we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Today at 9:04

Utak, ösvények
by Nathan Jones
Vas. 17 Szept. - 13:42

Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 17 Szept. - 10:10

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Pént. 15 Szept. - 18:39

Elkészültem az Előtörténetemmel!
by Sarah Morgen
Csüt. 14 Szept. - 15:17

Sarah Morgen
by Sarah Morgen
Csüt. 14 Szept. - 10:39

Top posting users this month
Sarah Morgen
 
Aaron Adler
 
Rashid El-Attar
 
Emma Frost
 
Ryan Bane
 
Shosanna Webber
 
Alysa Tate
 
Yetta Marcerez
 
Jean Grey
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Jill & Davy - Új problémák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Pént. 4 Márc. - 20:39





Davy & Jill

Most csak az az igazán fontos, hogy kijussunk innen, hogy megmeneküljünk és végre egyenesbe jöjjön minden. Nem tudom kik ezek, de azt hiszem, ha végre leléptünk innen, akkor nagyon el kell tűnni előlük. Messzire, ahol nem találnak meg, sőt lehetőleg akár egy másik kontinensre, azt érzem igazán biztosnak. Aztán... majd meglátjuk, hogy ott mi lesz. Talán, ha lenyugodtak a körülmények akkor majd én is biztosabban át tudom gondolni az életemet. Amúgy se lenne értelme annak, ha azt mondanám neki, hogy szeretem most, amikor félünk, amikor menekülünk, amikor talán meg akarnak ölni. Sokkal hatásosabb a dolog, ha szívből jön egy nyugodt pillanatban, amikor nem rettegsz attól, hogy talán mindjárt vége mindennek.
- Cseppet sem hangzik gonoszul. - elmosolyodom, az aggodalmam közepette talán most először, hiszen eddig pánikban voltam és sírtam. A pánik még meg van, de legalább kezdek hinni abban is, hogy kijuthatunk innen és hogy a helyzet végül majd csak megoldódik, mert meg kell oldódnia. Ha végre valami jó irányt kezd venni az életem, akkor nem lehet pont most vége, az... az tényleg csúnya kiszúrás lenne az élettől. - Nem rúgod fel az életem, vagy ha igen, akkor jó értelemben, akkor... megmentesz tőle. - hiszen lássuk be, ha nem Simon, akkor valaki más, vagy valami más ártott volna nekem. Ital, drog, akármi, ami az emberre nincs éppenséggel jó hatással, így viszont az életemnek van esélye, hogy jól alakuljon. Talán most még nem tudom azt mondani, hogy szeretem, de tudom, hogy idővel majd menni fog. Érzem... sejtem azért, hogy van erre esély, csak idő kell hozzá, most viszont idő az nincs túl sok, mert ki kell jutni innen és remélem, hogy a képességem nem rémiszti meg, hiszen elég csúnyán elbánok a fickóval, de most muszáj, hiszen ezen múlik az életünk.
Végül csak elérjük a kocsit és eltűnhetünk innen. Az ablak törik nekem hála, a kocsi beindul neki hála és a golyózápor sem ér el minket ebben a kocsiban, mert elég erős, mégis csak katonai darab. Bele sem merek gondolni, hogy milyen hely lehet ez és mit tettek volna velünk, ha nem tűnünk el innen, de eltűntünk és ez a lényeg. Most pedig végre szabadok vagyunk, és... el megyünk valahová, ahol elkezdhetünk valamiféle normális életet. Még én sem tudom, hogy milyen az, de bízom benne, hogy együtt kiderítjük majd, hogy milyen is lehet valami jó és rendes közös élet, amiben nem kell menekülni, ahol nem ártanak nekünk, ahol nem bánt senki, csak... szépen megpróbálhatunk megismerkedni rendesen és berendezni valami átlagosan normálisat, amiben még egyikünknek se nagyon volt része eddig.

//Köszönöm szépen a játékot szivimacs! Imádtam! :bigeyes: :alllove: //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Kedd 1 Márc. - 21:28


Jill& Davy

 
Nem várom azt, hogy hirtelen szerelmet valljon, azt én sem tudnám csak úgy kimondani, hiszen olyan sokat voltunk távol, csak az a biztos, hogy fontos nekem. Hogy ebből alakul e további, az már kettőnkön múlik, de nem itt, nem ebben a percben van sanszunk felülvizsgálni, átbeszélni. Előbb jussunk ki innen. Utána sem hiszem, hogy olyan egyszerű lesz az életünk, mintha mindketten a veszélytől lennénk igazán erősek. Vélhetően elpuhulnánk, ha nem történne semmi izgalmas, noha ezt ebben a pillanatban bőven mellőzhetnénk. Most valóban jó lenne egy pár nap nyugalom, amikor senki nem akar ellenünk törni. Sikerülhet vajon? Előbb ki kéne jutni, és csak utána érünk rá ezen lamentálni.
- Ez jól hangzik. Sokkal jobban áll neked, ha kisajátítható vagy, mintha mindenkivel kavarnál. Még ha ez gonoszul is hangzik tőlem. – Simogatom meg az arcát, amikor van pár pillanatunk egymás karjában. Bár mindketten olyanok vagyunk, akik kifejezetten felelőtlen életet éltünk, ez most egészen romantikus pillanat. Nem gondolok bele, hogy mekkora listával rendelkezünk mindketten egymás előtt, hiszen nem az számít, hogy kik és hányan voltak az életünkben korábban, ezen butaság lenne féltékenykedni. Végülis az ember előbb-utóbb mindenkivel szakít, amíg meg nem találja a tökéletest. Még a magunkfajta javíthatatlan életművészek is. És nem, neki Simon közel sem volt tökéletes, egy szadista állat volt, aki mellől szabadulnia kellett.
- És én sem mondtam senkinek még ilyeneket. Hülyék is vagyunk, hogy ennyire felrúgjuk a másik eddigi életét, nem? De akkor is komolyan gondoltam. Édes vagy Jilly... – Elindulunk végül kifelé, ahol a lány már nem csak a lelkierejéről győz meg, hanem arról is, hogy ha nem Simon lett volna a támadója, akkor bárkit szarrá tud törni. Engem is, de az nem érdekes, elvileg ha én nem bántom, akkor nincs rá oka, hogy mondjuk eltörje a nyakamat. Végtére is én vagyok a hőse, még ha ez így kimondva pocsékul hangzik. Nem félek, igenis bámulatba ejt, hogy mire képes, de itt most nem ragadok le, már két fegyverrel nyomulunk kifelé. Ahol azonban hiába érünk a kocsi mellé, nincsen meg a kocsikulcs.
- Kénytelen leszek! – Ha betöri az ajtót, akkor bemászom, és összekötöm a zsinórokat. Ám bármilyen halkak is vagyunk, már észrevették a szökésünket, és golyózápor zúdul ránk. Egyetlen szerencsénk az, hogy katonai jármű révén golyóálló, de ha beérnek minket, mindez már nem fog számítani. És végül felbúg a motor. Behúzva a fejemet a gázra taposok, hogy le tudjunk lépni.



jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Kedd 16 Feb. - 20:51





Davy & Jill

Érzelmileg nem vagyok éppenséggel a legjobban bekötve, vagy inkább nagyon rosszul. Kötődni akarok minden áron, közben viszont képtelen vagyok igazán kötődni. Elég kellemetlen egy felállás, én is tisztában vagyok vele. Davy rendes srác, kedvelem és... talán több is, de hogy ezt be is ismerjem, főleg egy ilyen helyzetben, az azért nehéz dolog lenne. Majd eljön annak is az ideje, hogy erről beszéljünk, de valamikor olyan időpontban, amikor nem lesz ennyire kiélezett a helyzet és épp nem akarnak minket megölni, vagy... legalábbis örökre bezárni, meg kísérletezni rajtunk. Egyelőre még csak azt se nagyon tudjuk, hogy hol vagyunk, nem hogy azt, hogy mit akarnak tőlünk.
- Köszönöm, ez jól esik és... akár ki is sajátíthatsz, rémes volt az is, hogy ki voltál kapcsolva, mintha itt se lennél. - tudom az én helyzetem azért mégis csak más, de azért így se sokkal könnyebb a dolog. Ijesztő volt, ahogy itt volt, de közben még sem, azt sem tudtam hol van és hogy mikor tér magához. Féltem tényleg nagyon, hogy nem jön vissza, és ki tudja, hogy akkor mit tesznek vele, vagy velem, velünk ezek az ismeretlenek, akik bezártak ide.
A szavaira újra finoman elmosolyodom. Jó látni, hogy még most is hogy aggódik, pedig már csak utólag beszél a dologról, nem most volt, mégis láthatóan nagyon érzékenyen érinti az egész, a halálom és úgy általában, ami történt, vagy épp nem történt meg végül. Legszívesebben én is megölelném, ha nem lenne ott az az üveg közöttünk, de sajnos ott van, így marad a kezem az üvegen, ami legalább olyan... mintha hozzáérhetnék, még ha nem is. - Tudod ilyeneket még senki se mondott nekem soha, és... nem tudom... Jól esik és épp ezért össze is zavar, de jó értelemben. Csak... csak jussunk ki végre! - legalább addig, hogy már ne egy üveg válasszon el tőle, mert ez az állapot valami rémes. Amikor pedig végre megtörténik megölelhetem, csókolhatom, amit eddig nem is tettünk meg, de most a helyzet, az izgatottság egyszerűen ezt hozza ki belőlünk. Érthető, ha közel vagy ahhoz, hogy komoly bajod történjen félsz, rájössz, hogy mit veszíthetsz és őt én sem akarom elveszíteni. Még nem tudom pontosan átgondolni, hogy ez mit is jelent, de biztos vagyok benne, hogy nem akarom. Épp e miatt szinte ripityára töröm a fickót, aki ártani akar nekünk, hogy esélye se legyen. Nem gondolok most arra, hogy ez mit válthat ki vajon Davy-ből. Nem akarom, hogy féljen tőlem, vagy netán valami durvát gondoljon, amiért ilyesmire is képes vagyok. Tudja, hogy mi a képességem, de nem látta még azt hiszem így élőben is alkalmazni.
Hamarosan már kint vagyunk, immár egy pisztollyal, vagyis kettővel, hiszen bent is volt, és már csak kocsi kell. - Betudod indítani, ha nincs kulcs? - azt se tudjuk hol vagyunk, de suttogok. Ki is kell nyitni, ami nem gond, el tudom törni úgy az ajtót, megroppantani, hogy a zár kioldódjon, de akkor azt hiszem gyorsnak kell lennünk, főleg hogy ne vegyenek észre minket, ahogyan megpróbálunk lelépni. Nem lenne jó valami lövöldözésbe is keveredni, hiszen egyikünk sem kimondottan golyóálló.

//Páros - meglátnak az őrök idejekorán és nehéz a kijutás
Páratlan - csak a vége felé, sima ügy

Jillian O'Neil carried out 1 launched of one Hat oldalú dobókocka (Image not informed.) :
//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szomb. 13 Feb. - 22:29


Jill& Davy

 
Nem várom el, hogy ugyanúgy gondoljon rám. Különben pedig Jill mindig is egyedi volt, ami az érzelmeit jelenti, mert simán elvolt nélkülem, amikor úgy érezte, hogy elhagynám, amikor meg visszamentem a múltba, akkor kiderült, hogy nagyon is lenne hozzá kedve, hogy mi ketten legalább egy éjszakát együtt töltsünk. Csak akkor nem volt időm ezen tűnődni, pedig akkor gyorsan rávágtam, hogy naná, hogy őt akarom, de nem csak úgy megkapni, hanem úgy, hogy együtt legyünk, meg akarom védeni. Mondanám azt, hogy nehéz őt kiismerni, de nem, összerakom magamban, hogy az apjához fűződő gyalázatos viszonyából indult ki minden, azóta ilyen szeretethiányos, szinte függő, nem akarja lekötni magát, mert úgy véli, nem tudna eleget adni, viszont majd megőrül tőle, ha nem kap. Amilyen semmitmondó bulizós életet éltem az adrenalin világában én is úgy vagyok vele, hogy erőteljesen kérdés, hogy alkalmas volnék-e egy komoly kapcsolatra, hiszen az nem biztos, hogy elegendő, hogy a világot átszelem érte. Az is egy ugyanolyan akció, mint átugrani két helikopter rotorja között, vagy égő kocsival szakadékon átugratni. Viszont a komolyság, hogy összetartozunk, az más tészta. Az talán csak útközben derülhet ki... S fogalmam sincsen, hogy ő mit gondol rólunk, hiszen amióta érte mentem, rohanás az életünk...
- Nem... nem úgy értettem. Csak úgy, hogy vigyázni akarok rád, nem... kisajátítani, na. Rém hülyén hangzott. Fontos vagy nekem, és ne tudd meg milyen rossz volt úgy látni a hiradóban, hogy meghaltál. – Rázom a fejemet, ezt ő nem értheti meg, benne talán nem pattant meg az a bizonyos húr hogy elkezdjen velem kapcsolatban agyalni ilyesmiken. Az igaz, hogy megakadályoztam, Simon úgy igazán bántsa, és ebből már látta, hogy fontos nekem, így az időkön átívelve, de nem biztos, hogy komolyan belegondolt, hogy ez működhet is köztünk. Még magam sem tudom, hiszen eddig nem kellett úgy igazán senki...
- Nem tudom. Eredetileg úgy működött, hogy minden napomat egyszer újra tudtam élni. Így mentettelek meg. Láttam, hogy meghaltál.. És ezt nem hagyhattam... – Basszus, most úgy megsimogatnám az arcát, miért úgy kell megbeszélni, hogy egy üveg választ el tőle. Nagy levegő, aztán folytatom, pedig nem könnyű. – Viszont talán ez olyan komoly döntés volt, sok minden megváltozott vele, így a képességem is mintha kiesett volna a normál kerékvágásból, mert megtámadtak minket, és úgy éreztem, hogy itt meghalhatnál, ezért a lelkem talán kilökődött a testemből, évekkel korábbra, hogy figyelmeztesselek, hogy talán ne is kerülj Simonnal olyan helyzetbe. És most nem tudom, hogyan működik. Megmentettelek, megváltoztattam a múltat, mert igen... számítasz nekem Jilly. Franc se tudta, hogy ennyire... – Gyorsan nekiállunk keresgélni, meglesz a pisztoly, és a csat, amivel kijuthatunk, így nem csoda, ha ezek után már a karjaimba kapom, és puszikkal halmozom el az ajkát. Sosem gondoltam bele, hogy ez milyen lehet, egy butuska lánybarát volt, egy fogadott húg, erre most nem tudok neki ellenállni. Ám nincsen időnk sokáig örülni egymásnak, fel kell turbozódnunk, itt az ideje, hogy gyorsan kijussunk. Már majdnem a bejáratnál lehetünk, legalábbis érzésem szerint amikor a magas fickó állja az utunkat, akivel úgy vélem elsőre, hogy boldogulok, de nem, ezúttal Jill ment meg, mondanám, hogy így kvittek vagyunk, igen! Azért durva, hogy mikre nem képes, Simon ellen valamiért pont ez nem volt hatásos. Felpattanok, immár pisztollyal a kezemben, bólintva a lánynak, és már futunk is fel a lépcsőn. Fent katonai parkoló, terepszinű ruhás fegyveresek, viszont nem ránk figyelnek. Kivárok, aztán Jill kezét megfogva odaszaladok az egyik terepjáróhoz, amikor elhaladt egy kisebb őrjárat. Ott meglapulunk kicsit, aztán be kéne pattanni, és elszelelni. A katonai létesítményeknél nem őrzik külön a járműveket, de végső soron kulcs nélkül is be tudom indítani...

jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Kedd 26 Jan. - 11:46





Davy & Jill

Tényleg kedvelem, fontos nekem ez már egyértelművé vált. Akkor, amikor vártam, hogy beszélni tudjak vele, hogy magához térjen és ne csak mint valami zombi legyen ott a másik cellában. És nem csak azért, mert egyedül voltam, hanem mert az elmúlt pár nap nyomot hagyott bennem, az hogy feláldozta a képességét, még ha tudtán kívül is. Az hogy segített nekem, hogy meg akart menteni, pedig nem tudhatta, hogy ő nem sérül-e meg benne, de mégis eljött és segített és lassan beugrott az a régi beszélgetés is. Rájöttem, hogy nem akarom elveszíteni, mert fontos nekem és ez most már egyértelmű.
- Jól... jól van, de előbb jussunk ki innen. - megértem őt, még ha talán hallani is a hangomon, hogy meglep a kategorikus kijelentés és hirtelen nem tudom, hogyan kellene reagálnom rá. Persze igaza van, főleg akkor, ha ő többet érez irányomba. Nem várhatom el tőle, hogy építsen valamire, ami nincs, vagy nem működhet, vagy hogy esetleg átejtem és nem tudom kezelni az egészet. Én is ezt tenném a helyében és megértem épp e miatt, de ettől még ugyanúgy nem esik jól, hogy így kijelentette, de majd meglátjuk. Most tényleg az a fő, hogy kijussunk innen, és megússzuk ezt az egészet valahogy ép bőrrel. A nélkül egyébként is teljesen felesleges bármiben is gondolkodni, mert úgyis végünk.
- Az, hogy vissza akartál jönni? Egyáltalán hogy működik? Teljesen... random? - ezt azért jó lenne tudni, ha megint eltűnik a tudata akkor mit tegyek. Persze lehet, hogy semmit nem tudok, ez is benne van sajnos a pakliban, de azért meg kellene próbálni. Valahogy rá kell jönni, hogyan működik a képessége és mit tudunk így kezdeni vele. Ha tényleg valami komoly helyzetben veszik el megint abból komoly baj lehet és akkor nekünk... végünk valószínűleg. Ajj... annyira nem tudom, bizonytalan vagyok, de legalább végre kijutunk és össze-vissza puszilgathatom és ölelhetem. Ez most segít, nagyon sokat abban, hogy én is erős próbáljak maradni, mert az elmúlt pár órában cseppet sem éreztem magamat annak.
Nincs más, mint előre, a térkép meg van és nála a pisztoly és reméljük, hogy nem lesz baj. Nem tudom azt sem, hogy a képességem meg van-e még egyáltalán, de nagyon remélem, hogy ha szükség lesz rá, akkor tudom majd használni, csak az üvegre nem hatott, mert az törésálló volt, vagy tudom is én. Nem kell sok, hogy akadályba ütközzünk, nem is gondoltam komolyan, hogy kijutunk gond nélkül, hiszen azt se tudjuk, hogy hol vagyunk egyáltalán. Küzdünk, ez a fő, és aztán a férfibe botlunk aki... nem épp barátságosan vizslat minket. Davy a földre kerül, én pedig ijedten ugrok meg, amikor a fickó rám emeli a tekintetét. Lépne... Davyre, de nem engedem. A reccsenés halk, de érezhető, nem lép, hanem esik, még hozzá össze, miután mindkét sípcsontja szilánkosra törik.
- Vedd fel a pisztolyt és... futás! - a pasas üvölt, de még így is próbál a fegyver után kapni. Törik a karja. Oda se nézek, mert ez olyasmi, amit sosem élveztem. Képes vagyok rá, meg tudom tenni, de ettől még nem élvezem. Tudok ilyen kínokat okozni, de most az a fő, hogy kijussunk, ez a valaki egyébként is veszélyes ránk nézve, ártani akar nekünk, úgyhogy el kell tűnni. Kell egy kocsi... ha itt van egyáltalán, rájönni mi ez a hely és hol van, hogy civilizációba jussunk. Ha ezek azok, akik egyszer már elkaptak, akkor nem beszélgetni akarnak velünk és azt nem akarom megvárni, hogy megpróbáljanak végezni velünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Vas. 24 Jan. - 20:01


Jill& Davy

 
Azért meg kell mondanom, hogy bár a romantika világa nem volt összegyeztethető a veszélyes sportokkal, a vakmerőséggel, most mégis nagy kő gördül le a szívemről, hogy valami hasonlót mond vissza. Lehet, hogy régen nem akartam őt észrevenni, és koloncnak számított, egy olyan felesleges vakvágánynak, amelyre nem akartam ráilleszteni életem vonatát, de ha jobban belegondolok, nem haverkodtam volna vele csak úgy szex nélkül, ha nem tetszett volna komolyan. És mégis, a passzivitásommal mások karjába löktem, hogy aztán Simon végül megölje őt. Ha pedig nem ő teszi, akkor valaki más éli ki a szadista vágyait Jillen, mert hát annyira következmények nélkül ajánlotta fel magát szinte mindenkinek.
- Amíg nem döntesz róla, addig nem kavarunk mással. – Szögezem le, nem akarok én diktatórikus lenni, de ne úgy teszteljük az érzéseinket, hogy ha kiszabadultunk innen, akkor beleveti magát ismét a bulizásba. Észre kell vennie, hogy számomra fontos tényezővé vált, nem tudnám elképzelni az életemet nélküle, hogy ne lássam minden nap. Hogy szerelmes lennék? Igen, lassan kár is tagadnom, máskülönben csak haverságból nem utaztam volna érte ennyit, hogy felrúgjam és kockáztassam a saját életemet. Csak ez az egész mélyen el volt bennem temetve, mert nem láttam értelmét. Egész mostanáig.
- Igaz. Kellett valami, ami felébreszt.  – Lépek közelebb, és a vonásait fürkészem így az üvegen keresztül. Keresgélnünk kéne, ha mielőbb meg akarom érinteni. Nem tudom, hogy egyátalán kijutunk-e innen élve, ám úgy vélem, szükségem van már rá, és ha ez az utolsó kalandunk, utunk, akkor azt együtt tegyük meg, így amikor azt mondtam, hogy később döntsön róla. Nem, valójában azt akarom, hogy lássa be, nem csak a szexről, vagy a felelőtlenségről szól az élet, én kész lehetek mellette lenni, leszokni az állandó vándorlásról, és nem csak a képességem miatt. Jill miatt. Jilly miatt. Együtt kell szembenéznünk a viszontagságokkal. Talán még túl fiatalnak érzi magát, de már annyit szenvedett, nem akarom több ilyennek kitenni. Egyedül semmiképpen sem.
- Nem fogok. Amit akartam, már megtettem a múltban. – Bólintok most már én mosolyogva, hiszen talán zavaros lesz ez az egész, de sebaj, ennek így kellett lennie. Remélem lesz időnk csiszolni a memóriánkat, vagy pedig végtére is, kit érdekel, hogy mi volt? Már nem úgy néz rám, mint egy régi cimborára, és ez a fő. Nemsoká egymás karjaiba menekülünk, immár különösebb gondolatok nélkül, puszilgatva a másikat, amely meghittebb, mintha valami buja csók lenne. Nem, nálunk egyértelmű, hogy a szenvedély a másikba vetett gondoskodásunkból kell, hogy táplálkozzon. Az ajka valami eszméletlenül édes, sosem kaptam még senkitől ilyesmit, ami ezt az érzést keltette volna. Amikor kinyitjuk a szemünket, és elválunk, a borostyánszín pillantásban elveszve indulok el végül a folyosón, ha már a térképet nézzük. A pisztoly a kezemben, kissé meg is remeg, hiszen itt nem tudom újraírni a múltunkat, ha hibázok, az végzetes lesz. Magam mögé tolom inkább, és meglapulunk az az árnyékban. Végtére is úgy gondolkozom, hogy egyszer már visszajöttem, hogy segítsek magunknak, tehát túléltem. És ha én vigyázok a lányra, akkor ő is. És mákunk van, a trió elhalad a mellettünk, és tovább tudunk haladni. A pisztollyal magam elé célozva nézelődök, megvan az a lépcső, amin fel kell sietnünk. És sikerül, akadálytalanul elérjük, ám a tetején egy nagydarab valaki vár minket, szinte a semmiből tűnik fel, és kiveri a kezemből a pisztolyt. Megpróbálom kirúgni a lábát, de csak megbillen. Emeli a lábát, hogy rámtaposson.
- Basszus... – Mivel a földre kerültem, arébb hengeredek. Remélem Jillt nem tartja veszélyesnek.




jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Pént. 1 Jan. - 15:53





Davy & Jill

Igen, igaza van ez valamiféle vallomásnak számít most, amit elmondott nekem. Lehet, hogy a szorult helyzet váltja ki belőle, de ez most nem számít, az a fő, hogy elmondja, mert jól esik az ilyet hallani az embernek. Az ő élete más azért, mármint én csak technikailag pár napja találkoztam vele újra. Előtte csak időnként futólag és igen segített az, hogy a múltban figyelmeztetett, de közben nem változott meg hirtelen olyan sok minden az életemben, hiszen csak pár nap telt el és nem akarom az, hogy csak azért vetődjem a nyakába, mert ez most egy ilyen veszélyes állapot. Féltem, hogy nem volt itt, ez igaz, de hogy a szavaira most mit tudnék mondani azt nem tudom.
- Máshogy... én is máshogy. Még nem tudom, hogy de... máshogy. - nem úgy nézek rá, mint ha a testvérem lenne, vagy bármi hasonló rokoni dolog, tényleg nem. Jól esik, hogy így gondol rám és az is, hogy segített nekem és hogy most itt van velem és ez az egész... egyszerűen tényleg jó érzés az, hogy odafigyel rám és segíteni akar, hogy felrúgta az életét azért, hogy megmentsen, sőt még többet, hiszen még a képessége is megváltozott, vagy megszűnt? Ő sem érti még, ahogyan én sem. De egy biztos, most a fontos, hogy kijussunk innen minél előbb és megússzuk ezt az egészet. Azt hiszem az érzéseinkről ráérünk majd mindezek után beszélgetni.
- Nem tudhattad, hogy mi fog történni Davy és... talán a változásokhoz is kellenek a nagy események. Ha Simon nem próbál meg... akkor talán nem is akarsz változtatni és nem találkozunk megint. - esetlenül vonom meg a vállamat. Hát igen sose lehet tudni hogyan alakult volna az élete akkor, ha másképp dönt akkor régen. Ez még most is nagy kérdés, mert lehetett volna minden más, ha velem marad, de akkor még nem érezte úgy, hogy ezt kell tennie, nem volt oka rá, hogy így vélekedjen. Az ok azért alakult ki, ami történt velem.
- Nekem pedig csak az újak, de majd elmesélem neked, amit kell és... kijutunk innen és minden rendben lesz, csak ne tűnj el megint. - halvány mosoly még, hogy aztán az ajtóval foglalkozzam. Ki kell jutnunk innen és ehhez nem beszélgethetünk tovább. Az ajtó végre kattan, és nem sokára már az övé is. Ez a lényeg és az, hogy amikor végre kint vagyunk, akkor gondolkodás nélkül ölelem meg. Nem érdekel most, hogy kinek milyen indíttatásai vannak, az sem számít, hogy ő miért van most velem és az sem érdekes, hogy én miért szorítom annyira. Most csak a fő, hogy megtesszük és majd ha kint vagyunk ráérünk kitalálni, hogy mi is ez az egész. Nehezen eresztem el, épp csak annyi teret hagyok neki, hogy puszikat adhasson a számra. Nem gondolkodom most semmin sem, viszonozom gondolkodás nélkül. Egyszerűen csak jól esik most és segít, erőt ad, és ha jól sejtem akkor neki is. Nagy nehezen engedem el végül és átveszem a térképet is tőle.
- Ez alapján két emelettel a föld alatt vagyunk, kell valami lépcső... arra. - mutatom az irányt és ha kanyarodni kell, akkor is szólok neki. Óvatosan és csendben haladunk előre, amíg meg nem hallom a lépteket a távolból. Nem tudom elképzelni, hogy közelednek, vagy távolodnak vajon, de hogy a folyosón vannak, az biztos és arra is rájöhetnek, hogy már nem vagyunk a helyünkön. Megtorpanok és szó nélkül, kérőn nézek Davy-re. Keressünk más utat, vagy bújjunk el, amíg elmennek? A térkép szerint erre kellene menni, de... ha erre jönnek akkor ez nem hoz semmi jót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Csüt. 31 Dec. - 10:38


Jill& Davy

 
Ha nem volnánk ilyen pocsék helyzetben most biztosan felnevetnék, így csak egy halvány mosolyt kap, és a kiszabadulásunkon töröm a fejemet, miközben a csinos kis pofiját nézem. Tudom, hogy imádta nagykanállal habzsolni az életet, megvolt hozzá a testi adottsága, hiszen elképesztően szexis, mégis, mindig is éreztem belőle azt a szeretethiányt, amelyet mintha el akart volna nyomni magában, és azzal tudatta a nagyvilággal, hogy erős, hogy a szexualitását használta fegyverül. Szerencsére nálam ritkán próbálkozott, a múltbéli utazásom pont egy ilyen volt. Holott ha tetszik nekem, az nem ezért van.
- Még furább, hogy én sem. Tudod... idősebb fejjel kezdtem rájönni, hogy fontos vagy. Hogy nem hagyom, hogy bárki bántson. De nem úgy, mint valami kölyköt, aki a hugom lenne. Máshogy. – Ez most valami vallomás, amelynek biztosan nem jött volna el az ideje, bár már cseszhetem az egészet, hiszen amikor visszatértem hozzá a múltba, és felajánlkozott, már akkor elmondtam neki, hogy idős vagyok, és kell ő nekem. Hogy mindaz, ahogyan hülyültünk együtt, csak időpocsékolás volt, és rá kellett ébrednem, hogy nélküle semmi sem az igazi. Nehéz volt így, hiszen azt hitte, hogy én is az ágyamba akarom cipelni, mint bárki más a pasik közül. Holott... mindez már másról szól. Sokkal többről. Nem érdekes, hogy Simon, vagy bárki más mit akart tőle, amikor holtan láttam, tudtam, hogy többé nem engedhetem el, csak eddig ostoba voltam ezt átlátni. Viszontagságaink mindig is lesznek, ettől kár tartani, de ha már az alap érzéseimet tudom iránta, van kapaszkodóm.
- Azt is valami, hogy legalább kissé melletted volna. Már tudom, hogy eredetileg hiba volt téged ott hagyni. Mindketten egyedül voltunk, még ha zűrösek is vagyunk. Nekem nem azért kellettél Jilly, ahogy akkor mondtam. Én... nem szoktam senkinek ilyesmit mondani, de... nem mondok le rólad... soha többé. – Rázom a fejemet, és én is ízlelgetem még a múlt és a jelen ilyen fokú összefonódását. Csak a saját emlékeimre tudok koncentrálni, és a viselkedéséből szűröm le, hogy mi is történt, változott e valami. Már komolyabban néz rám, tehát felfogta, hogy mi ketten együtt... többek lehetünk, mert valamit megváltoztattam. Már tudja, hogy megmentettem.
- Nem tudom. Még minden annyira új. Nem akarom, hogy bajod essen, mert nem tudok figyelni. Nekem csak a régi emlékeim vannak meg. – Rázom meg a fejemet, majd sürgetően intek, mielőbb ki kell innen szabadulnunk, majd később átbeszéljük, hogy mi is volt, mit kell tennünk, ha már biztonságban leszünk. Remélem, hogy legalább azt az Edwardot nem látjuk többé, róla is igen rossz érzéseim vannak. Nem mondom, hogy csak az lehet a jó Jillnek, amit én akarok, ám annyi rossz történt már vele, ideje lenne, hogy jóra forduljon az élete. Ha nem velem, akkor valaki értelemssel.
- Oké, igyekszem maradni. – Halvány mosoly megint, mintha tudnám is irányítani az újszerű képességemet. Ám hátha nem kell visszamennem a múltba, hogy valamit megjavítsak. Akkor pedig... képességem sem marad. Megtaláljuk végül a szajrét, és várom, hogy kinyissa az ajtót. A pisztolyt méregetem, és végre kattan a zár, kijutott, ki tud engedni engem is. A nyakamba veti magát, én meg se szó se beszéd, puszikkal halmozom el a száját. Nem igazi csók ez. Annyit szenvedtünk már külön, hogy most csak erre tudok gondolni, hogy talán több lehetőségünk nem is lesz. Végül én is megölelem, és nagyot lélegzek bele a nyakába, remélem már nem veszítjük el egymást. Most viszont ki kell jutni a térképpek, amit a kezébe nyomok, én pedig előre indulok a folyosón, a pisztollyal a kezembe, hogy mögülem suttogja az irányt.




jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Csüt. 17 Dec. - 9:41





Davy & Jill

Azért ezt az időben ugrálás dolgot még nekem is időbe telik felfogni, biztos hogy nem fog most azonnal menni, hiszen mégis csak úgy fest tényleg visszament a múltba, amit tényleg nem hittem el akkor, amikor mondta. Későn esett le, hogy igaza volt, egyszerűbb volt a túl sok piára fogni az egészet, aztán jött Simon bekattanása és onnantól már egyértelmű volt, hogy nem csak képzelte az egészet és most... Egy a biztos, ki kell jutnunk innen, de ahhoz előbb össze kell szednem magamat és meg kell nyugodnom és jelenleg ez az, ami a legnehezebbnek tűnik.
- Furcsa, hogy úgy változtattalak meg, hogy nem is tudtam róla... nagyon furcsa. - félmosollyal vonom meg a vállamat, hiszen ez a helyzet még mindig új nekem. Ezek szerint ő még csak nem is emlékszik az elmúlt évekre azért is kérdez ennyit. Hát szó se róla elég furcsa megszokni ezt az időugrás dolgot, hogy mit ne mondjak. Mégis megrázom a fejemet a kérdésére. - Nem voltál. Elszakadtunk pár buli után, versenyezni mentél és... furán viselkedtél utána, mintha kiesett volna egy kis idő tudod akkor, amikor a bárban voltunk. - igen nekem rémlik, elkezdett visszatérni, amikor újra találkoztunk de neki nem, hiszen kiesett számára mindaz, ami történt, én viszont megpróbáltam felfogni és utólag már értem, hogy mi miért történt, most már világos az egész. Teljesen még sem tudta megváltoztatni az életemet, de legalább az intelme az utolsó pillanatban mégis csak eljutott hozzám.
- És ez mit jelent, bármikor megint kikapcsolhatsz? És nem emlékszel rá, ha változott valami? Ez... elég zavaros lehet. - hiszen azért kérdez annyit, mert nem tudja milyen hatással volt a jelenre az, amit megváltoztatott a múltban. De vajon ilyen most is lehetséges? Mi van, ha megint eltűnik csak úgy szó nélkül és kész? Mintha itt se lett volna. Az azért elég durva lenne... főleg ebben a helyzetben, hiszen ki kell jutnunk innen és ha fontos pillanatokban tűnik el, akkor mihez kezdek? Azért jutottunk ide, mert egyszer csak kikapcsolt és ezek szerint visszament a múltba. Valahogy meg kell tanulnia ezt kontrollálni sürgősen.
- Csak figyelj, hogy... nem tudom, ne tűnj el megint és kapcsolj ki, oké? - nem szeretném, hogy csak úgy felszívódjon, akkor nem tudom egyedül megoldani, akkor esélyünk sincs, akkor... Most itt kell maradnia és nem mehet vissza múltat változtatni, mert akkor itt ragadunk. Változott a képessége és most újra meg kell tanulnia kezelni. A régit már tudta, de ezt a mostanit még nem hiszem. Aztán megtalálom a kis hajcsatot, ő pedig pisztolyt és térképet. Szóval már itt is voltunk, vagyis ő volt, ha felkészült rá, hogy ide kerülünk majd. Elég abszurd egy helyzet.
- Jól van, igyekszem. - bólintok egy aprót és próbálom végre a kezem remegését is megszüntetni, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Egy kis motoszkálás után kattan a zár, gyorsan lépdelek át az ő ajtajához, hogy azt is felkattintsam, és ha sikerül akkor nem érdekel, hogy sietni kell azonnal a nyakába vetem magamat. Nem sírok, most csak kis szipogás van, ez is valami, de... a fenébe is rohadtul ki vagyok borulva és nehéz úgy tenni, mint ha jól lennék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Kedd 15 Dec. - 20:04


Jill& Davy

 
Nem tudom, hogy mikor jönnek a fogvatartóink, vagy hogy egyátalán mit akarnak tőlünk, így nem biztos, hogy most van itt az ideje, hogy átbeszéljük a történteket, így miközben jár a szánk, én már el is kezdek keresgélni. Férfi vagyok, elvileg többfelé nem tudok figyelni, most a szükség törvényt bont, erőt veszek magamon, mert csak úgy úszhatjuk meg, ha mielőbb kijutunk innen.
- Elhiszem. Ami történt velem, az nekem is tökéletesen meglepő volt. Nem ezt szoktam meg. Azt hiszem... megváltoztattál.. – Félmosollyal bólintok, mert bármennyire is kétségbeejtő a helyzet, nem szabad elfelejteni, hogy legalább együtt vagyunk, és tudunk küzdeni a másikért. Biztos, hogy pár évvel ezelőtt ezt túl romantikusnak gondolta volna, de ha jobban magunkba nézünk, egyikünk sem egy érzelmes alkat, jobban a vérünkben volt a buli, a szórakozás, és a felhőtlen, veszélyektől nem mentes élet, hiszen alaposan el vagyunk cseszve más-más okokból. Aztán visszamentem a déja vu-val, hogy megmentsem, és ennek köszönhetően mutálódott a képességem, talán most már korábbi időpontokra leszek képes visszamenni, vagy már ezt is elvesztettem? Nem tudom.
- De azért... melletted voltam az évek során? – Hiszen ha visszamentem, hogy segítsek, célom volt az is, hogy ne hagyjam magára, ő meg közben mégiscsak beleszeretett abba, aki meg akarta ölni. Azt hiszem mindig is vonzódni fog a veszélyes alakokhoz, hogy így kompenzáljon valamit... Ahogyan az apja bánt vele.
- A saját életedért te vagy a felelős Jillian, nekem nem kell magyarázkodni. – Féltékeny nem vagyok, hiszen az én saram, hogy annak idején csak az önző, buta kislányt láttam benne, aki akaszkodni próbált. Mint tudjuk, az idő az, amely válaszokat ad, ahogyan felnövünk, látjuk be a múltban elkövetett hibákat. Már az is csoda, hogy vissza tudtam menni érte, és most, hogy átgondolom, amit végülis a megmenekülése után mondtam, hogy vigyázhatunk egymásra. Már nem érzem, hogy szüksége lenne rá. Nem fog tanulni a hibáiból, amelyekre nekem sikerült ráébrednem.
- Ne aggódj, segítek. – Legalábbis most. Nem akarom, hogy pocsék kedve legyen a döntései miatt, nem vagyok én annyira rideg, hogy eltaszítsam magamtól, csak éppen nem szoktak női barátaim lenni. Régen haverkodtunk, s nem is ment sokáig, vélhetően most sem fog. Félreteszem a problémát, és inkább foglalkozom a keresgéléssel, s amikor Jill fekiált, hogy talált valamit, ezzel egyidőben nekem is sikerül rálelnem egy téglára, amit el tudok mozdítani, és mögötte egy üreget lelek. Egy pisztoly van benne, meg egy térkép, a hely csatornahálózatával. És egy x, egy szöveggel, amin a következőt olvasom: Itt állsz. A sors iróniája, hogy az én írásomat idézik a betűk. Megnézem a tárat, van benne néhány golyó, de nem kéne pazarolni az üveg szétlövésére, ráadásul azzal felhívnánk magunkra a figyelmet. A lánynak kell kiszabadulnia, majd engem is segítek.
- Na jól van, akkor ügyesen. – Szólok át, miután megmutattam neki, hogy mit találtam. Most nem érünk rá átbeszélni, hogy mindezek hogy is kerültek ide elrejtésre. Ámbár kitalálhatja magától is.



jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Pént. 4 Dec. - 15:54





Davy & Jill

Sok időre kikapcsolt, vagy nem is tudom pontosan, hogy mi a fene történt vele, de segít, hogy megint itt van és beszélhetek vele normálisan. Ijesztő volt az az állapot, amibe került és komolyan féltem, hogy nem jön ki belőle. A képességéről tudok, de arra nem gondoltam, hogy pont most következik be. Az egész még így is furcsa kissé, össze vagyok zavarodva, idő kellene, hogy összeszedjem magamat, de most nincs időnk, mert ki kell jutni. Ha azok kaptak el, akik legutóbb is, akkor nem jutunk ki csak úgy egy könnyen, akkor... akkor tényleg nagy bajban vagyunk és nem csak azért tartanak itt, hogy be legyünk zárva, akkor... bántani fognak minket és nem csak bántani, hiszen legutóbb nyíltan meg akartak ölni.
- Mégis nehéz volt elhinni, hogy csak úgy visszamész az időben. Olyan rég volt és... alig emlékeztem rá. - halkan sóhajtok egyet. Megtörlöm az arcomat, rémesen festhetek, de nem tudok vele mit tenni, itt nincs víz, hogy megmossam az arcomat. Sírtam, hát persze, hiszen félek, be vagyunk zárva, talán végezni akarnak velünk valakik, akiket nem ismerünk, akikről nem tudjuk, hogy kicsodák és Davy teljesen ki volt ütve, nem tudtam, hogy mi történik vele, nem csoda, hogy halálra voltam rémülve. Próbálom felfogni azt, ami történt, ami történik, de ettől még nem megy könnyen és főleg nem gyorsan. Össze kell szednem magamat miatta, miattunk.
- Sokat ittam... amikor mondtad és nem hittem el igazán, aztán hirtelen már te se tudtad miről beszéltél, csak akkor villant be, amikor Simon nekem esett. Megpróbáltam megvédeni magamat, aztán megjelentél és összeállt a kép. - a kérdésére már nehezebb válaszolni. Hogy sajnálom-e? Amikor boldog voltam, amikor azt hittem boldog vagyok, akkor nem jutott eszembe az, amit Davy mondott a múltban, nem akartam elhinni, hogy tényleg baj lehet, végre boldog akartam lenni és kész gondok és fájdalom nélkül. - Sajnálom, hogy nem hittem neked, azt sajnálom. - azt miért sajnáljam, hogy Simonnal így alakult? Nem lenne értelme, csak azt mondanám vele, hogy hiányzik, hogy azt akartam, hogy működjön, lehet hogy rosszul esne neki, még ha nem is kifejezetten Simon miatt is mondanám, hanem egyszerűen csak a helyzet miatt, hogy végre valami... bármi jól alakuljon, mert valahogy nem akar, ahogyan most sem, hiszen be vagyunk zárva és azt se tudjuk hol vagyunk.
- Együtt... igen, valahogy kijutunk innen, bár még csak azt sem tudom, hogy hol van az itt. - lebiggyed a szám, de jól esik a közelsége, még ha az üvegen át is tehetjük csak meg. A keze az enyém előtt, szinte érzem az érintését, pedig tudom, hogy képtelenség. Halvány mosolyt erőltetek az arcomra, aztán bólintok és ellépek az üvegtől, hogy keresgélni kezdjek. Jól van, megoldjuk ezt valahogy. Ha szerinte van itt valami, akkor így kell lennie. Az időutazás még mindig zavaros számomra, de igaza kell, hogy legyen. Nem tudom, hogy mi lesz, ha nincs igaza. Percekig semmit sem találok, mire aztán megérzem, hogy mozog az egyik tégla. Erősebben kezdem el feszegetni, még a körmöm is letöri, felhorzsolódik az ujjam amikor újra és újra megcsúszik, de nem foglalkozom vele. - Davy! - szólalok meg, ha még ő is keresgélne, és nem tudom talál-e valamit, de immár újra az üvegnél vagyok, a kezemben a kő alatt egy hajcsat. Tőlünk mindent elvettek, de ezzel... talán... Nem vagyok benne profi, de talán ki tudom nyitni vele a zárat?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szer. 2 Dec. - 19:35


Jill& Davy

 
Tökéletesen nem értem a dolgot, hogyan is kerültem vissza, a miértek viszont most nem számítanak, csakis az, hogy most itt vagyok, ő pedig ép és egészséges, legalábbis amennyire látom. Ki van ugyan sírva a szeme, de az bármitől lehet, attól még megvan minden végtagja, nem úgy néz ki, mintha irányítanák az elméjét. Azt az apró-cseprő problémát leszámítva, hogy be vagyunk zárva valamiféle üvegcellába, végtére is együtt vagyunk, és Simon nem ölte meg őt. Olyan lelkesedéssel, kétségbeeséssel közelít a minket elválasztó üveg felé, és majd kiugrom a bőrömből, hogy élve látom. Nem tudom, hogy mi történt, hogy sikerült-e felfognia az információt, amit abban a pár percben próbáltam közölni, amikor már józanok voltunk, legalábbis a közelében, de valami történt, az biztos.
- Vissza. Meg akartalak menteni, és... – Kezdek bele ismét, majd ráncolja a homlokát, abból az derül ki, hogy mégsem volt teljesen hasztalan, amit tettem érte. Most évek múltán talán úgy tűnik, hogy hitt nekem? Elképzelhetetlen, de mégis bele tudtam nyúlni a múltba, és az derült ki belőle, hogy megváltoztattam ami történt? – Nem tudod, hogy én sosem hazudnék neked? Lehet, hogy sok baromságot csináltunk együtt, de melletted voltam. – Bólogatok, ezek szerint tényleg emlékszik, és megpróbált úgy cselekedni, ahogyan kértem. Azért nem semmi, hogy képes volt még évek múlva is emlékezni rá, hogy mi is történt, és hinni nekem.
- Akkor mégiscsak emlékeztél Jillian... viszont annyira nem, hogy ne válaszd Simont. Hát több mint a semminél. Nem sajnálod, hogy Simonnal így alakult? – Kérdezem, mert a múlt alkalommal nagyon össze volt törve, és lehet, hogy most is azért van így kisírva a szeme. Vagy miattam lenne? Lehet, hogy az évek alatt mégiscsak tartottuk a kapcsolatot, jobb barátok lettünk, valahogy nem tudtam elengedni, és ő is tudta legbelül, hogy összetartozunk? Bárcsak emlékeznék? Nem kaptam plusz emlékeket azáltal, hogy a múltban jártam, és nehéz lenne most bármit is összerakni. Viszont most ki kell jutnunk innen. Nem tudom, hogy kik azok, akik megtámadtak minket, ez nem változott. Vélhetően a képességünk miatt vadásznak ránk, igaz, ezzel a képességgel már aligha megyek bármire is, hacsak nem alakult át teljesen. Mégiscsak odasétálok az üveghez, hozzáérek, talán lelkileg adhatok segítséget.
- Jilly... Már nem másokban kell megoldást keresned. Itt vagyok, és megoldjuk... együtt. – Ha jól gondolom, hogy a képességem már átalakult, akkor talán az idővel van összefüggésben. Így kell lennie. Talán ha nem volt kérdés, hogy mindenképpen idejutok, akkor talán már jártam is itt. – Próbálj a cellában valami üreget keresni. Bármit... a padló alatt, a falakon, valami írást, üzenetet, saját magunktól. – Én is jó példával járok elől, mert elkezdem felderíteni a piciny termet, kopogtatom a falakat, repedéseket keresek a talajban. Lennie kell itt valaminek. Ha a képességem már kész jól működni, hogy visszajuttatott ide, akkor nem halok itt meg. Ez biztos. Vagy csak áltatom magamat?

jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Pént. 27 Nov. - 15:05





Davy & Jill

Nem tudom, hogy pontosan mennyi idő telt el, de olyan volt mintha teljesen kikapcsolt volna, mintha nem is ő lett volna itt, hanem valaki egészen más. Nem értem az egészet, azt sem, hogy mi történt vele, vagy hogy miért nem válaszolt nekem, de mintha végre értelem csillanna a szemében és azt hiszem ez már mindenképpen előrelépésnek számít, talán képes lesz nekem válaszolni, képes lesz végre mondani valamit, amivel elmagyarázza nekem, hogy mi történt, hogy hol volt gondolatban, mert hogy nem itt járt annyi biztos. Egy-egy automatikus válasz elhangzott, mintha csak betanulta volna, de nem ő volt, akármit is tettem. Már felhagytam azzal, hogy megpróbáljak tenni valamit az üveg, vagy műanyag fal ellen. Próbáltam a képességemet használni, de nem volt rá hatással, vagy egyáltalán nem működik, igazság szerint magam sem tudom, de az biztos, hogy most is csak a falhoz lépkedhetek közelebb, de esélyem sincs rá, hogy áthatoljak rajta, hiába van ott Davy a másik oldalon és én hiába ölelném meg, hogy végre itt van, nem tehetek, nem jutunk át ezen az izén. Mégis már az üvegnél vagyok és ahogyan tudatosul bennem a tény, hogy nem tehetünk semmit akaratlanul is öklöm külső oldalával csapok egyet rajta.
- Visszajöttél? - először nem is értem az egészet, aztán csak halványan kezd derengeni valami a múltból, de szinte csak ködösen, alig emlékszem rá. Sokat ittam, évekkel ezelőtt, ő pedig hadovált valamiről... de hát hogyan lehetséges? Azt mondta képes változtatni a dolgokon, egy nap... egy napot mondott, mégis visszaugrott volna olyan sok évet? Értetlenkedve ráncolom a homlokomat, újra megtörlöm a szememet, próbálom összerakni, hogy mi történt. - Akkor... igazat mondtál? - még mindig csak halványan rémlik az egész, de tényleg így volt. Sejtettem... éreztem, de valahogy még sem állt össze soha sem az egész rendesen, hogy miért tudtam, hogy Simonnal baj van, pedig tudtam, éreztem belül és amikor bántani akart tenni tudtam ellene, Davy pedig megjelent és ketten gond nélkül megoldottuk. Azt láthatja rajtam, hogy jóval kevesebb a sérülésem, mint ami még pár órával ezelőtt volt, amire valószínűleg ő emlékszik. Csak pár karcolás a dulakodás miatt, de nem annyi, mint amikor Simon majdnem végzett velem.
- Simon meg akart ölni... durva volt és én nem emlékeztem honnan, de tudtam, hogy ez lesz, valahogy bevillant és még időben tettem ellene, aztán megjelentél, mint aki előre tudja az egészet és... Simon halott, másnap pedig betörtek a hotelszobába. Próbáltunk harcolni ellenük, de te kikapcsoltál és azóta itt vagyok. - halkan sóhajtva engedek a lábaimnak és csúszom le a földre az üveg mellett. A kezemet fektetem csak a hűvös lapra, mintha csak ha ő is odatenné, akkor éreznék bármit is, de tudom, hogy nem így van. Nem fogom érezni az érintését és nem tudom hogyan jutunk ki innen. - Attól tartok ezek megint azok, akik jó pár hónapja elraboltak. Akkor segített... Edward, de most... Nem tudom, mi lesz Davy. - újra megremeg a szám. Gyorsan törlöm meg az arcomat, hogy ne lássa, hogy megint kezdődik. Csak egyetlen könnycseppnek engedek utat, de az is fájdalmasan gördül le az arcomon, szinte éget. Az elmúlt napok rettenetesek voltak, és nem tudom, hogyan kellene kezelnem. Eddig csak a féktelen szórakozás volt, most pedig csak a kín és fájdalom, a csalódás és a félelem, ami a jussom és még nem tudom hogyan kezeljem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szer. 25 Nov. - 20:55


Jill& Davy

 
Még mindig fel van fordulva a gyomrom az újabb időugrástól. Ráadásul nem is úgy kell elképzeléni ezt az egészet, hogy megnyílik valami időspirál, átlépek rajta, és máris időutazó lettem. Nem, csupán az elmém utazott, és testileg tökéletesen megvisel, hogy ide-oda ugrok, most még a térdem is megroggyan, a fejembe belehasít valami embertelen kín, hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok. Jill hangját hallom ismét, ám felnőttesebb, mint az előbb volt, most megint visszakerültem a saját időmbe? Igazán vége lehetne már? Azon tűnődöm, hogy annak idején ki is használhattam volna a helyzetet, hiszen egyértelműen felajánlkozott, meg a kádnál is ha akarom, akkor viselkedhettem volna férfiként a barátság helyett. Lassan az a sorsom, hogy sosem kapjam meg őt a ki nem használt helyzetek miatt. Viszont ha sikerült beszélnem vele, hátha voltam hatással, hogy Simon ne tudja bántani. Bár még mindig itt van az örök dilemma, ha változott valami, akkor itt sem kéne lennem, hiszen ha valami változik, minden változik, és akkor már nem is mentettem volna meg. Most... tényleg, mi történt? Az időutazással együtt nem kaptam új emlékeket. Azt sem tudom, hogyan néz rám. Oldalt pillantok, és nagy szemeket meresztek, miért sírt? Sürgősen a végére kéne járnunk.
- Jill... Mi történt? Akkor emlékszel arra, hogy visszamentem hozzád, szólni, hogy bajod eshet? Simon... mi lett vele? Csak az eredeti életünkre emlékszem, amelyben nem voltunk együtt, de megmentettelek... Ezek szerint elhitted? Vagy pont hogy nem? – Próbálok közelebb lépni hozzá, még nincsen akadály, csak az a furcsa, műanyagszerű üveg. Gondolom törhetetlen. Viszont látjuk, és halljuk egymást, az is valami.
[i][b][color=#999999]- Én vagyok. De nem az a kérdés, hogy én vagyok... Hanem hogy mi történt velünk Jill... ?  - Kérdezem, még odáig nem jutottam, hogy megvizsgáljam, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen. Ha végre tisztázódik a dolog, akkor eldönthetjük, hogy mit is kezdjünk magunkkal. S mondanom sem kell, Jill még a kisírt szemeivel is gyönyörűbb, mint valaha. Bármely idősíkban látom, fiatal, vagy idősebb, élő, vagy halott... A francba!


jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szer. 18 Nov. - 18:01





Davy & Jill

Persze, hogy nem hiszek neki. Épp hogy csak most józanodtam ki és ő azzal traktál, hogy a jövőből jött és hogy a jövőben miket csinált? Totál képtelenségnek tűnik a dolog és én nem hiszem, hogy tényleg így van. Kitalálta, vagy simán sokat ivott, vagy valami céllal mond ilyesmit, ami nem lehet igaz... nincs más ötletem, de akkor is őrültségnek hangzik az egész. Még hogy a jövőből! Ez nem a legjobb csajozási duma, de ha egyszer neki most ez jutott eszébe, akkor megpróbálom megadni a kellő reakciót. Végül is hogy azok a srácok, vagy ő... Davy-t legalább ismerem és így nagyjából józan állapotban mégis csak jobb olyan valakivel, akit ismerek. Kérdőn nézek rá, amikor elakad a mondattal. Azért jött, hogy... hogy miért? Elmagyarázza, hogy a jövőben majd mi fog történni velem, ha most nem állok le és nem térek rá a jó útra? Tuti erről van szó, így akar beszélni a fejemmel, vagy így akar levenni a lábamról, de ha az elsőre gondolnék, akkor mérges lennék rá, azzal pedig nem járna jól, szóval legyen a második.
- Már azt hittem... szóval azért jöttél vissza a jövőből, hogy megments. - még mindig nem hiszek neki, csak kissé a szememet forgatva bólogatok. Nem létezik, hogy tényleg azért van itt, mert olyan nagyon meg akar menteni, csak meg akar kapni, de ahhoz nem kell ilyen hülyeségeket összebeszélni. A végén még meghallja valaki és be akarja majd vágni valami szanatóriumba, ami megjegyzem, amúgy totál jogos is lenne, ha ilyen iszonyat képtelenségeket hord össze.
- Jól látod Davy, tényleg nem hiszem el, mert képtelenség! - talán ezt már nem is hallja, hiszen képszakadás jön számára, én pedig valószínűleg ott maradok egy másik Davy-vel, aki szintén nem igazán érti, hogy mi a fene történt...

- Itt vagy végre? Mi a fene történt veled? Az egész... totál... kiütötted magad és nem segítettél és... azt hittem véged. Hallasz végre? - a szemeim könnyesek, de már nem sírok, a hangom kétségbeesett, már itt vagyunk órák óta, ő pedig úgy viselkedett, mint valami robot. Megtámadtak, aztán nem segített, pedig megbeszéltük, elmutogattuk a taktikát, de hiába támadtam ő teljesen befagyott. Gond nélkül elkaptak minket, kábító nyilakkal, és itt tértem magamhoz én is, ő is, de azóta se reagált semmire. Se egy épkézláb válasz, mintha nem is ő lett volna itt, én pedig próbáltam kérdezgetni, hogy mi a fene történt vele és miért nincs magánál. Őszintén azt hittem a nyugtató csinálta vele, de nem voltam biztos benne, mert már a megkapása előtt is valahogy kikapcsolt nála minden, mint valami robotnál. Mozgott, de nem volt meg a szemében a fény, amit most sikerült megint észrevenni, ezért beszélek hozzá, szinte már kiabálok, hátha most már kapok valami érdemi reakciót végre, ami eddig teljesen elmaradt.
- Davy! Mond végre, hogy itt vagy! És te vagy az... - szólalok meg újra, mert még mindig nem szól egy szót sem és fogalmam sincs mit csináltak vele. Talán rá másképp hatott a nyugtató, vagy valami rosszabb. Nagyon remélem, hogy nem valami másról van szó, hogy nem vert át eddig azzal, hogy segített, vagy nem bújt valaki bele bőrébe... tudom is én. Mutánsok vagyunk, sok mindent láttam már, miért ne lehetne valami ilyesmiről szó, valami durváról, amit el se tudunk képzelni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Hétf. 16 Nov. - 21:40


Jill& Davy
Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz dolgom lesz. Most már emlékszem, hogy mindketten vadul habzsoltuk az életet, mellette egy fokkal próbáltam komolyabb lenni, hogy tartsam benne a lelket. Amit mindig oly makacsul próbált lerázni, hogy valaki törődik vele. Talán nem akarta elhinni, hogy vannak értelmes pasik is, akik nem megfektetni akarják, csak barátkozni. Akkor is tetszett, ez tény, vélhetően sosem voltam vele önzetlen, viszont nem használtam ki a helyzetet. Nem mondom, hogy szerelem volt, de valami ahhoz hasonló, kezdemény, hiszen nem egy lökött húgként néztem rá, hanem megmententendő lányként, akit végül a különbözőségünk miatt otthagytam, hogy aztán évekkel később mégis ráébredjek, hogy nem lehet, hogy meghaljon. Most ismét itt van józanodó állapotában, viszont fiatal, tapasztalatlan, nem számol a következményekkel. Fiatalkori testemben nekem is száguld némi alkohol a véremben, hogy kótyagos legyek, viszont én is megmostam az arcomat, s az egyik kávé az enyém. Akarattal kell leráznom magamról a kábulatot, hogy tisztázni tudjuk az egészet.
- Nem. Elmondtál dolgokat, de nem ilyeneket. Azért jöttem, hogy... – Akadok itt meg, hiszen a mosolya valami őrjítően szexi, és ahogyan végigsimít a kezemen, akaratlanul is eszembe jut, ahogyan a pőre testét mosdattam, igaz, akkor tiszta seb volt, de akkor is. Mindig magabiztos képem most némi zavarról árulkodik, el nem húzom el a kezemet, csupán összekulcsolom ujjaimat az övével.
- Igen. Azért jöttem, mert tetszel. Azt hiszem mindig is akartalak téged, de zűrös volt minden. A kettőnk dolga is. De megmentettelek, és most nem tudom, hogy miért kerültem ide. – Rázom meg a fejemet, Jill viszont egyre jobban kardoskodik mellette, hogy ez nem így van. Egyértelmű, hogy valami konkrét bizonyíték kell. Felsóhajtok, és félrenézek, nem akarom én hogy felhúzza magát, ki tudja, hogy mikor ugrok megint egyet az időben, ha már ennyire felborult a képességem. – Te hagyd abba. Nem azért jöttem, hogy megkapjalak. Fontos vagy nekem, és igen, a jövőben már idegesítene, ha másé lennél. Rá kellett jönnöm, akarlak téged, de nem csak megkapni. Meg akart ölni valami szemét állat, mert szétcseszted az életedet. Mert elhagytalak... – Rázom meg a fejemet, talán van bennem egy nagy adag bűnbánat is, hogy a fenébe bizonyítsam be, hogy mi is történt? Aztán eszembe jut valami. - Évekkel később úgy találtam rád, hogy egy Simon nevű alakról hitted azt, hogy a szíved szerelme. Aztán a hiradóban mutatták, hogy megölt téged. Újra tudtam élni azt a napot, és megmentettelek. Mert nem akartam, hogy meghalj. Mert igen, téged akarlak. És azóta felborult ez az egész, most itt vagyok... nem tudom, hogy mit kéne még mondanom... Ha úgysem hiszed el, akkor.. .-  És ebben a pillanatban teljesen máshol találom magamat. Egy cellában. Falai úgy tűnik hogy valami komoly üvegből készülhettek. A mellettem lévő cellában pedig ő van, szintén ácsorogva, viszont idősen, mint ahogyan elindultunk. Most... megint mi történt?

jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Vas. 15 Nov. - 10:58





Davy & Jill

[1991.]
Komolyan nem igazán hiszem el ezt a fura okfejtést erről a... fura ötletről, hogy a jövőből jött. Abban sem vagyok biztos, hogy ő nem ivott-e és nem a miatt képzel-e ilyesmiket. Talán az ő arcát is meg kellett volna mosni és akkor most rendesen tudnánk beszélni, de így... nem igazán hiszem, hogy tényleg komolyan gondolja, amit mond. Még hogy a jövőből jött és hogy tudja mi fog történni velem... fura az egész Tudja, hogy mire vagyok képes, de ezt el is mondhattam neki valamikor, amikor sokat ittam, vagy nagyon ki voltam ütve. Erre sokkal nagyobb esélyt látok, ő meg valamit köré kerített és most valószínűleg csak viccel, hogy visszarángasson a valóságba. Igen, biztosan erről van szó, de már józan vagyok, nem kell ilyen légből kapott mesékkel indokolnia azt, hogy kirángatott a táncparkettről. Lehet, hogy csak féltékeny volt, mert tetszem neki és nem vele táncoltam. Igen... erre látom a legnagyobb esélyt és e miatt jön ilyen fura kitalációval, mert nem akarja elmondani az igazat.
- Na jó figyelj... Lehet, hogy részegen elmondtam neked dolgokat magamról és talán ma te is kicsit sokat ittál és neked is kéne egy kis víz. Ha akarsz tőlem valamit odajöhettél volna táncolni is... ez totál irreális lásd be végre. Nem a jövőből jöttél, csak tetszem neked, nyugodtan valld be. -a végére elmosolyodom sőt még át is nyúlok az asztal felett és afféle "nincs semmi baj" típusú mosollyal simítok végig a kézfején. Oké végül is mindegy nekem, hogy a táncos lábú srácok, vagy ő lesz a mai partner, bár sokkal jobban szeretem, ha egy kis szórakozással pezsdítem fel a véremet, de nekem így is jó, ha a ő józanul szereti, csak akkor le kéne lépni ebből a béna kávézóból és mondjuk úgy élvezni tovább egymás társaságát. Nekem nincs ellenemre, de nem kell ilyen buta történeteket kitalálnia ahhoz, hogy megkapjon, ennyire vagyok könnyű vérű, de ezt már ő is tudja, ha olyan nagyon ismer és olyan sokat meséltem neki magamról a "jövőben."
- Hagyd már ezt abba? Tudod bizonyítani, hogy mire vagy képes? Egyszerűen... agyrém ez az egész! E nélkül is megkaphatsz nem voltam elég világos? Nem... lehet utazni a múltba! Ez... marhaság! - talán még a hangomat is sikerül kissé megemelni, nem csoda, hogy többen is felénk fordulnak, még jó, hogy nincsenek túl sokan a helyen. Davy totál megzakkant, vagy nem tudom, hogy mi a baja. Elutazni? Nem fogok elutazni egy láthatóan teljesen zavarodott pasassal, aki még csak azt sem látja be, hogy amit beszél az teljesen irreális. Nem lehet utazgatni a múltba, meg a jövőbe. Igen csontokat török, vagy amit akarok, de ez... ez mégis csak más, mint utazni a múltba. Ennyi erővel, akkor mindent megváltoztathat, abban sem lehet biztos, hogy azzal, hogy most itt van egyáltalán nem rúgta fel az egész jelenét. Én is láttam időutazós filmeket már, bár nem mindegyiknél voltam teljesen magamnál, de... tudom, hogy vannak mindenféle időcsavarok. Meg amúgy is, ha létezik olyan aki képes ugrálni az időben, akkor már tuti elmondta volna másoknak és nem én lennék a legfontosabb, akit meg kell menteni, mert valami rossz fog történni vele a jövőben. Totál... abszurd az egész! Beláthatná végre ő is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szer. 11 Nov. - 20:39


Jill& Davy


Nem akarom én rángatni, vagy egyátalán bántani, de most az a lényeg, hogy mielőbb tudjunk beszélni. Ráadásul a kezét fogom, nem a csuklójánál vagy a karjánál fogva húzom magam után, ez azért csak nem fáj annyira, hogy maradandó nyomot hagyjak. Őszintén szólva nem érdekel, hogy a három fiatal srác mit akart volna tenni vele. Vannak sejtéseim. És különben is, erre nem szólhatok egy szót sem, hiszen ez már a múlt. Már megtörtént. Ha annak idején nem tettem azért, hogy mindez máshogyan alakuljon, akkor már mindegy, ezen úgysem tudok változtatni, csakis azon, amit majd Simon csinál vele. Illetve ha azt már megtettem, akkor miért is vagyok itt? Lehet, hogy mégiscsak jobbá tudnám tenni az életét? Úgy nem borul fel minden? Kétlem, hogy nagy hirtelenjében tudnék rá hatni, de megpróbálhatom elmondani, hogy miért vagyok itt. Végtére is fogalmam sincsen, hogy hogyan is kerüljek vissza a saját időmbe. Vagy az nem fog működni, most újra kell élnem mindent mostantól kezdve? Kissé már öregnek érzem magam a vad bulikhoz, és nem lehet mindent csak úgy ismét végigélni... Jill ráadásul most valóban egy tini, nem tudnám azt megtenni, hogy van köztünk lélekben vagy tíz év. Ha más megoldás nem kínálkozik, akkor nyilván megteszem.
- Onnan... hogy láttam. Ez most hosszú, de már huszonkét éves voltál. Megpróbált bántani téged valaki, és akkor próbáltál úgy védekezni, hogy eltöröd a csontjait. Meg... mi barátok lettünk, és sokat tudok már rólad. Azért jöttem, hogy megmentselek, ha ez lehetésges. – Próbálok komolyan beszélni, mert ő még  mindig kissé részeg, még ha tisztul is a kép. Nem tudom, hogyan győzhetném meg, lehet, hogy elég, ha csak homályos utalásokat elhinteni, és elfogadtatni vele, hogy csak hülyéskedtem, bulizzunk, aztán hátha tudom olyan irányban tanítani, hogy az fel se tűnjön neki, mégis felnőjjön, úgy, hogy nem találkozik ilyen Simon féle vadállatokkal. Annyira kedves, jólelkű lány, nem ezt érdemelné. De jelen pillanatban olyan úton van, amin én is szemet hunytam annak idején. Mit kéne tennem?
- Nem Jilly... nem viccelek. Másoknak is van... különleges képessége. Nekem az idővel kapcsolatos. Újraélek minden napot még egyszer. Megmentettelek valakitől, aki megölt volna... és onnantól minden felborult. Most visszadobott évekkel korábbra, és nem értem miért... Hagyjunk itt mindent, és utazzunk el, csak ketten? – Kérdezem lehajtva a fejemet, és a tarkómra kulcsolt kezemet pedig a könyökömmel támasztom meg az asztalon. Tényleg nem tudom, hogy mi legyen. Talán a tizenhat éves kislány mondja meg?


jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szomb. 7 Nov. - 17:00





Davy & Jill

[1991.]
Elég ittas állapotban is vagyok, nem csoda, ha nem igazán fogom fel, hogy mit és miért csinál most. Rángat és taszigál és... nem értem, hogy mire fel kell ennyire rohanni, meg mi az, ami annyira nagyon fontos, hogy neki feltétlenül most közölnie kelljen, amikor jól szórakozom, jó a zene és a srácok is tök jó fejek... Jó persze jelen állapotomban nem csoda, ha nem tudom ezt meghatározni reálisan. A srácok természetesen csak simán ki akarták használni a helyzetet ki tudja, hogy milyen formában... Na jó ez sem stimmel, én is tudom, hogy milyen formában, vagyis bárki tudná, józan állapotomban én is, de mivel nem voltam az és pont az volt a lényeg, hogy szórakozzam és jól érezzem magam, nem igazán érdekelt az ég világon semmi sem és még mindig nem érdekel túlságosan, hogy mi volt ott. Csak azért megyek vele, mert kiütötte az egyik srácot és úgy már nem igen folytathattam volna tovább az addig elkezdett szórakozást, nem valószínű, hogy ugyanolyan lett volna a hangulat.
Valamelyest segít az, hogy megmosom az arcomat. Jobb, ha én teszem, mintha amúgy ő tenné meg és nyomná be a fejemet a csap alá mondjuk, szóval így azért kellemesebb a helyzet. A kávé is azért hasznos lesz, ezért amikor kiérünk kortyolgatok belőle, mielőtt elkezdeném felfogni azt, amit mond. Azaz megpróbálom felfogni, de azt nem mondnám, hogy túlságosan jól megy, mert leginkább a szemem kerekedik el, amikor elkezd beszélni és amikor tovább folytatja csak még inkább. Komolyan kész csoda, hogy nem jön valami kellemetlen rész... teszem azt nem köpöm ki helyből a kávét. Az a mázlija, hogy van annyi lélekjelenlétem, hogy először lenyelem az adagot, ami számban van és csak aztán következik a prüszkölő nevetés. Az addig még csak simán megdöbbent, hogy tud a képességemről, de aztán ki tudja, hogy valamikor sok alkohol hatása alatt nem mondtam-e el neki, maximum nem gondoltam volna, hogy esetleg el is hiszi, de úgy fest, hogy nagyon is elhitte, vagy... hát máshonnan nem tudhatja. Az nevetséges, hogy a jövőből jött vissza, vagy mi a frász.
- Ha így próbálsz a valóságba visszarántani... végül is sikerült, de... komolyan Davy, mi a franc van? És honnan tudsz a... tudod... rólam? - oké tuti valamikor elkotyogtam neki a képességemet, ez nem olyan meglepő dolog, miért ne történhetett volna meg? De az, hogy a jövőből jött és már huszonhat éves. Ha jól emlékszem akkor azt mondta, hogy huszonkettő... bár most kissé még zsong a fejem attól, ami történt, meg a piától is persze... szóval nem értem, hogy mi a baja. Tuti viccel és így próbál kirántani a mostani állapotból, ami végülis valamelyest sikeres, mert hát... magamnál vagyok, csak totál képtelenség ez az egész.
- Most komolyan... - még mindig szélesen mosolyogva, bár már egyre kétkedőbb arccal bököm meg a vállát. Olyan komoly az ábrázata, mintha azt, amit mondott tényleg elhinné. Nem ivott sokat, nem láttam rajta, de lehet hogy beadott magának valamit. Láttam már Davyt igazán ereszd el a hajamat bulikban, ahol volt aztán piától kezdve minden vadulás, szóval simán feltételezem róla, hogy belőtte magát valami ütős cuccal és azért hiszi azt, hogy ő most akkor a jövőből jött, mert oké, hogy én csontokat török, de ez még nem támasztja alá azt, hogy ilyesmi létezhet. Vagy ugye simán csak viccel, ez még előfordulhat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Kedd 3 Nov. - 21:49


Jill& Davy


Tiszta hülyén érzem magam, teljesen olyan, mint amikor a Terminator első részében a szerencsétlen faszi megpróbálja elmagyarázni az egyébként is esetlen pincérnőnek, hogy a jövő halott, és ő maga fogja mindezt előidézni. Jó, esetünkben nem ennyire vészes a helyzet, ráadásul Jill sem esetlen, sőt, valószinűleg pont ezért nem fog hinni nekem, úgyhogy szinte cseszhetem is az egészet, na nem mintha bármi más esélyem lett volna a jövőből a múltba rántó Déjá vu ellen. Itt vagyok, és fogalmam sincsen, hogy mit fogok mondani, hogyan tálalom. Ha véletlenül el is hinné, akkor mi a garancia, hogy nem rúgunk fel semmi komolyat? Hiszen ha hisz nekem, akkor Simonnak nincsen lehetősége bántani őt, én nem tudom meg, nem keresem fel őt, így nem is kerülök vissza ide. Vagy... mi van, ha már meg is tettem? Mi van akkor, ha Jill pontosan tudta, hogy már találkoztunk, éppen ezért volt esélye a pasija ellen? Ez most rohadt nehéz így, elképzelhető, hogy csak ködösen kéne utalnom a dologra, és ebből fogja sejteni, hogy azon a napon legyen majd nagyon óvatos? Nem tudom, tényleg nem. Meg különben is, most, ahogyan láttam őt azzal a három bájgúnárral, akikre most úgy néztem, hogy meg tudnám őket ölni, hát lazán letapizták. Régen nem volt ilyen gondom, nem is nagyon érdekelt Jill, fiatal voltam még, tele vakmerőséggel, de benne inkább barátot láttam, törött szárnyú madarat, akit vigasztalni kell, és nem a nőt. Mostanra, talán a halála miatt is, de minden megváltozott. Talán azért, mert el sem tudom képzelni, hogy egy olyan kis egyszerű lélek, mint Jill, a maga sebzetten szerethető módján egy olyan állaté legyen, mint Simon, vagy éppen az itteni műmacsók. Nem, ha képes voltam megmenteni, akkor be kell látnom lassan, hogy ő az enyém, vigyáznom kell rá, hogy ha majd úgy hozza a jövő, akkor valóban elmondhassam neki, hogy több ez már, mint holmi barátkozás a részemről. Nem tudom, hogy a nagy szeretetéhsége velem kapcsolatban mit jelentene? Ő is képes lenne netán... férfiként is tekinteni rám? Bólintok, nem baj, ha ivott, most nincsen más út előttünk, minthogy gyorsan kijózanodjunk, és elmondjam, amiért itt vagyok. Még ha sültbolondnak is néz majd. A kávé nekem sem árt, gyorsan szürcsölgetni kezdem, még ha égeti is a nyelvemet, és ettől a beszédem olyan lesz, mintha gégemetszést hajtottak volna végig rajtam.
- Tudom, hogy hihetetlen, de tudok arról,  hogy mit tudsz a csontokkal. Merthogy nekem is van valami... különlegességem. De ami fontos, megtudtam valamit... hogy mi fog történni majd veled. Velünk. Jill, én már huszonhat éves vagyok, és visszakerültem ide, hogy megmentselek.  – Kész, biztosan ez az a pont, amikor kiröhög, vagy felpattan, képen vág, elrohan, ilyesmik.

jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szer. 21 Okt. - 10:41





Davy & Jill

[1991.]
Komolyan nem vágom, hogy mégis mi a fene a baja, mert eddig nem így viselkedett, én pedig eddig jól éreztem magamat, most pedig rángat ki a diszkóból, pedig jót táncoltam és a zene is jó volt és még egy baromi jó szám is ment, ő meg az egészet valami verekedésbe fojtotta, amit nem tudok mire vélni. Azok a srácok semmit nem csináltak, csak táncoltak velem, én meg velük, nem értem, hogy ez miért olyan nagy baj. Eddig nem zavarta, most meg mintha kicserélték volna totál zakkantan viselkedik. Próbálok én kiigazodni rajta, de őszintén szólva nem igazán megy a dolog bármennyire is próbálkozom. Annyira fura, hogy én csak próbálom követni az eseményeket és egyelőre nem tehetek mást, mint hogy vele megyek, mielőtt még valami tömegverekedést robbantana ki itt. Ettől még persze ugyanúgy elég morcosan nézek rá, ami talán érthető, hiszen elrángatott a buliból és még ki is ütötte a srácot, aki amúgy tök helyes volt még még valahol cuki is. Persze nyomulós és tapizós, de ez mondjuk nem különösebben zavart, ittam már eleget ahhoz, hogy ne érdekeljen, ha valaki esetleg oda nyúl, ahová más nem engedné. Bennem nem sok efféle gátlás van, főleg amikor még iszom is egy kicsit mellé, vagy nem is kicsit.
Nem sokára már a mosdóban szobrozunk és őszintén nem akarom megvárni, hogy a fejemet a csap alá nyomja, szóval fújok egyet, de végül önként lépek oda a csaphoz. Megmosom az arcomat, ha más nem hát akkor legalább nagyjából, csak ne nézzen már rám úgy, mint aki szellemet lát, totál hátborzongató.
- Jól van, megpróbálom, de... van bennem... vagy két vodka vili? - kicsit épp ezért nem beszélek teljesen normálisan, de érthető, elég sokat ittam már és tényleg nem vagyok a toppon, ő meg azt várja tőlem, hogy figyeljek rá és hogy még józan is legyek. Az arcomat megmosom én és hagyom, hogy azért segítsen nagyjából, hogy összekapjam magamat. Végül is valamelyest érhetünk el sikert, a hideg víz azért segít, hogy magamhoz térjek, ha nem is azonnal, de ha jön mellé mondjuk még egy jó kis ütős kávé is, akkor még beljebb leszünk és elmondhatja nekem azt az állati fontos dolgot, amit olyan nagyon akart. Azért tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lenne az.
- Mondjuk, hogy jobb, szóval...? - kérdő pillantást vetek rá, de gondolom nem itt a női mosdóban akarja nekem elmesélni, hogy miről is van szó, a végén még ránk nyitna valaki és persze félreérthetőnek gondolná azt, ami történik itt. Amúgy is jót tenne nekem pluszban mondjuk még egy kávé, azzal jó eséllyel még beljebb lennénk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szomb. 17 Okt. - 19:00


Jill& Davy
Nem, csak azért sem felejtem rajta a tekintetemet Jillen, ahogyan még fiatalabb, mint ahogy érkeztem hozzá, hogy megmentsem. Ő mindig is gyönyörű volt, de ez nem számít, abban a korban, amikorra most visszaérkeztem, még barátok sem feltétlenül voltunk, inkább afféle siratófalnak használt, havernak, akivel el lehet mászkálni táncolni, mondjuk velem inkább csak a testőri szerepet töltette be, pedig akkor még nem is tudtam, hogy mire képes a csontokkal. Vagy akkor még nem tudta? A lényeg, hogy még nem voltunk barátok, csak próbáltam összekaparni, lelki fröccsöt önteni belém, hogy túl legyen a megerőszakolás gyötrelmein, és legyen egy kicsit magabiztosabb. Úgy vélem nem feltétlenül értem célt, átlendült a ló másik oldalára, és túlzásba is vitte a tombolás. Annyira szeretetéhes, hogy a legrosszabbkor hagytam ott. Még sokkal fiatalabb voltam én is, nem tudtam felmérni a helyzetet, és vállalni a felelősséget, hogy ottmaradok mellette. Miért is kötném le magam valakivel, aki maga sem tudja, hogy mit akar. Aztán úgy tűnik az évek múltával Jill egyre ragaszkodóbbá vált, ezért is bízta rá magát Simonra, én meg bele sem gondoltam, hogy a világ egy másik részén éppen az életfelé sodorja az élete. És igen, lépnem kellett, még ha a képességem össze is kuszálódott így, most éppen megint a halál torkából ugrunk valahova vissza a múltba. Nem vagyok egy agytörszt, de így még inkább képes lehetek megváltoztatni a jövőjét, de van vajon értelme? Nem jó úgy, hogy megmentettem, és barátok lehetünk? Nem tudom eldönteni. Ha elmondom neki, lehet, hogy komplett hülyének néz, és lekoptat. Akkoriban még én is nagyon felelőtlen voltam, biztos, hogy nem hinne nekem. Viszont elsőre még nincs időm magyarázkodni, mert a lovagjai közbelépnének, így bikából ütöm ki az egyiket, és válaszadás nélkül ráncigálom el onnan. Pár percen belül már a kávézóban rendelem meg azt a két feketét, mert biztosan nekem sem árt, bár most józannak tűnök, ki tudja. A kávék majd jönnek, addig viszont beslisszolunk a mosdóba, jelen esetben a nőibe, miután bekukkantottam, nincs bent senki. Mázli, hogy belülről el lehet fordítani a reteszt, így most egy ideig nem jön senki más be. Odavezetem a mosdóhoz, és kieresztem a hideg vizet. Nem locsolom le, nem vagyok vele bunkó.
- Próbálj hinni nekem. Ki kell józanodnod most, mert beszélnünk kell. Képes vagy rá? – Nézek rá kérlelően, ami tudom, hogy nem szokásom, hátha ettől mégiscsak felfogja, hogy baj van. Ha bólint, akkor a bevizezett kezemmel végigmosom az arcát, a halántékát, de még a tarkóját is. Ha nem, akkor elég nagy gondban vagyok, így minden attól függ, hogy mit is reagál. Mégsem akarom a jeges csap alá nyomni, még a végén nekem támad. És most még képességem sincsen, csak a reflexeim, meg a fizikai erőm.


jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szer. 30 Szept. - 13:05





Davy & Jill

[1991.]
Nem igazán értem az események ilyetén való alakulását. Azt se nagyon, hogy Davy miért integet nekem olyan nagy erőkkel, amikor én csak szimplán jól érezni akarom magamat, táncolni egy nagyot, szórakozni és bulizni, mert erről szól az életem, ez az amit igazán élvezek és ez az, ami elfeledtet velem minden mást, minden rosszat. Buta egy hozzáállás azt mondhatná bárki, hogy lényegében csak úgy hagyom másoknak, hogy kihasználjanak, miközben eddig is erről szólt az életem. Kihasznált az apám, én pedig próbáltam megfelelni neki éveken át, de esélyem sem volt rá, hogy sikerülhet. Aztán kihasznált Simon is, aki talán nem akart bántani, de mégis megtette, amikor eleget ivott. Én pedig most hagyom, hogy mások is ezt tegyék, amiből sok mindenre még csak nem is igen emlékszem, mert én is épp eleget iszom ahhoz, hogy elfelejtsek mindent, ami zavar, mindent, ami fáj és mindent, amiből rájöhetnék, hogy milyen szinten alázom meg magamat ezzel az életstílussal.
Alig fogom fel, hogy Davy mit integet nekem, csak visszaintek és táncolok tovább, amíg meg nem indul felém, azaz felénk és egyértelműen ki akar ráncigálni a tánctérről, amit én egyértelműen nem igazán díjazok. Naná, hogy első körben ellenkezem, hiszen szórakozni vagyok itt és jól érzem magamat, nem kellene beleszólnia, nem adtam rá engedélyt és nincs is rá joga. Aztán már olyan hirtelen történnek azt események, hogy felfogni is alig van időm, csak az tűnik fel, hogy az egyik srác a földre kerül, miután Davy egy isteneset húzott be neki, én pedig értetlenül pislogva állok most már meg, és e miatt sikerülhet neki elráncigálni, mert őszintén szólva hirtelen azt se nagyon tudom, hogy hol a fenében vagyok és mi miért történik egyáltalán.
- Mi a franc bajod van? - szegezem neki persze kissé kótyagosan, mert nem keveset ittam már. Nem vagyok teljesen magamnál, a józan ítélőképességem pedig sehol, tehát kicsit azért ellenkezem, de mivel amúgy is ő az erősebb és én vagyok jelenleg cseppet ittas, így könnyedén ki tud ráncigálni a táncolók közül, maximum kap pár csúnya nézést, amikor koccanok másokkal, mert hát jelenleg nem tudnám véghez vinni a vezetéshez szükséges egyenes vonalon való végigsétálást sem. Az sem biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy hány ujjat mutat az, aki effélével próbálkozna.
- Hova... megyünk?  - hamar kapok választ, ha esetleg nem is szóban. A szemközti kávézó a cél, én pedig próbálok magamra találni, de még mindig nem megy. Kész csoda, hogy nem esek hasra magassarkúban, mert itt túl sok a fény és túlságosan más minden, nincs meg az ütem, én pedig alig-alig bírom tartani magamat, hogy ne dőljek el, vagy ne essek itt helyben össze. Szóval továbbra is gond nélkül táncigálhat el akár a mosdóig is, amíg azok a kávék megérkeznek majd, én pedig továbbra se nagyon értem, hogy mi történik itt. Bár jó eséllyel a jelenlegi helyzetben egyébként is nehezen fognám fel, bármit is akarna nekem magyarázni. Nem vagyok éppenséggel beszámítható, bár én most őt nem látom annak, mert nem szokott így viselkedni, eddig legalábbis még sosem. Davy is szeret bulizni és szórakozni, most meg olyan komoly ábrázata van, mintha szellemet látott volna, vagy a jó ég tudja, de nem tetszik nekem ez a fajta verziója annyi biztos. Nem vicces, nem szórakoztató és még csak nem is hagy bulizni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Sam Claflin
Hozzászólások száma : 34
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Szomb. 26 Szept. - 7:42


Jill& Davy

Az előző napokban felmerült minden, kezdve azzal, hogy vissza kellett nyúlnom Jillért, hogy kirántsam a halál torkából, magamat is veszélybe sodorva, s kiderült ez annyira komoly döntés volt, hogy a Déja Vu úgy tűnt már nem is működik többé. És most, hogy ismét szembe kell néznünk a végső pusztulással, máshova ránt, megint csak engem. Ismét magyarázkodhatok, csak éppen egy jóval fiatalabb Jillnek, aki meglehet még nem is érett meg arra, hogy elfogadja az igazságot. Viszont azt már tudom róla, amit annak idején nem tudtam, különleges, mint én. Vajon hogyan adjam a tudtára, hogy mi is vár ránk? Hiszen ha itt és most elmondom neki, hogy Simon majd bántani fogja, ha nem hiszi el azonnal, de megszívleli, akkor nem kell majd visszamennem megmenteni, akkor nem alakul így át a képességem, vissza sem ránt ide, tehát furcsa kört hoz létre így a dolog. Nem, mindent biztosan nem mondhatok el neki, de majd okosan. Eddig mindig a külsőségek rabja voltam, mint a száguldás, bomba csajok, hírnév, most ellenben alaposan át kell gondolnom, hogy mi vár ránk. Hiszen ha rosszul döntök, talán nem is fejlődik a kapcsolatunk olyanra, hogy ilyen közel állnánk egymáshoz. Magamat illetően furcsa, hogy ennyire fiatal vagyok, el sem tudom, hogy nézhetek ki, ez a hosszabb haj ma már kényelmetlen lenne. Ellenben Jill egy igazi bombázó, hihetlenül édes, szexi, és megindul bennem egy mogorva féltékenység, miszerint annak a három pasinak le kéne vennie róla a kezét, amit láthatóan élvez, hogy körbezsongják. Na igen, annak idején ez nem érdekelt, amúgy sem szándékoztam lekötni magamat, viszont ahogy teltek az évek, én magam is ebben voltam, felületes kapcsolatok, kockázat nélküli élet, érte viszont visszajöttem, mert elértem arra a szintre, hogy ha valaki, ő megérdemli, hogy legyen valaki, aki figyel rá, nem ilyen discos nyikhajok, vagy elmebeteg állatok, mint Simon. Az elmúlt napjainkban amennyire tudtam, figyelmes voltam,  holott ez nem az én műfajom. Kezdek rájönni, hogy esetében is a magamutogatással szemben komoly szeretethiány bújik meg. Ellököm magamat a pulttól, és közelebb lépek, muszáj vele beszélnem.
- Azt mondtam beszéljünk, most. – Az egyik fickó, aki éppen letaperolta, az felháborodottan húzná magához, lefejtem róla a kezeit, majd nemes egyszerűséggel kiütöm. Az öklöm ugyan rohadtul fáj utána, minimum eltörtem a fickó orrcsontját, ami az én kezemnek sem kellemes, de ez most kit érdekel? Vállat vonva fogom meg a lány kezét, és akár ellenkezik, akár nem, elindulunk kifelé.
- Egy szót se. – Ismer már annyira, hogy sosem ártottam neki, és pátyolgattam elég sokat régen, és nem érdekel, ha most még bulizni akar. A másik két pasi döbbenten néz, de nem lépnek közbe. Egy szemközti, csendesebb helyre igyekszem vele, ahol lehet mondjuk kávét kapni. Ahogyan belépünk, máris rendelek két feketetét, mindenféle adalék nélkül, és amíg kihozzák, a mosdó felé indulok vele.

jill & davy

nice to see you again
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   Vas. 20 Szept. - 9:16





Davy & Jill

Van olyan, amikor nem tudod eldönteni, hogy minden olyan gyorsan, vagy épp pont hogy lassan történik, hát most én sem igazán tudom. Az egész olyan lassúnak tűnik, amíg egyedül várok, aztán megjelenik Davy az ablakban és innentől mintha minden felgyorsulna. Éppen hogy van időnk megbeszélni, hogy mi legyen, hogy mit kezdjünk az egész helyzettel, persze csak S.W.A.T. jelekkel, mert most nem nagyon lenne hasznos beszélni, azt még a végén simán meghallanák, hiszen nem tudjuk,hogy kik vannak kint, vagy épp, hogy milyen erejük van. De most nem szabad aggódni és előre gondolkodni sem, hogy mi lesz, mi várhat ránk, mert akkor a végén még tényleg pánikba esnék, ami most nem lenne hasznos. Túl kell élni ezt az egészet, vagy vészelni, mert nem tudjuk, hogy kik ezek és hogy mit akarnak. Lehetnek azok is, akik egyszer már elkaptak, bár ott nem sokan maradtak élve, de félek tőle, hogy ez nem számít, mert attól még lehettek mások és tudhatták, hogy engem kapott el az a nő. Mi van akkor, ha tényleg ők vannak itt megint, ha ők vannak a nyomomban, mert bosszút akarnak, vagy szimplán csak csúnyán megmutatni nekem, hogy nem szállhatok szembe senkivel sem, velük meg főleg, még segítséggel sem. De nincs más út, kitörünk, elérjük a folyosót, hallom a dörrenést...

... tombol a zene körülöttem, érzem az extázist, amit a tánc öröme nyújt. Van már bennem minimum két feles és talán bor is, nem mindenre emlékszem igazság szerint. Csak arra figyelek, hogy nem figyelek semmire. Alig hallom meg a nekem kiáltott mondatot, és az is pillanatokba telik, hogy felfogjam ki az és mit is akar. Davy... igen őt ismerem. Rendes pasas, és valami miatt nem akart rám mászni, mint itt a legtöbben, pedig volt már hogy segített és kihasználhatta volna a helyzetet, de nem tette meg. Most viszont tényleg nem vagyok a legjobb állapotban ahhoz, hogy fel is fogjam mindezeket, csak a zenére figyelek és először a szavait se nagyon értelmezem, csak intek neki vigyorogva, mintha csak odaköszönt volna, hogy mennie kell, vagy ilyesmi. Láthatja, hogy nem igazán sikerül értelmeznem, hogy mit is akar, és hogy jelenleg hogyan tudna beszélnie velem komolyan... azt hiszem ahhoz első körben majd valamilyen úton-módon ki kell józanítania, hiszen most még csak az alkohol dolgozik bennem, meg a tánc extázisa és persze totálisan nem foglalkozom azzal, hogy az egyik pasi akivel táncolom hol tapperol le. Erről szólt az életem, évekkel ezelőtt, sőt még nem is olyan régen, nem állt másból, mint a bulizásból, a tombolásból és a következmények totális figyelmen kívül hagyásából. Most is ezt teszem, csak tombolok és szórakozom, nem törődve semmivel. Elég nehéz dolga lesz, ha el akarja majd hitetni velem mondjuk azt, hogy... a jövőből jött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Jill & Davy - Új problémák   

Vissza az elejére Go down
 
Jill & Davy - Új problémák
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Raidon Kazuma
» a harrison-féle problémák

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-