we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Yesterday at 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Ruby & Ryan - A félelem kapuja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Szer. 12 Aug. - 19:28


Ryan & Ruby






*Érdekes, hogy vele nem félek kettesben lenni, annak ellenére, hogy azt mondta korábban, ha nem akar, akkor is lehet, hogy bántani fog. A hangsúly persze azon van, hogy nem akar és én hiszek neki, jobban mint annak a másik pasinak. Bár eleinte ő is kedves volt és tetszett is, de azért fura lett volna egy hullaházban ismerkedni, másrészt régen kikoptam abból, hogy bárkivel flörtöljek. Most legalább nem úgy nézek ki mint egy zsák krumpli, de nem is ez a lényeg. Ebből a srácból sugárzik valami és mivel még nem vagyok tisztában a képességeivel, nem a valódira gondolok. Egyszerűen csak megigézett a személyisége, a hogyant sem tudom megmagyarázni és a miértet sem de nem is érdekel. Félreértés ne essék nem szerettem bele, ahhoz azért sokkal több kell, viszont nálam már az is nagy dolog, hogy nem rúgtam bokán és zavartam el. Érdekel az amiről mesélt nekem, főleg mert az apám is benne van, s bár nem látok bele a jövőbe s nm tudom hol fogunk kilyukadni a történetben és mit derítünk ki ha egyáltalán….nem félek vele menni. Ösztönösen érzem, hogy mi ketten tuti jó csapatot alkotunk majd, és egy kicsit mókás is ha belegondolok abba, cipelhetjük a másik terheit. Össze sem rezzenek amikor megérinti az arcomat, Casper már rég eltűnt és nem is akaródzik előbújnia, az érintés finom, nem fáj mint azok amelyeket eddigi életem során megtapasztaltam és nem is erőszakos, nem követelőző. Csak….törődő. Igen, azt hiszem ez a legjobb meghatározás arra ahogyan az arcomra simítja a tenyerét. S, hogy az angyal vagy tudom én kicsoda aki pók módjára szövi kettőnk életének hosszú fonalát, még további misztikumot is adjon a történethez, tejfehér ködöt varázsol körénk. Én persze határozottan úgy vélem mindez Ryan műve, megmosolyogtat ez a fajta különleges romantika. Minden bizonnyal csak a mutánsok képesek ilyen kreatív díszlet összehozására. *
-Jó, majd vigyázunk. Indulásig beszerzek egy lovagi páncélt.
*Azért jó lenne tudni mire készüljek fel, de ez most elmarad, majd útközben kifaggatom, remélhetőleg kettesben megyünk és nem egy zsúfolt buszon, vonaton. Ja persze, jó kocsija van….akkor az aggodalom tárgytalan, lehet beszélgetni nyíltan. *
-Akkor most a hozzám toldott plusz napokat levonhatod. Egy hetet tudok maradni és utána visszajövünk. Legfeljebb később folytatjuk. Ha ráért húsz évig vagy akármeddig, most már igazán nem sürgős.
*Fel sem tűnt, hogy még mindig nem engedett el, ugyan az arcomról elkerült a keze de most épp a hajamban veszett el akár egy útvesztőben, a szája pedig vészes közelségben van az enyémhez. S még ez sem hozza rám a sikítófrászt, talán nem csak hatodik érzékem van, hanem mutánsként rendelkezem hetedikkel és nyolcadikkal is, mert egyáltalán nem érzek felőle veszélyes vibrálást, olyan rossz, savanyú szagot mint amilyet a baromarcúak szoktak magukból árasztani. *
-Gyereahétvégén.
*Mondom suttogva és már-már azon vagyok, hogy megcsókoljam amikor elhúzódik. A francba, sosem voltam még ilyen csalódott, ráadásul úgy tűnik ez már a vég, vagyis a búcsú. Mehetek táncolni és mulatni, hogy egy éjszakára elfelejtsem az anyámat, aztán másnap…nem, holnap nem kezdődik minden elöről, hiszen itt van Ryan és van már célom amiért elindulhatok a maratonin.*
-Ruby vagyok. A többit tudod.
*Nem mondtam a nevem mert úgy gondoltam, hogy tudja ha már az apámat keresi, de már csak a miheztartás végett is kibököm, azután ellépek mellőle, félő, hogy itt támadom le a csókos száját a sötét sikátor tejfehér ködében, az meg nem biztos, hogy ilyen hirtelen jót tenne bármelyikünknek is. Szóval amilyen gyorsan csak tudok eltűnök a képből, kifordulok a sarkon és lendületes léptekkel haladok a célom felé.*
//Hát ez szuper jó volt, köszönöm. Naná és persze //

♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Hétf. 10 Aug. - 14:54


Ruby& Ryan



Azt hiszem egyértelműen a képességemmel függhet össze, hogy ki vagyok. Az, amit Gethin valóságnak állított be, most már tudom, hogy csak ferdítés volt, engem akart óvni, és valami sokkal nagyobb lehet a háttérben. Valami, ami nem csak engem érint. Aminek utána kell járnom. Ruby a segítségemre lehet, mintha kaptam volna egy kéretlen hugicát, akivel azért mégis más a viszony, mint egy testvérrel, főleg az olykor zavarbaejtő, máskor természetességel élvezhető megjegyzései kapcsán. Mintha két hegymászó lennénk egy alpesi csúcson, akik egymásba kapaszkodnak, segítik a másikat, ám egy véletlen csúszás folytán mindkettő a mélybe zuhanhat. Ahogy nézem, nem fél kockáztatni, ezt becsülendő tulajdonságnak tudom be. Bátorságnak én sem vagyok híjján, pusztán nem akarok másokat is veszélybe sodorni. Ez egy opció, amivel ha nem él, nem is erőltetném. Mint kiderült, ő sem átlagember, hanem hozzám hasonló, így remélem, hogy ez egy újabb ok, hogy velem tartson. Ahogy nézem, ő talán még kevesebb különlegeset talált, mint én, fel van lelkesülve, hogy végre valakinek megmutathatja. Aranyos!
- Jól van. Semmi baj. – Simítom arcára a tenyeremet, amely talán túlmegy azon a határon, amit két vadidegen megengedhet magának, de ebben a helyzetben ugyan mi a szokványos? Sötét sikátor mélye rejti el összefonódó kettősünket, tejfehér köd terjeng a közelben, esküszöm nem én csinálom. Kimondatlan kapocs, amely olykor felvillan, s bearanyoz. Mintha a lánynak különös fájdalom ülne a tekintetében, amelyre nincs gyógyír, bármennyire is vállaimon a késztetés súlya, hogy átvállaljam gondját. Tiszteletben tartom a kérést, s göndör tincseibe akadt ujjaimmal érintem meg a fülét, hogy aztán bólintsak.
- Szándékosan biztosan nem. Majd... vigyázunk. – Sóhajtok, ezért nincsenek barátaim, mert olyannyira vágyom már, hogy vége szakadjon az egyedüllétnek, hogy úgy vélem, bárkit is sodornak utamba a végzet, könnyedén elköteleződnék, s ha már letettem mellette voksomat, nem engedném egykönnyen el. Ehhez még meg kell oldani az életem ösvényét árnyékoló átkot, amelytől Gethin is mindig óvott. Ő már nincsen, s tán itt az ideje, hogy valaki más vegye át a helyét. Nem hiszek a csodákban, így nem feltételeztem, hogy ifjú, és gyönyörű lány lesz az.
- Nem tudom. Sötétben tapogatózom. Nálad sem tudtam, hogy mire számítsak. Pár nap? Az is lehet, hogy meg sem találjuk őket. Akkor... keresselek meg mondjuk hétvégén? – Sóhajtok bele az ajkába, nem is tudom, hogy mikor kerültem hozzá ilyen közel, centikre vagyunk, sikerült suttogóra venni, nehogy valaki meghallja, miről is diskurálunk. Nem várom meg, hogy számára kényelmetlen legyen a közelség, hiszen szinte falhoz szorítottam, így lazítok a zónánkon, és hátra húzódom, immár a hátsó kisutca közepére, itt nincsen forgalom, elindulhatunk valamerre, ez már az elválás.

//Gyönyörűséges, imádom, következő játék!!!//

ruby & ryan

nice to see you honey



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Csüt. 23 Júl. - 10:57


Ryan & Ruby






*Annyira elbújtam a képességemmel, hogy az a perverz fickó a hullaházban volt az első hozzám hasonló akivel találkoztam. Nem tudtam csak reméltem vagy gyanítottam, hogy nem én vagyok az egyetlen, ám az, hogy már másodszorra találkozom különleges képességű emberrel, már nem lehet véletlen. Nem is akartam soha felkutatni mutánsokat, örültem annak, hogy élek, hogy senki nem úgy néz rám ahogy az anyám valahányszor megcsillogtattam a tudásomat, de sokszor elég volt csak lopva felé néznem és néhány tiszta pillanatában a tekintete döbbent volt és némi félelmet is láttam a zavaros íriszekben. Nem volt ez olyan nagy dolog s bár a fájdalom hívta el belőlem, mára már uralni is tudtam és kedvem szerint megjeleníteni. Sok haszna nem volt, ebben Ryannek igaza van, nem tudok vele semmit sem megérinteni és noha én a teljes testi valómban nem vagyok ott ahol Casper, azért a lebukás veszélye ugyanúgy fenyeget. Mondjuk ha láthatatlanná tudnék válni, vagy legalább megfogni, megérinteni bármit amit szeretnék, legalább megkönnyíthetném az életemet, így azonban jobbára szórakozást nyújtott, vagy kielégíthettem a kíváncsiságomat és a zárt ajtók sem dobtak elém akadályt. De csak akkor sikerült mindez ha már korábban voltam ott ahova menni akartam. Ryan kérdésére már épp válaszolni akartam amikor újabbat tett fel és rájöttem, kár volt mindezt elmondanom és megmutatnom, vagy legalább befoghattam volna a számat és nem beszéltem volna neki a képességem jelentőségéről. Most magyarázkodhattam olyasmiről amiről egyáltalán nem volt kedvem beszélni. Persze ha elmegyek vele ahogy eldöntöttem, előbb-utóbb muszáj lesz beszélnem róla, itt volt az alkalom, hogy kiadjam magamból minden keserűségemet amit másnak soha nem mondtam volna el, de jelenleg Ryan sem állt még azon a ponton. Dilemma, dilemma…utáltam a dilemmákat. *
-Már nem. Egyszer majd elmondom.
*Reméltem, hogy ezzel nem veszítem el a bizalmát és megelégszik ennyivel, egyelőre. A második kérdése ütősebb volt, így az elsőre adott válaszom elmarad. nagy szám van alapjában véve és nem szoktam könnyen zavarba jönni, nem is vagyok pirulós, de Ryan mozdulatától amivel a hajamba túr, megdobban a szívem. Nem számítottam rá, tőle meg főképp nem, a kezdeti nagy egója mostanra eltörpült, ki tudja miért és a szavai ütik a korábbiakat.*
-Nem rég azt mondtad mégis megtörténhet.
*Az esetlen barátkozását ezzel az egyetlen mondattal ketté tudom vágni. Úgy tűnik túl sokáig bujkáltam még magam elől is, a kapcsolataim jobbára az egy –két és-hároméjszakás kalandokra korlátozódott, és gyorsan véget vetettem mindegyiknek mielőtt még bármi kiderült volna rólam. Ezzel szemben Ryannel minden pont fordítva történik, ő már sok mindennel tisztában van velem kapcsolatban de még az éjszakáig sem jutottunk el és én máris taszítom el magamtól. Hát hülye vagyok én? Ha bármi esélyem is lehet egy kapcsolatra olyannal kell összejönnöm aki hasonló problémákkal küzd mint én, akinek nyugodt szívvel elmondhatok bármit, nem fog úgy nézni rám mint egy ufóra. *
-Sajnálom! *Egyszerre mondjuk ki és én el is hallgatok. Elmosolyodom, egyre gondoltunk, csak más miatt. Remek. Én persze nem rohannék annyira, ma buli nap van és várnak a haverok, másrészt ha most azonnal lelépek vele elveszítem a munkám amit nem kellene, mert még egy ilyen haláli nyugis melót nem fogok találni, pénzre pedig szükség van. Egyre jobban izgat az a két másik fickó is, nekik vajon szintén van valamilyen képességük ami a normális embereknél kiveri a biztosítékot? És ha igen, akkor az milyen?*
-El, de el kell rendeznem az életemet. Ha visszajövünk még szükségem lesz a munkámra. Mennyi időt számoltál rá?
*Max. egy hét, annál tovább nem tudok maradni, egyrészt az anyám miatt, másrészt a munkám ugye. Persze azt nem tudhatom de egyelőre nem is veszem számításba, hogy nem térek vissza, vagy nem akarok, vagy nem tudok és akkor teljesen felesleges ez a sok hajcihő. Ám jobb mindenre felkészülni, legfeljebb kidobod a kukába a táskád felét, de még mindig jobb mintha valami hiányozna.*


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Hétf. 20 Júl. - 19:36


Ruby& Ryan



Úgy vélem, hogy Gethin annak idején azért vett magához még kiskoromban, hogy rá tudjon nevelni, hogy a képességeim ne átokként jelentkezzenek nálam, megtanulhassam kordában tartani, ne árthassak másoknak. Végül az életet adta azért, hogy ne kerüljek rossz kezekbe, és még a titok sem, amely a származásomat övezi. Sötét talány ez, amelyet azóta sem sikerült felfednem, mintha szándékosan ferdített volna azért, hogy ne kelljen olyan felelősség súlyát cipelnem, amellyel nem tudok megbírkózni. Azt hiszem igaza volt, így segítőkészebb felnőttet tudott belőlem faragni, most már kész vagyok szembenézni a sorsommal, még ha mindig kicsit bátortalan vagyok, de már alakul a dolog. Ruby olykor gonoszkás vicceit hol tudom kezelni, hol nem, viszont jóindulatúnak tartom, akár még valami barátfélék is lehetünk, csak ne akarnék állandóan nőként nézni rá, ez valahogy óhatatlanul előfordul.
A kezdeti félreértéseket követően úgy fordul a helyzet, hogy elhagyhatjuk a sértődéseket, meglepetéseket, és együtt hagyjuk el a bárt, hogy hátul mutassa meg, hogy milyen van. Ha nem is szó szerint, inkább a képességünket vethetjük most össze. A kiváncsiság hajt, találkoztam már hozzám hasonlóakkal, ám eleve ódzkodtam, még nem jött el az ideje, hogy összedolgozzak bárkivel is. Ruby ellenben más, mintha kicsit rokonlélek lenne, Gethin minden bizonyal céllal küldött hozzá. Vagy csak a sors, hogy vele találkoztam, és nem az apjával. A másik kettőre is nagyon kiváncsi leszek, még ha úgy vélem, hogy Ruby lesz a fő mozgatórugó, bármerre is vezet minket a sorsunk. Az érintése csupán alap izgalmat hoz, ahogyan magával rángat, annyira azért nem is kell, most megyek vele, hogy a végére járjunk annak, amely összeköthet minket. A szellemlány alakját átsiklik a kezem, erre már értetlenül kapom vissza.
- Éppen kérdezni akartam, hogy akkor mire jó. Szokott téged valaki bántani? – Kérdezem megütközve. Nem olyan lánynak tűnik, mint aki hagyná magát, viszont oly törékeny, mintha ezzel provokálná, hogy valaki áldozatként kezelje. Túl sokáig végeztem karitatív munkát az ENSZ-nél, túl sokáig verte belém Gethin, hogy a gyengéket védelmezni kell, még ha ilyen sötét képességem is van, valahol kicsúszik az a fura, önkéntelen mondat.
- Én téged... soha nem tudnálak bántani. – Túrok bele a hajába, hogy aztán visszakapjam a kezemet. Nem tudom, hogy most mitől jött elő, túl sokág lehettem egyedül, átkozva a saját sorsomat, valahogy elragadtatttam magamat, amelyet már nem tudok semmissé tenni. Vegye ezt akkor valami esetlen barátkozásnak, nem kell, hogy kombináljon. Igaz, sok csaj meg szokott nézni, csak éppen nem tudják, amit már Ruby igen, közveszélyes vagyok. Neki sem akarnék ártani, még ha azt is mondom, azért mi van, ha mégis megtörténik, akaratomtól függetlenül? El sem kellett volna jönnöm, nem kellett volna veszélybe sodornom. Őrültség volt.
- Sajnálom. Nem akarok mentegetőzni, szar ügy ez így. Akkor... velem jössz? Elmegyünk Hope Townba? Felkutatjuk a másik kettőt? – A képességét most már úgy értékelem, hogy információszerzésre kiváló lehet, rombológépnek majd jó leszek én, ha még nem rezelt be tőlem tökéletesen. Minden cuccom itt van egy katonai zsákban, már csak az ő szereléséért kell elmennünk, ha komolyan gondolja a dolgot.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Csüt. 16 Júl. - 7:43


Ryan & Ruby






*Nem vagyok tisztában azzal, hogy hányan vannak még olyanok rajtam és az ujjával gyilkolón kívül akik különleges képességekkel rendelkeznek, és a képességekkel sem. A magamét eltitkoltam, csupán az anyám tudott róla, ő is csak azért mert kénytelen voltam bevetni. Eleinte véletlen volt, a védelmemet szolgálta, aztán már szándékosan ijesztgettem vele, ő viszont ha el is mondta valakinek, nem hittek neki. Legfeljebb a sarki kisbolt tulajdonosának fecseghette el, akitől a piát vette de úgy is mindig be volt állva, egy részeg ember vélt képzelgései legfeljebb mosolyt csalnak mások arcára. barátnőm nem volt sosem, mindig is kívülállónak éreztem magam, olyannak akinek nem erre a világra kellett volna születnie, szóval igencsak meglepődöm azon amit Ryan mond magáról. nem is egy képessége van hanem mindjárt kettő. Én azzal az egyel is megküzdök, nehéz lehet kettőt eltitkolni, főleg ha ahogy mondja, nem mindig tudja irányítani és uralni. Azon már túl vagyunk, hogy nem akar bántani, el is hiszem neki, eléggé különbözik attól a fickótól akivel nem rég dolgom volt, persze ez nem jelenti azt, hogy maradéktalanul meg is bízom benne. Annak még nem jött el az ideje. Arról a második képességről majd még szót ejtek később, a hangulat azonban kezd oldódni és jobbá válni, nem akarom elrontani olyasmivel amiről nehéz beszélni és csak újabb komorságot visz a buliba. Elég egyet is megemészteni.*
-Úgy legyen.
*Már eldöntöttem, hogy együtt nyomozzuk ki a minket körüllengő titkokat, az pedig hosszú együttléttel jár, pláne ha elutazunk abba a városba amit a levél írója is emlegetett. bár eddig nem hallottam róla anyámtól sem, nem jelenti azt, hogy nincs hozzá közöm, ezt azért érdemes lenne kideríteni. Az első és egyetlen nyom az apámhoz amit ki kell használnom ha meg akarom tudni miért vagyok olyan amilyen és mi volt az ami anyámat az alkoholizmus felé rántotta. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy az apámnak és a képességemnek köze van hozzá. Nem csak azért nevetek vele mert a hangulat köztünk kezd tetszeni hanem mert eljött az ideje annak is, hogy egymásra licitáljunk a különlegességünkkel, kicsit olyan mintha a háborús sérüléseinket mutogatnánk egymásnak. Bibííí nekem nagyobb a hegem és bibííí, nekem több van. Kissé mulatságos de jó értelemben. Talán kicsit gyorsabban távozunk a bárból mint ahogy az normális lenne, de aki lát minket azt hiheti, hogy nem bírunk a szexuális vágyainkkal és azért rohanunk, a kéz a kézben pedig kiváltképp ezt mutatja. Azt nem mondom, hogy az előzményeket tekintve sem félek tőle, az, hogy megfogtam a kezét önkéntelen volt, de mivel ő nem rántja el, hát feltételezem, hogy nem veszélyes megérinteni. Odakint a sikátor egyik kapualjában aztán megjelenik Casper, az érinthetetlen másam. Biztosan meglepem vele, de nem fog elszaladni, ezért mindketten mosolygunk rá. Megérinteni nem tud, a keze átcsúszik Casper testén ha megpróbálja, én pedig nem mondok ellen.*
-Szabad de nem tudod megérinteni.
*Közlöm vele én, mert Casper nem beszél, csupán a látható gesztusaimat tudom vele lemásolni, ám ha becsukom a szemeimet, Casperen keresztül akkor is látok mindent, csak koncentrálnom kell arra, hogy éppen melyik szemszögből akarom látni a világot.*
-Ő nem tud beszélni, de látok, hallok és érzek vele mindent, úgy értem illatokat, a hideget, meleget, ilyesmit. Ha őt előhívom….akkor nem kell éreznem az igazi testem fájdalmait.
*Egy kicsit elkomorulok, mert régi, fájó emlékeket idéz mindez, bár Ryan nem tudhatja milyen jelentősége van mindennek. Ha nem kérdez rá, akkor most inkább nem mondanám el, koncentráljunk inkább a jelen és a jövő előnyeire.*
-Bárhova be tudok menni és mindent látok, hallok…bankot rabolni viszont nem tudok sajna.
*Fancsali képet vágok, szomorkásan mosolyodom el mielőtt még felderülne a képe. Ez mondjuk elég nagy hátrány, már rég egy jachton ücsöröghetnék egy baromi drága koktéllal a kezemben ha bármit megtudnék fogni Casperrel, de aki megörvendeztetett ezzel a képességgel, egyben jól ki is szúrt velem, hogy szakadna rá az ég.*


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Vas. 12 Júl. - 11:54


Ruby& Ryan



Nem várom el, hogy elhiggye a történetemet. Még számomra is teljesen hihetetlen, hogy azok után, hogy Gethin magához vett, és felnevelt a sorsomat kisérő nyilvánvaló komor előjelek ellenére, most a halála után tizenkét évvel visszanyúl értem, hogy tovább egyengesse az eljövendő életemet. Azt az életet, amelynek ő már nem lehet fizikálisan a része, ám hogy szánt nekem valami meglepetést, abban biztos vagyok. Csak éppen már az elején hibádzott a dolog, hogy Ruby nem tudott semmit az egészről, és még most is ködös számára, hogyan kerülhetett egy ismeretlen ember levelébe, ám Gethin talán ismerte az apját, így Ruby képességét is, és ezért irányított hozzá. A másik két név további rejtélyeket hordoz magában, ám már úgy állhatok hozzájuk előre, hogy közel sem biztos, hogy ismernek, és tudnak rólam. Meglehet Rubyhoz hasonlóan csupán véletlen részesei lesznek ennek a játszmának, amely még csak most indul. És ha őket megtalálom, vajon mi lesz a következő lépés amely apám nyomdokain vezet.
- Félre ne érts. Sosem akarnék ártani neked, de igazad van, jól teszed, ha félsz tőlem, én már tudom, hogy ez az erő mit jelent. Vagyis... mindkettő. – Hiszen a radioktivitás nem csak hogy városokat robbanthat fel, beteggé is teheti őt. Ám az átalakult formám egyszerűen széttépi, mindenféle lassú haldoklás nélkül. Nem csoda, hogy nyugtatókat szedek, és komolyzenét hallgatok, mert ha úgy alakul, hogy nem tudok az indulataimon uralkodni kell valami, ami a felszínen tart.
Tudom, hogy rémesen szeszélyesen vagyok vele, egyszer segítenék, egyszer pedig visszatáncolok. Ez mind abból ered, hogy egyrészt ott a lelkiismeretfurdalás azokért, akik miattam haltak meg, másrészt bánt, hogy a flörtölését ennyire nehezen tudom értelmezni, ő szintén azt teszi hogy védi magát, a másik pillanatban pedig már játszik. Nem egyszerű, de valahogy csak fogunk boldogulni, hiszen ha velem tart, akkor még hosszú út vár ránk.
- Valamiért a még szócskát gondolom legfontosabbnak kihangsúlyozni. – Kapcsolódom be a nevetésbe, valójában ez most a vicc kategória, ám ha képesek vagyunk ilyen felhőtlenül jól érezni magunkat, akkor talán építhetünk egymás segítségére is, ha úgy hozza a helyzet. Már most is komoly témákról beszélünk, ezúttal vidám köntösbe ültetve, ám most van erre szükség, hogy kicsit jobban egymásra hangoldódjunk, hiszen ha minden jól megy, akkor hamarosan nem kettesben, hanem akár négyesben is lehetünk.  Odahajol hozzám, amit rezzenéstelen arccal figyelek, ha titkokat fedünk fel, akkor valamiért mégiscsak ideküldött a nevelőapám, lássuk, hogy miért.
- Hm... Hát nem mondom, kiváncsivá tettél. – Én is csak a szavain lovagolok, most többet nem látok bele a dologba, mint ami, csak az illatában olvadok el, mert az valami isteni. Fizetek, és hagyom magamat kihúzni a bárból. Ezúttal tényleg kéz a kézben, hát akkor legyen így, a radioaktivitás most nem is jön elő, nincs miért, pedig izgalmas a helyzet. Érdeklődve lesem a produkciót, hogy mit akar kihozni belőle, az enyémnél szörnyűbb ő sem lehet. Megugrok, ám csak kicsit, mint amikor hirtelen egy filmsztárt lát az ember a másik oldalon.
- Azannya... Szabad? – Nyújtom előre a kezemet, hogy megérintsem. Nem semmi az, amit most mutat, tényleg olyan, mintha kettő lenne belőle. Ezzal aztán tényleg be lehet jutni bárhová.

ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Csüt. 9 Júl. - 6:48


Ryan & Ruby






*Azért nem vagyok én olyan mufurc mint amilyennek most mutatom magam, csak hát….azért az elrablós pasi jócskán hozzátett az előítéleteimhez és persze, hogy már annyira sem bízom a férfiakban mint addig. Ryan pedig elég fura történettel állt elő, ráadásul még különleges képessége is van amiről többet nem tudok annál, hogy világít a keze. Majd erre is rátérek később, muszáj lesz beszélnie róla, főleg azok után, hogy azt mondta bántani is tudna, akkor is ha nem akar. szóval ez amolyan irányíthatatlan erő vagy képesség vagy mindkettő, talán nem képes még uralni, de az is lehet, hogy nem is lesz képes a későbbiekben sem. Annak azért örülök mindezek fényében, hogy az én képességemet tudom irányítani, nem is akárhogyan, szép is lenne ha ellenőrizetlenül felbukkannék magam mellett. Lassan oldódik közöttünk a feszültség amit én idéztem elő, tudom, hogy nem esett jól neki amikor elhúztam a kezemet az övétől, de egyrészt úgy érzem megtudom védeni magam a „normális” férfiaktól, másrészt a folyosón inkább őt akartam védeni semmint a magam jó hírét. Még sosem láttak pasival, az anyám miatt nem vittem fel magunkhoz senkit, talán még jó pontot is jelent ez a mai eset. A nevetésére felkapom a fejem, egészen kellemes még a hangos zene ellenére is és a hozzátartozó mosoly átrendezi a komor vonásait. Így már jobban tetszik.*
-Jó, akkor csak kicsit fogok félni.
*Azért azt nem mondanám, hogy mostantól minden rendben, épp most közölte velem, hogy bántani fog, egyszer, majd, talán. Az sem vigasztal, hogy saját bevallása szerint nem akar bántani. Remélhetőleg nem csak úgy jön neki ez a bántás, hogy semmi előjele nincs, és legalább köthető valamilyen eseményhez, mondjuk hirtelen mozdulat, valamilyen vétlen fenyegetés….akkor fel tudok készülni. Ám előbb ezt az egész nyomozósdit kell megbeszélni, főleg mert azt mondtam vele megyek. Kíváncsi vagyok most már az apámra, van már hozzá egy nyom amin elindulhatok és jó lenne tudni, hogy a képességemet tőle kaptam-e és ha igen, számíthatok-e még újabbakra vagy ennyi volt. Én is elmosolyodom az ő nevetésére, határozottan jobban érzem magam a társaságában, mégis csak jobb ha nem utálkozva tekintünk egymásra és van hangulata a beszélgetésnek, még ha az nem is mindennapos. A további szavai kissé félreérthetőek, annak ellenére, hogy oldalba lök és bár tudom mit akart mondani, szándékosan úgy teszek mintha „rosszra” gondolnék, ami őt nézve nem is lehet olyan rossz. Sőt! Felemelem a kezemet és játékosan megfenyegetem a mutatóujjammal, de a szám sarkában ott remeg a nevetés is.*
-Hééé! Lassan a testtel! nem vagyunk még olyan jóban, hogy a vágyaidat teljesítsem.
*Amikor viszont letekint a cipőjére, már nem tudom visszatartani tovább a nevetést, a fejemet ingatom mint aki el sem hiszi, hogy a vegyesen rossz indítás után még lehet kihozni valamit a helyzetből. Csak aztán hajtom le az italomat és azt hiszem ennyi elég is lesz, különben fejre állok mint az anyám, és ugye nem akarok ráhasonlítani. Már épp belekezdenék az én képességem körvonalazásába a könnyed kis felvezetés előtt, de úgy tűnik ezzel is a kezébe adtam a poénbomba távirányítóját. *
-Igen, elég látványos lett volna.
*Rákontrázok és nevetek, de aztán elkomolyodom. Lehet, hogy néha mókás ha kettő van belőlem, ám ami előhívta és amire kicsi korom óta használom, már korántsem nevetnivaló. Közelebb hajolok hozzá, de aztán meggondolom magam. Nem lehet ezt elmondani. Keserédesen elmosolyodom.*
-inkább megmutatnám, az úgy sokkal…..érzékletesebb.
*Hát ez is félreérthető, de most nem viccelődöm és ezt láthatja is rajtam. Ideje innen lelépni. Mutatom neki, hogy fizessen majd én fogom meg a kezét, hacsak nem rántja el és húzom kifelé a bárból. Egy néptelen helyet keresek, de elég nehéz ilyet találni a szórakozó negyedben, a heti szabadnap estéjén. Végül egy kapualjba oldalazok be és ha eddig nem bántott és nem kezdett el világítani a keze, akkor a falnak dőlve koncentrálok a másik énre. Meg is jelenek mellette, ugyanabban a ruhában ami egyébként rajtam van, az asztráltestem arca mosolygósan tekint rá. Remélem nem ugrik nagyot.*


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Hétf. 6 Júl. - 11:37


Ruby& Ryan



Nem mertem túl mélyen belekérdezni a dologba, hogy most tényleg megerőszakolták vagy sem, vagy csak molesztálták. Bárhogyan is legyen, biztosan pocsék élmény lehetett, erre jövök én, a múltból egy ismeretlenként, aki az apját keresi, és már a megnyilvánulásaim is tökéletesen furcsák, nem jó értelemben különlegesek. Kész csoda, hogy mindezek fényében (szó szerint) úgy gondolta, hogy segít nekem. Közel sem biztos, hogy mások is megtették volna ezt. Unatkozik? Segítőkész? Úgysem válaszolna, így el kell fogadnom, hogy amíg le tudom kötni a figyelmét, addig velem tart. Úgy kezelt látszólag, mintha a pasija lennék, biztosan azért, hogy elkerülje a pletykát. Ha leszámítom a pusztító képességeimet, amik miatt félelmetes lenne bárkivel is együtt lennem, igazán úgy gondolnám, hogy csókolnivaló csajszi, akit bőven el tudnék képzelni a felvázolt szerepkörben, ezzel szemben az a tényállás, hogy jobb, ha távol tartja magát tőlem, elég, ha a feladatra koncentrálunk, ezt úgy jelentem ki, hogy azért odadobtam egy-egy poént, amellyel jeleztem, hogy észrevettem ám, hogy mennyire jó nő, csak éppen amikor a kötelező lekoptatást bedobta, nem vittem tovább a játékot, nem is lenne értelme. Éppen ezért csak segíteni akartam neki a bárban, hogy ne ismétlődjön meg, hogy megint próbálkozik nála valaki, kissé öntörvényűen ráz le, hogy aztán amikor leülünk mégis merész legyen. Nem értem a szeszélyességét, ha nem következes, azzal nem tudok mit kezdeni, akkor tartsuk meg a három lépés távolságot. Van bennem némi sértődöttség, ami nem feltétlenül a pasi egómnak szól, sokkal inkább azt tükrözöm vissza, hogy segítettem volna, de nem kellettem.
- Nem, tényleg nem, viszont... ilyen vagyok, ezt akarom... – Utánajárni, kinyomozni, mondanám, amikor elnevetem magam a szavai hallatán, E.T.-s?? Jesszusom, ez a lány tényleg nem semmi. Mivel sosem voltam egy depressziós alkat, a nevetésem őszintén cseng, csakis akkor szoktam magamba temetkezni, ha nagyon átgondolom, hogy a bennem élő szörny miatt talán már sokan halhattak meg. Ilyenkor azt mantrázom, hogy ha jobbá teszem a világot, akkor azzal kárpótolom is az univerzumot. Ha másoknak segítek, mintha meg nem történtté tenné a dolgokat. Rajtafelejtem a tekintetemet, most a paprika spray nem riaszt meg, van benne valami kimért, határozott, ezen felül mégis varázslatosan kislányos.
- Akkor... lehet, hogy a családról beszélt a nevelőapám. Nem is biztos, hogy az apád kell nekem, te is meg tudod adni, amire vágyom, mármint... – Lököm oldalba, ha már poénkodik, akkor hajlandó vagyok én is adni magamból egy keveset. Lepillantok a cipőnkre, aztán csak vigyorgok, tekintetem beborítja az alakját, jó nagy barom lehet, aki molesztálta, egy ilyen istennőt inkább imádni szokás. Legalábbis nem nekem, hiszen félek én tényleg kárt okoznék benne, de biztosan vannak normális pasik, akikkel találkozhat.
- Ah, látványos, szóval ezért nem akartad ledobni a törölközőt, mert az már túl látványos lett volna? – Kérdezem némi bátorságot gyűjtve, és iszok ismét. Lassan kezdek jó hangulatba  kerülni, hogy ilyen merészekkel rukkolok elő.



ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Pént. 3 Júl. - 8:53


Ryan & Ruby






*Az, hogy képes vagyok szinte minden érzelem nélkül beszélni a velem történtekről, nem jelenti azt, hogy nem félek egy újabb ilyen alkalomtól. Sőt! Jobban tartok tőle mint korábban, hiszen az élet igazolta, hogy igen, velem is megtörténhet annak ellenére, hogy teljesen tisztában voltam azzal, hogy á, velem ilyen sosem, hiszen....és itt jöttek mindig az érvek, hogy nem vagyok feltűnő jelenség, nem flörtölök senkivel, nem adok okot arra, hogy akár csak rám nézzenek...és ezek szépen sorban meg is dőltek egy másodperc alatt. A mai este más, elvileg annak kellene lennie, mert ha szórakozni megyek akkor kicsípem magam, igenis van elég indok rajtam ami csábításra sarkall másokat, de sosem vagyok egyedül. Mindig ketten-hárman indulunk haza, hellyel-közzel egy irányban is lakunk, minden csendes és kihalt, a város az igazak álmát alussza. Azóta azonban nem érzem magam olyan biztonságban mint korábban, talán a felelőtlenségemen faragott egy kicsit az az eset, talán hálásnak kellene lennem amiért mindez így alakult, hiszen megúsztam élve és ép ésszel, viszont remélhetőleg annál rosszabb már nem fog történni mert jobban vigyázok magamra. Ennek szenvedője most Ryan, aki szembesül a paprika spray jelenlétével, és azzal, hogy én ugyan nem hagyom megérinteni magam, de fordítva már egészen merész vagyok. Tulajdonképpen sokat javított a helyzeten az amit magáról mondott, hogy ő más de lehetősége van megtudni kicsoda és miért olyan amilyen. Jó persze azt tudtam, hogy különleges képessége van, a világító kéz azért elég egyértelmű volt, de arról, hogy minderre van némi megoldás csak itt értesültem a bárban. szóval a döntésem is ezért született meg itt. Mellékhatások tekintetében....nem a gyógyszerészemet kell kérdeznem. Ráhibáztam. Ergo ez a világító kéz nem csak lámpásnak jó hanem ütni is tud; képletesen is meg másképp is. *
-Szóóóóóval, nem akarsz bántani. Ha megteszed, nem a te hibád hanem azé a valamié ami miatt a kezed....tudod.....E.T.-is.
*Kezdem érteni a dolgokat, és egyre jobban érdekel a pasi is meg az egész nyomozósdi. Főleg azért mert az apám is emlegetve van benne és nekem sem ártana megtudnom, hogy honnan származom. Ha már anyámtól valószínűleg nem örököltem semmit, akkor az apám sózta rám a szellem valómat, illene megköszönni, mert elég rendesen kihúzott a szarból kicsi korom óta. Persze ha nem hagy el minket, akkor lehet, hogy az anyám nem lett volna alkoholista, és akkor nem is bántott volna soha. Rengeteg ha megint aminek már semmi értelme. Támasztom a fejemet a pulton könyökölve és nézem a pasit. Egész jóképű, még borostásan is....főleg borostásan. Mikor rácsapok a térdére és ő ellöki a kezemet olyan csúnyán néz rám, hogy egyszerre fogadom meg, hogy soha többé nem tapizom és, hogy egyszer majd meg kellene csókolnom. A félhomályban villanó szemei félelmetesen csodásak, és minden bizonnyal jobb társaság mint az anyám, szóval Ruby, utazunk.*
-Nos, az apám akiről beszéltél, úgy néz ki hagyott rám valamit. Eddig nem volt hozzá semmilyen nyomom, most van. Az én kezem ugyan nem világít, viszont elég látványos tudok lenni, mondhatni egy cipőben járunk.....tényleg, téged is szorít?
*Olcsó poén, de egy tequila után többre nem futja. Bambán nézek rá, kíváncsi vagyok mikor esik le neki, közben megjön a második ital is, sót nyalok, kortyolok majd fancsalin megszopogatom a citromszeletet.*
♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Kedd 30 Jún. - 10:49


Ruby& Ryan



Nem tudom, hogy mitől ennyire frusztrált, és érzelmi hullámvasúton száguld, amíg be nem avat a titkába, molesztálták. Meg elrabolták. Ahhoz képest tényleg egészen jól viseli, és én vagyok számára a felesleges kolonc, aki nem várt fordulatot visz az életébe. Nem tudom, hogy az a másik milyen lehetett, az viszont most egyértelmű, hogy a Faro lány, akinek még a keresztnevét sem tudom, tart tőlem. Ha nem lett volna az az esemény, amikor radioktívan kezdett világítani a kezem, akkor mindezt megspóroljuk, viszont akkor nem is jött volna velem. Sőt, lehet, hogy akkor is tartana tőlem, csak mert férfi vagyok. Nem ismerem ezeket a lelki mélységeket, csak annyira, hogy lételemem az, hogy másoknak segítsek, ha már ilyen szörnyeteg lakozik bennem, muszáj valahogy kompenzálnom. Ám általában azok a segítségek arról szólnak, hogy anyagilag támogatok valakit, vagy éppen megteszek egy olyan lépést, amit más nem tudna. De a beszélgetés, vagy a lelki segély... ahhoz nem értek, ebben az esetben sem tudnám kitalálni, mi ilyenkor a megoldás, hogy jobban érezze magát, netán elfogadja, hogy csak mert idegen vagyok, nem akarok tőle semmit. Vagyis igazán csinos, nem mondom, de nem bántanám, amit úgysem hisz el. Gondolatban vállat rántok, azt hiszem nem fogom győzködni, ha úgy gondolja, hogy meg szeretne ismerni, akkor lesz rá módja, ha bízni akar bennem, akkor talán tényleg rosszul teszi, csak éppen én nem szándékosan bántanám, hanem a képességeim révén. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha valahogy inkább elijeszteném, hogy ne érje még nagyobb kár. Amúgy sem engedek senkit közel, de minek bonyolítsam még mindkettőnk életét azzal, hogy ha ilyen rossz élményei vannak, még én is ráteszek egy nagy lapáttal?
Elfogadom, amikor elrántja a kezét, úgy tűnik, hogy az incidensből kifolyólag felvette a védekező mechanizmust, hogy bármilyen áron megvédi magát másokkal szemben, és nem kell támogatás. Kissé furcsán érint, hogy valaki nem kér belőlem, ezt még szoknom kell. Leülünk, és az italt kezdem el nyalogatni, hátha az old bennem annyi gátlást, hogy ne legyek annyira görcsös, és ha már velem jött, beavassam. Visszakérdez, és érdekli a dolog, akkor sóhajtok egyet, végigsimítok az állkapcsomon, vagy három napja nem borotválkoztam. Washingtonból jöttem idáig, nem repülővel, hanem kocsival, hiszen ha a repülőn jön rám valami csúnyaság, akkor zárt térben elkerülhetetlen, hogy megsérüljön valaki. Mindez kölcsönös a külsőmnek némi züllöttséget, ezzel együtt jó pár fiatal nő megnézett útközben. Rájuk se hederítek, nem tudják, mit vállalnának.
- Bántanálak. Nem szándékosan, de attól félek, igen. – Vallom be az igazat, majd ha úgy alakul, akkor elmesélném az eredettörténetemet, de ez most nem az a pillanat, főleg, hogy kissé bunkónak érzem a viselkedését, ő lehet érzékeny lelkű az erőszak miatt, míg velem bármit megtehet. Hát nem. Jó, izgalmas, amikor a térdemet érinti, de ezt olyan stílusban teszi, hogy nem tudom megemészteni. Csúnyán nézek, és egyben értetlenül, hogy a mi a fenéért kell így bánnia velem. Legyek én is erőszakos vele, akkor tudna értékelni?
- Annyira nem volt bennem kétkedés. A szófordulatai alapján ő írta, hinnem kell benne, hogy jót akart nekem. – Értetlenül pislogok rá kék szemeimmel, milyen valóságalapja lehet annak, hogy valami összefűz minket. Talán ő is hasonló mint én? Ha most kiderül, hogy a testvérem, akkor menten lehidalok.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Szomb. 27 Jún. - 7:16


Ryan & Ruby






*Ez az egész ügy úgy ahogy van hihetetlen, az, hogy egyáltalán beszálltam a kocsijába azok után ami velem történt, pedig ott szó sem volt kocsiról és kirándulásról. Már azt is tudom, hogy az egész megmentési akció arról szólt, hogy engem tőrbe csaljon, már akkor azt tervezte, hogy magával visz. A mai napig nem értem azonban, hogy miért engedett el, na jó, azért nem fogom a fejét venni és nem ágálok a sors ilyen fordulata ellen, de azért jó lenne tudni, hogy ha legközelebb megkeres, kezelni tudjam a helyzetet. nem vetettem el ugyanis a lehetőségét annak, hogy újra felbukkan. Elvégre ismerem a titkát és fel is jelentettem a rendőrségen, megadtam a személyleírását is, keresik. nem csak New Yorkban hanem az egész államban; egyelőre. Talán közönyösnek, érzelemmentesnek tűnik ahogy beszélek róla, de már megtanultam, hogy az érzelmeimet magam előtt is el kell rejtenem, különben belülről zabál fel. Megtanultam átlépni ezeken a dolgokon, bár addig a napig senki nem akart elrabolni és megölni, a kettő között hihetetlen szexuális élményt nyújtani, szóval magasan ez a legrémesebb ami történt velem, azért anyám is kitett magáért. amióta az eszemet tudom terrorizált, nem tudom mit vétettem gyerekként ellene, de biztos vagyok benne, hogy nem volt az akkora bűn, hogy nap mint nap megverjen. Tizenöt éves korom óta nem nyúlt hozzám, mert egyszer visszaütöttem és isten a tanúm rá ha létezik, hogy nem volt bűntudatom. Mellette azonban megtanultam az ilyen történések átlépését, csak addig szenvedek amíg tart, után lerázom magamról, mert muszáj, nem akarok beleőrülni a gondolataimba. Elmúlt, kár azon rágódni ami elmúlt és túléltem. Igaz a mondás, ami nem öl meg az megerősít.*
-Egy fura fazon. Jóképű, szép szemű, mosolygós fazon. Egy kicsit eljátszadozott velem aztán elengedett. Hagyjuk, nem fontos.
*Azt persze nem mondom el, hogy a játszadozást még élveztem is, bár az agyam ellenállt, a testem kifejezetten örült a nyelvének. Remélhetőleg veszi a lapot és most már tudja miért nem bízom meg benne. Nem lehet jó érzés, de ez van, örüljön, hogy nem fújtam le azonnal a sprayvel, ennyi bizalmat szavaztam neki. A kezét már nem fogom meg befelé menet, annyira jóban azért még nem vagyunk és nem kell a felkent lovagot játszania előttem, az mindig gyanús. Azért rohadt egy szemét dolog, hogy még most is valamennyire hatással van rám a szépfiú, pedig nem akarom de kétségeket ébreszt bennem mások iránt. ezen is túl kellene lépnem ahogy a többi velem történt dolgon, de ez már nem az agyamhoz tartozik, ez színtiszta érzelem.
Tényleg mag akarom tudni mi a helyzet vele, azért kezd el érdekelni, mert hasonló cipőben járok én is. Anyám nem mutatott semmi hajlandóságot egyetlen különleges képességre sem, hacsak azt nem kezeljük annak, hogy képes naponta több liter égetett szeszt leengedni a torkán, és mondani sem mondott semmit az apámról, hogy neki lennének. Ez persze attól még lehet másként, csak épp nem tartottam annyira fontosnak, hogy a nyakamba vegyem a világot és megkeressem, a minimális nyom nélkül bajos lett volna én pedig elég kényelmes vagyok ilyen téren. Ám most, talán akad valami ami elvezet hozzá.*
-Mellékhatás? Van más is?....Miért? Bántanál?
*Nem kicsit lepődöm meg amikor lesöpri a kezemet a térdéről, ám nem sértődöm meg, inkább nevetést csikar ki belőlem. A kis mimóza lelkű, megsértődött. bájos, roppant bájos. Ennek szellemében megkeresem a pultos tekintetét, magamra vonom és két ujjal mutatom, hogy még kettőt abból amit kaptunk. aztán a pultra könyökölök és az arcomat a tenyerembe fektetem, akárcsak a suliban amikor már tele volt a hócipőm az újabb kémiai egyenletekkel.*
-Te már túljutottál a kételkedésen, és valamiből bizonyosságot szereztél, azért vagy itt. Szóval valami igazság alapja lehet és én is benne vagyok. meglepődnél ha tudnád mennyire.
*Róla már tudom, hogy különleges képességű, ergo nem kellene előtte titkolóznom, nem is fogok csak egy kicsit még húzom az agyát, kéretem magam. Különben sem lehet itt mindenki füle hallatára kitálalni, azon csodálkozom, hogy a világító kéz nem ütötte meg senki fülét. Remélhetőleg a hangos zene elnyomta. *


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Csüt. 25 Jún. - 20:09


Ruby& Ryan



Valahogy ez a lány állandó hullámvölgyekbe kényszerít. Alig húsz perc alatt többször is szedtem össze magamat, hogy aztán felülkerekedjen rajtam. Talán ha nem volnék az, ami, jobban kezelhetném a nőket, lehetnék magabiztosabb, így az ártatlan mosolyomtól vagy elalélnak, vagy csak legyintenek, a csábítás, vagy a rámenősség nem az én asztalom, kivéve egy-egy pikáns viccet, de így láttam egyszerűbbnek távol tartani magamtól őket, hiszen mi a garancia arra, hogy ha átváltozom azzá a furcsa lénnyé, nem szakítok valakit darabokra? Még ebben az átlagos formában is komoly sugárzást bocsátok ki, csoda, ha nem lesz tőlem valaki rákos. Vagy ha mondjuk egyszer tényleg felrobbanok, akkor sokszáz embert viszek magammal a sírba. Meg kell találnom a származásom titkát, hátha van minderre ellenszer, magyarázat, bármi, amivel egy kicsit normálisabb lehetek. Nem mondom, hogy teljesen átlagos, emberi, hiszen lennie kell módja annak is, ahogyan a közt szolgálom, a képességem talán adomány, ha tudom uralni. Addig viszont visszahúzódás, rejtőzés, és semmi komoly kapcsolat.
A paprikaspray a helyemre tesz, tényleg szörnyetegnek hisz, az is vagyok, jól teszi, hogy fél tőlem, ettől még nem érzem jól magam, hogy retteg tőlem. Holott nem is látta az igazi alakomat. Vagy az a rém nem is az igazi, csak valami árnyék, aki ellen küzdhetek? Saját erőből biztosan nem bántanék senkit, ám minden megtörténhet. Kinézek inkább az ablakon, hogy ne lássa párásodó tekintemet, nincs rá szükségem, hogy ismét erélyesen leugasson, úgyis ez az én keresztem. Miközben segítem ki a kocsiból, meghökkentő történettel áll elő, meg is állok a mozdulatban, kisfiús kék pillantásom nem kis kétkedésről árulkodnak. Nem mintha nem hinnék neki, de olyan lazán darálja mindezt le, főleg az utolsót, hogy még be is harapom a számat.
- Elraboltak? De... ki? – A többire már nem is látom értelmét rákérdezni, egy nőnek biztosan ilyesmi veszélyek lengik be az életüket, de hogy vele ez meg is történt? Nem hinném, hogy mélyebben bele kéne mennie. Ha már én is eleve ilyen priusszal indulok nála, akkor az már régen rossz, de mit tudok kezdeni. Nincsen bizodalma senkiben... Nem is kérem hogy bennem legyen, az apját kerestem volna, miért erőltetném rá a társaságomat, ha nem is tudja, hogy mirl van szó? Belépünk inkább a bárba, hogy átbeszéljük, hogyan tovább, ha már azt kérte, hogy hívjam meg valamire, mielőtt továbblépünk. Nem mintha lenne értelme annak, hogy megszemléljük a másikat, láthatóan lerugdos mindenkit magáról, nekem pedig hasonlóan kell tennem, ha nem akarom, hogy elszabaduljon az a valami. Kedvetlenül fintorgok, amikor nem segíthetek neki abban, hogy ne nyomuljanak rá, de hát nekem oly mindegy, csak az egómat tapossa megint a földbe. Mindegy, ő nekem senkim, nem kell mindig felelősséget vállalnom másokért, tényleg úgy tűnik, hogy meg tudja magát védeni, mit neki egy elrablás, vagy szexuális zaklatás...
- Talán... – Nem megyek bele az ironizálásába, valahogy eljátsza itt nekem a dominát, én meg minden eddiginél jobban egyedül érzem magam. Pocsék gondolat, hogy a nevelőapám tizenként éve úgy gondolta, hogy még sok idővel később sem fogom a helyemet találni. Ráhibázott. Már akkor nyilvánvaló lehetett, hogy valami komor dolog kíséri a sorsomat.
- Nem azért. Az csak amolyan... mellékhatás. Van még más is. De ha eleve úgy állsz hozzám, hogy úgyis bántanálak, talán nem is jársz messze az igazságtól. De tudni akarom, hogy ki vagyok. – Megrezzenek, ahogyan a térdemre csap, és ha már így, akkor így, lesöpröm magamról az ujjait. Gondoltam én arra, hogy ha már nem találtam meg az apját, de kedves volt velem a maga pikírt módján, hát lehetne az utitársam, de amilyen szeszélyes, rosszabb, mint én.
- Komolyan? És ha nem találok semmit? Ha a levél valami hamisítvány? – Nem gondolom így, hiszen aki bántani akarna, ne csalna el ilyen nevekkel, mert miért tenné, de akkor is egyre jobban kezdek bizonytalankodni. Tequilát kapok végre, tisztán, só és citrom nélkül, és elkezdem kortyolgatni, nem árt már a gyomromnak némi maró érzés.



ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Hétf. 22 Jún. - 17:03


Ryan & Ruby





*A francba az élettel, meg a sorsommal, hogy azt nem én választhatom ki. Szívesen lemondtam volna pár dologról, kezdetben mondjuk az anyámról. Nem véletlenül vagyok határozott és tüskés, a keménységemet pedig eddig még magam előtt is titkoltam, de az az ujjal gyilkoló szép fiú előhozta belőlem. Nem csoda ha senkiben sem bízom, csak a régi haverok vannak akikkel még elmegyek szórakozni, kiengedni a gőzt, hogy a következő héten újult erővel vessem bele magam New York szennyébe. A mostani pasi nem csak idegen a számomra, de olyasvalakit keres rajtam akiről még én sem nagyon tudok, joggal merül fel bennem a kérdés, hogy honnan és kitől vannak az információi, addig pedig ne üljön a fotelomba.
A kocsikázás már egészen más tészta, addigra szegénynek a maradék önbizalmát is sikerült elvennem, önkéntelenül is előrelátó voltam, nem számítottam arra, hogy kettesben leszek vele egy légtérben, de felkészülve még elviselem. Azért a paprika sprayt a kezembe veszem, biztos ami biztos, a szexrabszolgatartó után eléggé gyanakvó vagyok. Ha figyelt is rám, nem reagált, de esélyesebb az, hogy teljesen elmerült a gondolataiban, nem is odamegyünk ahova kértem, bár szerencsére nem annyira ismeretlen a környék. Egyedül szállok ki a kocsiból még mindig a sprayt szorongatva, a mentegetőzésére elmosolyodom, de valószínűleg a vasorrú banya vigyoroghatott így Jancsira a mesében mielőtt a kemencébe akarta volna lökni.*
-Oké! Bocsi, legutóbb is ilyen szépen mosolyogtak rám, aztán mi lett a vége?! Felrobbant a munkahelyem engem meg elkábítottak, elraboltak, lelkileg és szexuálisan zaklattak, nagyon.
*Élénken él az emlékezetemben, azt hiszem soha nem felejtem el, a gond csak az, hogy jobban emlékszem arra a néhány percre amikor még jó is volt félni. Kifejezetten élveztem pedig nem akartam. Szóval tartsuk csak be a három lépés távolságot.*
-Oké, csak válaszok.
*Ugyan fogalmam sincs, hogy mit válaszoljak neki, a levélben szereplőket nem ismerem, viszont az a valaki aki ideküldte szegény világító kezű fiút, a mi címünket adta meg, holott az apám jó eséllyel soha nem lakott a mi lakásunkba, bár erről csak én vagyok meggyőződve, persze anyám mondhat mást is. Ám akkor sem tölthetett több időt nálunk pár hétnél. A paranoiám megmarad a bárpultig, otthon a folyosón muszáj volt, hogy a vén banya ne fogjon gyanút, itt azonban nincs rá szükség, attól, hogy fogom egy pasi kezét még ugyanúgy megbámulnak és leszólítanak mint amennyire le tudom őket koptatni ha egyedül vagyok. *
-Nem, nem segít.
*Mégis miben segítene? Jó, hát úriember akar lenni, lovag, kinyitotta előttem az ajtót, már az is elég. Tequilát kérek és mikor megkapom a szokásos módon hajtom fel, citrommal, sóval. Közben hallgatom a meséjét, magyarázatát, hogy ugyan miért is akar utána menni a dolgoknak és miért pont velem, vagy az apámmal. Úgy tűnik az öregem nagyon beletenyerelt valamibe, az is lehet, hogy ezért tűnt el bár az idő nem pontosan fedi egymást, de ki tudja, lehet, hogy voltak előzmények is meg utózöngék. *
-Talán megvárta, hogy nagyfiú legyél.
*Eddig világos, de sajna nem nagyon érdekel mivel nem fedezek fel a történetben semmi különlegességet. Engem elhagyott az apám, vagyis fogalma sem volt rólam de anyámat csak kihasználta, szóval egykutya, viszont nekem sem kell a szomszédba mennem világító kezekért, vagyis a képességért amitől ő is fura meg én is. Szöget üt a fejemben az amit magáról mond, meg az okokról melyek talán ott abban a kisvárosban....mit is mondott? Hope Town. Remek, még a neve is. *
-Szóóóóval, azért mész oda, hogy megtudd miért világít a kezed?
*Esélyes, hogy ezzel belecsaptam a közepébe és ha így van és igennel válaszol a tömörített kérdésemre, akkor muszáj vele mennem. az anyámnak semmi baja azon kívül, hogy állandóan részeg, még jól is jönne egy kis távollét tőle, a melóhelyen is felajánlottak egy kis szabadságot, de akkor nem kapok annyi pénzt mint amikor dolgozom, nekem pedig kell a pénz, kivéve ha megtudhatom magamról az igazat. Mert ha nem anyám a nem normális, akkor apámtól örököltem. Eddig csak azért nem érdekelt, mert nem volt hozzá egyetlen nyomom sem, most viszont van. A pasi térdére csapok.*
-Oké, veled megyek.
♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Vas. 21 Jún. - 9:16


Ruby& Ryan



Hát mit mondjak? Le kellett küzdenem a megilletődöttségemet, hogy a barna bombázó nyitott ajtót a vélt öregecske helyett, aki kopaszodik, sörhasa van, valahogy ez jutott eszembe a Faro névről, a lányról ellenben csak a családnevét tudom, ugyanis még midnig nem volt képes bemutatkozni, ellenben velem, de hát nekem aztán mindegy, hogy melyik Faro segít, végülis Gethin hozzájuk irányított, biztosan megvolt rá a jó oka. A lány igen nagyszájúnak tűnik, elsőre úgy leugatott, mintha minimum az anyám lenne... talán volt kitől örökölnie? Általában segítőkész vagyok, és kissé érzékeny lelkű, még ha szeretem a humoros oldaláról megfogni az eseményeket, na de a lány cseppet kemény, minden férfiasságomat elő kellett húznom, hogy álljam a sarat, és ne forduljak sarkon vállat vonva, hogy akkor majd Hope Town-ban a másik kettő talán majd segítőkészebb lesz.
- Jól van. – Bólintok, és felpattanok, hát ez hihetetlen! Összeszedett önbizalmamat szilánkokra robbantja, nem is gondoltam volna, hogy a fiatal lány ilyen erélyes is lehet. Valahogy a kezdeti meglepődésem után azt hittem, hogy mivel hasonló korúak vagyunk, könnyedén megérthetjük egymást, ám a lány oly könnyedén játsza a sündisznódiktátort, hogy még saját kiválasztottságba vett hitem is elenyészik, amit Gethin mindig súlykolt belém. Azt sugalta, hogy nagy dolgokra leszek hivatott, el fog jönni az ideje. Ehhez képest most jelentéktelen porszemnek érzem magam. A szerzetes arra nevelt, hogy legyek türelmes, és szemlélődő, el fog jönni az igazság pillanata. Ha most látna, bizonyára csóválná a fejét, mert arcomra megint kiül a tanácstalanság, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ezért történhet meg, hogy szinte meg sem hallom a javaslatát a buszos közlekedésre, a kocsival átszeljük a kerületet, és kiszállunk a számomra nagyjából ismert utcák környkén. Kisegítem, amikor megérkeztünk, ekkor tudatosul, hogy tőlem.. félt? Megütközve rázom a fejemet.
- Én nem akarlak bántani kislány. – Dögösen elmosolyodom, nem tehetek róla, ilyen külsővel áldott meg az ég, ettől még a jelenlegi helyzettel nem tudom, hogy mit kezdjek. Felfedezem a kezében a paprika sprayt, ezen enyhén meglepődök.
- Tudom, elhiszem, hogy van mitől tartanod, jó, hogy óvatos vagy. Én csak... válaszokat akarok, nem ártani neked. – Vallom be, hátha ezzel oldhatom a bizalmatlanságát. Alapvetően jól teszi, hiszen nem egy olyan helyzetben kellett már segítenem, ahol az óvatlanság volt a kiváltó ok, arról kell meggyőznöm, hogy jobbá akarnám tenni a világot, és évek óta ezen dolgozom, ám Gethin váratlan levele felborított mindent. A munkám egyelőre most szünetel, van némi időm átgondolni, hogy belevágjak e vajon a válaszok keresésésbe, avagy térjek vissza az életemhez. A szórakozóhely bejáratánál is csak őt óvnám, ahogy belépünk gondoltam lovagias tett, ha ráfogok az ujjaira, ehhez képest ismét vadul. Micsoda nő! Jóég! Eléggé vadóc. Azért ezt mégis komikus helyzetként élem meg, nem zuhanok össze tőle.
- Azt hittem ez segít, de ha nem... hát nem. – Nem fogok direkt erőszakodkodni, az nem az én műfajom. Különben is vezekelnem kell, párszor már sikerült átváltozni, azalatt még gyilkoltam is, úgyhogy alaposan kordában kell tartanom a másik énemet. Csoda, hogy válaszokat keresek. Miután ismét nem közli a nevét, azért ez már kezd frusztrálni, viszont kiderül, hogy nem tud semit sem a levélről, ahogyan olvasgatja, lehet, hogy eleve feleslegesen jöttem, hiszen nincs szükségem rá, hogy megalázzon még párszor. A női szeszély nem feltétlenül az, amit tudok, vagy éppen kezelnem kell.
- Nem tudom, és nem tudom. A nevelőapám küldte a levelet, a napokban érkezett. Csakhogy ő... tizenkét éve halott. Régen adhatta fel, mostanra időzítve. De hogy miért?  – Rázom meg a fejemet, próbálok nem a csillogó szempár rabjává válni, hiszen a lány tényleg fantasztikus, na és persze egyben kíméletlen is, de ez mellékes. Ha nem tud semmit, akkor teljesen mindegy ez az egész. Akkor egyedül kell továbbmennem. Kár...
- Gethin sosem beszét a származásomról, mígnem a halála előtt elmondta, hogy az apám veszélyes ember volt, gyilkos, akit kivégeztek a bűneiért. És most ez a levél azt mutatja, hogy mégsem ő volt, és megtalálhatom, ha arról van szó. Félelmetes... amit tudok, de legalább rájöhetnék a miértekre... Valahogy válaszokat kell kapnom, mitől vagyok az, aki... - Rázom a fejemet, és inkább belenyalok az italba, amit rendeltem, ha kért ő is, természetesen fizetem.




ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Kedd 16 Jún. - 21:33


Ryan & Ruby





*A gyenge kezdés után, erős folytatás jön. A pasi megtalálta a humorát, sőt mi több még meg is csillogtatja. Már nem annyira félszeg, hogy minden pillanatban azon aggódjak, mikor dadog bele a mondókájába. Azt nem mondom, hogy így sem imponál, mert hazudnék, de a világító kéz olyan képességekre utal amitől tartanom kellene. Szóval félreteszem a lelkesedésemet és megpróbálok nem gondolni arra mennyire jóképű, mostanában azokkal a pasikkal alaposan ráfáztam. Előítélet? Dehogy, csak elővigyázatosság. Ennek ellenére már a kedvenc fotelomat támadja meg és kényelmesen elhelyezkedik benne, mintha otthon lenne. A szája azonban nem pihen.*
-De, elvehetem. Jogom van hozzá…..nem mondtam, hogy foglalj helyet.
*Hogy nagyobb nyomatékot adjak a szavaimnak, nagyot bólintok az első szónál, aztán szúrósan nézek rá mint egy tanár a diákjára aki nem készítette el a házi feladatát. Puffogva megyek öltözni, magamban szitkozódom, jónéhány új átkot is sikerült kitalálnom amivel legalábbis verbálisan rombolhatom az egóját ami villámgyorsan, fél perc alatt alakult ki a szemem láttára és csinált a félszeg kisfiúból kolumbiai drogbáróba oltott E.T.-t. Ha nem halok meg, vagy nem kínoz eszméletlenségig, egészen érdekes este lesz, bár momentán nem szándékozom fél óránál többet vele tölteni, csak annyit, hogy tisztázzuk az apám és az én jelenlétemet az ő történetében. Bátran karolok bele, majd lent az utcán közlöm a helyzetet és a kívánságaimat, elindulok a buszmegálló felé, már nem kell színészkednünk, tehát az üvegek kidobása után már elengedtem, így majdnem két felé megyünk. Megtorpanok, visszafordulok és közlöm vele New York buszjáratának jelentőségét.*
-Arra van a buszmegálló hé! Ja, hogy….ööööö, talán nem kellene erőltetni ezt a kocsikázást.
*Fekete BMW. Tudtam, hogy maffiózó, vagy szövetségi ügynök, egyik sem jobb a másiknál. Nem úgy tűnik mint aki nagyon buszozni akar, nagy sóhajjal adom meg magam, viszont mielőtt beszállnék, ellenőrzöm, hogy megvan-e a belső ajtózár gombja és lenyomom majd felhúzom, hogy tudjam működik vagy sem. Beülök, mire azonban ő is mellém csüccsen, már a kezemben van a paprika spray-m amit a kései hazamenetel veszélyeire való tekintettel szereztem be, egyszer az anyámon is kipróbáltam, kizárólag önvédelmi alapon és állíthatom, hogy működik.*
-Nem zárod rám az ajtót és az első gyanús mozdulatra lefújlak. Világos? A Kék Majomba. Tudod merre van?
*Ha rábólint, mehetünk, én meg a félszememet rajta tartom. Sajnos egy idő után a másikat is, ezért csak akkor veszem észre hol járunk amikor már megérkeztünk a ki tudja hova. Nézem az utcatáblát, nincs messze tőlünk de már másik kerület, ahol megálltunk ott nyoma sincs semmilyen színű állatnak, nemhogy kék majomnak. *
-Ez nem a Kék Majom. De egye fene, Csillagszóró, hát ez is jó lesz.
*Persze utána majd szépen elvisz oda ahol a haverok már várnak rám, feltételezem legalábbis, mert ebben az időben általában ott vagyok, és már rázom a rongyot. Meglepődve nézek rá amikor megfogja a kezemet, már ilyen jóban lennénk? Az egy dolog, hogy a folyosón alibi kellett de itt nincs rá szükség ezért megpróbálom egy rántással kihúzni a kezemet az övéből és úgy követni a bárpultig.*
-Én is! Ryan Bane….nem ismerős és az a két másik név sem ami a levélben volt. Anyám talán többet tud róluk, de momentán otthon fekszik kómásan.
*Azért elveszem a levelet és újraolvasom. Nos, az öregem alaposan belekeveredett valamibe, talán örülnöm kellene, hogy mégis örököltem tőle valamit. Egy nagy galibát ami megbonyolítja az életemet, pedig már amúgy sem egyszerű. *
-És miért is kellene neked az apám? Mit tudhatott ő, ami a te segítségedre lehet? És minek kell elmenni oda a….mi is az? Hope Town-ba?
*Máris elkezdtem segíteni pedig nem akartam, soha nem voltam kíváncsi az apámra, most mégis az vagyok, persze csak addig míg ki nem derül valami turpisság.*

♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Hétf. 15 Jún. - 18:30


Ruby& Ryan



A lány segítőkésznek bizonyul, már ennyit mindenképpen nyertem az ügyön. Nem azzal foglalkozom, hogy csinos, és lehengerlő a stílusa, abban a törölközőben nincsen élő ember, akinek nem indult volna meg a fantáziája, ám most nem azért vagyok itt. Tehetnék holmi kitérőt, ám ha véletlenül rosszul sülne el a dolog, még a további nyomokról is lemondhatnék, így bőven elég csak magamban leszögeznem a tényt; szívdöglesztő. De maradjunk is ennyiben, fő hogy beengedett, és még talán segítséget is kicsikarhatok tőle. Azt erőteljesen elvetem, hogy Faro bizony ő maga, de honnan tudhatta volna Gethin tizenkét évvel ezelőtt, hogy a kis barna vöcsök majd egyszer a segítségemre lehet?
- Ah, szóval a világító kéz után már bármit megtehetek. Vigyázz kislány, még fegyvereket adsz a kezembe. – Félmosollyal döntöm oldalra a fejemet, kezdeti félszegségem kissé kezd oldódni, miután leküzdöttem a meglepetésemet, és hogy az ajtónálló egy igazi szexbomba. Nem igazán vagyok a flörtölés mintaképe, de olyan csípős a nyelve, hogy szinte magas labdákat ad.
- Ugyan... ajtót nyitsz egy szál semmiben, a reményt nem veheted el. – Maradok meg a vigyornál, nem megyek utána, leülök várakozni, felesleges most hülyét csinálni magamból, főleg, hogy kész utánajárni a rejtélynek, tovább szívhatjuk még egymás vérét, és legalább látom, hogy egy magabiztos, stílusos csajszival van dolgom. Igaz, értelme nem is lenne annak, hogy bármibe is belebonyolódjak, ahogyan eddig sem volt. A képességeimből mindkettő halálos fegyver, kár is lenne bárkit a hatásainak kitenni. Csak az ember eljátszik vele olykor, hogy mi lenne, ha...?
Viszonylag gyors, pár perccel később már a folyosón játszuk tovább a párt, ismét kapok tőle némi érintést, igyekszem visszafogni a saját halálos sugárzásomat, még csak az kéne, hogy megfertőzzem, és pár héten belül ágynak essen, ha nem tudja átvészelni a szervezete. Szavaira felvonom a tekintetemet, ismét sikerült meglepnie. A lány tényleg nem tud semmit, nem csak játszotta a hülyét.
- Egy ital, rendben, akkor ezzel kezdjük. – Az iróniát nem igazán érzékelem, úgy vélem ugyanis, hogy a cinizmus a vesztesek és gyengék fegyvere, a világban az őszinteséggel, és önfeláldozással kell boldogulni, igaz, most a saját céljaimat hajszolom. A mosolya mindezek ellenére tényleg bájos,  a többi meg nem zavar. Nem akarom az első szórakozóhelyre beinvitálni, hiszen ha itt lakik, akkor nem kéne ismerősökbe belefutni. A ház előtt parkol a fekete BMW, kinyitom neki az ajtót, majd átsietek a vezető oldalra, és bepattanok. Csak pár utcasarkot megyünk, hogy legalább a kerületből kiérjünk, majd mivel már koraeste van, eltűnődöm, hogy ha zuhanyzott, talán készült valahova. Szarul érzem azért magamat valahol, hogy megzavartam a terveit, így a legtöbb, amit tehetek az udvariasság. Olyan törékenynek tűnik, ám olyan, akit mégiscsak szívesen maga alá gyűrne az ember. Végül egy másik beülős bárt találok, ahonnan zene is szól, szerencsére még nincs hatalmas sor előtte, be tudunk sétálni, és a párpulthoz vezetem. Természetesen kézenfogva, nincs most kedvem másokkal konkurálni. Intek a csaposnak, aki várakozóan néz rá, magamnak elsőre egy tequilát kérek.
- Ryan Bane. Nem ismerem az apádat. De a levelet elolvashatnád mégegyszer. – Adom át a papírt, hátha most több türelme lesz nekifutni.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Pént. 12 Jún. - 16:18


Ryan & Ruby






*Azt hiszem kissé hirtelen voltam ezzel a beeresztéssel, vagy mondhatni erőszakos lakásba invitálással, és még ebben a formában sem fedi a valóságot, de nem akartam, hogy a szomszédunk el kezdjen kombinálni. Ha pasizni lát mindjárt előtérbe helyeződik egy jó kis pletyka az amúgy sem tökéletes családi „idillről” és bármit is látott, azt elfelejti. Persze az első pillanatban én is megijedtem, ennek azonban az előző napokban történtek az okai, bár nagy a valószínűsége annak, hogy anélkül is beparáztam volna, azért nem mindegy mennyire. Mindaz, hogy beráncigálom és magunkra zárom az ajtót jelzi mekkora egy marha vagyok, elvégre akár bánthatna is és az ujjaival gyilkoló szép fiú után bárkiről bármit el tudok képzelni, de megint csak előbb cselekedtem és csak utána gondolkodtam. Miután bent van, már mindegy, szóval csak remélni tudom, hogy nem akar kicsinálni, főleg az a gyanús, hogy ő tudja ki vagyok, én viszont semmit nem tudok róla, valahogy még bemutatkozni is elfelejtett én meg figyelmeztetni erre. de végül is ha meghalok már olyan mindegy kinek a keze által, az a fontos, hogy gyors legyen és fájdalommentes.*
-Világító kéz után nem mindegy? De ha nagyon zavar magázhatsz. szerintem nem, de vigyázhattál volna jobban is. Ilyesmiről? nem, ilyesmiről nem tudok.
*Most tényleg azon van kiakadva, hogy letegeztem? Megáll az ész. Ha tényleg nem volt szándékos a villogtatás akkor mitől fénylett a keze? Csak találgatni tudok és ami eszembe jut az egyszerre ijesztő és mókás. Ha az izgatottságtól nem figyelt, milyen lehet amikor nővel van egy ágyban meztelenül? Karácsonyfa?*
-Még csak ne is reménykedj!
*Vágok vissza és máris elvonulok öltözködni. Értékelem én a poént de az még nem jelenti azt, hogy mindenben benne vagyok. Csak szép sorjában ragadjuk meg az adódó alkalmakat. Egyelőre még a nevét sem tudom, ráadásul olyasmibe ütötte az orrát amibe még én sem, szóval az egész helyzet megér egy kis érdeklődést, azt meg nem egy szál törölközőben a folyosón fogom megtenni. Ha már így rám hozta a frászt, kijár nekem egy ital, minimum. Fogom a kistáskámat és féloldalasan a vállamra veszem, minden iratom benne van és belekerül a lakáskulcs is miután magamhoz vettem az üres üvegeket tartalmazó szatyrot és bezártam a lakásajtót. Anya jól elvan, legalább még két órát aludni fog mielőtt folytatja, vagy újrakezdi. Addigra már remélhetőleg nekem is jobb kedvem lesz. A folyosón a pasiba karolok, csak a látszat és a kukucskáló mögött ácsingozó szomszéd kedvéért, odalent kidobom a kukába a szatyrot, óvatosan, hogy ne csörögjön, majd elindulok a sugárút felé a buszmegállóba.*
-Persze, elkísérsz szórakozni, meghívsz egy italra, miután bemutatkoztál, mert az elmaradt, aztán elmondod honnan ismered az apámat amikor még én sem és mi a fenének kellett hozzá jönnöd. Aztán mesélhetsz a kezedről. De csak nyugodtan, mert ha felizgulsz és megint világítani kezdesz, otthagylak a fenébe.
*Mindezt sikerül egy szuszra és mosolyogva, kedvesen előadnom, bár a hangomból biztosan kihallatszik némi irónia.*


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Szer. 10 Jún. - 17:47


Ruby& Ryan



Nem tudom, hogy mitől borzong meg, talán annak köszönhető, hogy felvillant előtte a kezem? Ennyire félős lenne? Egyedi lennék? Mintha pillanatnyi elrettenést is tapasztalnék, holott nem mutattam fenyegető szándékot. Igaz, mégiscsak idegen vagyok, aki egy névre hivatkozva akarnék bebocsátást nyerni. Megérthető az aggodalma, itt a világ fővárosában több bűncselekmény történik, mint bárhol a világon, a helyében én is óvatos lennék, főleg, hogy még mindig nem elterjedt az a nézet, hogy normálisnak tűnő dolog, hogy nem csupán az emberek az uralkodó faj a Földön, sőt... Jobban teszem én is, ha meghúzom magam. Legalábbis segítek, ahol tudok, ám nem verem nagy dobra a tudásomat, nem akarok magamra vonzani mutánsgyűlölőket, korántsem érzem magamat még erősnek ahhoz, hogy felhívjam magamra a figyelmet, a nagyvilág elé álljak a származásommal. A most szemem elé kerülő barna csoda viszont hihetetlenül szexi, törékeny, nem csoda, hogy sikerül alaposan megnézni, ám mivel nem rám számított, és én sem rá, távoznom kéne. Igaz, nem valami pasit vár, hanem elmondása alapján csak a házmestert a lakbérrel, csak nem zavartam meg semmit, a fürdésen kívül. Ellenben látta a kezemet, ezt valahogy meg kéne magyaráznom, hiszen fel sem merülhet, hogy bántsam, ártsak neki, ő sem tette velem, így valami áthidaló megoldás kéne. De ha be se enged, akkor ez így marad...
És most mintha mégsem én lennék a legnagyobb gond, mert a hátam mögé fókuszál. Ösztönösen meredek át a vállam fölött én is, majd hallom a lány megváltozott hangját. Bizonytalanul veszem a lapot, és visszapillantok a csinire, hogy beljebb lépjek, igaz, nem akarnám zavarni, és az okon tűnődöm, hogy mitől a pálfordulás. Kihúzom magam, ha már édesnek szólít, biztosan a pasijának akar most beállítani, ami egyrészt hízelgő, hogy felvállalna, másrészt jelzésértékű, hogy amúgy nincs pasija, vagy nem szokta felhozni, ha most rámhúzható az álca. Mindaddig tart a mámor, amíg kettesben nem maradunk.
- Máris tegeződünk? Nem akartam rád rontani, azt hittem, megtalálom itt, akit keresek. Szerinted szándékosan mutattam meg, hogy mit tudok. Különben is... te tudsz az ilyesmiről...? – Kérdezek vissza mégis megtalálva a hangomat, a testi érintkezés némi önbizalommal töltött el, különben meg nem vagyok annyira nyúl, csak hát sokként ért a levél, na meg alaposan meglepett a barna szépség, aki enyhén lerombolta az illuziót, amelyben egy öreg mentort képzeltem. Igaz, a lány nem különben kiosztós jellem, így amit akartam, elvi szinten megvalósult.
- Ha már az édesed vagyok, mégis egyedül öltözködsz... – Dobok be egy poént, nem tudom elrejteni, hogy bizony tudok dög lenni, csak most nem ilyen célzattal jöttem. Bólintok, és lecsüccsenek egy fotelbe, vagy kanapéra, amit csak találok, és nem feszítem túl a húrt, már az is csoda, hogy hajlandó segíteni. Csak éppen nem tudom, hogy miben. Talán beülünk valami kávézóba, és ott újraolvastathatom vele a levelet? A lány pár perc múlva érkezik, most több rajta a ruha, igaz, a smink is, hümmentek egyet, aztán bólintok.
- Akkor mégis van ötleted, hogy merre? Vagy mivel úgysem te vagy, akit keresek, zsátutca, és ágyó? – Kérdezem amikor már az utcán vagyunk, és mellé veszem a tempót. Kicsit magabiztos a stílusa, ám ez egyátalán nem baj, csinos, nagyon is csinos, emellé szinte úgy viselkedik, ahogy csak akar.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Hétf. 8 Jún. - 8:25


Ryan & Ruby





*Igazán érdekesen alakul az a mai délután, sosem volt részem ennyi izgalomban mint most. A legnagyobb történés mindig az szokott lenni, hogy anyám felébred én meg elhúzom a csíkot. Nem is tudom hogyan tekintsek a pasira, ajándék vagy lehetőség amit ki kell használni. Mivel kiderült, hogy nem porszívó ügynök és nem anyám adóssága miatt jött, még akár….persze ez a gondolat is csupán egyetlen villanás, nem szoktam ismeretlenekkel kezdeni, és nem veszem be a csábos szöveget, sem a visszahúzódó, szerény és udvarias viselkedést sem. Főleg a csettintéssel gyilkoló pasi után, akinek a nyelve akkor volt fürgébb amikor nem beszélt. És én még élveztem is. Ez is egy újabb villanás, ám most utólag a hideg ráz ki tőle, meg is borzongok és a karomon látható is a libabőr.
A pasi viszont nem erőszakos, nem akar bejönni, és még elnézést is kér mielőtt távozásra adná a fejét. El is engedném, hogy aztán neki készülhessek a jól megérdemelt estémnek, az ajtó becsukása és a pasi elfelejtése azonban elmarad, hála a világító kezének. Nem mondom, hogy nem képedtem el mert nem lenne igaz, ráadásul óvatosabb vagyok már az ilyen különleges dolgokkal szemben, eddig azt hittem én vagyok egyedül széles e világon a nem normális, erre tessék. Egy héten belül már másodszor botlok bele képtelenségbe. Nem kellene vele foglalkoznom, hagyhatnám, hogy elmenjen, soha többé nem látnám és ez lenne nekem a legjobb. Talán így is történne, talán el sem gondolkodnék azon, hogy félretegyem az óvatosságomat és segítsek neki, elvégre Faro vagyok és talán az anyám tud valamit az apámról vagy arról a két másik férfiról akik a levélben szerepeltek, ha….és ez nagyon ha, képes emlékezni rájuk az alkoholgőzön keresztül. Ám minden másképp történik mint ahogy én szeretném vagy tervezném. azt nem is hallom, hogy mentegetőzik, vagyis hallom csak nem jut el a tudatomig, nem figyelek rá, mert egyrészt a kezét nézem, másrészt a háta mögött a szembe szomszédot. Nem tudom mennyit látott, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ne legyen szem előtt tovább a pasi. Szélesen elmosolyodom, hogy azt higgye tényleg nincs semmi baj, csupán ő képzelődött bármit is látott, elkapom a pasi kezét és húzom befelé.*
-Maradj még egy kicsit édes! Gyere igyunk egy italt mielőtt elmegyünk.
*Mindegy mit gondol a szomszéd pletykafészek, a lényeg, hogy arra ne gyanakodjon amit látott vagy látni vélt. A táskájával együtt húzom be a lakásba a pasit és csukom be az ajtót, elzárva a látványosságot a kíváncsi szemek elől. Aztán eltűnik minden nyájasságom, elengedem a kezét, a szemeim villámokat szórnak haragomban és a fogaim között szűröm át a szavakat, hogy anyám lehetőleg ne ébredjen fel.*
-Mégis mit képzeltél? Villogtatod itt a kezedet, és ha valaki meglátja? Ki tudja mit magyaráz bele az nyanya, az is lehet, hogy már hívta a rendőrséget, te meg az én nyakamra hozod őket.
*Ahogy kell, leszedem mind a tíz körméről, aztán nagy sóhajjal kifújom magamból a dühömet és folytatom.*
-Itt maradj, felöltözöm és maradj csöndben, mert ha az anyám felébred nekünk annyi.
*Azzal ott hagyom az előtérben és becaplatok a szobába, hogy felöltözzek. alsónemű, fekete ruha és fekete tűsarkú, ami már ki van készítve. A hjam….hát az még vizes, de szerencsére nem kell mindenféle praktikát bevetnem ahhoz, hogy úgy álljon ahogy akarom. Jól megdörgölöm, kifésülöm és a kezeimmel fellazítom a tincseket, hogy ne tapadjanak össze. Majd megszárad magától, végül is jó idő van odakint, nem fogok megfázni. Egy gyors smink, szemceruza és spirál a szempilláimra és kész. Nem akarok hódítani sem pasit felszedni, csak szórakozni szeretnék amiről még nem mondtam le, csak csendesen és gyorsan el kell tüntetnem a pasast a házból és kész. Ha eddig nem jött utánam annak ellenére, hogy azt mondtam verjen gyökeret az előszobában, akkor kimegyek hozzá. *
-Mehetünk.
♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Szomb. 6 Jún. - 20:19


Ruby& Ryan



Meg vagyok lepődve, hát hogyne lennék. Azt hittem magától értetődik, hogy valami mentorral fogok találkozni, aki majd elkísér, utat mutat, és lehetőség szerint még sugárzik belőle a bölcsesség. Ehelyett kit találok itt? Egy igazi fatal bombázót, egy szál semmiben, a törölköző nem soktól védi, ráadásul még víztől is csöpög, amely tovább növeli a szexepiljét. A zavart visszajelzés, ahogyan még az ajkát is pillanatra nyitva hagyja, a szupermodellekre jellemző, nem is csoda, hogy nem csak azért lepődöm meg, mert nem a várt öregecske tanácsadóval találkozom, hanem nagyjából egy álomcsajjal. Hűűű... Már csak azért is nyelek egyet, mert szándékosan taszítok el magamtól mindenkit, nehogy a képességem, vagy a származásom lévén bárki is a kárát lássa, hogy ismer engem, netán kötődik hozzám, jobb ez így. Igyekszem nem zavarbaejtően végignézni, hiszem ha megtenném, nagyjából lerombolnám mindazt, amire a nevelőapám tanított, alázat, tisztelet, fegyelem. Attól, még hihetetlenül csábítóan néz ki, nem kell tárgyként, eszközként kezelni. Ráadásul nem is miatta vagyok itt. Vagy mégis? Annak az illetőnek a lánya lenne, akit meg kéne találnom? Tizenkét év hosszú idő, már az is lehet, hogy nem él, és a titok kulcsát a fiatal, szemrevaló teremtésre hagyta, végülis csak egy családnevet kaptam. A lány ellenben mintha semmiről sem tudna. Zsákutca... Hát ez nagyszerű. Kedvetlenül hajtom le a fejemet, vakítóan kék szemeim bizonytalanul kutatják a padlót, mintha ott lenne a megoldás.
- Akkor hát köszönöm. Kár volt idejönnöm, sajnálom, hogy zavartam kisasszony. – Megtehetném, hogy akár le is tegezem, de nem akarom megbántani, úgy csinálni, mintha csak mert egy-két évvel idősebb vagyok, máris megtehetném, hogy lekezelem. Felsóhajtok, már fordulnék is sarkon, mégis a kezébe nyomom a levelet, hátha legalább valami utalást lát benne magára vonatkozóan, de már kapom is vissza. Elrakom, de elkövetem azt a hibát, hogy nem vagyok ura az érzelmeimnek, amit a testem a pulzáló fénnyel jelez. Már késő is visszahúznom, a lány tágra nyílt szemekkel bámul meg, míg én behunyom a szememet, és visszahúzom magamba a fényt, amely szerencsére nem süti ki az egész épület áramellátását.
- Kénköves... sajnálom, hogy látnia kellett. Nem fogok ártani, csak elhúzom a csíkot, és megkeresem ezt a Faro-t. Vagy akkor azt a másik kettőt. – Mormolom, fájdalmasan csinos arcomon elkínzott kifejezés játszik, mindig azt tettem, ami a helyes, és most, hogy végre nekem is lenne célom, már az elején akadályokba ütközöm. Visszapillantok még a sötét szempárba, amely bőven alkalmas lenne rá, hogy elvesszek bennük, nem is tudom, most jönne az elköszönés ideje. Nyúlok a leejtett táskáért.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Csüt. 4 Jún. - 6:26


Ryan & Ruby






*Nálunk látogató? Biztosan eltévedt, lám ő is meglepődik mikor ajtót nyitok, ez azonban a tökéletlenül időzített mentegetőzésem miatt nem tudatosul bennem azonnal. amint felfogom, hogy nem Mr. Li áll az ajtónk előtt, rögtön gyanakvó üzemmódba kapcsolok, hiába a bánatos kutyaszem és a borostásan is jóképű arc. Ha nem is tévedt el, csak is ügynök lehet, nem szándékozom feltartani, rongyosra beszéltetni a száját feleslegesen, hiszen mi úgy sem vásárolunk semmit, nincs miből. Talán ő sem fogta fel az első körben, hogy épp a házibácsinak készültem litániával, sebaj. Megoldom, majd megérti, hogy tőlem nem kap sem pénzt, sem lelkes mosolyt a termékéért. Elteszem az üveget és már nyomnám is vissza az ajtót a helyére mikor újra megszólal, még a nevemet is tudja és az apámat keresi. Jó vicc. Annak a férfinak a nevét csak azért kaphattam meg, mert feleségül vette az anyámat, viszont számára csak ennyi volt a dolog. Összemelegedtek az igaz, de mint később kiderült csupán okos húzás volt a hatóságok miatt. Az összemelegedésnek én lettem az eredménye, a házasságnak meg engedély az államokban való maradásra és munkára. Azóta sem váltak el, anyám talán már el is felejtette, hogy nem Faro a születési neve, talán apámat is elfelejtette, ahogy az öreg minket, vagyis csak anyámat, mert azt hiszem rólam nem tud. *
-Francokat. Sosem lakott itt. Mondhatnám, hogy én is őt keresem, de nem lenne igaz. Marhára nem érdekel, hogy hol van és mit csinál.
*Ki a fene tudhatta ezt a címet? Anyám nem mesélt másokról, az apámról se nagyon. Persze az imént hazudtam, mert magam sem vagyok biztos a dolgokban, apám lakott itt mielőtt megszülettem, a lakás sem volt ennyire lelakva, az anyám még viszonylag boldog volt, épp repkedett a feltételezem jóképű pasi miatt. Aztán beborult. Valami levelet látok az orrom alá dugdosva, ösztönösen veszem el, most már kíváncsi vagyok ki tudhat apámról és emlékszik rá ennyi év távlatából. Egyetlen nevet sem ismerek, de ez nem jelenti azt, hogy anyám sem tud róluk. Ő viszont a részegek álmát alussza. visszanyújtom a levelet és már épp megráznám a fejem sajnálkozva, hogy nem tudok semmiről és senkiről s küldeném el a pasit, mert mennék bulizni, mikor meglátom a kezét. A másikat. Valami nem kóser, nem kerek. Fénylik? nem csak fénylik hanem még lobog is vagy mi az isten. Elhajolok kissé oldalra, hogy szemrevételezzem a férfi mögötti folyosót a fényeivel együtt. Remélem nem veszi észre, mert hülyén jönne ki ha rákérdezne mit csinálok. „Ó, semmit, csak fénylett a kezed mint E.T.-nek.” Talán csak képzelődöm, a folyosón lévő lámpák fénye nyúlt csak át az ujjai között. De persze nincs ilyen szerencsém, a pasi keze tényleg fénylik, önmagától.*
-A francba. A kénköves, büdös francba.
*Hallom a saját elkeseredett hangomat amivel magamat és a sorsomat sajnálom. Miért keveredek bele mostanában minden szarságba? Miért pont most? Miért pont én? *


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Szer. 3 Jún. - 10:34


Ruby& Ryan



Ahogyan a lakás előtti folyosón várakozom, a neonfények vibrálni kezdenek, és a kezemre téved a tekintetem. Pulzál. Nem akarom az egész házat kisütni, vagy evvan a Faro nevü ürgével máris tengelyt akasztani, mert ha kinyitja az ajtót, és azt látja, hogy éppen radiaoktívan világítok, minimum szétlövi a fejemet egy vadászpuskával, amelynek olyan mértékű termonukleáris robbanás lenne a vége, amelytől még évtizedekig kecskefejű gyerek születnek a keleti parton. Nem, szükségem van rá, hogy lenyugtassam magam. Elvileg az anyám átlagember volt, és ha igazat szól a levél, akkor apám nem az a mutáns sorozatgyilkos akinek hittem, így ennek a végére kell járnom, hogy kitől is kaptam örükül ezt a szörnyű erőt. Nagyon sóhajtok az áporodott, macskaszagú levegőből, hogy mégiscsak lenyugodjak, és amire szembetalálom magamat a fickóval, addigra ne legyen annyira életidegen, ahogyan kinézek. Hiszen ki más is lehetne? Logikus, hogy az nevelő apám korabeli idős, kopaszodó alak, aki hatalmas életbölcsességekkel indít az utamra. Kopogásomra elsőre nem érkezik válasz, pedig már a pulzálást is visszaszorítottam. Nem akarom megint behergelni magam, így előhúzok egy rágót, attól legalább kattog kicsit az állkapcsom, majd megismétlem a kopogást, miután a mentolos íz szétterül a nyelvemen. A legerősebb bivaly ízesítés, amely mindenkinek könnyeket csal a szemébe. Sebaj, legalább szájízemmel nem lesz gond. Nyílik az ajtó, és tökéletesen sikerül meglepődni, nagyon nem erre számítottam hogy egy törölközős fiatal lány nyit ajtót. Ráadásul máris szabadkozik, így neki is megreked a mondata, vizslatjuk egymást pár pillanatig, ám a női észjárás ugye összetetettebb, pörgősebb, nem kell megküzdeniük a nemiség adta hátrányokkal, el tudnak vonatkoztatni, míg én az egész képet egyben látom, hogy a nem várt eseményen túl még ott van egy szinte víztől csöpögő szépség az utamban, így gyorsan össze kell kapnom magamat, hogy kiigazítsam a bakit. Már csukódna is be az ajtó, villámgyorsan nyúlok a zsebembe, a földre ejtve a táskámat, az most kevésbé fontos. A gyűrött levelet már adom is át.
- Az apádat keresem azt hiszem. Faro. A keresztnevét nem tudom. Itt lakik ugye? – Tartom fel a másik kezemet, hogy ne csapja rám az ajtót, ám nem lépek előre, tolakodó meg végképp nem vagyok. Viszont a felemelt ujjaim között ismét megindul a pulzálás, balszerencsémre most nem is figyelek rá. Ha mégis rossz helyen járok, akkor már állok is tovább, bármennyire is helyes és kívánatos a csaj, most dolgom van, nincs időm bájcsevegésre.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : India Eisley
Hozzászólások száma : 96
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Hétf. 1 Jún. - 18:16


Ryan & Ruby






*Ha hétvége, akkor buli és hosszabb időre távol leszek az anyámtól. Ő persze már csak arra vár, hogy elmenjek hazulról és söpör a sarki boltba feltankolni a hétvégére, én meg majd összeszedem az üres üvegeket hétfőn reggel. Csak a mai napom szabad, egy héten egy, a hétvége másik napján is dolgozom mert kell a pénz és a túlóra jól jön, nem mintha imádnám a munkám és azóta, hogy Jacket kinyírták engem meg elrabolt az édes gyilkológép, minden nap rettegve járok be. Már nem hallgatok zenét sem munka közben, hogy tudjam mikor settenkednek a hátam mögé. A nyugis hullaház kész rémálommá vált, de sajna nincs más egyelőre, szóval maradnom kellett, pedig a fenének sem hiányzik még egy hasonló eset. Én vakartam le a falról Jack vérét, de még most is ott látom ha a pult felé van dolgom, az új őr pedig az idegeimre megy. Állandóan a sarkamban jár és egyfolytában dumál, esküszöm többet tudok róla és a haverjai szexuális beállítottságáról mint a pszichológusok egész New York lakosságának magánéletéről.
Az anyám már reggel magába döntött valami nagyon büdös és nagyon kommersz italt, most annak a mámorát alussza ki, hogy aztán folytassa félig kómásan. Legalább addig sem engem piszkál, gyorsan össze kell szednem magam mielőtt felébred. A fekete ruhám és a tűsarkúm már ki van készítve, ahogy a fekete alsóneműm is, nem éppen a legpazarabb csipke, de nem is a legolcsóbb pamut. Egy héten egyszer kirúgok a hámból, azt hiszem megérdemlem mindazok után ahogy az élet kibabrált velem. Tusolás után magamra tekertem a törölközőt, egy másikkal pedig a hajamat törölgetem, közben lassan és nagyon halkan szedem össze a már kiürült üvegeket és gyűjtöm egy szatyorba a bejárati ajtó mellé, hogy majd induláskor magammal vigyem. Persze ez is elég necces, mert nem csörömpölhetek velük, nehogy a kínai házibácsi meghallja, különben azonnal kiugrik a lakásából és a már egy hete elmaradt lakbért követeli rajtam. Sajna csak a jövő héten tudok fizetni, addig valamit ennem is kell. Megspórolhatnám a mai estét de azzal nem lesz kisegítve, így majd mezítláb kell lemennem a kapuig. Pont ezért a frász jön rám amikor kopognak az ajtón. Elszámolok tízig, veszek egy mély levegőt és felveszem a csábos, jókislány arcát. Kinyitom az ajtót és máris belekezdek.*
-Tudom Mr. Li, már egy hete kellett volna fiz…..
*A mondat közepén dermedek le. Ez nem Mr. Li. Ez egy borostás arcú, dögös pali, motoros dzsekiben. Ó, igen, a jóképű pasikban már volt alkalmam csalódni, szóval most az első gondolatom nem a nyálcsorgatás, hanem a gyanakvás. Főleg azért mert fogalmam sincs kicsoda és mit keres nálunk. Minket senki nem látogat meg, csak a házibácsi szokott jönni amikor elmaradok a lakbérrel, vagy a mentősök, de róluk tudok mert én hívom ki őket anyámhoz.*
-Mit akar? Nem veszek semmit és nem akarok eladni semmit. Viszlát!
*Egy szál törölközőben vagyok, pontosabban kettőben de ami a fejemen van az nem számít, az ajtótalan kezemben a cipők közül kiszedett üres üveg azonban eléggé beszédes. A többihez teszem a papírok közé amivel kibéleltem a szatyrot a csörömpölés ellen, ennyi ideje van még bármit is mondani, mert utána csukom az ajtót.*


♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg ϟ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Chris Pine
Hozzászólások száma : 79
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   Vas. 31 Május - 18:31


Ruby& Ryan



Fogalmam sincsen, meddig keringhetett a levél. Gethin tizenkét éve halott, ennek a levélnek addig kellett egy levélszekrényben pihennie. Kiderült, hogy amit saját magamról hittem, csak részben igaz. Egyszerűbbnek látta egy „átlagos” sorozatgyilkosnak beállítania az apámat, de mint kiderült, ennél jóval összetettebb ügyről van szó. Úgy vélte, hogy ha ezt a levelet megkapom, akkor ő már biztosan nem lesz az élők sorában. Érdekes, hogy ennyire előrelátta. Olyan szinten meglepett a dolog, hogy mindennemű feladatomat félretettem, és a levélnek szenteltem az időmet. Vajon hamisítvány lenne? Nem, túlságosan a számomra már ismert szófordulatokkal operált, ennyire nem ismerhette már a kettőnk viszonyát. Azt javasolta, hogy keressek fel New Yorkban egy Faro nevű valakit, aki majd a segítségemre lesz, és győzzem meg, hogy keljünk útra egy Hope Town nevű kisvárosba nem messze a Nagy Almától, és ott a Friendly Arm Inn-ben találkozzunk majd két régi barátjával, név szerint Jaden és Kevin. Családnév ott persze nem volt. Ha tizenkét éve halott, mi a garancia, hogy ez a Faro tényleg ott lakik még a címen, vagy hogy a kettős ténylegesen ott található abban a hotelben? Jobb ötletem nem lévén úgy gondolom, hogy egy próbát megér. Az öreg sosem hazudott, igaz, ez eléggé eltér attól, amit róla hittem, hiszen pont ebben a levélben vallja be, hogy elhallgatta a származásomról a teljes igazságot. Ezek szerint mégse kéne hinnen az irománynak? Nem tudom, hogy mennyi időre megyek, ám miután fix munkám nincsen, lakásom meg pláne, általában magam is panziókban szállok meg, összekészítem kevés holmimat, és a motorral útra kelek. Az ENSZ konferencia egy hónap múlva esedékes, addig bőven ráérek. Bőrdzsekiben indulok neki, az minden időjáráshoz megfelelő. Kézrátétellel indítom meg a mocit, hogy New York külvárosába furikázzak. Hétvége van, koradélután, bízom benne, hogy a levél nem átverés. Miután ráleltem a lakásra, kopogok, a levelesládát szándékosan nem néztem, nehogy már ott csalódjak, hogy teljesen más név áll rajta. A levelet begyűrtem a zsebembe, bármikor előkapható. Borotválkozni nem sikerült, de hát úgyse életem szerelmével kell most találkoznom.


ruby & ryan

nice to see you honey
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Ruby & Ryan - A félelem kapuja   

Vissza az elejére Go down
 
Ruby & Ryan - A félelem kapuja
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Konoha kapuja
» Kumogakure Kapuja
» A falu főkapuja
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» [Játékos Küldetés] Félelem és Bátorság

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-