we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 19 Nov. - 9:01

Szeretek Jeannel beszélgetni. Még biztosan fogunk is, az iskolában, amit ígér. Nem fogom őt elfelejteni, nem is tudnám. Most nem vitatkozunk. Mindketten hiszünk valamiben, mindketten engedünk valamiben, megvan az összhang, ez a lényeg.
- Rendben. Ha bármit tehetek érted, szólj azonnal, jó?
Aggódom érte. Kimerült és ha ő nincs, én sem szöktem volna meg. Simán elkaptak volna. Tartozom neki és nagyrészt rajta múlik az is, hogy tényleg hazajutunk. Kicsit kezdem beleélni magam, hogy barátokat találok, hozzám hasonlókat. Nem rács mögött. Ahogy indít, elfoglalom a helyemet. Már nem izgulok annyira. Jól vettük az első akadályokat és a kinti világban is haladunk. Legyőztük a két ellenséget. Figyelem az utat és a visszapillantó tükröt. Úgy látom, nem követnek. Meddig lesz ez így? A gondolataimba mélyedek, csendben, nyugalomban.
Mikor elérjük az erdő szélét és a távolból már látok egy kéményt, akkor szólok.
- Álljunk meg, itt kirakom őket.
Ha Jean hallgat rám, akkor kipattanok és hátulról kiveszem a rosszfiúkat. Az öreget arccal a földre dobom. Pont van itt egy pocsolya, abban landol, orral lefelé. Ha a gerinctörés után még élt is, ebbe biztosan belefullad. Nem tudom sajnálni. Ki tudja, mit tett volna velünk? Ahogy Jeanre nézett, az már eleve indok volt, hogy meghaljon. A másikat pokróccal együtt hozom ki és úgy döntöm le, mintha tényleg verekedés történt volna. Talán beveszik. Basszus, a pokróc! Ezt nem hagyhatjuk itt, lebuknánk a vérük miatt. Rájönnének a zsaruk, hogy nem az történt, amit szeretnék, hogy gondoljanak.
- Ezt el kell vinnünk. Menni fog a séta? Gyere!
Ha máshogy nem megy, belém karolhat. Erősen fogom tartani. Másik oldalamon cipelem a véres pokrócot. Ahova betörünk, ott majd bedobom a mosógépbe a többi szennyes közé. Ha közelebb érünk, egy jó nagy ház fogad minket. Gyönyörű a kertje, még arra is gondolok, hogy szívesen élnék itt. De ugyan kivel? Más mutánsokkal? Nem is tudom, kicsit ijesztő. A lényeg, hogy rengeteg búvóhelyet ad a sok virág, bokor és egyéb. Ha valaki mégis megjelenne az ablakokban, amik teljesen sötétek, be tudunk húzódni előlük. A kerti lámpa világít, ennek nem örülök.
- Sok az ablak, valamelyiket csak nyitva hagyták.
Most nem tudok annyira figyelni a lányra, mert a környéket pásztázom. Békés, csendes kertváros. A távolban ugat egy kutya, messze. Az is lehet, hogy nem miattunk. Remélem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 11 Nov. - 19:58



Wilmer & Jean
Persze megértem én azt is, amit ő mond és persze egészen más esetében ez, mint az én esetemben, akit nem értek olyan durva dolgok és azok is csak elég rövid ideig. Tőle lényegében elvették a gyerekkorát, az életét, a családját és bezárva kellett felnőnie cseppet sem kellemes körülmények között. Talán az én helyében én most ugyanígy gyűlölnék mindenkit, mint ahogyan Ciklon fél az emberektől, pedig azt hinnéd, hogy az ő erejével ez képtelenség és mégis... Sosem lehet tudni, hogy egy ilyen helyzet mit hoz ki az emberből.
- Tudom és... végtére is megértelek, tényleg. Ez így... - senkinek sem egyszerű, ezért végül csak egy sóhajjal zárom le a dolgot. Persze könnyen utálni őket és könnyebb elpusztítani azt a helyet, csak épp ahogyan a professzor is már oly sokszor mondta, ha harcolunk velük annak nem lehet jó vége, ahogyan annak sem, ha bántjuk őket, ahogyan most mi is tettük, mert nem volt más választás, de ettől még nem könnyű kezelni. Meg akartam védeni Wilmert és tudom, hogy csak így juthatunk haza, de... mégis megöltem valakit, aki talán megérdemelte, de van nekem jogom ezt eldönteni? Ezért is hagyom ezt most rá, a takarítást, mert nekem biztosan nem menne. Amíg ő megteszi én valamelyest legalább összeszedem magamat minden tekintetben, lelkileg és fizikailag is. Van még dolgunk, egyelőre tehát nem adhatom fel a dolgot semmiképp sem, főleg mert nem csak rólam van szó, hanem Wilmerről is.
- Menni fog, hazajutunk. - fáradt, de biztató mosollyal pillantok rá mielőtt még indítanék. Már nem kell sok, hogy elérjük a várost és keressünk egy telefont és végre értesíthettünk valakit. Menni fog, mert mennie kell és innen már tényleg nem is kell sok, hogy elérjük a célt.
- Már csak egy jónak tűnő ház kell. - ahol nem látunk túl sok mozgást és ahová gond nélkül be lehet jutni és ahol nem zavar majd senki sem. Olyan, ahol nem ég a villany és talán otthon sincs senki és lehetőleg észrevétlenül be tudunk jutni. Túl sok kérés egyszerre?

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 29 Okt. - 9:37

Komolyan nézek Jeanre. Én nem tartok magamtól. De ha ő magától igen, az elég nagy probléma. Ezek szerint nem tudja teljes mértékben uralni az erejét. Lehet, hogy még kevés volt az idő abban az iskolában. Jeannél jobb útitársam mégsem lehetne.
- És ha nincs választása? Akkor is azt teszi, amit tesz. Lehet, hogy a kormány öletné meg, ha nem vállalná. Bocsáss meg, Jean, de nem tudom őket ártatlannak tekinteni.
Kemény szavak ezek, érzem és talán nincs is igazam, de én hiszek. Ebben hiszek. Biztos, hogy sok pénzt kapnak, a nagyok hatalmat is, ezért csinálják. Kegyetlen lennék? Olyan, mint ők? Nem. Nekem jó okom van ilyeneket gondolni.
Mikor meghallom Jean bizonytalan válaszát, úgy érzem, tennem kell azért, hogy ne legyünk bizonytalanok. De először Jeanről gondoskodom.
- Ne érints meg semmit, jó? Az ujjlenyomatunknak nem szabad itt maradnia.
Adok másik zsebkendőt is. Vagy ha találtunk kesztyűt az egyenruhán, akkor erre sincs szükség.
- Szerintem jobb lesz. Nem olyan feltűnő. Kocsilopás fel sem merül.
Nekünk se lesz nyomunk. A hadsereg gyanút foghat, de ők se juthatnak előrébb. Most kicsit sajnálom, hogy nem tanultam többet. Ha kitanítanak és mindent ellenük fordíthatok, mindent, amit tudnak, az még édesebb bosszú. Jean megérti, mit akarok és tudja, hogy ez kényszerhelyzet. Nagyon okos lány, tisztelem, bármennyire nem értünk egyet bizonyos dolgokban.
Ha kell, eltámogatom őt a kocsiig. Aztán végzek egy kis takarítást. A megkéselt fickót rárakom egy pokrócra, amit bent találtam. Rohangálás ez a javából. Gyorsan el kell takarítani a vért. Szerencsére még nem alvadt oda. Kesztyűjük van, úgyhogy nem kell zsebkendővel vacakolni. Mikor megvagyok, a kocsihoz rohanok és kinyitom a hátulját. Először az öreget rakom be, hanyagul. Neki mindegy. A másikon még finomítok, a fejét odaverem a földhöz. Azt fogják hinni, elesett, nagyon rosszul és betört a koponyája. Pokróccal együtt, óvatosan rakom be. Remélem, nem vérez össze mindent. Zárok és futok előre.
- Meglennék. Bírni fogod? Segítsek esetleg?
Ha mondja, mit csináljak, én segítek. Egyszerűbb lett volna fuvart kérni és utána megölni a sofőrt, de ezektől nem várhattunk ilyet. Bárkit megöltem volna? Bárkit, aki segít? Sajnos mindenki veszélyes. Később talán máshogy fogom látni. Most aggódom Jeanért. Csak nem tudom, mit tehetnék még.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 23 Okt. - 19:38



Wilmer & Jean
Ha tudná, hogy mennyire félek néha saját magamtól... Azért nem könnyű, amikor mások is furcsán néznek rád, csak a miatt, mert egy rémálmodtól majdnem leszakad a fél plafon a szobádban és enyhe földrengés okozol, ha túlságosan rossz a kedved... De nem érdemes ezzel túl sokat foglalkozni, hiszen lássuk be attól még semmi se lesz jobb.
- Azt hiszem... mindkettőnkre. - na igen a kérdése jó és eredetileg rá gondoltam, de ha jobban belegondolok azért mégis csak rám is él a dolog, hiszen az én képességem épp elég erős ahhoz, hogy igenis tartanom kelljen attól, hogy esetleg eluralkodhat rajtam és lássuk be abból nem sok jó sülne ki, ahogyan esetében sem, ha nem gondolkodna a tettei előtt, mert a düh és a harag vezérelné csak.
- Nem tudhatod nincs-e köztük olyan, akinek nincs választása. - vagy épp azt sem tudja, hogy mit is tesz, hiszen lássuk be nem olyan régen még Wilmer sem volt tisztában azzal, hogy ami ott történik az rossz. Én világítottam rá igazán, hogy az a kezelési mód, az a bánásmód, ahogyan a magunkfajtákkal bánnak nagyon nincs rendben. Most már ő is látja, na de attól még lehetnek ott olyan dolgozók, akik nem tudják ezt, vagy akiknek nincs lehetőségük ellenkezni, mert netán féltik az életüket. Nem tudhatjuk. És pont e miatt sokkol a saját tettem is, hiába hogy nem igen van választásom, de mégis csak általam hal meg valaki a szemem láttára. Tudom, hogy másképp Wilmerben nyugodott volna meg az a kés... de ez sajnos nem teszi megnyugtatóbbá a történést.
- Azt hiszem... igen. - bököm ki végül nagy nehezen, amikor azt kérdezi biztosan meghalt-e. Igazság szerint nem is hiszem, hogy képes lennék segíteni neki, a zsebkendőt is elég lassan veszem el és tartom az orromhoz, aztán csak csendben bólintok és indulnék el a kocsihoz, amikor mégis csak változik a helyzet és inkább másképp dönt. Szóval vigyük őket magunkkal? Igen nehéz lesz nem arra gondolni, hogy ott van két hulla a csomagtartóban és az egyik miattam vált azzá.
- Úgy gondolod így jobb lenne? Jól van... de én... képtelen lennék... - hozzáérni bármelyikhez is. Így is jól látszik rajtam, hogy nagyon megviselt ez az egész, amit tettem, hiszen mégis csak megöltem valakit, pedig jól mondta, hogy előzőleg még arról beszéltem, hogy nem szabad, hogy ilyesmit tegyünk, csak mert képesek vagyunk rá. Tudom, hogy van amikor nem igen van más választás, de ettől még nem lesz könnyebb.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 7 Okt. - 8:54

Vajon ez a lány felfogta, hogy mire képes, hogy mekkora hatalma van? És nem fél, hogy egyszer elszabadul? Mert én igen. Látom rajta, hogy borzasztó neki beszélni erről és nem is erőltetem tovább. Nagyon bátor volt, hogy elmondta nekem. Talán meg akarja mutatni, hogy megérdemli a bizalmamat. Egymásra vagyunk utalva.
- Örülök, hogy a professzor küzdött és győztetek.
Fura dolgok keringenek a fejemben. Jean jószándékú lány, egy igazi angyal, de veszélyes is. Mind azok vagyunk. A döntéseinken áll vagy bukik a világ. Képesek lennénk elpusztítani...ha akarnánk.
- Szerinted nem fogsz önmagad maradni? Vagy rám érted?
Nem provokálok én. Szeretném érteni, mire gondol. Ha magától is tartania kell, az sokkal nagyobb probléma. Magamért nem aggódom. Úgy érzem, tartom magam és nem lesz gond.
- Erre nem gondoltam még, de... Te is láttad, mit tesznek. Nem hinném, hogy megérdemlik az életet. Ez nem gonoszság. Igazság.
Azért valahol mélyen érzem, hogy megremeg a bizonyosság. Ha minden őrt, tudóst és kormányembert megölünk ott, akkor elégedett leszek? Visszakapom, amit elvettek tőlem? És nem állít fel a kormány még egy ugyanilyet, aztán még egyet? Ezzel máskor foglalkozom. Most csak szétrobbannék, ha tovább gondolkodnék rajta.
- Új lépcsőfok, ez nagyon szépen hangzik.
Némi gúnyt vehet ki a szavaimból. Ha arra gondolok, hogy vannak-e köztünk az emberek régi fajaiból, az ősemberek közül példányok, akkor csak az jut eszembe, amit a hírekben látni néha. Csontvázak, eltemetett eszközök. Halottak. Érdekes gondolat.
Jean jól beszél, azonnal reagál. Az öreg viszont nem fogja ezzel beérni. Vagy szenilis vagy rosszul lát, mindegy. Rossz ember, látom rajta.
Mozdulok és hallom roppanni, sőt törni a nyaki gerincét. Ha életben marad, akkor sem tudja már mozdítani semmijét. A másik ellen viszont nem lennék elég gyors. Mire fordulnék, már villan a kés, de... Jean! Megkönnyebbülök, ahogy a dagadt elterül. Csak nézem. Hullát közelről most látok először. Tudom, hogy haltak meg társaim, de nem mellettem és főleg nem az én kezem által.
- Biztos meghalt? Be kell vinnünk őket, hogy senki ne lássa meg a tetemeket.
Olyan hidegen mondom, mintha csak arról beszélnénk, hogy kabátot kell venni, mert jön a hideg idő. Megigazítom a szemüvegemet és most nézek vissza Jeanre.
- Ó, te vérzel...
Előszedek egy zsebkendőt és odaadom neki.
- Beülsz a kocsiba? Én beviszem őket.
Ha ez így rendben van, akkor elkísérem őt, nehogy összeessen. Már eddig is sokat tett, nem akarom, hogy kimerüljön. A társam ő, akire felnézek, akit becsülök a tettei miatt. Megvédett. Megmentette az életemet és ölt is ezért, pedig végig arról beszélt, hogy nem kéne.
- Várj, van egy jobb ötletem. Berakjuk őket a kocsiba. Olyan lesz, mintha elutaztak volna, aztán megálltak, vizelni vagy valami. Már bocsánat. Összevesztek és bunyó, késelés. Mi meg besétálunk a városba telefonálni.
Ha itt hagyjuk őket, felfedezik az üres kutat és az eltűnt kocsit. Jobb lesz így. De csak együtt csináljuk. Jean nélkül nem fog menni és nem is akarom. Ez a mi történetünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 2 Okt. - 16:24



Wilmer & Jean
Jól esik, hogy megfogja a kezemet, hiszen tényleg nehéz erről beszélnem. Nem is meséltem róla igazán senkinek sem. Hiába Alex a legjobb barátom a birtokon, de ez olyasmi, amiről még neki is csak igen körvonalakban számoltam be. Valahogy fájdalmas emlékezni rá, ahogyan az is az volt, amikor megtörtént, no meg a szüleim aggodalma és hogy utána mennyire tönkrement a kapcsolatom a húgommal... Az az egy nap, az az egy esemény igen sok mindent megváltoztatott az életemben.
- Nem... vagyis ezt nem tudom, hogy pontosan mikor halt meg, de a tudatában voltam, amikor meghalt és majdnem magával rántott. Hónapokig voltam kómában utána és ha a professzor nem küzd annyit értem... - na igen, talán még mindig egy kórházi ágyon feküdnék, vagy már feladták volna a szüleim és engedték volna az orvosoknak, hogy lekapcsoljanak a gépekről és vége legyen. De nem így lett és én sosem fogom tudni elfelejteni az arcukat, azt a hálát, amit a professzor iránt éreztek és azt a mérhetetlen aggodalmat, amit én is éreztem, ami szinte a földbe préselt, amikor magamhoz tértem és meglátták, hogy jól vagyok.
- Igen, de közben fontos, hogy önmagunk is maradjunk igaz? - tudom, talán nem kellene folyton újra és újra ismételnem, mintha minden áron erősíteni akarnám benne, hogy legyen óvatos, hogy ne lépjen át egy határt, hogy a harag nem megoldás, de hát érzem benne, főleg amikor azokról az alakokról van szó és meg is értem, csak hát... ez semmi jóhoz nem vezet. Nem válhatunk olyanokká mint ők, nem lehetünk gyilkosok.
- Tudom én, de ha végzel velük, ha sikerülne... úgy jobban éreznéd magad? Nem félsz, hogy egyszer valami végleg elpattan benned? - azért lássuk be ez egyáltalán nem egyszerű téma és talán nem is itt kellene megbeszélnünk, hanem a birtokon egy nyugodt helyen, az erdőben a fák alatt egy kis tisztáson, de ha most jött fel... hát az sem megoldás, ha egyszerűen a szőnyeg alá söpörjük addig.
- Nem az számít, hogy mások minek látnak, hanem hogy mi minek gondoljuk magunkat. Egy új lépcsőfok vagyunk a fajunk számára. - én nem tekintek magunkra szörnyekként. Mások vagyunk, de hiszek és hinnem kell benne, hogy idővel másképp látják majd, hogy idővel a világ elfogad majd minket úgy, ahogyan vagyunk és hogy nem lesz szükség rá, hogy megvédjük magunkat úgy, ahogyan néhány pillant múlva a két alakkal szemben.
- Csak kirándulunk a környéken, de lefulladt a kocsink. - vágom rá szinte azonnal, de tovább kérdezősködnek. Azért meglep a feltevés, hogy testvérek lennénk, hiszen nem gondolom, hogy sokban hasonlítunk, de ez most igazán nem számít, csak az a lényeg, hogy tudjuk merre van a város és hogy tovább álljunk és hogy...
Gyorsan történik minden, észbe kapni is alig van időm, az egyik fickónak máris vége. Ezzel csak nyomot hagyunk magunk mögött tudom, de most nem tudok gondolkodni. A fickót nézem, a másikat, akinek kés villan a kezében és amivel természetesen Wilmernek próbál rontani. A szívem hevesen dobog és tudom, hogy nem szabad és nem akarom, de vannak helyzetek amikor. A fickóra koncentrálok a kés lendül, de nem arra, amerre ő akarja. Wilmert szúrná vele hátba, de a keze mégis önmaga felé fordul. Újra megered a vér az orromból. Túlerőltettem magamat ez már nyilvánvaló, és valami miatt a gát, ami azt mondja nem egy pillanatra egyszerűen leomlik a kés pedig, mint a fajon úgy csúszik a fickó mellkasába, aki tágra nyílt szemekkel üvölt és nem érti miért szúrja le saját magát. Összeesik, magamhoz térek és megkövülten nézem a jelenetet, a vérét, ahogyan szépen folydogál ki a mellkasából, és indul meg a szája szélén egyelőre csendesen, mert a kés most még ott van a helyén.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 17 Szept. - 10:10

Észreveszem, milyen tisztelettel beszél a profról, ezért nem jegyzem meg, hogy nem a névadás az illető erőssége. Már úgyis mondtam, csak akkor még nem tudtam, honnan jött ez a "Csodalány". Csodák vagyunk? Félelmetes csodák. Csak hallgatok és megfogom Jean kezét, mikor nehezen kezd bele a történetébe. Érdekel és szerintem tudja, hogy én nem fogok rá haragudni vagy nem nézem le, bárhogy is szóljon a sztori.
- Hű...mármint úgy ment el, hogy meghalt, de te még tudtad tartani a lelkével a kapcsolatot?
Vagy a barátnője volt kómában és Jean is ment utána. Mindkettő óriási hatalmat mutat. Épületeket mozgat meg és bárki felett átveszi az uralmat. Látom, hogy jók a szándékai, de ekkora erőtől én is megijedek kicsit. Megértem a szüleit.
- Persze, úgy lesz. Jean, ugye tudod, hogy hősök leszünk, mikor ezt megtesszük!
Őt már most annak látom. Felébresztett, leverte a fejemről a propaganda szemüvegét és segített kijutni. Tényleg mindenkit ki akarok szabadítani és le akarok számolni ezzel a bagázzsal. Nem a dicsőségért. A szabadságért. És bosszúból is. Nem tudom, melyikre vágyom jobban.
- Nehezet kérsz, Jean. Évek óta olyanok között élek, akik gyűlölnek, mert félnek tőlem és fegyverrel tudnak visszatartani, meg mindenféle anyagokkal. Most is a nyomunkban lehetnek. Utálom őket, szívből.
Ellenkezek, magyarázok, de tudom, hogy tiszta fejjel kell gondolkodni. Elvileg hidegvérű lennék vagy mi, mennie kell. Akkor is, ha a szívem tele van valami egész mással.
- Nem is én gondolom ezt magunkról, hanem mindenki más. Szerinted mik vagyunk?
Erre nem tudnék választ adni. Mikor fegyvernek neveztek, azt megtisztelőnek éreztem, most már látom, hogy egy darab tárgynak néztek. Nem, nem.
Az öreg elvigyorodik, mikor meghallja Jean hangját. Nagyon nem tetszik nekem. A haverja csak csodálkozik és ő válaszol, miközben a hasát vakarja.
- Arra van. Két kilométer. Honnan jöttök?
Az öreg beletúr a szakállába és csípőre teszi a kezeit. Mikor Jean megfogja az enyéimet, ránézek. Kérdően. Mit gondol, mit szeretne? Ráhagyom a válaszadást.
- Arrafelé nincs semmi, honnan a frászból jöttök? Megszöktetek otthonról? Testvérek vagytok, ugye? Annyira hasonlítotok egymásra.
Erre elmosolyodom. Úgy látszik, a szemüvegét bent felejtette. Talán kicsit hasonlítunk és érdekes módon a lelki egység kezd alakulni, pedig alig ismerjük egymást. Van bennünk valami közös, ami csak bennünk, különlegesekben van meg. A mosolyom olyan széles, hogy a számat is kinyitom és mikor a pocakos meglátja a nyelvemet, úgy hátralép, hogy rögtön hanyatt is esik. Az öreg meg fejcsóválva néz le rá. Most ragadom meg az alkalmat, hogy kitépjem a kezemet Jean fogásából és nekiugorjak a szakállasnak. Ha ez sikerül, oldalról állba verem, olyan erővel, hogy a feje meg is fog fordulni. Aztán még a másik kell és miénk a kocsi. Egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy elmondják bárkinek, mit láttak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Csüt. 14 Szept. - 16:03



Wilmer & Jean
Bármennyire is átkoztam a sorsot, hogy egy ennyire rettenetes helyre kerültem, ha jobban belegondolok végül is jól sült el a dolog, hiszen ha nem rabolnak el, akkor Wilmer még mindig be lenne zárva oda és talán eszébe sem jut, hogy meg kellene próbálkoznia a szökéssel és talán akkor semmit sem tudok meg a helyről. Persze könnyen lehet, hogy a professzor már eleve tud a szörnyű intézményről és nem fogok neki újat mondani, de hátha segítek azzal, ha legalább beszámolok róla, vagy legalább a környéket leírjuk és persze Wilmer is minél többet elmond. Ez azért mégis csak érhet valamit.
- A professzortól kaptam a nevemet, még a legelején. - és láthatja nekem tényleg nem jelent gondot, nem zavar a név, amit kaptam. Talán egyszerű, talán nem hatásos annyira, de már így is vannak elegen, akik furcsán néznek rám, nem lenne jó e mellé esetleg valami ütős név is, hogy netán a miatt csak még rosszabbakat gondoljanak rólam.
- Hogy az enyém? Hát... az enyém inkább egy tragédia miatt jött elő, bár már előtte is voltak apró jelei, de a telepátia... - aprót sóhajtok, amiből azért sejtheti, hogy erről nem egyszerű beszélnem. - Gyerek voltam még, fiatalabb jóval, amikor a legjobb barátnőmet elütötte egy autó, az utcánkban, én pedig valahogy ösztönösen kapcsolódtam hozzá, akkor is, amikor elment. Kómába kerültem, hosszú hónapokra és azt hiszem, ha a professzor nem küzd eleget értem, akkor nem is jövök vissza. - na igen, nem volt egyszerű időszak, főleg a szüleimnek sem. Furcsa volt, mert mintha félig-meddig érzékeltem volna a külvilágot és közben még sem. A professzor néha eljutott hozzám, de sok idő telt el, amíg csak érzések jöttek tompán, teszem azt a szüleim mérhetetlen aggodalma. Nem volt kellemes érzés.
- Igen, ördögök, de elmondunk mindent, amit tudunk és azokon is segítünk majd, akik ott maradtak rendben? - tényleg hiszek benne, hogy tehetünk valamit, bár persze az első lépés az lenne, hogy eljussunk a birtokra, addig nem igen jutunk egyről a kettőre.
- A harag most nem segít, ha azt akarod, hogy jól menjenek a dolgok meg kell nyugodnod. - igen most hogy ennyire közel vagyok hozzá, még ha nem akarnám is érezném, hogy minden szavából süt a gyűlölet, amit egyébként megértek, csak hát most nem vezet jóra. Ha mégis megtalálnak minket, akkor az a fontos, hogy nyugodtak legyünk, higgadtak, mert ha dühében elkezd pusztítani abból még nagyobb baj is lehet és csak növeljük az esélyét, hogy visszakerüljünk oda.
- Nem vagyunk szörnyszülöttek, rendben? - tudom időbe telik majd, amíg ezt elfogadja és megérti, de akkor sem vagyunk azok és ezt meg kell értenie. Nem akarom, hogy így gondoljon magára, csak azért mert mások ezt plántálták belé, de végre legalább előre jutunk, ott a benzinkút és akkor a város is közel van, ami azt jelenti, hogy találhatunk egy telefont. Az öreg kérdésére csak megrázom a fejemet, csak aztán moccanok, remélve, hogy annyiban is hagyja a dolgot.
- Jó napot! Csak arra lennénk kíváncsiak mennyire messze van a város. - vagy falu, ami a közelben van és persze felmérhetjük a kocsi helyzetet is, bár sokan nincsenek itt, így azért nehezebb, de egy kisebb furgon parkol az épület mellett, talán pont a láncdohányos alaké lehet. Még sem szívesen vinném el, de tény hogy nehezen állok a lábamon és nem tudnék mindkettejükre hatni. Valahogy akaratlanul is Wilmer kezébe csúsztatom az enyémet, mintha ezzel meg tudnék akadályozni bármiféle kellemetlenséget, hogy olyat csináljon, amit nem kellene, teszem azt úgy vinnék el azt a kocsit, hogy baj legyen belőle.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 26 Aug. - 8:49

Bele se gondoltam még, mennyire kemény helyzet ez egy egyszerű diáklánynak. Abban az iskolában talán ilyesmit is tanítanak, azért kezeli ilyen jól. Én évek óta kiképzésen veszek részt, könnyebben veszem az egészet. Izgultam, nagyon is, de nem bénított le az idegesség. A nevetés mindkettőnkön könnyít.
- Nem tudom, mi lenne jobb. Egyébként ki nevezett el így?
Ha számára fontos személy, akkor értem, hogy beéri ezzel.
- Fiatalság, erő, lelkesedés, olyasmi, amit például az itteni vén fószerek, a katonák, meg a tudósok már elfelejtettek.
És én? Azt se tudom, hány éves vagyok. Jeannek se lehetett egyszerű.
- Neked hogy jött elő a képességed? Itt azt mondják, váratlanul szokott történni és néha tragédia is van belőle.
Én megharaptam egy őrt, aki be akart fogni. Nem bánom. Megharapnám mindet, sőt kitörném a nyakukat, a gerincüket. Azoknak is, akik akadályoznának a szökésben. Nem leszünk többet rabok.
- Alig várom. Pokoli belegondolni, hogy fogták és elvették az emlékeimet. Hogy meg akarták tenni, engedélyt kaptak rá és képesek is voltak erre. Az ördög maga, az vezeti ezt a helyet, sok kis ördöggel.
Jeannel is miket csináltak? Elrabolták, húzták a földön. Lekötözték. Egy kislányt. A dühöm egyre fokozódik. Pusztítani akarok. Már az is jólesik, hogy a kocsit elküldjük a mélybe.
Jean lépései csak kicsit bizonytalanok. Ha azzal tudok segíteni, hogy belémkarolva mehet, szívesen teszem. Azt érzem, hogy érte bármit megtennék. Újat hozott az életembe, fényt, utat mutatott. Fülelek, de az üldözőink sehol sincsenek.
- Ha szerencsénk van, követik a jeladót, ami állítólag van a kocsikban. Mehetnek le a mocsárba.
Fulladjanak is bele. Mind. Még mindig mérges vagyok. Bosszúra szomjazom, de tudom, hogy először biztonságos helyre kell jutnunk Jeannel.
- Miért? Ők vigyáznának ránk, szörnyszülöttekre? - bukik ki belőlem.
Nem hiszem, hogy számíthatnánk az emberekre. Meglátják a nyelvemet és szívinfarktust kapnak. Aztán hívják a 911-et és a bulvármagazint. Minket meg elzavarnak. Nem akarom Jeant bosszantani. Nem tudom, mit teszek, ha döntenem kell.
- Egy benzinkút! - mutogatok, ahogy meglátom a nagy logo-t és a jellegzetes épületet.
Lehet, hogy közel a város. A kúton viszont mindig van kocsi, jól feltankoljuk és mehetünk. Észrevesznek, de azon segíthetünk... Meglátok egy pocakos atlétást, meg mellette egy vén fickót olyan szakállal, mint amit Abraham Lincoln, Amerika büszkesége hordott. Egy doboz cigit babusgat az öreg, cserzett arcú férfi. Ő lehet a főnök. A másik épp molyol egy szivaccsal, de mikor az öreg szól, odafordul. Feltolja a fején a sárga baseballsapkát. Csípőre tett kézzel nézik, ahogy közeledünk.
- Van tüzetek? - kérdezi az öreg, betegesen rekedt, láncdohányos hangon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 16 Júl. - 21:26



Wilmer & Jean
Nevet és én képtelen lennék nem vele nevetni, pedig nem rég még az sem volt biztos, hogy kijutunk, de most minden fáradtság ellenére a nevetéssel együtt valahogy a feszültség is távozik és ez jó, ennél jobb dolog nem is történhetne most. Hank még a távolból is segíteni képes, ami nem csoda, ő egyébként is segítőkész és mint említettem kedves is. Ezt majd Wilmer is megtapasztalja, amint visszaérünk, mert visszafogunk. A szavaira csak elmosolyodom. Meg fog lepődni és örülni fog neki és én örülök, hogy segíthettem és remélem segíthetünk másoknak is.
- Nem tudom, sosem vágytam dicsőségre és egyébként is mi lenne jó? Nem gondolkodtam rajta sosem.  - igazából meg vagyok ezzel a névvel. Persze viszonylag egyszerű, nem írja le úgy pontosan a képességemet, de mégis mi foglalná össze a telepátiát és a telekinézist? Akinek egy fajta képessége van annak könnyebb, vagy ha valami jellegzetességet ad, mint Wilmer esetén. Na de nálam... gőzöm sincs mi lenne jó.
- Kamasz... igazából nem tudom ez mit jelent pontosan. Sosem volt átlagos kamaszkorom és nem is lesz, a magunk fajtáknak az nem igazán jut.  - hát igen és én ezt már elfogadtam. Sosem jártam bulizni és aznap, amikor a legjobb barátnőm meghalt minden megváltozott. Egy pillanat alatt és nem hiszem, hogy ez valaha más lenne, mivel én sem leszek más. Maradok, aki vagyok és nincs ezzel baj, elfogadtam már.
- Nem tudom, talán, de a professzor jobban ért ehhez, ő majd segít, találkozni fogsz vele. - ez nem is kérdés, hiszen azért is megyünk a birtokra és tudom, hogy segíteni fog majd Wilmernek is, ahogyan már sokaknak.
- Több emberre koncentrálni nehéz, máskor sem megy jól, de most fáradt is vagyok. Majd jól körülnézünk.  - és persze ő is segít, de azért nem akarom, hogy bárkinek baja legyen, hiszen nem akarunk ártatlanokat bántani igaz? Remélem, hogy minden rendben lesz, jó lenne már a birtokon lenni. Hamarosan elérjük a célt, ahol eltüntetjük a kocsit. Tényleg rá hagyom ezt most, bár azért tudok menni, de tényleg pihennem kell és most nem fér bele egy kiadós alvás. El kell érni a várost, kell egy telefon és mindez nem a legegyszerűbb vállalkozás, ezzel én is tisztában vagyok, de... megoldjuk, mint ahogyan kijutottunk, összefogással.
- Menni fog és megcsináljuk, én is tudom, mert látnod kell a birtokot és meg kell lepődnöd. - elmosolyodom, és azért mégis csak pár lépés után belé karolok. Ennyi azért nem árt, könnyebben elérjük a célt. Nem hallani kocsit sem a távolban, talán elég gyorsak voltunk, nem követnek, vagy nem tudnak, nem akarnak, elég jól megrongáltam a kijáratot. Nem számít, a fő, hogy rendben legünk és megússzuk, már csak egy olyan épület kell, ami alkalmas lehet majd, ahol van telefon és ahol csak egy valaki él, hogy senkinek se... - Nem szeretném, hogy bárki megsérüljön, rendben?  - olyan ne, akinek semmi köze ehhez az egészhez. Olyan ne, aki csak egy ártatlan civil.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 11 Júl. - 20:44

- Egy kék jeti, aki kedves. És félénk is.
Nevetnem kell. Hangosan és fékezhetetlenül. Ha előttem lenne az illető, talán nem így lenne, de most nagyon nevetek. Mint egy tévéreklámon amiben jegesmedvék játszanakd strandlabdával.
- Meg akarok lepődni, Jean!
Ténylrg így van. Nehéz elhinni, amiket mond. Erőkben lehet hinni, de hogy így élnek! Szabadon, boldogan. Félénken? Kizárt. Hinnem kell neki. Nem hazudhat. Egy fiatal lány, aki ennyire komolyan beszél. Nem hazudhat. Összeomlik a világ, ha megteszi.
- Logikus? Nagyon könnyen elfogadtad. Láttál egyet s mást. Csodalány? Ez kevés. Nem ír le téged igazán.
Egy csoda ez a lány, persze, de ócska név. Egy fészerbe való. Hozzá több illik, több méltó. Nem lehet szimplán csodalány.
- Neked elég ez? Nem kell valami dicsőbb?
Nem tudom, milyen nevet kaphatna? Én nem vagyok jó ebben. A saját nevemet se én adtam.
- Kamaszlány vagy. Ez így jó. Legyél is az. Maradj az, amíg kell.
Valahogy azt érzem, hogy így kell lennie. Ő még gyerek és maradjon az, amíg az marad. Nem értem az egészet.
- Basszus. Ne idegesíts! Lehet, hogy ez történt. Szerinted van rá esély, hogy megtudom az igazat, ha így volt?
Ki láthatta, hogy mi volt a fejemben? Volt rá módszer? Lehet. Direkt elnyomták. El tudom róluk képzelni. Jean sok minden tud. Ő kint élt, mutánsok között. Látott egyet s mást és egyet.
- Találkoznom kell a professzorral.
Talán ő fog segíteni. El kell jutnunk addig!
- Bassza meg! Bocsánat, nem akartam, nem akartam ilyet mondani. Erős vagy, Jean! Ezt ők is tudják. Hálistennek.
Vagy kinek. Nem tudom, kinek kéne hálát adnom, de ő, ez a lány megszöktetett. nem így kéne lennie. Nekem kéne másokat megszöktetni. De az övé a hatalom. Minden. Bármire képes lehet.
- Fáradt vagy? Segíthetek, igaz, én nem az agyakra hatok.
Esetleg szétzúzom őket. Egyszerű emberekét. Mert ők kellenek, hogy megmeneküljünk. Mi többet érünk. Kész vagyok ölni.
- Azzal nem lesz gond. Ha tudom, hogy a kék jetivel beszélek...
Neki könnyebben elmagyarázom, hol vagyunk? Tudok bízni bárkiben? Ha Jean azt mondja, persze. De igaznak hihetem ezt?
- Rendben lesz.
Nem tudok neki ellentmondani. Igaz lesz, amire készülünk. Mindenkit elhitetünk. Megetetjük az embereket és a mutánsokat. Aki nem hisz, azt megöljük. Jó ez így? Jó. Minket is megölnek, ha nem így teszünk. Ez feljogosít, hogy hasonlóan járjunk el? Igen. Mindenképp.
- Pihenj csak. A gázpedál elég lesz.
Nem akarom Jeant fárasztani. Kitámasztom a gázt, egy csomaggal, amit hátul találtam. Rárakom és a kocsi megy is, ahogy annak rendje és módja. Be az örvénybe, a susnyába. Nincs többé, maximum a halászok találják meg. Innetől gyalogolnunk kell.
- Fog menni a lépés? Segítek, ha nem. Gyere, Jean. Meg kell csinálnunk...
Ha most jönnek a kocsik, nagy gáz lesz. De nem adom fel. Támogatom őt, amíg csak tudom. Ha már nem tudom, fedezékbe lököm, hogy ne kerüljön veszélybe!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 10 Júl. - 18:52



Wilmer & Jean
- Oh nem, dehogy! Hank az egyik legkedvesebb ember, akit valaha ismertem és még kifejezetten félénk is. - elmosolyodom, hiszen tényleg kedvelem és persze már csak, ha rá gondolok is az iskola jut eszembe és szeretek ott lenni még annak ellenére is, hogy azért vannak, voltak és biztosan lesznek is nehezebb időszakok, de ettől még így van. Sok kedves embert ismertem meg ott és tudom, hogy visszavárnak.
- Azt hiszem meg fogsz lepődni a birtokon, sokan vannak ilyenek, de olyan is van, aki kimondottan szép, például láthatsz angyalt is, hófehér szárnyakkal... mesés! - remélem, hogy tényleg visszajutunk és Wilmer jól fogja érezni magát a birtokon, én pedig majd végig nézhetem ahogyan megérkezik és ahogyan rácsodálkozik a helyre, hiszen a birtok már önmagában sem semmi és ha még meglátja a diákokat is...
- A Kobra logikus, az én nevem, a mutáns nevem Csodalány.  - nem mondom, hogy könnyen megbarátkoztam vele, de végül is, ez legalább egy pozitív név és nem ad okot félelemre, pedig ennek ellenére is jó néhányan tartják magukat távol tőlem, ami nem valami kellemes, de lehetne ennél rosszabb is, mint Wilmernek felnőni ezen a rettenetes helyen.
- Más is mondta már, de azt hiszem ez nem baj. Mármint egy nőt nem gond, ha fiatalabbnak néznek a koránál. - csak egy félmosollyal vonom meg a vállamat, hiszen engem tényleg nem zavar, hogy fiatalabbnak nézett. Végül is a kor igazán nem számít, amikor pedig a másikra vagy utalva, hogy kijuss egy ilyen szorult helyzetből, mint amiből nekünk kellett, akkor meg végképp nem.
- És ha direkt nem is akarták, hogy tudd ki vagy valójában?  - azért lássuk be, hogy nem voltak odabent valami jó emberek. Mi van, ha magától is előjönnek az emlékei, csak pont a kezelésekkel nyomták el őket? A professzor egyébként is sok mindenre képes, ő akár még az emlékeit is a felszínre hozhatja, ha ott annak és nem törlődtek véglegesen, vagy nem törölte őket valaki véglegesen.
- Vannak, akik ilyesmivel foglalkoznak mondjuk, bár nem tudok róluk túl sokat, többségük idősebb, vagy tanár. De a professzor mindenben segít ebben biztos vagyok. - igen, ez nem is lehet kérdés, hogy tenni fognak ebben az ügyben, hiszen itt ártatlan mutánsokat tartanak fogva, fiatalokat is, mint Wilmer és ki tudja, hogy nincsenek-e még netán nála is fiatalabbak?
- Nem... azt hiszem nem, de volt már, hogy majdnem az egész épület beleremegett csak, mert rosszat álmodtam. - és hát az ilyenek miatt valahol érthető, ha félnek tőlem. Arról nem sokan tudnak, ami a legjobb barátnőmmel történt, de ettől még számomra elég megrázó élmény volt az is, nem csoda ha utána kómába kerültem. Lássuk be a képességem elég veszélyes rám és akár másokra nézve is, épp ezért foglalkozik velem külön is a professzor, de azt hiszem e miatt is vannak, akik ferde szemmel néznek rám.
- Megpróbálhatom, de olyat kell keresni, ahol lehetőleg csak egy valaki van. Nem hiszem, hogy menne, hogy többekre is hassak.  - igen ebben ez a nehéz, hogy ha ajtót nyit egy férj és ott lesz egy feleség is, vagy egy gyerek... mi van, ha velük már nem tudunk mit kezdeni? Végül is csak egy telefon kell és esetleg ahol meghúzhatjuk magunkat, de órákra nem mehetünk be valakihez, addig nem tudom az elméjét sakkban tartani senkinek sem.
- A számot tudom és akkor keress egy helyet a térképen, de úgy, hogy el is tudjuk magyarázni. A telefont bemérhetik, de ha máshová megyünk...  - na igen úgy azért jóval bonyolultabb a dolog azt azért lássuk be. Nem vagyok profi térkép olvasó, hogy pontosan meghatározzam mondjuk egy barlang, vagy egy tisztás helyét. Tudom a városban elég feltűnő lenne egy repülőgép, de... Nem ez most a fontos, persze ez is, de csak szépen sorban. A csoki felét vállalom csak, neki is ennie kell, ez nem is kérdés.
- Igen. Eddig minden rendben és... rendben is lesz igaz?  - azért aggódom, sosem süllyesztettem még el egy kocsit sem egy mocsárban sem, pedig most erre lesz szükség, aztán gyalog eljutni a városba és találni egy telefont. Olyan sok a bizonytalan pont, amin elbukhatunk, de egyelőre nem adjuk fel, én pedig megállok a kocsival, amikor elérjük a célt. Nincs mit tenni, vihetjük, ami fontos, de eddig ennyi volt. - Csak belökjük, az erőmmel rá tudok segíteni, nehogy elakadjon.  - bár ha valaki nyomokat követ úgy is megtalálhatja természetesen a kocsit, hogy itt érnek véget a nyomok, de még mindig jobb, mintha a városba követhetnék.



♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 2 Júl. - 18:06

- És ő milyen természetű? Belül is ijesztő?
Kék jeti. Én a kígyónyelvemmel még egész szolid vagyok ehhez képest. És az a mutáns egy tanár! Tetszik, hogy Jean oldódik. Még nem bírom felfogni, milyen a szabadság, hisz nem vagyunk kint régóta és messze nincs vége az útnak.
- A saját alakomat, a kígyót még mindig furának tartom. De van egy lány, aki félig gyík, pikkelyes. Talán a legfurább egy fiú volt, akinek előjött a képessége, az, hogy tűzzé vált. Képzelj el egy ember alakú tűzoszlopot. Sajnos nem élte túl.
Nem tudom, hogy lehetett volna megmenteni. Talán olyan mutáns, akinek gyógyító ereje van vagy a vizet irányítja. Sajnáltam szegény srácot.
- Ha neked jobb úgy, nekem megfelel. Szia Sarah!
Vicces lesz ilyen neveken szólítani egymást. Én se vagyok képzett kém, nem tanultam álnév alatt élni. Bár ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, hogy Wilmer Murtaugh-e az igazi nevem.
- Egyébként itt sokan Kobrának hívnak. Neked van valami hasonló neved?
Ijesztő volt az a vörös szellemalak. Nem is értem, hogy jött ide, miféle kisugárzás az. Jeannek biztos nagyon fontos a húga. Megható erre gondolni. Izgulok, ahogy arra gondolok, hogy hogy fogadnak majd a suliban? Normális közegben, ahol olyanok élnek, mint én és nem rács mögött. Nehéz lesz. De jó.
- Sokkal fiatalabbnak gondoltalak. Ne értsd félre! Csak kamasznak nézel ki.
Nem hittem volna, hogy egy a korunk. Jeant kislánynak látom, ha lenne húgom, ilyen lehetne. Azt hiszem, ez a gondolat nem tűnik el most sem, hogy tudom, egy idősek vagyunk.
- Létezik ilyen? Mintha le lenne takarva egy lepedővel? Hát nem tudom, itt mindenféle szakember foglalkozott velem, hipnózis, terápiák és semmi nem jött elő. Semmi.
Jean tudhat egyet s mást arról, mi van a fejekben. Láttam az erejét, de hogy ilyen mélyre tudna nyúlni, azt nem hiszem. Talán van más, erősebb mutáns hasonló képességgel. Felcsillant a remény. Kiderülhet, ki is vagyok valójában?
- Dehogynem! Mindenkit sajnálok, akit ott tartanak. Ha lesz rá lehetőség, hogy valahogy kimentsük őket, én mindent megteszek. Szerinted az iskolában tudnak segíteni ilyesmiben?
Én mindent el fogok mondani. Ha elég sok fejlett mutáns beveti magát, ezek az őrök nem állnak meg a lábukon. De mi jön utána? A kormányt nem győzhetjük le olyan könnyen.
- Volt már, hogy ártottál az erőddel, pedig nem akartál?
Persze azért is lehet félni, mert erős. Mert nem ismerik. Én se ismerem olyan nagyon, de bízom benne. Csak jót láttam tőle. Kint vagyok, miért félnék? Nélküle nem ment volna. Felnyitotta a szememet és segített.
- Olyat nem tudsz, hogy bekéredzkedünk valahova és elfelejteted az illetővel, hogy jártunk nála?
Ablakokat felfeszíteni, kutyák elől menekülni vagy riasztós házban ügyeskedni, azt nem szeretném.
- A számot tudod fejből? Szerintem azt kéne, hogy mondunk egy helyet, ahova értünk jöhetnek. Valami eldugott barlangot, ilyesmit.
Ide is kell érni abból az iskolából. Hirtelen minden olyan bonyolult. Száguldunk, hasítjuk az utat, de nem tudom, mikor bukkan fel mögöttünk egy állig felfegyverzett kocsi, mikor jönnek a katonák vagy mikor pillant meg egy egyszerű járókelő, aki aztán mindent elmond az ellenségnek.
- Ha ragaszkodsz hozzá...
Látom, hogy máshogy nem fog menni. Azt szeretném, hogy egyen és ha ez kell, hát eltöröm a csokit. Nekem is jól fog esni, igaz. De csak egy részét eszem meg most. Jean láthatja, hogy nem rágok, hanem egyben nyelem a falatot. Így alakult a fogazatom és vigyáznom kell, mert ha sokat fogok enni, akkor utána kidőlök.
- Szerintem mindjárt ott vagyunk. Készen állsz? - kérdezem, miközben hátrafelé pillantgatok, hogy nem kaptunk-e társaságot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Pént. 23 Jún. - 17:57



Wilmer & Jean
- Nem is tudom, úgy megszoktam már őket, hogy nem is tudom mi számít furának, de... az egyik tanárunk például tetőtől-talpig tiszta kék és szőrös, mint egy nagy... kék... jeti. - elmosolyodom, most már jobban megy, mint odabent, amikor még aggódni kellett és rettegni, hogy kijutunk-e. Sokféle képességet láttam már és biztos vagyok benne, hogy vannak még ezeknél is furcsábbak, vagy veszélyesek, akik végül nem kerültek be a birtokra. - És te? Mi volt a legfurább? - biztosan találkozott odabent sokféle mutánssal, sőt el tudom képzelni, hogy eleve a különlegeseket gyűjtötték össze, a különösen erőseket.
- Hm... mit szólnál a Sarahhoz? A húgomat így hívják, azt hiszem könnyebben jönne a számra. - igen talán tényleg jobb lenne és biztosan nem keverednék bele a dologba, ha mégis aztán bemutatkozásra kerülne a sor. Azért reméljük, hogy nem kell majd nagyon összefutni sokakkal, mert a végén még lebuknánk. Nem voltam soha sem kifejezetten profi az effélében, nem vagyok jó hazudozó és lényegében most ezt kell tenni.
- Én is huszonegy leszek, az ősszel. - teszem azért még hozzá, mert talán ezt könnyebb, mint valami együtt érzőt mondani a szavaira. Olyan szomorú ez, hogy nem tudja, hogy mi történt vele, milyen volta gyerekkora... a családja... - Tudod lehet, hogy ott vannak még az emlékeid, csak a testedet sokkolta az első alakváltás és valahogy elfedte őket. Előfordulhat... talán meg lehet találni őket és visszahozni a felszínre. - azt tudhatja, hogy én képes vagyok rá, hogy mások fejébe belelássak, vagy épp látta ahogyan irányítottam az őrt, de valahogy magamat nem javasolnám erre. Bonyolult feladat és a telepátiámban nem bízom annyira, a professzornak ez sokkal jobban megy.
- És nem sajnálod őket? Hogy ott maradtak? Nekem hiányoznak akkor is, ha hazamegyek a nyárra, bár nincsenek sokan. A birtokon kissé... furcsának tartanak, azt hiszen van aki fél tőlem... érzem, amikor elkerülnek. - csak megvonom a vállamat, mintha lényegtelen információ lenne, pedig nem az. Persze, hogy nem kellemes dolog folyton egyedül lenni, egyedül olvasgatni a parkban, vagy épp egyedül enni az étkezőben. Elég kevés barátom van és ők nem érnek rá mindig, főleg hogy Alex már X-men, Scott pedig finoman szólva is olyan magányos farkas típus, a professzor pedig nem ér rá olyan sokat, meg aztán vele ott vannak a külön órák, másokra is időt kell szánnia rajtam kívül.
- A birtok, oda kell telefonálnunk, de olyan helyről, ahonnan nem veszik észre, talán egy magántelefonról, de ahhoz be kellene törnünk valahová. Ők már értünk jönnének, Hank nagyon profi, bemérné hol vagyunk és minden meg lenne oldva. - na persze, mert ez ilyen egyszerű. Épp legyen valaki a telefonnál és ugrasztani tudják Hanket, aztán persze minket se kapjanak el addig és először is találjunk egy telefont. Közben pedig ne érjenek utol. De könnyebb egyszerűbbnek látni, mint már előre aggódni minden miatt. Lesz még elég nehézség, de az elő került csoki szelet reményt ad. Felém nyújtja, én pedig átveszem tőle, de nem fogom megenni egyedül, ez nem is kérdés, ezért visszanyújtom neki egy kis hezitálás után. Nincs elég kezem no. - Törd félbe rendben? - láthatja rajtam, hogy nem nagyon fogadok el nemet válaszképp. Elosztjuk fele-fele arányban, mert neki is szüksége van rá és majd megoldjuk, hogy legyen más, amit ehetünk, amíg elérünk a városig.



♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 17 Jún. - 11:14

- Igen? Mi a legfurább mutáció, amit láttál?
Pár dolgot én is láttam. Olyan fiatalokat is, akik nem élték túl az első vagy páradik alkalmat, mikor megjelent a képességük. Tűz, a test elváltozása, sok veszélyt rejtünk. Izgalomba hoz az az iskola, ahol értenek engem, nem büntetnek, nem zárnak be. És nem félnek tőlem, ahogy Jean sem.
- Jó hír, meglesz, remélem.
A benzinszint nem olyan, amit reménykedéssel lehet befolyásolni. Jean látja, biztos úgy lesz, ahogy mondja, mivel ért hozzá. Egy kis vízzel ki tudom segíteni. Pótolnia kell az erejét. Majdnem elfelejtem kinyitni, de eszembe juttatja és segítek.
- Megnézem. Nincs sajnos...
Adnék neki, de a katona nem arra készült, hogy kimerült fiataloknak adjon ételt. Azok az emberek... Azt érzem, hogy ártani akarok nekik. Dühös vagyok, mert még most is keresztbe tesznek nekünk. Átveszem a térképet és rövid böngészés után rábökök egy helyre.
Egy tiltott útszakasz, mocsaras rész. Ott el is lehet süllyeszteni és a kutya nem talál rá. Onnan tíz perc a város.
Barátságos kis település lehet, közel egy ilyen zord vidékhez. Nem is tudtam, hogy itt van ilyen hely. Lehet, hogy az is rejt valami titkot, ahogy mi is és szinte minden. Egy nagy titok nekem a külvilág.
- Választhatsz olyan nevet is, ami jobban a szádra jön. Ezeket a tévében hallottam.
Nem adom fel, a kesztyűtartót is még egyszer átnézem és a csomagtartóban is túrok. Hátha lesz valami uzsonnásdoboz, egy konzerv, bármi. Lassan nekem is ennem kell, de főleg Jean tett ki magárt, neki nagyobb szüksége lenne rá.
- Arra emlékszem, hogy kifognak egy hálóval. Egy hatalmas tóban úsztam, abban a formámban, amit láttál az előbb. Nem tudom, honnan jöttem és hová indultam. Minden kiesett. Azt mondták, lehet, hogy az volt a képességem megjelenésének a hatása. A koromat is csak onnan tudom, hogy az orvosok meghatározták. Huszonegy vagyok, ha nem tévedtek. És képzeld el, benne voltam a hírekben! Beszéltek egy szörnyről, csak én nem Nessie lettem, hanem az Alkali-tó szörnye, akit biztosan azóta is keresnek.
Én is szeretek társalogni, mert úgy sokkal jobban telik az idő és azon a helyen, ahol eddig éltem, ez rengeteget számított. 4-5 év kellett, hogy felébredjek. És valaki, aki elég erős jellem, hogy rámutasson, mi megy itt.
- Sok barátod van, Jean? Nekem volt itt egy pár, nem sok, két-három. Sajnos ők nem mertek jönni, féltek. Bevallom, én sokáig nem hittem el, hogy itt rossz nekünk. Mindig azt hallottam, hogy a hazánk szolgálatára készülünk, titkos fegyverek leszünk, akik még nagyobbá tesszük Amerikát.
De amit vele, egy fiatal lánnyal csináltak, ahogy kezelték, az döbbentett rá, hogy nemes célről szó sincs. Nincs olyan nemes cél, amihez ez megfelelő eszköz lenne.
- És mik a további tervek? A rendőrséget nem hívhatjuk. Tudsz olyat, akit nem nyomoznának le, akit valószínűleg nem hallgatnak le? Ezeknek nagyon kiterjedt a hálózatuk, amennyire tudom.
Ebben a pillanatban hasít belém a felismerés. Valami zörög a pótkerék alatt. Örülök, hogy ilyen trehány volt a katona, ugyanis egy epres csokiszeletet sikerül találnom. Kibontom és mosolyogva nyújtom át a lánynak, mintha hirtelen minden probléma megoldódott volna. Érdekes, de ez nagyon jó érzés. Gondoskodni valakiről, aki kedvel engem. Most először van részem ilyesmiben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 3 Jún. - 20:55



Wilmer & Jean
Kijutottunk és most ez a lényeg, a többi nem számít, mert még biztos, hogy utánunk jönnek. Az a fal nem fogja megállítani őket, maximum időlegesen, épp ezért kell eltűnnünk a szemük elől, kocsit váltani és rájönni hogyan jutunk haza, vagy a birtokra? Talán az lenne közelebb és persze ott már eleve nagyobb biztonságban vagyunk mindketten, no meg persze szólnom kell a professzornak erről az egészről. Ha van térkép, ha tudjuk az utat, akkor véget is vethetünk ennek az egésznek, még ha kockázatos is, de ami itt megy az valami borzasztó.
- Ne félj sok mindent láttam már. - még egy bátorító mosolyt is kap egy pillanat erejéig, aztán inkább az utat figyelem. A vezetésre kell koncentrálnom, főleg mert nem kellene lecsuknom a szemeimet sem, hiszen oda kell érnünk egy városba, bármilyen fáradtnak is érzem magamat, egyelőre ez még nem a pihenés ideje.
- Ez nincs közel, de... odaérünk, talán van annyi benzin, vagyis annyinak lennie kell. - nem tudom, hogy menne-e most a gyaloglás és persze ha elhagyjuk a kocsit el is kell rejteni, ami még több időt vesz el, gyalog pedig lassúak lennénk. De még így is viszonozom a mosolyt, mert nem adjuk fel és nem akarom, hogy aggódjon, mert nem vagyok teljesen jól. A vizet viszont átveszem tőle és félkézzel de azért kortyolok, persze ha kinyitja.
- Nincs valami cukros? Valami, ami egy kicsit felpörget, legalább amíg muszáj. - az a kóla pont jó lenne, kár hogy a sofőr megitta és jó eséllyel ki is dobta az üveget, csak a számla maradt meg és minden bizonnyal szőlőcukrot nem tart a kocsiban, de a víz is jó, azért az is felfrissít legalább valamelyest.
- Ez jó ötlet, akkor a tiéd a térkép keress jó helyet, ahol eltűntethetjük a kocsit és közel van a városhoz és ahonnan nem kell sokat gyalogolni. - bólintok egy aprót. Anyára gondolok és apára, sőt még a húgomra is, pedig ő folyton undok, amikor otthon vagyok, de most még tudom, hogy ő is erőt ad ahhoz, hogy eljussunk a célig és végül a birtokra. Ha tudunk telefonálni az sem rossz, szólhatnék nekik, talán értünk is jönnének, de mi van, ha lehallgatnák a vonalat? Túl kockázatos... nem tudom, még meg kell fontolnunk.
- Tökéletes lesz, Bridgette, csak el ne szóljam magamat véletlenül. - halkan sóhajtok egyet, ami most inkább a fáradtság jelen, de azért oldalt pillantok biztatóan. Jó dolog, hogy itt van és hogy lelkes és ennyire igyekszik, hogy folyamatosan kattog az agya, így menni fog tudom. - Beszélgessünk, akkor biztosan nem alszom el, így mégis más, mint ha csak a fejünkben zajlik. Tényleg semmire sem emlékszel gyerekkorodból? Azt tudod mikor kerültél oda be? - arra a rémes és iszonyú helyre, vagy ott miket csináltak vele, ismer-e másokat. Nem volt sok időnk beszélgetni, de most jót fog tenni, addig sem arra figyelek, mennyire vagyok fáradt és biztos, hogy ébren tudok maradni.


♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 27 Május - 9:05

Értem én, hogy ki kell tartanunk. Szerintem az ilyen pillanatok is kellenek, hogy sikerüljön. Ha Jean arra gondol, milyen jó lesz megölelni a szüleit, akkor még eltökéltebben nyomja végig. És hogy én miért csinálom? Jeanért és a többiekért, akiket elraboltak. Nekem maximum keserűség jutott, mert emlékek már nincsenek. Mintha 4 éve élnék, olyan helyen, ahol a szeretetet csak a tévéből ismerhetem. De jött ez a lány és felébresztett. Tennem kellett valamit!
A napfény és Jean szavai zökkentenek ki az örvendezésből. Folytatnunk kell. Még messze nincs vége. Bele se gondolok, hogy milyen érzés lenne kiszállni és tenni egy lépést a szabad világ útmenti porában. Megérinteni egy fát, lehajolni egy bokor ágas-bogas szépségéhez. Erre nincs idő.
- Rendben, akkor gyere! Jean, most ne ijedj meg, a teljes formámat fogod látni. Így könnyebben helyet cserélünk.
Ránézek és ha rendben van, hagyom, hogy megfogja a kormányt. Elkezdek átalakulni, magamba olvasztva a karokat és a lábakat, hogy kígyóként csusszanjak el az ülések között, a hátsó részig. Ott változom vissza, hogy keresgéljek hasznos holmikat.
- Egy számla! Ezt a várost mintha láttam volna a térképen.
Precíz katona lehetett, hogy az ásványvizes üveg és a kóla mellé bedobta a blokkot. Előrenyúlok és felkapom a térképet. Vetek egy pillantást Jeanre. Remélem, bírni fogja. Rámosolygok, ha találkozik a szemünk. A térképen elkezdem keresni a városokat.
- Mázlink van! - bökök rá az egyik útra.
- Nincs olyan közel, de jó lesz. Onnan telefonálhatunk is.
De lehet, hogy az nem jó ötlet. Turkálok még a csomagok között. Ha találok élelmet, akkor először Jeannek adok. A víz is az övé.
- Tessék!
Közben próbálok valamit kitalálni.
- Mielőtt elérjük a várost, a kocsit el kell tüntetni. Kiszállunk és beleirányítjuk egy szakadékba vagy egy tóba.
Ha találok itt egy kis pénzt is, akkor tudunk rendes ételt venni. Akár még kocsit is bérelhetünk.
- Álnevek kellenek. Mit szólsz ahhoz, hogy Brigitte és Tom Wilkinson? - kérdezem a lányt.
Látom rajta, hogy fáradt. A vezetésben nem tudok segíteni. Szívesen megtenném. Cserébe figyelem az utat, hátha látok valamit, valakit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Kedd 16 Május - 20:38



Wilmer & Jean
- És te is ott leszel, de... még nem biztos, azt sem tudjuk milyen messze van. - nem szeretném, hogy elbízza magát és azt sem, hogy én, de kijutunk innen, aztán onnantól már könnyebb, csak el kell rejtőznünk, de most muszáj arra koncentrálnom, hogy kijussunk innen. Ez az első lépés, aztán ha ez meg van, akkor jöhet szépen sorban a többi is. Nem gondolkodhatom egyszerre túl sok mindenen, annak jelen helyzetben nem lenne jó vége. A hangját sem hallom, a kérdést, csak és egyedül arra koncentrálok, hogy a kapu felemelkedjen és átjussunk alatta, amikor pedig sikerül mázsás súlyként nehezedik rám a fáradtság terhe. Csoda, hogy sikerül nyitva tartani a szememet, vagy a lábam a gázpedálon. Ezért kellett a segítsége, de meg van és örül, ezt még hallom félfüllel. Én is, de nem tudom most úgy kifejezni, ahogyan ő teszi, elfáradtam. De jól esik, ahogyan megfogja a kezemet, ahogyan erőt ad nekem, ez tényleg segít. Halványan elmosolyodom, most még csak ez megy.
- Mindketten azok voltunk. - ez kellett, össze kellett fognunk, egyedül egyikünknek sem ment volna nem igaz? Ketten kellettünk hozzá, ahogyan az én erőm és az ő figyelme, a segítsége, meg persze a helyismeret. Hamarosan pedig már odakint vagyunk, a napfény talán olyasmi, amit ő még nem is sokszor tapasztalhatott meg, ahogyan az igazi szabadság is új lesz majd a számára és nekem ez is erőt ad, hogy segíthettem neki. Egyelőre mögöttünk sem jelenik meg senki, de valószínűleg ez sem tart sokáig. A kaput erősen engedtem le, jó eséllyel nem lesz majd könnyű megint használni, de lehet más kijárat is, nem tudom. Jobb, ha megyünk, amíg tudunk és igen kell egy másik kocsi és álca, ha netán másképp is keresnének minket, teszem azt helikopterrel.
- Jól van, most már menni fog, tartom a kormányt, hátul is körül kell nézni és... hol lehet a legközelebbi város? - igen, ha kell egy kocsi akkor azt ott kell szereznünk és valahol aludnunk is kell majd, mert valamikor délután körül lehetünk és mivel még az sem teljesen biztos hol vagyunk, időbe fog telni mire hazaérünk, addig viszont kell élelem és minden más is, amit itt az erdőben nem fogunk találni, mert egyelőre csak fák vannak mindenütt. Azért mégis oldalra pillantok, jó látni, hogy boldog és akaratlanul is elmosolyodom, ahogyan az a rengeteg érzelem csak úgy tolul kifelé belőle. Fáradt vagyok, ilyenkor még nehezebb kontrollálnom az erőmet és most nem is megy. Nem a fejébe nézek bele, egyszerűen csak érzem, amit érez és ez most még jót is tesz.


♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 6 Május - 11:35

Úgy kell lennie, igen. Azt hiszem, megvan, merre vagyunk. Rábökök és próbálom kitalálni, melyik irányba visz az utunk. Innen nem megy. Majd kint kell figyelni. Mint a tévében az FBI-ügynökök, akik minden kis részletet meglátnak és összerakják a nagy képet. Menni fog ez?
- Úgy van. Ma este a családoddal leszel, Jean! - szólok hozzá mosolyogva.
Sanyarú érzés, hogy nekem nincs kihez mennem. Vagy van, csak nem tudok róla. Az az iskola is idegen, bár épp ettől izgalmas.
Figyelek a kormányra és nézem, mit csinál Jean a pedállal. Ha ő már nem fog ráérni, majd átveszem. Ez nem nagy dolog.
A zaj! Most kezd igazán dobogni a szívem, rögtön a torkomban, a gyomromban, de még a fülemben is. Mindenhol egyszerre. Haladunk és az az óriási kapu megmozdul. Beleborzongok Jean erejébe, a szám is tátva marad. Hamar becsukom, mert figyelni kell.
- Ez mi? Minden oké, Jean? - kérdezem, ahogy vörös erőtérbe kerülünk.
Nem láttam még hasonlót. Olyan, mint a tűz, mégse veszélyes, nem éget meg. Jean szét fogja szedni az egész épületet! Sikerül egyenesben tartanom a kocsit, remélem. Úgy szorítom a kormányt, hogy az az érzésem, egy elefánt se téríthetné el a kocsit.
- Jipííí! Kint vagyunk - kiabálok hangosan és nevetek is egy hatalmasat.
Talán még sose kacagtam ekkorát. Mintha lehullott volna a teher. De ez még nem a kinti világ.
- Közel van, már annyira közel van, Jean! Jól vagy?
Kéne neki valami kaja. Vagy elsősegély. A kesztyűtartóban nem láttam ilyet, hátul meg nincs idő körülnézni. Megfogom a kezét és ránézek mosolyogva.
- Nagyon ügyes voltál!
Figyelek, hogy hol vannak őrök. Ha képesek beállni elénk, simán elütöm őket. Gonosz embereket szolgálnak, szánt szándékkal, pénzért. Nem kár értük. Ha minden jól megy, nemsokára kiérünk az útra, kint leszünk valahol Amerikában és kezdhetjük tervezni a továbbiakat.
- Valamikor kocsit kell cserélnünk és álruhára is szükség lesz. Lehet, hogy hátul még találunk ezt-azt.
A filmekből indulok ki és ma kiderül, mennyire igazak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 23 Ápr. - 20:53



Wilmer & Jean
A térkép jó hír, hiszen azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, így legalább több esélyünk lesz, ha odakint leszünk. Mégis csak elég kellemetlen arra építeni, hogy elindulunk és majd csak találunk valamit, vagy valakit, aki útba igazít, főképp, hogy jó eséllyel a benzin sem tart ki örökké.
- Akkor amikor kijutunk könnyebben rájövünk merre tovább. - amikor és nem ha, mert sikerülnie kell, még ha nem is lesz könnyű menet, mert a kaput nem lehet csak úgy könnyedén kinyitni, főleg nem innen a kocsiból. Mennyivel egyszerűbb is lenne pedig! De sajnos nem megy ez ilyen könnyen, és ebben az esetben csak egy megoldás van, olyan, ami egyben kockázatos is, de nincs mit tenni mindenképpen ki kell jutnunk innen, mert több lehetőség nem igen lesz.
- Menni fog és ki fogunk jutni innen. - határozottan beszélek, de érezheti a hangomból, hogy ezzel saját magamat is biztatom, nem pedig csak őt, sőt talán ő még magabiztosabb is nálam. A kormányt egyenesben tartja, a gázpedált le tudom nyomni és rajta tartani a lábamat, de mindenre nem fogok tudni figyelni, mint amikor az őrt irányítottam, csak ez annál sokkal nehezebb feladat lesz. Elfordítom a kulcsot, a motor felbőg, amire persze azonnal felfigyelnek és csak pár pillanat kell, hogy bekapcsoljon a sziréna, amikor rájönnek, hogy nem az ül a kocsiban, akinek kellene. Még jó, hogy a golyók nem okoznak gondot, spéci járgány őket védi... így most minket is. Én pedig koncentrálok, a kapura, hiszen fel kell emelnem úgy, hogy átférjünk alatta és még az előtt, hogy bárki elérné a kocsit és valami komolyabbal próbálná kinyitni. Nagy levegőt veszek újra és újra, a szememet is lehunyom, ahogyan koncentrálok. Az ajtó megmoccan, először csak kevéssé, de ahogyan egyre jobban koncentrálok rá szépen lassan emelkedni kezd. A kormányt szorítom, a kezem rajta van, de inkább csak, hogy valami legyen, ami erőt ad, az ujjaim már szinte kékesek az erőfeszítéstől és a halántékomon is kidagadnak az erek. A kapu egyre gyorsabban emelkedik, rányomok a gázpedálra, halvány vörös derengés tölti be a kocsit, Wilmer láthatja, hogy mindez belőlem jön, szépen körülölel, mint valami belső tűz. Hiába szól a sziréna, hiába próbálják lecsukni a kaput, az egész fal szerkezete remeg körülötte, mintha csak szinte kitépődne a helyéről, mi pedig elindulunk, a kormányt nem tartom, az Wilmer dolga, csak szorítom, mint egy kapaszkodót, a kocsi pedig éppen hogy átcsusszan alatta, aztán azzal a lendülettel vissza is csapódik a helyére. A szememet kinyitom, vörösesen izzik, de pár pillanat múlva elmúlni látszik és bár verejtékcseppek gyöngyöznek a homlokomon és a szemem is majd le csukódik a fáradtságtól a gázpedált nem engedem el, csak a kormányról csúszik le a kezem.
- Kijutunk... ott az már a napfény... - előttünk az alagút végén, amibe a kapu vezetett egyértelműen napfény, ha csak nem a kimerültség láttat velem valami hamisat.


♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 15 Ápr. - 8:51

Nehéz lehet ilyenkor egy gondolatolvasónak. Látni, mennyire aggódom. Én csak a külső jeleket tudom nézni, azok nem olyan vészesek. Bátor lány ez a Jean, izgul, de csinálja. Én is igyekszem. Meg kéne találni a legjobb megoldást!
A pisztolyt elrakom, még hasznunkra válhat és jobb, ha nem az őrnél van.
- Egy térkép! - szólok a lányhoz.
Ujjammal követem, keresem az utat. Hátha megjelölték ezt a helyet. Szóbeszédekből sejtem, hogy kb. merre lehetünk. Nem mindig olyan óvatosak az őrök, főleg azzal, akivel régóta nincs baj.
- Fenébe...
Gázt tudunk adni, de a kapu még nem nyílik ki. De örültem volna!
- Hű! Nekem? Ha azt mondod, hogy ennyi elég, jó, az menni fog.
Van erőm és figyelni fogok. Nem megyünk a falnak. Meg is markolom a kormányt, biztos kézzel. Egy ujjal dobolok rajta idegesen.
- Mit találtál ki? - kérdezem és az ajtókra nézek, ahogy bezárulnak.
Most kezdem érezni, hogy itt az utolsó pillanat. Ha ez nem sikerül, akkor a legeslegutolsó lesz.
- Légy erős, Jean! - mondom neki és mielőtt még beizzítaná az autót, megfogom a kezét.
Rámosolygok. Rajta múlik, hogy ez lesz-e a nagy napom és az ő hazajutásának napja. Szeretném. Most pedig koncentrálok a kormányra. Jeant semmi más nem terhelheti le. Hol lehet az ereje határa? Ha ezt a kaput kinyitja, félelmetes hatalommal rendelkezik. Még jó, hogy ilyen nagy a szíve. Haladjunk! Figyelni fogok és ha kint valami akadályt látok, akkor ki kell kerülni. Gondolom, őrök várnak ránk fegyverrel, úgyhogy rá kell majd kapcsolni. Nagyon izgulok, a torkomban dobog a szívem és a szemem mellett lüktet egy ideg. Figyelni kell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. 27 Márc. - 20:46



Wilmer & Jean
Igaza van, sok a lehetőség, de az a fő, hogy majd odakint is sok lesz és remélem, hogy élni tudunk vele és hogy ő is megtapasztalja azt, hogy milyen is szabadnak lenni. Ehhez viszont először is ki kell jutnunk azon a kapun keresztül és el kell vezetnem egy kocsit, pedig még csak jogsim sincs, csak vettem már pár röpke leckét, főleg Alextől. Nem valami bizalomgerjesztő kezdet, de egyelőre nincs más és most amúgy sem az lesz a fő, hogy a KRESZ szabályait betartsam, hanem hogy haladjunk és lehetőleg előre ne hátra.
- Igen, úgy könnyebb. - bólintok egy aprót, de azért látszik rajtam, hogy kellően feszült vagyok, de mégis csak muszáj összeszednem magamat, az ő érdekében is és jön a futás, elérni a kocsit, elindítani a kocsit és a többi. Egy ilyen helyen talán még a kulcsot is benne hagyják, főleg mert a fickó sietve távozott, van rá esély.
Keresgélés közben azért Wilmer talál szokványos hozzávalókat a kesztyűtartóban, mint egy pisztoly, térkép, talán az belőhető róla, hogy merre vagyunk, vagy leszünk majd odakint, én pedig meglelem a kulcsot ott lifegni a kocsiban, de semmiféle kart, vagy távirányítót nem, ami az ajtót nyithatja.
- Nincs... itt nincs semmi, ami kellene. - a kezem már a kulcson, de addig még nincs értelme elindítani, amíg nem dőlt el, hogy mi lesz és félek, ha most ki kell szállni, akkor már nem érünk vissza, ezért a nyers fizikai erő nem biztos, hogy túlságosan sokat ér. Más kell ide, ami közben mehetünk is és, amihez nem kell ki-be rohangálnunk. - A kormányt kellene fognod és egyenesben tartani, rendben? Csak... az a fontos, hogy ne menjünk neki a szélének, a falnak. - ha ez meg lesz, nincs baj, én meg tudom tenni, hogy a gázpedálon tartom a kezemet, de amíg nem biztos benne, hogy neki is menni fog... a mellettem lévő ajtón van a központi zár azt nyomom le elsőként, így Wilmer mellett is kattan az ajtó, nem akarom, hogy kirohanjon, mert a végén nem tudna visszajönni és odakint ha elindul a kocsi veszélyben is lesz. Aztán nincs más, ha a kormányt vállalja, egyenesben tartja, akkor elfordítom a kulcsot és indítom a kocsit, aztán már csak a kapu a kérdés. Vajon menni fog?

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Vas. 19 Márc. - 11:58

Mosolygok egyet a csajra, csak röviden. Szép gondolat, biztató. Először ki kell jutnunk, most arra kell figyelnem. Átszalad a fejemen, hogy ha Jeant nem hozzák ide, ki tudja, mikor ébredtem volna fel? Talán soha. Megmaradtam volna kételkedőnek és akár úgy is haltam volna meg, az állam szolgálatában. Nem! Azért sem lesz így!
- Sok a lehetőség.
Majd meg kell nézni, hogy mik vannak. A hangját nem hallottuk, nem igazán tudnánk utánozni. Mázli lenne, ha hasonlítana az enyémre. Ezt nem tudjuk.
- Ha te aggyal nyitod és én izommal rásegítek, úgy neked is könnyebb, ugye? Legrosszabb esetben így csináljuk.
Utána viszont rohanás lesz vissza a kocsiba. Ez nagyon kockázatosnak tűnik. Vastag az a kapu és nagy, biztos, hogy jó nehéz. Ketten is meg fogunk vele küzdeni és az egy lassú folyamat, közben lőhetnek is ránk.
- Egy. Kettő. Három!
A végén engedem el Jean kezét, ami kicsi, finom és puha, mégis rengeteg erőt ad. Az utolsó számot csak hadarom és futok is a kocsihoz. Figyelem a lányt, nehogy bajba kerüljön. Ha megsérülne, elesne, ott leszek, hogy felsegítsem, félrehúzzam vagy valami. Neki van több vesztenivalója, családja, iskolatársai. Én is izgulok, mert az életemet én is féltem. De az övét jobban.
Ha minden oké, akkor kirántom a kocsi ajtaját, Jeant engedem előre, utána én is bemászok és magunkra csukom az ajtót. Lelkesen kutatok nyitószerkezet, erre utaló felirat után. Esetleg egy leírás, ha van ilyen, bár kétlem. Abból próbálok kiindulni, amit odabent láttam, hátha hasonló lesz a gomb vagy a kar, ami feltárja a kaput. Úgy csusszanok, hogy Jean legyen a kormánynál. Én kutakodom a kesztyűtartóban, az ülésen. Figyelni nem tudok az őrökre, amíg ezt csinálom. Remélem, Jean megoldja. Ha semmit se lelek, akkor marad a nyers fizikai erőm és a lány telekinézise. A legveszélyesebb módszer.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 202
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 11 Márc. - 21:09



Wilmer & Jean
Igyekszem még mindig biztos lenni magamban, amennyire legalábbis megy. Persze nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tényleg sikerül, de muszáj! Ha elszúrjuk, akkor nem tudom mikor lesz újabb lehetőség, főleg ha azt nézzük, hogy onnantól még inkább figyelni fognak ránk, főleg rám persze, mert én vagyok az, aki eddig azért volt, amit ügyesen titkoltam. Csak akkor mosolyodom el újra, amikor a vezetést emlegeti. Igen, meg fog tanulni vezetni, ki fog jutni innen, látni fogja a kék eget és minden rendben lesz!
- És meg is fogod tanulni Wilmer! - furcsa, hogy egy ilyen apró megjegyzés az, ami segít, hogy összeszedjem magamat. A legtöbbeknek ez semmiség lenne, de nekem akkor is segít átlendülni. Ettől még persze nem lesz könnyű a kijutás, de majd megoldjuk, hiszen eddig is eljutottunk és én arra is láttam esélyt, hogy már ez sem sikerül.
- Kártya... igen az lehet, vagy a kocsiban van egy szerkezet, netán ha beszól rádión, akkor... - elharapom a mondatot, hiszen túlságosan sok még mindig a kérdőjel és még mindig nem tudhatjuk, hogy vajon mi is lesz majd, ami ténylegesen történni fog, épp ezért óvatosnak kell lennünk és felkészülni minden lehetőségre. Ha pedig nem tudjuk kinyitni a kaput, akkor más opció kell, talán olyan, ami nem lesz túl egyszerű, főleg nekem nem.
- Többen is jöhetnek, vagy valakinek jelez... De megpróbálhatom kinyitni a kaput, ha más nincs. - azt már láthatta, hogy visszalöktem a szemüvegét a helyére, ami persze csak apróság volt. Hogy egy nagy acél kaput ki tudok-e nyitni pusztán a gondolataim erejével... na az már jóval nehezebbnek tűnik annyi szent, de ha nem lesz más mód, akkor megpróbálom és valahogy meg is teszem majd, mert akkor igenis muszáj lesz. - Akkor háromra! - megfogom a kezét, de csak egy pillanatra szorítom meg ,ezzel magamnak is egy kis erőt adva. Érzem én minden rezdüléséből így is, hogy mennyire izgul, hogy a szíve milyen erősen dobog, ahogyan az enyém is, hiszen itt és most nincs ismétlésre lehetőség. Sikerülnie kell és kész.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : Zane Holtz
Hozzászólások száma : 38
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Szomb. 4 Márc. - 19:50

Úgy mosolyog rám a lány, mintha arra csodálkoznék rá, hogy kék az ég. Arra is lehetne, elvégre nem sokat vagyok kint. Ami neki természetes a szabad életében, az nekem nagyon nem az. Azt nem tudom, szokott-e harcolni, de szerintem szokott vagy hihetetlenül jól improvizál. Ügyesen csinálta. Jó csapat vagyunk és én máskor is nyomnék még ilyeneket! Tetszik.
- Az nem lesz...
Ezek sokkal rosszabbak, mint az ittas sofőrökre és hasonlókra vadászó zsaruk. Ezt a helyet nem jelenthetjük be, ha kijutunk. A kormány üzemelteti, a rendőrség biztos nem foglalkozhatna vele. Eltussolnák. A tévéből már tudom, hogy vannak ilyen ügyek.
- Egyszer én is szeretném megtanulni a vezetést - mondom mellékesen, ahogy vetkőztetem az őröket, mivel kell a zubbonyuk.
Jean is teszi, amit javasoltam és most már készen állunk, hogy beszálljunk. Őrruhában vagyok! Röhej. El is mosolyodom, ahogy gyorsan végignézek magamon.
- Jó lenne. Nehéz feladat, úgyhogy ezzel majd később foglalkozzunk!
Mindig azt tanították nekem, hogy egyszerre egyet. Aztán ha már rutinból megy, lehet bonyolítani. Így fejlődnek a szuperkatonák. Otthon. Talán volt olyan. Tényleg nem akarok ezen gondolkodni, mert még visszatart.
Jean jelzésére én is elbújok. Egyre hevesebben dobog a szívem. Majdnem megláttak! De ha ezt a helyzetet ki tudjuk használni, jók vagyunk. Trehány az az őr. Már biztos beparkolt ide vagy 2500-szor és egyszer se történt semmi, mikor bent hagyta a kulcsot. Majd most!
- Te látsz kapunyitó személyzetet? Én nem. Szerintem az őrnek van kártyája. Kizárt, hogy ki kéne szállnia kódokat nyomogatni.
És vajon elvitte? Tudom már, hogy lesz.
- Körülnézünk, berohanunk a kocsiba. Ha nincs ott a kártya, elbújunk és megvárjuk a fószert. Nem fog keresni a hátsó ülésen.
Majd elroppantom a nyakát és elvesszük a kártyáját. Valahova el kell tenni a holttestet is. Kezdek belejönni az akcióba! Ha Jean máshogy látja, elfogadom. Nem csak nekem lehet jó ötletem. Együtt jutottunk el idáig, mert tudunk alkalmazkodni és egymással dolgozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   

Vissza az elejére Go down
 
Folyosók
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Folyosók
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Alkali Lake - Stryker Bázisa-