we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Zoey Deutch
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Hétf. 19 Okt. - 20:43

First topic message reminder :

Aiden, Hope & Amber
True lies

 Amikor elváltunk Hope-pal akkor még nem tudtam, hogy miért kérte el a címemet, ez viszont hamar kiderült. Küldetni akart magának valamit, méghozzá az én címemre. Ha egy kicsit paranoiásabb lennék, akkor alaposan meggondolnám, hogy hozzam-e el a csomagot, méghozzá egy szórakozóhelyre, hiszen ki tudja mi van benne. Azzal nyugtatom magamat, hogy fényképek, vagy ilyesmi, hiszen maga a doboz egyébként nem nagy, elfér a táskámban, még a csomagolását sem téptem fel, hiszen Hope-é. Ő egyértelműbben rám van utalva, Aiden ezzel szemben nagyon komoly, még az is megfordult a fejemben, hogy most, hogy megtaláltuk a hugát, többé nem is akar látni, csak azért kérte a segítségemet, mert Hope erőltette rá ezt a véleményt. Mindenesetre amit kértek, azt megtettem, bementem a felfüggesztésem ellenére is az őrsre, mintha csak a papírjaimat rendezném. Szerencsére Adam nem volt ott, örülök, hogy el tudtam kerülni, pocsék érzés lett volna, ha magyarázkodnom kell, netán ismét a hátsómat markolássza. Amit kért tőlem a testvérpár, megvan az információ, nem is gondoltam volna, hogy igazuk lesz. Úgy tűnik valóban vannak köztünk ilyen különleges alakok, mint Hope például, Aiden mutatványát még nem láttam, de ha segíteni akarok nekik ebben az egész családi vírusos, szövevényes dologban, meg kell bíznom bennük. Csak remélhetem hogy most nem jön Aiden, ha nem vagyok a szíve csücske, akkor kár egymás idejét rabolnunk azzal, hogy úgy kell tennie, mintha kicsit is szimpatikus lennék. Végülis tettem a dolgomat, nem kell miért hálálkodnia. Szívesen tartom a kapcsolatot a húgával, aki mindig olyan lelkesen beszél velem, mintha a személyemben minimum egy nővért kapott volna. Belépek a disco ajtaján, végeredményben nőknek ingyenes, úgyhogy ha nem maradunk sokáig, az sem baj. Hogy miért éppen itt találkozunk? Nem tudom, szeretek táncolni, lehet, hogy a dumcsi után iszom egyet, és maradok. Végülis nem vagyok szolgálatban, és még ki tudja, hogy meddig nem leszek. Most a bárpultnál ücsörgök, még csupán egy virgin koktélt iszogatok. Fekete harisnya, és piros szoknya van rajtam, magasított sarkú cipellővel, felülről egy fekete, áttetsző blúz, és bőrkabát. Olykor a főbejárat felé pillantok, hogy mikor tűnik fel Hope, a dobozt pedig a táskám rejti. Még csak kilenc körül lehet, a hangulat még bőven alakulóban, fogjuk hallani egymás hangját.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Csüt. 5 Május - 21:28


Amber, Hope & Aiden




Hope szavaira csak halkan sóhajtok egyet. Ebben sose fogunk egyetérteni. Akkor is túlságosan drasztikus volt és ez a sebtapasz letépés nem épp olyasmi, amivel egyet tudok érteni, de nincs mit tenni, változni már nem fog a helyzet. Meg kell várnunk, amíg Amber megjön és reméljük, hogy sikerült már nagyjából túltennie magát ezen az egészen és nem azzal toppan be, hogy tűnjünk el, különben a kutyája fog megenni minket vacsorára... Na nem mintha nem tudnánk elbánni egy kutyával akár külön-külön is, de na azért mégis csak pocsék egy érzés lenne, ha ilyesmivel érkezne meg.
Viszont úgy fest, hogy nem akar minket kutyaeledelként látni, bár a kutya nem gondolkodik vele egyformán, mert simán nekiesik szegény Hopenak, főleg persze a kaja miatt, amire olyan dörgedelmes felszólítást kap, hogy arra még komolyan majdnem én is összehúzom magamat. Szegény eb... van ott rendesen szigorú pillantás, kész csoda, hogy nem kúszva oldalog el a helyére.
- Hope is ezt mondta, de valahogy ebben nem értek vele egyet. megértem, hogy leléptél, sok lehetett ez így egyszerre. - oh nem ítélem el e miatt. Végül is segít nekünk egy amúgy is veszélyes ügyben, erre még azt is megtudja, hogy mellesleg a húgom érintése halálos és ha nem vagyok a közelben akkor végzetes is egyben, ha nem is mindig, de akkor ha fél és voltak már rá példáink, hogy félt, sőt az előttünk álló feladatok nem lesznek épp békés és nyugodtak. A kutya témába azért nem szólok bele, főleg mert én lenyúlom végül a kanapét és végre a húgom nem ellenkezik. Lehet, hogy mi testvérek vagyunk, de idősebbek, plusz nem láttuk egymást hosszú hónapokig. Nekem mégis csak kellemesebb lenne egyedül aludni, két lánynak pedig az ágyban, még ha kettejük közül egyiküknek mérgező is a verítéke... Na jó, remélhetőleg ebből azért takaróval és ruhával kombinálva nem lesz gond.
- Pedig csak barátkozott és talán ő is éhes, no meg lehet hogy ő is érzi a feszültséget. - azért mégis csak védem kicsit szegény ebet, főleg ekkora méretekkel, gondolom épp elég sokat eszik, aztán nem kapta talán még meg a kajáját, hiszen Amber szórakozni ment, aztán engem ápolt... a kutyavacsi ma nem volt valami bőséges attól tartok.
- Nekem bármi jó, komolyan, amihez nektek kedvetek van. Rég ettem már kínait is... és most van rá keretünk. - itt azért egy félmosollyal Hope-ra pillantok. Tény, hogy félkész kajákon élek jó ideje, de nem kész ételen, mint a kínai. A pénzem már a végéhez közeledett és nem volt rá keret, hogy rendesen egyek, talán jól esne most valami meleg kaja, valami tényleg normálisan elkészített cucc, jó fűszeres kínai... Oké, összefutott a nyál a számban, de azért ráhagyom a lányokra a döntést, a pénz amúgy is Hopenak köszönhető. Az azért kicsit meglep, amikor Amber szinte a kezemre ül, de végül arrébb húzom én is, amikor ő is arrébb csusszan. Meg kell szoknunk ezt a hármas dolgot, és nem szabad kellemetlenül érezni magunkat apróságok miatt, ez nagyon fontos, hiszen... még bármi jöhet és ki tudja hogy milyen helyzetben kell látni a másikat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Zoey Deutch
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Szer. 4 Május - 20:01

Aiden, Hope & Amber
True lies

A korábbi gyomorforgató eseményeket egészen elfelejtem, amikor a kutya szó szerint letámadja Hope-ot, aki a tálcákkal érkezik, ezért a számba teszem két ujjamat, és éleset fütyülve „szólok rá” az ebre, mielőtt még teljesen felborítaná a lányt, már így is szinte a földről kell majd ennünk.
- Állj! Mars a szobádba. – Szólok rá hangosan, mire a hatalmas dög fülét lesunyva mégiscsak hozzám jön oda, és félősen farokcsóvál. Nem nézek rá, hanem karbafonom a kezemet. Nyüszítős hangot hallat, továbbra sem tágítok, és a kisszoba ajtóra mutatok, ott van a hatalmas kosár, amiben aludni szokott. Bár.. lehet, hogy nem oda kéne küldenem, mert egyben a hálóm is, ahol Hope-pal fogok aludni. Ami még mindig furcsa, hiszen ők a testvérek, de az igaz, hogy az elmúlt hosszú időben nélkülözni voltak kénytelenek egymás társaságát, így ha nem is teljesen idegenek, de azért még nem az igazi a helyzet. A kutya végül elsunnyog, és helyet foglal a kosarában, onnan néz rám bánatosan, míg én a testvérpárral tudok foglalkozni.
- Semmi baj, a sebtapasz letépése is célravezető lehet, legalább gyorsabban meg tudom emészteni a hallottakat. Én is bocs, hogy csak úgy elrohantam. – Nézek bele ezúttal egy picivel félénkebben Aiden szemeibe, remélem nincsen meg rólam a véleménye, hogy csapnivaló zsaru vagyok, de talán ezen igenis beijedhettem, cseppet sem átlagos dolog, amit láttam, és hallottam a részükről.
- Ne aggódj Hope, megoldom, hogy ne zavarjon senkit. Lehet, hogy konyhafogság lesz neki ma éjszakára. Túl kicsi ez a lakás négyünknek, de megoldjuk. – Finoman elnevetem magamat, ahogyan vitatkoznak, hogy ki aludjon a kanapén, holott nekem kellett volna, de mindegy, akkor legyen az alfahímé az utolsó szó. Lehajolok inkább, és segítem felszedni a lánynak a tálcáról leesett kaját, nyilván azt nem lehet visszaszerezni, amiket a bernáthegyi már megcsóvált.
- Mit kérsz Aiden, jó az, amit Hope hozott, vagy összeüssek valamit? Vagy rendeljünk kínait? – Ülök le a kanapé karfájára, véletlenül pont oda, ahol a keze nyugszik, de nem jövök zavarba, arébb csusszanok, és meresztem rá a borostyán szemeimet. Szeretném, hogy ha jól éreznék magukat nálam, és a kezdeti félszegségem ellenére is tudnák, hogy mellettük vagyok. Amolyan három testőr utánérzés mindez.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Szer. 27 Ápr. - 16:42


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi






*Oké, néha tényleg felelőtlen vagyok, vagy voltam. Talán anyát felhívni és valamennyi nyomot hagyni magunk után sem volt jó ötlet, de úgy érzem eléggé körültekintő voltam és ha csak egyetlen pillanatig is felmerül bennem, hogy elárul valakinek, azonnal letettem volna a kagylót. Bólintok és megvonom a vállam, ezzel ugyan semmire nem megy de remekül le lehet zárni valamit amiről nem nagyon akarsz beszélni. Nem mondom, majd úgy is rájön magától ha a sérülése már nem foglalja le, hogy vagyok már annyira érett, hogy el tudjam dönteni melyik a helyes út. Ha meg tudjuk beszélni a dolgokat és belátom az érvelésére, hogy ne menjek vele valahova ahova ő nem szeretné, hogy menjek, akkor nem megyek el. Eddig nem történt velem különösebb baj, ami történt az pedig apróság volt, másrészről semmi köze ahhoz ami miatt bujkáltam. Túléltem, egyben vagyok, sikerült félretennem a történteket, megnyugodtam és bármennyire is meglepő azért sok olyan döntésem volt már Aiden nélkül amire rá lehet mondani, hogy hideg, számító fejjel tettem. Persze ettől még a húga maradok akit meg kell védenie mindentől és mindenkitől, ebből a skatulyából életem végéig nem fogok kilépni és nem is igazán ellenkezem. Addig jó amíg az embernek van egy ilyen testvére, míg van valaki aki aggódik érte és félti. Még akkor is ha ezzel piszkálja vagy bosszantja. *
-Szerintem túllép rajta. Hidd el, ismerem a nőket.*Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bátyám nem, de lássuk be, Amberrel nem igazán vergődne zöld ágra. Kislányként még nem fogtam fel mit jelent ez és nincs összehasonlítási alapom, ezért nem is tudom, hogy ebben vajon Aiden változott-e, de igaza van, sok mindenben igen, ahogy én is. Az viszont elszomorít, hogy a változás kierőszakolt volt és egyikünk sem az előnyére változott. Megkeseredtünk és ezen nincs mit szépíteni, ám nem akarom még sötétebbre festeni a helyzetet ezért megint csak megvonom a vállam, de ezúttal a bátyámra mosolygok. Makacs vagyok ahogy ő is, ez korábban nem volt probléma de valószínűleg nem sokára gondot fog okozni mikor egymásnak feszülünk. Persze ebből is majd kilábalunk és csak még jobban megerősít minket. Kilibbenek kaját csinálni, magára hagyom, hogy legalább addig legyen egy kis ideje regenerálódni míg Amber vissza nem jön a kutyával, mert akkor megint nekilátunk tervezgetni. Két tányérral a kezemben térek vissza mikor egy hegynyi, nyálas rettenettel kell szembesülnöm amint éppen el akar nyelni. Nyalni. Szó szerint. A tányérok miatt még meg sem tudok kapaszkodni benne, öröm nézni ahogy hanyatt esem némi sikítozás kíséretében, két kezem pedig a levegőben tartja tovább a tányérokat a művészien – francokat – elrendezett szendvicsekkel, bár semmi értelme. A nyalakodás átcsap kajalopásba. *
-HÉÉÉ! AZ AZ ÉN KAJÁM, ROSSZ KUTYA!.....AMBER!!!!*halottam amikor csapódott az ajtó de arra nem számítottam, hogy a buldózer nekem esik és letaglóz. Aiden szabadkozása nem is jut el hozzám, csupán a kanapé foglalás, miközben próbálom összeszedni magam és némi szalámit kihúzni a kutya szájából. *-Aljas vagy Aiden! Én akartam a kanapán aludni!*Nyelvet öltök rá, aztán kapom még egy smárt a kutyától. *-Blöööeeeee! Mikor mostál utoljára fogat? AMBER! Ugye nem alszik a szobádban?





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Szomb. 23 Ápr. - 21:11


Amber, Hope & Aiden




Elég nehéz rám hatni, ami talán érthető, hiszen mégis csak én vagyok az idősebb és én vagyok a bátyja, úgy érzem vannak azért bizonyos előjogaim. Jó eséllyel így is lesznek majd saját útjaim és nem fogom őt mindenbe belekeverni, de tudom, hogy össze kell dolgoznunk, most pedig rendbe kell jönnöm a helyett, hogy fenyegetőzöm, mert biztos, hogy annak nem lesz jó vége és nem hoz nekünk az ég világon semmi hasznosat.
- Lehet... látod ez a lehet a legnagyobb gond. - halkan sóhajtok egyet, hiszen igenis könnyen lehet, hogy nem tudtam volna hatni rá, mindenképpen bele akart volna keveredni az ügyeimbe, akár titokban és csak még nagyobb baj lett volna. Az a baj, hogy Hope nem igazán tud óvatos lenni, ezt sajnos tökéletesen tudom róla és nem hiszem, hogy egy könnyen beismerné, hogy igenis jó eséllyel utánam jött volna így is úgyis. A lehetre nem építek.
- Vagy épp pont e miatt kell félnie, ha már ilyen durva dolgok vannak, akkor mi van, ha van rosszabb? - még most sem értek egyet azzal, hogy ráhozta a frászt. Nem... ez nem volt fair a részéről. Nem szabad Ambert kiborítani, mert rendes nő, viszont elég komoly típus ahhoz, hogy ne viselje jól a zűrös dolgainkat. Így is belerángattuk már rendesen, nem kell hideg zuhanyt adni neki, főleg akkor amikor engem próbál meg összerakni.
- Én is ettől félek Hope, vagy.... hogy még az vagy, csak sokkal makacsabb kiadásban, csak épp már én sem az vagyok. - na igen mindketten változtunk, nem is keveset. Én is más lettem, sok mindenen mentem keresztül, amikről neki sincs fogalma, ahogyan én se tudom, hogy vele mik történtek, és nem is tudhatom. Ettől még igaza van... legalábbis ebben, nem most kell vitáznunk. Nekem rendbe kell jönnöm, enni kell, tervezni, pihenni, maximum nem ebben a sorrendben. Figyelem hát ahogyan pakolászik és kivételesen meg tudom állni, hogy ne szóljak bele a dologba, úgyis tudja nagyjából mit szeretek, vagy mi az, ami esetleg árt nekem allergia, vagy hasonló miatt. Közben Amber is betoppan és láthatóan már jobban van, csak a kutya kissé hirtelen. Nem csoda, ha majdnem felpattanok, amikor betámadja szegény húgomat, de hamar rájövök, hogy nem felfalni akarja, maximum lefürdetni, bár az már megvolt és nem nyállal.
- Szia, bocs hogy Hope rád hozta a frászt, finomabban is közölhette volna a káros részleteket. - nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem ezt meg, ha kell akkor úgy, hogy a húgom ne nagyon hallja, mert épp úgyis a kutyával van elfoglalva, de mégis csak muszáj szóvá tennem. Eléggé érdekesen viselkedett és tényleg lehetett volna ezt óvatosabban is közölni. - De örülök, hogy jobban vagy, mi is... bár inkább elnapoltuk. Nekem rendbe kell jönnöm és kéne valami kaja, aztán osztozunk a fekvőhelyeken, stipi-stop a kanapé! - nem akarok a húgommal egy ágyban aludni. Hiába, hogy testvérek vagyunk, de azért ehhez már túlságosan idősek, meg aztán nyugodtabb is lenne nekem a kanapén és ehhez biztosan ragaszkodni fogok. A kényelmet meghagyom a lányoknak, így illik.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Zoey Deutch
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Pént. 22 Ápr. - 11:08

Aiden, Hope & Amber
True lies

Muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet, és ezt csak egyedül tudtam megtenni. A bernáthegyinek egyébként is komoly mozgásigénye van, amit nem tudok csak úgy kielégíteni a pici lakásban, így hihetetlenül örül, hogy a napi két sétán túl most kap egy bónusz harmadikat is, így összeköthetem a fontosat a hasznossal is, legalább neki jobb lesz a kedve. Nem mintha bajom lenne a Hamilton testvérekkel, nagyon is kedvelem őket, de ez a képesség dolog, enyhén szólva rémisztő. Szívesen szembenézek én gyilkosokkal, drogdílerekkel, mert ők a racionális világom része, erre a legjobb barátaimról derül ki, hogy egy cseppet furcsák, például ez a halálosan mérgező könnyezés, izzadás, amit csak Aiden tud csak megállítani, igazán izgalmas, a szó rossz értelmében. Példának okáért, ha Hope-pal összeveszünk, és a srác nincsen a közelben, lehet, hogy a kis szőke puszta felindulásból kicsapja a fehérjét a szervezetemből, aztán nekem annyi, igazán szívderítő kilátások. Na de kinek könnyű az élete? Elnézem a sötétben szaglászó kutyát, és már-már rá kell szólnom, hogy ne hemperegjen bele a másik kutya kakijába, eljött az ideje, hogy visszamenjek, ha nem akarom egész éjszaka fürdetni. Ráadom a pórázt, ehhez kell csak a kemény kéz, mert az eb akkora, mint egy kisebb szarvas, egyetlen szerencsém, hogy kölyökkora óta nevelem, és többé-kevésbé kezes bárány a kezem alatt, no meg edzésben vagyok rendesen. Elindulunk visszafelé, és nem is érzem furcsának, hogy ha hazamegyek, akkor tudom, hogy lesz ott valaki, aki nem én meg a kutya. Picit még jó érzéssel is eltölt, hogy nem leszek egyedül, várnak rám. Valaki igenis van, aki számít rá. Erre kell alapoznom. Fordítom a kulcsot a zárban, remélve, hogy egyik sem öltözködik a nappaliba, ezért elsőre bekukkantok a fejemmel, hogy visszakapjam, hogy ha mégis így lenne. Ám semmi ilyesmi, a bernáthegyi viszont kitépi magát az ujjaim közül, és kitörő örömmel üdvözölve ugrik Hope-ra, valahogy kedveli a lányt, már vissza sem próbálom fogni. A kutyám meg egy békés, jámbor eb, tudom, hogy sosem bántana senkit, akivel én jóban vagyok, de Hope így hiába tusolt le, most lehet, hogy tiszta nyál lesz.
- Minden rendben van gyerekek? Bocs, hogy csak úgy elrohantam, sok volt ez így összességében, de már jól vagyok. Hogyan tovább? – Kérdezem immár vidámságot erőltetve magamra, és ledobom a dzsekimet a kanapé karfájára, majd én is ledobom magamat. Megkorran a gyomrom, vacsorázni kéne, aztán még beszélgethetünk, de hosszú volt a nap, el kéne tennünk magunkat holnapra. Nekem fel sem merül, hogy Hope-pal aludjak, ők a testvérek, nekem jó lesz a kanapé is akár.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Pént. 15 Ápr. - 10:40


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi




*Tudom, hogy mérges rám és aggódik és legszívesebben ellenkezne velem, de ha lassan is azért rájön, hogy igazam van a pénzt illetően. Legalább ebben, a többiben neki adok igazat, csak nem mondom ki. Biztonság, óvatosság, persze ő erre nem gondolt a jelen helyzetét tekintve. Én ugyanúgy aggódom érte ahogy ő énértem, de persze ezt nem fogja fel, mert az én biztonságom az elsődleges nála, de tök hülyeség önmagát feláldozni, hiszen utána már nem tud segíteni nekem. A nehezen jövő megadásra azért elmosolyodom, nem volt könnyű győzelem de megkaptam és megérdemeltem. Ezek után persze könnyebben ígérem meg, hogy legközelebb óvatos leszek és úgy csináljuk ahogy ő akarja.*
-Oké, az leszek. *Végül is most nem esett bajom, és biztos vagyok abban, hogy az anyánk nem árul el, de tanulva a mai esetből mindkettőnknek óvatosabbnak kell lennie. Ő az idősebb és az erősebb is, de attól még lehetek én is hátvéd, ez a lényege az egésznek, hogy együtt vagyunk. Arra, hogy őt talán meg tudtam volna győzni mielőtt cselekedtem volna, csak egy kételkedő szemöldökhúzogatással válaszolok. Tudom, hogy nem adta volna be a derekát és talán még valahogyan meg is akadályozta volna, hogy a háta mögött cselekedjek. Jobb ez így és most már könnyebb is volt meggyőzni, mindig is tudtam, hogy utólag bocsánatot kérni sokkal könnyebb mint előtte engedélyt. *
-De szólhattál volna, lehet, hogy meg tudsz győzni úgy is.
*Pici félmosollyal idézem a saját szövegét, patthelyzet. Testvérek vagyunk, szóval hasonlítunk egymásra nagyon sok mindenben és ezt nem tudjuk letagadni, még a vitáinkban is kiütközik. Igaz eddig nem igazán vitáztunk, mert nem volt min. Amikor még minden rendben volt csak kölcsönösen vigyáztunk egymás titkaira, a bajok akkor kezdődtek amikor apa meghalt, de nem tudtunk együtt lenni, tulajdonképpen nem is találkoztunk azóta, hogy Aiden elment egy másik városba tanulni. Nem voltunk egymás mellett amikor a legnagyobb szükségünk lett volna a másikra és bár nagyon hiányzott és nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá, most tudatosul bennem az egész. Olyan űr van a lelkemben és az életemben abból az időből, hogy egy fekete lyuknak is becsületére válna. Amber pedig….*
-Amber erős igen, de nincs egyedül ahogy mi voltunk másfél évig. Itt vagyunk neki mi és segítünk. Így legalább túl van rajta és nem kell napokig azon merengenie és rettegnie, hogy mi fog még kiderülni.
*Magamból indulok ki és ezért spóroltam meg Ambernek több napnyi agyalást, holnapra megnyugszik. Szóval ebben nem értünk egyet a bátyámmal, de gyanítom nem ez lesz az utolsó dolog. A szabályok felállítása külön harc lesz mindkettőnk részéről, mert csak annyiban vagyunk közös nevezőn, hogy kellenek. *
-Most az a fontos, hogy visszanyerd az erődet, utána veszekedhetsz velem amennyit csak akarsz. De. Tudomásul kell venned, hogy már nem az a kislány vagyok akit utoljára láttál, akitől elbúcsúztál a reptéren. Akkor most eszünk, te meg gyógyítsd magad.
*Nehezen szakadok el tőle most, hogy viszonylag szent a béke, de azért sikerül. A gyomrom egyre jobban sürget, így kimegyek a konyhába, hogy támadás alá vegyem Amber hűtőjét. Szendvicseket csinálok, mert főzni azt nem tudok, de becsületemre legyen mondva gondolok a házigazdánkra, ha visszajön, legalább ne azzal kelljen szembesülnie, hogy felzabáltunk mindent, hanem, hogy neki is jutott. Addig a szabályokon gondolkodom, a magam szabályain, melyeket el kell fogadtatnom Aidennel. Mit mondjak, egyik-másikat nem lesz könnyű.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Szer. 13 Ápr. - 20:02


Amber, Hope & Aiden




Nem vagyunk mi ketten könnyű esetek. Végül is megértem Ambert, hogy végül is a mellett döntött, hogy lelép. Sok volt neki mindez, hogy falaznia kell egyikünknek a másik előtt és a képességek, erre még bajba is kerülünk, én a vágással, Hope a diszkóban. Nem vagyunk éppen a legkönnyebben istápolhatóak. Megértem, hogy sok volt neki és azt is megérteném, ha most tényleg nem látnánk egy ideig, mert pihenne kicsit és feldolgozná a kapott infokat. Meg aztán nekünk is van mit megbeszélni. Tudom, hogy nem kellene ráförmednem, de ettől még kiborító, hogy a hátam mögött ügyködött és nekem még csak nem is szólt, hogy az anyánktól kér pénzt.
- De... - megrázom a fejemet és csak sóhajtok. Tudom, hogy igaza van, de az anyámtól pénzt elfogadni ettől még nem könnyű. Mérges vagyok rá, dühös, még hozzá nem kicsit. Nem tetszik, hogy az egésznek ez lett a vége, hogy nem segített, hogy a húgomnak a hátam mögött kell tőle pénzt kérnie. Nem így kellett volna lennie, segíthetett volna, de esze ágában sem volt és most félek, hogy... - ... óvatosabbnak kell lenned máskor rendben?  - adom meg magamat végül. Tudom, hogy kell a pénz, hiszen nem véletlenül ment el az elmúlt egy évre a spórolt pénzem nagy része, de ettől még nem könnyű beadni a derekamat és elfogadni, hogy nem igen van más választásunk.
- Jól van Hope, de legalább szólhattál volna. Lehet, hogy meg tudsz győzni úgy is. - na jó mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Valószínűleg nem ment volna, nem ért volna túl sokat, ha megpróbálja elmagyarázni nekem. Így már igazából nincs választásom és kész, muszáj vagyok meghallgatni az érveit, amit valószínűleg nem tettem volna meg akkor, ha előre próbálkozik beadni nekem ezt az egészet.
- Te se gondolhatod komolyan, hogy nem akartál volna velem jönni és... ennek nem volt köze az ügyünkhöz teljesen és igenis jobb lett volna adagolni neki. Erős nő, de nem úgy, ha rázúdítod. - ebben csökönyös vagyok, nem hiszem, hogy jó ötlet volt így kezelni Ambert. Persze így se sok mindent tehet, kénytelen lesz feldolgozni ezt az egészet, de akkor is jobb lett volna, ha nem épp az összefoltozásomkor kapja meg a fekete levest. És egyébként is. A koromnál fogva nekem van rá lehetőségem, hogy titkolózzak, neki viszont nincs. Én dönthetek úgy, hogy nem vonom be őt. Nem azt mondom, hogy nem vagyunk egyenlő felek, de akkor is én vagyok a felelősségteljesebb és nekem kell döntenem ha kell akkor úgy, hogy ő nem egyezik bele, vagy nem tud róla. Fordítva viszont ez így nincs rendben. Ennek az ellenkezőjéről nehéz lesz meggyőznie.
- Persze... azért mert pocsékul vagyok lezárhatjuk igaz? - sóhajtva nyúlok el a kanapén végül. Talán igaza van, pihennem kéne, elég sok vért veszítettem, de ettől még nem sokkal jobb a helyzet. Meg kell beszélnünk a szabályokat, hogy ne kelljen aggódni egymásért tudom én is, de... ettől még nem lett jobb, mert ez nem könnyű. - Én is éhes vagyok. - bököm ki végül. Talán kicsit sértődött is vagyok, hogy ennyivel lezárta, de nagyon úgy fest valamiben igaza van, mint a pénz, vagy hogy le kell fektetnünk a szabályokat, de azért mindenben nem értek vele egyet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Vas. 10 Ápr. - 12:49


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi





*Aiden minden bizonnyal sokszor akart beszélni anyával rólam de nem sikerült neki, gondolom nem akarta elhinni, hogy élek, jobb volt úgy, hogy egy gonddal kevesebb. Valószínűleg velem is csak azért volt éveken át kedves mert nem tudta milyen képességem van, később talán Jason beszélt neki erről vagy apa, ezt már sosem tudjuk meg. Most viszont, hogy tudja élek és Aidennek igaza volt, ő is tudja, hogy elég sok vaj van a fején, ahhoz viszont nem elég okos, hogy észrevegye, nekünk több vesztenivalónk van. A beszélgetésünk azért nem úgy zajlott ahogy Adien gondolja ha egyáltalán elképzelte, nem rontottam bele elsőre a nagy levesbe, hanem kipuhatoltam mennyit tud. Amikor rájöttem, hogy nem kell annyira tartanunk attól, hogy eljár a szája, magabiztosabb lettem. Nem hiszem, hogy csak átverés volt az egész. *
-nekem viszont kell és mivel elküldte már az én pénzem. Az enyémet elfogadod? Aiden, ahhoz, hogy előbbre jussunk sok pénz kell.
*Próbáltam hatni rá azzal, hogy nem válogathatunk és muszáj néha kockáztatnunk is, ahogy Amberrel. Tudom, hogy megbízik benne, de még szinte semmit sem tudott rólunk, nem lenne jó, ha minden részletet megismerne a későbbi nyomozásunk eredményeiből és akkor derülne ki, hogy a másik oldalon áll. Persze én sem hittem ebben, de mindenre fel kell készülni. Persze nem gondoltam, hogy Aident egyből meg tudom győzni.*
-Közvetve talán igen, de nem elég okos. Sikerült persze de nézd hol tartunk és hogy nézünk ki. Senki nem áll velünk szóba. Muszáj összeszednünk magunkat és nem árt ha néhány ajtót ki tudunk nyitni erőszak nélkül is. Ahhoz pedig pénz kell.
*Anyából nem tudtam kiszedni menyi köze van a történtekhez, Jason-höz, apa halálához és az én elrablásomhoz, de mivel megígértem neki, hogy az ő neve nem kerül nyilvánosságra, rögtön beleegyezett abba, hogy pénzel minket. Aprópénzt kértem ahhoz képest ami hivatalosan járt volna, még így is vígan meg fog élni és fenn tudja tartani a nagy házat és a birtokot, apa hírneve, a korábbi kutatásai még manapság is hoztak pénzt a konyhára. Tudom, mert utánanéztem. A bátyám igazi lovag, Ambert is védte ami tetszett is és örültem neki, de még mindig úgy gondoltam, a hirtelen halál kíméletesebb. *
-Jobb lett volna ha sokszor kicsit borul ki? Ja, te vagy az idősebb meg a férfi is. Ezért titkolóztál előttem arról hova készülsz ahol még meg is halhattál volna? Csak eltűnsz és nem tudom hol keresselek ha nem érsz haza az aggódó időn belül. Mondtad volna azt, hogy „húgi, ide és ide megyek, de nem viszlek magammal mert veszélyes. Talán megértettem volna, attól még ugyanúgy aggódom persze, de tudom hol keresselek.
*Hát nem fogom kimondani, hogy igaza van, gondolom nem is várta, csak poénból néz így rám. Meg kell ezt beszélnünk, senki részéről ne legyen titok, nem akarok veszekedni ezért nem is torkolom le megint, próbálok ésszerűen érvelni és mindezt kedvesen, bár a téma egyáltalán nem szívderítő. Aiden a bátyám, az egyetlen akire feltétel nélkül bármikor számíthatok, ezért is hajolok a vállára mikor hátradől és bár láthatóan kimerült, engem csak elbír még. *
-Nem hoztam rá a frászt. Ha azt akartam volna elmondom neki mit csináltam Jasonnel, de ezt nem mondom még el neki, pedig egyszer muszáj lesz. Biztos vagyok benne, hogy nem dob ki minket, nem olyan mint aki bármi elől is megfutamodik. Most viszont pihenned kell, később megbeszéljük, hogy ….kellenek szabályok. Hogy például mindent megosztunk egymással de elfogadjuk ha a másiknak külön útjai vannak, vagy valami ilyesmi. Kérsz egy szendvicset? Én megéheztem.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Csüt. 7 Ápr. - 21:14


Amber, Hope & Aiden




Amber elviharzik nekem pedig nem igen van választásom, meg kell ezt beszéltem a húgommal. Letorkollt azért, mert nem beszéltem neki az ügyeimről, de ő közben az anyánktól kér pénzt, amivel bajba is sodorhatott volna minket és ki tudja, hogy nem sikerült-e így is? Amberrel is csak játszik, adja neki a fekete levest nagy kanállal, amikor szegénynek egy kis türelem és nyugalom kellene. Nem is értem, hogyan gondolja ezt egyáltalán, de nagyon nem tetszik a hozzáállása annyi szent. Így aztán nem csoda, hogy miután Amber elviharzik kutyát sétáltatni és fejet szellőztetni én nekiesek a húgomnak. Persze csak szavakkal, de így is épp eléggé látszik rajta, hogy fene mód mérges vagyok rá a viselkedése miatt.
- Mégis mi? Tudod, hányszor próbáltam beszélni vele? Akkor se kellene a pénze, ha nem lenne mit ennünk. - húzom el a számat. Persze túlzok, de akkor is mérges vagyok és nem tetszik, hogy a hátam mögött ügyködött. Az anyánkra meg mérges vagyok, mert nem segített és nem hitt nekem és nem érdekel, ha volt rá jó oka, kifogása, az a lényeg, hogy nem tette és ezt nem tudom csak úgy lenyelni. - Ha azt gondolod az anyánk benne van, akkor még nagyobb butaság volt felvenni vele a kapcsolatot és mi az, hogy a következő alkalommal? Nekem nem kell a pénze... majd megoldjuk a nélkül, eddig is sikerült. - igen eddig is ment, eddig sem kellett az anyám pénze. Tény, hogy a vége felé járok a keretemnek, de hát akkor is megoldanám. Nem tetszik nekem az, hogy újra meg akarja tenni, semmiképp sem. Jó lenne, ha nem keresné többet, hanem hagyná az egészet a fenébe és az is ha nem kockáztatna, hogy netán ránk találhatnak.
- Akkor sem kell kiborítani, így is tudja mire számíthat, de neki még sok, amire képesek vagyunk és főleg nem kellene ilyesmiről egyedül döntened. Mégis csak én vagyok az idősebb, nem? - megemelem a szemöldökömet, ahogyan határozottan rá pillantok, várva az igent és az igazad van részt, bár nem hiszem, hogy ez lesz majd. Akkor sem tetszik a módszer. Szerintem Amber már tudja, hogy mire számíthat, de ez a módszer akkor sem volt éppenséggel a legjobb ötlet. Nem... butaság volt, jobban át kellett volna gondolnia, hogy mit csinál és hogyan és nem egy ilyen amúgy is komoly helyzetben sokkolni szegényt.
- Kutyát sétáltat és kiszellőzteti a fejét, vagy talán átgondolja, hogy elküldjön minket, mert te rá hoztad a frászt. - halkan sóhajtok egyet és hátradőlök. Pihennem kellene és arra koncentrálni, hogy rendbe jöjjön a sérülése, e helyett szó sincs róla, inkább még jobban kínoz tovább, pedig én igazán nagyon igyekszem. Lehet, hogy bajba keveredtem, de az már régi baj, ami utol ért, ő viszont mintha még szándékosan újakat is csinálni, pedig össze kellene tartanunk és együtt kitalálni, hogy mit teszünk. Ilyen önálló akciókra, amiket csinál nagyon nincs szükség.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Vas. 3 Ápr. - 8:30


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi





*Az igazság az, hogy most egy kicsit szemét voltam Aidennel, de szerintem bírják még a vállai. Tudom, hogy mindig is vigyázott arra, hogy ne derüljön ki hol van és persze én is rejtőztem, de megtalált. Ha ő megtalált, akkor más is meg fog találni, hacsak egy kis sütnivalója van, nem anya miatt jutnak majd a nyomunkra. Kellőképpen be tudom mártani még úgy is, hogy nem fedem fel a kilétünket, bár bizonyítékom semmire sincs, ő ezt nem tudja. Valamilyen vaj mégis van a fején ha simán leperkálta a kért összeget és ez azért szöget ütött a fejemben, persze azt nem feltételezem róla, hogy benne volt a keze apa halálában, hogy engem elraboltak de azért na….jóban volt Jasonnel. Aidennek fogalma sincs arról, hogy mennyi mindent nem tud, nem vett számításba és mit kell még megbeszélnünk, persze nincsenek konkrétumok a kezemben de halvány sejtés az motoszkál a fejemben, csak az összefüggéseket kell megtalálni. Abban pedig Amber a menő, viszont nem ismeri a háttér nagy részét. Ahhoz, hogy elmondjunk neki mindent, nincs időnk megvárni míg a hamvas és tudatlan lelke sorban megemészti a hallottakat, kellett ide a ragtapasz, bármennyire is sajnálom. Aiden nem válaszol a kérdésemre és kintről csak halk beszédfoszlány jut el hozzám míg magamra kapom a törölközőt, aztán néma csend. Nem tudom, hogy Amber mennyire kiütötte magát, és csodálkozva lépek aki a fürdőből egy időben az ajtó csukódásával. A nagy csend miatt feltételezem, hogy Amber lelépett, mivel ez az ő lakása, nem félek attól, hogy örökre. Vissza fog jönni, a kérdés csak az, hogy maradhatunk-e még, vagy azzal búcsúzott el a bátyámtól, hogy mire visszajön ne legyünk itt.*
-Amber? Marad….
*be sem tudom fejezni mert Aiden lekap mind a tíz körmömről. A kanapéhoz sétálok és leülök tisztes távolban tőle, nem mintha attól félnék, hogy megüt, sosem tenne ilyet, de azért jó ha van köztünk némi távolság ha esetleg kiabálni kezdene. Az aggodalmának van némi alapja, el kell magyaráznom neki midnent, hogy megértse mit miért tettem és miért úgy ahogy. Nagy sóhaj, megigazítom a nedves hajam és szorosabbra fogom a törölközőt magamon, bár így is kilátszanak a combjaim, Ambernek elég kicsi törcsijei vannak.*
-Aiden, pénzre van szükségünk és az a mi pénzünk is. Az örökségünk, jogunk van hozzá. Egyébként anyának meglehetősen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy ne áruljon el minket. Legközelebb majd egy postafiókba kérjük a pénzt és bevezetünk néhány biztonsági intézkedést is ha akarod, de ez most sürgős volt. Egyébként azon nem gondolkodtál még el, hogyan szivárgott ki apa kutatása? Hogy Jason hogyan került apa közelébe? Hogy anya miért nem minket védett soha? *Újabb sóhaj, várom, hogy megeméssze, de úgy mint Ambernél is, nála is a ragtapaszos módszert kell alkalmazzam. Volt elég időm gondolkodni a történteken.* -Nincs sok időnk, Ambernek sok mindent kell még elmondanunk, muszáj mindent egyszerre. Jó ha az elején tudjuk mennyire bízhatunk meg benne és mennyire számíthatunk rá. Sajnálom őt, de muszáj volt. Egyébként hol van?
*Nem vagyok vidám de egy halvány mosoly azért ott van az arcomon, csupán a bátyám iránti kedvességem jeléül. Tudom, hogy feszült és fél, félt és, hogy az utóbbi másfél év neki sem volt könnyű, de most már együtt vagyunk, legalább ezért megnyugodhatna. De ha őt az nyugtatja meg, hogy rám vigyáz és aggódik, akkor tegye.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Pént. 1 Ápr. - 21:33


Amber, Hope & Aiden




Az egyébként is cseppet labilis kártyavárunk szépen lassan úgy érzem, hogy kezd összeomlani, ami érthető nem épül kifejezetten stabil alapokra. Még hármunk közül Amber volt eddig is a legkomolyabb és a legkeményebb, de most ő se bírja már a strapát, én pedig csak azon kattogok, hogy a húgom mi a fenéért a hátam mögött rendezkedik? Meg tudtuk volna oldani az anyám nélkül is, erre ő felhívja? Nem is értem miért nem gondolt bele, hogy ez akár veszélyes is lehet? Valakik még mindig keresik és mi van, ha ezzel ügyesen felhívta ránk a figyelmet? Mi van akkor, ha holnap már az ajtót törik be a lakásomban? Mázli, hogy nem vagyunk ott, de tudják Amber címét is, hiszen ide jött a csomag, mint kiderült. Aki erre még a taccsot is kidobja és már kellően szétcsúszva tér vissza a kanapéra. Pihennem kellene, de helyette egyre idegesebb vagyok. Aggódom a miatt, ami a pénzzel van, hogy a húgom nem hallgat rám, hogy Amber kiakadt és talán beadja a kulcsot és lelép, vagy kiteszi a szűrünket és kell egy zsaru, aki ismeri a rendszert. Basszus! Nem áll jól a szénánk, Hope meg békésen zuhanyozgat, amikor még az se derült ki, hogy mi történt vele abban a diszkóban, ahol én megmondtam, hogy ne igyon sört!
- Nem vészes, én voltam már rosszabb állapotban is. - de komolyan és még egy félmosolyt is kap. Persze elég ütős a külseje most, a sminknek annyi és azért van egy szájszaga, főleg ahogy beszél, de nem vészes, mondom volt már rosszabb. Hagytak engem már úgy helyben, hogy én is féltem tükörben megnézni magamat, nem hogy más megnézzen. Meg aztán most sem a legjobban festek, csak lassan kezd visszatérni a színem és ehhez az kell, hogy ne mozogjak sokat, a seb összeforrjon, és koncentráljak arra, hogy a vérem gyorsabban alvadjon, mint az átlagnak.
- Rendben van, de azért vigyázz magadra, késő van, ez az eb meg jámbornak tűnik. - még ha nagy is és ő lelép és én... tényleg mérges vagyok. Hope a húgom, de most úgy érzem iszonyatosan felelőtlenül viselkedik. Lehet, hogy még fiatal, de ettől még ez a helyzet nagyon is komoly és nem játszogathat csak így. Bele kell gondolnia, hogy igenis veszélyben vagyunk, bele rángattuk Ambert is, aki még nem dolgozta fel azt sem, hogy mire vagyunk képesek, ő meg képes felhozni neki a képességét, hátha még jobban ráhozza a frászt. Talán kijön, ha hallja az ajtó csukódását, főleg mert nem vagyok hajlandó kiabálva válaszolni neki, hogy hallja és nem fogok ugrálni. Elvileg most én vagyok a beteg, akinek gyógyulni kell, akinek nem kéne idegeskedni... hát nem jött be.
- Szóval... mégis mi a fenét művelsz? Én nem akartalak bajba keverni, de te a hátam mögött keresed a bajt? Belegondoltál, hogy mi lehet abból, hogy felhívtad anyát? És Amberre is ráhozod a frászt? Meg van ijedve a képességeinktől, miért szekálod vele? - igen nagyjából sikerül egy szuszra eldarálnom, amit akarok, de megérdemli, magára vessen. Nem tetszik, amiket művel, ennek nem így kellene lennie! Én évek óta iszonyú óvatos vagyok és tudom, hogy mikbe keveredtem még így is. Ő pedig meggondolatlanul viselkedik, mint akinek fogalma sincs róla, hogy milyen következményekkel járhat az, amit csinál.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Zoey Deutch
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Csüt. 31 Márc. - 21:34

Aiden, Hope & Amber
True lies

 A testvérek veszekedése már nem ront a helyzeten, éppen eléggé fel van kavarodva a gyomrom, ám Hope ott hagy minket a bombával, azaz a pénzzel teli dobozzal, amivel nem tudok mit kezdeni, viszont a wc-be muszáj kiszaladnom, mielőtt még a saját lakásom lesz csövestanya. Biztos vagyok benne, hogy ha kiadtam a gyomrom tartalmát, akkor jobb lesz a közérzetem, majd bekapok valami savlekötőt vagy ilyesmi. Vagy leviszem sétálni a böhöm nagy bertnáthegyit, a friss levegő nekem sem ártana. Határozottan kedvelem az új barátaimat, de még mindig nem szoktam meg, hogy ennyire különlegesek. Látom, hogy Aiden is teljesen ki van borulva, Hope-nak meg kell egy gyors zuhany, hogy lemossa magáról az erőszaktevő mocskát, de muszáj három felé szélednünk, hogy mindenki átgondolhassa, hogy mit is vár a következő napoktól. Felkönyökölök Aiden kérdésére, és megrázom a fejemet, nem tudok most mit mondani. Még öklendezek egy sort, de több már nem jön. Lehúzom a wct, megtörölgetve az arcomat, kifújom az orromat, de most a fürdőszoba foglalt. Tipikus. Visszaülök az ágyra Aiden mellett elcsusszanva.
- Nem a te hibád, nem szoktam az ilyesmihez. Rémesen festek, igaz? – Ismét kifújom az orromat, és jobb híjján odahúzom a táskámat, van benne egy kézitükör, abban nézem meg magamat. Elmosódott a szemfestékem, úgy nézek ki, mint egy kiélt szifilises prosti. Letörlöm inkább a maradékot, hatalmas barna szemeim önmagukban is csinosak, akinek meg nem tetszem smink nélkül, az pukkadjon meg. Ha már a tükörben nézegetem magam, akkor a táskából előkapok egy rágót is, és bedobom a számba, hogy csökkenjen a rossz szájíz, egyébként sem akarom elriasztani vele a többeket. Nem igazán érdekel most, hogy kivel fogok aludni, testvérekként amúgy logikus lenne, hogy ők együtt, nem is értem, hogy Aiden mit variál ezen. Végül Aiden a fürdőnél dumálgat Hope-pal, aminek a kimenetelét nem várom meg, inkább felpattanok még mindig kissé összeszűkült gyomorral és kinyitom az elzárt kutyát, hogy ráerőltessem a pórázt. Nyolcadsorra sikerül, mert az eb már teljesen fel van spanolva az érthetetlen helyzet miatt. Magamra kapom a dzsekimet, és bejelentem a távozást.
- Én most lehussanok egy kicsit kiszellőztetni a fejemet, és megkakiltatni a nagyfiút. Majd jövök. Érezzétek magatok otthon. – Bólintok, és elindulunk kifelé a bernáthegyivel. Nem velük van a baj, de tényleg kell most némi egyedüllét, ők is beszéljék meg, ami nem rám tartozik.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Szomb. 19 Márc. - 8:05


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi





*Most mondjam azt, hogy örülök annak, amiért van valami amiben egyetértenek? Pofátlanság lenne, de mégis így van. Mindketten lehurrognak amiért tovább taglalom a képességem részleteit. feddőn nézek a bátyámra.*
-Nem én kezdtem.
*És ezzel le is zárom a témát. Jó persze igazuk van, nem kellett volna tovább gombolyítanom, főleg nem azelőtt, hogy Amber visszavarrta volna Aiden karját….ööö….ez egy mesében van. Szóval mielőtt össze nem férceli, de mindegy, nem én kezdtem és ha már benne voltunk legalább legyen teljes a történet. Úgy is fáj és így is fáj, nem tök mindegy? Fújok még egyet mint egy macska és mérgesen elvonulok mosakodni, a szoba és a fürdő között mászkálok miközben ők csak néznek ki a fejükből. Valahogy én is mert nem veszek észre semmi különöset Amberön, csak magammal foglalkozom, hogy mielőbb tiszta és méregmentes lehessek. Közben persze észreveszem a kis évődésüket és anya pénze helyett előbb a szerelmes-romantikás dolgot dobom be de nem értékelik. Aiden úriember akar lenni, pedig neki aztán fontosabb, hogy a doktornéni közelében legyen, ám nem teszem szóvá, az hiszem ezek után úgy is sok vajat pakolok a fejemre elég lesz az egy-két hétig. bevonulok a fürdőbe de azért még hallgatózom mert tudni szeretném, hogy milyen hatással voltak az említettek a bátyámra. Ajkaim széthúzódnak, talán egy kicsit kárörvendő is vagyok de most inkább nem mennék ki azzal, hogy milyen biztonsági intézkedéseket használtam fel a védelmünkre és anyánk szájának befogására. Amber az egyik, nem lakunk vele együtt, egészen más városrészben van Aiden lakása és bár gyakran találkozunk, minket nem fognak megtalálni. Mire eljut „azokhoz” a híre a felbukkanásunknak, mi már felkészültek leszünk. Többek között ere is kell majd a pénz és anya ha már volt olyan szemét, hogy lemondott rólam és utána még Aidenről is, akkor nyissa csak ki a pénztárcáját amit apánk töltött meg. Be is perelhetnénk amiért szándékosan, haszonszerzés céljából hallgatott a hollétünkről és nem adott meg mindent a bátyámnak, hogy megtaláljon. Persze nem teszek ilyet, sokkal jobb ha rejtve maradunk, neki is és nekünk is, csak pénzeljen tovább. Ezen felül nem tudom mi történik, csak Amber hangját hallom amint azt mondja, hogy maradjunk nyugodtan, aztán kinyitom a tusoló csapját, ám nem áztathatom magam sokáig mert hallom Aiden kopogását és a hangját amint engem sürget.*
-Mit akarsz? Mi történt?
*Elzárom a vízcsapot és hallgatózom, abból ami átszűrődik az ajtón a távolból, nem sokat értek. Magamra kapom a törölközőt, a karjaim alatt tekerem körbe és elől fogva kikukkantok a résnyire nyitott ajtón. Addigra már csend van, Amber épp szünetet tart, szóval még mindig nem tudom meg mi történt, de várom a választ.*







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Pént. 18 Márc. - 15:13


Amber, Hope & Aiden




Sóhajtva forgatom a szemeimet a húgom szavaira. Amber az, aki összefoltoz, nem épp a legjobb taktika, ha közben még ki is borítja. Nem most kellett volna részletesebben elmesélnie, hogyan tudná megölni, ha netán kontrollálatlanul bekapcsolna a képessége. Én pedig hiába próbálom menteni a helyzetet, még az se sikerül, mert hozzáteszi, hogy nem tudom én sem minden helyzetben visszafogni a mérget, főleg ha nem vagyok magamnál, ami igaz, de jelen helyzetben akkor sem ezt kellene mondania.
- Hope, ezzel nem segítesz. - dorgálom meg legalább egy kicsit, legalább addig is erre figyelek és nem arra a talán kissé zavarba ejtő tényre, hogy Ambertől, mint valami gondoskodó anyától még puszit is kapok a homlokomra, amikor készen van a foltozásommal. Ezek után már csak hab a tortán, hogy a húgom még hozzáteszi ezt a szeressétek egymást dolgon. Értetlenül szökik fel a szemöldököm, de túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy most még e miatt is ellenkezni kezdjek, így hát inkább befogom és annyiban hagyom a dolgot. Nem is tehetnék mást, mert rákontráz a csomaggal, amiről úgy fest, hogy Ambernek se sok fogalma van, pedig ő vette át. Most már egyre kíváncsibb vagyok rá, hogy mi a fene van abban a csomagban és hogy erről én miért nem tudok semmit sem. Hope kiakad, mert a háta mögött intézek ügyeket, csak épp ő is ezt csinálja. Oké, valahol megértem, hogy a rendőrnéni nem jól viseli, hogy ő meg közben mindenről tud és semmit nem adhat tovább, bár a csomag tartalmát úgy fest, hogy ő sem ismeri.
- Nekem tökéletes lesz a kanapé, és a tiétek a benti ágy. - szögezem le azért ezt még gyorsan, hiszen mégis csak a lányoknak illik együtt aludni, nem pedig nekem Amberrel. Azért az furcsa lenne, még a homlokcsók ellenére is, vagy talán így még inkább. A fene tudja. Erre még jön a plusz fekete leves, amire elképedve meredek rá, de még annyi időm sincs, hogy leteremtsem, mert lazán bevágja maga mögött az ajtót, én pedig dohoghatok magamban, amíg ki nem jön.
- Mégis hogy a fenébe lehet ennyire felelőtlen? Direkt csinálta a hátam mögött és mi van ha az anyám elmondja bárkinek is, hogy életben van? Mi van, ha... - felszisszenek, mert persze mérgemben megpróbálok felülni, így azért nehezebb csak nyugton feküdni a kanapén, várni a jó sorsot és hogy rendben összeforr a sebem. Mérges vagyok, nem Amberre, de most ő van itt, hogy legalább kiadjam magamból a dolgot. Valakinek muszáj. Nem is értem, hogy a húgom hogyan lehet ennyire meggondolatlan. Ezzel bajt hozhat a fejünkre, nem csak a sajátjára, Amberére is.  Kell a pénz, ez tény, de nem bármi áron és nem az anyámtól, aki nem foglalkozott ezzel az egésszel eddig és nem hitt nekem sem. Amber viszont jó eséllyel nem igen tud válaszolni, mert fél pillanat múlva lelécel, na nem a lakásból, de gyors tempóval el a közelemből, bár talán ez nem nekem szól inkább a helyzetnek is a mai napban. Sóhajtok egyet. A húgom a hátam mögött emberkedik, aztán lelép fürdeni, Amber pedig... ha jól hallom akkor kidobja a taccsot éppen. - Hope... egy kicsit igyekezz! - felállok azért és kicsit talán a kelleténél erősebben kopogtatok be a húgomhoz a fürdőszoba ajtón, csak aztán közelítem a wc-t, de azért be nem megyek. Nem akarok belemászni az intim szférájába, fene tudja nem zavarná-e, nekem meg még mozogni se nagyon kellene egyébként sem. -Gondolom sok volt ez mára... bocs. - szólok azért be óvatosan neki, ha éppen aktuálisan nem adja ki a mai bevitt ételmennyiséget.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Zoey Deutch
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Szer. 16 Márc. - 21:48

Aiden, Hope & Amber
True lies

 Ha egy kicsit is jó matekos lennék, úgy okoskodnék, ahogy Aiden állapota javul, az én állapotom fordítottan arányosan romlik. A vértől ugyan még nem kavarodik fel a gyomrom, a gondolattól azonban igen, hogy Hope mindenféle mérgező váladékokat bocsájt ki, és Aidennek ez nem gond. Gyorsan visszanyelem a feltörő kisrókát, végülis az a cél, hogy a srác mielőbb jól legyen. Természetesen nem akarom őket kipaterolni, Aidennek még bőven pihennie kell, Hope-ot pedig a nevéhez hűen valaki az utolsó reménysugárnak tarthatta, ezért akart többet mindent elvenni tőle. Nem, itt kell maradniuk, nálam aludni, én pedig valahogyan jobban leszek. A kutyát is le kéne még vinnem sétálni, hogy a dolgát elvégezze, akkor talán jobban leszek a friss levegőn. Ettől függetlenül azért némiképpen ellágyulva csókolom meg Aiden homlokát, ám ez mindössze egy pillanatig tart, utána a bátorító mosoly ellenére is riadtan forgatom a szememet.
- Kösz, ezzel azért nem nyugtattál meg. Én meg mint valami alamuszi nyuszi nézzem azt, hogy mi zajlik köztetek? Tehetetlennek érzem magam, hogy ilyesmik megtörténhetnek.. .- Csóválom a fejemet, amitől megint kavarog a gyomrom, Hope pedig elindul kifelé, és a csomagról beszélgetnek, amihez nekem nem sok közöm van, csak talpra tornászom magamat, már erőteljesen érezve, hogy sürgősen ki kell majd mennem a mosdóba, még jó, hogy Hope nem ott öltözik át, hanem az én szobámban. A zárómondatán ütközöm csak meg, hogy pénzt kaptak, sok pénzt. Na nem mintha attól félnék, hogy megtámadhatnak, és elvehetik tőlem, de azért nem szép Hope-tól, hogy pénzfutárként használt. Bár abban igaza van, hogy inkább én, mint ő. Azon átsiklim, hogy szeressük egymást Aiden-nel. Amúgy sem érteném, hogy mire mondja, viszont a pasi olyan érthetetlenül, nagy szemekkel néz rám, hogy csak széttárom a kezemet, és visszaváltok az előző témára. – Dehogy zavartok, maradjatok csak, és még annyit akartam... – A szám elé kapva a kezemet rohanok ki a külön wc helységbe, hogy a kerámiakagyló fölé görnyedve adjam ki a gyomrom tartalmát. Na igen, alkoholt is ittam, de a túlzott stressz jön most ki rajtam, még mindig Hope váladékánál tartok. Könnybelábadó szemekkel roskadok le, amint végeztem, remélem Aiden nem jön utánam, mert attól félek ennek még bőven lesz folytatása. Eddig sem volt egyszerű életem, de amióta megismertem őket, tótágast áll a világ körülöttem.


A hozzászólást Amber Jennings összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 18 Márc. - 15:52-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Kedd 8 Márc. - 7:56


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi





*Csak ülök és mesélek. Na jó, az egész azért nem ilyen kedélyes csevej, és esküszöm nem is úgy kezelem, nekünk már kezd normális lenni, de tekintettel kell lennem Amberre is.  Kiborul, ezért nézek Aidenre szigorú pillantással, nem csak azért mert valamit elfelejtett közölni velem, valami nagyon fontosat, mint mondjuk a;”nézd húgi, elmegyek egy veszélyes helyre, ezért nem viszlek magammal, de fontos lehet az ügy érdekében.” nem biztos, hogy a seggemen maradtam volna, de legalább tudom, hogy hova megy, ha valami balul üt ki akkor legyen egy hely ahol keressem. Ehelyett odajött egy fél széklábbal az oldalában a diszkóba és elsöpört Amberrel, én meg azt hittem cicázni akar vele. Mennyivel kellemesebb lett volna nem? *
-Ne borulj ki, vigyázok. *Tudom én, hogy ijesztő, nekem is az volt amikor pár évesen megöltem egy madarat. nem tudom ugyan mindig irányítani és érzelmi alapon indul be amikor magától jön elő, de tudom legalább, hogy beindult és ha nem akarok senkit sem feleslegesen megölni akkor nem érek hozzá. Az a srác a diszkóban is azért él még mert időben elengedtem és szerencséje, hogy a verőember hamar lerángatta rólam, különben benne kapaszkodtam volna meg, hogy ne essek hanyatt a lendületétől. Szóval egy ideig csak ülök és mesélek, bár a kutya imádatom és vágyam taglalása elsikkad a képességem felmerülő buborékaiban. Oké, akkor ezt hanyagoljuk. Nézem ahogy remegő kézzel öltögeti Aiden bőrét, na ezért nem kellett volna idő előtt megemlíteni a mérgemet, most megengedek magamnak egy kárörvendő mosolyt a bátyám felé. Úgy kell neked, minek jár a szád annyit?! *
-Meg tud állítani, feltéve ha van elég ereje és nem ájuldozik mint egy terhes kismama. *Nyelvet öltök mielőtt felállnék, hogy mosakodni és blúzért induljak, de még látom ahogy amber puszit nyom a bátyám homlokára. ~Atyaég! Ez olyan anyás volt. Lejjebb kellett volna, de kezdetnek talán elég. Csak vissza kellene adnia….nem adja. Amatőr.~
*Akkor adom be a csomag dolgot amikor a két csuklóm közé szorított csapot próbálom elfordítani, kicsit nyögvenyelős a hangom. Elkezdem leáztatni a kezemről a méreggel teli verejtéket, majd amikor már úgy ítélem meg, hogy kellőképpen leázott, szappannal is megismétlem a műveletet, aztán nekiállok takarítani magam után. Mindent amit megfogtam lemosok. ez elég hosszadalmas tevékenység, nem is jutok el a blúzig. Eszembe jut, hogy talán le kellene tusolnom, vagy legalább felül lemosakodnom ha már tiszta blúzt veszek fel. Átmegyek Amber szobájába a blúzért, menet közben időt kérek, mert nagyon kíváncsiak a csomagra, de nem szeretnék Aiden szeme előtt lenni amikor kibököm, hogy utált anyánk ajándéka van benne. *
-Mindjárt mondom, ti csak szeressétek egymást addig.*Na, ezen elpirulnak egy darabig. Amber marasztal, a bátyám pedig nem ellenkezik nagyon. Ez jó jel. *-igen, köszönjük, tényleg rendes tőled. Én majd kint alszom a kanapén, hogy nektek kényelmes legyen.*Már Amber blúzával a kezemben mondom visszafelé sétálva a fürdőbe. mielőtt becsuknám az ajtót nyögöm ki a bombát.*
-Anya pénze van benne. Felhívtam és mondtam neki, hogy küldje el erre a címre. Elvégre kötelessége. Na, most fürdök!*Azzal becsapom az ajtót és nekiállok vetkőzni, a „jó sokáig nem kerülni Aiden szeme elé” akció tuti sikere ha teljesen letusolok, szóval neki is kezdek. Remélhetőleg mire készen vagyok, lenyugszik. Csak Ambert sajnálom, rajta fog csattanni az ostor, de majd lesz a bátyámnak indoka, hogy engesztelően megcsókolja.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Vas. 6 Márc. - 14:20


Amber, Hope & Aiden




Így összevarrt sebbel azért mégis csak jobban kezdek lenni és kezd szépen alakulni az egyébként eddig tényleg elég pocsék állapotom. A végén még megmaradok és akkor Hope leverheti rajtam a mérgét, amiért nem szóltam neki, hogy mi történt, de akkor sem akarom belerángatni az ügyeimbe, amikor nem muszáj. Elég a családunk zűrje is, nem kell még másba is belefolynia. Az utóbbi egy év nem volt sétagalopp se nekem, se neki, ezzel mindketten tisztában vagyunk, épp ezért akarom őt védeni legalább valamelyest, legalább amennyire lehetséges egyáltalán, hogy jobban új életet tudjon felépíteni majd. Ahhoz viszont az kell, hogy ne keveredjen bele folyton újabb és újabb zűrökbe, amiket aztán majd fel kell dolgoznia.
- Ebben egyetértünk. - bólintok egy aprót, még azért mindig nem viszem túlzásba a mozgás tevékenységet, annak nem hiszem, hogy jó vége lenne. Persze látom, hogy szegény Amber mennyire kiakad az újabb hírtől, hogy a testvérem mire képes, de... ezzel sajnos nem igen tudunk mit kezdeni, el kell fogadnia, hogy mi mások vagyunk, még hozzá kifejezetten veszélyesek, de igyekszünk ettől őt megoldani és visszafogni szépen, hogy ne legyen komoly baja.
- Ne aggódj, én meg tudom állítani. - bátorító halvány mosoly, hiszen a méreg rám nem hat egyáltalán és hatástalanítani tudom akkor is, ha mással érintkezne így. Nem okozhat komoly bajt, viszont ezzel Amber nincs tisztában, nekem kell megnyugtatnom, Hope mintha szándékosan a frászt akarná rá hozni, amikor van most épp elég baja, amiktől még a méretes kutyája se nagyon védi meg.
- Milyen csomag? - oké azért erre egy kicsit megemelem a fejemet és a hangomat is, hogy Hope is hallja a kérdést. Persze rám mérges, mert nem akarom belerángatni a veszélybe és nem vagyok vele őszinte, ő viszont nem mondja el nekem, hogy valami csomagról van szó? Ő kapta... vagy is mi? Kitől és miért vajon? Kétkedőn nézek Amberre, hátha ő tudja, hogy miről van szó, de úgy tűnik, hogy ő is meg van lepne, amiért kibonthatja a csomagot csak így. Ha jól sejtem akkor neki se sok fogalma van róla, hogy mi lehet benne.
- Azt hiszem igazad van, de tényleg nem zavarunk? Egy éjszaka... ez mégis csak a te lakásod, de köszönöm. Hálás vagyok, hálásak vagyunk. - javítom ki magamat. Amber jó ember, jó zsaru is és nagyon segítőkész, úgyhogy rendkívül hálás vagyok neki azért, hogy segít nekünk és bár időnként kissé kiborítjuk, de úgy fest egészen jól viseli a dolgot. Azt hiszem pár alkalommal már kihátrálhatott volna ebből az ügyből, ha mondjuk nem lenne ennyire kitartó alkat, de úgy tűnik, hogy elég jól bírja.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Zoey Deutch
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Kedd 16 Feb. - 22:09

Aiden, Hope & Amber
True lies

 Hagyom, hogy a testvérek megbeszéljék egymás között, hogy kinek milyen a képessége, én ilyen szempontból nem volnék érintett, ám ha Hope mondjuk mérgező dolgokat bocsájt ki magából, akkor nem kéne az útban lennem. Ebből a szempontból igenis érintett vagyok, nem lenne jó, ha mondjuk a szőke barátnőm valamiért elkezdene halálos felhőket párologtatni a bőrén át, vagy ilyesmi, és mondjuk itt fordulnék le a székről. Csodálkozom, hogy nem lett nagyobb botrány abból, hogy valaki meg akarta erőszakolni. Akkor ez nem érzelmi alapon működik? Hiszen ha ezzel védekezett volna, akkor most biztosan nem lenne itt, elkapták volna még a szórakozóhelyen, és nem itt pátyolgatnánk Aident, aki már egy fokkal fokkal kevésbé sápadt, kezdi visszanyerni csinosan kisfiús ábrázatát.
- Kezdem észrevenni... – Mosolygok vissza a pasira, és a karja alá nyúlva azon igyekszem, hogy ne szakadjon fel ismét a sebe, ezért óvatosan odatapasztom a másik kezemet tenyérrel. Nem túl steril megoldás, ám össze akarom fogni az oldalát, hiszen a varrást még nem tudtam elkezdeni, és ha sikerült megállítani a vérzés neki belülről, nem kéne hogy egy óvatlan mozdulattól ismét elájuljon.
-  Micsodaaa? – Kérdezem Hope-tól riadt fejet vágva, miközben belekezdek az öltögetésbe. Próbálok én óvatos lenni, de most a gyorsaság és a precizitás előbbre való. Miközben csacsogok az amúgy érdektelen témáról, azon jár az agyam, hogy itt vagyok két ilyen különleges emberrel, akiket a barátaimnak mondhatok, de mégis a vesztemet okozhatják. Rendőrként bátrábbnak kéne lennem, de hát valljuk be, erre sosem készítettek fel. Imádok terepen dolgozni, de drogosokon és gyilkosokon túl eddig nem volt egetrengetően komoly ügyem. Ha valamit véletlenül megtudtam volna, amit jelenteni érdemes, ennek fényében már előléptetésre számíthattam volna, hanem elhallgattatnak. Amint végeztem, egy puszit nyomok a srác homlokára, hogy hősiesen kibírta a dolgot, most már talán pihenhet is, nem fog szétesni az oldala. Most már viszont szabályosan remeg a kezem, kezdek besokalni. Mégis összeszorítom a számat, hogy ne kavarodjon fel a gyomrom a hallottak miatt. Még akkor is, ha Hope most szintén hozzáteszi a magáét a kutyák szempontjából.
- Megvan. Hogy érted, hogy az enyém is? – Emelkedek fel, hogy a táskámhoz előhúzzam a csomagot. Még nem bontottam ki, hiszen úgy gondoltam, hogy Hope-é. De hogy kerülök most én a képbe? Addig a kezembe fogva Aiden mellé ülök a kanapéra, amíg Hope vissza nem tér az átöltözésből. – Aludnod kéne. Mármint itt, nem kell hazamennetek.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Csüt. 28 Jan. - 8:32


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi




*Azért ez elég meredek minden szempontból, házilag összevarrni egy sebet, de a kórházi kezelés is remek barkohbát kreálna, mert lenne kérdezősködés rendesen mi viszont minden bizonnyal csak igennel és nemmel felelnénk, jobbára nemmel. Azért sajnálom Aident annak ellenére, hogy haragszom rá egy kicsit mert titkolózott előttem, ráadásul az állapotát akarta eltitkolni ami amúgy tök felesleges volt. Egyrészt mert úgy is megtudtam volna, ha nem most akkor később, vagy Amber elszólta volna magát, másrészt ha már megtörtént a dolog nem kell annyira aggódnom hiszen ismerem a képességét, nem sok minden árthat neki hosszú távon. Persze így is aggódom de ez már ösztönös érzés, tudom, hogy úrrá lesz a sérülésén csak egy kis segítség kell amit most meg is kap mindkettőnktől. Hát nem jobb így, hogy ketten is figyelünk rá, mintha csak Amber kapkodna szegény és rohangálna mint a mérgezett egér? Persze mindezzel nem ódázhatom el a saját bajom megemlítését, Amber említi meg szóval az, hogy később elszólta volna magát a bátyámmal kapcsolatban nem is olyan légből kapott ötlet.*
-Semmi különös, én nem vérzek.
*Nem igazán akarom elmondani, hogy pontosan mi történt, legalább addig amíg nincs összefércelve, különben felpattanna és nem nézné, hogy tenyérnyi széles vércsíkot húzva maga után egészen a bejárati ajtóig vonszolja magát ahol aztán megint elájul. Nem hiányzik ez senkinek, neki meg főleg nem. Jobb lenne kórházban összevarrni, már csak azért is mert ott adnak érzéstelenítőt, ennek hiányában piszkosul fog fájni. Én nem véletlenül szóltam el magam mikor megemlítettem fennhangon, hogy jobb ha nem érek hozzájuk, szép lassan be kell adagolni Ambernek az összes képességünk, minden részletre kiterjedően, de tényleg csak lassan mert szegény már a fagyizóban is csak tátotta a száját és kapkodta a levegőt. Most meg elsősegélyt nyújt, fércel, borogat, kötöz, nem általános rendőri feladat. Aiden is visszaválaszol, de mivel a mondata végén a lényegre tapint csak jelentőségteljesen nézek rá azzal a „ na erről beszéltem az előbb” tekintettel. Van baja elég, arra használja az erejét amíg van neki valamennyi.*
-A szervezetem mérget termel és akár a verejtékkel is átadhatom. Nem mindig tudom még uralni. *Aiden szépen fogalmazott, én most kiegészítem és felmutatom a tenyereimet, talán látszik a fénynél némi csillogás, hogy igazoljon, igen, most épp izzad. A többit pedig hozzágondolhatja. A bátyám igyekszik engem megvédeni mindentől, de hiába, ha őt bántják megtudom és azt is ha eltitkolja, ahogyan most is és ezért haragszom rá egy kicsit, persze sajnálom őt mert látom, hogy fáj neki rohadtul ahogy Amber varrja össze a sebszéleket, de jobb hogy nem én csinálom, azért ez nem olyan mint ruhát varrni. Sejtelmes mosolyt eresztek meg felé, bár tudja, hogy nem okoznék neki fájdalmat akkor sem ha megérdemelné, de azért na. Tudja, hogy máskor ne titkolózzon. Egy csapat vagyunk. Amber kutyája számára már érdektelenek vagyunk így valahol a helyén elfeküdt, bár számomra kérdéses, hogy Amber hol talált akkora takarót amit fekhellyé avanzsálhat neki. *
-Az az édes dög nem is kutya hanem egy borjú.
*Aidenre nevetek amikor kíváncsiskodik a történet részletei után, nem tudom Amber miért ekkora kutya mellett döntött, egy kisebb is tökéletesen megfelelt volna, hogy végre kiélje a mániáját. *-Én is szerettem volna kutyát régen de anya lebeszélt róla, pedig nekünk nagy kertünk volt. *A kert elnevezés nem is igazán helytálló hiszen volt az birtok is. Persze anya még mindig ott él, nem tudom hogyan tudja fenntartani hiszen amióta az eszemet tudom nem dolgozott, mégis van pénze, még nekünk is küldött. Apropó pénz. *
-Kösz jól, oké. Úgy is imádom a blúzaidat.
*Fel is kelek, de előbb a fürdőbe indulok, hogy lemossam magamról a verejtéket, legalább a kezeimről, hogy ne kenjem össze a ruháit. Nem tudom nem észrevenni Aiden pillantását amivel még mindig választ kér tőlem arra mi történt velem, ha Amber állandóan szóba hozza, sosem felejti el. azt hiszem ideje bedobni az adu ászt. A fürdőből szólok ki kiabálva, hogy elnyomjam a hangommal a víz zubogását.*
-Amber! Ugye meg van még az a csomag amit hoztál nekem? Bontsd ki, a miénk, úgy értem a tiéd is. *A tükörben nézem a mosolygós arcomat. Hogy én ezért mit kapok Aidentől.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Szer. 27 Jan. - 13:32


Amber, Hope & Aiden




Legalább magamhoz térek és ez a fő. Ezzel a húgom is tisztában van. Ha magamnál vagyok akkor a képességem mindent visz és túl tudok élni egy ilyen sérülést, amíg nincs kezelve, de a kötözés nem elég, ahhoz több kell, mert ha megint elájulok, vagy csak alszom... na abból akár komoly baj is lehet. Épp ezért kell helyretenni az oldalamat és e miatt nem foglalkozom most Hope szúrós pillantásával sem, ami úgyis felváltja a diadalittas vigyort. Nem is volt kérdés. Aggódik, persze, én is aggódnék a helyében, úgyhogy nem lep meg a dolog és nem is ítélem el e miatt. Nem kellemes dolog a bátyját ilyen állapotban látni, ha nem jön hamar, akkor... Na, de miért is van most itt pontosan? Ez a nagyobb kérdés, hiszen valami miatt felbukkant most hirtelen és egyelőre még nem derült ki, hogy miért is pontosan. Buliznia kellene, de a külseje...
- Mi történt egyáltalán veled? - na jó, nem tudom megállni, hogy rá ne kérdezzek, mert zilált és nem hiszem, hogy csak az irántam tanúsított aggodalom miatt. Valami történt, ez egyértelmű. A nagy kérdés az, hogy pontosan mi a fene történhetett vele. Ha valaki bántotta, akkor én... amint lábra tudok állni elintézek valakit!
- Tudod, hogy rám nincs hatással és mást sem bántasz, amíg a közelben vagyok és... magamnál. - pillantok rá határozottan, mert látom én, hogy aggódik, de én meg tudom védeni Ambert is, csak persze ahhoz jobban kellene lennem. Én s vagyok mindenható, ebben igaza van. E téren jobb, ha távol marad. Amber kérdésére persze a választ meghagyom Hope-nak. - Nem csak az üdítődet tudja... megszilárdítani. - csak ennyit jegyzek meg egy félmosollyal, mielőtt feltápászkodni próbálnék meg. Vissza kéne jutni a kanapéra, gondolom nem itt a földön kellene a varrogatást megkezdeni, ott amúgy is van már törölköző a vér ellen, végül is az előbb is elég kényelmes volt. Maximum egy kis segítség kell, hogy ne zúgjak el megint.
- Azt sejtem. - újabb félmosolyt ejtek meg a fenyegetése, aztán kicsit oldalra fordulok, hogy Amber rendesen hozzáférjen a sebhez. Nem nagyon szisszenek és a véremet irányítom, hogy ne legyen útban és ne takarja ki a sebet, rendesen lássa, hogy mi történik. Tartom magamat, még ha látszik is az arcomon, hogy azért nagyon is érzek minden egyes tűszúrást. A francba is... fáj rohadtul! De nem fogok nyafogni, figyelek a kutyás sztorira. - Akkor ez van most ekkora... kutyád. - a beszéd nem megy tökéletesen, de szinte mire vége a sztorinak be is fejezi, amit elkezdett. Egész jól állunk, így már nem lesz nagyobb baj a sérülésemből és nyugodtan meglehetek a nélkül, hogy elvéreznék álmomban. Majd most jön persze a fekete leves, meg a kiadós fejmosás is.
- Nem volt vészes... kösz, és jól, egyelőre. - a húgomra sandítok, mert biztos vagyok benne, hogy sokáig nem fog várni azzal, hogy kapjak valami kiadós fejmosást. Na nem mintha ő rendben lenne, ezért is követem kérdő tekintettel, ha elmegy, hogy keressen magának valami váltó ruhát. Valami baj történt az egyértelmű, szóval kinek kell betörnöm az orrát?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Zoey Deutch
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Hétf. 25 Jan. - 20:30

Aiden, Hope & Amber
True lies

 A repülősóval a kezemben figyelem, ahogyan Hope szinte atyai pofonokkal kínálja meg Aident, ha még nagyobbat adna, akkor a srác kiköphetne a fél fogsorát. Nem szólok bele végül, muszáj valahogyan felkelteni a bátyját, mert ha jól értettem, képes hatással lenni a vérkeringésére, amit ájultan nem tud véghezvinni.  Hope választ ad, ezen akár el is nevethetném magamat, ám csak legyintek, igaza van, most amúgy sincsen jobb dolgom. Végül Aiden mégiscsak kinyitja a pilláit, ezt még nem annak tudom be, hogy jobban lenne, csak a hirtelen beavatkozásnak, ezek után már tényleg muszáj lenne vagy elvinni a kórházba, vagy itthon rendesen ellátni. Azt hiszem előbbi, mert a kórházban úgyis kérdezősködés indulna meg, hogy ha rendellenességet tapasztal a sürgősségi osztály. Talán elvihetném őt arra a birtokra, amelynek az utánanézésével megbíztak, ez még remek apropó is lehetne, hogy bejussunk, végtére is egy különleges fazont vinnék. Meg a hugát. Aiden már magánál van annyira, hogy megköszönje mindkettőnknek, amikor kedves, akkor egészen kellemes személyiségnek tartom, a morcos oldala nem az én világom, főleg Adam arroganciája után.
- Jó, akkor csináljuk, már így is túl hosszú volt ez az este, és van egy olyan érzésem, hogy ennek még nincsen vége. – Emelkedek fel, hogy az elsősegélyládából most hozzam a tűt és a cérnát. Biztosan cefetül fog fájni a srácnak, de biztosan nem annyira, mint amikor felkenték arra a valamire, ami belé is állt.
- Miért, mi történne, ha hozzánk érnél? – Kérdezem megilletődve. Hatalmas barna szemeim elkerekednek, eddig csak annyit láttam, hogy az italomat elkezdte átalakítgatni, de akkor többről is lenne szó? Nyelek egy nagyot, és én sem fogok rá a kezére, pedig roppantul kiváncsivá tett, hogy mitől kéne félnünk. Ennyi nem elég? Végül aztán leülök Aiden mellé, és a homlokára illesztem a tenyeremet, hogy megnézzem, nincs-e sebláza. Még csak langyos, de nem árt mielőbb elvarrni a szálakat, szó szerint.
- Amikor kislány voltam, gyakran kijártam állatmenhelyekre, önkéntesként segítettem, mosdattam  és sétáltattam őket. Meg persze takarítottam. Így megvolt az az érzés, hogy van saját kutyám, mégsem nekem kellett költenem rá. A szüleim nem is engedték volna meg, Bronx toronyházainak egyikében laktunk, nem is lehetett volna. Amolyan nagytestű mániás voltam, amiknek a marmagassága már-már emberi. És olyan öblös az ugatásuk. Néhányra még fel is ültem, imádták. Valahogy sosem morgott rám egyik sem. – Fecsegek, mindkettőjüknek szól a történet, ám közben gyorsan jár a kezem, a kötés levétele után gyorsan megtisztítom az alvadó vértől, és pár szorgos öltéssel összehúzom a sebszéleket. Mire végzem a sztorival, a varrat is kész. – Remélem nem fájt nagyon. Nagy hogy vagy nagyfiú? – Hope-ra pillogok, most már kész vagyok egy kicsit vele is foglalkozni. – Abból a szekrényből vegyél fel egy blúzt. Jól vagy kislány? – Állok fel, hogy a konyha felé induljak. Van egy olyan érzésem, hogy mindhármunkra ráfér egy finom tea!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Vas. 17 Jan. - 8:32


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi





*Amber szerint ha aggódom akkor olyan vagyok _megint_ mint egy gyerek? Ezt nem igazán értem és tutira nincs igaza, de most nem ez a fontos. Ezt majd később megbeszéljük, a lényeg a bátyám, és azért vagyok kiakadva mert sikerült összeraknom a képet és az nem igazán tetszik. Aiden mindig azt mondta, és volt rá bő pár hete, hogy félt engem és vigyáznia kell rám, erre simán otthagy egy kétes elemekkel fűszerezett diszkóban egyedül, csak azért, mert nem akarta, hogy aggódjak én miatta. Remek. Ebben a történetben már csak az a szép, hogy végül valamennyi csak megtörtént abból ami miatt féltett, hiszen ha nem is a minket esetlegesen üldözők találtak meg, de egy srác mindenképp, ráadásul tök bunkó volt és a blúzomat is elszakította. Kétszer nézek rá kérdőn, mármint Amberre. először azért mert nem értem mit ért azon, hogy gyerekesen viselkedem _már_megint_, aztán meg azért mert nem fejezi be a kérdését. Mégis mi a jó élet lenne? Elszakadt a blúzom. Nem részletezem, pedig talán most kellene míg Aiden nincs magánál, különben meg úgy is kitér a hitéből ha van neki. Ellenkezem vele mert a nagy féltésben nem tudok tisztán gondolkodni, de a válaszára azt kell mondjam, hogy: -Ott a pont. Te jártál. Gondolom.
*Elhiszem neki amit mond és megyek is vizes törölközőért, közben azért csak elmondom mi történt, kicsit zanzásítva de a lényeg a fontos és nem az, hogy közben úgy be voltam rezelve mint még soha. Rohadt mérges is voltam amiért a blúzom elszakadt, mert egyetlen pillanat alatt a kedvencemmé vált, most meg dobhatom ki, mert nem a varrásnál szakadt el, mintha medve karmolt volna meg, nem is tudom, hogy annak a fickónak karmai voltak? Tudom, hogy Aidennek nem elég most a vizes rongy, muszáj magához térnie de Amber túl kedves hozzá jelen helyzetben, ezért vágom pofon a tesómat, ami aztán sikerrel is jár, de gyorsan hátrébb is húzódom és látványosan elteszem a kezeimet az útból. Egyrészt Amber miatt nehogy hozzáérjek, másrészt Aidennek sem hiányzik, hogy még az én mérgem miatt is melóznia kelljen a vérén. *
-Nézd a jó oldalát, legalább nem unatkozol a nagy felfüggesztés közben.
*Pofátlan vagyok tudom, de nem jut eszembe jobb. azért örülök, hogy nem akadt ki jobban, igaza van, tényleg mindig a frászt hozzuk rá, de hát mit csináljon egy mutáns az emberrel? Aiden szemei megrebbennek és én széles vigyorra húzom a számat, már nem aggódom annyira, innentől kezdve kicsit jobb lesz a helyzet, de tudom ha a vérzést el is állítja, később még baj lehet abból a sebből. Össze kellene varrni. A kérdésére lelkesen és tovább vigyorogva bólogatok, majd amikor meg is köszöni, Amberre nézek diadalittasan.*
-Ugye mondtam?!
*Büszke vagyok magamra, mert én segítettem a bátyámnak, és ez elégtétellel is eltölt, mert az orra alá dörgölhetem, hogy lám én tudok vigyázni magamra és rá is. A többiről majd akkor váltok vele szót ha már jobban lesz és nem vérzik és visszatér a szín az arcába, bár talán most nem lenne ereje visszabeszélni és ellen érvelni, de vagyok olyan jó testvér, hogy megadom a lehetőséget az egyenlő esélyekhez.*
-Ja, össze kellene varrni, hogy ha alszol se legyen gond. *Most egy kicsit akaratlanul is kizárjuk Ambert, mi tudjuk hogyan működik ez, később majd ő is megtanulja. Bízom benne, nem csak azért mert nem fog elárulni minket, hanem azért is, hogy mindennek ellenére velünk marad és nem szalad ki a világból. Azonban kénytelen vagyok egy kicsit mégis főszerepet adni neki. Aidenre pillantok, a mosoly már nem játszadozik az arcomon, neki mondom mert ő érti.* -Én összevarrnám de most inkább nem érek hozzád, van elég bajod. Amber-höz sem.
*A hátam mögött megdörzsölöm izzadt tenyereimet, nem tudom mi lenne jó ha a ruhámba törölném vagy leöblíteném vízzel, de úgy is ereszteni fog a bőröm még a méregből egy ideig, igaz két óra múlva magától lebomlik bennem is és a levegőn is. Szóval most némi tétlenségre vagyok kárhoztatva.* -Pedig szívesen beléd döfnék egy tűt, elhiheted. *Csak mert hülyeséget csinált. Elhúzott szájjal jelzem, hogy ez a beugró a később kívánt beszélgetésünkhöz.*






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Boyd Holbrook
Hozzászólások száma : 143
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Csüt. 14 Jan. - 15:39


Amber, Hope & Aiden




Egész kellemesen nyugtató ez a kis kába állapot. Na persze a frászt hozom vele a húgomra és persze Amberre is, de erről jelenleg nem igazán van tudomásom. Csak békésen fekszem a földön és bátran pakolgathatnak ide-oda, ahogyan jól esik. A vérzés békésen itatja át a kötést, amit Amber helyezett az oldalamra, hiszen most nem tudom irányítani a dolgot. Na igen sok vért veszítettem, plusz az idegeskedés, a fáradtság nem sokat segített, hogy jobban legyek és könnyebben rendbe hozzam magamat.
Hope viszont úgy fest, hogy tudja a dolgát. Mira Amber visszaér mintha már legalább megmoccanna a szemem a pofon hatására, de kell az a repülősó is, hogy normálisan ki is nyissam és rájuk is nézzek. A tekintetem még mindig kissé ködös, de annyi lassan mintha körvonalazódni kezdene, hogy elájultam és hogy... fáj az arcom.
- Pofon vágtál? - elkerekedett szemekkel nézek fel a húgomra, de igazából tisztában vagyok vele, hogy ez egy buta kérdés. Tudja, hogyan működik a képességem és azt is, hogy hogyan tudom irányítani a saját véremet, és hogyan nem ázik át a kötés az oldalamon, hogy könnyebben rendbe jöjjek, bár ettől még benne van a pakliban, hogy össze kellene varrni azt a sebet, mert teszem azt ha elaludnék, akkor nem tudok erre figyelni, tehát kell, ami egyébként is bent tartja a vörös éltető nedűt, különben lazán elvérzem. - Kösz! - teszem hozzá végül egy félmosollyal, először a húgomra, majd Amberre nézve, hiszen ő is itt van és láthatóan totál sikerült rá hoznom a frászt, meg persze Hope-ra is. Nem akartam, tényleg nem, de ez most így sikerült. Nehéz eset vagyok, de vannak dolgok, amiket egyedül kell intéznem és még sem vonhatom bele mindenbe Hope-ot is. Az a dolgom, hogy megvédjem őt és az elmúlt egy évben erre eleve nem volt lehetőségem, hát most sokszorosan is pótolnom kell a hiányosságot.
- Azt hiszem ez így nem lesz elég. - pillantok le most már újra az oldalamra, ahol láthatóan átvérzett a kötés már elég szépen. Persze most már vissza tudom fogni, így hogy ébren voltam, ahogyan azt a húgom is okosan kisakkozta, és tudom én, hogy azért jött a pofon, még ha most ég is kissé az arcom egyébként. Előfordul, túlélem, majd rendbe jön, az oldalam nehezebb eset, annak több idő kell és persze tényleg össze kellene varrni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Zoey Deutch
Hozzászólások száma : 64



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Hétf. 11 Jan. - 18:17

Aiden, Hope & Amber
True lies

 Dühösen tisztogatom a sebet, ám csak az arcomon látszik, hogy fintorgok, és szemforgatok, ami az oldalát illeti, messzemenőkig óvatos és gyengéd vagyok. Úgy fújtatok, mint egy macska, mert tiszta hülye, hogy veszélybe sodorja magát. Én vagyok a zsaru, neki már leginkább a hugára kéne figyelnie, s rám hagyni a nyomozás azon részét, hogy előremegyek, értek a fegyverekhez, meg tudom védeni magamat, és egy hatósági személyt mégiscsak kevesebben mernek bántani, ebből kiindulva végképp nem értem, hogy kik támadták meg, és miért. Most azonban nem vagyok olyan állapotban, hogy elkezdjem higgadtan kérdezetni, csak magamban puffogok, amelyből olykor kivehetek egy-egy értelmetlen foszlányt, amik nem is kapcsolódnak egymáshoz. Nem vagyok egy komolyan káromkodós, így csúnya szavak nem hagyják el a számat.
- Aha. Majd akkor nem fogsz hősködni, ha rád kattintom a bilincset, és bezárlak. – Most már nem nézegetem őt annyira feltűnően mustrálóan, elnémulva teszem a dolgomat, olykor bizony a fülem mögé tűrve a hajamat, mert annyi eszem nem volt, hogy kerítsek egy gumit, összefogva a sötét hullámos tincseket. Pedig nem jó így, még csak az kéne, hogy hajszálat sodrok a nyílt sebbe. Összekéne varrni, de persze ebben is nagy a szája, hogy meg tudja majd magának oldani. Mégis ellágyulok annyira, hogy a szokásos vicceimmel fárasszam, és akár még egy óvatos arcérintésre is ragadtatnám magamat, amikor elkezd hálálkodni, de a kopogás mindent félbeszakít, így szétrebbenünk, gyorsan indulok ajtót nyitni, hogy meglássam a túlvégen a zilált külsejű Hope-ot, akit bizonyosan nem ilyen állapotban hagytam. Elsápadok, ahogyan máris támad...
- Talán mert úgy viselkedsz... már megint. Mi a jó élet ez...? – Kérdezem visszatámadva, holott nagyon kedvelem a fiatal lányt, mondhatni az egyetlen és legjobb barátnőm, tisztára úgy érzem magamat, mintha benősültem volna ebbe a családba. Napi csörtéink már-már fel sem tűnnek, pontosan tudom, hogy Hope nem rám haragszik, hanem a helyzetre dühös, ahogyan én is, de ez most mindegy.
- Most én jártam elsősegélyre, vagy te? Letöröljük a sebszéleket nedves ruhával, mert akkor biztosan nem ragad bele a szövet. Ne mozgassuk, valóban. – Utasítom a kis szőkét, s közben úgy érzem, hogy kezd belém visszaszállni a magabiztosság. Talán ez azért lehet, mert nem kell Aidennel veszekednem, aki mindenre rákontráz. Nem mintha a huga jobb lenne, igazán egymásra ütöttek. Most éppen szó szerint, amit elképedve nézek, nem így kell. Sarkonfordulva hozok a konyhából repülősót, hogy azzal keltsem fel, hiszen kel a közreműködése ahhoz, hogy jobban legyen.
- Bocs... sok ez mára nekem, nincsen senkim, akiért aggódhatnék, ti meg állandóan a frászt hozzátok rám. – Mormolom végül Hope-nak, ahogyan –Aident élesztgetjük, ha felkel, akkor biztosan összevarrom, és ágyba parancsolom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Fanning
Hozzászólások száma : 146
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   Hétf. 4 Jan. - 18:28


Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi





*Hát nem volt még elég? Minden napra jut egy kis izgalom, tényleg, már régen volt, akkor most azért gondolta úgy a rohadt élet, hogy bepótolja azt ami elmaradt. A bátyám ezért vérzik és ezért ájult el, nehogy már legyen egy nap az életemben amit szórakozással töltök, az a srác is biztosan direkt mászott rám mert látta az aurámból, hogy már ideje valami rossznak is történnie velem és gondolt egyet „hopp, akkor nyomulunk a kicsire mer mér ne?” Szívesen idézném Ambert miután közli, mit gondoltak ők ketten rólam, főleg Aiden, de az a három szó nem teljes mértékben fejezi ki azt ami bennem fellángol. *
-Azt a rohadt tetves életbe! Miért kell engem még mindig gyerekként kezelni, mond már meg nekem?
*Nem Ambert hibáztatom de neki szól a kérdés azon egyszerű oknál fogva, hogy Aiden úgy sem tudna válaszolni. A kezdeti dühöm gyorsan elszáll és a kétségbeesés veszi át a helyét, Aident megtámadták, vérzik, ennyiről tudok na de mennyit nem tudok még? Ezernyi kérdés cikázik át az agyamon de nem célszerű most faggatózni meg hát Amber sem tudhat mindent. Aiden féltéséről egy pillanatra felvillan bennem az egyoldalúság, de ezt is félredobom. *
-Nedves ruha, nedves ruha. Attól még tovább fog vérezni. Tegyük fel a kanapéra….vagy ne, inkább ne mozgassuk. Magához kell térnie mindenképp.
*Tudom, ha magánál van akkor képes még a fájdalmak közepette is koncentrálni, akkor a vérével úgy játszik mint gyerek a babájával vagy macska az egérrel. nem szabad mozgatni mert csak jobban fog vérezni, nedves ruha, elindulok a fürdő felé, menet közben mondom egyre erősödő hanggal, nem kevés szemrehányással a sorok között, csak mert féltem Aident. *
-Mondhatnám azt, hogy semmi de nem mondom, mondhatnám azt, hogy lépcsőztem és futottam azért zihálok de nem mondom. Egyébként az a srác rám mászott és eltépte a blúzomat, bocsi, a biztonsági őr szedte le rólam, aztán sétálnom kellett vagy három háztömbnyit mert nem jött taxi, végül egy indiai fószert sikerült kifognom de borravalóra már nem maradt, szóval jó mérges volt. *Megérkezem a nedves törölközővel és felhajtom Aiden ingét, a kötés láttán elborzadok.* -Jajistenemjajistenem, ébreszd fel azonnal, muszáj, hogy magánál legyen.
*Addigra már Amber ölében van Aiden feje, az az igazság, hogy rendesen be vagyok gyulladva miatta, de más ötletem pont ezért nincs, hát képen törlöm a bátyámat. *-Nyugi, majd megköszöni. *Mondom Ambernek ha esetleg vad anyaoroszlánként vetné rám magát, aztán elhátráok, a földön térdelve megyek egyre távolabb Ambertől, mert érzem, hogy minden hiába, az izgalom és az, hogy Aidenre figyeltem, elvonta a koncentrációt magamtól, szabadjára engedtem a mérget. Néha megérzem, néha képes vagyok már visszafogni ha nagy érzelmi hatás ér, de most minden olyan gyorsan történt és olyan félelmetes volt, hogy elveszíthetem a bátyámat. Jobb ha távol maradok míg sikerül visszafognom a többit, már észnél vagyok és tudom, hogy menni fog.*







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés   

Vissza az elejére Go down
 
Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» [Küldetés] Újabb kalandozás Leo Maxwelddel
» Aiden & Alicia
» Amber & Tyrell
» New Orleans-i park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-