we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Eredetkutatás - Ruby&Ryan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Hétf. 17 Aug. - 8:10

First topic message reminder :


Ruby& Ryan



Rubyval úgy beszéltük meg, hogy pár napot adunk magunknak, hogy kiheverjük a skóciai „kirándulás” fáradalmait. Ami ott történt, most még emésztésre vár, ráadásul oly váraltanul jött közbe, hogy a lánynak még ténylegesen el kell rendeznie az életét. Minden lépéssel közelebb kerülünk egymáshoz, és nem feltétlenül vonzalomra értem, valahogy kezdjük kiismerni a másik szeszélyeit, és érzem, hogy számíthatok rá. Talán mindez csak ideiglenes, amíg fel nem kutatjuk a másik kettőt, s aztán ha megtudtam származásom eredetét, elvállnak útjaink. Ám mi van, ha hosszú idő után most tényleg megpróbálhatok bevonni valakit az életembe? Akár barátként, akár más minőségben. A csodaszép fiatal lány olykor nyers, uralkodni vágyik rajtam, más esetekben törékeny, félszeg, mégsem mondanám, hogy szerepet játszik, ez mind ő. Tökéletesen ki tudjuk egészíteni egymást, dobálgatjuk egymásnak az aktívabb fél szerepét, és ha mindketten magabiztosak vagyunk, akkor senki sem állíthat meg. Négy napot beszéltünk meg, ezalatt én is rendben hoztam magam, és jobban rákészültem az útra. Fogalmam sincsen, hogy tudjuk-e tartani az egy hetet, amit Ruby az eltávozásra szánna, én azt gondolom, hogy ilyet nem is tudnék megígérni, eleve kocsival fogunk menni, legalább másfél nap Hope Town, vissza is ennyi, és ezzel nagyjából már el is ment a fele. Nem tudom, hogy mi vár ott ránk, meglehet zsákutca az egész, akkor pedig kirándulásnak foghatjuk fel, de nem vagyok hajlandó lemondani róla, ez az egyetlen nyom, amely továbbvezet. Nem akarom, hogy az anyja esetleg veszekedni kezdjen, így a ház előtt várom meg, s nem megyek fel. Sok csomagot nem kell hoznia, azt egyedül is le tudja hozni, de ha majd meglátom őt, kiveszem a kezéből, és berakom a bmw-be. Amikor visszaértünk a skótoktól, borotváltkoztam, ám annak már négy napja. Ettől még nem mondanám magam ápolatlannak, egyszer azt mondták nekem, hogy így pimaszul jól áll a borosta. Csillogó kék szemeim az ajtót figyelik, a már-már megszokott sötét bőrdzsekit viselem, az minden időjárásnál jól jön.



ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Szomb. 12 Dec. - 8:02


Ryan & Ruby






*Volt némi kockázata annak, hogy együtt zuhanyozzunk, hátha még egyszer egymásnak essünk és akkor az isten sem ment meg minket attól, hogy reggelig bealudjunk. Le kellett lépnünk és nem csak az összetört ágy miatt, hanem mert estig még meg kellett tennünk egy jókora darabot az útból ami ránk várt. Így is vesztettünk majd` két órát, többet nem kellett volna, maradni nem jó ötlet, mert ha így folytatjuk az életben nem jutunk el Hope Town-ba. Úgy surrantunk ki mint a tolvajok, bár Ryan hagyott ott elegendő pénzt a károk fedezésére amit tök feleslegesnek tartottam, mert egy útmenti motel fel van készülve az ilyesmikre, nem éppen vadiúj ágy volt és gyanítottam, a pénzből sem azt fognak venni, másrészt álnéven jelentkeztem be, kézpénzzel fizettem, eleve törölve mindennemű kérdezősködés. De hát amilyen vad és perverz a pasi annál becsületesebb. Elégedetten nyúltam el a lehetőséghez képest az ülésen és beletemetkeztem egy régi térképbe amit a kesztyűtartóban találtam egy fél csomag rágóval és egy árva óvszerrel együtt. A rágóból megkínáltam magunkat, a keménységéből ítélve az sem volt mai darab, míg az óvszerről eszembe jutott, hogy nem védekeztünk. Fintort vágva dörgöltem Ryan orra alá a csomagot és néztem rá jelentőségteljesen, hogy tudja, legrosszabb esetben babavárás elé néz, hacsak a mutánsok nem sterilek, bár mi is megszülettünk valahogy.
Általában nem sokat eszem mert napról-napra éltem az anyámmal, be kellett osztanom azt amit kaptam, mert ő gyakran felvette a maga kis segélyét amit én felettébb igazságtalannak tartottam, hogy megkapja és aztán rögtön be is vásárolt belőle, nem éppen tejet vett és kenyeret. Tudtam, hogy spórolnunk kellene a pénzzel, azt is hogyan kell csinálni, de őszintén egy ilyen szex után a fenének sincs kedve egyetlen péksüteménnyel beérni, szóval adtam a dőzsölésnek és ugyanazt kértem mint Ryan. Eleinte hümmögésekkel tarkítottan élveztem az ízeket, de mikor Ryan _azzal_ a tekintettel nézett rám amivel a kocsiban is közvetlenül a motel előtti fékezéskor, abbahagytam. Alig bírtam legyűrni akkora adag volt, de nem hagytam ott, szóval újabb „járni sem bírok” tünetekkel ültem be a kocsiba, hogy a mai napra tervezett utolsó részt is megtegyük. A térkép irtó régi volt, a szakadó eső csak rátett még egy lapáttal a tájékozódás megakadályozására, így amikor egy benzinkútnál végre megálltunk, nyugodt szívvel kijelenthettük, hogy eltévedtünk. Az öregúr akit Ryan kérdezett meg a helyes irányról, minden szavával mást mondott, de legalább azt tudtuk hol vagyunk, csak a térképen nem talátam miután visszaültünk a kocsiba immár csapzottan, a bugyimig vizesen.*
-Ha most nem fázom meg, akkor sosem.
*Morgom csak úgy mellékesen az orrom alatt, egyáltalán nem Ryan-t hibáztatva épp csak megjegyeztem milyen szar az idő. Addig míg csak a motorzúgást lehetett hallani volt remény arra, hogy egyszer csak megtaláljuk a várost, de mikor már kattogott is, elő kellett vennem az iróniát is ahhoz, hogy ne verjem a fejem a műszerfalba ahogy Ryan az öklét. Azért jó lenne tudni, hogy szerinte meddig bírja ebben az idegállapotban még emberi formáját, mert hiába voltam kíváncsi a vadállatra akit emlegetett, most a sötét országúton a semmi közepén nem akartam vele randizni.*
-Ez a kattogás ugye nem….? Valamit jelez. Nézd a jó oldalát, ha megírjuk a történetet, minden horrorfilm rendező a tíz ujját megnyalja érte. Kérdezhetek valami személyeset?....öööö…..ez a teljességgel reménytelennek tűnő helyzet mennyire befolyásolja azt aaaa zizét benned? Úgy értem….tudod?!
*Kételkedtem abban, hogy az autó még bírni fogja a következő emelkedőt, még én is hallottam a motorhangra süket és dilettáns fülemmel, hogy kissé erőlködik mint a vén, tüdőbeteg ember lépcsőzéskor.*


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Kedd 8 Dec. - 17:46


Ruby & Ryan



A szex valami extrém módon vadító volt, nem csoda, ha utána még vagy egy óráig alig tudtunk moccanni, még én is, pasi létemre erőteljesen pihegtem, és úgy kellett megerőltetnem magamat, hogy kimenjek zuhanyozni. Mivel a szobát durván learmortizáltuk, nem akartam sokáig maradni, alapos borravalóval távoztunk, hogy a tulaj ki tudja fizetni az ágyat. Nem árt ugyanis ha a következő vendégek tudnak hol aludni, nekünk viszont tovább kell állnunk, hiszen most is csupán azért tértünk ide be, mert nem bírtam magammal, annyira dögös, és csábító volt, hogy szinte kiprovokálta, hogy essek neki. Amint végre szalonképesek lehettünk, távoztunk, s mentünk még vagy egy órát, muszáj volt betérnünk egy útmenti pihenőbe, hogy egy hatalmasat ebédeljünk, kellett az erő. Én tipikusan húsevő vagyok, sikerült egy komoly steaket benyomnom, Rubyt nem is néztem, hogy mit evett, de aligha salátát. Mondhatnám, hogy most kielégülten, és tele hassal autózunk, ami végülis így van, de az eső esik, mintha dézsából öntenék. Az autó fényszórója kétségbeesetten keresi az utat. Az utolsó benzinkutnál megkérdeztem egy öregurat, hogy merre kell továbbmenni Hope Town felé, mert nem nagyon vannak errefelé táblák, és valamit nagyon magyarázott, hogy a harmadik leágazásnál balra, vagy mostantól balra, és utána a harmadik leágazás? Olyan összefüggéstelenül beszélt, hogy valahogy nem fogtam fel, de a város fényeit az istennek sem sikerül meglátni. S a kocsiban mintha valami kattogó motorhang kezdene ütemesen jelentkezni, kissé idegesen csapok rá a kormányra, mert az utolsó lakott települést már csak harminc mérföld óta elhagytuk, és ha itt áll le a kocsi, akkor ide még csak autómentőt sem tudunk hívni, hiszen sehol egy telefonfülke. A radioaktivitásommal be tudom indítani a motort, de ha más gond van, akkor nem tudom megszerelni.
- A francba. Nincsen kedvem az út szélén éjszakázni, remélem húzza még egy darabig. Talán már a következő emelkedő után meglátjuk. – Rázom a fejemet, ebben még én sem nagyon hiszek, vaksötét az országút, ha közel lennénk, már régen látnánk.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Szomb. 5 Dec. - 7:30




Ryan & Ruby






*Úgy érzem magam mint akin átment egy úthenger, bár ilyen nem történt velem, de az lehet a mostani állapotomhoz hasonlatos, ráadásul leöntöttek egy kád vízzel és nyár közepén a lobogó tűz mellett ülök. Mindez persze elég furán hangzik, más nem az élvezetre gondolna hanem valami szörnyű szenvedésre, de én ennek ellenére kielégülve, elégedetten fekszem az ágyon, csak épp mozdulni nem tudok. Az erőmből épp csak arra futja, hogy az ajkaimat elhúzzam egy mosolyra de az is elég harmatgyenge, még a mimikai izmaim is remegnek a kimerültségtől. Azért ebbe jobban bele kell gondolnunk, ha ennyit vesz ki belőlünk egy-egy együttlét, akkor bizony jól kell időzíteni, különben a szexuális kimerültség miatt nem leszünk képesek menekülni, harcolni ha arra lesz szükség. De végül is az a lényeg, hogy boldogan halunk meg, nem ezt kívánja mindenki? Ágyban párnák és a másik nem karjai között kilehelni szánalmas kis életünk utolsó sóhaját.
Élveztem, bár elég vad volt és talán így utólag visszagondolva, némileg kitisztult fejjel még ijesztő is. Már akkor gyanús lettem magamnak amikor a perverz állat kényeztetett odalent, amikor meg voltam kötözve és csak az agyam állt ellen neki, egyébiránt ha akarom ha nem, elélveztem volna ha nem adja fel. De persze nem volt sok türelme, így van ez a perverzeknél, az őrült sorozatgyilkosoknál, elég egyetlen pillanat amikor nem úgy alakul valami ahogy ők szeretnék és elszakad a cérna, csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy a pasi a szelídebb fajtából való volt és nem gyilkolt le mérgében hanem elengedett. Ryan nála sokkal vadállatiasabb, tőle tényleg félnem kellene, mégis hihetetlenül élveztem az egészet, olyan volt mint egy vihar, földrengés – amit megúsztam – és komolyan mondom mókás ahogy az ágy összetört alattunk, pedig nem vagyunk rinocéroszok, hogy a súlyunk nyomja össze a fát.
A megjegyzésemre felnevet és visszavág, én is nevetnék de nem nagyon megy.*
-Neked is….fáj a nevetés?
*Tényleg borzalmasan mókás ahogy szenvedünk, persze halálra röhögném magam, de még arra is lusta vagyok annyira kimerültem. Csak nézem a mennyezetet, olvadozom és annyira futja csak, hogy levegőt vegyek. ahogy hozzámér mintha villám csapna belém, megremeg a bőröm ott ahol érint, hiába jövök rá mit szándékozik tenni, egyszerűen képtelen vagyok együttműködni, mint egy rongybaba olyan az egész testem. Ő persze gyorsabban „gyógyul” már beszélni is tud. Most komolyan, nekem is beszélnem kell? Mozgatni a számat? Hangot kiadni ami újabb levegővétellel jár? Anyám! Először csak morgok egy hosszút, próbálgatom a hangomat és levegőt préselni a hangszálaim közé, kinyitni a számat és hangokat formálni valahogy, aztán amikor úgy érzem már menni fog valami beszédhez szánalmasan hasonlító kommunikáció, a homokkal teli agyam nehéz megforgatásával kitalálom mit szeretnék mondani.*
-Te…is….én…is…..nem…bántottál. Klassz…volt, csak….fáj….fáradt vagyok.
*Még a nyelvem is alig forog a számban, kész vagyok teljesen, de tudom, hogy most nem maradhatunk itt reggelig, pedig de jó lenne. Újra kell mozognom, járni tanulni…..talán egy forró zuhany jólesne, vagy egy hideg. azt sem tudom mi esne most jól.*
-Te tudsz…mozogni? Kivinnél….a fürdőbe? esküszöm, összeszedem magam……már tudok beszélni is. Ó, mozog a szám….végre. Az arcom…..nézd! *Próbálom felemelni a kezem ami a mellkasán nyugodott eddig, ott ahova ő rakta. Egy kicsit sikerül megemelni, úgy tíz centire.* -Fel tudom emelni….a kezem. Fantasztikus. Akkor járni is tudok majd. Hát ez….fenomenális volt, sosem gondoltam volna…..hogy ez ilyen jó lehet. Azért ha legközelebb ezt csináljuk…..úgy kell időzíteni, hogy utána már semmit. Én képtelen vagyok megmozdulni. Csak még öt perc, jó?
*Csak még öt perc, mint amikor fel kell kelni, hogy dolgozni menjek. Még öt perc, még öt perc. Ez borzasztó, és jó is egyben. Talán a sokadik alkalomra már megszokom, vagy nő az állóképességem. Tény és való nem vagyok sportember, nem szoktam futni a parkban az nem nekem való, de Ryan mellet azt hiszem nem árt majd edzeni.*

♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Kedd 1 Dec. - 20:33

18+


Ruby & Ryan



Úgy tűnik, Ruby csakis pozitív hatással van az érzelmeimre, nem érzek haragot, sem bármi olyat, amiről szét kéne szaggatnom őt, vagy éppen felrobbannom. A bennem lapuló vadállatias erő csakis arra irányul, hogy elvegyük egymástól azt, amelyet ki tudja hányezer évnyi gén vált ki belőlünk. Az egymásra vágyódás tudományáról van itt szó. Mindkettőnknek fáj, ahogyan a falhoz csapjuk a másikat, és cseppet sem finom módon simulunk össze a legapróbb részletekig, ám oly izzón ingerlő vágy ez, hogy elnyom mindent, ami nem arról szól, hogy egy hatalmas robbanásban egyesüljünk, anélkül, hogy lerombolnám a fél városnegyet. Ez most másról szól, olyanról, amit még előtte aligha éreztem. Voltam már nővel, nem kell bánáznom, ám ahogyan idősödöm, egyre inkább féltem attól, hogy ha így elengedem magam, az illető nem fogja túlélni az együttlétünket, ezért már évek óta hanyagoltam mindezt. Tulajdonképpen alig volt valakim, amióta megöltem azokat, akik megtámadták Gethint. S most minden visszafogottságomat kiadom, és úgy lökdösöm belülről Rubyt, hogy csoda, hogy szét nem szakad szegény lány, egyre nagyobbakat sikoltozik, és végül a mennybe is megy. Nem is gondoltam volna, hogy arra gerjed, ha jól ellátják a baját. Olyan fiatal, bájos arca van, de hát mint tudjuk, a látszat csal, különben meg jobb is, hogy nincsen ráírva, hogy mennyire élvezné, hiszen akkor mindenki nála állna sorban. Így most csak az enyém. Nem hagyom, hogy rosszkedv ragadjon rá, hogy az én végső célom még várat magára, a nőknél ez többszörösen is elérhető, s ha minden jól megy, a végén kéz a kézben fogunk beérni. A második pozitúra sem kevésbé vad, már nem is gondolkozom, ösztönösen döfködöm, forró lándzsámmal, a fogamat sem szorítom össze, a nyelvem is kilóg már kissé, ahogyan a verejték végigcsorog az államon, és csak egy pillanatra hagyom abba, hogy ne essünk le az ágyról, amely alattunk nem bírja a rohamokat, és elpusztul. Ám amint megvan az újbóli egyensúly, hajszolom a célig, ahova végül forrón érkezünk el. Ha csak egy percig tovább tartott volna, biztosan belefáradok, mert így is minden erőtartalékomat kihasználtam, hiszen hiába hanyagoltam a dolgot évekig, azért be tud ez rozsdásodni. A hajam egy merő víztócsa, ahogyan arébb hengeredek, és mellette kapkodom a levegőt.
- Én... megmondtam. Te ingereltél.... – Nevetek rá, bár még fájdalmas az akció, minden levegővétel után csak úgy sípol a tüdőm. Mivel mindketten füstölgünk még, nem gondolom, hogy fura lenne hozzáérni, vagy bármi hátrány származna abból, hogy átölelem, így megteszem, és a mellkasomra vonom.
- Te valami... extrém... dögös vagy Ruby. Máskor is akarom. Nem akartalak... bántani. – Ha majd meg tudunk mozdulni, mehetünk zuhanyozni, és akár tovább is állhatunk, estig kéne még vezetni, különben nem érünk oda holnap a városba.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Pént. 27 Nov. - 17:08




Ryan & Ruby






*Eszembe sem jut most félni, míg ennyire szenvedélyes és észbontó az együttlétünk nem is nagoyn érdekel, ha meghalok hát meghalok de élvezni fogom. Ha magamnál lennék és nem kerülgetném folyton a józan eszem, ezen a határozott kijelentésen halálra röhögném magam, végül is ugyanott lennék. Nem gondolkodom, csak Ryan teszi, neki ezen jár az agya, gondolom én mert noha ő nem beszél annyit mint én, amikor megszólal nem lényegtelen dolgot dob a közösbe. Mondanám azt, hogy igenis félek? Nem feltétlenül akarok én meghalni, vagyis nem akarok, de ha már ennyire jók vagyunk együtt nehogy már ilyen apróság álljon közénk, persze biztosan megőrültem de pont leszarom. Tőle, tőle…. feltételezem a szörnyetegről beszél akivel még nem találkoztam és épp ezért nem is félek, bízom abban valahol a bolond tudatom mélyén, hogy nem jön elő, vagy ha mégis, ő is bezsong majd a kivételes szexuális vonzásomtól. Az a fényes izzás akkor jut eszembe amikor megérzem mennyire forró és nem csak odalent, odabent hanem mindenhol, a bőröm csúszik a verejtékétől, olyan akár egy angolna, bár azzal nem szeretkeztem. Nem gondolom hozzá azt, hogy még, az már tényleg perverzió lenne, a mostani viszont nem az, egyszerű, buja, vad és féktelen vágy. Mindez nem tart sokáig ebben az állapotban, nem hagyom s ő sem hagyja stagnálni, az élvezet egyenesen ível felfelé, körmeim csíkokat szántanak a bőrén s ezek után lehunyt szemhéjaimon keresztül is látom a fényességet. Vörösen izzó és egyre forróbb, mintha bedobtak volna egy kitörni készülő tűzhányóba s ettől a gondolattól azonnal asszociálok is. Nem engem dobtak be oda hanem belém költözött és én arra várok, hogy kitörjön. Mindez egy robbanásban csúcsosodik ki a részemről, és várom a lüktetést, a forró lávát, de csak nem akar jönni, egy röpke pillanatra míg hagyja, magamba zuhanok. Együtt lenni úgy jó ha a végét is együtt éljük meg, de ez most nem jött össze. Ám még nem is érek a magam élvezetének a végére mikor kicsusszan belőlem, elégedetlenül morranok egyet, dühösen szisszenek hiszen ott hagy parlagon az akció közepén és ezt most kiváltképp rühellem. Az ágyon találom magam hason, megdöbbenni sincs időm, a hasamban még ott a félbeszakított várakozás mikor újra magamban érzem s az a vadság amivel végérvényesen birtokba veszi a testem, újabb villámokkal sújt. Körmeim immár nem a bőrét szántják hanem a takaró huzatát, mivel a nagy sietségben még félre sem dobtuk. Szakad az anyag, még azelőtt, hogy az ágylábak megadóan reccsennének, s mindez együtt megdöbbent, nevetésre késztet. Újra felszítja bennem a vágyat, újra megfogadom, hogy megtartom és ha nem halok meg akkor naponta többször követelni fogom, hogy tegyünk tönkre egy ágyat, ha kell ledolgozom az árát, mosogatok vagy wc-t pucolok. Az sem érdekel, hogy a hajamat rángatja, olaj a tűzre mind ez mind az az állatias üvöltés ami hörgésbe fullad. Egyre erőteljesebbek a lökések és ez engem is újra a csúcsra juttat, vagy épp most élem meg az előző végét, tudja isten nem is a statisztikával foglalkozom. Sikoly keveredik a kéjes nyögéssel, a huzat végleg megadja magát és a kezem vele együtt csúszik meg az immár csupasz takarón. Megkapom a várva várt lávát, lüktető ritmusban járja be testem alsó részét, forrósága már szinte elviselhetetlen, könnyek csordulnak ki a szemeimből és minden eddig megfeszített izmom remeg mint a kórházi zselé. Ahogy rámzuhan a levegőt is kipréseli belőlem, csak nehezen tudok lélegezni pedig most nagyon kellene a kapkodó, felpörgetett iram után. Erőm utolsó cseppjeivel próbálok kicsit felemelkedni, hogy egyszerűen lelökjem magamról és a kezemmel is segítek. Ha sikerül már felszabadulva és nyögvenyelősen gördülök a hátamra és pihegek. Ha most ránk törnék az ajtót akkor sem mozdulnék.*
-Te egy….vadállat vagy.


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Kedd 24 Nov. - 12:58

18+


Ruby & Ryan



Ha véletlenül úgy alakulna, hogy Ruby, és a környéken mindenki más felrobbanna, biztosan nem akarnám tovább folytatni ezt a földi létet. Ha „csak” átváltoznék és darabokra tépném, lehet, hogy „csak” megőrülnék, és mások puffantanának le. Ő olyan lány, aki talán a veszélyre gerjed? Én mindig menekültem tőle, megpróbáltam nyugtatókat szedni, komolyzenét hallgatni, hogy tényleg ne hozzon ki semmi a sodromból, mint a képregényes Hulkot, erre itt ez a dög, aki ki akarja hozni belőlem az állatot. Odahajolok a nyakára, hogy nem túl gyengéd harapdálások közepette még meg is szívjam rajta a hófehér bőrt, a végén valóban úgy fogunk kinézni, mintha megtéptük volna egymást. Ahogyan a ruhákat szaggatjuk le egymásról, nem is áll távol mindez a valóságtól. Ha egy kicsit is tudnánk lassítani, biztosan másféle formáció is szóba jöhetnek, példának okáért a formás kis ajkai közé tudnám tolni, amit most a testébe fogok, a későbbiekben valóban felmerülhetnek különféle elkalandozások, ha ezt a mait túléljük nukleáris robbanás nélkül. A kerek hátsójával is lennének terveim, most viszont félő, hogy a különféle ingerlések nem csak apokaliptikus világképpel zárulnának, hanem egymást sem úgy tudnánk eljuttatni a csúcsra, ahogyan kellene. Ha már voltam annyira visszafogott, és félszeg, hogy józanul gondolkozva távol akarjam magam tartani tőle, most minden ilyen irányú törekvésemet kidobja a kukába, hogy szétfeszítsük egymást. Ahogyan csókolom, és rámarkol a nehéztüzérségre, egyre forróbb minden testrészem, szerencsére azért nem fogok elfüstölni, a vibrálás sem jelentkezett még, mint a testemen. Mindennemű finomkodást mellőzve már szinte véres harapjuk egymás ajkát, és arcát, olyan őserő buzog most bennem, hogy félek, még emberi alakomban is szét fogom őt szaggatni.
- Annyira jó... hogy nem félsz tőle... – Hörgöm földöntúli féj felé sodródva, s sietnem kell, mielőtt a tüzijáték hamarabb bekötvetkezne, mint gondolom. Gyorsan felszántom finom husú virágát, hogy beköszönjek a szűkebb testvérének is, ha már durvulást akar, akkor a titkos vágyálmaimat váltja valóra. Egymáshoz préselődve célozzuk meg a falat, amihez támaszthatom, és egyetlen mozdulattal leszünk az egymáséi. Az első lökések még célratörőek, némi fájdalom is feszülhet bennük a hirtelen inger miatt, ám a lány oly nedves, hogy csakhamar elönt minket a belső termál, ahogyan a homlokomon, s hátamon is végigcsorog az izzadtság, szinte majd fel forrok. Nem engedem el egy pillanatra sem, biztos kézzel tartom, még kissé hátra is feszítem a karját, hogy még izgalmasabb legyen a dolog.
- Én is... – Zihálom a fülébe, többet most nem tudom mondani, csupán az arcába tapasztom a sajátomat, s a karomnyomra kissé megingok, édes fájdalomérzet cikázik végig rajtam, és ez az a pont, amikor a saját képességemet nem tudom kordában tartani. Talán az a szerencséje, hogy mi ketten most egyek vagyunk, hiszen nem csak az én testem vibrál, hanem az övé is. Vérvörös színek játszanak a bőrünkön, úgy érezheti ott legbelül, mintha leforrázták volna, ám a fájdalom ugyanúgy jár a kéjjel, szinte már olvadunk, a keménység, és a sikamlósság ellenben változatlan. Ahogyan megrándul, én még érzem, hogy nem vagyok kész. Félfordulattal döntöm az ágyra, s kicsuszanva belőle egy mozdulattal fordítom meg, hogy a hátsójához férjek hozzá, ám marad ugyanez a felállás, csupán az ágyhoz szándékozom préselni. Az ágy azonban már a második durva lökésnél... megadja magát, és kitört lábakkal zuhan össze alattunk, de nem állok le. Ha sikolt, hát tegye, belőlem pusztán az állatias hörgés szakad fel, ahogyan rámarkolok a hajára, és még néhány egetrengető lökéssel fejezzem be, amit elkezdtem. A vulkán itt szinte szó szerint értendő, forró lé önti el már egyébként is szétrombolt belső barlangját, ahogyan elengedek a tincseit, és erőmet vesztve hanyatlok rá. Mozdulni sem tudok, zsigong minden porcikám.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Szer. 18 Nov. - 20:42




Ryan & Ruby






*Nem gondolkodom, csak futok bele a halálba, mert ez a verzió is képbe kerülhet. Arra nem is gondolok, ha megtörténik csak én veszítek életet, Ryan meg amíg csak él a bűntudat fertő mocskában fog dagonyázni. Önző vagyok, nem érdekel, csak arra tudok gondolni, hogy kettesben legyünk és mindent megteszek azért, hogy ez minél előbb valóra váljon. Ez amolyan ámokfutás s talán sosem ébredünk fel belőle, de roppant mód élvezem. Bezárkózunk és azzal együtt minden mást is kizárunk az életünkből, fülledt, buja szex vár ránk és már a gondolatától is beindulok, pedig már rég jár a motor. Bevettem a Ryan nevű drogot és repülök, ahogy a ruháink is a szélrózsa minden irányába, egymásnak esünk, csókolunk, harapunk, kóstolunk. Korábban feljött a téma arról, hogy milyen kapcsolat lehet közöttünk ha már a sors és valami mentor összehozott minket, arról is ötleteltünk, hogy netán féltestvérek vagyunk de momentán ez érdekel a legkevésbé. Azt hiszem minden gátlásomat kiszívta belőlem a perverz pasi és Ryan neki köszönheti, hogy most nem magányosan ül egy padon azon filózva hogyan tovább ha sem Faro sem én nem jöttem be, vagy ha mégis hát biztosan nem nyalnánk most egymást. Voltak kalandjaim, egy éjszakás is, de egyik sem ennyire őrült és izgató, Ryan más, annyira más és nem azért mert veszélyes, halálhozó és állítólagos szörnyeteg. Rákattantam. Talán azért mert tilos volt. Ő mondta. Izgatta a fantáziámat és ezzel együtt minden mást is, a nők már csak ilyenek, de úgy látszik csak én voltam annyira bátor vagy vakmerő, hogy fejest is ugorjak a medencébe. Hogy van-e benne víz az majd kiderül. Vagy csobbanok vagy loccsanok.
Rayn irtó cukin próbált visszautasítani, értékeltem és tovább léptem. Olyan érzés ez mintha fel akarnám falni, ha megtehetném, megtenném. Vadságunk némileg esetlenné tesz minket, a nadrágom kifordítva hever a földön, a fogaink összekoccannak, Ryan torkából nevetés kocog mint a jégkockák a pohárban. Egymásnak adjuk a kilincset az örömszerzés várában, s ha már így egymásnak estünk hát nem fogok éppen most a kezemben a forró szerszámmal romantikázni, ahogy érzem ő sem. Ujjaim még jobban rászorulnak az ágaskodó egyszemű óriásra mikor az ujjával belém hatol, apró fájdalom suhan át rajtam ami csak az élvezetet növeli, felmerül bennem a gondolat, hogy menthetetlenül mazochista vagyok és szájmenéses.*
-Ezezez….wááóóó…ez forró!!! Te….forró…vagy….ez..milyen finom. Hát…ez…óriási!!!! Nemfájnemfáj! Csináld még!!!
*Egyszerűen fantasztikus és míg a szám jár a kezem is. A szintén forró dorongot hol markolva hol a hasamhoz szorítva gyurmázom le és fel, csak hogy érezze a törődést. Mielőtt a hátam a falhoz érne, Ryan ujja kicsit eltéved, felsikkantok a meglepődéstől aztán mivel igen kellemes, kuncogok egy sort. Combjaimmal szorosan ölelem és az egyik kezemmel is kapaszkodom a nyakába, a hátam is már támasztékot kapott, semmi nem áll az utunkba, hát elengedem, hogy magamba fogadjam, legalábbis remélem, hogy ez következik. Így már az ajkaihoz férek és újra nekiállok a falásnak, szomjasan kortyolom a csókjait, az egyikbe belenyögök mikor végre magamban érzem. Ez bezzeg nem ment mellé, kitűnő céllövő. A lökések a falhoz préselnek, további fogkoccanás elkerülése végett a csókolózást hanyagolom, és próbálom felvenni a ritmust bár most olyan helyzetben vagyunk amikor jobbára csak ő diktálhat, de nem bánom mert irtó jól csinálja.*
-Megtartalak….istenem, megtartalak. Tejóég! nem akarok…meghal…ni….ezt…éreznem…kell….még…..pfhűűű! Még!!! *Nem tudom mi történt velem, nem szoktam ennyit beszélni közben, egyáltalán nem szoktam beszélni, de a gondolataim kibuknak belőlem, a világ meg egyre csak zsugorodik körülöttünk, egyre csak szűkül míg aztán alig egy perc múlva elkap az örvény és magával ránt. Az egyik kezem a falhoz tapad, míg a másikkal Ryan nyakába karmolok, a hátam megfeszül, combjaimat még szélesebbre tárom, a talpaimmal támaszkodom Ryan fenekén.*
-Ryan…én…mindjárt….én…ó…ISTENEEEEEM!
*Robbanás. Nem Ryan. Én. Bennem, észvesztő és színes és illatos és forró. Minden érzékem egyszerre töltődik fel és robban. Kapkodom a levegőt, szédülök, de annyira jó, a testem remeg és erőtlen. *



♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Kedd 17 Nov. - 19:38

18+


Ruby & Ryan



Ahhoz képest, hogy úgy pár nappal ezelőtt még tökéletesen magányos voltam, és a titokra éhesen gyűrögettem a levelet, amelynek első lépcsőfoka valami Faro lett volna, most itt vagyok egy gyönyörű lánnyal, aki nem fél még az életét sem kockáztatni, csak hogy mindkettőnknél először valami olyanba fogjuk, amely szól a veszélyről, s a szenvedélyről is egyszerre. Furcsa módon átfut a fejemen, hogy bár most egymásba fogunk gabalyodni, ez mégis többről szól lelkileg, hiszen képesek voltunk meglátni azt, hogy mindketten elveszettek vagyunk, és kell a figyelem, a törődés. Inkább nem is gondolok arra, hogy ha van köztünk rokoni szál, ez most mit is jelentene a görög drámákban. Lényegében annyira egymásra vagyunk hangolódva, hogy erőnek erejével sem tudnának minket elválasztani. Sőt, ha megpróbálnának, az volna az igazán veszélyes kísérlet. Nem akarom Rubyról leszaggatni a ruhát, hiszen ez a választott sajátja, és különben is dögös benne, így csak félig ügyetlenkedve hámozzuk le a különböző rétegeket, hol egymásról, hol magunkról, amíg csak egy szál semmibe nem kerülünk. Aligha van időm gyönyörködő földöntúli szépségében, amit érthetetlen módon eddig alig vett észre valaki. Most, hogy az eddigi elméleti szintű kötödés után felizgatja az, hogy én akár a halálba is küldhetem, cicázni kezdett velem, aminek nem tudok ellenállni. A hosszú, inséges évek után, amelyet egyedül kellett töltenem, Ruby szinte a megváltás, már ahogyan hozzámér, már attól forróság önt el, s mint tudjuk, nálunk pasiknál a vágy nem tolható el még percekkel sem nagyon. Édes, ahogyan még a csókolózás és a vetkőzés közben is beszélni próbál. Ahogyan összekoccan a fogunk, felnevetek, engem ezzel nem fog tudni megrettenteni. Nem is szándékol, mert ahogyan hergel a fájdalomérzet kiváltásával csak jobban felhúz, de olyan szinten, hogy amint végre megpillantom azt a gyönyörűséget a lábait között, rögtön elegendem a bimbóit, s felszisszenve veszem tudomásul, hogy nem szándékozik finomkodni a férfiasságommal, így egyetlen mozdulattal nyúlok fel az édes vájatába, amiről úgy gondolom, hogy már nem szükséges további alapozás. Belülről körkörös mozdulattal fejezem be a tágítás utómunkálatait, érezheti, hogy szinte füstöl az ujjam, na igen, mondtam én, hogy a képességem az érzelemvilágom alapján működik. Azért nem fogom felgyújtani, talán különösebb fájdalmat sem okozok a vadságon túl. Érintőlegesen megpiszkálom a hátsó kis lyukát is, hogy érezze a törődést, még ha a hosszadalmasabb, popsit feltáró aktust most talán érdemes hanyagolni, mielőtt még húsbavágónak érezné a közeledést. Ha már a fenekénél vagyok, megemelem, és befordítom a falnak, hogy tudjon támasztékot találni a hátával, számomra is egyszerűbb, ha a combját fogom. Az egyik lábát leengedheti gólyamódra, ám ha marad, akkor maradjon csak így. S ahogyan rámereszkedik, egyetlen tökéletes célzású mozdulattal hatolok belé, most azt sem érdekel, ha esetleg felsikkant. És erősebben, mégegyszer.



ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Szomb. 14 Nov. - 20:19




Ryan & Ruby






*Sosem voltam még ennyire bolond de kifejezetten jólesik most őrültségeket csinálni. Azt hiszem mindent a perverz disznó indított el, akkor lökött le a lejtőn, az a tette robbantotta fel az életem. Egy ideig még gyanúsított is voltam az őr lemészárlásában, mert eltűntem a helyszínről, mert nem hívtam a rendőrséget és mert pucéran, nem igazán tudva magamról – megjegyzem az ijedtségtől – kerültem elő. Kaptam két nap nyugodnivaló szabadságot, aztán visszavettek, ugyan már nem voltam gyanúsítva de éppen elég volt már csak az árnyéka is ahhoz, hogy árgus szemekkel figyeljenek és az első adandó alkalommal megváljanak tőlem. Megjegyzem nem sajnálom, a légkör már nem volt olyan mint régen, Jack is hiányzott és amikor elmentem a családjához, hogy részvétet nyilvánítsak, még önmagamat is meglepve, hát mit mondjak, nem fogadtak szívesen. A hátterem is csak mélyebbre taszított, a sűrűsödő rendőri jelenlét az anyám miatt betette a kaput, és amikor elmentem Skóciába ami megint csak egy őrültség volt a részemről, hát kiraktak. Ám előtte még találkoztam Ryannel akinek a felbukkanása is merő döbbenet volt, az meg pláne, hogy ő is odakerült a kastélyba, mindezt egyfajta jelnek vettem holott nem hiszek semmilyen babonában, jóslatban. Hagytam magam sodortatni az árral és az autópálya kellős közepén is ezért kaptam kedvet a vad és talán haláli szexhez. Talán adrenalin függő vagyok de csak most jöttem rá, Ryan adott okot bőven arra, hogy ez az anyag folyamatosan jelen legyen a véremben és jó értelemben megőrültem tőle. Ösztönösen osztom meg a feladatokat ami a szobába juttat minket, rajtam nem látszik mennyire rá vagyok izgulva, nem dudorodik sehol, mármint ahol eddig sem. *
-Nem tudom…majd a….végén….megmon…dom.
*Kapkodó légvételeim közben válaszolom a semmit, tényleg nem tudom, hogy mit fogok tenni közben, mert még soha nem volt ilyen vad, gyors és buja szexben részem. Még odáig sem jutottunk el, hogy elkezdjünk gyanakodni, van-e valamilyen érzelem kettőnk között, ez most puszta, vágykielégítő szex lesz, nem valami romantikus klasszikus. Babráló kezeimnek segítség érkezik a részéről és mindjárt kevesebb ruha van rajtunk, hála az égnek, hogy egy sem szakadt el, mert kedvenc és mert kevés van. Míg a nadrágjával vesződöm, mert nem akarom idő előtt leamortizálni a szerszámát, a szájára és belé tapadok, a fogaink összekoccannak, felszisszenek és folytatom. Forgatom, harapom a nyelvét mind vadabbra hergelve, lehúzom a nacit a csípőjéről, közben repül el a csizmám amit a rálépéses technikával nyúztam le magamról, s míg ő befejezi a megkezdett vetkőztetést, addig a sajátomat húzom le, természetesen a nagy sietségben kifordítva. *
-Még jók vagyunk….még….jók!
*Lihegem a szájába mikor rám vigyorog és elmarom a szerszámát, hogy viszonozzam a bimbópiszkálást. Nem finomkodok én sem, nem az a cél, hogy elnyújtsuk az együttlétet, úgysem bírnánk ki, erőteljesen markolom és nyomom a hasamhoz, de hát nem kell azon már mit növelni. Sziklakemény és óriási. ~hát ez…óriááási!~
* Lábammal a csípőjére mászok először az egyik oldalon, majd a nyakába kapaszkodva a másikon és remélem, hogy a fenekem alá nyúlásával segít, az ágy túl messze van, jó lesz a fal is függőlegesen, csak minél előbb bennem legyen. Ha felemelt akkor jó úton haladunk.*

♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Csüt. 12 Nov. - 14:08

18+


Ruby & Ryan



Kezdem már átérezni, hogy Ruby csak azért húzza az agyamat, hogy minél inkább ráhangolódjunk egymásra. Jól teszi, végülis rá kell jönnöm, hogy nem idegesíteni akar, hanem felpörgetni az érzékeimet, ez is egyfajta csábítás. Ruby igazán dögös lány, még ha az elején nagyon is úgy tűnt, hogy egyhangú az élete, ez nem feltétlenül az ő hibája. Már egy szál törölközőben is úgy nézett ki, mint egy megelevenedett istennő. Azóta is folyamatosan kerülgetjük egymást, megmentette az élemet, még ha még most sem tudjuk, hogyan kerültünk Skóciába, csoda volt, hogy egyátalán sikerült visszajutni. Ha nem az ENSZ-nél dolgoznék, akkor nem is adtak volna ki papírokat, hiszen semmi nem volt nálam. És most itt vagyunk, a lány úgy tűnik teljesen leküzdött a félelmét, ami a halálos képességeimmel volt kapcsolatban, sőt, mintha még izgalmasnak is tartaná, hogy talán a karjaimban hal meg. Hiszen magamat nem bánthatom, az egyedüli vesztese ennek a dolognak csak ő lehet. Én csupán lelkileg törhet össze, hiszen ha vele valami történik, akkor azzal megkoronáznám az életemet, soha többé nem tudnék  nyitni senki felé. Már így is óvatos vagyok, de ha Ruby látná a kárát, azzal magamnak is bebizonyítanám, szörnyeteg vagyok. Most ellenben nem tudok erre gondolni, mert a lány a combomra teszi a kezét, ezet, akkora pillantásokat vet rám, mint a mesebeli Farkas Piroskára, és nagyjából így is érzem magam. Na nem áldozatnak, sokkal inkább becserkészendő vadnak. Nem gondoltam volna, hogy az út közepén esik meg ez velünk. Lassan véresre harapom a nyelvemet, ahogyan még gonosz-édes megjegyzéseket is tesz, mintha nem tudná pontosan, hogy nálunk pasiknál nem úgy megy a vágy, hogy arébb lehet tenni. Ha pár percen belül nem kapom meg, akkor tényleg felrobbanok, az autópálya sok ezer fős létszámát taszítva a halálba. Na jó, ennyire talán nem drámai a helyzet. Satufékkel állok meg, holott még a parkolóban kénytelen vagyok egy kicsit pihengetni, mert ha álló farokkal rontok be a recepcióra hatalmasakat lihegve, még a kedves tulaj lekapja a falról a remingtonját, és lepuffant. Ruby gyorsan veszi a lapot, mert egyedül intézi a kulcsot, meg a szobafoglalást. Most nem tudok arra gondolni, hogy majd később rendezzük az anyagiakat, mert még arról is eszembe jutna, hogy összetesszük amink van.
Kijön értem, és már hatalmas elánnal indulunk felfelé, én nagyjából négyesével szedem a lépcsőket. Miután ráfordítottam a kulcsot, akkor préselem csak a falnak.
- Mindent kommentálsz? – Kérdezem rámorogva, itt most aligha számíthatunk elhúzódó szexcsatára, talán majd a következőre. Csak annyira vagyok visszafogott, hogy ne tépjem le a ruháját, nem lakott éppen olyan környéken, hogy minden alkalomra újat tudjon felvenni. Ettől még szinte vadállatias hangokat kiadva labdázom a cickóival, esélyesen maradandó nyomot ejtve finom nyakán, ha ezt akarta, hát megkapta. Nem feltétlenül arról van itt szó, hogy mióta nem voltam nővel, sokkal inkább arra, hogy rá mennyire vágyom. Lekapom a felsőmet, nagyjából mindent egyszerre, és már félmeztelenül tapadok ismét rá már az ajakira, hogy a felszólításra lerúgjam a cípőmet, majd gyorsan letoljam a nadrágot is, ezt is szintén boxerrel együtt, és a zokni útközben követi őket. Immár le sem tagadhatnám, hogy mennyire megízlelném már belülről. Remélem, hogy közben ő is halad rendesen! Az ujjaim közé csíptetem a mellbimbóját, és finom-harapós megoldással a fogaimmal is megpiszkálom kissé, s immár a kaján vigyor az enyém, amit intézek hozzá.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Vas. 8 Nov. - 7:27




Ryan & Ruby






*Nem tudom mi vezet rá arra, hogy Ryant provokáljam, csak megteszem és szórakoztat és őt is, hiába mondja azt, hogy kínlódik, érzem, hogy ő is akarja, hogy vágyik rá, rám és ez jóleső érzéssel tölt el. Mintha mindketten megbolondultunk volna, de hát a világ is őrült, miért lennénk mi kivételek. Sosem bonyolítottam túl a dolgokat, talán azt kellene de nem hiszem, hogy akkor egyszerűbb lenne a számomra, más irányba terelne és az pont most nem igazán jönne be. Ryan jó pasi, és bár először kétkedve fogadtam, ki tett volna másként? Viszont értékeltem a törölközős mondatát és meg is jegyeztem, ez bizonyítja azt, hogy már akkor sem volt számomra érdektelen, nem is kérettem magam csak épp…..azért jó ha megismerjük egymást valamennyire, főleg ha az egyikünk keze világít és olyanokról beszél amiről utoljára három évesen hallottam. Na jó, nem három évesen, azokra az időkre nem emlékszem de valamikor szóba került az apám, másodszorra Ryantől hallottam róla. Még ki kell derítenünk hogyan került ő a képbe és miért hozzám küldték Ryant, vagyis az apámhoz, és miért nem tudta senki, hogy a büdös életben fél percet nem lakott együtt velünk, de mindezeket a kérdéseket Hope Town-ra tartogatom. Most csak Ryant akarom, talán hülyeség ha azt hiszem a szeretkezésünk fogja kialakítani a köztünk lévő kapcsot, vagy erősíti meg ami már megvan, de éppolyan szükségem van rá most, hogy összetegyük amink van, mint egy pohár vízre a sivatagban. Van valami, amit nem tudok megfogalmazni, nem tudok kézzel megfogni és nem tudom mi az igazán, csak érzem, hogy vonz hozzá. Olyan mint a mágnes két pólusa, mi vagyunk a mágnes két pólusa, két ellentétes pólus ami összetapad ha közel ér egymáshoz. Mi most értünk közel egymáshoz, a találkozásunk szinte kötelező volt, nem tudom mi fog ebből kisülni de úgy gondolom ha akkor nem vagyok otthon és Ryan feladja a keresést az apám vonalán, később akkor is összejöttünk volna. Az útjaink keresztezték volna egymást valahol a jövőben, és akkor megint csak ugyanitt lennénk. Talán épp Skóciában, a levél keltezése….meg kell majd néznem, de előbb Ryan, a motel és az ágy.*
-Nos nekem nem úgy tűnik mintha kínlódnál……..de izgat. Igen, az amit látok eléggé izgat.
*Tovább húzom de már nem az agyát, azt hiszem ez a mondatom már egészen máshol fog hatni, báááár, nem tudnám megmondani, hogy a jelenlegi helyzeten egyáltalán lehet-e még…..fejlődnie. Szerintem nem. Gonosz vagyok de látom rajta, hogy édesen gonosz, buján gonosz, ravaszul gonosz és élvezi, naná, a kocsi úgy száguldozik mintha életet kellene menteni és talán, még ez is szóba jön. Valójában egymás oázisai vagyunk az életünk sivatagjában és mindketten szomjazunk és az egymás nélküli létünk utolsó cseppjeit kortyoljuk ami csak jobban kiszárít. Az együttlétünk egy vihar lesz, egy nagyon nagy vihar és talán pár perc múlva már nem élek, és a motelből is csak egy üszkös, füstös hamukupac lesz, de nem érdekel, hogy a vesztembe rohanok Rayn kezét fogva, úgy érzem eddig csupán vegetáltam és most élek igazán. A lépteink dübörögnek a lépcsőn, az ajtó hangos dörrenéssel csapódik be mögöttünk, visszhangjától még a kulcs halk zörrenését sem lehet hallani épp csak sejtem, hogy Ryan ráfordította a zárat. Lihegés, nyögés, a vágy hangjai töltik be a kicsiny és minden bizonnyal a tisztaság terén maga után kívánnivalót hagyó szobát. Nem értem mit motyog az orra alatt, jelenleg a kezeivel és az ajkaival vagyok elfoglalva, egészen más módon, a csevegés már nem tartozik a napirendi pontok közé. Halk kuncogás és egy nagyobb nyögés váltja fel a hangjaimat ahogy a hátam a falnak préselődik.*
-Ez….jobban….felizgat……mint a ……kínlódásod. Most……már…..nem……….kínlódsz, ugye?
*Csókok között ingerlem és kérdezem tovább, miközben már a pólóját húzom feljebb bár a kabát miatt úgy is mindegy, nem fogom tudni levenni, ezért inkább a lényegre térek és kiszabadítom rajongásom tárgyát, majd a sajátomat is ha esetleg a melleim gyurmázása közben nem érne rá. Nő vagyok, több dolgot is tudok egyszerre csinálni, ezért hamarosan a csizmám is lekerül és messzire repül Ryan lábai mellett.*
-Csak…csak vedd le….húzd le azt a………nyavalyás………nadrágot!


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Csüt. 5 Nov. - 11:59


Ruby & Ryan



Első körben még nem gondolok bele, hogy mi van, ha Rubyval közünk van egymáshoz. A nyomozás most kissé háttérbe szorul, előbb egymást kéne megismerni, hogy meglegyen az a kötődés, amely miatt biztosan túlléphetünk majd az akadályokon. A bizalom már megvan, hiszen megmentett, mégis, ahogyan haladunk Hope Town felé, valahogy kezdem azt érezni, hogy persze jó dolog, ha az ember meg akarja tudni, hogy honnan származik, mi a titka. Most az merül fel bennem, hogy igazi kincset találtam az új ismerős személyében, barátot, társat, segítőt, és talán... ha nem robbanunk egymás arcába, akár még szeretőt is, ki tudja. Ruby gyönyörű, és értelmes lány, ha leküzdi a kezdeti ellentartást, amellyel fogadott, nagyon jól el tudunk lenni. Nem akartam nyomulni, hiszen talán bántanám is, meg hát az is benne van, hogy valaki molesztálta őt, és akkor nem sokkal később nem nekem kéne annak a fazonnak lenni, aki továbbviszi azt, hogy rá van gerjedve. Ám talán nem volt annyira sokkoló a dolog, hiszen azóta Ruby egyre többször néz rám úgy, hogy van a tekintetében valami... nagyon is hívogató. Egymásra nevetünk az idétlenül elsült szóvicc kapcsán, s azt érzem, hogy ébred köztük a szikra, amely valószínűsíthetően eddig is itt táncolt, most már leküzdhetetlenül összeköt. Nem fél tőlem, kész szembemenni azzal, hogy meghalhat, igazgalmasnak tartja, hogy mit hozhat ki belőlem, hiszen cseppet sem fogja vissza magát, sőt, minden mondatával, érintésével olajat önt a tűzre. Mintha úgy vélné, hogy tojjunk magasról a következményekre, itt és most tegyük azt, amit a kedvünk, és az ösztönünk diktál. Nem is tudom, hogy miért viszakozom még, hiszen ha eddig a belső visszhangom elrettentett, most Ruby megadja a zöld utat.
- És téged az izgat fel, ha látod, hogy kínlódok? – Kérdezem visszanevetve, már a pillantásától is el vagyok alélva, a gonosz kacaj pedig valóban édes tőle, hiszen tudom, nem azért teszi, hogy az őrületbe kergessen, ez is afféle csábítás a részéről. Mintha valóban vágyna arra, hogy valaki úgy rendesen magáévá tegye, ez nem feltéltenül fizikai szükséglet, egy nőnek lelkileg is eszméletlenül fontos lehet, hogy valóban úgy kezelik, olykor bizony félrerakva, hogy mennyire törékenyek lehetnek. Ahogyan csak lehet gyorsaságot erőltetek a járgányra, nem kéne, hogy az utolsó pillanatban lemeszeljen a yard. Már így is attól félek, hogy el lesz sietve ez az egész, és nagyjából semmi időt nem szánunk majd a finom kis előjátékra, de hát az ő baja, mindezt ő gerjesztette így bennem, nem érdekelte, hogy ha átszakít egy gátat, akkor már nem lesz visszaút. Talán majd ha lehiggadtunk, egy második alkalom lassabb, évődőbb tud lenni, most erre esélyt sem látok. A lány ellenben igen ügyes, hogy amíg én kint kipihegek, addig ő elintézi a bürokráciát. Elégedett mordulatással vetődődöm utána, ebből a falatnyi kis ruhából vajon mennyi fog maradni a végén. A pénz meg különben se érdekelje, nekem azért van némi félretett. Feldübörgünk a lépcsőn, vágytól égő arcom szinte felgyullad, ahogyan kinyitja a szobácskát, arra még van lélekjelenlétem, hogy bentről kulcsoljam rá, aztán a karjaimba kapva őt az ajkára tapasztom a sajátomat.
- Jó nagy hülye vagy, hogy így ingerelsz... – Mondanám, de ez kicsit sem lenne kedves, így csak olyan hangfoszlányok préselődnek ki belőlem, mint finom vagy, vagy édes a nyakad.. A karját felszorítom a feje felé a falnál, és odapréselve őt vad csókokkal borítom el a száját, nem finomkodva a dominanciával. A gyengédség legkisebb jele nélkül fonódnak ujjaim a melleire és ahogyan a nyakát is csókolom, közelségemből már egyértelműen érezheti, olyan vagyok alul, mint egy kőszikla. Nem akarok tovább várni.

ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Vas. 1 Nov. - 7:05


Ryan & Ruby






*Egyre inkább gondolom azt, hogy Ryan nem veszélyforrás és nem valami útitárs akivel meg kell keresnem valamit s aztán ha megtaláltuk akkor elválnak útjaink. Érdekes, de valahogy ez szóba sem került egyikünknél sem. Nem gondolkodunk azon, hogy egyszer majd lesz olyan nap, hogy búcsút mondunk egymásnak és mindenki megy tovább a maga útján. Nem tudom, hogy a közös cél, a különleges képességeink vagy egyszerűen csak az érzelmeink miatt nem is tervezünk tovább. valahogy egyértelműnek tűnik, hogy együtt maradunk bármilyen formában. bár, hogy őszinte legyek igen érzékenyen érintene a dolog ha kiderülne, hogy testvérek vagyunk de vagyok annyira szabad szellemű, hogy még ez se érdekeljen. Annyira távol áll tőlem a gondolat, hogy akkor sem hinnék benne ha az orrom elé tolnának egy DNS elemzést ami egyértelműen bizonyítaná a köztünk lévő igen szoros rokonságot. Nem tudom Ryan hogy van ezzel, szerintem testvérnek lenni nem csak genetika, ahhoz úgy is kellene felnőnünk, egymás mellett, más fajta érzelmi és ragaszkodási töltettel. A képességeink miatt és főleg Ryané miatt minden bizonnyal ő sem akar családot alapítani, én sem szeretnék lelkiismeret-furdalás magamnak azzal, hogy életet adtam egy olyan kis embernek akinek ugyanazokkal a rémképekkel és tudattal kell megküzdenie amivel nekünk. Úgy gondolom ha úgy sem tervezünk gyereket, semmit nem számít ha kiderül, hogy testvérek vagyunk. Ott egye meg a fene, nem tudnánk átírni a másik iránt táplált érzéseinket, még akkor sem ha azok „csupán” a testiségre vonatkoznak. Ha a testvérem lenne, nem néznék rá másképp, azzal már elkéstünk, kialakult valami kettőnk között, ugyanúgy jó pasinak tartanám és ugyanúgy vonzódnék hozzá szexuálisan, szóval ott egye meg a fene az egész tesós dolgot ahol van. *
-Nem szereted a szóvicceket? Nahát, pedig egész jó vagy benne.
*Felnevetek de összeszorítom a fogaimat, így inkább orrhangon kuncogok, nem lenne szerencsés ha szétköpködném a szendvicset, az igazán nem nőies és Ryan épp most vallotta be, milyen szívesen leteperne, nem akarom elvenni a kedvét. Már csak azért sem mert minden egyes megtett méterrel a kocsi gumijai alatt egyre jobban arra vágyom, hogy megtegye. Talán gonosz dolog provokálni, és veszélyes is rám nézve, ki tudja mikor és hogyan tör elő belőle a vadállat vagy robbant fel akaratlanul, a tűzzel játszom és majdnem szó szerint, de mivel nem vagyok halhatatlan, így csak egyszer élek és mindent ki kellene próbálnom amíg csak lehet. Az, hogy közben Ryan-t is provokálom, nem igazán érdekel, már túl vagyok a kezdeti döbbeneten és igazából a veszély sem hátráltat, a haláltól sem félek. Lenyelve a falatot már képes vagyok hangosan és nem visszafogottan felnevetni, költői kérdés lenne a részemről ha megtudakolnám mire jutott magával a nagy dilemmázás közepette. esélyesen az utolsó verzió felé száguldunk és amikor letér az autópályáról önkéntelenül is felsikkantok. Olyan hang ez amivel biztatom, még több kedvet csinálok ahhoz amit tervez, mókás, szórakoztat, csiklandoz belül, olaj a tűzre. Nem tudom mit mondhatnék még amivel a saját érzéseimet a legjobban tudnám jellemezni, boszorkányos hangulatban vagyok, még többet akarok, hiába lebeg felettünk Damoklész kardjaként a tudat és a lehetőség, hogy kifordul önmagából, annál jobban élvezem, hogy nem tud nekem ellenállni. Elég messzire jutottunk attól a bizonyos első törölközős megjegyzésétől.*
-Azt látom.
*Cinkosan megemelt szemöldökkel közlöm ezt, széles mosollyal az arcomon miután szemtelenül végignézek rajta, elidőzve a dereka és a térde közötti megnövekedett területen. Azt hiszem egy kis ördög ül a vállamon aki tovább csiklandoz és biztat arra, hogy húzzam még jobban fel Ryan-t. A kocsi kerekei hatalmas porfelhőt kavarnak ahogy egy picit letérünk az útról mert Ryan vehemensen kormányoz, épp csak érintik a kerekek az aszfalt melletti földsávot de ez elég ahhoz, hogy köd előttem köd utánamot játszunk. A szendvics kirepül a kezemből, én felkacagok a sikkantás után és minderre még inkább olaj Ryan utolsó megjegyzése. gonosz vagyok, velejéig romlott céda, de élvezem mert úgy érzem most kezdek igazán élni. Fura, hogy pont a várható halálom előtt érint meg az érzés. Nem, most nem történhet meg ilyesmi, az élet még sok meglepetést tartogat a számomra, olyan nincs, hogy megkapom Ryan-t és aztán elveszi tőlem. Euforikus hangulat árad szét bennem, képtelen vagyok abbahagyni vagy lecsitulni, amikor a motel felirat megjelenik előttünk két kezemet a magasba emelve éljenzek.*
-Hurrá! Megtaláltuk! Az oázis a sivatag kellős közepén, annyit iszunk amennyit akarunk Ryan!
*Kiszállok én is, kicsit kényelmesebben mint a már nyüszítő pasim, neki érthetően kell egy kis idő míg szalonképes lesz, de rajtam nem látszik semmi, hacsak a kipirult arcom és a csillogó szemeim nem sejtetnek valamit, de szerintem a kocsi újabb porfelhős fékezése sokkal több mindent árul el rólunk. Ryan még meditál, én viszont a kezembe veszem az irányítást, betépek a recepcióra és egy perccel később már a szobakulcsot lóbálva lépek ki onnan. Nem sok pénzem maradt, előre kellett fizetni, de nem baj, szerintem megéri. Hihetetlenül jó kedvem van, az egész olyan mint egy komédia, egy jól megkomponált vígjáték a szerelmesek kálváriájáról. *


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Szer. 28 Okt. - 21:48


Ruby& Ryan



Kezdem már elfogadni, hogy mellém pártolt a szerencse, amikor Gethin levelét készhezkaptam. Bevallom nagyon érdekel, hogy ki az apám, és mi ez a vészterhes örökség, de ha véletlenül nem is találnánk semmit, máris elmondhatom, hogy Ruby volt az a kincs, akire egy életen át vártam. Nem feltéltenül romantikus töltettel, de az, ahogyan érzek, hogy hasonlóak vagyunk, megértjük egymást, ez mindennél többet jelent a számomra. Magam sem tudom eldönteni, hogy félszeg legyek vele, vagy törjön elő a pasis oldalam, mintha mindkettőre vevő lenne, magától értetődő módon vállalva fel, hogy már el sem vállhatnak az útjaink. Kétlem, hogy csak a szex vonatkozásában faggat a képességeimről, mintha aggódna értem is, hogy érjem meg a békés öregkort, ami egyébként járna. Na igen, túl sokaknak segítetettem már korábban, lehet hogy itt az ideje, hogy valakire végre én szoruljak rá. Tudom, hogy állati rossz érzés lenne, ha végül kiderülne, hogy Ruby a testvérem, azért csak nem, de ha véletlenül így lesz, hát akkor is nyertünk a dolgon, hiszen akkor egyértelműen közös a célunk, és csak átkozhatjuk magunkat hogy miért tettük meg, amire készülünk mostanság, és amitől lassacskán kőkeménnyé válok ott lent a lábam között. Hiszen minden egyes szavától bezsongok, és kezdem a veszélyes szexet nagyon is elérhető távolságba hozni magamhoz.
- Befektetés? Ha nagyon imádnám a szóvicceket, akkor én is befektetnélek valahova, de nagyon. – Tudom, hogy nem ez lesz a legcsábosabb mondásom, de nem az a cél, hogy nagyon humoros legyek, elég annyi, hogy leszögezem, én is akarom őt, már idejét sem tudom, hogy mikor volt egy szenvedélyes éjszakában részem, jó sok évvel ezelőtt. És ha ehhez csak az kell, hogy én is szeressem Withney-t, hát mázlista vagyok, hiszen van az ilyen zenéből bőven a kocsiban. Ahogyan a lány duruzsol felém, és végre nem nyomasztja a munkája vagy az anyja zsarnoki alkoholizmusa, velem kész felengedni. Mintha tudná, hogy rám bőven épitkezhet, mi történhet? Meghalunk! Na és aztán? És ahogyan etet... Hirtelen másra lennék éhes, mint holmi szendvicsre. Nem csoda, ha magától értetődő módon lépek át mindenféle létező sebességkorlátozást. Ha valaki lekapcsolna, felmutatom az ENSZ igazolványt, fontos karitatív konferenciára sietek.
- Hamar? Francokat. Nem tudod, hogy mióta örőlödök azon, hogy széttépni, békénhagyni, vagy leteperni? – Nyelem le az újabb falatot, hogy aztán visszautasítam a következőket. Nem, ebből már nem kérek többet. A lány ellenben minden teljesen túlpörgetve provokálna. Mintha arra gerjedne, hogy nem bírok neki ellenállni. Itt dől el az a pillanat, amikor az első lehajtót követve letérek a főútról, hiszen ha meg kell várnunk az estét, hát akkor szó szerint fel fogok robbanni. Ellenben a mellékút, amelyen ha átkeveredünk, visszajuthatunk a főútra, de nekem most szükségem van egy szobára. Azonnal! – A napfürdőző Ruby nem érdekel. És mivel tovább húzod az agyamat, hát megkapod. – Jegyzem meg félmosollyal, immár kőkeményen meredező fegyverzettel. Csak azért nem hajolok át az ülésen megcsókolni, mert akkor aztán biztosan fejreállnánk. Viszont ha most így hozzámér, nagyjából semmi jelentősége nem lesz a szobának. – Megtennéd, hogy pár percig kibírod? Lassan már nyüszítek, ha nem vennéd észre... – Attól félek, hogy ha fel is keveredünk a szobába, vajon meddig fog tartani? Tekintve a felajzottságomat, és a hosszú időt, ami az utolsó óta eltelt, lehet, hogy kiskamaszként durranok majd el. Rózsapatronnak se lesz elég. Vagy.. a vadállatias erő emberfeletti teljesítményre sarkal? És éljen, feltűnik nem messze egy neonlámpa, SZOBA KIADÓ felirattal. Begördülök, és kipattanok a kocsiból. Kell pár pillanat, hogy ne álló farokkal térjek be a recepcióra. Gondoljunk valami másra. Baseball! Baseball!


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Vas. 25 Okt. - 13:49


Ryan & Ruby





*Próbálom elképzelni ahogy atomjaira robban s aztán szépen visszaépítkezik mint a Star Trekben a teleportáláskor, de kiderül, hogy nagyon rossz irányba mentem el a gondolataim síkján. Szóval ő egyben marad míg mindenki más aki a közelében van, vagy a hatósugarában, az bizony hamu lesz. Eddig oké, vagyis nagyon nem az, de már érthetőbb a dolog, viszont nem könnyebb. Bólogatok és hümmögök, homlokráncolok ami a megfeszített gondolkodást hivatott megmutatni. Azt nem mondom, hogy megnyugodtam de azért ennél több kell, hogy sikítva kiugorjak a kocsiból, pláne ha százhatvannal repesztünk. Ööö…hogy a fenébe megy ez a kocsi ennyivel és miért érzem úgy, hogy tök lassan csorgunk az úton? Igazából nem is tudom mit gondoljak minderről, kicsit még mindig hihetetlen, és nem csak Ryan képessége hanem az is, hogy egyáltalán itt ülök mellette a kocsiban és a remény városa felé igyekszem, hogy sosem látott apámat felkutassam, a meg az övét. Nem a két szép szeme vett rá ara, hogy mindent feladva nekiinduljak a nagyvilágnak, de valahol mégis miatta vagyok itt és hagytam a fenébe az alkoholista anyámat, hadd fulladjon bele a piába és a mocsokba. Ryan egy kicsit olyan mint egy lehetőség az új életre, a váltásra, arra, hogy valamit végre kezdjek is magammal és ne csak arra gondoljak, hogy mit fogok enni másnap, hogy lesz-e elég pénzem a hónap végéig. Az én életem és ne mondja meg nekem senki, a rendszer főleg ne, hogyan éljem. Egyfajta lázadás is ez a részemről, megpróbálok kitörni abból a börtönből amibe a sorsom és a születésem lökött, ám nem csak ez van a háttérben. Ryan jó pasi, kisebb hibákkal, áron alul vettem meg és majd kipofozom. Hátha. Mégis mi várna rám a jövőmben ha úgy maradok ahogy eddig voltam? Sokkal jobb és izgalmasabb vele lenni mint nap mint nap hullák körül felmosni, eddig jó volt, mostanra telítődtem és azt is tudom, hogy nem vagyok egyedül a világban a furcsaságommal ami nem is furcsaság. Végül is ugyanolyan genetikai deformációnak számít mint mondjuk a Down kór, vagy a nyúlszáj, farkastorok, a jóég tudja mi, nem mi akartuk, épp ezért nem is tehetünk róla. Bosszant az amit megtudtam Skóciában, hogy a normális emberek félnek tőlünk és ezért azt akarják, hogy eltűnjünk a föld színéről. Nem akarom, hogy Ryan eltűnjön az életemből, és mivel pont olyan egyedül van mint én, hát vigyáznunk kell egymásra. *
-Ez nem vakmerőség hanem befektetés ami majd megtérül.
*Amint sikerül megértenem a képességét, rá kell jöjjek arra, hogy noha már biztosan el tudom képzelni mi hogyan zajlik benne vagy vele, mégsem sikerül félnem tőle. Ha bármi történik már úgy is mindegy, nem? Ha a teste robbant akkor már nem fogok érezni semmit, legfeljebb neki lesz lelkiismeret furdalása, azért meg kell próbálnom mindent, nem hagyhatom parlagon ezt az Adoniszt. *
-Na, ez már jobban hangzik. Überelted a törölközőt.
*Szállóige lesz úgy érzem, ezt fogjuk emlegetni még évek múlva is, persze ha addig nem robbanok fel, vagy nem trancsírozza szét a habtestemet egy szenvedélyesebb éjszakán. Eszembe jut, hogy talán nem kellene visszatennem a kezét a combomra, de már késő, viszont nagyon nem történik semmi. Vagy nem gerjed még rám kellőképpen, bár a tekintetéből nem ezt olvastam ki, vagy én vagyok rá jó hatással. Érdemes lenne ezt behatóbban áttanulmányozni, miután megetettem. Esetleg kereshetnénk egy motelt mielőtt besötétedik….gondoljuk azt, hogy öt percen belül lemegy a nap, néha nem árt kompromisszumot kötni magunkkal. Legalább tudom, hogy izgatóan tudok etetni mert a keze feljebb csúszik, még mindig nem történik semmi különös, leszámítva azt, hogy a sebességmutató is feljebb csúszik, pedig alatta nincs is női comb. Eddig azon agyalt és rinyázott, hogy nem akar rám nőként gondolni, és nem kellene semmit sem csinálnia velem ami picit is a férfi-nő kapcsolatra utal. Észrevettem az árnyalt különbséget, már nem annyira elutasítóak a gondolatai. Amikor a törölköző ismét képbe lép, eltátom a számat, pici mosoly is belevegyül a csodálkozásba, a szemeim is kikerekednek. Amolyan „Naháááát, te ilyet is tudsz? Nézd anya az oroszlán!” típusú nézéssel pislogok rá. Fura, hogy suttog, mégpedig kissé rekedten.*
-Wáááóóóó! Ez aztán a gyorsaság, hamar letárgyaltad magaddal.
*Nevetve újra a szájába tolom a szendvicset, nézem a sebességmérőt, az már biztos, hogy nem robbanás és nem is vadállat támadás áldozata leszek hanem közlekedési baleseté, az is tuti, hogy gerjed rám, épp eléggé, talán nem kellene tovább szítanom a tüzet, de nem bírok magammal.*
-Nos, látom, hogy elég feszült vagy, talán meditálnod kellene. Gondolj mondjuk a homokos tengerpartra, egy finom koktélra, napfürdőző Rubyra. Megvan? Még mindig gyorsan megyünk, le fognak kapcsolni a zsaruk, aztán más fog kicsomagolni a törölköződből.
*Gonosz vagyok igen de édesen csinálom. Finoman. Még mosolygok is közben, ártatlanul.* -Kérsz még szendvicset?


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©
[/color][/font][/b][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Csüt. 22 Okt. - 14:35


Ruby& Ryan



Egyrészt látom az arcán, hogy a szemei tócsányira nyílnak a meglepettségtől, nyilván nem egyszerű befogadni az információt, hogy akit újfent megismerünk, milyen pusztító erővel bír. Ám én vagyok annyira tisztességes, hogy már az elején közlöm, nem akarom őt bántani. Sajnálatos módon kétféleképpen is megtehetem, így a legegyszerűbb lenne, ha nem nőként gondolok rá, akkor nincsen baj, csak éppen ez lehetetlen, hiszen igéző kék szemektől nem lehet elszabadulni, a finom illatfelhő vadító, a testhezálló ruhái pedig teljesen elveszik az eszemet. És vagyok olyan bolond, hogy a veszélyes képességeim, meg a nyilvánvaló vágy ellenére kalandos eredetkutatás invitálom, mintha ki akarnám vívni magam ellen a sorsot.
- Kisebb volt már. Szerencsére nem lakott területen, ám már haltak meg miattam, így ne csodálkozz, ha ennyire... A robbanás belülről fakad, a testem egyfajta fókusz, engem nem tép szét. – Gethinen túl most ő az első, aki ilyen szinten megismerhet. Lelököm magamról a barátokat, faképnél hagyom a nőket, hogy ne kelljen kicsit is kötődnöm, hiszen miattam többé ne halljon meg senki. Igaz, hogy már évek óta nem volt probléma, de ki tudja hogy mennyire tudnám uralni. Már így is rengeteget kockáztatunk Rubyval, hogy baja esik, holott azt nem is tudom hogyan lennék képes elviselni, hogy nem is egy ismeretlen, hanem valaki, aki segíteni akarna nekem.
- Akkor nem csak, hogy segítőkész vagy, hanem vakmerő is. – Bólintok, és kedvessé lágyul a tekintetem. Hihetetlen, hogy valaki kész odadobni mindent, és az én történetem részesévé vállva végignyomozni az utat. Oké, Rubyt éppen most rúgták ki, és az anyja sem egy főnyeremény, de lássuk be azért bőven lennének lehetőségei. Ott vannak a barátai, és fiatal még, hogy bármit is kezdjen magával. Igazából csakis nyertem vele, amit nem gondoltam volna, amikor az első nyomot keresem, a legjobb iránytűt találom meg, aki csak szóba jöhet. Viszont amellett, hogy én bánthatnám, már valaki más megtette előttem, így nem akarok a terhére lenni azzal hogy mikre lennék képes vele.
- Nem az, hogy annyira rossz. Éppen hogy bevadulnék tőle talán, és... Valamelyik képességem aktiválódna. És nem gondolom, hogy megérné... Pedig én... nagyon is... gerjedek rád. – Vallom be kissé akadozni. Már most is égek a vágytól, ez látszik a mozdulataimon is, amelyekben nem kevés feszültség vibrál, ám mélykék szemeimből szinte süt az érzés, miszerint már a törölközőnél végem volt. Veszek egy nagy levegőt, mert így kell tennem. Amikor a kezemére nyúl azonban nem robbanok fel, és egyéb szörnyűség sem történik, rá tudja helyezni a lábára, így bólintok, végig is simítok rajta, ezek után vajon mit kéne tennem, ha már másra sem tudok gondolni? A motelig vajon kibírom?
- Na de ennyire? – Harapok bele a szendvicsbe, már az etetés is hihetetlenül erotikus, ahogyan műveli velem. Lenyelem gyorsan a falatot, majd a kezemet feljebb csúsztatom, ha már úgy tűnik, hogy túl van a molesztálós alak okozta sokkon, és velem sem fél kockáztatni, akkor az már igazán nem lehet akadály, hogy ha véletlenül ugyanaz a szörnyű apánk. Áh, ki van zárva.
- Akkor megállunk valahol, hamarosan. Muszáj törölközőbe bújnom ugyanis. – Suttogom vissza, most mindennemű egyéb tevékenység súlyos hiba lenne, hiszen már így is van száznegyvennel repesztek. Nem, százhatvannal.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Csüt. 8 Okt. - 14:17


Ryan & Ruby





*Csak ellentmondásai vannak? Frászt! Egy csomó jó tulajdonsága is van mellettük, de azokat már ismerem, a képességeit viszont nem. Erről Skóciában sem esett szó, és előtte sem említette. Valamiért az volt az érzésem, hogy szeretné eltitkolni, viszont azt is tudnia kellett, ha együtt megyünk kalandot és apát keresni, akkor előbb vagy utóbb beszélnie kell róla. Nem kerülheti el, csak épp ő arra az "utóbb-ra" játszott. Én viszont mindent tudni szeretnék róla, már Skócia előtt is kíváncsi lettem rá, azóta pedig még jobban, ráadásul alig fél napja, hogy eldöntöttem és pár perce, hogy közöltem vele is, hogy nem igazán szeretnék visszatérni. New Yorkba még talán, de anyámhoz semmiképp, ergo nincs behatárolva meddig menjünk el a kutatás során és meddig maradhatok. Munkám sincs immár, ez egy kicsit jobban aggaszt, eddig is hónapról hónapra éltem és épp csak kijöttem a fizetésemből, amit anyám még meg is ritkított, kész bűvész mutatvány volt minden egyes utolsó hét a fizetés előtt. Most szinte semmim sincs, néhány dollár ami talán egy hétig kitart, fizetést persze nem kaptam mert nem dolgoztam végig a hónapot, és kifejezetten utálok másra támaszkodni. *
-Akkor jó hosszú lesz a felsorolás, de tudod mit? Ráérek.
*Gondolom ő sem fog elszaladni, nehéz is lenne. Ha tudnám miért nem mondott el eddig magáról rosszabbnál rosszabb dolgokat, jól bokán rúgnám, képletesen. Nem hiszem, hogy tényleg olyan törékeny kis cukinak nézek ki, hogy ne lehessen nekem borzalmakat ecsetelni, másrészt van nekem is bőven a tarsolyomban, hozzá szoktam már, nem fog összetörni a kicsiny lelkem. Amikor elmondja mi a képessége még akkor sem tiszta minden. Kettő is van neki, vagy ha másképp számolok akkor három, mert a robbanás és a radioaktivitás azért egy bizonyos szinten elválasztható egymástól. Az egyiket még csak-csak értem, de a robbanás.*
-Városnyi? Kisebb volt már? Robbantál már fel? És utána mi van, hogyan vagy mégis egyben? Hát ez beszarás.
*Nincs alkalmam megijedni és tovább félni mert jobban lefoglal az, hogy egyáltalán megértsem az egészet, másrészt, ha az ember nem néz ki legalább egy hangyabokányit veszélyesnek, a másikban nem tudatosul a veszély, nem fogja fel és nem érzi a magáénak. Én is így vagyok ezzel, jelenleg azon a szinten tartok, hogy elképzelhetetlen hülyeségnek tartom az egészet. Ryan nem lehet veszélyes. Érdekes módon a vadállatszörnyeteget jobban el tudom képzelni. *
-Tudom, hogy ki vagy és nem ijedtem meg.
*A kontroll alatt tartás ténye azért megnyugtat, és az is, hogy vezetés közben nem fog semmi sem történni, nem azért mondtam mindezt mert be vagyok szarva tőle, ha megtörténik már úgy sem fogom érezni, nem? Azt hittem a pezsgőszínű csipkés kombiné emlegetésével egy kicsit feldobom, de sajnos ellenkező hatást értem el amit sürgősen korrigálnom kell, mert a kezét is elvette a lábamról. Ha eddig azon merengtem, hogy van valami perverzióm, hát most már biztos vagyok benne. *
-Nem egyszer megfordult már a fejemben, igen. Izgalmas lenne. Mondhatni szívesen kicsomagolnálak egy törölközőből.....szerinted....velem szexelni annyira rossz lehet, hogy szörnyeteg lennél tőle? Negatív vagy.
*Attól még szívás, de tényleg. Jó a pasi, normális és kellőképpen el van eresztve humorral. Gondolhattam volna, hogy túl szép ez így együtt. De igaza van, az ember lánya még reménykedhet. Elhúzott kezéért nyúlok és visszarakom a lábamra ahol addig volt. Meg kellene mindezt beszélnünk, részletesen kitárgyalni, hogy tudjam mikor mire számíthatok és ha kell, ha megtörténik a baj, hogyan segítsek. Persze ha nem díszítem a falat a testem apró cafatjaival. Talán be kellene szereznünk valahonnan egy pisztolyt kábító lövedékekkel, meglehetősen vadító lennék ha szexelés közben csak a fegyvert viselném. Ettől visszatért az étvágyam, beleharapok a szendvicsembe és mivel Ryan a magáét a hátsó ülésre tette, a sajátomból kínálom meg. Egészen közel hajolok hozzá, hogy elérjem vele a száját és megetetem. *
-Azért valld be, izgalmas a veszélyes szex.


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©
[/color][/font][/b][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Kedd 6 Okt. - 22:03


Ruby& Ryan



- Ellentmondásaim? Csak azok vannak. – Felelem talányos mosollyal. Nem véletlenül nem mondtam el neki elsőre, hogy milyen képességekkel rendelkezem. Nekem is bőven elég szembenéznem velük, még másra is hárítsam át? Ruby ráadásul egy tüneményes, kedves lány, pocsék családi háttérrel. Nekem legalább volt valaki, aki felnevelt, a családomnak mondhattam, ő viszont egy részeg, verekedő anya mellett nőtt fel. Talán ezért is van benne egy nagy adag cinizmus, életuntság, amiből nehéz kibillenteni. Ehhez még hozzájárul, hogy molesztálták is a múltban, amit nehezen tudok megemészteni, rám még jobban is hat, mint rá. Hiszen a megpróbáltatások ellenére nem savanyodott be, érett, felnőtt lány lett, és még az ág is húzza. Mert más az, ha valaki egy kicsit keményebben bánik a nőjével, vagy a szenvedély lángjában kicsit túlkapás történik, és megint más az, ha valakit csak úgy letámadnak. Ezért is vagyok annyira óvatos, hogy ne törjön ki belőlem az állat. Már nem úgy. Hanem ne ragadjon el semmi olyan érzelem, hogy átváltozzak, most már évek óta minden rendben, a radioaktivitás sem árt, csak akkor lép működésbe, ha úgy akarom. A világítós kész nüansznyi dolog, tényleg elhanyagolható, Ruby véletlenül láthatta meg.
- Robbanás kérdése. Feltehetően városnyi lenne a pusztítás. Most érted, miért kell annyira odafigyelnem magamra? De ne aggódj, ez már valamilyen szinten kezelhető dolog. Nem elriasztani akartalak, csak letisztázni, hogy ki is vagyok. – Mintha én nagyjából tudnám. Nem is nagyon tudom, pont azért vagyok itt vele, hogy a végére járjak ennek az egésznek. Tudom, hogy most alaposan ráijesztettem vele, én magam is csapongok, hiszen tetszik, nagyon is, de vajon van értelme bármit is kezdeményezni, ha egyébként sem lehetünk együtt. Vagy.. lehetünk együtt, csak óvatosan? Képesek lennénk? Egy ilyen lányt látva már most alig tudom magam visszafogni, hogy ne húzódjunk le az autóút mellé, és essünk egymásnak, de az kissé olcsó megoldás lenne. Egy ötperces gyorsmenet kedvéért kockáztatni. Ismét hihetetlenül közvetlen a válasza, egyszerűen bele tudnék szeretni, ha nem uralnám ezt is.
- Csak azt mondtam, hogy azért van benne kockázat. Nem akarlak bántani, de mi a garancia, hogy nem váltasz ki belőlem valamit? Ennyire össze akarod tenni velem, amid van? – Rázom meg a fejemet, ennyire azért nem vészes a dolog, hogy így vezetés közben csak nem fogom felgyújtani, vagy ilyesmi. Látom, hogy alaposan elment tőlem a kedve, így visszahúzom a kezemet, megértem végülis, hogy ő sem akarja, hogy széttépjem, vagy hogy egy életre megnyomorítsam.
- Az... de attól még reménykedhetünk. – Kacsintok rá, talán ő az a lány, aki kedvéért talán érdemes felülvizsgálni a dolgokat. Átveszem a szendvicset, ám leteszem a hátsó ülésre, ha neki sincsen kedve enni, akkor együtérzést mutatva én sem teszem. Azért mégiscsak jobb tisztázni, hogy mi a helyzet, mintha meglepetésszerűen érné a dolog, hogy barátkozunk, netán más is történik, és a képességem folytán ártok neki. Vagy nem?


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Pént. 2 Okt. - 7:46


Ryan & Ruby






*Nem erőszak a disznótor, mosolyogva emelem fel a kezemet, elhárítva ezzel minden további könnyed vitát. Arról persze nem teszek le, hogy becipeljem egy romantikusan csöpögős filmre, kíváncsi vagyok hogyan reagál rá, a körmét nem fogom kilakkozni és tangában sem akarom látni. Azt hiszem kitérne a hitéből ha belelátna a fejembe, az biztos, hogy nem a gondolatolvasás a képessége, különben már régen összeomlott volna szegény. Ritkamód élvezem a társalgást, régen volt alkalmam csatasorba hívni az agyamat ilyenformán, a haverok túl gyorsan felöntenek a garatra és már nem értik a poénokat, a másik verzió pedig az, hogy hullára sértődik magukat, egyszerűen nem érnek fel hozzám szellemi szinten. Nem azért mert hű de okos vagyok és zseni, hanem mert annak ellenére, hogy javarészt ugyanabban a cipőben topogunk anyagilag és társadalmilag, egészen más világban élnek. Ryan-el a kezdeti egymás mellett elbeszélés után már egészen jól értjük egymást, a másikra való hangolódás befejeződött és remekül sikerült, olyan mintha ezer éve ismerném és lenne a barátom, tudja mikor viccelek és a stílusom sem billenti ki a lelki egyensúlyából. Amikor elküld a francba, felnevetek és értetlenkedve emelem meg a szemöldökeimet.*
-Most miért? Komolyan kérdeztem. Érdekelnek az ellentmondásaid.
*az egészet a képességének a rovására írom, eddig csak arról beszélt, nem is gondolok arra, hogy más miatt nem mászik rám. Persze beszéltem arról az őrült pasiról akinek nem voltak semmilyen gátlásai és nem átallott kikötözni, a többire csak az eszem mondott nemet, mert szabadulni akartam, nem is hittem, hogy sikerülni fog. Azért kavarog bennem még mindig az egész történet, mert valahol élveztem és ez felvetett bennem néhány kérdést. Vagyis egyet, de az eléggé kiborító a józan ész keretein belül. Erre a fogvatartásos perverzióra gerjedek? Azóta nem mentem pasi közelébe, nem azért mert összetörtem lelkileg és minimum három éves pszichiátriai kezelésre szorulok, hanem mert nem volt kedvem. talán tudat alatt féltem attól, hogy valami kiderül, de Ryan-el szívesen utánanéznék a kérdéseimnek. Nem számítok arra, hogy még emlékszik a történetemre, de egészen elalélok tőle, ennek a pasinak még lelke is van, nem kicsi. Mindjárt jobban kívánom, de aztán megismerem a képességét és nem is tudom.....erre sem számítottam. Az iménti ájulós hírtől elkerekedett szemeim és elnyíló ajkaim tovább növelik a méretüket, próbálom elképzelni az egészet de nem megy.*
-Felrobbansz? De hát nem is világítasz. És ez milyen távolságban hat?
*Vetem közbe amikor egy kis szünetet tart és rám néz, meg sem próbálom palástolni a döbbenetemet és persze jár az agyam az egészen. Már jobban kezeli? Az mégis mit jelent? Volt rosszabb is, de akkor mi volt? A másik képessége ~Kettő is van? Nekem egy is elég lenne, te jószagú kecskesegg!~ Vadállat? Aki túlélte? Volt aki nem? A féltestvérségre már nem is nagyon figyelek, arra sem, hogyan csomagolom aki a szendvicseket, mintha a testem önállóan működne az agyam nélkül. Casper. Persze nincs sehol, de majdnem olyan. Tekintetem elkalandozik az arcáról a kezére amivel a lábamat simogatja meg. Meg sem rezdülök, az agyam viszont rohamléptekkel dobálja a gondolatokat és kérdéseket. Akkor most én is rádióaktív lettem vagy rákos, vagy ez nem így működik? Egyáltalán tudja hogyan működik? *
-Eeeezt most azért magyarázd el légy szíves pontosan. Azért nem tehetjük össze amink van mert rákos leszek és széttépsz? Ez csak testi kontakt mellett működik? Vezetés közben ugye nem? Nyugtass meg. Fiatal vagyok még a halálhoz és ágyban párnák közt szeretném kilehelni a lelkem, lehetőleg egy pezsgőszínű csipkés csodában, nem pedig összetörve, véresen, fémbe csavarodva.
*A szendvicsemet egyelőre hanyagolom, elment az étvágyam. A fenébe, inkább dühös vagyok semmint riadt. Végre találok egy jó pasit, akivel remekül tudok beszélgetni, húzni egymás agyát, szellemes, vicces, és szereti a romantikus filmeket meg Whitney Houstont, és akkor egy kis urán miatt nem gyűrhetjük össze a lepedőt? *
-Ez tényleg szívás!


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©
[/color][/font][/b][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Hétf. 28 Szept. - 21:03


Ruby& Ryan



Az egyértelmű, hogy szeretek pasis lenne, mégis úgy vélem, hogy nem lehet mindent a nemiségre ráhúzni, valaki nem tehet róla, hogy férfinek született, attól még lehetnek nőies vonásai anélkül, hogy az kényelmetlen lenne.  Látom, hogy mekkkorára nyílnak a szép szemei, ebben a pillanatban akár a karomba is kapnám, ha éppen nem ülnénk a kocsimban, így meglehetősen kényelmetlen lenne, így végülis marad az, hogy egyenlőre kényelmetlen lenne így bármit tenni, ami meg kézre állna, hogy a combjára simítom a kezemet, az meg kissé durva lenne, bár úgy megmarkolásznám, hiszen úgy tűnik nem is tudja magáról, hogy mennyire jó nő. Kissé azért ajtóstul rontanék a házba, hiszen itt a kocsiban még azt hinné, hogy mint valami őrült stoppos, az út mentén akarom molesztálni. Főleg, hogy a molesztálásos szempontból éppen említettem nem is oly rég, hogy bántották, nem akarok én lenni az, aki erre emlékezteti. Szintén ráadás, hogy továbbra is itt a dilemma, hogy a képességeim nem túl nyerők kapcsolati szempontból, sajnálnám, ha bármi baja esne, de így meg... szinte rettegni lehet csak, hogy mi lesz, mert egyébként nem közeledek hozzá.
- Azért ne csináljunk úgy, mintha máris lány lennék. Egy pasinak is vannak érzései, túlzásba azért ne vigyük. – Nevetem el magamat a cukiáságán, szinte szándékosan húzza az agyamat, én meg az övét. A fenébe is, miért ilyen kívánatos? Nem akarom elijeszteni azzal, hogy rávetem magam, de a jó életbe, ezt nem fogom olyan egyszerűen bírni, tényleg kelleni fog az a külön szoba, különben nem is tudom, hogy mi elsz.
- Na elmész te a francba... Szivatsz... – Vigyorgok rá, észre sem véve, hogy milyen gyorsan megyek, úgy tűnik a vágyakozásom most sebességben mérhető. Ahogy ilyen mocskosul beszél, ha nem is csúnya szavakat kiejtve azon a csücsöri száján, máris beindult a fantáziám. Kénytelen vagyok tényleg az útra koncentrálni. Hiába próbálok arra figyelni, hogy kedves, és érzékeny, le sem tagadhatná, hogy milyen komoly szexuális vonzerővel rendelkezik, amely engem is egyre jobban vonz. Lassítok, legalábbis ami a kocsit illeti, más tekintetben viszont közel sem titkolt szándékkal mérem végig. – Plátói vagy sem, nem szokásom belemászni senkibe, akit bántottak. Ettől még nem vagyok egy lovag, ne hidd, még véletlenül sem. Csak a lelki mizéria, meg minden, biztosan sokkolt a dolog. Én csak bonyolítanám a dolgot. De lássuk, ha ennyire kiváncsi vagy. Az egész testem radioaktív, és ki tudja, mikor robbanok fel, vagy lesz tőlem valaki rákos. Az utóbbi években egészen jól kezelem, na de ha elszáll az agyam? – Ismét oldalra pillantok az igéző kék szemekbe, hogy felmérjem a hatást, de mindentől függetlenül folytatom. – A másik még izgalmasabb. Kétszer életemben előfordult, hogy átváltoztam valamivé. Valami vadállattá, medveszerű, pumaféle... valami keverékre. Legalábbis így írták le, akik túlélték. Ez már elég régen volt, de ki tudja... És hogy féltestvérek? Nem tudom, hát csak nem. Úgy minden tervem ellenére fejbelőném magam. – Kész, itt nem tudok ellenállni, főleg, mivel éppen lábat cserél, már a combjait nem érem el, de a vádliját igen, a feltettet simogatom meg érzékien. Most csak ennyi, nem több. A kibontott szendvicset átveszem, és jóizűen falni kezdem, feltéve ha még nem vágott képen.

ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Pént. 25 Szept. - 11:46


Ryan & Ruby






*Elámulok azon amit mond. Érett gondolkodásra vall de nem ez a meglepő. Nem kellett volna beskatulyáznom a tesztoszteron túltengésben szenvedő, egoista barmok kalodájába. Mondhatnám azt is, Ryan a férfiak között egy hős, aki vállalja magát és igaza van, épp ettől férfi. Azért megnézném rózsaszín ingben, de gyanítom nem lesz rá lehetőségem, hacsak nem lopok neki egyet valamelyik rozzant hippi butikban. Az is az előnyére válik, hogy szereti a romantikus filmeket, bár én ritkán jutok el moziba, a tévében meg igénytelen vackokat adnak, egyiken-másikon azért tudok pityeregni, de ilyet csak akkor nézek meg ha tényleg magam alatt vagyok, egy kis álmodozás helyre tudja tenni a lelkemet még akkor is ha tudom, nem válhat valóra. Az élet nem nekem írta meg a hercegnős mesét, jobbára a Jancsi és Juliska jön be, a gonosz mostohás történetben pedig mindig felébredek azelőtt, hogy megjönne a herceg fehér lovon. Szegény talán már rég kilehelte a lelkét az út közepén. Ryant sem gondolom a legkisebb királyfinak, inkább egy szexis útitárs vagy simán társ valamelyik rendőrös sztoriban amiben a rendezők és az írók a további konfliktusok fokozása miatt a világért sem boronálják össze az ellenkező nemű párosokat. Persze a mi történetünket nem más írja, egy kicsit az élet, de a boronálást megoldhatjuk mi magunk.*
-Iiiigazáááán? Akkor nem menekülsz, az első moziba ahol csöpögős szerelmi drámát adnak beülünk. Kapsz popcornt és egy csomag zsepit.
*Ezt letárgyaltuk azt hiszem, az ilyen pasinak esélyt kell adni, nem is azért böktem belé az elutasítás tőrét amikor első alkalommal közölte, hogy kihámozna a törölközőmből, mert nem tetszik, csak hát első találkozás meg minden, azt sem tudtam kicsoda, ráadásul jött a rejtélyes apámmal. Az utazásunk sok mindenre ad alkalmat amit nem akarok most még gondolatban sem feszegetni, de elvileg törvényszerű, hogy összegabalyodunk, már ha jobban megismertük egymást. Pláne ha csak egy szobára futja. Ám az indokait nem tudom hirtelen hova tenni és valóban meglepődöm miután kimásztam a pirulás sokkjából. *
-Áruld már el miben vagy különleges. Kattansz rám de visszafogod magad? Csak szóban elégítesz ki? Ez afféle plátói szex?
*Tényleg nem értem, nem bosszant a dolog, sőt hízelgő, hogy jó nőnek tart és ami fontosabb, hogy érzékinek és édesnek, ami jobbára a belsőt takarja nem a külsőt, de eléggé zavarba hozott ezzel a vallomással. Kicsit elhallgatok, várom, hogy megtudjam mit örökölt az apjától, mert úgy tűnik ő is ilyen módon tett szert a nőktől távoltartó képességre. Ám minél többet beszélünk az egészről, annál rejtélyesebb és kuszább és félrevezető. Főleg az a része, hogy az apjának sok gyereke volt és nálam kell kezdeni a kutatást. Hogy a francba jövök én a képbe a sok gyerekkel? *
-Ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy féltestvérek vagyunk? Mert az nagy szívás lenne……nagy kupac kaki, mi más. Ezek után sok jóra nem számítok. szerencsétlen városnak még a nevét is megcsúfolják.
*Nem akarom lelombozni és a kedvem sem ment el az egésztől, de azt vallom, jobb ha az ember a tőle telhető legrosszabbra számít, akkor nem érheti nagy csalódás. Ennél rosszabbra nem tudok gondolni, mert nem ismerem a részleteket és még mindig nem tudom hogyan jövök én a képbe és miért Ryan, és napestig sorolhatnám a kérdéseimet és a kétségeimet. Megcserélem a lábaimat egymáson és úgy gondolom ideje kajálni. Előveszem a szendvicseket és elkezdem kibontani az egyiket, majd Ryan felé nyújtom.*


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Pént. 18 Szept. - 15:08


Ruby& Ryan



Annak ellenére, hogy Ruby bátran kiállva felvállalja, hogy jön velem, részt vesz a történetemben, nem tudom nem észrevenni, hogy kötődik az itteni vidékhez, a mostan életéhez. Bármennyire is úgy tűnik, hogy az anyja terrorizálta, legalább neki van anyja, és a lány belül össze lehet törve, hogy többé már nem is javíthatnak a kapcsolatukon. Amilyen erősnek mutatja magát, ki tudja, lehetséges, hogy a nagy szája afféle védelmező mechanizmus. Ahogyan nekem a magányos segítőkészségre sarkal, ő paprikasprayt hord magánál, és gyanakvóan tekint a nagyvilágra. Nem is tudom, amit mesélt, hogy elrabolták, molesztálták, mind ezt húzzák alá, és hiába akarnék valahogy segíteni, hogy biztonságban érezze magát, újabb veszélybe csábítom. Lesz valaha nyugalma szegénynek?
Kezdünk összecsiszolódni, és magamban kezdem elhatározni, hogy elsődleges célom lesz, hogy abból, ahová tartunk a közös küldetésben, csakis a legjobbat kapja. Valami kárpótlást azért, ami eddig az életből jutott neki.
- Éppen az a férfiatlan, aki divatból azt mondja, hogy pasinak lenni egyenlő a kocsik meg a fegyverek imádatával. Manapság már sok minden keveredik, nem fogom csajosnak érezni magam, ha felveszek egy rózsaszín inget, vagy női előadókat hallgatok. Sőt, szeretem a romantikus filmeket. .– Az ENSZ-nél is kifejezetten bunkó munkatársaim voltak, akik direkt kurvásnak kategorizálták a női nemet, hogy csak az lehet jó nő, aki derékig érő szőke hajjal, és szinte tapintható dekoltázzsal méri végig a pasikat. Az ilyen faszikkal annak ellenére rosszban voltam, hogy nem volt romantikus kapcsolatom az utóbbi jó pár évben. Pár futó, de ismerve a félelmemet a saját képességemtől, jobb volt a békesség.
- Mondtam már, hogy nem akarlak bántani, éppen ezért nem volna szerencsés, ha mi ketten... Ettől függetlenül viszont hülye az, aki nem akarna veled lenni. Állati jó nő vagy. Érzéki, édes.. . – Sármos mosollyal vonom meg a vállamat, ki tudom én mondani, ha akarom, csak valóban köztünk áll a dolog, hogy visszakaptam a képességemet, és nem akarom sem megsütni, sem pedig széttépni, mindkettőre bőven megvan az esély. Zavarba hozni pláne nem akarnám mindazzal, amit mondok, bőven elég ha, az kicsit adok az önbizalmának, mert mintha neki sem lenne túl sok. Érthetetlen módon.
- Igen, én is úgy tudom, hogy apai ágon öröklődik. Ezért kutatom én is azt, hogy mi történt vele. – Aztán elhallgatok, és felfogom, hogy most sikerült jól beletenyerelnem a dologba. Kissé felsóhajtok, és beharapom az ajkamat, morfondírozom a saját válaszomon. – Semmi. Egy szerzetes nevelt fel. Ködös utalásokat tett arra, hogy idejében meg fogom tudni. Aztán a halála környékén találtam egy félrevezető információt arra vonatkozóan, hogy apám egy sorozatgyilkos lehetett, akinek rengeteg gyereke volt, mert nőket erőszakolt meg. Aztán jött ez a levél a múltból, miszerint ennél jóval kompilákáltabb a dolog, és nálatok kell elkezdemen a nyomok felkutatását. Szerinted mi vár ránk Hope Townban?

[/color][/b][/i]
ruby & ryan

nice to see you honey

[/color][/b][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Szer. 9 Szept. - 17:19


Ryan & Ruby






*Ryan hihetetlen. Nem tudok rá más szót kitalálni, ez körülbelül összefoglal mindent. Persze mindez nem az első találkozáskor bontakozott ki bennem, hanem lassan, folyamatosan. Meglepetést meglepetésre halmoz, jó poénjai vannak bár jobbára mindegyik közel áll a gyors és túlfűtött párkapcsolat kezdeti momentumához. Ám azt is észreveszem, hogy bár eléggé szabadon használja a száját, a gyakorlatba nem igazán megy bele. Mintha lenne közöttünk valami láthatatlan fal aminek minduntalan nekiütközik. Eszembe jutott az is, hogy talán a képessége miatt csinálja azt, hogy nem csinál semmit, mert fél attól, hogy akaratlanul bántani fog. Jó lenne már közelebbit is tudni erről a képességről Skóciában nem derült ki mert mindenki másét kapta. Akkor nem volt alkalmunk beszélni róla, pedig eléggé kíváncsivá tett, most viszont már az utazás témája is e körül forog, tehát nyugodtan rákérdezhetek. Persze megvárom míg felvesszük az utazósebességet és kikerülünk a városból, aztán majd szép lassan, nehogy nekem útközben jöjjön rá a bánthatnék.
Érdekes és már rengeteget gondolkoztam azon, hogy miért bólintottam rá a felkérésére, ötletére és jöttem el vele. Végül is akkor nem ismertem még, bár most is sok a fehér folt, de főleg Skócia után tudom, hogy roppant szórakoztató, kissé félszeg amit baromira nem értek mert világbajnok jóképű, szóval lehetne magabiztosabb még akkor is ha távolságtartó. Ráadásul szereti Houstont. Hoppá! Bókolni is tud, nem is akárhogyan, sosem tartottam magam szépnek, úgyhogy ebbe belepirulok.*
-Húúú, hát azok akik szerint szebb nálam. Egyébként meg azon lepődtem meg, hogy bevallottad, nem azon, hogy szereted.
*Megemelem a szemöldökömet és bólintok. Hát igen, van ez így, ha pirulok és zavarban vagyok akkor is van mit mondanom. Ryan meg remek gyakorlótárs, mondhatni edzőpartner. Ezek után sikerül megszereznem a Best of-ot, és már az ágynál tartunk ami még nekem is túl gyors tempó, de nem komoly és tovább megy az adok-kapok, bár azért szívesen neki adnám a törölközőmet.*
-Itt az alkalom, ne kímélj!
*Laza vagyok és gyanútlan, fogalmam sincs arról, hogy mennyire fog meglepni….ledöbbenteni. Az is lehet, hogy most nem akar beszélni róla, és az is lehet, hogy valamit nagyon félreértettem, nem ez lenne az első eset vele kapcsolatban. *
-Ne izgulj, vigyázok a habtestedre.
*Vigyorgok és belekuncogok Whitney csodás hangjába, majd kényelembe helyezem magam azzal, hogy lejjebb csúszok az ülésen, megtámasztom a fejemet és az egyik lábamat átvetem a másikon. A kocsi ajtajának támaszkodom a könyökömmel és bámulok kifelé, a felhőkarcolókat már elhagytuk, de még nem vagyunk az autópályán és mivel nem utaztam még erre kocsival, fogalmam sincs, hogy nem is leszünk ott. De ha rájövök sem fogom bánni, legalább lesz mit nézni a hosszú úton, ismerd meg kicsiny hazádat! *
-Khmmm…. *Csak krákogok, mert a téma enyhén szólva kellemetlen a régi emlékek miatt, de tudom, hogy egyszer beszélnem kell róla, másrészt illik ha én is faggatózom. Persze nem árt ha tudunk egymásról egyet s mást, így elhatározom, hogy nem fogok elhallgatni semmit, de azért kell pár másodperc míg összeszedem a gondolataimat, hogy ki tudjak ejteni egy épkézláb mondatot.*-Apámat én sem ismertem, szóval nem tudom, de feltételezem, hogy nem. Hacsak nem volt olyan mint mi. Anyám meg…..nos, szerintem ő hívta elő. Tudod, ha Casper előkerül akkor a testem nem érez semmit. Nincs fájdalom….nincs….semmi. Ez pedig jó volt régen, amikor kicsi voltam és az anyám….bántott. de azóta más előnyeit is felfedeztem, és úgy már nincs is szükségem rá. És mi van a te szüleiddel?

♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Hétf. 7 Szept. - 14:14


Ruby& Ryan



Most, hogy ismét láthatom őt, azon merengek, hogy talán esetében kevésbé kell attól félnem, hogy bántom. Nem mondom, hogy mellette stabilabbnak tűnik a képességem, viszont jobban tudok koncentrálni, az érzékeim jobban kiélesednek. Igaz, hogy szinte másnap Skóciában találtam magamat az oldalán, ahol még soha nem jártam, az ENSZ-nél dolgozva főleg Washingtonban voltam eddig, nem mertem megkockáztatni egy repülőutat azzal hogy talán a levegőben változom át ártatlan emberekkel összezárva. Most itt ez az új ismerős, aki amúgy szuperül fest egy szál törölközőben, szerencsétlennek talán még nálam is pocsékabb az életfonala. Ahogyan nekem sem voltak szüleim, ő is közel árvának sorolható. A külső az egy dolog, ám a lány érzékeny, és vicces, határozott, máskor meg figyelemre szorul, hihetetlenül sokrétű személyiség, és a saját tapasztalatlanságomból kiindulva úgy érzem, mintha két próbálkozó fiatal lennénk, ha nem is feltéltlenül úgy, mint a borsó meg a héja, de ezzel a puszival sikerült nem csak magamat, hanem őt is hihetetlenül zavarba hozni. Ahogyan melletem ül, végre a hiányérzetem is oldódni látszik, valami hihetetlenül gyengének, és csonkának éreztem magam a pikáns poénjai nélkül. Meglehet ez azért van, mert egyedül nőttem fel, és Gethin mint szerzetes aligha pótolhatott nekem egy egész családot, és a bölcs szavai inkább útmutatók voltak, mintsem valódi támaszul szolgáltak volna. Ruby meg olyan mintha az ember huga lenne, barátja, és mégiscsak egy fiatal, csinos csajszi, akivel hogy is mondjam... Nem tudok mit kezdeni. A logika nyilván adja magát, csak éppen az ügyetlenekedés nagy úr. Hiába fordul meg utánam sok lány az utcán, éles helyzetben valahogy pont a képességem veszélyessége miatt nem érzem magabiztosnak magam.  
Megmeglepődöttségét a sajátommal tornászom még magasabbra.
- Mert? Majdnem olyan gyönyörű mint te, ráadásul igéző a hangja. Ki nem szereti? – Sosem értettem azokat a sztereotípiákat, amelyben a pasinak nem szabad kimutatni az érzelmeit, vagy hogy éppen női énekeseket szeret, netán a könnyedebb pop a mániája. Mindenevő vagyok a zene tekintetében. A komolyzenét ugye kötelező a legnyugtatásom miatt hallgatnom, ám egy kis George Michel féle disco-tól sem fogok őrjöngő vadállattá változni. Tulajdonképpen az utolsó két évtizet zenéi tökéletesen bejönnek, mert van dallamuk, a mondandójuk pedig legyen könnyed, vagy magával ragadó, mindenképpen fülbemászó. Vicceskedve megint belémmar, amit ezúttal egy nevetős vállrántással reagálok le.
- Még én is gondolkozom. Nem tudtam még a tudtodra adni, hogy mennyire rúgnálak ki az ágyamból. – Csak annyira vagyok pimasz, amennyire megérdemli. Nem igazán sikerült még rájönnöm, hogy mi kell igazán a nőknek, de hogy nem egy felrobbanó pasi, az biztos. Így aztán sikerül ahogy sikerül, mert magam sem tudom, mégiscsak vonzódok a csinos csajszihoz. Az más kérdés, hogy lehet, hogy fordítva közel sincs így, majd az idő eldönti, hogy merhetek-e valóban remélni. – Igaz. Itt én vagyok a főszereplő, te meg a testőröm. – Zárom le vidáman a témát, logikus, hogy nem is hívtam volna mást, amikor vele többé-kevésbé már összerázódtunk. Pár nap elég volt, hogy kissé viharvertnek tűnjünk. Lassacskán elérjük a város szélét, és rákanyarodunk az autóútra. Ez nem igazi autópálya, szeretem a vidéket felfedezni, így falvakon, és kisvárosokon át haladunk majd, végtére is már egyikünknek sem kell sietni.
- A szüleid ismerték a titkodat Ruby? – Talán ez kicsit intim téma, de szeretném őt jobban megismerni. Végső soron ezen a vonalon haladunk, a különlegességünk kiemel, most ennek vagyunk a nyomában. Az a nagy kérdés, hogy az apja vajon milyen kapcsolatban állt a nevelőapámmal. Lehet, hogy nem is ismerték egymást, csak Gethin valahonnan hallott az öreg Faro-ról?

ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   Szer. 2 Szept. - 8:08


Ryan & Ruby






*Elég nagy változás ez az életemben, főleg úgy, hogy tudom, nem jövök vissza és nem élem újra majd a régit. Elköszöntem az anyámtól de kétlem, hogy felfogta mit mondok, de végül is mindegy, egész eddigi életemben nem szentelt rám öt eprcnél többet, akkor is csak vert. Kényszerű együttélés volt ez aminek nem lett volna jó a vége, és hálás vagyok a sorsnak, hogy adott lehetőséget változtatni. A skóciai utazás ugyan nem volt az a nyaralás amire számítottam, persze aki sokat képzel az csalódik, ám mégis egyfajta sorsfordítónak is mondható, és ott megint csak találkoztam Ryannel ami nem lehet véletlen. Hogy van-e köze a kettőnk ügyéhez nem tudom, de mindenképpen elgondolkodtató. Ha ennek a nyomozós útnak vége lesz és elválnak útjaink, akkor is imádni fogom azért, hogy belépett az életembe, mert egyedül nekivágni valaminek nem túl szerencsés, unalmas is és veszélyes, főleg ha minduntalan mutánsokba vagy az őket üldözőkbe botlunk. Skócia arra is jó volt, hogy tudomást szerezzek arról, nem én vagyok az egyetlen különleges ember, nem is a második, hogy sokan vannak az egész világon, így már nem éreztem magam annyira egyedül. Másrészt újra megerősített abban a döntésemben, hogy ryannel tartsak. Már most tudom, hogy nem bántam meg, nem a félresikerült puszira gondolok hanem a társaságára. Jó fej srác és jól lehet vele csipkelődni, persze igyekszem nem túlzásba vinni, de úgy érzem remek partner. Igaz, hogy amikor először találkoztunk kicsit felbosszantott a szemtelensége, de ma már tudom, hogy nem annak szánta és értékelem a humorát. *
-Biztosan nem.
*Nem sokszor ültem kocsiban, leginkább akkor amikor a haverokkal elmentünk szórakozni és hazavittek. Nekem nem tellett rá, nem is tudok vezetni, a suliban sem szorgalmaztam a vezetés órákat, frászt kapok a szembejövő autóktól, de Ryanben bízom és el tudtam engedni magam abban a pillanatban ahogy beültem. A visszavágására már nem húzom fel magam, köszi, csak visszakaptam a labdát. Játékosan megfenyegettem mutatóujjammal, majd mosolyogva pattintom a képzeletbeli gumigömböt.*
-Reménykedni lehet.
*Azon elámulok, hogy van olyan zenéje amit én szeretek, a pasik általában nincsenek oda Whitney Houstonért, vagy ha igen, akkor is titkolják. Ryan nem titkolja. Nahát! Újabb piros pontot firkantok a tablójába, el is tátom a számat és a szemeim biztosan jó nagy teliholdat mintázhatnak.*
-Tényleg? Neked van Whitney Houstonod? Azt hiszem megtartalak.
*A kezébe nyomom a szendvicseket és már repülök is hátra, vagyis fordulok és persze nem érdekel, hogy a fenekem az orra elé kerül. Nekiesek a hátsó ülésnek és beletúrok a kazettákba, közben a címkézést nézve csorgatom a nyálam és lelkesedő, élvezkedő hangokat hallatok. Végül aztán öt kazettával a kezemben térek vissza, arcomon üdvözült mosollyal nyújtom az elsőt. Persze Houston. *
-Még gondolkodom a közös szobán. *Legfeljebb ha van benne két ágy és nem egy francia. Vagy nem is tudom, végül is csak nem támad le. De ha letámad akkor mi van? Lesz egy jó éjszakám? De sajjnálom magam, atyaég!* -Engem már előbb lestoppoltál, szóval ne próbálkozz. Különben pedig megmentettem az életedet, szóval jössz nekem egyel.
*Nálam sem marad el a vigyorgás. Elhelyezkedem kényelmesen míg el nem indulunk. Egyetlen pillantással sem búcsúzom el a környéktől, csak az anyámat látom botorkálni. Naná, hogy egy ilyen kép kell legyen az utolsó, legalább tudom, hogy nem fogom meggondolni magam.*
♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Eredetkutatás - Ruby&Ryan   

Vissza az elejére Go down
 
Eredetkutatás - Ruby&Ryan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» Karakter kereső
» Voltam jó is persze, nem tudom, hogy rám ismersz-e - Nina & Ryan
» Az egyetlen, ami mindent elronthat, az az őszinteség hiánya. ~ Ryan & Nina
» Castor kis fekete notesze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-