we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Yesterday at 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Párosan szép az élet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Pént. 25 Márc. - 16:40

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Csüt. 24 Márc. - 7:12



Emma & Mary-Kate


*Szerintem azért nem mindegy ki kukkant hová és miért. Akinek a fejébe küld képeket csak észreveszi. Vagy még azt sem? *
-Akinek pakolsz azért csak rájön, hogy azok nem az ő emlékei. Gondolom.
*Az viszont eléggé megnyugtat, hogy a másik verzió sem fáj, az azonban nem, hogy fájhat ha ő akarja. A teljes kép azért nem alakul ki bennem ettől, de kezd formát ölteni. Nem csak kutakodik, és nem csak más emlékeket képes a fejbe irányítani, akár fájdalmat is tud okozni. Szóval ez nem pusztán ilyen emlék izé hanem az egész agyra ható valami. Csekély biológiai tudásomat elővéve úgy gondolom, hogy pontosan tudja melyik részét stimulálja az agynak és ezáltal bármit képes előidézni. Így már eléggé veszélyesnek tűnik a képessége, nem pusztán kémkedés az egész, vagy hamis tévképzetek küldözgetése hanem komoly fegyver. Ja persze, a csendes gyilkos. Ennek ellenére nem gondolom meg magam bár lázasan agyalok azon hogyan kerüljem ki ha esetleg ártani akarna nekem, de a másik oldalról úgy remélem nem akar rosszat. Miért is akarna? Elvégre nem vagyok rá veszélyes és nem hiszem azt sem, hogy szórakozásból gyilkolászna embereket az elméjével, abból a korból már rég kinőtt és bár lehetne mániákus gyilkos, nem az. A kíváncsiság hajt és szeretném minél előbb megtapasztalni, az sem kis dolog, hogy akár a lebukás veszélye nélkül engedhetem szabadjára a saját képességemet, mert otthon azért nem olyan könnyű, főleg mióta a szüleink a nap majdnem az összes órájában rajtunk tartják a szemeiket. *
-Oké. De azért velem ne akard, hogy fájjon jó?
*Azért indulás előtt jó ezt tisztázni, bár tudom, hogy mindegy mit mond vagy ígér, menet közben bármikor megváltoztathatja a terveit. Abban reménykedem, hogy eléggé kis pont vagyok a számára, jóllehet az apám rendőri mivolta emeli a tétet. Lehajtom a maradék kólámat, majd elfojtok egy büfögést ami csak úgy jön. Hiába a kóla már csak ilyen. Otthagyom a zenekart és a többieket is, integetek az Emma figyelésével korábban megbízott srácnak, majd a nő után vetem magam. Lehet, hogy nyáladzó őrültként lát viszont a húgom, de ki kell próbálnom.
Odakint tanácstalanul toporgok míg a kocsihoz nem lép, ahhoz a csodás Corvette-hez ami álmaim autója, de hát ilyet még sem kérhettünk a szülinapunkra.*
-Hűűű, ez mesés. Állati jó kocsi. Vezethetem?
*Persze nem, tisztában vagyok vele, de azért megpróbáltam. Beülök a nekem szánt helyre és alaposan körbenézek. Azért erre nem lehet azt mondani, hogy csak egy kocsi, mit nézegetek, olyan mint a többi. Ez nem olyan mint a többi. Ez egy Corvette. Hófehér, bőrülésekkel, álomszép műszerfallal és kellemes illattal. Érzem Emma parfümjét ahogy a bőrével keveredik és mesés kompozíció. Kényelmesen elhelyezkedem ami azt jelenti, hogy szinte elfekszem a hatalmas ülésben és királyul érzem magam.*
-Viccelsz? Gyerek még az idő, de örülnék ha nem kellene busszal hazamennem később.
*Azért nem mondok le még egy utazásról ebben a kocsiban. Ha már így felajánlotta, gondolom nem probléma ha később hazavisz, nem kellene a tömegközlekedésre bíznom magam, főleg nem egyedül az éjszaka közepén, vagy hajnalban. Reggelig van kimenőm, vagyis addig esélyes, hogy a szüleink nem néznek be a szobámba és még időben vissza tudok mászni az ablakon keresztül. Áldom azt aki fát ültetett az ablakunk alá. *

-Pokoltűz? Jó neve van. Azért remélem nem fogok elégni.
*Kiszállok a kocsiból és óvatosan csukom vissza az ajtaját, nehogy még azért is kapjak, hogy nem a klozet ajtó. A külsőből még nem tudom meg mi vár rám odabent, de így is elég izgalmas.*

külcsín
ξzenécske
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Hétf. 21 Márc. - 14:09




Mary-Kate & Emma



- Teljesen mindegy, hogy én kukkantok be, vagy tőlem kapsz információt. A dolog szinte észrevehetetlen, főképp azoknak, akik nem jártasak a telepátiában. Fájni csak akkor fáj, ha én akarom - mosolyodok el felvetését megtorpedózva. De tényleg így van. Ha nem nyitom fel a szemét, ha nem közlöm egyértelműen, hogy mi is zajlik, úgy sétált volna ki az ajtón, hogy fel sem merül benne a lehetőség, miszerint az összes rejtett titkát megosztotta velem. Ha észlelhető lenne a telepátia, fele ennyire se lenne hatékony. Persze előfordul, hogy valaki képes ellenállni, érezni, ha támadják. Ez is egyfajta mutáció, és igen, ebben az esetben fájhat a harc. De az már egy másik ügy, Mary-Kate nem erre gondolt.
- Akár most is - bólintok beleegyezően. Igazából más időpontot akartam javasolni, de ha neki ennyire sürgős, nem bánom. Ebben a klubban érdekesebb dolgot már úgy se nagyon fedezhetek fel, mint ő.
Így hát már-már elégedetten mosolyodom el, ahogy hevesen lecsap a lehetőségre. Olyan könnyű.. túl könnyű.
Két korttyal tüntetem el a borom, majd felállok és várom, hogy ő is végezzen a kólájával, már ha akar, aztán megindulok kifelé. Nem lökdösődöm, még csak hozzá se érek másokhoz, mint egy könnyed táncos, úgy igazodom ki a tömegen. Hátra se pillantok, nem kell ellenőriznem, hogy követ-e, tudom. És nem azért, mert újfent a fejébe járnék, hanem mert ismerem az ifjonti kíváncsiságot, hévet.
Az utcán kellemes friss levegő csapja meg arcom, kicsiny táskámból kulcs kerül a kezembe, majd megállok hófehér Corvette-m mellett, ajtót nyitva előbb neki, aztán behuppanok magam is a vezetőülés mögé. Hogy ittam? Meg sem kottyan az a pohár bor, és ha még is rendőrbe futnánk? Mit tehetne ellenem?
- Ha visszakozni akarsz, még nyugodtan szólhatsz és akkor hazaviszlek - ajánlom fel, persze csak úgy látszatból, mert nem hinném, hogy emellett döntene. Ha mégis, állom a szavam. Ha meg marad? Akkor irány a Pokoltűz klub...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Vas. 20 Márc. - 11:16



Emma & Mary-Kate


*A szavaiból még nem feltételezek semmit, de abból a mosolyból és a hanglejtésből már igen. szóval van gyenge pontja de nem árulja el. A kis cseles. Persze megértem, én sem tenném, főleg olyannal nem akit alig ismerek, szóval annyiban hagyom a kutakodást és megpróbálom más oldalról megközelíteni a dolgot, vagyis Emmát. Elég sok mindent megtudtam róla rövid idő alatt és nem hiszem, hogy pusztán biztonsági okokból fedte fel előttem a képességét, mindkettőt. Biztosan van célja mindezzel, de, hogy mihez van köze azt még nem tudom. Az tuti, hogy nem fogom apának elárulni, hogy kivel találkoztam, és nem csak azért mert éppen tilosban járok és otthon kellene lennem a könyveim fölé görnyedve. Érdekel az az új világ amibe a képességem miatt csöppentem.
Jó megfogalmazás ez a csendes gyilkos, büszke is vagyok rá mikor elneveti magát, hát igen. A telepátia jó dolog de érezni kell és felfogni, míg a gyémánt alakot látom is és sokkal lenyűgözőbb annak ellenére, hogy nem annyira hasznos. Vagyis, nézőpont kérdése, mikor melyik a hasznosabb a másiknál, nekem legalább nem kell ilyeneken törnöm a fejemet. Az elején félre is értem a jelentőségét ennek a különös és piszok drága képességnek, és ezzel együtt a másiknak is. Végül azonban rájövök miről beszél és akkor képedek el csak igazán. Nem tudom miért gondoltam meg magam hirtelen és igaza van, gyorsan túlteszem magam a történteken, de csak azért mert úgy sem tud már mit elvenni tőlem, másrészt azért izgatja a fantáziámat milyen az ha én kapok belőle. Könnyedén vállat vonok. A jó kamasz ismérve az alkalmazkodás és a felelőtlen döntések sorozata.*
-Az az előbb volt. *Mutatok rá a legfőbb indokra. Persze félek is tőle hiszen nem tudom mennyiben lesz más ez így. Amikor a fejemben volt, csak a tudat ijesztett meg, ha nem mondja vagy utal rá, észre sem veszem, vagyis nem tudatosul bennem. Ám milyen lehet az, ha valamennyivel több van a fejemben mint amennyit én akarok, mi van ha én ugyan nem ellenkezem miatta de a tudatom igen és ellenállok akaratlanul is. Az vajon fáj?*
-Nem, de az más volt. Azért nem mindegy, hogy csak besurranó tolvaj vagy a fejemben vagy telepakolod a bőröndömet cuccokkal.
*Jó érv, nem tudom mi ellen, de jó érv. Csalódottan veszem tudomásul, hogy ennek ellenére sem valósul meg és értem én, hogy miért, de attól még kíváncsi maradok és lassan lyuk lesz az oldalamon. *
-Úgy érted most? *Amikor rájövök, hogy nem egy újabb találkozóról beszél, egy kicsit megkönnyebbülök, hiszen nem kell akár napokat várnom arra, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat, másrészt ijesztő is a gondolat, hogy ismeretlen helyre menjek vele ahol ő van otthon és övé a hazai pálya előnye. Semleges terület kellene de olyan nincs éjszaka, másrészt ott is kettesben lennénk, szóval ugyanaz lenne a helyzet. Eszembe jut anya régi ijesztgetős nevelői módszere a cukros bácsiról, és arról, hogy nem ülünk be idegen ember kocsijába. Ez most pont olyan, de talán vannak elegen a klubban, hogy ha gondom lenne akkor legyen kinek sikítsak, hacsak nem hangszigetelt az irodája.*
-Oké, menjünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Pént. 18 Márc. - 15:51




Mary-Kate & Emma



- Biztos van - mosolyodom el sokat sejtetőn. Van, persze, csak hogy igen kevesen vannak, akik képesek azt az apró rést felfedezni. És nem csak szó szerint értem, hanem átvitt értelemben is. Az emberek java része fegyver után kap, a mutánsok a maguk képességével próbálnának támadni. Csak hogy az erős gyémántot se golyó, se más behatás nem töri meg. Hatalmas erőre, leleményre és összpontosításra van szükség, ám eddig csupán egyetlen mutánssal találkoztam, aki képes volt erre.
- Csendes gyilkos! - kuncogok fel halkan a megnevezésre. Na igen, mondhatjuk így is. Elég egy apró információm, olyan, mit valójában senkivel sem óhajtanának megosztani és kész a kötél az akasztáshoz. Már pedig minden hatalmas ember rejteget titkokat, ki kisebbet, ki nagyobbat. Ebből áll a hatalomvilág, kideríteni a másik gyengéit és felhasználni ellene.
Mary-Kate viszont nem ellenség, legalább is egyelőre nem, így nincs szükség most arra, hogy titkait firtassam. Főképp, mert a java részét már birtoklom, és egyik sem olyan mérvadó. Ahogy ő maga sem az, már ami azokat a köröket illeti, ahol mozgok.
- Nem, nincs heg - csóválom mosolyogva a fejem, elégedetten siklatva körbe ujjaim a párás pohárfalon. Hagyom, hadd gondolkozzon, hadd eméssze a dolgokat, és nem is feleslegesen. Felcsattanására újfent elmosolyodom, és noha nem szólok, apró biccentéssel erősítem meg felvetését. Igen, nem mesélnék, nem is holmi sebeket mutogatnék. Hanem magát az emléket, teljes egészében, érzelmekkel, félelmekkel, mindennel.
- De gyorsan túlteszed magad a dolgokon. Az előbb még kézzel-lábbal ellenkeztél, hogy a fejedben legyek - nevetem el magam, ahogy lecsap a lehetőségre, már-már gyermeki lelkesedéssel. Persze értem, milyen izgalmas mások múltképeiben turkálni, átélni valamit anélkül, hogy valóban meg kellene élni.
- Eddig fájt? Éreztél bármit is? - vetem fel visszakozását hallva, ám hiába nemleges a válasz, a fejem is hasonlómód ingatom. A hely nagyon nem alkalmas efféle kísérletezgetésre, hisz kiszámíthatatlan miként reagálna a dologra.
- Nem kísértem meg újfent a helyzetet, hogy poltergeist jelenségre gyanakodjanak. Máshol... A klubomban, az irodámban. Ott az se baj, ha szabadjára engeded az erőd - vetem fel hirtelen ötletként. Nem erőltetni akarom, igazság szerint magam sem tudom, miért tartanám magam mellett a lányt. Talán mert még egy ki nem fejlődött mutáns? Mert még senki más nem hajtotta uralma alá? Ahogy testvérét sem két legyet egy csapásra alapon? Arról nem is beszélve, hogy apuka is igen érdekessé vált a szememben, még így, kevéske információval is.
Ám nem erőltetek semmit, hagyom, hogy úgy érezze, ő döntött, ő választotta azt, hogy velem tart. Pedig tudom, az a drága kíváncsiság minden józan gondolatnál erősebb.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Pént. 18 Márc. - 11:27



Emma & Mary-Kate


*Csúcsszuper. Ez jut eszembe amikor azon morfondírozok, mennyire nyújt ez neki védelmet. Mondjuk lőni nem lehet vele, de tutira nagyot tud ütni. Az biztos, hogy jó sokat kellene fizetnie a biztosítónak a fogorvosnál akit pofán ver. A kényes és pikáns gondolatokat félretéve már a további előnyeiről érdeklődöm és ez tényleg csak puszta kíváncsiság és erről még idejében tájékoztatom nehogy azt higgye, hogy valamit forralok ellene. Mondjuk nem is nagyon tudnék, sokkal magasabban áll mint én, viszont tutira sokat tanulhatnék tőle és a húgom is. Ha már így kikutatta a képességemet és látta is némi szerencsétlen közjáték miatt, legalább nem kell kínos perceket átélve valakit beavatnom. Mert ez is eszembe jutott már csak nem találtam olyat aki meg is értené, na persze a húgomon kívül, de ő pont annyira esetlen még ebben mint én. *
-Gondoltam. Nem is jut most eszembe semmi amivel árthatnék. De biztosan van ugye? *Senki nem sebezhetetlen, mindenkinek van gyenge pontja, még egy ilyen tiszta gyémánt nőnek is. Azért annyira hülye és naiv nem vagyok, hogy bedőljek a halhatatlanságának, mint amilyennek néz. Nem véletlenül figyelik és biztosan rengeteg ellensége van, és tutira nem mi vagyunk csak akik ilyen különleges képességgel rendelkeznek, szóval lehet aki nagyon haragszik rá. Az, hogy eddig megúszta mutatja mennyire jó, hogy tud gyémánt lenni és mennyire okosan bújik ki a támadások elől. *
-Ja, persze, a csendes gyilkos. Elég csak megtudni egy apróságot és kész a baj, mi?*Csalódottan nézem ahogy eltűnik a csoda a szemeim elől, persze gondoltam, hogy nem fog sokáig tartani, hiába takarja el, pont ez tűnhet fel másoknak akik mondjuk nincsenek annyira eltelve az együttes muzsikájával, vagy csak kísérők és életük egyik nagy áldozata, hogy imádottjukkal együtt hallgatják a zenebonát. A többit nem értem, vagy félre ezért muszáj még több kérdést feltennem. Eddig mondjuk nem zavarta, mindenre készségesen válaszolt is, elég jó fej.*
-Megmutatni? A sebhelyet? Mégis marad nyoma? Miért borulnék ki egy hegtől?*Arra hirtelen nem gondolok, hogy a telepátiája másik irányba is működik és nem csak elvenni tud hanem adni is. *-Ne kímélj, ha már a frászt hoztad rám egyszer, gondolom kibírom. *Miközben beszélek az agyam is jár ezen az egészen, fel kell még dolgoznom és nem olyan egyszerű, néhány lépcsőt megmászok a fejemben ám az egyikben megbotlom.* -Úgy érted az egészet megmutatod? A fejemben? *Leesik az ötcentes, eltátom a számat amit észre sem veszek és csak nézem Emmát. Az én képességem elbújhat az övéi mellett, legalábbis most még úgy hiszem, hogy semmire nem megyek azzal ha poharakat emelgetek random, vagy épp kis kavicsokat dobálok autó tolvajok fejéhez, esetleg anya dísztányérját lebegtetem az apám mögött, kockáztatva a lebukás veszélyét csak azért, hogy megzsaroljam vele a húgomat. *
-Muti!*Lesz ami lesz, ha jól értettem megint a fejembe mászik de most fordítva, mármint nem háttal. Sok titkomat úgy sem tudja már elszedni. Ha kapható erre, azért még a keze után kapok mielőtt bármit is mozizna a fejembe.* -Várjvárjvárj! Ugye nem fog fájni vagy ilyesmi?


külcsín
ξzenécske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Szer. 16 Márc. - 16:57




Mary-Kate & Emma



Na jó, hát szépen szólva is a pofám leszakad, még ha ezzel a gondolattal le is süllyedek az ő szintjére. Én itt felvillogtatom a páncélom, olyasmit osztok meg vele, hogy megmeneküljön a lebukástól, amit csak igen kevesen tudnak, erre neki ilyen idétlen, pajzán gondolatok ötlenek fel elsőre. De hát mit is várok egy zavarodott tinitől? Leginkább semmit, így hát nem is rovom fel neki az illetlenül pofátlan szavakat.
helyette figyelek a továbbiakra, aprókat biccentek, bólintok. Nem, nem várok teljes kémiai előadást, nem is ez a lényeg. Nem az a fontos, miből áll, mik z összetevői a gyémántnak. Hanem hogy mire képes.
- Nem is tudnál - nevetem el magam a mentegetőzésre. Na, persze ez azért így nem teljesen igaz, én se vagyok hallhatatlan, ott az a pici repedés. De erről neki nem kell tudnia, elég, ha valamiféle istennek néz, még ha képletesen is. De kamasz, az efféle nagy dolgok, nagy szavak kellenek, hogy eljussanak a tudatáig, hogy valóban meg is ragadjanak benne a dolgok.
- Igen, használtam... Tudod, a mutánsok között nem mindenki csípi a tevékenységeim egy részét. Persze ez csak a végső eset, a telepátia ennél sokkal jobb és hatásosabb - mosolyodom el lágyan, miközben az ujjaimról teljesen visszahúzódik a gyémántréteg, én pedig végre megfoghatom az immár nyugton heverő poharam, hogy egy apró kortyot nyeljek a borból.
- Igen, volt, hogy megmentett. Egy ilyen helyzetben aktiválódott is elsőként. Rám lőttek.. Megmutatnám, de félek, hogy kiborulnál - vonom meg a vállam az újabb korty előtt. Nem titok a múltam, egyébként is, régi dolog már az, nem élhet vissza vele. Nem mintha tudna. De nem erőltettem, az előbb is roppant mód kikészült a ténytől, hogy a fejébe látok, miként reagálna arra, hogy képeket vetítek neki, akárha egy filmet nézne, mint szereplő?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Vas. 13 Márc. - 7:25



Emma & Mary-Kate


*Nagyon gyorsan elfelejtem azt a körözvényt amit apám asztalán láttam. Sokkal izgalmasabb az amit most látok és teljesen elalélok tőle. Az persze nem jut el a tudatomig, hogy micsoda nagy titok tudója lettem, épp csak annyi, hogy Emma elterelte a figyelmemet és nem buktam le egy klubnyi ember előtt a képességemmel. Ám a bizalom amit megelőlegezett, valahol a tudatom mélyén lappang még egy ideig. Csak nézem a kezét kissé elnyíló ajkakkal, épp csak nem csorog a nyálam és csodálok. A biztatásra meg is kocogtatom ahogy mondta és rohadt kemény, de szép. Elképzelem, hogy az egész teste ilyen, persze akkor sok mindenre nem használható, de azért persze van előnye. Vajon golyóálló? Amennyit a gyémántról tudok, nos az iskolai tananyag hevenyészett összeállítása nem fedi le a tulajdonságok egészét, lázasan keresgélek olyan dolgok között a fejemben, melyeket rég a kuka feliratú gyűjtődobozba dobtam. Valami olyasmi zajlik le bennem mint amikor a ruhásszekrényemben turkálok és a nagy része a szobám közepén landol. csak dobálom a sok felesleges holmi mire rátalálok egyre ami éppen akkor kincsnek számít. *
-Háááát, nem irigylem a pasidat amikor szex közben felmérgesít.
*Nem tudom miért pont egy ilyen pikáns helyzet jutott eszembe, de tutira nem lehet jó érzés. Mármint a pasinak. Mintha beszorult volna egy szoborba. Még jobban eltátom a számat mikor a gyémántborítás vagy az egésze eltűnik és csak az ujjain marad. Úgy játszik vele mint macska az egérrel, egyszerűen fantasztikus.*
-Szénből van, végül is megmagyarázható, hiszen az emberi testben is van. A legkeményebb ásvány és az egyetlen ami egy elemből áll. Azért ne várj tőlem nagy kémiai elemzést. Azt tudom, hogy piszok drága és rohadt szép egy gyűrűben ha jól csiszolják, de el is lehet rontani. Mármint az értékét. Az tuti, hogy így nem égsz el egy nagy tűzben. Golyóálló is? Mármint mennyit bír ki? Egy páncéltörőt? Dinamit? Félre ne érts, nem akarlak megölni.
*Tuti jó párosítás a gondolatolvasással. Nekem miért nincs még egy képességem? Mondjuk olyan, hogy el tudnék rejtőzni, láthatatlan lehetnék amikor valami szart kavarok. Lebegtethetném a tárgyakat és olyan lennék mint a kastélyok kísértetei, irtó jó szórakozás lenne. Ja persze még azt sem tudom irányítani ami van. Mostanra ezernyi kérdés összegyűlt bennem Emmával kapcsolatban, tutira azért körözik, vagyis csak figyelik, mert ennyire jó bőr…jó gyémánt.*
-Hehehe, az ékszerészek meg, a kisujjadat nyújtod és az egész karod kell mi? Megértem. És használtad már? Úgy értem voltál már olyan helyzetben, hogy kellett és megmentette az életedet?
*Csúscsszuper, végül is sebezhetetlen, épp csak repülni nem tud. Superwomen. Mondjuk Superman-hez képest jobb ízlése van, biztosan nem járna piros kis bugyiban.*


külcsín
ξzenécske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Szer. 9 Márc. - 19:13




Mary-Kate & Emma



Olykor tíz ujjal tudnék epilálni a fiatalok szövegétől. Nem mintha én olyan hű de öreg lennék, még is, mintha évtizedek választanának el olykor. Persze ha nagyon akarnék tudnék én is ilyen stílusban beszélni. De nem akarok. Kinőttem már belőle, hülyén is néznék ki. Már pedig a legutolsó amit szeretek ha hülyének néznek.
De úgy tűnik,legalább hat a figyelemelterelés, a poharak visszakerülnek nyugalmi állapotba, Mary-Kate pedig immár inkább velem, vagy is inkább a kezemmel foglalkozik. Ritkán szoktak mások előtt felfedni ezt a képességem, hacsak nem muszáj. Mert olykor jók a rejtett lapok. De azt hiszem, ez most egy vészhelyzet volt, még a végén ránk fordította volna mindenki figyelmét. Arra pedig végképp nincs szükségünk.
- Csak nyugodtan - biccentek a bátortalan kérdésre. Igazából meg sem érzem így az óvatos érintést, miközben elnéző mosoly kúszik a számra, ahogy megbűvölten figyeli ujjaim. Na igen, elég látványos képesség az már igaz.
- Ahol csak akarom. De itt, egy ilyen nyílt helyen nem lett volna okos döntés a teljes arzenált bemutatni. Azt már végképp nem tudtuk volna elsumákolni - nevetem el magam, kicsit visszább húzva a páncélt. Most épp csak az ujjaim borítja, egyesével mindet, egyértelművé téve, nem kell összeköttetés, testem bármely porcikáját külön-külön is be tudom burkolni ha úgy akarom.
- Az ékszerészek sírva könyörögnének a minőségért - teszem hozzá mosolyogva, hogy immár kétség se férhessen hozzá, miféle anyag is borítja a testem.
- Mi mindent tudsz a gyémántról?
Talán lecke, talán csak okítás, esetleg picike felvágás. Végül is, ha csak egy kicsit is tanult vagy jól informált, sejtheti, miféle erő rejtekezik egy ilyen védelmi mechanizmusban. Bár nem feltétlen csak védekezésre használom a dolgot, az erőm is megsokszorozza, ha a szükség úgy hozza.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Kedd 8 Márc. - 6:59



Emma & Mary-Kate


*Nem igazán jó érezés ha az ember fejébe belelátnak, főleg nem az, hogy minden titkát megtudják. Nekem nem sok van és az sem veszélyes az életemre de azért mégis…olyan mintha meglopnának és ez rendesen hazavág. Az már csak hab a tortán, hogy a képességem csak úgy a felszínre tört és nem vagyok képes uralni, ami viszont már igenis hatással lehet az életemre ha mindenki látja és szörnyetegnek kiált ki. Aztán meg jön a kísérletezés, a média, a meghurcolás és bevágnak egy szanatóriumba, jobb esetben. A nyugalomra intés olaj a tűzre, pedig tényleg meg kellene nyugodnom de ez is olyan mint amikor szomorú vagy és sírsz és azt mondják „ne sírj” csak jobban rázendítsz. Ösztön vagy mi a franc. Nem tudsz neki parancsolni. A kezemet a fülemre teszem de persze valahol nagyon távol önmagamtól tudom, hogy ez nem fogja kirekeszteni Emmát a fejemből. nem bíztam Emmában mert olyasmit tudtam meg róla ami számomra veszélyessé tette, már akkor amikor megnéztem apa íróasztalán azt a körözést, és amikor tudatosult bennem, hogy ő az akit a képen láttam, detto. Persze egyszer már kirohantam a klubból, nem kellett volna visszajönnöm, hagyhattam volna annyiban és most nem lenne ez. azóta viszont óriásit fordult velem a világ és Emma is. Most ő az akiben egyedül megbízhatok és ez egyszerre nyugtat meg, hogy itt van velem és megért és ijeszt meg ugyanakkor. Megfogja a kezem és önkéntelenül felemelem rá a tekintetem, csak egy nőt látok akinek az arcán nyoma sincs semmilyen bántás jelének.*
-Biztos? *Azért nem megy így egyszerűen parancsszóra, hirtelen de megpróbálom elhinni, hogy nincs a fejemben, bár azt sem éreztem amikor ott volt. roppant ügyesen csinálta vagy ennek egyáltalán nincs érezhető hatása. Inkább abban hiszek, hogy van és én nem érzem már, hogy bennem lenne, mármint a fejemben. Ettől persze a poharak még vészesen remegnek a levegőben, de már nem annyira mert megoszlik a figyelmem saját magam és közte. beszél hozzám és a szavaira figyelek jobban, aztán a kezére ami végigsimít az enyémen aztán az asztalon és végül csillogni kezd. Nem egy gyűrű csillog az ujján, annak kisebb fénye lenne még akkor is ha gyémánt, bár nagyon olyasféleképp szikrázik. Láttam már gyémántot, kicsit. Anyáé is gyémánt, apa állítólag az összes pénzét a jegygyűrűre költötte, de megértem én, hiszen imádja anyát. Engem viszont elkápráztat a csillogás és lassan rájövök, hogy az a keze.*
-Ez meg hogy a francba??? Beszarás!*A poharak némi csilingeléssel asztalt érnek, némelyik felborul de igazán nagy feltűnést nem okoznak, legfeljebb annak akinek az ölébe folyik az ital. A zene tovább dübörög és a nagy lelkesedésnek tudják be, hogy megbillentették az asztalukat de erre igazán nem figyelek már. Eltátom a számat és nézem a gyémánt kezet, legalábbis feltételezem, hogy valami olyasmi, hiszen úgy csillog pedig eltakarja a másik kezével és az enyém is ott van. *-Kocogtassam? *Mintha azt mondaná, hogy „nézd, fogd milyen finom a ruhám anyaga” és én nézem és kocogtatom. Kemény és hideg. Ijesztő de izgalmas is.* -Fúúúúú! Ez király! És ezt csak a kezeddel vagy úgy egészben? Minden?*Bennem olyan mintha elfújták volna a gyertyát, kialudt a fény, a képességem erejének aurája összezsugorodott és már nem lüktet. Ez bejött Emma.*

külcsín
ξzenécske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Szomb. 5 Márc. - 16:57




Mary-Kate & Emma



Nehezen, de csak eljutunk oda, hogy mi is borította ki. Némi pozitívum, hogy nem a mutáns létem. Ugyanakkor hatalmas negatívum, hogy maga a képességebn mibenléte. Persze értem én ezt, sokan borulnak ki attól, ha egy telepata van a közelükben, hisz mindentitkuk nyitott könyvvé válik. Ugyanakkor olyan rossz elképzelés az, miszerint mi telepaták csak fejekben turizunk. Meg is bolondulnánk hamar. Ki tudja, hány ilyen fekszik az elmegyógyintézetekben?
- Jól van Mary-Kate, nyugalom - sóhajtom, immár valóban beszéd közben. Ha nem akarja, hogy a fejében legyek, nem leszek. Legalább is nem úgy, hogy tudjon róla, bár igazság szerint most tényleg megszíkathatok minden kapcsolatot, a számomra érdekes információknak már amúgy is birtokába jutottam.
-Csitulj le, lezártam. Téves, hogy feszt ott kutatnék, ismerem a magánszféra fogalmát. Nyugodj le - próbálom csillapítani, kezére is kicsit erősebben ráfog a kérlelés hallatán. Talán a fizikai kontaktus segít, talán az elvonja annyira a figyelmét, hogy csillapodjon a hevessége. Már így is egy-két asztalnál vészesen billegnek a poharak, még szerencse, hogy az emberek java részét az újrakezdő zenekar köti le és kevesen ücsörögnek az asztaloknál. Végül is azért jöttünk ide beszélgetni, hogy távolabb legyünk másoktól.
- Meg kell tanulnod irányítani az erőd, különben bajba kerülhestz. Tanuld meg csillapítani az érzelmeid, elterelni a figyelmed. Nézd csak - beszélek, mint egy zakkanthoz tenném, igyekszem terelni a figyelmét, ahogy hangsúlyozom is. De ha úgy nézzük, valahol most őt is zakkant. Minden mutáns az, míg nem képes uralni az erejét, míg hagyja, hogy az érzelmei befolyásolják.
És engedem el jobb kezemmel az asztal lapjára simítva tenyerem, mit lassan, akárha egy kesztyűt húznék fel, beborítanak a gyémántkristályok. Mint egy nagyon drága és nagyon ritka ruházati kiegészítő. Persze mindezt úgy, hogy a másik kezünkkel takarjuk a kíváncsi szemek elől, bár a diszkólámpák csillogására könnyű ráfogni bármilyen káprázatot is.
- Légy büszke magadra, ezt csak kevesen tudják rólam. Nézd meg, kocogtasd - javallom, hátha ez hat. Remélhet, hisz nem tudom, hirtelen mi mást tehetnénk. Ha kihurcolom talán végig magunk után húzza a berendezést,a mi azért már felkeltené néhány érdeklődő kíváncsiságát.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Pént. 26 Feb. - 8:04



Emma & Mary-Kate


*Azt hiszem nem is az zaklat fel, hogy Emma is mutáns, hogy különleges képessége van, olyan amilyen senkinek, vagy ha az egész világot nézzük, nagyon keveseknek. inkább az borítja ki nálam a bilit, hogy a fejembe lát, hogy a képessége révén mindent tud rólam amit nem akarok mással megosztani, olyan dolgokat melyek felrémlenek a fejemben, amire épp csak gondolok és nyitott könyv vagyok a számára. nem csak az emlékek, a gyengeségem is nála landol és azt kihasználva bármikor ellenem fordíthatja. Jelenleg azonban nem teszi, amiért hálás vagyok de nem nyugtat meg. Az sem, hogy ő tényleg próbálja, megfogja a kezem és érzem az ő keze melegét a magamén, a hangja is eljut hozzám a dübörgő zene ellenére, de ettől még nem lesz jobb az, hogy nem tudok semmit sem eltitkolni előle. Természetesen rögtön végigfut a fejemben minden amit ellene terveztem azóta, hogy először megpillantottam és felrémlett hol láttam előzőleg az arcát, önkéntelen gondolatok, hogy mit akartam eltitkolni és most pont erről szerez tudomást. Az ijeszt meg, hogy láthatóan nem vagyok ura önmagamnak és riadtan nézek körbe, hogy észrevették-e a levegőbe emelkedő poharakat. Szerencsére sok pohár köré szorító ujjak fonódnak, azok talán csak megremegnek a kezekben, a képességem fókusza azonban felerősödik és az asztalunk is megmozdul. Kétségbeesve nézek Emmára aki próbálja belém mantrázni mit is kellene tennem, mire kellene gondolnom, de most nem igazán találja el a legfőbb okot.*
-Nnnem...nem az a bbbaj, hogy _az_ vagy, hanem az, hogy...belelátsz a fejembe.
*Sikerül kinyögnöm a félelmem okát és talán rendbe is jöhetne minden, erőt tudnék venni magamon és a poharak sem repkednének, de Emma megint megszólal, ezúttal a fejemben. Elképedek. Azt hittem csak a gondolataimat látja, de beszélni is tud velem anélkül, hogy hangosan megszólalna. A fenébe is, ha nem látnám az arcát, azt hinném simán csak szól hozzám, de pont rámeredek és a szája nem mozog. Az adrenalin szétárad bennem és ahelyett, hogy megnyugodnék tovább stresszelek. Elkapom a kezemet és a füleimre szorítom mintha az segítene, mintha ugyan ki tudná zárni a fejemből Emma hangját. *
-Mássz ki a fejemből! Ne csináld ezt! Nem hallottál még a magánszféráról?
*A poharak felemelkednek, az asztal is megbillen és táncolni kezd előttünk. Ugyan nem magasan, csupán két-három centire a padló felett, de ez is elég látványos ha valaki pont felénk néz. Sosem voltam még ilyen helyzetben, a szülinapunkon történtek elbújhatnak e mellett. Akkor nem akart senki a fejembe beszélni, igaz, hogy veszélyben voltunk és paráztunk rendesen de volt bennünk már pár sör és whiskyt is ittunk egy kicsit, na meg a srác aki vérző fejjel feküdt a földön mert elcsaptam a terepjáróval és a motorja fennakadt a vadrácson. Egy korty kerozin még nem növeli az önbizalmam annyira, hogy képes legyek ezen túllépni. Érzem ahogy az a hihetetlenül nagy energia ami belőlem árad egészen körbevesz és a tere növekszik. Már átléptem a határt, képtelen vagyok visszafogni, önálló életet él és nem tudom hogyan fogjam vissza azt ami elszabadult. *
-Segíts!*Ijedten nézek rá a lebukástól való félelmem miatt, s bár korábban le akartam csukatni, és hiába mondott olyan sokat magáról és hívott meg a klubjába nem bíztam benne, most Emmában látom az egyetlen lehetőséget arra, hogy kimásszak a szarból.*

külcsín
ξzenécske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Kedd 23 Feb. - 13:14




Mary-Kate & Emma



Úgy tűnik, nem a buta libát játssza, nem tesz úgy, mintha fogalma sem lenne az egészről. Éppenséggel a pánikba esett szerep áll most hozzá közelebb. Szinte érzem a belőle áradó zavart, talán némi rémületet is. Hát ennyire sokkoló tény lenne, hogy én is mutáns vagyok? Ugyan már...
És még is... egy apró sóhajjal nyugtázom a mozduló poharakat, hiába kap sajátja után, hiába csattan az az asztalon, az enyém tovább járja rémült táncát az asztal lapja felett pár centivel.
- Nyugi Mary-Kate - nyúlok kezei után, talán nem húzódik el, talán hagyja, hogy megfogjam azokat, mondhatni kapaszkodóként, ami a józansághoz köti.
- Te vagy az erősebb, ne hagyd, hogy a képességed uralkodjon rajtad, mikor te is képes vagy őt irányítani. Higgadj le, nem történt semmi. Nem hinném, hogy olyan nagy hír az, hogy vannak mások is rajtatok kívül. Persze talán fura eggyel szemben ülni, de honnan tudod, hogy nem fordult már elő hasonló? Legfeljebb amaz nem fedte fel magát, mivel nem volt tisztában a te képességeddel sem - sorolom az egyértelmű lehetőségeket. Mit kell ezen ennyire fennakadni? Mutáns vagyok, na és? Na persze lehet a telepátia kavarta fel. De már gondolt rá, fel is vetődött benne, csak aztán olyan ártatlanul elnyomta, mint hitetlen.
~ Ne hergeld magad, csillapodj le. Felőlem tombolhatnál, ha jól esik, de van értelme? Nyoma nem maradna, mint utánam soha, de haszna se lenne ~
Halkan, tisztán csendül a hangom a fejében, kizárva minden más zajt. A kiáltozásokat, a dübörgő zenét, mindent. Mintha egy tiszta, üres, hófehér szobába került volna. Persze látni lát, nem vakítom el, csupán megnyugvást próbálok hozni neki. Röptethetne bármit, engem nem zavarna, az emlékeket, elméket pedig tudnám törölni. De minek ennyire macera? Meg kell tanulnia uralni a képességét, hogy ne önveszélyes, csupán beszélyes legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Vas. 21 Feb. - 18:24



Emma & Mary-Kate


*Most mondjam azt, hogy szívesen félredobnám azt a tényt, hogy a nőt körözi a rendőrség, vagy csak megfigyeli teljesen mindegy, de egyre jobban érdekel és imponál. Kalandokra éhes lelkem azokra a helyekre gondol melyekről nem is tudom, hogy léteznek és persze kíváncsi vagyok mi lehet az amiről én még nem tudok. van ám másik vállam is melyen angyalka ül és néhanapján próbál jó útra téríteni, de mára már megszokta, hogy nem könnyen lehet, főleg ha izgalmakról van szó és most is úgy ül ott, hogy az arcát két tenyerébe temetve zokog. *
-Igazááááán? *Tegyük félre egy picit ezt a dolgot, később biztosan visszatérek ehhez, mert érdekel hova is juthatok be az ő neve által. Az viszont sokkal fontosabb most, hogy belekeveredtem valami olyasmibe, amiből éppenséggel szeretnék kijutni, ám ez nehezebb mint egy labirintusból. Tény és való, önként és dalolva léptem át a küszöböt, hagyva a fenébe a Black Mice-t és az irtó jó zenéjüket, mert kell nekem mindig hősködni. azok meg újra a húrok közé csapnak és minden eddiginél hangosabb és vadabb szólamokat dobnak be a köztudatba és ha nem lennék most kutyaszorítóban, akkor roppantmód élvezném is, és az első sorban dobálnám a hajam a csipkés bugyim helyett. A hirtelen hangos zene miatt megrezzenek, rossz a lelkiismeretem, van rajta elég vaj, hogy egy szép tavaszi délután is elég legyen ahhoz, hogy olvadozzon. A kérdésemre nem is tudom milyen választ várok, de biztosan nem azt amit végül kapok. Újfent tócsányira kerekednek a szemeim és az agyam vadul beindul, hogy megkeresse a szerintem kiesett szavakat melyekkel lebuktattam apát. Ám nem találok ilyet, tutira nem beszéltem arról, hogy zsaru. Csak nézem nagy szemekkel Emmát, ő meg lassan és engem kínozva lebbenti fel egyenként a sűrű fátylakat a konkrétról. Olyasmiket tud amit nem tudhat, és én sem beszéltem róla. Az örökbefogadásról tutira nem és Ash-ről sem mondtam, hogy ikrek vagyunk….és akkor bedöndül a kapu a fejemben és százszor is visszapattannak róla Emma szavai. „Annyiszor felemlegetted magadban” A felismerés picit kitáttatja velem a számat ám Emma nem bíz semmit a véletlenre, tovább görgeti a szikláját rajtam. Meg kell mondani jól csinálja, piszkosul jól, persze több évnyi előnye van velem szemben. Érzem ahogyan az izgatottság egyre emelkedik bennem és elönti az arcomat a forróság, ez nem jó, nagyon nem jó, mert a szívem is gyorsabban ver és ilyenkor nem igazán tudom irányítania képességemet. Az asztalon lévő poharak megremegnek és lassan, imbolyogva kezdenek felemelkedni. Már tudom, hogy ő is olyan mint mi, épp csak a fejekbe lát bele, nyitott könyv mindenkinek a gondolata, és mivelhogy nem bolondul meg a sok zajra a fejében, profi mód kezeli, ahogy én talán sosem fogom a sajátomat. Szerencse, hogy mindenki a zenére figyel, legalábbis remélem. Ijedten kapok a saját poharam után és csapom le az asztal lapjára, de hiába. A mellettünk lévő asztalon is emelkedni kezdenek. *
-Áááá, ez nagyon nem jó Emma! *Fel kellene állnom és elrohannom, de ki tudja mit viszek magammal a levegőben. Még sosem fordult elő ilyesmi velem, legalábbis ennyire nyilvános helyen nem, nem is keveredtem ekkora kalamajkába.*
külcsín
ξzenécske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Szomb. 20 Feb. - 10:33




Mary-Kate & Emma



- Ugyan - nevetem el magam a személyi boncolgatásánál, szinte kegyesen legyintve.
- A nevemmel több helyre bejuthatsz, mint gondolnád. Affélékre is, amiről nem is sejtetted, hogy létezik - vonom meg a vállam, újfent ködök között hagyva, talán ezzel is jobban belegabalyítva saját zavartságának hálójába, amit az orrára koppintott igazsággal csak tovább tetézek. Mert ez az igazság, én tudom jól, ahogy tudja ő is. Pusztán már csak a kétsége, a kérdés maradt benne, én vajon honnan tudom?
- Tőled - vonom meg újfent a vállam, ismét a borba kortyolva egy aprót, ám a pohár pereme felett folyamatosan Mary-Kate arcát lesem. Vajon mi az igazság? Elárulta volna magát akaratlan valamely szavával? Jobban ismerem, mint hinné? Vagy csak remek blöff király lehetnék?
Igazából mind találó, mindet remekül alkalmazom az életemben.
- Ahogy azt is, hogy örökbefogadott gyermekek vagytok a testvéreddel. Aki amúgy a másik tojás. Persze mindezt nem akaratosan hoztad a tudtomra. De annyiszor felemlegetted magadban... - sóhajtom, már-már színpadias nyűgösséggel, mintha gondolatai, amiket valójában meg sem osztott velem még is terhelőek voltak számomra.
- Úgy is régóta sejted, tudod, hogy nem csak ti vagytok különlegesek a testvéreddel, ugye? Sejtitek, hogy ha mindkettőtöknek megadatott valamilyen különös erő, akkor talán mások is birtokolhatnak effélét, nem? Pedig már olyan ügyesen következtettél a dologra rólam is, még ha oly gyorsan odébb is hessentetted - ingatom a fejem, mintha elkedvetlenítene, hogy azonmód kizárta a lehetőségét annak, hogy nem pusztán a jó megfigyelő képességem okán forgatom olyan jól a szót, lökdösöm egyik zavarból a másikba. De most vajon eszébe jut, mire is gondolt korábban? Vagy van bátorsága következtetni, esetleg továbbra is játssza a buta libát?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Szer. 17 Feb. - 16:16



Emma & Mary-Kate


-Nem a személyivel van gond hanem a hellyel. Itt hanyagul nézik meg, de egy jobb helyen árgus szemekkel. *Egy hamis személyi mindig hamis személyi marad. Tudom, hogy bizonyos helyeken nagyon odafigyelnek arra kit engednek be, itt nem számít olyan nagyon. Fiatalok járnak ide, tolongás van, káosz, a pultos gyakran nem tudja kinek mit ad, csak leteszi a poharakat és beszedi a lóvét. Egy jobb helyen azonban, főleg ha még vaj is van a fejükön, nem szeretnének egy ellenőrzés során ilyen banális dolgon lebukni, a zsaruknak elég egy apróság is indoknak, hogy tetűfésűvel nézzék át a helyet. Azért ki vagyok én tanítva rendesen, két oldalról is. A kérdése azonban arra enged következtetni, hogy nem egy üres felajánlás volt és tartogat még nekem meglepetéseket, én pedig szeretem a meglepetéseket. Érdekel a klubja, naná, szóval nem mondok egyből nemet az ajánlatára. abból a körözéses elszólásból próbálom magam kimagyarázni, de körülbelül annyit érek el vele mint a legutolsó gazember Don Corleone előtt miután kiderült, hogy át akarta vágni az öreget a palánkon. Na jó, remélhetőleg itt nem fog vér folyni, de pont olyan gyorsan bukok le. *
-Általában elszalad velem a ló, igen. *Erőtlen próbálkozás, látható rajtam, hogy zavarban vagyok. Apa előtt jobban tartom magam, persze olyankor nem kell improvizálnom, jó előre eltervezek mindent mert neki aztán jó orra van a hazugságokhoz. Nála sem szokott sikerülni, ezért szívás ha rendőr az apád. Emma szembe állít a szövegelésemmel, könnyedén akár a banyából lett királynő a mesében, nyájasan, jó kedvvel, mosolygósan vágja a képembe, hogy hazudtam és szinte mindent elmond abból amit el akartam titkolni. azt viszont nem tudom honnan tudja, hogy az apám rendőr és az ő asztalán láttam bármit is, ez azért nem törvényszerű és ezért lesz nekem gyanús, bár még nem tudom mit gyanítsak. Az érvelése jogos, valóban nem körözhetik hiszen akkor már elfoghatták volna, ezen meg is lepődtem mikor rájöttem a dolgokra, arra hol láttam az arcát és összeraktam a mozaikokat. *
-Honnan veszed, hogy az apám asztalán láttam ilyesmit? *Sok más helyen is láthattam, lehetne az anyám is rendőr, vagy a barátnőm apja akit egyszer meglátogattunk az őrsön ahogy egyszer-kétszer meg is tettük a húgommal. Szóval ez a papád asztala elég gyanús nekem és addig nem is mondok többet.*

külcsín
ξzenécske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Hétf. 15 Feb. - 14:04




Mary-Kate & Emma



Halványan elmosolyodom, noha épp nem mond semmit. De gondol, bőven túlkreálva a valóságot. De hát ilyenek a fiatalok, nem? Kiszínezik, továbbmesélik a sztorit, még akkor is, ha már érezhetően kínlódás szagú. Persze értem, ha egyszer gazdag vagyont örököltem, nagy vállalatot vezetek, miért is van benne a kezem egy ilyen "kétes" üzletben. De hát a felemlegetett atombuli után ilyesmin már nem illik csodálkozni.
- Ezek szerint egy hamis személyi neked még feladja a leckét? - vonom fel nevetve a szemöldököm. Sokkal nagyon huncutságokat is kinézek és belelátok, mint egy hamis irat, amivel könnyű szerrel bejuthat bármilyen korköteles buliba.
Persze a klubban ügyelünk arra, hogy efféle ne forduljon elő, pont azért, hogy ne legyen látványos balhé. De hát Mary-Kate-et nem is olyan céllal invitáltam, sokkal inkább egy másikkal, amiről még nem tud, noha valahol mélyen már sejti, vagy legalább is felmerült benne, még ha gyorsan el is hessenti.
- Megint hadarsz és összevissza beszélsz - csóválom meg a fejem, majd egy korty borral adok neki időt, hogy magára leljen, rájöjjön, milyen átlátszó, milyen ostoba dolgokat hord össze itt a tanárról, meg a memóriáról. Hát ennyire tollasnak látszom?
- Tudod, nem vagy te olyan buta, mint azt elhitetni szeretnéd akár a környezeteddel, akár önmagaddal. Legfeljebb nem okosan, hanem vakmerőn közelíted meg a dolgokat. Hisz ha gondolkodnál, nem szólod el magad. Viszont ha már ügyetlen vagy, akkor legalább valld be bátran: a papád asztalán láttad a képem egy dosszién. És ebből következtetted, hogy köröznek. De az eddigi beszélgetés során már rájöhettél volna, vagy legalább levonhattad volna a következtetést, hogy nem körözhetnek, hisz csak eltűnt, elbújt embereket szoktak. Én pedig egy országszerte közismert cég neve, vezetője vagyok, már-már rivaldafényben. Tehát nem körözhetnek. Megfigyelnek, legalább is szeretnének, kevesebb, mint több sikerrel. Talán ezért van a papád asztalán a dossziém. Ő lehet a halott ügyek kiválasztottja - kuncogok fel halkan, kényelmesen, mondhatni elégedetten dőlve hátra a párnázott padon. Azt hiszem, most bőven feladtam neki a leckét, igencsak át kell rágnia magát a szavaimon, így nem is sürgetem, hagyom, hadd emésszen. Addig én élvezem a bort.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Pént. 12 Feb. - 21:49



Emma & Mary-Kate


*Azért nem gondoltam volna róla, hogy kupit vezet. Hiába nem degradálja le így, nekem csak kupi marad, de persze csak bólogatok, hogy igaza van, mert azért megsérteni olyan lenne mint a fogorvost a kezelés előtt. Szépíti a szépítenivalót, de attól még felmerül bennem a kérdés, hogy mivégre? ha olyan nagymenő cége van mint amilyenről beszélt, és az apja egy nagy hiéna volt, akkor ez csupán zsebpénz vagy még annyi sem, egy ilyen elegáns nőnek akinek a zsebei tele vannak pumpálva lóvéval, nincs szüksége kétes kereseti forrásra. Talán csak szórakozás a részéről, olyan mint amikor én elmegyek egy koncertre, vagy az iskolával telített agyam pihentetése végett átlépek a húgom oldalára és kiürítem a szekrényét, felveszem a cuccait és ő leszek én egy napra. Olykor jól szórakozom én is, nem annak lenni aki vagyok és tulajdonképpen ő is ezt csinálja. Kilép a porcelánbaba világából és lemegy ravasz banyába. Elképedek amikor meghív a klubjába, de persze kapok az alkalmon csak épp még ki kell puhatolnom mennyire komoly az ajánlat.*
-Szóval nem kupi. Kösz de mit is keresnék én egy ilyen helyen? Egyébként ha rád hivatkozom a személyimet sem kérik el? Vagy időlegesen elveszítik a látásukat? *Széles vigyort eresztek meg felé, tudja mire gondolok, ha már bemártottam magam, ennél kicsivel több vagy kevesebb mit sem számít. Másrészt láthatóan egyáltalán nem érdeklem ebből a szempontból, mintha azt mondta volna, hogy egy vérből valók vagyunk te és én. Tisztára Maugli. Azért nem mondom azt, hogy nem fogom megpróbálni, persze ehhez az kell, hogy ne csukják le, szóval nem kerülhet lakat alá a belépőkártyám. Az is lehet, hogy elviszem egyszer magammal Ash-t és megmutatom neki mi az igazi élet, tutira szívbajt kap majd és levegő után kapkod meg legyezi magát mint egy pánikbeteg. Néha nem értem a húgomat, begubózik aztán nekiáll sírni és panaszkodni, amikor meg beleviszem a jóba, akkor meg azért sápítozik. Gondoljunk csak a szülinapi bulinkra, haláli volt, a végén szinte szó szerint, elvégre majdhogynem tort ültünk a nénikénk hamvai felett. Még mondja valaki azt, hogy mellettem unatkozik. A szüleink biztosan nem, bár ők minden bizonnyal nem értékelik mindazt amit az ő szórakoztatásukra teszek, szinte vért izzadva, hogy sose történjen kétszer ugyanaz. becsülöm őket, mert még egyszer sem merült fel az a gondolatuk, hogy visszavisznek minket az árvaházba, pedig talán már megbánták, hogy örökbe fogadtak minket. Kétszeres terhet vettek a vállukra de a mai napig emelt fővel viselik. Anya azért szigorúbb mert….mert az anyánk, nekünk az és jobban félt minket, míg az apánk sok mindent igyekszik megtanítani és bízik abban, hogy a jég hátán is megélünk. Ő inkább az a megelőző típus míg anya jobb híján a következményekre helyezi a hangsúlyt. De nem lehet így minden családban. Én viszont biztosan nem teszem bele a kezem egy atombuliba, nem vagyok mintapolgár de ez még nekem is sok és persze elszólom magam mert kém sem vagyok és rendőr sem és még csak azt sem mondhatom, hogy a véremben van mert ez sem lenne igaz. Bár, ki tudja? Lehet, hogy mégis csak nem tudunk róla, sosem derült ki kik voltak az igazi szüleink. Egyelőre azzal foglalkozom, hogy befogjam a számat és agyalok a „menteni a menthetőt” dolgon, kevés sikerrel. A fejembe lát, tutira gondolatolvasó. Van ilyen mutáció? Ha én tárgyakat tudok mozgatni az elmémmel, ő könnyedén beleláthat a fejembe és mivel nem egyszer műveltem ilyen csodát, nem gondolom, hogy mindez misztikusan futurisztikus lenne. *
-Ööööö….*Jegyzem meg elmésen és ennél több sajnos nem jön ki a számon hosszú másodpercekig. Hiába minden, a második mondata már azt is belém fojtja ami elsőre jó ötletnek tűnt. * -Lehet, hogy láttam valamit de már nem emlékszem rá. Szokott úgy lenni, hogy mondok valamit de nem tudom honnan vettem elő, egyszerűen csak eszembe jut, valahonnan hátulról, mélyről és csak úgy kibukik belőlem. Kissé szelektív a memóriám. Ez a baj velem a suliban is, a tanárnő nem hiszi, hogy így van, pedig ha valami nem érdekel, az nem köt le és ha valami nem köt le akkor elfelejtem. Így volt ez azzal az izével is ami miatt olyan hülyeséget mondtam, hogy köröznek, mert tutira nem, szerintem. * Most ugye túl feltűnő lenne ha egyből lelépnék? Ja. Nem is teszem, pedig szívesen kívül lennék annak ellenére, hogy mosolyog rám, de nem dőlök be ennek a mosolynak, olyan mint a banyáé aki Jancsira és Juliskára mosolyog amikor becsalja őket a mézeskalács házikójába, aztán gyerek legyen a talpán ha meg akarja égetni a banyát. Mosolygok én is azzal a szándékkal, hogy lazának tűnjek. Ergo olyan szélesen ahogy ő rám.*


külcsín
ξzenécske
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Szer. 10 Feb. - 15:35




Mary-Kate & Emma



Mosolyogva, már-már szerényen fogadom a halomnyi bókot. Nem mintha rá lennék szorulva, hogy egy alig kamasz dicsérjen. De azért értékelhető, hogy a semmiből ennyi mindent le tudott szűrni. Meg hát bolond az, aki a bókokat odébb hessenti, mikor dagaszthatja is vele a keblét.
A klub összegzésénél viszont már elfog a nevetés, kaparja a torkom, míg végül halk kuncogás formájában csak előtör. A szóhasználattal, a csodálkozó káromkodással sincs bajom, sok helyen, sok ember között megfordultam már, nem esik ki az ezüstkanál a számból, ha effélét hallok.
- Nem, ennyire nem degradálnám le a helyet. Egy klub, mondhatni privát, ahol lehet beszélgetni, inni, csinos lányok táncolnak, mulattatnak. És ha a helyzet úgy hozza, akkor igen, vannak privát szobák is. De nem ez a fő profil, inkább csak egy választható lehetőség.
Na igen, a Pokoltűz nem kupolda, nem prostik gyülekezete. Vannak hajlandó lányok, igen, de a vendégkör nem csupán ezért jön, ez csak egy íncsiklandó kiegészítés, lehetőség.
- Egyszer nézz szét majd nálunk. Hivatkozz rám - mosolyodom el, noha tudom, ez neki így kevés. Hisz miből sejthetné, hogy csak a nevem említése is miféle ajtókat nyithat meg előtte? Vagy épp zárhat rá úgy, hogy inkább visszakívánkozna a szobája börtönébe.
A szülői szigorra viszont már csak legyintek. Az apai nem riasztott vissza, anyai nem volt. Anyánk olyan mértékben vetette alá magát apám akaratának, amennyire csak a gerince engedte. És a pénz, a jólét vagy épp a félelem nagyon is meg tudja lágyítani azt a bizonyos csontsort.
Inkább a nem túl távoli jövővel foglalkozom, merülök el benne egy felidézésnyi pillanatig, figyelve Mary-Kate arcát, ahogy apránként nyeli el az információkat, elsőként csak gyermeki kíváncsisággal, majd talán némileg komolyabban, ahogy tényeket tárok elé, még ha nem is egyértelműen. De hát nem volt olyan hű de sok efféle baj, amiről hallhatott volna.
Az óvatlan elszólás ugyanakkor elégedett mosolyt is csal ajkamra, miközben egy apró kortyot nyelek az édes borból, majd újfent összefonom ujjaim, alátámasztást adva akaratosságot, határozottságot sugalló államnak.
- Miből vontad le, hogy köröznének? - szegezem neki a kérdést, kissé halkultabban, hisz az alábbhagyó zene már nem indokolja az erőteljes szavakat. Ahogy a téma sem. És bár lehetnék fenyegető, nem vagyok, mosolygok, szinte már barátságosan biztatva, nyugodtan nyíljon meg nekem, nem lehet belőle gondja.
- És ne mond, hogy következtettél, mert akkor másként fogalmazol. Biztosan hiszed, hogy köröznek, mert láttál valamit vagy hallottál...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Vas. 7 Feb. - 17:34



Emma & Mary-Kate


-Eleve elvetett ötlet volt. Szemetek ezek az emberek, hogy ennyire lusták. Egyébként unalmas lenne hosszú távon, mindenki belebolondulna a boldogságba. *Emma kicsit zengzetesebben adja elő és hivatalosabb formában, de végül is ugyanazt mondja amit már korábban is gondoltam mielőtt kimondtam volna a hülyeséget. Sosem jönne össze, az emberi természet már csak ilyen, amíg ketten is élnek a földön mindig lesz a másiknak ellensége. Amolyan dögöljön meg a másik lova is alapon. Abból a kevés tanult történelemből amit a magamévá tettem jól tudom, hogy a királyi családokban is ment az intrika rendesen, ahelyett, hogy összefogtak volna, inkább rokont öltek csak előbbre jussanak vagy még annyiért sem mert elég volt ha a másik belebukik ezáltal valamibe. Szóval az emberiség a saját romlásába ugrott fejest akkor amikor Éva elcsábította Ádámot a hülye meg igent mondott. *
-De úgy értettem csak pepitában, néha kissé nyakatekerten fogalmazok de ezért a jelenlegi oktatási rendszer a felelős. *Pontosabban én aki semmibe veszi az oktatási rendszert és úgy gondolja az utcán is tanul annyit mint máshol, zárt körülmények és szabályok között, aki majdan később rájön mekkora hülyeség volt fikázni a húgát amiért stréber de akkor már késő és valószínűleg még több energiába és kreativitásba telik mire eljut a csúcsra és tanulhat felnőtt fejjel, ami tudvalevőleg sokkal nehezebb és tömörebb mint az ifjúságé. Megkönnyebbülök amiért értékeli az esetlen bókomat de lássuk be nem vagyok pasi nekem ez nincs a véremben és olyanom sincs ami az agyam helyett működne , különben zsigerből jönne a bók, hogy minél előbb átültessem a gyakorlatba az elméleti témát. Náluk ez így működik, a nőknél meg jobban megy az irigy pillantás és a hallgatás mert nehogy már szépet mondjon a másikról. *
-Persze! Felnőtthöz képest remek a humorod, könnyed mégsem felszínes, ha pedig megtartottad az apád cégét csak van sütnivalód amivel a többi pasit padlóra küldted. Minden elismerésem. *És tényleg kezdem csodálni, nem szállt el magától, nem olyan mint a csilliárdos dámák a luxus kocsival, meg jachttal és a lenéző pillantással amivel olyanok mintha bármelyik pillanatban le akarnának hányni, pedig némelyik még nálam is lejjebb kezdte.  A klubjától gyanúm támad, nem puccos de mégis drága, lazítani lehet és élv ezni. Anyám borogass! Tócsányira kerekedett szemekkel meredek rá, tátott szám csak pillanatokkal később mozdul.*
-Csak nem? Te…neeeem, te kupit vezetsz? Beszarás! *Azért nem semmi a csaj ha tényleg madame, annak viszont nagyon dögös és angyali. Egyel több ok arra, hogy körözze a rendőrség, de kezd szimpi lenni szóval várok még azzal a telefonnal, különben is a dilis gyerek már eltűnt a képből. A másik gondom az, hogy cseszettül átvágtak, mert a randim sem érkezik, vagyis akit annak szántam és valaki ezért nagyot fog szívni holnap. Ezért kockáztattam a szabadságomat, hogy még egy hetet ráhúzzak ha kiderül, hogy ellógtam. Nagyot sóhajtok, és szemet forgatok.* -Ha még csak apai szigor lenne, de anyai is van. *Tulajdonképpen nagyobb mint az apai, mert apát általában kenyérre tudjuk kenni, főleg ha összefogunk a húgommal. Persze ha nem olyan nagy volumenű az eset mint a szülinapi, amikor a szomszéd telefonált rájuk, félbeszakítva a Valentin napi üdülésüket ami egybeesett a szülinapunkkal, amikor elütöttünk egy srácot a motorját meg még jobban, tocsogott a vérétől a szüleink nyoszolyája, a vadrács eldeformálódott a kocsi elején és összeporszívóztuk Mable néni kiborult hamvait. Nos, azt hiszem anyától még enyhe büntetést is kaptunk, csak az a nyári tábor ne lett volna. *-Engem sem hatott meg, azért vagyok itt. *Most már felhőtlenül tudok nevetni azon, hogy tilosban járok. Szerintem ő is úgy kezdte mint én, rossz, rossz rossz kislány volt. Ám a jókedv olyan mint a szélgörcs, ha kijön a madárka már nem fáj, valahogy úgy alakul az én kedvem is csak visszafelé. Még nem gyanakszom amikor az asztalra könyököl, elvégre én kérdeztem titkos dolgokat és ha már kémet játszom hát ne legyek finnyás. Előrehajolok én is, ámulok és bámulok a magánzárkán meg az ínyencségeken. a necces atomkérdést már nem kell fülelnem, a zene elhallgat és abban a kényes kis pillanatban amikor a közönség még nem tapsol, kicsit jobban hallatszik a köztünk lévő téma. ÉS akkor beugrik. A köröző lapon néhány részlet, összerakva azzal amit megemlített, naná, hogy emlékszem rá, néhány éve még kisiskolás voltam de attól még hallottam miről beszélnek a szüleink. *
-Azért köröznek azóta is?


külcsín
ξzenécske
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Pént. 5 Feb. - 14:23




Mary-Kate & Emma



Az hogy kamasz, még nem ok erre a zavarra, mi árad belőle. Persze lehet takarózni a korral, de sokkal inkább jellemvonás ez, mintsem kamaszbaj. De nem igazán érdekel, ezek szerint ő ilyen szóáradó, szétszórt, olyan, akinek tényleg egyszerre ki kell mondania mindent, nehogy elfelejtse. Ahogy ő is megerősít ebben. Egy vállvonás onnan, egy vállvonás innen. Igazából nem lényeges momentuma ismeretségünknek.
- Nem hiszem, hogy az egységes elosztás hosszú távon működőképes lenne. Hisz a javakat elő kell teremteni, az ételt meg kell termelni, elő kell állítani. Már pedig nem mindenki szeret dolgozni, ahogy azt a jelenkor is bizonyítja. Az pedig, akinek elő kell teremteni ezeket a javakat, előbb-utóbb ráun, hogy ő dolgozik és más is élvezi a hasznot. Hát ezért működik így a világ, ahogy most.
Újabb vállvonás, már-már nyújtom a markom a díjért, hisz lassan oktatássá válik röpke beszélgetésünk. De kegyes vagyok, életbölcsességem ingyen adom, most igen, hisz oly élvezetes, olyan mulatságos a társalgás, mivel a leányzó jutalmaz.
Az italfogyasztással és az ülőhely választással kapcsolatban viszont már nem ragozok tovább, azt hiszem, az a téma bőven ki lett merítve, innentől kezdve már csak kínos nyúzás lenne, amire nincs szükségünk, ami lényegesen rombolná az élvezet színvonalát. Főképp mert van helyette bőven más, amin koptathatjuk agyunk és szánk.
- Nem épp fordítva érted? Hogy a cégér alapján nem okos dolog véleményezni? Hisz látni kell a belsőt, látni kell, mit takar. Ahogy mondod... Lehet csak szép a lány, de sületlenül buta - nevetem el magam, főképp mert jószándékú hasonlata nem épp úgy sült el, ahogy valószínűleg eltervezte. Egyre szórakoztatóbb ez az összezavarodott fecsej.
- Ezt vehetem bóknak? Mármint hogy szőke és csinos nő létemre még eszembe is van? - kérdem nevetve, minden él vagy sértettség nélkül. Sokszor magam is ráerősítek erre a sztereotípiára, akik nem ismernek, sokszor alulbecsülnek, csak mert nő vagyok és csinos. Mert az vagyok, minden beképzeltség vagy önhittség nélkül tudom magamról. Elég gyakran élek is ezzel az előnnyel.
- Ó nem, nem Manhattan. Ne egy elegáns klubbot képzelj el. Mármint nem abban az értelemben, hogy mindenki nyakkendőben feszeng, pezsgős poharat szorítgatva, karót nyelve. Pont hogy az a lényeg, hogy a vendégek kiengedhessék a gőzt. Hol csak a látvánnyal, hol az élvezettel. Ki mire tart igényt. És persze mennyit bír el a tárcája.
Na igen, a Pokoltűz klub nem épp olcsó hely, a lányok társaságát meg kell fizetni. De pont ezért nem züllik el, élvezettel jönnek a gazdagabb és ismertebb vendégek is, apellálva a diszkrécióra. Az pedig van. Nem véletlen olyan felkapott a hely. Igencsak jól jövedelmező mind pénzben, mind információban.
- Nekem nem kell mentegetőznöd *emelem fel kezeim szinte már megadásként* Csak olyan rutinkérdés volt. Felőlem körbecsatangolhatod a világot, ha az esik neked jól. Én se szerettem, ha beleszóltak az életemben, és nem nagyon hatott az apai szigor sem. De persze ötleteket nem adok - kacsintok rá pajkosan, akárha nővére lehetnék, vagy barátja. Pedig erre, mint már rávilágítottunk más környezetben, a korkülönbség miatt nem igen van esély.
- Szobafogság? Sose hatott, ha effélével fenyegetőztek - nevetek fel újra, egy korty borral hagyva időt mindkettőnknek, miközben azon agyalok, mennyire sokkolhatom. Bár, nincs ezen mit agyalni, igazából annyira, amennyire kedvem lelné. Később bármit tehetek az ismeretével, agyával. Így hát mondhatni illetlenül könyöklök az asztalra, összefűzött ujjaimra támasztva állam, miközben arcát vizslatom, egyelőre csak vonásairól mérve le a reakciókat, az elméjébe majd csak utána lesek be.
- Nem hogy szobafogság, de sokak szerint még a magánzárka vagy egyéb ínyencség is kevés lenne nekem. Néhány éve igencsak benne volt a kezem abban a necces atomkérdésben, mit a politikusok igyekeztek eltussolni, kicsinyíteni a veszélyhelyzetet. Talán te is elcsíptél néhány szót a tévéből, felnőttektől róla. Hisz nem vagy már olyan kicsi...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Szer. 3 Feb. - 7:59



Emma & Mary-Kate


-Kamasz vagyok, a gondolataim is csaponganak, sokszor érzem úgy, hogy az agyam sokkal előbbre jár mint a szám és félek, hogy a felét elfelejtem megemlíteni annak amit gondolok, ha várok a másikra. Ezért van az, hogy gyakran illegálisan és felháborítóan pimaszul belevágok a szóba.
*Egy "nézd el nekem" pillantást váltok vele, és én is megvonom a vállam amolyan "ez van" üzenettel. Az egy dolog, hogy most jelenleg nem ez a helyzet a domináns, de igaz. Az is, hogy pocsék vallatótiszt lennék, de még nem beszélgettem el erről az apámmal és ha pályaválasztásra kerül a sor, szándékosan nagyon messze fogok esni a fájától. Azt nem mondom, hogy rögtön a bűn útjára lépek, de esélyesebb némi apró garázdaság mint belépni a helyi cserkészcsapatba felügyelőnek. Tudom, hogy számára a rendőri munka a minden és ő nem unatkozik, de nekem borzasztóan unalmas lenne, én kalandokra vágyom, inkább lennék tégla mint pandúr. Na igen, én már csak ilyen szemét vagyok és most is erre edzek, kérdés mennyi sikerrel. *
-Ja, mindig is igazságtalan lesz ez a helyzet. Milyen szép is lenne ha az emberek megosztanák a vagyonukat másokkal akiknek nincs, mindenki egyenlő lenne és élnénk mint hal a vízben. *Az apámnak nem lenne munkája de sebaj, kapnánk Emmától zsozsót és elkölthetném csini rucikra és kazettákra. Abszolút utópia. Újabb leckét kapok kémből, ő biztosan jobban csinálná, de hát elég dörzsöltnek tűnik ennyi beszélgetés után és mivel körözik és eddig nem kapták el, minden bizonnyal piszokul jól csinálja, de hát neki több évnyi előnye van velem szemben. Tényleg! Mit is akarok én tőle, vele? Az apám valószínűleg a fejét fogná rémületében ha látna, Ash pedig szörnyülködne, az anyám meg....tutira lehordana a sárga földig, kapnék pár hét szobafogságot, zsebpénz megvonást és még a garázst is kitakaríttatná velem. Ja, az utóbbit kivéve a többi megvan már így is. Halmozott büntetés alatt állok, nem tudom hova lehetne ezt még fokozni. *
-Ó, nehezen szárad ki a szám, az alkohol pedig amúgy is szárít. A kóla pont jó. *Ezt is megjegyzem. Ha már ital van a kezemben inni kell belőle és nem csak melengetni, ha szar, akkor le kell cserélni jobbra. Macerás ez a kém élet az biztos. Kólával a kezemben én jelölöm ki a helyünket, persze nem találomra és nem is alapos megfontolás után kiválasztva hanem mert elég kevés olyan asztal van ahol még nem ül senki. A legkönnyebben megközelíthetőt célzom meg ami azért üres még, még mert onnan nem látni szinte semmit a színpadból. Van még az asztalon két pohár, félig teltek vagy félig üresek, ki milyen nézőpontból közelíti meg a tényt, azokat félretolom és leteszem a magamét. *
-Nem a cégér miatt jöttem ide hanem mert a suliban erről a helyről beszélnek a legtöbbet. Gondolom te nem a suliban hallottál róla. Egyébként felelőtlenség a cégére miatt benézni bárhova, sokszor nem azt mutatja ami belül van, olyan mint egy szép nő aki utálatos sárkány, vagy kilóg a kapanyél a szájából ha megszólal. nem mintha te olyan lennél, kellemes csalódás, hogy a csipke alatt értelem is lakozik......~Ez szép volt MK! Ennél mélyebbre már nem is süllyedhetsz! ~ *Széles mosolyt körítek a mondanivalómhoz amit észbe kapok, hogy mit sikerült mondanom. Szerintem annyira béna vagyok kémkedésben, hogy fel sem merülhet benne, hogy azt csinálom. A saját bár emlegetésére oldalra hajtom a fejem és úgy nézek rá. Jó kifogás, de ha igaz akkor nagyon rosszul fogott hozzá a konkurencia feltérképezéséhez. Nem hiszem, hogy a célközönsége az ittenihez hasonló. El is húzom a számat önkéntelenül, miközben már érkezik a kérdés felém.*
-Tényleg más kategória, ez a hely nem veszélyezteti a bárodat az biztos, főleg ha Manhattan-ben van. Itt a kezdő együttesek lépnek fel és a számaik kézről-kézre járnak míg be nem futnak valamelyik kiadónál. Azért gondoltam, hogy te is...szóval érted. *Az én ittlétemre vonatkozó kérdés érzékeny ponton érint, mintha csak az anyám tette volna fel. Elhúzom a számat, most mit titkoljam, csak nem ugrik fel és hívja a gyámügyiseket. *
-Érzem a törődést köszi, értékelem is. Az anyám szerint otthon kellene lennem, de mint tudjuk a kamaszlányok gondolkodásmódja több ponton eltér a szüleikétől, és én éppen másik vágányon haladok. Egyébként meg, az anyám eléggé kreatív a büntetési módokban, de azt hiszem már ő sem tudna többet kitalálni a jelenleginél. *Cinkosan rámosolygok, valahogy át kellene kötni ezt a témát az általam titkosan preferáltra. Beleiszom a kólámba, határozottan jobban esik mint a kerozin.*
-Most én jövök. Csináltál már életedben olyat ami törvénybe ütközik? Kérdezhetném azt is, hogy amiért szobafogág járna de lássuk be bármennyire is jól nézel ki, abból a korból már kinőttél.*Szuper, most vagy kapok egy nyaklevest, vagy belopom magam a szívébe.*

külcsín
ξzenécske
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Csüt. 28 Jan. - 16:27




Mary-Kate & Emma



- Való igaz, a társalgás formája a beszéd. De ha a mondatok csak összevissza csapongó témák összefűzése, az egész már nem társalgásra hasonlít, inkább egy olyan könyvre, aminek lapjai széthullottak, és azokat nem oldalszám szerint, csak úgy összesodorva fűztek újra le. Betűk, sorok, mondatok, könyv formában. De értelme nincs - vonom meg a vállam a finom kekeckedésre. Valójában ez az egész vallatásra próbál hajazni, legalább is a lány inkább vallatna, csak nem tudja, miként kezdjen hozzá. De ezt már nem dörgölöm az orra alá, akkor aztán végképp összezavarodna.
A világhelyzet kifejtésénél viszont már kénytelen vagyok elmosolyodni. Való igaz, most nem kifizetődő a pacifista lét. Ugyanakkor nem teljesen értek egyet a szavakkal, még ha felületes is az eltérés csupán.
- Nem kell ehhez fegyvergyáros vagy épp politikus. Az ember magában hordozza az agresszivitásra való hajlamot. Hisz amióta csak létezünk, mindig valami más, valami több kell. Ezt pedig a legegyszerűbb erőszakkal megszerezni. Ördögi kör ez, hisz szónoklatokban mindenki a harcok, a fegyverek ellen van, és még is.. Mivel akarjuk a békét megteremteni és megtartani? Erőszakkal. Innentől kezdve nincs kiszállás a mókuskerékből - vonom meg a vállam a szavaim végén. Nem lázadok én a dolog ellen, nagyon is megértem az alapszisztémát, magam is ebben élek, ahogy Mary-Kate gondolja, ebből élek. Meg persze folytatom a magam harcát is.
Az ital kapcsán ugyanakkor újfent el kell mosolyodjak, főképp, ahogy üzemanyaghoz hasonlítja. Való igaz, a szaga kerozint sejtet. Ki tudja, mivel pancsolják itt az italokat?
- Elég sokat beszélsz, ennek ellenére az első fanyar korty után nem ittál semmit. Ebből következtettem, hogy nem ízlik - fejtem azért ki látszólag logikus sejtésem. Az már más, hogy hallottam is, ahogy az egészet leborzalmasozza, persze csak gondolatban. Elsőre meg csak nem lövöm el a legnagyobb puskapatronom?
Inkább hagyom, hogy haladjanak a dolgok a maguk medrében, kezemben a borospohárral követem, óvatosan kerülgetve a zenére vonaglókat, nehogy magamra borítsam a bort. Aztán kissé távolabb, talán egy leheletnyit csendesebb, vagy inkább kevésbé zajos boxnál lyukadunk ki, kényelmesen foglalom el a helyem, keresztezve a lábaim, nem épp úrinő módon. De ez sem egy hercegi bál.
- Gondolom úgy, ahogy Te. Elég nagy és hivalkodó a cégére - nevetek fel halkan, karcosan, majd újfent a pohár mögé bújok, elrejtem mosolyom egy korttyal, hagyva időt hogy ráeszméljen, újfent butaságot kérdezett. Hogy is lehetne egy bárra rábukkanni a szórakozónegyedben?
- Egyébként mondhatni a konkurenciát derítem fel, ha már mindenáron kézzelfogható magyarázatra van szükséged. Van egy bárom, jó tudni, máshol mivel ragadják meg a vendégeket. Bár ez eléggé más kategória - futtatom körbe a tekintetem a helyen, mintha most látnám először. Na igen, a klubhoz képest ez még gyerekcipő, de nagyon.
- És te? Mit keresel erre? Nem otthon kéne lenned már ilyenkor? - fordítom vissza, csak hogy érezze, kölcsönös az érdeklődés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mary-Kate Olsen
Hozzászólások száma : 97
Kor : 18



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Kedd 26 Jan. - 7:58



Emma & Mary-Kate


*Hogy mindig ennyit beszélek vagy csak idegességemben fosom a szót? Mégis kicsoda ez a nő aki így beszél? Szó se róla szórakoztat a közvetlensége, de a külsejéből ítélve én biztosan nem adtam volna a szájába egy ilyen mondatot. Mégsem olyan karótnyelt típus, szeszélyes dáma, ja persze mert körözött bűnöző, de biztosan nem csúnya beszédért keresik apáék. Mellesleg a kérdésére válaszolva mindkettő igaz, mert általában sokat beszélek, többet mint Ash, de ha zavarban vagyok akkor még többet, szóval végül is mindegy és nem kell tudnia az igazságot.*
-Öööö….már elnézést, de nem szoktam fosni a szót, mellesleg beszélgetünk nem? A társalgás formája a beszélgetés, a mondatok mennyisége attól függ ki mit akar megosztani a másikkal. *Mosolygok rá és gyorsan abba is hagyom pedig mondanék még vagy ezer dolgot, de akkor ezek szerint ez gyanús. szóval akkor én most baromi zavarban vagyok de nem mutatom ki, ergo nem beszélek sokat, de a fene egye meg, nem tudok nem sokat beszélni. Alig fogadom meg, hogy figyelek magamra és nem fosom a szót, ahogy azt igen érzékletesen és teljesen igazan megemlített Emma, máris beleesem a következő csapdába. Nem valószínű, hogy annak szánta de ezt sosem tudom meg, hacsak a történet végén, amikor Emma egy rácsos ablakon néz ki rám, meg nem beszéljük kinek milyen stratégiája volt. *
-Hadi ipar, fegyverek. Áááá, már értem. Vagyis igen abban sok a pénz és elég jól megy most, mindenhol háború van, pacifistának lenni nem éri meg. Még a végén életben marad az emberiség. Ja persze sokszor gondolkodtam azon, hogy az egész vérengzést és mindent amihez fegyver kell, nem e a fegyver gyártók robbantottak ki, természetesen a kormánnyal karöltve, mert hát a politikus lát bele mindenbe viszont a pénzes emberek nélkül nem lenne senki, így viszont ha összefognak….egymás hátát vakargatják. *Most már értem miért keresik, az is világos, hogy nem akarják nagyon lecsukni, inkább információ kell nekik más magasabb rangú vezetőkről. De hát akinek annyi pénze van, hogy még a dédunokája sem tudná elkölteni a felét sem, simán bemutat nekik. Csak nem fogja a fejőst tehenet etető kezet eltörni. Na persze az apja hiéna volt, gondolhattam volna, azt is, hogy az alma nem esett messze a fájától. *
-Ja, úgy értem. Ááá nem, a csipke sokkal jobb téma. Na meg mikor találkozhatnék egy hírességgel akivel még beszélgethetek is? A többség meg sem fordulna itt én meg ugye az úri bulikba nem jutok, szóval elcsíptem az alkalmat. *Most erre mit mondhattam volna? Elcsesztem mert csak jár a szám de nem figyelek, azért szerintem egész jól kivágtam magam. Vonulok vele a pulthoz de újra csak meglepődöm és tudom már, hogy mi ketten nem vagyunk egy súlycsoportban.*
-Honnan tudod, hogy utálom? *Persze nem ittam bele mióta vele beszélgetek, míg más lányok csak úgy nyakalják a piát. Mondjuk én is de nincs kedvem kerozint nyelni. *-Tényleg pocsék, ez valami…..üzemanyag. *Le is teszem a pultra amint odaérünk, örömmel cserélem le a kólára, nem mellesleg tiszta fejre van szükségem mert így is hülyeségeket beszélek. Apa tutira meg fog ölni, vagy minimum szobafogságra ítél. Ja, arra nem tud, most is abban vagyok. *-Arra, oda a sarokba.*Mutatom a színpadtól legtávolabbi helyet ahol még van asztal és szék, majd el is indulok oda átverekedve magamat és a kólát a tömegen. A hangulat a tetőfokára hágott, nem lesz sokkal jobb a helyzet ott sem ahova megyünk de legalább egy kicsit kint leszünk a tömegből, mert ott még a kiszolgálás is remekül működik. Lezöttyenve a székre máris felteszem az első kérdésemet, és közben azon agyalok hogyan lesz ebből lebuktatás.-
-Mégis hogy találtál rá erre a helyre?


külcsín
ξzenécske
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 266
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    Szomb. 23 Jan. - 11:33




Mary-Kate & Emma



Mintha le se lehetne lőni, úgy ömlenek belőle a szavak, csapong ide-oda. Kissé elgondolkodtató, vajon alapból ilyen, váltakozik a témák, a stílus között, vagy csak a helyzet okozza ezt?
- Mindig ilyen szófosásos vagy, vagy ha csak zavarban vagy? - szúróm szavai közé, mert képtelen vagyok megállni. És így talán ő is lecsillapodik egy kicsit, talán nem hadar ennyire, nem ugrál, mint bolha a kutyán. Bár lehet, most valóban az, próbálván belekapaszkodni a tőlem összesepergetett információkba, véremet szívva kissé, hogy saját hasznot hajtson. De vajon megéri-e neki, és megéri-e nekem?
És nem csupán gondolatai csápolnak, teszi ezt a kezével is, némi önkéntelen meghátrálásra késztetve. Nem mintha a ruhát sajnálnám, sokkal inkább nem akarok úgy bűzleni, mint egy alkoholista.
- Sokféle irányultsága van a cégemnek. Többnyire gazdaság vagy ipar. Most épp a hadi ipar. Tudod, nagy a pénz benne. És mostanában a politika is érdekelni kezdett. Az embernek tudnia kell, hova érdemes kicsit befektetni, hogy aztán hatalmas haszonnal térüljön meg - mosolyodom el, bár ez a mosoly inkább hasonlít egy prédáját lelt ragadozóra. Az üzleti életben már ismerik, tudják, ha én valamire kivetem a hálóm, az az enyém is lesz.
- Nem vagyok híres. Az öröklött vagyonom az. Apám ügyes üzletember volt, igazi hiéna - hűtöm és hevítem is egyszerre az érdeklődését. De ez igaz is. Én nem vagyok híres, legalább is nem abban az értelemben, mint ő hiszi. A Frost vállalat a közismert, apám gyermeke, ha úgy nézzük, talán az egyetlen igazi. Hisz akiket ő nemzett, azokra fele annyi figyelmet és időt sem fordított , mint vállalatára.
- Ülni.. Én már ülök, vagy nem? - kérdem gúnyos mosollyal, újfent rávilágítva, mennyire csapong, mennyire zavart. De persze nem feszítem túl, enm akarom, hogy lelkesedése leapadjon, bár nem úgy tűnik, hogy ez a veszély fenyegetne minket.
- Úgy érted, olyan helyre, ahol beszélgetni is lehet? Persze nem a részvényekről és a piacról. Mert téged nem ezek érdekelnek továbbra sem, ugye? - fúrom kékjeim a tekintetébe, újfent zavaró, amolyan mindent látok módon. De ez csak egy idegesítő pillanatnyi idő, aztán fordulok a pultos felé, egyetlen ujjmozdulattal hívva magunkhoz.
- Egy pohár vörösbort és egy adag kólát jéggel - adom le, majd Mary-Kate felé fordulok nevetősen - Gondolom nagyon szeretnél már attól a borzalmas löttytől megszabadulni.
És amint kiérnek a kért italok, a borospoharat az ujjaim közé fogva kortyolok bele, mintha csak ellenőrizni akarnám a minőséget. Nem a legjobb, de iható, és egy ilyen helynél már ez is hatalmas előny.
- Nos? Merre az a csendesebb box? - pislantok várakozón és türelmesen a szőke lányra. Hadd érezze, hogy ő irányít. Hadd higgye.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Párosan szép az élet    

Vissza az elejére Go down
 
Párosan szép az élet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-