we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jenna Dewan-Tatum
Hozzászólások száma : 42
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Csüt. 25 Jún. - 15:00


Lorelai & Alysa


- Ugyan... Ez nem verseny!- legyintek látszólagos mentegetőzésére. Bár meg van bennem a tudás és a tánc iránti imádat, még a formai lépések iránt is, ez még is csak egy disco, ahol a tombolás, a mulatozás a lényeg, és nem pedig az, hogy minden lépés tökéletes és kiszámított legyen. Itt belefér egy botlás, egy pillanatnyi ritmuskiesés, nem pontoz le miatta senki. És igazából bár ügyelnek a telítettségre, azért annyi hely nincs,  hogy egy igazi szambát vagy cha-cha-cha-t ellejtsünk.
- Az egyik legkeresettebb a környéken - kiabálom vissza mosolyogva, és még véletlen se kerüli el a figyelmem az apró oldalra pillantás. Követem én is, kiszúrva a helyeske srácot, aki Lori-t vizslatja, ezáltal elégedett macska-mosolyt varázsolva az arcomra.
- És a felhozatal sem rossz - hozom fel egy kaján vigyorral, lábammal leütve az utolsó ütemet a véget érő zenéből. De pihenni nincs idő, a DJ ügyel arra, hogy ne legyen hézag, csendül is fel az újabb, mostanában eléggé felkapott sláger.
Mintha megőrülni készülne a terem, megannyi elégedett kiáltás hallatszik fel az elégedettség jeléül. és akinek a fülek bizsergetése nem lenne elég, azoknak a szemei is megkapják a maguk örömét, hisz a félemeleten ténykedő DJ pult mögött hatalmas kivetítőn az elhangzó számok klipjei is felvillannak, mintha csak a hangulatot akarnák fokozni, vagy épp néhánynál a szükséges mozdulatokat példázni.
- Érints meg! Érezni akarom a tested! - énekelem én is együtt Samantha-val és a többiekkel, miközben csípőm nyolcasokat ír le, ujjaim pedig épphogy érintve futnak végig testemen, mintha ekképp is átélni akarnám a zenét és a szöveget. És közben pajkosan villognak zöld szemeim, a Lori által kiszúrt srác társára. Még csak sejtetek, csalogatok. Persze nem akarom rögtön lecserélni a tánctársam, ezt sejtheti abból is, ahogy néha rápillantok, nevetek szemeimmel. Csak játszom, incselkedem. Mert azt hiszem, a disco-s bulikhoz ez is hozzátartozik. Sőt, enélkül nem is lenne az igazi!
Ujjaim irányt váltva indulnak meg felfelé, míg végül kibontott tincseimnél kötnek ki, kissé feltúrva, megemelve azokat, mintha melegem lenne, ami amúgy tényleg van, vagy mintha csak le akarnám másolni az énekesnő feltupírozott frizuráját. És közben persze látszólag szándékosság nélkül kerül előtérbe lapos hasam, melleim domborulata.
Tudom, hogy célt értem, amikor a két srác összevigyorodik, majd óvatosan, zene ritmusára, de egyértelműen felénk kezdene közeledni.
- Akarsz kicsit játszadozni? - kérdem vigyorogva Lori-t, mielőtt a fiúk ideérnének. Persze ez nem nehéz, igencsak közel kellene lenni, hogy ebben a zajban bármit is meghalljanak. Nagyjából úgy, mint ahogy én hajolok a csaj füléhez. Mert itt másképp társalogni képtelenség, hacsak az ember nem tud szájról olvasni. Már pedig én nem birtoklom ezt a képességem, és úgy sejtem, Lori sem.

♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟNe húzgáld a macska bajszát! ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Rose Leslie
Hozzászólások száma : 85
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Szer. 24 Jún. - 14:36


Alysa & Lorelai

- Meg tudlak érteni. A folyamatos irányítás és a megmondják, hogy mit tegyél... nem épp leányálom. - rántom meg a vállamat egy félmosollyal. Kertváros, nem azt nem tapasztaltam meg, én felettébb puccos környéken éltem, de azt sem viseltem jól. Na persze pont e miatt lett olyan a jellemem, mint amilyen. Elkényeztettek úgy istenesen és mégis ki akartam törni abból, ahol a mellett hogy mindent megkaptam, amit csak akartam folyamatosan irányítani is próbáltam. Az már annyira nem tetszett. Nem volt kedvem ahhoz menni, akit választanak, azt a ruhát választani a szekrényből reggel, amit az anyám szerint kellene és persze abba az iskolába menni, amit az apám akar. Egyébként is... a képességem rávilágított elég korán, hogy erősebb vagyok náluk és sokkal több mindenre képes. Azt hiszem még örültek is neki, hogy végül leléptem, így legalább nekik sem okoztam gondot.
- Akkor jó, rám fér. Mostanában csak a meló... a meló mindenütt. - komolyan ki kell végre kapcsolnom kicsit. Többet akarok, mást akarok legalább pár órára, aztán holnap amúgy is folytatódik tovább és a főnök akkor ugrat, amikor épp olyan kedve van, de hát... mit tehetnék ezzel mégis? Nem baj, túlélem, legalább jól fizet és nem olyan vészes az az irányítás, ami ott van, no meg... nem szívesen próbálnám ki újra, hogy szó szerint a falhoz szegez valaki.
A tekintetemmel még egy köszit sugárzok az újdonsült ismerős felé, ahogy besorolva mögé széles mosolyt villantok a macinak nevezett méretes illetőre. Szimpatikusabb jóval, mint az előbbi, akit a sikátorban rendeztünk le és a hely is jobban tetszik, mint ahol előzőleg voltunk. Ez már tényleg inkább nekem való. Egyébként meg nem vagyok egy szégyellős alkat, úgyhogy nem veszem rossz néven, hogy fizette helyettem a belépőt. Majd... viszonozom valamikor, valahogy, netán itt én hívom meg egy italra, ha nem megint csak bennfentesebb. Követve a mozdulatot leadom én is a kabátomat, aztán nézek csak körbe. A zene hallhatóan jó, és egész szép tömeg van, de még nem az a fajta, ahol úgy érzed egy szardíniás dobozban várnák el, hogy táncolj. Remek lesz ez, érzem!
- Jöhet az, amit te iszol csak édes változatban és kösz! - ezt azért csak hozzáteszem, de nem ellenkezem, hogy ő fizet. Végül is nincs rá okom, ahogyan sejti, majd a következő kört én fizetem, hiszen úgyis fogunk még iszogatni, viszont a só és citrom nem az én világom, ám a fahéj és narancs... no meg a a tekila számomra sokkal jobb párosítás.
- Jöhet! Hiszen, pont ezért vagyunk itt, remélem tudom majd tartani a tempót. - vagy a tudás szintet, mert ez a nehezebb, hiszen ő mégis csak képzett táncos. Közben egy mozdulattal hajtom fel az italomat. Nem foglalkozom a mustráló tekintetekkel, hiszen elég kellemesen sokat mutató felső van rajtam, mély dekoltázzsal és a farmer is feszesen simul a formás hátsómra. Ellököm magam az asztaltól és egyelőre még követve a cuki barnát indulok meg a tömegen átverekedve magamat a cél, azaz a táncolók közé. Megvárom, amíg mindenkit sorra üdvözöl, a röpke csókon azért talán első blikkre meglepődöm, de tovább lendülök a dolgon és amikor már mindennel meg van, én is felveszem a ritmust néhány kezdeti laza csípőmozgással, pár sokat mondó pillantással mérve végig a fickót, akinek pár méterre máris megakad rajtam a szeme, de aztán vissza a barnára, hiszen mégis csak vele jöttem. - Tetszik a hely! - egy pillanatra lépek csak közelebb, hogy a fülébe kiabáljam a szavakat, máshogy esélytelen, hogy meghallja ekkora zajban.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jenna Dewan-Tatum
Hozzászólások száma : 42
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Pént. 19 Jún. - 16:56


Lorelai & Alysa


- Támogatni? Neeem.. Tizennyolc évesen leléptem otthonról. Meguntam a tökéletes kertvárosi életet - felelem korábbi szavaira, immár a lokál ajtaján kívül. A többire csak mosollyal nyugtázom. A lényeg, ami az egészből leszűrhető, hogy Lori is inkább a disco-t preferálja. Na, nincs nekem semmi bajom a klubbokkal , végül is, magam is az egyikben melózom. De a táncot csinálni szeretem, nem pedig nézni. Az teljesen mindegy, hogy a színpadon vagy a parketten, csak mozogjak. tomboljam ki magamból az energiát.
- Itt lesz lehetőséged a tombolásra - jelentem ki vigyorogva, mikor alig pár perces séta után egy neonokkal kivilágított épülethez érünk. Már kívülről is látszik, hogy legalább két szint van benne, hisz magas épület és a kelleténél fentebb is vannak üvegek. Bár vakok, a java része vagy le lett festve vagy sötét fólia lett ráragasztva.
- Szia maci - vigyorgok nevetve az ajtóban álló kétajtós pasira, és mivel ő nem besértődik, hanem vigyorogva veszi el a kezemből a pénzt, sejthető, hogy viszonyunk eléggé meghitt már.
- Gyere, ebbe már benne van a tied is - fordulok hátra társnőmhöz, még csuklójára is ráfogok, nehogy lemaradjon. Elég felkapott a hely, ha a srácok kint úgy érzik, akkor az ajtó bezárul és nincs több jegy. Végül is valahol kell húzni egy határt, hogy bent oxigén is maradjon. Mert hát fullasztó így is, azon mód húzom le magamról a dzsekit és a ruhatáros csaj kezébe nyomom, cserébe egy bilétát tűrök a zsebembe. Még jó, hogy táskát nem hordok magamnál, főképp melóba. Pénz a zsebbe, más nem is kell.
- Gyere, igyunk előbb - nevetek Lori-ra, és amint letette a saját cuccát, már ha meg mer válni tőle, a pult irányába vonszolom. Talán nem érzi tolakodónak ezt a már-már meghitt közelséget, de láthatja, elég sokan vannak itt, és a pulthoz a tánctéren is keresztül kell menni, ahol pedig elég könnyű elsodródni.
- Mit kérsz? - kérdem, miközben befurakszom két srác közé, egy-egy kihívó mosollyal szerelve le morgolódásuk. És kérem is az italt, magamnak újfent tequila-t citrommal. Ha esetleg a vörös ellenkezne, akkor egy kézlegyintéssel intem le. Hosszú még az éj, majd a következő kört ő fizeti.
- Szabin vagyok amúgy, még három napig nem dolgozom. Ma is csak beugrottam. Úgyhogy nem akadály - emelem felé a poharam, hogy aztán gurítsam is le a piát. Élvezem, ahogy végigmarja a torkom, amin az utána küldött citrom csak enyhít kissé.
- Na, még egy vagy tánc? - kérdem jókedvűen, csípővel lökve finoman odébb a mellettem álldogáló srác érdeklődő simulását. Majd talán később, sugallja a tekintetem. Azért annyira nem vagyok paraszt, hogy azonnal magára hagyjam új ismerősöm.
- Ez egy tuti hely! - kiabálom túl a zenét, ami vadul hömpölyög elő a hangfalakból. Derékig érő pólóm egy gyors mozdulattal csomózom össze a mellem alatt, felfedve a kíváncsi szemeknek a hasam és a derekamon pihenő tetoválást. A tánctér felé sétálva jó néhány ismerős arcba botlok, intünk egymásnak vagy épp puszit dobunk. Bár akad egy csaj, akivel egy lágyan csókot is megejtek, mielőtt hátrahagynám magam mögött. Láthatja, társasággal vagyok.
- Na had lássam, mit tudsz! - nevetek Lori-ra, miközben könnyedén felveszem a ritmust, és a csípőmmel körözve adom azt vissza, miközben karjaim a magasba lendülnek.


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟNe húzgáld a macska bajszát! ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Rose Leslie
Hozzászólások száma : 85
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Pént. 19 Jún. - 15:49


Alysa & Lorelai

Én se mondanám, hogy olyan nagy előre tervező vagyok, sőt még félrerakni se nagyon szoktam igazából. A máról-holnapra élés mindig is jobban feküdt, szerencsére általában meg is szoktam tudni oldani a dolgokat, és ez nem jelent különösebben gondot. A pasik feje könnyen elcsavarható, főleg ha a képességed is olyan, amivel ügyesen tudsz rájuk hatni minden szempontból.
- Akkor ebben végül is egyetértünk, én se rendelkezem efféle célokkal. - rázom meg a fejemet és újra kicsit körbepillantok a helyen. Bár ettől még nem végeznék efféle melót abban is biztos vagyok. Nem jönne be nekem különösebben, mert hát annyira tartom magamat, hogy ne rázzam a testem ismeretlenek előtt még akkor sem, ha sokat fizetnek érte, vagy ha szimplán bukszáknak tekintendők. Szeretek én bulizni, táncolni, csak nem ilyen helyen, vagy ilyen módon, de attól még persze el nem ítélem azt, aki e mellett dönt.
- Ezt meg tudom érteni, ki ne szeretne vásárolgatni. De ezek szerint anyád... nem kifejezetten támogatná ezt mi? Hasonlóan édespofa szüleink lehetnek. - én is szélesen elmosolyodom, miközben aktívan iszogatom az italomat. Legalább már itt meg van az alapozás, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz az este többi részén. Én nem iszom azért annyira töményet, de úgy látom, hogy újdonsült barátosném gond nélkül teszi ezt meg. Mondjuk ő már amúgy is rendesen kimozogta magát, gondolom nem árt neki, meg hát lehet hogy már hozzá is van szokva.
- Nem is itt gondoltam, inkább valami mozgalmasabb hely, ahol nem az a cél, hogy valaki csorgassa a nyálát, vagy... nem látványosan. - azt határozottan jobban élvezném. Egy kis tánc, szórakozás tényleg rám fér. Azért is léptem le kicsit a birtokról, mert nem megy nekem az állandó kötött hozzáállás, meg a folyamatos koncentrálás a melóra. Egyszerűen szeretem néha elengedni magamat és azt tenni, amit akarok. E miatt tartottam meg a lakásomat is itt a városban, mert jól esik, ha van hova elszabadulni kicsit, ahol csak magam lehetek és tuti, hogy nem keltenek reggel hatkor azzal, hogy valami marhasággal kell szórakozni már megint.
- Nincs nekem bajom a nyüzsgéssel, kapjuk össze magunkat és menjünk. Idejét se tudom, hogy mikor tomboltam egy olyan igazit! - komolyan mostanában határozottan kimaradtak az életemből a jó kis kiadós bulik, ezt pedig most már pótolni kell. A csajjal meg nincs gondom, az tuti, hogy jól táncol és segített is nekem, szóval miért ne mehetnék akkor vele party-zni? Sosem voltam olyan téren gátlásos, hogy csak azért, mert nem ismerek valakit ne mehetnék vele el valahogy.
- Azt én se értékelném, ma már ne verjünk össze több pasit... adjunk nekik is esélyt a nyugodt éjszakára. - nevetek vele együtt, miközben szépen elpattanok a magas székről. Még villantok egy mosolyt a pultos srácra miközben megköszönöm a kapott italt, csak aztán lépek egyet, amikor már Alysa is lekászálódott a székről. - De mindenképpen a bulira szavazok, most nem vagyok ücsörgős hangulatomban. - teszem még hozzá, hogy egyértelmű legyen, inkább az első említett helyet mutassa meg nekem, az tényleg sokkal jobban érdekel.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jenna Dewan-Tatum
Hozzászólások száma : 42
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Kedd 16 Jún. - 16:55


Lorelai & Alysa


Tény, még ha az ember ilyen könnyedén veszi is a dolgot, mint én, ha nem embereket, sóvárgó férfiakat lát, csak bukszákat, akkor is kell egy olyan habitus, ami ebben a munkában előrébb viszi. Röviden kell egy jó adag ego, magamutogatás és önteltség. Aki ennek híján van úgy sem mer kilépni a színpadra. Ja, arról nem is beszélve, hogy szereti ha megbámulják. Ez roppant fontos.
- Nincsenek ilyen hosszútávú terveim. Persze valamennyit elteszek, de nem a nagy ház végett - nevetek rá vidáman. Ha nagy házat akartam volna és gazdag jólétet, akkor maradok anyám mellett és elfogadom valamelyik általa bemutatott és preferált férfi kézkérését.
- De igazából élvezem, hogy nem kell számolgatnom, hogy kedvemre mulatozhatok, vehetek ruhákat és a többi. Jobb, mint girhesre robotolni magad éhbérért. És legalább azt se mondhatja az anyám, hogy felesleges pénzkidobás volt a sok táncóra - vigyorodom el gúnyosan, bár ez a fintor inkább az emlegetett, de nem jelenlévő személynek szólt, mintsem Lorelai-nak.
Közben egy hajtásra letolom a kapott italom, ma már nincs köröm, tehát engedett az a fincsi tequila. Utána tolom is a számba a citromkarikát, amit Ted már kínál is. Ezért is jó, ha az ember sokáig van egy melóhelyen és jó a környezet. Már mondanom se kell, mit akarok, de teszik is elém.
- Szórakozni... Ide többnyire pasik járnak, hacsak nem hajlasz az egzotikus dolgok felé - villantom rá kíváncsian macskaszemeim. Nincs bennem elítélés, elég nyitottnak ismerem magam, sőt, már nem is egy lánnyal gabalyodtam össze az élvezetért. De persze nem biztos, hogy ő is így gondolja.
- Egyébként nem messze innen, úgy egy utcányira van egy disco-féle szórakozóhely. Ott is táncolnak csajok, de nem az a fő profil, inkább csak kiegészítő elem. Van rendesen zen, táncparkett és persze pia. Meg néhány elszeparáltabb box, ha nem bírod a nyüzsgést a pultnál - ajánlom fel a lehetőséget, vagy is az ötletet. És láthatja, ha akarja, készségesen vele tartok. Fiatal még az éj, és ha már Johnny úgy is kirángatott az ágyikóból, miért szaladjak vissza? Jó este volt, még ha csak egy körös is, akkor is jött annyi jatt, hogy legyen mit mulatni. És talán egy kis élvezet is összejön, volt már példa rá az emlegetett klubban.
- De beülhetünk egy másik ilyen helyre is, ha gondolod. Persze már ha igényled a további társaságot személyemben. Azt nem ígérem, hogy még egy sikátoros bulit bevállalok - nevetek fel, sőt, még rá is kacsintok pajkosan. Nem, nem vagyok hős, nem fogom egész este a helyet járni, hogy azt figyeljem, nem került-e megint bajba. Persze lehet, hogy a korábbi eset volt a kirívó példa, de sose tudni. Ugyanakkor nem kötelező velem tartania sem, elég nagylánynak látszik már ahhoz, hogy a maga útját járja. Ha viszont még is mellettem dönt, legalább is ami a bulit illeti, akkor vidáman intek a dolgát intéző pultos fiúnak és megindulok a jelzett hely felé. Vele... Vagy épp nélküle...


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟNe húzgáld a macska bajszát! ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Rose Leslie
Hozzászólások száma : 85
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Csüt. 11 Jún. - 18:46


Alysa & Lorelai

Nem szoktam én zavarban lenni, komolyan nem, de most mégis sikerült összehozni. Olyasmit mondtam ki, amit nem igazán szoktam. Lényegében igen, sikerült őt lazán lekurvázni, pedig minden bizonnyal... vagy remélhetőleg nem szokott olyasmit is csinálni, inkább csak táncol, az pedig nem olyan nagy bűn. Persze a másik sem, hiszen mindenki úgy boldogul, ahogyan tud.
- Persze tudod mindenki azt tesz, amitől jó neki. - mosolyodom el végül. Azért úgy már könnyebben megtalálom a hangomat, hogy láthatóan nem akar fenn azon, amit mondtam. Megnyugtató, hogy nem egy kiakadós típus, mert kissé sikerült rosszul fogalmaznom.
- Oh, hát gondolom kész csoda, hogy nem kapott ott helyben idegbajt. A szülők rémesen irányítóak tudnak lenni, de az ember járja a saját útját. Gondolom ez sokkal jobban fizet. - viszonozom a széles vigyort. Hát na én sem vagyok a legjobb viszonyban a szüleimmel. Gazdagok és sokat akarnak kihozni az emberből persze, de belőlem azért nagyon nem lehet... én azt teszem, amit akarok. Bár a sztriptíz nem az én műfajom, de ugye kinek mi. Az tuti, hogy az ő szülei, vagy az anyja se voltak oda, amikor bejelentette, hogy a táncos karrier helyett inkább egy ilyen helyen táncol majd, ahol férfiak csorgathatják rá a nyálukat.
A kis magyarázatra, vagy inkább izgalmas szösszenetre pillanatokon belül már érkezik is részemről a reakció, azaz a várt nevetés, amit végül kuncogássá szelídítek. Hát lássuk be totál igaza van! Az itteni pasik nem mások csak pénztárcák, csak tudni kell, hogy milyen mértékben lehet belőlük pénzt kiszedni. Ez határozottan jó hozzáállás, bár ettől még én jó eséllyel nem tennék ilyesmit, nem illegetném magamat mások előtt. Valahogy... az ilyesmi nekem nem áll jól és nem is élek vele, vagy hogy mondjam.
- Jogos és ha innen nézzük, akkor nem lehet rossz meló, de én valahogy akkor se tenném meg. - rázom meg a fejemet. Mondjuk én se szólhatok semmit, egy olyan fickónak dolgozom, aki jól fizet, de rendesen kikezdte a vállamat, meg a karjaimat, azokkal a csápos izékkel, amikkel felnyársalt. Épeszű ember nem vállalt volna nála melót, bár igazából túl sok választásom technikailag nem volt, hiszen ha nem teszem, jó eséllyel simán kinyír, akkor már inkább a meló neki és persze legalább nem keresek én sem rosszul.
- És mire költöd a nagy pénzt? Spórolsz, hogy aztán abbahagyd és legyen valami puccos ház, meg minden? - mert hát az ember csak nem ok nélkül teszi ezt, még ha élvezi is. Bár az is lehet, hogy ha jó neki a tánc, akkor el van ezzel, a pénzt elkölti és legalább jól él, meg gond nélkül szórakozhat. Ebben is van igazából bőven ráció. Persze nem tudom, hogy hogyan van és nem is kötheti feltétlenül az orromra, mert nincs ilyen téren közöm hozzá, ki pedig nem húzhatom belőle, nem is akarnám. Szimplán csak kíváncsi vagyok.
- Igazából főként csak szórakozni vágytam. A melóm eléggé... kötött és néha muszáj kimozdulni és kell egy kis ereszd el a hajam. Tudsz valami király helyet a környéken? - ő inkább ismerős itt, mint én azért azt lássuk be, szóval ha ajánl valamit tuti, hogy azt választom. És ha netán még velem is jönne... jó fej csajnak tűnik igazából, tuti, hogy jól éreznénk magunkat, ha nem kell még sokat maradnia melózni, vagy ilyesmi. De úgy tűnt, hogy már amúgy is lenyomta, amit kellett, különben nem mosta volna le a sminket.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jenna Dewan-Tatum
Hozzászólások száma : 42
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Kedd 9 Jún. - 16:05


Lorelai & Alysa


- Ha már vállalok? - kérdezek vissza dadogó szavaira, bár csipetnyi sértődés sincs a hangomban. Inkább mintha mulatnék rajta, zavartságán. Mert kétségtelen, zavarba jött attól, hogy finoman de akaratlan lekurvázott. Vagy annak valamilyen finomabb fokozatával jellemezte a munkám.
- Nem hiszek a dajkamesékben. Amióta az eszemet tudom, anyám mindenáron táncost akart faragni belőlem, mert neki nem sikerült. Előbb csak akrobatikus gyerektánc, aztán egy csipetnyi balett, majd a klasszikusok, tangó, keringők. És persze a latin stílus se maradhatott ki. Tizenhét éven keresztül heti öt nap jártam órákra, heti hét nap gyakoroltatott velem és évi több tucat versenyre hurcolt el. Gondolhatod milyen képet vágott, mikor néhány éve közöltem vele, milyen jól hasznosítom a tanultakat a sztriptízben - vigyorodom el immár teljes szélességgel. Sose feledem azt a napot, ahogy sok mást sem. Például mikor leléptem otthonról. Maga volt a felszabadultság, megváltás. És az sem érdekelt, hogy szinte üres volt a zsebem, hamar feltaláltam magam. És persze az a nap.. Mikor visszamentem abba a puccos házba, a díszes nappaliba, anyám elképedésére. Boldog szabadság!
- Pasik? Milyen pasik? - firtatom, tekintetemmel a termet kutatva, mintha vak lennék, vagy legalább is a másik nemre vak. Pedig nehéz elkerülni a hemzsegő csürhét, tucatnyian tobzódnak a színpad körül, meg persze a távolabb eső asztaloknál is.
- Ezek csak lihegő pénztárcák. Az ott - mutatok egy kövér, átizzadt ingű flótásra, aki épp egy bankót dob a parkettre - sovány tárca, a látszat ellenére is. Azért jár ide lihegni, mert az asszony legalább olyan terebélyes, mint ő, ha nem több. De persze szűkmarkú, max egy ötöst dobott fel. De az már busás jatt nála. Az meg - intek egy szolid, sötétkék öltönyt, fekete inget viselő, hátranyalt sérójú ipsére, akinek az asztala épphogy érinti a színpad elejét - Nos, ő vastag tárca. Nem szeret a csürhével ülni, nem csípi a hangos bekiabálásokat. Viszont ha jó napja van, szolidan dobálja fel az ötveneseket, magánszámnál akár több száz dolcsit is összetáncolsz nála egy éjjel.
Talán magyarázatom nem köti le, talán nem is lényeg. Bár igazából még megannyi fajta van a klubba látogató pasik közül, de valahogy ez a két szélsőség. Az, amelyik csak vágyódni jár ide, és az, akinek van is pénze megfizetni a minőségi műsort a maga kedvére.
- A borravalóval egy jó estén többet keresek, mint más egy hónapos gyári melóval. És ehhez semmi mást nem kell csinálnom csak azt, amit szeretek.. táncolni. Szóval nehogy azt hidd, ho gy ez a meló nekem kényszerből van- igazítom ki barátságosan. Persze sejtem, mire gondolt korábbi szavainál. Sok lány, sok más bárban tényleg azért vetkőzik, mert nincs más. De itt Johnny gondosan ügyel arra, hogy a táncosok válogatottak legyenek, tehetségesek és élvezetből csinálják, ne görcsből vagy megszokásból.
- De rólad lerí, hogy semmi közöd a környékhez. Akkor mit kerestél erre? Csak nem valami ledér partnert kerestél estére? - vágom neki csipetnyi tapintat nélkül, majd az elém tölt, vörösbornak tűnő pohár pereme felett ránevetek, mielőtt belekortyolnék. Ha nem munkát keres, már pedig szavai azt mutatják nem, akkor mi mást keres az élvnegyedben?


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟNe húzgáld a macska bajszát! ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Rose Leslie
Hozzászólások száma : 85
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Hétf. 8 Jún. - 9:18


Alysa & Lorelai

Nem rossz a mozgáskultúra, amit levágnak itt, annyi szent. Nem azt mondom, hogy profi táncos vagyok, sőt... sosem tanultam és igazából nem is hiszem, hogy ilyesmivel keresném meg a pénzemet. Mondjuk tény, hogy jobb, mint kiállni az utcasarokra és ott árulni az embernek magát, így csak a nyálukat csorgathatják a pasik és gondolom van itt védelem,a kik ráütnek a kezekre, ha ennél többet akarnának. Ettől még én biztosan nem vállalnék effélét, no meg mondjuk olyan akrobatikus mozgásom sincs, mint a feketének, aki lenyomta az előbb a nagydarab pasast. Nekem a végén még olyan magasságban simán tériszonyom lenne, vagy ki tudja, kockázatos. Ettől még persze lelkesen nézem végig a műsort így tisztes távolból és kortyolgatom az időközben kikért italomat. Legalább jó hűs és kimondottan kellemes is, jól esik nekem mindenképpen.
Az előadás végén még tovább kortyolgatom. Sejtem én, hogy azért nem két perc, amíg rendbe szedi magát, és nem gondolom, hogy ha már meghívott, akkor lelépne valami kis hátsó ajtón, hogy ücsörögjek itt unatkozva még plusz fél órát, mielőtt lelépnék innen. Végül feltűnik, immár alap külsővel, ami szerintem sokkal jobban áll neki, mint ez a túlzó megoldás, ami a színpadon kell viselni, de hát gondolom a pasiknak ez a kurvás megjelenés jön be, és e miatt vannak itt, amikor minden hiba el van tüntetve és minden előny jól ki van hangsúlyozva.
- Állati, komolyan! Nem túl gyakran járok ilyen helyekre, de gondolom jól fizet, ha már vállalsz ilyet. Mármint úgy értem... tudod... gondolom nem mindig ez volt a nagy álom a jövőre nézve. - oh oké, nem a legjobb a beszélgetés nyitása, de nem bántásból mondom én, csak hát gondolom az emberek, a nők nagy része nem arról álmodik, hogy sztriptíztáncos lesz majd felnőttként. Általában azok kerülnek ide, akiknek nem nagyon van más út az életében, vagy nem tehetnek mást, mint hogy így keresik meg a napi betevőt. Kevés lehet az, aki ezt még élvezi is és jó munkának tartja.
- De amúgy tényleg jó hely, bár én a legtöbb pasast inkább... tudod fejbe verném egy sütőlapáttal. - sose voltam oda annyira az ilyen nyálcsorgató alakokat, no meg mostanában úgy általában a pasikkal is tele a hócipőm. Folyton olyanokba futok bele, akiken kiigazodni nem lehet, és persze ott vannak a nagy mesebeszédek a nagy dolgokról, meg a nagy tervekről, de mindig csak addig tart, amíg érdekes vagy és nem szólsz vissza, mert netán valamit máshogyan gondolsz. Sosem voltam az a típus, aki csendben alkalmazkodik és meghúzza magát, tőlem ezt egy fickó se várja el.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jenna Dewan-Tatum
Hozzászólások száma : 42
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Szer. 3 Jún. - 15:52


Lorelai & Alysa


Csak egy biccentéssel nyugtázom és egyben jelzem is, hogy hallottam a nevét, még meg is jegyeztem. De bármennyire is szívesen beszélgetnék, nincs most időm. Az egyetlen, amit nagyon utálok az a késés. Azt hiszem, ha én elvárom a fiúktól, hogy minden fény, eszköz vagy épp ventillátor az eltervezettek szerint menjen, akkor az a legkevesebb, hogy én is pontosan kezdem a műsort. Kölcsönös tisztelet és a munka megy, mint az ágyba vizelés.
Pont ezért sietek hátra, kapom le az utcai ruhám, és öltöm fel az épp aktuális jelmezt. Már ha jelmeznek mondható ez az irodai cucc. Mintha valami üzletember lennék, fehér ing, fekete nadrág és zakó. Meg piros nyakkendő. Persze kissé kirívó a magas sarkú cipő, no meg az alatta viselt fehérnemű, bár ez még nem látszik. Emellett a nadrág némileg át lett alakítva, így nem muszáj a hagyományos módon megszabadulni tőle.
Arcomra erőteljesebb smink kerül, szemeim felcsillognak, ajkaimra mélyvörös rúzs kerül, még inkább teltebbé varázsolva. Utolsó mozzanatként hajam kontyba csavarom és a fekete kalappal rögzítem. Nem kell se gumi, se csat, úgy is csak egy röpke ideig kell így maradnia.
És már hallom is, ahogy a következő műsort ajánlgatja a konferanszié. Azaz az enyém, tehát indulok is.
A színpad szélén dúdolom a zene első traktusait, felidézem a már ezerszer begyakorolt, lejátszott mozdulatokat. Ez a szám annyira nem is nehéz, alig van benne akrobatikus elem. Ez inkább amolyan dögös, de hát a mai vendégseregnek ez kell. Johnny már elég rég megfigyelte, melyik nap, miféle közönség mit igényel, és hát az ügyfelek az elsők, így mi is aszerint igazítjuk a fellépéseinket. És fellüktet a zene, felforrósítja a reflektor a színpad végét, mintegy hívószóként simogat végig, ahogy kilépek, elmerülve a magam kis világába a szám alatt.

Egy utolsó dögös, kihívó pillantás kíséretében vonulok le, hangos füttyszó és egyéb olykor obszcén vagy épp hízelkedő szavak kíséretében. Nem aggódom se a ruháim, se a bedobált pénz okán, tudom, hogy az erre felvett alkalmazottak hűségesen összeszedegetik. Nálunk nem szokás egymástól lopni, mindenki elfogadhatóan keres, én ráadásul mindig szoktam egy kis borravalót is adni a gyűjtögetőmnek, ezzel is megelőzve a dolgokat. Immár csak arra vágyom, hogy vegyek egy gyors zuhanyt, majd visszaöltsem a saját ruhadarabjaim, lejjebb sminkeljem az arcom és kész. Mára nekem ennyi volt, immár jöhet az italom. Johnny csak egy számot kért, a többit megcsinálják az amúgy is beosztott lányok, hát gond nélkül térek vissza a pulthoz, zsebemben a jattal.
- Ted egy szokásosat - nevetek a srácra, majd egy könnyed mozdulattal csüccsenek fel a hátrahagyott Lorelai mellé.
- Na, hogy tetszik a hely?


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟNe húzgáld a macska bajszát! ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Rose Leslie
Hozzászólások száma : 85
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Pént. 29 Május - 15:26


Alysa & Lorelai

Nem ismerem a csajt, de azt hiszem egészen jó csapatot sikerül alkotni itt rövid idő alatt. Máskor is ügyesen szerelhetünk le bunkó állatokat, vagy elleshetem a fenemód jó technikáját, bár szerintem ilyen szinten nekem nem menne az akrobatika, ahhoz sokat kell gyakorolni, de minden bizonnyal neki volt hol. Cirkuszi artista lehet, vagy... a fene tudja, elsőre nem az ugrik be, hogy rúdtánccal keresi a kenyerét, az ember eleve ritkán gondol ilyesmire más valakiről, főleg akit nem ismer. Pacsit viszont nem kapok, ami azért kimondottan szomorú, de... nincs mit tenni leengedem a kezemet, ezt már nyilvánvaló, hogy buktam és engem azért komolyabban nem érdekel, hogy még ezzel is aláztam volna a pasast. Felrepedt a szemöldököm, nem szeretem, ha meg kell válnom az éltető vértől... úgyhogy simán megérdemelte volna, hogy még egy kicsit porba tapossam az önbecsülését az örömujjongással.
- Igen, úgy van! - kontrázok azért rá, és határozottan élvezettel nézem, ahogy még jól meg is tapossa, na erre jó a magassarkú, amit én valahogy sosem kedveltem annyira. Rá kell szoknom, mert csúnyán fájdalmat lehet okozni vele az embernek, főleg akkor, ha már előtte egy vascsővel is szépen elláttad a baját. Vascsöveket viszont nem tarthatok magamnál, az nem nagyon férne el hol, ha csak nem valami kinyitható verzió... Elkalandoztam, a lényeg, hogy kimondottan bejön a csaj stílusa és ezt egyértelműen a tudtára is adom azzal, hogy minden egyes szavára széles mosollyal reagálok, a fickó nyögéseire, ahogy próbál megmoccanni meg csak még inkább.
- Az első pillanatban nem nagyon sikerült felmérni a terepet igazság szerint, de majd rajta leszek a sikátorok elkerülésén. Te ezek szerint ismerősebb vagy a környéken. - mert én azért nem annyira. Nem jártam még olyan sokszor itt, mint mondjuk ő, de a mosolyom töretlen, még a kis mondhatni kioktatás ellenére is. Végül is igaza van, hiszen ha nem jövök be ide... Fenét, akkor se nagyon lett volna más a helyzet. Az emberek nem szoktak túl gyakran segíteni másoknak, én legalábbis nem ezt tapasztaltam meg. Az emberek általában lazán átsiklanak a felett, hogy mi történik mással, sőt inkább tovább mennek, hogy ők ne kerüljenek bajba.
- Ah... szóval akkor azért ment olyan jól az a kis trükk. - a nyakba ugrás, meg a falnál lendületet vevés, mert azért nem volt ám semmi, de így már értem, amikor felmérem kicsit a terepet. Ha csak a csaj itt nem valami sima pincér, mert az is benne van a pakliban, bár arra azért jóval kisebb esélyt látok, nem is tudom... nem az a pincér alkat, no meg ahhoz túlságosan megnézik maguknak az emberek, azok, akiknek nem pont kocsányon lóg a szemük, miközben a színpadot pásztázzák. Szépen lehuppanok a pulthoz, amikor kiderül, hogy ez a Ted még itallal is ellát majd és még csak nem is kell figyelnem. Hát ahhoz képest, hogy a nap mennyire nem indult jól, most határozottan jól állok.
- Kösz az italt! És persze a megmentést is Alysa, Lorelai vagyok, vagy csak Lori. - teszem még hozzá, mielőtt aztán eltűnne szépen a tömegben. Jól sejtettem én, hogy ő is táncos és nem sokára jelenése van a színpadon, de legalább meglesem a műsort. Nem nagyon járok ilyen helyre, én amúgy sem vagyok egy táncos alkat, no meg nem kötnek le a magukat illegető nők, bár... szó se róla, hogy azért akadnak itt határozottan kiváló táncosok, azt meg kell állapítanom, miközben már a közben megkapott martinit iszogatom.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jenna Dewan-Tatum
Hozzászólások száma : 42
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Kedd 26 Május - 16:25


Lorelai & Alysa


Igazából nem nagy cécó nekem felugrani a debella nyakába. Épp eleget nyújtogattam és edzettem az izmaimat, hogy mindezt akadály nélkül mehessen. Különben is, könnyű szerrel kígyózom a táncrúdon, mit nekem egy kétajtós állat!?
- Legyen kettő. Ha már két nő kell neki, két izmos comb - vigyorodom el a vörös kérdése hallatán. Nem kell finomkodni, ha ennek a szemétnek volt elég mersze megütni egy nőt, akkor nincs az irányába sajnálat. Pont ezért még csak fel se szisszenek, ahogy a vascső elsőként nyomakszik a pasi hasába. Még a fájdalmas nyögés sem tud sajnálkozást kiváltani belőlem, sőt, körmeim még jobban bőrébe szántanak, ahogy megroggyan, nekem pedig muszáj kapaszkodnom.
Persze csak ideig-óráig, hisz a vöri figyelmeztető szavaival kell egyetértenem. Nem szeretném, ha ez a dög bármilyen módon is maga alá temetni, így amikor újfent lendül a cső macskaügyességgel vetődöm le róla a vállairól rugaszkodva el, miként gyermekkorunkban, előre a fején át. Bakugrás, vagy hogy is neveztük... Persze arra ügyelek, hogy a másik csajt ne sodorjam el, és lehetőleg én is szépen érkezzek a földre. Szebben, mint az elterülő leharcolt lovag.
- Ezt szerintem a földrengésmérők is megérezték - vigyorodom el, és bár mosolygok, mondhatni kedvesen, azért pacsira nem vagyok kapható. Egyrészt, mert annyira nem vagyunk mi pajtások, másrészt, mert a pillanat nem túl alkalmas. Oké, hogy a debella kiterült és egy ideig tuti nem lesz használható, nem szeretném még inkább fokozni gerjedő bosszúját efféle lealázással. Nem mintha sajnálnám, csak jobb előre gondolkodni.
- Embereld meg magad és tanulj némi tiszteletet, vagy húzz el a környékről. Még itt sem nézik jó szemmel a hülyéket - fordulok szinte már barátilag a lent nyöszörgőhöz, miközben finom kézintéssel irányba hessegetem a vöröst, egyértelműen jelezve, ideje lenne kitévednünk a sikátorból. És követem én is, bár valahogy, mondhatni véletlen - na persze - a csizmám dombos tájakon halad át, főképp saroktájékon, újabb panaszos nyögdécselést csikarva ki a porig alázottból.
- Hülyeségen meg ne törd a fejed, mert Nagy Johnny-val beleztetlek ki - teszem még hozzá a biztonság kedvéért, majd kisietek a homályos résből. Utálom ezeket a sikátorokat, megfullasztanak, fenyegetően hatnak rám, pedig már eléggé régóta dolgozom itt, és szinte mindet ismerem.
Kiérve kérdőn pislantok megmentettemre, majd intek a fejemmel egy irányba, és ha van kedve, akkor követ. Elég sok időt fecséreltem már rá, nem akarok se elkésni, se kapkodva készülni.
- Ezen a környéken nem okos dolog a sikátorok felé menekülni, ha már kihúztak a gyufát valakinél. A java zsákutca, legfeljebb egy-egy művészbejáró van, oda viszont nem juthatsz be csak úgy- magyarázom, immár valóban barátilag, mert hát úgy tűnik, a csaj nem idevaló, és nem szeretném, ha valamiért újfent efféle helyzetbe keveredne. Persze nincs bennem se anyáskodó hajlam, se szeretetszolgálati érzet. Pusztán női együttérzés és szimpátia.
- Gyere, meghívlak egy italra- intek fejemmel, ahogy megérkezünk a melóhelyemhez. A kidobósrác csak barátságosan rám mosolyog, a vöröstől sem kér belépőt, hisz egyértelmű, velem van. Talán azt hiszi, friss húst hozok Johnny-nak. Na persze.. mert úgy is néz ki a csaj, mint aki képes lenne itt vonaglani.
Aztán a levegősebb pulthoz sietek. A pasik java része a színpad köré rendezett asztaloknál liheg, az épp menő szám utolsó lépteire nyálazva. Tehát van még úgy öt-tíz percem felkészülni.
- Ted, adja csajnak inni, amit csak kér és írd a számlámhoz - biccentek a magas, vékony termetű pultos srácnak. Mindig is bírtam, főképp mert nehezen tudom férfiszámba venni vállig érő hullámos szőke haját, babakék szemeit és már-már kígyózónak ható járása láttán. De talán pont ezért kapta meg az állást is, hisz a vendégek nem látnak benne semmilyen tekintetben ellenfelet, viszont remek koktélokat kavar. Csupán igen kevés, és utóbb szánakozó vendég tudhatja, milyen ügyesen bánik is a késsel.
- Bocs, de mindjárt színpadon kell lennem. Egyébként a nevem Alysa- mutatkozom be kissé késve a vörösnek, és a viszonzást talán megvárom, aztán már sietek is a hátsóbb traktusok felé, hogy felöltsem a szükséges öltözetet és szerepet.

♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟNe húzgáld a macska bajszát! ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Rose Leslie
Hozzászólások száma : 85
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Pént. 22 Május - 20:34


Alysa & Lorelai

Ha hallanám, hogy mire gondol határozottan egyet értenék vele. Nehéz olyan pasit találni, aki képes kicsit is értelmesen viselkedni másokkal, nőkkel persze. A legtöbbnek van valamiféle rettenetes hatalommániája, amivel nem lehet mit kezdeni, amikor ők akarják megmutatni, hogy mi mindenre képesek, ők az erősebbek, ők a többek, ők hordják a nadrágot, és ha azt mondod egy ilyennek, hogy nem, akkor tuti, hogy nem veszi jó néven, mint ahogy ez most is pont így történik. Mondjuk arra se nagyon számítottam, hogy pont egy másik csaj lesz majd a hős megmentőm, aki szépen mellém áll és kihúz a csávából, pedig nagyon úgy fest, hogy a fekete kis ruganyos léptű nem halad el csak úgy mellettünk, és áll tovább szó nélkül, sőt... egész ütőképes a dumája, amit pedig a fémcső suhintásom után levág itt az akrobatikával... Kell párat pislognom, hogy felfogjam mi is történik. Még a vérző szemöldökömet is elfelejtem pár pillanat erejéig, csak egy kósza automatikus mozdulattal törlöm le a szemem felé csörgedező vért. A látvány konkrétan tapsot érne, csak nem akarom elkiabálni, mert ha még sem jár sikerrel, akkor... nem a tapssal kell foglalkozni, hanem a vascső további használatával.
A fekete vadmacska szavaira már a vigyor is megjelenik az arcomon. Határozottan tetszik a hozzáállása, meg persze a szavai és egy kis macskás fújás... komolyan igazi hős megmentő, pedig azt hinnéd, hogy erre is csak a pasik képesek. Fenét! És ő még szórakoztatóan is csinálja!
- Szíves örömest! Egy gyomorütés rendel, vagy... kettő? - határozottan jól szórakozom, még a saját sérülésem ellenére is, és már lendül is a kezem, nem kell bonyolultan csak erőből előre vágok a vascsővel a gyomrára egyet... aztán ha még bírja a vöröske, akkor még egyet és az utolsó lendülettel... - Kapaszkodj, vagy ugorj! - a lába közé suhintok egy olyan isteneset, teljes erőből, és ha igazán rákoncentrálok, akkor azért még az én kis gyenge vékony karommal is a vascső tökéletes hatást ér el. Már a gyomrát ért ütések hatására is megroggyant azért néhányszor, de így végképp esik össze. Jó eséllyel minimum térdre rogy, és csak aztán csuklik össze véglegesen, hogy összegömbölyödjön a földön. Ezért érdemes a cuki feketének talajt fogni, mielőtt még magával rántja és esetleg neki is kellemetlenül végződik ez a kis incidens.
- Hű... az anyja! Állati volt! - a vascső most már a földön landol, én pedig határozottan lelkesen reagálom le a mostani kis harci jelenetet, ami komolyan minimum filmbe illő volt. Ha látom a másikon a hozzám hasonló lelkesedést, esetleg még egy pacsira is emelem a kezemet, de ha mondjuk túl komoly, akkor azért ennyire nem ragadtatom el magamat. Az azért kellemetlen dolog tud lenni, amikor ott marad a kezed a levegőben és senki sem csap bele.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jenna Dewan-Tatum
Hozzászólások száma : 42
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Kedd 19 Május - 16:01


Lorelai & Alysa


Mennyivel szebb és egyszerűbb lenne ez a világ, ha negyedennyi beképzelt, önelégült és hülye pasi lenni. Igazából úgy lenne tökéletes, ha csupán bizonyos dolgokra tartanánk fenn őket, amúgy meg elzárhatnánk, mint nagymama a befőtteket a poros kamrában. De szép is lenne!
És úgy tűnik, ez is a gyengébb példányok csoportjából van. Mármint nem testi erejét tekintve, láthatóan a fél életét a súlyzók mellett döngette, anyatejet se az anyjából szopott, hanem valamelyik faluszéli bikától. Attól lett az agya ilyen csökött.
Bár én ellennék még a szópárbajjal, látszik, hogy az elmei futtatás nehezére esik, hamarabb jár el a keze. Szerencséjére nem rajtam, ám azt se nézem jó szemmel, ha másik nőt ütlegelnek. Főképp, mert nem ismerek olyan helyzetet, ahol megérdemelné egy nő.
De úgy tűnik, szerencsére a vöri sem az az anyámasszonyka, lendül a cső, szinte a saját lábam is belesajdul, ahogy a csont megreccsen. El talán nem tört, vagy csak az adrenalin tartja még lábon a behemótot, ám egyértelmű, hogy innen már a vörös köd borítja csekélyke eszét is. De szerencsére csököttsége a gondolkodásban és a mozgatásban is meglátszik, ezt kihasználva lököm el magam a faltól, hogy némi lendületet vegyek. Nem félek attól, hogy elugrana mozdulatom elől, a milyen hülye, talán meg sem érti, mit csinálok.
Csak a csizmasarkam koppan néhányat, majd kihasználva, hogy eléggé szűk a hely az egyik faltól veszek némi lökőlendületet. Bár elég nagy a bivaly, kissé megroggyantotta a térdét ért ütés, és mindez nekem kedvez. Így akárha macska lennék, ujjaim határozottan marnak vállaira, és mint egykor a suliban a szekrénynél, most is felnyomom magam, így nem a karjaim kerülnek a nyakára, hanem a lábaim. Ha szemből lennék, még félre is érthetné ezt a pózt, ám így semmi mást nem érzékelhet, mint izmos combjaim nem épp baráti szorítását.
- Erre vágytál, nem? Két puha comb közé furakodni.. Vagy nem így gondoltad? - kérdem enyhén vicsorogva, már-már rá is fújok, mint egy dühös macska, miközben egyre jobban szorítom a combjaim, lábaim is összekulcsolva fokozom a hatást, tíz körmömmel pedig az arcát marom végig. Nehogy már nyom nélkül túlélje ezt az estét.
- A gyomrába furakodj azzal a csővel, ezek bírják az ütlegelést - utasítom közben a vörit. Elég jól ismerem az itteni kidobófiúk edzettségét és stílusát. Az ütéseket, töréseket a beszívott szerektől és az elborult elmétől egy ideig jól tűrik. Ám bármilyen edzett is, í gyomor eléggé lágy rész, a vascső pedig kis felületen okoz erőteljes behatást.


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟNe húzgáld a macska bajszát! ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Rose Leslie
Hozzászólások száma : 85
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Vas. 17 Május - 20:20


Alysa & Lorelai

Hősies vagyok és kitartó még akkor is, ha ebben csak egy vascső a társam és egyébként tuti, hogy semmi esélyem sincsen a pasas ellen, mert az is lehet, hogy simán puszta kézzel törné el a vasat is. Ki tudja... viszont ettől még nem hunyászkodom meg. Aki nem képes felfogni, hogy vissza lett utasítva az majd felfogja másból. Neki is van gyenge pontja, ha más nem, hát ott van a lába közötti rész, csak nem vett fel valami kemény védőfelszerelést, ha erősebb ellenállásba botlok, legalábbis nagyon remélem. Egy biztos, harc nélkül nem adom magamat, ha már a képességem valami miatt nem hajlandó normálisan működni. Eddig is erős kislány voltam és az is maradok, elintézem a pasast valahogy puszta kézzel is, vagy marad a hangos visítás, hátha valakinek feltűnik, hogy itt vagyok és a megmentésemre siet.
Végül a sikításig nem jutok el, ellenben megjelenik valami dögös fekete csaj, és elég rendesen beszól a fickónak, pedig őszintén szólva erre nem nagyon számítottam. A pasas így is elég nagy, én is már dühítem, ő meg még rá is tesz egy lapáttal, egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet. A csövemet azért nem dobom el, és fogalmam sincs, hogy a fekete mit is akar, maximum ketten szelelünk el, mert még mindig nem érzem úgy, hogy a képességem hatna. Vagy nem működik, vagy a pasin nem működik... a jó ég tudja, de egyelőre nem próbálom ki a feketén, mert a végén még bezavarnék ebbe a talán mentőakcióba, vagy mi a jó fene lehet egyáltalán.
- Most már látod elkotródhatsz! - emelem meg kissé a hangomat, mert a szám nagy, mint mindig, de persze a pasi csak jobban felidegesíti magát és első körben én kapok egy olyan igazi kis csattanós maflást, amitől kész csoda, hogy nem a földön kötök ki, csak megtántorodom, de azért így is kell pár pillanat, amíg sikerül kicsit összekapni a maradék lélekjelenlétemet, hogy aztán lendületből úgy rávágjak a térdére, mint annak a rendje. Minden erőt beleviszek az ütésbe és talán csak képzelem, de mintha kissé reccsenne is ott valami. Azért ez mégis csak egy vascső, az meg ott csont és tudok én erősen ütni, ha nagyon akarok. Azért itt már felüvölt a pasas, de persze erőt lehet, mint a szikla és újdonsült dögös barátnémet sem hagyja azért figyelmen kívül, természetesen ő a második célpont. Ütni készül, azt hiszem jelenleg a feldühítés útján járunk, nem kifejezetten úgy tűnik, mint aki el akarna menni, vagy le akarja nyugodni, sokkal inkább láthatóan még inkább felhergelte magát, nem tudom, hogy ez jó hír-e, de én még mindig erősen tartom magam vascsövestül, kissé felrepedt szemöldökkel is.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jenna Dewan-Tatum
Hozzászólások száma : 42
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Pént. 15 Május - 16:27


Lorelai & Alysa


Eh, Johnny folyton kihasználja, hogy én rohadtul ráérek. Ha valamelyik lány beteget jelent, vagy épp összekapott a pasijával és a vörösre bőgött szemeivel nem mehet színpadra mindig engem rángat be. Ennyit a szabadnapokról...
Persze ő is tudja, hogy nem nagyon kell kérlelnie. Imádok táncolni, imádok a színpadon lenni, imádom, hogy a pasik csak nyáladzanak, noha soha nem kapnak meg. Még is, ebben reménykednek, ezért dobálják a zöldhasúakat a porondra. A semmiért...
Már szinte csukott szemmel is végigmennék az úton a lakásomtól a bárig. Persze ismeretlenek könnyen eltévednének ebben az útvesztőben, ahol az egyik üzlet szinte már rámászik a másikra, hol neonfénnyel, hol kirakati lányokkal hívva fel a figyelmet magukra. És még is, mindegyik megél, nem is akárhogy. Persze itt-ott megszakítja a képet egy-egy sikátor, amolyan művészbejárónak csúfolt koszfolt. És épp az egyik ilyen közeledik, mikor feltűnik némi macera. Persze mindig akadnak elégedetlen ügyfelek, de azokat viszik a sikátorba és nem maguktól szaladnak. Eh.. a hülye tuti nem tudja, hogy zsákutca...
Kicsit megnyújtom a lépteim, át akarok lépni rajtuk, nem érdekel mások gondja, nem érdekel, hogy melyik itta le magát önbíráskodón részegre. Még sem tudok elhaladni, hisz a hangok, amik megütik a fülem egész másról árulkodnak. Megállok a saroknál, bőrdzsekibe bújtatott vállam a falnak döntöm, kényelmesre nyúlt farmeromból csizma orra villan elő.
- Valami gond van, apróság? - kérdem vigyorogva, miközben jobb kézzel kisöpröm arcomból a hajam. Vörös rúzsom szinte virít az esti félhomályban, ám egyéb festék nem fedi arcom. Ilyenkor nem szoktam, felesleges lenne az útra, aztán bent moshatnám le, hogy feltegyem a színpadit.
Macskazöld íriszeim csak egy pillantást vetnek a vörös csajra, a kezében lóbált vascsőre, amitől majdnem elkap a röhögés, ám szavaim nem neki, hanem az őrnek szólnak. Mindjárt meglátjuk, melyik kategóriába tartozik, hisz valamelyik kidobó poénosra veszi ha a lányok így cukkolják, valamelyik vérig sértve érzi magát. Persze nagy valószínűséggel bedühödik, hisz nem ismer, nem náluk dolgozom, tehát tőlem nem is fogja elviselni. Sebaj, egy kis helyretétel neki sem árt. Attól, hogy ezen a környéken dolgozik, a lányok még nem az övék. Még ha sok itt dolgozó, főképp újonc így is képzeli. Aztán jobbik esetben a tulaj, olykor a veterán lányok helyreteszik hamar. Majd eldöntheti, marad-e emberként, vagy elhúzza innen a belét. Sose csíptem azt a fajtát, aki menőnek érzi magát, mert kigyúrt és mert kidobó. Csak az alja vagy picinyen, nagyon az alja ennek a piramisnak...


♫ Dallam ♫ ϟ Aktuális viselet ϟNe húzgáld a macska bajszát! ϟ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Rose Leslie
Hozzászólások száma : 85
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   Kedd 12 Május - 15:55


Alysa & Lorelai

Az a helyzet, hogy legalább egy kicsit ki kell mozdulnom, egyszerűen muszáj. Oké nem rossz a hely, az a birtok, de irritál, hogy túl sokan vesznek körbe és a tetejében még szabály is viszonylag sok van és azért a szabályok soha sem voltak nekem valók, de próbálok - igen komolyan! - alkalmazkodni, legalábbis a magam módján. Nem mondom, hogy egyszerű, mert elég nehézkes ennyi embert figyelembe venni, és megpróbálni elkerülni őket, hogy ne legyen az, mint a múltkor a két csajjal az erdőben, de... érthető, ha van egy kis hatalomfitogtatás, ha egyszer mindenkinek meg van a maga ereje és egyikünké sem kifejezetten gyenge igaz?
No szóval ezért léptem le. Az a jó, hogy a fickó, akinek a birtokán élünk egészen... ütőképes pénzügyileg. Csak nem orrol meg nagyon, ha lenyúltam egy motort a garázsból, hiszen nem törtem össze és jó eséllyel nem is fogom... majd igyekszem. Persze mindennel én sem számolhatok. Egyelőre csak szórakozni vágyom kicsit, valami kötetlen bulira, valami... izgalmasra minden egyéb kötelezettség nélkül. Nem akarok minden este figyelni arra, hogy amit teszek jó-e vagy rossz, hogy szabad-e vagy sem. Ezért tértem be szépen egy klubba. Persze nem volt nehéz bejuttatni magamat mindenféle belépő és nagy pénzkeret nélkül. A képességem sok mindenben segít ilyen esetekben, viszont... hát na én sem számolhatok mindig mindennel igaz? Azzal sem, hogy nem mindenkivel szabad packázni, szóval egy jó méretes pasas keze nyomán sikerül felnyalnom a kinti betont úgy egy órával azután, hogy betettem a lábamat a helyre. A pasas erős... és... nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán történik semmi sem, amikor próbálok hatni rá. Őszintén szólva egyelőre még nem tudok azon gondolkodni, hogy ez miatta van, vagy miattam, de nem próbálom azzal húzni a saját időmet, hogy teszem azt másra próbálok hatni, amúgy se hiszem, hogy a fickót ki tudná ütni egy itteni nyápic, mert ha nincs két méter, akkor egy sem.
Szóval első körben próbálok feltápászkodni és nem nagyon foglalkozni a ténnyel, hogy néhány helyen a karomon és a térdemen is sikerült megszabadulnom egy kis bőrtől, no meg persze a harisnyámnak is annyi. - Hülye... állat! - oh, hát persze, hogy még ilyenkor is nagy a szám. Nem én lennék, ha ez nem így lenne, csak akkor pattanok fel, amikor a fickó ennek hála megindul felém, én pedig megpróbálom megkeresni a legközelebbi fedezéket és a legkeményebbnek tűnő vasrudat, ami talán a tűzlétráról szakadhatott le a fejem felett. Oké tudom, elég cinkes befutni egy sikátorba, de hát ott néha vannak kukák, vagy nem bezárt ablakok, netán tűzlépcsők, amiken fel lehet jutni és akkor eltűnhetek a szeme elől... vagy a jó ég tudja. A nyílt utcán futni amúgy sincs érteleme éjszaka. Ez a város nem olyan, hogy jön valami nagy megmentő hirtelen és majd jól kisegít a bajban. Az emberek sokkal jobban szeretnek félrenézni. Tudom... én is használtam már ki ezt a... képességüket. - Mit nem értesz abból, hogy nem akarok tőled semmit? - nem mondanám, hogy kiabálok, de azért eléggé megemelem a hangomat. Erős vagyok és kemény. Én meg a... vascső. Ha mondjuk azzal ütöm meg a legérzékenyebb pontján, akkor hátra rájön, hogy leszállhatna szépen rólam, és teszem azt felfogja, hogy inkább keresek bárki mást... de amúgy is, kezd a hócipőm tele lenni a pasikkal... nagyon... nagyon!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel   

Vissza az elejére Go down
 
Alysa & Lorelai - Utcai verekedésre fel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-