we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Folyosók   Hétf. 31 Aug. - 12:10

First topic message reminder :


Folyosók






Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 26 Feb. - 17:44



Wilmer & Jean
Csak elmosolyodom. Új lehet neki a helyzet, hiszen most győzött és ha jól sejtem erre még soha sem volt példa, mindig csak irányították, megmondták, hogy mit tegyen és soha sem az számított, hogy ő mit akar. Megértem, hogy meg van most lepődve és talán kell majd egy kis idő, amíg magához tér, de úgy fest elég gyorsan kapcsol, sőt látom is a tekintete csillogásán, hogy nagyon is tetszik neki a helyzet. Persze valahol mélyen tisztában vagyok vele, hogy Wilmer nem olyan mutáns, mint én, de a professzor sok nehéz esetet kezelt már a birtokon és az esetek nagyobb részében meg tudta oldani. Ez esetben sem lesz gond, csak meg kell tanítani Wilmernek, hogy milyen az átlagos élet és hogy bár hatalma van, de nem használhatja bármikor bárki felett. A sapkát a fejembe húzom, bár kellően nagy rám, de apróságokra most nem adunk.
- Nagyjából... itt most nem lesz rendőr, aki lekapcsoljon. - nincs jogsim, nem voltam eleget otthon ahhoz, hogy a szüleim ilyesmiről gondoskodjanak és valahogy sose foglalkoztam a dologgal. Tanultam, Alex tanított már és megy is nagyjából, de mindig volt más, amire időt szántam, mint hogy letegyem a jogsit. Most sem bánom, annyira tudok vezetni, hogy kijussunk innen, aztán már remélhetőleg elérjük a birtokot, bár kellemetlen az, hogy azt sem tudom hol vagyunk. Kicsit azért ahogyan tanácsolja eligazgatom a hajamat, hogy takarja a névtáblát, bár a kocsiban úgyis még meg kell tennem, és vezetés közben nem az lesz majd az elsődleges... de meglátjuk mennyire lesz nehéz kijutni.
- Jól csináltuk, csapatban, csak azért sikerült és... te is hazamész, talán megtaláljuk, hogy az hol van. - végül is erre is lehet esély, ha más nem, akkor pedig ott van a birtok, amit akár nevezhet az otthonának is hosszú távon, persze ha ő is szeretné. Most viszont irány a cél, találnunk kell egy kocsit és még ki is kell jutni, ami biztos, hogy nem lesz könnyű menet. Fegyvert nem hoztam, nem igazán áll rá az agyam, bár a telekinézis segít, meglátjuk mennyire lesz rá szükség.
Hamarosan már a hangárban vagyunk, de mielőtt kiléphetnénk a kocsikhoz elkapom Wilmer karját. Pont jön egy, távolabb jó pár méterre csukódik le egy vaskos vas ajtó, valószínűleg azon túl már a szabadság vár minket.
- Az a kocsi jó lehet, talán a kulcsot is benne hagyják. - igen, ami most jött, hiszen a sofőr csak kipattan belőle, valami sürgős dolga lehet. A szívem a torkomban dobog. Ez a most vagy soha pillanat, be kell pattanni, indítani kell, nem lefulladni és eltűnni innen. A tolatást nem gyakoroltam sokat, de most nem lesz idő megfordulni, majd odakint, ott több a hely. - Menni fog... - nem teszem hozzá a végét, de sejtheti, hiszen ott a kérdőjel, én pedig nem vagyok teljesen biztos magamban, de ki kell jutnunk. Azt a vasajtót még nem tudom hogyan nyitjuk ki, de... improvizálunk majd?

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Pént. 17 Feb. - 17:17

Hallottam én olyan pletykákat, hogy többen egyetemet végeztek itt, jogot, fizikát, de a fegyveres őrség jobban fizet. Hát nem tudom. A nagyon képzett fajtával még nem találkoztam. Figyelem ezt a kettőt, hogy mit ügyeskednek. Megzavartuk a szabályozott életmódjukat, anomáliát teremtettünk. Ezen a helyen ez tilos, megengedhetetlen, de nem ritka. Nekem is megmondták a legelején, hogy vigyázzak, mert nagy erővel rendelkezem. Ők is vigyáznak ránk. Az élő fegyverekre...
Ahogy gondoltam, ez nem lesz könnyű menet. Lerakom Jeant, gyorsan leguggolva és ahogy biztosan fekszik, én már ugrom is. Meglepő a mi őrünket akcióban látni. Szerencsére nem zavar meg. Hamarosan minden őrnek annyi, kiütöttük őket. Lenézek rájuk, aztán Jeanre.
- Ilyen még nem volt.
Sehol sincs egy újabb, aki fejbe verne, leszidna. Se egy doki, aki teszteket akarna csinálni. Megbabonáz a kiütött őrök látványa. Most mi vagyunk a főnökök. Ennek így kellene lennie! Komoly fejjel, eltökélten nézek Jeanre. Remélem, nem ijesztem meg. Őt nem bántanám.
- Ez még kelleni fog.
Nekiállok a zubbonyt levenni róluk. A sapkát odadobom Jeannek.
- Tudsz vezetni, ugye? Nekem még nem volt rá lehetőségem.
Az autóból alig látszunk ki és mivel kevés az idő, elég lesz a felsőt magunkra ölteni. A benti őrét viszem és még az egyik itteniét. Ha mázlink van, nem ismerik vagy nem fognak figyelni a névtáblájára.
- Esetleg rálógathatod a hajadat.
Most döbbenek rá, hogy mennyire koncentrálok. Egy szót sem ejtettem arról, milyen jól csinálta eddig a lány és hogy hogy van valójában. Egy pillanatra felnézek rá, utána öltözködöm, így figyelem az arcát. Hugi...
- Jól érzed magad? Szép volt, most jön a neheze. Megcsináljuk, Jean. Hazamehetsz.
Én meg... Talán találok egy új otthont. Ha minden okés, akkor hamarosan már a kocsiknál leszünk. Fegyvert kellett volna hozni! Annyira siettem és izgultam, hogy elfelejtettem. Jeanre nézek, hogy nála van-e? Az erőnk nem akármi, de ha messzire kell elhatni, én semmire se megyek. Egy biztos: ha akadályoznak minket az őrök, nem fogom őket kímélni. Nem érdekel a családjuk, az életük. Foglyokat tartanak rács mögött, verik őket, megalázzák. Adok nekik, ha máshogy nem megy. El innen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 12 Feb. - 21:25



Wilmer & Jean
A két őr nem tűnik túlságosan együttműködőnek. Láthatóan nem értik a helyzetet, csak a fejüket vakarják. Ezek sem túl okosak, de valószínűleg már egy fél fokkal értelmesebbek, mint azok, akikkel odabent találkoztak leggyakrabban. Valószínűleg fontosabb feladataik vannak, de a bamba őr még őket is összezavarja, meg aztán csak az utasításra várnak. Jellemző, gőzük sincs mit tegyenek egy olyan helyzetben, amikor nekik kellene megoldani valamit, az önállóság jó rendkívül távol áll tőlük. Próbálják mindketten mérlegelni a helyzetet, szinte hallani, ahogyan csikorognak az agytekervények, kattognak a kerekek a fejükben, de végül megtörténik az, amire Wilmer számított. Nem sokáig szöszmötölnek azzal, hogy maguktól találják ki, hogy mi legyen, biztosan tartanak attól is, ha önállóan döntenek és rosszul annak itt elég csúnya következményei tudnak lenni, nem csak egy ejny-bejnye.
- Lássuk mint mond a parancsnok. - már nyúl is egyikük a rádióért, Wilmer cselekedhet. Először nem is foglalkoznak azzal, hogy leteszi Jeant, valószínűleg tényleg elhiszik neki, hogy elfáradt és sejti, hogy még itt lesznek egy ideig, ezért nem akar még ácsorogni a karjában a lánnyal. Így támadhat úgy, hogy szinte észre sem veszik. Én sem kelek fel azonnal, előbb az őrrel támadok, egy erős ütés annak, amelyik a rádióval próbálkozik, aztán egyszerűen kiütöm én magam, hogy eldőljön a padlóra, majd a többit már Wilmer intézheti. Ez a két őr se a legokosabb, ezért hamar kidőlnek, de az biztos, hogy innentől már nincs sok idejük.
- Jól van... sietnünk kell! - a rádió bekapcsolva serceg, de nem jutott el az őr addig, hogy bármit is beleszóljon, de valószínűleg idővel keresni fogják őket és ha nem jelentkeznek be... Felpattanok hát és irány előre. Keresni kell valami járművet és mivel a két őr kiütve a fejükből se tudunk kiolvasni sok mindent, pedig biztosan van külső kór is a külső kapura, az is kelleni fog. A szívem vadul zakatol, de meg fogjuk oldani, kijutunk innen igaz?

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 4 Feb. - 11:14

Az a baj, hogy nem tudtunk eleget beszélgetni. Nem ismerem pontosan a határait, azt se tudom, most mi fér bele és mi nem. Minden találkozásunk majdhogynem illegális volt. Jeant veszélyesnek tartják és jól is gondolják. Ezért kellett titkolóznunk. Anélkül nem jutottunk volna el idáig. Most nem gondolok arra, mi lesz kint, csak koncentrálok, hogy kijussunk. Biztatom a lányt is. Ráfér. Nem tudom, a suliban mennyit tanultak, nekem itt sokat kellett már harcolnom. Ez nem egy vidám hely, más dolgokat tanul meg az ember. A mutáns.
Meglepődést mutatok, ahogy olyan őrökkel találkozunk, akiket még nem láttam. Ők itt szoktak szolgálni, el vannak különítve a bentiektől. Ilyen fegyvereket se nagyon láttam még, csak tévében. Nem is nehéz eljátszani a meglepettséget. Szívből jön, csak ráerősítek kicsit.
Jean a mi őrünk szájából próbálja menteni a helyzetet. Nem tudom, mennyi tudást olvasott ki. Mindenre nem lehet felkészülni. Szerintem ez a fickó nem nagyon járt még a hangároknál.
- Én nem tudom, nekem csak azt mondták, hogy fogjam meg, aztán vigyem. Biztos erről volt szó?
Kezdem összezavarni a helyzetet és az őrünkre nézek, mintha valaki nagyon félreértett volna valamit és nem biztos, hogy én voltam. Ezzel csak húzom az időt. Aztán húzom még tovább.
- Sokat bírok, de azért az én karom is fárad. Merre kell tovább menni, urak?
Azt tettetem, hogy nem leszek nagy ellenfél. Ha itt vitatkozni kezdenek vagy a rádióhoz nyúlnak, akkor le fogom tenni a lányt, mintha tényleg kezdenék kimerülni. És utána rögtön nekiugrom az egyiknek, hogy odacsapjam a másikhoz. Harapok is, ha tudok. Az elég "jó" hatással lesz rájuk. Fél óra szunya pont elég. Azt hiszem, ha elkapjuk őket, át kell öltöznünk a ruháikba. Csak sikerüljön! Most erre összpontosítok, nem bukhatunk el már itt, az elején. Jeant várják otthon és talán nekem is van remény odakint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 29 Jan. - 21:09



Wilmer & Jean
Furcsa, hogy pont fordítva gondolkodunk, hiszen én azt szeretném, hogy ő rendben legyen, hogy kijusson innen, hiszen még csak emléke sincs róla, hogy milyen a kinti világ és a normális élet, tehát megérdemelné, hogy végre megtapasztalja és persze én reménykedem abban is, hogy ha más nem csak ki kell tartanom és majd értem jönnek, majd lesz, aki segít, aki megment, de őt ki mentené meg, ha senki se tudja, hogy itt van és szüksége van rá? Hát majd én leszek az. Tehát az a cél, hogy együtt jussunk ki innen, vagy hogy ő mindenáron, mert meg kell ismernie a világot, szeretném, hogy megtapasztalja milyen az igazi és szabad élet.
Azért az jól esik nekem, hogy bátorít. Sokkal magabiztosabb, mint amilyen én vagyok, talán azért, mert itt nem igazán van más választása és talán mert nincs annyi veszíteni valója, mint nekem? Ez olyan helyzet lehet, mint amikor még senkid sem volt soha, akkor nem érzed úgy a hiányát, de az első szakítás után már sokkal nehezebb és rosszabb egyedül lenni. Ha tudod milyen a szabadság jobban hiányzik, mintha előtte még soha sem volt benne részed.
Ahogyan sejtettem, hamarosan már két őrrel találjuk szembe magunkat, akik nem kifejezetten tűnnek barátságosnak. Az itteniek már jóval komolyabbak, mint akik odabent vannak felszerelés és külső alapján is, már a tekintetük is az.
- Maguk meg mit keresnek itt? Nem tudunk róla, hogy bárkinek is itt kellene tartózkodnia. - össze kell szednem magamat és hatásos választ adni, olyat, ami passzol ehhez az alakhoz, akinek a fejében vagyok most.
- Felsőbb utasítás, a lányt ki kell vinni. Valószínűleg nem viseli el a bezártságot, teljesen legyengült. - persze ez még nem jelenti, hogy be is veszik a dolgot, főleg hogy akármikor rákérdezhetnek rádión, hogy tényleg van-e efféle parancs. Persze az őr egyébként sem tűnik nagy észlények, még mindig mondhatja azt, hogy félreértelmezte a parancsot és nem tudta, hogy nem ide kell jönni, de persze ebben az esetben hatástalanítani kell ezt a kettőt és ha már ezt megtettük utána nincs visszaút.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Csüt. 26 Jan. - 20:26

Az aggodalmaimmal magamra maradok. Bízom abban, hogy senki nem fog akadni, aki Jeant rossz irányba tereli. Az itteniek képtelenek rá. Agresszívak és ostobák. A lány nem fog hallgatni rájuk.
Amikor a kódnál tartunk, ő is fél egy kicsit. Nagyon kockázatos, amit csinálunk. Bármelyikünk belebukhat. Ha muszáj, hát ne ő legyen. Neki sok vesztenivalója van, nekem semmi. A kilincs nyílik és nekem ez óriási boldogság. Kiviszem őt. A levegő is jobb, szinte vidám sláger szól a lelkemben, hogy ide is elértem. Keveset tudtam meg a helyről és azt tudtam átadni Jeannek.
- Úgy van. Menni fog. Megoldjuk. Meg kell oldanunk.
A magyarázkodás az én asztalom lesz. Régebb óta vagyok itt, ismerem az őröket és a szövegeket. Jeant más hangján hallani már nem olyan ijesztő. Felfogtam, hogy uralja az őrt. Ha kijutottunk, majd én megoldom, hogy ne tudjon beszélni egy ideig. Azért arra is gondolok, hogy nem veszik be, amit kitaláltam. Meglátok két őrt, akik felénk fordulnak. Itt nem szoktak ájult mutánssal járkálni. Nem szólalok meg, az őrünkre bízom, hogy Jean beszéljen belőle. Ha egy-két szót mond, én ki fogom egészíteni. Addig csak cipelem és ha lőnének, akkor ugrom el, őt védve, akár felfogva a golyókat. Jeannek nem eshet baja!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 23 Jan. - 20:34



Wilmer & Jean
Őszintén szólva pont e miatt nem olyan könnyű az életem, de erről a részről nem beszéltem Wilmernek. Egyszerűen nem akartam, hogy a kellemetlen részéről is halljon, hiszen a birtokon tényleg jól érzem magamat, de azért ott is akadnak negatívumok és ott is vannak olyanok, akik nem túl kedvesek, de az biztos, hogy az itteni helyénél sokkal jobb ott és sokkal jobb is lesz neki, főleg mert tőle talán nem fognak tartani. Az én esetemben azért ez más, hiszen a képességem... ahogyan erre ő is rájött elég erős, bár nem használom én mások ellen és nem teszek olyat, ami másnak rossz lenne, ezt tanultam a professzortól, de vannak rémálmaim, van amikor nem tudom megőrizni a kontrollt, van amikor belemászom más fejébe, pedig nem akarok, elkapok gondolatokat, amiket nem kellene... Nem csoda, hogy vannak, akik e miatt inkább távol tartják magukat tőlem és arra is van esély, hogy ezzel majd Wilmer is így lesz, ha a birtokra kerülünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnék segíteni neki, hogy kijusson innen és végre normális élete legyen, normális emlékekkel.
Azért persze kell a megerősítés, mert mégis csak félek, hogy ha elkapnak akkor még rosszabb lesz a helyzet, akkor az ő eddigi békés életét is tönkre teszem, de remélem, hogy végül csak nem lesz semmi baj.
- Akkor hát... - nagy levegőt veszek, azaz a test, amit most uralok és beütöm a kódot. Az zár pittyen egyet és enged, így már le lehet nyomni a kilincset és a külső folyosón vagyunk. Csak én érzem úgy, mintha itt még a levegő is más lenne, frissebb? Én is csak annyit tudok erről a részlegről, amennyit a gondolatokból és Wilmer leírásaiból tudtam kihámozni, ami nem sok. Valószínűleg minden okosan van itt megoldva, talán okkal nem küldtek hozzám olyat, aki mindent ismer ezen a helyen?
- Itt balra, ha minden igaz utána elérjük a hangárt, ott már nehezebb dolgunk lesz, hogy kimagyarázzuk... de ha kijutunk szabad az út, ha nincs más, akkor harc. - ezt azért félve mondom ki, még így is érezheti, hogy nem a saját hangomon beszélek. Nem vagyok harcos, nem volt rá soha sem szükségem ,hogy harcoljak, de most bőven esélyes, hogy így lesz. Egy szimpla őt, akit most uralok nem fogja tudni tökéletesen kimagyarázni, hogy miért van egy ilyen helyen és miért van vele két mutáns. Nem fogjuk tudni beadni senkinek, hogy eltévedtünk, maximum időt nyerhetünk a magyarázkodással és jobban felmérhetjük addig is a terepet.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Pént. 20 Jan. - 18:30

Itt mindenki teszi a dolgát. Mégis úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Mint mindig. Barátságok is születnek ezen a helyen, de nekem nem nagyon sikerült olyanra szert tennem. Jean az első, akit valami hasonlónak mondhatok, de ez még korai. Az őr mellett cipelem őt. Szó nélkül követem az útmutatást és rájövök, hogy a katona felett tökéletesen sikerül a lánynak uralkodni. Mekkora hatalom! Jó, hogy nem került rossz kezekbe. A gyengélkedőn aztán várhatnak minket. Sajnos fognak is, ennek nem örülök. Előbb-utóbb hiányolják majd a fickót.
- Persze - szólok röviden az őrnek, aki ilyen kedvesen még sosem szólalt meg.
Nagyon fura Jeant más hangon, más testből hallani. Ijesztő dolog. Tudom, érzem, hogy engem nem bántana, de maga a lehetőség, hogy ilyen erő létezik... Brrr! Nem szabad félni. Most feladat van. Haladunk, szépen haladunk. Eddig minden rendben. Gyanús is, hogy ennyire könnyen megy. A táblánál megállok és egy kicsit kifújom magam, a falnak támaszkodom. Lenézek a lányra. Remekül játssza az ájultat. A kamera úgyse hallja, mit mondok, ezért úgy teszek, mintha hozzá beszélnék.
- 616, kettőskereszt 850.
Ami az ajtó mögött van, azt csak fél szemmel láttam. Innentől jön a neheze. Készen állok. Ha bármi rosszul sül el, az első dolgom lesz, hogy Jeant biztonságba helyezzem. Ő a legfontosabb. Őt várják kint. Én csak egy emlék leszek, az is csak neki. De abból indulok ki, hogy mindketten megcsináljuk. Mert meg kell! Ez egy lehetőség és kizárt, hogy véletlen legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 10 Jan. - 18:22



Wilmer & Jean
Az őr csak teszi a dolgát, egyelőre csak figyelek rá, érzem, hogy meg van a kontroll, de még nem hatok rá teljesen, nem kerül az elméje teljesen az én felügyeletem alá, azt talán túlságosan hamar kiszúrnák és ezt nem merem megkockáztatni. Nem, egyelőre csak figyelek, a szemével, mert az enyém most csukva van és remélem, hogy Wilmer tudja mit kell tennie, nem ijed meg, hogy nem szólok hozzá. Nem tehetem, nem megy a kettő együtt és most még túlságosan sokan vannak körülöttünk, hiszen időnként elhaladunk egy-egy őr mellett, a végén még kiszúrnának valamit. Persze nem a gyengélkedő felé megyünk, az egyik kanyarnál már Wilmer is tudhatja ez nem az az út, az őr nem erre menne, ha magától döntené el mit akar. Erre már kevesebben vannak rajtunk kívül, egészen kihalt a folyosó, ahogyan haladunk előre, de még mindig nem moccanok, a szememet sem nyitom ki, mert kamerák vannak és bármikor jöhet bárki, akkor pedig így a biztos.
- Minden rendben lesz igaz? Erre vannak, jól emlékszem? - azok alapján tudok csak tájékozódni, amit az őrök fejében olvastam, amit most is látok ennek a fejében és Wilmer bizonyára meglepődik, de a férfi hangján szólalok meg, az ő szájával beszélek, hiszen most én irányítom, a tekintetéből is látszik, hogy ködös, monoton a mozgása, nem olyan, mint ami megszokott, én pedig még mindig nem moccanok, hiszen elájultam, legalábbis a kamerákon keresztül ezt kell látniuk.
Elérünk a következő ajtóig, itt már nincs újabb őr, ellenben számkódos ajtózár nagyon is. Ez jó jel, hiszen nem is gondolnák, hogy mutáns eddig eljut, kérdés, hogy mikor szúr szemet valakinek a kamerákon, hogy nem kellene itt lennünk, mikor szólal meg az általam irányított őr rádiója, hogy nem jó helyen vagyunk.
- Csak mondd, majd én beütöm, hogy ne azt lássák te csinálod. - meg aztán a keze is le van foglalva, de tudja a kódokat, én viszont most nem tudom kiolvasni a fejéből, az már túl sok lenne egyszerre. Ez az őr pedig nem tudja, ezt nem, talán erre még nem is járt, vagy nem gyakran, netán csak nem egy okos fajta és persze az elme is olyan, mint egy könyv és bár nyitott, de attól még időigényes tud lenni, ha lapozgatnod kell benne, nekünk pedig most időnk az, ami a leginkább nincs.



♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 8 Jan. - 19:31

Mosoly nem ül ki az arcomra, ahogy megpillantom a társamat. A szívem hevesebben dobog, de megpróbálom alkalmazni a technikákat, amiket itt tanítottak. Legalább hasznukat veszem. Nagy levegő, szép gondolatok. Egy kis kertvárost képzelek magam elé, ahol majd sétálgatunk mi ketten és még sok mutáns. Békében, nyugalomban, boldogan. Jean szavait hallva bólintok, de az őrnek. Az nem köszön. Ismerem, nem beszél sokat. Még csak nem is biccent vissza. Azt hiszem, nem szereti a munkáját, csak a pénzt, amit zsebre tesz. Gyönyörű. Gyerekeket kínoz, ezért kapja a fizetését.
- Ez mi volt? - kérdezem, mikor a "nagy" edzés hamar félbeszakad.
Az őr teszi a dolgát, én nem fontoskodom. Közelebb megyek, vele szemben állok meg. Csodálkozom és egyben csalódott arckifejezést mutatok, mint aki edzeni jött, de mégsincs rá lehetősége.
- Szegény. Mi történhetett vele? Huh!
Megemelem és figyelek, de nem jön tőle hang. Egy pillanatra arra gondolok, hogy mi van, ha közben tényleg elájul? Én meg játszom a szerepemet. Lehet, hogy bonyolult feladat lenne kontrollálni egy embert és beszélgetni egy másikkal. Jean is fiatal, a képesség használatát hosszú évek során lehet megtanulni. Nincs gond. Erre gondolok. Az őrt egyáltalán nem érdekli Jean, látom rajta. Végzi a munkáját a kísérleti alanyokon.
Megyek az őr mellett és közben figyelem, hogy tartja a fegyvert, a rádiót. A kártyája ott van, ahol szokott lenni. Már tudom, hogy kell használni és a kódot is kilestem. Két hét múlva változtatják meg, ma még ugyanaz.
- Biztos nincs komoly baj, de azért meg kell nézni. Az orvosok olyan dolgokat tudnak, hogy csak nézek. Mert múltkor is... - próbálkozom könnyíteni a helyzetet, főleg Jeannek.
- Fogd be, Wilmer!
Az őr nem szeretne beszélgetni. Morgok kicsit és megyek abba az irányba, amerre a katona mutatja. Amerre Jean vezeti. Minden a terv szerint halad. Eddig jók vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 7 Jan. - 21:26



Wilmer & Jean
Rettenetesen izgulok, hiszen még sosem csináltam ilyet, még csak azt sem vállaltam, hogy részt vegyek egy-egy kiképzésen. Valahogy nem éreztem elég erősnek, elég felnőttnek hozzá magamat, pedig a korombeliek közül már akadnak, akik az X-meneket erősítik, annak ellenére, hogy nincsenek olyan régen a birtokon, mint például én. De mégis nem vitt rá a lélek, hogy effélével próbálkozzam és most sajnálhatom a dolgot, hiszen ha többet tudnék, jobb lennék éles helyzetben, akkor most nem dobogna a torkomban a szívem, már pedig ott dobog, kétség kívül majd ki akar ugrani a helyéről. Ezt viszont lepleznem kell, ahogyan az utóbbi napokban a viszolygásomat is ettől a helytől. Úgy kellett tennem, ahogyan megbeszéltük, alkalmazkodni, elfogadni a helyzetet, nyelni egy nagyot és tenni, amit elvárnak, no meg persze közben megfigyelni, információkat szerezni és minél többet megtudni a helyről, hogy amikor eljön a megbeszélt pillanat minden tökéletesen sikerüljön. Ki akarok jutni, haza akarok menni, vissza a birtokra és Wilmert is vinni akarom, mert megérdemli, hogy normális életet legyen, hogy ne itt bezárva töltsön minden percet azt sem tudva, hogy milyen is a kinti világ.
Az ajtó nyílik, ő már ott várakozik, én pedig az egyik nagy darab őrrel érkezem, akiben még csak fel sem merül, hogy bármi baj történhet. Eljutottam oda, hogy a kezeim sincsenek megkötve, egészen szabadon mozoghatok, azt leszámítva, hogy mindenhová kísérnek és persze oda mehetek, ahová ők engedik, hogy menjek, de azt már én ültettem az őr fejébe, hogy edzenem kell ma és azt is, hogy hol és kivel, és most itt vagyok.
~Hát akkor... a műsor indul.~ Még így gondolatban is érezheti a hangomon, hogy kissé mintha remegne, de hát izgulok, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy koncentráljak. Nem azonnal dobom el magamat, megvárom, amíg az őr kissé hátrébb lépdel, és ha már közös edzés, hát szembe helyezkedem Wilmerrel, mintha valamiféle támadást akarnék kezdeményezni ellene, mint egy tényleges párharc gyakorlás céljából. De épp csak addig jutok el, hogy a gondolataimmal a gyakorló terepen megemelem az egyik zsámolyt, de az végül a földre hull Wilmer előtt pár lépéssel, ahogyan az én lábaim is elgyengülve adják meg magukat, legalábbis a látszat ezt mutatja, aztán már a földön is vagyok. Az őr szinte azonnal mozdul, aggódva ugrik oda hozzám és meg is nyomja a kis gombot a rádióján.
- A lány elájult, nincs magánál, és nem reagál, a gyengélkedőre viszem. - még egy kis pofozgatást is kapok, amire persze semmi reakció nem érkezik, aztán már rajtam a sor, még sem vesz fel, hanem Wilmer felé fordul, mint aki rájött jobb ha a kezei szabadok maradnak. Na igen magától nem egy okos ember a szentem. - Vedd fel, elvisszük az orvoshoz. - egy pillanatra se nyitom ki a szememet, csak a gondolataim cikázását érzékelheti Wilmer, de egyelőre most a hangomat nem hallhatja. A őrre koncentrálok, hogy ne legyen baj. Egy pillanatra sem szabad kibillennem, mert ha elengedem ráeszmélhet, hogy valami nincs rendben és akkor máris meg van a baj.
♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 2 Jan. - 19:38

-- Jean & Wilmer: Prison Break --


Elteltek hetek, sőt a naptár is a kukába került, mert új év virradt ránk. Idebent nem volt túl boldog a karácsony. A tévében látott filmek hangulatától nagyon messze álltunk. Állítottak fát és még szaloncukrot is tettek rá vagy olyat, ami úgy nézett ki, meg csomagokat, de nem sokan mehettek a közelébe. A fa óriási, egy ártalmatlan helyen állították fel, ahol senkinek nem lesz útban. Persze az erős mutánst kellett befogni, úgyhogy én cipeltem. Tiszta gyanta lett a kezem és tele lettem apró szúrásokkal is. Sikerült néhány tűlevelet elrejtenem a ruhámban. Sokra nem megyek velük, de úgy éreztem, minden apróságot meg kell ragadni. A szememet nagyon is nyitva tartottam és ha sikerült párszor Jean közelében lennem, megosztottuk egymással, hogy mire jutottunk. Rajta kívül senki másban nem láttam igazi eltökéltséget. Mindenki megelégszik a biztos léttel, akit meg hét lakat alatt őriznek, az túl dühös, hogy segítsen. Vagy én voltam túl óvatos, nem tudom, a lényeg, hogy konkrétan senki másnak nem szóltam. Csak a jelzésekből, az elejtett szavakból próbáltam rájönni, ki lenne velünk.
Rájöttem, hogy lehet egy őrtől elcsaklizni a kártyáját és sok beszélgetést kihallgattam. Ahogy ezeket megbeszéltük Jeannel, körvonalazódott egy terv. Kockázatos, mert ha nem sikerül, akár agyon is lőhetnek vagy úgy elzárnak, hogy visszasírjuk az eddigi, lightos életünket. Nem ebből indulok ki. Kellően felkészültünk. Rám biztos nem gyanakszanak, mert olyan vagyok, mint mindig, segítőkész, jó fiú. Talán Jean is hasonlóan járt el és már azt hihették, sikerült beidomítani. Már nincsenek kétségeim, hogy jól tesszük, amit teszünk. Ez a hely nem az igazságról szól, nem a hazaszeretetről. Gonosz és gátlástalan emberek játszótere, élő játékokkal. Álmatlan éjszakáim voltak, amióta erre igazán rádöbbentem. Ma változik meg minden. Ez biztos.
Jean elmondta, mikor lesz olyan helyzet, mikor mindkettőnket ugyanoda visznek. Már többet tudok a képességéről is és ő is az enyémről. Mutattam emlékképeket, amiken használtam az erőmet, átalakultam, ilyeneket. Mindent csak fejben, óvatosan. Ha minden jól fog menni, ma elkapunk egy őrt. Azt találtuk ki, hogy a lány majd ájultnak tetteti magát, én cipelem, az őr pedig felügyel minket. Valójában Jean fogja irányítani. Ha valami rosszul sül el, rögtönözni fogunk. Ettől azért tartok. Sose csináltam hasonlót. Érzem magamon, hogy nem a saját sorsomat féltem. Fiatal vagyok, de olyan, mintha már túl sokat éltem volna és nem veszíthetnék többet. A legfontosabb, hogy Jean, egy család része, egy iskola tanulója, egy mutáns csoport tagja hazajusson. Ő a kulcs, neki még lehet jó élete. Talán nekem is. Elég a gondolatokból! Tenni kell, amit megbeszéltünk. Eljöttem, pontosabban kísértek és most várakozom. A szemüvegemet feltolom kicsit, a kezeimet karba teszem és tipródom a sportcipőmben. Melegítőben jöttem, mert elvileg gyakorlás lesz. Az ám, de még milyen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 31 Okt. - 17:17



Wilmer & Jean
Valahogy úgy érzem tényleg bízhatok benne, minden rezdülése és pillantása erre enged következtetni, még ha a szavai nem is ezt bizonyítják, de sejtem, hogy nem tehet mást, hiszen ha szabadon járhat már jó ideje itt van és valószínűleg sikerült már az őrök bizalmába férkőznie, vagy legalábbis néhánynak. Azt viszont nem játszhatja el, hiszen akkor nem tudna nekem segíteni, mert úgy sejtem, hogy akar, amiért iszonyatosan hálás is vagyok neki, még ha ezt nem is mondhatom ki nyíltan, csak üzenhetek neki, amikor legalábbis tudok, mert sokáig nem fog menni, az is kész csoda, hogy első alkalommal sikerült.
- Az a mi dolgunk Wilmer, látod most is ártalmatlan. - szinte oda morran a morcosabb őr, aztán már úgy fest mennének is, talán még más dolguk is van, de egyértelműen türelmetlenek, még ha Wilmer segített is nekik, attól még nem szívesen várakoznak, vagy nem tetszik nekik, hogy nem vagyok rácsok mögött?
Hálásan pillantok a segítőmre, amikor letesz az ágyra. Fáradtan engedem el a nyakát, pedig eddig is ő hozott, de úgy érzem alig van erőm bármire is. Érthető, elég szépen benyugtatóztak, az is kész csoda, hogy eddig még nem dőltem ki, de valószínűleg jó nagy alvás következik majd.
~Köszönöm! Igazán... hálás vagyok!~ - pillantok még rá, de már akkor is látszik, hogy a pilláim majd leragadnak, küzdenem kell azért, hogy ne aludjak el most azonnal. Azt már alig hallom, amikor a rácson kattan a zár, vagy hogy az őrök távoznak és az egyik morogva teremti le a másikat. Elnyom az álom, vagy inkább a nyugtató, hiszen nem nevezhető ez békés és kellemes alvásnak és nem csak azért, mert nem a saját ágyamban alszom, hanem azért, mert elraboltak, egy vadidegen helyen vagyok és egyelőre még fogalmam sincs róla, hogyan jutok haza.
♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Pént. 28 Okt. - 17:01

Egy ilyen kis kamaszlány nem képvisel nagy súlyt. Könnyen cipelem, de erősen fogom, mert a nyakamon inkább csak van, nem kapaszkodik. Elgyengült. Ha elrabolták és beadtak neki valamit, az nagyon, nagyon csúnya dolog. Láttam itt, hogy elég durván tudnak bánni a különleges képességűekkel. Velem is így tették, de aztán megtanultam a rendet és régóta semmi baj nem volt. Már egyedül mehettem bokszolni is. Valamit tenni akarok. Beszélnék Jeannel, hogy biztosat tudjak, de most nem fog menni. Hiszek neki. Igazat szól, érzem. És ez elgondolkodtat.
- Hú! Biztos hasznos lesz majd. Jó, hogy most nem képes rá.
Az őr még elhiheti, mert olyan hangsúllyal mondom, Jean viszont az arcomon láthatja, milyen fejet vágok mindehhez. Nem szívből mondtam. Viszont neki is üzentem, hogy sejtse, milyen helyre hozták. Lehet, hogy megijed, de legalább egy kicsit többet tud. Mindent nem mondhatok el. Jó lenne, ha ki tudná olvasni a fejemből. Azt meg lehet valahogy könnyíteni? Fogalmam sincs.
Rámosolygok. Milyen aranyos kislány! Ha lenne húgom, azt szeretném, hogy olyan legyen, mint ő. De gáz, még azt se tudom, hogy volt-e valaha húgom. Elfogadtam az itteni életformát, de most kezdem érezni, hogy jó lenne felkutatni, honnan jöttem. Kint van az igazság. Fogoly vagyok itt, mint Jean. Látom is a rácsokat. Ismerősek. Nem szerettem őket. Körülnézek, hogy kit, kiket látok még. Szerintem minden bentlakót ismerek. De könnyen lehet, hogy ez nem igaz.
- És mi lesz vele? Hogy fogjátok féken tartani?
Ez a színjáték már csak arra van, hogy hátha elszólják magukat és Jean fogást talál rajtuk. Csak az a baj, hogy nem hülyék. Itt nagyon okos emberek dolgoznak, pontosak és óvatosak. Látom a kamerákat is és sajnos tudom, hogy egy útvesztő ez a hely. Annyira tennék valamit, de a végén csak magánzárkát és büntetést kapnánk mindketten. Láttam már börtönből megszökős filmet. Azt sokáig tervezik és nem egyedül csinálják. Ezt fogom tenni. Erről fog szólni a következő időszak.
- Szívesen srácok! Kitartás, Jean! Ne bánkódj!
Belátom, hogy még nincs olyan közel az alagút vége. Ahogy leteszem a lányt, még a szemébe nézek és odasuttogom neki:
- Bocs, de most nem tehetek többet. De ki fogok találni valamit!
Az arcomon láthatja, hogy őszintén bánom a tehetetlenségemet. Meg kell jegyeznem minden utat, kaput, ajtót. Ki fogom figyelni a kódokat, megnézem majd, hogy lehet kártyát lopni, stb. Fel kell készülnöm. És olyan alanyokkal is fogok beszélni, akik már egy ideje kikívánkoznak. Az őrökkel, a tudósokkal, az orvosokkal pedig továbbra is nyájas leszek. Mint egy kígyó, beférkőzöm a bizalmukba. Remélem, lesz kiút és ha lesz, akkor nem egyedül távozom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 23 Okt. - 21:35



Wilmer & Jean
Próbálom tartani magamat, de jól érzi, ha nem segítene, akkor már talán végképp nem állnék a lábamon. Kész csoda, hogy eddig nem zuhantam össze, talán csak az akaraterőm volt, ami megtartott még annyira, hogy képes voltam legalább minimális ellenállást kifejteni az őrök felé, hogy még meg is tudtam lökni az egyiket. Kész csoda volt, mivel most még kapaszkodnom is nehéz, inkább csak a nyaka körül van a két karom, de ha elengedne jó eséllyel hamar padlót fognék. Üzenni mégis próbálok neki, még ha halk is, mint az előbb, de mivel most közelebb van, talán egy egész kicsivel könnyebb dolgom van és úgy érzem, hogy hisz nekem, hogy segíteni akar, pedig az elején még ebben nem voltam biztos, maximum csak remélhettem, hiszen másban végképp nem bízhatok, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez a a bázis, amiről már hallottam futólag.
- Nem hiszem, hogy akarod tudni. Ügyesen képes belenyúlni a fejedbe és azt hitet el veled, amit csak nem szégyell. Jobb, ha vigyázol vele, bár most ártalmatlan. - na igen az őr ezt teljes meggyőződéssel mondja, nem tudhatja, hogy hiába hogy nagyon gyengén, de attól még a képességem működik és valószínűleg nem is tudnak rólam mindent, hiszen nem csak a telepátia az, amiben jó vagyok, sőt, még ez a képességem mondható gyengébbnek. Mindig is ettől féltem jobban, mert néha kimondottan irányíthatatlan és igenis félelmetes dolog belelátni mások fejébe, főleg akkor, ha ők nem akarják, hogy lásd a gondolataikat, ami amúgy érthető, én se mindig akarnám. A telekinézissel mindig is jobban bántam, de valószínűleg most még egy tollpihét is nehezen emelnék meg, talán a nyugtatót is azért kaptam, mert akiket értem küldtek tudták, hogy nehéz dolguk lesz, ha nem gyógyszereznek be rendesen.
- Köszönöm! - szinte még a normál hangerőm is suttogásnak mondható csak, nem csak a gondolataim voltak ilyen csendesek. Persze az őrök hihetik, hogy a megnyugtató szavakra reagáltam, de szó sincs róla. Én a tekintetéért vagyok hálás, ami megnyugtat, még ebben a rettenetes helyzetben is.
Hamarosan kis sétánk vége felé elérjük a cellákat, amikkel már biztosan Wilmer is találkozott, nem túl kényelmesek, inkább olyanok, mint egy börtönben. A két őr itt áll meg az egyik üres előtt, hogy bepötyögve a kódot az erőd vasrács szépen félrecsússzon és utat engedjen befelé.
- Ha már eddig hoztad, be teheted az ágyra, aztán mehetsz a dolgodra Kobra. - újfent a valamivel visszafogottabb őr szólal meg és adja ki a kvázi utasítást. Az ajtó egyelőre nyitva, ahogyan Wilmer sejti kamerák vannak itt bőven és a kijárat is messze, az sem biztos, hogy ismeri annyira a terepet, hogy csak úgy meg tudna szökni, ha most így hirtelen próbálná meg mindenféle előkészület és felkészülés nélkül.
♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Pént. 21 Okt. - 18:35

A kislány olyan őszintén néz fel rám, olyan hálásan, amilyen segélykérően pillantott fel az előbb. Érzi, hogy jobb lesz neki a karomban, mint ha húzzák a fémpadlón. Nem tetszett a bánásmód. Túl durva, túl erőszakos. Csak azt nem tudom, hogy ezzel szórakoznak vagy ki lett nekik adva, hogy így bánjanak Jeannel. Hol így, hol úgy, én láttam már példákat. Tény, hogy nem mindig kedvesek. A lányra mosolygok és felveszem őt. A rosszabb kedvű őr sem ellenkezik. Pihenhet, még jól is jár. Én meg nem csinálok bajt. Ugye? Tuti, hogy nem félnek tőlem amúgy, szerintem ott lapul a bénító, meg a többi módszer a zsebükben vagy a fegyver tölténytárában. Kifújhatják magukat, ezt használják ki. Ők kapják a fizetést, most én végzem a melót. Tiszta haszon. Nekem jó is, hogy ezt hiszik.
Ahogy Jean átkarol, érzem, hogy nekem kell tartanom, nem bízhatok a kapaszkodásában. Túl gyenge szegény. De legalább üzen! A szülei otthon várják? Ez úgy hangzik, mintha a suliból rabolták volna el. Elhigyjem? Leellenőrizni nem tudom. Nem telefonálhatok és az őrök biztos nem mondanak mást, mint az előbb. Új lakó, akinek problémái vannak. Ha a durvulást nézem, rögtön Jeannek hiszek. Végülis én se akartam ide kerülni. De most már nem bánom, hogy behoztak. Segítséget kaptam. Nekem kellett is, de nem biztos, hogy ennek a lánynak is szüksége van rá. Akkor itt tényleg az megy, amit egyesek mondanak? Titkos emberkísérletek? Ez izgalmas, de ijesztő is. Egyelőre csendben viszem a lányt. Előre nézek és gondolkodok. Aztán megérzem, hogy keresi a szemeimet, össze akar nézni velem. Ez megtörténik és akkor győz meg. Basszus!
- Mi a képessége? Nagyon veszélyes? - kérdezem, mintha semmit sem tudtam volna meg.
Lenézek és Jeannek jelzem egy félmosollyal, hogy neki hiszek. Tényleg ismerem a terepet, jártam már erre. Próbálom felidézni, melyik ajtó merre vezet. Szívem szerint hazajuttatnám a lányt és én is meglépnék innen. Aztán segítséget hoznék, hogy a többiek is kijussanak. Mert egyedül nem megy. Lázadást szítani meg talán nem is tudnék. Nem vagyok vezető, mint az itteni parancsnokok, akikre hallgatnak az embereik.
- Tarts ki, itt jó helyen leszel - szólok hozzá normál hangerőn, de az arcomon láthatja, hogy nem gondolom komolyan.
Kell egy olyan helyiség, ahol akcióba léphetek és más nem akadályoz meg. Két katonával talán elbírok, ha meglepetést tudok okozni. Kamerák vannak, tudom. Okosan kell csinálni. Ez a hely maga a gonoszság. Most láttam meg az igazi arcát és nem akarom tovább nézni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 18 Okt. - 20:20



Wilmer & Jean
Nem ismerem őt, de valahogy mégis olyan érzésem van, hogy nem rossz ember. Talán azért, mert bár a fejébe nem látok most ebben az állapotban, de ettől még érzékelem a rosszat és a jót, legalább tompán és felőle nem érzek semmi rosszat, ami miatt nem szabad bíznom benne, bár azért jelen állapotomban nem bízom meg csak úgy akárkiben, de mivel nincs választásom... Ezért hálásan pillantok rá, amikor közelebb lép és az őrökhöz szól, hogy segíthessen. Tényleg alig állok a lábamon, de ennek ellenére az őrök dolgát nem könnyítem meg túlságosan, még így is igyekszem ellenkezni, amíg végül Wilmer fel nem vesz, mert igaz, hogy az ellenségesebb őr elég morcosan néz, de a másik mintha tényleg engedékenyebb lenne, sőt úgy fest a nagydarab őr is tudja, hogy a srácnak milyen ereje van, épp e miatt nem akar ujjat húzni vele. Így végül beleegyezőn bólintanak és csak mutatják az utat Wilmernek, hogy merre is kell vinnie engem.
- Köszönöm. - még így élőben is gyenge a hangom, szinte csak suttogás, ahogyan igyekszem tényleg átkarolni a nyakát. Ez még megy azért, még ha nem is valami könnyen, de ennyi erő még van bennem. A nyugtatók főképp azért vannak, hogy a képességeimet tompítsák, ezért nem ütöttek ki teljesen, csak ennyire.
~Nem tudom... otthon... elraboltak. El akarok menni!~ - talán az utolsó szavakat erőteljesebben hallja a fejében, de még azok is csak maximum határozottabb suttogásnak mondhatóak semmi többnek. A tekintetét azért tartom, keresem, amikor csak lehet, na nem túl látványosan, hiszen nem tudhatom hogy az őrök mennyit tudnak rólam, ismerik-e pl. a képességeimet, hogy tudják mi az, amire vigyázniuk kell velem kapcsolatban. Közben az őrök szépen intenek, hogy merre kell mennünk, Wilmer már úgyis ismeri a terepet, és messze sem visznek, sejtheti, hogy olyan terület felé haladunk, ahol már talán másokat is látott, akik nem épp keleti kényelemben élik mindennapjaikat. Mondjuk ki inkább rabokként, cellákban.
♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 17 Okt. - 12:21

Vajon ha tudott hozzám szólni telepatikusan, akkor bele is tud nézni a fejembe? Már régóta folynak ilyen kutatások, a hidegháborúban kezdték gyűjteni a "parafenomén" embereket. Gondolom, ők is mutánsok voltak, ha igaz a hír. Ijesztő, hogy a csaj beleláthat a gondolataimba! Nem is biztos, hogy képes rá. Most pláne, elég gyenge, a hangja is az volt.
Az őrre ugyanúgy nézek, mint eddig. Nem félek tőle. Szeretnek keménykedni, de nem ütnek meg csak úgy. Nem az én dolgom? A másik már barátságosabb. Először a lányra nézek, aki próbálkozik, megállna a lábán vagy követné a lépéseket, de nagyon nem megy neki.
- Ajjaj.
Erre most mit mondjak? Beinjekciózták, félig elkábították, legyengítették. De miért? Mit jelent az, hogy szoknia kell? Valamit titkolnak? Vagy tényleg csak egy zűrös mutánsról van szó? Mikor bemutatkozik, még mindig úgy érzem, hogy alig él. Az biztos, hogy nem tetszik, ahogy rángatnak egy kislányt. Egy gyenge kislányt. Nem kéne így bánni vele. Rámosolygok Jeanre. Ki akarom deríteni, miért van itt. Azt akarom, hogy ő mondja el. Talán még van benne annyi erő, hogy megüzenje.
- Segíthetek? Látom, nehezen bírtok vele.
Komolyan szólok az őrökhöz. Az én erőmmel ki lehet préselni a szuszt emberekből és halálra lehet roppantani őket. Egy óriáskígyó fizikai erejének a birtokában vagyok és ezt ők is tudják. Ha ennyire nem megy a cipekedés, rám számíthatnak, úgyis mindig kapok terhelési feladatokat. Már nagyon régóta nem csináltam semmi bajt, nem támadtam rájuk, tudhatják. Most sem adom ennek semmi jelét. Csak Jeannel akarok lenni.
Ha megengedik, akkor felveszem a karjaimba, az őrök meg kísérhetnek. Eddig olyan, mintha egy csapatban játszanék velük. Nehéz dolog, kicsit elgondolkodtató, amit itt látok.
- Fogd meg a nyakam, Jean! - szólok hozzá kedvesen mosolyogva, hátha maradt még benne annyi erő, hogy megkapaszkodjon.
- A szüleid? - suttogok és nagyon remélem, hogy a katonák nem fogják meghallani.
Jó lenne fejbe kapni a választ. Úgy titkos és...jó érzés is! Valami újdonság, különleges tapasztalat. Így végre maga a lány árulhatná el, mi történt. Hinni fogok neki? Nem tudom. Szeretnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 16 Okt. - 19:01



Wilmer & Jean
Hallottam erről a helyről, de nem mondhatom, hogy sokat és azt is, amit tudok véletlenül kaptam csak el, amikor épp rosszkor mentem a professzorhoz, vagy tényleg nem szándékosan, de egy-egy X-men gondolatai jutottak el hozzám. Sosem turkálok direkt mások fejében... na jó, néha, de nagyon ritkán és csak jó okkal. Persze ezúttal esélyem sincs, túl sok bennem az a szer, amit beadtak valószínűleg miután elkaptak, így is kész csoda, hogy ezzel együtt az ismeretlen srác egyáltalán meghallja, amit üzenek neki. Igazság szerint még csak abban se lehetek biztos, hogy ha a segítségét kérem, akkor segíteni is fog, hiszen felügyelet nélkül sétál itt bent, olyan is lehet, aki nem is közülünk való, de más esélyem egyelőre nincs.
- Semmi közöd hozzá Kobra! - az egyik őr, amikor megállnak szinte azonnal rápirít Wilmerre, a másik az, aki végül miután megálltak egy fokkal enyhültebben fordul felé. Próbálok addig is lábra állni, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerül, a lábaim újra és újra megroggyannak, épp hogy tartani tudom magamat. - Új bentlakó, csak még szoknia kell a helyet. - válaszol végül a másik őr és úgy fest máris mennének tovább, az ellenkező irányba, mint amerre eredetileg Wilmer indult. A mosolya valahogy, a talán kivillanó fogaival egyből arra enged következtetni, hogy ő is olyan, mint mi, de vajon akkor miért járkál itt csak úgy felügyelet nélkül? Azok alapján, amiket a bázisról hallottam itt nem kezelik épp kedvesen a mutánsokat.
- Jean. - bököm ki végül erőtlenül a nevemet, de többet se nagyon tudok mondani, az agresszívabb őr azonnal ránt egyet a karomon, mintha csak biztos lenne benne, ha nem tenné, akkor tovább beszélnék, olyat is mondanék, amit nem kellene, amit nem akarnak, így nem marad más, csak a csüggedt, fáradt tekintet, ami egyértelműen segítséget kér Wilmertből, bár persze fogalmam sem lehet, hogy ő segítene-e, hiszen ha őrizet nélkül sétál, könnyen lehet, hogy az őrök közé tartozik és épp olyan veszélyes.
♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Pént. 14 Okt. - 16:35

A gondolataimba mélyedek, amikor felbukkan ez a kis csapat a folyosón. Két marcona őr. Ismerem őket. Itt élek már 4 éve, szerintem minden őrt ismerek. Talán a legújabbakat még nem. Ezt a lányt nem ismerem. Elég csúnyán bánnak vele. Itt azt mondják, mindennek oka van. Emlékszem, hogy amikor engem befogtak, veszélyes voltam. Még később is. Azért kaptam nyugtatókat, szereket, amiktől nem működik a képességem. A cél érdekében. Hogy megismerjem önmagamat és képes legyek elfogadni a segítséget. Igen ám, de most nehéz megkülönböztetni, hogy ez a lány is hasonló cipőben jár-e vagy elrablásról van szó? Hallottam rémhíreket, hogy egyeseket elszakítottak a családjuktól, pedig senki nem kérte, nem is volt velük probléma. És nem engedik el őket. De én meg egész pozitívan élem meg, sose tudom eldönteni, hol van az igazság.
A fogaimat villantom meg, amikor az egyik őr válla az enyémet éri. A lány küzd, vadóckodik, lökdösődik. A szemei nem állnak jól. Már kapott valami cuccot. De még nem eleget. Húzzák, mint a rongyot. Mintha elfogyna az ereje. Ekkor hallom meg az idegen gondolatot! Azonnal megállok.
- Fiúk, ő ki? - kérdezem meg az őröket egyelőre még tök semlegesen.
A fejéből üzent hang nélkül. Ilyen is lehetséges? Mármint tudom, hogy kutatják, de egy ilyen fiatal lányban már megvan a tehetség? Nem baj, hogy nem túl erős, még fejlődhet. Ez tök hasznos! Mégsem tudok örülni az ittlétének, mert látom, hogy szenved. Őt nézem, a vöröske szemeibe vetem a tekintetemet. Hirtelen azt hiszem, tudok neki válaszolni úgy, mint ő, de nem megy. Az csak neki sikerült.
- Wilmer vagyok, szia! - szólok hozzá komolyan, de aztán kimosolygok a szemüvegem mögül.
Egy biztos: ha le akarnak rázni az őrök azzal, hogy ne érdekeljen, nem fogom annyiban hagyni. Igenis érdekel! Ha tovább viszik, utánuk megyek. Boxolni máskor is lehet. Mi folyik itt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Pént. 14 Okt. - 11:25



Wilmer & Jean
Úgy volt, hogy csupán pár napra utazom haza, mert a húgom már megint kiborította a szüleinket, maximum egy hétre, de nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogyan akartam. Először is Sara hozta a formáját és már végkép nem akar velem szóba állni, pedig igazán igyekeztem. Bár igyekszem azóta, hogy kiderül mi vagyok és őt azóta sem érdeklem. A mai napig sem tudom eldönteni haragszik rám, vagy féltékeny. A professzor szerint a második és idővel elmúlik, de évek teltek el és nem javult a helyzet semmit sem, vajon fog valaha is? E miatt maradtam volna még otthon, hogy legalább a szüleink egy kicsit jobb napokat éljenek meg és ne csak a csendes vacsorákat szenvedjék végig Sara szemforgatásaival, de pár nap után... hát ide kerültem. Nem tudok róla, hogy a szüleimnél levelet hagytak tőlem, miszerint vissza kellett sürgősen mennem az X-birtokra, ott pedig úgy tudják otthon vagyok, így hát biztos, hogy még egy ideig keresni sem fognak, napok mire egyértelművé válik, hogy eltűntem.
Az utolsó erőmmel próbálom még kirántani a karomat a fickó kezei közül, aki a folyosón húz végig. Szó szerint húz, mert láthatóan alig állok a lábamon, kész csoda, hogy tudok még lépkedni, legalábbis úgy, ahogy. Látszik a szememen is, hogy kótyagos vagyok, mégis egyértelmű, hogy próbálok küzdeni, hiába, hogy nem megy túlzottan. Épp az edző terem felé haladó Wilmer mellett haladunk el, nagyjából pont vele egy vonalban próbálok még egy utolsót taszítani az egyik fickón, de csak annyit érek el vele, hogy nekikoccan a válla Wilmerének, de szinte meg se rezzen. Megbicsaklik a lábam és erőtlenül roggyan meg a térdem is.
~Segíts... kérlek...~ - Wilmer a fejében hallhatja a hangomat, a szám nem mozog, csak a tekintetemben láthat könyörgést, ahogyan rá pillantok épp csak futólag mielőtt felráncigálnának a földről, hogy álljak már lábra. A hangom is halk, tompa, szinte alig hallhatta, hiszen a képességeimet valamivel igyekeznek elnyomni, valószínűleg pont azért vagyok ennyire kába, nyugtató lehet, vagy valami annál is erősebb.
♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szer. 12 Okt. - 19:58

Wilmer & Jean

Annak azért örülök, hogy néha hagynak szabadon mozogni. Nem vagyok én olyan problémás, már nagyon régóta nem támadtam meg senkit, csak ha ez volt a feladat. Éppígy a szökés se foglalkoztatott. Csak azt nem tudom, hogy mi lesz ebből? Valami cél kell az embernek. Az enyém az, hogy minél jobb és erősebb legyek, mert így szolgálhatom a hazámat. Ez rendben van, de valahogy kezdek kételkedni benne.
Most az edzőterembe fogok menni. Egy kis boksz és önvédelem, pusztakezes harc. Jól szokott esni. Az is tetszik, hogy itt megtanulom, hogy ne öljem meg azt, akit például el kell fogni, mert értékes információkat adhat. Kék melegítőben jövök, fehér sportcipővel. A szemüveget is hoztam, rajtam van. A teremben majd leteszem. Békés szerdai nap. Ma nem volt semmi extra. Kicsit gyanús is a hallgatás. Lehet, hogy előkészítenek valamit, ami megint fájni fog. Vágnak, oltanak, csinálnak velem mindent. Még sugárzást is kaptam, állítólag olyat, aminek nincs mellékhatása. Tudom, hogy ha mégis van, későn fogok rádöbbenni. Egyelőre jó itt, ide tartozom. A hűvös fémfalak között ilyen gondolatok foglalkoztatnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Folyosók   Hétf. 31 Aug. - 12:10


Folyosók






Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   

Vissza az elejére Go down
 
Folyosók
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Folyosók
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Alkali Lake - Stryker Bázisa-