we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Yesterday at 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Csüt. 23 Nov. - 7:47

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Alysa Tate
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Csatlakozás az X-ekhez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Csüt. 11 Aug. - 19:51



Dick & Jean
Nehéz rajta kiigazodni, amikor már úgy gondolnám, hogy azért van benne valami kis pozitívum elbizonytalanít, hiszen segíteni akar itt, de közben a kemény stílus most sem marad el, pedig én nem akarom letörni a lelkesedését. Nem, egy pillanatra se merül fel bennem, hogy ilyesmi tegyek, csak még én sem tudom, hogy ez megoldható-e egyáltalán. Van gondnokunk és az ő munkáját se lehet csak úgy elvenni, mintha nem lenne értékes, hogy Dick jobban érezze magát. Viszont jó lenne, ha egy kicsit értékesebbnek érezné magát itt, ami persze nehezen lesz megoldható, de talán csak kell neki pár nap, amíg beilleszkedik, legalábbis nagyon remélem. Az iskola azért van, hogy akik nem találják a helyüket, itt beilleszkedhessenek, remélhetőleg ez neki is menni fog majd.
- Jól van Dick, beszélek a professzorral, nem tudom, hogy a gondnok mennyire elfoglalt, a különböző területeket fel is oszthatjátok. - úgy talán jobban tetszene neki, ha nem valamiféle segéd lenne,a ki megcsinálja a feladatot, amit kiadnak neki, hanem külön feladatai lennének. Ezen kívül nekem se nagyon van jobb ötletem, úgyhogy ebbe hátha bele megy. Közben viszont kis akadályba sikerül ütközni, amikor Sophie nekimegy szegény srácnak. Az a mázli, hogy végül nem lesz belőle gond és ezen legalább nem háborodik fel, azért ennek örülök, sőt újra nő a szememben, nem is kicsit, hogy ilyen kedvesen kezeli a kislányt. Persze nem lep meg, hogy utána egy pillanat múlva visszaváltozik azzá, aki eddig is volt, morgóssá és nem túl beszédessé, úgyhogy én is szótlanul indulok utána, csak amikor elérünk a leendő szobájáig akkor állok meg, hogy a kulcslyukba csúsztassam a kulcsot, de csak belököm előtte az ajtót és belebegtetem a holmiját, beljebb nem megyek.
- Kedves voltál Sophiaval, örültem neki, szerintem ő máris megkedvelt, de nem akarlak tovább zavarni, nyugodtan pakolj ki és ha bármi kérdésed van megtalálsz egy emelettel lejjebb. Ha erősen rám gondolsz, talán még érzékelem is. Remélem jól fogod magad érezni itt Dick! - azért kap még egy mosolyt mielőtt távozóra fognám. Gondolom nem előttem akar kipakolni, maximum ha valami miatt tartóztatni akar, vagy esetleg kérdés merül fel most még benne, akkor természetesen maradok és szívesen válaszolok neki.

//Nos hát köszönöm szépen a játékot, szuper volt és örülünk az érkezésednek nagyon! Smile Ha kérdés van természetesen Jean még marad szívesen és ha gondolod kezdhetünk majd másik játékot akár játéktéren pár nap múlva. Smile//

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Kedd 9 Aug. - 22:28

Kissé feszült lehetett Jean legalábbis a hangjából erre következtettem mikor azt mondta, hogy már van egy gondnoka az iskolának. Erre mosolyognom kellett, ami inkább volt gunyoros, mint vidám. Tisztában voltam vele, hogy örül, hogy akadt valami, amivel el tudom magam foglalni és nem másokkal kötegszem. Legfeljebb bálok segíteni a karbantartónak, mint egy ügyes kis inas. Azonban én sohasem kedveltem a másod hegedűs szerepet viszont ismertem a gondnokokat. Nem is olyan régen nem azért segítettem, mert az volt a dolgom, hanem azért mert megkértek rá. Voltak nekik saját gondnokuk ám azok vagy túl elfoglaltak voltak vagy pedig lusták. Ráadásul nem csak egyetlen épületben segítettem be, hanem vagy egy tucatba. Egy három gyerekes anyukánál nem működött a mosogató? Egy magányos özvegyasszonynak megint zárlatos lett a lámpája? Legelőször az én Tom barátom ajánlott nekik később viszont már annyira elterjedt a hírem, hogy személyesen engem kerestek fel utána pedig annyit fizettek amennyire a munkámat értékelték. Igaz nem ez volt a tanult mesterségem, viszont ahogyan a mondás is tartja gyakorlat teszi a mestert.
- Nem vagyok segéd. Ha szükséged van egy villanyszerelőre, lakatosra, asztalosra vagy akármire tudod, hol találsz meg.
Ezzel részemről lezártnak tekintettem az üzleti részt és már csak arra vágytam, hogy elfoglalhassam a szobámat. Sajnálatos módon közbe jött egy újabb incidens és ezúttal egy fiatal leányzó bizonyos Sophie rohant belém. Nem akartam megrémiszteni mogorva ábrázatommal mégsem voltam szörnyeteg ezért mosolyogtam mikor fölsegítettem a földről. Nem szoktam gyakran mosolyogni, nem azért mert egy pokróc voltam pusztán ilyen volt a természetem. Úgy véltem, ha valakinek nem tetszik a modorom, vagy ahogyan nézek, az ne nézzen rám vagy kerüljön el, de nagy ívben. Végül is nem azért mentem oda, hogy jó pofizzak hanem, hogy a segítségüket kérjem. Amint elment visszaváltoztam azzá a vén morgós medvévé, akivel Jean összefutott a bejárati ajtóban. Jean közölte velem, hogy nemsokára megérkezünk ezért meg akartam köszönni, hogy cipeli a holmimat és csak akkor vettem észre, hogy a levegőben lebeg a doboz. Halottam már ilyesmiről a cirkuszban ám az legtöbbször egyszerű trükk volt és szemfényvesztés ez viszont valódi. Pár pillanatig figyeltem majd rántottam egyet a vállamon és mentem tovább hisz az elmúlt pár percben láttam ennél jóval elképesztőbb dolgot egy kis levitáció már meg se kottyant nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Kedd 9 Aug. - 19:37



Dick & Jean
Azt hiszem mondhatom, hogy a nehézségek ellenére végül csak sikerült a helyzetből a legtöbbet kihozni. Igen, lehetne ennél is rosszabb, egymásnak eshettek volna a srácok, vagy Leah Dicknek... vagy tudom is én, de szerencsére végül nem történt meg egyik sem, és a kis acsarkodás ellenére most elindulhatunk felfelé a szobájába és így már remélhetőleg tényleg minden rendben lesz. Holnap pedig, amikor mindenki tiszta fejjel kel fel, majd megmutatom neki a sulit is, hogy hol tud kajálni, hol érdemes pihennie, merre van a könyvtár és persze milyen órák vannak, amikre érdemes bemennie, hogyan tudja fejleszteni a képességét. E helyett viszont elakadunk, azaz főleg ő, én csak értetlenül nézek utána, amikor megáll a képnél és elkezdi leszedni a falról.
- Tudod van egy Gondnok is úgy tudom, de... beszélhetek a professzorral, ha ezt szeretnéd. Biztosan megoldható, hogy besegíts te is, ha már megy. - és akkor talán hasznosnak is érzi magát, mert egyértelműen úgy érzékelem, hogy ennek hatására mintha még az eddigi zaklatottabb kedélyállapota is enyhült volna. Ehhez nem kell belemásznom a fejébe sem, az érzelmi rezgéseket sok esetben e nélkül is érzékelem, főleg akkor, ha azok nagyon erőteljesek. Pár perce még az előcsarnokban szinte csak úgy cikáztak a negatív érzelmek, de hál' istennek most megint nyugalom van.
- Persze, ha gondolod szerezhetünk tőle eszközöket is, Hank biztosan szívesen ad kölcsön bármit, neki rengeteg holmija van, ami hasznos lehet. - azért örülök neki, hogy talál valamit, ami leköti, ezért is mosolyodom el. A cuccaiért nem megyek vissza, egyszerűen csak magunk után lebegtetem őket. Nem felvágni akarok én ezzel, ez már nálam teljesen megszokott dolog, ha már itt a telekinézis, hát miért ne használjam fel? Sokáig így se jutunk, már épp mondanám, hogy csak egy lépcsőforduló, amikor nagy elánnal a folyosóról vágódik ki egy számomra már ismerős arc, a kis Sophie. Kedves kislány, de tény és való, hogy általában úgy viselkedik, mint valami szélvész. Nem csoda, az esze sokkal gyorsabban pörög, mint másoknak, e miatt valahogy nála minden sokkal... hirtelenebb. És most először Dickből is látok egy szeletkét, ami azt mutatja, hogy nagyon is van neki kedves oldala is, tehát van itt helye, ahogyan a professzor jól gondolta, de ő mikor téved egyáltalán? Akaratlanul is mosolyogva nézem a jelentet, ahogyan megsimogatja a feje búbját. Egész másképp viselkedik vele, mint Leahval, bár vele se volt undok az elején, csak hát Leah... olyan, amilyen.
- Jól vagy Sophie? Ő itt Dick... Dick, ő pedig Sophie. Dick most érkezett hozzánk, még be kell illeszkednie, de úgy érzem, hogy nem lesz gond. - a leányzó is lelkesen bólogat, én pedig itt újra Dickre pillantok mosolyogva. Igen, ez az egyetlen jelent bőven meggyőzött róla, hogy minden rendben lesz, és talán nem kell neki túl sok idő sem, hogy kezelni tudja az új élethelyzetet. - Már nincs sok, a következő lépcsőforduló. - ha nem akar Sophieval beszélni, akkor akár indulhatunk is. Jó eséllyel úgyis lát majd még érdekességeket, itt nem nehéz. A szobákból kireppenő tárgyak, szimpla kicsapó tűz, vagy ajtónyitás helyett az ajtón átsétáló diákok... remélhetőleg majd hamar hozzászokik.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Hétf. 8 Aug. - 21:52

Tisztában voltam vele, hogy Jean-nek nem igazán tetszett az én problémamegoldó módszerem talán igaza volt azonban jó párszor az ököl sokkal jobb bevált mind a kedves szavak. Meglehet, hogy rászorultam a segítségükre azonban nem voltam hajlandó fülemet farkamat behúzva meghunyászkodni egyetlen bentlakó előtt sem. Én se akartam bántani azt a kutyát és nagyon reméltem, hogy nem fog megismétlődni az incidens. Így legalább megtanulhatta, hogy velem nem tanácsos vacakolni vagy pedig nagyon csúnyán megbánja. A párocska szemöldökráncolás mellett elvitték a blökit és így egy kicsit enyhült a levegőben terjedő feszültség szó szerint. Utánuk az alakváltó lány is elment valami dolga akadt vagy ilyesmi tulajdon képen nem is bántam, mert már kezdett az idegeimre menni. Jean bizonyára tanárnőnek készült ugyanis ugyanazt a kisugárzást éreztem felőle, mint a tanáraim felől, mint mikor rossz fát tettem a tűzre. Rendszer igyekeztek toleránsak, és megértőek lenni és mindig elmondták, hogy náluk ez a viselkedés nem járja és felsorolták az iskolaszabályzat oda vonatkozó részét. Meg voltam róla győződve, hogy ő is ugyanezt foglya tenni és többé-kevésbé igazam is lett ám semmi kedvem nem volt végighallgatni ezért elindultam a lépcső felé. Elsősorban azért tettem, mert tisztában voltam vele mit fog mondani ugyanis mindenhol ugyanazok a szabályok. Tilos a tanulók közötti erőszakos incidens, a káromkodás, a szeszes italfogyasztás, a dohányzás, ami mellesleg káros az egészségre, vagyis ők ezt állítják. Én voltam a tökéletes ellenpélda ugyanis akár egy kocsi kipufogójába is beleszippanthattam volna akkor sem lett volna semmi bajom. Nem azt mondtam, hogy jó példa csak példa. Nem voltam hajlandó engedni az elveimből, legfeljebb ha nem tetszek, neki kidobnak remélhetőleg és nem sütnek meg akár egy finom steak-et. A másik ok, amiért faképnél hagytam éppen a mondókája közepén az, hogy valami felkeltette az érdeklődésemet. A lépcső közepénél a falon találtam egy képet, ami szinte már gyanúsan ferdén állt a helyén. Alaposan szemügyre vettem és rögtön rájöttem a szög szinte teljesen kijött fából mondhatni már csak a szentlélek tartotta ott fönn. Megfogtam és nagyon óvatosan levetem a falról majd hátulról is megvizsgáltam. Nem tűnt vészesnek egy kis szaszerolással meg tudtam volna oldani, de ahhoz szerszámokra volt szükségem.
- Helyre hozom. És mindent a kastélyban addig, míg itt lakom.  Mondhatjuk úgy eddig ebből tartottam fen magam.
Nem akartam többet mondani úgy gondoltam nem szorulok rá reklámra. Szinte mindenhez értettem a vízvezetékektől kezdve a villanyszerelésig. Úgy gondoltam, ha hajlandóak megtűrni engem maguk között valamivel meg kell hálálnom és mi lehetne, jobb annál mintsem helyrehozzam a kisebb nagyobb hibákat. Hirtelen eszembe jutott, hogy a holmimat a lépcső aljában hagytam azonban a kép mérete miatt nem vihettem magammal egyszerre mind a kettőt.
- Nem szokásom, de megtennéd, hogy hozod utánam?- kérdeztem Jean-től.
Mindent magam szoktam megoldani és soha sem szerettem másokat utasítgatni nem olyan fajta ember voltam.
- Amint tudom, rendbe hozom. Kell hozzá pár apróság, de ez ráér, inkább folytassuk utunkat.
Óvatosan fogtam nehogy a végén még én törjem össze, ami tényleg rossz bemutatkozó lett volna. Választási lehetőséget nem is hagyva neki határozottan kijelentettem, hogy ezentúl én ügyelek a birtok mondhatni egészségére.

Mikor mendegéltünk kicsit elbambulhattam ugyanis csak arra lettem figyelmes, hogy ismételtem valami nekem csapódott egész pontosan a hátamnak majd tompa puffanással ért földet. A képnek szerencsére nem lett semmi baja a ball hónom alá dugtam és mindkét kezemmel stabilan tartottam. Először ara gondoltam, hogy az-az alakváltó tért vissza ugyanis első találkozásunkkor is belém rohant ám nem ő volt az. Lassan hátranéztem és egy fiatal körülbelül tizenéves kislányt találtam magam mögött. Arcán látszódott, hogy kissé meg van szeppenve, bizonyára azért mert még idegen voltam a számára. Azt sem nevezhettem enyhítő körülménynek, hogy úgy tornyosultam fölötte akár egy hegy. Pár pillanat néztem le rá bamba mélabús szemekkel majd a hatalmas kezemmel lassan felé nyúltam és végül megérintettem a fejét.
- Nem ütötted meg magad?- mondtam mosolyogva majd kissé megsimogattam a feje búbját majd a kezemet odatartottam felé azzal a céllal, hogy felsegítem.
~Itt mindenütt csinos lányok rohannak az emberbe.~ gondoltam magamba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Hétf. 8 Aug. - 14:43



Leah, Dick & Jean
Talán a teljes káoszt lassan sikerül felszámolni, legalábbis kezd legalább a remény megjelenni, hogy eljutunk a leendő szobájáig és talán közben már nem futunk bele senkibe sem, aki netán rosszul reagál a parfümökre, netán egyenesen Dickre. Annyi biztos, hogy egy újabb kissé nehéz eset került be a birtokra, bár volt már belőlük elég sok, hiszen ott van Alex, aki az idők során a legjobb barátom lett és ő se volt a legelején azért valami egyszerű eset. Hanket is sokan mogorvának tartják, de én azért szoktam együtt dolgozni vele, nem is ritkán, úgyhogy általában tudom kezelni a nehezebb eseteket, még ha nem is mindig és nem könnyen, de remélhetőleg most se lesz baj, ha már a kutyakérdést sikerült megoldani és senki se esett neki a másiknak.
Azért azt sajnálom, hogy Leah végül távozik, de az is tény, hogy időnként kimondottan nehezen viselték el ők ketten egymást, talán mert elég hasonló jellemek és úgy még nehezebb. Lehet, hogy ha leülnek meginni mondjuk együtt egy-egy sört - mert az valahogy passzolna hozzájuk, netán Dick sör helyett egy üveg ecetet - akkor hamar egész jóban lennének, de ezt nem most kellene megtenni, hanem majd amikor már legalább valamelyest lenyugodtak a kedélyek és persze Dick szobája is meg van.
- Szia Leah és... köszi! - hálás mosollyal pillantok még után, csak aztán fordulok újra Dick felé, hogy elindulhassunk a lépcső irányába, de úgy néz ki, hogy neki sokkal sietősebb a dolog, mert épp hogy szóra nyitnám a számat, hogy megpróbáljam ecsetelni nem minden nap lesz ilyen kihívásokkal teli - pedig lehet, hogy de -, ő egyszerűen csak faképnél hagy és bár jó irányba indul el, de még sem értem, hogy miért. Meglepetten ragad a torkomon a megkezdett mondat és kissé értetlenkedve nézek utána, csak pillantok múlva veszem sietősebbre a lépteimet, amikor tudatosul bennem, ami történt és persze az, hogy ő már épp valami vizslat a lépcső közepe táján. Én annyira nem figyelek ezekre a dolgokra, hiszen van az iskolában afféle gondnok is, meg hát sok ügyes kezű diák is, de mégis találhatott egy olyan festményt a falon, aminél talán csak percekig, netán egy órát, kettőt tartana ki a szög. Aki jó megfigyelő és ért hozzá az láthatja már oldalról is, hogy nem jól áll az a kép, ferde is és eláll a faltól jobban, mint kellene. A szög egészen ki van csúszva belőle, valószínűleg valamikor megrepedhetett a fa, ki tudja hogy mikor és mitől, talán már hetekkel ezelőtt és most rúgja az utolsókat.
- Hát te... mit csinálsz? - állok meg végül mellette és nyújtogatom a nyakamat, hogy megpróbáljak rájönni mit is talált és mivel foglalatoskodik. Nem tudom, hogy fel kellene-e világosítanom róla, hogy talán nem az ő dolga lenne, de lehetséges, hogy ha ezzel foglalja el magát az neki is jó érzés és akkor jobb, ha hagyom. Elég régóta itt van már ez a kép, de azt megtanultam, hogy a professzor számára a ház ugyan emlékeket hordoz, de ha valaminek baja esik, hát nem szokta olyan vészesen zokon venni. Számára fontosabbak a diákok és az itteni oktatás, mint pár tárgy, még ha régiek is vagy drágák.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Kedd 2 Aug. - 20:22


Jean, Dick & Leah



 Én személy szerint azért mégiscsak örülök, hogy Jean megoldja a helyzetet. Nem érzem az elmémben az ujjai matatását, de ez még nem zárja ki, hogy a többieket nem buzergálta meg. Mégis arra tippelek, hogy nem élt vissza az erejével, hanem szimplán csak az empátiáját vetette be. Meg egyébként is, ő a professzor első tanítványai közé tartozik, egyértelműen komoly vezetői képességekkel megáldva, később még tanár is lehet, de olyat is hallottam már róla hogy majd egyszer orvos is akar lenni. Fúha, hát nekem még az is nehezemre esik, hogy a kommunikáció órákon ébrenmaradjak, ő meg valami kutató orvos akar lenni.. Vannak bőven ambíciói. Én viszont csak flegmán mosolyogva vállat rántok, amikor Haley-ék távoznak a „pasijával”, mert annak kell lennie, nem állt volna ki csak úgy érte, ha nem kavarnának, vagy ilyesmi.
- Na erre innom kell valamit. És valami nem túl szagosat, ha értitek mire gondolok. – Nevetgélek kislányosan, és naná, hogy arról van itt szó, hogy még mindig nem tértem napirendre afelett, hogy Dick milyen parfümöket iszogat. Mindenképpen le akarnék menni Salembe, aztán estefelé Tatjanával találkozom, és most még Aaronnak is nyugta lesz tőlem pár napig. Viszont azt el tudom képzelni, hogy ha Faye ott van a nyaralóban, meglátogatom, régen beszéltünk, és hát na, mi csajok egymás között azért ki tudjuk beszélni a féltestvérét bőven. Megigazgatom a válltáskámat, nem esett le szerencsére, pedig Dickről kellemesen lepattantam, és alaposan fenékre ültem, de már minden rendben, úgy tűnik az apró termet azzal jár, hogy nem ütöm meg magamat nagyon.
- Ha valami kellene nagyfiú, akkor a 417-esben megtalálsz. Bejelentkezni nem kell. Na sziasztok! Ügyes voltál Jean! – Köszönök el mindkettőjüktől, a vöröskének magamban sok türelmet kívánok, hiszen a srác nem túl egyszerű eset, de ez már nem az én dolgom. Ennyire vagyok önző, hogy nekem nem kell kalauzosdit játszani, úgyhogy nyugodtan leléphetek. Kilibbenek a nagykapun, és már ott sem vagyok. Bedugom a walkman fülhallgatóját, és már nem is gondolok rájuk.

//Részemről zárás, köszönöm szépen, nektek további jó játékot kívánok^^ Tetszett Smile //



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ bővül a bírtok   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Vas. 31 Júl. - 13:15

A blöki gazdája eléggé felkapta a vizet és arról kezdett beszélni, hogy hogy nem tudok megkülönböztetni egy kóbor kutyát egy nem kóbor kutyától? Tudtommal nemcsak a gazdátlan jószágok szoktak rátámadni az emberre, ha dühösek, hanem a házi kedvencek is és ő nagyon dühösnek tűnt. Mikor gratulált nekem a belépőmhöz unottan fújtam egy nagyot.
Akkor fel sem tűnt azonban egy rendkívüli dolog történt, mégpedig minden idegességem egyszerűen tovaszállt. Mikor találkoztam az alakváltó leányzóval és a gondolatolvasóval oly annyira meglepett az egész, hogy szükségem volt egy nyugtató italra. Tudom nem valami példamutató magatartás, hogy ha valaki az italhoz fordul, azonban vannak helyzetek mikor ajánlott. Mások az én helyemben bizonyára ismételten meghúzták volna az üveget vagy kerestek volna valami erősebbet, ha összefutottak volna egy szikrázó szemű fickóval. Velem viszont pont az ellenkezője történt mondhatni sokkal otthonosabban éreztem magam persze nem a mini villámokra gondoltam, hanem a helyzetre. Külső szemlélőnek fel sem tűnhetett és én sem tulajdonítottam neki nagy figyelmet ám a légzés és a szívverés számom is lecsökkent. Ahonnan jöttem ott gyakran kötöttek belém mondvacsinált okoból ám a végén mindig ők húzták a rövidebbet hála a sok tapasztalatnak, de legfőképpen a szüleim tanácsának. Mindig azt mondták sose hagyjam magam megfélemlíteni és nincsen olyan, hogy leverhetetlen mindenkinek megvan a gyengéje. Egy szó, mint száz fölkészültem egy addig még sosem látott bunyóra, hogy bebizonyítsam, nekem van igazam, ugyanis aki nagyobbat üt az diktál. A két leányzó természetesen nagyon meg volt ijedve, hogy jaj, most mi fog történni pedig a kérdés nagyon egyszerű. Vagy engem visznek el hordágyon vagy azt a disco szemű szöszit. Szerencsére a dolgok mondhatjuk úgy elrendeződtek és a pároska elvitte a kutyust persze nagyon csúnya szemekkel néztek rám. Mondhattam volna nekik valami frappánsat azonban nem akartam, hogy újra fellángoljon a helyzet ráadásul én áldozat voltam nem pedig felbujtó. én magam is nagy állat barát voltam és vagyok azonban azt mégsem engedhettem, hogy valaki belém mélyessze a fogát. Mikor elmentek Jean végre fellélegzett és közölte velem, hogy a körtúra elmarad, helyette inkább beszéljünk a szabályokról. Nem szóltam egy árva szót sem csak néztem magam elé várva hátha történik valami. Különös módon valahányszor el akartunk onnan menni mindig történt valami, ami arra kényszerített bennünket, hogy maradjunk. Igaz nem jártam ehhez fogható helyen azonban előre sejtettem mik lesznek azok a szabályok. Az első bizonyára az, hogy nincs, verekedés a birtokon ez rögtön kizárja azt, hogy ha hasonló incidens történik, megvédhessem magam. Embereknél is mindig bevált némi fejfájással, de végül mindegyikük magukhoz tért.
/Miközben a szabályokat hallgatja váratlanul elterelődik a figyelme a lépcső felé. Mindenes lévén gyakran végzett szerelői munkákat és van szeme a problémákhoz. Di döntitek el, hogy mit vesz észre, ha beleegyeztek. Ha igent mondotok, írjatok egy általatok engedélyezett egy vagy több hibát, amit észrevesz, és otthagyva titeket elindul ellenőrizni azokat. Pl nyikorog a lépcső és ahelyett, hogy Jeant hallgatja, megy és kideríti mi ennek az oka és hogyan tudná megoldani ez csak egy példa olyan kárt, találtok, ki amilyet akartok, ha akartok. Ez csak egy gondolat szóval nem muszáj, belemenni ez esetben ezt részt vegyétek figyelmen kívül. És igen ezzel engedélyt adtam, sőt egyenesen kérem, hogy irányítsátok a karakterem, bár mint admin megvan a jogotok hozzá./
/Lehet feltűnt, ha nem jelzem a stílusa kicsit Bumburnyákos lett (Ördög ball keze. Kissé mogorva egyet üt, egy fekszik. Pontosabban nem teljesen olyan, de pár dolgot átvettem tőle.)/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Szomb. 30 Júl. - 21:40



Leah, Dick & Jean
Néha tényleg nem tudom, hogy a professzor hogy csinálja, hogyan van ennyi ereje és lélekjelenléte, hiszen most látszik igazán, hogy bőven vannak nehéz esetek, én pedig úgy érzem, hogy két tűt közé szorultam, sőt igazából talán több is ez, mint kettő, hiszen nem elég, hogy Dick kiütötte a kutyát, mintha Leahval se jönne ki tökéletesen, bár tény és való, hogy Leah felettébb szabad szájú tud lenni, Dick pedig nem kezeli épp a legkönnyebben az egész helyzetet, ami valahol érthető, hiszen egyelőre még azzal sincs tisztában teljesen, hogy ő maga is mutáns és különleges, nem pedig csak egy srác, aki képes nagyjából ha jól sejtem bármit meginni. Ez még mindig úgy gondolom, hogy fejleszthető is és ha többnek érzi magát, akkor talán kezelhetőbbé is válik. Lehetséges, hogy ehhez az kellene, hogy minél előbb megkapja a szobáját, egy kicsit meg tudjon nyugodni magában és akkor holnap új napot kezdhet, mert egyelőre a mai kezd véglegesen káoszba fulladni. Én sem akarom, hogy egymásnak menjenek, annyi biztos.
- Na jó srácok azt hiszem egy kicsit mindenkinek meg kellene nyugodni. - azért az már régen rossz, hogy még Leah is rám néz segítségért, mert Hayley csúnyán néz rá. Én tényleg nem tudok és nem is akarok mindenkit lenyugtatni, főleg nem szeretném mindezt a képességemmel megtenni, mert olyat nem is csinálhatnék. Ha kell simán a két fiú közé állok, de úgy néz ki, hogy talán egyelőre nem lesz nagyobb verekedés, vagy hasonló az egészből, legalábbis a srác talán inkább menne már, hogy a kutyát rendbe tegyék és letegyék, mert azért Hayley sokáig nem fogja tudni tartogatni.
- Oké Jean, de ha megint valami hasonlót művel... - enyhén szólva is szúrósan mered Dickre, kész csoda, hogy végül mégis úgy döntenek, hogy távoznak a kiütött kutyával együtt, én pedig egy sóhajjal engedem le a vállaimat végre, mert hát én is úgy istenesen ideges lettem, hogy nekem kellene kezelni ezt, a professzor megbízott bennem és a végén még valami komoly baj sül ki az egészből.
- Oké, akkor... talán a körbevezetést holnapra kellene halasztani, addig be tudsz rendezkedni, mindenki megnyugszik egy kicsit, aztán... mondjuk mesélek az itteni szabályokról is rendben? - jó tudom érthető, hogy kiütötte a kutyát, neki akart menni, csak nem értem miért. Talán a túl sok erős szag zavarta meg így, nem bírja a parfümöt. Fogalmam sincs, de nem is ez a lényeg. Rendezni kell ezt az egészet és kicsit a sorainkat is, hogy ne legyen a következő napokban is hasonló incidens. Talán az is jobb, ha Leah a maga szabad szellemű hozzáállásával nem szítja az amúgy is erőteljes tüzet, ami Dickben lobog. Azt hiszem ők jellemzően két olyan személy, akik vagy állati jóban lesznek, vagy nagyon fogják utálni egymást, hiszen mindketten elég vehemens személyiségek.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Csüt. 28 Júl. - 17:33


Jean, Dick & Leah



 Egyik lábamról a másikra állok, nem igazán én volnék a megfelelő személy arra, hogy útba igazítsak valakit, hiszen nem is itt lakom, ezért nem vagyok hiteles. Jean ellenben a saját magáénak mondhatja a birtokot, de mégsem hagyom magára, sőt, tartom a frontot amíg távol van a kulcs tekintetében. A falat támasztva válaszolgatok a srác esetleges kérdéseire, lelkesen rágózom közben, amíg be nem következik az incidens, és Dick ki nem üti a kutyát, aki olyan szépen bealél, hogy ki tudja mikor kel fel. Nem gondoltam volna, hogy a pasi ilyen erős, mi lett volna, ha egy vaddisznóval találkozik. Az állat mellé térdelek, noha nem tudom, hogyan lehetne magához téríteni, a visszaérkező Jean, na meg a gazdi Hayley is nagyob meg lepődve. Ez utóbbi még ki is akadt, nem véletlenül a felháborodott hang. Még egy srác is érkezik, akit viszont én nem ismerek, talán azután érkezik, hogy én elhúztam innen, nagy itt az átjáróház. Feltápászkodok, és helyet adok a srácnak, aki láthatóan elég provokatívan méregeti Dicket, csoda, hogy nem fajul tettlegességig a dolog.
- Hát látod.. nem tud megkülönböztetni egy kóbor veszett kutyát egy házikedvenctől. Te itt új vagy? Gratulálok a belépődhöz. – Nyúl alá szemforgatva az ájult kutyus testéhez, ám egyedül azért mégse bírja a dolgot, ezért a srác felé sandít, aki vele jött. Én pedig Jean-re, hogy na akkor megyünk, vagy most mi lesz? Ha kell, szívesen maradok, de tényleg le kéne mennem Salembe, hogy intézzem a saját dolgaimat.
- Srácok nem kell itt ezen dilemmázni, már megtörtént. Hercegnő jobban lesz, és.. – Ajánlanám fel a levetőséget egy kis lazulós ismerkedésre, de Hayley szúrós pillantása gyorsan elnémít. Megvonom a vállamat, és segélykérően pillantok Jeanre, hátha az agybuherációs képességével le tudja nyugtatni a kedélyeket. Remélem, hogy megteszi, ellenkező esetben faképnél hagyom a díszes társaságot. Zavartan játszom sötét tincseimmel, nem szoktam meg, hogy így rendre utasítanak. Egyedül Aarontól fogadom el, de még ő se ilyen bunkó.



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ bővül a bírtok   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Hétf. 25 Júl. - 13:45

Egyre jobban erősödött bennem az a kósza gondolat, hogy máshol sokkal jobb helyem lenne, mondjuk egy romos házban, híd alatt vagy talán egy koszos padon. Először két fiatal lány jött és megpróbáltak kioktatni arról, hogy nem furcsa vagyok, hanem különleges. Ezek után egyikük folyton idegesítő módon arra próbált utalni, hogy én egy szoknyapecér vagyok. Ha ez nem lett volna elég a semmiből egy véreb tűnt fel és teljesen ledöntött a lábamról. Kész szerencse, hogy volt részem pár rázós helyzetben így hozzá szoktam, hogy mindig résen kell lenni. Félre értés ne legyen semmi bajom a kutyákkal nagyon is kedvelem őket, sőt szerintem értelmesebbek némely embernél azonban azt mégsem hagyhattam, hogy belém mélyessze tű éles fogait. Egy kis erőfeszítésembe került, hogy egy kézzel távol tudjam tartani a száját a fejemtől, mert ha nem így tettem volna biztosan kiharapott volna belőlem egy darabot. Nem tehettem mást mind a maradék szabad kezemmel fejbe vágtam, amitől elvesztette az eszméletét. Ez elég humánus megoldás volt ugyanis sokkal erősebben is megcsaphattam volna, amitől nem úszta volna meg ennyivel. Ismertem olyan embert, aki miután feltápászkodott jó párszor bele is rúgott volna a védtelen állatba. Az alakváltó ahelyett, hogy az én épségemért aggódott volna inkább kérdőre vont. Erre nem is válaszoltam, bizonyára mert olyan jó nevelést kaptam inkább megnéztem nem tört össze valami a dobozomba. Hamarosan megérkezett az eb gazdája, aki durcásan szintén engem faggatott arról miért tettem azt, amit tettem. Még válaszolni se tudtam mikor megjelent a tulajdonos mellett egy magas szőke srác, akinek szó szerint szikráztak a szemei. Előtte találkoztam egy alakváltóval majd egy gondolat beszélővel ezek után ezen a villanypásztoron meg sem lepődtem. Bár a villámlás újdonság volt számomra azonban ezt a tekintetet jól ismertem, amit mindig egy jó kiadós verekedés szokott követni. Mindig olyanokat szoktak a fejemhez vágni, hogy: „Te komolyan lefeküdtél a barátnőmmel? Te komolyan elmerted lopni a kocsimat?” Mondjuk egyiket sem én követtem el, hanem az a hétpróbás gazember, akit én a barátomnak neveztem.  Nem érdekelt milyen furcsa ereje van senkinek sem hagytam soha életemben, hogy megrémisszen és nem akkor akartam elkezdeni. Letettem a földre a dobozomat, nehogy most sérüljön meg majd pár lépést tettem a szöszi felé.
- Nem szeretem, ha megpróbálnak szétharapdálni? Vagy talán hagynom kellett volna magam? Különben meg a lehető leggyöngédebb voltam. – mondtam magabiztosságot sugallva.

Ez igaz is ugyanis nem tört el semmije, csak ha felébred nagyon fog fájni a feje. Gyakran használtam ezt a trükköt, ha azt akartam, hogy hagyjanak békén elég egy ütés és nincs több vita. . Rendszerint megúszták némi fejfájással legfeljebb néhány zúzódással és egy-két töréssel. Jobb lett volna békésen elintézni az ügyet, de fölkészültem egy esetleges balhéra. Úgy terveztem az első gyanús jelre előtte termek és egy kemény csapással kiütöm akárcsak azt a morcos blökit. Azonban mint már említettem nem szándékoztam verekedni ugyanis nem kenyerem az erőszak ráadásul bizonyára távoznom kell, ami talán nem is olyan rossz dolog. Pár pillanatnyi várakozás után hozzátettem kissé csodálkozó hangon. - Ez mégsem egy leánykollégium?

Meg voltam győződve, hogy csak lányok vannak pont ezért kértem külön szobát, mert kellemetlen lehetett volna egy finom úri hölgynek az én társaságom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Vas. 24 Júl. - 21:20



Leah, Dick & Jean
Az már nyilvánvaló, hogy az új jövevény nehéz eset. Kezelni is, de szót érteni vele... Ebben pedig Leah úgy érzem most nem segít, mert a feszültség csak egyre nő, ahogyan a sajátos világképével és szóhasználatával időnként még vissza is szól. Tény, hogy egyikük se könnyű ember, ha összezárnánk őket egy szobába hosszabb időre, nem vagyok benne biztos, hogy nem csinálnák ki egymást teljesen, de hogy nem sokáig maradnának meg bent, annyi biztos. Talán jobb is, ha egy kicsit távozom, amíg ők lent maradnak, bár nagyon remélem, hogy addig nem végeznek egymással. Vannak mások is az iskolában, vannak kimondottan fiatalok is, ezért is lenne jó, ha legalább valamelyest visszafognák magukat.
- Azt hiszem sikerült találni egyet, de hosszú távon nem lesz megoldható, hogy egyedül legyél. - hamar visszatérek immár a kulccsal együtt, úgyhogy tudni fogom, hogy pontosan hová is kell majd vezetni őt, ahová lepakolhat, aztán akár majd meg is mutathatjuk neki a buszmegállót, mert ha akar magának venni pár ruhát ahhoz el kell jutnia a városba és azért az gyalog meglehetősen távol van, elég sokat kellene sétálni hozzá. Egyelőre viszont még nincs esélyem bővebben mesélni a buszközlekedésről, vagy épp a városról, mert szinte akkor érek vissza, amikor kiütésre kerül szegény eb és így elég érdekes fordulatot vesznek az események. Időm is alig van kapcsolni, így nem tudom visszafogni a kutyát. Nem értem miért viselkedik így. Láttam már Hercegnőt nem egyszer és nem szokása emberekre támadni.
- Talán a túl sok erős szag zavarhatta meg. - tippelek óvatosan. Én azért tudom, hogy ki a gazdi, tényleg jól értesült vagyok szerencsére és hamarosan meg is érkezik a gazdája, aki persze hogy jól ki van akadva, amit meg is értek. Most lett kiütve a kutyája, aki még nincs is régóta itt, mert a szülei első körben nem akarták, hogy kutyát is hozzon, erre szegény állat olyan maflást kap, hogy ha ember lenne biztos, hogy aszpirint kellene adni neki, amikor magához tér.
- Sajnálom Hayley, Dick még új nálunk és... időbe telik, amíg megszokja a környezetet. - igyekszem azért menteni, ami menthető, főleg mert ahogy eddig láttam Dick sem az a nyugodt típus és a végén még ő fogja számon kérni a lányt a történtek miatt, miközben ő ütötte meg szegény állatot. Nem akarok egy újabb perpatvart, sosem tesz jót a képességemnek, ha túl sokan, túlságosan erős érzelmekkel nyilvánulnak meg a közelemben. Az nem segít megtartani a kontrollt, ezért is szeretek annyira a Belső kert nyugalmában lenni, ott valahogy mindig sokkal egyszerűbb. Ezt viszont most nagyban akadályozza a tény, hogy hamarosan tényleg megérkezik egy hímnemű egyed is, történetesen egy fiatal ám egészen magas szőke srác, aki szikrázó tekintettel sorol be Hayley mellé. Mármint érts szó szerint szikrázóval, mintha minimum elektromos feszültséget generálna és talán így is van.
- Mi a fenét csinált ez az eszement? Most komolyan kiütötte a kutyádat? - bár úgy fest a kérdés Hayleynek szól, mégis Dick felé fordulva teszi fel. Nem állunk jól, a végén még úgy kezdi az itt töltött idejét, hogy tömegverekedést szít az előcsarnokban. Csak az a gond, hogy a magunk fajták között ez soha sem megy ilyen egyszerűen.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Szomb. 23 Júl. - 8:54


Jean, Dick, Hayley & Leah



Úgy látom én vagyok a tökéletesen laza harmadik a két komoly társalkodó között, ugyanis Jean bár empatikus, és kedves lány, maximálisan képviselni akarja Xavier professzor gondolatait, nem véletlen, hogy a férfi magántanítványa, szinte az elsők közül való. Ez a Dick pedig túlságosan is a szokásai rabja, amely mások számára furcsa lehet, ám én nem ütközöm meg rajta, szívesen ismerek meg másokat, most is szívesen rájuk szánom az időmet.
- Ha gondolod akkor legyél elsőre egyedül, járj társaságba, aztán ha összebarátkozol valakivel, simán össze lehet szobákat vonni. Szigorúan fiús szobákat persze. – Kacsintok kiismerhetetlen mosollyal, hiszen ismerek példákat, amikor ez lazán felborult, példának okáért Tatjana és Gabriel esetében. Úgy vagyok vele, hogy a professzor is tudja, hogy ez nem egy állami, hanem magánintézmény, ahol egymásra szorulunk, és nem kell attól tartani, hogy mi történik. Nem a hagyományos értelemben vett tudományokat tanuljuk, hanem hogy hogyan segíthessünk másoknak, és ebbe olykor belefér, hogy egy fiú és egy lány összeköltözzön. Ebből a szempontból én kakukktojás vagyok, hiszen Aaron New Yorkban lakik, és Salemben van nyaralójuk, talán ha egyszer volt a birtokon, amikor segített költözködni. Mindig is ferde szemmel nézett az intézményre, nem tudta volna magát itt lekötni, megvolt a maga élete, a barátai, ezért én is követem az nagy almába, igaz, nem köteleztük még el magunkat mondjuk egy összeköltözés szintjéig, én például másokkal bérelek lakást.
- Persze Jean, menj csak, addig játszom a hostess kislányt.  – Bólintok a vöröskének, és karbafonom a kezeimet hetyke kis kebleim előtt, és a falnak támaszkodom. Állati magas ez a pasi, bár nem csoda, hogy hozzám képest mindenki az, hiszen távol-keleti alakomban rémesen aprónak tűnök. Mégis ez már az állandó alakom, Shannonként még a százhetven centit is vertem, meg kellett szoknom, hogy nekem kell mindenkire felnéznem. Az események ezek után felpörögnek, ugyanis valami kutya veti rá magát a srácra, de az nem nagyon vacilál, ki is üti szegény ebet.
- Naa... mit csinálsz? Hát szabad így bánni a döggel? Mondjuk nem tudom, hogy kié, de biztosan van gazdája, nem járkálnak be ide kóborkutyák. – Hajolok le az ájult állathoz, szolid dekoltázsom most feltárul, főleg, mivel a hajam is picit fel van tűzve, tehát még az sem takarja be. – Valaki? Kié a kutyus? – kérdezem fennhangon, és szemrehányóan nézek Dickre, hogy miért tőlünk várja, hogy meg kellett volna kötni az állatot. Pár pillanattal később egy velünk egykorú lány szökdécsel le a lépcsőn. – Áh, Haley, rég láttalak, szia. A kedves vendég.. kiütötte a kutyádat, ha a tiéd. – A szőkeség megdöbbenten méri végig Dicket, aztán a kutyához szalad, szinte pofozgatni kezdi, ahogyan mellém térdel. – Hercegnő, jó vagy? Ezt miért csináltad? – kérdezi szinte szikrázó tekintettel.




♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ bővül a bírtok   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Hétf. 18 Júl. - 22:53

Az alatt a pár perc alatt, amit a lányokkal töltöttem egy dologra sikerült rájönnöm miszerint ez az alakváltó mekkora egy tapló. Mindent elmagyaráztam neki szépe mégis folytatja azt a marhaságot, hogy a parfümmel hátsó szándékaim vannak ráadásul azt az ostobaságot is hozzá vette, hogy ezzel akarok majd másokat leitatni. Egyszerűen csak kedves akartam lenni vele ezért nyújtottam oda neki jó szándékom jelül azért, hogy magára fújja nem pedig azért, hogy megigya. Bár lehetséges és ez mentségéül szolgál, hogy ez a leány valójában egy szőke, ami nagyon sok mindent megmagyaráz többek közt azt is, hogy miért nem képes leakadni egy témáról.
~Az ég adja, hogy ez a másik ne legyen olyan sötét, mint ez.~ rimánkodtam magamba.
Ha férfi lett volna már réges-régen olyat rácsaptam volna egy akkorát, hogy rögtön elájul. A Leah nevezetű egyetértett velem abban, hogy egyesek bogarakat fogyasztanak igaz én soha nem követtem volna, a példájukat legyen akármennyi fehérje bennük. Jean szerint a bogárevés nem olyan lenyűgöző ugyanis nincs bennük semmiféle méreg. Úgy tűnt most ő becsülte le a hétköznapi dolgokat. Meglehet, hogy nem halálos az elfogyasztásuk azonban rettenetesen undorító. Magam elé képzeltem egy hatalmas csótányt, ami ide-oda rohangászik megannyi lábán utána pedig egy másik undormány amiből gusztustalan zöld trutymó folyik ki.
- A bogarak undorítóak. - nem akartam erre az értelmetlen témára több időt fecsérelni.
Mikor az alakváltó közölte velem, hogy nem tud Tom nevű rokonról kissé meglepődtem ugyanis előbbi beszólása is a rokonságot bizonyította. Bár barátomnak neveztem azonban jól tudtam mindig rajta kell tartani a szemünket. Csak Tom használt olyan szavakat, mint „bula” és hogyan lehet egy nőt levenni a lábáról. Azt akartam mondani, hogy hozzád hasonlóan ő neki is a nőkön járt az esze ehelyett inkább csöndbe maradtam. Megtudtam, hogy azon a helyen van, edző termük szóval nem kellet egy külön klubbot keresnem.
- Nekem aztán édes mindegy, de jobban jártok, ha egyedül leszek. - feleltem azon kérdésére, hogy zavarna-e egy vagy esetleg több szobatárs.
Azért mondtam neki ezt ugyanis a két kísérőm és a nemrégiben elszaladó gyermekek miatt abban a tévhitben voltam, hogy itt csak lányok vannak. Durvának tűnhettem azonban nem szerettem a fölösleges fecsegést ráadásul arról volt szó, hogy körbevezetnek ennek ellenére csak egyhelyben topogtunk, mint egy bizonyos mondás galambjai. Persze többször szó volt arról, hogy továbbmegyünk azonban helyette folytatódott a locsi-fecsi. Jean nem hagyta azt a témát, hogy kéne pár váltás ruha bár ennek nem láttam sok értelmét. Fürdés közben simán ki tudtam volna mosni a ruhámat mikor megszáradt akkor pedig felöltözhettem volna azonban mivel az a hely tele volt leányzókkal így ez a lehetőség nem volt elérhető. Volt nálam némi pénz így úgy döntöttem veszek magamnak pár holmit.
- Akkor veszek magamnak pár rongyot.
Abban a pillanatban különös neszre lettem figyelmes mintha megannyi láb rohangált volna ezért megfordultam pont mikor egy németjuhász rám vetette magát. Szinte semmit sem tudtam tenni feküdtem a hátamon, mellkasomon állt az a vicsorgó fenevad a bal kezemmel pedig a fejét igyekeztem eltolni az arcomtól. Mindig is állatbarát voltam azonban nem lett volna kellemes, ha megharapott volna ezért pár pillanatnyi szemezés után ökölbe szorítottam a jobb kezemet és keményen halántékon vágtam, amitől azonnal elájult. Nem kell félni nem lett semmi baja csak elájult.
- Azért a kutyát megköthettétek volna. mondtam miközben feltápászkodtam azonban majdnem ismételten elvágottam attól, ami a szemem elé tárult.


A hozzászólást Dick Grayson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 24 Júl. - 11:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Hétf. 18 Júl. - 20:32



Leah, Dick & Jean
Gyakori eset, hogy az ember tagadja a képességét, vagy általában csak azt, hogy tud valamit, ami nem átlagos, legalábbis mutánsoknál egyáltalán nem ritka, főleg akkor, ha maga a tudás nem olyan látványos, mint mondjuk ahogyan sikerült megállapítania Leahé és az enyém is. De azért ha egy kicsit jobban belegondol, nem mondható normális dolognak, hogy olyasmiket képes meginni, amiktől mások valószínűleg nem csak rosszul lennének, hanem nagyobb mennyiségben meg is halnának.
- Ahogy gondolod. - nem vagyok azért olyan, hogy még a vállamat is megvonjam, de egyelőre rá hagyom a dolgot, ha nagyon azt akarja bizonygatni, hogy ő bizony teljesen átlagos. Majd úgyis rájön idővel, hogy nem és persze arra is, hogy talán még fejleszthető is a képessége és akkor talán majd többnek fogja érezni magát, nem csak egy srácnak, aki képes bármiféle lét meginni, amit rajta kívül senki más nem. - De azért tudd, hogy a bogarak nem számítanak méregnek az emberi szervezet számára. - teszem még hozzá, amikor ezt a bogár témát hozza fel. Nem azt mondom, hogy én tökéletesen otthon vagyok a témában, de épp eleget segítek be a betegszobán, meg aztán a jövőben orvosnak tanulnék, már nagyjából meg van az elhatározás, ahhoz pedig azért illik az ilyesmit tudni, hogy mi hogyan hat az emberi szervezetre és hát egy üvegnyi parfüm nem épp jól, nem pusztán gyomorrontást okoz, inkább mérgezést.
- Itt nagyjából minden szoba egyforma, kérdés, hogy mennyire bírod, ha vannak szobatársaid, hiszen végül is ez egy kollégium. - vagy valami hasonló. Talán van olyan szoba is, ahol nincs épp más, de számítania kell rá, hogy idővel ez is változhat, hiszen azért gyakorta érkeznek az iskolába újak, akiknek szintén lakhelyre van szükségük, ahogyan neki is.
- Azért váltóruhára szükséged lesz szerintem és van edzőtermünk az alagsorban, sőt még medence is, ha ahhoz lenne kedved. Gyere, megmutatjuk az étkezőt, aztán mondjuk a szobádat és majd felfedezed a többit. Leah itt maradsz vele, amíg elszaladok egy kulcsért? - na igen hiába tudok gondolatban akár kommunikálni is a professzorral, attól még nem kerül a kezembe mondjuk a szobakulcs is, amivel aztán a szobájába is bejuthat majd és zárhatja rendesen, bár ha nem nagyon van holmija, jelenleg még nem kell attól tartania, hogy netán elviszik az egyetlen váltás öltözetét, ami amúgy is rajta van. Na ezért kéne más is, mert így elég nehéz lesz normálisan élni itt, főleg ha edzeni is akar, akkor mégis csak át kellenek öltöznie, mondjuk a zuhanyzás után.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Szomb. 16 Júl. - 10:15


Jean, Dick & Leah



A falnak támaszkodom, amíg ők végre eldöntik, hogy akkor most a srác jön-e velünk, vagy sem. Igazából régen játszottam már túravezetőt, de nem vagyok egy ügyes prefektus, valahogy a csacsogásommal elviszem egy olyan irányba a dolgokat, hogy senki más nem akar egy idő után beszélgetni velem, leszámítva néhány különleges egyént, de ők tényleg kivételt képeznek. Most inkább hagyom Jeanre a faggatózás terhét, és elcsomagolom a rágómat, majd előveszek egy másikat, hogy ne maradjon abba a folyamatos kérődzés. Különben is kiment már belőle az íz, ideje újabb intenzitást a számba varázsolni. Feléjük nyújtom a csomagot, hogy vegyenek belőle ők is. Hátradobom ében tincseimet, és elrúgom magamat a faltól. Igen, Jean kissé kemény, és szigorú is, de hát egyrészt lány, másrészt ismerős, tehát logikus, hogy mellette állok ki. Kicsit még fel is húzkodom a szemöldökömet, provokáló mosollyal illetve a pasit, hogy vajon mit reagál a húsbavágó kérdésekre.
- Azért ha az itteni lányokat parfümmel akarod leitatni, jó ha készülsz rá, hogy bár van alhohol tartalmuk az ilyen löttyöknek, de az ízük pocsék, szóval nem lesz bula, aki ettől a lábaid elé omlik. – Kuncogok sokat sejtetően, hogy kicsit oldjam a feszültséget. A csomag, amit végül kapott, nem kábítószert tartalmaz, ám akkor is nagyon bátor, hogy csak így feltárja előttünk. Én azért ennél lényegesen titkolózobb vagyok. Na nem annyira szűzies módon, mint Tatjana, de na, egy lánynak igenis legyenek elfedett dolgai. Még nem sokat tudok a srácról, csak annyit, hogy jó eséllyel közénk tartozik, és valahogy rátalált a birtokra, meg valószinűleg itt is fog lakni. Kissé fura alak, de még van egy kiló ilyen, meg lehet szokni egymás társaságát.  
- Jah, az arabok esznek bogarat, meg az indiaiak. Sok benne a fehérje! – Vigyorgok ismét, és Jean-be karolva kísérgetjük beljebb a srácot. Ha nagyon muszáj, szívesen hozok egy kistáskát, vagy gurulós bőröndőt, de a nehezebb cipekedésben nem vagyok jó.
- Tom? Nem.. nem tudok róla. – Rezzenek meg, hiszen nem sokat tudok Leah rokonságáról, erről sosem beszéltünk, azért nem lenne jó, hogy ha elkezdene a srác faggatni. Segélykérően Jean-re sandítok, ugye ki tudja mosni a srác agyát, ha valamiért ismerős lennék számára? Új életet kezdtem Leah-ként, és semmi szükségem nincsen rá, hogy a pöttöm lány múltjából előjöjjenek mindenféle ismerősök, netán rokonok is. Viszont úgy tűnik, a pasinak nincsenek csomagjai a dobozon túl, szóval azt nem én fogom hozni. Váltás gatyák nélkül elég érdekes lesz itt lennie.
- Van edző meg gyakorló termünk is. – Szólok oda mintegy mellékesként, hiszen Jean a főnök, döntse el ő, hogy mit akar megmutatni a srácnak. Na nem úgy! Kétlem, hogy amolyan villantós lenne.



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ bővül a bírtok   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Hétf. 11 Júl. - 15:37

Az alakváltó leányzó azt kérdezte tőlem, hogy én miből gondolom azt, hogy nincs képességem ugyanis ebből kifolyólag mindenki normális ott. Azért én ezzel nem igazán értettem egyet ugyanis van különbség egy képesség és egy születési rendellenesség között. A legjobban úgy tudom elmagyarázni, ha ezt a két gyönyörűséget, hozom fel példa gyanánt. Mondjuk, van egy ember, akinek az egyik lábán hat ujja van, ezt egyáltalán nem nevezhetnénk képességnek hisz használhatatlan. Én pedig sokféle löttyöt meg tudok inni, amitől más legjobb esetben is rosszul lenne. Ezt én egész életemben furcsaságnak neveztem nem pedig különleges adottságnak. És ott voltak ők ketten egyikük a gondolataival tudott velem beszélgetni a másik pedig felvehette mások alakját. A minket összehasonlítottak volna, lefogadom, hogy őket nevezték volna különlegesnek engem pedig egyszerűen különcnek. Egyszer halottam, hogy egy házaspár időnkét, üvegpoharakat és csavaranyákat szoktak nassolni mégse tekintett rájuk semmi, mint holmi szuper emberekre csak, mint sima emberre különc szokással. Jean ez után biztosított a felől, hogy senki sem akar elzavarni hisz itt mindenki normális. Ezt sikerült elsőre is megértenem, hisz ha mindenkinek van valami különös adottsága, akkor az már nem annyira feltűnő mintha az átlagemberek között lenne. Továbbá arról beszélt, hogy valószínűleg fogalmam sincs, róla mire is vagyok képes. Általában az ilyesmit a tehetséges ám még kiforratlan atlétáknak szokás mondani, akinek még volt hova fejlődni azonban ez rám nem vonatkozott. Én tisztában voltam vele, hogy mik az én határaim hisz kísérleteztünk, vagyis gyakoroltunk eleget. Azonban ha mégis igaza lett volna, akkor sem mentem volna vele semmire. Mire mentem volna azzal, hogyha meg tudtam volna inni egy liter patkánymérget minden következmény nélkül. ez is arra utal, amiről már szó volt, hogy egy használhatatlan képességgel vert meg engem a sors. Ha valaki tud a másik fejébe olvasni az rendkívül hasznos, ám ha más gyomorontás nélkül issza meg a lejárt szavatosságú tejet, azt teljesen hasznavehetetlen.
- Tisztában vagyok a képességeimmel. - mondtam kissé morcosan, mert kezdett untatni, hogy én is különleges vagyok akárcsak ők.
Mikor megkérdezte tőlem miket szoktam inni sör helyett gondolkodóba estem és az államat kezdtem vakargatni. Hála az én Tom cimborám odaadásának vagy kíváncsiságának sok mindet kipróbáltam addigi életem során.  Ittam étolajat, motorolajat, hígított, falfestéket, ecetet, egyszer még csatornavizet is persze nem önszántamból. Lekötözött egy székhez és úgy tukmálta belém azt a löttyöt mondván az eredményért szenvedni kell. Szenvedés az volt bőven majd egy napig görcsök kínoztak és utána, sem mert eloldozni, mert képes lettem volna felkoncolni egy kiskanállal. Ahogyan visszaemlékeztem ezekre a borzalmakra mindegyiknek az izét ismét a számban éreztem a csatorna lénél pedig szabályosan beleborzongtam. Azonban akadt pár kellemes emlék, is mint például az ecet vagy az arcszesz és ott vannak még a parfümök azoknak valamiért jó ízük volt.
- Akad pár. Más bogarakat eszik, én pedig mindent összeiszok.
Ez után ismét az alakváltónál volt a sor és megkérdezte tőlem, hogy a női zuhanyzón kívül mit szeretnék először megtekinteni.
- Nincs neked véletlenül egy Tom nevű rokonod?- szaladt ki a számon önkéntelenül.
Az ő esze járt mindig az ilyen marhaságok körül és persze nemegyszer engem is magával rántott. Igen futottunk már félmeztelenül dühös gimnazisták elől délelőtt délután pedig a pasiaik kergettek meg. Lehet elég link alak volt mégis csak a legjobb nem inkább az egyetlen barátom. Egyedül csak ő tudott a kis mondjuk úgy egyediségemről még a szüleimnek sem meséltem róla. Nem akartam őket ilyennel piszkálni ugyanis volt elég bajuk ráadásul ők nem rendelkeztek semmiféle defekttel legalábbis akkor így hittem. Pár pillanattal rá kellett jönnöm, hogy nem lehetnek rokonok ugyanis ő egyből lecsapott volna az ingyen holmira.
Igaz mikor kimondta a zuhanyzó szót lelki szemeim előtt megjelent ez a két szépség a zuhanyzóban nyakig érő gőzben, ami lassacskán elkezdett apadni. Immár harmadszor kellett kiráznom a marhaságot a fejemből ám most oly erővel tettem akár egy ázott pulikutya. Nem tagadom, kedvelem a csinos lányokat azonban mindennek megvan a maga helye és ideje.
- Nincs. Elég, hogy is fogalmazzak sietve kellett távoznom.
Természetesen nem akartam velük cipeltetni a holmimat ezért is kaptam a hónom alá. Másra nem igazán volt szükségem volt rajtam ruha kaptam némi itókát is és reméltem csak adnak valamiféle ételt.
- Nekem egy egészen kis lyuk is megteszi nincsenek nagy igényeim?- itt kissé haboztam majd végül hozzátettem. – van valahol a környéken egy konditerem vagy legalább egy szakadt bokszzsák?
Nem akartam kiesni a formából, és ha igaza a hír, hogy a szüleimet elrabolták akkor minden örömre szükség lehet.
A szüleim unszolására kezdtem el tanulni ezt a sportot elmondásuk szerint, hogy bármikor meg tudjam védeni magam. Végül is igazuk volt ugyanis önvédelme az erős gyomor és a légszűrő tüdő nem igazán használható. Mintha csak tudták volna, hogy mit is rejtegetek, amit persze teljességgel kizártnak tartottam ugyanis sosem meséltem nekik róla.

/Ha bármi gond lenne vele kérlek szóljatok s rögvest orvosolom a problémát./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Hétf. 11 Júl. - 11:35



Leah, Dick & Jean
Úgy látom rendesen sikerül meglepni őt, szóval még nem nagyon találkozott más mutánsokkal a szülein kívül, vagy netán még ők se mondták el neki, hogy mire képesek? Na ezt nem tudom, pedig a professzor szerint ők is mutánsok, mint mi csak nem igazán akarnának azok lenni. Lehetséges, hogy ezért próbálták a fiukat is úgy nevelni, hogy ő is egy normál átlagos ember és remélték, hogy benne nem ütközik ki majd az X gén... hát a jó ég tudja, de nem gondolhatták ezt komolyan. Ha mindkettejükben ott van, hát vajmi kevés esélye volt, hogy majd egyel lejjebb nem jön elé. Nem is értem, hogyan gondolták, de ez már nem az én dolgom. Én inkább kicsit Leahra pillantok dorgálóan, hiszen nem tökéletes a stílusa. Tudom ő egyébként is szabad szájúbb típus, de nem tudjuk pontosan Dickben most mi játszódik le, nem kellene szegényt nagyon kikészíteni, vagy ráhozni a frászt, ha nem muszáj.
- Figyelj innen nem fog senki sem elküldeni és... Leah jól mondja mi is épp annyira vagyunk normálisak, mint te, maximum te másképp, de jó eséllyel még azt se tudod, hogy mire vagy képes. - és épp e miatt kellene itt maradnia, hogy megtanítsák hogyan használja a képességét. Azt ő se gondolhatja komolyan, hogy normális dolog, ha az ember csak úgy felhajt egy üveg parfümöt és még ki tudja, hogy milyen anyagokat tud így meginni.
- És mit szoktál még inni sör helyett, ami egy átlag embert akár meg is ölne, vagy minimum gyomormosásra küldene? - kissé talán azért kötekedőbb a hangnemem, bár vehetjük okoskodónak is. Nem valami kedves a stílusa, de érthető, ha egyszer nem tudja mi folyik itt és kicsit meg van zavarodva. Leah újabb szavain meg se lepődöm különösebben, ő mindig is ilyen lazán kezelte a dolgokat, tőle megszokott. Néha irigylem is. Én azért sokkal komolyabb vagyok, nem tudom ennyire elengedni magamat, sose ment. - Más holmid nincs? Segíthetünk lepakolni és keresünk neked egy szobát is. - le tudom én beszélni a professzorral, vagy Hankkel, hogy hol vannak üres ágyak és akkor keresünk neki helyet. Nem tudom, hogy hozott-e magával mást, netán kit hagyta, vagy ki tudja. Elég kevés holmija van, legalábbis számomra olyan kevésnek tűnik. Amikor engem költöztettek a szüleim, jóval több cuccal érkeztünk és már azóta is hoztam egy csomó mindent pluszban, de hát évek alatt könnyű volt belakni a szobámat rendesen.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Vas. 10 Júl. - 11:58


Jean, Dick & Leah



 Mi már valamennyire ismerjük egymást Jean-nal, viszont nagyon ritkán találkozunk, barátnők sem vagyunk, már diáktársnak sem mondanám magunkat, mert elég keveset vagyok a birtokon, viszont tudom róla, hogy kedves lány, aki mindenkire odafigyel. Ezúttal az új érkező kerül a célkeresztbe, akit úgy tűnik mindketten nagyon furcsának tartunk. Nem csak azért, mert tukmálja rám a parfümöt, azzal még ki lennék békülve. Viszont az, hogy felhajtja előttünk, hát az teljesen elképesztő számomra, nekem biztosan kimarná a gyomromat a lúgos összetétel. Vagy ha nem, olyan hasmenésem lenne tőle, hogy csak na. Az sem hat meg túlzottan, hogy a srácnak így finom illatú lesz a lehellete, azért így mégis tömény.
- Bocsi.. – Vonom meg a vállamat kuncogva, amikor Jean kissé megbotránkozik a közbevihogásomon. De hát akkor is vicces ez. Oké, mind mutánsok vagyunk, feltétlezhetően ez a srác is, hiszen épeszű, vagy egészséges ember nem csinál ilyet. És mindez neki még természetes is. Viszont lehetséges, hogy ő még nem is tudja magáról, hogy micsoda, mert amikor átváltozom, akkor elég nagy szemeket mereszt rám. Lehet, hogy mert Jean-nek egy kissé nagyobbak a mellei? Hm... régen nekem is nagyok voltak, még Shannonként, de már teljesen megszoktam a távol-keleti stílust. Apró vagyok, de cuki, legalábbis Aaron valahogy így szokott jellemezni. Aztán az is lehet, hogy ez a pasi csak az átváltozásom miatt képedt el ennyire.
- Miből gondolod, hogy neked nincsen? Azért ez se semmi.. De ha ezt te normálisnak tartod, nekünk minden az, hiszen itt mindenki ilyen normális. – Mutogatok a levegőbe macskakörmöt, utalva rá, hogy nem vagyunk közönséges emberek. Bár Salembe akartam volna menni, azért mégiscsak jó, ha maradok egy kicsit. Na nem mintha nem bíznék a srácban, de vagyok annyira összetartó, hogy segítek, nem hagyom csak úgy magára, főleg ha még burkoltan is kért erre.
- Oké.. a lány zuhanyzókat leszámítva, mit akarsz először látni? – Kérdezem provokatív mosollyal, már azelőtt lecsapom a magas labdát, minthogy feldobta volna. Valahogy látom, hogy ereje teljében lévő fiatal pasiról van szó, aki egyenesen gyönyörűnek tartja, hogy ilyen lányok szegődnek kalauzul számára. Amíg Jean is cseveg, a másik oldalára sétálok a srácnak, viszont csomagokat nem fogok hozni, nem vagyok ér hordár, vagy mi.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ bővül a bírtok   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Csüt. 7 Júl. - 22:46

Az a száguldozó leányka nem tudom mit képzelt rólam, de nem volt hajlandó elfogadni tőlem azt az ajándék parfümöt. Mondjuk erre számítottam, de azt hittem, hogy azét foglya visszautasítani, mert ő a márkásabb holmikhoz van szokva. Valami olyasmit hadovált, hogy bizonyára hátsó szándékaim vannak mintha csak egy kábítószer díler lettem volna. Arra gondoltam, hogy felvilágosítom ám végül meggondoltam magamat, mert nem akartam ráfecsérelni az energiámat.
~Sebaj, legalább több marad nekem. Így jár az, aki önzetlenül kedves akar lenni.~ mondtam magamban és ezzel elraktam az üvegcsét szomjasabb időkre.
Ám mikor a vöröske hangját meghallottam anélkül, hogy kinyitotta volna, a száját nem mondom meglepődtem. Ezek szerint ide mégis különleges képességű emberek nyernek csak bebocsátást. Ahogy jobban odafigyeltem mintha nem is a fülemmel halottam volna, hanem a fejemben. Láttam pár ostoba filmet, amiben szerepelt gondolatátvitel, de sohasem gondoltam volna, hogy a valóságban is létezik ilyesmi. Arról próbált meggyőzni engem, hogy képesek megbirkózni a problémámmal. Éppen meg akartam kérdezni, hogy a fenébe csinálta ezt azonban következett a másik elképesztő esemény. Miss szélvész egyik pillanatról a másikra megváltoztatta az alakját méghozzá a vörös szépséggé. Tom említette nekem, hogy itt különleges képességű emberek vannak azonban ez nekem is sok volt. Nagy kerek szemekkel bámultam magam elé és még az állam is leesett azonban a kopogás pillanatában sikerült magamhoz térnem. Átvettem a csomagot a többiek szeme láttára kinyitottam majd elolvastam a levelet. A Leah nevezetű bizonyára azt hihette, hogy őt szidtam pedig ez nem így történt. Nagyon kedveltem azt a pasast azonban elég szemét is tudott lenni és sosem mondhattam neki, hogy kedvelem. Bár szerintem az bőven elég, hogy még egyszer sem fojtottam meg vagy csaptam agyon. Megmagyarázhattam volna, hogy nem őt akartam szidni, de nem tettem. nem azért mentem oda, hogy barátokat szerezzek hanem, hogy segítséget.
- Nekem nincs, képességem csak furcsa vagyok. Ti elképesztőek vagytok én meg egy két lábon járó szennyvíztelep. De nem azért jöttem, hogy tanuljak, hanem azért, hogy megtaláljam, a szüleimet azonban ezzel várnom kell. De nem gond, ha nemet mondotok, csak szóljatok és megyek, megoldom egyedül.
A levelet betűrtem a zsebembe és vártam, hogy mit fognak erre felelni. A légszűrő adottságomról nem beszéltem ugyanis ezt meg akartam tartani amolyan plusz meglepetésnek. Tom úgyis ezt arra szokta használni, hogy eltüntessem a cigaretta füstöt illetve az utcán egy kis szellőt keltsek, ha szép szoknyás lányokkal akadtunk össze.
- Én normális vagyok, csak imádom ezeket a nyalánkságokat. Más sört iszik, én meg ezekkel lazítok. Na, megyünk körbenézni vagy sem?
Felvettem a dobozt a honom alá rejtettem és ismételten csak vártam.
~ Tudom, hogy bunkó vagyok, de nincs kedvem jófiúzni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Csüt. 7 Júl. - 21:09



Leah, Dick & Jean
Azért az határozottan meglep, hogy csak úgy előkap egy üveg parfümöt és még meg is próbálja rátukmálni az egyiket Leahra. Ez alapján nekem valahogy nem az jön le róla, hogy ide való lenne, lehet hogy a professzor téved? De nem, ő nem szokott tévedni, úgy nagyjából... soha. A másik parfüm felhajtása már ezt jobban alátámasztja, de ettől még nem lesz kevésbé furcsa a helyzet. Persze láttam én már nehéz eseteket, elég régóta itt vagyok már ahhoz, de még szerencsére nem sok alkalom volt, amikor nekem kellett kezelnem őket. Talán ez is valami tesztféle, hiszen a professzor megbízik bennem és már nem egyszer kellett fontos dolgokban is segítenem, hiába hogy nem szeretnék X-men lenni, hiszen nem vagyok egy harcos alkat... de talán más módon is segíthetek, mint most ezzel a nehéz esettel.
Leah kis trükkjére elmosolyodom, azt hiszem itt már nem igen kell titkolózni. Persze megtehetném azt is, hogy nem hozom a tudtára, hogy én mire vagyok képes, de nem szoktam titkolni az erőmet és főleg nem szoktam szándékosan más fejébe belemászni, az övébe pedig az után, amit véletlenül hallottam nem is akarnék. Ki tudja, hogy mi jár a fejében. Attól még most is zavarba jönnék, ami előzőleg ott volt, ezért nem is nagyon gondolok rá. Arra viszont odakoncentrálok, hogy ő hallja a gondolataimat:
~Mindketten elég régóta itt vagyunk és már értem azt is, hogy miért lenne jó helyed itt. A professzor üzent és hidd el cseppet sem vagy nagy falat, megoldjuk.~ - kap még egy mosolyt is azért, de azt nagyon jól láthatta, hogy a szám nem mozgott. Ettől még persze akár hasbeszélő is lehetnék, de természetesen nem vagyok az. Ha egyszer ő is mutáns és látta, hogy Leah milyen ügyesen lett az ikertestvérem bizonyára már rájött, hogy ez tényleg nem csak egy elit iskola mindenféle gazdagoknak. A doboz viszont még ennél is jobban meglep, na erre tényleg nem számítottam, főleg hogy erre ritkán jár a postás, többnyire mi magunk oldjuk meg a kézbesítést, vagy bennfentesek a postások, hogy ne legyen még véletlenül se gond, hogy valaki olyasmit lát, amit nem kellene.
- Szóval te ezt iszod víz helyett? - azért kicsúszik a számon a meglepett kérdés. Persze láttam már én sokféle mutánst, de ettől még nem lep meg kevésbé, hogy ezek szerint ő tényleg ezt fogyasztja. Vajon a sima víz nem is megfelelő számára, vagy ezek a rettenetes löttyök adnak neki valami energiát? - Leah... - pillantok azért oldalra az újdonsült hasonmásra, bár akárhogy is nézzük azért mégis csak igaza van. Nem börtön, nem kötelező itt maradnia, maximum nem árt, főleg ha nincs tisztában a mutáns világgal, meg úgy általában az egész világgal. Még komolyabb baja esne, főleg azok alapján, hogy az utóbbi időben hány eltűnésről hallottunk mi is és hogy egyre többször merült fel előkerülő mutánsok között az a Kanadában lévő távoli bázis, ahol rengeteg a katona és ahová még a professzor se képes belátni.
- Úgy érti, hogy nem kötelező maradni, de a magunk fajtának ez a hely jó menedék, ahol megtanulhatod használni a képességedet és fejlesztheted is, mert van, aki segít benne és közben még sem vagy egyedül, mert... a magunkfajtáknak nem könnyű itt, de ezt azt hiszem már te is tudod. - a professzor szerint legalábbis a szülei eléggé maguknak valók. Sosem akartak a mutánsvilág részei lenni, de ez sajnos nem így működik. Nem lehetnek emberek, ha nem azok és igenis mindig lehetnek olyanok, akik kiderítik, hogy ki más és ha nincs szerencséje el is bánnak vele, ahogyan talán a szüleivel is történt.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Szer. 6 Júl. - 19:54


Jean, Dick & Leah



 Azért sajnálom azt a rágót, az volt az utolsó, aztán kénytelen vagyok egy újabb csomaggal venni, pedig nem szándékoztam Salembe menni, ám mivel két hétig úgyis maradok, lehet, hogy unaloműzés gyanánt kénytelen leszek. A régi arcok közül alig van itt valaki, talán Angelát kaphatom el, ha éppen nem Blaise-zel nyalják egymást. Aaron felesleges ide ugrasztani, hiszen vagyunk eleget együtt, pláne nála, így most egy picit hanyagolhatjuk egymást, majd annál édesebb lesz a viszontlátás. Most viszont sajgó alféllel nézek fel a srácra, akiről lepattantam, úgy tűnik ő is egy pillanatra habozik, majd kezet nyújt. Nem vagyok éppenséggel nehéz, összeszorítom a bokáimat, és hagyom magamat felhúzni.
- Köszi... mármint izé.. nem haragszom na. Az enyééém? Te csak így parfümöt osztogatsz? Az első még ingyen van, aztán ha függő vagyok, beárazod valami drágára? Szivi.. ennyire nem vagyok szőke. Már nem. – Teszem hozzá vicceskedő félmosollyal, Jean pontosan ismeri a történetemet, hiszen a professzor tanítványaként ő is belelát a fejembe, tudja, hogy mit rejt a múltam, ám a rövidhajú srác csak egy humoros áthallást érzékelhet az egészből. Én meg annyit, hogy Jean-nel lehetett valami konfrontációja, ugyanis a vöröske nagyon csúnyán néz utána, én meg puszta szolidatásból megrázom a fejemet, és nem veszem el a parfümöt. Aki parfümöt nyújt feléd, az egyénként is kétes alak. Közben Jean kissé felenged, de nem ez az, ami nagyon meghökkent, hanem az, hogy a srác úgy ahogy van, felhajtja a másik üveg tartalmát, csoda, hogy nem büfög a képünkbe. Ezen azért úgy meglepődök, hogy én is felveszem Jean alakját, szóval most már kettő van belőle. Csak számon tudja tartani, hogy melyikünk az igazi. Jean mellé lépek, és ugyanolyan testtartást veszem fel, mint ő, a hangom is az övé, meg a ruhám is.
- Dick? Én meg Jean. – Mosolyodom most el, és kacsintok is hozzá egyet. Az igazi Jean már úgyis leleplezett, hogy hogy hívnak, úgyhogy nekem aztán mindegy, hogy a srác hogyan hív, amíg nem kezd el becézgetni, az Aaron előjoga. Amikor viszont kopog valaki, gyorsan visszaváltozom, mert ki tudja, hátha valaki külsős vendég az, és hát azért hiába a hazai pálya előnye, mégsem illik lelepleződni úgy senki előtt, aki nem ide tartozik, az rossz vért szülne. Hagyom magam arébb tolni a vöröskével együtt, és kiváncsisan sasolom, hogy ki lép be. Újabb furcsa látogatók?
- Csomagot? Kokain? – Súgom oda Jean-nek halkan viháncolva, és karbafonom a kezemet. Ez amolyan tipikus lányos összevihogás volt, de csak mert amúgy egymagamban vágtam volna neki a birtoknak, amolyan újrafelfedező szándékkal. Azért fél szemmel odasandítok, miután megint közelebb araszoltam őzikés mozgásommal és a földre tett, és már kinyitott csomagba lesek.
- Miért simlis féreg? És.. mi van? Ez nem börtön, nyugodtan elhúzhatsz..



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ bővül a bírtok   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Hétf. 4 Júl. - 20:35

Alighogy beléptem az épületbe és elkezdtem valami főnök után követelőzni hirtelen valami nekem jött majd lepattant rólam. Oldalra nézve láttam, hogy egy hosszú hajú lány fekszik a földön. Úgy tűnt tényleg igazam lett és egy leánykollégiumba sikerült becsöppennem. Normál esetben ennek nagyon is örültem volna azonban akkor nem igazán érdekelt viszont gyenge nőktől nem várhattam, hogy a segítségemre lesznek. Ahogy ott elnéztem a ragyogó szemét és a gyönyörű haját ismételten meglódult a fantáziám, ami nem volt túl gyakori. Láttam amint az ujjaimmal belenyúlok, abba a csodaszép hajába ő pedig úgy mosolyog akár egy angyal. Mikor megkérdezte tőlünk van-e valami baj sikerült visszarántani a valóságba én pedig odanyújtottam a kezemet, hogy felsegítsem. Eközben megláttam, hogy két üvegcse kiesett a zsebemből pontosabban két adag olcsó parfüm. Vészhelyzetekre mindig tartogattam a zsebembe egy kevéskét ezek mindig segítettek megnyugodni. Nehogy jobban ráijesszek a leánykára az egyiket odanyújtottam neki remélve, hogy nem fog megsértődni. Az is lehet, hogy sokkal márkásabb holmikhoz volt szokva nem a pár dolláros vacakokhoz.
- Ha szeretnéd, a tied lehet, nálam mindig van bőven.
Eszembe jutott, hogy Jean arról mesélt az itteniek különleges nekem pedig támadt egy ötletem, hogy tudnám ezt letesztelni. Fogtam az egyik üvegcsét letekertem a tetejét és egy hajtásra kiittam az egészet. Igaz, hogy ettől egy darabig a szám női parfümszagot árasztott, azonban ha az ottaniak tényleg olyanok, mint amilyennek állítják magukat akkor ezen nem kéne meglepődniük.
- Így már sokkal jobb.
És tényleg jóval nyugodtabbnak éreztem magamat tőle. Jean azt mondta, hogy a nagykutya éppen el van foglalva azonban ők is szívesen segítenek nekem viszont nem tűntek olyannak, aki jártas az emberrablásban.  
- Én mégis inkább egy tapasztaltabbal beszélnék. Ez túl nagy falat lenne nektek lányok sajnálom.
Éppen ott akartam hagyni a csajokat, hogy kiszedjem az igazgatót az odújából mikor valaki kopogni kezdett az ajtón.
- Csomagot hoztam Dick Grayson részére.
Fogalmam sem volt róla ki küldhetett csomagot hisz Tom-on kívül senki nem tudta, hogy ott voltam. A kíváncsiság végül is felülkerekedett az óvatosságon azért a biztonság kedvéért intettem a lányoknak, hogy húzódjanak félre. Ha a szüleimet valaki felrobbantotta, akkor volt rá esély, hogy engem is el akart intézni. Mikor kinyitottam az ajtót egy hétköznapi küldönc állt odakint. Adott egy papírt, amit alá kellett írnom majd átvettem egy harminc szor harminc szor harmincas dobozt. Belöktem magam mögött az ajtót majd a dobozt feltépve először egy cetlit találtam.

„Hali Dick.
Ha minden jól megy most már az intézetnél kell lenned. Bizonyára azt hiszed, hogy ez egy idióta vicc. Sajnálatos módon ez nem az. Ne csinálj semmi ostobaságot és higgadj le. Nem lehet ezt a gondot megoldani annyival, hogy összeszedsz pár kemény srácot és mindenkit megmentesz, ehhez idő kell. Ott biztonságba leszel, és ne félj, tudnak segíteni, úgyhogy ne pattogj, hanem húzd meg magad egy ideig. Küldtem neked pár apróságot, hogy ne unatkozz.
Üdvözletem Tom

Ui: Ne mindent magadra használd fel. A lányok szeretik az ajándékokat és végre talán találhatnál magadnak legalább egy barátnőt."

A csomagot leraktam a földre így mind szemügyre tudtuk venni mi is van benne. Találtam egy üveg szájvizet, magas százalékú ecetet, kevéske arcszeszt és néhány üvegcse parfümöt, aminek darabja száz dollár.
- Nyomorult simlis féreg. Úgy tűnik, itt kell lennem egy darabig.- mondtam széles mosollyal az arcomon. Ettől inkább mohónak tűntem mintsem vidámnak akárcsak egy hiéna, aki végre rátalált a tökéletes prédára. Azért vigyorogtam, mert tudtam egy darabig nem kell, azon aggódnom honnan szerezzem be az itókáimat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Vas. 3 Júl. - 16:13



Leah, Dick & Jean
Őszintén szólva már ebből a csúnya nézésből is sejtem, hogy az ajtóban álló ismeretlen nehéz eset lesz, de mivel találkoztam már bőven nehéz esetekkel ezért egyelőre még nem riadok vissza. Az zavarba ejtőbb, amit gondol velem kapcsolatban, mint a tény, hogy kissé morcos szegény. Ez utóbbi a hosszú út és a bizonytalanság miatt is lehet, találkoztam én már rosszabbakkal is és persze van aki nem is marad meg itt hosszú távon, mert végül nem tud beilleszkedni, ez is elég változó.
- Persze, kinek mi, de mi inkább különlegesnek mondjuk itt. - mind egymásra, hiszen itt mindenki az, közöttünk ő se érezné magát furcsának, amihez persze az kellene, hogy egyáltalán maradjon és ne akarjon elmenni, vagy... betörni az épületbe, amikor még be se engedtem. Ez van, ha lány vagy és nincs nagy fizikai erőd. Bezzeg Hank mellett nem tudna csak úgy elsprintelni és Loganről is simán lepattanna, de most én vagyok itt, esetemben nincs nehéz dolga.
- Hé, ezt... ezt nem kéne, várj már, mondom, hogy segítek! - megtorpanok egy pillanatra mégis, pedig utána akarok indulni, de pont akkor kapom meg az infokat és azokra koncentrálok a helyett, hogy a srácot fogjam vissza. Ez a pillanat pont alkalmas arra, hogy Leah betoppanjon és szegény még vissza is pattanjon delikvensünkről. Én is moccanok, hogy segítsek neki, de valószínűleg a közelebb lévő gyorsabb lesz, úgyhogy nem nyújtom végül a kezemet.
- Nincs baj, csak Dick még nem ismeri az itteni rendet, most érkezett és kissé hirtelen. - újra mosolyogva fordulok felé, mert hát nem vagyok egy morcos típus, mint ő, meg hát elriasztani sem akarom, főleg hogy már tudok róla egy s mást. Így érthető, ha nincs túl nagy bizodalma felénk mondjuk, ha a szülei ennyire elzárkóztak a mutáns társadalomtól.
- Sajnos most az intézet vezetője nagyon elfoglalt, de ha szeretnéd én szívesen körbevezetlek és elmagyarázok neked mindent és biztosan Leah is szívesen segít, ha szeretnéd. Itt tényleg nem kell magadat furcsának érezned, itt... mindenki az. - na jó nem itt a folyosón fogunk neki bemutatót tartani valószínűleg, az azért nem illik, de jó lenne legalább beterelni valamelyik terembe és ott beszélgetni tovább, mint itt az ajtóban állva. Úgy csak újabb koccanást idéznénk elő.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Újonc érkezik » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Szomb. 2 Júl. - 21:59


Jean, Dick & Leah



Most muszáj volt egy kicsit visszajönnöm a birtokra, hogy fenntartsam a szobámat. Az utóbbi időben szinte minden időmet New Yorkban töltöm. Azt még nem döntöttük el, hogy mi lesz a lakásbérlet kérdéssel, mert Aaron nagyon morcos, hogy három pasival költöztem össze, de hát én aztán nem akarok ráakaszkodni, ezért maradok a srácokkal, ha ő felajánlja, hogy legyünk együtt, akkor majd átbeszéljük. Addig tanulok, bejárok az egyetemre, na meg találtam egy bébiszitter állást is, mert a pasimnak még az se jött be, hogy pultos legyek egy bárban, túl sokan néznének meg. Oké, ebben azért engedtem neki, ha már komolyan együtt vagyunk, akkor mindkettőnk akarata érvényesülhet valamiben. Tatjánával meg szoktam ezeket beszélni, ők is jól elvannak Gabriellel, de fogadott nővérem annak ellenére, hogy lényegesen szűziesebb életet élt korábban, valahogy jobban átlátja a lényegi kérdéseket, mint én. Én túlzottan szeszélyes vagyok, de veszekedni nem szeretek, ezért Aaronnak olykor helyre kell utasítania, de hát imádom benne, hogy ilyen határozott. Szóval itt vagyok a birtokon, mert az ezt megelőző pár hónapban már szellemként sem voltam jelen, és komolyan feltehető a kérdés, hogy akkor miért is vagyok az X-Birtok diákja, ha már a szobám sem kell. Azért fenntartanám, hiszen itt mindig szívesen látnak, kell valami menekülő út. Na nem azért, mert úgy vélem, hogy Aaronnal befuccsolhatunk, sokkal inkább azért, mert Xavier legalább tud a múltamról, tudja, hogy ki voltam, és itt mindig menedék várna rám, feltéve persze ha tudok még ide kötődni. Szóval most egy két hétre mindenképpen áttettem ide a székhelyemet, úgyhogy ideje ismét feltérképezni a régen látott szegleteket. Biztosan sokan vannak azóta újak, vélhetően egy ilyenről koppanok vissza most ebben a pillanatban, mert nyitnám az ajtót, de olyan vehemensen ütközöm össze egy magas, jóképű idegennel, hogy azonnal lenyelem a rágógumit, és csüccsenek a fenekemre áltó helyemből.
- Izé.. bocs.. – Tátogva veszem ki a walkman fülhallgatóját a fülemből, jó kis koreai zene szólt benne. Amióta Leah alakjában vagyok, valahogy rákaptam az ilyesmire. A nyár ellenére fekete ruházat van rajtam, csak a tincseimben van néhány rózsaszín melírzott szál. A nyitott ajtón át felfedezem az ott ácsorgó Jeant, aki kissé meglepettnek tűnik. – Baj van? – Próbálok feltápászkodni, remélem a srác legalább nyújtja a kezét, hogy felsegítsen.


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ bővül a bírtok   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chris O'donnell
Hozzászólások száma : 30
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   Szomb. 2 Júl. - 21:25

Nem tudom mi üthetett ebbe a nőbe ugyanis mikor kinyitotta az ajtót zavarodottságot vettem észre a tekintetében és villám gyorsan lesütötte a szemét mintha csak szégyellne valamit. Ezt nem igazán értettem bár egy cseppet sem érdekelt ugyanis nem azért mentem oda, hogy a társasági életet éljek. Egy pillanatra sem fordult meg a fejembe, hogy netalántán az én fejembe kukkantott be és annak hatására viselkedett így. Mellékesen szólva nem tehettem róla túlságosan jól nézett ki. Ha például egy bibircsókos vén csoroszlya van pedig egy kopasz harcsabajszú pasas nyitott volna ajtót egyikről sem képzeltem volna sem ilyesmit. Szépen bemutatkozott és arról beszélt, hogy ez tényleg egy iskola olyan diákoknak, akik nem tudnak hova menni. Először arra gondoltam, hogy ez egy árvaház lehet, vagy itt biztosítanak otthont a bajkeverő fiataloknak. Olyasmi lehetett, mint egy elvonó csak fiatalkorúaknak majd hirtelen valami beugrott. Tom is azt mondta, hogy hozzám hasonló különleges emberek menedéke. Pár pillanatig hümmögtem ugyanis nem tudtam mit feleljek a kérdésére. Sosem tartottam magamat különlegesnek azonban tudtam, hogy más vagyok, mint a legtöbb ember.
- Nem vagyok én különleges csak furcsa.
Ezután hallottuk meg a csacsogó lányokat, amitől Jean egy pillanatra feléjük fordult ekkor pedig fölvették a nyúlcipőt. Nem tudom mit csinálhatott velük azt sem, hogy ők mit követtek el, de annyi bizonyos, hogy jó gyorsan elszaladtak. Végül meguntam a várakozást és elindultam befelé kissé félrelökve a leányzót.
- Beszélni akarok valami fejessel itt és most- mondom a bejárati csarnok belsejében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Csatlakozás az X-ekhez   

Vissza az elejére Go down
 
Csatlakozás az X-ekhez
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Földszint :: Bejárati csarnok-