we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Jean Grey
Csüt. 14 Dec. - 20:40

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szer. 13 Dec. - 20:38

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Kedd 12 Dec. - 18:53

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 10 Dec. - 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Jamie Cavenaugh
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Alysa Tate
 
Ryan Bane
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Vas. 8 Jan. - 21:24



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Nem igen van választásunk, mint hogy megtegyük, még ha nem is szívesen tesszük, hiszen bármennyire is rég volt már az iskola, bármennyire is sok minden történt azóta, attól még Ted a barátom volt, ahogyan neki is. Voltak a múltban kellemetlen esetek, volt amire nem szívesen emlékszik egyikünk sem, de ez nem változtat a szép részén és sajnos csak akkor tudjuk a szép emlékeket újra visszaidézni, ha egyáltalán valahogy elkapjuk azt, aki ezt tette. Nincs mit tenni, Ted felvágása talán egy lépés ezen az úton, vagy egy újabb csapda, netán újabb kérdéseket szül, de másképp válaszokat se találunk, ez holt biztos.
- Az enyém is, hiszen én is visszajöhettem volna igaz? Még se tettem... féltem és nem kerestelek, aztán a húgom... - bár már annak is lassan két éve, hogy a húgom a szemem láttára halt meg. Ez sem lehet... kifogás, hogy úgy mondjam, de az élet nem arról szól, hogy mindig azt kapod, amit akar, vagy úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnéd, de most itt vagyunk és nincs értelem folyton visszafelé tekinteni. Meg kell oldani ezt az ügyet és akkor boldog életünk lehet, azt hiszem csak ez a lényeg most. Egyébként is ahhoz hogy ne legyünk rosszul, mert egy régi barátot kell felnyitni oda is kell koncentrálni. Szerencsére itt már nem nagyon folyik semmi, hiszen napok óta a frigóban van a teste, így könnyebb dolgunk van, és a papír is előkerül, de hogy mit akar ábrázolni, arról sejtésem sincsen.
- De egyáltalán hogyan lehet, hogy még csak nem is emlékszünk rá? - nekem sem rémlik, sem a kép, sem pedig az, aki rajta van, pedig mi vagyunk ott, tehát biztosan tudnunk kell, hogy kik vannak rajta és remélhetőleg idővel majd rá is jövünk. Talán igaza van, jó ötlet lehet az évkönyveket végiglapozni, ha ez nem egy privát kép persze, ami csak rólunk készült, mert akkor... na akkor bajban vagyunk. Közben a varráshoz fogok, hogy az is meglegyen, szépen rendbe teszem Tedet, mintha mi se történt volna, ennyi mégis csak jár neki, aztán már csak vissza kell őt pakolni a hűtőbe.
- Utána kellene járnunk, hogy... mikor lesz a temetés egyáltalán. - bököm ki végül, amikor már a kesztyűt dobom a kukába és a kötényt veszem le magamról. Rémes ez az egész, mégis csak a barátaink voltak és halottak, fiatalon haltak meg, és ki tudja talán a nagy tervek ellenére a végén ránk is ez vár. Nem tudhatjuk, igenis sajnos annak is meg van az esélye, hogy a végén itt végezzük és valaki más fogja megnézni, hogy mi volt a halálunk oka. A közös életnek, a közös lakásnak és mindennek pedig... lőttek.


Boncolás --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Hétf. 2 Jan. - 10:30






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

Összenézünk, ahogyan elkezdjük szegény Tedet szétszedni, hát ezek is csak mi lehetünk. Egykori barátunk testében keressük a választ, közben pedig azon évődünk, hogy mennyire kár is volt egymástól így elsodródni, most viszont a leendő jövőnkön tűnődünk, én többek között a távolit is felvetem, hátha lesznek utódaink. Miért is ne lehetne? Annyi időt elpocsékoltunk egymás nélkül, most már kár afféle lassú udvarlásban gondolkozni. Ha lezártuk a sötét múltat, és rájöttünk, hogy ki akarja a vesztünket, akkor elmegyek vele orvosnak, és végleg összekötjük az életünket.
- Igaz, főleg az enyém, férfi létemre elég gyáva voltam. Mindegy, előre nézünk. – Mosolygok vissza, ami talán elég morbid, hogy itt örülünk egymásnak, miközben szakad a hús, és egy vércsík szalad végig a halott mellkasán, amint Heidi felnyitja. Odatartom a törlést, hogy ne mocskoljunk össze mindent, és felitatom a feltörő belső nedveket. Régen volt már ilyenben részem, teljesen belenyomakodik a tartósítószer szaga az orromba. Magának a halottnak már nincsen külön szaga, de azért így is felkavarodik a gyomrom, de igyekszem Heidi bőrének az illatára koncentrálni, hogy ne legyek rosszul. Rám sokszoros erővel hat mindez, de a tudat, hogy együtt lehetünk, hogy ha ennek vége, megerősít, és le tudom gyűrni az ellenérzéseimet. Beljebb bukkantok a feltáruló testbe, és nyújtom a csipeszt, hogy a doktornő ki tudja bányászni, amit esetleg érdekesnek tart.
- Tényleg olyan.. – Hajtogatom szét a papírt, óvatosan, hogy ne sérüljön a kép. Ezen az oldalon mi vagyunk rajta öten, és egy hatodik alak, akinek sem a neve, sem az arca kivehető. A név egész egyszerűen ki vagy belőle vágva, a kép pedig sötét filctollal ki van satírozva. Bárhogyan erőltetem az agyamat, nem tudok visszaemlékezni, hogy ki lehet az a hatodik alak. Az biztos, hogy elsős korunkból származik a kép, mert Heidi haja itt még egészen rövid, fiús, amolyan cuki változat, én viszont alig változtam. De ki lehetett az, aki ott a hatodik képen? Vagy nincs is jelentősége, valaki az orrunknál fogva vezet minket, és tévúton járunk?
- Meg kéne találni az eredeti évkönyvet. Az egyetemi archivum? Hátha ilyenkor van ott valaki. Egy levéltáros, vagy ilyesmi. – Hátralépek, aligha hiszem, hogy itt még bármit találhatunk, inkább előkészítem a tűt és a cérnát, hogy össze tudja varni a halottak. A másik kettőhöz most tényleg nincsen gyomrom.



▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Kedd 13 Dec. - 20:37



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

A múlt elmúlt, már úgy sem változtathatunk rajta, nem sok értelem van ezen gondolkodni, vagy az eszünket járatni. Így alakult, ő elment, én pedig nem tudtam, hogy számítok neki, hiszen úgy véltem, ha számítok, akkor nem ment volna el és nem hagyott volna hátra csak úgy mindent, de ő megtette... Nem számít, azt hiszem már mindez nem fontos csak a jelen, a múltat le kell zárnunk és nem gondolni arra, mi lett volna ha, mert az most egyáltalán nem fontos, főleg ha azt nézem mi vár még ránk... nem lesz sétagalopp.
- Igen, de az számít, hogy most megjött az eszünk igaz? - igen most végre képesek voltunk túllépni a múlton és idővel talán tényleg minden rendben lesz nem csak közöttünk, hanem úgy általában ebben az egész ügyben. Most már csak az a dolgunk, hogy a rettenetes ügyet megoldjuk, hiszen valaki az életünkre tör és nincs az jó, hogy egy régi hiba miatt a lehetőségünk a boldog jövőre egyszerűen kútba essen. Valahogy el kell érnünk, hogy rendeződjenek a dolgok, ez a gyilkos őrült megkapja azt, ami jár neki.
- A gyermekeink... - elmosolyodom, még a rémes helyzet ellenére is, hogy tényleg efféléken jár az esze. Ez azért olyan jó érzés és én el sem mondhatom mennyire örülök neki, hogy ilyesmi is felmerült benne. Legszívesebben, ha nem ilyen lenne a helyzet és nem épp most húznám végig a szikét Ted mellkasán most odahajolnék egy csókra. Így viszont ez elmarad. Na nem azért, mert tartani kell a vértől, itt már semmi sem fröcsköl, egyszerűen csak a helyzethez nem illik.
- Egészen olyan mintha... nem olyan mint az évkönyv papírja? - morfondírozva nézem a C betűt és egy pillanat múlva amikor újra le nézek elképedve lépek hátrébb. A szike majdnem kirepül a kezemből, amikor felfogom azt, amit látok. - Ez... te is látod? - ott már nem csak egy C betű van, egy egész kis galacsint, mintha lenyelették volna vele még a halála előtt nem sokkal, így gyomor savnak nem volt már ideje teljesen szétmarni. Óvatosan csipesszel emelem ki onnan. Le kell tisztítani, ezért egyelőre tálcára teszem. Talán még olvasható rajta valami, hogy kiderüljön vajon az évkönyv darabja, vagy valami egészen más... netán üzenet?


Boncolás --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Szer. 7 Dec. - 8:38






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!



- Ez tipikus, hogy évek múltján jövünk rá, hogy lehettünk volna bátrabbak is.. – Csóválom a fejemet, félszeg mosollyal. Érdekes módon amilyen nagy csábító voltam, vele, a legjobb barátommal a lelki társammal szemben mindig én voltam az alárendelt, a félősebb, és ő kellett hogy indítsa a csókot akkor is, és most is. Még mindig elég nehéz elhinni, hogy megnyertem vele a főnyereményt. Ahhoz képest, hogy a pasik nagy része valami kurvás magamutogatós barátnőről ábrándozik, Heidiben megvan minden, ami valójában tökéletes. Hiszen gyönyörű, érzéki, és mindenek felett kiváló társ. Talán éppen ez a tökéletesség rémiszthette el azokat, akinek amúgy bejött volna, többek között engem. Nehéz versenyezni valakivel, aki nem tud hibázni. Ezért aztán nekem maradtak a látszatmegoldások, olyan lányok, akik hosszútávon úgysem kellettek. Én öltözöm be először, hiszen az asszisztens szerepét fogom vállalni, főleg a szerszámokat adogatom, és feljegyzéseket készítek, be is kapcsolom magunk mellett a diktafont, innentől kezdve már nem érdemes a kettőnk dolgáról beszélni, legalábbis amíg ki nem kapcsolom, mert ha valaki utólag visszahallgatja a memót, akkor furcsa lenne egy szerelmi kapcsolatról is tudomást szereznie a boncolás elemzése közepette.
- Nézd édes, arra kell felkészülnünk, hogy lesz. Ma már.. a gyomorforgató dolgokkal kell szembenéznünk. Valaki.. ez az illető ördögi játékot játszik, és a legtöbb amit tehetünk, hogy részt veszünk, győzünk. Értük, a többiekért. Meg magunkért is. A leendő gyerekeinkért. – Bólintok, és elvonatkoztatok a formaldehid szagtól, amely úgy átjárja az orromat, hogy még a tüdőmbe is behatol. Várom, hogy a lány felvágja szegény Tedet én meg addig egy csipesszel a kezét nézem meg, mert mintha az egyik körme alatt lenne valami.. Egy fogóval letépem a körmöt, és a csipesszel kiemelem, egy papírdarab, egy betűvel. Egy C, emelem a fény felé, a neonlámpán át nézve mintha valami különleges papírból készült volna, fényes, olyan, mint amilyenre az évkönyveket nyomtatják. Na de akkor honnan származhat ez? Nézek kérdőn a párom felé, várva, hogy ő mit lép, és elkezdi-e vajon a feltáró beavatkozást.


▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Vas. 20 Nov. - 21:21



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

A kérdése jó, de hirtelen fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom rá, hiszen igen megtehettem volna, hogy elmondom neki már az elején, hogy mit érzek, már akkor, de túl sok minden történt és én nem tudtam hogyan tegyem meg, ő pedig épp eleget foglalkozott ilyen téren másokkal. Azután az éjszaka után pedig nem sokkal el is tűnt a szemem elől, még sem rohanhattam utána, főleg, hogy nem tudtam, hogy hová ment.
- Talán nem is tudtam igazán, hogy mit érzek neked pedig ott voltak... mások tudod. Én nem akartam... elrontani valamit, ha te úgy sem gondolod így, aztán meg egyszerűen felszívódtál. - nem, én sem szánom ezt szemrehányásnak, de hát mégis csak így történt igaz? Egyszerűen eltűnt miután egy éjszakát együtt töltöttünk, ő csak úgy szépen lelépett. Értem én, hogy a miatt, ami történt, nem tudta kezelni, de én sem igazán, mégis én maradtam ott, nem gondoltam, hogy azért ment el, mert nem akarta tönkretenni a barátságunkat, főleg, hogy pont ezzel tette tönkre, nem igaz? De már mindegy, elmúlt, sikerült ügyesen elbeszélnünk egymás mellett és ezért csúszott minden ennyire félre, de most változtathatunk rajta, csak előbb még ezt az ügyet kell megoldani és sajnos tudom, hogy ez lesz a nehezebb feladat.
- Persze, ezt én is így gondoltam, akkor legyen... kezdjük Teddel. - az ő kartonját teszem szépen oda a kis asztalra és a számozás szerint ahhoz a hűtőhöz lépek, ahol elvileg ő van, aztán én is beöltözöm, kesztyű és kötény, mert már itt nem fog spriccelni ennyi hűtés után semmi sem, de ettől még kell egy valamilyen szintű védelem, még ha nem is kell feltétlenül sok.
- Nem lesz baj igaz? - nagyon remélem, hogy végül nem találunk semmi olyat, amitől meg kellene ijednünk, legalábbis még jobban, bár ha nem találunk itt most semmit sem, akkor szintén nem vagyunk beljebb. Nincs mit tenni, kipakoljuk Tedet a műtő asztalra és előkerül a szike is. Nem vágták fel teljesen, csak valamelyest ha jól sejtem megnézték őket, de mivel hamar kiderült a halál oka, nem volt rá indok. - Előbb csak nézzük végig, hátha találunk valamit... nem is tudom, bármit, ami érdekes lehet. - aztán jöhet a belső ellenőrzés, de előbb még nézzük meg a külső jeleket, hogy vajon találunk-e valamit.

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Csüt. 17 Nov. - 17:35






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

- Ez tényleg úgy hangzik, mintha hosszútávra terveznél Heidi. Csak egyet nem értek. Ha jobban kedveltél, mint egy barátot, miért nem próbáltál.. mondjuk szólni? – Ez nem szemrehányás, nekem végülis megvan az indokom, hiszen a képességem miatt így is teljesen bele voltam bolondulva, és nem akartam kockáztatni, hogy például visszautasít. Inkább tudatosan választottam másokat, tombolva buliztam, hogy legalább barátként tudjak mellette élni. De már tudom, azért kellett őt megismernem, hogy szerethessem. És hogy ő is engem. Kár a múlton rágódni már, de azért néha eszembe jut. Bárki is üldöz minket, meg fogja keresülni ezt a macska-egér játékot, át fogjuk tőle venni a kezdeményezést. Még nem tudom hogyan, de nem csak a boncolás a kulcs, át kell nézni az elmúlt húsz-harminc év újságanyagát, hátha rátalálunk valami oda nem illő elemre, valakire, aki bekerült a lapokba, mert történt vele valami. Aztán elkezdhetünk az orvosaival, hozzátartozóival beszélni, felépíteni a profilját, rájönni a gyenge pontjára. Beérünk a hullaházba, itt még eljátszuk, hogy az asszisztense vagyok, ami lényegében nem fura, lévén évek óta nem műtöttem, ő pedig aktívan praktizál. Ez azért nem olyan, mint a biciklizés, igenis lehet felejteni, de legalább nem lesz teljesen idegen a látvány. Végülis az államvizsgán túl semmi más nem hiányzott, mindent megtanultam, amit csak kellett. Most keresgélünk, egészen idáig nem sok sikerrel. A kórteremben átható a formaldehid szaga, az orromba nyomadkodva teljesen eltelíti a szaglásomat. Megszokható, de számomra tisztára nyomasztó, túl erősen érzem.
- Egyesével csináljuk, felesleges mindet átpakolni. Na kivel kezdjük? – Rajta áll a választás joga, hiszen neki érzékenyebb a lelke, ha meglátjuk a barátainkat kiterítve, mégiscsak durvább, mintha egy ismeretlent vágunk fel. Amíg dönt, addig magamra húzom a műtösruhát, maszkot húzok, és bemosakodok. Itt minden van hozzá, ami csak kell, és hamarosan a fűrészt, szikét, és törlőkendőket ellenőrzöm, hogy elég streilek-e. Ezek rendben vannak, találok egy régi rádiót, azt is bekapcsolom, hogy ne legyen olyan unalmas a művelet. Valami jazz zene csendül fel, háttérnek megfelel.


▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Vas. 6 Nov. - 21:09



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Kitartok, hiszen végül is az a cél, hogy megoldjuk ezt és legalább van valami távlati kiút, legalábbis nagyon reméljük. Persze nem lesz egyszerű, de úgy talán könnyebb valamit véghez vinni, hogy tudod, ha vége akkor valami jó vár majd rád, hiszen akkor elmegyünk, együtt fogunk élni és dolgozni. Minden más lesz, mint az életemben ahogyan eddig alakultak a dolgok. Talán van esélyem arra, hogy végre igazán boldog legyek és ha ezért meg kell küzdenem, akkor... igen is mindent meg kell tennem azért, hogy elérjem a célt.
- Tudom és menni fog. Az azért sokat segít, hogy ránk gondolok, arra, ami majd lesz, ha ezen az egészen túl vagyok. - mert igenis megtehettem volna, hogy el se jövök ide, bár esélyes, hogy akkor is végül rosszul alakultak volna a dolgok, de így legalább tudok tenni ellene és mindezt nem egyedül kell átvészelnem, úgy azért egészen más. Az, aki most ártani akar nekünk jó eséllyel megtalált volna odahaza is, csak akkor nincs mellettem senki sem, aki fogja a kezemet, ahogyan azt most Phoenix teszi, akkor nincs senki, aki tartja bennem a lelket és akivel megpróbálhatok összefogni.
- Igen, ebben én is biztos vagyok, de nem fog menni neki. - nem hagyjuk, hogy ezzel zavarjon össze, vagy nehezítse meg a dolgunkat és ez a fontos. Nem, mindent megteszünk azért, hogy megoldjuk ezt és hogy végül mi jöjjünk ki győztesen ebből a harcból, vagy minek is hívjam. azt hiszem a harc jó szó, csak épp itt mi az életünkért küzdünk egyértelműen és nem valami másért, mint a bosszú annak az akárkinek a részéről. A mi célunk sokkal fontosabb és sokkal értékesebb, hiszen a boldogságunkat akarjuk elérni és úgy érzem mi sokkal erősebben is fogunk majd küzdeni érte. Ezért a hamarosan elért hullaházban is ki fogok tartani, még ha olyanokat is kell boncolni, akiket ismerünk mindketten, akik régen a barátaink voltak. Először azért az aktákat nézem meg, aztán utána jöhet majd a többi, csak szépen sorban, akkor van idő felkészülni és mivel már telefonáltunk, nem igen fog ránk törni senki sem, hogy illetéktelenül vagyunk itt.
- A kartonok szerint a halál oka minden esetben fojtogatás, de az ujjaik nem... szóval az egyiküknek sem hiányzik. - nagy levegőt veszek, mert azért ezt nem volt könnyű kimondani, de azért csak sikerült. - Hát akkor... azt hiszem nincs más hátra. - igen, meg kell nézni a testeket. A kartonok alapján meg tudom nézni a számokat, hogy hol találjuk meg őket, és itt van Phoenix, ő segít majd, hogy egyáltalán áttegyük a testeket persze egyesével a boncasztalra.

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Pént. 4 Nov. - 19:55






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

- Muszáj leszel, igen, de én itt leszek veled Heidi, és ha belegondolsz, sebésznek tanultunk, te az is lettél, úgyhogy.. megbírkózunk vele. Lesz hozzá gyomrunk. – Egy pár pillanatig szemlélgetem az arcát, és simogatom a kezét, ha már fogom, hogy megnyugodjon. Lesznek ennél még vészesebb pillanataink is. Ha jól sejtem, ez most még csak a felvezetés, és lesz ennél még rosszabb is. Igaz, hogy öten voltunk a fő csapatban, de voltak közeli ismerőseink, és az ő halálukkal is számolnunk kell. Viszont nem is figyelmeztethetjük őket, hiszen az rengeteg kérdést vetne fel. Csak azt tehetjük, hogy mielőbb utánajárunk a dolognak, hogy végre lezárhassuk. Akár fel is vehetnénk a kapcsolatot más mutánsokkal, hiszen vannak, nem én vagyok az egyetlen. Ám minél többeket keverünk bele, annál félelmetesebbé bonyolódhat az egész.
- Nem tudom, ezt most nem is érdemes vizsgálgatni, csak ránk akart ijeszteni. Gyorsan lépjünk inkább le. – Rázom a fejemet vállvonva, ettől úgy festek, mintha minimum valami marionettbábú lennék, pedig nagyon is önálló akaratom van. Megrázkódok kicsit a szerelmem illatától, hiszen a parfümje és a bőrének illata olyan édes egyveleget alkot, hogy rám mint valami űzött vadra hat, ez az a tökély, amitől sosem tudtam elvonatkoztatni, és most itt van, örökre az enyém. Kedvem támadna a csókjába fulladva csak ölelni, elfeküdni, pihenni, de most nem lehet, csak a kezét foghatom meg nagy sietve, de azt is el kell engednem, amikor vezetek, s a hullaházba lépünk, hiszen nagyon hivatalosnak kell lennünk. Fél lépésnyire lemaradva követem a szöszi doktornőt, hiszen én most csak mint kísérő lehetek jelen, az más kérdés, hogy bent már aktív szereplője leszek a történetnek. Átjutunk a portáson és már bent is vagyunk, keresgélem legalább az egyik barátunk dobozát. Felkapok én is egy fehér köpenyt, de sehol nem lelem a nekünk kellő neveket. Ugye még nem volt meg a hamvasztás? – Találtál már valamit Heidi?  – Kérdezem felé pillantva, hátha ő a papírok között rálelt valamire. Mocorgást hallok a folyosóra, kinyitok gyorsan, de csak egy piros-zöld csíkos pulóveres, kalapos takarító mos fel. Tiszta Freddy Krueger.



▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Hétf. 24 Okt. - 11:34



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

- Mintha te folyton levágott testrészekre ébrednél... Nem, nekem is erősebbnek kell lennem és megszoknom ezt... valahogy. - igen, azt hiszem muszáj leszek, hiszen eleve készültünk rá. Az is kész csoda, hogy legalább egy esténk volt, amikor együtt lehettünk és azt meghagyta nekünk az a valaki, aki ezt az egész őrült játékot űzi. Nem tudhatjuk, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek, még az is benne van a pakliban, hogy egyszerűen mi is a hullaházban kötünk ki, vagy a következő alkalommal a mi valamelyik testrészünket küldik el valakinek valahogy ez az őrült. Mert hogy biztos, hogy nem komplett az, akivel dolgunk van. Embereket öl, ez már arra mutat rá, de mellette még képes rá, hogy emberi darabokat küldjön másoknak reggelire... ki tudja még, hogy milyen beteg húzásokat kell átvészelnünk, nem borulhatok ki én sem minden alkalommal, amikor valami hasonló következik be.
Mást most úgy sem tehetünk, mint hogy gyorsan összeszedjük magunkat és minél előbb a végére járunk ennek az egésznek. Muszáj a saját érdekünkben is és egy ilyen alak amúgy sem sétálgathat csak úgy az utcán, mert ki tudja, hogy kivel tenne még a jövőben hasonlót. Könnyen lehet, hogy valami beteg elme, aki igazságosztónak gondolja magát és ha velünk végzett, akkor másokat is sorra vesz. Azt pedig nem hagyhatjuk, előtte kell elkapni őt, lezárni ezt az egészet, már csak a barátaink emléke miatt is.
- Nem lesz... menni fog. Ott leszek velem igaz? Akkor... mindent kibírok. - még egy halvány mosolyt is az arcomra varázsolok, ahogyan rá pillantok. Ki kell bírnom, az a helyzet, hogy nem igazán van választásom, ahogyan neki sem, pedig ott se lesznek majd kellemesek az illatok. Persze minden test le van hűtve, így nem bomlik, de ettől még az ő érzékeny orrának ugyanúgy kellemetlen élmény lesz. - Szerinte az ujj tőlük származhat? - van erre is esély, ha pedig nem akkor bele sem merek gondolni, hogy a fickó, vagy nő honnan és kitől szerezhette a levágott ujjat. Hamarosan viszont már a célnál vagyunk. Kiszállva a kocsiból belépdelünk a hullaházba, ahol szerencsére elég felmutatni az orvosi belépőmet, hiába nem az itteni kórházba szól, de a alapján már tudják, hogy legalább hozzáértő vagyok. Egy telefont azért még megejtek innen, egy volt osztálytársunkat hívom fel, aki a helyi rendőrségen dolgozik, ő beszél végül a portással, hogy engedjen be minket, mert az egyik lezáratlan üggyel kapcsolatban nyomozunk. A portás nem túl okos, szerencsére nem kér külön papírokat, hogy bejuthassunk.
- Jól van, előbb nézzük át a kartonokat, hogy a boncorvos miket talált, aztán... - aztán a miénk a terep, mert az is lehetséges, hogy olyasmit is meglátunk, amit az esetlegesen képzetlenebb, vagy kevésbé hozzáértő kolléga nem vett észre. Nekünk viszont közünk van az ügyhöz, úgy pedig egészen más a helyzet. Neki adom az egyik kartont, én nézem meg a másikat, közben azért körbepillantok meg van-e minden eszköz, ami kelleni fog, no meg persze kell majd köpeny is, ilyesmiket azért nem hoztunk magunkkal, de láthatóan minden meg van.

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Szomb. 22 Okt. - 19:20






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

- Semmi baj. Tudom, hogy neked még ez is új. – Rázom a fejemet átölelve őt, megsimogatva a hátát. Én már megszoktam, hogy ilyen életet kell élnem, a felerősödött érzékeim számomra már alap, nyilván én is nehezen gondolok bele, hogy mások nem látják olyan élesen a dolgokat mint én, nem hallják, érzik, és amikor tudatosul bennem, hogy mennyire más vagyok mint ők, kissé dühít is, ha nem tudják tartanak velem igazi lépést. Ám Heidinél ez fel sem merül, ő életem szerelme egyértelműen, és így nem várhatom el tőle, hogy a frissen felfedett titkomról állandóan emlékezzen. Átengedem neki a fürdőt így elsőre, és tényleg erőt veszek magamon, hogy ne kukkoljak, haladjunk csak szépen sorjában. Együtt aludtunk, tudjuk, hogy szeretjük egymást, és ez így van jól, többet azért ne kéne kierőszakolnunk a sorstól, legalábbis mára. Vagy ki tudja, ha optimista vagyok, mondhatnám azt, hogy a ma éjszaka már többről fog szólni, mert délutánra elkapjuk a barátaink gyilkosát. Remélem most gyorsan végez, mert mielőbb le akarom mosni magamról az alvadt vér illatát, ami az istennek se akar kimászni az orromból, és így kissé gyomorforgató az érzet. Szerencsére most kapkod, így én is csak egy pár pillanatos cicamosdást engedek meg magamnak, a borotválkozás elmarad, tegnap a bál előtt úgyis volt. Az alapvető tisztálkodásnak engedek, megigazgatom a hajamat, és bár a tegnapi cuccomban jövök, de ennyit még kibírok. Majd ebéd környékén beugrunk az én szállásomra, és ott átvedlek, meg hozok váltó cuccokat, hiszen ki tudja, hol talál minket az éj. Átkarolom, ahogyan kilépünk, sietősen elhagyjuk a hotelt, majd a kocsi felé igyekszünk.
- Akkor a hullaházzal kezdjük. Nem lesz gond, ha.. neked kell felboncolni őket? Menni fog? – Azért úgy fest elég érzékeny lélek, de ha most nyomozni akarunk, és kideríteni, hogy pontosan mi is történt, hátha a gyilkos kilétére, hollétére is fényt deríthetünk. Ehhez pedig nem adhatjuk ki a kezünkből az ügyet. Ő már képzett sebész, tehát a patológia is a jogköre, én maximum asszisztálhatok az ilyesmihez. Legalábbis hivatalosan. De ott leszek, hogy ha Heidi rosszul lenne, át tudjam venni. A gázra lépek, és irány a hullaház, nincs is messze.



▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Vas. 16 Okt. - 20:27



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Nem is nagyon figyelem, ahogyan kitolja a folyosóra az étkező kocsit. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokkoló reggelünk lesz, mert ez finoman szólva sem az a kellemes ébredés volt, ami illet volna a tegnap estéhez, de talán nem is várhattuk el komolyan, hogy minden rendben lesz majd, hiszen várható volt sokáig nem fogunk tudni pihenni, ilyen körülmények között legalábbis biztosan nem lehet és így is lett.
- Tényleg, neked ez még a miatt is... Sajnálom, bele se gondoltam. - inkább még szorosabban hozzá bújok, úgy talán neki is jobb. Na igen ő a tetejében nem is dolgozott kórházban, ahogyan az én az elmúlt években, még jobban elszokott attól, hogy ilyen szagokat kelljen szagolgatnia és főleg nem kora reggel, amikor még legszívesebben az ágyban ejtőzne tovább. Persze ettől még nem vagyok azt hiszem önző, hogy nem gondoltam bele jobban, ő sem hiszem, hogy esetleg annak gondol, de mégis jobban is belegondolhattam volna a helyzetébe.
- Jól van, sietek és... megoldjuk, igen... nem lesz semmi baj. - még egy halvány mosolyt is megengedek magamnak és persze még egy erőt adó ölelés is belefér, aztán csak feltápászkodom az ágyról, hogy elinduljak a fürdőszoba felé. Igaz, hogy már voltunk együtt, de most a helyzethez sem illene az, ha együtt zuhanyoznánk, ettől még viszont pár perc múlva már tisztában, fogmosás után, gyors zuhannyal a hátam mögött kerülök elő a zuhanyzóból egyelőre csak egy szál törölközőben. Majd átöltözöm itt kint addig, amíg ő szépen szintén elintézi a reggeli tisztálkodás részét, aztán mehetünk is. Így gyorsabb, mintha még azt is meg kellett volna várnia, hogy átöltözöm, meg aztán nem is vittem be magammal plusz ruhát, igazából annyi lélekjelenlétem most nem volt, hogy még ezt is átgondoljam. Amíg pedig ő is készen van felöltözöm és nagyjából összepakolom a holmimat idekint. A szoba marad úgyis, de a fontosabbakat hozom magammal egy kis táskában, de a bőrönd zavarna, ha egész nap húznám magam után, semmi értelme sem lenne.

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Hétf. 10 Okt. - 19:28






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

Legszívesebben kivágnám az ablakon az egész cuccost, mert az én gyomrom még jobban felfordul, hiszen érzékeny orrom egyértelműen komolyan befogadja a vérszagot, amit Heidi talán már nem is érezhet. Gyorsan ráteszem a fedőt, és kitolom a folyosóra, jól meglendítve, hogy ne is tűnjön fel, hogy hozzánk tartozott. Így is komoly pánik lesz majd, ha valaki felfedezi az emberi darabokat, és talán mindenkit kihallgatnak, aki a szinten lakik, éppen ezért kéne egy gyors tusolás után mielőbb elhúznunk, és a gyilkos nyomába eredni. Nincsen időnk egymás karijaban sok időt eltölteni, bármennyire is szeretnénk mélyíteni az ismerkedést, tudtuk még tegnap, hogy a mai naptól beindulnak a véres események. Még mázlink van, hogy emberünk legalább nem kezdte el a bosszúhadjáratot a tegnapi napon, mert már lehet, hogy az éjszakát sem érjük meg. Gyorsan átöleljük egymást, érzem a forró testmelegét, lágyan cirógatom a tarkóját, hátha mindketten megnyugszunk, át kell venni valami lassabb lélegzetvételt.
- Sehogy. Mindjárt felfordul a gyomrom. Csak az nyugtat meg, hogy a te illatodra koncentrálok. – Motyogom, és megrázom kissé a fejemet. Én már elszoktam az ilyesmitől, de Heidi még most is sebész, ráadásul nem ilyen érzékeny a különböző behatásokra. Ez az állat tudja, hogy orvosit végeztünk, még ha én teljesen nem tudtam véghezvinni.
- Heidi, menj gyorsan zuhanyozni, aztán majd én is. – Nyilván nem vagyunk még olyan viszonyban, hogy együtt fürödjünk, főleg, hogy most sietnünk is kéne, és félő, hogy ha lekerülnek a ruhák, akkor minden lesz, csak sietség nem. Vagyis lesz sietség, csak másféle. És bármennyire is jól hangzana, hogy ennyi év után már szerelmesként egymásra találunk, annak nem most van itt az ideje, hiszen lehet, hogy el se tudnánk magunkat engedni a rettegéstől. Nem, előbb tudjuk le ezt az ügyet, de mielőbb. Hiába én indultam el tusolni, most mégis előre engedem, hogy biztosítsam a terepet, ha nekem ki is marad, akkor nem gond, túlélem. De a lányoknál ez máshogy megy, ott kiemelt a higénia.
- Valahogy lenyomjuk. Estig meg se állunk, kinyomozzuk, hogy ki lehet az, és megállítjuk, hogy soha többé senkinek ne árthasson. – Nyomok egy puszit a homlokára, aztán leülök az ágyra, hogy bevárjam ott, amíg végez. Mielőbb el kell indulni, felkeresni a hullaházat, profilt készíteni, és felhajtani a nyomokat. Már most elkezdem rendszerezni az emlékeimet, hátha beugrik valami, amire eddig nem gondoltunk.





▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Szer. 5 Okt. - 20:26



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Sokkol a látvány, pedig orvos vagyok, láttam már csúnya dolgokat, de nem egy olyan esetben, aminek köze van hozzám, mert itt pont az a gond, hogy ez hozzánk kapcsolódik. El sem tudom képzelni, hogy kinek lehetnek itt a testrészei, és igazából nem is akarok ebbe belegondolni, mert... bárkié lehet, főleg hogy egy újabb kerül elő, egy fül, amikor Phoenix megjelenik és megnézi a tálcákat. Ez nem a reggelink és nem tudhatjuk, hogy a pincér valami veszélyes alak volt, vagy netán megbízták csak őt azzal, hogy ezeket ide hozzá. Nem is tudok most ebbe mélyebben belegondolni, csak egyszerűen nézem a darabokat, de most képtelen lennék rá, hogy jobban megvizsgáljam őket. Ez most nem megy, az is kész csoda, hogy nem remegek, de hogy nem tudom magamat egy könnyen összeszedni az holt biztos. Még jó, hogy a fület nem látom érdemben, de ettől még szinte biztos vagyok benne, hogy a másik fedő alatt is van valami, de most jobb is, ha azt nem kell látnom, csak elméletben tudok róla, hogy lehet ott még valami. Nem is értem ki az, aki ennyire beteg játékot képes űzni az emberrel, mint ez az ismeretlen és egyáltalán miért teszi? A régi eset miatt? Sok éve volt már, senki se gondolta, hogy ennek következményei is lehetnek, főleg nem hogy ilyen komolyak.
Szorosan bújok oda hozzá, amikor megölelget. Ez most tényleg kell nekem, hogy összeszedjem magamat. Azt hittem még lesz egy reggelünk, de úgy fest, hogy nem. Azt hiszem annak is örülhetünk, hogy a tegnap este legalább nyugodtan telt és nem szólt közbe semmi, vagy senki. Nem volt ujjdarab a popcornban teszem azt, minden szépen, jól zajlott, de eddig tartott. Az, amitől tegnap megijedtünk csak utolért minket és valahogy meg kell oldani, hogy túléljük és... kizárjuk az életünkből ezt a valakit.
- Nem tudom... én... Tudom, hogy meg akar ijeszteni, pont azért van ez, hogy összezavarjon, ezért kell megnyugodnunk... igaz? Te hogy bírod ilyen jól? Fürdeni kellene előbb... azt hiszem. - de az biztos, hogy nem akarok egyedül maradni ezekkel a darabokkal, meg a kocsival, de még se tolhatjuk csak úgy ki a folyosóra, mert nem tudjuk, hogy kitől vannak és talán ez is fontos nyom. Meg kell nyugodnom, meg kellene mosnom az arcomat jó hideg vízzel, megfürödni, rendesen felébredni, aztán elkezdeni ezt az egészet, a nyomozást, hogy kiderítsük ki csinálja ezt és vajon azért-e, amit gondolunk és persze ki kell deríteni azt is, hogy mi történt a barátainkkal, hogy szimpla véletlen egybeesésről van szó, vagy ez a valaki végzett velük is, csak előtte elszórakozott velük, ahogyan velünk is teszi.


Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Vas. 18 Szept. - 19:57






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!



Két év nálunk vagy tízzel is felérhet, egyrészt mert annyira hiányzott ez idő alatt, másfelől bőven értünk, és már sokkal józanabbul tudunk gondolkozni, nem elég csak a szenvedély. Tudjuk, hogy összetartozunk, és azt is, hogy nem kell attól félni, hogy mi lesz holnap. Ki kell élvezni minden együtt töltött percet, kézenfogva sétálni, tart, amíg tart. Ezt nem úgy értem, hogy bármikor elveszíthetem őt. Éppen hogy fel akarom vállalni, hogy a sok reménytelen kapcsolat nem vezetett sehova, de most már kész vagyok tudni azt, hogy ez bizony szerelem a javából. Gyorsan felpattanok, és arébb hesegetem, hogy a pincér semmiképpen ne láthassa őt. Útközben azért megsimogatom a hátát, és a tarkóját, köztünk úgy vélem már sosem lesz csak barátság, szükségem vann az ilyen gyengéd érintésekre is. Betolom a kocsit, és már búcsúznék is el, pedig nagyon éhes vagyok, de örülnék neki, ha nem úgy kéne mellette ennem, hogy tiszta izzadt vagyok. Nyilván jó volt együtt aludni, de jobb lesz most a kellemes, friss illatomat éreznie, amikor nekilátunk a reggelinek, ami nyilvánvalóan benne kell hogy legyen a szállás díjában, hiszen én sem úgy emlékszem, hogy rendeltünk volna külön.
- Megyek. – Bólintok mosolyogva, és már tolnám is le a boxeremet a fürdőben, amikor érkezik a nyafizós hang, ami tényleg riasztóbb, mintha sikítanak, ezért magamon hagyom a gatyát, és gyorsan visszasietek. Nem az ujj riaszt meg, sebészek voltunk mindketten, ráadásul ő még az is. Hanem maga a tény, hogy a játszma elkezdődött, annyi egérutat kaptunk, hogy tegnap pár kellemes órát együtt lehettünk. A lány elé állok, és úgy nézem meg a fedőt, hogy ő ne is tarthassa. Egy fül az.. Nagyszerű. Leteszem hát a fedőt, nem kell Heidinek is szembesülnie vele. Gyorsan az ágyra huppanok mellé, hogy megölelgessem. Kár is azon sietnünk, hogy utolérjük a pincért. Vélhetően a gyilkosunk beépített embere volt, vagy ha csak egy nulla pincér, aki nem is nézte, hogy mi van a tálcák alatt, akkor úgysem figyelt rá, honnan kapta a kocsit, csak rábízták.
- Semmi baj kicsim.. Számítani lehetett arra, hogy kipécéz magának minket. Rohanjunk el? Vagy még gyorsan fürödjünk? – Rázom meg a fejemet, és megsimítom a szőke tincseit, ahogyan szorosan, biztonságot jelentően átölelem..



▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Hétf. 12 Szept. - 10:11



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Egyszerűen csak azt hiszem vannak helyzetek, amikor jobb nem sietni és a mi esetünk is pont ilyen, hiszen olyan sokáig nem voltunk együtt és nem találkoztunk, épp e miatt nem szabad most semmit elsietni, főleg hogy egyszer már megtettük, hogy a kétségbeesés és az ijedtség miatt találtunk egymásra, ezt most nem kellene újra eljátszani, mert bármilyen jó is volt a tegnapi nap, attól még a barátaink meghaltak és valaki nagyon esélyes, hogy a mi halálunkat is szívesen összehozná, ha csak nem találjuk meg mi előbb és nem derítjük ki, hogy mi a fene folyik itt. Biztos, hogy nem lesz egyszerű, de pont e miatt józannak is kell maradnunk, amibe talán most komolyabb dolgok nem férnek bele, maximum az, hogy együtt alszunk, tudjuk hogy vár ránk valami jobb jövő, amikor is összeköltözhetünk, együtt élhetünk, együtt dolgozhatunk, de elsietni nem érdemes, mert... az is benne van a pakliban, hogy mindez álom marad, mert meg se tudjuk oldani ezt az egészet.
- Nem azt... én sem hiszem, csak nem erről van szó. - rázom meg a fejemet én magam is, aztán azért csak feltápászkodom és felülök legalább az ágy szélére, magam köré tekerem a takarót, hogy ha netán belátna az illető, mert még nem állt tovább akkor se legyen gond, hogy bepillant. Azért mégis csak elég lazán vagyok öltözve és a hang alapján egyértelműen férfi van odakint, gondolom Phoenix sem értékelné, ha így látna meg bárki is ennyire hiányos öltözetben. Csak akkor kelek fel az ágyból, amikor már újra csukva az ajtó és bent van a kocsi is. Csak most korran meg igazán a gyomrom. Tegnap bár ettünk, volt popcorn is és vacsi, de a tánc sokat kivett belőlem is és határozottan jól fog esni az a reggeli.
- Igen, bár csak előkészítem és megvárlak, úgyhogy siess, mert éhen halok! - aztán majd én is lezuhanyozom utána, ha már ettünk mondjuk, de azért megvárnám, amíg készen lesz, annyira nem rohanunk, hogy egyedül reggelizzek, vagy így felváltva. Jó eséllyel a gyilkos akárki úgy is megvár minket, ha csak nem eleve ide toppan be, amire én se látok túl sok esélyt, akkor nem kell feltétlenül rohanni, még egy viszonylag nyugodt reggelt csak eltölthetünk együtt. Megvárom hát, amíg elindul fürdeni, csak aztán kapom fel legalább a tegnapi pólót, hogy valami legyen rajtam és húzom közelebb a kocsit. Nem tudom mit hoztak, de lehet hogy érdemes kicsit összerendezni, netán megvajazni a kiflit és hasonló nyalánkságok.
Még sem jutok el addig, hogy tényleg rendezkedésbe kezdjek, mert amikor felemelem az első fedőt a tálcáról már akkor bent akad a levegő. Elkerekedik a szemem és azzal a mozdulattal ki is csúszik a kezemből a fém, hogy hangos koppanással végezze a földön. A tányéron nem kifli van, vagy épp vaj, lekvár, hanem történetesen egy ujj, még hozzá úgy fest, hogy nagyon is frissen levágott gyűrűs ujj, mert hogy még ott van rajta a gyűrű is. Ezek után nem csoda, ha azonnal hátrébb húzódom vissza az ágyra és eszem ágában sincs megnézni, hogy mi lehet a másik alatt. - Phoenix! - a kiáltásom szinte már sikítás, de hogy magas vinnyogós hang annyi biztos és talán érthető is. Az biztos, hogy ez nem épp a reggelink.


Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Csüt. 8 Szept. - 12:01






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

Rajtam is maradt egy trikó, meg egy boxer, nem is lett volna túl jó, ha már első éjszaka ellövünk minden puskaport. Már így is komoly döntéseket hoztunk tegnap este, szeretnénk lényegében együtt élni, együtt dolgozni, és még szeretjük is egymást, de olyan régen voltunk már együtt, főleg hogy most nem volt lelkiismeretfurdalásunk, hogy együtt aludtunk. Kezdünk átmenni baráti, vagy szeretői kapcsolatból valódi szerelmespárrá, ahol ezek a dolgok egyre természetesebbé válnak. Így nem vágok szemrehányó fejet, amikor picit feljebb húzza magán a takarót, elfogadom, hogy neki erre még idő kell. Bár érdekes, mert összebújva aludtunk, teljesen egymáshoz simulva, de úgy tűnik a látványhoz még plusz időt kér. Nem baj, nem sietünk. Viszont gyorsan ki kéne szaladnom fogat mosni, nehogy ezzel is romboljam az illúziót. És csak mert mára nyomozás irányoztunk előre magunknak, attól még igenis lehet jó kedvünk, amikor éppen pihenünk, ebédelünk, nem lehet, hogy mostantól csak a sötét dolgokra koncentrálunk.
- Neked is édes kis barátném. – Mosolyodom el, határozottan megnyugtató, hogy ilyen kellemesen mosolyogva kelünk, de az idilli állapot gyorsan szétfoszlik, mert máris kopogtatnak. Igaza van, a férfiak lazábban nyithatnak ajtót akár lengébb öltözékben is, a boxer amúgy is rövidnadrág jellegű, és a női alkalmazottak se nyálcsorgathatnak, csak mert trikóban látnak. Fordítva nyilván érdekesebb lenne a dolog.  – Nem tudok róla, de csak nem maga a fickó az.. Az túl nyilvánvaló lenne. Még nem jött el az ideje, hogy találkozzunk! – Megvárom, amíg maga köré csavarja a takarót, de azért így sem hagyom, hogy teljesen a pincér látómezejében legyen. Kinyitom az ajtót, és egy latinamerikai kinézetű pincér indulna befelé, de megállítom, és némi aprót adva neki el is hesegetem gyorsan. Valóban csak egy kocsinak tűnik, letakart tál alatt lehet a reggelink.
- Akkor eltusoljak, te pedig nekilátsz? – Lépek most kicsit hátra, de még nem indulok el, ameddig rá nem bólint. Jól fel kell tankolnunk, vélhetően hosszú, mozgalmas napunk lesz.


▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Vas. 28 Aug. - 17:39

[Másnap reggel]



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Habár ezúttal semmi nem történt mégis ez volt életem egyik legpihentetőbb alvása, még annak ellenére is, hogy tudtam, hogy mi is vár ránk majd másnap, amikor kénytelenek leszünk majd szembenézni a valósággal és a ránk váró veszélyekkel. Nincs mit tenni egy gyilkos végzett a barátainkkal és jó eséllyel velünk is akar majd és ezt nem lesz egyszerű megoldani, de egy estére legalább elfelejthettük, egy mesés estére. A mozi csodás volt, bár tény, hogy nem sok mindenre emlékszem belőle, aztán a vacsi és a tánc. Tényleg régen volt már ilyen jellemes estém, hiszen az elmúlt évek ijedtségben, pánikban teltek és persze sok-sok kutatással, amikor próbáltam rátalálni a húgomra kisebb, nagyobb sikerrel, főleg persze kisebbel. De most, hogy ébredezem és ott fekszik mellettem a régi legjobb barát, aki egyértelműen ennél sokkal több is egyben.. most valahogy minden egészen szépnek és varázslatosnak tűnik. A mosolyom letörölhetetlen, amit megláthat, ha ő is kinyitja a szemét és ha ez megtörténik az első az, hogy közelebb húzódom legalább egy csókra.
Mint említettem semmi sem történt, elfáradtunk hajnalban, amikor visszaértünk a hotelszobámba és csak ledobtuk a felesleges ruhákat és irány az ágy. Tehát van rajtunk fehérnemű, egyébként pedig láttuk már egymást ruha nélkül, még ha az nagyon régen is volt, no meg most annyira nem is figyelt erre egyikünk sem, főleg a sötétben. Most épp e miatta talán kissé szégyenlősen húzom feljebb a takarót magamon, csak akkor ernyed el a kezem, amikor reggeli csókban forrunk össze.
- Jó reggelt napsugár! - tudom, a nap nem sokára kezdetét veszi, de talán még pár perc, vagy pár másodperc van arra, hogy kiélvezzük ezt a kellemes ébredést és ne törődjünk semmivel és senkivel sem. Még sem tart sokáig az idilli, hiszen kopogtatnak. Meglepetten pillantok Phoenixre, csak aztán kelek fel végül, hogy a takarót magam köré csavarva gondolkozzam el rajta vajon nekem kellene ajtót nyitnom, vagy ő teszi meg? - Pillanat! Rendelhettünk valamit este? Vagy a szobába hozzák a reggelit? - a végét már egyértelműen kisebb hangerőn Phoenixnek célzom. Nem tudom, hogy tényleg nekem kellene-e kilesnem, mert ha szobapincér és tényleg csak a reggelit hozta... hát talán fura lenne, ha így nyitnék ajtót, még megtalálna nézni magának és annak lehet, hogy Phoenix nem örülne különösebben.
- Szobapincér! A reggelit hoztam, idekint hagyom hölgyem a kocsit és egy óra múlva visszajövök érte. - férfi hangot hallani egyértelműen. Lehet, hogy tényleg a reggeli, akkor elég betolni a kocsit, szépen megenni, ami rajta van és kitolni, amikor készen vagyunk. Lehet, hogy elég most várni pár pillanatot, amíg a pincér tényleg távozik és akkor szépen betolhatjuk a kocsit. Igazából, farkas éhes vagyok!

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Hétf. 22 Aug. - 20:49






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

- Oké, kifejezetten izgalmas lesz, hogy te leszel a főnököm. Ez.. egészen tetszik.  – Bólogatok, hiszen rengeteget felejtettem, de úgy, hogy nem valami vaskalapos főorvos áll majd mögöttem, hanem a szerelmem, lényegesen egyszerűbb lesz felvenni újra a ritmust. Azt még nem tudom, hogy a másik állásommal mi lesz, a boltvezető enyhén ki lesz majd akadva, hogy ilyen hosszú idő után csak úgy kilépek, de hát most végre fel kéne fognom, hogy a saját boldogságom a legfontosabb. Éppen ezért nem faggatom Heidit sem a huga halálával kapcsolatban, elképzelhető, hogy majd egyszer elmondja, amikor már jó sok időt együtt töltöttünk, de most ő is próbálja megragadni a pillanatot, amely csak a miénk. Valahogy kellett ez a két év távollét, mert más sokkal könnyebben tudom én is kimondani, hogy szeretem. Vagy ki sem mondtam, csak virágnyelven körbeírtam? Végülis mindegy, az számít, hogy egymás tudtára adtuk, hogy bár hülyeség volt főleg a részemről ez a gyávaság, de jobb később, mint soha.
- Azért olyan jó, hogy te is ilyen biztos vagy benne, és nem nekem kell erősködnöm. Amilyen macsó tudtam lenni másokkal.. nálad jó, hogy te vagy az, aki.. tudod, irányítja a dolgokat. – Kezdem úgy érezni, hogy az egész egyetemi stílusom csak egy felvett divatjelenség volt, a külsőmből kifolyólag hoztam egy sármos, hódítós stílust, és nem vettem észre, hogy pont azzal kéne foglalkoznom, aki mellettem ücsörög, aki meghallgat. És végre révbe értem azzal, hogy most Heidi fogja meg a kezemet, ő pusszant oda a számra, és cseppet sem furcsa, hogy már nem csak barátok vagyunk. Hihetetlen, hogy milyen türelmes volt velem, és most, hogy találkoztunk, nem vágott semmit a fejemhez, csak hogy buta voltam, de hát abban meg igaza volt. Mégis, most ő úgy tud irányítani, hogy lényegében sosem volt egy flörtölős lányka. Csak jól érzem magamat a társaságában. Amikor jövünk kifelé a moziból, nagyot vigyorgok a megjegyzésén, még egy laza pirulás is belefér.
- Azért reméltem, hogy nagyjából tudtad követni a sztorit. – Miért is kérnék bocsánatot? Végtére is a mozit most csak amolyan háttérnek szántam, hogy el tudjak lazulni, és a karjaiban akár csókcsatákat is indíthassak. Úgy érzem több mint jól sikerült, hiszen nevetgél. – Akkor legyen a tánc. Régen jártam itt, de emlékszem egy egész jó bárra, ahol élő zene van, nem ilyen gépi. Akkor gyere akkor Heidi, megnézzük. – Fogom meg a kezét, és elindulunk az általam kijelölt útvonal felé. És mivel elég fárasztó napunk volt, ezen az éjszakán mélyebb egymásra találás nem történik, hanem alszunk mind a bunda, hiszen szintén komoly nap áll előttünk.

//Cukik, ugorhatunk a reggelre? Very Happy //


▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Csüt. 11 Aug. - 22:04



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

- Pont erre való a gyakornokoskodás, hogy újra visszaszerezd a gyakorlatodat és ne remegjen meg a kezed. Majd segítek. - és bátorítom, no meg tud hozzám fordulni, ha gond van, netán valami még homályos számára. Nem lesz baj, legalábbis én reménykedem benne, csak hát előbb még azért bőven dolgunk van, csak aztán jöhet minden más, meg a normális élet. Én azért már nagyon várom, hogy mielőbb eljöjjön ez is, remélhetőleg nem lesz semmi komoly baj majd... bár tudom nem kellene naivan reménykednem. Most mégis jobb, ha inkább erre a pozitív jövőre gondolok, mintha azon jár az eszem, ami majd jó eséllyel holnap vár ránk, hogy valami őrült akárkivel kell megküzdeni azért, hogy egyáltalán túléljük a napot, nem hogy új és nyugodt életet kezdhessünk. Az majd csak utána jöhet, ha egyáltalán eljön és nem halunk meg mi is, mint a barátaink.
- Köszönöm! Ez még túlságosan friss és mély seb, hiába majdnem két éve történt, de mégis csak a húgomról van szó. - akit imádtam és mindent megtettem volna érte, de az a minden sem volt elég, hiszen meghalt, még hozzá kínok között és ki tudja, hogy előtte miféle rémségeket kellett kiállnia és elszenvednie. Nem is merek ebbe belegondolni, mert csak reszketni kezdenék, ezért nem akarok most erről beszélni. Igen, talán holnap, amikor úgyis rémségek várnak ránk, egyel több, vagy kevesebb már nem is fog igazán számítani.
- Én is így érzem és... nem számít, hogy mit szúrtunk el régen, most majd kijavítjuk és... minden rendben lesz. - egy pillanatra közelebb lépek, hogy odabújjak hozzá, csak aztán megyünk be úgyis nézni a filmet. Igen, rossz érzés lenne belegondolni, hány nőhöz volt köze mondjuk a suli alatt, vagy akár azóta csak azért, mert nem akart velem kezdeni, félve, hogy elveszít, mint barátot és ezért inkább önként lökött el magától. Elég fura egy felfogás, de ki tudja talán ha másképp alakulnak a dolgok, akkor minden más lett volna. Ha közben eltűnik a húgom lehet, hogy én magam mondtam volna neki nemet, én mentem volna el, mert a húgom megtalálása fontosabb lett volna és akkor jó eséllyel már sokkal nehezebb és fájdalmasabb lett volna az elválás. Most viszont nem számít a mi lett volna, ha és a többi miért és kérdés csak az, hogy jól érezzük magunkat és most végre eljött az, amit úgy szerettünk volna mindketten. Boldogok lehetünk, ha csak egy rövid időre is, elmerülhetünk abban, amit megvontunk magunktól még az iskola ideje alatt azt az egy kósza éjszakát kivéve.
- Szuper volt, neked is tetszett? Bár... voltak pillanatok, amikor nem figyeltem annyira. - halkan felnevetek, hiszen azért lássuk be úgy nehezebb figyelni egy filmre, hogy közben belemászol épp a melletted ülő szájába... de azért nagyjából azt hiszem meg volt a történt, többé kevésbé. - Nem tudom te hogy vagy vele, de én most táncolnék inkább először. A popcorn eltelített, szóval... a táncra szavazok. - persze akkor, ha neki is jó, de éhes még nem vagyok. Ha lemozogjuk a kaját akkor viszont esélyes, hogy megéhezem majd és egyébként se lenne rossz egy nagyot táncolni és kitombolni magunkat még a holnapi nap előtt.

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Kedd 9 Aug. - 16:39






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

- Rég volt már, hogy szike volt a kezemben. Majd segítesz, hogy ne remegjek meg. Nem is specializálódtam. – Emlékeztetem rá, hogy nem választottam ágat, így aztán bőven jó nekem az, amit ő válaszott, legyen az gerinc, ideg, szív, vagy agysebészet. Végtére is mindegy, értek hozzá, csak komolyan fel kell frissítenem a memóriámat, mert nem mindegy hogy milyen hártyát kell átvágnom. Viszont egyre jobban kezdek hinni abban, hogy sikerülhet. Majd az elején tényleg gyakornok leszek mellette, és halottakon gyakorolok, végülis azokat is össze kell foltozni a boncolás után. A család már nem szokott belekötni, ha már beleegyeztek a boncolásba. Komolyan gondolom Heidivel, hogy mi ketten összetartozunk, és legszívesebben megszöknék vele, viszont akkor nincsen lerázva az ügy, bármikor utólérhet a múlt. Amennyire jól érzem magam vele most éjszaka, holnaptól bele kell vetnünk magunkat a komoly nyomozásba, de még most azt sem tudom, hogy hol kezdjük..
- Értelek.. és Heidi, semmi baj, nem faggatózok, majd holnap megbeszéljük, akkor majd úgyis az lesz a dolgunk, hogy belelovaljuk magunkat a miértekbe. – Odapuszilok egyet a feje búbjára, most akkor jőjjön a randi, a popcorn, a nyalókat, egy finom vacsora, egy tánc, aztán meglátjuk. Nem tudom hogy mit mennyire érdemes elsietni, bár hogy ha most kimondtuk, hogy szerelmesek vagyunk, akkor nem nagyon van értelme úgy tennünk, mintha még valami ismerkedés közepette lennénk, hiszen nagyon is ismerjük egymást.
- Igen, mindegy, hogy a képességem mit súg. Csak az számít, amit legbelül érzek, és az összetéveszthetetlenül feléd visz, ahogyan mindig is így volt. – Bólintok, mert pocsék dolog visszagondolni arra, hogy hány lánnyal feküdtem le puszta gyávaságból, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit is akarok, és egyszerűbb volt megőrzni a barátságát, majd elmenni, nehogy még a lelkünk is rámenjen erre az egész dologra. Most már egy pár vagyunk, nem csak barátok, és örülök, hogy nem ijed meg tőle, hogy akkor ha távozunk, akár össze is költözhetünk. Ez a két év is nagyon sok volt ahhoz, hogy távol legyünk egymástól, itt az ideje, hogy végre soha ne legyünk egyedül. Elindul a film, és gondolok egyet, most már úgyis sötét van, egy kis csókolózás bele kell hogy férjen, végülis ezek még csak a bemutatók, visszamehetünk tininek, egy kis izgalom nem árt úgy, hogy a mellettünk ülők azért láthatnak, vagy a mögöttünk ülő nézők, de egy moziban ez akár természetesen is, ezért félretéve a visszafogottságomat, nem csak odahajolok, megsirógatva a fülét, megvárom, míg lenyeli a popcornt, majd némi szenvedélyt viszek a csókba, amolyan igazi szerelmes csókkal, nyelvet is használva szorosan átölelem, és csókcsatába hívom. Kell ez most nekünk egyértelműen. Lehet, hogy a film alatt ez még vagy kétszer előfordul, egy-egy percet akár le is maradhatunk a cselekményről. A film végül véget ér, és kifelemenet kérdezek rá.
- Hogy tetszett? Akkor.. vacsora, vagy előbb táncoljunk? – A kérdés most nem csak a csókra, és nem csak a filmre irányul. Valahol mindkettőre. Én sem tudom. Átkarolom a derekát, és úgy indulunk sétálni, addig nem szólítunk le taxit, amíg nem döntöttünk.


▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Pént. 29 Júl. - 12:02



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

- Majd ketten kitaláljuk, tudod hogy csak viccelek, de jó lenne tényleg ha még a munkában is segíthetnék. - nem gondoltam, hogy ő komolyan gondolja, vagy mondja. Azért tényleg nem lenne rossz, ha több időt tölthetnénk együtt igazából és tudnék neki segíteni, hogy elkezdhessen dolgozni orvosként, ha már eddig erre nem volt lehetősége. Azért nem véletlenül tanult éveket és olyan sok mindent, nem lenne jó, ha ezt egyáltalán nem tudná kihasználni. Szerintem még sok mindenre emlékszik, csak le kell tenni pár záró vizsgát és minden meg is van oldva, biztosan jó lenne és jobban élvezné szerintem, mint a kidobói munkát. Az nem illik hozzá, már csak az érzékei miatt sem, de egyébként sem.
- Nem is tudom, ő... egyszerűen csak nem is akarta annyira titkolni, nem mindenki előtt és ez... - elhallgatok. Láthatja rajtam, hogy nagyon fájó pont, talán ezt a mozit most nem ezzel kellene elrontani, úgyis nehéz nap jön holnap, talán jobb lenne a fájó sebet nem most felszakítani. Egyszer úgyis megteszem majd ,de egyelőre nem akarok rá gondolni, ha nem muszáj, hiába telt már el viszonylag sok idő azóta, még sem olyan könnyű csak úgy tovább lendülni. - Nem baj, ha nem most mesélek róla? Tudod ez a nap most nem erről szól. - végül csak megrázom a fejemet és hárítom a kérdést. Lesz még rá lehetőség, legalábbis erre kell építeni, hogy lesz jövőnk és meg tudjuk még beszélni majd rendesen a dolgokat, de nem most. Most még a mai nap lehet gondtalan, aztán a holnapi már jó eséllyel úgy se lesz az.
- Igen azt hiszem ez kémia és most is ezt érzed? De már mindegy, a múltat lezárjuk és előre tekintünk rendben? Úgyse tehetjük semmisség már a hibákat. - halványan elmosolyodom, de úgyis hamar visszatér majd mindkettőnk jó kedve, hiszen most azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat, elfelejtsük a rossz dolgokat és tényleg jó legyen ez a mai nap. A múlt hibáit is félre kell tenni és csak előre tekinteni, mert úgy élvezhetjük igazán a jelent és persze most egyelőre még a jövővel se szabad foglalkozni. Úgyis nagyon távolinak tűnik most még, pedig csak egy éjszaka választ el minket a nyomozástól és talán egy veszélyes gyilkostól, aki lehet hogy most is figyel minket, de ha aggódunk miatta attól még semmi se lesz jobb igaz?
- Nem hiszem, hogy korai, ha mindent egybevetve nézünk. Persze, hogy remek lenne! - örömmel puszilok vissza és húzódom közelebb, részben hogy elérje a popcornt, részben hogy érezzem a közelségét is. Jól esik vele lenni, jól esik egyszerűen csak a közelében lenni. Nem is értem, hogyan lehetett olyan balga lélek, hogy mindent feladta, hiszen a barátságunkat is eldobta, mert nem akarta elrontani... hát milyen zavaros és kacifántos ötlet ez egyáltalán?

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Hétf. 25 Júl. - 18:53






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

   

- Bizonyos tekintetben igen, te viszont mindenképpen. – Halkan elnevetem magamat, míg ő viccelt, én komolyan mondom. Én túlságosan az érzelmeim rabja vagyok, csapongok, gyorsan döntök, ő megpróbált valami logikát követni mindig is az életében. Ám ha már itt vagyunk, udvarolok is, de ebben teljesen őszinte vagyok. Nekem ő kell az életembe, nem mint főorvos, aki mellett medikus lehetek. Minden tekintetben, iránymutató, pár, akivel jól érzem magamat. Ettől még én vagyok az erős, és határozott férfi, de az elméleti döntésekben lehet, hogy majd rá fogok hagyatkozni. Mindenesetre a cukkolása aranyos, nem sértődöm meg rajta.
- Nem igazán tudta titkolni? Ha nem túl fájó a seb, mondd el, mi történt vele, hogy halt meg? – Nem akarom én feltépni az emlékeit, van elég bajunk bőven, de ahogyan hozzámbújik, hátha szeretne róla beszélni. Ha pedig nem, akkor megértem, nem mindent kell erőltetni, ráadásul ez az első esténk hosszú idő után, de mégsem tudunk csak a jó dolgokról beszélni, hiszen csupa szörnyűség történt velünk, de ez is mi vagyunk, ettől leszünk azok, akik. Olyan egyszerű lenne elmenekülni, magunk mögött hagyni a gyilkost, de nem kezdhetünk új életet, hiszen rendezni szeretnénk a dolgainkat, sosem lehetnénk biztosak benne, hogy nem talál ránk.
- A képességem miatt volt igen, de nem úgy, ahogy gondolod. Már akkor is.. teljesen beléd voltam esve, és olyan illatokat éreztem, amiket másból egyáltalán nem. Nem tudom, kémia, amikor valaki annyira a párunk, hogy minden idegszálunk rá van hangolva. Másnál ezt nem tapasztaltam. De mivel nem akartam elveszteni a legjobb barátomat, ha balul sül el a dolog, ezért inkább megpróbáltam ezt kizárni a tudatomból, úgy hogy inkább másokra figyeljek. Mondanom sem kell, összességében ballépés volt. Tudom, hogy hülyeség. – Lényegében lebeszéltem magamat róla, mielőtt elkezdtük volna, úgy véltem, hogy kár kockáztatni azt, hogy még a barátsága sem lehet az enyém. Tényleg ő itt az eszes a párosunkban, mert én meg éveket pazaroltam el holmi gyávaságból más lányokra, de azért engem is meg lehet érteni, a barátság is fontos fogalom kettőnk között, nem szólhat minden a szexről. Most viszont lehet, hogy mindennek van értelme, sőt biztos, mert nagyon jól esik, hogy átvette az irányítást. Hiába, hogy én karolom át, és kézben tartom a randit, de ő fogta meg a kezemet, kezdeményezte az első csókot. Így azért lényegesen magabiztosabb vagyok én is.
- És nem is érzem magamat idősnek az ilyesmihez. Nálunk ez már komoly, és.. én nem akarom, hogy ez véget érjen. Tudom, hogy csak ma találkoztunk, de ha elutazunk oda, ahol orvos vagy, akkor.. összeköltözünk? Ha már veled megyek, furcsa lenne a város másik felén lakni. Persze ha akarod. – Most odahajolok, és én cuppantok oda a szájára, egy picit bátrabban most már, de besötétül, és már kezdődnek is a bemutatók.


▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Vas. 17 Júl. - 19:19



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

- Mert a nők okosabbak, mint a férfiak, ezt nem tudtad? - persze csak cukkolom, ezt a széles mosolyból sejteti. Egyszerűen csak neki más élete volt eddig és ezért nem is gondolt rá, hogy talán a legegyszerűbb ezt így lenne megoldani, akkor együtt lehetnénk és tényleg nem kellene attól tartania, hogy az orvos aki mellett dolgozik csak lenézi, mert későn folytatta az iskoláját. Sajnos vannak nagyon nehéz esetek, beképzeltek, önzők, akik azt hiszik csak az a fontos, hogy milyen fiatalon fejezted be az iskoládat, de soha sem ez az elsődleges és talán egyszer majd rájönnek. Szerencsére az én főorvosom anno teljesen normális volt, így nem volt nehéz a gyakorlati időmet letölteni, nem sokkal később pedig már a kutatóbázison dolgoztam. Kész csoda, hogy el tudtam utána helyezkedni, ezért is mentem inkább kisvárosi kórházba, ahol az emberek is másképp állnak a többiekhez, mint egy nagyvárosban.
- Tudom, igazad van. A húgom is e miatt... ha ő is jobban titkolta volna, talán akkor... - csak sóhajtok egyet és inkább kicsit közelebb lépve bújok oda hozzá. Nem szabad a múlton rágódni, sőt jelenleg a jövőn sem, hiszen ha bármelyiket is tesszük az semmi jót nem hozhat. A múlt fájdalmas, a jövő pedig veszélyesnek ígérkezik, legalábbis a következő napok, vagy hetek. Egyelőre még nem igazán tudhatjuk, hogy mi vár ránk, de kétlem, hogy túlságosan jó dolgok jönnek majd. El kell kapni valakit, aki ránk is jó eséllyel vadászik, pedig mennyivel jobb lenne akár már holnap elutazni és elkezdeni az új normális életünket. Tervezgetünk, miközben még az se biztos, hogy egyáltalán... túléljük. Ez a nagy helyzet.
- Igazad van, most ne gondolkozzunk semmin, ami volt és ami lesz, csak élvezzük a filmet és ezt a kis időt. - ami még van az előtt, hogy nehezebb időszak következik. Remélhetőleg az a valaki is úgy gondolja, hogy most még hagyja, hogy egy kicsit megpróbáljunk magunk lenni, vagy még azt hiszi az osztálytalálkozón vagyunk, netán hogy épp most próbálunk romjainkból felépülni. Bármelyik is... nem számít, csak az, hogy most jól érezzük magunkat és talán egy kicsit pótolni tudunk mindabból, amit sikerült az elmúlt években kihagyni, mert ő elmenekült valami elől, amiről egyikünk se tudhatta, hogy működik-e. Most se tudhatjuk, de legalább meg kell próbálni.
- Ezt azért jó hallani. Emlékszem ám, hogy az egyetem alatt mennyire... kicsapongó voltál. A képességed miatt is volt? - tudom nem kéne, de mégis valahogy jobb, ha arra tudom fogni, akkor talán kevésbé érzem, hogy attól kell tartanom mi van, ha... ha nem tud megmaradni mellettem? Mi van, ha több kell neki, mert ő másképp érzékeli a dolgokat, mint az átlag? Vajon azt képes lennék elviselni, ha ilyen módon megbántana? Átkarol, amikor beérünk és leülünk, én pedig odabújok hozzá. A popcorn az ölembe kerül, hogy közösen eszegethessünk, az üdítőt meg majd úgyis felváltva vesszük ki a tartóból.
- Kíváncsi leszek, egészen sokan vagyunk úgyhogy jó eséllyel népszerű film lehet. - jól eső sóhajjal hajtom a vállára a fejemet. Kíváncsi vagyok a filmre is, de őszintén szólva az a jobb ebben, hogy itt vagyunk ketten és tényleg elengedhetjük magunkat egy kicsit. Igazából nem is nagyon emlékszem rá, hogy mikor volt legutóbb értelmes, vagy egyáltalán csak akármilyen randim, arról nem is beszélve, hogy mikor mentem moziba. Az utóbbi években rendesen sikerült kihagynom úgy nagyjából mindent, ami a normális emberi élethez tartozik, de remélhetőleg most már változni fognak a dolgok.

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 45
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Csüt. 14 Júl. - 18:49






Heidi & Phoenix
For every ending a new beginning...?!

  - Ez.. egészen jól hangzik. Nekem nem hiányzik a nagyváros, viszont melletted nem kellene egy nagyképű főorvos alá tartoznom. Veled lehetnék. Ez nekem miért nem jutott eszembe? – Értetlenkedek, de mosolyogva, mert tényleg valami fantasztikus ötlete támadt. Ezzel akkor már kimondjuk, hogy nem csak egy randiról van szó, az csak a hivatalos formája az egésznek, valójában viszont nagyon is hosszútávra tervezünk. Amikor ma megérkeztem, még bele sem gondoltam, hogy nem csak, hogy ismét találkozunk, olyan fenomenális kapcsolatunk lesz, ami még barátként sem volt. Hiába na, szerelmesnek lenni, nyíltan szerelmesnek lenni semmivel nem mérhető érzés. Még óvatoskodunk, legalábbis én, de egyértelmű, hogy nálunk ő irányít, ő mond ki érzéseket. Én megvédeném mint pasi bárkitől, és bármitől, de a szerelmünket egyértelműen ő kezdeményezi, és most, hogy dolgozzunk is együtt, ez már azt jelenti, hogy nem csak szexben gondolkozunk, hanem talán együtt is akarunk élni. Ettől függetlenül a mai, mostani randi határoz meg mindent, hiszen már nyilvánvaló, hogy jól érezzük magunkat, muszáj elengedni a múltat.
- A legtöbb különleges képességű a háttérben marad, hiszen kívülállónak lenni még mindig nem jó dolog. És ha belegondolsz, sosem tudhatod, hogy mikor aktiválódik nálad az a furcsa gén, a végén még rólad is kiderül, hogy rejtett adottságaid vannak. Ha meg, hát számomra így is tökéletes vagy Heidi. Bármennyire is kerestem, nem találtam hozzád foghatót. – Mormolom azért halkan, mert nem akarom, hogy bárki is megtudja, hogy miről beszélünk. Végülis az egész éjszaka fontos titkokról szól, ami ránk tartozik, nem akarom, hogy kihallgassanak minket.
- Mindez nem számít. Az elkeseredés hajtott, a magány, de nem vezetett sehová. Már nem érdekes. A mostra koncentráljunk, és a jövőnkre. Ha azt szeretnéd, hogy működjön, akkor rajta kell lennünk, nem a múlton rágódni. – Kicsit ismét magamhoz vonom, sosem voltam ilyen gyengéd senkivel. Talán igaza van, hogy túl nagy előnyöm van hozzá képest, hogy érzem az illatát, hallom a szívdobását, de ezt nem lehet kikapcsolni. Valahol hátrány is, hiszen túl bezsongató a szerelemmel felturbózva ez az érzés. Mégis inkább a nyomozáshoz használnám. Abba meg pláne nem gondolnék bele, hogy neki kik voltak az életében. Túlságosan kötödök hozzá, hogy elképzeljem, hogy kivel hempereg éppen. Ám mivel én sem vagyok egy szent, tényleg kár ezen agyalni. Megkapjuk a popcornt, és az üdítőket, nekem aztán a külön szívószálak se zavarnak, bár el tudom képzelni, hogy ha a számon érzem az övét ivás közben, akkor nem sok filmnézés lesz, mert annyira megnyílnak számomra a vágyak, hogy csakis a csókjára vágyom, nem csak puszi szinten.
- Teljesen újszerű ez nekem. Még sosem volt senkim, akivel ilyen komolyan. És.. örülök, hogy ilyen kezdeményező vagy. Jó érzés. Nem kell mindig játszanom a keményfiút. Az vagyok, de érted, mégse kell mindig. – Most nem tudjuk fogni egymás kezét, mert bevonulunk, és lepakolunk, ám utána mindenképpen átölelem, és egészen romantikus érzések járnak át. Az üdítők bekerülnek a tartókba, a popcorn lehet az ő ölében, és megpróbálhatunk koncentálni a randinkra. Észre sem veszem, hogy mennyire kipirultam. Na nem a vágyakozástól, most éppen a boldogságot fejezi ki így az egyébként átlagosnál fejlettebb idegrendszerem. És közben nagyokat vigyorgok. Arra azért figyelnem kell, hogy az ellenére ne legyen intim a dolog, mert emlékszem már attól is felizgultam régen, ha a térdemhez ért.




▲ music: If I just like you ▲Note: Just for yoou

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   Szomb. 9 Júl. - 20:02



Phoenix & Heidi

A múlt kísértetei

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

- Lehetnél mellettem is gyakornok... akár, persze, ha van kedved, vagy elutaznál, mert nem itt a városban praktizálok én sem, de csendes és nyugis kis kórházban. - na jó nem annyira, mert hát egy kórházban csak nyugodt a sürgősségi, de alapvetően nem az a nagy rohanás és kapkodás van, mint a legtöbb helyen. Pont a miatt, mert én magam sem nagyvárosban élek és így azért sokkal egyszerűbb minden. Élvezem is a pihenést és a békét, vagyis eddig élveztem. A húgom halála után erre volt szükségem, de hát túl sokáig nem tartott ki a dolog, hiszen jött a mostani... új állapot, amikor holnaptól megint csak nincs se pihenés, se nyugalom, se béke, hanem pont hogy aggódás és félelem mire rájövünk hogyan oldjuk meg ezt az egészet és maradjunk életben is, mert jó eséllyel az a valaki ránk is pályázik.
- Igyekszem. Tudod amióta tudok rólatok... akik különlegesek mindig is valahogy kevesebbnek éreztem magamat, butaság szerinted? - nem is tudom, akármennyire is jól esik a simogatása mégis kimondom, hiszen sokszor gondolkodtam már el ilyesmin. Érthető, ha sokan félnek tőlük, de azért az drasztikus, amit a bázison is műveltek a mutánsokkal. Lényegében majdhogy nem kivégzés volt az, ami a húgommal csináltak, csak épp felettébb drasztikus módja a kivégzésnek. Máig sem értem ember ilyesmire hogyan képes. Nekem már csak magától a látványtól is felfordult a gyomrom, és akkor is így lett volna, ha nem a húgomat kell látnom így meghalni.
- Ez azt hiszem nem kellene, hogy meglepjen, főleg ha éjszakai életben dolgoztál. Gondolom sok volt... az olyan nő. - na jó azt hiszem ez a gyorsan ejtendő téma. Az egyetem alatt is eléggé nagykanállal ette az életet, és én nem akarok azon gondolkodni, hányan voltak előttem. Én már akkor is inkább főleg a tanulásra koncentráltam, csak néhány kapcsolatom volt, talán kettő érdemi, de azok hosszabb ideig is tartottak, ő ellenben gondolom az éjszakai életben is elég jól kiélhette magát és biztosan búfelejtőnek is tökéletes volt.
- Ha nem próbáljuk meg, ki se derül, hogy mennyire menne nem igaz? Legalább meg kell próbálni, mert talán sikerünk lesz együtt. - bátorítóan szorítom meg a kezét és mosolyodom el, ahogy végre elérjük a célt, a sor elejét. Én a magam részéről kérek is egy nagy 2 l-es popcornt közösbe, és egy nagy üdítőt. Azért most még két szívószál kerül bele, a jó ég tudja, hogy nem zavarná-e ilyesmi. Jó persze volt már csók, de attól még lehet, hogy az érzékenyebb ízlelőbimbói mondjuk allergiásabbak a közös szívószálazásra, maximum nem figyelünk rá úgy se, hogy ki melyiket használja, bár amúgy se nagyon tudom, hogyan is lehet a kettőt elkülöníteni egymástól, szóval végül is e téren édes mindegy.
- Örülök, hogy eljöttünk! - tényleg úgy érzem, hogy jó lesz ez az este. Bújni kicsit a sötétben, együtt lenni, jól érezni magunkat, mielőtt még eljönne a holnap és a sokkal komolyabb dolgok és a sokkal veszélyesebbek is egyben.

Első randi --Ruha -- Best friend -- ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó   

Vissza az elejére Go down
 
Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Hírszerzési osztály
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» [10. boss] 2. próbálkozás
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Közel s távol-