégis csak nagyon is dögös vörösről van szó, hogy ne akarjam egy pillanatra se szem elől veszíteni.
- Már miért lenne ez hiba? - tehetek én róla, ha rám van izgulva? Hát naná. Két üveg vodkát küldött már le nekem köszönhetően az este folyamán és lehetséges, hogy már ment mellé egy kis puncs is, aminek nem lehet valami nagy az alkoholtartalma, de akkor is hozzájött, ahhoz, ami már benne van és ami még most mellé kerül.t Nagyon kis bátor lett és mégis csak ő javasolja, hogy vetkőzzek, sőt azt is ő mondta, hogy adjak neki valami laza ruhát, ami akár lehetett volna egy póló és egy mackónadrág is, de ő boxert kért helyette, szóval... nem az én hibám és hát nem is az. A szavaira csak elvigyorodom és lekerül a Supermanes felső is. Nem akartam ám magamon hagyni, de az látom, hogy mennyire elbambul, amikor végül is felül már minden eltűnt rólam és hamarosan már a többi is hasonló sorsra jut, majd kerül szépen egy székre, hogy utána visszahuppanhassak mellé az ágyra. Azért ahhoz képest, hogy eddig mennyire visszakozott minden ellen, most nagyon is tetszik, amit művel, ahogy a mellkasom felé nyúl, bár valahogy egész visszafogottan, de így talán még jobban tetszik.
- Igazán köszönöm, éljen az a sok év foci! - hát igen sportolok már jó ideje, nem csoda, ha így nézek ki ahogy, és attól hogy vége lett a sulinak, még nem hagyom ám hogy a kondimnak csak úgy annyi legyen. Nagyon is akarom, hogy továbbra is jól nézzek ki, mert hát... szeretek tetszeni a lányoknak. Aztán jön a puha csók a vállamon, majd a szavai, amire már csak a széles mosoly marad. De most komolyan ezek után azt mondja nekem, hogy csak aludni szeretne? Miután levetkőztem neki, az ő kérésére és a vállamat csókolgatja?
- Nem feltétlenül erőltetik ezt az ellenállást a legtöbben... nincs is sok értelme... - pár pillanatig csak nézem őt, egyszerűen csak tartom a tekintetét, ahogy elhúzódik és inkább megtámaszkodik a kezein. Nem leszek mohó és nem esek túlzásba, de na, olyan finom volt a simítása. Tudom már türtőztetni magam, nem vagyok azért még kezdő, de attól még elég fiatal ahhoz, hogy ha egy kicsit tovább folytatná, akkor simán se perc alatt teljes harci készültségben ülnék itt mellette, és az egy lenge boxerben nagyon jól tud látszani. Végül a pár pillanatnyi szemkontaktus után hajolok előre, hogy megcsókoljam. Lehet, hogy eltol, vagy netán valami drasztikusabb, de valahogy nehezen tudom elképzelni, azok után, ahogy eddig nézett, és ahogy hozzám ért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Hétf. 23 Dec. - 16:29

Kíváncsi vagyok rá, hogy miként fog telni ez az éjszaka, hogy vajon mennyire kalandoznak majd el kezeink a másik teste felé, de egyelőre még nem látom magam előtt a képet. Nem, félek beleélni magam én is abba, hogy kellemes lesz mindez, majd csak ha ott tartunk, akkor. De egyelőre még beszélgetünk és nyugodtan iszogatjuk a vodkánkat, így esik szó a családokról, tehát az ő tökéletes kis otthonáról, illetve az én szétesett, fene tudja, hogy milyen múltamról. Nincs senkim igazából, csak néhány barát, akiknek számítok, de rajtuk kívül… se család, se rokonság. Szívás tudom, de már megtanultam élni ezzel, tehát nem is panaszkodom ez miatt, inkább próbálom ismét rá terelni a témát, így tudom meg, hogy az anyukája szeret zenélni és hogy Mike is próbálkozott a gitározással, de mégse érezte magát elég türelmesnek hozzá.
- Azért ha egyszer ismét megpróbálnál zenélni, szólj csak, remek kritikus vagyok. – vigyorgok rá jókedvűen és ez után történik meg az átöltözésem is. Sejtem ám, hogy kukkol, de hála annak, hogy hátat fordítva öltözök át, nem lát túl sokat belőlem. Mondjuk, talán nem zavarna, ha látna, de ne siessünk még ennyire előre. Viszont ha már én így átöltöztem, akkor ő se maradhat ám ebben a cuccban, amiben van és ahogy jön a megjegyzés, úgy pirulok el egy rövidke időre. Szokatlan érzés, de én is képes vagyok ám ilyesmire.
- Meglehet… de ez a te hibád. – igen, ő ilyen helyes és kedves velem, mi mást tehetnék? Még szép, hogy bejön, én pedig ezt nem titkolom. A ruhák lassan el is kezdenek lekerülni róla, én pedig kíváncsian figyelem végig a vetkőzését, szépen meg is nézve magamnak izmos, tökéletesen kidolgozott testét. Hűha, hát tényleg jobb, mint amire számítottam.
- A Superman-es felső se maradjon ám. – hívom fel erre még most a figyelmét, így hogyha lekerül róla, akkor csak elmosolyodva mérem végig még jobban. Imádom a férfiak felső testét, ez a gyengém, tehát nem kis ideig bámészkodom, miközben alig hallom meg a szavait. Túlságosan is elbambultam.
- Majd talán máskor. – nézek bele szép szemeibe, majd miután mellém csüccsen és megissza az italát, kissé óvatosan, cseppet talán félénken is nyújtom ki felé a kezem, hogy ujjaim hegyével végigsimíthassam izmos testén, tehát jelen pillanatban a mellkasán. Nyelek egy aprót, majd már bólintok is.
- Igen. Nagyon jól nézel ki. – emelem fel lassan tekintetem testéről, hogy ismét a szemeibe nézhessek, majd ez után én is felülök az ágyon és most már kissé bátrabban cirógatom őt tovább, majd lassan közelebb hajolok, hogy erős vállára lehelhessek egy puha csókot.
- Tényleg rád vagyok izgulva… Hogy tudnak neked a nők ellenállni? – kérdezek rá erre csak úgy, költőien, majd egy kisebb mosoly után húzódom el ismét tőle, engedem le kezem magam mellé és támaszkodom meg inkább az ágyon. Nem, nem kéne semmit se elsietnem, mégis… furcsa hatással van rám ez a srác.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Hétf. 23 Dec. - 14:02

- Majd igyekszem! - bólintok egy széles vigyorral, de azért nem fogok nagyon durván ígérgetni. Mégis csak egy jó csajról van szó és ő akart velem aludni, nem ígérhetem meg, hogy nem kalandozom el "véletlenül", no meg ha az ő keze az én mellkasomra csúszik, akkor ha az enyém az övére... na ugye ott azért vannak mindenféle érdekességek, amiket jó dolog csak egy kis időre is kézbe kaparintani, és csak nem sértődik meg nagyon rajta. Azon se akadt fenn durván, hogy megfogtam a hátsóját a bálon, nem hiszem, hogy e miatt nagyobb patáliát csapna.
- Jól van, szavadon foglak ám! - mosolyodom el végül. Legyen így, ha megígéri, hogy nem gondolja majd holnap sem máshogy a dolgokat, mint most, tehát akkor semmi gond. Csak tényleg sikerült már nem egy csajjal találkoznom, akik azért furán viselkedtek. Egyszer még oké volt nekik, amit megbeszéltünk, aztán meg jött a hiszti, mikor én előre kikötöttem, hogy nem fogok nagy szerelmi drámákba belemenni senkivel sem. Inkább megyünk tovább, esik egy kis szó a családról, és simán el is hívom magunkkal nyáron, ha ráér. Nem szoktam én annyira előre gondolkodni, hogy lehet-e ebből gond, nehézség később.
- Akkor mázlim van, no meg neked is, hogy nem kell hallgatnod a hevenyész próbálkozásaimat. - igazából nem ment soha a zenélés. Oké, túl gyorsan is akartam haladni, de e mellett az is benne van a pakliban, hogy nem voltam jó benne. Sokkal inkább megy nekem a sport, valahogy azt hiszem a nagy zenei érzéket nem örököltem anyutól, és ez egyszerűen tény. Az viszont persze, hogy tetszik, amikor átöltözik, akkor is, ha végül nem nézem végig, csak néha lesek hátra. A végső látvány se rossz, sőt! Nagyon is bejön és nem titkolom, ahogy végignézek rajta. Az ötlet viszont... hát végülis miért is ne? Nem vagyok szégyenlős és amúgy is medencés bulit tervezek, nem sokban más, ha az ember fürdőgatyában van, vagy boxerben.
- Már nagyon rám vagy izgulva szivi. - nevetem el magam azért a felvetésre, de aztán csak megrántom a vállam, és vigyorrá szelídül a nevetés. Sima ügy nekem és még csak elfordulni se fogok. Egy mozdulattal kapom le az inget, no meg a hevenyészett nyakkendőt, hogy ár csak a Superman cucc maradjon alatta. Még körbe is fordulok, hogy megnézhessen magának. Sportoltam elég sokat, edzett vagyok, úgyhogy soha sem gondoltam, hogy ne néznék ki jól. Épp elég izom van rajtam ahhoz, hogy csorgathassák a lányok a nyálukat. Aztán a nadrág is lekerül, no meg a végén a zokni, az már amúgy se kellett. Azért táncot nem kap mellé, annyira nem esem túlzásba, de ennyi még simán belefér.
- Bár azért csábító volt a lehetőség, hogy te rángatod le rólam a ruhát, csak hát a jelmez kölcsönzős... - vigyorodom el, aztán le is huppanok mellé újra az ágyra hogy a utolsó korty vodkámat is leöntsem a torkomon. Ezek után őszintén szólva nehéz lesz aludni, vagy ha bontok még egyet, akkor pont hogy még könnyebb?
- Nos megfelel a látvány? - döntöm kissé oldalra a fejem, én már eleget bókoltam azért neki eddig is, egy kicsit nekem is kell az a bizonyos megerősítés, hogy halljam, hogy igenis jól nézek ki és ha nem lenne ilyen kis átgondolt, visszafogottszerű, akkor simán rám mászna. Mondjuk nekem aztán nem lenne ellenemre, nem akarok semmibe se belebonyolódni, de egy kis szórakozás még nem jelent semmi komolyat nem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Vas. 22 Dec. - 20:22

Én nem látok kivetnivalót abban, hogy együtt aludjak Mike-al és bár sejtem, hogy simán le is fog tapizni – ahogy ezt nemsokára szavaival ő is megerősíti -, mégis ki merem jelenteni, hogy nem lesz ez olyan hatalmas probléma, biztosan az én kicsinyke kezeim is elkalandoznak majd izmos mellkasa és háta tájékán, de ezt meghagyom a későbbiekre, hiszen még az se tuti, hogy itt maradhatok estére.
- De azért ne élj ezzel vissza. – figyelmeztetem játékos mosollyal csinos pofimon, majd ez után hallom azt, hogy már járt párszor negatívan is ilyen téren. Mondjuk ez nem csoda, tényleg sok furcsa fruska van, nem véletlenül barátkozom én elsődlegesen a pasikkal, bennük jobban meg lehet bízni véleményem szerint, de persze ott is akadnak bőven kivételek, hű, még mennyi.
- Nem fogok holnap se megsértődni, okés? Próbálj meg egy esélyt adni ennek… szóval nekem. – döntöm meg egy pillanatra csinos pofimat is, melynek hála vörös tincseim is oldalra rendeződnek egy kis időre. Nem fogok itt bizonygatni, ha nem bízik abban, amit mondok, akkor ez van, hiába rágom magam rajta, talán ehhez is majd idő kell. Tovább is lépünk ezen a témán, így jönnek szóba a családok és hát igen, én se tudom eltitkolni azt, ami történt. Nem is akarok hazudni, és szerencsére Mike is kérdezget tovább. Hiába tenné, tényleg nem ismerem az igazi szüleimet, fogalmam sincs, hogy mi van velük, neki viszont jól hallhatóan tökéletes családja van, akik szeretik őt és még szokásos programjaik is vannak és az egyikre én is meg leszek hívva. Igazából soha se voltam egy túl érzékeny típus, de most… belül nagyon is kellemesen érint ez az egész, érzékenyen, de mégse adhatok erre rögtön választ, ez túl hirtelen jött, át kell gondolnom, tudnom kell, hogy nem lesz baj, ha vele tartok.
- Pedig kemény lett volna, ha tudsz gitározni. Tuti nem úsztad volna meg, hogy zenélj nekem valamit. De megértem, hogy türelmetlen voltál, én se bírnék várni. – ragyognak fel szemeim is kissé, majd ez után jöhet az átöltözés is. Szeretnék már valami kényelmes cuccban lenni és mivel nincs a srácnak se ellenére az, hogy az ő ruháit húzzam fel, így ez nemsokára meg is történik, én pedig pillanatok alatt öltözöm át, ahogy sikerül levarázsolnom magamról a feszes szerkót. Sokkal, de sokkal jobb érzés ez a laza cucc és bár kissé sokat mutat, a nagysága ellenére is ez a két ruhadarab, mégse zavar, valahogy jól esik érezni, hogy tetszem Mike-nak.
- Az én fantáziámmal sincs ám probléma. Szóval te is igazán átöltözhetnél valami kényelmesebbe. Mondjuk, egy boxerig levetkőzhetnél, hogy én is legeltethessem rajtad a szemeimet, ne pedig csak te én rajtam. – vigyorodom is el jókedvűen, miközben az ölébe huppanok, ahonnan sajnos tényleg tovább is állok hamar, hála a kérdésének, mely egy picit se esik most jól. Ettől függetlenül megkapja rá a választ és ha már ő így kérdezget, akkor nekem is szabad, úgy érzem. Amúgy is érdekelne, hogy vajon milyen másokkal, bár sejtem a választ és nem hiszem, hogy bármin változtatni fog majd.
- Értem! Na, akkor lapozzunk is. – dőlök el kényelmesen az ágyán, majd ez után kissé féloldalasan helyezkedem, úgy, hogy az ágy előtti részt láthassam és már intek is abba az irányba.
- Na gyerünk, vetkőzz! Most már nem húzhatod tovább a dolgot. – pillantok is rá játékosan és láthatja is rajtam, hogy nem viccelek. – Ha nem teszed, én magam rángatom le rólad a cuccaidat, szóval vigyázz! – hű, hát ez aztán hatalmas fenyegetés lehet. De ha már én rajtam sincs sok minden, akkor ő rajta se legyen, ez tényleg így tisztességes… és hát nah, látni akarom a testét, most valahogy úgy érzem, hogy mindennél jobban érdekel. Talán az ital is hat, amiért most ennyire vetkőztetni akarom, de annyi baj legyen. Még nem vagyok agresszív tőle, inkább csak cuki, flörtölgetős és határozottan vágyom a másik közelségére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Szomb. 14 Dec. - 21:41

Lehet, hogy felületes vagyok, de nekem nagyon is számít, hogy hogyan nézek ki és azért általában az is, hogy a másik. Végülis valahol igényesség az, ha valaki figyel a külsejére és én szeretem az igényes embereket. Ezért is figyelek oda saját magamra, a ruháimra, a hajamra, és minden ehhez tartozóra. Nem tollászkodom irreálisan sokat, de azért adok időt magamnak reggelente arra, hogy előkészüljek.
- Oké, ez jogos, akkor tudom, hogy nem gond. - vigyorodom el. Azért a fene tudja, sok esetben nehéz ám kiigazodni a lányokon, én legalábbis eddig így tapasztaltam meg. Volt már olyan, hogy előre lebeszéltünk valamit, hogy teszem azt csak egy alkalom, vagy csak egy baráti összeröffenés, aztán meg én voltam a tapló, mert kihasználtam a másikat. Ez azért szerintem határozottan nem fair, és nem csoda, ha kissé talán óckodom, hogy mi lehet a következménye annak, amit csinálok, vagy mondok.
- Tudod megszívtam már párszor, az is lehet, hogy ma valamire igent mondasz, holnap meg megsértődsz. Nálatok lányoknál azért vannak fura dolgok. - rántom meg picit a vállam. Nem akarok általánosítani, de akkor is így gondolom és nehéz lenne ezt máshogy megfogalmazni. Remélem, hogy azért nem sértődik meg rajta, azt igazán nem akarom, de jobb, ha őszinte vagyok vele igaz? A családom már könnyebb téma, arról gond nélkül mesélek neki, de hogy vele mi van, az is érdekel, mert nem sok mindent tudok ám róla még.
- Oh. - bukik ki belőlem, és nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Hát erre mondta Lya, hogy nekem annyira kis egyszerű életem van, hogy ihaj? És hogy nem történt velem semmi rossz, miközben láthatóan sokakkal meg igen? Lehet, hogy igaza van és ezért nem is tudom kezelni azokat a helyzeteket, amikor más rossz sora merül fel. Nem hiszem, hogy túl sokat érne egy sajnálom, az nem változtat azon, hogy nehéz lehetett egyedül egy árvaházban. Viszont én szívesen megismertetem a családommal, egyáltalán nem lenne rossz és szerintem a szüleimet se zavarná, ha eljönne velünk. Simán lehet, hogy örülnének is neki, hogy valaki új is feldobja kicsit a családi pikniket.
- Nem, én ezt pont nem örököltem tőle, bár tanultam gitározni, de nem jutottam túl messze... lusta voltam bent ülni egy szobában. Már az elején le akartam játszani valami menőt. - mosolyodom el a végén, hiszen sajna így van. E téren én gyorsan akartam haladni, és nem úgy megy, hogy leülsz és máris játszod a kedvenc számod. Ahhoz meg kell tanulni az akkordokat, meg minden unalmas dolgot, kottát olvasni stb. És nekem ehhez nem volt igazán türelmem, főleg nem akkor, amikor vártak a bulik, meg a csajok, meg a haverok. A fene se akart még a suli után is bent poshadni valahol. - Jól van, tényleg gondold át, meg amúgy is sok idő van addig. - nem teszem hozzá újra, hogy a lányok szeszélyesek és addig akár még meg is utálhat, vagy mit tudom én. Jobb a békesség, meg az idő, ami majd elrendezi, hogy mi lesz még itt nyárig.
- Már úgyse tehetnél ellened semmit. - rántom meg egy mosollyal a vállam. Lesz legeltetés esélye sincs, hogy ne legyen, de azért vagyok annyira jól nevelt, hogy elforduljak és ne leskelődjek túl aktívan, amikor öltözni kezd, miután előkerítettem a ruhákat. Hamar készen is van, ami mázli, mert sokáig nem tudtam volna csak így háttal állni és csak néha hátra lesni. Szóval visszafordulok, és szépen le is huppanok újra az ágyamra, amíg ő lepakol. Persze megjegyzem azért még, hogy majd mit fognak gondolni a srácok, hiszen mégis csak itt egy csaj az én cuccaimban.
- Akkor jó, mert elég merész a fantáziájuk... ahogy nekem is. - vigyorodom el, hiszen azért lássuk be, hogy határozottan jól áll neki ez a cucc, egyrészt a combjaiból is elég sokat mutat, másrészt pedig a mellbimbók is kellemesen átütnek. Azért őszintén szólva így elég húzós lesz csak úgy dumálgatni, és nem figyelni időnként azokra az apró kis figyelemfelkeltő jelecskékre. Főleg, hogy ezek után még az ölembe is gond nélkül lehuppan. Határozottan tetszik a dolog, viszont mégis csak hamar eltűnik és inkább átül az ágyra. Azért erre kissé csalódottan húzom el a számat.
- Jól van na... nem azért mondtam én. - igyekszem egy elnézést kérő kisfiús mosollyal korrigálni a dolgon. Hát erre mondtam, hogy a lányok felettébb szeszélyesek tudnak lenni és igazán nehéz ám rajtuk kiigazodni. Nekem se megy túlságosan könnyen, ezért sikerül most is olyasmibe tenyerelnem, ami nem a legjobb ötlet, legalábbis utólag határozottan ezt sikerül leszűrni. Maradhatott volna az ölemben, örültem volna.
- Szívesen, és szívesen mennék veled iszogatni. - bólintok egy aprót, bár a lelkesedésem időnként egy picit megtörik, mert a fene se tudja, hogy mikor mit mondhatok ki, meg mit nem. Nem akarok én kifejezetten fasírtban lenni fele egy rossz mondat miatt, főleg mert nem rég hívtam el magunkkal nyárra. A visszakérdezésre viszont megint jól át kéne gondolni a választ, mert ha rosszul fogalmazok, akkor még abban is változhat a véleménye, hogy egyáltalán itt marad-e, pedig már egészen megbékéltem a ténnyel, hogy így lesz.
- Hm... nem feltétlenül csapom a szelet, úgy fogalmaznék inkább hogy nyílt vagyok másokkal, és ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. - döntöm picit oldalra a fejem. Nem megyek én rá mindenkinél, hogy teszem azt kihozzak valami komolyabbat az ismeretségből, és nem szoktam rámászni sem a csajokra, egyszerűen csak... hát a fene tudja, szeretem dumálni, meg szórakozni, hiszen fiatal vagyok és az élet majd hozza azt, amit... hozhat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Szomb. 14 Dec. - 0:37

Soha se az alapján barátkoztam bárkivel is, ahogy kinézett. Én nekem sincsenek túl extra cuccaim, pénzem sincs rá, szóval honnan lennének? Ettől függetlenül majd megoldom a dolgaimat, szóval szerzek én pénzt, ha szükséges, nem fogok aggódni ezen is.
- Gondoltam, hogy fogunk még találkozni, ha már mindketten ide járunk. – vigyorodom is el jókedvűen, majd nemsokára el is kényelmesedem a puha ágyon, és jelzem is Mike felé, hogy szívesen itt tölteném ám az estét. Azt hittem, hogy kap majd az alkalmon, de mintha hezitálna. Talán nem örül neki? Jó, hát nem erőszak, csak ötlet volt.
- Már a bálon is letapiztál, méghozzá direkt. Szóval… - adom is meg neki a választ, tehát egyértelműen nem zavarna, ha hozzáérne a hátsómhoz az este folyamán. Nem fogok rámászni, semmi ilyesmire nem gondoltam az itt alvás alatt, de nekem is jól esne egy kicsit hozzábújni valakihez és érezni a közelségét, talán egy kicsit többet is, de mindennek majd eljön az ideje. A kézimunkája viszont bizonyára tényleg nagyon jó lehet, el is tudom rögtön képzelni, hogy mennyire és ahogy hallom a célzást, én is kissé nevetni kezdek.
- Látom bizonytalan vagy, mindig ezek a talánok meg, hogy majd eldől. – vigyorgok is tovább, hiszen az itt alvásommal kapcsolatban is ilyesmi volt a véleménye. Azt hittem, hogy Mike magabiztosabb egy srác, de ezek szerint tévedtem. Nem baj, nem zavar, hogyha visszahúzódóbb, egy picikét se. Szeretném azért kicsit jobban is megismerni ezt a fiút, ezért is érdeklődöm a személyesebb dolgai iránt is, de lehet, hogy nem kellett volna. Számíthattam volna arra, hogy visszakapom a kérdést és kissé hezitálok is a féltesós dolognál.
- Igazából annyi, hogy árvaházban nőttem fel, tehát fogalmam sincs, hogy kik a szüleim. – nem fogom sajnáltatni magam ezen, remélem, hogy ő se kezdi el. Vállaim is megvonom, mintha nem számítana. Tényleg mostanság már beletörődtem a dologba, megszoktam már, hogy csakis magamra számíthatok, illetve a barátaimra, akiket most sajnos magam mögött kellett tudnom, de majd lesznek itt is, akik számára fontossá válok és ők is az én számomra. Rátérünk az utazásokra is, így pedig a Grand Kanyonra is, ahova egyszer nagyon szívesen eljutnék én is, de nem gondoltam volna arra, hogy Mike majd elhív magukkal, főleg így, hogy még nem is ismer, hiszen ma találkoztunk először.
- Én nem értek a hangszerekhez. Te is játszol valamin? – ha már az anyukája igen, akkor talán az a fiú felé is szállt valamennyire. Szexi lehet, ha egy srác tud zenélni.
- Kedves vagy, de tényleg. És okés, akkor ismét a meglátjuk elv érvényesül. – vigyorgok ismét, hiszen ez most rövid időn belül a harmadik ilyen. Tényleg vicces ez így, de egyre aranyosabbnak találom. – Jó ötletnek tűnik, de akkor kérek egy pici időt átgondolni. – tényleg nem kell majd sok, szerintem amikor legközelebb találkozunk, már hallani fogja tőlem a választ. Viszont a ruháim egyre kényelmetlenebbé kezdenek válni, így térek rá arra, hogy át szeretnék öltözni és mivel a fiú rögtön a segítségemre is siet néhány cuccával, így megköszönve veszem át azokat. Bizonyára nagyok lesznek rám, de talán nem óriásiak.
- Nyugodtan legeltesd, nem zavar. Nem vagyok túl szégyenlős, asszem. – bizonytalan tarkóvakarás, majd ez után kelek fel lassan, hogy elkezdhessem az átöltözésem. Szerencsére Mike nem pofátlan típus, így el is fordul, amikor kérem, de mivel ismerem a férfi nemet, ezért sejtem, hogy leskelődhet, éppen ezért is fordítok én is hátat neki, tehát maximum meztelen hátamat, melleim szélét és formás, tangába bújtatott hátsómat láthatja. Gyors vagyok, tehát úgy egy perc az egész, amíg öltözködöm, így amint végzek, már szólok is neki.
- Megvagyok. – pislogok rá, majd a cuccaim összehajtom, egy székre helyezem, és ez után kapom a bókokat is, na meg a végignézést is.
- És kit izgat? Nem tartozom senkinek se magyarázattal. És örülök, ha tetszek. – nézek végig magamon és hát igen, kicsit érdekes ez a szerelés, a boxer, na meg a nagyobb darab póló, aminél azért némileg látszanak mellbimbóim is. Persze nem túlságosan, de éppen eléggé ahhoz, hogy felkeltse a másik fél fantáziáját. Én is az italomhoz lépek, hogy megigyam a kis üveg maradékát, majd ez után sétálok oda a fiú elé és dobom is le magam az ölébe. Miért üljek mellé, ha itt is tök jól érzem magam? A kérdése viszont kissé furán hat, így cseppet durcissá válik pofim.
- Ez most így elég bántó feltételezés, de ha vígasztal, te vagy az első srác, akinek a cuccaiba bújtam. Volt már barátom és szűz se vagyok, de nem szokásom senkivel se rögtön lefeküdni vagy ilyesmi. Tehát próbálj meg nem megsérteni. – mászom le öléből és ülök le inkább mellé az ágyra. Hát… ez most nem kellett volna. Bár oké, lehet, hogy jogos a feltételezés, hiszen elég lazán viselkedem vele, de tényleg nem szokásom az ilyesmi, a bálon se másztam rá senki másra. Meg amúgy is mindegy nem? Nem vagyunk együtt, egyikünknek sincs senkije, szóval… végülis mi rossz van ebben?
- Amúgy finom volt a vodka, köszi. Majd egyszer viszonzom a dolgot egy meghívással valahova. – a közeli városokba úgyis el szeretnék majd néha menni és miért ne jöhetne velem Mike is, ha ráér? Persze ez ismét csak egy terv, de mindenképpen szeretném majd megadni neki ezt a fajta tartozást.
- És te amúgy minden lánnyal ilyen vagy? Csak ha te már kérdezted, akkor én is had puhatolózzak egy kicsikét. Mindenkinek csapod a szelet? – akkor már tényleg, engem is érdekelne. Hanyatt is fekszem szépen az ágyában, úgy pislogok a másik irányába. És hogy változik-e majd valami a válaszától? Most nem hiszem, max én is megtudom, hogy mire számítsak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Csüt. 12 Dec. - 11:57

- Ebben biztos vagyok, látni fogsz majd rendes ruhában is, de az a fő, hogy így is bírsz. - mert hogy ez már egyértelmű igaz? Nem jött volna fel hozzám, meg nem figyelt volna időnként felém, ha nem így lenne. Azért ez szerintem bárkinek imponálna, szóval nekem is határozottan tetszik. Bár mondjuk én azért mindig is adtam a külsőmre, akkor is ha nem tollászkodom mondjuk órákig a fürdőszobában, de azért belövök a hajam, meg rendesen kiválogatom, hogy épp mit vegyek fel. Végülis úgy az igazi az összhatás nem? Mindenesetre a célt gyorsan elérjük és szerencsére a rend sem zavarja őt feltétlenül, de ez az itt alvás. Igazából nem miatta zavar engem, csak hát alig lenne hely, meg fene tudja, hogy mennyire tolerálná a folyamatos mocorgásomat. És azért félálomban azt se nézem, hova keveredik a kezem.
- No jól van, addig még eldőlt. Ha nem zavar, hogy véletlenül letapizlak... vagy direkt... - vigyorodom el a végén, mert őszintén szólva ezek után már nem hagyhatom ki a lehetőséget. Aztán majd eldöntheti, hogy szerinte direkt volt a dolog, vagy véletlenül. Én azt mondom, hogy elsősorban amíg ébren leszek addig előbbi az esélyes, de persze egy-egy véletlen érintés sincs kizárva. Ha pedig neki nem kellemetlen a dolog, akkor nem sem ügy. Már nem is kérdés, hogy elragadom a lábát és finoman masszírozni kezdem. Tuti, hogy jól esik neki, látszik is, no meg kinek ne lenne jó egy kis kényeztetés egy ilyen csizma viselete után? Attól még hogy nagyon szexi, sejtem, hogy nem egy leányálom, főleg, ha hosszú ideig viseli.
- Talán egyszer még meg is mutatom, miket tudok még. - nevetem el magam az ügyes kezem említésekor. Tényleg nem vagyok egy gyakorlatlan gyerek, annak ellenére, hogy tuti, hogy nem volt annyi csajjal dolgom, mint mondjuk Sebastiannak. Nálunk szerintem ő viszi a pálmát, bár tuti, hogy Ethan sincs nagyon hátul a sorban, bár a fene tudja. Én mondjuk úgy, hogy inkább haverkodom és ha abba más is belefér a másik részéről, akkor nincs vele gondom, de nem szoktam én direkt erőltetni a dolgokat. Nem vagyok annyira kihasználós.
- Hm... féltesó, de nem biztos. Ne feszegessem? - nem kérdezek rá direktben, inkább úgy gondolom, hogy ez a jobb megoldás, főleg mert azért látom rajta és hallom is a hanghordozásából, hogy ez nem egy kellemes téma. Ezért inkább hagyom, ha úgy gondolja, hogy nem beszélne róla, vagy nem most. Az utazás már érdekesebbnek tűnik, bár mivel nem nagyon volt része benne ez se tuti, hogy jó téma. A fene tudja, azért csak nem tenyerelek majd olyasmibe, amitől elszáll a jó kedv.
- Nem, zenél, állati szépen játszik hegedűn, és az a hely valahogy inspirációt ad neki, meg már szinte afféle hagyománnyá vált, hogy elmegyünk minden évben. - mosolyodom el. Nem zavar, és nem is érzem, hogy unnám, mert szeretek a szüleimmel lenni, ezért aztán nagyon is kellemes az, hogy velük töltök ott pár napot, csak úgy mi hárman, kempingezünk, meg minden. Egy kicsit olyan, mintha nem kéne még felnőnöm, és lehetnék még kiskölyök, pedig azért lassan már mondjuk úgy, benne vagyok a korban és ideje lenne idővel majd megkomolyodni.
- Miért is ne? Nem hiszem, hogy megutállak, de akkor vedd úgy, hogy ez csak egy felvetés, aztán meglátjuk addig mi lesz. - újabb apró mosoly. Nekem szokásom eléggé előre tervezni, néha nem is gondolom át úgy istenigazából a dolgokat, de remélem ez neki azért nem olyan nagy baj. Szerintem tuti lenne, és hátha neki sem kényelmetlen, hogy mondjuk ismeretlenekkel van, mint a szüleim, akik amúgy tök jó fejek. - Nekik sem lenne gond, anyu nagyon laza és apu is fel tud engedni, amikor kimozdul kicsit a városból. - na persze arról nem tudok, hogy ő mennyire labilis, vagy milyen viszonyban volt a nevelőszüleivel, de hát nem is mondta, szóval nem tudok ebbe mélyebben belegondolni. Valahogy nem is feltételezem róla, hogy bárkinek ártana, talán naiv lennék? A ruha viszont nem okoz gondot, pillanatok alatt kelek fel, hogy szerezzek neki valamit, és hamarosan már át is adom, bár az tuti, hogy nem fog túl sokat takarni, nincsenek térdig érő pólóim.
- Világos, és akkor bátran legeltethetem a szemeimet? - vigyorodom még el, mert hát csúnya dolog lenne megtiltani, hogy teszem azt ne nézhessem meg a combját párszor, ha már olyan lazán lesz itt. Mondjuk az igazán szomorú, hogy pólóban a dekoltázs ugrik, de azt már nagyjából elraktároztam magamnak fejben. Nem lesz gond. A kérdésre csak bólintok, de persze egy látványos fájdalmas sóhajjal, hogy el kell fordulnom, de persze megteszem. Pedig arról volt szó, hogy ha segítek neki tanulni... fenébe, hogy most nem erről van szó, hanem csak dumálunk és iszogatunk. Azért persze időnként mégis csak hátrapillantok, de nem sok mindent lehet elkapni, mert hát elfordul. Viszont így a leskelődésemet sem látja, éljen! Megvárom, amíg kész és csak ténylegesen akkor fordulok vissza, amikor szól.
- Igazán nem rossz... a srácok tuti, hogy félre fogják érteni. - nevetem el magam, és persze, hogy látványosan végigmérem. A harisnya és minden nélkül azért szó se róla, elég formás lábai vannak. Ezt kár lenne tagadni. Én is visszahuppanok az ágyra és kortyolok párat az italomból, hogy valamivel lefoglaljam a kezem, meg ha már megbontottam az üveget, akkor amúgy se hiszem, hogy el fogom pakolni elfogyasztás nélkül.
- És mire számítsak, gyakran csinálsz ilyet? Hogy csak úgy beveszed magad egy pasi ágyába az ő cuccaiban, hogy vele aludj? - nem nem mintha ki akarnám sajátítani, de érdekel, hogy milyen a viszonya másokkal. Mindenkivel ilyen nyitott, vagy csak engem tisztel meg a jelenlétével?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Vas. 8 Dec. - 14:49

Nagyon jó volt ez az este és mivel először Mike-al ismerkedtem meg, ezért talán az se meglepő, hogy olykor felé figyeltem, hogy vajon kivel mulatja az időt, mit csinál. Titkon talán reménykedtem benne, hogy elkaphatom még egy táncra, de hát nem jött össze. Mindegy is, ezt neki nem kell tudnia, inkább csak bólintok szavaira, hogy igen, feltűnő volt ebben a jelmezben is, majd megvonom vállamat is ez után.
- Majd látlak. Nem a ruha teszi az embert. – én aztán ezt tudom, soha se voltak túl extra cuccaim, se a haverjaimnak, mégis mindig jól kijöttem velük. Akinek nincs pénze, az nem teheti meg, hogy csinosan öltözködjön, szóval én Mike-ban az embert látom elsődlegesen, akit kezdek egyre jobban csípni. A szobájához is megérkezünk nemsokára, így egy röpke körbepillantás után már helyet is foglalok az ágyán, a csizmák lekerülnek, én pedig kijelentem, hogy itt fogok aludni. Azt hittem, hogy örülni fog neki, de mintha ez nem így lenne, és már magyarázkodni is kezd.
- Nem, dehogy sértődöm meg, nem erőszak, csak egy ötlet volt. – tényleg nem haragudnék meg rá ez miatt, hülyeség lenne, én pedig nem vagyok ennyire hisztis. Ahogy viszont magyarázkodni kezd, úgy vigyorodom el szavai hallatán. – Persze, hogy értem, és szerinted zavarna, ha hozzád bújva aludnék? Mert én szerintem nem. – döntöm is meg cseppet a fejem, mivel tényleg ilyesmi állt szándékomban. Na de akkor ez majd még eldől, hogy itt maradok-e vagy sem. Nem kell engem felvilágosítani semmiről se, nem tartok egy srác érintésétől, volt már dolgom másokkal is, és bár nem kerültem túl sok fiúhoz eddig még közel, azért szűz kislány se vagyok már. Amikor Mike is az ágyra ér és elkezdi kedvesen masszírozni a talpam, nem kicsit lep meg a kedvessége és nem titkolom azt se, hogy ilyesmiben eddig még soha se volt részem. Lehet, hogy furcsa, de hát az én életem nem volt egy leányálom, de tény, hogy én is tehettem róla… most már tudom.
- Abban biztos voltam, hogy ügyes a kezed. – kacsintok is felé játékosan és egy pillanatra még a gondolattal is eljátszom, hogy vajon mit tudna kezdeni a bugyimban. De tényleg csak pillanat ez az egész, nem szeretnék én semmit se így rögtön, szóval inkább gyorsan témát váltok és róla kezdek el tudakolózni, hogy vajon milyen is az ő élete, van-e testvére, ilyesmik. Amikor a kérdés viszont visszajön, csak nemtörődöm módon vágom rá a választ.
- Nem tudom, nem hiszem, hogy lenne, de féltesó azért előfordulhat. Fogalmam sincs. – nem fejteném ám még véletlenül se ki bővebben a dolgokat, ennyit pont elégnek érzek, inkább rátérek az utazásokra. Még nem sok helyet láttam eddig a világból, de remélem, hogy ez változni fog.
- Minden évben? – esik le szinte láthatóan az állam, mert huhh, hát az király lehet, bár a jóból is talán megárt a sok. – Ihletet ad anyukádnak a hely? Talán valami író? – kérdezgetem tovább, és ez után jön a felvetés, hogy nyáron én is velük tarthatnék. Kissé zavartan kezdek el felé pislogni és még vörös tincseimet is a fülem mögé tűröm,csak hogy csináljak valamit hirtelen.
- Öhm, ez most komoly kérdés volt? Csak mert… hát még csak ma találkoztunk és nem is ismersz, simán lehet, hogy nyárig megutálsz. – ha tudná, hogy mi mindent tettem a nevelőszüleimmel is, akkor nem hiszem, hogy közel engedne a sajátjaihoz, de nem, ezt soha se fogom elárulni neki, nem tehetem. – Amúgy klassz lenne, de nem hiszem, hogy örülnének nekem a szüleid, szóval nem tudom, nagyon megleptél most ezzel. – ha figyeli arcom, akkor talán le tudja olvasni róla, hogy mennyire nagyon örülnék neki, ha velük tarthatnék, mégis, belül félek saját magamtól is. Néha tényleg labilis vagyok, nem akarnék gondokat, de… talán addig változom valamennyit, végülis, még több, mint fél év van addig. Na jó, talán tényleg témát kéne váltani, így vetem fel az átöltözés ötletét a srácnak, aki meglepő módon nem kérdez semmit, hanem már fel is kel és váltogatásba kezd. Lassan mászom le én is az ágyról, majd pillantok is felé, kíváncsian figyelve, ahogy előkerülnek végül a kívánt ruhák és amikor megkapom őket, csak mosolyogva veszem kezeimbe.
- A-a, nem a többet takarásra megyek rá, hanem a kényelemre, mert ez a mostani cucc kezd megőrjíteni. Szóval tökéletes lesz. Elfordulnál? – pislogok rá szép szemekkel, miközben egyik lábam már az ágyra is teszem, hogy leszedjem magamról ezt a neccharisnyát, és ha lent van, akkor a csizmába is hajtom, hogy meglegyen azért holnap, majd ez után pillantok Mike felé, mivel az egyberészes ruhát is le kéne kapnom az öltözködés előtt, na meg a melltartót se szándékozom magamon hagyni, abban mégse olyan jó aludni. Ha tehát elfordul, akkor hamar kapok le mindent magamról, de azért hátat fordítva neki, majd kapom fel előbb a pólót, majd utána a boxert, ha pedig nem hajlandó arra, hogy más felé nézzen, akkor se zavartatom magam, csak hátat fordítok neki, és úgy kapom le a ruhát, de előbb akkor a boxerbe bújok bele, hogy formás, tangás hátsóm ne látszódjon túl sokáig, majd jöhet a melltartó kicsatolása. Remélhetőleg az elfordulás miatt melleimből nem lát túl sokat, maximum a szélét, de amilyen gyorsan csak tudom, már magamra is kapom a felsőt is, hogy ez után a levetett ruhákat egy székre helyezzem. Hajam is megigazítom kissé, majd már vissza is csüccsenek az ágyra, mintha mindez tök természetes lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Vas. 8 Dec. - 14:17

Igen, én is úgy érzem, hogy határozottan jó volt a bál, és azt hiszem tényleg jó lesz majd azt a medencés sulit is beiktatni alkalomadtán, bár persze a lustaságom kicsit akadályoz, mert hát akármennyire is szeretek szervezni, az sok időt és energiát emészt fel, amit viszont nehezen gyűjtök össze. De lehet, hogy majd megkérem a srácokat, hogy segítsenek be, mondjuk egyikük hozza a piát, a másik a nőket, én meg mondjuk a díszítéssel foglalkozom, meg a hirdetéssel. Na persze a piát csak titokban és stb. mert a végén még az orrunkra koppintanak, hogy leitatjuk a fiatal kislányokat.
- Áh, szóval annyira feltűnő vagyok még ebben a jelmezben is? Pedig még nem is láttál sima hétköznapi viseletben. - villantok meg egy magabiztos mosolyt. Tisztában vagyok ám az adottságaimmal és ha még így is felkeltettem a figyelmét, legalábbis ezek szerint a szeme sarkából folyton észrevett, akkor aztán egy szavam se lehet, tuti, hogy bejövök neki, na de kinek nem? A szobába szépen invitálom, felkészítve, hogy ez egy fiú szoba, tehát azért akkora végletes rend nincs, de szerencsére ezt nem is várja el. Pedig akadnak lányok, akik kényesek az ilyesmire, de egy újabb jó pont felé, hogy nála ez nem áll fenn.
- No nehogy megsértődj, nem úgy értettem. Egyszerűen csak ez egy kis ágy, én meg pasi vagyok... te meg egy jó csaj... érted? - most fejtsem ki neki jobban? Eddig azért úgy tűnt, hogy elég jól levágja ezeket a dolgokat és nem kell kimondottan magyarázni mindent. Egy kis ágyon ketten, elég közel kell lenni egymáshoz és azért mégis csak pasiból vagyok, a tetejében pedig elég fiatal ahhoz, hogy eléggé be tudjak indulni sok mindentől. Nem hiszem, hogy ez olyan meglepő lenne. Arról nem is beszélve, hogy a kezem azért elkalandozhat időnként erre-arra, na nem mondom, hogy véletlenül, de ráfoghatom, hogy nem direkt. Inkább lehuppanok és afféle engesztelésképpen kapom el az egyik lábát, hogy egy kicsit segítsek ezen a csizma problémán. Akármennyire is szexi, attól még nem feltétlenül kényelmes egy ilyen magassarkú példány, ezt azért sejtem.
- Hát akkor mindent el kell kezdeni. Legalább megtapasztalhatod, hogy Miky-fiúnak milyen ügyes keze van. - vigyorodom el szélesen, és meg nem állok ám. Finoman, néhol erősebben, tényleg gyakorlottan masszírozgatom a talpát, hogy elfelejthesse a lába azt a kényelmetlen cipőt. Az persze feltűnik ám, hogy a szoknyája kicsit feljebb kalandozik, amikor megfordul, de nem nézem meg olyan feltűnően, hogy e miatt meg kelljen igazítania. Csak visszafogottan, mert azért ennyi mondhatni jár a kellemes kis masszázsért.
- Igen, nem panaszkodhatom, jó kis családom van, de testvérem nincs, mindig is egyke voltam. Hát neked? - én mesélek itt magamról, de róla még nem sok mindent tudok, hogy van-e családja, és hogy milyenek. Mármint a legtöbb embernek van azért családja, bár akadnak ám kivételek is ezzel is tisztában vagyok. De inkább kérdezek valami érdekesebbet is, mert hát én elég sok felé jártam és kíváncsi vagyok, hogy az, akinek ilyesmi nem adatott esetleg meg, mit nézne meg szívesen.
- A Grand Kanyonhoz mi minden évben elmegyünk, anyának sok ihletet ad az a hely. Eljöhetnél velünk nyáron. - vetem fel az ötletet. Bár ez még soká van, és hát lehet hogy nem is akar ilyesmire vállalkozni, megismerni a szüleimet, meg addig még rengeteg minden történhet, akár össze is balhézhatunk... de attól még kicsúszott a számon ez a röpke kis felvetés, mert hát miért is ne? Majd ráérünk akkor bővebben megbeszélni, de azért gondolkodni lehet rajta. A kérdése hallatán viszont a lábát szépen lepakolom magamról és fel is állok. Az fel sem tűnik, hogy az egészet inkább témaváltás miatt hozza fel. Mindenesetre a szekrényemhez lépdelek és a kis kupiból sikerül előtúrni végül egy sima kék és egy egyszerű csíkos boxert. Azért szó se róla... még egy lány nem volt soha a cuccaimban. Mondhatnánk, hogy egy fura, ha egyszer csajozós típus vagyok, de mivel nem szoktak hozzám lányok feljárni, hiszen a szüleimnél lakom... laktam... na szóval érthető így remélem.
- Remélem megfelel és nem túl nagy. Vagy az a lényeg? Akkor többet takar? - na arra kíváncsi lennék mondjuk, hogy ha most bejönne valaki, akkor mennyire értené félre a helyzetet, hogy a hölgyemény az én cuccaimban feszít, és főleg ilyen kis lazán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Szomb. 7 Dec. - 16:57

Jól éreztem magam ezen a bálon, egy pillanatra se bántam meg, hogy eljöttem, csak ezt a ruhát, ami kissé túl sokat mutat belőlem, na meg ez a csizma se túl kényelmes. Nem az a jól megszokott, kényelmes cipő van most rajtam vagy a bakancsom, amit megszoktam, de hát néha ilyennek is kell lennie. A bál viszont véget ért, mi pedig a megbeszéltek szerint indulunk fel Mike-al a szobájába és az út során is természetesen beszélgetünk, méghozzá a mai estéről, ez jelenleg az, ami még mindkettőnket foglalkoztatja.
- Nem tudom, hogy kinek jöttem be az este rajtad kívül és jelenleg nem is érdekel. – vonom meg a vállaimat, mivel tényleg ez az igazság. Mike-ra se úgy nézek, mint potenciális párra, nincs kedvem lekötni magam, tényleg csak barátkozni szeretnék, aztán max ha több is lesz, az majd úgyis kiderül. Most kerültem még szinte csak ide, hogy akarhatnék máris mindent?
- Amúgy nem figyeltelek folyamatosan, de nem lehetett nem észrevenni. – kacsintok rá, így növelve egy kissé még az egoját, mivel bizonyára jól esnek neki szavaim. Na tessék, tudok ám én nagyon kedves lenni, bár vele eddig is végig az voltam. A szobához is nemsokára odaérünk, majd előre fel leszek készítve a bent lévő kupira, ami engem nem zavar, ezt pedig hamarosan közlöm is a másikkal, hogy ne aggódjon már feleslegesen.
- Meglehet, de én nem. – vonom meg vállaimat, mert nekem aztán tényleg mindegy, azok után, amilyen körülményekben éltem, például amikor nem mentem haza és az utcán csöveztem, vagy az utolsó évben, az árvaházban. Ledobom magam most már az ágyra, elég volt az ácsorgásból és ha már itt maradunk, akkor kényelmesen le is veszem a csizmáimat. Szívem szerint az összes ruhámtól megszabadulnék, de nincs most nálam olyan, amire átvehetném, tehát egyelőre ezt még hanyagolom. A kijelentésem viszont láthatóan meglepettséget szül Mike-nál és úgy érzékelem, hogy nem örül annak, amit mondok, tehát az itt alvásnak.
- Látom, hogy nem akarod, hogy itt maradjak, akkor viszont lelépek. Nekem mindegy végülis, nem erőszak. – jelentem is ki, még mielőtt félreérti. Nem óhajtottam én rögtön egy perc nyugtot se hagyni neki, de szerintem egy közös alvás klassz lehet, nem volt még túl sűrűn részem benne, de hát akkor ezek szerint most se lesz. Na sebaj, majd máskor, mással. Az italok idő közben megérkeznek, én pedig természetesen fogadom azt, hogy Mike is az ágyra ül le, így koccannak össze az üvegek, majd már iszom is néhány kortyot a vodkából. Erős, valszeg ütni is fog, de kit érdekel? Ahogy viszont elkapja lábamat, úgy nézek rá meglepetten, hogy mit akar most és amikor a kedves gesztus elkezdődik, halkan fel is sóhajtok.
- Uhh, ilyesmiben se volt még részem. Elkényeztetsz. – mosolyodom el most már visszafogottabban, mivel erre tényleg nem számítottam. Ahogy lassan nyomkodni kezdi lábamat, úgy járja át testemet ez a kellemes érzés, szinte mindenre kihat, tehát az én poharam is lekerül az éjjeli szekrényre, majd ez után fekszem el hanyatt és fel se tűnik, hogy a lábam megemelése miatt talán kissé több része látszik lábaimnak, mint kellene.
- Szóval a te szüleid szeretnek Téged és szívesen kényeztetnek is. Van testvéred? – kérdezek bele idő közben, majd ez után mesél az utazásokról is, amit kicsit irígykedve hallgatok. Hát… ez nem semmi, tényleg jó élete lehetett, talán ha nekem is kedvesek lennének a szüleim és számítanék nekik valamit, jobb ember lehetnék.
- Hogy hova mennék el hirtelen? Hát tudod, nekem soha se volt lehetőségem sehová se utazni, szóval… mindig itt éltem a közelben és nem jártam szinte sehol se. Nagyjából bárminek örülnék. Nem tudok túl sokat a világról, de ettől függetlenül megnéznék pár szép helyet, mint a Grand Kanyont vagy a vízeséseket… tényleg sok minden jó lenne. Az olyan helyekről meg, mint például Egyiptom, hát… álmodni se merek. – nézek fel lassan a plafon felé, miközben lelki szemeim előtt megjelennek ezeknek a helyeknek a képei. Képeket már láttam róluk, de többet sajnos eddig még nem. Vajon valaha ez változni fog? Mindenesetre kényelmetlen most nekem ez így, tehát lassan felülök és a fiú felé tekintek.
- Figyi, nem adnál kölcsön egy boxert és egy pólót? Kényelmetlen már ez a ruha és szívesen átöltöznék, ha nem bánod. – pislogok is rá aprókat és teljesen komolyan gondolom ám a kérdésemet. Szeretnék átöltözni és ha már itt vagyok, akkor belebújni a srác cuccaiba, az tök jó lehet. Az pedig már csak mellékes, hogy remekül tudok témát is váltani, és talán nem tűnik majd fel neki, hogy mennyire nem akarom azt, hogy folytassuk az előbb megkezdett beszélgetést. Bár érdekelne Mike élete, de talán még én se készültem fel rá igazán, hogy magamról is beszéljek, mert ha már ő mesél, akkor egyértelműen nekem is kellene.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Kedd 3 Dec. - 20:55

Azért nem figyeltem ám minden lépését és végülis simán meg volt rá az esély, hogy esetleg mondjuk lelépjen, mert talál nálam jobbat. Persze erre pici az esély, mert nálam jobb nem nagyon van, vagy csak igazán elvétve, és azt sem ismerném csak úgy be, de mégis csak meglátom végül közeledni és persze, hogy széles mosolyra húzódik a szám, amikor válaszol.
- Oh, hát nem voltam ám benne teljesen biztos, mondjuk, hogy úgy 90 %-ban. - vigyorodom el végül és nyújtom is a karomat, hogy belém karolhasson. Egészen kis lovagias vagyok, egy árva szava sem lehet, hogy nem igyekszem tökéletes úriember szerepét magamra ölteni. Azért persze ne menjünk fel némán az emeletre, szóval meg is szólalok, néhány apróbb kérdéssel, amikor haladunk végig a folyosón, majd fel a lépcsőn. Szerencsére nem kell sokat menni, de amúgy is jó a társaság, szóval hamar el fog repülni az idő, ebben biztos vagyok.
- Persze, végülis teljesen igazad van, de attól még hódolókat találhattál. - mert hát a második kérdésemre nem válaszolt, és vehetem ám úgy, hogy azért, mert nem akarja elmondani a tény, hogy igen így van, talált valami tuti pasast, aki mellél nehezen szakadt el. - Hát így figyeltél rám? De jól sejted, az egomat mindig lehet hova növelni. - nevetem el magam, hiszen azért mégis csak heccelem egy kicsit. Ha tudja, hogy lányokkal voltam, akkor mégis csak esélyes, hogy időnként utánam nézett, ami már alapból is legyezgeti a hiúságomat, szóval nagyon is tetszik a mostani helyzet. Amikor elérjük a célt szépen be is tessékelem, de azért felhívom a figyelmét, hogy ne számítson semmi durvára. Azért mégis csak egy fiú szobáról van szó, ahol elég szép nagy rendetlenség tud lenni, mint ahogy most sem kifejezetten a rend uralja a terepet.
- Akkor megnyugodtam, a lányok állítólag hárklisabbak a rendre. - eresztek meg egy apró mosolyt, aztán intek is az ágyam felé, hogy nyugodtan elülhet ám oda, mert hely bőven van, ott nincs kupi és tuti nem fogunk itt ácsorogni egész este. Határozottan tetszik, ahogy lekerül a csizma, mégha csak kényelmi szempontból is történik meg. Leplezetlenül pillantok rá, ahogy a rövidke szoknyában igyekszek elhelyezkedni az ágyamon, hogy lehetőleg ne látsszon ki semmi, aminek nem kéne.
- Itt is alszol? Hát pedig én eléggé el szoktam ám nyúlni, szóval az éjszakai mocorgásaimért nem vállalok felelősséget. - villantok egy kisfiús mosolyt. Ez egy egyszemélyes ágy, plusz hely meg nincs, azért egész éjszakára a srácokat sem zárhatom ám ki, szóval ha itt akar aludni, akkor azt csak velem teheti, és hát annyira már ismerhet, hogy tánc közben is elkalandozott a kezem, éjszaka pedig bőven foghatom akár arra is, hogy egészen véletlen volt, mert álmodtam. Hamarosan viszont dobom neki az üveget, aztán szépen lehuppanok az ágyra a lábához, mert elég szépen elfoglalta a helyet, és nem fogok egy kényelmetlen széken kuporogni a saját szobámban.
- Egészségedre! - villantok egy mosolyt, de pár korty után le is teszem az üveget az egyik polcra, aztán gondolkodás nélkül a lába után nyúlok. Azért került le az a csizma, mert tuti fáj a lába, ezen pedig segíthetek. Majd szól, ha valami nem tetszik neki, addig pedig egy talpmasszázs igazán belefér. Csak nem fog ellenkezni a kényeztetés ellen.
- Magamról? Épp nem rég világított rá valaki, hogy kész unalom lehetett az életem, mert hát nem sok gond és veszély volt eddig benne. És tényleg nem, egyszerű élet, egyszerű események. Elég sokat utaztam a szüleimmel, de ez jó, mert világot láthattam, bár van még pár hely, ahová szívesen eljutnék. Te hova mennél el, ha most hirtelen lehetőséged lenne egyetlen helyre elutazni? - passzolom vissza a kérdést. Nem adtam részletes választ első körben, de pótolhatom még ezt, meg hát nyugodtan bele is kérdezhet, végülis a dumálgatásnak ez a lényege igaz? Addig pedig kényelmesen elnyúlva élvezheti az általam nyújtott kényelmi szolgáltatásokat is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dulce María
Hozzászólások száma : 64
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Vas. 1 Dec. - 21:38

Elég jó volt ez a nap, úgy érzem, hogy sikerült jó pár embert megismernem és Eric-nél is elértem azt, amit szerettem volna. Kissé furcsának tartom azt a férfit, azok a célzások és jövőbeli tervek, nem nagyon tudom hova rakni, de talán nem is most kéne ezzel foglalkoznom. Ráérek majd még később is ezen agyalni, inkább Mike felé indulok, aki jól láthatóan már vár rám az ajtóban. Örülök, hogy nem lépett le mással és megvárt, így végül mosolyogva libbenek is oda hozzá, szépen fel is nézve helyes pofijára.
- Jaja, ki. És ne hazudj, nagyon jól tudtad, hogy jövök. – kacsintok rá játékosan, majd kezébe is karolok, ezzel egyezve bele, hogy akkor felőlem indulhatunk is. Már nincsenek itt túl sokan, tényleg ideje lelépnünk és hogy mivel töltjük majd el az időnket a szobájában, az egyelőre még számomra is rejtély. Nem tervezek, a fő az, hogy jól érezzük mind a ketten magunkat és addig tart majd az éjszaka, ameddig csak szeretnénk.
- A barátság nálam egy olyan dolog, ami nem egy találkozó alkalmával alakul ki, tehát inkább ismerőst mondanék. – pillantok felé, mindenféle rossz szó nélkül, majd ez után már azért én is kíváncsiskodom tőle. – És te? Láttam jó pár lány társaságában voltál, gondolom ez jót tett az egodnak. – kíváncsiskodom is cseppet, miközben azért nem állunk meg, így én is lassan szedem lábaimat felfelé a lépcsőkön, bár ez a magassarkú már kezd fájdalmat okozni. Jó lesz majd levenni. És igen… végre megvan a szoba is, ahova már be is sétálok, szépen előre menve, ha már ilyen udvarias valaki és ahogy beérek, már körbe is nézek. Egy pillanatra se zavar, hogy nincs túl nagy rend, nálam se szokott az lenni, inkább csak otthonosan nézelődöm, próbálva rájönni arra, hogy melyik is lehet a srác ágya.
- Nem voltam még fiúk szobájában, szóval nem tudom, hogy milyennek kell lennie, de azt elárulhatom, hogy nálam se szokott minden a helyén lenni. – és mivel pont az ágyát kerestem, így nemsokára már le is dobom magam rá, hogy ez után előre hajolva elkezdhessem kicipzározni a csizmákat, hogy néhány másodperc múlva azok nyugodtan dőljenek el az ágy előtt, én pedig lábaimat már fel is húzhatom kissé. Ahj, rohadt vékony ez a kis szoknyácska, de a bugyimat azért még nem látja a fiú.
- Na ná, hogy megfelel az ágyad, ez így kényelmes. – és végül már el is fekszem rajta, mint aki tényleg teljesen otthon is érzi magát. – Remélem tudod, hogy itt alszom. – pislogok rá érdeklődve, majd ha megkapom az egyik üveget, akkor már fel is könyökölök, hogy inni azért azt tudjak nyugodtan.
- Akkor hát egs, Mike. – koccannak össze az üvegcsék, én pedig már ki is nyitom azt, hogy ez után ráhúzhassak néhány nagyobb kortyra. Huhh, így narancs nélkül nem gyenge, de hát nem gond ez, ezért jöttünk.
- Na és mesélsz nekem magadról? Még szinte semmit se tudok rólad és érdekelne ám. – egy gyors fejmozdítással hátradobom vörös üstökömet és zöld szemeimet most már le se veszem a másikról. Rábízom, hogy mit mond, amit csak szeretne, a lényeg az, hogy ténylegesen megismerhessem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Dean Geyer
Hozzászólások száma : 171
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   Szomb. 30 Nov. - 20:44

Azt hiszem jó bált zártam, legalábbis mindenképpen pozitívan értékelem az estét. Egyrészt sikerült megismerni Lisát, ami azért nagyon is pozitívum, arról a remek kis táncról nem is beszélve, amit le sikerült nyomni vele. Ezen kívül még a Lyával való beszélgetés is elfogadhatónak mondható és persze szó se róla azon kívül, hogy kissé kiakasztottam az elején Amy-t, mégis csak megnyílt nekem, ami mindenképpen előrelépés a kapcsolatunkban, barátságunkban, vagy minkben. Azért persze még sikerült egy-két emberrel trécselni kicsit, a srácokat is elkaptam azért pár szóra, mert hát az azért alap, ha egyszer nem akarom, hogy túl hamar betoppanjanak majd ide az este folyamán. És végül, amikor már kezdett minden elcsendesedni az ajtóban vártam be Lisát, ahogy megbeszéltük. Reméltem nagyon is, hogy a vöröske se felejtette el, amit megdumáltunk, mert az igazán kellemetlenül érintett volna, de szerencsére ilyesmiről szó sem volt. Természetesen azonnal megjelenik az arcomon a mosoly, amikor meglátom közeledni a már kissé megfogyatkozott tömeg sorai között. Azért már jó néhányan leléptek, mégis csak későre jár.
- No kitomboltad magad? Már azt hittem nem is jössz! - persze csak eltúlzom a dolgot, szó sincs róla, hogy esetleg már olyan régen várnék, talán ha pár perce léptem csak az ajtóhoz, de azért egy kicsit igazán túljátszhatom ugye? No persze, ha időnként erre nézett, akkor tudni fogja, hogy nem állok itt már fél órája, vagy ilyesmi, és akkor hamar lebukom, de na, ez hol érdekel? Végül aztán a karomat nyújtom neki szépen, és megvárom amíg belém karom.
- No jól érezted magad? Szereztél pár új barátot, hódolót? - nem figyeltem, hogy merre járt, azért nem vagyok az a típus, aki az első tánc után le se veszi a szemét valakitől, mert az illető annyira megbabonázza, meg így legalább van miről dumálni. Ki tudja, hogy milyen érdekes alakokkal találkozott? Ha szépen összerakjuk az infoinkat, akkor legalább nekem kevesebb emberrel kell dumálnom, sőt ha valaki nehezebb eset, akkor eleve nekem már nem kell rámozdulnom, és elkerülhetem a felesleges időpazarlást is. Mindenesetre, amennyiben belém karol el is indulok vele felfelé. Arról volt szó, hogy még iszogatunk egy kicsit és eszem ágában sem lenne ezt kihagyni. Amúgy is biztosan találunk még témát, amiről lehet dumálni, no meg ezt a tanulást is megbeszélhetjük, miből van lemaradva, vagy mit tudom én. Feltaláljuk magunkat, ebben biztos vagyok.

A szobához érve szépen belököm előtte az ajtót, és előre is engedem annak rendje és módja szerint. Végülis mégis csak így illik igaz? No meg hát na, azért mégis csak jól megnézhetem magamnak a hátsóját gond nélkül, amiért még csak nem is szólhat rám, mint ahogy a tánc alatti mellbámulás miatt tette. Aztán behúzom szépen magunk mögött a bejáratot, és körbemutatok.
- Ez lenne, de remélem sejtetted, hogy fiú szobáról van szó, tehát... azért annyira durva rend nincs. Szerezzek széket, vagy jó az ágyam? - pillantok rá, és persze az ágyam felé intik az állammal, hogy egyértelmű legyen a dolog. Aztán szépen a kis rejtekszekrényhez lépdelek, ahonnan hamarosan elő is kerül két hasonló kis vodkás üveg, mint amit már lent is láthatott. Az egyiket már adom is neki, miután lehuppanok az ágyra, mellé, ha oda ült, ha nem, akkor azért előbb persze kerítek egy széket is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Vis maior szoba   

Vissza az elejére Go down
 
Vis maior szoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Elsõ emelet :: Fiúk hálószobái-