we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Hope Town - Eredetkutatás
by Jeremy Carlson
Yesterday at 20:15

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Jeremy Carlson
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
i'm here





Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Jill & Davy - Új problémák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Jill & Davy - Új problémák   Vas. 30 Aug. - 9:56

First topic message reminder :





Davy & Jill

Végre jól alakulnak a dolgok, még ha tényleg idő is kell mire teljesen összeszedem magamat, de határozottan jobb már, mint amilyen volt. Próbálom elfelejteni mindazt, ami történt az elmúlt hónapokban, kiverni a fejemből a rossz dolgokat, Edwardot és persze Simont, mindent, ami fájdalmat és nehézségeket okozott. Talán tényleg jobb lesz végre, hiszen tudok már mosolyogni, tudok már gondtalanul arra figyelni, hogy megegyem a reggelimet, nem tör rám közben rosszul lét. Tudok úgy zenét hallgatni, hogy közben nem jut eszembe valamilyen rossz emlék, amit a zenéhez tudok kötni, ez mindenképpen fejlődésnek számít úgy gondolom és ennél remélhetőleg már csak jobb lehet. Az elmúlt napokban sok felé voltunk, moziban és persze még sétálni is. Nem érdekelt, hogyan néz ki az arcom, igenis azt akartam, hogy kimozduljunk és ne tűnjön úgy, mintha teljesen magam alatt lennék még most is. Nem akartam bezárkózni és elzárkózni mindentől, mert még hetek mire teljesen rendbe jövök és már nem fognak látszani a sebek, amiket Simon okozott. Nem vonhatom ki magamat addig a világ dolgai alól. Még munkát is elkezdtem újra keresni, talán lesz egy sima pincéri állásom majd hamarosan, bár ez még koránt sem biztos. Interjún voltam és ott szépen elmondtam mindent részletesen, az igazat, hogy mi történt, miért nézek ki így és úgy tűn, hogy megérti a hölgy, akivel beszéltem. Még nem hívtak, de azért remélem, hogy fognak.
Jelenleg pedig éjszaka van, Davy-vel filmet néztünk késő estig, ezúttal csak simán videón, mert nem kell mindig elmenni valahova. Jól érzem magamat vele. Nem akarok, nem tudok most még bele menni semmibe, de az is jó érzés, ahogyan átölel és hozzá bújhatok film nézés közben, ahogyan azt érzem, hogy figyel rám és óvni próbál még akkor is, amikor nincs rá oka, mert nincs baj. Ettől még az alap helyzet nem változott, ő kint alszik a kihúzhatós kanapén, az enyém az ágy, bár megfordult már a fejemben, hogy cseréljünk, vagy bejöjjön, de volt már rémálmom és nem akarom úgy kezdeni a napot, hogy csak azért nekiesek, mert nem tértem még teljesen magamhoz, ő pedig álmában teszem azt rám pakolja a kezét, minden hátsó szándék nélkül. Most is odakint alszik, én pedig kissé kótyagosan ébredek fel a... szöszmötölésre. Álmosan pislogok az óra felé, hajnali négy, még a nap sem kezdett el kelni, teljesen sötét van kint, mégis úgy hallom, mintha valaki babrálna a zárral... Talán csak a szomszéd srácok túl sokat ittak és nem tudják, hogy melyik az ajtajuk, kissé elkeveredtek és majd pár pillanat múlva szépen rájönnek, hogy ez nem az a lakás, ahová ténylegesen be akarnak jutni. Még sem tudom visszatenni a fejemet, addig nem amíg a hang meg nem szűnik. Menjenek már tovább!
A várt eredmény helyett viszont azt hallom, hogy az ajtó halkan nyílik. Nem tökéletes, kissé nyikorog, de alig hallhatóan. A levegő is bent marad a tüdőmben, visszatérnek a régi képek, amikor elraboltak, amikor az a nő majdnem megölt, amikor a képességemet is leblokkolták valamivel és most újra az a jeges rémület lesz úrrá rajtam. Tudom, hogy ki kellene mennem a nappaliba, de ott az ajtó közöttünk, ott a bejárati folyosó, és ha valaki bejött, akkor pont belé botlom. Halkan mászom ki inkább a takaró alól. Gyávaság tudom, de... mégis mit tehetnék? Lábujjhegyen, egy szál pólóban, amit Davy-től kaptam settenkedek át a szobán, hogy az ajtóban lévő kulccsal zárjam be a bejáratot a hálószobába. A szívverésemet szinte hallom, már-már betölti az egész szobát a hangos dübörgés... mi történik? Kik ezek?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Csüt. 17 Szept. - 10:41


Jill& Davy


Szerencse, hogy a veszély az életelemem, különben fel sem keltem volna arra, hogy valaki matat a zárral. Egy pillanat alatt pattan ki a szemem, máris éber vagyok, ahogyan felmérem, hogy csakis kifelé van út, hogy megközelítsem Jillt, ha a folyosón át akarnék menni, úgy nem sok esélyem lenne. Mármint hogy elkerüljem a behatolókat. Ha többen vannak, komolyan meg kéne magamat erőltetnem, hogy puszta kézzel elbírjak három-négy támadóval. Nem mondom, hogy lehetetlen, végülis tudom, hogy mennyit érek, csak ha ezek valami profik, akkor nem biztos, hogy van értelme kockáztatni Jill életét, ha már megmentettem. Marad hát a párkány, és miután enyhén paranoid vagyok a déja vu nélkül, így olyan szorosan tapadok a falhoz, és az ablakokhoz, amennyire csak tudok, amíg oda nem araszolok a hálószobájához. Siekrült felhívnom magamra a figyelmet, beenged, látom, hogy éppen hogy csak egy éjszakai könnyed lány-pizsama van rajta, de most nem érek rá nézelődni, van fontosabb dolgunk is. Beparancsolom a fotel mögé, és felragadva a piszkavasat, már az ajtó előtt várom, hogy behatoljanak a szobájába, a meglepetés fél győzelem. Felemelem a piszkavasat, amikor észreveszem, hogy Jill is készül valamire. Nyelek egyet, nem gondoltam, hogy ennyire harcias, végül bólintok a számolására, és kirobbanunk, hallom, hogy csontok törnek. Az ajtón át a folyosóra jutunk és ekkor hallom meg a dörrenést, ezzel a mozdulattal lököm félre a lányt...

... hogy aztán teljesen máshol találjam magamat. Ahogyan körbenézek, egy közepesebb szórakozóhelyen vagyok,  ülök, a pultnál, motoros dzsekiben, rengeteg sponzori matricával, hogy jelezzem, nagyon is vagyok valaki. A hajam még rövidebb, némi borostát is érzek, ahogyan megdörzsölöm az államat. Vad discozene szól, Jill pedig ott táncol három pasi gyűrűjében. Vagy tizenhét lehet. A gyomrom környékén enyhe rántást érzek... Mi a franc történt? Hogy kerültem ide vissza? A Déja vu teljesen kezd felborulni? Mindenre emlékszem, Jill ellenben úgy tűnik éli világát. Pont ahogyan megismertem, az apja mocsokságai és a megerőszakolás után úgy belevetette magát a bulikba. Itt már ismertük egymást pár hete, próbáltam erőt beletuszkolni, végeredményben sikerrel, csak úgy tűnik annyira mégsem, hogy kiöljem belőle ezt a szereretéheséget, amely végül Simon karjaiba lökte. Hogyan lehetséges, hogy megint itt vagyok? Ilyen még soha nem volt. Ha már előttem van az italom, felhajtom, ír whiskey, hát persze, mi más. Eltolom magam a pulttól, hogy felálljak. A parkett szélére állok, és odakiáltok neki.
- Ha vége a számnak, beszélnünk kell.  - Olyan fiatal, olyan szexi, hogy lehettem ilyen marha, hogy a saját dolgaim jobban érdekeltek? Leléptem, otthagytam bízva abban, hogy majd boldogulni fog. Abszurdum.


jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Csüt. 10 Szept. - 10:58





Davy & Jill

Amikor azt hiszed, hogy minden jól alakul, hogy lassan minden rendeződik jön a nagy felismerés... tévedtél. Nem lehet az élet olyan egyszerű, hogy minden lassan tényleg rendben legyen, mert újabb hullámvölgyek jönnek, te pedig megpróbálhatsz küzdeni ellenük, de mást nem tehetsz, mint hogy átvészeled az újabb nehéz időszakokat. Tudom, hogy szólnom kellene neki, tudom, hogy legalább jeleznem kellene, hogy ő is meghallja, hogy valaki jön, de még sem merek megmoccanni, nem merek jelezni sem, csak annyira telik, hogy az ajtóban elfordítsam a kulcsot és reménykedem benne, hogy nem hallok kintről olyan hangokat, amiktől megfagy a vér is az ereimben, hogy nem jön majd pisztoly dörrenés, hogy nem hallok dulakodást, vagy valami halálhörgést... az már végképp sok lenne nekem.
De nem, amikor halkan kattan a zár, én pedig megfordulok egy pillanatra megáll bennem az ütő, de csak egy másodperc, amíg reagálok, aztán már gyors léptekkel surranok is az ablakhoz, hogy kinyissam neki. Szóra nyitnám a számat, amikor ő az ujját a szája elé teszi, így hang nélkül vissza is csukom és csak bólintok egyet. Ő sincs épp túlöltözve, én sem, nem tudom, hogy mégis mi lesz ebből. Azt sem, hogyan jöttek be, kik ezek és honnan tudják, hogy itt vagyunk. Riadtan kapom a tekintetemet az ajtó felé, amikor meghallom a közeli motoszkálást. Már ott vannak és nem egy valaki, többen is vannak, ez már biztos. Bólintok végül újra, és a fotel mögé húzódon. Még épp időben, mert a következő, amire már összerezzenek az a lövés, ami az ajtó zárját célozza meg. A golyó szétroncsolja a fémet, és utat változtatva vágódik be a padlóba nem is olyan messzire tőlünk. Összeszorítom a számat, hogy ne sikítsak, de még most is rettegés bújik meg a tekintetemben, ahogyan Davyre nézek. Nem sokat meséltem még neki arról, hogy mire vagyok képes és most még csak azt sem tudom, hogy mennyire leszek egyáltalán erős, és látnom is kell a célt, hogy bármit is tegyek. A hátam még mindig a fotelnek vetve. Ki kell jutnunk innen, ez az, ami biztos.
A léptek befelé igyekeznek, ahogyan nyílik az ajtó, én pedig csak megragadom Davy karját és bólintok egyet. Felmutatom a hüvelyujjamat, majd mellé kerül a mutató és végül a középső is. Remélem érti, hogy háromra mozdulunk. Nem sok választásunk van, talán meglepjük őket, talán képes leszek egyszerre többükre hatni, talán... talán menni fog, mennie kell! Ha bólint akkor beszámolok, még mielőtt mellénk érne az első. Koncentrálok, gyorsan kell felmérni a terepet, a szobában vagy hárman vannak már és ki tudja, hogy nem akad-e még valaki a folyosón. Dörrenést hallok, de próbálok most nem foglalkozni ezzel. A kezeikre koncentrálok, hogy halljam a jól ismert reccsenő hangot, ahogyan a csont szilánkosra törik, természetesen azoknál a kezeknél, amik pisztolyt tartanak. Davynél a piszkavas... nem olyan hatékony, mint a képességem, viszont ő gyakorlott, jó a reakcióideje. Ki kell jutnunk innen! A szobában biztos, hogy csapdában vagyunk, és ki tudja, hogy kik ezek, hogy nincs-e náluk kábítópisztoly is, az ellen esélyünk sincs. Tudom... volt már benne részem, milyen amikor azért kapnak el, hogy elvigyenek, hogy bezárjanak, még ha akkor nem is tartott sokáig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Hétf. 7 Szept. - 18:25


Jill& Davy
Eltelt pár nap, és nem mondom, hogy Jill a látványos gyógyulás útjára lépett, mégis komoly akaraterőről mutat tanubizonyságot azzal, hogy nem hagyja el magát, elfogadja a segítő kezet, sőt, még azt is felajánlotta, hogy mellettem lesz, ha a képességem hiányából kifolyólag bénáznék. Hiszen telnek a napok, nekem állati furcsa, hogy minden, ami megtörténik, az visszavonhatatlan. Így még azt is el kellett vetnem, hogy néha úgy nézzek rá. Nincsen visszaút, bármit is teszek, és nem akarom zavarba hozni. Amilyen vadóc volt régen, ha szerelembe esett, vagy azt hitte magáról, akkor nem olyan egyszerű magával is szembenéznie, hogy talán illúzió volt, olyan fájdalmas megtévesztés, amelyre alig huszonkét évesen nem készülhetett fel, ráadásként komoly hátrányból indult. Így hát éldegélünk egymás mellett, én próbálom megszokni a korlátaimat, nagyon újdonságként hat a bőrömben élni, míg ő a testi sebek összeforrásával a korábbi magabiztosságát igyekszik visszanyerni. Már nem olyan sírásra biggyedt az ajka, én meg nem nézek ki minden alkalommal a folyosóra, hogy ne álljak fejre a szőnyegben kitörve a nyakamat. Nevetségesnek tűnhet, de az első napon egyszerűen rettegtem, nincs mit tenni. Ketten azért látványosan kedvezőbbek a feltételek, mint egyedül megbírkózni mindezekkel. Tudjuk a másik előéletét, még ha nem is részletekbe menően. Lakótársak lennénk? Barátok? Testvérek? Magam sem tudom. Főleg ha valahol mindig is az esetem volt, csak éppen rosszkor találkoztunk, akkor még fiatal voltam, nem tudtam lekötni magamat még lelkileg sem, hiszen neki egy megértő társra lett volna szüksége. Biztos, hogy most sem ugrana semmibe fejest, és ez így is van rendjén, igazi pszichopata lenne, ha nem lennének érzelmei. Attól én még rajta felejthetem olykor a tekintetemet. A mai este egy szép nap vége, nyugovóra is tértünk már egy ideje, amikor mocorgásra ébredek. Nem Jill irányából, hanem a bejárat felől. Már akkor hallottam, amikor valaki a kilinccsel babrált. Kinyitom a szememet, remélem a lánynak volt annyi esze, hogy bezárkózzon, vagy ilyesmi. Talán Simon ismerősei nem vették jó néven a haver felkoncolását. Miután egész életemben az adrenalin volt a legjobb barátom, éberen alszom, és most is egy pillanat alatt pattanok ki a kanapéról. Nesztelenül húzom fel az ablakot, hogy kimásszak rajta, mezlitláb persze, boxerben, és trikóban. Ameddigre Jill feltápászkodik, és bezárja a saját szobája ajtaját kulcsra, addigra már az ő párkányán állok, és kopogok, hogy engedjen be. Kérdés, hogy be akarok menn a szobájába, hogy együtt nézzünk szembe a behatolókkal, vagy meneküljünk. Egy szál semmiben aligha van esélyünk, már az is csoda, hogy nem szédültem le a párkányról a viharos szélben, Jillt erre nem kényszerítem. A pisztolyomat nem hoztam, kaszkadőrként azért többféle küzdősporthoz értek, de egyedül... Nem lesz egyszerű. Ha odasiet az ablakhoz, és beenged, akkor becsusszanok az üveg alatt, és a számra téve az ujjamat némaságra intem. Az övében van egy régi típusú kandalló, így a piszkavasat ragadom elsőre fel, és odalibbenek az ajtajához, ahol már egyértelműen hallatszik, hogy többen vannak mögötte. Az egyik fotel mögé mutatok, bukjon le.
jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Jill & Davy - Új problémák   Vas. 30 Aug. - 9:56





Davy & Jill

Végre jól alakulnak a dolgok, még ha tényleg idő is kell mire teljesen összeszedem magamat, de határozottan jobb már, mint amilyen volt. Próbálom elfelejteni mindazt, ami történt az elmúlt hónapokban, kiverni a fejemből a rossz dolgokat, Edwardot és persze Simont, mindent, ami fájdalmat és nehézségeket okozott. Talán tényleg jobb lesz végre, hiszen tudok már mosolyogni, tudok már gondtalanul arra figyelni, hogy megegyem a reggelimet, nem tör rám közben rosszul lét. Tudok úgy zenét hallgatni, hogy közben nem jut eszembe valamilyen rossz emlék, amit a zenéhez tudok kötni, ez mindenképpen fejlődésnek számít úgy gondolom és ennél remélhetőleg már csak jobb lehet. Az elmúlt napokban sok felé voltunk, moziban és persze még sétálni is. Nem érdekelt, hogyan néz ki az arcom, igenis azt akartam, hogy kimozduljunk és ne tűnjön úgy, mintha teljesen magam alatt lennék még most is. Nem akartam bezárkózni és elzárkózni mindentől, mert még hetek mire teljesen rendbe jövök és már nem fognak látszani a sebek, amiket Simon okozott. Nem vonhatom ki magamat addig a világ dolgai alól. Még munkát is elkezdtem újra keresni, talán lesz egy sima pincéri állásom majd hamarosan, bár ez még koránt sem biztos. Interjún voltam és ott szépen elmondtam mindent részletesen, az igazat, hogy mi történt, miért nézek ki így és úgy tűn, hogy megérti a hölgy, akivel beszéltem. Még nem hívtak, de azért remélem, hogy fognak.
Jelenleg pedig éjszaka van, Davy-vel filmet néztünk késő estig, ezúttal csak simán videón, mert nem kell mindig elmenni valahova. Jól érzem magamat vele. Nem akarok, nem tudok most még bele menni semmibe, de az is jó érzés, ahogyan átölel és hozzá bújhatok film nézés közben, ahogyan azt érzem, hogy figyel rám és óvni próbál még akkor is, amikor nincs rá oka, mert nincs baj. Ettől még az alap helyzet nem változott, ő kint alszik a kihúzhatós kanapén, az enyém az ágy, bár megfordult már a fejemben, hogy cseréljünk, vagy bejöjjön, de volt már rémálmom és nem akarom úgy kezdeni a napot, hogy csak azért nekiesek, mert nem tértem még teljesen magamhoz, ő pedig álmában teszem azt rám pakolja a kezét, minden hátsó szándék nélkül. Most is odakint alszik, én pedig kissé kótyagosan ébredek fel a... szöszmötölésre. Álmosan pislogok az óra felé, hajnali négy, még a nap sem kezdett el kelni, teljesen sötét van kint, mégis úgy hallom, mintha valaki babrálna a zárral... Talán csak a szomszéd srácok túl sokat ittak és nem tudják, hogy melyik az ajtajuk, kissé elkeveredtek és majd pár pillanat múlva szépen rájönnek, hogy ez nem az a lakás, ahová ténylegesen be akarnak jutni. Még sem tudom visszatenni a fejemet, addig nem amíg a hang meg nem szűnik. Menjenek már tovább!
A várt eredmény helyett viszont azt hallom, hogy az ajtó halkan nyílik. Nem tökéletes, kissé nyikorog, de alig hallhatóan. A levegő is bent marad a tüdőmben, visszatérnek a régi képek, amikor elraboltak, amikor az a nő majdnem megölt, amikor a képességemet is leblokkolták valamivel és most újra az a jeges rémület lesz úrrá rajtam. Tudom, hogy ki kellene mennem a nappaliba, de ott az ajtó közöttünk, ott a bejárati folyosó, és ha valaki bejött, akkor pont belé botlom. Halkan mászom ki inkább a takaró alól. Gyávaság tudom, de... mégis mit tehetnék? Lábujjhegyen, egy szál pólóban, amit Davy-től kaptam settenkedek át a szobán, hogy az ajtóban lévő kulccsal zárjam be a bejáratot a hálószobába. A szívverésemet szinte hallom, már-már betölti az egész szobát a hangos dübörgés... mi történik? Kik ezek?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   

Vissza az elejére Go down
 
Jill & Davy - Új problémák
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Raidon Kazuma
» a harrison-féle problémák

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-