we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Hétf. 19 Feb. - 17:29

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Folyosók
by Jean Grey
Hétf. 12 Feb. - 18:09

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 10 Feb. - 20:33

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szer. 31 Jan. - 21:07

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Szer. 27 Dec. - 14:06

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Kedd 19 Dec. - 10:17

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Top posting users this month
James Hurley
 
Jamie Cavenaugh
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Emma Frost
 
Mesélő
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Felicity & Zach

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taron Egerton
Hozzászólások száma : 19
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Felicity & Zach    Vas. 22 Márc. - 13:50

First topic message reminder :



Felicity & Zach




- Hé, Abbie, siess, nem akarom, hogy anya emiatt is kiakadjon. – szólok még a húgom után, aki visszarohan az iskolába, mert otthagyta a tornazsákját. Na igen, emiatt is,, mert nem rég jöttem ki a rendőrségről, Bricks felhívja anyámat, hogy mi volt, anya meg… valószínűleg jól pofán vág, hogy mégis miért tettem ezt. Mintha nem tudná. Szarul élünk. Naponta késelnek meg valakit, aki gazdagabb egy kicsit, mint a többség, nekem pedig muszáj valahogy pénzt szereznem, hogy ne haljunk éhen. Aztán ott vannak még Abbie tankönyvei és ruhái is, szóval… nem akarom, hogy a húgom úgy nőjön fel ahogy én. Hiába volt ott apa, nem sokat segített, folyton munkanélküli volt, alkalmi munkákat végzett,de nem kapott érte semmit. Én volt, hogy heteken keresztül ugyanabba a cuccba jártam iskolába.
Felülök a korlátra és rákönyökölök a térdemre miközben várom a húgomat. Elég alap cucc van rajtam, egy kopott, néhol már lyukas farmer, egy egyszerű fehér póló és a bőrdzsekim persze, nem igazán szoktam soha sem túlöltözködni. A legtöbb itteni ember ilyen, bár ez a suli nem a szegény negyedben van, Abbie okos kiscsaj, ezért került be ide, és remélem, hogy a többi gyerek nem csúfolja őt, csak mert a családja nem olyan pénzes, mint az övéké. Ha van is ilyen, Abbie nem mondja, kemény kiscsaj.
Az órámra néznék, ha lenne, Abbie már elég régóta bent van. Most akkor be kéne menjek, hogy segítsek neki? Kétlem, be se engednek mióta összevertem azt a felsős gyereket, aki a múltkor direkt lelökte a csúszdáról a húgomat. Sértegette, majdnem le is köpte…hát én le is köptem, de előbb elég alaposan megagyaltam a kis rohadékot. Tizennyolc évesen nem éppen egy tizenhárom éves lánnyal kéne keménykednie, azóta a közelébe se ment. Persze a srác szülei feljelentettek, de Bricks tett róla,hogy ne legyen semmi sem az ügyből . Szóval… nem tudok bemenni .Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok, ha nem jön ki egy negyedóra múlva.
- Nem láttál még embert? – mordulok rá az egyik talán tizenhét éves csajra, mikor az úgy megy el előttem, hogy kicsit sem burkoltam végigmér. Ismerem az ilyet, nem az a fajta: milyen jól nézel ki végigmérés ez. Sokkal inkább az, hogy honnan jövök és mennyi pénzem van. De utálom az ilyet, főleg azért mert ha nekem nincs bajom a hozzá hasonló gazdag libákkal, akkor neki mégis mi baja van a szegényekkel? Örüljön annak, hogy nem ide született, különben szívna, mint a torkosborz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♡ Gabriella Wilde
Hozzászólások száma : 62
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Felicity & Zach    Pént. 27 Márc. - 20:57



Zach & Felicity



- Tényleg sajnálom. - bököm ki újra, mert hát na látszik rajta, hogy nincs épp a legjobb kedve, a halk morgás erre utal. Mármint nem úgy morog, mint egy kutya... úgy morog, mint aki épp nem a legjobb kedvű, ami érthető, hiszen összekentem a dzsekije hátát és még olyan nagy meleg sincs, hogy most akkor nélküle mászkáljon kint az utcán nem igaz? Azt még csak nem is tudom, hogy komolyabb eszmei értékei van, hogy úgy maradt meg neki olyantól, aki fontos. Akkor aztán csak még jobban szégyellném magam, ehhez kétség sem férhet. - Oh, én... ha nem tudjuk megmenteni, akkor kifizetem, vagy veszek neked egy másikat helyette rendben? - hevesen bólogatva bizonygatom, hogy így lesz. Igazából telik rá, nem jelentene gondot, és tudom, hogy eléggé elszúrtam. A saját ruhám nem számít, majd szerzek másikat, de a kabátját nem kellett volna összekennem. Remélem, hogy le lehet róla szedni és nem ártott az anyagnak, főleg a sajt... az forró volt és nagyon ráragad, ha kihűl. Jesszus, minél előbb rendbe kell enni! Kissé értetlenkedve nézek fel rá, amikor rám szól, de aztán a mozdulat közben meg is akad a kezem, amikor rájövök, hogy mit is csináltam éppen itt előtte a nyílt utcán.
- Öhm... bocsi, igaz, majd... akkor... - zavartan gyűröm össze a kezembe a zsepit. Jó ég, ennyire nem lehetek hülye! Főleg, hogy a hűvösnek, a felsőm majonéztől való átitatódásának és a dörzsölésnek hála éppenséggel már így is pont eléggé áttűnik a mellbimbóm a felsőmön. Rém ciki és én erre még csak nem is figyeltem oda. De ezek után még kellemetlenebb lenne, ha átölelném magamat, szóval végül csak kissé elpirulva próbálom úgy igazítani magamon a felsőt, hogy ne tapadjon annyira... kb. sikertelenül persze.
- Igen, egy fontos ügy miatt kellett ide jönnöm első körben. - most nem kezdem azzal, hogy elmagyarázom neki, mert nem feltétlenül érten értené. Azért... nem olyan egyszerű ez. Láttam a tv-ben, hogy egy tanár gyanús, mert éreztem, hogy az érzések, amik belőle áradnak túlságosan... nem oda illőek és ezért repülőre pattantam és elszöktem otthonról, mert ezen életek múlhatnak... az biztos, hogy ha ezt bárkinek elmondanám, akkor minimum bolondnak nézne. Van, amit jobb, ha egyszerűen megtartasz magadnak és kész. - Mármint egy... szendvicsért ölnének? - fogalmam sincs, hogy ezt most viccnek szánta-e, de én halálosan komolyan veszem a kijelentését és rendesen el is képedek a hallatán. Ez csak egy... szendvics. Szendvicsért nem ölünk embert.
- Bocs... megint. - a kezébe nyomom a fogjuk rá, hogy tiszta zsepit, nekem pedig már tényleg a kézmosással kéne foglalkoznom és valahogy a felsőmet is rendbe kéne tennem, bár azt hiszem ez már menthetetlen. Akkor végső soron kelleni fog majd valami felső... akkor meg egy bolt. Így még sem mehetek érdeklődni az iskolába, nem hiszem, hogy sok választ kapnék. - Fura? Miért? - hát igen fején találta a szöget, elég naiv vagyok és pont e miatt nem értem pontosan, hogy mire is céloz az alatt, hogy fura vagyok. Oké a hátának nyomtam egy szendvicset és problémás volt a mellkasdörzsölés is... nem vagyok tökéletes, átlagos sem, de... fura?
- Oké, végig a folyosón és jobbra a második ajtó. - bólintok és memorizálom a dolgot, csak aztán esik le, amit mondott. Ott találkozunk? Mármint ő is bejön a női mosdóba, de... akkor mégis miért megy az ellenkező irányba? - De te... jól van, akkor én most... - rendesen sikerült összezavarnia. Hogy jut be a suliba, ha elindult az ellenkező iránya? Még ha be is akarna lógni az ablakon, azt sem az ellenkező irányban kellene megtennie. Vagy... csak így akar lekoptatni, de akkor minek adta oda a dzsekijét? Pár pillanatig még értetlenkedve nézek utána, csak aztán indulok meg sietős léptekkel az iskola felé. Persze arra számítok, hogy majd bejön az ajtón, vagy minimum kopog előtte, vagy tudom is én, szóval pár pillanatnyi hezitálás után leveszem a kabátomat, szépen leterítem az egyik száraznak tűnő csap szélére, aztán kibújok a pulcsimból is. Kellően hűvös van így egy szál melltartóban, de máshogy esélyem sincs normálisan rendbe tenni, főleg hogy a mellkasomat is le kell törölni, rendesen átitatta a pulcsit minden, ami rákenődött.

♫ Same old war ♫RuhaMentőakció
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taron Egerton
Hozzászólások száma : 19
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Felicity & Zach    Csüt. 26 Márc. - 16:08



Felicity & Zach



- Ebben egyetértünk. – morgom halkan. Na igen, odafigyelhetett volna jobban is, ha egy kicsit kötekedőbb lennék már rég a földig leordítottam volna a fejét, hogy mégis miért ennyire béna, de … nem tettem, mert nem vagyok az. De ez egy elég régi dzseki, mondhatni családi örökség. A nagyapámé volt még, katona volt, a frontról hozta, apám ezen kívül nem adott semmit. Pont mielőtt elment, azt mondta nekem, hogy ezt nekem adja, majd lement tejért és…soha nem jött vissza. Nem vagyok én hülye, nem halt meg, nem rabolták el, pusztán csak elfutott, gondolom szar volt ez így neki. Szánalmas, most már látom. – Remélem, nincs túl sok dzsekim ehelyett. – egy se, hogy egész pontos legyek, de ezt nem igazán fogom elmondani neki. Az én ruhatáram elégé kevés darabból áll, inkább a kapott, megszerzett pénzből a húgomnak veszek cuccokat, illetve bevásárlok, segítek a számlák kifizetésében és a többi, bár így is csúszunk már a fizetéssel egy ideje. – Hé, hagyd abba, a végén még perverznek néznek! – szólok rá,  mikor csak úgy lazán elkezdi azzal a zsepivel dörzsölni a mellkasát. Nem lenne bajom ezzel,ha nem lenne már hírem itt az iskolában, és még csak az kell, hogy valamilyen hülye félreértés miatt rám aggassák, hogy perverz vagyok, amiért ezt nézem. Nem lehet így mást nézni.
- És máris idejöttél? – kérdezem meglepetten. Na igen, ha egy órája szállt le a gépe akkor mégis miért idejönni volt az első dolga? Elmehetett volna rendesen kajálni, én biztosan nem egyből egy iskolához jönnék. Amúgy is, ha repülővel jött az azt jelenti, hogy nem éppen az itteni csórók iskolájába kéne járnia, ugye? – Van, aki ölni tudna érte. – rántom meg a vállam. Itt, a szegény negyedben öltek már kevesebbért is ment egy elejtett szendvics. Oké, én nem ilyen vagyok, sok szarban volt már részem meg nélkülözésben, de azért kukából még soha nem ettem. – Jól van már… tudod, mit? Add csak ide, megcsinálom én. – húzom vissza a kezemet és veszem el tőle a zsepit, hogy letöröljem én magam. Így is elég sokan néztek a melldörzsölős akciója után. Nem érdekel, ha pletykálnak rólam, de ne itt tegyék. – Te aztán elég fura vagy, tudod-e? – és elég naivnak is tűnik, ha engem kérdeztek, szóval nem igazán értem, hogy mégis miként gondolhatta azt, hogy… ideakar jönni. Ennek a sulinak azért van híre, nem éppen a legjobb, persze, a közelben a legjobbnak számít, de elég szar országos szinten. Idejár a vagyonos családok gyereke, és az utca gyerekei is, ha… jár egyáltalán iskolába.
- Végigmész a folyosón és jobbra a második ajtó… tessék, majd ott találkozunk, oké? – adom át neki a dzsekit, majd a válaszát szinte meg sem várva indulok el a bejárattal ellenkező irányba. Na igen, ott nem mehetek csak úgy be, keresnem kell valami nyugis helyet, onnét pedig…csak egy pillanat és a suliban is vagyok. Nem mondom, hogy tudom az okát annak, hogy ilyen vagyok, de elég hasznos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♡ Gabriella Wilde
Hozzászólások száma : 62
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Felicity & Zach    Hétf. 23 Márc. - 22:20



Zach & Felicity



Nem kifejezetten így akartam nyitni, nem az a jó belépő, amikor felkened valakinek a hátára a szendvicset, de nem tehetek róla. Túl sok mindenre kéne egyszerre figyelnem. Egyrészt, hogy tényleg jó helyen vagyok-e, aztán hogy a táskám a karomon tényleg meglegyen, mert néha kissé szétszórt vagyok és hajlamos vagyok elhagyni a dolgaimat, teszem azt bent a taxiban, ami elég nagy gond lenne, miután benne van minden pénzem és iratom is természetesen. De minden meg van és már éhes is vagyok és így sikerül koccannom a sráccal. Kész csoda, hogy nem verem le szegényt a korlátról, akkor aztán végképp fene nagy bűntudatom kerekedne. Így se érzem valami jól magam. Eléggé elkerekedett szemekkel figyelem, ahogyan lepattan és megfordul, a kabátot is lekapja, hogy megnézze mekkora kárt okoztam. Azok után, ami a pályaudvaron történt komolyan arra számítok, hogy ennek esetleg komolyabb következménye lesz, hogy mond valami csúnyát, de minimum csúnyán néz majd.
Az első káromkodás meg is van, bár nem olyan brutáis, amire esetleg számítani lehetne, de még ettől is kissé megrezzenek. Minimálisan csak, de a nyakamat azért behúzom, amikor megfordul és a dzsekit kezdi el vizsgálgatni. - Attól még sajnálom, figyelhettem volna jobban is, csak annyira sok még az info és nem vettelek észre, de ezt... csak le kell tisztítani és nem lesz semmi baja... azt hiszem. - jó, hát nem vagyok azért profi konyhai praktikák terén, dzseki tisztításban sem, de talán ezt elég csak nagyjából áttörölni, vagy nem is tudom. Az tuti, hogy az én ruhámnak annyi, azon úgy istenesen szétkenődött minden, rendesen ütős pacát csinálva a mellkasomra. Persze kissé azért zavarba is jövök, hogy nem sikerül felvennie elsőre a szemkontaktust, de csak a foltot nézi... egyértelmű. Felpillantok rá, amikor megint megszólal, miközben nagy erőkkel keresgélek a táskámban, hogy zsepit keressek. Kiveszek többet is és a kérdésre már akkor válaszolok bólogatva, amikor elkezdem a mellkasomat törölgetni. Nem sok sikerrel persze, főként lazán szétmaszatolok mindent és egyre pocsékabbá kezd válni a helyzet, és talán nem is illik egy fiú előtt az embernek lényegében a melleit dörzsölgetni, még ha egyébként nincs is dekoltázsom, vagy ilyesmi, de ez így nem nagyon esik le.
- Új igen, én még csak most érkeztem a városba. Egy órája szállt le a gépem úgy... kb. és nem ettem semmit nem is tudom... jó ideje, bár ez már eléggé pocsékul fest. - hát na a szendvics nincs a legjobb állapotban, főleg hogy a meglepettségnek hála a földön végezte. Szóval azon kívül, hogy összenyomódott már koszos is, nem állok épp a legjobban a teljesített feladatok tekintetében, de legalább a helyet sikerült megtalálnom, azt hiszem ez is valami. - Szia Zach! Én meg Felicity. - reflexből nyújtom is felé a kezemet, hogy megrázzam az övét, és úgy két másodperc múlva le is esik, hogy egyébként az is kissé még össze van kenve. Beharapom a számat, amikor ez leesik, és aggodalmas tekintettel ragadom magamhoz a kezét, hogy a tiszta kezemben lévő egyik tiszta zsepivel töröljem le. - Hú, bocs! Megint! A dzseidet is megpróbáljam rendbe tenni? Nem tudod, hogy hol van esetleg mosdó, vagy... csap? Akármi, mert egyre katasztrofálisabb kezd lenni a majonézhelyzet. - és a sajt, meg a többi. Az se lenne rossz, ha mondjuk átöltöznék, csak hát nem hoztam magammal... na oké, nem mondom, hogy tökéletesen felkészültem, mert váltóruha az nincs nálam, de végül is elmehetek venni valamit, nem olyan nagy kunszt az, csak egy boltot kell találni... Jó előbb kell a csap, aztán a bolt, vagy a tanár megkeresése? Nem mondom, hogy profi nyomozó vagyok, de majd fejlődöm ebben is menni fog!

♫ Same old war ♫RuhaMentőakció
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taron Egerton
Hozzászólások száma : 19
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Felicity & Zach    Hétf. 23 Márc. - 16:13



Felicity & Zach



Soha nem gondoltam még arra, hogy lelépjek. Persze, megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mondjuk nem ide születtek, vagy ha lenne rá lehetőség, hogy elmenjek, de mivel a helyzetem elég szar, soha nem játszottam el annak a gondolatával, hogy itt hagyom anyámat és  a húgomat. Szükségük van rám, apa elment, lelépett, én meg… nem tudom, valamit muszáj tennem, mert ha rendes munkával nem érek el semmit, akkor valahogy máshogy kell pénzhez jutnom. Szerencsém persze, hogy Bricks itt a góré, de ha nem ő lenne, akkor sem tudnának rám bizonyítani semmit. A szegény negyedben lakom, a zsaruk jól tudják, hogy ott aki a legtisztességesebbnek adja el magát, valójában a legaljasabb.
Én ide születtem, nekem itt a helyem, és amúgy sincsen itt bármiféle kitörési lehetőség, hogy esetleg jobb legyen. A gazdagabbakat nem érdekli, hogy mi van velünk szegényekkel, minket meg nem érdekel, hogy mi van a gazdagokkal. Persze, ha valaki egy rolex-szel a kezén betéved a szegény negyedben ki sem jön. Jó esetben igen, csak az órával együtt a kezét is elvették tőle. Na jó, ennyire nem durva a helyzet, de azért láttam én már elég kemény dolgokat, ezért nyomom inkább csak pitiben a dolgokat, még az kéne, hogy valami leszámolásba keveredjek bele.
Na meg persze a húgomnak mit mondanék, ha sittre kerülnék? Apa után nem lehet, hogy engem is elveszítsen. Én segítek neki a háziban is, anya nem éppen… szóval nem éppen olyan oktatásban részesült, hogy sokat tudjon segíteni, én se, de azért kijártam a középiskolát, szóval a húgomnak segíteni nem nagy dolog. Ezért is jövök el érte, anya nem akarja, hogy egyedül jöjjön haza, és az igazat  megvallva én se, elég durva egy hely ez a kicsiknek. Persze, ha már beér a negyed azon részébe, ahol mindenki ismer mindenkit, ott nincs baj, de addig… a végén még belefutna valami bandaháborúba.
Sikerül teljesen kizárnom a külvilágot, és igen kellemetlen arra feleszmélni újra, hogy valaki mintha belém szállna hátulról, szóval a korlátról sikerül is lepottyanom. – Basszus! – káromkodom el magam, ahogy közben leszedem magamról a dzsekimet és megpillantom a ketchup és a majonéz bájos elegyét rajta. A francba is, ez az egyetlen használható dzsekim! – Mindegy… én voltam útban. – mondom neki, ahogy felnézek a lányra, aki átfestette a dzsekimet.  Oké, nem tehetek róla, de persze, hogy először nem a szemébe sikerül néznem, hanem oda, ahol a mustár-ketchup érte őt. Ez…bárkinél így lenne. – Új vagy? Nem láttalak  még errefelé. – szólítom meg a lányt. Na igen, nem mondom, hogy én mindenkit ismerek ebben a városban, de azért a környékről jár be szinte mindenki ide a suliba, és… igen, itt viszont mindenkit ismerek. – Amúgy Zach vagyok. – nyújtom felé a kezemet, mert ezt elfelejtettem az elején.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♡ Gabriella Wilde
Hozzászólások száma : 62
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Felicity & Zach    Vas. 22 Márc. - 18:46



Zach & Felicity



Philadelphia, nem jártam még itt egyszer sem, úgyhogy egyelőre még nem tudom, hogy mennyire fogok jól boldogulni, de mint mindig most is meg van a remény és a bizakodás, hogy menni fog. Persze már a pályaudvaron is sikerült kissé elkeveredni, a reptér nagyon forgalmas, de ha van pénzed akkor mindent könnyebb megoldani. Csak sikerült fognom egy taxit, bár vagy kettőt elvittek előlem, az egyiket úgy, hogy egy nő konkrétan már a taxi ajtóból lökött félre. Nem sokon múlt, hogy nem kenődtem a betonon, csak azért úsztam meg, mert nekimentem egy idősebb néninek, aki erre olyan szavakat használt, hogy még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy valaki ilyesmit mondhat egy másik embernek. Az elképedésem persze azt szülte, hogy egy újabb taxit nyúltak le előlem, de végül csak sikerült megugrani az első akadályt.
Otthon egyébként nem volt nagy gond, még soha életemben nem hazudtam a szüleimnek, ezért most sem gondoltak ilyesmire, Emily-vel pedig meg tudtam beszélni, hogy segítsen és mondja azt, hogy náluk töltöm a következő egy hetet. Már csak az a fontos, hogy a szüleim ne beszéljenek az ő szüleivel, de mivel nem igazán szoktak utána nézni, hogy igazat mondtam-e, mivel sosem hazudok, így aztán ennek kis esélyét látom. És nem is volt kérdés, hogy ezt most meg kellett tennem. Én tudom, hogy az a fickó gyanús és ha egyszer gyanús, akkor nekem tudnom kell, hogy ez miért van. Más pedig nem járhat utána csak én.
No szóval sikerült végül taxit fogni és végre itt vagyok az iskola előtt. Egyértelmű volt, hogy itt kezdek, utána kell néznem a helynek és persze ennek a tanárnak is. Egy kicsit kérdezősködni, persze csak óvatosan, hogy ne tűnjön fel senkinek sem, hogy esetleg túlzásba viszem. Sosem csináltam még ilyet, de miután már elég sok Columbot néztem már meg van a magabiztosságom, hogy menni fog, talán még túl sok is, de ezt majd meglátjuk. Még a pályaudvaron a taxi fogási küzdelem előtt vettem magamnak egy szendvicset, amikor most hogy kiszálltam és fizettem kezdek el bontogatni. Még egészen meleg, van benne egy kis olvasztott sajt is, szóval isteni az illata. Próbálok úgy tenni, mint aki teljesen véletlenül jár erre, mondjuk tehetnék úgy, mint aki csak át akar ide jelentkezni, simán el tudom adni magam fiatalabbnak is, mint a korom igazából. Lendületből indulok el az épület felé, még hátrapillantva egyszer a taxira és ennek hála sikerül úgy istenesen Zach hátának ütköznöm. A lendületem is elég nagy, de azért le nem tarolom szegényt, viszont a szendvicsem szépen csapódik a hátának és úgy istenesen bepréselődik közénk. A benne lévő majonéz, ketchup és az olvasztott sajt pedig szépen szétkenődik a kabátja hátán és az én felsőmön elején, én pedig egy halk sikkantás után rendesen lefagyok, az első pillanatokban még megszólalni sem tudom.
- Jesszus! Öhm... bocs... én... bocsánat... - bizonytalanul próbálok azért kinyögni valamit. Nem mondanám, hogy jól megy, de most ennél többre nem telik. Már előre félek, mert az eddigi emberek, akikkel véletlenül összefutottam nem voltak épp kedvesek, pedig nekik legalább a hátukon nem kentem szét egy szendvicset. Azt hiszem az idős néni szitkai után nem csoda, hogy most fogalmam sincs, hogy mi vár majd rám.

♫ Same old war ♫RuhaMentőakció
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taron Egerton
Hozzászólások száma : 19
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Felicity & Zach    Vas. 22 Márc. - 13:50



Felicity & Zach




- Hé, Abbie, siess, nem akarom, hogy anya emiatt is kiakadjon. – szólok még a húgom után, aki visszarohan az iskolába, mert otthagyta a tornazsákját. Na igen, emiatt is,, mert nem rég jöttem ki a rendőrségről, Bricks felhívja anyámat, hogy mi volt, anya meg… valószínűleg jól pofán vág, hogy mégis miért tettem ezt. Mintha nem tudná. Szarul élünk. Naponta késelnek meg valakit, aki gazdagabb egy kicsit, mint a többség, nekem pedig muszáj valahogy pénzt szereznem, hogy ne haljunk éhen. Aztán ott vannak még Abbie tankönyvei és ruhái is, szóval… nem akarom, hogy a húgom úgy nőjön fel ahogy én. Hiába volt ott apa, nem sokat segített, folyton munkanélküli volt, alkalmi munkákat végzett,de nem kapott érte semmit. Én volt, hogy heteken keresztül ugyanabba a cuccba jártam iskolába.
Felülök a korlátra és rákönyökölök a térdemre miközben várom a húgomat. Elég alap cucc van rajtam, egy kopott, néhol már lyukas farmer, egy egyszerű fehér póló és a bőrdzsekim persze, nem igazán szoktam soha sem túlöltözködni. A legtöbb itteni ember ilyen, bár ez a suli nem a szegény negyedben van, Abbie okos kiscsaj, ezért került be ide, és remélem, hogy a többi gyerek nem csúfolja őt, csak mert a családja nem olyan pénzes, mint az övéké. Ha van is ilyen, Abbie nem mondja, kemény kiscsaj.
Az órámra néznék, ha lenne, Abbie már elég régóta bent van. Most akkor be kéne menjek, hogy segítsek neki? Kétlem, be se engednek mióta összevertem azt a felsős gyereket, aki a múltkor direkt lelökte a csúszdáról a húgomat. Sértegette, majdnem le is köpte…hát én le is köptem, de előbb elég alaposan megagyaltam a kis rohadékot. Tizennyolc évesen nem éppen egy tizenhárom éves lánnyal kéne keménykednie, azóta a közelébe se ment. Persze a srác szülei feljelentettek, de Bricks tett róla,hogy ne legyen semmi sem az ügyből . Szóval… nem tudok bemenni .Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok, ha nem jön ki egy negyedóra múlva.
- Nem láttál még embert? – mordulok rá az egyik talán tizenhét éves csajra, mikor az úgy megy el előttem, hogy kicsit sem burkoltam végigmér. Ismerem az ilyet, nem az a fajta: milyen jól nézel ki végigmérés ez. Sokkal inkább az, hogy honnan jövök és mennyi pénzem van. De utálom az ilyet, főleg azért mert ha nekem nincs bajom a hozzá hasonló gazdag libákkal, akkor neki mégis mi baja van a szegényekkel? Örüljön annak, hogy nem ide született, különben szívna, mint a torkosborz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Felicity & Zach    

Vissza az elejére Go down
 
Felicity & Zach
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Közel s távol-