we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Sürgősségi ügy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Sürgősségi ügy   Hétf. 18 Jan. - 16:31

First topic message reminder :



Aaron & Leah



Fehér alagút? Képsorokban az élet jelentősebb pillanatai? iszonyatos hülyeség, ezt is tuti olyanok találták ki, akik öt perc hírnévre vágytak, vagy épp többre. Hisz néhány hülye kitalálta ezt, a többiek szajkózni kezdték és ím, megmaradt a köztudatban. De igazából hány olyan van, aki tényleg annyira az élet-halál küszöbén képes lebegni, mint én? Ugyan már...
De miért is vagyok itt? Honnan eme gondolat ebben a sötétségben? Állj! Miféle sötétség? Hogy is volt?
Azt tudom, hogy szombat van. Leah ma reggel érkezett, hogy velem töltse a hétvégét. Nem volt kedvem főzni, és mivel ma egész jó lett az idő elhívtam egy pizzázóba. Sonkás pizzát rendeltünk, mag vagy két liter kólát. Tényleg belőle él meg a gyár, vagy legalább is a hozam harmadát ő adja. Desszertnek almás pitét kértünk, majd sétálni indultunk. Sokan tévelyegtek, bámulták a kirakatokat. Ahogy mi is. Ujjaink összefonódtak, aztán szétnyitottam a bőrdzsekim, hogy Leah hozzám tudjon bújni. Ám így nehéz volt a séta, hát az egyik lépcső korlátjához húztam, nekidőltem, ő pedig végre beburkolózhatott a kabátomba. Imádom, amikor így hozzám bújik, mikor két kis karjával átfogja a csípőm. És közben beszélgettünk, mindenféle semmiségről. Mert nem érezzük szükségét, hogy a látszat kedvéért mindig komoly dolgokat vessünk fel, minek? Aztán a közelben bohóckodó fiúk keltették fel a figyelmem. Régi divat, hogy beülnek a papus drága autójába és bőgetik, bár nem látom értelmét. Naftapazarlás, semmi más. Na meg zajkeltés. Persze van, akinek ez az élet.
Aztán újra Leah-ra figyeltem, hallgattam, hogy megy a suli, mi újság a felvételijével. Örülök, hogy átjön ide suliba, hogy tovább tanul, és közelebb is leszünk. Bár az albérlet kérdése vitatéma még, de most bölcsen kerültük. Olyan kis kellemes, laza hangulat van.
Aztán kiáltás, felbőg egy motor. Már oda se pillantok, melyik hülye képtelen uralkodni magán. De még is kénytelen vagyok, töredék perc, kiáltások, inkább jajhangok, de inkább fájdalom, mintsem jókedv.
Egy pillanat, míg az agyamban tudatosul, hogy az egyik jujzöld batár elszabadult, irányíthatatlanul vagy épp sofőrtelenül pattog fel a járdára, mint egy tekegolyó kuglizva a bábukat, egyenesen felénk tartva.
Inkább ösztön, mintsem meggondolt tett, ahogy Leah-t teljes erőmből eltaszítom magamtól, remélhetőleg a biztonságos zónába. Ha közösen kezdenénk futni, eredménytelen lenne, mindkettőnket elkapna. De annyi erő van bennem, a hirtelen adrenalin, hogy őt ellökjem. Aztán érzem a becsapódást, ahogy a hátam átszakítja a korlátot és majd két métert zuhanok lefelé. Érzem, miként reccsentek a csontok, szakadtak izmok, idegek, hártyavékony belsőségek. De talán a kocsi nem esett rám, azt hiszem, beszorult. Még szerencse. De vajon úgy is marad? Ki az a hülye, aki ordít?
Egy pillanat kell, míg rájövök, a saját ordításomra eszmélek. Hát persze, hisz ezernyi darabra törtem, szakadtam, érzem, ahogy oldalamon lassan csordogál a meleg vér, számban érzem fémes ízét. És érzem, ahogy lassacskán, iszonyatosan lassan a testem elkezdi tenni a dolgát. Első sorban az agy, hisz létfontosságú, akárcsak a szív. Meg a belső vérzések. és minden pokoli fájdalommal jár, nem olyan ez, mint az apró vágás, amivel Leah-nak bemutatkoztam, vagy az az ütés azon a bulin. Nem, ezek súlyos sérülések.
Hallom magam körül a sustorgást, bár tiszta hang nem jut el, hol az ájulás környékez, hol felordítok a fájdalomtól. Az egyetlen, ami mindezen átszökik az a közelgő mentő szirénája. És azt még ilyen pocsék állapotban is tudom, hogy ebből rohadt nagy baj lesz!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 31 Dec. - 12:35



Aaron & Leah



- Soha nem mondtam, hogy nem akarok megnősülni. De nem azért, hogy valaki a gondomat viselje. Nem bírnám elviselni az istápolást - vonom meg a vállam, talán Leah-t is meglepve. Tény, hogy nem a házasság foglalkoztat a legjobban, de persze ismerem az intézményesített rendszer előnyeit is. Szóval ha a helyzet úgy hozza, vagy én látom meg benne a szükséges lehetőséget, nem fogok hadakozni csak azért, mert az nem illik hozzám. Az már hülyeség lenne.
- Megértem édes, és meg is teszek mindent. De sose szabad elvetni semmilyen lehetőséget, ha nincs már más - teszem még hozzá. Tényleg megpróbálok mindent, és valóban nekem sem kívánkozik egyetlen porcikám sem a telepata elé. De ha én nem tudok segíteni Leah-n, meg kell ragadni minden egyéb lehetőséget.
De egyelőre még itt vagyok én, rutinosan pakolom elő a dolgokat, látszik, hogy elég sok időt töltök idelent. Bár mostanában kicsit kevesebbet mint rég, de hát változnak az idők. Nekem lett Leah, és Faye is igyekszik teret nyerni magának. De azért vannak, amik sose fognak változni.
- Minden emberben van egy Jekyll és egy Hyde. Csak van, aki képes uralni és van aki inkább elnyomja - motyogom, miközben lepakolom az asztalra a vérvételi fecskendőt, a fiolákat, a gumiuszalagot, majd a sarokban elrejtett apró csaphoz lépek és egy pohárnyi vizet engedek.
- Ezt idd meg, a kóla nem feltétlen a legjobb vérhigító és nem is ittad olyan élvezettel - teszem még hozzá, hisz észrevettem én, de nem tartottam fontosnak szóvá is tenni.
Aztán ha elfogyott a víz a jobbjára fogok, mert jobb kezes és tuti, hogy itt jobbak a vénák.
- Szorítsd ökölbe a tenyered és engedd a térdemre - magyarázom, mint minden elsp vérvételesnek a gyaklaborban, miután helyet foglaltam a másik széken. Aztán ha szót fogadott, a gumiszalaggal elszorítom a felkarját, ujjaim pedig végigfuttatom a könyökhajlat belső részén, keresve amegfelelő vastagságú falat. És ha megvag, fogom a fecskednőt, ügyesen, már-már tapasztalt nővéreket meghazudtoló rutinnal szúrom meg, tolva az első fiolát a tűbe, hogy lassan megteljen. Aztán még egy, és a harmadik.
- Most már kiengedheted az öklöd. Ügyes vagy cica - nyomok egy puszit a homlokára, vattacsomót szorítva a sebre. És pakolom is el a cuccot, a vérrel teli üvegcséket egy erre kitalált állványba helyezve, nehogy elguruljanak és eltörjenek. A használt tű a szemétbe megy, majd később megsemmisítem. Nem szimlán kidobom, az ördög sosem alszik, vérmaradvány pedig lehet rajta.
- Pár perc, míg leülepszik kissé hogy dolgozhassak vele. Jól vagy, nem szédülsz? - ülök vissza mellé, bízatón dörzsölve ujjait, mintha csak újra akarnám serkenteni megcsapolt vérkészletét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 23 Dec. - 19:21


Aaron & Leah



  - Te viszont úgy fest, önellátó vagy, és eszed ágában sincsen megnősülni.. – Vigyorgok vissza, eddig is tudtam, hogy mindent elutasít, ami konvencionális. Nem baj, még fiatal vagyok, és nem érzem, hogy annyira ketyegne a biológiai órám. Sok mindent megéltünk már együtt, amik többet jelentenek a szónál, vagy a papírnál, és hát lássuk, nem tudom, hogy mit hozhat a jövő. Bőven benne van az is a pakliban, hogy valakivel majd nem lötyögni akar, mint velem, hanem komolyabbra fűzni, tanulva a velem eltöltött évekből. Nem lenne meglepő, hiszen a férfiak mindig tökélyre törekszenek, és ha most úgy érzi, hogy félresiklik valami, legközelebb elkerülheti ezt a hibát.
- Az igaz, csak tudod.. ő amúgy is tud a múltamról.. és.. nem akarom, hogy tovább feszegesse hogy mi van legbelül. Lassan már el akarom felejteni, hogy ki voltam, és már Leah lenni. Már ez vagyok én, és tudod.. Xavier mindent újraragoz százszor. Nem véletlen, hogy elhúztam a birtokról, Tatjana is megtette, jobb nekem így, hogy már nem tartozom oda. Szóval jó lenne, ha megerőltetnéd magadat.. – A végén már én is mosolygok, szó sincsen nyafogásról, csak már unom, hogy a régi életemre mindig valami visszautal. Egy végleges megoldás kellene, hogy akár el is felejtsem, hogy mi történt, még ha az is tesz igazából a valódi, mostani önmagammá. Azt, ahogyan Aaron kedvel most. De mégis, a múlt kísértetei sokszor felőrülnek.. Pedig ez most egy meghitt pillanat, Aaron magához képest is igencsak gyengéd oldalát mutatja, ahogyan vigasztal, és végtére ennek kell örülni. Belesimulok hát az ölelésébe, élvezettel tartom oda az arcomat a puszira, eltűntetve ajkamról a savanyú kifejezést, végtére is hasonló érzés, mintha szeretne.
- Oké, most amúgy is jegeljük a kaját, lássunk neki a dolognak. – Hagyom magamat elvonni az asztaltól, és követem az én hősömet a föld alá. Sejtettem, hogy valami eldugott fészke van, hiszen a hosszú hónapok során már kiderült számomra, hogy igenis van egy sötét oldala. Talán éppen ez vonz benne. Egy átlagos szépfiú nem tudná kezelni az allürjeimet. Ő viszont következesen irányít, úgy mint még senki korábban. Igyekszem úgy lépni, hogy a laborba érve ne ütközzek semminek, nehogy véletlenül valami eltörjön.
- Azta.. És még orvosnak is készülsz.. Benned is rejtőzik egy Mr. Hyde? – Kacsintok rá cinkos mosollyal, közelebb lépve hozzá, jelzem így, hogy még véletlenül sem riadtam meg, igazából az elképzeléseimet igazolta. És ha még segíteni is tud, akkor eskü, hogy én csinálom meg az ebédet..!



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 10 Dec. - 11:49



Aaron & Leah



- Egyik pasi sem akar éhen halni, édes. csak néhányuk túl lusta ahhoz, hogy önellátóvá váljon. A többség ezért nősül meg, miután az anyja megunta istápolni - vigyorodom el, hisz a férfiakat figurázom, akik közé magam is tartozom. De hát Leah is nagyon jól tudja, a mi életünk nem a megszokott, sem a háttér, sem a szülői óvás, és emellé még ott a mutánslét is. Szóval nálam semmi sem a statisztika szerinti.
A finoman biztató és csillapító szavaim ugyanakkor nem a legjobb hatást érik el, és talán ez az oka annak is, hogy következő firtatózásom elkerüli Leah füleit, vagy épp maga engedi el ilyen-olyan okból. Nőknél meg ez a megszokott és statisztikás.
- Ugyan cica! - állok fel, hogy mögé lépve finoman gyúrni kezdjem a vállát, mintha így elűzhetném a szorongásait és kételyeit. Mert feszült a lányzó, amit azért teljes mértékben megértek. Nem tudom, én hogy viselném, ha elmúlna az erőm, már pedig az még csak nem is látványos, mint az övé. És még ha nem is vallom be, hogy ne rontsak a helyzeten, azért a kis barna jobban hiányzik, mint gondolnám.
- Nem merülnek ki a lehetőségek nálam. Ha mi nem jutunk dűlőre, még mindig ott van az az okos professzorotok is. Talán ő is tud segítséget nyújtani, fejekben kotorászni. Vagy épp másként nyúlni a kérdéskörhöz, mint én. Nem szabad elkeseredned! - intem, egy apró puszit nyomva a füle tövére, játékosan beleszuszogva is, hogy elmosolyodjon, megcsiklandozzam, bármit, ami kiragadja ebből az állapotból.
- Gyere, majd később még eszünk. Úgy sem jó hirtelen, egyszerre sokat - fogom meg a kezét és húzom fel a székről, majd magam után.
A folyosószekrényről felkapom a klulcscsomóm és a mosókonyha felé irányítom, ahol a pincelejáró van, aminek a kulcsa az én csomómon fityeg. Kinyitom, felcsattintom a kapcsolót és megindulok a lépcsőn lefelé. A folyosó elég keskeny, igazából egy ember kényelmesen elfér, de kettő már nem, szóval Leah-nak mögöttem kell jönnie a következő ajtóig, mibe újabb kulcs kerül és fordul meg. Aztán éles fény önti el az ablaktalan helyiséget és ahogy belépve helyet adok neki is, elébe tárul apró magánlaborom. Hófehér falak, három szekrény, fiókos, polcos, üveges, vegyesen, teli mindenféle eszközzel, pipettával, petricsészékkel és hasonló labori cuccokkal. Emellett középen terül el egy hatalmas asztal mindenféle nagyítós cuccal és oldalt egy kisebb, teli papírokkal, fiókokkal. Igazi magánlabor, még ha annyira nem is fullos, mint néhány állami. De hát ezt saját pénzből finanszírozom, na meg néha hozzápiszkálok az egyetemi leltárhoz.
- Üdv nálam! - mosolygok rá, és a nagyasztali körüli egyik magaslábú székhez kísérem. Aztán az egyik szekrényből vérvételhez szükséges eszközöket szedegetek elő, miközben hagyom, hogy eméssze a látványt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 2 Dec. - 21:46


Aaron & Leah



  Egészen kis hercegnőnek érzem magam, hogy a pasim végül megemberelte magát, és elfogadta, nem az a leosztott szerepkör, amit talán még harminc-negyven éve tökéletesen elfogadott volt a világ minden táján. Egy olyan modern korban élünk, amikor mi nők elmehetünk szavazni, hasonló munkakört kaphatunk mint a férfiak, és igen, akár vezetők is lehetünk. Én ugyan látványosan alulmotivált leányzó vagyok, aki talán sosem viszi semmire, de jó érzés, hogy van valakim, ami hihetetlenül okos, férfias alkat, és most ő szolgál ki. Aaron egy jó ideje tűri a szeszélyeimet, tulajdonképpen magyarázat nélkül, mert még mindig nem tudom, hogy mi vonzza ennyire bennem. Mindenképpen átlagon felüli pasinak kell lennie, ha a szőke prostis alkatom helyett a kis barnára gerjed jobban. Talán azért lehet, mert nem élnek a szülei, és szeretethiánya is van egyben? Faye-jel olyan gondoskodó, már-már betegesen féltőnek bizonyult, úgy vélem, hogy igenis több érzelem van ott legbelül, mint amit kifelé mutat. Nem véletlenül van az a mondás, hogy a szó elszáll, Aaron szavak nélkül is bőven szeret, érzem legbelül, mert hiába játsza a macsót, azért megint ez a kóla dolog, hogy nem kell nélkülöznöm, pedig most így nem is jön be annyira az íze.. De majd visszaváltozom Leah-vá, és ismét vedelni fogom.
- Nem baj, helyes is, ha egy pasi nem akar éhenhalni. – Nem mondom én, hogy tökéletesen konyhatündér legyen, de azért egy rántottát összedobni, vagy valami konzervet melegíteni emberibb, mintha mindig pizzát, vagy kínait rendel az ember. És Aaron mellett az életem végre rendeződni látszik. Ahhoz képest, hogy hivatalosan még nem is ihatok, mégis annyi minden van már mögöttem, tisztára egy kiélt kis kurvának érzem magamat. Az egyetlen szerencsém az, hogy a szenvedélybetegségek, mint a drogfüggőség, vagy az alkoholmámor elkerült. Ennyire azért voltam gyáva, hogy nem kockáztattam az életemet az állandó bulizás mellett.
- És ha nem? Nem akarok örökre így maradni, ez már nem én vagyok.. Akkor mi lesz velem? – Azért ettől erőteljesen rettegek, de bízom benne, hogy ha valaki kikapcsolta a képességemet, az nem örök életemre szól, az enyhén rettegéssel tölt el. Még az evést is abbahagyom pár pillanatra.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 25 Nov. - 11:56



Aaron & Leah



- Ezek szerint monoton és egyhangú vagyok? - kapok a szívemhez látványosan, bár színpadias ez inkább mintsem valódi érzelem. Mert értem én hogy értette, pont ezért csak vicc az egész, amolyan költői kérdés, amire nem szükséges válaszolnia. Mert úgy is tudom, mi a válasz.
Ami az mézesheteket és válaszát illeti.. nos nem épp morcos kép az, amit vágok, sokkal inkább figyelő, érdeklődő. Mint ahogy a laborban szoktam a különböző elegyeket vizslatni, kíváncsian, vajon mi lesz belőle. De egyelőre nem fűzök hozzá semmit, inkább a kaja készítésre fordítom a figyelmem, így legalább el tudok szakadni dögös jelenségétől, szavainak kétértelműségétől. Na igen, néha, főként hosszabb távollét után olyanok voltunk, mint a bagzó nyulak. De az a fontos, hogy ebben párra leltünk egymásban, így minden sokkal élvezetesebb.
- Tudod, a koleszos konyha borzalom volt. És anyám se volt mindig főzésre beszámítható - vonom meg a vállam a dicséretre. Na nem vagyok én séf, de azért egy jó rántottát még összeütök. Meg megfőzök ezt-azt ha nagyon muszáj. Ugyanakkor nem hadakoztam kézzel-lábbal, mikor Faye átvette a konyhát. Azért nem férfinak való meló ez.
- Reméljük megtaláljuk a hibát és orvosolhatjuk is - teszem még hozzá két falat között, mert azért tele szájjal még sem beszélek. Aztán csak eszek, csendesen, végül is, tegnap nagyjából dél tájékán ettünk, aztán jött a zűrzavar és elmaradt a bevitel. Szóval viszonylag hamar begyűröm az adagom, majd a hűtőből egy kancsó narancslevet veszek elő, töltök, és azt kortyolgatva telepszem vissza az asztalhoz, míg ő is befejezi.
- Erre vágynál? - kérdem hirtelen, huszárnyi, sok, lovasszázadnyi vágással térve vissza korábbi szavaira. Csak úgy, kíváncsian, érdeklődve. Bár nem biztos, ő is nyomon tud követni, nem lenne szokatlan, hogy nem. Nem azért, mert ő buta, hanem mert én csapongok néha úgy, mint valami zakkant. De azt hiszem, ezt már megszokta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 19 Nov. - 20:29


Aaron & Leah



 - Oh, dehogynem, esetedben mindig úgy érzem, hogy majd’ szétrobbanok. Sosem tapasztaltam meg az ilyen dolgokat.. ennyire intenzíven. – Borzongok meg kissé, ilyenkor rossz, hogy nem a pici barna önmagam vagyok, mert Leah-hoz tényleg cukin állt az ilyesmi, így viszont magas vagyok, és bögyös, ha megborzongok, akkor hullámzik nagyjából mindenem. Már éppen átszoktam arra, hogy édesnek tűnök, erre ez a régi külső, kifejezetten zavaró. Ami viszont nem, hogy nem viszonozza a szerelmi vallomást. Tudom hogy bizonyos pasiknál ez nem megy, nálam is ő az első, akinek így kimondtam, és ha mondjuk csalódnék benne, másnak talán már nem is mondanám. A válaszára felnevetek, és odapuszilok az arcára.
- Még el se kezdődtek, ahhoz ugyanis még kihagytad a kezem megkérését. – Vigyorogva elfordulok, hogy ne kelljen látni a felháborodott arcát, azt aztán leshetem, ha csak én nem hozom fel az ilyesmit, benne talán sosem fordulna meg az, hogy feladja az agglegény életet. Még azt is dúlva-fúlva, de azért elnézi, hogy három fiúval lakom együtt, egyszerűbb olykor kiakadni, mint összeköltözni. De hát ő tudja.
- Folytatása következik, csak tudod nem vagyok gép bébi. – Tartom oda most én az arcomat, de természetesen viccelek, azt hiszem kettőnk közül egyértelműen én vagyok a fehérmájúbb, ami kész csoda, hogy le tudok körözni ebben egy pasit. Na jó, valahol fej-fej mellett vannak az igényeink. Leülve várom, hogy megkapjam a reggelimet, igen, tehet ő is értem ennyit, hiszen nem értek feltétlenül egyet a leosztott szerepekkel, jó, ha olykor a pasi a gondoskodó. És mivel most totál ki vagyok bukva a külsőm miatt, kivételesen megérdemlek legalább egy pritóst. Vagy mai jön. Elhülve bámulom, hogy mennyire odateszi magát, meg se szólalok, csak amolyan apró bólintásra futja köszönésképpen, és máris farkaséhesen rávetem magamat. A kóla.. viszont valahogy nem jön be, forgatom a számban, úgy fest a másik alakom mániája ez, viszont Aaron most figyelmes volt, ezért nyakalom derekasan.
- Nem baj. Mondanám, hogy ráérünk, de nagyon kiváncsi vagyok. És finom.. nagyon finom.. Elkényeztetsz..


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 5 Nov. - 17:33



Aaron & Leah



- Szeretkezésben nincs sose túl jó... Mindig van valami jobb - jegyzem meg, csak úgy töltelékként, csak úgy. Mert nekem eddig ez a tapasztalatom. Már bő egy éve keressük egymást kegyeit, már kipróbáltunk annyi mindent, és még sem érzem azt, hogy megvolt az a pont, ahonnan már csak lefelé vezet az út, ahonnan már megszokás a dolog és rutin. Mindig felbukkan valami új, új hely, új póz, új pillanat, és már is felülmúltuk az előzőt. Lásd az elmúlt perceket is...
A vallomás... Nem viszonzom, nekem ez nem megy, még most sem, még ennyi idő után sem, de tudom, Leah nem is várja el, tudja, hogy fontos, hogy különleges nekem. És ez olyan dolog, mit a húgomon kívül senki más nem mondhat el magáról.
- Halálra dolgoztatsz.. Látom, elmúltak a mézeshetek! - sóhajtok fel színpadiasan, de csak elvigyorodom. Nem veszem zokon, hogy nem szolgál ki, nagyon régóta önellátó vagyok, nem esem hasra attól, hogy nekem kell főznöm, még ha az utóbbi időben Faye le is vette ezt a macerát a vállamról.
- Dögös vagy a pólómban. De tudod, hogy jobb szeretlek nélküle - nyomok még egy jókedvű puszit az arcára, már a konyhában, miután óvatoskodva leült, újabb széles vigyort varázsolva az arcomra, majd otthonos mozdulatokkal látok neki az előkészületeknek. Ez nagyjából annyi, hogy előszedek egy nagyobb tálat, tojást, sajtot, sonkát a hűtőből, majd a polcról egy söröskorsó méretű poharat és telitöltve kólával Leah elé rakom.
- Nehogy szomjan véssz, édesem - magyarázom, nem mintha kéne, aztán már pucolom a hagymát, apróra vágom, olaj, serpenyő, tűz, míg pirul feltöröm, felverem a tojásokat, sajtot reszelek bele, felkockázom a sonkát. Aztán mennek a hagymára, gyorsan felkavarom, nehogy leégjen, majd osztom is két tányérra, bár csalok, az enyém picit púposabb. De hát eddig ki dolgozott?
- Jó étvágyat! - -tolom elé a kisebb adagot, a hűtőből ketchupöt varázsolva elő, meglocsolva az övét, míg a sajátomra a megmaradt reszelt sajtot szórom. Persze került elő villa is, arra szúrom az első adagot és tolom a számba. Mennyei szakács vagyok!
- Ha ettünk, veszek tőled vért, de annak az elemzése eltart egy ideig...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 3 Nov. - 19:33


Aaron & Leah

18+

 Még mindig erőteljesen kapkodom a levegőt, szó szerint a mellkasomra kell tapasztanom az ujjaimat, mintha bármit is számítana. A hátsómhoz ér, de már nincsen semmi gond, a korábbi fájdalmat gyorsan elűzte a kéj, a dupla kéj, elől és hátul. Igazán büszke lehet magára, hogy így képes volt magába bolondítani, meg arra is, hogy ilyen jó szerető. Lényegében mindent megkapok tőle, amire csak vágyom. Bárcsak vissza is változtatna barnává, már csak ezen múlik a lelki üdvöm. Felegyenesedve fordulok meg, hogy az ajkára nyomjam a sajátomat, hogy belefulladjunk a csókba. De csak egy csókot engedélyezek magunknak, utána tényleg a higénia következik, hogy lemossuk magunkra az oda nem illő dolgokat, azt hiszem mi aztán testileg-lelkileg összepasszoló páros vagyunk, immár olyan bensőségesen ismerjük egymást, amelyre eddig sosem találtam példát.
- Valahol az volt a lényeg, hogy így is érezzelek, úgyhogy semmi baj. Azt hiszem ez az a pont, amire azt mondom, hogy túl jó...  – Mormolom, miután végre ki tudok pár szót préselni magamból. Kék szemeimel felnézek a srácra, remélem nem jön zavarba attól, ahogyan nézem. – Szeretlek. – Tudom, hogy jobban szereti a barna alakomat, de ez most így kijött belőlem. Gyorsan megtörölközöm én is, és hálás mosollyal bólogatva terítem a vállamra a törölközőt, hogy elérjünk a ruháinkig. Azok még mindig rettentő szűkek, de hát nem sürgethetem jobban a srácot, úgyis el fogja kezdeni az ügyködést, hogy visszaváltoztasson, talán már a kaja után. Már csak a pólómat kell átbújtatnom a fejemen, amikor meghallom a nevetését, és hogy mit mondd mellé. – Enni? Asszony? Szivi, most én vagyok az, aki kiszolgálásra szorul, úgyhogy hajrá.  – Azért a kezét elfogadom, de ha beérünk a konyhába, akkor lecsüccsenek, óvatosan, vigyázva a hátsómra. Ha átalakulok majd, akkor ennek semmi nyoma nem marad, igaz, így a kellemes zsigongás is tovatűnik, de mindegy, nekem az a fontos, hogy magamat lássam a tükörben. – Farkaséhes vagyok. Egy olyan rántottát csinálj édes, amiben minden van. Valami húsféle, hagyma, sajt, ilyesmik. És.. ha kész, rakj rá kérlek ketchupot. Ez a rendelésem főúr. – Dőlök hátra hetyke mellem előtt karbafont kacsóimmal.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 27 Okt. - 16:05

+18




Aaron & Leah



Nem mintha pasiként ne járna elég gyakran ilyesmin az eszem, de akkor, ott a tó partján tényleg eszembe nem jutott volna, hogy Leah ilyesmire kapható. Nem mintha ez külsőből lejöhetne, végül is egy látszólag szende szűz is lehet zárt ajtók mögött vad domina. De hát adtam a sztereotípiákra, tényleg nem feltételeztem. Ahogy persze azt sem, hogy alakváltó, de hát ez még régi nóta.
Most pedig a jelen a fontos, mondhatnám, a megoldandó probléma, de ebben a pillanatban eszembe sem jut. Kit is érdekelne, mikor elveszhetek a gyönyör kertjében, mikor még a már-már önkívületi állapotban is érzem az ő beteljesedését, kéjének nem épp szende hangjait. Én pedig csak szorítom magamhoz, meg-megremegve, üresen, fáradtan, és hihetetlenül boldogan.
- Meg akarsz ölni? Még ezt az új ismeretet sem hevertem ki - sóhajtok, bár hangom vidám, szám is mosolyog. Nem, nem bánnám, hülye is lennék azt mondani. Ugyanakkor nem akarom semmire sem kötelezni, kényszeríteni, legalább is nem ilyen dologban. Meg hát.. vannak dolgok, amik attól jók, hogy különleges alkalmakkor adódnak. Mindig kell némi pikantéria, lásd most is milyen csodás meglepetés volt!
Óvatosan húzódok ki belőle, mikor már elhiszem, hogy megállok a saját lábamon, aztán reszkető kézzel nyomok némi tusfürdőt a kezemre, és olyan tessék-lássék mód habzom végig magam, aztán Leah testét is, hátsóját csak úgy finoman érintve.
- Remélem nem fájt nagyon - súgom azért még, szinte már bocsánatkérőn,mert hát tény, az utolsó pillanatokban elszakadt a cérna, odavolt az óvatosság. De mivel nem húzódott, gondolom nem lehetett annyira rossz.
- Gyere, ideje most már enni is valamit, aztán megnézni, mit tehetek érted - nyúlok egy törülköző felé, másik kezemmel elzárva a csapot, és amint nem áztat minket mesterséges eső, körbetekerem rajta a törülközőt, én pedig kilépve tekerek egyet a derekamra, hogy aztán a kezét megfogva menjünk a szobámba. Még sem lehetünk meztelen, akkor semmi másra nem tudnék figyelni.
Szóval a szobámba húzom, kitárom a szekrényajtóm, hadd válogasson kedvére. Én közben megtörülközöm és egy egyszerű fekete vászonnadrágot és egy fekete atlétát húzok magamra, mezítláb, már a hajam dörgölve a törülközővel.
- Na gyere, adj enni asszony! - nevetem el maga, fogom kézen, ha sikeresen választott, hogy együtt menjünk valami ehetőt keresni a konyhába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szer. 26 Okt. - 21:21


Aaron & Leah

18+

  Ilyen intenzív érzésben még nem volt tapasztalatom, pedig csináltam már ilyet, igaz, jó régen. Akkor viszont nem volt olyan a partner, aki minden tekintetben figyelt volna az élvezemre, én meg voltam olyan perverz, hogy feszegettem a határaimat, a fájdalomküszöbömet. Itt alig van fájdalom, erőteljes kéjhullámba csomagolva, fel-felakad a szemem, nem is tudom, hogy kinyissam, és fókuszáljak egy pontra, vagy hunyjam be, simán beleszédülve az érzésbe, hogy ennyire még nem bíztam senkiben. Amikor levegőért kapkodok, rájövök, hogy ideje elfelejtettem lélegezni, annyira a mozdulatainkra figyeltem.
- Olyan boszorkány vagyok, amilyet csak akarsz, ha segítesz visszacsinálni. – A hátsóm szinte szétszakad, ám édes a fájdalom, hiszen teljesen máshogyan érzékeny ott belül, mint ahol az ujjával simogat, fúr belülről. Én pedig bele akartam megtapasztalni ezt a régi érzést. Ha egyszer visszakapom Leah alakját, lesz majd rajta munkánk bőven, hogy azt a vékony is filigrán testet is felkészítsük az ilyesmire. Vagy ez legyen egy ünnepi megoldás, amit csak ritkán húzunk elő? Nem is tudom, Shannonként már nem akarok létezni, mégis, ennek most megvan a varázsa.
- Ah, szóval nem gondoltad volna, amikor leszólítottál a parton? – Nevetgélek, hiszen azóta is úgy érzem, hogy volt a barna külsőmben valami, ami izgatja a fantáziáját. És lássuk be, szeretek törékeny nő lenni mellette, már ez áll hozzám közelebb, nem annyira a prostis. Kivéve most, muszáj volt levezetnem a feszültséget, hogy Aaronnak baja esett, és engem is bántani akartak a kórházban. Úgy fest valaki tudja a titkunkat, és ezt sürgősen le kell zárnunk. Megöltük a támadót, de mi van, ha nem ő volt az emberünk? Felsikoltok, amint erősebb tempóra sarkall, itt a fájdalom nem elenyésző, de tudom, hogy mindjárt itt a beteljesülés mindkettőnk részéről. Összeszorítanám a fogamamat, de nem megy, inkább kitárulkozom, hogy könnnyebb dolga legyen, és már itt is van az utolsó lökéshullám, amely engem is a mennybe taszít, duplán, elől és hátul is. Belezsibbadok szinte lábujjig, önfeledten sikoltozva, nem is hallom magamat..
- Ezt majd... még megismételjük.. – Mormogom reszelős hangon, még mindig kapkodva a levegőt.


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 13 Okt. - 14:56

+18




Aaron & Leah



Apró kis izzadtságcseppek sorakoznak fel homlokomon, ahogy teste nekem feszül, ahogy mindenhol kitöltöm, intenzíven, érzékien. Persze a tusból özönlő víz azonnal el is mossa, mintha csak hűteni akarna, igazából nulla sikerrel.
Szinte még a levegővétel is fáj, ahogy igyekszem kapkodó zihálásom normál ütemre csillapítani, ám kevés sikerrel és még kevesebb akarattal. Ha így folytatom, legfeljebb elájulok az oxigénhiánytól, mert hát a vérem nem épp ott csörgedezik most, ahol kéne. Már ami a fejemet illeti, mert amúgy nagyon is jó helyen van.
- Egy boszorkány vagy... egy gyönyörű boszorka, aki megigéz - suttogom szaggatottan a fülébe, miközben ujjaim határozott tempóban ostromolják ágyékát, míg hátsófelében épp hogy csak meg-megmoccanok. Félek, ha ennél hevesebb, magabiztosabb lennék, még fájdalmat okoznék neki. Vagy most azonnal eldurrannék.
- Mikor már azt hiszem, nem tudsz meglepni.. tessék - folytatom, próbálván a beszédre koncentrálni, bármire, ami kicsit hűt, kicsit eltereli a figyelmem. De mintha Leah akaratlan is nem lenne benne partner, forrón ölel körül, apró kis sóhajai, nyögései az őrületbe kergetnek.
Akaratlan, színtiszta ösztön, ahogy csípőm moccan, kissé erőteljesebben, intenzívebben, fokozva a gyönyört a tudat és az érzet, hogy ujjaim is benne járnak, kitöltve őt, teljesen, minden tekintetben birtokolva testét. Őt magát...
És talán ez az a gondolat, ami végképp elveszi az eszem, önuralmam, ami miatt nem vagyok képes visszafogni altájékom mozgását, apró, még is akaratos lökéseim, elárasztva agyam a gyönyör vörös ködével, ahogy egy kéjes kiáltás közepette érem el a csúcsot, magamhoz szorítva testét, mely most nem épp törékeny, még is van olyan élvezetes, hogy teljesen elvegye az eszem.
Lihegve, boldogan hajtom homlokom a vállára, szorosan ölelve, fogva, mintha attól tartanék, elmenekül, vagy kicsúszik a karomból. Vagy talán hogy én csuklom össze...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Kedd 11 Okt. - 18:35


Aaron & Leah

18+

Hát ha sok minden nem is, de szexben igencsak jó vagyok, és ennek az alapja az, hogy kiműveltem magamat sok gyakorlással. Nyilván ezt nem hangoztatom Aaron előtt, felesleges, hogy begözöljön, egyébként is imádja, hogy az ő törékeny kiscicája vagyok, és én is bőven meg tudok békélni azzal a szereppel, hogy végre van egy erős pasi, aki mellett biztonságban vagyok. Mindketten gyilkosok vagyunk, de hogy ettől rosszabb emberek lennénk..? Azt erősen kétlem. Viszont most a régi énem tör elő, ha már itt van, legalább vegyük némi hasznát is. Felkacagok, ahogyan a vállamra szív, csiklandoz erőteljesen, de közben érzékien vadító a csókja.
- Az a jobb, ha egyszerre, de tudom, hogy kidőlnél ezek után, úgyhogy.. – Kacsintgatok hátrafelé éledő jókedvvel, hogy mennyire kiván így is, egy picit félretehetjük a kis barnát, most a vadabb arcomat mutatom meg neki, aztán behunyom a szememet, ahogyan bennem vájkál. Nyilván érezheti, hogy jóval tágabb vagyok, mint a megszokott, viszont ez azt is jelenti, hogy bírom a komoly gyűrődést. Elsőre csak simogatom, keményen rászorítok, hogy érezze a törődést, majd befelé vonom, minél jobban előredőlve, hogy ne legyen nehéz dolga. Azért enyhén kapkodni kezdem a levegőt, hiszen régen volt ilyesmiben részem, de ez így lényegesen érzelmesebb, másról szól, mint a korábbiak. Érzem, hogy mennyire megfeszül bennem, én is átadom magamat a dupla gyönyörnek, amivel elől és hátul is kényeztet. Ez tényleg valamilyen villám szeretkezés lesz, hiszen nem fogjuk sokáig bírni.
- Próbálok.. – Csikordul ki a fogaim közül, nehezen tartom magamat, mert azért kissé nekem is fáj, de az élvezet még mindig sokkalta nagyobb. Hagyom, hogy szépen lassan elkezdjen mozogni, egyre hangosabban sóhajtozom, szintén nagyon közel a végső beteljesüléshez.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 6 Okt. - 16:14

+18




Aaron & Leah



Szavak... Eh, kis huncut nagyon jól tudja, mit kell mondani ahhoz, hogy teljesen elveszítsem a fejem.
A szám a vállára szorítom, szívom, mintha csak billogozni akarnám, és talán így is van. Teljesen mindegy, miféle alakot ölt, a kis törékeny barna, a kurvás szőke, bármilyet, mindegyikben az enyém.
És ezt a birtoklást fejezi ki szinte minden együttlétünk, a mostani is, még ha most ő az, ki a dolgokat megszabná. De hát olykor nem engedhet az ember?
- Ráérne? - morgom nehezen visszafojtott nevetéssel, ám nem igen várok választ, nincs is mire, hisz ekkorra már ujjam benne jár, még ha incselkedik is érzem, tudtam, hogy már vár. Persze tudom azt is, ez nem egész olyan, de ha ő nem így akarja...
Mert nem így, erre utalnak ujjai, ám már a röpke érintésnél is érezheti, mennyire kész vagyok, mennyire remegek már tőle, még is engedem, hogy húzzon, rábízom magam.
Legalább is az első pár pillanatig, pár centiig, nem kell tovább biztatnia. Fokozatosan veszem birtokba testének eme tájékát, próbálván a lehető legkevesebb fájdalmat okozni, mert ez azért még is más, sokkal szűkebb, mint a megszokott. És hogy ő is örömét lelje, ujjaim sem hagyják abba a munkát, igyekszem meglelni azt a pontot, mely a hirtelen halált hozhatja rá is. Mert én tuti nem fogom így soká bírni.
- Ne mozogj cica - súgom fojtottan, rekedten, célt érve, szabad kezemmel átölelve, magamhoz szorítva testét, telt keblére fogva. A zuhany, hideg zuhany, az kellene most, legalább is gondolatban, mert a víz langyos, nem sokat segít felfokozott állapotomban. Csak az ujjam mozognak benne, ha már végig nem is vagyok képes, legalább néhány sóhajt csaljak ki belőle, míg én csak lüktetek benne, a végső robbanáshoz közel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Kedd 4 Okt. - 20:41


Aaron & Leah

18+

  Ívben megfeszül a hátam, amint elkezd simogatni, úgy tűnik bármilyen alakomban is vagyok, egyértelműen hozzá tartozom, ez ellen nem tudok, és nem is akarok mit tenni. Jók vagyunk együtt, legyen szó szerelemről, vagy éppen szeretkezésről, most éppen az utóbbi merülhet fel, még annak ellenére is, hogy pokoli napon vagyunk túl, mégis túléltük, és azon vagyunk, hogy visszacsináljuk az egészet, közben pedig rá is jőjjünk, ki is akar bántani minket. A sors iróniája, hogy nem esünk depibe, legalábbis ő gyorsan kihoz belőle, s ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Megborzongok, ahogyan a vállamat csókolja, így nem is moccanok, hogy megforduljak, legalábbis kiélvezem a pillanatot, behunyva a szememet át is adom magamat az érzésnek, amely lent is egyre jobban beindít, nedvessé tesz. Egyre inkább zihálok, mégsem tudok elvonatkoztatni attól, hogy felvessem az új ötletet, ami nyilvánvalóan bizalmi kapcsolatot jelent közöttünk. Úgy fest bejön a felvetésem, mert enyhén elkerekedik a szeme. Ám én sem akarnám, ha neki bármilyen ellenérzése van.
- Nem baj. Magamban akarlak érezni, ott. – Egy kicsit hagyhatnánk azt, hogy mennyire tisztel engem, lehetnénk picit mocskosak is. Régen volt ilyesmiben részem, bár nem tudom, hogy ő már tévedt ilyen utakra. Ha nem most próbát tehet.
- Nekem ráérne utána is.. – Kezdenék szabadkozni, aztán szisszenek fel jó érzéssel, ahogyan a tettek mezejére lép. Ösztönösen összezárom lent az izmaimat, élvezni akarom minden mozdulatát. Kissé imitálni, hogy még nem vagyok bejáratva, holott már most tocsogok a nedvtől, ahogyan érzékelheti is. Más ez, mint a zuhany vize, teljesen más, és ezzel ő pontosan tisztában van. Mozgatom a csípőmet, hogy olyan szöget találjunk el, ám közben hozzá nyomom a hátsómat, őt sem akarom sokáig váratni. Rámarkolok a fegyverére, és én neki segítek, hogy magamba vezethessem. Ezúttal a művészbejáró a cél, nem a megszokott útvonal.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 30 Szept. - 15:07

+18




Aaron & Leah



Élvezettel nyögök fel, ahogy formás teste hozzám simul. Noha amióta Leah-t ismerem más nem érdekelt, magamhoz képest is hűséges típus voltam, azért férfiból vagyok, és ilyen felajzott állapotban nehezen is tagadhatnám, hogy izgat a gömbölysége. Nem mintha Leah törékeny alkata ne lenne sokkal izgatóbb, de azért a változatosság sem megvetendő, nem?
Élvezettel járatom tenyereim formáin, szám vállának édes bőrét súrolja, mintha csak a róla lekortyolt víz olthatná szomjúságom, mintha az illata az íze tenné ennyire kívánatossá az egyszerű szomjoltót.
Ahogy kacéran hátrafordítja arcát elmosolyodom, egy apró puszit nyomok az orra hegyére, ám szavai, felvetése... Mivel testem szinte rátapad az övére érezheti, ahogy megremegek, libabőrt ölt testem már a gondolatra is. Na igen, nem olyan ajánlat ez, amit gyakran hallok tőle, és nem is erőltettem soha. Ám ha már ő felveti...
- Ugye tudod cica, hogy most azonnal eldurrannék tőle? - kérdem félig incselkedve, félig komolyan, nehogy azt higgye, nem értékelem az ajánlatát.
- Szóval téged is késszé kell tennem - teszem még hozzá, és ha esetleg szavaim nem lennének egyértelműek, jobbom már ölénél is van, és noha nem durván, ám minden előzetes jel nélkül merül meg benne ujjam. Ahogy ismerem az én kis tüzes cicám, már készen vár. Én pedig igyekszem mély légvételekkel csillapítani magam, hogy már a gondolattól elélvezzek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 30 Szept. - 8:02


Aaron & Leah

18+

 - Azért mégiscsak bízom benne, mert.. így nem tudom végigélni az életemet.. Ez már nem én vagyok. – Mormolom, miközben kéjesen elmosolyodva adom át magamat a csókjainak, az érintésének, ahogyan végigszaladnak az ujjai a csípőmről a fenekemre, és olyan hévvel húz magához, mintha mindig is a szőke énem lett volna számára az igazi. Akaratlanul is megrándulok a szavai nyomán, ahogyan eszembe jut, amikor kikötözött. Eléggé kiszolgáltatot helyzet volt, de életemben akkor élveztem legnagyobbat. Igazi kuriózum, amelynek emléke azóta is kísért, nyilván az ember nem tenné meg minden nap. Én viszont hiába is próbálok meg domináns lenni vele időnként, mindig átveszi az irányítást, nem hagyja, hogy akár egy pillanatig én legyek a főnök. Megvan ennek is a pikantériája, a szerepek adottak.
- Nem mit, hanem kit.. Csakis téged.. – Annyira örülök neki, hogy még így, ebben a formában is a lelkemre kiváncsi, amit a testemen át szerezhet meg, nem zavartatva magát attól, hogy éppen milyen külsőt viselek. Na igen, számunkra komoly előny az, hogy különlegesek vagyunk, nem úgy gondolkozunk, mint egy átlagember, fel vagyunk készülve a váratlan helyzetekre. Felnyögve keresek támasztékot, elengedve ágaskodó férfiasságát, de még arra sincsen időm, hogy ellenkezzek. Nem mintha akarnék.
- Te se. – Kuncogok fel, aztán zihálva hunyom be a szememet, ahogyan a langyos víz átszalad az arcom minden szemletén. A hátsómat aztán igazán szeretem, és most éppen belemarkolt. Évődő gondolat ötlik fel bennem, így kinyitom kék szemeimet, és hátra pillantok a vállam felett, miközben éppen hozzám simul. Lassan teljesen benevedvesedek, és már alig várom, hogy egyesüljünk, előtte mégis meg kell szólalnom.
- Tudod.. Annak idején rossz kislány voltam, és.. ha akarod, akkor most máshova is mehet. – Paskolok egy kicsit a hátsómra, Shannonként igen ruhanyos a testem, ahogyan az első alkalommal is érezhette, Leah-ként lehet, hogy ez komoly fájdalmakkal járna, de lássuk be, eléggé felelőtlen, prostis életet éltem, aminek talán most kiélvezheti a gyümölcsét. Félmosollyal várom a hatást, egyes pasiknak az ilyen szeretkezés afféle tiltott gyümölcsnek számít, vajon neki mi a véleménye?

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Kedd 20 Szept. - 16:11

+18




Aaron & Leah



- Nem akarom, hogy azt hidd, én valami varázsló vagyok. Semmit sem ígérhetek, de mindent megteszek majd - suttogom a fülébe, és bár nem lelombozni akarom, azt se szeretném, ha hiú reményekbe ringatná magát. még azt sem tudjuk, mivel állunk szembe, nemhogy a gyógymódot rá.
- Egyébként pedig... Most is azt tehetek veled, amit akarok - nevetek fel rekedten, mert bár így van, és talán ennyi idő után már rég ráunhattam volna, nem megy. Mert úgy vonz, mint szomjazót az oázis, és ez nem a kinézetétől függ. Hisz ha az lenne minden, most nem lennék ilyen izgatott, nem ugyanaz az izgalom uralna el, mint máskor. Mert más az alak, más a forma, a méret, én még is tudom, hogy ő az én Leah-m.
- Vigyázz mit kívánsz ... - suttogom érzékien, elfojtva a mondanivalókat a csókkal, ám nem félbehagyott, nem elfelejthető - Mert a végén még teljesül.
Apró taszítás, nem ellökni akarom, még csak meg se, inkább csak kibillentem egyensúlyából, hogy kénytelen legyen kezeivel támaszt keresni a tusoló falán. Nem mintha nem élveztem volna fürge kis ujjainak munkáját, de hát ő kívánt...
- Ne fogd vissza magad édes, miénk a ház - búgom, ahogy kezeim végigfuttatom hátán, minden finomkodás nélkül markolva gömbölyűbb popsijába, majd le combjain, hogy irányt váltva, vagy inkább pozíciót siklik felfelé, immár elől, érintve a bársonyos bőrt, ám gonoszul elkerülve ölét, egészen fel a teltebb keblekig. Egyértelmű, hogy Sharon idomai teljesen másak, mint a megszokott. De ez is Leah.
- Ne feledd, te kérted - súgom, miközben teljes testemmel hozzá simulok, érezheti szívem heves ütemét, vágytól felduzzadt tagom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 15 Szept. - 16:06


Aaron & Leah

18+

Próbálok nem hangosan nyögdécselni, ahogyan a hátamat simogatja, fürdet, hiszen állatira jól esik, hogy elfogadja, hogy most nem abban a jól megszokott alakban vagyok, amelynek a bőrében megkedvelt, sőt, talán még belém is esett annak idején. Ebből is látszik, hogy talán olyan hatással vagyok rá, amikor a külső az csak egy dolog, igenis leköti magát mellettem, mert a lelkivilágom, a stílusom is érdekli. Élvezettel belesimulok a tenyerébe, halkan nyüszögök, még akkor is, ha most Shannonként teszem, így nem annyira cuki, mint Leah-ként.
- Ha megígéred, hogy mielőbb visszaváltoztatsz, akkor nem gyötör annyira a bánat. Motivációként sugallom, ha sikerül, bármit megtehetsz velem. – Kuncok fel halkan, holott most éppen valami olyasmit készülünk, amit csak egyszer tettünk, a szőke változómban egymásnak adni magunkat. Hátranyúlok, hogy én is kisegítsem kissé, tudom, hogy mennyire érzékeny ott lenn, ha ilyen közel vagyok hozzá, így csak azért is rájátszom. Lényegesen nagyobb így a fenekem, de hát most ezt kell elfogadnia. Egyenlőre nem úgy tűnik, hogy bármilyen kifogással is élne. Most így tudunk gyakorolni, szeretni, érezni egymást, és mihamarabb ismét Leah vagyok, annál jobb.
- Nem csak játszadozom, ébresztgetem. Tépj szét! – Susogom vissza, az ajkára cupppantva a sajátomat, ha már közelebb hajolt, akkor félig megfordulok, hogy egy csókkal is kifejezzem hálámat, amiért így is szexisnek tart. Aztán ismét elmélyítem a távolságot, hogy a kezem beférjen kettőnk közé, kissé erélyesebben markolok rá a keményedő fegyverre, és húzogató mozdulatokkal inspirálom arra, hogy ne csak fürdésben gondolkozzon. Nem gondolom, hogy hosszadalmas szerelmeskedésben kell gondolkoznunk, vagy extra mutatványokban, ez most amolyan feszültséglevezetés. Ismét felnyögök, ahogyan a nyakamba csókol, a kebleimmel játszik, odanyomakodom hát az ágyékához, kihúzva a kezemet, most már tényleg szabad az út, céloznia is alig kell. A langyos víz ránk ömlik, sikamlós testem szinte kéjes vággyal simul az ölébe.



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Hétf. 5 Szept. - 16:38

+18




Aaron & Leah



Nagyban megkönnyíti a helyzetem, hogy tudom, ez a szőke csaj, akinek a hátát dögönyözöm, valójában az én édes kis barnám. Nem mintha bűntudat gyötörne. Vagy lenne,ha megcsalnám? Fogalmam sincs, eddig ilyesmi meg sem fordult a fejemben.Miért is fordulna, mikor mindent megkapok tőle?
- Én is iszonyúan jól érzem magam. És még jobban érezhetném, ha a húgom nem harciaskodna ennyire, és a barátnőmet nem gyötörné a bánat - súgom halkan, mintha attól félnék,ha ismét eszébe juttatom a helyzetet, újra elkeseredik. De lehet erről egyáltalán megfeledkezni?
Úgy tűnik, lehet, mert a puha ujjak, mik bár most nem olyan picit, ugyanolyan ügyesen fognak érzékeny tagomra, ugyanolyan ügyesen játszanak, akárcsak az előttem riszáló ingerlő kis popó is.
- Játszadozol az alvó oroszlánnal? - súgom a fülébe,egész közel hajolva, csupán kezének hagyva némi teret. Ahogy teret keresnek az enyéim is, előre szaladva, méregetve az új halmokat, mik bár teltebbek, mint a megszokott, cseppet sem kívánatosabbak. Igazából tényleg a tudathasadás küszöbén vagyok, hisz más a külalak, mások a formák, még is ugyanolyan, mint mikor valós alakjában ölelem.
És ugyanúgy ingerkednek hüvelyujjaim a peckes bimbókkal, miközben szám nyakára tapad, ölem pedig sürgetőn rándul meg a pajkos ujjak között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 2 Szept. - 20:48


Aaron & Leah



 Attól függetlenül, hogy a saját külsőmmel így nem vagyok megelégedve, és eszembe sem jut, hogy így kellenék neki, nagyon is tud idegesíteni, hogy ha úgy akarna zuhanyozni, hogy rajta van az alsóneműje, hiszen előttem ne takargassa magát! Szerencsére ez nem is így alakul, ezért most mellőzve a bizonytalankodást, én is megszabadulok a fehérneműmtől, hiszen már látott így, és beállok mellé a meleg víz alá. Eredetileg nem akartam hajat mosni, de alaposan elszoktam ettől a hosszú szőke lobonctól, így bevizezem, hogy majd jobban el tudjam fésülni. Remélem pár órán belül már önmagam lehetek, különben levágom valami nagyon rövidre. Miközben a mellemre folyik a víz, a vállam felett visszanézek rá, és behunyom a szememet, ahogyan elkezd maszírozni.
- Aww... de jól csinálod, arany kezed van. – Szinte még a térdem is megroggyan, annyira betalál. Bólogatok, szívesen találkoznék megint a féltestvérével, de talán most nem is baj, hogy nincsen itt, ez a dolog kettőnkre tartozik, és nem hiszem hogy Faye tudna benne segíteni. Nem látom, hogy Aaron elhúzza a száját, de már ismerem annyira, hogy tudjam, nagyon nincsen kibékülve azzal, hogy a testvére mennyire önálló mostanság. Hiába töltöttünk együtt egy pici időt hármasban, nem tudtam eléggé Faye mellett kiállni, holott az lett volna a cél, hogy megmutassam, hogy Aaron is hozzám kötődik, tehát ne csodálkozzon, hogy ha Faye is már a maga útját járná.
- Azért ugye te is iszonyúan jól érzed magad? – Nem teszem hozzá, hogy velem, hiszen ott van neki még az orvosi egyetem, és nem akarom, hogy úgy érezze, elszámoltatom minden percével. A simogatása nyilvánvalóan bezsongat, de vajon nem akkor kellene ilyesmivel foglalkoznunk, amikor már visszabarnultam? Azért biztos ami biztos, bepréselem magunk közé az egyik kezemet, és rásimítom az ujjaimat a férfiasságára, amolyan ki tudja alapon. Na és persze finoman ringatni kezdem a hátsómat. Mintha még nem döntöttük volna el, mit is akarunk ebben a pillanatban.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Hétf. 29 Aug. - 18:06



Aaron & Leah



Nincs semmi titok abban, hogy az alsó rajtam maradt. Bele sem szerelmesedtem az idegen darabba, egyszerűen idáig értem a vetkőzésbe a zuhanyig, aztán meg csak nem egy szál lógóban fogom itt a víz hőmérsékletét állítgatni?
Az előttem elriszáló meztelen testen viszont már kéjesen legeltetem a szemem. Még is csak pasiból vagyok!
Ugyanakkor megvan az előnye, ha az ember párja alakváltó. Nem kell megcsalni, hogy más csajokkal is lehessen. Nem mintha effélére gyakran vetemednénk Leah-val, vagy épp a mostani helyzetnek is ez lenne az oka. És én is tudom, hogy a víz alatt álló szöszi az én kis cserfes barnám, legfeljebb némi tudathasadást okozunk magunknak. Éljen az elmebaj!
És végre én is ledobom az utolsó ruhadarabot, hogy kövessem Leah-t a vízsugár alá. Rögtön meg is fordítom, hogy nekem háttal legyen,majd a kezembe nyomok némi tusfürdőt és a hátát kezdem el mosni. Illetve igazából nem is mosom, inkább masszírozom, mintha el akarnám űzni minden görcsösségét.
- Kétlem, hogy betoppanna... Amennyire rimánkodott, hogy elmehessen abba a nyamvadt suliba, valószínűleg szó szerint a motorra kell majd kötnöm, hogy hazahozzam - vonom meg a vállam, és bár látni nem láthatja, kezem mozgásán érezheti a véleményem ily kinyilvánítását.
- Tegnap beszéltünk telefonom, elmondása szerint iszonyú jól érzi magát - erre már elhúzom a szám, de ez tényleg rejtve marad cica előtt. Közben persze rendíthetetlenül simogatom, olykor letérve gömbölyű popsijára is, majd fel, egészen a nyakáig, hogy a tarkójából is kimasszírozzam a görcsöt. Mert az eddigi történések után tuti tele van feszkóval. Már pedig ha meg akarom vizsgálni, vér kell tőle, nem jó, ha ilyen görcsös.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 26 Aug. - 17:40


Aaron & Leah



 Örülök neki, hogy mégsem ad hangot annak, ahogyan küzdök, próbálván elnyomni a káromkodást. Annak, hogy az ember átalakul, és új életet kezd, vannak következményei. Már teljesen úgy élem az életemet, hogy a kis tündéri alakomra mérem a ruhákat, tudom, hogy mennyire kell sietnem, hogy elérjem a buszt. Most, hogy nem vagyok képes az alakváltásra, és küzdenem kell még a ruhatárammal is, nem túl jó érzés. Ezért is szeretném, hogy ha Aaron megoldaná valahogy a kis zseni agyával, hogy Leah legyen az eredeti alakom. És ha nem is tudok utána majd váltani, hát abban is kiegyeznék. Elindulunk, úgy érzem, hogy nevetségesen festek ahogyan mindenem kibuggyan a szűk ruhákból, ezt nem nevezném éppen szexinek. Végül úgy döntöttem, hogy az egyik szobatársam ingét húztam fel a pólómra, mert így, hogy már nem vagyok annyira céda, kifejezetten rosszul érezném magamat, ha még a cicim is publikus lenne mindenki számára, azok már csak Aaroné, bármilyen formában is vagyok.
Úgy látom ő sincsen kiegyezve túlzottan a kölcsönruhákkal, de most nincsen választásunk, túl kell esni ezen is. Különben is annyi jó hónapunk volt, nem csoda, hogy ha ki vagyok bukva attól, hogy ez most nagyon nem megy.
Kéz a kézben indulunk végül el a lakásból, hogy sietősnek átmenjünk Aaronhoz, ahol lényegében otthonosan mozgok, de sosem erőltettem, hogy nekem is lehetnének itt cuccaim, ha ő szeretné megtartani a függetlenségét, nekem nincsen ezzel gondom, ha ő sem morog a lakótársaim miatt.
- Ha már ennyit vártam, akkor nem múlik egy órán. – Vonom meg a vállamat, és már kezdem is kigombolni az ingemet. Szívem szerint minél kevesebb kényelmetlen ruhadarabot tartanék fent magamon, és bár már nagyon akarom az igazi alakomat, elfogadom, hogy Aaronnak még regenerálódnia is kell, amihez a komplett reggeli is hozzátartozik. Követem őt a fürdőig, bár nem nagyon értem, hogy miért hagyja fent magán az alsóját, de remélem, hogy majd az is le kerül róla, és most csak a hőfokot próbálja meg belőni.
- Jövök szivi. – Ha már így állunk, le is dobom magamról a maradék ruhadarabokat, hogy oldódjon a feszültség, és igyekszem attól elvonatkoztatni, hogy ebben az alakban kell látnia. Végülis már látott így, sőt, még az első szerelmeskedésünk is pont így történt, így talán nem kell annyira rosszul érezni magamat. Belépek mellé a zuhany alá, és hagyom, hogy rám follyon a forró víz, a hajamat is alátartom. Ha nem vette volna le az alsót, akkor leparancsolom róla.
- Faye sem toppanhat be? Mikor hallottál róla utoljára? Jól van? – Nyúlok a szappan és a sampon felé, ha csak nincsenek egyéb tervei velem. El tudnám képzelni, hiszen már este is majd felfalt a tekintetével, de örültünk, ha élünk. Most viszont.. Ártatlanul nézek fel rá, de ez nem túl hiteles, hiszen jóval magasabb vagyok, mint a Leah alakban, és az őzike tekintet helyett a szexi zafírpillantással kell szembenéznie.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 19 Aug. - 16:10



Aaron & Leah



Szívem szerint nagyon tudnék röhögni azon, ahogy szegény Leah a teltebb alakjára próbálja felhúzni aprócska gönceit. De nem röhögök, mert tudom, milyen pocsékol érzi magát, és nagy eséllyel egy ilyen akaratlan reakcióra mélységesen megsértődne. Vagy rosszabb esetben teljesen magába zuhanna.
- Köszi - biccentek a kapott ruhákra, bár úgy tartom, mintha valami büdös dög lenne. De hát szegény ember nem válogat, hazáig csak kibírom, aztán átcserélem a sajátomra.
Még is a fürdőszobába vonulok, hogy kissé felfrissítsem magam, és felvegyem az idegen cuccot, addig legalább Leah is ki tud választani egy-két viselhető darabot.
- Menjünk cica - nyújtom a kezem, mikor elkészültünk és végre magunk mögött hagyjuk az albérletet.

Úgy tűnik, végre mellénk pártolt a szerencse, még ha nagyon kis részben is. De legalább nem futunk se ellenőrzése, se kalauzba, a buszmegállótól hazáig vezető út meg szinte már idilli séta. Leszámítva furcsa kinézetünket.
Még is megkönnyebbülök, mikor végre kihalászom a kulcsaim a szűk zsebből és a házba lépve becsukhatjuk az ajtót, kizárva a külvilágot.
- Végre itthon - nyomok egy puszit Leah homlokára, majd a szekrényre dobom a kulcsom és kilépek a cipőből.
- Mit szólsz hozzá, ha előbb lezuhanyzunk, aztán eszünk valamit. Üres gyomorral nem lehet gondolkodni - mosolygok rá, próbálván feledtetni, vagy legalább enyhíteni a rossz hangulatot, és már indulok is a lépcső felé, kezét fogva, magam után húzva. A folyosón pedig már dobálom is le a kölcsöncuccot, hogy végül egy szál alsóban nyissam meg a zuhanyt, próbálván kellemes langyos hőmérsékletet elérni.
- Jössz édes? - pillantok Leah felé, hacsak valahol út közben nem dacolta meg magát, lemaradva tőlem. Ha így van, hát hangosabban szólok, hogy biztos meghallja. Attól nem kell tartanom, hogy más is így lesz vele, hisz nincs rajtunk kívül senki a házban, a falak pedig elég vastagok ahhoz, hogy a szomszédok ne halljanak semmit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 11 Aug. - 10:52


Aaron & Leah



 - Azért reménykedek benne. Kísérletezz rajtam nyugodtan.. Mármint így is, érted. – Bírom én a fájdalmat, ha az kell hozzá, hogy meg tudjuk oldani, hogy több senki ne vehesse el tőlem az alakomat. Mármint nem a szöszit, azt nagyon hanyagolnám már, egy korábbi felelőtlen életre emlékeztet, amely már nem a részem. Nem akarom, hogy a kis cuki kinézetem odavesszem. Már teljes mértékben így tekintek magamra, én vagyok Leah, nem pedig az egykori barátnő, akinek a személyazonosságát felvettem. Mintha valami modernkori Edmond Dantes lennék, aki végül Monte Cristo lett. Régen nem olvastam ilyesmit, de amióta iskolába járok, még ez is a kezembe került, és valahol magamra ismertem benne. Pedig nekem nem is a bosszúállás a célom, csak hogy nyugodt életem legyen Aaron mellett. És tudom, hogy most mindketten kellően vágyakozunk egymásra, viszont ő még sérült, én meg dilemmázok a külsőmön, holott én is tudom, hogy már így is csináltuk. De előbb inkább gyorsan oldjuk meg a dolgomat, hogy ismét önmagam lehessek, aztán egymásra vethetjük magukat, hogy a végén kinyomozzuk, hogy ki akart minket bántani. Lehet, hogy butácska vagyok, de azt egyértelmű szándéknak kezdem venni, hogy valaki a vesztünket akarta. Reggel következik folytatása a dolognak, egészen elaludtam a nyakamat, visszatérve Shannon testébe nem olyan kényelmes, főleg egy egyszemélyes ágyon a pasimmal, majdnem leestem a földre.
- Jó reggelt cica. Itt! – Bár fogat még nem mostunk, de talán ez annyira már nem halálos így közöttünk, úgyhogy odapusszantok a szájára, és aranyosnak tartom, hogy tényleg elfogadja így is a fizikai közelségemet, hogy nem a megszokott egzotikus csinije köszön neki oda. Végig is simitok az arcán, aztán kikelek az ágyból. Nincsen külön ruhatáram, mert az alakváltásnál a ruha is változott velem, de főleg a pici alakomra vannak a nacijaim, a melltartók, úgyhogy.. ez érdekes lesz. A válaszára azért odasandítok az ágyékára, és elnevetem magamat, majd csak legyintek, mielőbb túl kell lenni ezen az egészen.. Lehúzom magamról a pólót, a bugyi úgy ahogy elmegy, de melltartót nem fogok tudni felveni, mind kicsi lenne rám. Nézek egy blúzt, de esélytelen, hogy az feljőjjön rám, úgyhogy a Leah ruhatárból választok egy minél nagyobb pólót, na úgy néz ki, mintha kinőttem volna, a hasam teljesen kilátszik, mert a vállaim széthúzzák, és még melltartó nélkül is úgy feszül rám, mintha valami díjbirkózó lennék. Lehet, hogy ez szexis, de most nekem bosszantó, hogy még a bimbóim is majd’ átütik. Találok egy rövid nacit, mert ha hosszút kéne felvenni, fel sem jönne a combomra. A cipővel is bajban leszek, Leah és Shannon között van vagy négy szám különbség. De egy pasi cipőt is felvehetek, úgyhogy most úgy nézek ki, mint egy dilis szőke, aki topban ugrott le futni. Feltűzöm kontyba a hajamat, hogy legalább ne az arcomat keresztezze a szőke hajzuhatag.
- Adok szivi. – Dobok az ágyára egy a haveroktól kölcsönvett farmert, és egy inget is. Még egy tiszta alsót is. Akár el is égetheti őket, lazán bevallhatom majd a lakótársaimnak, hogy hiányos öltözetű pasinak voltam kénytelen adni, csak nem fognak megróni érte. Ha kész van, akkor indulunk, és azért segítek neki, ha még bicegne. Felszállunk egy buszra, és már zötykölődünk is hozzá. Remélem ott nem várnak ránk meglepetések, hiszen ha valaki bántani akart minket, nem biztos, hogy egyedül volt. Hiszen meg is öltünk valakit..

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 275
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 6 Aug. - 11:46



Aaron & Leah



- Csodákra sajnos én sem vagyok képes, felelőtlenül meg neked nem akarok ígérgetni - húzom el a szám sajnálkozón. Csodákra azért én sem vagyok képes, főképp úgy nem, ahogy Leah szeretné. Faye vérével elvehetném a képességét valahogy, de ez az ő problémáját nem oldaná meg, hisz nem az az eredeti alakja, hanem ez a szőke. Márpedig pont ettől igyekszik megszabadulni, így kéntelen a képessége birtokában maradni. Íme a huszonkettes csapdája.
- Ne kínozz - sóhajtok újfent mosolyogva jövőbeli ígéretére. És ha egy nap alatt nem oldjuk meg? Megvonná tőlem magát? Csak mert ebben a formában van. Jobb, ha erre most nem gondolok, és végképp nem firtatom. Majd ha napirendre kerül a dolog, akkor ráérünk megtárgyalni.
Helyette inkább lehunyom a szemem, hallgatom a szuszogását és viszonylag hamar álomba merülök. Végül is, bonyodalmas nap volt, rendesen kimerültem normál tekintetben is, erre még ott vannak a sérülések.
Leah motoszkálása az, mi elsőként az agyamhoz elér. Apró mozdulatok, mi közelségünk folytán engem is érintenek, és mik arra késztessenek, hogy ha lustán is, de felnyissam a szemem.
- Neked is jó reggelt édes. És hol marad a csókom? - motyogom álomittasan. Jó néhányszor aludtunk már együtt, tudhatja, nem vagyok az az azonnal ágyból kiugrós alkat, szeretek még nyújtózkodni párat, ha mellettem van, akkor pedig többnyire egy reggeli hancúrral szépítjük a napot. De attól tartok, erről most le kell mondanom.
- Jól vagyok, csak kissé mereven. Mármint az izmaim - helyesbítek azonnal, mielőtt felhívásnak venné a dolgot. Mert hallom, látom milyen türelmetlen, ideges. Rendben, akkor menjünk.
Nyújtózom egyet, szinte hallom, ahogy az ízületeim kiropognak. Aztán elkelek, némi morcossággal figyelem a kölcsön boxert, majd tétlenül tárom szét a karom.
- Kölcsönadtál egy nadrágot meg inget a szobatársadtól. még sem mehetek végig korán reggel egy ballonkabátban a városon!
Na igen, a mocim a tegnapi parkolóban maradt. Még azért is el kell mennem a nap folyamán, de csak ha Leah-t már a házunkban tudhatom. Nem jöhet velem, nincsenek papírjai erre az alakjára, és ha lennének se érnék vele sokat, hisz elvileg elhunyt. Amilyen szerencsénk van, tuti belefutnánk az első rendőrbe.
- Adj ruhát és öltözz. Majd otthon tusolunk és reggelizünk, jó? - kérdem, miközben már ki is mászok az ágyból, nyújtózom még néhányat, aztán a fürdőbe libbenek kicsit felfrissíteni magam, hogy aztán csipátlan, felöltözve nyújtsam a karom és mehessünk végre. Nem lesz hosszú séta, talán egy buszt is elkapunk, jegyhez nem kell igazolvány. Bő negyedóra és otthon vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   

Vissza az elejére Go down
 
Sürgősségi ügy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-