we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Today at 9:04

Utak, ösvények
by Nathan Jones
Vas. 17 Szept. - 13:42

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 17 Szept. - 10:10

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Pént. 15 Szept. - 18:39

Elkészültem az Előtörténetemmel!
by Sarah Morgen
Csüt. 14 Szept. - 15:17

Sarah Morgen
by Sarah Morgen
Csüt. 14 Szept. - 10:39

Adler nyaraló
by Aaron Adler
Vas. 3 Szept. - 19:52

Top posting users this month
Sarah Morgen
 
Aaron Adler
 
Rashid El-Attar
 
Emma Frost
 
Ryan Bane
 
Shosanna Webber
 
Yetta Marcerez
 
Jean Grey
 
Wilmer Murtaugh
 
Kieran Boomer
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Alysa Tate

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 New York

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: New York   Hétf. 5 Okt. - 19:37

First topic message reminder :


New York


New York teljesen kihalt, sok épület romokban, lakókat nem igen lelni. Az embereket kitelepítették, maximum bujkáló mutánsok, vagy veszett mutánsok bukkanhatnak fel elvétve, de előbbiek elég bizalmatlanok, hogy ne köszönjenek rá ismeretleneknek, főleg olyanoknak, akik még rendezett külsővel rendelkeznek.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Szer. 13 Ápr. - 18:03

[A város határhoz közel pár nap múlva (18+)]




Rashid & Kayla
Nincsen szükség már újabb szavakra, csak főképp tettekre, de azok nem maradnak el. Csókokat váltunk újra és újra és én is úgy érzem most, hogy erre nagyon is szükségünk van most. Kell, hogy egy kicsit elfelejtsük a kinti világot, azt hogy hová kerültünk, hogy mi vár még ránk majd odakint, mert abban biztos vagyok, hogy egy-két kisebb sérüléssel ezt még nem ússzuk meg sajnos. Sőt biztos, hogy lesz még rosszabb, mire rájövünk, mi folyik itt és hogyan jutunk haza. Talán Emmát megtalálnám, vagy valakit, aki ismerte, de nem vagyok benne biztos. Talán elég lenne körülnézni és találnánk fontos infokat, de ez sem biztos. Meglátjuk, most legalább nem kell semmi ilyesmire gondolni. Csak egymásra koncentrálunk, arra ahogyan simogatjuk egymást, ahogyan a forrón feltüzelt testünk összeér és már biztos, hogy ebből nem is lehet csak úgy leállni, de miért is akarnánk? Az utóbbi napokban ez a legjobb dolog, ami történhet velünk, hogy kicsit elszakadunk a külvilágtól és csak mi vagyunk és a pillanat.
- Csak ne bízd el magad... elég kitartó voltál. - mosoly, épp csak egy szolid, mert többre nincs most idő. úgy emelget, mintha csak pehelykönnyű lennék, ami végül is valahol stimmel is. Nem vagyok egy sós zsák és az már eddig is látszott, hogy neki nincs gondja a súlyokkal és velem sem ilyen tekintetben. Bár meglepő a mozdulat és főleg az, hogy lényegében csak a derekával tart meg, de most nincs arra sem időm, sem lehetőségem, hogy aggódjak a miatt, hogy netán ez a helyzet valami kellemetlen leeséssel is végződhet. És ha igen? Nem számít, úgyis elkap majd, nem félek tőle, hogy bajom lenne mellette.
- Szóval a hátsóm vett le a lábadról. - csóválom a fejemet, mintha bírálnám e miatt, de imponál is, nagyon is.  Jól esik, hogy valakire ilyen nagy hatással vagyok. Belém esett, mert meglátott és tetszett neki a látvány, pedig akkor még nem is ismert és azóta is a maga vicces módján kitartóan igyekezett ostromolni, én pedig akármit is mutattam, lássuk be, nagyon is élveztem minden pillanatát.
- Azt tudod, hogy nem sok váltóruhánk van. - nevetem el magamat a nyílt fenyegetést hallva. Hát no tény és való, hogy nem kevéssé feltüzelő ez az egész, már csak a felvázolt helyzet is. Én soha sem voltam az a kimondottan heves természet és most élvezem, hogy valaki ilyen nagy hatással van rám és én is rá. Persze azt nagyon jól érzem, hogy milyen mértékben van már most is beindulva, nagyon is jól érzem. Azért egy halk sikkantás még kicsúszik, amikor csak úgy felkap és lepakol az asztalra pár pillanattal később. Az anyag hűvös, és valószínűleg nem is a legtisztább, de ez most cseppet sem érdekel. - Csak légy... óvatos. Én már jó ideje nem... - így is érteni fogja, de nem akarom bővebben kifejteni. Konkrétan évek óta nem nagyon volt mellettem az ég világon senki sem. Azóta, hogy Logan eltűnt, hogy azt hitte meghaltam és majdnem így is lett. Új most nekem ez a terep, de azért vélhetően ez is olyan, mint a biciklizés, nem lehet csak úgy egy könnyen elfelejteni. Sóhajaim pedig egyértelműen azt mutatják, hogy nagyon jó úton halad.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi  :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Szomb. 9 Ápr. - 6:34

A várostól pár mérföldnyire egy elhagyatott házban – napokkal később

18+

Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




-Csak utánozz engem, menni fog.
*Morgom újra és csak rá figyelek. Eltűnt a fejemből a mutáns világ, a robotok, a tesója, a lövöldözős katonák és mindaz ami idejuttatott minket. Nem akarok olyasmire gondolni ami hátráltat, ami gondot okoz, ami az utóbbi napokban meghatározza az életünket, ez a mostani kis idő, legyen akár csak öt perc – jelenleg ennyit vagyok képes ígérni – a béke szigetének kel lennie. Nem csak rajtam múlik hanem azon a világon amit próbálok most kizárni, a magam fejéből és remélem Kayláéból is. Most nincs aggódás, nincs azon agyalás, hogy mit eszünk holnap, bár egész szép készletünk van már ha a pár napra elegendő annak számít. Nem gondolok arra sem, hogy mi lett volna ha, hogy mi lesz ha és hogyan jutunk haza ha egyáltalán megtaláljuk a módját. Most úgy érzem megengedhetek magamnak pár percet ebben az őrületben, hogy csak önmagam legyek és megadjam Kaylának is ugyanazt. Kell neki, szüksége van rá, persze rajtam kívül kizárva minden más lehetőséget. Élvezem az érintését és a csókjait és arra gondolok milyen régóta vágyom már erre. A konyhában, amikor tortát készítettünk Mrs. Pottsnak, volt egy pont ami után nem reméltem, vagy legalábbis nem belátható időn belül, mert azért a saját sármomban bíztam annyira, hogy ne mondjak le róla végleg. Vigyorra húzom a szám az egyetértésre és remélem a „fürdünk” azt jelenti, hogy együtt, egyszerre. Nem fogok betelni vele már most tudom, kell majd egy kis levezetés és a pancsi pont jó hozzá, persze nem garantálom, hogy az már nem végződik pikáns és sikkantásokkal teli jelenetbe. Épp csak tudom hova tartunk, egyébként őt figyelem, az arcát, a tekintetét hogyan érinti a vadságom amit ő hívott elő, a türelmetlenségem és a gyengéd erőszak. Hiába, hát elég régen robbantam, ő meg kikiáltotta magát gyújtózsinórnak, bár az nálam van. A hüledező csodálatára tovább nyújtom a számat, igen még van hova, egy kicsit büszke vagyok a habtestemre de még egészségesen.*
-Belém zúgtál mint lószar a gödörbe. *Befogom a száját a számmal mielőtt még válaszolhatna, betolakszom a nyelvemmel és körbejárom a csacsogó barlangot, szinte belőle lélegzem. Épp csak annyi időre engedem el az édes, húsos ajkakat míg kileheli a kérdését, közben a szakadt anyag áldásos tevékenységének köszönhetően végleg lekerül rólam, a popsija alá nyúlok és feljebb emelem magamon, úgy a nadrág fölé.*
-Azóta, hogy az ajtóban azt mondtad nem vesztek semmit, majd amikor később Jonathanhoz vezettél meglestem a popódat. Már akkor beléestem.
*Még mindig tartom őt a felsőtestemmel, ujjaim azonban a nadrággal bajlódnak, más helyzetben gyorsabban szokott menni, de így elég nehezen férek hozzá; azért sikerül. Lecsúszik és a lábaimmal veszem le a cipőt. Ott állok a bokáim körül rogyadozó nadrággal, alsóban, gerjedelmem az emlegetett popót csiklandozza. Mikor ez is megvan, végre átkarolhatom és magamhoz húzhatom, a bőrünk sisteregve ér össze ami csak tovább tüzel. *-Kívánlak Kayla. Az asztalra foglak fektetni, leharapom rólad az utolsó ruhadarabot is és felfallak.
*Elmondom mi fog történni és úgy is teszek. Egyik karommal tartom míg a másik kezem lassan csúszik lefelé a combjára, majd vissza a fenekére. Addig megfordulok vele és az asztal felé megyek, csak nem röppen ki a karjaimból. Menet közben lépek ki a naciból és remélem nem jut eszébe a zokni mert azzal nem akarok bajlódni. Felteszem az asztallapra, hátradöntöm és ráhajolok. A hasától felfelé igyekvő csókjaimmal akarom elterelni a figyelmét a nadrágját lehámozó kezeimről. *
♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Kedd 5 Ápr. - 20:56

[A város határhoz közel pár nap múlva (18+)]




Rashid & Kayla
Talán a kettő együtt is létezhet, hogy ő kell nekem, de az is benne van a pakliban, hogy ez egy utolsó alkalom és nem biztos, hogy túl sok nyugodt percünk lesz még. Lássuk be hamar rá kellett jönnünk, hogy ez a mostani világ veszélyes. Veszélyesebb annál a réginél is, amit eddig ismertünk, vagy is én... mert ő a veszélyek nagy részéről semmit sem tudott. Én viszont láttam olyan mutánsokat, akik képesek akár városokat is elpusztítani és láttam olyan embereket, akik talán ezt az egészet is művelték csak azért, mert végtelenül utálták a fajtámat és el akartak pusztítani minket. Nem, ezt nem most fogom felhozni neki, hogy van róla halvány sejtésem, hogy mi történhetett, hogy ki okozta ezt, mert ez most nem számít, és egyébként is csak tipp, de azt tudom, hogy ez a mostani világ sokkal rosszabb. A katonák, akiket láttunk rezzenéstelen arccal ölik meg azt, aki veszélyes. Mi csak azért élünk, mert elmenekültünk, mert el tudtunk menekülni, de nem több. Ha lehetőségük lett volna rá, végeznek velünk és azok a valamik odakint, amik emberekből lettek, hozzám hasonlókból. Bármi megtörténhet, talán egy holnapi túra alkalmával valamelyik megharap, megfertőződöm és... akkor itt a vége. Sosem tudhatja, hogy van-e még holnapunk, bármennyire is nem szabadna így gondolkodni, bármelyik nap lehet az utolsó.
- Tehát ma legyek pimasz? Nem hiszem, hogy menne. - mosolyogva simítok végig a karján végig felfelé, hogy aztán a nyakánál állapodjon meg a kezem, amíg csókolom. Igen ez kell most, hogy a baljós gondolatokat kisöpörje az agyamból, hogy ne gondoljak arra mi jöhet holnap, csak arra, hogy mi van most. Nem akarok aggódni, legalább egy rövid ideig nem akarok semmit, csak elfelejteni mindent. Nem teszünk mást napok óta, csak próbálunk túlélni, keresgélünk, ki kell engedni a gőzt. Talán igen másképp alakul minden, lassabban és óvatosabban, főleg miattam, ha megvalósul az a randi és rendben hazamegyünk, de nem valósult meg és mi nem mentünk haza, hanem itt ragadtunk és... ez van, nem érdemes siránkozni, és most még csak gondolkodni sem.
- Jól hangzik, maximum majd utána fürdünk. - na igen ez is egy lehetőség, majd utána mosdatjuk le egymást, akkor már nagyon pironkodni sem kell, ahogyan most, amikor azért meglep a mozdulattal, ahogyan felkap és a falhoz szegez, főleg hogy még sok minden van rajtam azért, amit majd el kell távolítani, de nem rohanunk... nagyon. Ah nem kellene folyton azon gondolkodni mikor törnek be a házba katonák, vagy olyan zombifélék igaz? Azért amikor elenged megkapaszkodom a vállaiban, tényleg meglep a mozdulat, de úgy fest tudja, hogy mit csinál és úgy fest... nagyon siet.
- Huh, hát ez... - beharapom az ajkamat, ahogyan lepillantok. Igen mászkált már a házban hiányos öltözetben, de ez most így testközelből azért mégis csak más. A póló árván fityeg rajta, úgyhogy ahogyan lehet megpróbálom lefejteni róla, ha kell tovább szakítani az anyagot, bár én nem vagyok olyan jó erőben, mint ő, de azért igyekszem. - Mióta vártál erre? - halkan elsuttogott szavak, csak egy pillanatra, amíg megpróbálom levegőt kapkodva megtalálni a tekintetét, hiszen tényleg látszik rajta, hogy siet nagyon is. Nem fogja vissza magát és nem lacafacázik, amiben igaza van, de közben meg én azért... Oh persze, hogy a tettei feltüzelnek, de már elég sok idő eltelt azóta, hogy nekem bárkihez is közöm volt, mondhatni egy kicsit óvatosnak is kellene lennie, de hogy arra most képes lenne-e arról fogalmam sincs.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Szomb. 2 Ápr. - 6:42

A várostól pár mérföldnyire egy elhagyatott házban – napokkal később

18+

Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Nem mondja de tudom, hogy még mindig azon az emberi menedékhelyen jár az agya, hogy engem oda bedugjon, mert biztonságban akar tudni. Szándékosan siklom el a tény mellett, mert bár értékelem az igyekezetét nem értek vele egyet. Ha oda bemegyek az csak is azért lesz, hogy megtudjam hogyan juthatunk haza, vagy legalább ahhoz közeli információt szerezzek. A húga emlegetése jobban felcsigáz, de csak azért mert nem sokat mesélt róla, gyanítom ennek is a mutáns dolog lehet a hátterében, nem nehéz kisakkozni, hogy ő is valamilyen képességgel rendelkezik, hiszen testvérek és a genetika minden bizonnyal ott is beleszólt az életbe. Talán meg akart kímélni egy újabb sokktól, vagy ha lett volna ideje magáról mesélni és nem mindjárt a gyakorlati bemutatón értesülök a hírekről, a tesóról is mesélt volna. Nem haragszom, bár nem tudom magam beleélni, kezdem megérteni és inkább hagyom, hogy a saját tempójában adja elő a rázósabb történeteket, ez is egyfajta bizalom a részemről. Én maradok a jó öreg „bemegyünk és mindent megtudunk” illetve a „mindenkit szétverek” verziónál és mire elérek ehhez a gondolathoz Kayla húgán keresztül, addigra már nem érdemes visszakanyarodni a korábbi témához. Húgica egy időre ejtve, messze vagyunk még attól, hogy egyáltalán eszünkbe jusson őt megkeresni, hiszen még további tervünk sincs. Egyébként nagyon gyorsan elfelejtem még azt is ami konkrét, és még a víz kiloccsanása sem térít magamhoz mikor meglátom Kaylát félpucéran, nem számítottam arra, hogy a poénomat komolyan veszi, nem mintha problémám lenne ezzel, szívesen improvizálok. Persze pont a váratlansága miatt gyanakszom arra, hogy most kapom vissza a sok idétlen viccemet és ebben a helyzetben tényleg édes lehet a bosszú, ám a kérdésemre nem azt a választ kapom amire számítok de nem akarom hallani. Meglepő módon a ravasz és kacér oldal köszön vissza. Amikor eldobom a flakont és a rongyot, és az előbbi nagy csattanással ér földet, meg sem rezzen, ennek fele sem tréfa és pont ezért húzódik elégedett vigyorra a szám. Amanda halála után jó hosszú időre hátat fordítottam a női nemnek, de szép lassan csak visszamasíroztam a sorba, ám Duryára való tekintettel soha nem vittem haza egyetlen nőt sem, főleg mert mind alkalmi partner volt, nem egyéjszakás kaland de nem is hosszú távú. Igyekeztem már az elején leszögezni mi a végső állomás és ha nem volt elfogadható, akkor hagytam volna a fenébe, de érdeke módon egyetlen nőnek sem volt ezzel problémája. Na pont ezért nem látott még egy nőt sem Durya a közelemben, persze okos lány, minden bizonnyal tisztában volt vele. Kayla más, végső soron együtt élünk, Durya kedveli és ő is remekül bánik a lányommal, kész főnyeremény és nem utolsó sorban imádni való és nem is hagytam ki a belézúgás alkalmát. Azóta….azt nem mondom, hogy nem néztem rá egy nőre sem, de igazából nem éreztem ingerenciát arra, hogy bármelyikkel is hemperegjek, ennek most látom „kárát”. Kayla ingerlő idomai, a csókos ajka, az a pici sóhaj ami könnyedék szakad ki belőle mikor a kezem egyre feljebb csúszik….mit ne mondjak, robbanásszerű élménnyel fenyeget. Eszembe sem jut, hogy mindez esetleg egy végső, kihagyhatatlan alkalom lehet a halálunk előtt, ilyet még bedrogozva sem feltételeznék róla. Én kellek neki és kész, most azonnal, ilyen egyszerű.*
-Általában igen, de jó tanítvány vagy.
*ezer érc hangon mormogom a választ és közben méretes tenyerem eléri célját, ujjaim rácsába zárom a kerek halmot ami forró, selymes és kellőképpen játékos. Nem is marad el a hatás, nekem is sóhajtoznom kell, hogy a nadrágom ne szakadjon szét. Nem mond igen a kérdésemre de annál jobban csókol és nem ellenkezem, hülye lennék most álszemérmeskedni, hogy „jaj, neeee most fáj a fejem” visszafogni magam sokkal nehezebb, pedig most nem kellene elijesztenem azzal, hogy feldobom az asztalra miután az összes nehezen megszerzett cuccot a sarokba söpröm. Vastag, húsos számmal majd` felfalom, a hátam kissé meggörbül, hogy halmozni tudjam az élvezeteket, hiszen magasabb vagyok nála nem kevéssel, viszont egyszerre szeretném csókolni, simogatni és a már teljes méretét elérő Supermannel hozzádörgölőzni. Mit érdekel engem, hogy piszkos és vérzik.*
-A saját habtestemmel törölgetlek le. Mit szól hozzá?
*Eltáncolva az ajkairól/ból, szavaimmal az arca bőrét súrolom a végét pedig már a fülére morgom egy picit még bele is harapva abba az édes kis kagylóba amivel a hülyeségeimet szokta hallgatni. Le kellene vennem a saját rongyaimat de nagy dilemma előtt állok, ugyanis akkor el kellene engednem és távolodnom tőle három centire. Jobb ötletem támad. A popója alá nyúlok, csak anyám istene tudja milyen régóta vágyom erre a mozdulatra, és felemelem, széthúzva a combjait az ölembe kapom és megindulok vele a szemközti falig, ott aztán óvatosan megtámasztom, a saját testem és a fal közé szorítom.*
-Ne mozdulj. Felveszek valami kényelmesebbet.
*Rátapadok a nyakára és élvezettel kóstolom a bőrét, miközben elengedem a kezeimmel és felkészülök az ijedt sikkantásra, pedig jól tartom. Nem vesződöm azzal, hogy lassú vetkőző show-t rendezzek, egyszerűen szétszakítom alul a pólómat és máris Kaylához nyomulhatok. Az anyag reccsen – majd holnap szerzek másikat – és végül árván, szakadtan és bánatosan lóg bevégezve. Már semmi sem áll az utamba, Kayla testét magamhoz ölelem és persze abban a pillanatban fel is mordulok mert úgy gondolom ha most nem veszek egy hideg zuhanyt, három másodperc múlva felsülök mert elsülök.*

♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Kedd 29 Márc. - 20:55

[A város határhoz közel pár nap múlva (18+)]




Rashid & Kayla
Tudom nem szabad butaságokon gondolkodnom, de aggódom és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet együtt maradni. Neki jobb sora lehetne és ha nincs más út... Ki tudja, hogy hazajutunk-e? Igenis van rá esély, hogy nem, hogy nem oldódik meg a helyzet és akkor jobb, ha ő legalább túléli, hátha valahogy megoldódik magától és csak úgy hazajut, még ha erre reálisan kevés is az esély.
- Reméljük és végső soron még mindig megpróbálkozhatunk a húgommal. - ha életben van még, vagy vannak, akikhez köze van és azok életben vannak. A jó ég tudja, de valamit muszáj tennünk, mert egyelőre nem tudni, hogy mi legyen. Ha a naplóban nem lesz semmi hasznos, akkor valami más út kell, de valamerre el kell indulnunk. Emberi települést is akkor találunk csak, ha eléggé keressük és ha tudjuk, hogy merre keressük, mert a világot bejárni csak nem tudjuk, ahhoz üzemanyag is kell és működő kocsi is és ezeket megszerezni is elég körülményes.
Most viszont nem is csak ez a lényeg. Igazából nem tudom, hogy a felesége óta volt-e bárki is mellette, aki csak időszakosan is. Nekem sem volt... Logan óta az ég világon senki és azóta már sok idő eltelt, évek konkrétan. Persze a férfiak azért kevésbé bírják az ilyen jellegű önmegtartóztatást, de még sosem láttam Rashidot facér anyukákat hazahozni és nem is igen szokott kimaradni éjszakára, bár persze időnként igen, úgyhogy ki tudja, hogy nem volt-e valami alkalmi szeretője akár. Nem számít, most nem, hiszen itt vagyunk, azt se tudjuk mikor jutunk vissza és... azt sem, hogy meddig maradunk életben. Tudom, hogy nem várna efféle reakciót, nem azt akarja hallani, hogy azért fordulok meg részben, mert nem tudom máskor megtehetem-e. Találtunk egy házat, még ha időleges is, itt nagyjából biztonságban vagyunk, legalább egy időre és ezt lehet, hogy tényleg érdemes kihasználni.
- Én soha sem vagyok pimasz, az nem inkább rád jellemző? - talán ez is válasz és az is, hogy ahogyan felfelé csúszik a keze a mosolyom nem csökken és nem is állítom meg őt, vagy akadályozom csak egy halk sóhajt hallatok. Nem lehet mindent megbeszélni szavakkal és nem is akarok, ezért az újabb kérdésre sem kap választ. A halvány piroskás arcszín azért marad, de nem erősödik még jobban a színe, maximum mástól és nem a zavartól. Inkább én magam hajolok közelebb egy újabb csókra, ezzel szinte a kezébe simulva, ha már amúgy is olyan közel volt a célhoz. Azt hiszem a csókom mindent elmond ezúttal, nem kellenek plusz szavak és magyarázat.
- Már nem zavar, hogy piszkos vagyok? - halk szavak, szinte csak súgom őket és remélem, hogy a vállának fájdalma sem fokozódik csak ettől, bár ahogyan elnézem most kétlem, hogy ez egyáltalán érdekelné. Ebben a helyzetben talán pont ettől fog majd hirtelen meggyógyulni.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi  :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Vas. 27 Márc. - 7:39

A várostól pár mérföldnyire egy elhagyatott házban – napokkal később

18+ ?

Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Kayla ajánlata a védett helyről amit az embereknek alakítottak ki nem is volt olyan haszontalan, bár nem mennék be a saját magam védelme érdekében, viszont jó ötletet adott. Ha tehetek bárit azért, hogy megtudjunk valamit a hazajutásunk feltételeiről, akkor bemegyek, de csak is azért. Azt pedig egyértelművé tettem a számára, hogy engem oda erőszakkal sem tud bedugni ha én nem akarom. Ismerem már a képességét de bízom abban, hogy a nagy aggódás közepette sem vetemedik arra, hogy felhasználva oda beküldjön, tudnia kell, hogy mi ketten vagyunk egy csapat és ez nem változik akkor sem ha veszélyben lennék. Feltételezéseim szerint ebben a világban ő van nagyobb veszélyben és nem hagyom, hogy bármi baja essen. A mai nap végképp betette a kaput és a napokig tartó „pihenés” és „úgy csinálás mintha minden rendben lenne” után ideje tenni is valamit. Ám azért ezek a tétlen napok sem voltak haszontalanok, erőt gyűjtöttünk azzal, hogy nem csináltunk semmit, és azért tudat alatt mindketten tudtuk, hogy nagyon nincs rendben semmi.*
-Én azért remélem, hogy találunk valamit. Ha csupán a helyet vagy utalást rá, már megérte.
*A fájós vállamra gondolok és azokra a robotokra, a fenébe is ezek csináltak mutánsölő robotokat. Seperc alatt kiszúrták Kaylát, egy hajszálon múlt, ha nincs ott az a csapat megvadult mutáns, akkor ottveszünk talán mindketten. Mit találtak még ki? A robotok már csak következmény, gyógyszer az elcseszett kísérleteikre. Ezek szerint a mi időnkben is tudtak róluk és már akkor is ellenük voltak, mert az ember olyan. Ha valami más mint a többség és nem ismeri, akkor inkább elpusztítja ahelyett, hogy megismerné és a saját hasznára fordítaná. Csak a pénzt tudják a maguk hasznára hajtani, a korrupció az megy és a vetítés mások felé miközben sütögetik a saját pecsenyéjüket még annak az árán is, hogy elárulják a hazájukat. Egy kissé felhergelem magam de Kayla látványa lenyugtat, nem sokkal később azonban újra izgatott leszek ám ez most már más. A szavaira nem is tudok reagálni mert hirtelen leröppen róla a felsője és lám, nincs alatta melltartó. Azért mégis csak jó ez az apokalipszis, arra legalábbis, hogy a nőknek ne jusson ilyen luxuscikk. Paródiába illő helyzetet teremt azzal, hogy váratlanul levetkőzik, még ha csak félig is, a víz úgy robban ki a palackból mint…..nem is merek rágondolni, de minden bizonnyal szép kis komédiát faragnának ebből a helyzetből a vígjáték filmesek. *
-Ühüm.
*Ennyi amit ki tudok sajtolni magamból válaszul a vízpazarlásra és nem is teszek ellene. Nincs frappáns válasz csak a kocsányon lógó szemek, úgy nézhetek most ki mint a csiga amelyik kikukkant a házából egy kis friss levegőért. Csak nézem a gyönyörű íveket és hajlatokat és teljesen oda vagyok meg vissza, képzeletben már az ajkaimon érzem a bőre selymességét és ellenállhatatlan vágyat érzek aziránt, hogy megvalósítsam a képzelgésem. Közelebb lépek megkockáztatva azt, hogy csak hülyít és azonnal odébb libben, de nem ez történik. A valóságban is rézem a selymességet, az illatát ami már a sajátja és azé az olcsó szappané amit találtunk, de ez az egyveleg most számomra a legdrágább parfümmel is felér. Nem tudom nem észrevenni a finom libabőrt ami a csókom nyomán ütközik ki rajta és az a sóhaj! Anyám istene! Pajzán gondolatokat lobogtat meg előttem, ilyen lehet mikor a végén…..és mindjárt én durranok el egy nagy és hangos sóhajjal. Felém fordul és ott áll előttem pár pillanatig premier plánban, de persze igyekszik gyorsan hozzám bújni, hogy ne lássak sokkal többet. Eddig széttárt karokkal álltam mint aki megadja magát, de most a vizes palack és a rongy kiesik a kezeimből, vagy inkább hagyom kiesni szándékosan, majdhogynem dobom. Utóbbi halkan, míg a palack elég nagy csattanással ér földet de nem igazán érdekel és a vízpazarlás sem, most nem. Átölelem a derekát ami szintén csupasz és egy picit eltolom magamtól, hogy lássak is valamit.*
-Néha zavarba ejtő a pimaszságod. Most ugye nem csak húzod az agyam, meg más testrészemet?
*Alaposan megszemlélem, a látvány Pazar és annak ellenére, hogy finom pír festi meg az arcát s talán nem kellene még vörösebbre festeni azt, én megteszem. Ha már így felém fordult, feljebb csúsztatom az egyik kezem, egészen lassan araszolok a keble felé, közben a szemeibe mélyedek, hogy lássam hogyan változik a pupillája.*
-Akarlak Kayla. Te is akarsz? Most.
*Csak akkor borítom be a kerek halmot a tenyeremmel ha igent mond, különben felesleges lenne tovább feszíteni odalent a vaskos húrt.*


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Szer. 23 Márc. - 21:03

[Central park -> Jonathan háza]




Rashid & Kayla
Nem fogom tudni teljesen kiirtani magamból az aggodalmat, ebben sajnos biztos vagyok, de azért megpróbálok nem olyan sokat gondolni rá, mert megértem, hogy nem tetszik neki egy olyan alternatíva, ahol őt elviszik valami embertelepre, velem meg ki tudja, hogy mi lesz. Én igazán tényleg igyekezni fogok, hogy ne aggódjam feleslegesen túl ezt, de érthető, ha próbálok kitalálni valami megoldást arra az esetre, ha esetleg nem találunk semmit, hiszen a jó ég tudja, hogy vajon menni fog-e, hogy hazajutunk-e, hogy megússzuk-e a következő ilyen necces helyzetet, hiszen lássuk be, hogy a mai sem volt éppenséggel egyszerű, ott is maradhattunk volna, kész csoda, hogy megúsztuk komolyabb sérülés nélkül. Tudom, hogy ő ezt képes akár el is viccelni, de... nekem azért mindig nem megy.
- Jól van óvatosak leszünk, mint ahogyan eddig is, de muszáj előre lépni, nem biztos, hogy abban a naplóban lesz bármi, ami használható. - vagy legalábbis fontos infok. A halvány utalások nem lesznek elegek, most már valami konkrétum is kell és nem elég, hogy többet tudjunk erről a világról, meg kell próbálni arra válaszokat találni, hogyan tudunk elmenni innen, hiszen nem akarunk itt maradni. Ez egy rettenetes világ és ki tudja egyáltalán, hogy meddig tartunk ki, vagy mikor jön egy olyan helyzet, amit nem tudunk megoldani. Ő ember, az én képességem pedig nem hat ezekre a valamikre.
- Mintha én nem tudnám lemosni. - mosolyodom el, de ebből már nem sokat láthat, hiszen megfordulok és lekapom a felsőmet ő pedig rendesen meglepődik. Hát igen az első randink óta nem igen történt semmi komolyabb. Főleg arra figyeltünk, hogy túléljük ezt. Egy-egy csók persze természetes már szinte, de ennyi. Ha nem tudod, hogy mikor és honnan jön a következő csapás, akkor nem annyira a romantikázásra figyelsz, végül is ez érthető. Ez a mai nap viszont mélypont volt nekem is, egy kis... meglepetés kell a végére. Azért amikor leesik a víz a földre kicsit megrezzenek, hiszen erre nem számítottam. Csak a vállam felett lesek hátra, hogy megnézzem azért minden rendben van-e, de csak a kocsányon lógó szemeket látom és, ahogyan a hátamat bámulja.
- Pazarlod a drága vizet. - piszkálom, ha már így befagyott csupán ennyitől. Mi lett volna, ha ennél többet teszek, teszem azt nem háttal állok neki, amikor lekerül a póló? Hozhatnám az újraélesztő készletet, ami amúgy nincs? Na nem mondom, azért határozottan jól esik, hogy ilyen hatással van rá csupán csak a hátam.
- Köszönöm, de hát alig láttál valamit. Megleptelek. - ez már nem is kérdés, főleg hogy megszólalni se nagyon tud, ami nála azért tényleg nagyon meglepő eset. Aztán csak azt veszem észre, hogy közelebb lép, a szívem magasabb fokozatra kapcsol, majd megérzem a csókját a vállamon. Az apró kis libabőrök azonnal megjelennek a bőrömön és egy halk sóhajt is hallatok. Pár pillanatot adok csak magamnak, amíg végül meg nem moccanok és felé nem fordulok most már rendesen szemből. Finoman a nyaka köré fonom a két karomat, ahogyan felpillantok rá. - Néha zavarba ejtő a rajongásod. - láthatja, hogy az arcom kissé vörös, tényleg zavarban vagyok. Nem szoktam ehhez hozzá, hiszen már jó ideje nem volt közöm senkihez sem, bár jó eséllyel neki régebben, mégis kettőnk közül ő az, aki sokkal lazábban kezel nagyjából mindent.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Hétf. 21 Márc. - 12:11

A várostól pár mérföldnyire egy elhagyatott házban – napokkal később


Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Mosolyogva ingatom meg a fejem arra a halvány válaszra amit kapok. nem volt túl meggyőző de nem teszem szóvá csak látványosan megfenyegetem az ujjammal. Ismerem a nőket, tudom mikor mondanak igazat és mikor nem, jó persze engem is át lehet verni de nem hiszem, hogy Kayla olyan hazugságra képes lenne ami számít, a kegyes pedig éppenséggel megbocsátható. Ráadásul engem félt ami mondjuk megtépázza a férfiúi büszkeségemet de mivel ebben a felfordult világban jobban otthon van mint én és értem miért teszi, visszagyömöszölöm magamba az ellenkezést is. *
-Azt lehet, aggódni lehet, de nem kell.
*Értékelem és jól esik, hogy aggódik értem, ez már azért jelent valamit, akkor még sem közömbös, bár a csókjából ítélve eddig sem gondoltam, hogy az. Hagyom, hogy segítsen és remélem nem veszi észre, hogy szándékosan a legkönnyebb csomagokat tolom oda elé. Fáj a vállam de nem annyira, hogy ő cipekedjen, ha fog összeszorítva is de az én dolgom. Azért odacsempészek egy könnyed puszit az arcára a bepakolás közben és soha nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem, hogy megérintsem. Mindegy, hogy hol és mennyire, csak legyen meg a kontaktus egy röpke pillanatra. Együtt vagyunk egymásért vagyunk és ezt érezni kell, ahogy neki úgy nekem is szükségem van rá. Az újabb ötlet, vagy lehetőség arra, hogy hazajuthassunk vagy legalább valamivel többet megtudjunk arról mi történik körülöttünk, elég homályos, hozzáteszem a magamét ami viszont konkrét de annál kockázatosabb. ismeretlen helyre bejutni, még ez a legkönnyebb, főleg ha tényleg embereknek csinálták a helyet, én minden feltételt kimerítek, ám kijutni onnan minden bizonnyal nem könnyű. Azt nem mondhatom, hogy igenis ki akarok menni és saját felelősségemre a védett helyen kívül élek tovább és hivatkozom az állampolgári jogaimra. Annak az embernek a lelövése világossá tette számunkra, hogy itt minden van csak állampolgári jog nem. *
-Rendben. jól meg kell szervezni és csak akkor játsszuk meg ha biztos a kijutás, nem szívesen hagylak magadra.
*El kell válnunk ha e mellett a lehetőség mellett döntünk, ő kint marad védtelenül én pedig odabent egy olyan helyen aminek a szabályait nem tudhatjuk előre. A másik lehetőségre egyelőre nem kérdezek rá, majd csak akkor ha úgy tűnik ez a védett helyes dolog valamilyen oknál fogva nem biztonságos. Akkor legalább lesz más amit a mérleg másik oldalára tehetünk és lesz viszonyítási alapunk. Ám még azt sem tudjuk hol van ez a védett hely. Talán feladhatnám magam valahol távol a parktól, egy egészen más helyen és mivel a feketék olyan egyformák a fehérek számára, simán le is tagadhatom, hogy én voltam a parkban ha esetleg összefüggésbe hoznának azzal a kudarcukkal. Kayla meg messziről követhetne, így tudná hova visznek. Jobban örülnék azonban egy olyan helynek amiről már tudjuk hol van, szóval el kellene csípnünk egy őrjáratot akik embereket menekítenek. Sok megoldás akad, a legjobbat kell kijátszanunk, addig viszont még vár ránk egy jó kis sebkezelés és mire idáig jutok a gondolataimban, már minden csomagot berámoltunk és ott állok a „sebészi” cuccal a kezemben. *
-Ápolás? Hát nem az kedvesem? Lemosom a piszkot mindenhonnan, a legkisebb hajlatból is a fertőzés elkerü…..hűűűűűű!!!
*Nem gondoltam, hogy levetkőzik. Biztos voltam abban, hogy vagy megjátszott mérgesen ellenkezik vagy viccesen elüti a tréfámat a szoba másik felébe. Eddig úriember voltam, megelégedtem a csókokkal, néha lecsúsztam a nyakára is és megfogdostam a popóját, közben pedig iszonyatos, emberfeletti erővel próbáltam visszanyomni magamban a vágyat, hogy tovább menjek. Erre levetkőzik nekem, szemérmesen mint egy kislány de az a mosoly annyira boszorkányos, hogy megvadulok tőle. Azok a hajlatok és ívek, az az apró mozdulat, és igazából nem látok semmit sem, csak a csodás hátát. Az ujjaim rászorulnak a rongyra, annak nem lesz baja de a vizes flakon hangos zörgéssel és roppanásokkal összenyomorodik a kezemben, a víz meg kibuggyan a száján és nagy loccsanással a földön végzi.*
-Kész vagyok!
*Tócsányira kerekedett szemekkel bámulom, a szám is tátva marad, nem mintha nem láttam volna még női hátat, de ez most meglepett és nem tudom eldönteni, hogy ez csak évődés vagy komolyan gondolja és léphetünk tovább.*
-Kayla…én…hűűű…..gyönyörű vagy.
*Nem szokott velem előfordulni, hogy elakad a szavam, de most ez történik. Közelebb lépek hozzá, egészen közel, hacsak nem libben el mint egy pillangó. Ha elérem nem nyúlok hozzá csak lehajolok, hogy csókot leheljek a vállára. *

♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Pént. 18 Márc. - 21:42

[Central park -> Jonathan háza]




Rashid & Kayla
Próbálja valamelyest ezt is elviccelni, de nekem azért ez nem megy. Ő is tud komoly lenni, tudom én még, hogy mennyire kiakadt pár napja, amikor ott nem találta a lányát, amikor kénytelen volt elfogadni, hogy a jövőben vagyunk és amikor elmondtam neki én is azt, hogy még a testvérem is ilyen... más. Nem is tudom, talán a rossz nap, az ijedelem hozott ki belőlem ilyen ötletet, de nem akarom, hogy baja essen és ha nincs más választásunk... ha nem tehetünk mást, akkor mégis csak ez az egyetlen járható út nem? Ha nem segíthet senki sem, akkor mégis mit tegyünk? Nem akarok egész életemben menekülni és ő sem akarhatja ezt.
- Én nem... én csak... - halkan sóhajtok végül egyet és bólintok egy aprót. - Jól van. - halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de hogy nem fog ilyesmi többé eszembe jutni... na abban nem vagyok azért egészen biztos, hiszen mégis nagyon komoly a helyzet, túlságosan ahhoz, hogy az ember ne próbáljon belegondolni minden lehetséges végkimenetelbe és ebben az is benne van, hogy esetleg... el kell válnunk és neki normális életet kell élnie, vagy legalábbis a normálishoz közelebbit, mint amit most élünk.
- Azért legalább hadd aggódjak legalább egy kicsit. - nem tudok azért maradéktalanul átsiklani tények felett, hogy mik estek rá, meg aztán, hogy mik történtek velünk, mert hát azért azok nem voltak egyszerű helyzetek és én még mindig félek, hogy tényleg valami komolyabb baja lett, ezért is segítek kipakolni és igenis vinni akarok én is be nehezebb dolgokat, hiszen a jó ég tudja, hogy mennyire sérült meg, csak persze esze ágában sincs bevallani.
- Akkor inkább azzal kezdjük. A másik lehetőség bizonytalan és kockázatos és a belvárosba kell menni hozzá és ki tudja, hogy ott milyen állapotok uralkodnak. - Emma és az ő... üzlete. Tudom, hogy milyen üzlet, épp eleget hallottam róla pletykákat és mást is, de ott szinte mindenki mutáns, a mutánsok pedig most veszélyesebbek mint valaha, főleg ilyen állapotukban és nem lenne szabad megkockáztatni, hogy netán valami komoly baj kerekedik ebből az egészből, ami amúgy is csak egy lehetőség és nagyon bizonytalan. Akkor inkább valami ember telep. Vallatni tudok, ha nem is jár kínnal, de kell hozzá valaki, akit rávehetek arra, hogy beszéljen. Amikor viszont arra utasít, hogy vetkőzzek kissé meglepetten szökik fel a szemöldököm.
- Szóval te így csábítod el a lányokat, hogy azt mondod le akarod ápolni őket? Ejnye... - mosolyogva csóválom meg ezúttal legalább a fejemet. Gondolom arra számít, hogy elpirulok és arra, hogy úgyis ellenkezem és nemet mondok majd. Én viszont ennek ellenére hátat fordítok neki és kibújok a felsőmből. Persze a zavar meg van, talán még a pirulás is, de így nem látja csak a csupasz hátamat. A felső azért ott marad előttem, ez inkább csak... teszt, vagy ha már ő ilyesmivel viccelődik, akkor a vicc fonalának felvétele?

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Csüt. 17 Márc. - 13:10

A várostól pár mérföldnyire egy elhagyatott házban – napokkal később


Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Persze aki nem szokott hozzá annak sok egy fél joint is, csak egy ötlet volt, de függő szív csak magában, úgyhogy én is lemondok róla. Bólintok, oké, beleegyezem, nincs joint. Azért a mosolyért bármit hajlandó vagyok megtenni, csak legyen egy kicsit szélesebb és bátrabb és jó lenne ha nem keserűségből fakadna hanem lenne alapja is. A mostani helyzetünkben azonban kicsit alább kell adnom és örülni a kis dolgoknak is. Kis dolgoknak, Kayla viszont nagyot mond akkor amikor azt a másik, emberi helyet emlegeti, csak szóban gondolkodom el rajta de gonoszság elhitetni vele, hogy akár egyetlen pillanatig is számba vettem a lehetőséget. Én elfelejtettem azt amiről a katona beszélt, vagy csak a tudatom mélyén lappangott eddig, nem érdekelt. Kaylával akartam maradni más nem is jöhetett szóba és értékelem, hogy ő csupán az én biztonságom miatt aggódott, de most egy kicsit szigorúan nézek rá.*
-Szóval minden nap. Remek, szóval lemondtál rólam. Ejnye. Kayla….eszedbe se jusson még egyszer.
*Hanyagoljuk a témát, részemről legalábbis és örökre. Látom azért megenyhült ő is, nem gondolta ő ezt át nagyon, azt hiszem és talán már meg is bánta miután kimondta, de úgy érezte azért meg kell adnia a lehetőséget. Szeretem ezt a nőt, de nem mondom ki csak megfogom az arcát és nézem. Egy post apokalipszis nem a legjobb alkalom arra, hogy szerelmet valljunk a nőnek, aki talán az egyetlen normális nő a környéken, ráadásul úgy indultunk el a randinkra, hogy lassítjuk az én tempómat és nem mindjárt ágyba bújunk hanem végigjárjuk a fokozatokat. Ezen a ponton akkor is és most is gondolatban elfintorodom. *
-Jól vagyok, ne félj amíg engem látsz. A feketék törhetetlenek.
*Nem gondoltam, hogy észrevette a téglát ami a vállamon landolt, összeszorított fogakkal tűrtem nehogy elkezdjen aggódni, aztán az adrenalin szépen elvégezte a dolgát és lezsibbasztotta annyira, hogy tudjak vezetni, ám most ahogy kezd kiürülni belőlem és a remegés is elmúlik, a fájdalom visszatér és újult erővel csap le. Hátramegyek a csomagtartóhoz és felnyitva az ajtaját kezdek kipakolni belőle. Mielőtt ránk találtak volna azért szépen gyűjtögettünk, de igaza volt Kaylának, most már tennünk is kellene valamit, a pihenésnek és a nyugalomnak a mai incidens után vége. Felkapok egy dobozt ami újabb fájdalomhullámot ont a vállamba, de csak a szám rándul meg, amit azzal leplezek, hogy visszakérdezek.*
-Milyen ötlet és eddig miért nem vetettük be? Egyébként….még sem volt olyan rossz ötlet az az ember tábor tőled. Ha okosan csináljuk talán ott megtudhatunk valamit. Ha bejutok, biztosan ki is lehet onnan jutni, csak tudni kell a módját. Vagy elkapunk egy őrjáratot és kifaggatjuk a katonát.
*Persze nem biztos, hogy a kínvallatásra bármelyikünk is képes, noha volt már ügyem a rendőrséggel, piti kis dolgok voltak ehhez képest. Ezen azért érdemes eltöprengeni és amíg egymást foltozzuk lesz rá időnk. Odabent lepakolok egy rozoga asztalra és kiveszem belőle az egyik legfőbb kincsünket, egy palack vizet a néhány darab közül. Ráérünk kipakolni, előbb legyünk tiszták és vérmentesek.*
-Te leszel az első. Vetkőzz szivi! Meg kell szemlélnem a rejtett sérüléseket is.*Vigyorgással kísérem a kacsintásomat, közben előszedek egy viszonylag tiszta rongyot amit lepedőből szaggattunk. Úgy is lyukas volt már. Úgy állok előtte a kezemben a vízzel és a ronggyal mint egy sebész a műtőben.*


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Kedd 15 Márc. - 11:16

[Central park -> Jonathan háza]




Rashid & Kayla
Tudom, hogy nem fog örülni annak, amit mondani akarok, de azt is, hogy ha nem mondom ki, akkor csak emésztem magamat, mert talán neki is megfordult a fejében, de van annyira korrekt, hogy magától nem mondana ki ilyesmit. Legalább meg kell adnom a lehetőséget rá, hogy jobban alakulhasson az élete, mint az enyém és mint amilyen jelenleg. Szeretném, ha nem is jutunk ki innen, ebből a rémes jövőből a saját időnkbe, akkor legalább ne menekülésből álljon az egész élete. Azt senkinek sem kívánom, őt pedig napról-napra jobban megkedvelem, főleg nem szeretném, ha bármi is rosszul alakulna az életében.
- Félek, hogy egy fél is sok lenne nekem. - egy félmosollyal vonom meg a vállamat, de már ott van a fejemben az, amit ki akarok mondani és nem halogathatom tovább. Ital, joint, biztosan ezek segítenének, de nem akarok még csak részben sem elkábulni, hogy valami komoly baj legyen. Itt most rendben vagyunk, nagyjából biztos a hely, de nem szabad arra építeni, hogy ez így is marad, mert sajnos nem tudhatjuk, hogy tényleg így lesz-e. Akármikor betörhetnek ide katonák, vagy olyan lények, amik az utcákon mászkálnak és nagyon is veszélyesek. Nem szabad kockáztatni, bármikor ha kell, akkor gyorsan kell reagálnunk és ha az kell, akkor gyorsan távozni. Azt viszont akár csak kicsit kábán is, de nagyon nehézkes.
- Nem tudom... néhányszor, amikor komolyabb volt a helyzet. - tétován emelem csak meg a bal vállamat, talán még a tekintetem is kissé bűnbánó, hiszen nem akartam én ezzel rosszat, egyszerűen csak próbálok racionálisan gondolkodni ebben az egyébként rémes helyzetben. Szeretném, ha csak az egyikünk lehet biztonságban, akkor ő legalább abban lenne, hiszen jelenleg igenis meg van rá az esély, hogy egyikünk sem lesz, hogy nem fogunk tudni kijutni innen, visszamenni, hogy... Nem is tudom. Én csak szeretném, ha legalább biztonságban lenne, legalább valamelyest, ha ez egyáltalán lehetséges. Látom azért rajta, hogy nem igen tetszett neki ez a felvetés, de mégis igyekszik azért palástolni a dolgot. Tudom, hogy igaza van és valahol jól is esik a megerősítés, hogy nem lenne képes ilyesmire, csak úgy... magamra hagyni és a saját előnyét nézni.
- Jól van. - a bólogatás mellé azért csak megszólalok és még egy hálás mosolyt is kap cserébe, hogy ezt mondja. Azért mindenképpen jól esik, hogy ragaszkodik hozzám és nem egy önző típus. Na jó ezt eddig is tudtam azért róla, de jól esik így kimondva is hallani. A mosakodás pedig amúgy is jót fog tenni nekem, egyelőre nem érzem magamat valami kellemesen. Sok a piszok és talán még valamennyi vér is van, bár azt se tudom honnan, talán azokról a valamikről fröccsent, meg aztán még a sebem is van, ami valószínűleg még csípni is fog, amikor ki akarom majd tisztogatni.
- Te jól vagy? Az a tégla... nagy volt. Segítek cipekedni. - ha kell akkor kicsit többet, mint amit máskor, hiszen mégis csak szeretném, ha nem szakadna meg és nem is lenne jó, ha valami baja lenne most, ami maradandó és a későbbiekben gondot okozhat. Mégis csak a válláról van szó, és ha sérült, akkor sokkal nehezebb megúszni a nehézségeket. Aztán megnézzük a naplót. Talán lesz benne valami hasznos. Rá kellene jönnünk, hogy mi történt itt, hogy miért lett ilyen a világ és hogyan jutunk haza. - Talán, ha a napló nem segít, még lesz egy ötletem. - Emma... nem tudom, hogy él-e még, vagy hol, de azt igen, hogy elég befolyásos volt régen és ez számíthat abban, hogy előre jussunk. Talán ez is segíthet. Mindent meg kell próbálnunk.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Hétf. 14 Márc. - 7:03

A várostól pár mérföldnyire egy elhagyatott házban – napokkal később


Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Piszok nagy szerencsénk volt ma, mondjuk az elmúlt napok alatt is, de ez a mai….rosszabbul is járhattunk volna mint pár horzsolás és az ijedtség. Sokkal rosszabbul. Az egészről kevés fogalmam volt és rá kellett jönnöm, hogy talán egyedül, Kayla nélkül semmire sem mennék. Sok mindent elmesélt, de még mindig nem eleget ahhoz, hogy tudjam, miért van mindez körülöttünk és ki a legfőbb ellenség. A menekülés kész rémálom volt, de igazán csak most jött ki rajtam, ahogy fogom a kezét még remegek is. Az az igazság, hogy féltem őt elveszíteni, nem csak azért mert ő a kulcsa számomra mindenhez, és nem csak azért mert nélküle ebben a világban nem maradna másom, hanem mert….olyan helyre lépett az életemben ahol eddig csak Amanda járt. Még magamnak sem mondtam ki, sem hangosan sem gondolatban, de ott van a szívem csücskében. A lényeg, hogy jól van. Amíg őrülten vezettem, hogy minél gyorsabban minél távolabb kerüljünk a borzalmaktól, csak az járt a fejemben, hogy kimenekítsem onnan, most van időm és figyelmem azzal törődni, hogy épségben megúszta-e. Legalább mosolyog, az is valami még ha nem is vág vissza ahogy szokott. Az én kedvem is alaposan megcsappant az elmúlt napok alatt, bár próbálom tartani benne a lelket az idétlen vicceimmel és azért mindig eszembe jut valami frappáns a helyzetünkre, érzem én, hogy ez már nem az igazi. valami áttörés kellene ami kirángat minket ebből a tespedt megadásból és beletörődésből. eddig csak túléltünk valahogy, mondhatni megpihentünk, jó volt egy kis nyugalom itt a házban, mostantól tennünk is kell valamit, csak félek attól, hogy az megint valami halál közeli élménybe csap át. Eddig nem volt szükség a jointra és nem is mondtam el neki, eredetileg nem is akartam, de most úgy éreztem meg kell osztanom vele, megérdemli, hogy tudja micsoda kincset tartogatok magamnál, ám nem kér belőle, az érvei pedig ismét fejbe kólintanak.*
-Sok a ha kisasszony. Fél jointtól nem megyünk a falnak. azt hitted egy egészet adok neked? Nem vagy egy kicsit telhetetlen? Nézzenek oda, a kisujjamat nyújtom és letépi az egész karomat.
*Addig ütöm a vasat amíg meleg, bár gyorsan hűl de az a pici mosoly bátorító volt. Persze valahol igaza van, ébernek kell maradnunk, bármikor megtalálhatnak, de én azért bizakodom. Ha nem látják a kocsit és nem látnak fényt, mozgolódást, nincs okuk idejönni. Abban bízom, hogy a helyet már leellenőrizték egyszer, elvégre halottak voltak itt, az itteniek akiké a ház is volt. Én ezen morfondírozom ő meg egészen máson járatja az okos kis buksiját. Hogy egyem meg.*
-Ja, egy…..talán igen. *Emlékszem a két katonára a parkból, mondtak valamit mert járt a szájuk. El akartak különíteni Kaylától, el akartak vinni valahova.* -Ja, egy biztos hely ahol emberek élnek mint az állatok bezárva, ki tudja milyen körülmények között és nem tehetnek semmit azért, hogy mindez megváltozzon és jobb legyen. Van valaki aki a kezébe vette az egészet és _ezt_ csinálta, és senki nem tudja mi történt és mi történik. *Megszorítom a kezét és felé fordulok, elkeserít az ahogyan kinéz, de még így is roppant bájos.* -Te tényleg azt hiszed, hogy magadra hagylak és engedem, hogy bajod történjen, hogy elvigyenek és ki tudja mit csinálnak veled? Én meg majd élem a világomat a saját jövőmben és sakkozom a lányommal aki már nálam is idősebb? Hmmm??? Mégis hányszor gondoltál erre?
*Ez azért eléggé kiborító, hogy egyáltalán eszébe jutott, még a feltételezés is, hogy nekem máshol kellene lennem és bele is mennék. Most meg kellene értenem, hogy miért gondolta ezt, hogy aggódik és hülyeségeket beszél? *-Te máris beszívtál, nem kapsz jointot.
*Vigyorgok rá de piszokul nehezemre esik. Elengedem a kezét és eltemetem az arcát a két lapáttenyerem között. Egy nagyon hosszú pillanatig nézem az arcát, a szemeit, a horzsolást a homlokán majd az ujjammal elmaszatolom a vért. Ki kellene tisztítani. nem nagy ügy de azért nem árt egy kis vízzel….hozzáhajolok és megcsókolom, muszáj éreznem az ajkait, milyen amikor nem beszél. csak egy rövid csók, egy bátorító, ízlelgető.*
-Most bemegyünk és lemossuk a piszkot, először is a arról az édes horzsolásról ami a homlokodon van, aztán eszünk pár falatot, leöblítjük whiskyvel, megnézzük azt a naplót amit találtam és soha többé nem gondolunk olyan marhaságokra, hogy én tőled távol, egy ki tudja milyen helyen élek tovább. Helyette kitalálunk valamit amivel tenni tudunk az ellen ami itt van és megoldást keresünk a hazajutásra. Comprende? Csak bólogass.
*Ha beszélni akar és megint csak a magáét hajtogatná, csókkal zárom le az ajkait s aztán elengedve őt kiszállok a kocsiból. Mindent be kell vinnünk és elrendezni, aztán az az első, hogy rendbe szedjük magunkat, kitisztítom a sebét és megnézem a magamét is. Azt hiszem az a lehulló tégla nem tett jót a vállamnak, most kezd fájni.*


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Csüt. 10 Márc. - 19:46

[Central park -> Jonathan háza]




Rashid & Kayla
Napok teltek el, én pedig próbálom valahogy legyőzni az elcsigázottságot. Van már legalább egy főhadiszállásunk, de halottakat eltemetni... nem volt valami kellemes. Persze tartom magamat, de mintha csak rosszabb lenne a helyzet a helyett, hogy jobb lenne. Meg kellene találni a magyarázatokat, rá kellene jönni arra, hogy pontosan mi történt, hogyan jutunk haza és ha ez megtörtént hogyan akadályozzuk meg, hogy újra ugyanez legyen. Nem valami kellemes az, hogy próbálunk minden nap csak túlélni, élelmet találni, mintha fosztogatók lennénk, hiszen üzleteket, épületeket keresünk, ahol nem lakik senki. Közben persze veszélyes lények mászkálnak az utcákon és vannak az épületekben is, akik egyértelműen meg akarnak ölni minket, legalábbis akarnának, ha nem lennénk elég gyorsak. Azt pedig még nem igen mertem megpróbálni, hogy a képességem hat-e rájuk, mert ahhoz közel kellene mennem egyhez, amit pedig nem akarok kipróbálni.
- Jól, vagyis... nem tudom. Ez ami itt van... - csak sóhajtok egyet és lehunyom a szemeimet. Pár pillanatra összeszorítom a szemhéjamat és nagy levegőt veszek. Még abban sem vagyok biztos mennyire fogok tudni majd aludni éjszaka, nem lesznek valami kellemes álmaim az biztos. Félek, hogy ez csak egyre rosszabb lesz, vagy hogy... a közvetkező nehézségnél majd nem ússzuk meg. Az a robot. Egyértelműen mutánsokra vadászott, rám is. A szavaira csak egészen halványan tudok elmosolyodni. Nem megy valami könnyen, túlságosan sok minden jár most a fejemben. Olyasmik amiket nem kellene kimondanom, de valahogy mégis úgy érzem sokáig már nem fogom tudni magamban tartani. A jointot érintő szavai rántanak vissza a gondolataim közül. Rendesen meglepődöm, pislognom kell párat mire felfogom, hogy mit is mondott.
- Egy whiskey nekem is jól jönne, na de joint? Okos ötlet lenne bármivel is bódítani magunkat? Mi van, ha valaki megtalál itt? Mi van, ha azok az izék jönnek erre? Mi van ha... Nem jó ötlet. - rázom meg végül a fejemet. Talán egy pohár whiskey igen, na de más... butaság lenne. Figyelnünk kell, bármikor baj lehet, bármikor valami komoly kár érhet minket és erre mindig gondolni kell. Nem lehetünk felelőtlenek. Újabb sóhaj hagyja el az ajkaimat, de végül megszorítom kicsit a kezét és felé fordulok.
- Tudod ugye, hogy ha nem jövünk rá a megoldásra akkor csak egy lehetőségünk van? Te ember vagy... téged nem bántanak, talán van valami biztos hely, ahol élhetsz. - megfordult már többször is a fejemben és tudom találtunk pár újságot, naplót. Találhatunk új infokat, de mi van ha nem? Mi van, ha ez végleges és nem jutunk vissza a mi időnkbe? Kockáztassuk, hogy megsérülhet? Nem akarom, hogy baja legyen, hogy... megöljék. Ember, nem ártanak neki, biztosan van valami védett hely, ahol biztonságban élhet, amit azok a katonák és a robotok őriznek, ahová én nem mehetek, mert valószínűleg engem bezárnának valahová. De ha nincs más út, akkor ő legalább biztonságban lehetne. Ezt... ezt is muszáj átgondolni.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Hétf. 7 Márc. - 15:52

Central park – Jonathan háza


Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Egyelőre nem leszek felpofozva, ez azért jó, így tudom, hogy Kayla mégsem haragszik rám azért amiért megbántottam. Pedig rendesen a fejéhez vágtam minden hátrányomat és kifogásomat, mintha ugyan mindenért ő lenne a hibás.*
-Oké, alig várom. *A puszit tovább mélyíteném, ha már így kibékültünk, de sajna túl gyorsan elröppen a madárka, amit egy rosszalló arckifejezéssel juttatok érvényre. Az, hogy kedvem nem is veri az eget, érthető de azért igyekszem nem mindent olyan sötéten látni mint pár perccel ezelőtt és mindezt jól mutatja, hogy kezdek visszatalálni egykori önmagamhoz. Most, hogy tisztáztunk pár dolgot és ráébredtem arra, kár olyasmin rágódnom amin egyelőre nem tudok változtatni, nem hiszem, hogy a magamba fordulás és mások hibáztatása ésszerű lenne. Igaza van Kaylának, most más dolgok fontosak, elsőként az, hogy legyen egy biztos helyünk, élelem és tudjuk meg mi történt. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy Durya nyomára bukkanjunk vagy megtaláljuk a visszautat a saját időnkbe. Az már tuti, hogy nem tartozunk ide, a kérdés az, hogy csak mi kerültünk a saját jövőnkbe, vagy vannak mások is. Mondjuk sok embert nem láttunk idefelé jövet, csak azt akit lelőttek, ő feltételezéseim szerint mutáns lehetett aki el akart menekülni a katonák elől, aztán ugye ott voltak a katonák és a helikopteresek, ők mind az ellenség táborába tartoznak. végül, de nem utolsó sorban a másik kocsi utasa, vagy utasai akik az ellenkező irányba száguldoztak. Ők lehettek akár túlélni vágyók ebből a jelenből, de akár olyanok is akik velünk együtt kerültek ide. *-Valószínű. *Bólintok a feltevésére de nem vagyok annak sem az igazáról, sem a jó oldaláról meggyőződve. Ám ahhoz, hogy mindenre fény derüljön, az előbb fontos dolgoknak kikiáltottakkal kell foglalkoznunk. Ám Jonathan háza már csak a pincében hörgő akármi miatt sem biztonságos, az utcán botorkálók pedig csak tovább rontják az esélyeinket. El kell tűnnünk innen bármennyire is maradni szeretnék.

A várostól pár mérföldnyire egy elhagyatott házban – napokkal később


*Van, hogy tudom hány nap telt el anélkül, hogy bármilyen nyomra bukkantunk volna, s van, hogy pontosan tudom és kétségbeesem, dühös leszek attól a ténytől, hogy még mindig semmi. Jonathan házát hagytuk a fenébe, bár néhány dolgot sikerült kimentenünk, Kayla talált némi ruhát magának és én is, bár eléggé megviseltek és büdösek voltak, néhány eldugott konzerv és kések tömték tovább a táskát. A garázson keresztül távoztunk és azonnal kocsiba ülve elrepesztettünk a környékről. Végighúzva a városon arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lesz nekünk olyan helyen ahol korábban is kevesebben laktak. A régi üzletek már ki voltak fosztva de mivel nem fordultam rá az autópályára, az alsóbbrendű utak mentén volt még néhány vegyesbolt aminek a készlete elegendő volt egy hétre. Azóta bejártam a környéket, találtam benzinkutat és ingyen tankoltam ami igen nagy örömmel töltött el, volt még néhány kanna benzinünk és berendezkedtünk egy házban ami kissé távol volt az úttól. Persze nem volt olyan egyszerű, a lakók még itt voltak mikor bemerészkedtünk, csak épp nem éltek. Szóval temetéssel kezdtük a házfoglalónkat, de mostanra van főhadiszállásunk és tiszta ruhánk amit Kayla mosott ki én meg kicentrifugáltam…..kicsavartam a két erős karommal. Szóval idilli is lehetne az élet ha nem éppen a saját jövőnkben lennénk, ami minden egyes órában a képembe köszön, és velünk lenne Durya is, meg persze Jonathan és Mrs. Potts. Nem hiányolom az elvált anyukákat. Erre jutottam már sokadszorra az úton „hazafelé” egy újabb beszerző körútról. Leállítottam a kocsit a garázsban, még jó, hogy volt ilyen különben fentről megláthattak volna, ám csak a város felett köröztek a helikopterek és javarészt kihagyták az alsóbbrendű utakat aminek nagyon örültem. Kész csoda, hogy eddig nem találtak ránk. *
-Kicsit meleg volt a helyzet. Jól vagy?
*Fél perc után kérdeztem meg Kaylát, engem is kiborított az ami meglepett minket. Mutánsok és robotok vagy mi a fene. Az egyik majdnem elkapta Kaylát, úgy sikerült meglépnünk, hogy belefutottunk egy zombi mutáns csapatba és azokat lőtte rommá a robot. Kész science fiction volt. Egy órán keresztül egy romos ház pincéjében dekkoltunk mire végre csend lett és kimertünk jönni az elrejtett kocsihoz. Porosak és koszosak voltunk, nekem mondjuk jól állt mert világosabbnak tűntem, Kayla meg tiszta maszat volt. *
-Most majdnem úgy nézel ki mint én, csak a szád nem olyan vastag…de nekem így is jó.
*Megfogtam a kezét és hátravetettem a fejem s csak néztem ki a szélvédőn ami ugyanolyan mocskos volt mint mi. Szerencse, hogy működött az ablaktörlő. A mai napon azonban sikerült továbblépnünk. találtunk még pár újságot és valakinek a naplóját amibe épp csak beleolvastam mielőtt ránk törtek volna. Ebből biztosan sok minden kiderül.*
-Most szívesen innék egy whiskyt. Te hogy vagy az ivással? *A legnagyobb fogásunk egy üveg jófajta whisky volt két nappal ezelőtt egy kisbolt hátsó részében, mert persze a diri irodájának fiókjában nem néznek körül a fosztogatók, de én tudom mit hova dugnak azok akik rosszban sántikálnak.* -Kérsz egy jointot? *Kayla még nem tudta, hogy elhoztam párat Jonathan házából, eddig nem volt ilyen izgalmas napunk és nekem sem volt szükségem rá. vészhelyzetre tartogattam és ez most az volt. *


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Szer. 2 Márc. - 21:56

[Central park -> Jonathan háza]




Rashid & Kayla
Megoldjuk ezt sugárzom neki a pillantásommal. Na nem a képességemmel, nem fogok még egyszer belenyúlni az agyába, a gondolataiba, fel sem merült bennem ilyesmi. Egyszerűen csak szeretném, ha jobban lenne, mert jelenleg látszik rajta, hogy nagyon elveszett. Nem annyira, mint odalent volt még nem olyan régen, de nem igen veszi be a gyomra azt, amit hall, no meg azt, amik történtek itt most velünk és a világgal. Hagyom, hogy magához húzzon, oda is bújok, eszem ágában sincs ellenkezni. Sejtem, hogy nem lehet könnyű ezt feldolgoznia, nem is várom tőle, hogy könnyen tegye.
- Buta vagy... nem tenném. Megértem, hogy ez így sok egyszerre. - persze talán kicsit bántóan viselkedett, de biztos vagyok benne, hogy ha normális körülmények között adagolom neki az infokat a húgomról, magamról, akkor nem akadt volna ennyire ki miattuk. Ez most így egy nagyon szélsőséges helyzet és sok neki egyszerre ennyi minden. Nekem is, de én még mindig jobban kezelem, hiszen volt már részem szélsőséges élethelyzetekben, nem is egyszer. - Majd... többet mesélek neked magamról, de most nem ez a legfontosabb. - halványan elmosolyodom és még odacuppantok a szájára is gyorsan, aztán a lényeg, amit az újságban olvastam. El kell fogadnia, fel kell dolgoznia szépen, most ez az elsődleges és akkor legalább előre tudunk haladni, a többi pedig... majd erre is sor kerül. Mesélek neki magamról, a családomtól, az életemről. Úgyis sor került volna erre idővel, csak normálisabb körülmények között.
- Valószínűleg, ha az embereket elvitték valami biztos helyre, akkor Durya is ott lehet. - jegyzem meg még, de ez most nem annyira fontos, talán ő is rájön majd. Vannak most fontosabb dolgok is az életünkben, nem tudni mi van a lányával és jó eséllyel nem is kell megkeresni. Vissza kell jutni a mi időnkbe és majd ott megkeressük, akkor már jó eséllyel nem is kell annyira kutatni utána. Otthon lesz majd, vagy a suliban és nem lesz baj. Az ablakon kinézve viszont már én is meglátom a közeledő vészt. Egy olyan lehet lent is... fertőzött mutáns, akkor tényleg nem maradhatunk itt, ez már nem is kérdés. Bólintok csak egyet, nem is nagyon lenne időm válaszolni, hiszen jön még egy csók, csak aztán kapom fel a táskát, amit találtam még előzőleg a garázsban, abba talán még fér pár dolog, de ha nem, hát pár dolgot még felkapom szépen, ami a kezem ügyébe kerül. Az újságot is begyűröm a hátizsákba, még átolvasnám, ki tudja, hogy miket találok még benne, ami fontos lehet.
- Jól van, rájövünk, hogyan jutunk haza. - először viszont le kell lépnünk innen, én is tudom, hogy ez most a lényeg. Kapkodok fel mindent, ami még értékes lehet, aztán ki innen. Ha kell akkor a ablakon át, ha az a valami netán az ajtón közlekedne ne adj isten és mivel ott csak az a ragasztószalag volt gond nélkül be tud jönni, a pince felőli zaj pedig félő, hogy tényleg becsalogatja. Ennyit arról, hogy a konyhában legalább volt víz... de talán majd találunk egy másik házat, ahol szintén van, valami, nyugodt házat, ahol a pincében sincs semmi.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Hétf. 29 Feb. - 11:37

Central park – Jonathan háza


Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Bármit is teszek vagy gondolok, a helyzet nem fog megváltozni, nem álmodom mindezt a rémséget, pedig szívesen felébrednék. Gondolom Kayla is. Őt üldözik ebben a világban mégis én vagyok a hisztisebb, számomra ez érthető hiszen eddig jól elvoltam a saját kis világomban amiben az jelentette a legnagyobb gondot, hogyan meneküljek el az elvált anyukák elől. A fene se érti mit esznek egy fekete kopasz fickón, de Kayla is odavan értem. Én viszont még mindig kételkedem, és mindezzel őt bántom, pedig tényleg igyekszik értelmet verni a fejembe, minden egyes szavával próbálja elmondani mit kellene éreznem, tudnom és elfogadnom ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Szar az egész helyzet, de be kell látnom, hogy Durya jó eséllyel nincs itt és nem is lesz és nem is fogom megtalálni, legfeljebb ha nagy szerencsém van, akkor nagymamaként. Ezek után majd azért aggódhatom, hogy ott maradt a mi világunkban nélkülem, de legalább ott van vele Mrs. Potts és Jonathan, talán a gondját viselik. Viselték. A francba, már régen elmúlt minden, mi meg itt vagyunk. Motoszkál valami a fejemben de egyelőre nem tolakodik be az értelem kapuján, valami azonban nem stimmel, olyan mint egy rovarcsípés ami viszket de nem tudok vele mit kezdeni. Hiába vakarom, csak rosszabb lesz. ezért inkább hagyom a fenébe, Kaylára figyelek, bólogatok, jelzem, hogy megértettem és igyekszem, de a kirohanásom láthatóan nagyon megbántja őt és ez nekem is fáj. *
-Igazad van Kayla, ne haragudj, nem akartalak megbántani. Gyere ide.
*Magamhoz húzom miután már biztos vagyok abban, hogy nem pofoz fel amit megérdemelnék.*-Ha akarsz pofozz fel nyugodtan. *Komolyan gondolom de azért rendesen kapaszkodom benne ahogy ölelem és a karjaim átfonják a derekát. bízom benne, szóval elhiszem, hogy velem többé nem csinál ilyet és nagyon remélem, hogy legalább a húga nem jött ide velünk. Ezt viszont megtartom magamnak. Amikor azt mondja, hogy a visszajutáshoz való megoldást kell keresnünk, hirtelen pattan valami a fejemben, mintha kinyílt volna egy ajtó, viszont senki nem kapcsolta fel a villanyt. Csiklandozza az elmémet, de már nem olyan kellemetlen mint egy rovarcsípés, hagyom is, hogy kibontakozhasson, ám az újsághír és a kint eleredő eső megint háttérbe nyomja. *
-Fertőzés. Az a katona is erről beszélt, de engem nem akartak megbilincselni......ja, most már értem. Ez nem jó hír. Viszont akkor Durya sem betegedett meg. Ez legalább megnyugtató. Persze ha a lenti hörgő hangra gondolok akkor nem is annyira....bár ha bezárták akkor mégis van remény. Mit is mondtál az előbb?
*Egyre csak Duryán jár az agyam, de közben visszatérek arra a csiklandozós kérdésre is amit Kayla pattintott fel bennem, közben az esőt nézem és az utcát, a kocsi felé is pillantok nehogy valaki megtalálja és elvigye. Akkor látom meg azt a sántikáló alakot és aztán mindjárt egy másikat is utána. Már elég közel vannak ahhoz, hogy a hörgést is halljam, artikulátlan, szavak bélküli mégis fájdalmas és erőszakos. Kayla kérdése a házról végül döntésre juttat. Felé fordulok, megfogom az álla alatt az arcát és az utca felé fordítom. Persze olyan gyengéd vagyok amilyen csak lehetek, nem akarom, hogy az ujjaim nyoma ott maradjon a bájos pofiján.*
-Másik házat nézünk. Olyan messzire megyünk innen amennyire csak lehet. Szedj össze mindent amit tudsz és rohanás.
*Elengedem, de mielőtt elfordulnék tőle, hogy a cuccaink után nézzek, még megcsókolom. Nem hosszan, de eléggé mélyen ahhoz, hogy ne lehessen odavetettnek nevezni. Felkapom azt amit eddig magammal hoztam, de ez édeskevés arra, hogy messzire autózzunk és azt sem tudom meddig elég az üzemanyag a kocsiban. És végre bekattan.*
-Ha a jövőben vagyunk, Durya pedig nincs itt legfeljebb csak nagyiként, de mi átvészeltük ezt az időugrást, nincs itt helyünk, biztosan van visszaút. Azok a sétáló hullák vagy őrjöngő mutánsok viszont kezdenek sokan lenni. Benézünk a szobádba és aztán a konyha és célirányosan megyünk.
*Bólintok de ez most inkább kérdésnek hat, hogy értette-e mit mondtam, és azt is jelenti, hogy felfogtam mi történik körülöttünk, nem ellenkezem vele többé, de azt nem ígérem, hogy jó fú leszek.*


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Szomb. 27 Feb. - 19:22

[Central park -> Jonathan háza]




Rashid & Kayla
Láthatóan végképp sokkolták a hírek, pedig kénytelen lesz elfogadni és feldolgozni minél előbb, egyébként nem jutunk haza. Ahhoz, hogy esélyünk legyen rájönni, hogy mi történt pontosan és hogy hogyan oldjuk meg, ahhoz el kell fogadnia a tényt, hogy mi történt. Nem a saját évünkben vagyunk és nem a saját időnkben, hanem a jövőben, valami távoliban, amikor a világ teljesen a feje tetejére állt és itt nem igen lesz Durya, de ha tudjuk, hogy ez vár ránk, akkor talán valahogy... megváltoztathatjuk, legalábbis ebben reménykedem és majd neki is ebben kell reménykednie.
- Itt van, csak nem most. - válaszolok óvatosan, mert hát tudom, hogy ez az info még most sem fog neki tetszeni, hiába nézi az újságot valószínűleg még így se nagyon hiszi el, hogy mi a helyzet, hogy mi történt a világgal, pedig kénytelen lesz. A jövőben vagyunk és ha nem hiszi, attól még így marad, tehát rá kell jönni hogyan jutunk haza.
- Keresünk egy másik házat, ha attól jobban érzed magad, de előtte el kell fogadnod a tényeket. - hiába hogy annyira lehetetlennek tűnik, hogy elfogadja, felfogja azt, ami történhetett, de kénytelen lesz. Ha csak állunk és csodálkozunk az még biztosan nem old meg semmit sem. Talán nem kellene még tetéznem is a híreket, de úgy érzem mégis csak kell, hogy lássa ez igenis lehetséges, hogy nem valami álom, képzelgés, vagy egyéb. Létezik ilyesmi, én és a húgom is és még sokan vannak, sőt úgy fest ő is ismer mutánst, mert én nem tudom, hogy ki az a Jamie. Nem mondom, hogy nem esik rosszul, amikor hátralép, kissé azért látszik a tekintetemen, hogy nem valami jó érzés, főleg ahogy elneveti magát, de igyekszem megérteni. Biztosan elég durva lehet ilyesmikről hallani, és még nehezebb lehet feldolgozni.
- Sajnálom Rashid, de megértheted ezek nem olyan dolgok, amiket az ember bárkinek csak úgy elmond. Nem... én nem véletlenül vagyok visszafogott, te erősködtél nálam igaz? Még sem nyithattam azzal, hogy egyetlen érintéssel befolyásolni tudok másokat, azért ezt tudd. - jogos, hogy ki van akadva, persze ettől még a hangomon is érezhető, hogy nem esik jól ahogyan beszél és amilyen hévvel beszél most velem. Megértheti, hogy ez nem olyan dolog, amivel az ember nyit az első randin, vagy csak akármikor. Van még sok minden az életemben, amiről nem tud, amit nem mesélhettem el csak úgy, hiszen azoktól is csak sokkolódna, de most nincs időnk lassan óvatoskodni, és neki sincs sok ideje felfogni ezt az egészet. Várok, amíg sikerül összeszednie magát és szorosan hozzábújok, amikor megölel. Jól esik, kell is ez most, hiszen csak egymásra támaszkodhatunk most, és akárhogy is de ez most egy nagyon durva helyzet.
- Még nem tudom, de rájövünk rendben? Ki kell deríteni mi történt és rájönni, hogyan mehetünk vissza. - és persze felkészülni rá, hogy mi ellen kell védekezni. És most lépek csak vissza az újsághoz, hogy tényleg megnézzem, hogy mit is írnak benne, eddig erre nem került sor. Sokkal fontosabb volt, hogy ő rendben legyen, az újság megvár az asztalon.
- Sok mindenről írnak, de semmi jó. Valami... fertőzés, amiről nem tudni hogyan alakult ki, bár... - megrázom a fejemet. Lennének ötleteim, de ezzel végképp nem akarom őt most terhelni, nem kell egyszerre minden, a végén még sokkolódik. - A fertőzés csak az olyanokra hat, mint én, a mutánsokra, megbénít és őrjöngővé tesz, mint a veszettség. Akkor ezért féltek tőlem ennyire. - igen most már egyértelmű, el akartak zárni, Rashidot pedig mivel ember el akarták vinni valami biztos helyre. Ezek szerint vannak biztos helyek is, bár az esélyes, hogy ott sok lehet a katona, és nem kellene oda mennünk. - Tehát másik házat akarsz keresni? - pillantok rá újra, én innen nem látom van-e kint bármi is, és most jobban lekötnek amúgy is az újságok.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 515



TémanyitásTárgy: Re: New York   Pént. 26 Feb. - 21:36



Hira és az apokalipszis



- Eddig még el akartál innen tűnni minden áron... ész nélkül. - cinikus ciccegést hallat a pasas, ahogyan a leányzó magyarázza a nagy dolgokat a türelemről és az átgondolásról. Még egy kicsit a szemét is forgatja, ami talán érthető, hiszen eddig még pont hogy Hira akart sietni, most pedig ő az, aki jól át akarja gondolni a dolgokat. Amúgy sem kapkod a pasas, láthatóan pakolászik szépen mindent el és lassan úgyis indulásra készen lesz.
- Jó alapnak tűnik, akkor próbáld ki, mutasd meg, hogy mit tudsz. Golyók elől nem tudok elugrálni, nem értékelném, ha engem lőnél le. - magyaráz és lassan úgy fest megtelik tatyója, amit a vállára kanyarít, aztán adja szépen oda a pisztolyt Hirának, hogy akkor adjon le pár lövést, persze az épület másik oldalon, úgy még lejutniuk is valószínűleg sokkal könnyebb lesz majd, ha elterelik a dögöket az itteni létrától.
- Jól van... remélhetőleg éles helyzetben is menni fog, mert a nyulak nem igen akarnak széttépni. - mintha még el is mosolyodna, bár jó eséllyel ez inkább valamiféle szurkálódásnak bizonyul, mint biztatásnak, de ez talán nem olyan meglepő egy ilyen alaktól. Mindenesetre elindul a tűzlétra felé, hogy keressenek valami... akármit.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Szer. 24 Feb. - 20:50

Central park – Jonathan háza


Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Elég kísérteties így a ház, főleg azzal a morgó és hörgő valamivel a pincében. Nagyon remélem, hogy az ajtó és előtte a nagy asztal kitart, mert nem szívesen néznék szembe olyasmivel, amit nem igazán vagyok képes felfogni. Éppen elég az, hogy hirtelen egy olyan világba kerültünk ami láthatóan már nincs, vagy még nincs, a fene sem tudja. ráadásul itt Kaylát el akarják kapni és be akarják zárni valahova, és ha hihetünk a katonák szavainak, valamilyen fertőzés is felütötte a fejét. az furcsa, hogy velem nem volt gondjuk, akár el is engedtek volna, de Kayláról egyből tudták amit még én sem. Aztán itt van ez a teljesen lepusztult világ, se áram nincs, az autók nem működnek, az egész város kihalt, csak azt az egy autót láttuk az utcán, az is pont az ellenkező irányba ment mint mi. Az is lehet, hogy valahol a közelben jártak és már tudták azt amivel mi itt szembesültünk.*
-Haza. De hova haza Kayla? Eddig úgy tudtam itt van az otthonunk.
*Még mindig elutasítom azt amit Kayla néhány szóval megemlített és még mindig úgy gondolok a hazamenetelre, hogy „oda” és nem úgy, hogy „mikor”. Kayla igyekszik ezt az elnyomott információt mind jobban felszínre hozni belőlem, de még kitartok, csak van valami ésszerű magyarázat minderre és nem kell valamilyen science fiction-re gondolnom. Elhúzom a számat amiért még sötétebbre festi a helyzetünket, pedig eddig is elég sötét volt, még kitartok amellett, hogy máshova is benézzünk, csak a biztonság vagy a bizonyosság kedvéért, mert nem szívesen aludnék egy fedél alatt egy izével. Aztán lehet, hogy fel sem ébredek többé, kinek hiányzik az? Duryára gondolok és ez egy ideig még élteti bennem a reményt, hogy mégis megtalálom, épen egészségesen és ugyanazzal a gyermeki pofival amelyikkel otthon hagytam Mrs. Pottsra. *
-Ha nem nézzük meg, sosem tudjuk biztosan. Lehet jobb is a helyzet. Például nem hörög majd senki a pincében.
*Fent a szobában aztán olyan bizonyosságot találok amilyet nem akartam és látni sem bírom- Átnyújtom Kaylnak, kezdjen ő vele amit csak akar, ám mindez lassan kúszik kifelé belőlem arról a mély és sötét helyről ahova betuszkoltam, végül kénytelen vagyok beismerni. Mindez ami itt van még meg sem történt, csak egy lehetőség a jövőre nézve ami most a jelen és kezdek összezavarodni ahogy ezt végiggondolom. Kayla persze jobban viseli, és persze saját magát hozza fel példaként a hihetetlen dolgok bizonyítására. *
-Láttam, de mégis nehéz felfogni. *Kissé elkeseredett arcot vághatok mert hozzám lép és megfogja a kezem, az egyetlen biztos pont, az egyetlen igazán valóságosnak érezhető, és ez a legtöbb amit kaphatok. Gyanakodhatnék, hogy azért ez a kedves kézfogás mert még tartogat nekem valamit, de komolyan, azok után, hogy rájöttem Durya talán pont olyan idős mint az anyám akit otthagytam az idősek otthonában és talán már nagypapa is vagyok, nem hiszem, hogy meg tudna még lepni valamivel. A szavai rácáfolnak erre. Nagy szemeket meresztek, majd elengedem a kezét és hátrébb lépek tőle. A saját kezeimet magam elé emelem mintha védekeznék, kínomban vigyorgok mintha viccet mesélt volna, ám ennek a viccnek nincs csattanója.*
-Ohohohóóóó, várjunk csak! Ne terhelj ilyenekkel, éppen elég volt nekem Jamie és most te, és kiderül, hogy a húgod meg képes és átvágja magával a golyóálló üveget is? Telepátia mi? Belelát az agyamba és beszél velem anélkül, hogy megszólalna…a szentségit! Van még valami Kayla?
*Egy kicsit elragadtatom magam ez nem kétséges, de bárki így reagálna, azt hiszem én miatta egy fokkal jobban fogadom. Ám ott van még az újság egy nem mindennapi dátummal és a hörgő valami, a fertőzés, a mutánsok akik talán többen vannak mint az emberek és….nekem égnek állna a hajam ha lenne. Nem nyugszom meg, dehogy, csak idegesebb leszek mindettől, ám ahogy ránézek és látom a tekintetében az aggodalmat, talán az iménti szavaim után a megbántottságot, észhez térek. Mellette kell álljak, segítenem kell neki nem pedig elutasítani, bár nem ez volt a célom mégis olybá hat a viselkedésem. Megingatom a fejem,  hozzálépek és ha hagyja, ha nem töröl képen, akkor átölelem. Az egész mutáns dolgot, a gyémántos izéről és a fejembe látóról most hanyagolom, csak Kayla fontos és az, hogy ne érezze úgy, hogy magára hagyom.*
-Ne haragudj, csak ez az egész…..időutazás vagy mi a fene kicsit kikészít. Nem tudom hogyan dolgozzam fel de az a legnagyobb baj, hogy tenni ellene sem tudok. Mégis hogyan másszunk ki ebből?
*Tudnunk kellene mi történt, és azt is, hogyan lehet visszajutni és akkor már jó előre azon dolgozni, hogy mindez mégse történjen meg. Az újságot ráhagyom, az előbb sem néztem meg a dátumon kívül semmit. Érdekes, hogy mennyire elutasítottam azt amit Kayla mondott mégis az volt az első, hogy az ő állítását igazolva lássam. *
-Mit írnak benne? Okosabbak leszünk vagy tovább kell keresgélnünk?
*Elengedem és ismét az ablak felé fordulok, mintha úgy könnyebb lenne, bár az is érdekel, hogy járkál-e odakint valaki. Elered az eső, kellett nekem emlegetni magamban, még az eső is gondolatolvasó….de legalább az illata ugyanolyan mint régen. Friss és hűvös. Bever a kitört ablakon és míg Kayla a híreket olvassa, én próbálok átlátni az esőfüggönyön. nem messze a szemközti ház sarkától mozgást veszek észre, de van annyira sötét, hogy még ne tudjam kivenni az alakot, csak annyit látok, hogy egy ember és mintha sántítana.*




♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Kedd 23 Feb. - 16:54

[Central park -> Jonathan háza]




Rashid & Kayla
Tudom én jól, hogy a kis apró piszkálódásai viccesnek vannak szánva és az a helyzet, hogy általában tényleg vicces is. Ebben a helyzetben pedig kell, jó hogy ő még képes így szórakozni a dolgon, miközben nem most nem menne. Én azt hiszem már túlságosan rákattantam volna arra, hogy mi a fene folyik itt, mert azt tudom, hogy semmi jó, csak azt hiszem ő ezt a tényt igyekszik inkább figyelmen kívül hagyni, pedig lassacskán majd kénytelenek leszünk komolyan venni a helyzetet, de még nem azonnal. Egyelőre egy kicsit elmerülök a csókban és kiélvezem, aztán majd aggódom tovább, amikor muszáj lesz. Legalább már van valami minimális ételünk és felszerelésünk, aztán csak arra kell rájönni, hogyan jutunk majd haza, mert valahogy azt is muszáj lesz megoldani.
- Az biztos... a kutya ugat, főleg ha be van zárva. - ami ott lent van az tényleg nem kutya lesz, főleg ha így odajuttattak egy asztalt, hogy még az útját is elállta, de akkor vajon micsoda, és... akarjuk-e egyáltalán erre a kérdésre tudni a választ? Azt hiszem egyelőre nem nagyon, jobb ha az a valami ott marad szépen bezárva és akkor nem kell aggódni érte mi van akkor, ha találkozunk vele. Arra viszont most már rá kell jönni, hogy mi történt itt és az egész világgal, különben arra sem jövünk rá, hogy hogyan oldjuk meg és jussunk haza.
- Muszáj lesz, másképp az se derül ki, hogyan jutunk haza Jonathanhoz és Duryahoz. - ez erősítse szépen őt, mert ez a fontos. Én egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy nem ebben a jelenben kell őket megtalálni, hanem innen el kell szépen tűnnünk és csak erre a feladatra kell szépen koncentrálni.
- Más házban rosszabb is lehet a helyzet. - de persze, ha azt mondja akkor legalább körülnézhetünk, kivéve persze, ha netán a helikopter nem jön utánunk, mert akkor meg főleg nagy a baj, de erre egyelőre nem akarok gondolni. Azok a katonák problémásak, ez már a parkban is látszott és nem fognak velünk bájosan elcsevegni, hanem elhurcolnak és őszintén szólva nem akarom megnézni, hogy vajon hová. Követem őt természetesen, hogy keressünk egy újságot, amit sikerül is lelni Jonathan szobájában. A dátum... azt hiszem őt döbbenti meg jobban, én már azért kezdtem erre számítani nem rég is, az alapján, amit láttunk, amennyire lepusztult volt minden. Az világ nem omlik egy szemvillanás alatt össze ennyire, ilyesmi csak valami okból történhet és évek alatt. Azért egy halk sóhajt megengedek magamnak, sokkal könnyebb lett volna, ha kiderül, hogy netán mégis csak tévedtem, de sajnos nem így van. A megjegyzése sem lep meg, ez neki még inkább felfoghatatlan, mint nekem, ami érthető, mégis csak a jövőben vagyunk.
- Tudom, hogy ez hihetetlennek tűnik, de... láttad mire vagyok képes, ilyesmi létezik. - lépek közelebb, az újságot még nem elolvasva, vagy átlapozva, előbb őt akarom megnyugtatni. Megfogom a kezét, hogy megszorítsam kicsit. Nem most kellene megint sokkolódnia, az nem lenne valami hasznos. - Van egy húgom, ő képes gyémánt alakot felvenni, és irányítani mások gondolatait telepátiával, miért ne irányíthatná valaki az időt? Csak rá kell jönni hogyan jutunk vissza és... hogy mi történt. - várok mégis, amíg nem látom rajta, hogy egy fokkal jobban van, addig nem olvasgatok újságot és nem nézem meg a többit sem. Majd ha képes lesz elfogadni a helyzetet. Azt hiszem kapkodni nem kell most, talán itt most nyugi van legalább egy ideig, de úgyis szembesülnie kell majd a ténnyel és nekem is rá kell jönnöm mi történt ebben a világban, miért akartak elvinni minket a katonák és miért féltek annyira tőlem.

♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Ashley Benson
Hozzászólások száma : 85
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: New York   Vas. 21 Feb. - 4:09





Apokalipszis

Valamelyest megkönnyebbülök, amiért a fickó máris megértőbben áll a dolgokhoz és nem veszi félvállról azt, ami itt történik. Egy sóhajt is eleresztek, amolyan győzelmet aratott fejjel, ami csupán egy pillanat erejéig ragad arcomon. Nem akarom beleélni magam a helyzetbe, a végén még úgy dönt itt hagy a tetőn a francba.
- Csak azt mondom, az új dolgok gyakran veszélyesek. Semmit sem tudunk ezekről a kapukról, először információt kéne szereznünk, vagy tudom is én. Lehet máris késő, ki kell deríteni, addig sokra nem jutunk, viszont részemről az ész nélküli előrerohanás nem a legpozitívabb megoldás. – szögezem le, aztán gondoljon azt, amit akar. Én sem maradnék itt, ez a világ ugyanolyan veszélyekkel teli, mint ahová tartani készülünk. Lehet egy másik világba érkezünk majd meg, egy teljesen másik dimenzióba, ahol a régi otthon képe felismerhetetlenné deformálódik majd.
- Fertőzöttek… Hm, oké. – bólintok egyet. Arra, hogy nem jók a kilátások, nem szólok semmit. Egyet értek vele. Egy ilyen helyen, ilyen fertőzött mutánsok ellen a mi létszámunk túlélési esélye csekély.
- Mozgó célpont? Szarvasok és nyulak. Talán még madarak, de a lényeg, hogy mozogtak. – teszem hozzá, még a végén azt hiszi rólam, hogy holmi kitömött állatokra lövöldöztem. Elfogadom a pisztolyt, egy rövid ideig tartom a kezemben, szokom a fogását, mialatt Doug tovább pakolászik. Végigmérem a fekete fémet, majd a következő kérdésére felkapom fejem és türelmesen hallgatom szavait.
- Öhm. Talán, ha már fertőzöttekre kell lőnöm, az tűnik jobb kilátásnak. – mondom tehát a választásomat, miközben óvatosan lépkedek, hogy tökéletes rálátást kaphassak az utcán lévő eseményekre. Rengeteg undorító fertőzött mutáns vergődik a betonon, egy pillanatra el is fog a hányinger, ám a két kézzel fogott pisztoly lévén nem tudok a számhoz kapni. Felhúzom a fegyvert, míg nem meghallom az ismerős kattanást, végül a korláton átnyújtva karomat veszem célba az egyik dögöt. Az autónál csúszik-mászik, pontosan a fejét célzom be. Elég lassú ahhoz, hogy netán szem elől tévesszem, így mikor egész biztos vagyok a cél irányában, meghúzom a ravaszt. A golyó száguld a fertőzött felé, remélhetőleg nem folyt ki az autóból semmi, ami netán robbanást okozna. Na akkor lenne itt nagy bumm.


♫ Another Way Out ♫ • Aktuális viselet • Szavak száma: 343 •©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Pént. 19 Feb. - 15:24

Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




*Olyan édesen vonja meg a vállát a kis szerény. Persze tudom én, hogy egy kis elmebuggyantáshoz nem kell fizikai erő, de azért na....óvakodom az ilyen boszorkányos dolgoktól. Viszont bízom benne, hogy velem többé nem és az első és remélhetőleg egyetlen esetet is megértem. Kicsit tisztább fejjel végiggondolva tudom, hogy akkor, abban a helyzetben nem lett volna célszerű, ha a katonáknak ugrom és ezért hálás vagyok, amiért az ő női finomsága és cselszövő intrikája topon volt mikor az én férfias mindenbe durrbele lényem éppen háborgott. Lenyugodtam de nem nyugodtam meg, még mindig feszült vagyok legbelül a történtektől és a tudat, hogy a lányom sehol és elképzelésem sincs mi történhetett vele, jobban idegesít. Az ismeretlentől való félelem rosszabb mint szembenézni bármilyen gonoszsággal, jelenleg pedig a bizonytalanság jellemzi a helyzetünket, ám ennek ellenére vagy pont ezért próbálom visszanyert önmagamból a lehető legtöbbet kihozni. Nem süllyedhetünk bele a kétségbeesés mocsarába, kell valami ami felráz minket és a humor mindig jó tanácsadó volt. *
-Nem volt szándékos esküszöm, de igyekeztem kiélvezni a sors adta lehetőséget.
*Vigyorgok rá és az újabb mellkascsapáskor elmarom a kacsóját és megcsókolom. A kérdésre már csak egy jelentőségteljes vigyorgással és szemöldök ugráltatással válaszolok. Naná, hogy vártam a nyarat és a lenge öltözéket, minden tavasszal több időbe telt míg eljutottam A pontból B-be, mert olyan voltam mint az egyszeri juhász, csak ő a birkáit legeltette én meg a szemeimet. Persze azt nem tagadom, hogy Kaylát minden áldott nap alaposan szemügyre vettem, persze nem a ruhatárára voltam kíváncsi hanem arra amit az ízléses darabok takartak, de nem akarom lerombolni az illúzióit. Kicsit piroskás lesz az arca és ez roppant mód tetszik, valamiért iparkodik a pince felé, nem hiszem, hogy felettébb kíváncsi a lenti helyiségre, inkább előlem menekül. Bájos. Nem nevetek fel hangosan, a világért sem hoznám még nagyobb zavarba mint amekkorában van, csak vigyorgok a háta mögött mag meg nem előzöm, há` ne má` ő menjen előre a pincében.
A pincelátogatás azonban eltolódik, némi akadályba ütközünk ami nem igazán tetszik, főleg azok után, hogy a túloldalról milyen hangok szűrődnek felénk. A valóság eszembe sem jut, inkább maradok annál, hogy nem tudom mi az, de nem is akarom megtudni. Maradjak tudatlan, haljak meg anélkül, hogy kiderülne, azt hiszem nem veszíthetek semmit sem.*
-Nem kutya, menjünk a padlásra. *Egyet értek Kaylával, nekem sem opció, hogy összetűzésbe keveredjek egy a pincét a saját birodalmának tekintő izével és harcot vívjak a területért. Ám emiatt azon is elgondolkodom, hogy egyáltalán itt töltsük-e az éjszakát egy olyan házban ahol nem véletlenül bezártak valamit aminek nincs emberi hangja. Valószínűleg más sem emberi. Felkapom a dobozomat, félkézzel tartom a másikkal őt karolom át míg el nem érünk a padlásra vezető lépcsőig, ami elég szűk ahhoz, hogy felpakolva már ne férjünk majd el egymás mellett. *
-Nem tudom akarom-e tudni mi történt, vagy inkább azt, hogy mikor. De persze tudnunk kell.
*Elgondolkodva rázom a fejem, a tudatom mélyén ott lebeg annak a lehetősége amit Kayla felvetett és elutasítottam, ám akkor még úgy hittem pusztán érintéssel nem lehet meggyőzni senkit arról, hogy olyat tegyen amit nem akar. Kayla erre rácáfolt, és most ezekkel a gondolatokkal a fejemben egy hosszú percre ismét komor lesz a hangulatom. A ház többi részén rendetlenség van, vagy inkább kosz, mert szinte üresen kong az egész felső emelet, pedig korábban a széles folyosón is asztalka volt lámpával, komód, szőnyegek. Most csillár sincs, van viszont huzat és pár papírdarabot hurcol magával végig a folyosón a padlón széles karistolás nyomok. Szomorú így látni a házat, mindig is gyönyörködtem benne, nekem nem jutott ilyen. Kopott, festetlen székek, olcsó abrosz, tisztaság és fertőtlenítő illata volt az emlékeimben. *
-Lehet, hogy másik ház után kell néznünk. Az a valami ott lent lehet, hogy be van zárva de nyugodtabb lennék ha nem egy fedél alatt lennénk vele.
*Elsősorban Kaylát féltem nem magamat. Fent maradnék amíg ő pihen, de fordítva már nem működne nálam a dolog, bízom benne de ő csak ne szálljon szembe senkivel amíg én alszom. Az én dolgom megvédeni.Nem a padlás felé megyek, úgy gondoltam ha már úgy is felfelé megyünk, tegyünk egy kis kitérőt a szobák felé. Jonathan régi dolgozószobáját célzom meg, azt ahonnan az asztal való, a padlás még várhat. Belépve azt látjuk, hogy az egész szoba üres, még a falba rögzített könyvespolcok sincsenek a helyükön, törött kis asztal darabjai vannak a széles ablak alatt a padlón, szanaszéjjel újságpapírok, némelyik széttépve, van olyan ami galacsinba van gyűrve mintha játszottak volna vele. Leteszem a dobozt, kezemmel végigsimítok Kayla hátán mielőtt elengedném, és az újságpapírokat veszem szemügyre. Az elsőt máris Kayla felé nyújtom a dátum láttán.*
-Azt hiszem most elmegyek Alice-hoz és elkérem a nyúl címét.
Az ablakhoz sétálok, kezemmel végigsimítok tar koponyámon, onnan ahol én állok a hátsó udvart látni, a régen zöld bokrok most fakón fonnyadoznak, a fű elsárgult. Régen eshetett az eső.*
-Nos, lehet, hogy már unokám is van. Nem remek?

♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : † Lynn Collins
Hozzászólások száma : 80
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: New York   Kedd 16 Feb. - 14:05

[Central park -> Jonathan háza]




Rashid & Kayla
- Ahhoz nem kellett túl sok erő. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Persze értem én, hogy miről beszél és azt is tudom, hogy nem gondolja komolyan. Egyébként se tennék vele semmi olyat, ami neki nem tetszik csak azért, mert épp olyan kedvem van. Legutóbb is jó okkal használtam ellene, vagy inkább rajta a képességemet, mert muszáj volt, hogy ne csináljon valami égbekiáltóan nagy butaságot. Tudom, hogy komoly baj lett volna belőle, ha nem tudom megállítani már az elején. A végén nekik ugrik és csak úgy sütött azokból a katonákból, hogy gond nélkül lelőnek bárkit, aki egy kicsit is fenyegeti őket és Rashid nagyon fenyegető tud lenni, főleg ha kicsit kihúzza magát, hiszen már önmagában a termete se kutya.
- Héj! Te leselkedsz utánam? - na csak azért is kap egy újabb kis csapást a mellkasára. Alig érezhető, főleg neki, hiszen tényleg vékony karjaim vannak. Nem a fizikai erő az, amiben én kiemelkedő vagyok, másképp tudok hatni az emberekre, de hát ezzel tökéletesen tisztában van. - Azt vártad igaz? Hogy kilesd mit hordok nyáron. Ejnye! De hasonlót, csak rövidebbet. - mosolyogva rázom meg a fejemet, de azért lássuk be imponáló nagyon is, hogy ilyen mértékben érdeklődött irántam, hogy még ki is figyelte, hogy mikor mit veszek fel. Aranyos, komolyan, bár egyben zavarba ejtő is, főleg belegondolva, hogy ő nem egy szégyenlős típus. Persze, hogy volt rá alkalom, hogy szándékosan szambázott el előttem csak úgy egy szál lenge alsóban, mert kellett neki egy pohár víz éjszaka, és én még olvastam kicsit tovább, mint kellett volna. Szó se róla így paskolgatva a mellkasát is nagyon jól lehet érezni, hogy az, amit akkor láttam igazi és nem lanyha izmokat takar. Persze a gondolatok hatására a várt cseppnyi pír is megjelenik az arcomon, ezért indulok inkább sietősen a pince felé, hogy megnézzük ott találunk-e valami hasznosat, de csak az asztal van, ami elállja az utat és nem épp kis darab és jó eséllyel nehéz. A helyzete miatt pedig bőven több, mint két fő kellene az elmozdításához, ha akarjuk egyáltalán. Erre nem szokott földrengés lenni, akkor pedig okkal lehet itt.
- Ki tudja, hogy mióta van itt üresen a ház, biztosan járt itt valaki azóta, azért van szépen kipakolva annyi minden, de... én sem akarom megnézni mi az. - hátrébb is lépek, amikor meghallom a csoszogást és az ajtót kaparászó kezeket, vagy miket. Az biztos, hogy nem valami barátságos kutyuska lehet ott bent, főleg hogy még csak nem is ugat. - Akkor marad a padlás. - megfordulok és indulok is felfelé, mert ettől a hangtól komolyan égnek merednek a szőrszálak a karomon. - Nem lenne rossz találni egy újságot, hátha írnak valamit, hogy mi történt. - árgus szemekkel lesek hátha van a földön a szétszórt kacatok között, vagy majd fent? Hát meglátjuk.

//Páros - találunk viszonylag friss újságot
Páratlan - régebbit csak, amiben az egésznek az előszeléről írnak.

Kayla Silverfox carried out 1 launched of one Hat oldalú dobókocka (Image not informed.) :
//
♫ Con tu nombre ♫ ϟ Ruha ϟ Első randi  :bigeyes: ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 515



TémanyitásTárgy: Re: New York   Hétf. 15 Feb. - 16:22



Hira és az apokalipszis



Legalább már elérte, hogy a pasas érdeklődést mutasson, ez is mindenképpen pozitívumnak számít azért, főleg az eddigiekhez képest, amikor még csak a konzervvel foglalkozott és más nem igazán hatotta meg.
- Tehát most ijedjek meg, mert talán veszélyes. Szerinted itt eleve nem az? - értetlenkedve szökik fel a szemöldöke. Persze minden bizonnyal neki is evidens, hogy utána kell nézni a részleteknek. Talán nem lépne át csak úgy valami ismeretlen kapun, bár azért Hira erre se vehet mérget, viszont az esélyes, hogy ha itt marad akkor sokáig nem húzza és persze nincs is épp jó körülmények között. Piszkos tetőn él, fedetlen terepen, a kajája régi konzerv és amit talál. Nem valami kellemes légkör, annyi biztos, ezt mindenki láthatja.
- Ketten... nem valami frankó kilátások, főleg ha még nem is lőttél ilyen... izére. Fertőzöttek, hívd így, legalább nevesíted, akkor talán kevésbé esel pánikba. - az azért látszik rajta, hogy nem egy életmentő típus. Valószínűleg, ha valami komoly bajba kerülnének, akkor simán ott hagyná a lányt, csak hogy a saját életét mentse. A tető még mindig jobb, mint meghalni, miközben széttépnek a fertőzöttek, vagy épp olyanná válni.
- Lőttél már mozgó célpontra? Nem szeretném, hogy netán engem kapj telibe, mert megijedsz. Remélem megérted, ha féltem a bőröm a lyuggatástól. Legalább mutasd meg mit tudsz. - csak a kezébe nyom végül egy pisztolyt, de el még nem indul, pakol tovább, úgy fest mindent,ami fontos. Nincs sok kajája és lőszere sem, valószínűleg már a végefelé járt a készleteinek egyébként is és csak ritkán ment el körülnézni odalent, ami érthető. Ilyen körülmények között nem szívesen császkál senki sem az utcán. - Eltalálod a szomszéd épület kényét? Vagy... az utcán próbálkozhatsz egy fertőzött döggel, hogy gyakorolj. - a szája mosolyra húzódik, mintha már minimum élvezné azt, hogy leszedheti azokat a valamiket. Mondjuk Hira nem tudhatja, hogy milyen élete volt, mi történt vele. Biztosan nem volt világ életében tök egyedül, pedig most nincs itt vele senki. Se család, se barátok, se senki, ki tudja, hogy mióta van már teljesen egyedül.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Omar Sy
Hozzászólások száma : 109
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: New York   Szomb. 13 Feb. - 22:04

Kayla & Rashid

Az élet sava-borsa mindig egy szép nő




-Láttam mit tettél a vékonyka karjaiddal, el a kezekkel asszony!
*Tréfásan mondom és nem is gondolom komolyan, persze attól még nem felejtem el ahogyan telebeszélte a katona fejét mindenféle marhasággal az meg egyetlen érintésétől mindent bevett mint beteg gyerek a gyógyszert. Azt nem gondolom, hogy velem is megtenné…újra, nem használná ki a helyzetet semmilyen módon, minek is tenné hiszen amit akarhat tőlem azt hókuszpókusz nélkül is megkapja. Az egész csupán játék a részemről mókázás amivel a saját gondolataimat is próbálom elterelgetni, hogy legalább pár percig ne jusson eszembe, hogy talán soha többé nem látom a lányomat. Kaylára is jó hatással van a mókázás, jobban átvészelhetjük így a legnehezebb perceinket, attól még igenis komolyan vesszük a velünk történteket, de jobban oda tudunk figyelni minden másra ha nem jegesedik bele az agyunk a félelembe. Reményre ad okot az, hogy egy ruhákkal teli dobozt találok, talán mást is találunk odafent, mindent nem vihettek el. Kayla piszkálódó kérdésére összehúzom a szemöldökeimet, majd gyorsan ki is vasalom a homlokom és vigyor kúszik az eddig gyanakvó ábrázatomra. Megingatom a fejem, hihetetlen számomra, hogy egy ilyen bombanő remek popsival nem visel csipkés csodát, de ami késik nem múlik.*
-Mert illik rád. Ha nem volt hát átkutatom az összes többi házat, kockáztatva értékes életemet és nem állok le addig amíg nem találok egy rád való, fekete csipkés csodát. Egyébként pizsiben is szexi vagy. Nyáron is olyat hordasz?
*Nem véletlen a ragozás, egyszer volt alkalmam meglesni, nem direkt volt tényleg, de konstatáltam, hogy abban a vékonyka nadrágban is ennivaló popója van. Persze reméltem, hogy nyáron azért többet láthatok és már terveztem hogyan lesem meg amint beköszönt a kánikula, de ez már nem aktuális. ezek után már hamarosan engedéllyel legeltethetem rajta a szemeimet. Én nem vagyok olyan szégyenlős mint ő, simán végigmegyek az egész házon egy szál boxerban, mint ahogy azt meg is tettem. Kíváncsian nézek rá, ha ő is látott már engem arra biztosan emlékezni fog és akkor piros lesz az arca.
A pincét választom és miután már szabad a kezem, elindulok lefelé a lámpával világítva az utat. Legalább ennyink van, különben eszembe sem jutott volna ide lejönni, hagytam volna a fenébe az egészet, pedig jó cuccok lehetnek lent hacsak arra gondolok amit Mrs. Potts emlegetett. *
-Ne pimaszkodj kislány! *Vele együtt nevetek és továbbra is kislánynak szólítom, bár ez egészen másról szól. Lefelé menet az arcunkba ömlik a régi szag és a poré, a levegő elég száraz ahogy az egy jó pincében szokott lenni, Jonathan nem bízott semmit a véletlenre, jól van szigetelve az egész, Mrs. Potts befőttjei és a téli alma remekül elvan itt. Ha még van és nem vitték el. Csak akkor torpanok meg amikor a fénykörbe beletolakszik egy asztal aminek nem itt lenne a helye. *
-Azt a rohadt! *Önkéntelenül kifakadok. Fura az egész. Valamiért odatolták azt a bútordarabot, láthatóan nem véletlenül került az ajtó elé. Elég nehéz, régi bútordarab, Jonathan békebeli íróasztala.* -Ez hogy került ide fentről? Jonathan nem lett volna képes de még együtt sem. Valaki járt itt utána, hogy elmentek. *A kérdésére nem tudok válaszolni, szeretném tudni miért került oda az asztal, de még gondolkodom azon, hogy el tudom-e mozdítani. Meglökdösöm amivel még jobban nekitaszítom az ajtónak némi zajt is csapva ezzel. Odabentről hörgő hangok törnek fel, majd csosszanó léptek zaja és végül valami nekiütődik az ajtónak a túloldalról. Elengedem az asztalt és hátraugrom mint akibe bolha csípett. Csak meresztem a szemeimet, bár nem látok többet az asztalnál és az ajtónál. A hörgő hangok nem halkulnak el, így minden bizonnyal nem képzelődtem, és az ajtó fáját is egyfolytában ütögeti valaki.* -Kíváncsi vagy rá? Mert én nem. Valaki azt akarta, hogy az a valami odabent maradjon.


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: New York   

Vissza az elejére Go down
 
New York
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Creatures of New York
» Creatures of New York
» New York utcái
» New York Times
» New York

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Kalandok, események :: Kalandok, mesék :: Jövõbeli apokalipszis-