we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Yesterday at 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Hope Town - Eredetkutatás
by Adrienne Meyer
Csüt. 23 Nov. - 7:47

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Alysa Tate
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Utak, ösvények

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Stephanie Scott
Hozzászólások száma : 55
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 8 Dec. - 17:16



Casey, Serena, Nathan & Dakota



*Csak félig jut el a tudatomig amit a tanárnő mond, de elfogadom. Végül is mindegy, hogy miért kell fognia, fogjon. Annyira már bízom bennük, hogy ne akadékoskodjak, de attól még érdekel. Ha tudtam volna….nem sokkal később talán pont ez az érintés akadályoz meg abban, hogy valamennyire uralmam alatt tudjam tartani a képességem. Az egész hatványozottan hat rám és iszonyatos kínokat állok ki míg nem sikerül kikapcsolni. Talán pont akkor amikor a tanárnő – ijedtében (?) – elenged és átadja a terepet Caseynek. Sürgősen meg kellene tanulnom békében együtt élni a képességemmel, különben a vesztemet okozza és nem előnyökhöz juttat. Ebben a világban azonban vajmi kevés esély van arra, hogy sikerüljön. Casey érintésének hatására lassan tér vissza a normális világ, a hallásom és a látásom, hálálsan de meggyötörten nézek fel rá mikor szájon csókol. A fenébe is, hogy tud ilyen helyzetben erre gondolni? Nem jut el a tudatomig, hogy azért csinálja, hogy ne kiabáljak, mert már nem kiabálok. Nem durván lököm el magamtól hanem finoman tolom el és értetlenül nézek rá pár pillanatig.* -Te most komolyan….? *Még jó, hogy nem tapizott le. Egyelőre nem értékelem az igyekezetét, de a közeljövőben meg alkalmam nem lesz rá. Odabentről fegyverropogás hallatszik és kiabálás és nem Nathan hangja. Mindezt normálisan hallom ahogy mindenki más, de a csillagok még ott keringenek körülöttem és a fejem is fáj. Nem láthatunk be az épületbe, nem látjuk, hogy Nathant ketten két oldalról szorították be és azt sem látjuk hogy a harmadik az ablakból néz kifelé, azt viszont már érzékeljük ahogy záporozó golyók szakítják fel körülöttünk a növényzetet. Ösztönösen vágódom el az aljnövényzetben és sodrom magammal Caseyt is. Szerencsére a lövöldöző csak vaktában szórja a golyókat, nem lát minket. Nathan viszont megpillanthatja az egyik fegyverest, katona ember, gyakorló egyenruhában és az ablakban álló is jó célpontot nyújthat, viszont a másik oldalon még ott van a másik kettő.*

//Engedelmetekkel írtam Nathannek egy kis munkát lol! //




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Evan Jogia
Hozzászólások száma : 87
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 2 Dec. - 14:47


Dakota & Casey

people change and forget to tell each other



Igazából én sem tudom, hogy mi Serena tanárnő képessége, csak hallomásból, hogy valami védelmező. Elsőre inkább a katonát figyelem, a két nőnek igaza van, sosem érhetnék a nyomába. Csupán az örökvidám természetem visz előre, nem török le semmitől, hiszen úgy vélem, aligha van vesztenivalóm. Nincsen családom, sem céljaim, ambiciók híjján enyhén alulmotivált vagyok, de azért ilyen bátor nem tudnék lenni mint a tancinéni pasija, így terminátorként berobbanni a túlerő ellen.. Én csupán vaktában szoktam lövöldözni, meg gyors vagyok, de semmi több. Egy vágyaktól túlfűtött fiatal srác, akinek csak az a lényeg, hogy végre elhúzzunk innen, és kezdjek valamit a szöszivel, akit egészen megkedveltem, durva dolgokat éltünk át együtt, hogy erre legyen is értelme alapozni.
- Köszönjük.. – Igyekszem nem érintésmániásnak mutatkozni, noha ha így letapizza a vállamat a csinos barna, akkor igenis van hatása, főleg, hogy az elmúlt napokban végképp nem volt meg a napi betevő szex, habár a szöszivel volt néhány közeli pillanatunk. Akinek éppen nemet intek, hiszen én sem tudom pontosan, csak sejtem, hogy miről is lehet szó. Na de vissza a valóságba, lejebb engedem a pisztolyt, ahogyan Dakotában elszabadul valami belső démon, az óbégatása nem csak hogy idevonz másokat, hanem minket is az őrületbe kerget. Mégsem szólok rá, hiszen a reakciója teljesen emberi. Bólintok Serenának, és lejjebb húzom a szöszit, félig gugoló helyzetbe, hogy a pisztolyt az övembe dugom, miután levettem róla a biztosítékot. A tenyerereimbe temetem az arcát, hogy finom, puha csókkal vonjam magamhoz, ennél jobb nyugtatást most tényleg nem tudok, nem fogom bíztatóan veregetni a vállát, az elég kétesélyes. Viszont ha a szája le van foglalva, akkor nem visít talán, és lelkileg is békére lelhet egy kis időre.. Remélem..


hello blondie|| Up || ©️redit




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 24 Nov. - 16:06




[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Hát persze, hogy nem vesznek komolyan. Én se tenném, mert ha még nem is ismernek, ha nem is tudják, ki vagyok és mire vagyok képes, akkor is létszámfölényben vannak. Ez pedig már az állatoknál is bevált, sokszor a bátorságot vagy épp az erőt tömeggel helyettesítik. Lehet akármilyen cuki egy majom, ha egyszerre tizen ugrálnak körülötted, nagy eséllyel teli rakod a gatyád.
Na nem mintha én majom lennék, vagy az a három ürge, nem is ugrálni kezdenek belépőmre. Némi döbbenet után hamar magukhoz térnek, és marokba szalad a fegyver, göbülnek az ujjak a ravaszon. De ők nem a plafont célozzák, az engem rejtő bútort ostorozzák, ami félő, nem sokáig fog paravánként működni.
Ám hiába járatom az agyam, helyismeret híján nehéz bármit előre tervezni. Főként, mert egy pillanatra elvonja a figyelmem a kinti sikoltozás. Felismerem, ez Dakota, hallottam már. De sajna most nincs lehetőségem megnézni, noha viszket rendesen a lábam alatt a talaj Serena-t féltve. De remélem, csak valami potya ijedelem, talán az én belépőm az oka. Remélem, végül is fegyver odakint még nem ropog, csak a bentiek töltik meg a levegőt azzal az ismerős illattal.
Gyorsan amortizálódó fedezékem mögül kilesve igyekszem felmérni a lehetőségeket, egy röpke pillanatra csóválván a fejem. Ezek ennyire hülyének néznek? Azt hiszik, nem lövök vissza? Mert hogy nem nevezném fedezéknek az asztalt, amit hirtelen felborítottak, főként, mert erősen ki is lógnak mögüle, főként az az egy barom ott állva.
- Dobjátok el, mielőtt valaki megsérül! - próbálkozom újra, mert hát nem szívesen sebesítek meg senkit, ölni meg főleg nem addig, míg ne m tisztázódott, ki kihez tartozik.
Ám nagyjából ebben a pillanatban hasad fel egy pontban a sokat próbált szövet, utat engedve egy golyónak a vállam fele. Ám már az adrenalin az egekben, ilyenkor azt sem fogom fel, talált-e vagy ismert fegyvertípushoz van szerencsém. Csak kihajolok, célba véve az egyik fegyvert tartó kezet és húzom magam is a ravaszt. Vége, eluntam a kérést. Akkor beszéljen az erőfölény...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 3 Nov. - 12:28

//Birtokon//






Nathan & Serena

Bólintok csak Nathannek. Tudom, hogy mi a dolgom és azt is, hogy mit kell tennem, még ha nehéznek is tűnik jelenleg véghez vinni. Nekem kell erősnek lennem, ez nem is kérdés, hiszen a másik kettő még csak gyerek, még ha Casey próbál is úgy tenni, mintha tapasztalt felnőtt lenne, akinek minden tökéletesen megy, de ettől még nem így van. Egyelőre viszont nincs mit tenni, Nathanre hagyom az első lépéseket, hiszen ő ért hozzá a legjobban ,hogy véghez is vigye, még ha nyugodtabb is lennék, mert védhetném őt, de egy ilyen ugrásnál úgy se nagyon tehetném. Az elismerő pillantás azért követi részemről, de aztán csak a két gyerkőc mögé állok, hogy lehetőleg azért mindent belássak kissé oldalasan és ráfogok a vállaikra. Erősen, hogy egy esetleges gyors mozdulat se okozzon gondot.
- Mert így nagyobb biztonságban lesztek. - válaszolom meg én magam a leányzó kérdését, de sajnos nem mennek úgy a dolgok, ahogy kellene nekik, hiszen a helyett, hogy bejuthatnánk az épületbe mi is, követve Nathant Dakota újfent összeomlik. Rövid ideje van az iskolában, még nem érti a képességét, ez már egyértelmű, de ez most nem is az az idő, amikor segíthetek neki ebben. Viszont gyorsan kell döntenem, hogy mit is tegyünk. Küldjem Caseyt védtelenül Nathan után, miután Dakota összeomlott, hogy körülnézzen, hátha segítség kell? Vagy én magam menjek és akkor mindkettejüket itt hagyom és talán a zaj olyan lényeket is ide vonzhat?
- Próbáld megnyugtatni rendben? Addig... várunk, Nathan szólni fog, ha odabent minden rendben. - döntök végül magamhoz képest egészen határozottan. Jó lenne, ha Dakota nem visítana, mert elég hangos, meg aztán kissé felhívja ránk a figyelmet és az is hasznos lenne, ha nem vonzanánk ide még több bajt, amikor a bentit épp most próbálja Nathan kiküszöbölni és kideríteni végre valamit azzal kapcsolatban, hogy mi is történt és hogy jutunk haza.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Stephanie Scott
Hozzászólások száma : 55
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Csüt. 12 Okt. - 8:22



Casey, Serena, Nathan & Dakota



*A tervezés most egyedül Nathanre hárul, ő a legtapasztaltabb közöttünk és ki vagyok én, hogy ellenkezzek vele ha az életem a tét. Egyébként megtenném bármikor, de most jobb ha ő megy elől. Sikerül Caseyt is kicsit kiengesztelni azzal, hogy a képességét méltatom, de végül is minden szó igaz, csak amikor átéltük, valahogy sokkal veszélyesebben volt izgalmas. Most is az, csak a veszély egyelőre távol van, odabent a kastélyban és amit onnan hallok abban biztos vagyok. Bólintok Nathan kérdésére és kiegészítem a következő mondatát.* -Nem értem miről beszélnek, de értelmesnek tűnik, viszont biztos, hogy van fegyverük, hallottam a kattanásokat. *Szóval bemegyünk. Rémes emlékeim vannak odabentről, de még mindig jobbak mint amilyeneket Casey állítólagos barátainál éltem át. Értem én, hogy szükséghelyzet van, meg minden, de azt hiszem azért állat még mindig van amit meg lehet enni, vagy zöldség. Azt nem tudom felfogni, hogyan képes az ember megenni a másikat, de ezen nem merengek el, mert megint elborít a rettegés. Casey azonban lelkes, főleg miután fegyvert is kap a kezébe, már-már nyitnám a számat, hogy én miért nem kapok, de eszembe jut, hogy ezt már megbeszéltük, egyébként is én maradok hátra utolsónak, négyünk közül én vagyok az akinek fogalma sincs mi hol és merre van a kastélyban, csak rájuk hagyatkozhatok. Azért van egy mondat amit nem értek, de csak Caseytől kérdezem meg, azt is csak suttogva, egészen közel hajolva hozzá.* -Miért kell fognia minket, te tudod? *Nem vettem észre a lényeget korábban, nem tudhatom milyen képessége van a tanárnőnek, de ha megérint, nem ugrom félre sikoltozva. Végül Nathan elindul befelé, mivel nem vagyok tisztában a képességemmel és irányítani sem mindig sikerül, csak szót fogadok Nathannek és fülelek, ám ez nem túl jó ötlet. Tekintve, hogy a hallásomat a benti részre fókuszálom, Nathan berobbanása, az üvegcsörömpölés most a korábbi halk beszélgetéshez képest úgy hat rám mint egy vulkánkitörés három lépésről. Önkéntelenül is felsikoltok és kezeimet a füleimre tapasztom amivel némileg csökkentem a hangzavart, de a fejem már belefájdult. Ijedtemben kikapcsolok mindent, jön a süketség, a nagy csend, Nathan kiabálását sem hallottam igazán, csak mintha vastag vattán, vagy nagy tömegű vízen keresztül ért volna el. Összekucorodva gubbasztok, hogy a többiek mit csinálnak nem tudom, egyelőre alig vagyok képes bármit is felfogni a körülöttem történtekből. Viszont gyönyörű csillagok keringenek a szemeim előtt.*



[/color][/b][/i]


A hozzászólást Dakota Lincoln összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 8 Dec. - 14:04-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Evan Jogia
Hozzászólások száma : 87
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 7 Okt. - 11:52


Dakota & Casey

people change and forget to tell each other



Vigyorogva húzom ki magamat, ahogyan Dakota végre nem csak lehurrog, lepisszeg, hanem el is mondja tanárnő-pasinak, hogy megvédtem, mert hogy a képességem tényleg durva. Durván jó! Na oké, főleg a menekülésre, bár ha belegondolok, ütöttem már úgy ki nálam sokkal erősebb ellenfelet, hogy nem tudott eltalálni, én meg körbecikáztam, és végeredményben a sok kicsi ütés is kinyírta. Ha nem is szó szerint. Tudom, hogy a korunk folytán lazán gyerekek vagyunk a két felnőtthöz képest, de így fiatalként is lehetünk ügyesek, és hasznosak, főleg, ha a Xavier birtokon tanulunk. Én már megtanultam kiaknázni mindazt, ami legbelül rejlik, szegény szöszim még nem annyira. Bár remélem rajtam fogja minél többet gyakorolni, amikor az érzékeit tesztelné. Hátha legközelebb már bugyi nélkül, végülis ha nem ura a képességének, azt mélyrehatóbban kell tanulmányozni, khm.. Így aztán meg sem sértődöm, mert a kis dögös csajszi szófordulata most engem bátorít, így bólintok Nathan-nek.
 - Oké főnök, csináljuk. – Ezzel talán le is nyugodtan a kedélyek, mind a két páros most nyugiban el tud indulni, és miután még nem kell menekülni sehonnan, csak várom a többiek döntéseit, először Dakota hallgatózik de nagyon, és meg is van az eredménye, újabb infókkal lettünk gazdagabbak. Átölelem őt, amikor hozzám bújik, s Nathan javaslatára a tanárnőre nézek, akinek nem ismerem még túlzottan a tulajdonságait, de a férfi ezek szerint már igen. Hümmentek, nekem végülis jó, mindig bírtam a tancinénit. Aztán meglepődve veszem át a fegyvert, a föld felé tartva a csövét, mielőtt ellőném a csípőmet.
 - Oh, köszi. Igyekszem. – Érzem a fegyver súlyát, ez kissé más, mint amivel Dakotával lövöldöztünk, de nem ormótlan, tudnék vele simán célra tartani. Na ölni már nem szívesen, de az más tészta. Szívesen moccannék Nathan után, ha már így nekiindul, de tartom a formációt, vigyázva a két lányra. Immár két kézre fogom a pisztolyt, ám pattanásig feszült idegekkel, hogy vajon mi történik majd a hármasnál, akik ellen a fickó bemozdult. Ha valahogy mégis lelövik, megharapják, akkor... marad az édes hármas? Kissé elkalandoznak a gondolataim.


hello blondie|| Up || ©️redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Vas. 17 Szept. - 13:42




[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Nem vagyok se tanár se irgalmas szamaritánus, szóval tőlem aztán ne várják, hogy pátyolgatni fogom megsebzett lelküket. Engem nem arra tanítottak, hogyan legyek tekintettel másokra, hanem miként éljem túl. És bár szó szerint katona nem voltam, azért elég jó kiképzést kaptam rendből, fegyelemből és egyéb dolgokból a főnök birtokán az első években. Talán a katonákat se képzik olyan jól. Szóval tudom, kell vezér és kell, aki a többieket kordában tartja. Néhány éve ez vagyok már a főnök birtokán én, és most is rám hárul a szerep. Szóval ha Casey meg akar sértődni, hát hajrá. Lehet eddig ügyesek voltak, de a tapasztaltak szerint inkább csak szerencséjük volt. Ahogy néhányszor nekünk is Serena-val.
De talán túlélik a letolást, Serena kézfogására csak biccentek, aztán annyiban hagyom a dolgot, egyelőre.
Sokkal érdekesebb a birtok, a hallottak. Mármint a Dakota-tól hallottak, mert az én fülem nem olyan vájt, mint az övé.
Aztán a következő infó Serena-tól, és mérlegelés. Nem könnyű, így nem. Ha csak magam lennék, esetleg Serena-val. De a két gyerek... Túl sokan vagyunk így egy erdei túrához, és mint tapasztaltuk idefelé jövet, erre is vannak bőven mutánsok.
- Tehát úgy hallod, hárman. Rendben. - biccentek Dakota-nak, mintegy elismerve képességét.
- Ha beszélgetnek, nem lehetnek olyan zombik. Viszont talán vannak fegyvereik, sőt, biztos, szóval legyünk óvatosak. Maradjatok Serena mellett, engedjétek, hogy fogjon titeket. Oké? - kérdem, intésként, még is adva nekik a lehetőséget, hogy beleegyezzenek. Aztán kihúzom az egyik fegyvert és ellenőrzöm, majd Casey felé kínálom.
- Csak abiztonság kedvéért. Ha szerinted elég felnőt vagy hozzá. Önkioldó, nem kell folyton kibiztosítani. Azért lehetőleg ne lőj le senkit.
Remélem, nem nyúlra bízom a káposztát, de Serena se figyelhet egyszerre mindenre.
- Dakora, fülelj továbbra is, Te pedig nagyon figyelj magatokra, jó? - pislantok Serena-ra, beszédesen, emlékeztetve őt az eddig átéltekre. Aztán körültekintve a ház felé iramodok, belesve az ablakon rögzítem magamban a bent lévők elhelyezkedését, fegyvereiket, a fedezéket nyújtó bútorokat és vetődöm.
Hangos üvegcsörömpöléssel érkezem, egy szlkes, szakadt fotel mögé érkezve. Ám karcolás egy sincs rajta, csak ruhám szakad fel itt-ott.
- Fegyvereket eldobni! Most! - kiáltom, a plafonba eresztve egyet. Hm... Vajon komolyan vesznek? Egy három ellen?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Kedd 22 Aug. - 20:33

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Azért óvatosan Nathan kezére fonom az enyémet, mert szegény srácok eleve ki lehetnek bukva, most nem biztos, hogy jó, ha még így ki is oktatja őket, még ha igaza is van. Jelenleg az lenne a legjobb, ha együtt dolgoznánk, persze lehetőleg úgy, hogy Nathanre hallgatunk, hiszen ő a tapasztaltabb és ahogyan mondta ő tudja ezt a helyzetet még a legjobban kezelni, és ebben igazat is adok neki, de azért még sem kellene szegény srácokat a sárba tiporni. Tény, hogy kettőnk közül én vagyok a tanár, ezért én mégis csak jobban tudom, hogy ilyen helyzetben hogyan illik viszonyulni másokhoz, Nathan nem, de talán így egészítjük ki jól egymást. Ennél jobban még sem szólok azért bele, hagyom, hogy egymás között rendezzék le, hiszen az is csak Casey önbecsülését rombolná, ha nyíltan védeném meg. Neki kell kiállni magáért, főleg ha már annyira azt bizonygatja, hogy felnőtt és képes rá. Én inkább a saját részemmel foglalkozom, azaz a saját válaszommal.
- Nincs túl közel. Nem tudom mennyire számít rejtőzködési lehetőségnek az erdő, mert az húzódik köztünk és a tó között, de gondolom ott meg csendben nehéz haladni és csak a fák vannak, ott azok a valamik is könnyebben el tudnak tűnni a szem elől gondolom. - na nem mondom, hogy hozzáértő vagyok, én is Nathanre bízom a dolgot, hogy most akkor be vagy ki. A bentiek ha beszélgetnek akkor nem fertőzöttek gondolom, de nem tudjuk, hogy ellenségek, vagy barátok, tehát csak úgy bemenni felelőtlenség lenne. Az erdőn át elindulni viszont könnyen lehet, hogy szintén nagyon veszélyes. Nem tudom eldönteni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Stephanie Scott
Hozzászólások száma : 55
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 2 Aug. - 22:52



Casey, Serena, Nathan & Dakota



*Lassanként megtudunk pár dolgot erről az egész káoszról, de nem sokat. Kevés az infó és elég régóta tarthat, a kezdeteket már talán sokan el is felejtették, ahogy a tanárnő is mondja, már csak a túlélésre tudnak gondolni. Sosem voltam ilyen helyzetben, elképzelni sem tudom milyen lehet, s persze nem is tartom magam olyan kegyetlennek amilyen Bobby és a haverjai. Nathan tarthat naivnak én viszont úgy gondolom mindig van más megoldás, hogy legalább egy csöppnyi emberségünk megmaradjon. *-Remélem nem jutunk el odáig. *Nem vitatkozom vele. Ő is másképp gondolja és én is, nem akarja a saját gondolatait rám erőszakolni, csak elmondta ő hogyan vélekedik. Abban viszont rá fogok hallgatni amit a terjedésről és védekezésről szól, naná, hogy nem úgy reagálok ahogy várná. Elfintorodom és picit, nem túl hangosan kikelek magamból.* -Ezt mondani sem kellett volna. A halál akar hozzájuk érni! *Caseyre nézek megerősítésként, de ő is maga alatt vágja a fát. Magamban jót nevettem azon amikor leapuzta Nathant, de a tanárnő pasija nem találta viccesnek. Kapunk egy kis lelkifröccsöt, bár Caseynek mondja de nekem is szól; gondolom. *-Tényleg nagyon gyors. Kipróbáltam. Vagyis megmutatta és rám is vigyázott. *Túléltük. Talán szerencse, véletlen, és arról nem beszél egyikünk sem, hogy közben zuhantunk vagy három métert, ránk lőttek és csapdába csaltak, hogy megegyenek. Találtunk menedéket, kihasználtuk, elmenekültünk és sikerült a csapdából is nekünk kettőnknek minden segítség nélkül kimásznunk. Szóval jár a piros pont. Nem sokkal később már úton vagyunk a kastély felé és a közelében már megpróbálom kamatoztatni a képességemet, persze nem fűzök hozzá sok reményt. Nem mindig sikerül és az sem biztos, hogy odabent vannak még. Amikor azonban meghallom a hangokat, már nem gondolkodom azon, hogy én voltam most pöpec vagy a tanárnő gyógyérintése segített. Nathan megjegyzését kérdésnek veszem és jobban fülelek, át eprsze nem látok a falon és az ablakoknál sem látok mást, viszont elég jól hallom azt ami odabent zajlik. Én magam is meglepődöm azon, hogy képes vagyok megkülönböztetni és megszámolni a bentiek szívének dobbanásait, hallom a lépteket, egy szék csikorgását a padlón, fegyver kattanását. Ha nem lett volna a kezemben az elmúlt órákban fegyver, nem tudnám mi az amit hallok, de így….elég élénken él az emlékeimben.* -Hárman. Fegyverük is van. *Más információval egyelőre nem tudok szolgálni, inkább Caseyhez lépek és ráhajtom a fejem a vállára, persze csak ha nincs más dolga. Amíg Nathan nem dönti el mi legyen, úgy sem megyünk tovább. Se be, se vissza.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Evan Jogia
Hozzászólások száma : 87
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 26 Júl. - 19:10


Dakota & Casey

people change and forget to tell each other



Igencsak jót vigyorgok, ahogyan Dakota visszavigyorog, és azon sem bántódom meg, hogy a combpaskolásnál rácsap a kezemre. Kihúzom a tenyeremet a keze alól, és visszacsapok rá. Nem fájdalmasan, csak játékosan, amolyan pirospacsinak fogom fel, és ha később jobban is megismerjük egymást, átmehet ez valami másba, példának okáért a formás kis popsija is kaphat hasonlókat. Nem tudom, hogy neki mi jár a fejében, de közel sem biztos, hogy az ami nekem. Különben is, még nem tartunk semmit a kettőnk dolgát illetően, és nem azért nézem meg Serena didkóit, mert illik, nem illik. Számomra természetes, hogy nézelődöm, nem fogom vissza magamat, csak mert Dakotával együtt rohanunk vagy két napja. Ilyen vagyok, ezt meg ő fogadja el, nem kötelező engem komolyan venni. Inkább a tanárnő szavaira figyelek, hogy aztán kicsit szájaljak ezzel a Nathannel, aki elég szépen kioszt. Bólogatok, miközben beszél, és megvonom a vállamat, éppen azt, ami markolgat. Erőfitogtatásnak fogom fel, pedig többségében igaza van.
- Jó értem én. Nem kaptam semmilyen kiképzést, ez van. Viszont.. gyors vagyok, nagyon gyors, és az elmúlt két napban sem vigyázott senki, és túléltük. – Bökök Dakota felé a fejemmel, és most mindenki vegye kifejezetten lovagias gesztusnak, hogy nem magamat fényezem, pedig a sok hisztéria roham mellett kiemelhetném, hogy megvédtem. Bár Nathant aligha ez hatná meg.
- Akkor.. mit csináljak? – Kész vagyok együttműködni, hiszen a flegmaságom és az éretlenségem ellenére igenis csapatjátékos vagyok, imádok barátkozni. Vajon hogyan vívhatnám ki ennek a Nathannek a szimpátiáját? Az aztán igazi menő dolog lenne! Dakota felé kapom a fejemet, három ellenséges fertőzött.. Vajon nekünk is bele kell kapcsolódni a harca? Viszont így, hogy a szőkeség már figyel, már csak a szemem sarkából nézhetem a tanárnő idomait, csak fű alatt. És hát piszkos dolgokra gondolhatok, azt úgyse ellenőrzi senki..

hello blondie|| Up || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 21 Júl. - 18:42




[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



- Mivel a mi képességeink miatt fejlesztették ki a "gyógyírt", gondolom csak ránk hat a szer. Legalább is az eredeti. Hogy ezek az izék annak miféle mutációját birtokolják már és terjesztik?! - vonom meg a vállam beszédesen. Szerintem még a kitaláló sem tudja, miféle szert teremtett, miként reagálnak rá a különböző mutánsok és a tovább fertőzöttek. már ha él még az a lángelme.
Ugyanakkor Dakota megjegyzésére nem reagálok, olyan fiatal még ez a lány, még ha megjárta a maga poklát is képességét illetően, naiv az emberi aljassággal szemben. Ő, ha megtanulja kezelni, áldásnak tekinti majd az erejét, de az átlagos emberek.. Nos ők vagy félnének tőlünk, vagy irigykednének. Már pedig ez a két ok már sok-sok háborút robbantott ki az évszázadok folyamán.
- A kényszer, az a sötét világ, ami bekövetkezett, olyan dolgokra is ösztönözhet, amit előtte zsigerből elutasítottál - teszem még Serena szavaihoz. Ha a két gyermek, mert az én szememben azok, olvasottabb lenne, tudná, miféle józanul barbárságnak tekinthető tettre sarkallta már az embereket az éhség, a félelem, az őrület.
- Nem tudjuk pontosan hogy terjed, erről nem írtak - felelm már kifelé szállóban az autóból. Sejtem, szerintem Serena is sejti, de nem biztos, hogy jó lenne azt hangosan is kimondani.
- És őszintén szólva nem is szeretném megtudni. Ugyanakkor azért óvakodjunk bármiféle fizikai érintkezéstől azokkal.
És itt nem a pacsizásra gondolok, hanem a menekülés, netán védekezés közbeni véletlenekre.
- Az én szememben, ebben a helyzetben gyerekek vagytok - roppan markom egy pillanatra Casey vállára annak gyermeteg gúnyszavaira, mik csak saját igazam alá tol katedrát.
- Gondolom nem kaptál se katona, se stratégiai kiképzést, nem űzöl több, mint féltucat küzdősportot, nem tudsz bánni a fegyverekkel. Emellett nem vagy képes anyagtalanná válni, megúszva a fizikai érintést azzal, akivel nem akarod, és nem is vagy képes ezt a képességed másokra is átterjeszteni. Ezek ellen az izék ellen max az hat, ha képes vagy kővé válni, de akkor is csak a magad gatyáját véded. De talán nem ártana Dakotára is gondolnod. Kölyök...
Nem vagyok most kedves, tudom. De azt hiszem, nem is az tesz jót a morálnak és a túlélésnek. nem nagyzolok, csak orra koppintok. Még. Bár akad bennem felelősségtudat, egy hősködő, nem túl tapasztalt kölyök miatt nem fogom se a magam, se Serena életét kockáztatni.
És nem is indítom a menetet, míg valamelyikük nem engedi, hogy Serena melléjük lépjen, érintse őket, lehetővé téve az azonnali reagálást baj esetén.
Csak eztán indul a menet, lassan közeledve a kastélyhoz, ügyelek minden bokor rezzenésére, minden madárcsiripre, már ha akad még ilyen.
- Hárman - biccentek Dakota megjegyzésére. három nem sok, annyival elbánok. De tényleg csak annyian vannak, vagy csak annyian beszélgetnek? mert ugyebár nem mindegy...
- Milyen tó? Messze van? Nyílt terep addig az út, vagy akad rejtőzködési lehetőség? - fordulok Serena-hoz, mint tapasztaltabbhoz. Nem tudom, mielőtt döntök a további útirányról újabb ismeretleneket kell megismernem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Csüt. 13 Júl. - 18:10

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Igazából mi se sokat tudunk erről az egészről sajnos, legalábbis egyelőre nem sok információnk van a vírusról, csak amit olvastunk elvétve az újságokban. Azt tudjuk tovább adni a két fiatalnak, akik azért valahol még az én szememben is bőven gyerekeknek számítanak. Mégis csak fiatalok még és hát Dakota nem arról adott tanúbizonyságot, hogy olyan nagyon bátor lenne és bírná az itteni kiképzést. Egy kiborulás pedig mondjuk egy éles helyzetben... hát nem lenne éppenséggel a hasznunkra annyi szent.
- Ha jól értettem azt a cikket csak a magunk fajtákra hat, az emberek pedig gondolom... túlélnek, akik tudnak, akik nem élnek normális helyen. - csak tippelek Dakota kérdésére, hogy miért akarták őket megenni. Gondolom egy ilyen világban túlélni már alapból sem egyszerű, miközben attól is félned kell, hogy mikor támadnak meg és akarnak elfuserált lények megenni. Azt hiszem teljesen érthető, ha nincsenek túl jól azok sem, akik életben vannak, azok meg főleg, akik már... nem. Bár nem tudom a vírus pontosan mire is képes, tényleg öl, vagy visszafordítható. Valamiféle veszettség, vagy halottak, mint a zombik. Pontos dolgokat azért nem írtak le abban a cikkben sem, másról pedig sajnos nem tudtunk tájékozódni, nem nagyon volt hol, de az biztos, hogy a saját időnkben jó lenne minél több mindenre rájönni, hogy megakadályozhassuk ezt valahogy.
- Jól van, figyelek. - pillantok Nathanre és nem foglalkozom most Casey szavaival. Akkor is ők a fiatalabbak és azért azt erősen kétlem, hogy olyan szinten állnának ,mint Nathan, engem pedig a képességem véd az ilyesmitől, de ők... főleg Dakota az enyhe pánikkal, ami már egyszer rátört. Kétlem, hogy jól tudná kezelni, ha egy nagyobb adag igen lény akarna ránk törni.
- Hm... lehetséges, hogy nem bent kellene körülnéznünk? Mi van, ha azért nem találtatok bent senkit, mert nem ott vannak, hanem a tónál? Ha ott van a professzor... ő segíthet. - Nathanre pillantok, hiszen mégis csak neki kell kimondania a végső szót, ő az aki az ilyen keményebb helyzetekhez a legjobban ért közülünk. Egyáltalán nem biztos, hogy jól gondolkodom, de ha most bemegyünk és csak ellenállásba botlunk... A jó ég tudja, hogy mi lehet ott bent, ha veszély akkor nem kellene belesétálni, hiszen nekünk megoldás kell és másodsorban válaszok sem lennének elhanyagolhatóak.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Stephanie Scott
Hozzászólások száma : 55
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Vas. 9 Júl. - 9:52



Casey, Serena, Nathan & Dakota



*Elég sok mindent tudunk meg Nathantől, a jelek szerint az emberek barmok és még ők akartak velünk kicseszni, közben saját magukkal csesztek ki. Szemet forgatok bár ez valószínűleg nem látszik, de a hangomon biztosan érződik mit gondolok felőlük.* -Szóval ez gyógymód akart lenni? Mit akartak elérni? Hogy ne legyenek képességeink? Hülyék. Én biztosan inkább kihasználtam volna a lehetőséget. Most meg szívnak mint a torkos boci. *A lényeg,hogy ez az egész egy szer hatása, szóval ha jól értelmezem nem lehet csak úgy elkapni? Legfeljebb megkapni, de odáig remélhetőleg nem jutunk el. Már csak azt nem értem, ha félresikerült, miért akarnak minket elkapni? Biztosan nem azért, hogy beadják és még több zombit csináljanak amivel csak rontanának a helyzeten. *-Na de hogyan jutottak idáig az emberek, hogy már….nekik is furcsa az étkezési szokásuk? Ez kész káosz. Minket vajon miért akartak elkapni? Nem tudhatták, hogy mutánsok vagyunk és nem is tébláboltunk zombiként. Hihették volna azt is, hogy segítségre szoruló emberek vagyunk. *Nem, ők egyből lőttek ránk. Csak azért mert a kastélyban voltunk? *-Casey is megmondta, senki nem vette észre rajta, engem is inkább diliházba csuktak. De ugye ezt nem lehet csak úgy elkapni? Nincs a levegőben vagy ilyesmi és nem is…harapással terjed??? *Azért jobb ha tisztázunk pár dolgot mielőtt újra bevetjük magunkat a kastélyba. Caseyvel is tisztázom a dolgokat, bár ő azt hiszem másra gondol ezen a téren. Féltékenység egy tanárnőre? Nane! Csak nem illik. Amúgy meg ja, ne nézze más melleit ha rám van beindulva. A vigyorra visszavigyorgok de a combpaskolásnál rácsapok a kezére. Most előveszem a „megsértődtem, engesztelj ki „ oldalamat. Ez persze megváltozik később miután én is bepakoltam némi útravalót és elindulunk a kastély felé. Az útmentén rendesen héderelnek a testek, egészen közel húzódom Caseyhez és úgy szorítom a kezét mint a satu a fát. Nem tudom élnek e vagy halnak, de jelen esetben a halottak is mozognak, szóval jobb távol maradni tőlük. Amikor elég közel érünk a kastélyhoz, megpróbálok befülelni, hogy tudjuk tiszta e a terep vagy sem. Ehhez viszont meg kell állnom és oda koncentrálnom az épületre. Nem tudom hogy csak a hallásom vagy az összes érzékszervem aktiválódik, ezért a szemeimet sem hunyom le és a valaha volt ablakokra nézek. Bentről lépteket hallok, szívdobogást – ez mondjuk jó annyiból, hogy nem zombik mászkálnak bent – beszélgetést és csörömpölést. *-Hárman vannak bent….legalábbis annyian beszélgetnek. Valami ellátmányról és professzorról….és valami tóról.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Evan Jogia
Hozzászólások száma : 87
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 5 Júl. - 19:00


Dakota & Casey

people change and forget to tell each other



- Rólam senki külsős nem tudta, hogy mire vagyok képes. – Kotyogom közbe. Elég jó életem volt Salemben, de Scarlettel lenni még inkább bulinak indult, egykori legjobb barátnémet nem láttam vagy egy jó csomó ideje, erre kiderül, hogy nagyon is hasonlóak vagyunk, erre most ő is eltűnt a szemem elől azzal a Liammel együtt. Hát nagyon remélem, hogy jól vannak. Kissé behúzom a fülem-farkam, ahogyan Nathan áthajt a „járókelőkön”, igaz azoknak már nem sok köze van az általunk ismert létezéshez. Nem hiszem, hogy gyógyíthatóak. Legalábbis általunk nem. Ameddig a kocsit nem lassítják le annyira, hogy elakadjunk, hát írtsa csak a sofőr..
- Járvány, mi is ilyesmire tippeltünk. Jó rondák ezek a valamit.. Lehetőség szerint nem akarom elkapni tőlük. Vajon csak az átlagosokra veszélyesek, vagy pont a mi fajtánkra? – Merengek elvonva a tekintetemet Serena didkóitól, miután Dakota szinte kikel magából, amilyen pillantást vet rám. Na most szórakozik velem? Bezzeg ő úgy megnézte magának Nathant.. Ej.. Máris féltékeny? De hát le sem feküdtünk.. Mondjuk itt az időhiány is tényező volt. Meg a zombik.. Kulturáltan rávigyorgok, ahogyan visszadőlük a helyemre, mellé, és megpaskolom a combját, amolyan nyugi van jelleggel. Most mégis mit várt? A tomboló hormonokkal szemben elég nehéz meghátrálni.. Azért amennyire lehet, tartottam magamat eddig is, és egy kis tapin kívül nem téptem le róla a ruhát. Azért kissé sajog, ahol bordán könyökölt, de megérte. Különben is, ha lesz majd egymásra egy kis időnk, hát bármi megtörténhet. Nathan után pattanok ki a kocsiból, egyenesen a csomagtartóhoz, húzok fel egy hátizsákot, ha találok, és pakoltam bele némi kaját.
- Mutatom. És a gyerekek nagyjából tudnak vigyázni magukra.. apa. – Pimasz mosolyt villantok, oké, hogy fiatalok vagyunk, na de gyerekek? Minek képzeli magát? Aggastyánnak? Na gyerünk! Fogok rá Dakota kezére, és elindulunk a hátsó bejárat felé. Egyenlőre semmi különös, de jó lenne, ha ez így is maradna. Viszont az egyik bokorhoz közeledvén néhány testet látunk a fűben heverni. Ezek még élnek.. vagy nem? Vagy csak sziesztáznak?

hello blondie|| Up || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Vas. 2 Júl. - 18:38




[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Örömmel nyugtázom a hátsó bejárat tényét. Régi, bevált fogás ez, ha nem tudod, mi vár rád pontosan a főbejáratnál, de abban biztos vagy, hogy nem kellemes, hát menj hátulról. Ott kevésbé számítanak rád, főleg, ha nem is tudnak róla. Persze ez itt nem biztos, ki tudja, de van egy olyan sejtésem, hátul kevesebben várhatnak, mint el. De várnak-e vajon?
- Már a mi időnkben is tudtuk, hogy ha kiderülne a létezésünk, nem mindenki szimpatizálna velünk. Az olvasottak alapján kiderült és valóban nem nyerte el az emberek tetszését. Csakhogy a "gyógymód" nem úgy sült el, mint várták - vonom meg a vállam. Nem riogatni akarom a két fiatalt, nem hiszem, hogy ennél sokkal jobban lehetne még. De valamilyen szinten nekik is tisztában kell lenni a helyzettel, főképp mert ki tudja, hogy jutunk vissza, vissza jutunk-e. Valahol benne van a pakliban, hogy nem sikerül mindannyiunknak, ilyen vagy olyan okból. De aki visszajut, annak tudnia kell, mi történt, hogy változtathasson a jövőn.
- A tapasztaltak alapján a mutánsokat kifordítja a szer önmagukból. Zombik.. jól mondtad. Olyanok, akik nem tudnak magukról, nem ismerik a gondolkodás vagy erkölcs fogalmát. És eléggé egyéni az étkezési szokásuk - fintorodom el, talán Serena-ban is felötlik, amit a lakásomnál láttunk. Na de ezt tényleg nem részletezem a fiataloknak.
Főképp mert azért feltűnik egy-egy hasonló szerzet az erdőben, amin keresztülhajtok Casey útmutatása alapján. Bár úgy tűnik, ezek legyengültebbek, mint amikkel a benzinkúton is találkoztunk, de akkor is figyelni kell rájuk.
És nyomom is a gázt, nem sajnálva a kocsit, lehetőleg olyan ösvényt keresve, ahol elkerülhetjük egy ideig ezeket az izéket. És amint egy megfelelő helyet találok, leállítom az autót.
- Lényeges, de nem túl nehéz dolgokat vegyetek magatokhoz a csomagtartóból. Kaja, hasonlók. Felpakoltunk valamennyit egy elhagyatott benzinkútnál. Nem marad itt senki - teszem még hozzá. persze nem lesz könnyű egy csapattal lopakodni, de mivel az erdő nem tiszta, még ha ez a környék annak is tűnik, nem lenne okos dolog bárkit itt hagyni. Serena-t alapból nem, kell a helyismerete, meg egyébként sem. A két kölyök meg... szerint pár perc alatt pánikba esnének egy zizzenő levéltől is.
Közben kiszállok, körülnézek sé nyitom a csomagtartót. A saját zsákom a vállamra vetem, ellenőrzöm a fegyverem, a tartalék tárakat, és figyelek, míg a többiek is feltöltekeznek.
- Casey mutasd az utat. Serena.. A gyerekekre vigyázz, oké?!
Tudom, sokkal jobban örülne, ha engem óvhatna a képességével, mint reggel. De én már tudom, mire számítsak,a kiképzésem is alapot ad, de a gyerekek védtelenek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 17 Jún. - 20:57

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Egy szóval nem mondanám, hogy csak ez az oka, de most azért áldom az okot, hogy Nathan az, akivel itt vagyok. Egyébként is, de így főleg. Talpra esett, tudta hogy mit kell tenni már az első pillanatokban is és segített hogy én ne kerüljek olyan állapotba, mint amilyenbe Dakotának sikerült, pedig velem is megeshetett volna, főleg a raktáros incidens után, amikor ha nem vagyok elég figyelmes akár még komoly baj is lehetett volna. Talán esetükben azért Casey mint fiatal srác nem olyan erős, hogy biztosítsa Dakota számára ezt a fajta biztonságot. Végül is ez is érthető, még ő is szinte gyerek, talán e miatt is nem veszem észre igazán azt, hogyan bámul meg. Nem is ezzel foglalkozom most, elsősorban kifelé figyelek, hiszen időnként elporoszkál mellettünk egy-egy olyan... nem túl kellemesen festő alak, akikről még mindig csak azt tudjuk, hogy nem lenne hasznos egy helyiségben megmaradni, mert az ember sokáig úgy tuti, hogy nem maradna életben.
Csak elmosolyodom hát Nathan szavaira és inkább csendben figyelek. Odaérünk és valami csak kiderül, legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz. Muszáj visszajutnunk, csak megoldást kell találnunk rá és közben persze életben maradni.
- Húsz, harminc év, talán több is, de most nem is ez számít, mert az a cél, hogy visszamenjünk igaz? - nem kell most azt taglalni, hogy jó eséllyel már öregek, akiket ismertünk, talán sokuk nem is él, főleg ha azt nézzük, hogy a világ milyen állapotban van, valószínűleg sokakat nem is az idő vitt el, hanem ez a valami... járvány, amiről olvastunk is futólag az újságban.
- Találtunk újságot, úgy fest ez valami járvány, vírus lehet, de csak a mi fajtánkat támadja meg és elég csúnya hatásai vannak, de azt láttátok. - pillantok hátra Dakotára, talán pont akkor, amikor Casey előre néz, hogy mutassa az utat, de bizonyára előbb elkapja a tekintetét, mint hogy lássam a nagy szemeket, amiket meresztget. Mindenesetre a hátsó bejárat jó lesz, én azért nem fogok tudni mindenkit magammal vonni, de Nathannel már elég jól begyakoroltuk a dolgokat, hogy neki biztosan ne legyen baja. A két gyerek... talán jobb lenne, ha megvárnának minket odakint a kocsiban? És ha baj van, akkor eltűnnek a színről és találkozunk valahol? Nathanre pillantok, ő kettőnk közül a hozzáértőbb, ha esetleg ilyesmit javasolna támogatni fogom, de nem biztos, hogy bízik bennük annyira, hogy odaadja a kocsit, vagy hogy egyedül hagyja őket, főleg hogy láttuk Dakota eddig is milyen állapotba került az itt töltött idő alatt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Stephanie Scott
Hozzászólások száma : 55
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Kedd 6 Jún. - 6:25



Casey, Serena, Nathan & Dakota



*Az biztos, hogy sokat segít a társaság, nem mondom, hogy Casey kevés volt, de azért felnőttekkel mégis csak más. Az sem elhanyagolható, hogy _többen_ vagyunk, szóval kezdek jobban lenni, de az első gyanús mozdulatra vagy beszólásra megint sikítani fogok. Elvégre Bobby is kedves volt meg minden, aztán mi lett belőle. Talán a mormotánál gyanút kellett volna fognunk. Idáig jutok az elmélkedésben, egyrészt mert a társalgás, információ gyűjtés tovább folyik, másrészt mert nem lenne szerencsés újra azon agyalni mit etettek velem….pontosabban kit. Arra, hogy egy nő bármiben tud futni ha a szükség úgy hozza csak bólogatok arra viszont, hogy még ki is ugornánk a lábbelinkből, már szúrós ámde kétkedő pillantást vetek Nathanra a visszapillantón keresztül. Azért azt ne várja, hogy leveszem az egyetlen dolgot ami védi a lábamat a „ki tudja mik vannak a földöntől”. Azon amit mondanak a lehetőségekről nagyon elgondolkodom. Talán tényleg csak a mutánsok kerültek át ebbe a világba, viszont nem mindegyik, vagy nem mind ugyanoda. Az egész egy nagy katyvasznak tűnik és ez baj, mert még az én nagyon laikus tudásommal is arra a következtetésre jutok, hogy mindaz ami velünk történt egy félresikerült kísérlet része lehetett. Nem ment minden úgy ahogy gondolták, különben lennének közös pontok, de nincsenek. Ez pedig baj mert a visszajutásunk is bizonytalanná válik. Viszont muszáj megint kicsit Bobbyékra gondolnom. Mit is mondtak Caseyről? Nem rángatták elő azt a srácot aki ebben a világban élt és öregedett meg. Nem mondtak róla semmit, ergo vagy nem is létezik ebben a világban vagy….és erre nem akarok gondolni. Fura. Én biztosan szembesítetem volna kettejüket. *-És mik azok a zombik akik ténferegve járkálnak az utcákon? Láttunk néhányat a város felé menet, de Casey haverja nem mondott róluk semmit. Nem úgy tűnt mintha maguknál lennének. *Valamit pedig ki kell találnunk mert érzésem szerint ebben van a visszajutásunk megoldásának kulcsa is. A többi kérdésre, felvetésre nem mondok semmit, részint azért mert még egyáltalán nem vagyok ismerős a kastélyban és környékén, részint azért mert Casey mind megválaszolja azokat. Közben meg engem néz, mintha biluxolna a szemeivel, nem értem mit akar. Hacsak nem azt, hogy sunnyadjunk le az ülések közé…akkor is így nézett amikor először tapizott meg. Szemet forgatok és ingatom a fejem, egyszerűen hihetetlen, hogy még ebben a helyzetben is csak a szexre tud gondolni. Naná, hogy ezt hiszem, és később igazolást is nyer a gondolatom. Ha nem akarnám is észrevenném milyen szemeket mereszt a tanárnő melleire, odapislog néha, aztán előre néz mintha mi sem történt volna. Oldalba bököm, nem sajnálom, hadd fájjon neki, legalább rám figyel és akkor néma jelekkel mutogatom el neki, hogy ne nézze már a tanárnő melleit, mert képen törlöm. Persze lehet, hogy nem ért belőle túl sokat, ha értetlen arcot látok, akkor visszahúzom magam mellé és befogom a szemeit, ez legalább egyértelmű. Mire megérkezünk biztosan rájön, hogy mire gondoltam. A kastély környéke most csendes de mint tudjuk ez nem jelent semmit. Hátul vagyunk valahol, nem ismerős a hely, mi nem itt jöttünk ki. Nincs messze a kastély de az már problémát jelenthet, hogy a korábbi uniformisba öltözött, fegyveresek helyett most fegyvertelen zombik téblábolnak a fák között.*






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Evan Jogia
Hozzászólások száma : 87
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szer. 31 Május - 8:55


Dakota & Casey

people change and forget to tell each other



Nagyokat hallgatok, ahogyan Nathan kifejti a véleményét, és inkább a kólám maradékát szürcsölgetem, no meg Dakota szoknyás nadrágos mozgását nézem. Ösztönös a dolog, hiszen így nem láthatom a combját, vagy éppen a bugyiját, na de azért odaképzelhetem, mert miért is ne. Úgy vettem észre, egyáltalán nem volt ellenére, hogy flörtöltünk, és hogy közelebb kerültünk egymáshoz, de a nagy menekülésben egyszerűen nem jutott idő többre. Talán ha visszatérünk a saját időnkbe, s lenyugszanak a kedélyek. Lehet, hogy unalmasnak talál, de nem vagyok egy kalandvágyó alkat, legalábbis az időn átívelő kannibál haverjaim nem hozták elő a macsó énemet.. Jobb szeretek egy füstös klubban gitározni, aztán az este fénypontjaként ágyba vinni egy vagy több lányt. Viszont velük igaz, hogy nem is nagyon beszélgetek olyan komoly dolgokról, mint Dakotával, és nem mentjük meg egymás életét. Ha mindennek vége, akkor nem is biztos, hogy tovább akarom folytatni a latinos kalandozást, lehet, hogy kipróbálom, hogy milyen is, amikor valakivel vigyázunk egymásra. Jelentőségteljes pillantásokat vetek a lányra, de aligha hiszem, hogy tudja, hogy mi jár a fejemben, sőt, esélyes, hogy megint arra tippel, hogy csakis a szex. Pedig azért most nem teljesen így van.
- Aha. Van. Mármint hátsó bejárat. Van egy kis hátsó udvar, ahol egy ösvény vezet fel a lépcsőkhöz. Gondolom valami személyzeti bejárat lehetett még Xavier gyerekkorából. Nem vagyok egy nagy harcos, de gyors viszont igen, ha ez számít. Ott kell lekanyarodni.
– Hajolok kissé előre, hogy mutassam Nathannek az utat, hiszen nem vagyunk annyira messze a birtoktól. Igyekszem a mozdulat közben nem tudomást venni a fiatal tanárnő hetykén meredező cickóiról.


hello blondie|| Up || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 13 Május - 16:10




[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Apró biccentésekkel jelzem, hogy azért figyelek minden egyes szóra, megjegyzek minden csekélynek tűnő információt, ami elhangzik, csak hát az utat sem ártana figyelnem, nem tudok mindenkihez személyesen odafordulni, jelezni, mennyire nem lényegtelen számomra, hogy miket is mondanak. Persze így is akad lényeges és lényegtelen információ, amiket meg kell szűrnöm, de lassan talán haladok az útvesztőben. Bár tartok tőle, még mindig túl sok az ismeretlen tényező.
- És gondolom, ha más nem, lenne annyi egészséges ösztön bennetek, hogy a cipőből kiugorva rohannátok tovább. Legfeljebb később szedegetjük ki a kavicsokat a talpatokból - mosolygok még is egy pillanatra oldalt, hogy lássák, van humorérzékem, még ebben a kritikus helyzetben is. De kell, különben totális pánik lenne úrrá rajtunk, az pedig semmi jót nem segít elő.
- Nem hinném, hogy egy teljes lefedettségű időugrás történt meg velünk. Akkor sokkal több értetlen és zavart emberrel futottunk volna össze - ingatom a feje, megfejelve Serena szavait.
- Ugyanakkor ne kérdezd, miért pont ti, miért pont mi. Ki tudja? Aki okozta a dolgot, bár lehet még az sem. Talán csak véletlenszerű volt a ki-ki kérdés. Talán csak rossz helyen voltunk éppen rossz időben. De az is lehet, hogy pont a mutáns erőnk kisugárzása okozta. Talán azokon a területeken minket érzékelt. Bár ez hülyeség, a sulitok fullos hely - ellenkezem is azonnal magammal. Persze ezek csak agyalások, talán tényleg a professzoruk tudva választ adni csak rá. Vagy az előidéző. Bár most úgy érzem, ha a kezeim közé kaphatnám, nem a kérdezősködéssel tölteném az időt.
- Nem találkoztunk senki olyannal, akivel szívesen eszmét cseréltünk volna. Ugyanakkor számolgassunk... A vidámpark állapotát nézve, szerintem egy 20 év simán eltelt, persze ez függ attól is, mikor hagyták abba a karbantartást. De találtunk olyat autótípust is,a mirő la mi időnkben még csak újságok se írtak, elméleti tervek se voltak. Ugyanakkor vannak a mi időnkből származó és még működő autók, tehát annyira sok év nem telhetett el. De ha mi nem is, az ittlévők öregedtek, emellett a nem kívánt társaság is sok rizikófaktort vetít előre. Semmi sem garantálja, hogy azok, akik a mi időnkben élnek és segíthetnének, azok ebben a jelenben is élnek még...
Tudom, hogy most kegyetlen vagyok. De mind a fiataloknak, mind nekünk tudomásul kell vennünk, hogy a telő idő másokra hatott, és amit a városban láttunk, amit Casey-ék meséltek is mind arra utalnak, hogy az eltelt évek nem voltak könnyűek.
- Van valamilyen "hátsó bejárat" az erdő felé? Nem tudom, okos dolog-e a város felé menni, keresztülhajtani rajta, ha nem muszáj. ha megoldható, nem szeretném felhívni magunkra a figyelmet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Kedd 2 Május - 20:51

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

Csak halványan elmosolyodom Dakota szavait hallva. Végül is legalább konzerv nyitónk az akad, viszont lefutni ezeket a lényeket tényleg nem egyszerű csizmában, ellenben...
- Nathan, egy nő akármiben tud futni, ha a szükség úgy hozza. - még hátra is kacsintok Dakotára, bár szerencsére úgy fest, hogy már jobban van és nem kell nagyon kihúzni a pánikból, Casey is sokat segít, aki mellette van. Legalább nem külön-külön kerültek át ebbe a rettenetes világba, végül is ez is valami. Lehetett volna rosszabb is, főleg mert a leányzó egyedül nem tudom meddig bírta volna, ahogyan én sem tudom mihez kezdtem volna Nathan nélkül.
- Talán valami kicsi, de láthatatlan kapu volt, hiszen... mi sem láttunk mást, pedig a vidámparkban rengetegen voltak, amikor kimentünk még sem volt ott az ég világon senki sem. - magyarázom a fiatal párosnak. Hát igen én sem tudom, hogy mi történt, egyikünk sem, de talán találunk valakit a birtokon, aki többet tud nálunk, csak Dakotáéknak nem volt idejük és lehetőségük jobban körülnézni. Az erdő jó ötlet lehet, hogy elrejtsük a kocsit és kicsit körül is nézhetünk, hátha akad azért valami használható, meg aztán ott vannak a lenti laborok, a szobám, hozhatnánk el kötszert, pár ruhát, hogy ne mackóban legyek... bár botorság, ki tudja, hogy van-e bármim, ami épen maradt ennyi idő után. Nem tudhatom, hogy mi történt a birtokon és azt sem hogy velem mi történt. Jesszus, mi van akkor, ha összefutok saját magammal, amint olyan zombi módon próbálom megenni... magunkat? Láthatóan elsápadok csak a gondolat hatására is. Na az azért nagyon kiborító lenne annyi szent.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Stephanie Scott
Hozzászólások száma : 55
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Kedd 28 Márc. - 7:05



Casey, Serena, Nathan & Dakota



*Az én hosszú monológom után is van még mit ecsetelni, Casey meg is teszi. A többihez nincs hozzáfűznivalóm, egyrészt mert érzésem szerint a zombikról lenne szó vagy a kannibálokról, és egyikhez sem fűz kellemes kapcsolat. Azt az elhallgatott gondolatot is elsöpröm a fejemből mielőtt még megtelepedett volna, hogy Nathan szerint nem lesz senki a kastélyban aki segíthetne nekünk, koncentráljunk előbb arra, hogy a megoldásig túléljük és az első az, hogy ne halljunk éhen. Egyébként szerintem ha nem jönnek azok a puskás emberek a kastélyba, jó eséllyel Caseyvel még mindig ott lennénk, azóta biztosan bejártuk volna az egész helyet és találunk valamit amivel kinyithatjuk a konzerveket. Már tervbe vettük, hogy megkeressük a konyhát, csak hát jöttek a fegyveresek, volt sikoly meg repülés, ágyon landolás, nem úgy ahogy bármelyikünk is elképzelte. A részletekkel persze nem terhelem a felnőtteket. Casey nem nagyon veszi a lelkére a feddésemet, pedig most biztosan jól jönne az a fegyver és a kocsi is. Inkább hozzábújok addig míg meg nem érkezünk, legalább van egy biztos pontom. *-Az viszont pont jó, hogy a tanárnő tudja mi hol van a kastélyban, mert ötletünk az volt bőven. A kastély körül pedig van egy erdő, ott biztos elrejthetjük a kocsit, egyébként, azt mondanám, hogy ebben a csizmában *Emelem fel a lábam a két első ülés között, Nathan nacija miatt Casey úgy sem tud a szoknyám alá lesni, egyébként meg nem érdekelne ha igen.* -nem tudok gyorsan futni, de az sem lenne teljes mértékben igaz, mert ha kergetnek egy nagy mordállyal, csúcsot futok százon. De azért maradjunk a kocsi közelében. Tanárnő! A professzorral nem találkoztak? Neki is a kastélyban kellett lennie, de fura, hogy senkivel nem találkoztunk a suliból, pedig mi a helyünkön maradtunk. Elvileg akkor mindenkinek ott kellett volna lennie aki akkor is amikor ez az egész történt. *Vállat vonok, mert nem tudom mi lehet a magyarázat. Az is lehet, hogy sokan tudtak valamilyen búvóhelyről és most is ott dekkolnak. Persze arról a tanárnőnek is tudnia kellene. Az egész kastély hatalmas, mi viszont csak alig egy emeletet jártunk be, a többségét futva és zuhanva. Ha van pánikszoba, biztosan van a pincében is valami óvóhely, főleg azért, hogy a mutánsokat elrejtse ha esetleg más emberek érkeznének „látogatóba”. *




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Evan Jogia
Hozzászólások száma : 87
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 25 Márc. - 18:18


Dakota & Casey

people change and forget to tell each other



- Úgy kell érteni, hogy maradtunk a helyünkön a Xavier birtokon, de a falak a remegések után koszossá, lelakottá váltak, szinte szét volt esve az egész. Pár pillanat alatt változott meg minden, csak mi ketten maradunk ugyanolyanok.. Nem láttunk semmiféle kaput, vagy bármit, amit arra utalt volna, hogy mint a filmeken, időalagútba kerülünk. Ettől még ez történt, és most.. nem tudjuk, hogy mi a megoldás. Azért jó dolog, hogy találkoztunk. – Tenném hozzá, hogy veletek, de azért a tanárnőt mégsem akarom csak úgy letegezni, pedig most nagyon cuki, hogy van pasija, akivel meg tegeződünk. Egy ilyen faramuci világvége helyzetben nem lenne logikusabb, ha mind tegeződnénk? De nem, maradok úriember, s ragaszkodom az etiketthez, amíg a hölgy nem ajánlja fel, bármennyi éves is, marad a magázódás, hiszen a tanárunk.
- Ja tényleg.. abban a kocsiban hagytuk. Jól van, mindegy, örülök, hogy megúsztuk ép bőrrel. – Nem fejtem ki, hogy akár mormotaként is végezhettük volna, hiszen Billy haveromék már azon tanakodtak, hogy Dakotát hogyan pácolják be, hogy minél tovább elálljon. Ezt már nem öntöm szavakba, hiszen amikor megtudta a kis szőke, akkor is majdnem eldobta a rókabőrt, most éppen padlógázzal ismét a birtok felé haladunk, nem kéne, hogy megint felforduljon a gyomra. Időveszteség nélkül el kéne érnünk a végállomást, hiszen most már itt a két okos felnőtt, aki világlátott meg minden.
- Naná, megmutatja a pánikszobát, ahol fel tudunk tankolni, de konzervnyitónk tényleg nincsen. – Magamhoz ölelem Dakotát, amint a vállamra hajtja a fejét, egészen jók vagyunk együtt, és remélhetőleg ez akkor sem változik, ha véletlenül sikerülne visszatérni a saját időnkbe.


hello blondie|| Up || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Paul Walker
Hozzászólások száma : 227
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Pént. 24 Márc. - 16:02




[New York-ból a Birtok felé]




Serena & Nathan



Csendes, megfontolt sofőrként vezetem az autót, miközben persze minden szóra figyelek, ami csak elhangzik. Nem mintha bármi bizalomgerjesztőt is leszűrhetnék belőle.
A fiatalok szavaiból azt veszem ki, hogy a birtokon nagy eséllyel senkit sem fogunk találni,legalább is olyasvalakit, aki segíteni tudna nekünk. De nem akarom lelombozni őket, a készletek feltöltése pedig nem rossz ötlet, ki tudja, meddig kell még ebben az időben senyvednünk. Egyáltalán van mód rá, hogy visszajussunk a saját helyünkre?
- Összeomlott minden? - kérdezek vissza, gondolkodva a hallottakon. Miféle tér és időugrás volt ez? Vagy csak idő?
- Gondolom nem valójába omlott össze körülöttetek a hely, csak igazodott a jelenlegi állapotához. Mi is a vidámpark alagútjából kifelé jövet láttuk meg, hogy mennyire megváltozott minden. Mintha hosszú évek teltek volna el, minden lehasznált és rozsdaette lett. Sajna New York-ban sem jobb a helyzet, mint egy kihalt szellemváros. Illetve nem egészen. Láttunk egy párt szembesüvíteni egy autóval. Meg néhány kéretlen társaságot a házban. De ezt inkább nem ecsetelem - húzom el a számat egy halk morgás kíséretében. nem vagyok benne biztos, hogy Dakota-nak most arra van szüksége, hogy az egymást zabáló zombikat ecseteljem. És nagy eséllyel Serena sem szívesen emlegeti fel a dolgot.
- Van előnye és hátránya is a kocsi hátrahagyásának. Előbb lássuk meg, mikorra érünk oda és elrejthető-e valahol a járgány. Nem szívesen hagynám jól látható helyen,e mellett mérlegelnünk kell azt is, okos dolog-e gyalogolni és ki mennyire edzett a futáshoz bajban...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Zooey Deschanel
Hozzászólások száma : 188
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Hétf. 13 Márc. - 12:22

//New Yorkból a Birtok felé//






Nathan & Serena

- Akkor már mindegy, nálunk van fegyver és Nathan jól céloz. - és ez még finom megfogalmazás. Jó eséllyel én se mentem volna semmire se nélküle, de már együtt vagyunk itt és ez a lényeg. Négyen tényleg könnyebb lesz és reméljük, hogy Dakota sem omlik össze valamikor félúton. Utána kell nézni mi történt és hogy hogyan hozzuk helyre... az még nagy kérdés, előbb jussunk vissza a saját időnkbe inkább. Azért arra csak elmosolyodom, hogy Nathan le lesz cukizva. Szerintem is az, nagyon is tud az lenni, főleg hogy én már az érzelmes oldalából is sokat megismertem, pedig nem hittem volna, hogy az is van neki, amikor azon a bálon megláttam azzal a rettenetesen komoly arccal, amit megvillantott.
- Először jussunk haza valahogyan. Kell egy mutáns, aki képes hazaküldeni minket. - mert azt valahogy sejtem valami ilyesmi lehet a háttérben. Valahogy ide kerültünk és ezt nem okozhatta valami gép, főleg hogy teljesen véletlenszerűnek tűnik, akkor pedig mutáns okozhatta és ha megtaláljuk, akkor segíthet hogy haza is jussunk szépen, csak idő kérdése. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog, mert... egyszerűen muszáj és kész. Figyelmeztetnünk kell a világot, a jelent, hogy mi vár ránk, no meg egyébként is eszem ágában sincs egy ilyen világban leélni az életemet. Ez valami rettenetes, nem csoda, hogy Dakota ennyire kiborult, de úgy fest lassan azért visszatér a hangja, hiszen olyan szóáradat következik, hogy csak pislogni tudunk.
- Vannak készletek, azért ez jó hír. - igen, azt a megmutatják akkor fel tudjuk tölteni a miénket, még ha nem is találjuk meg a birtokon a megoldást, úgy mégis csak könnyebb tovább kutatni, ha van mit enni és van fegyverünk, mert bár van még abból, amit a benzinkúttól hoztunk el, de annyi nincs, hogy négyünkre sokáig kitartson.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Stephanie Scott
Hozzászólások száma : 55
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   Szomb. 11 Márc. - 21:03



Casey, Serena, Nathan & Dakota



-Bent hagytad a katonai terepjáró kesztyűtartójában. *Közlöm picit vádlón, hogy nem azzal a kocsival jöttünk el, mert legalább jobban nézett ki és esélyesen több benzin volt benne….vagy gázolaj. Most már tök mindegy. Azt látom, hogy mindkettejüket zavarba hoztam, érdekes, hogy a tanárnőt jobban a cuki beszólásommal, de igazából nem érdekel. Most, hogy viszonylag biztonságban érzem magam, önmagam lehetek, visszakerültem a komfortzónám peremére, a közepe még messze van. Caseyt megnyugtatom mielőtt még rájönne az egotombolás, hogy a jó pasi nem érdekel, persze attól még megsasolom, hiszen nem fogadtam meg semmit, főleg nem vakságot, másrészt, alig…egy napja járunk? Járunk? Mondjuk ha otthon lennénk, normális környezetben, suli időben, tutira járnánk, szóval hajlamos vagyok a jelen állapotunkat annak tartani. *-Úgy két órája voltam a suliban, a prof hozott el az elmegyogyóból. Tudom, hogy ez most nem túl bizalom-gerjesztően hangzik, de az anyámék dugtak oda a hangok miatt. De nem vagyok bolond, nem képzeletbeli hangokat hallok hanem igaziakat. Szóval akkor találkoztam Caseyvel a padláson, és aztán volt valami lökéshullám, aztán minden gajra ment körülöttünk. Leomlott a lépcső is. Kimásztunk az ablakon, hogy lejjebb jussunk, és akkor jöttek valakik a kastélyhoz. Nem zombik voltak mert normálisan közlekedtek. Sikerült elbújnunk előlük egy titkos, falba épített pánikszobába. Hát az tényleg pánikszoba volt, mert eléggé pánikoltunk. Viszont tele van kajával, csak nem tudtuk kibontani a konzerveket és van takaró meg ágy és vannak fegyverek is, csak olyanok amiket nem tudunk használni. Szóval azok a fegyveresek egy terepjáróval jöttek amit elkötöttünk amikor üldöztek. Ránk is lőttek. Azután jutottunk el Casey haverjához aki most már vén fazon. Szóval valami alternatív jövőbe kerülhettünk, innen nem lesz egyszerű hazajutni.
*Dől belőlem a szó, viszont a Bobbys kannibalizmust nem említem, nincs az az isten, hogy kimondjam, vagy csak gondoljak rá, a kóla jó, az régi, jól bevált lötty. Ismerős és finom, ha behunyom a szemeimet olyan mintha megint otthon lennék. Visszahúzom Caseyt a hátsó ülésre és a vállára hajtom a fejem, amíg vissza nem érünk a kastélyba, úgy sincs mit beszélnünk vagy terveznünk.* -Szerintem messzebb álljunk meg a sulitól és gyalog menjünk oda, hátha azok a faszfejek az úton jönnek visszafelé….bocs tanárnő. *Picit későn kapcsolok, de jobb ha a szám mocskos mintha megint pánikolnék. *




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Utak, ösvények   

Vissza az elejére Go down
 
Utak, ösvények
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Tigrisek kódexe
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» Karakter kereső
» 3 - Fejlődés és a Bushido

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Kalandok, események :: Kalandok, mesék :: Jövõbeli apokalipszis-