we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Today at 9:04

Utak, ösvények
by Nathan Jones
Vas. 17 Szept. - 13:42

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 17 Szept. - 10:10

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Pént. 15 Szept. - 18:39

Elkészültem az Előtörténetemmel!
by Sarah Morgen
Csüt. 14 Szept. - 15:17

Sarah Morgen
by Sarah Morgen
Csüt. 14 Szept. - 10:39

Adler nyaraló
by Aaron Adler
Vas. 3 Szept. - 19:52

Top posting users this month
Sarah Morgen
 
Aaron Adler
 
Rashid El-Attar
 
Emma Frost
 
Ryan Bane
 
Shosanna Webber
 
Yetta Marcerez
 
Jean Grey
 
Wilmer Murtaugh
 
Kieran Boomer
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Alysa Tate

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Utak, ösvények

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Utak, ösvények   Hétf. 5 Okt. - 19:48

First topic message reminder :


Utak, ösvények


Természetesen az erdei kis utak sem túl gondozottak és a megmaradt beton utak is koszosak, lyukasak itt ott, fák dőlhettek rájuk és persze bőven belepte őket a falevél stb. Nincs már karban tartva túl sok minden, ha mégis olyan utat talál valaki, ami igen... az jó távolról elkerülni, jó eséllyel a katonaság használja, amikor épp nem inkább repülve közlekednek, de utóbbi a gyakoribb.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Hétf. 30 Május - 15:39

//New Yorkból a Birtok felé 18+//






Nathan & Serena

Oh tudom, hogy neki is nehéz, vagy is neki sokkal nehezebb lehet, főleg úgy, hogy én gond nélkül zöld utat adnék neki akár már most is, de mégis tartja magát és nekem akar jót, hogy előbb én érjek el az élvezetek csúcsára, amitől aztán majd az újabb ismétlés vele együtt még sokkal nagyobb hatásfokú lesz. Tényleg azt akarja, hogy még véletlenül se legyenek rémálmaim, hogy ne aludjak rosszul és ezek után ez biztos, hogy nem is lesz így.
Nem kap hát mást csak egy elkerekedett szemű pillantást, amikor épp látom a szemeit, hiszen az ajkai is cikáznak bátran ide-oda. A fülemhez, amikor suttog, a mellemhez, amikor kényeztet, én pedig képtelen vagyok igazán nagy erőbedobással tenni érte, ahhoz túlságosan intenzív az élmény, bár jó eséllyel, ha erőteljesebben hatnék rá, neki csak még nehezebb dolga lenne, hogy várjon és visszafogja magát. Persze a kezem nem tétlenkedik, rá- rámarkolok, hogy ő se lankadjon, bár jó eséllyel ez szinte lehetetlen lenne most. A másik kezem ujjai ide-oda cikáznak a hátán, mintha csak egy hárfát bűvölnék. Időnként a hajába túrok, sőt néha még az is előfordul, hogy finoman meghúzva a rövid tincseket kapaszkodom meg, mert ha nem tenném a végén még tényleg elszállnék, vagy hangosabbra kapcsolnék, ami lehetséges, hogy nem lenne hasznos. Azért itt még sem engedhetem ki úgy a hangomat, ahogyan jól esik, a végén még meghallaná valaki... vagy valami, aminek nem kellene.
Érzem, hogy egyre közelebb a cél, ahogyan ügyesen mozognak az ujjai odalent, azzal pedig csak még inkább hevíti a vágyamat, ahogyan a mellemmel játszik. Nem kell sok, hogy a csípőm ütemes mozgása időnként meg-megfeszüljön, mintha csak kérném, hogy még mélyebben, intenzívebben folytassa tovább, amíg csak el nem éri, hogy a hátam is megfeszül. A fejemet hátravetem, ahogyan a kéj hulláma újra és újra végigrohan a testemen. Képtelen vagyok teljesen csendben maradni, pedig próbálok, de ez most lehetetlen.
- Oh... jesszus... igen! Igen! - az utolsó szavak, hangok szinte már egércincogással vetekednek, hiszen próbálok nem kiáltani, de nagyon nehéz ezt most visszafogni. Csak kapaszkodom a hátába, a másik kezem már nem a férfiasságával játszik, arra képtelen lennék ilyen érzések közepette, inkább magam mellett szorítom a pokrócot, főleg hogy tudom itt nincs vége, nem pihenő következik, hanem helyette hamarosan csak még magasabb szintre juttat majd, ami után valószínűleg csak aléltan nyúlok majd el a pokrócon.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 28 Május - 8:33

+18

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Mit nekem fegyveres támadók, autós üldözés, egymást zabáló torzszülöttek? Ez az igazi férfias próba, mikor egy csodaszép és kívánatos nő fekszik mellettem meztelen, ujjaival akaratosan feszülő férfiasságomon, és minden porcikája azt sugározza felém, akar, most, azonnal!
Érzek, ahogy kiver a víz, és noha ujjaimon, csípőmön kívül szinte egyetlen porcikám se moccan, még is, mintha nehéz fizikai munkát végeznék, remeg minden tagom, kapkodom a levegőt. Mert nehéz ez, talán a legnehezebb az életben, visszafogni magad, mikor mennél és mehetnél is.
- Velem is fogod - súgom rekedten Serena fülébe, leheletemmel is borzolva őt, ugyanakkor hallhatja hangomon, már én se vagyok olyan erős, nehezen fogom csak vissza magam, hogy ne gördüljek azonnal felé, megmerülve a csodában, néhány kéjes mozdulat után boldogan elernyedni.
De nem! Ez most más kell hogy legyen, azt akarom, hogy a végkimerülésig sóhajtozzon, hogy minden porcikája kocsonyássá váljon az élvezettől, míg egyszerűen másra sem lesz képes, csak hozzám gömbölyödve álomtalan alvásba zuhanni.
És azt hiszem, ez a vágy ad annyi erőt, hogy ujjaim tovább játszanak, felvéve immár az általa, olykor megemelt csípője által diktált ritmust, keresve azt a csodás kis pontot, mi könnyíthet rajta, mi elhozhatja a pillanatnyi örömöt. De saját csípőm se áll le, ennyi nekem is jár, kéjesen-kérőn dörgölőzök ujjainak, újabb érintést, újabb gyönyörteli szorításért könyörögve, miközben kissé megemelkedem, hogy ajkaim kebleire koncentrálhassanak, szívva, finoman harapdálva a peckes kis gyöngyöcskéket, egészen a végsőkig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 27 Május - 21:27

//New Yorkból a Birtok felé 18+//






Nathan & Serena

Vannak helyzetek, amikor ugyanannyira akarsz valamit, mint amennyire nem. Amikor eléd tesznek egy nagy adag csoki tortát és te szívesen felfalnád az egészet, de tudod, hogy ha túl gyors leszel, akkor elfogy és nem marad máskorra, rosszabb esetben a sietség miatt még rosszul is leszel. Szeretnéd megenni mindet, de tudod, hogy nem lenne az olyan jó. Most is valami hasonló lehet a fejemben, már amennyire még képes vagyok gondolkodni egyáltalán. Szeretnék, ha már rajta se lenne ruha, szeretném, ha nem csak az ügyesen ficánkoló ujját érezném, hanem mást is, hiszen tudom, hogy komolyabb mozzanatokban is nagyon profi, de közben élvezem ezt is, nagyon is! Könnyű csak elnyúlni és átadni magamat az élménynek, ahogyan kiszolgál és a javamat akarja, ahogyan csak velem foglalkozik, elfeledtetve velem mindazt, ami odakint vár ránk, hogy mennyire megváltozott a világ. Itt most csak mi vagyunk, nem számít mennyire lesz nehéz a holnap, mert most minden könnyűnek és egyszerűnek tűnik. Csak ő és én... semmi gond és baj.
- Finom utalás? Inkább... teljesen egyértelmű kérés. - oh igen az úgy a fair, ha rajta sincs semmi és ha egy kicsit neki is nehezebb, miközben jobb is. Igen, ez is egy kettősség, hiszen nehéz is türelmesnek lenni, de közben még nehezebb lehet neki az, hogy még a nadrág is feszül rajta és kényelmetlenül préseli azt, ami most szabad teret kívánna magának, legalább egy kis ideig, mert aztán újra máshová szorítjuk be, de... azt nagyon is élvezni fogjuk mindketten.
Persze bár az én kérésem volt, mégis sóhajtok egyet, amikor kénytelen egy rövid időre felhagyni az eddigi kényeztetéssel, legalább amíg lekerül róla a nadrág. Bár a sötétben nem látok túl sokat, de a mozgásból mellettem és a hangokból tudom, hogy mi történik. Se perc alatt lekerülnek róla is a maradék ruhadarabok és valahol a padlón végzik a többi között, így nem kell sokáig várnom újra érezhetem mennybe repítő mozdulatokat, ahogyan hamarosan azt is, hogy már nem sokáig bírja visszafogni magát ő sem, hiszen a csípője szinte önálló életre kel, és már magától a gondolattól is, ahogy ez a mozdulat máshol teljesedik ki halk nyögés hagyja el az ajkaimat. Kínozza magát szinte már, pedig sose gondoltam volna, hogy ilyen adakozó férfi lehet.
- Veled... veled akarom... Már olyan közel... - összeszorítom a szememet, ahogy próbálom a szapora légzést lassítani, de képtelen vagyok rá. Túlságosan ügyesen csinálja, noha tisztában vagyok vele, nekem nem gond az ismétlés és valószínűleg úgyis ez lesz a vége. Túlságosan közel vagyok már a célhoz, ő pedig megállás nélkül hajszol tovább, és már csak a gondolattól is, hogy az ékessége vadul a kezemnek feszül, én pedig időnként rászorítok, hogy ő is kapjon legalább valamennyit ebből, már ez is csak tovább űz az élvezet végső határa felé. Nem sokáig tartok már ki annyi biztos, ez érezhető abból is, hogy a mozdulatai hatására időnként meg-, megemelkedik a csípőm és a mellkasom is megfeszül.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Kedd 24 Május - 16:38

+18

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Ha kérdeznék, mi tetszik Serena-ban, nem tudnék pontos választ adni. Nem mintha nem találnék benne szeretnivalót. Tetszenek az apró sóhajai, az a bizalom, ahogy hozzám simul. Megbolondulok a fürge kis ujjaitól, amik akaratosan törnek az érzékenyebb területek felé, még is szelíden juttatva tudtomra, mit óhajt. Tetszik a készségessége, a bátorsága, ahogy megnyílik nekem, ahogy az elmúlt napban viselkedett. És ezek mind csak belső dolgok, hol van még a külsőség, a feszes combok, gömbölyű, gerjedelemre sarkalló formák.
- Ez finom utalás akart lenni? - nevetem el magam halkan, noha semmi ellenvetésem sincs a ruhalevétel iránt. Legfeljebb annyi, hogy ha meztelenül simulunk össze, ki tudja, meddig bírom tartani magam, meddig marad meg a mindent érte késztetés, és mikor veszi át az uralmat az önző ego, mi a saját kielégülését hajszolja.
De nem vagyok se ellene, se magam ellen, így eleget téve néma kérésének emelem meg a csípőm, egy röpke pillanatra elszakítva tőle játékos ujjaim, hogy lejjebb toljam a nadrágot, ameddig csak érem, majd némi lábmunkával végképp megszabaduljak tőle.
Aztán bújik is vissza, már-már mohón feszülve puha tenyerének, kebleinek puha bőrébe fojtva el kényes nyögésem, mit érintése hoz elő belőlem. Mert szinte megőrjít, feszülésem is sugallhatja neki, mennyire vágyom már megmerülni benne, újra csak elveszni ölelésében, elfeledve mindent percekre, órákra.
De még nem, még ott gubbaszt az adakozó én, még képes vagyok erőt venni magamon, hogy ujjaim újfent ölére simuljanak, otthonosan csúszva beljebb a hívogató barlangba, játszva hajszolva őt a csoda felé, és még is önző vagyok, hisz csípőm kezének, csípőjének feszül, apró-lökő mozdulatokkal másolva ujjaim ritmusát, szeretve és szeretkezve egyszerre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 20 Május - 20:36

//New Yorkból a Birtok felé 18+//






Nathan & Serena

Igaza volt egészen más élmény ez, mint az a vad szenvedély, amivel egymásnak estünk az alagútban. Persze annak is meg volt a maga varázsa, ahogyan ennek is meg van. Ha nem lenne ilyen nagy sötét, akkor még jobban felfedezhetnénk egymást, de így marad a képzelet és persze az ujjaink puhatolózása. Ezzel sincs gond és ha úgy vesszük, akkor még mindig lesz varázsa a következő alkalomnak is, hiszen mondjuk egy tényleges ágyban, párnák közt megoldás újdonság lesz, főleg ha kényelmesen tesszük olyan helyen, ahol rendes fény van, vagy legalábbis tőlünk függ a fénymennyiség és nem kell attól félnünk, hogy emberevő akármik törik ránk az ajtót. Bár szerencsére ettől talán itt se kell tartanunk, hiszen nem tudják, hogy itt vagyunk és majd nagyon igyekszem nem túlságosan hangoskodni sem, bár ezt már most az elején is nehéz megtennem, túlságosan jól csinálja, amit csinál. Ha jól sejtem akkor már bőven van gyakorlata, de az ember a második randin nem pont azt a témát feszegeti, hogy vajon kik voltak előtte a másik mellett és milyen minőségben. Vajon Nathannek törték össze a szívét? Vagy olyan élet mellett, amit ő élt ez nehezebben kivitelezhető?
- Oh, hát... nem? - csókba fulladnak a szavaim, ahogyan kicsit feljebb húzódik, hogy élvezhessem újra az ajkait, na nem mintha rossz lett volna az, ahogyan kicsit lejjebb ismerkedett velem. Én viszont így már könnyebben férek hozzá. A karom se túl hosszú, hiszen én se vagyok valami magas, de így hogy feljebb van, a már előzőleg megoldott gombot félre tudom tolni annyira az útból, hogy bejusson a kezem a nadrágjába és még annál is beljebb. Nem tehetek róla, de már csak attól is felsóhajtok, hogy érzem milyen mértékben van ő is már begerjedve és mégis képes tartani magát csak hogy most behatóbban is megismerjük egymást. Persze megállok akaratlanul is, hiába fonódnak az ujjaim immár a fegyverzetre, amikor ő beljebb hatol. Halk nyögés hagyja el ajkaimat. Nehéz az élvezetre és egyszerre a mozgásra is koncentrálni, ki- kihagyok, de azért az ujjaim újra finom táncba kezdenek, csak a rajta lévő maradék ruha az, ami nagyban hátráltat ebben.
- Már... értem... mintha az ágyadban lennénk... de ott már rajtad se lenne... semmi... - elfúló hangon próbálom kimondani a szavakat, de egyre inkább nehezemre esik. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit csinál. Az ujja ügyesen járja táncát váltakozva kint és bent és ahogyan várta a lélegzetem már nem is igen gyorsulhat hová és a nyögéseim is egyre szaporábbak, még akkor is, de időközben a kívánságomnak mérten végül csak lekerül róla az a nadrág, hogy ne legyen zavaró tényező, bár tény minél tovább fokozza az élvezeteket, annál nehezebb lesz arra koncentrálnom, hogy viszonozzam az élményt számára is.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 18 Május - 15:45

+18

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Minden mozdulat, minden érintés, minden halk kis sóhaj és nyögdécs felér egy kisebb örömhullámmal, ami nem is rest végigfutni rajtam. Hisz erről szólna ez az egész, nem? Ezer és egy neve van annak, amit két ember tud tenni egymással, és még ha sokan azt is hiszik, ezek egymás teljes értékű szinonimái, téved. Mert egészen más valakivel szeretkezni vagy épp vulgárisabb kifejezéssel élve, dugni. Mert mások a vágyak, míg utóbbinál az ember csak magára gondol, előbbinél pont az ellenkezője áll fenn. Fontosabb a másik, mint én. És bár sokan a szeretkezést a szerelemmel vonják kapcsolatba, ennyire még nem rohannék el. De az igaz, hogy most sokkal fontosabb, sokkal izgatóbb, sokkal élvezetesebb Serena-t ingerelni, mint egy csodálatos hangszeren, értő kezekkel, úgy játszani csodálatos testén.
És bár én lennék a karmester és a zenész egy személyben, ő is bele-belenyúl a műbe, hol fokozva a dallamot, hol némi apró elvétést hozva.
Hisz játszik ő is, ugyanazt a dallamot, csupán más szólamban. Fürge ujjai pengetik a húrokat, feszülnek szűkös nadrágom élének, kéjes-boldog nyögést csalva most belőlem elő. Mert bármennyire is türtőztetem magam, ugyanannyira sóvárgok érintésére, simogatására, csókjára, mint ő az enyémre, talán picit még jobban is. Már ha vannak itt fokozatok és lehet még ennél is jobban fokozni.
- Nem kínzásnak szánom, esküszöm - suttogom mosolygón szavaira, kelletlen bár, de hátrahagyva édes mellének ízlelgetését, valami még ízesebbre cserélve újfent ajkaihoz húzódom. Önző cél is ez tudom, hisz így ő is könnyebben fér hozzám, talán noszogatás nélkül is befurakszik a megoldott gombok mögé, vagy ha nem, az se baj, majd idővel, annyit még talán kibírok.
Ám hogy ő bírja-e majd, vagy figyelme bírja-e, azt nem tudom, de célom tudni. Hisz ekkor már ujjaim nem csupán simítanak, nem csupán játszanak. Könnyedén siklanak a hívogató ölbe, bejárva forró barlangját, egyetlen nyögéssel sejtetvén, élénk fantáziám már is eszembe idézte, milyen volt ott a szellemvasút sötétjében igazán megmerülni ebben a csodában, elveszve abban a rejtett táncban,mi ősidők óta az emberé, és ami még is csak oly kevesekkel válik szárnyalássá, igazi remekművé.
- Ráérősebbek vagyunk, az álom is kerül... Hallani akarom, hogy változik a hangot, a lélegzeted az újabb és újabb gyönyörtől - suttogom elfúlón a megszakított csókba. Igen, azt akarom, hogy szinte az ájulatig élvezze ki a testét, talán csupán ennyi békességet nyerve ebben a különös világban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 13 Május - 10:14

//New Yorkból a Birtok felé 18+//






Nathan & Serena

Már akkor is sejtettem, hogy nem viccelt, amikor arról beszélt miket tervezett volna, ha nem csak az alagútban esünk egymásnak, hanem van rá lehetőségünk, hogy elnyúljunk egy puha ágyban és úgy élvezzük ki egymás társaságát és a pillanatot, ami most talán részben megadatik. Bár nem sok fény van, homályban vagyunk, hiszen kint már sötét van és nem lenne okos dolog világítani, no meg amúgy se tudnánk maximum kinti elemlámpával, de balgaság lenne fényt engedni kintre, hogy valaki észrevegye, de ez most nem is igazán számít. Így is érzem minden mozdulatát és láttam én már őt hiányos öltözetben, úgyhogy a tapintás mellett azért emlékezetből is be tudom lőni, hogy milyen is a külseje. Szívdöglesztő, annyi szent, így pedig csak még inkább, főleg hogy ezúttal nem engedi, hogy bármit is elkapkodjunk. Végül is időnk az éppenséggel elég sok van, itt az egész éjszaka és sok mindent nem tudunk csinálni, az alvás pedig egyelőre nem menne egy könnyen, ilyen kezdés után pedig főleg.
Ezt mutatják újra és újra feltörő sóhajaim, ahogyan az ujjai felfedezik most még tüzetesebben a testem minden egyes porcikáját, szépen araszolva arra, amerre én is nagyon várom már, hogy elérjenek. Nehéz most elengedni őt, hogy a csókjától megváljak, noha valahogy sejtem, hogy mosolyog és én is ezt tenném... de még sem megy most mert túlságosan kellemes minden más, amit tesz, hogy az ajkaim mosoly helyett inkább egészen mást hangokat formáljanak. Egy kicsit még a hátamat is homorítom, amikor a mellemig jut el újra, mintha csak incselkedőn még inkább ingerelném, hogy még véletlenül se hagyja abba. A két mozzanat együtt, ahogyan odalent játszik és ismerkedik velem. Eddig rajtam talán kívülről nem látszhatott annyira, hogy milyen hatással van rám, de most nagyon is érezheti, hogy az izgalom már nálam is a tetőfokára hágott, épp e miatt van könnyebb dolga, gond nélkül csúsztathatja be az ujját és szinte már kínzó, hogy épp csak egy kicsit teszi ismerkedőn és puhatolózón, pedig én már többre vágynék és közben még sem, mert ezt is élvezem és tudom, hogy minél jobban fokozza a vágyat, annál fenomenálisabb lesz majd a beteljesülés pillanata.
Arra eszmélek csak fel pár pillanatra, ahogyan nekem dörgölőzik, amíg épp csak néhány másodperce elszakadnak az ajkai a forró kényeztető mozdulatoktól. Nem tétovázom sokat én sem, bár valami lehetetlen kihívásnak tűnik most, hogy megmoccanjak és ne csak élvezzem, amit tesz, de mégis lejjebb csúsztatom a kezemet, talán egy kicsit sürgetőleg is, elérjem a már nagyon is duzzadt férfiasságát és még tovább ingereljen finom simogatással és erősebb kényeztetésekkel.
- Kínzol, ha ezt sokáig... így folytatod. - és épp ezért jár az édes bosszú, hogy akkor már én is megtegyem, tovább hevítsem a vágyát, hogy ő maga is tovább lépjen, mielőtt még én leszek az, aki a hátára fordítom és leteperem, mert nem bírom tovább. Vagy talán pont ezt várja. Ennyire még nem ismerjük egymást, de lassacskán úgy érzem, hogy ha tovább fokozza a vágyaimat már nem leszek képes csak feküdni és élvezni a pillanatot, hiszen túlságosan vadul húz az élvezetek magasabb szintjei felé minden mozdulatával.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Kedd 10 Május - 16:39

+18

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Egy édes, simulékony cica. Persze a szó legjobb értelmében, de még is ez jut eszembe, ahogy hozzám simul, ahogy csípőjét emelve szabadul meg az utolsó ruhadaraboktól is hathatós közreműködésemmel. Én pedig élvezettel simítok végig a puha combokon, a nekem felkínált csodás testen. Mert az, bármit is higgyen, gondoljon vagy mondjon Serena. Noha igazából sokat még nem láttam belőle, mármint szemmel, hisz az alagút se volt túlvilágított és nem is épp arra mentünk, hogy nagyszemlét tartsunk, ugyanakkor itt sem tombol a fény. De látták az ujjaim, a testem, a bőröm, és kétségtelenül roppant elégedettek voltak a látvánnyal. Még is, újra felfedezni kívánom, most lassabban, ráérősebben, mint a szellemvasútban. Itt nem sürget az idő, nem hajt a félsz, hogy arra jár egy karbantartó és rajtakapottá válunk. Itt épp hogy sok az időnk, messze még a reggel, és bár aludni, pihenni sem ártana, azt hiszem, most egyikünk sem lenne képes csak úgy álomba szenderülni, és nem pusztán a felajzottság miatt.
Mert felajzottak vagyunk, mindketten, igaz, csak az enyém kézzel fogható, bizonyítható. Legalább is egyelőre, mert törekszem arra, hogy kiegyenlítődjön a dolog.
Pont ezért siklik felfelé kezem kitárt combjának belső oldalán, élvezve a bőr selymességét, az apró izmok táncát, mik mind önkéntelen, de jövetelemre reagálnak. És végre elérem azt a pontot, azt az édes kis titkos zugot, bejáratot, mely nemsoká a mámorba visz minket. De odébb van az még, egyelőre rá koncentrálok, őt akarom olyan állapotba hozni, ahol már semmi más nem fér meg a fejében, csak én, csak az öröm, a saját testének gyönyöre.
Noha édes a csók, és teljesen őrjítő, ahogy magához húz, kénytelen vagyok ellene menni, kiszakadni a csodás ajkainak játékából. Egy szusszanás, ahogy hátrébb húzódom, halvány mosoly vibrál arcomon, bár kétlem, hogy látná a hősugárzó halvány derengésében. Még is ott a mosoly az arcomon, mert a faramuci helyzet ellenére is igen, boldog vagyok, hogy ő van itt velem, hogy ilyen odaadón fekszik előttem, mondhatni teljes bizalmat szavazva meg nekem.
És nem is akarok csalódást okozni, mosolyom bőrére simítom, kulcscsontjának bőrén átsejlő kidomborodására, apró, gyengéd puszikkal hintve teli, óvatosan araszolva egyre lejjebb, míg el nem érem hullámzó kebleit, hogy végre újra ajkaim közé zárjam csúcsdíszét, mohón harapva rá, szívva meg gyengéden, nyelvemmel játszó incselkedő gyermeket.
De mozdulataimban nincsen semmi gyermeki, vágyaim pedig abszolút mellőzik, minek ujjaim adnak hírt, ahogy óvatosan dörzsölni kezdik a megduzzadt csiklót, olykor-olykor kevéske nedvet lopva lentebbről, incselkedőn, bemutatkozón, egy-egy ujjal be is lesve, beköszönve az édes barlangba.
És ezek azok a pillanatok, mikor szám egy halk, kéjes nyögés erejéig elszakad az édes halmoktól, ezek azok, mikor fájón feszülő ágyékom hozzá dörgölöm, hogy picit én is had lehessek simuló cicus.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 4 Május - 20:52

//New Yorkból a Birtok felé 18+//






Nathan & Serena

Félelem... talán tényleg részben a félelem az, ami hajt most, hogy ne szakadjak el tőle, de mivel nem ez az első alkalmunk együtt nem csak e miatt gabalyodunk egymásba. Az már megtörtént a szellemvasút izgató sötétjében és megtörtént volna akkor is, ha végül eljutunk a még ép múltbéli rendes lakásába. Ez most csak... a helyzet enyhítése, mert valami kell, ami teljesen elvonja a gondolatainkat és kikapcsol kicsit, hiszen jelenleg ha megpróbálnék lefeküdni aludni, ha lecsuknám a szememet akkor nagyobb eséllyel látnám azokat a valamiket, ahogyan egymást eszik, vagy minket üldöznek, mint bármi mást. Ha viszont kellően kifáradok, ha alig jutok majd szuszhoz, akkor sokkal kellemesebb lesz maga a alvás is, még ha az igazi az is lenne, hogy összebújunk a takaró alatt, de azt tudom, hogy most nem tehetjük meg, mert egyikünknek ébren kell lennie, hogy figyeljünk, nehogy valami baj legyen.
Talán elsietem ezúttal, de mégis úgy érzem akkor tudok igazán kikapcsolni, ha teljesen elmerülök a vele való együttlétben, még ha már a csókjai és a keze simogatása is épp eléggé leköti a figyelmemet, de őszintén szólva az is benne van a pakliban, hogy eddig a legtöbb férfi, akivel dolgom volt elég... hogy is fogalmazzak hamari típus volt és nem igen húzták-bonyolították a dolgokat. Ezért lep meg, amikor nem enged nekem, nem moccan a csípője, hanem helyette engem emel le magáról és én engedelmesen fekszem el a pléden, pedig érzem jól, hogy a vágy már nagyon is feszíti őt, mégsem szólalok meg, nem is tudnék, hiszen édes ajkai akadályoznak benne. Az ujjait viszont hamar megérzem, hogy most ő akarja azt, amit nekem előzőleg nem sikerült elérnem. Emlékszem még a szavaira is, amiket a vidámparkban mondott, hogy ha nem ott sietősen estünk volna egymásnak, hanem a puha ágyban, akkor hogyan kényeztetett volna. Ha jól sejtem, akkor most pont ez lehet a célja, így engedelmesen emelem meg a csípőmet, hogy lehúzhassa a nadrágot. Még gombolgatni se kell, könnyű dolga van, hiszen ez csak egy mackó, ami hamar eltűnik rólam, még abban is segítek, hogy a maradékot én magam tornásszam le magamról és így ne maradjon semmi más rajtam. Fázhatnék így, de nem, bőven fűt a vágy most, cseppet sem érzem, hogy az épület nem egy jól fűtött és karbantartott hely.
A lábaimat finoman ki is tárom, de közben közelebb húzom őt magamhoz, ha nem tenné magától, hogy újra érezhessem a csókját és hogy közben az ujjaim táncolhassanak a tincsei között, végigszánkázzanak a hátán, mert bár tudom, hogy igazán őt már nem kell tovább hevíteni, de még sem tudok csak így tétlenül feküdni, azt akarom, hogy ő is jól érezze magát és hogy egy pillanatra se lankadjon a vágya.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Hétf. 2 Május - 15:24

+18

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Vannak azok a pillanatok, mikor az ember minden felesleges dologról meg tud feledkezni, mintha csak egy felesleges szó lenne a papíron, mait egyetlen tollvonással húz át az író.
Ilyen tollvonás most az ölelés, a másik közelségének érzete, illata, íze, forrósága. Teljesen elfeledkezem mindenről, a történtekről, a helyről, a hátsó szándékokról, mik újfent egymás karjába hajtottak minket. Nem mintha nem lenne meg a vonzalom, a vágy, de a jelenlegi világvége hangulatban sokkal inkább a félelem hajtja az embereket egymáshoz. És talán ez igaz a jelenre is, még sem érzem, teljesen megfeledkezve mindenről, mi nem Serena része, mi nem tőle ered.
Semmi mást nem vagyok képes se felfogni, se befogadni, csak bőrének finom illatát, tenyerem alatt érzett simaságát, édesen remegő keblének gömbölységét. És persze csípőjének csábító táncát, mi halk felmorranásokra késztet, hisz nem vagyok fából, erről már ő is bizonyosságot nyert akár az alagútban, akár most is. Vágyam, szándékom tagadhatatlan, még is igyekszem húzni az időt, mintha ezzel kitolhatnánk az eszmélés, a valóság rémisztő durvaságát.
Ám két akarat feszül egymásnak, még ha mindketten ugyan azt szándékozunk is elérni, legfeljebb más-más utat bejárva.
Puha ujjak siklanak végig bőrömön, egészen a nadrág derekáig, apró, kissé talán ügyetlen, még is egyértelmű mozdulattal igyekezvén oldani a szorítást.
Ellenkezésnem nincs bennem, még sem emelem csípőm, nem mintha nem vágynék némi enyhébb ruházatra, vagy épp valami sokkal szűkebbre, forróbbra.
Még sem elég ennyi, a segítő mozdulat helyett óvatosan leemelem magamról Serena-t, a plédre fektetve, de mielőtt értetlenkedhetne, már fekszem is mellé, csípőjének simítva feszülő ágyékom, számmal az övét keresve, elfojtva a kérdéseket, kívánságokat. Helyette csókkal engesztelem, kényelmes, ízlelgető játékkal. Csupán ujjaim fürgék, mintha csak másolni akarnák korábbi mozdulatait siklanak le a melegítőjének derekára, beleakaszkodva húzva lefelé a szövetet. Most rajta a sor, hogy ellenálljon, vagy beleegyezőn emelje csípőjét, bár úgy sejtem, ha nem tartana attól, hogy reggel ruhátlan indulunk útnak, már szaggatná a szövetet. Ahogy én is...
De a készlet véges, így talán a szimpla levétel mellett voksol, amiben készségesen közreműködöm, míg csak teljesen le nem meztelenítem, hogy kezem immár csupasz bőrét fedezhesse fel, bársonyos combjain futva végig, csalogatva, játszadozva velük, hogy rés támadjon közöttük, hogy utat engedjenek nekem a csodák birodalmába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 22 Ápr. - 21:48

//New Yorkból a Birtok felé 18+//






Nathan & Serena

Oh egy ágy... Azt hiszem most az is valami, hogy legalább biztonságos helyen vagyunk, ahol nem törhet ránk jó eséllyel egy olyan valami sem, legalábbis nem könnyen, hiszen minden oldalról véd valami, több helyről erős falak. Ez most többet ér, mint a kényelem. Van legalább pár pokróc és nem is fázunk, amíg működik a hűsugárzó, bár jó eséllyel most egy kis ideig a nélkül is bírnánk. Ki fogunk melegedni, ez már nem is kérdés. Bár sötét van, de még így is el tudom képzelni, hogy milyen lehet most az arcra, hogy mire gondol és biztos, hogy az ő eszében se a pihenés és az alvás jár, sokkal inkább valami aktív testmozgás. Maximum csendben kell lennünk, de azt már gyakoroltuk a vidámparkban is végül is.
Hamar lekerülnek a felsőink, de nem érzem egy kicsit sem, hogy hűvös lenne a miatt, sőt egyre intenzívebb a testem forrósága, ahogyan a keze finom felfedező útra indul. Szégyenlősebb vagyok nála, ezzel már tisztában van, de most ha elegendő fény lenne az se különösebben érdekelne. Nem lennék már zavarban, ha látna, már még most is úgy vélem, hogy én sokkal inkább elképednék a tökéletes testtét látva, amit már volt lehetőségem megszemlélni egyszer legalábbis részleteiben mindenképpen.
Halkan nyögök fel, a fejemet is kissé hátra vetem, ahogyan közelebb húz magához. Érzem, ahogyan megfeszülnek a karjában, a hátán az izmok, amint moccan, ahogyan a mellemet kényezteti. Az már az alagútban is egyértelmű volt, hogy nincs híján a tapasztalatnak, pedig ott nem volt idő és alkalom rá, hogy bővebben megmutassa, hogyan tud kényeztetni egy nőt, pedig biztos vagyok benne, hogy bőven van tapasztalata. A combjaimat ugyan még ruha védi, de mégis ösztönösen szorulnak rá a csípőjére, ahogyan a nyelve finom táncot jár rajtam. Előjáték... igen, az előjáték nem rossz dolog, bár egy ilyen férfi közelében nehéz hosszan elhúzni a dolgot, főleg mert nem vagyok az a gyakran partnert váltó típus. Előtte nem igen volt dolgom túl sokakkal, így aztán ilyen együttlétekben sem volt részem. Bár talán ez jó így, hiszen így csak még intenzívebb az érzet.
Még sem bírom túlságosan sokáig. Ha csak egy kis szünetet tart, akkor a kezem elkalandozik, megpróbálok beférkőzni kettőnk közé, hogy megkeressem a nadrágján a gombot, hogy hozzáférjek és elkezdjem megoldani. Tudom, hogy fel kell majd emelkednem kicsit, hogy lekerüljön róla és rólam is a felesleges többi ruhadarab, de ezt a rövid eltávolodást majd valahogy kibírom, azt hiszem. Muszáj lesz, hogy utána még jobb dolgok következzenek.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 20 Ápr. - 16:40

+18

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Halk, talán nevetésnek is betudható morgás tör fel torkomból, ahogy az ágyat emlegetjük. Azt hiszem, ha túléljük ezt az egész izét, ha visszajutunk a saját időnkbe, és esetleg nem csak néhány hétről szól majd a dolog kettőnk között, akkor ez sokáig rege lesz még. Mármint az ágy extremitása. Pedig ezerszer jobban szeretnék most az otthoni, az igazi otthonom ágyában heverni, a kényelmes szivacson, hűs lepedő alatt, némi tompa világítással burkolva be magunk, hogy ne csak sejtsem formáit, ne csak ujjaim láthassák, hanem végre az alagút félhomálya, és a mostani sötétség után valóban láthassam is, szemeimnek is élvezetet nyújtva ezáltal.
De most még az érintés marad, melyben ő előrébb jár, hisz rólam már lekerül az ing, csupasz mellkasomon futnak végig ujjai, finom borzongást váltva ki belőlem. Nem olyan sietős ez, mint a vidámparkban, sokkal elnyújtottabb, sokkal másabb.
Még sem teljesen, az ölemben mozduló csípő kéjes morranásra késztet, felhúzott lábamnak feszítem hátát, miközben akaratosan lököm felfelé ágyékom, hogy érezhesse, nagyon is tetszetős számomra, mind a léte, mind a tettei.
És viszonzom én is, már nem csak a pulcsi alá bújik, finoman húzom felfelé, míg csak ki nem bújik belőle végleg. Nem látom, inkább csak sejtem bőrének simaságát, kezeim azonmód siklanak is végig ellenőrzésként, mintha hiba után kutatnának, pedig tudom, hogy nem lelek.
Hegyes, peckes mellbimbókba futok, forróságot árasztva szét ereimben, és nem, nem bírom, előre hajolva zárom ajkaim közé a kis kötekedőt, mohón szívva rá magam, felszabadult kezeimmel Serena csípőjére simulva, magamhoz szorítva ölét apró, finom táncba hívom, kéjes, mámorító összefeszülésbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Vas. 17 Ápr. - 17:40

//New Yorkból a Birtok felé 18+//






Nathan & Serena

Jó dolog jövőbeli reményekkel tartani magunkban a lelket. Igazság szerint az se zavarba különösebben, ha végül nem így lenne, ha nem jutnánk el sehová sem csak jussunk vissza a saját időnkbe és éljük túl ezt a rémséget. Nem akarok én ennél többet, és most azt, hogy ne is nagyon gondoljak a jelenlegi helyzetre. Attól félek, hogy most nem tenne jót nekem különösebben az alvás. Félő,hogy ha lefeküdnék, akkor jönnének a rossz képek sorban, akkor nem tudnék csak úgy aludni, mert eszembe jutna, amit láttam, a hullák az utcán, a kopott épületek, a mozgó valamik, amik valaha emberek voltak, de mára agresszívak és egymást eszik. Ez... nem olyasmi, amit könnyű elfelejteni és ha meg is próbálod hát álmodban a tudat alattid könnyen előhozhatja és ettől én szeretném megóvni magamat, ha valahogy ez egyáltalán lehetséges.
- Ha nem találták rettenetesnek és rendkívül kínosnak, akkor nem muszáj elfelejtened. Remélem nem mondtam, vagy tettem semmi olyat, ami... - gőzöm sincs, ami nem tetszett neki, vagy azért mégis csak rossz érzéssel emlékszik vissza rá, bár a sejthető mosolyból, vagy ahogyan az arcomon simít végig nem úgy látom, hogy lenne bármi ilyen. Igazából még mindig nem tudom, hogy mi volt, bár azért vannak halvány sejtéseim, és biztosan voltak olyan momentumok, amiken rendkívül jól szórakozott, de ez végül is jó, meg aztán valami miatt mégis csak találkozott velem újra, még ha nem is gondolt bele először, hogy randi és itt kötöttünk ki, mármint a vidámpark sötétjében. Annyit pedig már tudok róla, hogy nem megy bele csak úgy mindenféle kósza kapcsolatokba.
A mostaniba viszont gond nélkül belemegyünk mindketten, sőt ez ennél több. Kell, hogy kicsit ellazuljunk, kizárjuk a világot legalább egy kis időre és itt most nem kell rejtőzködni, óvakodni, hiszen a világ szó szerint kihalt közben körülöttünk, amíg mi a szellemvasút sötétjében ismertük meg egymást. Halkan sóhajtok fel, ahogyan a keze felfedező útra indul, s közben elmerülök a csókban, ami cseppet sem kapkodó, mint a legutóbbi alkalommal. Most nem rohanunk sehová, időnk az bőven van, messze még a reggel, amikor majd tovább indulunk.
- Igen... a puha ágy egészen új élmény lesz. - pár szó, ennyire telik csak most, amit sikerül végül kimondani, de sokáig nem foglalkozom a beszéddel. Pillanatok alatt megszabadítom a felsőjétől, és immár vele szembe helyezkedve mozdulok kicsit, szándékosan ingerelve odalent néhány finom csípőmozdulattal, miközben az ujjaim a szépen formált izomkötegeken szaladnak végig. Kicsit húzódom csak hátrébb, hogy a mellkasát is végigsimíthassam, miközben újra az ajkáért puhatolózom. Most sem leszünk lassúak, de nem kell úgy sietnünk, mint legutóbb és már tudjuk nem nagyon csalódhatunk, azt hiszem ilyen téren is passzolunk és ez jó. A végén még tényleg lesz ebből egy olasz út is, vagy francia, majd otthon, a mi időnkben.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Kedd 12 Ápr. - 16:55

+18

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



- Hát akkor majd megnézzük - mosolyodom el biztatón, bár ebből sokat nem láthat, de érezheti a hangomon. Igen, muszáj tartani magunkban a lelket, hogy kimászunk ebből a gödörből, hogy visszatérhetünk a saját időnkbe és valóban megejthetjük ezeket az utazásokat. Mert számomra kétségtelen, hogy ha visszajutunk, tényleg elviszem Serena-t. Nem ígérgetek üresen.
- Ha akarod? Mármint ha én engedem - nevetem el magam, és bár hagyok egy-két kósza szurkát, utána azért megfogom a kezét, persze ügyelve, nehogy fájdalmat okozzak neki. Nem vagyok csiklandós, de az ő közelségében valami egészen másra vágyom, nem ilyen gyermeteg játszadozásra. Különös, a kezdetben, ott a főnök bálján nem hittem volna, hogy ez a különös tanárnő, aki elhasal a padlón, aki úgy összemaszatolja magát egy csokival mint egy gyermek, felkelti majd az érdeklődésem. De így lett, és talán pont ez a bájos esetlensége fogott meg elsőként.
- Nem tudom, és nem is akarom elfelejteni. Túl édes volttál, túl maradandó - suttogom halkan, ujjaimmal arcán simítva végig. Tudom, hogy nem volt önmaga, hogy nem volt meg a kontrollja, még is olyan édes volt, annyira mulatságos a kis esetlen módján. Igazából azt hiszem, ha nincs az az este, ha nem botlom bele, ha nem alszik nálam és reggel nem ülünk egy asztalnál, sose hívom el randizni. Bár első körben még magam sem hittem, hogy randi lenne, pusztán csak baráti találkozó. De azóta szinte kifordultunk magunkból.
Elemi erők, ősi ösztönök sodortak talán össze minket, teljesen mindegy, gondolkodni se akarok rajta. Nem mintha tudnék most, mikor szinte kér, vagy legalább is engedélyt ad arra, hogy magam is elfeledkezzek erről a helyzetről.
Érzem puha testét az ölemben, matató ujjait ingemen. És mintha csak erre a bátorításra vártak volna, moccannak kezeim, végigsimítva combján. Egy pillanatig sem zavar, hogy melegítőben van, nem érdekel, hogy nem csini szoknya, nem magassarkú van rajta. Pont elég izgalmas így is, ráadásul ujjaim is könnyebben fúrnak a felső alá, gyengéden, még is határozottan ölelve körül édes keblét, mivel már volt szerencsém az alagútban is találkozni. ám míg ott hevesen, sietősen ismerkedtünk, most sokkal ráérősebben becézgetem ujjaimmal. És ugyanez a gyengédség érződik a csókban is, lassú táncba csábítom, ráérősbe, mintha így lassíthatnánk az időt, elfeledve a kintieket, kizárva mindent, újfent csak kettőnkre koncentrálva.
- Azt hiszem, a puha ágy lesz nekünk az extrém helyzet - suttogom mosolyogva, ahogy levegőért kapva elszakadunk kissé, ám nem maradok tétlen, könnyedén emelem, hogy most már szembe fordulhasson velem, érezhesse, vágyaim immár nem csak sejthető. És hogy könnyebb legyen neki is, könnyebben hozzám férhessen, megfoszthasson ruháimtól, ahogy tenni szándékszom én is. Mert nem csak érinteni, érezni akarom, hanem hogy ő is érintsem, kecses ujjaival fusson végig rajtam, bárhol érintve, hol csak akarná, hisz úgy is minden pont csak fokozza majd vágyamat iránta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Vas. 10 Ápr. - 14:17

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

- Azt el tudom képzelni, gondolom egy-egy meccs után a többségnek nem is volt nagyon ihlete körülnézni, még ha ideje lett is volna. - meg aztán tuti, hogy volt más, amivel elfoglalják magukat. Pia és nők, hogy úgy mondjam, de nem fogom én e miatt rosszul érezni magamat. Tisztában vagyok azzal, hogy Nathannek milyen élete volt előttem, azzal is úgy nagyjából, hogy most milyen élete van, de ezzel nem akarok foglalkozni. Ő nem egy szimpla kis tanár egy iskolában, mint én. Egészen másképp zajlik az élete, mint az enyém, de talán épp ez az, ami olyan izgalmassá teszi az egészet vele. Viszont arról álmodozni, hogy hová mehetnénk el, ha most nem itt lennénk tényleg jó dolog. Kicsit úgy tenni, mintha nem ragadtunk volna a jövőben, ahol minden teljesen a feje tetejére állt. Mondjuk sosem akartam valamiféle kitartott lenni, de az én kis tanári fizetésemből nem telne effélére, neki pedig igen. Ha felmerülne a jövőben... vagy is a múltban, majd úgyis akkor eldöntöm, hogy jó ötlet-e egyáltalán.
- Már egyből egy másik kontinens? Persze, aki megteheti... Biztosan mindkettő szép lehet és meleg, nem lenne rossz. - hát igen most innen hirtelen eltűnni is remek lenne, de meg kell látni ebben is a jót, vagy legalábbis nem a legrosszabbra gondolni folyton. Ha minden igaz akkor itt most biztonságban vagyunk és holnap majd tovább megyünk, kitalálunk valamit és megoldjuk valahogy. Végül is csak ki kell deríteni mi történt, rávenni azt, aki csinálta, hogy szépen hazajuttasson... nem olyan bonyolult nem igaz? Oh, dehogynem!
- Héj, nem vagyok zsarolható. Ha akarom, akkor... - újra csak azért is megbököm az oldalát. - ...bökdöslek, akármikor. - és újra, ha csak közben meg nem akadályozza a dolgot, hogy elkapja a kezemet, vagy hasonló. Az este viszont, meg a horkolás. Oh, na igen arról nem szeretnék sokat tudni. Biztos vagyok benne, hogy rém ciki volt. Egyébként is könnyen elengedem magamat, de ha még be is drogoznak... Kész csoda, hogy azok után hajlandó volt velem randizni egyáltalán.
- Az az este örök titok marad, neked is el kellene felejtened, rémes lehettem. - vagyis rémes lehetettem, de azt hiszem könnyen el tudja érni, hogy ne gondoljak rá, ahogyan valószínűleg neki is többször eszébe jut majd a vidámparki jelenetünk, mint a nála töltött éjszakám és annak előzményei, miután valaki csúnya dolgokat akart volna tenni velem. Végül is az a fő, hogy az egésznek jó vége lett és ha nem történik meg, akkor talán a vidámpark sem.
- Akkor jó... úgy sem hiszem, hogy most érdekelnének bármiféle szabályok. - és igaza is van, ki lenne aki ránk szólna, hogy itt és most nem tehetünk effélét? Majd csendben leszek, ami végül is a vidámparkban is ment és bár megint nincs puha ágy, de majd egyszer annak is eljön az ideje. Mégis tényleg jobban fogok tudni aludni, ha kellően lefáradtam és mint tudjuk ezzel még a komor felhőket is elűzhetjük és egy kicsit minden gondot elfeledünk.
- Az igaz, hogy senki se jár erre... - és még rejtőzködni sem kell úgy, mint a vidámparkban, vagy elsurranni mások elől, hiszen az egész környék kihalt volt akkor is, amikor jöttünk, én pedig készségesen elhelyezkedem az ölében és finoman csókolom az első pillanatokban, hogy aztán persze hevesebbre váltsak. A keze ugyan még a combomon pihen és éppenséggel nem is vagyok már a legcsinosabb, de sötét van, úgyhogy ez most végképp nem számít. Inkább a ruhájáért tapogatózom. A vidámparkban nem tehettük meg úgy rendesen, nem dobálhattunk szét mindent, de itt legalább ennyi előny van. Igyekszem kibújtatni a felsőből. Rémes, hogy eddig csak olyan helyeken sikerült összegabalyodnunk, ahol nem nézhettem meg őt magamnak rendesen. A tapintás is valami, de az a látvány, amit még nála az edzése után tapasztaltam meg... Ne akarjak túl sokat igaz?


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 6 Ápr. - 16:55

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



- Igazából ha úgy nézzük, én se túl sok helyen jártam eddig. Mármint... na persze jó néhány államban voltam, de többnyire csak a ketrecharcok miatt, ott meg az ember nem a város szépségeit nézi - vonom meg a vállam egy kölykös vigyor kíséretében. Na igen, akkoriban két-három fix helyszín volt. A harc helye, a szállásunk, meg a legközelebbi krimó a meccsek után. Az ember nem a múzeumokat meg a strandokat látogatta végig.
- De igazából ha választhatnék... - hümmögök elgondolkodva. Most már nem lenne probléma a miből és hogyan. Az elmúlt években bőven sikerült felhalmoznom a pénzt, lehet jó néhány év semmittevés után is maradna még belőle.
- Hawaii túl kézenfekvő lenne. Viszont szívesen elvinnélek Franciaországba, azt mondják, ott az igazi a croissant. Vagy mit szólnál mondjuk Olaszország tengerpartjaihoz? - vonom fel vidáman a szemöldököm, mintha igazából csak ennyin múlna most az egész. Hogy eldöntjük és mehetünk is. És milyen szép is lenne, felkelve ráébredni, hogy ez az egész csak valami pocsék álom volt, hogy a lakásom még mindig egyben van, hogy Serena az ágyamban ébred, és tényleg az a legfőbb gondunk, hogy egy finom reggeli szeretkezés után még is mivel üssük el a napot.
- Ha így viselkedsz nem viszlek sehova - dünnyögöm a bökésre, de kihallhatja még a sötétben is, hogy csak viccelek. Mert ennyi kell, kell, hogy tudjunk nevetni, poénkodni, különben beleőrülünk a valóságba.
- Kiütve, az biztos. ha én egyszer elmesélem neked azt az estét - húzom az agyát vigyorogva, immár sokkal fontosabbal kötve le a figyelmem. Mert rálelek arcára, érzem, hogy közel az ajka, és még hallom a suttogott szavakat, de már nem nagyon foglalkozom vele. Mert édes az ajka, érzem puhaságát, lágyságát, azt a finomságot, amivel már a szobájában megbabonázott. Akkor még ellen tudtunk állni, a vidámparkban már nem sikerült, ott elsöpört minket a kíváncsiság, a vágy és lám. Talán ha megint hagyjuk magunkat, akkor hogy ébredünk?
- Nem hinném, hogy bárhol is lennének leírva szabályok, efféle helyzetben mit illik és mit nem - suttogom, mert másra most nincs erőm, és nem is akarom megtörni a kellemes hangulatot. Talán nem illő vagy épp nem helyénvaló. De mi van, ha nincs holnap? Vagy ha van, de rosszul végződik? Miért is kell mindent helyénvalóan tenni?
- Szívesen segítek Neked, bármiben. És egyébként is... Ki koppinthatna most az orrunkra? - adom meg magam a sorsnak, vagy inkább az elgyengülő akaratnak, ahogy újfent az ölembe húzom, mint elsőként, ám most nem a vigasztalás az első, mi eszembe jut, ahogy törékeny testét megérzem, hanem valami sokkal elemibb, sokkal elsöprőbb. És bár kezeim tétlen pihennek combján, hagyva neki is választási lehetőséget, szám újfent ajkát keresi, kérőn, vágyakozón érve hozzá, veszejtve el bennük józanságom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 2 Ápr. - 19:32

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Az biztos, hogy itt sehogy se lehetünk biztonságban. Az emberek se gondolom, hogy kedvesek és segítőkészek és attól tartok, hogy nem sok jó maradt meg a világban. Az itteni élet nehéz lehet és a nehézség az embereket is rossz irányba fordítja még azokat is, akik előtte jók voltak. Így azért elég nehéz lehet, ezért kell megakadályoznunk, nem szabad hagyni, hogy a világ ilyen rémséges hellyé változzon. Én is mindent megteszek és nem fogok összeomlani, legalábbis igyekszem. Végül is eddig is hasznomat vette, tehát van rá esély, hogy tényleg jól össze tudunk dolgozni és hogy nem lesz baj igaz? Megvédjük egymást, találunk valami hazautat, megváltoztatjuk a jövőt... Na jó, csak szépen sorjában, mert így végiggondolva azért elég nagy falatnak tűnik mindezt véghez vinni.
- Azt azért sejtem és hova vittél volna? Gondolom, amilyen lakásod van már sok helyen jártál, ellenben velem, aki... hát annyi helyre még azért nem jutottam el. Talán majd egyszer. - őszintén szólva még alig-alig voltam valahol. Nagyjából csak az államban, annál távolabb nem igen sikerült jutni. Ez van, ha nincs éppenséggel sok pénzed, akkor a nyarakat nem töltöd mondjuk Hawaiion, viszont most nem lenne rossz elképzelni egy ilyen lehetőséget, akkor tényleg kellemesebb lenne az álmom is, mint hogy azon jár az eszem mennyire pusztult le a világ körülöttünk. Persze itt is süthet a nap, de... attól még marad a komor világ, a lepusztult helyek és a többi.
- Ja hogy nem ér? Ezt nem tudtam, csak a sötét miatt rossz helyre nyúltam... véletlenül. - persze a hangomból is lehet hallani, hogy csak viccelek, szándékos volt. Az mondjuk tény, hogy sötét lett hirtelen, de az kicsit sem zavar, hogy úgy tapogatja ki, hol vagyok. Tőlem aztán... keresgélhet rajtam bátran.
- De az más, akkor ki voltam ütve, normál állapotban úgy alszom, mint egy cica. - azért nem kezdek el még nyávogni is, főleg mert hamar lefoglalja a számat valami sokkal kellemesebbel. Igen, ez már kellett, eddig csak futtában volt lehetőségünk egy-egy futó csókot váltani egymással, ami érthető végülis fertőzött mutánsok üldöztek folyamatosan szinte, és valószínűleg még jó ideig nem lesz nyugalmunk tőlük. - És akkor most te őrzöd az álmomat? Felkeltesz, ha leváltsalak? - mert szeretném, ha ő is aludna azért rendesen, bár nem tudom most azonnal megadni neki ezt a lehetőséget, hiszen egyelőre még újra lefoglalom az ajkait. Jól esik a csókja, ahogyan a közelsége is. Nehéz lesz elengednem és álomra hajtani a fejemet. - Ugye most nem lenne helyénvaló... ha segítséget kérnék, hogy kiürüljön a fejem? Persze csak azért, hogy könnyebben elaludjak. - persze sok mindent most nem láthat az arckifejezésemből, de talán a finom célzást azért mégis csak érti, főleg hogy a búgó hang azért segíthet abban, hogy egyértelművé váljon mire is gondolok, még ha... talán tényleg nem is illik ilyesmi most ide.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 1 Ápr. - 16:53

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Csupán széles vigyor terül el arcomon a választását hallva, végül is teli szájjal csúf lenne a helyeslés. Mert helyeslés lenne az tuti, sokkal szívesebben tartanám magam mellett necces helyzetben, mintsem megöljem. Főként, mert úgy sejtem, a történtek után ő is kevésbé venné a dolgok rabságnak. Mármint ami az alagútban történt, nem ami most.
És elég rágondolni, hogy az adrenalin lecsengése után forrósággal öntsenek el az emlékek. Mert hát ha végiggondolom, ha nincs ez a nyavalyás időutazás mostanra azt hiszem a lakásomon lennénk - amit nem evett meg az idő és nem dúltak fel hordák - és a kényelmes puha ágyon feküdnék, vagy épp henteregnénk.
- Nem valószínű - ingatom a fejem, visszatérve a valóságba. Azt hiszem, az emberek a történtek után bizalmatlanná, óvatossá váltak, főképp az idegenekkel szemben. Nem tudhatják, ki mutáns, ki hordozza a vírust, kiből tör elő az őrület a következő percben. Tehát akit nem ismernek, az ellenség, legalább is amíg az ellenkezőjéről bizonyosságot nem szereznek. addig viszont hosszú az út.
- Nyaralás? Rendben - bólintok elégedetten, miközben lassan az utolsó falatot is kimerjük a bádogtálból, amit aztán magam mellé teszek és kicsit odébb tolok, nehogy belerúgjunk az éjjel.
- Azért remélem tudod, ha rajtam múlik, ennél kicsit napsütöttébb helyre vittelek volna nyaralni - mosolyodom el, miközben kicsit áthajolok Serena-n, hogy elérjem az ablakot takaró szövetet, lefedve az utolsó kis foltot is, sötétségbe burkolva minket. És a visszahúzódásom a pillanat, mikor kapom a finom bökést, aminek inkább a meglepetésétől rándulok össze, mintsem a fájdalomtól.
- Hé, nem ér orvul támadni! - jajdulok fel, visszaülve a helyemre, vakon tapogatva ki Serena kezét, arcát.
- Még hogy szép csendes... Ne feledd, már aludtam veled, előttem nem tudsz tagadni semmit - teszem hozzá vigyorogva, és hát.. ha már adott a romantikus alkalom és a finom sötétség, na meg tudom, érzem, hol az arca, most végre lecsaphatok az ajkaira egy jóéjt csók keretében. Mert eddig nem nagyon volt alkalmunk ekképp is vigasztalni egymást, noha bőven lett volna rá okunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Csüt. 24 Márc. - 14:55

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Remélem is, hogy igaza van. Nem akarok neki rosszat, azt sem, hogy miattam kerüljön hátrányba, vagy bármi. Igyekszem kitartani és reméljük, hogy minél előbb hazajutunk majd és ez az egész soha nem fog bekövetkezni, ami itt van. Jól esik, hogy bátorít, ez is azt mutatja, hogy jók vagyunk együtt és hogy van is értelme annak, hogy együtt vagyunk. Nem vagyok az a típus, aki egy randi után már nászindulót dúdol, nekem az is bőven elég, hogy tudom a másikról nem csak szórakozásnak fogja fel a dolgokat, hanem tényleg jelent is valamit számára is.
- Remélem, hogy akkor inkább magad mellett tartasz, amúgy kár lenne belém az étel. - ha nem pont akkor kerülne a számba egy újabb falat, akkor simán előrehajolnék egy újabb csókra, de abból csak koccanás és kellemetlenség lenne, így aztán nem kockáztatom a dolgot, de a mosolyom épp elég széles ahhoz, hogy értékeljem még tudunk viccelődni is ebben a helyzetben is. Ez kell, hiszen ki tudja, hogy odakint mi van, hogy mi vár ránk a birtokon. Arra készülünk, hogy ott majd segítenek nekünk, többet tudunk majd, de mi van akkor ha nem így lesz? Muszáj lélekben erősnek maradni és akkor majd fizikailag is menni fog.
- Igaz, és reméljük senki se téved erre. Félek, hogy egy ilyen világban a normális emberek se túl... kedvesek. - az biztos, hogy azok az izék nem azok, de kétlem, hogy a szabadon maradt élők segítőkészek lennének. Talán van, aki igen, de attól tartok, hogy egy jó részük nem igazán. Egy ilyen világ és élethelyzet megváltoztatja az embert és nem jó irányba. Agresszívabbá válik, önzőbb lesz és nem hiszem, hogy mindenki arra menne, hogy jó szövetségesek legyünk, hanem inkább arra, hogy megszerezze magának azt, ami kell. Jelen esetben a működő kocsinkat, vagy a készleteinket.
- Jól van, próbálok nem gondolni arra, hogy mi van kint. Legyen ez olyan, mint egy első... nyaralás. - bár nem épp sokcsillagos szálloda, de hát ezzel nincs mit tenni. Azt se tudom megígérni, hogy nem gondolok a holnapra, vagy a kinti világra, de legalább megpróbálom. Így is úgy is ki kell mennünk holnap, legalábbis remélhetőleg nem előbb, akkor meg kár már előre aggodalmaskodni a miatt, hogy mi vár majd ránk.
- Hé nem is horkolok! Csendesen és békésen alszom, majd meglátod, maximum te horkolsz, de akkor könnyebb lesz őrködnöm, mert úgysem tudok zajban aludni. - szórakozottan csípek bele az oldalába, de csak akkor, amikor épp nem teli kanál van a kezében, mert azt igazán nem akarom, hogy leegye magát. Az most nem lenne hasznos, mert kétlem, hogy túlságosan hamar találunk magunknak mosodát, vagy mosógépet. - De tényleg kelts fel, ha álmosodsz rendben? - nem szeretném, hogy kidőljön és azt sem, hogy holnapra alig aludjon. Én is ébren tudok maradni és nem fogok pánikolni, ha valami zajt hallok kintről, vagy... legalábbis igyekezni fogok.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Hétf. 21 Márc. - 16:13

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



- Nem fogsz. Bátor nagylány vagy Te - simítom meg az arcát biztatón. És igazából így is gondolom. Nem mintha rosszat feltételeztem volna róla, vagy azt a világképet vallanám, miszerint a nő csak a konyhába való. De Serena így is az elvártak felett teljesített ebben a teljesen váratlan helyzetben. Nem hisztizett, nem bukott ki, igazság szerint talán félő is, hogy túl jól viseli, hogy majd egyszerre jön ki minden és omlik össze. De remélem, ezt elkerüljük, ezért is biztatom, dicsérem, hogy könnyebben átléphessen a dolgokon.
- Eh, erre nem is gondoltam - csapok a homlokomra finoman szabad kezemmel, majd tenyeremmel takarom az arcom, de széttárt ujjaimon átsejlik széles vigyorom, vidáman csillogó szemeim.
- Ezek szerint vagy meg kell hogy öljelek, vagy magam mellett kell hogy tartsalak. Mert a lakást már nem tudom szerkezetileg átépíttetni - sóhajtok fel vidoran, leengedve a kezem, immár a kajával foglalatoskodva. Hisz enni kell, ha pedig van is mit, ne pazaroljuk az erőnket.
Szóval egy kanál neki, egy kanál nekem, majd így tovább, megvárva azért, míg lenyeli a falatot. Azért ha úgy nézzük, még jó, hogy ráakadtunk erre a benzinkútra, és szerencse, hogy mások nem voltak így vele. Nem szívesen éjszakáztam volna valahol az út szélén a huzatos autóban.
- Kétlem, hogy a gazdája erre tévedne a kulccsal. Másként más meg nem tudná beindítani - kacsintok rá, majd elkomolyodva ingatom a fejem, mutatóujjammal letapasztva a száját, elnémítva a rossz gondolatokat.
- Ne együnk magunkat most ezzel, megfekszi a gyomrunk. Ne aggódjunk olyanért, amiért egyelőre nem tehetünk semmit, és ne emlegessük azokat az izéket se, jó?
Nem mintha félnék, noha van bennem is némi értetlen rémület az ismeretlen iránt. De inkább csak nem akarom, hogy esetleg rémálmai legyenek, rosszul aludjon, hisz pihentnek kell lennünk. És azt se akarom, hogy a falra fessük az ördögöt, nem mintha babonás lennék. De akkor is...
- Én kezdem, te pedig pihensz. Aztán ha úgy érzem fáradok, felkeltelek, jó?
Nem szívesen adom át az őrködést, nem a bizalom okán, hanem mert kérdés, Serena érzékszervei mennyire élesek, mennyire a rémet látná az ék neszeibe és mennyire a valót. De a végtelenségig én se bírok fennmaradni, ez tény.
- Ha befejeztük az evést és lefekvéshez kész vagy, leeresztem a sötétítőket. Amíg nem muszáj, nem égetem a lámpákat, nem akarom, hogy idő előtt lemerüljön az elem. Te is könnyebben pihensz sötétben, én meg majd hallgatom, hogy horkolsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 19 Márc. - 20:49

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Nem szabad összeomlanom, eddig olyan jól bírtam, továbbra is ezt kell tartanom, hiszen ez most nem az a pillanat, amikor lehetőség van rá, hogy siránkozzak. Persze tény, hogy jobb most, mint mondjuk valami brutális éles helyzet kellős közepén, de most is ki kell tartanom. Összeszedem én magamat, csak kell pár perc. Igaza van, az is kész csoda, hogy eddig bírtam és még nem omlottam össze. De menni fog továbbra is, kitartok és rendben leszek, mert rendben akarok lenni, mert muszáj. Túléljük ezt és hazajutunk és gondoskodunk róla, hogy ez soha ne történhessen meg. Sosem gondoltam úgy magamra, mint valami ügyeletes hős megmentőre, de most akár mi is lesz muszáj ezt a jövőt megváltoztatunk.
- Igaz. Legalább... nem estem pánikba és remélem nem is fogok. - halvány, bátortalan mosoly jelenik meg az arcomon. Olyan kedves tőle, hogy igyekszik azért tartani bennem a lelket, pedig nem lenne kötelező, mégis mellettem van. Egymásra vagyunk utalva ez is igaz, de nem azért van velem, mert nincs más, hanem mert nem akarna itt hagyni, mert kedvel és úgy tűnik fontossá váltam neki a sok bohóságom ellenére is, vagy épp azért. Ahogyan nekem is fontossá vált, épp az ebben az egészben a rossz, hogy aggódnom kell érte. Ő nem tud csak úgy anyagtalanná válni és ebben a világban ez nagyon veszélyes.
- És át kell költöztetned a széfedet, mert én már tudom, hogy hol vannak a rejtett tartalékaid. - újabb mosoly, ezúttal egy kis viccelődéssel is megtoldva. Túl leszünk ezen, megoldjuk. Az én összeomlásom, inkább csak pillanatnyi bizonytalanságom sem tart soká úgy, hogy tud mosolyogni, hogy tud viccelődni és tartja bennem a lelket és most az se különösebben érdekel, hogy a konzerv nem valami fejedelmi étel. Az a fő, hogy étel és tényleg százszor jobb, mint a dohos konzerv, ez nem is lehet kérdés. A falatot kérdés nélkül kapom be, amit felém nyújt. Eszem ágában sincs most megmoccanni és kivackolni magamat az öléből. Az sem érdekel, hogy etet, mint egy gyereket, jól esik, addig is át tudom karolni a nyakát és időnként finoman cirógathatom a tarkóját, csak mert ez nekem is jó érzés és remélhetőleg neki is.
- Jól van, összeszedünk mindent, ami még hasznos lehet. Remélem, hogy a kocsi is meg lesz reggel és nem találkozunk túl sok olyan izével. A birtokon pedig... remélem, hogy ott minden rendben van. - van azért bennem egy nagy adag félsz, hogy esetleg még sem, hiszen ott sok a mutáns. Egy ilyen vírus pont egy olyan helyen tud könnyedén elterjedni nem igaz? Ez viszont nem jelent ránk nézve semmi jót és jó hírt sem. Mégis magamban megrázom a fejemet és igyekszem nem foglalkozni a dologgal különösebben. Nem érdemes előre aggódni, attól semmi se lesz jobb. - Őrködünk felváltva? - igen, én sem hiszem, hogy okos ötlet lenne aludni csak úgy nyugodtan. Hiába van bezárva az ajtó, hiába nem lát be ide senki sem, akkor is óvatosnak kell lennünk és ébernek, nehogy erre kószáljon bárki is, amíg mi békésen alszunk.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Csüt. 17 Márc. - 16:46

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Rossz, pocsék, nem igazságos, szörnyű, rettenetes. A szinonima szótár több oldalát is felsorolhatnánk, ha jellemezni akarnánk a kialakult helyzetet, de attól se előrébb nem leszünk, se érteni nem fogjuk a miérteket. Értelmes elme erre választ nem igen lelhet, de igazából nem is nagyon csodálkozhatunk rajta. Az emberi faj már csak ilyen, bármit elpusztít, amitől fél, vagy amiből úgy hiszi, haszna származhat. És hogy miféle következményei lesznek a dolognak? Azzal majd törődjön az utókor...
Ugyanakkor bárhogy morgunk, itt, a jelenben már nem korrigálhatjuk a dolgot csak a múltban. Illetve ez a jövő, a múlt pedig a jelen. A mi jelenünk. Azt hiszem.. a fenébe is, ez egyre zavarosabb!
- Hátráltatni? Ugyan... Ki szaladt át a lépcsőházban azokon az izéken? - mosolyodom el bátorítón, hisz látom Serena-n, hogy most arra van szüksége, hogy a lelket tartsam benne, hogy elhiggye, nem pusztán teher. És tényleg nem az, nem borult ki, nem hisztizett, tette, amit kértem. Emellett a képessége is hasznos és ügyesen használta is.
- Örülök, hogy így gondolod. Én is így vagyok vele - mosolyodom el kedvesen, az arcán is finoman végigsimítva a kezem. És ezt most nem pusztán udvariasságból mondom. Valóban örülök, hogy itt van velem, hogy nem kell egyedül lennem. Nem mintha az egyedülléttől félnék, sokkal inkább attól, hogy igazi valóság híján előbb-utóbb belebolondulhatnék a dologba. Így legalább itt vagyunk egymásnak, támaszként, biztos pontként a mi időnkből.
- Helyes, együnk. Ez biztos jobb, mint a keksz. Ha visszatérünk, be kell szereznem néhány konzervet is - nevetek fel halkan, miközben ismét felveszem a konzervet, az első kanállal Serena-nak kínálva, majd magam is bekapok egy falatot.
Hát valljuk be, ettem már ezerszer finomabbat is, de most valahogy ez is ízletes. Persze lehet csak az éhség teszi, vagy épp a dohos keksz illata után tűnik jónak. Mindegy, a lényeg, hogy kaja.
- Reggel megnézzük, tudunk-e valamennyi üzemanyagot lefejni a kútból még. Akár kannába is, sose árt, ha van tartalék. Sok mindenre jó. Aztán összeszedünk mindent, ami jó, hasznos, még ehető, a kocsiba elfér. Lehet a birtokon vannak készletek, de besegíthetünk. Meg ki tudja, milyen addig az út, mik változtak. Ha már itt ez a kincsesbánya, ne tékozoljunk - teszem még hozzá, majd újabb falattal kínálom Serena-t. Nemsokára besötétedik, csitul a takarórésen beszökő nap ereje. Akkor majd teljesen leengedjük, és marad a zseblámpa. Mert teljesen nem adhatjuk át magunkat a nyugalomnak, ki tudja, este mennyire aktívak azok az izék, és esetleg nem ténfereg-e erre néhány. Nem szeretném, ha meglepnének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Hétf. 14 Márc. - 21:27

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Rossz belegondolni, hogy talán ezt akarták, hogy ki akartak minket irtani, csak félresikerült. Milyen emberek lennének képesek egyáltalán ilyesmire? Nem vagyunk rosszak. Talán vannak köztünk veszélyesek, de az emberek között is. Én mindig is hinni akartam abban, amiben a professzor is, hogy egyszer majd normálisan képesek leszünk együtt élni az emberekkel és minden rendben lesz majd hosszú távon, de most mégis úgy tűnik, hogy ezek a remények mind értelmetlenek voltak, mert nem lesz sosem normális életünk. A rejtőzködés után a frontális támadás jön ellenünk, vagy ki tudja, hogy mi, de ez valami rettenetes jövő.
- Talán, de... úgy is épp elég rossz. - hiszen miért kellene valami, amivel kiszűrhetnek minket? Már az is régen rossz. Szerencsére nekem nem kellett abban az időben élni, amikor a zsidókat összegyűjtötték, de tanultam róla és nem akarok én lenni az a kisebbség, akiktől az emberek rettegnek és inkább végezni akarnak velük, hogy ne essen bajuk. Azt hiszem igen, jól látja, hogy ez a pont, amivel már nem tudok mit kezdeni, ami már sok nekem és kell is az, hogy magához húzzon, bár ilyen közvetlenségre nem számítottam. Átölelem a nyakát és még egy jól eső sóhajt is hallatok, ahogyan a vállára ejtem a fejemet.
- Talán... igazad lehet. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk és megoldjuk ezt, hogy visszamenjünk és... megakadályozzuk. - tétován bólogatok. Talán igen, lehet hogy a professzornak is köze van ehhez? Esetleg lehetséges, hogy tényleg azért vagyunk itt, hogy tudjuk mi történt, hogy aztán visszamenjünk és megváltoztassuk a jövőt, még csírájában akadályozzuk meg ezeket a történéseket. És akkor meg is fogjuk tenni, mert nem lehet ilyen a jövő. Ez valami rettenetes!
- Remélem igen. - megnyugtat, hogy ő legalább bizakodik. Én is igyekeztem, de most tényleg sikerült úgy istenesen elbizonytalanodnom. Ez az egész helyzet... mi van, ha még napokat, heteket itt kell töltenünk? Mi van a mi oldalunkon, ahonnan csak úgy eltűntünk? Vannak barátaim, az iskola... aggódnak értem és mi van, ha más is eltűnt, ha más is itt van, akit ismerek és baja esik... Nem, nem szabad túlzottan sokat gondolkodnom ezen, annak nem lenne jó vége, csak nő tőle az aggodalmam.
- Jól van, nem lesz baj. Figyelünk egymásra és... köszönöm, hogy segítesz. Nem akarlak hátráltatni. - tudom, hogy nem érezné így, de azért lássuk be közülünk ő a harcos, ő az, aki tudja kezelni jobban legalábbis az ilyen helyzeteket és nem akarok a terhére lenni. Az biztos, hogy ettől még nem sokat fogok tudni aludni. Ki tudja mi van kint, hogy mire ébredünk és hogy mi vár ránk... érthető, ha félek azért rendesen.
- Megnyugszom, megnyugtat, hogy itt vagy. - sikerül még egy mosolyt is varázsolnom az arcomra és kicsit közelebb is hajolok, hogy csókot nyomjak az ajkaira. Egy kicsit hosszabbat, hogy addig is elfelejtsem a környezetet, hogy hol vagyunk és mikor, ez most azért sokat segít. Ha egyedül kerültem volna ide át... fogalmam sincs, hogy mit tettem volna. Valószínűleg jóval előbb kétségbe esem. - Együnk. - szólalok meg végül, amikor elszakadok tőle, bár ezt elég nehezemre esik megtenni most, de igaza van enni kell, abból lesz erőnk és talán holnap a birtokon minden megoldódik, vagy legalább közelebb kerülünk a megoldásokhoz.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 226
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 11 Márc. - 13:57

[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Elsőre csak bólintok Serena feltételezésére, hisz kimondani is rossz. Pedig úgy hiszem, ez az egész valóban szándékos volt. Persze nem biztos, hogy ebben a formában, vagy ezzel a végkifejlettel tervezték. De félő, előbb-utóbb kirobban a háború, hisz nem minden mutáns olyan békés, mint a birtokot vezetők. Vannak, akik rosszul tűrik az árnyékban húzódó életet, akiket dühít, hogy noha jóval erősebbek, mint az emberek, és nem feltétlen fizikailag, de még is meg kell hunyászkodniuk.
- Persze lehet, nem ez a betegség volt a cél. Talán csak valamilyen egyértelmű jelzést akartak, hogy megtudják, ki hordozza a mutáns géneket. Aztán a szer, akárcsak az emberek, mutálódott, és ez a betegség lett belőle.
Gyenge vigasz, tudom. Mert a mi szemszögünkből már az is felháborító, hogy meg akarnak különböztetni, jelölni. Láttunk már rá hasonló példát a történelemben, és azzal sem értettünk egyet.
- Az - biccentek a halk sóhajra. Tényleg rettenetes, főképp ha azt nézzük, mi lett belőle. Nem csupán a mutánsokat változtatták át, úgy tűnik, az emberiség is menekülésre kényszerült. Még ha rájuk a kór nem is hat, de valószínűleg a megkerült mutánsok ugyanúgy veszélyesek rájuk nézve is. Azokba a harapásokba bárki belehalna. Bár ha azt nézzük, hogy a halál vagy az az izés zombilét... nem kérdés, melyik a jobb.
- Gyere ide - teszem le a konzervet, akár nála van már akár nálam, látva kezdődő kiborulását. Meg sem lepődöm rajta, csoda, hogy eddig bírta. Még én is megrendültem a hír hallatán, hát akko rő az egész nap miatt?
Gyengéden húzom ölembe, majd lábaim is felhúzom kissé, mondhatni kalodába, bölcsőbe zárom, karjaimmal átölelve törékeny testét, gyengéden ringatva, mint egy gyermeket.
- Biztos vagyok benne, hogy nem a puszta véletlen okán történt ez velünk. Talán valamelyik itteni mutáns képessé vált arra, hogy megtegye, megnyisson valamiféle kaput. Talán így akarnak segíteni önmagukon, hogy nekünk megmutatják, mi történik. Ha pedig így van, kell visszaút is, különben az egész teljesen felesleges. Nem hinném, hogy véletlen lenne a dolog. Az pedig, hogy miért pont mi? Meglehet nem személyekre koncentráltak csak helyekre. És pont ott voltunk az egyiknél - sorolom az eshetőségeket, talán kicsit a saját vágyaim is kivetítve. Igen, nem lehet, hogy az egész csak egyoldalú legyen, kell lennie retúrjegynek, máskülönben értelmetlen az egész.
- Talán pont a te professzorod a ludas. Csak el kell érnünk a birtokra, és választ is kapunk mindenre.
Igen, így kell lennie. A kutatásaim, a főnök adatai alapján Xavier roppant erős telepata, és azóta eltelt jó pár év, tehát igencsak tovább fejlődhetett, a technikáról már nem is beszélve. Talán itt a megoldás kulcsa.
- Amíg együtt vagyunk nem lesz baj, jó? - susogom megnyugtatón, könnyed puszit nyomva Serena felhős homlokára. Tudom, hogy nehéz ez a helyzet neki, nekem is az. De megoldjuk valahogy, csak egymást nem szabad elvesztenünk.
- Együnk kicsit, pihenjünk. Sötétedés után mást úgy sem tehetünk. Aztán holnap frissebben nekivágunk az útnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 187
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 9 Márc. - 21:48

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Én az elején nem akartam elhinni, hogy ilyesmi tényleg lehetséges, hogy ugorhattunk az időben. Még most sem értem hogyan történt, de úgy fest, hogy ezúttal neki nehezebb felfognia a részeteket, pedig nagyon úgy fest, hogy ez van. Nem a mi időnkben vagyunk és durva dolgok történtek és... én sem értem, hogyan és mikor és miért, de amit ő mond abból úgy fest mintha ő még annak ellenére is, hogy mennyire meg van lepődve többet sejt ebből az egészből, mint én. Persze világos nekem hogy milyen körökben mozog. Nem átlag kedves emberek között, de azért rendesen meglepve nézek rá, amikor tovább beszél. Úgy tényleg istenesen pislognom kell jó párat.
- Hogy érted, hogy... összejött nekik? - a vizet így csak pár pillanat fáziskéséssel veszem át tőle, pedig szomjas vagyok már. A poshadt keksznek az illata is még szomjasabbá tett. Pár korty után figyelem, ahogyan feláll és keresgélni kezd. Sejtem, hogy mi az ami kell, talán még odakint lehetne is valami műanyag étkészletszett... de azt nem néztem meg. Mindent nem cuccoltunk be ide, maximum megyünk még egy kört, ha nincs más. Végül újra lehuppan immár egy kopott kanállal és megkapom a válaszomat is.
- Akkor azt mondod ez az egész talán szándékos? - elképedek talán csak még inkább. Vajon lehetséges lenne, hogy annyira féltek tőlünk, hogy végül erre vetemedtek? Ki akarnak irtani? De hát az egész világnak vége lett. Vajon nem számoltak a mellékhatásokkal, vagy... nem is érdekelte őket csak a végcél, aminek végül az emberek látták kárát, azok akiknek nem szabadott volna és nekünk sem, hiszen én teszem azt nem tettem semmi rosszat senki ellen. - Ez rettenetes. - inkább csak magam elé mormogom, hiszen erre mégis mit lehetne mondani? Rémes egy helyzet akkor is ha ez egy melléhatás és nem szándékos és akkor is, ha akarattal csinálták ezt a vírust, vagy akármit.
- Nem tudom, de muszáj. Nem alakulhat így a világ, szinte alig maradt valami, de talán a birtok igen. Valahogy vissza kell jutnunk. Visszajutunk igaz? - igen sokáig bírtam, egészen jól, de ez egyre rosszabb és kell egy kis megerősítés. Tudom, hogy neki se sokkal könnyebb, de... most kell, hogy bólintson, hogy azt mondja menni fog, hogy nem ragadunk itt és ezt a jövőt nem hagyjuk megtörténni. Akkor is ez kell, ha nem biztos benne, de muszáj megerősítenie benne, hogy van esélye annak, hogy átvészeljük ezt és nem egy ilyen világban kell élnünk és mindenki másnak, azaz... azok akiket ismertem, a diákok az iskolában... ki tudja hányan élnek még egyáltalán közülük.


♫ Young love ♫ • Aktuális viselet • ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   

Vissza az elejére Go down
 
Utak, ösvények
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Tigrisek kódexe
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» Karakter kereső
» 3 - Fejlődés és a Bushido

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Kalandok, események :: Kalandok, mesék :: Jövõbeli apokalipszis-