we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szer. 18 Okt. - 18:28

Adler nyaraló
by Aaron Adler
Szer. 18 Okt. - 15:08

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:56

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Szer. 18 Okt. - 14:45

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Csüt. 12 Okt. - 8:22

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Szomb. 7 Okt. - 8:54

Bellamy & Felicity - Koccanás
by Felicity Phoenix
Csüt. 5 Okt. - 20:36

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Vas. 1 Okt. - 19:15

Top posting users this month
Jeremy Carlson
 
Adrienne Meyer
 
Jamie Cavenaugh
 
Dakota Lincoln
 
Shosanna Webber
 
Mesélő
 
Casey Andrews
 
Felicity Phoenix
 
Kieran Boomer
 
Jean Grey
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Violet szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Pént. 1 Júl. - 22:03



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 Kezdem azt hinni, hogy Violet mindentől tart, viszont semmitől sem fél. Kezdi már elfogadni, hogy gyilkos vagyok, viszont azt meg egyenesen irányítani akarja, hogy ne éljek vissza az erőmmel. Nem hiszem, hogy jófiú leszek a kezei alatt, de valami furcsa átmenet megindul nálam, hogy vagy elmegyek, vagy maradok, de akkor igyekszem rá odafigyelni, együttműködni velem. Abban nem hiszek, hogy varázsütésszerűen Xavier meggyógyít, vagy a bandája ki tud találni valami megoldást arra, hogy ne érezzem az állandó hatalomvágyat, ne akarjak mindenkit térdre kényszeríteni, ahogyan az anyámmal megtettem, és Strkyer ezredessel is ezt szándékozom majd tenni. Viszont abban igazat adok Violetnek, hogy bőven ráérek még az őrültséggel, mert ha a végén csapdába csal, akkor soha többé nem szabadulok tőle, és nem olyan irgalmas, hogy meg is öljön. Egy tudattalan báb leszek csupán.
- Fizikailag sosem értem hozzád, minden más meg csak játék volt. Szerinted miért nem bántalak úgy komolyan? – Nem igazán értem, hogy miért ilyen magabiztos velem kapcsolatban, és honnan veszi ilyen pontosan, hogy csak a levegőbe beszélek. Viszont igaza van, eddig is fontos volt, hogy ne essen baja, ott voltam neki mindig a háttérben, de magam sem értem, hogy miért, ezt az érzést eddig nem tudtam legbelül minek betudni, definiálni. Nem értem, hogy miért néz rám mindig olyan kérlelő szemekkel, és miért olyan elégedett, ha eléri amit akar. Nem értem az egészet, engem csak az őrület játék érdekel, ő meg mindig leállítja. Furcsa, ő nem élvezi? Azt viszont már én sem, hogy le vagyunk szíjazva, a karját megvágják, engem pedig szó szerint fel akarnak nyitni... Valahogy ki tudom rántani magunkat a nem általam kreált álomból, vagy az is lehet, hogy az illető gyereknek sikerül minket felébreszteni. Enyhén szólva is nem vagyok még magamnál, mert a kakukkosóránknak szépen ki is nyomoma  szemét, aki nem csak, hogy elalél, hanem ki is leheli a lelkét. Ez nem sikerült túl jól, most biztosan én vagyok a gonosz.
- Hm.. affrancba. Ezt én se így akartam. – Mormolódva nyalábolom fel a testet, és anélkül, hogy egyeztetnék a lánnyal elindulok kifelé a folyosón a hullával. Ha bárki is szembejönne, akkor nem fog belőlünk látni semmit, mert úgy intézem az illúzióimat. Kivéve aki blokkolja az ilyesmit, hát azzal azért kellene kezdenem valamit. Most a gyors távozás a lényeg, és a faszi eltűntetése. Azt hiszem ráhordok egy csomó száraz levelet, és felégetem valami félreeső telepen. Violet meg valahogy ellesz, nincsen kedvem, de még energiám sem, hogy bármit is hozzáfűzzek az esethez.

//Szerintem itt zárjunk, aztán ugrás a köv. rész és nagyon jó volt, cukker a kis szöszi *.*//




||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Csüt. 23 Jún. - 16:08


Jason & Violet




Nem fogom őt győzködni, főleg mert tudom, hogy értelme se sok lenne. Talán nincs is igazam ebben az egészben és talán nem is tudna, nem is akar megváltozni, akkor pedig főleg felesleges lenne. Ez most nem is számít igazán, csak hogy mindazok ellenére, amiket gondolt visszajött és segít, pedig senki és semmi nem kötelezte erre. Én se vártam el, most mégis talán miattam kerül bajba, hiszen úgy fest ez a változó helyzet valahogy rá is hatással van.
- Hát akkor ne találkozz vele! - igen erre könnyebb első körben válaszolni, mint arra, hogy félek-e tőle. Oh hát persze, hogy azért van bennem egy cseppnyi félsz. Nem tudok csak úgy lazán hozzáállni az egészhez, mintha nem lenne fenyegető a hozzáállása, vagy igenis veszélyes, de sokat nem érek vele, ha félek, vagy legalábbis ha látványosan. Próbálom látni a jó oldalát és hinni benne, hogy az is van neki. - De igen, persze, hogy félek, de... nem annyira amennyire várod és nagyon remélem, hogy nem bántanál igazán. - persze ijesztget és ott voltak a kutyák is a parkban, de nem ölne meg, mert akkor ahogy ő is mondta nem lenne kivel játszania. Azt már nem tudom így kijelenteni, hogy mást se ölne meg, mert félő, vagy is esélyes, hogy igen, de erre nem akarok gondolni.
- Tudom és legalább ez is valami, hogy vissza tudlak fogni. - nekem már ez is elég, hogy ennyit tudok segíteni neki és persze úgy kb. mindenkinek, akiket amúgy bántana. Azért jobb így, hogy itt van velem, még ha kezd is összeomlani az illúzió, amit keltett. Mondjuk ez is arra mutat rá, hogy ő nem rossz annyira, mint mondja, hiszen az illúzió szép, ahogyan Will is kedves volt velem. Ilyet is tud alkotni, akkor nem lehet velejéig romlott, csak talán nem volt alkalma megtanulni, hogyan is kell egy normális életet élni, érzelmeket kezelni. Az álom viszont mintha folyamatosan változna körülöttünk, magunkhoz térünk, de még mindig nem a valóságban, helyette valami újabb helyen. A vágás fáj, úgy érzem, mintha teljesen valóságos lenne, ahogyan ő is ordít, de talán e miatt a képessége felülkerekedik a másik illetőén, mert újra visszatérünk ténylegesen a valóságba. Épp csak kezdek magamhoz térni, amikor meglátom a holtan összeeső ismerős arcot. Azt hiszem Timothy-nak hívják, bár nem vagyok benne biztos, de sokszor láttam már a folyosókon. Elképedve nézem, a koponyáját, aztán pillantok csak Jason véres ujjaira. Talán mondhatjuk érthető, hiszen azt se tudta hol van és csak védekezett, de ettől még nem kevésbé ijesztő a jelenet. Nem tudok mit mondani, csak bámulok rá, hogy legalább ne a földön fekvőre kelljen néznem. Szivárog a vér a padlóra, ahogyan az ágyamra is, mivel a vágás még most is ott van, pedig álmomban kaptam, nem kellene a valóságban is megjelennie, de mégis ott van. Még sem érzem, hogy fájna, olyan megsemmisítő a tény, hogy valaki meghalt. Próbálok magamhoz térni, de nem megy, túl sok egyszerre ez. A rémálom és Jason és egy újabb valaki, aki terrorizál. Csak szépen lassan könny gyűlik a szemembe és csendesen sírdogálok. Ez mondjuk még mindig jobb, mintha hisztérikusan kiborulnék, bár az sincs messze.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Vas. 19 Jún. - 18:40



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 Sötéten hallgatok, hogy ennyire azt akarja kihúzni belőlem, hogy talán fontos számomra. Fontos, mert az, de hogy kimondjam, vagy kifejezzem, na az nem igazán megy. Nem tudok mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy igaza van, hiszen ha megőrülne, mint az anyám, akkor semmi értelme nem lenne az egésznek, nem tudna velem együtt játszani. Tulajdonképpen akkor mi értelme az egész képességemnek? Nem sok, ha így nézzük, de soha nem tanított meg rá senki, hogy valahogy értelmesen kezeljem ezt.
- És akkor te nem is félsz tőlem igazából? Nem tudod elhinni, hogy bántanálak? Vagy.. bántanék valaki mást? Az apámon nem lehet változtatni, előbb-utóbb az egyikünk meghal, ha ismét találkozunk. – Rántok egyet a vállamon, most valahogy nem tud megérinteni a sajnálkozása, nem érzem úgy, hogy megérdemelném. Én gyilkos vagyok, és ezen nem tud változtatni, csak elfogadni, hogy nekem ez az életem. Talán az beleférhet, hogy valaki más lesz a célpontom, és ő csak végignézi, de ennél kevesebb biztosan nem lesz már. Hiába néz rám a nagy kék szemeivel, amelyben oly ártatlan féltés csillog, amit nem is értek úgy igazán. Mintha minimum barátkozni akarna, netán anyáskodni, holott én ugye közvetve megöltem az anyámat. Akkor Violetnek sincsenek jó kilátásai. Ráadásul az anyám is tudta, hogy mindez illúzió, mégis beleőrült.
- Ne is kérd, mert tudod, hogy mit tennék, hogy ha nem lennék a közeledben. Örülj, hogy valamennyire visszafoghatsz. – Emelem fel a hangomat, ám mindez csupán fenyegetés, ő is tudja, hogy mire vagyok képes. Bármilyen illúziót megjelenítek, de ha véletlenül a fizikai valóságban kell ölnöm hát attól sem riadok vissza. Nem átlagos ember vagyok, hanem valaki, akinek nincsenek élete. Csak egy kísérleti játékszer. Akivel jelenleg is éppen valakinek baja van, merthogy amit nyugtatásul teremtettem Violetnek, összeomlóban van, valaki még erősebb lehet nálam is, de a lány hiába kiabál, ha rám nem tudott hatni, hogyan tehetné meg az ismeretlen támadónkkal szemben? Az orvosi szobában térünk magunkhoz, de ez még mindig egyértelműen az álom, a lányt megvágják, és nem kap választ, nekem pedig a nyakam felé indul a fickó a tűvel, és két csigolyám közti részbe szúr, de úgy mélyen tövig, amitől nem csak hogy felordítok, végre meg tudom szűntetni az álmot, de mint kiderül, nem egyedül tettem, valaki már pofozgatott minkettőnket Violet szobájában, ami úgy tűnik nem volt kulcsra zárva, a lány sikolya vélhetően odavonzott egy éjszakai kajáért kimászkáló diákot, de mivel annyira extázisban vagyok, azon mód nyúlok a szemébe, és mivel szemüveges, ezzel az indítással töröm bele a szilánkokat a szemgolyójába. Mire rájönnék, hogy mit tettem, addig a srác némi torz rángást bemutatva feldobja a talpát. Morogva ülök fel... na jó, ez nem volt szándékos. A lányra sandítok, na most mi a franc legyen? Ő is kijött az álomból, most már legalább láthatja, hogy úgyis mindig vér fog tapadni a kezemhez.




||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Kedd 7 Jún. - 19:33


Jason & Violet




- Ha megőrülnék nem félnék tőled és... nem tudnál üldözni sem, de talán nem is akarsz igazán. Találhattál volna mást is, de talán... azt szeretnéd, ha segítenék. - igen is hiszek abban, hogy nem feltétlenül csak és minden áron ártani akar nekem, hanem hogy szeretné, ha inkább megpróbálnám valahogy megmenteni őt, vagy a jó ég tudj. Kihúzni a gödörből, hiszen nem rég majdnem meghalt, ami azért elég komoly dolog. Talán ezt még ő is felfogta. Tudom, hogy legutóbb mit művelt velem, a kutyák, aztán azok a rémképek, de... mégis remélem, hogy talán képes lenne változni valahogy, hiszen most is segít és nem akarom elhinni, hogy csak azért, mert csak ő árthat nekem és másnak e miatt nem hagyja.
- Csak nem értettek téged és féltek, te pedig gyerekként nem tudtad ezt kezelni. Ilyen... létezik és lehet rajta változtatni. Sajnálom, hogy az apád... ilyet tett volna veled. - nem csoda, hogy ha senkiben sem tud megbízni, ha még az apja is ártani akart neki, ha a szülei féltek tőle. Egyáltalán nem jelenti ez azt számomra, hogy ő rossz lenne, csak hogy a képessége veszélyes és a szülei, akiknek az lett volna a dolguk, hogy ezt kezeljék nem tudták. Ott van a professzor is, aki ért az elméhez. Ő sem árt másoknak, pedig lehetséges, hogy képes lenne rá. Talán, ha neki is rosszabbak a szülei, ha vele is másképp bánnak, akkor ő se olyan segítőkész lenne most, mint amilyen. sok múlik azon, hogy mások hogyan kezelnek téged, mennyire segítenek legyőzni a nehézségeket, a démonaidat. Nekem se volt könnyű úgy, hogy nem ismerem fel az arcokat, de a szüleim mindig is sokat segítettek nekem és így azért sokkal könnyebb volt elfogadnom azt, amilyen vagyok.
- Ha azt kérem csak úgy elmész és akkor senkinek nem lesz baja? Látod... ezért nem kérem. - bár nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ez a jó megoldás, mert könnyen lehet, hogy tényleg pusztítást végezne a birtokon, vagy ki tudja hol. Bizonytalan vagyok, de azt hiszem ezt nem most azonnal kell eldöntenem, hiszen az álomkép, amit ő idézett szépen lassan kezd szétesni és úgy fest, hogy ezt nem is tudja csak úgy egy könnyen megoldani, főleg amikor a katonák is megjelennek. A lövésre megrezzenek futás közben is és nem is kell sokat rángatnia megyek vele, bár nem tudjuk, hogy hová, hiszen ez nem a valóság.
- Hogyan tud hatni rád? - futás közben kérdezek még, az előtt, hogy elájulnánk és amikor újra magunkhoz térünk... vagyis mintha, akkor próbálom csak felfogni mi történik. Valószínűleg őt valahogy blokkolni próbálják, én viszont meg vagyok kötözve, csoda, hogy a fejemet emelni tudom. - Hagyd abba! Akárki is vagy, de... kérlek, fejezd be! - vajon Jasonnek tényleg igaza van? Tökéletes vagyok arra, hogy mások ártsanak nekem? De miért? Miért lenne ez így? Persze senki sem válaszol a szavaimra, csak a alakok lépdelnek be, katonák, pár pillanat múlva jön egy orvos is, legalábbis a köpeny alapján. A katonák a fal mellett állnak meg, az orvos pedig felém indul el. A kezében valamiféle injekciós tű, de azt egyelőre leteszi szépen mellettem valami tálcára. Hiába próbálok kiszabadulni, alig tudok mozogni, ellenben amikor előkerül a kezében a szike is, akkor csak még inkább próbálok tenni valamit, nem mintha tudnék. Az alkaromat éri a vágás. Nem sikítok, de felnyögök összeszorítva a számat, mégis csak ennyi történik. A vér szépen békésen szivárog, aztán indul az injekciós tűvel Jason felé az alak.
- Mit akarnak tőlünk? - vissza se néz, hiába kérdezek. A nyílt seb, vagy öt centis vágásból tovább szivárog békésen a vér.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Vas. 5 Jún. - 18:11



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 - Én sem tudom, hogy mi miatt.. Furcsállom is a dolgot.. Annyi mindent megtehetnék veled, szeretlek üldözni, és.. ha megőrülnél, legalább nem egyedül lennék, nem igaz? – Kérdezek vissza sötét mosollyal, engem aztán nem zavar, hogy sokszor ennyire megijed tőlem, bár ami tényleg furcsa, hogy nem annyira, mint mások, és még engem akar győzködni róla, hogy nem vagyok olyan rossz, mint azt hiszem magamról. Ami egyébként hülyeség, hiszen sosem voltam kevésbé ilyen, amióta csak tudom az eszemet, mindig élvezetemet leltem abban, hogy másokat az őrületbe kergessek, és bizony sokszor az is megtörtént, hogy gyilkolnom kellett. Ez egy ilyen játék.
- Oh, dehogynem. Az anyám egyenesen rettegett attól, amikre képes voltam, az apám pedig el akart pusztítani. – Nyilván amikor még kisgyermek voltam, mindez nem volt szándékos, de nem értették meg, nem kezelték, csak tiltották, büntettek érte, én pedig már csak dacból is megtettem, hogy éreztessem az akaratomat. Amikor anyám öngyilkos lett, apa egyenesen szörnyként kezelt, megkezdődtek a kisérletek, a szankciók, hogy ő legyen a főnök, majd Xavier, és amikor ott sem működött, apám rájött, hogy inkább felhasználja az erőmet, hogy megbüntesse a társadalmat azért, amit végül kitaszított magából. Ezt nem érti meg Violet, hogy számomra már aligha van visszaút. Most véletlenül neki segítek, mert a rémálmai miatt nem tud aludni, én pedig nem hagyom, hogy valaki mást is bántsa őt.
- Csak magadat győzködöd. Eddig hallgattam rád, de ne gondold, hogy ez mindig így lesz. Ha nem akarsz látni, elmegyek, de ha maradok, sokan meg fognak sérülni, és kezdetét veszi a játék. Aki gyenge, az el fog bukni, és te sem leszel elég hozzá, hogy megmentsd őket. Úgyhogy jobb is, ha lemondasz rólam..  – Itt most úgy érzem, hogy kár is tovább győzködnünk egymást, elvághatjuk a beszélgetés ezen fonalát, mert felesleges még veszekednünk is. Nem ismer engem, így meg sem érthet, hiába emlegeti fel Willt, az csak egy teremtmény volt, akivel az volt a célom, hogy elhitessem vele, hogy valaki odafigyel rá. De semmi több... Én magam nem tudnék olyan nyálas, férfiatlan lenni... A lány álmában viszont hiába próbálom meg szépnek megteremteni a tájat, ez már nem rajtam múlik, mert omlik minden össze szépen sorban..
- Ezt most nem én. – Hökkenek meg, hiszen a fegyveres katonák egyértelműen apám emberei, és meg sem tudom most szüntetni az álmot, valaki más irányít. Kézen rántom a lányt, hogy elfussunk a domboldalról, de már lőnek is ránk.
Az oldalamat eltaláló lövedék nem halálos, csak kábítás, de egyből összeomlok, és a lányt is éri egy lövés. Amikor magunkhoz térünk, akkor az én fejemen egy fodrászbúrához hasonlatos sisak, és egy székhez vagyok bilincselve, míg a lány csak simán kéz és lábbilincsel fekszik egy priccsen, de azért fel tudja emelni a fejét. Katonák lépnek be az orvosi szobába. Ez még mindig az álom.




||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Kedd 24 Május - 20:09


Jason & Violet




Akkor is hinni akarok benne, hogy okkal van itt, hogy segíteni akar nekem és nem csak arról van szó, hogy nem engedi másnak, hogy bántson, mert ezt cska ő teheti meg. Nem... szerintem számítok neki, hiszen Will is pozitív figura volt, aki segített lábra állnom, sőt... még meg is szerettem. Ha Jasonben nem lenne semmi jó, nem tudott volna létrehozni valakit, akit megszerethet az ember, ez lehetetlen.
- Nem hiszek neked, mert... mert itt vagy és ennek oka van, nem csak az, hogy te akarsz ártani nekem és e miatt nem teheti meg más. Valami miatt kötődsz hozzám és ha megőrülnék... akkor nem lennék többé hasznos sem igaz? - hiszen akkor bezárnának, vagy ki tudja mi lenne, megölném magamat. Azt pedig nem hiszem, hogy akarja, mert valami miatt mégis csak kötődik hozzám. Hozzám jött akkor, amikor kiszabadult, amikor meg volt sérülve és most is segített, amikor valaki abba a rémálomba zárt. Nem hiszem, hogy ennek ne lenne jó oka.
- De miért... miért tették ezt veled? Nem voltál mindig ilyen igaz? - nem, azt nem hiszem. Senki se születik gonosznak, vagy rossznak, ahogyan biztos vagyok benne, hogy ő sem, csak az élete nagyon rosszul alakulhatott és ezért lett végül ilyen. Fogalmam sincs persze róla, hogy mit tett vele az apja, vagy hogy mások hogyan kínozták őt. Ha tudnám ezeket még inkább érthető lenne, hogy miért lett olyan, amilyen, de... nem gondolom hogy csak úgy magától rossz ember lenne. Rosszul alakultak a dolgai és az élete, de én mindig hiszek abban, hogy lehet ez jobb is. Mindenkinek van felfelé, csak hinnie kell benne és persze tennie sem árt érte. Itt ez utóbbival van a gond, mert ő láthatóan nem igazán akar tenni azért, hogy jobb legyen az élete.
- Köszönöm Jason, hogy segítesz. - mert ez igenis segítség, hogy azért marad itt, hogy jobb legyen a helyzet és hogy nekem is jobb legyen, még ha ezt meg is cáfolja azzal, hogy ő csak rosszat akar nekem, de elment, tehát nem ártott nekem tovább, pedig megtehette volna. Ez igenis számít, még ha úgy is teszünk, mintha nem így lenne, vagy is ő tesz úgy.
- Biztos, hogy nem, velem... nem tettek semmi rosszat és nem hiszem, hogy te... mindig ilyen voltál. - hiába fonja karba a kezét, ezzel nem rettent el, csak megrázom a fejemet és valahogy nem tudom eléggé komolyan venni a fenyegetését. Na jó ez nem igaz, tudom, hogy mi volt legutóbb, meg előtte a kutyákkal. Nagyon is félelmetes volt. Tudom, hogy mire képes és azt is ,hogy mennyire veszélyes, de... azt akkor is úgy gondolom, hogy azért ilyen, amit tettek vele és nem azért, mert alapból ilyennek született.
- Jól van... de Will mindig kedves volt velem és.. ez igenis számít. - és ezért is gondolom, hogy ő se olyan rossz és veszélyes, mint amilyennek be akarja állítani magát. Értem én, hogy tett rossz dolgokat, de én Willnek is képes voltam megbocsátani, amikor kiderült, hogy mit tett. Tudom, hogy ez lehetetlennek tűnik, de... Sokáig még se tudok ezen gondolkodni, mert a táj változni kezd, még hozzá szó szerint gyökeresen... A fák a földből tépődnek meg, minden megváltozik, rémálomba csap át a Jason által teremtett idilli környezet. - Ezt most nem te csinálod... igaz? - eléggé úgy néz, mint akit meglep a változás, tehát jó eséllyel nem ő az és ez egyre esélyesebbé kezd válni, amikor még pár ismeretlen alak is megjelenik a távolban, valamiféle katonák lehetnek, én nem ismerem őket, de mintha ők eléggé határozottan pécézték volna ki Jasont.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Szomb. 21 Május - 14:48



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

   Violet még mindig nem fogja fel, hogy nem, vagy csak nehezen mutatom ki az érzelmeimet. A jókat pedig egyáltalán nem. Az, hogy vele most ideiglenesen figyelmes vagyok, nem jelent semmit. Nem akarom elveszteni a játszótársamat, akit csak én kínozhatok. A végletekig őt sem akarom megtörni, az őrületbe kergetni, csakis az számít, hogy mindig megriadjon tőlem, majd elhiggye, hogy mégis megváltozhatok. Mint amikor a macska elengedi az egeret az újabb vadászat kedvéért. Hiába hiszi azt, hogy Will által valami jót adtam neki, ezt én nem hiszem el, és a hatalmas kék szemekbe könnyedén belenevetek ha akarok, mert semmit nem tud rólam.
- Ezzel csak magadat áltatod. Rémületesebb illúziókat fogok rád küldeni, mert úgy látszik, át akarsz látni rajtam. Ismét el fogom hitetni veled, hogy az a valóság, amit látsz, mert azt akarom, hogy... sikolts, hogy rettegj. Hogy a nyakadon kidagadjon az ér a rémülettől, hogy kiverje a víz a homlodat. Mert arra vagy ítélve, hogy áldozat legyél.. – Rázom a fejemet, ez afféle előrejelzés, csak mert itt vagyunk a napsütötte domboldalon, igenis elküldött már magától, mert legbelül ő sem hiszi, hogy visszatérhetek, és segíthet. Hiába bizonygatja, ezzal csupán önmagát győzködi. Én már pontosan tudom, hogy nem érzek semmit, csakis haragot az egész világgal szemben, és ő a kiszemeltem, mert aki ennyire tiszta mint ő, az érdemli meg csak igazán, hogy jó nagyot bukjon. Eddig még kitartott, de tovább húzom a szenvedéseit...
- Pontosan az. Ezt az adományt kaptam, és én vagyok a játékmester..  – Mosolygok gonoszul, egyedül a szemem villogásából láthatja, hogy azért maradt még bennem józanság, és az őrület helyett inkább a szenvedés táncol az egész aurámban. Jól sejti, pont én voltam az, akit meg akartak törni, de ez már a múlt, immár senki sem érhet hozzám, hogy felnyissa a gerincvelőmet, vagy éppen a homloklebenyemet akarja megműteti. Elszakítottam a láncaimat, és hiába piszkált bele az apám az elmémbe, többé már nem fogja megtenni. Az egyik műtét alkalmával oly mélyre vágtak a gerincvelőben, hogy az idegek lecsapolásának köszönhetően járni sem tudtam hónapokig, és teljesen béna volt a lábam. Igen, Violet jól sejti, ez már csupán játék, ahol átvettem az irányítást, és ha valaki nem tetszik, akkor könnyedén főszereplővé válhat, ahol a tét nem is az élete, hanem az ép elméje.
- Akkor... maradnom kell egy rövid ideig, hogyrájőjjünk.. együtt... – Mormolom, mert tényleg nem túl jó érzés, hogy mégiscsak rám tudja kényszeríteni az akaratát. Jól tette, amikor elküldött, mert ha a közelében vagyok, akkor csak fájdalmat okoznék, erről szól az életem. Valahogy tudom, furcsa, beteges dolog a részemről, hogy így tudom kifejezni a rajongásomat, és megbűntetni őt mások hibájáért, de ennél csak a távollét segíthet.
- Ilyen? Milyen? Semmi olyat, ami ne lenne túlélhető. Ugyanazt, amit veled. Megvizsgálták a képességemet, és kihozták belőle, amit lehet. Na akarj elemezni..  – Fonom karba a kezemet, és nézem a tájat, amit én hoztam létre. Végül mégis oldalra pillantok, és sötéten mérem végig. Érdekes, hogy amennyire napsütötte a táj, én magam vagyok a komorság, amely még a jó időt is elronthatja. Na nem szó szerint, hiszen marad a verőfényes ég.
- Ne feledd Violet, én nem Will vagyok. Csak egy szereplő volt, akit azért kaptál, hogy ne unatkozz. Én nem csak úgy teszek, mintha én öltem volna meg a szüleidet, és mennyire sajnálom. Valóban gyilkos vagyok, ezt jobb, ha észben tartod, mert ha nem, akkor még ma este kivágok valakit az ablakon, megértetted? – Nem rivalok rá, de félelmetes hangsúlyomból sejtheti, hogy ez nagyon nem vicc.. Már éppen folytatnám, amikor az általam kreált világ kezd összeomlani, és a mutáns, aki most már engem is irányít, úgy tűnik, engem is játékosnak tekint az ördögi mókuskerékben.. A fák gyökerestül kezdenek leomlani a ligetnél, a fű elszárad.. Érdeklődve nézelődök, hogy mi a fene lehet...




||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Szomb. 7 Május - 13:32


Jason & Violet




Épp e miatt nem gondolom őt végletesen rossznak, mert segített is nekem, mert megteremtette Willt és Will nem volt rossz, sőt... Akkor tehát ő sem rossz, mert amúgy nem tudott volna egy ilyen pozitív valakit létrehozni, hogy mellettem legyen. Will nem ártott nekem sosem, nem bántott és én ezt nem felejtem el csak úgy. E miatt gondoltam úgy, hogy Jason nem rossz ember, annak ellenére, hogy azt tudom hogy mire képes. Rám is sikerült nagyon rám ijesztenie legutóbb és valahol igazat adtam neki, hogy jobb, ha nem tartózkodik a közelemben, viszont... mégis visszajött és most segített nekem. Ha nem ébreszt fel ki tudja, hogy meddig maradok ott abban a rémálomban.
- Szóval azt akarod mondani csak azért segítettél most, mert nem akartad, hogy más kínozzon, mert azt csak neked lehet? Nem hiszek neked, mert... segítettél nekem és ez a lényeg és nem vagy olyan rossz, ha ilyet is tudsz teremteni. - mert ez igenis nagyon szép és békés és ha valakinek ilyesmi is van a gondolataiban, ha képes ilyen szépséget is létrehozni az nem hiszem el, hogy olyan nagyon rossz ember lenne. Hiszek benne, hogy van benne jó, még hozzá sok jó van benne, csak... maga sem tudja hogyan hozza elő. A nagyobb baj az, hogy én sem tudom.
- Játszani? Te tényleg azt hiszed, hogy ez csak játék? Mások érzéseivel, mások félelmével szórakozni... nem játék. - nem értem őt. Mégis mi történhetett vele, amitől ennyire kifacsarodott az elméje, amitől ilyen nagyon furcsán gondolkodik? Ez tényleg nem normális dolog, nem szabadna így állnia a világhoz és az, hogy ezt játéknak látja... Más beleörülhet abba, amit csinál, ez nagyon is komoly dolog. - Nem tudom Jason, nem figyeltem és nem láttam, hogy ki viselkedne furcsán. A birtokon sokan élnek és... van akinek veszélyesebb a képessége, de... - megrázom a fejemet, mintha csak a témát akarnám elhessegetni. Valahol így is van, szeretnék valami másról beszélni. Ha már itt vagyunk ezen a nyugodt helyen, hátha beszélhetnék vele rendesen az érzéseiről és a gondolatairól.
- Kérlek... meséld el nekem, hogy miért vagy ilyen? Mit tettek veled Jason? - mert még mindig úgy gondolom, hogy valamit biztosan tettek vele. Nem hiszem el, hogy ő így született. Senki sem lesz gonosz, akkor sem, ha a képessége ilyen veszélyes. Talán csak nem segítettek neki, hogy megtalálja önmagát, hogy... kezelni tudja azt, amire képes. Talán ha lett volna olyan, aki a segítségére van, akkor egészen másképp alakul az élete és nem lett volna végül ilyen, amilyen most, nem lett volna veszélyes másokra. Talán akkor nem játéknak venné azt, amivel képes lehet valakit őrületbe kergetni, vagy szó szerint halálos félelmet előidézni a másikban, netán... konkrétan meg is ölni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Vas. 17 Ápr. - 11:07



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 Pontosan tudom, hogy mennyi rosszat okoztam neki, viszont közvetve jót is, Will képében. Will csak egy illúzió volt, aki önálló életre kelt, amíg engem le nem kapcsoltak, így nem volt ráhatásom, hogy mi is történik kettőjük között. Nem voltam féltékeny, hiszen az én teremtényem volt. De semmiképpen sem álomkép. Mert arra nem vagyok képes. Bármit Violet fejébe tudok sugározni, de hogy rémálmokat tudnék rá küldeni, az túlzás. Tudom, hogy nem vagyok jó ember, még ha segíteni is akart nekem, nem látok erre reális esélyt. Magára hagyni viszont nem tudom. Távol maradok annyira tőle, hogy ne zavarjam, mert ezt kérte, bár pokoli nagy csalódásként éltem meg, hogy nem akart részt venni a játékomban, de úgy tűnik, hogy valaki más újat kezdett számára helyettem. Nem mérem végig, hogy alig van rajta bármi a hálóinge alatt, végeredményben úgysem tudnám kimutatni, ha fizikailag vágynék rá, a lelkével tudtam én játszadozni, és úgy tűnik, hogy már valaki más is. Megrántom a vállamat, én aztán nem fogom győzködni, be is bizonyítom. A szörnyű horroron túl azért képes vagyok szépet is mutatni, most ezt húzom elő a repertoárból, noha jobban szerettem volna valami sötét, dohos pincébe kiláncolni, látni a félelmét, de már valaki mástól fél, így nem maradtak opcióim. A napsütés annyira valódinak tűnik, hogy le kell árnyékolnunk a kezünket. Erre képes a varázsom, szinte teljesen életszerű, még meg is lehet benne halni, ha az ember lelke ottragad.
- Ezúttal valaki más. Akit még nem láttunk eddig. Szívás. Szeretem a saját játékomat játszani veled, nem ékeskedek más tollaival.  – Felelem cinikus, éles élllel, ez azért bántó, én eddig is felvállaltam, hogyha a frászt akartam rá hozni. Ahogyan fent állunk a dombtetőn, minden annyira idillikus, nem tudja semmi elrontani, hiszen ha jól sejtem, aki megtámadta, az álmait tudja uralni. És amíg nem alszik vissza, biztonságban van velem, mindegy, hogy a sötét, esős szobában vagyunk, vagy itt az illúzióban.
- Eddig is itt voltam. Maradtam, mert nem tudtalak elhagyni. Nekem sem jó az, hogy nem akarsz velem játszani, de elfogadtam, legalábbis most így gondolom. Segítség viszont nem kell.  – Rántom meg dacosan a vállamat. Elindulok lefelé a dombon a mezőre, de pár lépés után bevárom. Az itteni világ folyamatosan alakul, alig kell rá koncentrálnom, verőfényes napsütés van, csivitelnek a madarak, még a tücskök ciripelését is hallani. – Nem lehet, hogy valaki a birtokról zavar bele az álmaidba? Nem láttál senkit a folyosókon, aki gyanus lehetett? Aki figyelt téged? Csak nevezd meg, és halott ember..  




||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Szomb. 9 Ápr. - 20:17


Jason & Violet




Nem csoda, hogy megijedek, amikor meglátom őt, főleg hogy nem épp finom és visszafogott rémálomból sikerül magamhoz térni. Tény, hogy az, amit ő sugárzott a fejembe valahogy más volt, horrorisztikusabb, ez pedig inkább félelmetes, mint valami nyomasztó rémkép, ami a múltamat idézte, de természetes, hogy arra gondolok, hogy ő csinálta megint. Eleve úgy néz ki, mint aki most szabadult valami rettenetes helyről, el van ázva és majdhogynem a helyzet is olyan, mintha még mindig valami rémálomban lennék. Igazából abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez most valóságos. Mi van, ha még mindig nem vagyok ébren, vagy nem vagyok magamnál? Az előző alkalommal ébren voltam, amikor azt művelte velem, de... most emlékszem, hogy lefeküdtem aludni és utána jöttek a rémképek. Ettől még persze nem megyek közelebb, a lehető legtávolabb húzódom az ágyban, azzal sem törődöm most, hogy nem vagyok túlöltözve, hiszen aludtam, a lábam mezítláb, a felsőm is viszonylag lenge és nincs alatta melltartó, mert az nem épp a legkényelmesebb viselet az alváshoz.
- Persze, higgyem is... - el, lenne a mondat vége, de bennem reked az ellenkezés, hiszen hirtelen egészen máshol vagyok és ez már biztos, hogy miatta van, mert legutóbb is így volt. Ébren voltam, aztán valamit a fejembe sugárzott és hirtelen máshol találtam magamat, ahogyan most is, csak épp ez most nem sötét folyosó, nem rettenetes, hanem fényes és szép és határozottan segít, hogy megnyugodjak. A légzésem legalábbis lassul, ez is valami. Az idő itt most kellemes és ő sem úgy néz ki, mint akit most húztak ki vízi hullaként egy folyóból. Elképedve nézek oldalra, amikor tovább beszél. Nem értem, hogy miért kell így viselkednie. Legalább most nem árt nekem, de akkor is....
- Igen, úgy tűnik, hogy szívesen ártanak nekem rajtad kívül mások is, vagy te vagy és elhiteted velem, hogy nem... ki tudja. - azért még nem bízom benne, hiába a mostani szép képek, nem biztos az annyira, hogy tényleg nem ő csinálta, de próbálja elhitetni velem, hogy nem, bár annak mi értelme lenne? Legutóbb is nyíltan vállalta, hogy ő volt, hogy mire képes. - Ha nem te csinálod miért vagy itt? Miért jöttél vissza? És... hol voltál egyáltalán? - és vajon hogyan jött rá, hogy valaki épp ártani próbál nekem? Mert valahogyan biztosan érzékelte és azért jött vajon vissza, hogy segítsen nekem? Ez az, amit nem igazán értek, hogy miért van. Miért akar jót nekem, amikor legutóbb csak ártott és fenyegetett? De közben ott van a tény is, hogy létrehozta Willt és Will nem bántott, Will azt mutatta, hogy szeret és... Furcsa egy srác ez a Jason, annyi biztos, azt hiszem pont e miatt akarok annyira rájönni, hogy mit miért csinál.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Csüt. 7 Ápr. - 16:04



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 A sikoltásra nem rezzenek meg, az volt a cél, hogy magához térítsem. Tudom, hogy borzalmasan festhetek csurom vizesen az ágya szélén ülve, ahogyan finoman az arcát pakoslgatom, magamhoz képest egészen gyendég vagyok, úgy tűnik a Will-énem nem egy egyszeri változó volt a lelkemből, igenis fontos nekem Violet annyira, hogy ne akarjam mindig bántani, vagy ha meg is teszem, mellette legyek annyira, hogy ha kiborulna, legalább ne egyedül tegye azt. Pár napig távol voltam, hosszabbra nem tudtam elszakadni. Abban egyáltalán nem hiszek, hogy rajta kívül más segíthetne nekem, még tőle sem kell ez. Viszont nem tudom, hogy hová mehetnék. Céltalanul gyötörni másokat, az még nekem sem menne. Mindig egyedül jártam az utamat, nem túlzottan érdekelnek az emberi félelem, amelynek szinte a szagát is érzem, és ennek nincsen köze az izzadtsághoz, inkább képletes. Nem tudom megkülönböztetni az érdeklődést a félelemtől, amely Violet szemében felcsillant. És nem akartam elküldeni, ott akart tartani maga mellett, hogy segítsen. Én voltam az, aki visszavonulót fújtam, mert nem tudtam kimondani máshogyan, hogy maradnék, de csakis azzal a játékszabállyal, amit én diktálok. Violet nem félni akar tőlem, és nem tudnám elviselni, hogy megszánt, vagy nem is tudom. Azonnal elengedem, hátrál tőlem, megint fél, ezúttal alaptalanul, ígynem is izgulok fel annyira. Nincsen hozzá közöm, nem én okoztam, így nem örülhetek neki. Nem moccanok, csak nézem őt, a villámlás ismét megvilágítja egy pillanatra a sötét szobát, miközben megrázom a fejemet.
- Nem. Ez nem én voltam. Szerettelek kínozni, de ha nem veszel részt a játékban, az nekem sem élvezet. Ezt valaki más teheti veled.  – Nem nyújtom felé a kezemet, viszont a következő másodpercben világos, napsütötte dombtetőn állunk, szép az idő. Karbafont kézzel pilllantok oldalra, ahogyan a hajába belekap a szél. Igen, tudok én ilyen álmokat is sugározni az elméjébe, de a rémségek most tényleg nem hozzám köthetőek.
- Lehet, hogy valaki más is van a közeledben. Látod nem csak én látom benned az áldozatot. Lehet, hogy aki tényleg megölte a szüleidet, most rád pályázik. Szegény, szegény szőke kislány, mindenki bántja...   – Kicsit gúnyosan mondom, mégis itt vagyok, és törődök vele, nem tudok elszakadni tőle. És ha ennek az az ára, hogy a segítségére legyek, akkor kénytelen vagyok összekapni magamat.




||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Szer. 30 Márc. - 16:26


Jason & Violet




A jól ismert régi mólón rohanok végig. A ruhám megtépázva, a fejemben még szinte visszhangzik a szüleim sikolya, pedig valahol tudat alatt tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lehet valóságos, hiszen nem láttam őket meghalni. Amikor beértem a parti házba, akkor már halottak voltak, de most mégis az egész teljesen máshogy történik. A víz sötét, szinte fekete, pedig égnek a part mentén a lámpák, mégis olyan, mintha nem érne el eddig a fényük. A nádas cseppet sem békésen susog, olyan a hangja, mintha villát karistolnának a porcelán tányéron, bántja az ember fülét. A túlpartot egyáltalán nem látom, csak időnként egy-egy csobbanás hangja szűrődik el hozzám, talán csak béka lehet, vagy valami hal, még sem hiszem, hogy tényleg ilyen egyszerű a helyzet. A mólón állok, az útnak vége nincs hová tovább rohanni. Megfordulok, hiszen hallom a lépteket a hátam mögött, ahogyan közelít az arctalan rém, a szinte fekete ködfátyol mögöttem. Csak pár lépésre van, mire elszánom magamat és elrugaszkodom a mólótól, hogy egyszerűen a hideg vízbe vessem magamat...

Hangos sikítással térek magamhoz, a szám egészen kék a hideg víz hatására, a ruhám is vizes, de az főleg az izzadtságtól, ami a homlokomat is teljesen beteríti. A párnám is szépen elázott már mostanra, én pedig az ébredéssel azonnal fel is ülök. Szaporán veszem a levegőt. Még éppen hogy szűrődik be kintről egy kis napsütés, hiszen csak délutánra dőltem le egy kicsit. Pánikolva ijedten rúgom le magamról a takarót, mintha attól tartanék, hogy az is valami fenyegetést jelent és még nem lennék teljesen magamnál most sem. Időbe telik mire sikerül végre magamhoz térni, legalább hellyel-közzel, mire végre felfogom, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Napok óta nem is hallottam Jasonről és érthető, ha most az az első gondolatom, hogy ezt ő csinálta, pedig mégis más volt, mert amikor ő csinálta akkor tudtam, ezúttal álomból jutottam oda... a mólóra, a rémképekhez.
Mégis azonnal hátrébb húzódom az ágy végébe, a falnak vetem a hátamat, mintha elég lenne erősen nekipréselődnöm, akkor el is tűnnék, pedig tudom, hogy ez nem így működik. Remeg a kezem, az egész testem még most is reszket, ahogyan átölelem a térdeimet és vacogva meredek rá.
- Te... te csináltad? Miért... kínzol még mindig? - a külseje is elég zilált. Vizes, csöpög belőle a kinti eső, úgy néz ki, mintha ő is most jött volna ki a tóból, ahogyan én is, bár tudom, hogy az enyém nem volt valóságos, de ő úgy néz ki, mintha tényleg onnan jött volna ki. Lelki szemeim előtt még szinte hínárt is látok rajta, pedig tudom, hogy azt csak odaképzelem és hogy nem valóságos. Megremeg a szám, talán még egy könnycsepp is legördül az arcomon, mégis dacosan próbálok meredni rá, mintha az érdekelné, hiszen előzőleg se nagyon tudtam hatni rá, akkor most miért lenne más a helyzet? Azt mondta, hogy elmegy és most mégis itt van? Miért jó ez neki egyáltalán? Segíteni akartam neki, de ha csak kínozni tud, akkor... nincs értelme.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Hétf. 28 Márc. - 13:54



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 Miután Violetet nem hagytam el, csak a távolról figyelem továbbra is, látom, hogy mennyire levert, rémálmai vannak. Nem hiszem, hogy miattam, a fejébe sugárzott illúziók nyomtalanul eltűntek, ráadásul arról tudta is, hogy hazugság. Valaki bántani akarja, talán egy másik mutáns, aki még nálam is erősebb lehet. Azt kizárom, hogy az illető azért teszi hogy engem előcsaljon. Elképzelhető, hogy a birtok közelében él valami kósza rém, aki szinte semmi emberséget nem mutat. Talán még a külsejében sem. Hogy Violet gonosznak tartana... nem, ez nem így van, bennem is látni akar valami jó. De az, aki az érzékeivel játszik, csupán tápláléknak tekinti a feneketlen bendőjében. Nem akartam sosem beleavatkozni a lány életébe közvetlenül, játékszer volt csak, és nem több. Mégsem hagyhatom, hogy valaki elvegye tőlem. Így ezúttal előlépek a párkányról, és a félig becsukott ablakon benyúlok, akkora rést tágítva magamnak, hogy be is férjek. Becsusszanok, egyenlőre még bőven hangtalanul, hiszen az éjszaka viharos, vad villámok szelik ketté a fekete égboltot, amely most teljesen csillagtalan a komor felhők miatt. A lány alszik, már ha ezt alvásnak lehet tekinteni. Csurom víz vagyok, de ez most nem számít. Valahogy fel kell ébresztenem, kihúzva a szakadékból, amelyben senyved, mert csak akkor tudok boldogító képeket sugározni felé, ha a tudatánál van, én ugyanis nem az álmokkal manipulálok, ahogyan a másik teszi azt. Ámbár... az is furcsa, hogy én akarok segíteni, megint. Willt is megkapta tőlem, pedig elvileg nem vagyok képes arra, hogy kifejezzem, hogy mennyire rajongok érte. Ezért is lett az a kép egy sorozatgyilkos, ahogyan én is az vagyok. De itt és most valamit tényleg tennem kell érte. Leülök mellé az ágyra, és finoman rázva ébresztgetni kezdem, mert nagyon dobálja magát. Teljesen fürdik a verítékben, a rémmester biztosan szétszedi most legbelülről, ennyire még én sem vagyok aljas. Ha magához tér, tudni fogom, hogy mit kezdjek vele. Szociopata vagyok, nincsen lelkiismeretfurdalásom a múlt miatt, viszont kötödök hozzá annyira, hogy senki másnak ne engedjem, hogy bántsák. Ha kell, akkor a világot lerombolom azért, hogy ő biztonságban legyen. Csapzott ábrázatommal olyan vagyok, mint egy kivert kutya, bőrzsekimből is ömlik a víz, de ez érdekel a legkevésbé. Ha itt nincsen védve, akkor el fogom vinni innen magammal.




||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Hétf. 14 Márc. - 19:56


Jason & Violet




Meg kell értenie, hogy én akkor sem tudok csak úgy feladni dolgokat. Szeretnék segíteni neki, szeretném, ha valahogyan jobb lenne, mert valami miatt még is csak... nem is tudom, ha ő csinálta Willt, akkor muszáj, hogy legyen valami jó is benne, hiszen Will jó volt hozzám, kedves volt és figyelmes és ha ő vetítette csak a fejembe, akkor ennek benne is meg kell lennie. Hiszek benne és hinnem is kell és... szeretném, ha ő is elhinné, hogy igenis jó ember, csak meg kell próbálnia tényleg annak lenni. Valami baj lehet vele, sok rossz dolgon ment át, de láttam már itt olyan diákokat, akiknek elég rossz élete volt és végül sikerült normális életet élniük. Nem volt gondolom könnyű, de mégis csak segített nekik a professzor és én is szeretnék segíteni.
- Talán nem akartad eléggé és nem hagytad neki, hogy segítsen. Talán... most menne. - végül is miért is ne? Én nem hiszem, hogy erre ne lenne semmi esély. Valahogyan igenis lehet ebben is fejlődni. Talán akkor még nem volt rá elég érett, hogy jobbat hozhasson ki magából, de talán mostanra már más a helyzet. Én hiszek benne. Én... hinni akarok benne, hogy mindenkiben van esély rá, hogy jobb legyen, csak ezt valahogy vele is el kellene hitetnem. - Nem tudom, de... talán azzal, hogy elhiszem helyetted is ,hogy lehet jobb. - mondom ki végül. Talán ez nem elég neki, lehet hogy semmi se lenne elég neki, semmiben sem tud hinni már és az is lehet, hogy nem lehet neki segíteni, de én hinni akarok benne, hogy mindenkinek van remény.
- Nem akarom, hogy bárkinek is árts és... te sem akarod ezt annyira, csak nem tudod, hogy mit akarhatnál mást helyette. - tudom, hogy ezt butaságnak fogja vélni, hogy nem hiszi, amit mondok, de akkor is így vélem. Nem ismer mást, csak ezt a fajta életet, de ha megismerne mást is valahogyan, akkor állhatna másképp is az élethez. Én igenis hiszek ebben és... neki is hinnie kellene. Mégis meglep az, amit végül mond, hogy elmegy magától... Igen, én sem kételkedem benne, hogy találkozni fogunk még és láthatja, hogy azért ez részben aggodalommal is tölt el. Az is, hogy elmegy és nem tudok, tudunk segíteni neki, de közben meg... jobb, ha elmegy, mert akkor nem árthat itt senkinek sem. Ha valakinek miattam esne baja, azért mert én idehoztam, azt nem tudnám megbocsátani magamnak úgy sem.
- Jól van. Azért vigyázz... magadra. - teszem még hozzá miközben már a köteleit oldozom el. Nem bízom benne, de muszáj megtennem ezt, hogy ne érezze azt, félek tőle annyira, hogy még csak meg sem próbálom elhinni, hogy nem árt nekem, ha most elengedem, no meg amúgy is úgy is árthat nekem, ha nem engedem el, ezt már megmutatta. Így hát várok, amíg kisétál. Nem megy utána, nem hiszem, hogy elkezdene az iskolában másokat terrorizálni. És hogy találkozunk még... igaza van, biztos vagyok benne, hogy így lesz.

//Köszönöm szépen a játékot, remek volt! :alllove: //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Pént. 11 Márc. - 9:49



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 

Nagy szemeket meresztve hallgatom, bennem fel sem merült, hogy akár én megérdemelnék még egy esélyt, vagy azok az emberek, akiket eddig kínoztam. Nem értem a miérteket. Számomra a világ úgy tökéletes, ahogy van, mindenki más rajtam kívül holmi báb, akikkel úgy játszhatok, ahogy csak tetszik. Violet is egy közülük, aki viszont hatással van sötét lelkemre, ő itt a főszereplő, akit kedvemre ijesztgethetek, ám ő leállít, nincsen benne, elrontja az egészet. Próbálom megerőltetni magamat, és rájönni, hogy miért. Ennek az egésznek nincsen értelme. Azt hinném, hogy kell neki az izgalom, a rémálom, lényegében engem az éltet, hogy ilyesmikkel manipulálok. Jó, anya azért belehalt, de nem mindenki olyan gyenge, példának okáért eddig a szőke lány igen jól bírta.
- Itt? Már laktam itt Violet, és nem ment neki. Én uraltam az elméjét Violet, ő pedig erőlködött, és csak még jobban feldühítette az apámat. Nem leszek többé senki rabszolgája. Te hogy tudnál segíteni? – Pillantok rá keményen, nem hiszek ebben az egészben. Viszont tudom, hogy Violet igazi angyal, aki sosem adja fel, hogy másoknak segítsen, talán pont ezért vonzott magához, még ha én nem is lehettem a világának a része túlzottan, csak Will révén. Láttam, hogy képes a ragaszkodásra, kedvelte az általam teremtett álomképet, amelytől gyorsan eltávolodtam, nem is nagyon tudom, hogy mit csináltak együtt, önálló életre kelt a teremtményem. Nekem az elég volt, ha olykor Violetet lestem meg a távolból. Ám amikor elfogadtak, akkor Will is szétoszlott, és egyértelmű, hogy nem az a megoldás, hogy sosem mutatom meg magamat.
- Nem is tudom, hogy mit hittem, tőlem mindenki fél. Mást nem tudok adni. Ha nem kell ez a játék, akkor ártsak másoknak? – Kérdezem sötét pillantással, azért el vagyok bizonytalanodva, azt hittem azért van annyira önzetlen, hogy magára vállalja a partneri szerepet, de ha nem, akkor mit kezdjek most? Találjak magamnak valami másik játszótársat? Ahhoz előbb ki kéne szabadulnom. De a fenébe is, miért akarnék én mást? A közelében azért egy fokkal mindig jobban éreztem magam, mint nélküle. Azért örülök, hogy nekem is sikerül elbizonytanítanom. Ráadásul, ő jól tudja kezelni az illúzióimat, fél tőlük, de tudja róluk, hogy mi, és tudja játékként kezelni. Még ha fél is tőlük valamennyire, partner tudott lenni,  igaz, ezt én kényszerítettem rá. De az egésznek pont ez a kényszer a lényege.
- Nekem nincsen senkim. És nem is kell. Csak te. Engedj, és elmegyek. Nem vagyok idevaló. Találkozunk még. – Ezúttal nem fenyegető a hangom, de nem tudok itt maradni, beállni a sorba. Átgondolom a hallottakat, de ezt nem itt, nem most. Tőle úgysem tudok elszakadni, ő viszont úgysem jönne velem. Valami köztes megoldás talán.

//Köszike, kezdek belejönni^^//





||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Vas. 28 Feb. - 21:22


Jason & Violet




Valahogy meg kellene értetnem vele, hogy a világnak van jó oldala is, hogy vannak jó emberek is, akik nem akarnak rosszat neki, hogy én sem akarok rosszat, de hát nem is ismerem. Na jó... talán ha ilyeneket tesz, akkor felmerül bennem, hogy rosszat akarjak neki, mert tény, hogy iszonyatosan rám hozza a frászt, de ettől még nem kívánom... nem is tudom a halálát, vagy akármi. Csak szeretném, ha valahogy megértené, hogy ez a birtok jó hely, itt segítenek mindenkinek, akár még neki is segíthetnek, csak el kellene fogadnia, hogy ez lehetséges, hogy igenis vannak olyanok, akik jobbá tehetik az életét, hiszen most rossz neki. Nem hiszem el, hogy most nem rossz neki így. Lehet, hogy nincs vele tisztában, de attól még így van és lehetne jobb is, tehetne érte, hogy jobb legyen.
- De ez... ez nem igaz, mindenki megérdemel egy esélyt, főleg ha nem maga miatt olyan, amilyen. Te... te másért lettél, bántottak és... én segíthetek, itt tényleg jobb lehet. - tudom, hogy nem nagyon hisz nekem, tudom, hogy nagyon nehéz lesz hatnom rá, de ettől még megpróbálom és nem adom fel egy könnyen. Szeretném, ha megértené valahogy, hogy én jót akarok neki és hogy létezik ilyen és hogy igenis van, aki segíteni akar neki, ahogyan én is és igenis lehet jobb az élete és változtathat, csak igazán akarnia kellene.
- Nem Jason, nem tűnik jó játéknak! Ez... nem jó játék senkinek sem. - rázom meg a fejemet. Elbizonytalanodom, pedig tudom, hogy valahogy meg kellene értetnem vele, hogy mit akarok, hogy amit mond vagy tesz, az nagyon nincs rendben. Ha tudna olvasni a fejemben... de nem hiszem, hogy arra képes, inkább csak képeket vetít bele, pedig megmutathatnám neki, hogy milyen egy rendes és értelmes család, hogy milyen a normális élet, ahol nem kell félned semmitől és senkitől, ahol igenis sokkal jobbak is lehetnek a dolgok, csak... csak el kellene hinnie, hogy lehetséges, ő is elérheti, ha tényleg akarja. Persze azért a szavait hallva egy pillanatra elbizonytalanodom, de épp csak egy pillanatra és nem tovább. Megrázom a fejemet, és kicsit még ki is húzom magamat.
- Ez nem igaz, vannak barátaim itt és is otthon és a nagynéném. Nekem van életem, neked... pedig lehet. Ha csak ártani akarsz akkor menj, ha szeretnél változtatni... akkor maradj és próbáld meg. - nyelek egyet, tudom, hogy talán erős, túlságosan próbálom meggyőzni őt, amikor talán semmi esélyem sincsen, de akkor sem adhatom fel csak úgy egy könnyen, hiszen mégis csak két esélyes. Ha kiakad, akkor újra abba a rémálomba taszít, vagy tényleg elmegy, akkor viszont másnak fog ártani, de valahogy el kellene érnem, hogy maradjon. Még nem tudom én sem, hogyan de... valahogy, hogy a professzor, vagy én, vagy közösen segíthettünk rajta.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Csüt. 25 Feb. - 20:22



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 
Akkor is csak rá tudtam gondolni, amikor apám emberei elkaptak, és hetekig voltam tőle távol. Valahogy már az életem részévé vált, nem tudok mit kezdeni ezzel a különös érzéssel, hogy meg kell bolygatnom az elméjét. Hogy valahogy bántanom kell. Viszont azt is furcsállom, hogy arra próbál apellálni, hogy ha foglalkozom vele, ha érdekel, akkor nem bántani akarom, hanem igazán kedvelem. Ez őrültség, ez a lány nagyobb bolond, mint én vagyok... Hát hogyan lennék képes bármit jót adni neki, amikor nem értek ehhez. A fájdalom, a nyomor a legalapvetőbb ösztön, ez éltet engem is, ezt sugárzom mások felé is. Violet is ebből kap egy nagy adaggal. Inkább örülnie kell, hogy vele foglalkozom.
- Túl jó vagy.. mindenkihez. Hozzám is. A világ nem ezt érdemli. Láttalak, évekkel ezelőtt, mielőtt Will megjelent volna... Valaki nem tudta uralni az erejét, magába roskadt, és te ott voltál... Felkeltetted az érdeklődésemet. Akarom én is ezt... a törődést, de nem érdemlem, ahogyan más sem... – Rázom a fejemet makacsul, azon azért befagyok, amikor ennyire ráérez, hogy érdekel ő. Hát nem tudom. Nem tudom, hogy ez mit jelent. Azt akarom, hogy senki más ne érdekelje, csak az én világom rabja legyen. Legyen egy Violetem, egy saját bábom, akivel akkor játszom, amikor csak jólesik. Mint egy macska, akit megsimogatok, vagy bántok,  mikor milyen kedvem van...
- Nem látok, csak azt, amit én mutatok. Egy idő után ez már nem számít, ha a rabom leszel, már semmi másre nem fogsz figyelni, csak a közös világunkra. Ott örökké élhetsz, örökké... sikolthatsz a fájdalomtól, félelemtől... Vagy talán nem tűnik jó játéknak? – Kérdezem érdeklődő pillantással, persze mástól is sikolthat, hiszen azért nekem is vannak ösztöneim, de abban is csak bántanám, ahogyan a látomásban pulzált az ágyéka valamitől. A valóságban vajon hogyan működne? Akkor is csak bírkóznánk...? Azt hiszem igen, végülis a fájdalom határoz meg mindent. S az őrület.
- És mit akarsz... Violet? Hogy elmenjek? Hogy többé ne térjek vissza...? Nem gondolod, hogy mennyire egyedül vagy? Azt mondod, hogy csak te segíthetsz nekem... nem... te valójában magadon akarsz segíteni. Hiába próbálsz meg mindenhol ott lenni, nem vagy semmi. Ezért nem segíthetsz... – A pillantásomból mégiscsak valami könyörgésféle lövel felé, miszerint nagyon is elbizonytalanított, amivel nem tudok mit kezdeni. Számomra nincsen remény, ez jó lenne minél gyorsabb belátnia. Felé nyújtom a megkötözött kezemet. – Akkor elmenjek...?



||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Csüt. 11 Feb. - 20:26


Jason & Violet




Azt hiszem ezt az egészet nem sikerült teljesen átgondolnom. Ez a srác... valahogy tényleg nagyom rosszul van bekötve és tényleg baj van vele, pedig én igyekszem megérteni a gondolkodásmódját. Igyekszem megérteni, hogy miért lehet ilyen és nem is tudom... valahogy valami oka biztos, hogy kell, hogy legyen. Az apja volt vele olyan, de... de biztosan ő is jónak született, tehát valahogyan csak tud újra rendes lenni, és áthidalni ezt a mostani... nem is tudom mit. Igen, most már tényleg kezdek félni tőle, ahogyan beszél és persze attól, amiket tesz velem. Ha ennyire hatással tud lenni az elmémre, akkor igazából nem tehetek ellene semmit. Hiába hiszem, hogy elmegyek szólni valakinek, hogy elmenekülök innen, meg se moccanok, de akkor hogyan tudok megszabadulni tőle? Talán tényleg nem kellett volna idehoznom, vagy nem szabadott volna hallgatnom rá és át kellett volna adnom olyannak, aki tud vele kezdeni valamit, vagy tudja kezelni, de... nem lettem volna rá képes, hogy végignézzem, ahogyan bezárják.
- De... de miért? Mit tettem, ami miatt engem kínzol? Ez... ez nem azt mutatja, hogy érdekellek, azt mutatja, hogy bántasz érted? - nem attól félek, hogy nem érti, hiszen árt nekem, fenyeget is, hogy ne merjek nagyon ellenkezni sem. Nagyon fura egy fiú, és nagyon nagy baj van a fejével. Képes másoknak belelátni a fejébe, de vajon miért nem tud a sajátjába. Vagy nem belelát... láttat dolgokat. Ezt mégis hogyan védhetném ki, hogyan értessem meg vele, hogy ez nem normális dolog, ha másnak se sikerült? - Bele is látsz... a fejembe, vagy csak beleültetsz dolgokat? - megpróbálhatnám megmutatni neki, hogy milyen egy normális érzés, ahogyan a szüleimet szerettem, vagy azt hittem, hogy Willt, aki mint kiderült nem is létezett. A kérdése azért meglep. Nekem mi a szándékom vele? Hiszen itt most kettőnk közül ő az, aki erősebb, ő az aki sakkban tart engem, nem pedig fordítva.
- Nincs szándékom veled, akkor... akkor csak menj el, de megint elkapnak igaz? Az jó neked? - nem hiszem, hogy jó neki, ha be van zárva és játszanak, vagy kísérleteznek vele, vagy tudom is én. Valami miatt ilyen lett, és biztos nem akarja újra, biztosan szívesen megszabadulna a rossz dolgoktól és nem akarná újra átélni őket. - Ha én... én nem segítek, akkor úgy se bírod örökké. El fogsz álmosodni, vagy éhes leszel, netán szomjas és... csak én segíthetek neked. - nem mondom, hogy bátrak a szavaim, vagy hogy cseppet sem akadozom. Nem vagyok határozott, de meg kell értenie. Meg van kötözve és jelenleg csak én segíthetek neki, hogy kijusson onnan. Ha pedig éhezik, elájul és ő volt eleve sérült, én valószínűleg tovább bírom és ha kidől, akkor onnantól már én vagyok nyerő helyzetben igaz?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Hétf. 8 Feb. - 20:59



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 

Nem várom el, hogy sajnáljon. Hiszen magamat is szánalmasnak tartom. Már amikor éppen nincsenek hatalmaskodó terveim. Ezúttal nincsenek. Csak őt akarom uralni, azt akarom, hogy csakis rám figyeljen, olyan fantáziavilágot teremtsek neki, amelyből soha nem lesz kiút. Akár évszázadokig, hiszen az illúziókban minden megtörténhet, úgy elnyújthatom a dolgokat, hogy a valós törvények már nem fognak érvényesülni. Látom, hogy nem is fél tőlem, inkább tart, mert ahogyan annak idején Willnél, nálam is megpróbál a józan észre hatni, felkelteni azt a bizonyos lelkiismeretfurdalást, pedig nekem nincsen olyanom. Ha van is, sokkal inkább önmarcangolás. Pszichopata vagyok, tudom magamról, tökéletesen tudatában vagyok, hogy kínzom őt, s fájdalmat akarok okozni neki. Lelkileg mindenképpen, ugyanis fizikálisan nem tudom még, hogyan is kéne. Nem vagyok olyan, aki mondjuk belevág egy kést, elég, ha csak az elméjében történik mindez meg. Túl sok embert öltem már meg pusztán a gondolataim erejével, aligha hiszem, hogy pont Violet tudna lebeszélni a folytatásról. Nem tudok máshogyan élni, s nem is akarok megváltást, mert nem is ismerem ezt az utat, csak úgy tudok boldog lenni, ha közben mást tönkreteszek.
Most mégis felkelti annyira az érdeklődésemet, hogy a véres folyosóra visszairányítsam magunkat a szobába, ahol meg vagyok kötözve, ám ez nem akadályoz abban, hogy az én kezemben legyen az irányítás.
- Nem akarom. Ha az a szándékod, hogy még többen szenvedjenek, jó úton jársz. Engem csak te érdekelsz. – Mondom ki sötét pillantással, amit gondolok. Valahogy mintha a félelme éltetne engem. Vagy teljesen másról van szó, csak nem tudom elkülöníteni? A gyűlölet meg a szeretet kéz a kézben járnak, szinte egy hajszál választja el őket? Nem tudom, soha nem tanította meg ezt senki...
- Ez igaz. Akkor mi a szándékod velem? – Kérdezek vissza. Esetleg az, hogy ne is találkozzunk többet? Mert egyedül így zárhatjuk le további véráldozat nélkül ezt az egészet.. – Megint ezt a segítséget erőlteted... Nekem... nem lehet segíteni. Nem kellenek mások, akik az agyamban akarnak turkálni. Xavier is megpróbálta, most már soha többé nem hagyom neki. Érted már szöszi? Vagy téged bántalak, vagy mindenki mást... Nincs kiút.. – Rángatom a köteleimet, hiába vagyok még fiatal, és izmos, ezt azért nem tudom eltépni, az nem menne. Viszont így patthelyzet alakult ki. – Na akkor kezdhetjük megint? Miért nem akarsz velem játszani? – Kérdezem lemondóan, úgy tűnik mára a maradék lelkesedésemet is elvette.





||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Vas. 24 Jan. - 18:14


Jason & Violet




Én azért mégis csak megpróbálok meglátni benne valami jót, vagy többet, főleg a sírása miatt, de azért is, mert vérzik, meg mert olyan elesett. Persze ettől még igenis tartok tőle és azt is tudom, hogy okosabb döntés lenne szólnom valakinek arról, hogy itt van, de végül még sem teszem meg, bármennyire is tudom hogy kéne. De azok alapján, amit tett, amiket mondott persze hogy tartok tőle annyira, hogy ne merjek csak úgy a közelébe merészkedni a nélkül, hogy nincs valami védelmem, vagy hogy nem tudok óvakodni tőle legalább valamelyest. Mégis csak látszik rajta, hogy veszélyes, lehet hogy ijesztgetni akar és a szája nagyobb, de a kutyák a játszótéren... na azok nagyon is hitelesek voltak és tényleg attól féltem, hogy simán képesek lennének akár darabokra is tépni. Hát persze, hogy kell a kötél, hogy egy fokkal jobban biztonságba érezzem magamat mellette, még ha talán sejtenem is kellene, hogy ez semmit sem fog majd érni konkrétan az elméje ereje ellen.
És jól is gondolkodom, hiszen végül esélyem sincs, hiába van lekötözve, hiába ülök én az ágyon, esélytelen, hogy tegyek bármit is, a következő pillanatban már egészen máshol vagyok, és ő sem az ágyon van lekötözve és finoman szólva is félelmetes a helyzet, vagy inkább olyan, mint valami horror filmben és én próbálok erősen arra koncentrálni, hogy ez meg se történik, hogy ez nem a valóság, hogy tévedek és... De a fenébe is olyan élethű minden, a vér és az érzés, hogy kész csoda, hogy nem az az első reakcióm, hogy torokból, jó mélyről sikítok. Próbálom megtartani a hidegvéremet és nyugton maradni, amennyire ez egyáltalán jelen helyzetben lehetséges lehet, és valahogyan hatni rá. Nem létezik, hogy nem lehet. Okkal volt ott Will és Will kedves volt... tehát nem csak rossz dolgokra képes, erre kell gondolnom.
- De... de nem ismered őket, segítenek, tényleg... hidd el. Mindig van remény. - legalábbis próbálom megértetni vele, hogy nem jó, amit csinál és hogy én nem akarok rosszat neki. Persze van igazság a szavaiban, mert most én is ellene vagyok, de ez érthető, hiszen megpróbált ártani nekem. Nem csoda, hiszen bántani akart úgy néz ki, hogy már kétszer is. Félek tőle, ez nem is kérdéses, de ettől még nem akarom, hogy még rosszabb legyen a helyzete és persze majd az enyém is. - De ha alszol... elájulsz, akkor nem tudod tartani... úgy sem. - ezt a játékot, legalábbis gondolom én, hiszen a kutyák is inaktívvá váltak, amikor elájult a fájdalomtól, vagy... akkor is megmarad amit létre hozott, csak nem irányítja? Na az a baj, ha mondjuk bent lehet ragadni egy olyan álomban, amit ő ültet a fejedbe. Az azért... durva egy helyzet. Nagy bennem most is a késztetést, hogy felpattanjak és megnézzem az ajtót, de végül nem teszem meg, attól tartok nem sok haszna lenne. - Dehogy... akarlak megölni. Segíteni szeretnék, mert látom, hogy szükséged lenne rá, csak... nem tudom hogyan, ha nem engeded. Nem akarok neked rosszat, én... nem is lennék képes ölni. - nem, talán még akkor sem, ha meg kell védenem magamat. Ilyesmire én nem igazán vagyok alkalmas. Ölni... dehogy! Nem vagyok gyilkos, képtelen lennék kioltani egy életet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Szomb. 23 Jan. - 11:32



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 

Félreértés ne essék, nem azért sírok, mert bármit is bánnék. Szomorú sem vagyok, csupán haragos. Azért, mert nem tudom uralni az érzéseimet. Ettől még tisztában vagyok vele, hogy főleg negatív érzések jönnek ki belőlem, ezt már elfogadtam. Valahogy csapongok állandóan a gőg, és a lemondás között. Őrületbe kergettem az anyámat, megfélemlítettem Xaviert, az apám vadászik rám, nem kellek senkinek. Akkor majd én fogom uralni őket. Be fognak hódolni, akár tömegével nekem. Nincsen megváltás, Violet sem lehet az, hiszen retteg tőlem, nem adhatok neki semmi jót, hiszen nincsen bennem. Joggal akar felügyelni, nem is azt látom rajta, hogy segítene, sokkal inkább arról van szó, hogy nem akar otthagyni, hogy bárkinek is ártsak utána. Jólelkű, de ezúttal okkal cselekszik, a köz érdekében. Amikor végül magamhoz térek, nem túlzottan érdekel a megkötözés, végtére is az egész életemet rabságban töltöttem, a kötelek már nem árthatnak nekem. Az oldalam rendben van, és hiába rab a testem, a saját valóságomban azt teszek, amit csak akarok. Sötét mosollyal illetve megrázom a fejemet, hiszen egyértelműen jobban vagyok a vérátömlesztésnek köszönhetően, noha iszonyatosan mocskos vagyok most.
- Nem számít. Mindez nem érdekes. Az enyém vagy... – Nem nevetek, csak nézem, és már nem is ott vagyok, holott mindkét alakját figyelemmel tudom kisérni, azt is, amely itt maradt velem elrévedve a semmibe, és azt a Violetet is, aki előttem botladozva keresi a kiutat a sötét folyosón. Valami szörnyeteget szül most meg éppen, vagy a saját belső szervei zuhannak ki a hüvelyén át? Maga sem tudhatja, hiszen fájdalmat nem érez, csak az égető, perzselő forróságot. Azt hihetné, hogy ez nem valóság, ám ha odanyúl, érzi a ragacsos vért, és mit sem számít, hogy felfedtem előtte a kilétemet, ami itt történik vele, az lesz a végzete, innen már nem lehet kiútja.
- Mi az, hogy nem kell? Engem nem érdekel senki más. Jártam már itt. Nincsen segítség. Hát majd én segítek neked... – Felelem vészjóslóan, még mindig nem érti meg, hogy számomra nincsen kiút, akkor már én teremtem meg mások számára a poklot. A kérlelése ellenben mégis változatosság ahhoz képest, hogy eddig mások bántak velem. Kér, próbál a józan eszemre apellálni. A fenyegető árnyképek alakja eltűnik, és ismét a kanapén ül, én meg fekszem, merthogy megkötözve még felülni sem tudok. – Folytathatjuk később is Violet. Ha elhagynád a szobát, tudd, hogy ne vezet sehova. Nem bántalak, most még. De ne hidd, hogy bárki más érdekel itt rajtad kívül. Felesleges játszanod az angyalt, átlátok rajtad. Fenyegetést jelentek itt mindenki számára... Meg akarsz ölni...?





||music:Going order|| words: 430 || just for you  
▲▼
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Hétf. 4 Jan. - 21:11


Jason & Violet




Sír, félszemmel látom csak a kocsiban ülve. Nem vagyok profi sofőr, ezért nem tudok most még rá is figyelni, csak az útra koncentrálok, különben még valami kellemetlen balesetet is sikerül elszenvedni, az pedig nem lenne valami szuper. Így is teljes összezavar a viselkedésével, fenyeget, miközben sír. Miért teszi, vajon mi a fenét műveltek vele, hogy ilyen szinten kifacsarták a lelkét? Mert az egyértelmű, hogy nagyon durván kikészítették szegényt. Nem is értem, hogyan van még életben, ha e mellett még le is lőtték. Egyáltalán honnan jöhetett és miért bántotta őt a saját apja? Olyan sok a kérdés bennem, de attól tartok, hogy nem fog rájuk választ adni, legalábbis egyelőre biztosan nem, főleg hogy lassan végleg kiüti a a vérveszteség és beájul a kocsiban nekem pedig elég nagy nehézséget okoz a birtokon felvinni a szobámba, bár még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez jó ötlet egyáltalán. Félek tőle, hogy tényleg ártani fog nekem, talán szólni kellene valakinek, ezért kötözöm meg, az hátha segít. Na persze nem vagyok profi hozzáértő, nem gondolok bele, hogy ettől még az elmémet gond nélkül képes befolyásolni, hiszen úgy fest már eddig is megtette, hónapok óta, amióta megteremtette Willt, egy kitalált figurát.
- Sajnálom, de nem volt más... - nincs időm befejezni a mondatot, mert a szavamba vág. Elnézést akarok kérni tőle, amiért megkötöztem, de nem tehettem mást, azért így is nagyon félelmetes a srác és jobb félni, mint megijedni. Még is igaza lett, hibáztam, a szoba képe eltűnik egyik pillanatról a másikra, ahogyan ő is eltűnik a szemem elől. A következő pillanatban már egy kihalt folyosón vagyok, haladok előre, és amikor hátranézek meglátom őt. Mögöttem jön, én pedig automatikusan gyorsítok a lépteimen, vagyis gyorsítanék, de érzem a furcsa érzést a lábaim között. - Ez nem... nem valóság... - összeszorítom a szememet, de semmi sem változik, az érzés nem múlik el és amikor megállva lenézek látok valami masszát a földön alattam. Ellépek tőle, hogy elborzadva nézzem meg, majd nézzek rá. Nem megyek tovább, megállok vele szemben, hiába érzem úgy, hogy a szemem még a megszokottnál is jobban ki van kerekedve. A kutyák is életszerűek voltak, és ez is annak tűnik, de attól még nem az, csak... csak a fejemben játszódik le, az előbb még az ágyon ültem, most is ott lehetek.
- Hagyd ezt abba... kérlek. Nem kell ezt csinálnod, itt... itt segíthetnek neked, kedves emberek vannak a birtokon és én sem ártottam neked. Hagy... abba! - nem emelem meg a hangomat, kérlelem csak, hogy fejezze be, hiszen nem tettem ellene semmi rosszat, segítettem neki, nem kell bántania. Csak le kell állítania ezt az egészet és én segítek neki, elviszem olyanokhoz, akik képesek vele tenni valamit, hogy ne érezze, hogy rossz dolgokat kell tennie, csak hinnie kell nekem, csak bíznia bennem és közben mégis félek. Fenyegető a tekintete és az, amit a fejembe képes sugározni... vajon mennyire valóságos? Ha itt meghalok... meghalok a valóságban is? Nem próbáltam ki, hogy a kutyák harapása mit okoz, nem értek el a játszótéren, de ez még nem jelenti azt, hogy ha elérhettek volna, akkor annak ne lett volna következménye.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Shiloh Fernandez
Hozzászólások száma : 32
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   Vas. 3 Jan. - 18:36

18+



Violet & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!




A szőke kis Violet nem érti meg, azért vagyok itt, hogy bántsam. Hogy darabokra szagassam a drága kis lelkét, ha már a testéhez félek hozzáérni. Távolról figyeltem őt, rajongtam érte, s nem tudtam, hogyan közeledjek, hogyan ismerjem meg, így a rémálmát én építettem fel. Akarom őt, s miután nem tudom, hogyan kéne, így azt teszem vele, amihez igazán értek. Megőrjítem. Ahogyan anyámat. No nem akarom, hogy Violet is öngyilkos legyen, ám csak így lehetünk részesei egymás világának. Éveken át be voltam zárva, így nem tanultam meg, hogyan kéne. Láttam ugyan másokat, amikor elszöktam, ahogyan gyengédek egymással, ahogyan körbeudvarolják a másikat, ez nekem nem menne. Tudom, hogy ha közelebb engedne, akkor letépném róla a ruhát, hogy megnézzem, mi van alatta, ámbátor, ha sikerülne, nem tudnék mit kezdeni a helyzettel, nem láttam még olyat, csak az ösztön hajt, hogy vágyjak rá. Ezért is volt, hogy az általam megálmodott lény, Will sem jutott el odáig, mert nem tudtam volna irányítani, és kiderült volna a turpisság. Annyi jóérzés van csak bennem, hogy ha már haldoklom, felismerjem, hogy jobban járt nélkülem, erre segítőkész, holott nem hogy nem szolgáltam rá, fenyegetem, elüldözöm, azt akarom, hogy húzzon el, hagyjon magamra, hogy ne bánthassam többet, ha már másra nem vagyok képes. Öklömnyi könnycseppek jelennek meg a szemem sarkában, fel is vinnyogok, ám nem a sajnálattól, a dühtől, hogy nem vagyok ezt képes kezelni. Egyszerre szeretem, és gyűlölöm magunkat. A lányt, aki itt áll rajongásom középpontjában, és a szörnyeteget, aki vagyok, aki szeretek lenni, máskor meg megölném magamat a kontrollálatlan érzelmektől. Még arra sincsen erőm, hogy az elhullajtott érzelemfolyót letöröljem, így az utat törve folyik le az államig, hogy végül az avarba csöppenjen.
- Akkor... el foglak pusztítani, ha elvettem tőled mindent... – Még a fejemet sem ingathatom, mert annyira szédülök, csak szavakkal fenyegethetem, mert már a szobájában ott hagy, ahol körül sem nézhetek, csak eldőlök az ágyára, ahova tett. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, hogy visszaért, nem érzem az infúziót sem, vélhetően órák múlva nyitom ki a szememet. Golyó már nem volt bennem, csak azt érzem, hogy gyenge vagyok ugyan, ám összefüggőnek érzem a testemet, a hús már összehúzódott. Felülni még nem lenne értelme, mert azonnal felszakadna, ám nem is tudok, tekintve, hogy le vagyok kötözve. Meglepetten mérem végig, mosolytalanul villognak a szemeim.
- Ezzel nem tudsz.. megállítani. Ki sem léphetsz a szobából. Az enyém vagy, örökre. Az álmaid... csak rólam fognak szólni. A legrémesebbek lesznek, mint amit el tudnál képzelni. – És valóban, én eltűnök a kanapéról, vagyis maradok, ám az ő világában egy folyosón találja magát, amely sötét, kivágítatlan... Mögötte, pár lépésnyire ott haladok én. A folyosó végén mintha valami fény világítana, kitáruló ajtaja egy fürdőszobába vezeti... Döngő léptekkel haladok mögötte. S érzi, hogy forróság önti el az ágyékát, ahogyan valami véres kicsusszan a lábai közül.




||music:Going order|| words: 430 || just for you
▲▼


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Violet szobája   Szomb. 26 Dec. - 17:55

Előzmény


Jason & Violet




Talán igaza van, nem kellene segítenem neki, de ettől még nem hagyhatom csak így itt a hidegben, hogy elvérezzen. Akkor nem lenne szívem, ha tényleg ilyesmit művelnék. Nem... ennél én jobb vagyok. Csak azért, mert ő ilyesmiket tesz... nem tudom miért és nem tudom, hogy mi okból, én még nem. Próbálok nem figyelni a szavaira és arra sem, amiket mond, no meg amikor megjelenik Will... Nem tudom, hogy mire képes, de az elmémet képes volt befolyásolni és az tény, hogy felettébb riasztó az, amit művel, de megmentem, mert emberségességből én így tanultam. Segítek neki, aztán utána majd még kiderül, hogy mi lesz. Tudom butaság, de szerintem mindenkin lehet segíteni és nem csak a sérülései tekintetében, hanem a lelkén is nem? Valahogy... hiszen rossz dolgok történhettek vele, magától senki se lesz ilyen, főleg az alapján, amit mond az apjáról.
- De megismerheted... és akkor is segítek. - szeretnék neki segíteni, hogy jobban legyen, és nem hagyhatom itt meghalni. Talán ő is fontos valakinek, csak most félrebeszél és talán majd keresik itt, akkor pedig meg is kell találniuk, na persze, ha jó emberekről van szó. Nem is válaszolok már neki, hiába jön a játékkal és érzem én a kocsiban is, hogy a szavai leginkább fenyegetőek. Másoknak baja esik... a professzor erős, nem képes ő sem mindenkit manipulálni, legalábbis nem hiszem el, de mégis elmegyek vele a birtokra és segítek. Titokban és ügyesen. Tudom merre kell menni, a képességem segít, még a feljuttatás is megy, bár nem mondom, hogy könnyen. A vállai alá nyúlva húzom fel az emeletre, ami azért rendesen lefáraszt, de elkerülök mindenkit, amíg az ágyamra nem fektetem. Még mindig vérzik, de muszáj ott hagynom, amíg lemegyek a gyengélkedőre. Óvatosan és ügyesen surranok, nem vesz észre senki.
Nem sokára már, talán hosszú percek múlva ülök az ágy mellett és várom, hogy magához térjen. A vér hat... remélem legalábbis, hiszen elvileg mindig tudom mit kell tenni, eltalálom, hogy mi a dolgom. Na persze azért most jobban figyelek rá, ugrásra készen várom, hogy magához térjen és talán nem szép tőlem, de hoztam kötelet és a két lába és a két keze össze van kötve, úgy fekszik. Elővigyázatosság, mert hát nem mondott valami jó dolgokat magáról és tény és való rendesen nagyon rám ijesztett az előbb.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Violet szobája   

Vissza az elejére Go down
 
Violet szobája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Második emelet :: Lányok hálószobái-