we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Yesterday at 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Vágyak vonzásában - 3. rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Csüt. 21 Május - 20:56


Demetrius & Sophia




*Szívesen, bármikor. Ez jut eszembe legelőször amikor a vasalásra céloz. Nem szívesen hagynám a bejárónőre ha eddig sem az ő feladata volt, szeretném ha a vasalásra szánt holmijai az én kezemen keresztül futnának át, de az ajánlata több mint elfogadható. A szabadidőm átkonvergálása egy másik síkba meglehetősen izgalmas színben tűnnek fel és nem utasíthatom el, de azért megpróbálom ezt a saját előnyömre forgatni.*
-Nem akarok minden időt a vasalásoddal tölteni, de ha megbocsátasz, nem hagynám másra.
*Közben persze beszélgethetünk, megtárgyalhatjuk a napi történéseket, a másnapi terveket. Ez azonban már egy másik idősík, olyan amilyenben mindent közösen tervezünk és ez az amit szeretnék. Édes, ahogy ránézek csak ez jut eszembe róla, egy baracklekvárral teli üveg, vagy mézesbödön mint Micimackó meséiben. Az én gondolataimban már olyan dolgok vernek tanyát, mint például a randi előtti ingvasalás, együtt készülődés az operába, egy kellemes vacsora utána…és…mindaz ami ezek után jönni szokott. A hot-dog után szóba kerül más is, éppen a kedvenceim,  nem férfiaknak való lakoma be kell valljam, és mindezek után nem akarom majd ráerőltetni.*
-Akkor különbözőség. Imádom a kelbimbót és a tököt, minden formában, de majd megoldjuk.
*Ez nem fog problémát okozni, van olyan amit nem szeretek de az csupán egy-két ételben merül ki, tudom, érzem és remélem, hogy a jövőben alkalmunk nyílik majd ezeknek a megoldására.*
-Nem szeretem a steaket véresen és a csirkét sem ha látszik rajta az állat formája, szóval sem a combját, sem a szárnyát, és így vagyok a pulykával is. A hálaadási vacsora kész rémálom a számomra ha a szüleimnél vagyok és egy egészpulykát sütnek.
*Na ennyit erről. Nem vagyok én sem tökéletes. Ám ez nem zavar abban, hogy Demetriust az egekig emeljem s úgy látszik őt sem. Már most tudom, hogy szeretem, mindennél jobban,  Figaro sem tudna fölé licitálni és a nagyim sem. Ő amúgy is kritikus a kapcsolataimmal szemben, nem átall azonnal prognózist alkotni, de az én rendőröm már az első vizsgán átment. Egyszerűen oda vagyok érte.
Persze azért még zavarba tud hozni a krom és tapasztalataim ellenében is, ezt sem szégyellem előtte, hadd tudja csak, hogy a szemérmemnek vannak határai, és az intimitásomnak is. Szexuális téren van bőven fantáziám, de érezhetően nem lőném el most a puskaporomat, másrészt húznám még az időt a további megismerés határáig. Nem vagyok prűd, Demetriusszal  aztán végképp nem, de éppen azért mert vele komolyabban gondolom a dolgokat, van némi igényem. *
-Jöjjön.
*Mondom és nem hisztizek amikor a fenekemet fogdossa, végül is tetszik neki, ezt mondta, hagyom, hogy kiélje magát egy pontig, de örömömre szolgál az a tudat, amit felém irányít, hogy nem kíván többet a beleegyezésem nélkül és nem is sértődik meg azután, hogy hagyom de a gesztusaimmal nem is bátorítom ennél többre. A fagyi evés és kínálás az általam remélt mederben folyik, bensőséges, romantikus és szórakoztató a film miatt. Arra ég emlékszem, hogy sokat nevetek és arra is, hogy a vége felé a vállára hajtom a fejem. A beszélgetésre is, bár néhány pont már utólag homályos, de fantasztikusan éreztem magam míg el nem aludtam. A hajnal aztán rohamtempóban köszönt ránk, én a fogmosással vagyok elfoglalva az új és saját fogkefémmel, ami még a vacsoránál is nagyobb örömet okoz,  aztán csak a rohanás, a nagyim kacsintós mosolya és Demetrius köszönő csókja marad meg. *

//Imádtalak. Ennyi.  szivecske  //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Csüt. 21 Május - 8:34



Sophia & Demetrius


  Ahogyan vasalja az ingemet, egy pillanatra többet látok a dologba, mint kellene, valóban el tudnám képzelni feleségként. Nem olyan igazán nett háziasszonyként. Ő maga is megmondta, szeleburdi, hebrencs. Mégsem ez számít. A gondoskodása, a figyelmessége üt szíven. Végtelenül teljessé teszi az életemet már a második napon is, már akkor, amikor az esti találkánkat vártam tudtam; tökéletes lesz. Nem számít a dióallergia, a tárcám elhagyása, valahogy mégis mindig rátalálunk az olyan megoldásokra, ahol tudunk természetesek maradni. Ahogyan felpillant rám, ismét rá tudok mosolyogni, megfürdeni a csintalan tekintetében.
- Jobbat tudok. Mégiscsak hagyjuk mindezt majd a bejárónőre. Sokkal egyszerűbb, ha minden időt, amit rám szánsz, nem vasalással töltöd. – Ettől még ugyanúgy végighallgatom a magyarázatát a vasalásról, legalább le tudom szűrni a tanulságot, ám inkább operázzunk, kiránduljunk amennyit csak lehet. Ha a távoli jövőben még nem ijedt meg tőlem, elvinném akár egy rendőrbálba is, legalább nem egyedül ácsorognék ott, hanem meg tudnám táncoltatni. Még jobban, mint ma. Kedvtelve veszem át tőle az inget, vállfástól, és akasztom ki a szekrényemre, holnap ebben leszek, amely viseli a keze nyomát. Még ha egyedi eset is, mindenképpen nyom a latba azon a bizonyos lánykéréshez vezető még igen hosszú úton.
Nem tudom, hogy hova futja ki magát a dolog, jelenleg el sem tudom képzelni, hogy egyszer talán tányérokat dobáljuk a falhoz, vagy azt üvöltsük, hogy a te hibád. Meglehet még a rózsaszín ködben úszunk, és az felmerülhet, hogy naív vagyok, ám ebben a korban mi változhatna? A jellemünk alapján kétlem, hogy olyat mutatnánk, ami csak a pozitív dolgokat emeli ki, hiszen egyértelmű, nem vagyunk tökéletesek, pont ettől emberi. Azt mondják lakva ismerszik meg az ember, ez még egy hosszabbtávú dolog, ám mely rigolyája lenne Sophia-nak, amit nem tudnék elviselni? Igazán nem tudom.
- Mertem remélni. Ellenben a kelbimbót, tököt kifejezetten utálom. Így ha ezek szerelmese lennél, máris adok alkalmat a különbözőségre. – Nevetem el magamat, nem kell, hogy mindenben passzoljunk. Valahol kifejeztem, hogy szeretem őt, mégsem a nyers valójában, hiszen kerültem volna a felszínességet, mégis szerettem volna a tudtára adni, hogy mennyire különleges. Nem hinném, hogy ő is alaptalanul dobálózik a főnyeremény, a megtartalak, és a királyfi szavakkal, amelyeknek mind komoly súlya van. Kiváncsi lennék arra a hotdogra, meghivatni nyilván nem akarom magam, majd ha benne is megérik valami hasonló randiötlet, ez végülis ennek volt a felvezetése.
Félmosollyal szemlélem, ahogyan visszarámolja a kivett, de nem megnézendő filmeket, felkacag bennem a kisördög, hogy mégiscsak zavarba tudom hozni. Igaz, én sem vagyok egy durrbele alkat, ebben is passzolunk, a szerelmeskedés túl intim dolog ahhoz, hogy csak úgy átszaladjunk rajta. A filmek, amelyek a kezébe akadtak, szintén erotikus, nem mutogatós felnőttfilmek, a hangulat a lényeg, nem pedig maga az aktus.
- Akkor most jőjjön az együtt nevetés. – Azért azt nem tudom kihagyni, hogy ha már ilyen dolgokról beszélünk hogy finoman, nem túl tolakodóan megsimogassam a hátsóját, főleg, hogy külön kiemeltem, hogy mennyire tetszik. Leülünk, és hihetetlen mód jól esik, ahogyan odabújik, és együtt eszegetjük a fagyit, hajlamos vagyok még arra, hogy elfogadjam, ahogyan kínálgat. Van az egészben egy végtelenül romantikus, meghitt miliő. Végül ahogyan elterveztük, sokáig beszélgetünk, itt most az a cél, hogy minél hangulatosabban teljen az este. Cseppet sem érzem kényelmetlennek, hogy a kanapén merülünk végül álomba pár órát, hajnalban még mindkettőnk munkája előtt viszem haza, hogy ismét úgy kezdjük a napot, hogy nagyokat vigyorgunk.

//Köszönöm szépen a játékot te kis jólelkű, olyan szépen írsz, hogy csak úgy olvadozom tőle *.*//


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Hétf. 18 Május - 6:58


Demetrius & Sophia




*Annak ellenére, hogy felajánlásom máskorra és mindenkorra szólt, de be lettem fogva vasalásra, igencsak élvezem. Bepillantást nyerhettem Demetrius szekrényébe, ami talán másnak nem olyan nagy dolog de nekem az. Nem az alsógatyáira voltam kíváncsi – na jó, arra is – hanem úgy általában a szekrény tartalmára, milyenségére. Persze gondolhattam volna, hogy ott is tüchtig rend van mert mindenhol az van, de szerencsére nem mániásan. A színenként, nagyságonként átválogatott ruhadaraboktól hidegrázásom van, az első kapcsolatom volt ilyen, azért léptem ki belőle. Rendmániája volt, olyannyira, hogy az már szinte fájt. Itt a konyhaszekrényben és a hűtőben sem volt minden aprólékos műgonddal elhelyezve, de azért a szekrény…..de persze nem ez volt a főcsapás amiért mégis lelkesen fogtam bele a vasalásba. Belegondolva jó érzés volt Demetrius ingét a kezemben tartani úgy is, hogy nem volt rajta, személyes, bensőséges, mintha évek óta ezt csinálnám és azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy ha így történik sem fogom megunni. Végigsimítva az anyagon olyan volt mintha őt simogatnám, nem szexuálisan hanem lelkileg, hiszen az övé volt, viselte nem is olyan rég és még fogja is, de most már rám fog gondolni amikor felveszi. Nem tudom, hogy ő mit gondolt efelől, de szerettem volna ha ugyanezt. *
-Én most is jól érzem magam és nem bejárónőként.
*S ez igaz is volt, tényleg élveztem annak ellenére, hogy nem terveztem a randimon vasalni, de lehet, hogy ezek után ezt bevezetem. *
-Nem igazán rúgja ki magát ha már száraz, legközelebb vállfán szárítsd…vagy hívj engem.
*Az a kék ing különösen tetszik, már csak azért is mert a kedvence. Ezt megjegyzem, majd megfigyelem mikor veszi fel, mihez érzi kedvencnek, miben különleges, s már az én kedvencemként vasalom. Nekem minden bizonnyal gyorsabban megy a vasalás, van benne gyakorlatom, vagyis nagyobb gyakorlatom van benne mint neki, de persze át tudom érezni miért nem szereti. Hacsak nem sietek és elfelejtettem korábban kivasalni, mindig a tévé előtt vasalok, hogy legalább szórakozzak is közben, de akkor is csak egy-két darabra kalibrálom magam. Azért sikerül szélesebben elmosolyodnom amikor a fagyi receptről van szó, mókás, hogy ha egy férfi és egy nő ételrecepteket oszt meg egymással a randiján, de pont ettől olyan különleges az egész este. Noha ismerkedünk még egymással, egyáltalán nem olyan a miénk mint másoké, előreszaladtunk mégsem érzem, hogy csetlenénk-botlanánk, az egész olyan természetes, könnyed….ezért érzem, hogy mintha már évek óta tartana.*
-Egyezik az ízlésünk, mondjuk ezután a vacsora után ez már egyértelmű. Szóóóóval, megnyerted a hot-dogomat.
*Az a vallomás, annyira édes volt és könnyed. Kicsit félszegen fogalmazott de mégis éreztem a komolyságát, talán attól félt, hogy elijeszt vele. nem is értem miért hiszi azt, hogy felszínesnek gondolom amikor ilyeneket mond, a fenébe is, hiszen én is ugyanazt érzem mint ő, de persze én sem mondtam ki, mert az első, második randin ilyet nem szoktak mondani, de mi már azon túlléptünk, nem mennyiségben hanem minőségben. Átnyújtom az inget és ugyanazzal a lendülettel, de persze sokkal finomabban megsimogatom az arcát*
-Sosem gondolnálak felszínesnek, már akkor sem gondoltam ilyet rólad amikor belekortyoltál a kávémba. Én is oda vagyok érted, minden egyes perccel jobban.
*Ha holnap azt az inget veszi fel, rám fog gondolni. Elmosolyodom, ezt szeretem volna és tessék, megkaptam. Vajon más vágyamnál is bejön? ha igen, ez csakis vele fordulhat elő, mással nem, ő a varázsló. A görög isten. Ennek ellenére képes zavarba hozni, persze én kezdtem, megérdemlem.*
-Óóóó, háááát….én még nem néztem ilyet. Eddig nem hittem, hogy van értelme közösen nézni, a gyakorlat jobban tetszik. De végül is…ha egy vígjátékon együtt nevetünk, akkor…khmmmm….szívesen kipróbálnám.
*Ó, hogy én mennyire nem szeretek beszélni róla, akkor minek hoztam szóba? Magamat sem értem, Demetrius olyan oldalamat is felszínre hozza amit eddig nem is ismertem. zavarban vagyok de nem annyira, hogy ez kínos legyen, igazából tetszik…..mert ez is közelebb visz hozzá. Jól fog esni erre a fagyi, egy kis hűvös édesség. Lecsüccsenek, kezembe kapom az egyik kelyhet és a kanalat, úgy látom Demetrius nem készül rá, hát majd én megetetem. belebújok az ölelésébe és a vállára hajtom a fejemet úgy, hogy ne legyen kényelmetlen a fagyi evésnél. Az első kanálnál megint csak mümmögök mint a báránynál, mennyei. Sokadszorra gondolom azt, hogy Demetriust megtartom. A második kanállal neki kínálom a saját „főztjét” és ez így megy míg szép lassan meg nem esszük az egészet és a film véget nem ér. Roppant jól szórakozom közben és élvezem a közelségét, azt a hihetetlen könnyedséget amivel képes magához húzni anélkül, hogy bármit is bele kellene gondolnom. Kellemes, hangulatos, romantikus, imádnivaló.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Szomb. 16 Május - 20:57



Sophia & Demetrius


 Szerencsére nem tudok róla, hogy amit most mondott, az tréfa volt, mert olyan derűsen, bájosan tud mindent magyarázni, most tökéletesen azt hittem, hogy komolyan gondolja a kis gondoskodó. Így is van bennem némi kényszeredettség, hogy csak azért nem utasítom vissza, mert nem akarom megsérteni, inkább mennék gyűrött ingben, ezért mondom, hogy csak egyet. Még csak az kéne, hogy a vadiúj kedvesem munkára ragadtassa magát, holott megmentette az életemet, még az ujját is megégette, a legkevesebb, hogy a tenyeremen hordozom. Hozzátenném, hogy ameddig élek, csak éppen van bennem egy erőteljes félsz, hogy máris úgy vélné, hogy nyomulok.
- Ritkán fogok élni a felajánlással, arra kellesz, hogy jól érezzük magunkat, nem pedig bejárónőnek.  – Dobom vissza a labdát félszeg mosollyal, hiszen így is kerülget némi lelkiismeretfurdalás, amely az arcomra is kiül. Mindenesetre a vasalódeszkát felkínálom, amíg ő keresgél. Az arcát figyelem hamiskásan, amikor nézegeti a szekrényeket, ezzel a stílusomból is felfedezhet egy újabb szeletkét, amely tekintetében ismét a magaménak érzem, oly otthonos minden gesztusa.
- Na ja, valahogy egyszerűbbnek tartottam visszarakni a vállfákra őket mosás után, hátha magától is kicsit visszaáll az élére. Szokott működni, bár bizonyos darabokon ez nem segít. Azt a kéket Sophia, azt imádom, de muszáj vasalni.  – Ismerem be, hátha ezzel kicsit csökkentem a lelkiismeretfurdalást, hogy én is szoktam ám vasalni, csak nem sok kedvvel. Valahogy soha nem ideális hozzá az idő, mert a forró gőz felett állni nem az én világom, ha zuhanyzás után teszem, akkor mehetek is vissza, ha meg előtte, akkor meg megfázok, ha kicsit langyosabb a víz, nem nagyon tudom eltalálni. Vagy csak szimplán lusta vagyok hozzá. Megsimogatom az arcát köszönetképpen, már most elvonnám a vasalástól, hogy a derekánál fogva a levegőbe emeljem, és magamhoz öleljem.
- Naná, hogy szeretem. Sajnos még azt sem mondhatom, hogy csak az édeset vagy csak a sósat, bármennyit meg tudnék enni ezekből az amúgy hulladékszámba menő ételekből. Ellenben az otthoni hotdog teljesen más, igazán el tudnám képzelni. A recept a tiéd. Majd összeírom, nekem már fejből megy. – Ha nem félnék attól, hogy gyorsan rámegy a pocakomra, biztosan még többet ennék pizzát, hamburgert, és amúgy általánosságban szénhidrátot, mert rém odavagyok az ilyen álományjavított maradékokért amit felturbóz a szolgáltatóipar, és úgy tesz elénk, mintha a legfinomabb csemegékről lenne szó. Otthon biztos, hogy Sophia is finomakat tudna sütni-főzni, mert hát én így mondom, mert ha csak főzés lenne a fő halmaz, akkor az nekem fura, ha megkérdezik, hogy mit főztél? Sült csirkét? Ha már sült, akkor azt sütjük. Áh, rendőrként imádok lovagolni a szabályszerű megfogalmazáson.
- Mert nem akartam, hogy felszínesnek gondolj, hogy ennyire odavagyok érted. Másokért nem szoktam. Úgyis én nyernék, nem pipálhatsz le.  – Veszem át tőle az inget, amikor már úgy tűnik hogy készen van. Eltartva magamtól elismerően hümmögök, végül köszönetem jeléül bólintok, és nem is akasztom vissza a szekrénybe, hanem elé csak, hogy holnap biztosan ezt vegyem fel, amely már emlékszik a keze nyomára.
- Miért, ilyesmit is szeretnél velem nézni?  – Kuncogok, pedig ez inkább lányos nevetési forma. Valahogy kihozza belőlem, hiszen Sophie előtte annyira más voltam, most pedig kész vagyok arra, hogy teljesen odaadjam magam neki. Mármint lelki értelemben persze, nincsenek fenntartásaim. Ahogyan ő is, én is humorral játszom, ebben is komolyan hasonlítunk. Direkt nem csapom le a magas labdát, és csak a filmet hívom segítségül, hogy ne kelljen választ adnom, mennyire ér rá az összebújósdi. Szívem szerint bőven, csak aztán minden mosolyával, csókjával felülírja az elképzeléseimet, úgyhogy hajjaj!
- Tessék.  – Csüccsenünk vissza végül a kanapéra, amint betettem a pénznyelőt. Szépen sorbarakosgatom a dohányzóasztalra a négy fagyit, egyen csak, én már ismerem a sajátomat, majd eszek, ha marad, ha meg nem, akkor maradok még némi bónusz báránynál. Átkarolom, és megsimogatom a hátát, míg a másik kezemmel elindítom a filmet a távirányítóval.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Szer. 13 Május - 18:59


Demetrius & Sophia




*Minden amit mondok úgy igaz ahogy mondom, csak az időzítéssel van gond. Tényleg nem tartom magam szorgalmas feleség alapanyagnak, nem vagyok mindig topon, nem tartok precíz rendet a lakás minden egyes négyzetmilliméterén, csak ott ahol mások is láthatják, persze nincs kosz sehol, a porra úgymond allergiás vagyok, nem szervezetileg. Ám nem szoktam még ahhoz, hogy maximálisan másról is gondoskodjak, az amit megtanultam a szüleimtől és a nagyitól a férfiakkal kapcsolatosan, csak Demetriusnak szól. Még Figaronak sem vasaltam inget, sem az előtte bonyolódó kapcsolatom számára sem. A randijaim sem erről szóltak, de most mintha félreértés áldozata lennék. Valóban azt mondtam Demetiusnak, hogy vállalok mindenféle gondoskodást, vasalást, miegymást, és az ajánlatomat tényleg csak most nyújtottam át neki, ám minden ehhez tartozó szavam csupán tréfa volt. Bármikor vasalnék neki inget, nyakkendőt, öltönyt ha úgy hozza a sors, de azért nem most. Nem egy ingről beszéltem hanem az összes többiről, másnap, harmadnap, egy hét múlva, hetekkel, hónapokkal később, amikor csak akarja. Ezért meg is lepődöm amikor előveszi a vasalódeszkát, de annál gyorsabban reagálok és alkalmazkodom. Elvégre én ígértem, az időpont nem avatkozhat közbe.*
-Oké, akkor most egy, aztán később bármikor még egy ha éppen tárgyalnivaló kedved lesz.
*Játékosan és most már nem a frásszal kerülgetve utalok az első, korábbi munkájára ami a találozásunkat fémjelezte. Akkor persze golyóálló mellény volt rajta, nem is figyeltem igazán, hogy az alatt mit visel, csak szorítottam az ujjaimat, hogy túlélje, miközben ott állt mellettem épen és egészségesen. Felállok, nekikezdek a keresgélésnek mivel azt rám bízza, előkerülnek a maximálisan magánéleti „titkai”. Első körben mindent találok az alsó nadrágtól kezdve a pisztolytokon át, a zokniig, csak épp inget nem. A fene gondolta, hogy vasalatlanul is vállfára akasztja. ez ám a precíz és házias férfi.*
-Ahaaaa! Itt van a szemérmes. Elképesztő én? Ugyan. Az inged az. Szerintem önvasaló.
*Kiveszem, megmutatom, átsimítom és előkászítem. Ha már vasalok a randimon – ilyen em volt még, de kiváltképp élvezem – akkor mindent beleadok. Némileg még küzdve a zavarommal, belekezdek ahogy szoktam a saját blúzaimmal. Gallér, ujjak, kifordítva. Mindeközben persze élvezhetem a simogatását ami most nem biztos, hogy csak nekem szól, de attól még jólesik. Oda is hajtom az arcomat a tenyerébe addig a pillanatiug míg ő is akarja, és míg nem akadályoz a vasalásban. Ha ezt a nagyinak elmesélem, biztosan szétkürtöli a másnapi rendőr vásárlók között, hangsúlyozva Demetirus nevét, nehogy tévedés történjen és más arassa le a babérjait. Simítom a finom anyagot, s közben az operáról van még szó, vagyis az utána ajánlott menüről. Úgy látszik ebben sem tévedtem, Demetrius ugyan ínyenc a maga terén de nem veti meg a gyors, készkaját sem, természetesen csak alkalmakkor. Én sem eszem minden nap ilyet, és nem is vágyom rá, számomra olyan mint az édesség vagy a jégkrém egy-egy program után.*
-Ahogy azt a pitét faltad, eszembe sem jutott, hogy a fánkot részesíted előnyben. Viszont tudok otthon hot-dogot csinálni, bármivel amivel szereted, s bár eddig nem főztem fagylaltot mert megbíztam a házhot jövő-menő Mr. Arakanisban, hajlandó vagyok itt New Yorkban rászokni a házi fagyira. Szóval jössz nekem egy recepttel és biztos vagyok benne, hogy a nagyi is oda meg vissza lesz érte.
*Mindezek után már tényleg én vagyok oda érte. nem mondtam eddig és ő sem, de lott lóg a levegőben minden féltve és bátran elgondolt vallomás. Talán a férfiakról alkotott előítéletes vélemény szerint nem is baj, hogy ő mondja ki először azt ami a fejében zajlik. Nem miattam, hanem miatta. A nők túl hamariak, sok mindent képzelnek bele egy kapcsolatba amit nem lenne szabad, sokszor száznyi nappal azelőtt, hogy egészséges lenne egy férfi ember szeében. Én nem akarom elkövetni ezt a hibát, de nem is kell sokáig várnom a megerősítésre. *
-Miért álltál ellen eddig? Nem is értem.
*Vidoran, cinkosan kicsit hamiskásan a tréfa miatt de kellőképpen komolyan azért amit érzek, mosolygok rá.*
-Én még nem értem a határára. Akarsz versenyezni?
*Nem célom kigúnyolni, sem játszani az érzéseivel, az enyémek sem arra valók, de némi humor nem árt ezen a szinten. Szeretem, tudom és érzem, nem akarom sem elveszíteni sem eldobni magamtól, éreztetni akarom vele, hogy mindaz amit mondtam komoly, de nem várok el érte semmilyen véres odaadást.*
-Nem illik, de kíváncsi lennék rá. Már csak azért is, hogy tudjam mennyire vagy képes elpirulni, de ezt…toljuk el pár héttel későbbre.
*Kegyes vagyok és nem véletlenül. tvol áll tőlem, hogy bármivel is elijesszem, inkább a humorral próbálom feltuningolni az estét. Közben elkészülök az ingével is, ami nem sokkal lett szebb, lévén alig akadt rajta gyűrődés.*
-Voila! Egy ing, bevetésre alkalmas. És most kérem a fagyimat….és a tiédet is.
*Vicc, persze képes lennék megenni az egészet, de nem akarom, inkább vele együtt kanalazva fogyasztanám el a filmnézés közben. Mert még az is van, bár félő, hogy közben elalszom a vállán.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Kedd 12 Május - 21:54



Sophia & Demetrius


  - Nem akarlak megsérteni, úgyhogy... legyen. Egy inget, de nem többet. Nem is szeretném, ha otthonülő lennél, arra bőven elég az este. Mehetünk csatagolni, amerre csak szeretnél. – Viszonzom a mosolyát, már nem ma fogunk elindulni, az én ajánlatom tényleg nem csak mostanra szól. Az opera csak a kezdet. Nem akartam én őt megdolgoztatni, ha már így alakult, akkor feltalálja magát, nem nagy a lakás, nyugodtan keresgélhet, nyitogathatja a szekrényeket, nem fog olyat találni, ami pirulásra késztetné, vagy leleplezné némely rejtett oldalamat. Lényegében sokat beszéltem már magamról, a pici lakás ezt mind alátámasztja. Végtelenül hálás vagyok a gondoskodásáért, még ha nem várok fizetséget sem a vacsoráért, sem a csókjaimért. Amit adok, azért kapja, mert megérdemli. Azért, mert kész vagyok szeretni őt, szeretettel, szerelemmel, amennyire csak igényli, és még annál is jobban. Amíg ő keresgéli a vasalót, összeillesztem a vasalódeszkát, derűsen csóválom a fejem, milyen faramuci randi, hogy házimunkázik a kiválaszott tündérem... Ha én ezt a klubban elmesélem. Nem, megtartom magamnak, s ha el tudom kapni egy pillanatra, mögé lépek, elkapom a derekát, ahogyan egy puszit nyomok a finom gödröcskés pofira.
- Elképesztő vagy, nem is tudom hányadszorra mondom.  – Simítok végig az arcán, mielőtt elengedném, s a kanapé karfájára csüccsenek, nem vissza a földre, és karbafont kézzel sem szándékozom nézni, ahogyan itt küzd a szép ingemért a kis kedveském, az operát érintő gondolatait pedig buzgó bólogatással támogatom.
- Oh, gyorskaja, de minden rendőr barátja. Imádom a hot-dogot. Ellenben a fánkot nem, mielőtt még nagyon általánosítani kezdenél. A fagyi magától értetődik. – Elég hasonló az izlésünk, hiszen a vacsora is ízlik neki, a cápauszony levessel sem voltak gondok, a pitéjük meg egyenesen fenséges volt. Meg tudnám szokni, hogy valóban ő legyen a párom, még ha két nap után talán botorság ilyen következtetéseket levonni, viszont még gasztronómiai tekintetben is passzolunk. A dióra is figyelünk már mindketten.
- Mert... látod átlátod a turpissággot, nem is annyira kicsit szeretlek, hanem amennyire csak tudlak. Sajnálom, belebuktam az ellenállásba. – Ha elijesztem, elijesztem. Tisztességes lány, s érezze át, hogy nem akarok rátelepedni, viszont kihasználni sem, éppen csak tudatni, hogy rövid idő alatt fontossá vált számomra. Nem szoktam ilyesmivel dobálózni, ha tudnám, hogy Joanne nyolc év alatt nem kapott tőlem vallomást, akkor még inkább komolyan venném magam. S amit mondtam. Fenntartom a lehetőséget, hogy Sophie már kapja is a topánját, és elmenekül, mintha valami zaklató lennék. Lélegzetvisszafojtva lesem a reakcióját, amíg a fagyinak örül. Most ismét a karjaimba zárnám, mégsem teszem, az már túl tapadós lenne, s matrica végképp nem vagyok. Csak fülig szerelmes. Zavarba nem jövök, amint megtalálja a kis külön gyűjteményt, félmosollyal reagálom le.
- Azt hiszem ezt nem illik kommentálnom.  – Döntöm oldalra a fejemet, felesleges minden labdát lecsapni. Megvárom, hogy ha a vasalással és választással is kész, akkor legyen a Pénznyelő. Imádnivaló vígjáték, nem elég egyszer megnézni. Csak nem olvadt még el a fagyi. Beteszem a filmet, és magam mellé hívom a kanapéra, hogy átkaroljam őt. Tényleg gyakorlott párosnak tűnünk, átkozott nagy mázlim van, és a boldogságom most magától értetődő.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Vas. 10 Május - 18:52


Demetrius & Sophia




-Most mondom, hogy nem vagyok szorgalmas, otthonülő feleség alapanyag. Folyton pörgök, elnapolom a vasalást, csak azért, hogy elmehessek kirándulni, vagy éppen dolgozom, esetleg homlokon csókol a múzsám és órákig a vászon előtt ülök, éjszaka is. Szóval, ez az ajánlat csak neked szól, csak most, csak itt. Szerintem fogadd el.
*Szélesen mosolygok, nem túloztam, tényleg ez vagyok én, bár némi fogalma már lehet arról, hogy nem tudok a fenekemen nyugodtan ülni. Bátran elkönyvelhet királylánynak, attól még én szeretek gondoskodni arról akiért oda vagyok és vissza, és ez Ő. Nem tudom mit gondol efelől és rólam, de igyekszem megnyugtatni, hogy nem halok bele a munkába. Azért az sem mindegy kiről gondoskodik az ember lánya, mert van úgy, hogy kényszer és van úgy, hogy csupa szórakozás, mert miközben az ingét vasalom is rágondolok, az ő illatát érzem, az ő arcát látom és azt is ahogy feszít abban a ruhadarabban amit én adtam rá. Persze tudom én a határaimat, ha nagyon fáradt vagyok az istennek sem vesz rá, hogy bármit is tegyek, majd reggel. És ezért nem vagyok én sem tökéletes, de nem is hiszem, hogy annak kellene lennem.*
-Szuper! Utána pedig elmehetnénk egy kicsit sétálni, hot-dogot ennénk és fagyit és amikor már mindketten pukkadásig vagyunk, újratervezhetünk.
*Nem mondom, hogy mit és hogyan, azt majd az este hangulata adja, de kétség sem férhet hozzá, hogy a hot-dognál sokkal romantikusabbra gondoltam. Amilyen gyorsan eljutottunk a mostani pillanatig, olyan rohamosan lassítunk mindketten, mert megismerni jó, és szeretni is, nem szabad kihagyni a többrandis szabályt, mert az úgy izgi. Mindezt az apró kis együttlétet úgy tervezem mintha a világraszóló esküvőmről lenne szó, mert épp annyira fontos is. Minden egyes perc amit vele töltök felér egy ajándékkal. Nem szándékozom fél perc alatt az ágyába erőszakolni magam, a szenvedély nem erről szól, lehet azt napokig is érlelni mint a finom gyümölcsöt, a bor is úgy jó ha sokéves, a konyakról már nem is beszélve. Ha gasztroangyal lennék, most egy tíz fogásos főúri vacsorával jellemezném azt amit vele szeretnék elérni, de mivel nem vagyok az és Shakespeare tehetséges leszármazottja, sznob dáma sem, be kell érnem olyan apróságokkal mint egy édes csók, egy cuki mosoly, egy simogatás, egy érzéki pillantás, mókás kirándulás, oldalszúrósan fájó nevetés egy-egy bénázás után. Mindez pedig meg van, enyém a világ.*
-Ez annyira aranyos tőled.
*Nem akarom én cikizni, sem nyálas bájgúnárnak beállítani, amit mondok őszintén mondom minden felhang nélkül, szinte elaléltan. Mert elérzékenyülök. Sokan, sokfélét mondtak már nekem, ezernyi színben feltüntetve, hol jópofának álcázva, hol szépnek és romantikusnak, de egyik sem volt annyira őszinte és tiszta mint amit Demetrius mondott nekem. A szívemig hatolt vele. Bár már késő volt, Amor lecsúszott az akcióról, a nyila a célpont közepére hatolt. *
-Mindegyikkel. Hab is van! Dejóóó!
*Lelkes vagyok mint egy gyerek, mintha nem is egy pitékkel teli büfében dolgoznék. Azért persze ritkán engedek meg magamnak ilyesmit, de ha már elkezdtem, akkor kövér lúd. S ha már filmezésben egyeztünk meg, szemrevételezem a kínálatot, természetesen az erotikus fajtákon akad meg először a tekintetem.*
-Hűűűűha! Ilyened is van? Te kis huncut! *Játékosan fenyegetem meg a mutatóujjammal, mint egy gyereket, de csak ugratom.*Lássuk csak, az akcióból nem kérek, elég volt egyszer látnom téged a híradóban, nem hiányzik egy ötletgazda sem. Legyen vígjáték. Nevessünk. Pénznyelő. ezt kérem a fagyi mellé.
*Átadom a kiválasztott filmet, és várom a fagyimat, és persze Demetriust magam mellé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Szomb. 9 Május - 10:51



Sophia & Demetrius


 - Drága Sophie... nem azért mondtam, hogy ilyesmire vegyelek rá. A vasalás még megy, muszáj mennie, nem akarok ilyesmit tukmálni. Nem egy szorgalmas, otthonülős feleséget keresek, te a királylányom vagy... – Lehet, hogy mégiscsak igaza van, és reménytelenül romantikus vagyok, ám nem úgy gondolom, hogy a nőt csak addig kell elkáprásztatni, amíg meg nem hódítjuk. Utána is kimélni illik, nem befogni cselédmunkákra. Az a dolga, hogy szép, és tündéri maradjon, mint most. Már persze nem úgy, hogy csak egy próbababa legyen, de nem akarnám én még a saját háztartásommal is terhelni, ácsorog szegény eleget napközben a büfében, hogy még este is a vasalódeszka felett görnyedjen. Nem, ezt azért nem akarnám ráterhelni. Mégis határozottan értékelem a felajánlást, hihetetlen, hogy mindig a kedvemet lesné. Ráadásul még humorosan is oldja meg mindennek a közlését... Különben sem akarom én őt kikötözni, vagy ha igen, tényleg csak valami nagyon gyengéd megoldással. Tudom, hogy lehetnénk bőven szenvedélyesebbek, de mégis azzal illünk egymáshoz, hogy bátortalanok vagyunk bizonyos tekintetben, odafigyelünk a másikra, ez így szép. Nem kell mindenkinek olyan hőfokon égnie, hogy pár nappal később már ne is emlékezzünk a nevére.
- Érdekel. Tudnék azonosulni egy ilyen estével. – Bólintok mosolyogva, ezzel még igéretet is tettünk, hogy nem sietünk el semmit, ám ha tovább tudunk lépni egy komoly randira, ki tudja, utána bármi megtörténhet. Közel sem zavar, hogy újdonsült kedvesem sem egy letámadós fajta, a jelenlegi tempóban nincsen semmi lassú, vagy gyors, pont teljesen jó. Ha valóban álmodoztam régen a nagy Ő-ről, hát volt értelme, eljött. Pont olyan tempóban kaptam meg a csókomat, ahogyan az tökéletes volt, és most sem a szenvedélyes összebújás lebeg a szemünk előtt, bár minden csókja, ölelése, simogatása büszkeséggel, és szerelemmel tölt el, a lelki háttér az, amelyre szükségem van. Túlságosan be volt már szűkülve a látóterem, csak a munkámnak éltem, és megjött ez a bájos pincérnő, aki felforgat mindent, ahogyan érezteti, hogy nem csak rendőr, férfi is vagyok egyben. Olyan férfi, akire felfigyelhet egy csodaszép fiatal nő. Egyszerűen nincsen rá más szó, boldoggá tesz, akkor is, ha nem vagyok vele. Nem szívesen osztanám be a hét további napjait, viszont elszakadni tőle... Felér majd egy kínzással. Ennél még a kiképzés is sokkal egyszerűbb, kiméletesebb vot. De hogy megijeszteném mindezzel... Nem, azt nem. Szeretném, ha érezné; szükségem van rá, de nem akarok nyomasztó lenni, éppen csak annyira a része lenni az életének, amely számára is tökéletes. Valahol megtalálni az egyensúlyt.
Végülis bármilyen tini vetületünk ellenére sem érzem azt, hogy majd meg halok, ha itt és most nem lesz az enyém. Ez most hosszabb távú, sőt, titokban abban reménykedem, hogy életreszóló kapcsolat, ahol nem az a cél, hogy gyorsan letépjük egymásról a ruhákat, nem érdekes hogy sikerül, mert nincsenek következmények, holnap úgysem látjuk egymást. Szeretném, ha ő is felfedezne, én meg őt. Természetesen nem kell a végletekig finomkodni,
- Másokat ellenben észre sem veszek. Nem mondanám túl tapasztaltnak magam. Te vagy a különleges, akit nem lehetett nem meglátni. – Ezzel azt is próbálom sugalni, hogy talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány nővel is volt dolgom, bár nem a számok számítanak. Hanem az, hogy nem vagyok egy nőcsábász, lelépős alkat, és ő valóban olyan lány, akire érdemes volt felfigyelnem. Talán igaza van, most jobb is, ha behozom a fagyit, mert még belefeledkezünk valamibe, ami ráérne. Elszakadok tőle, felemelkedem, majd pár pillanat múlva tálcán hozom be kanalakkal a négy kelyhet, végülis megehetjük mindet. Külön van a csoki és az eper is, gyorsan fordulok még tejszínhabért, bár én magam nem vagyok oda érte, de a nők elvileg szeretik. Amolyan fújós flakonos változat, amelyet szintén az asztalra teszek.
- Mivel kezdenél? – Kérdezek rá, majd felnyitva a tévé feleti szekrényt, ahonnan már láthatja, hogy rengeteg videókazettám van. Na igen, agylegényélet, mivel üssük el az estéket. A kérdésem a fagyira irányult persze, de attól még odajöhet választani is filmet, amelynek többségét ugyan már láttam, de nem gond mégegyszer újranézni vele. Nem vagyok szégyenlős a gyűjteményemet illetően, találhat benne bőséggel vígjátékokat, akciófilmeket, sőt, még egy-két erotikus filmet is. Túl prűd sem vagyok, és ezt vállalom. Úgyis kiderülne, hogy nézek ilyesmit, kár lenne titkolni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Pént. 8 Május - 7:38


Demetrius & Sophia




*Nekem lottó főnyeremény. Ennél többet az élettől nem is kérhetnék, nincs az a szép ruha, vagy csicsás cipő, exkluzív szépségszalon, privát nyaralás a Görög szigetek egyikén, ami felérne vele. Már csak azért sem mert ő természetes, minden valójában, gesztusaiban, az élethez való hozzáállásában, a humorában és….csak sorolhatnám napestig még miben világklasszis. Ám, hogy azért magamat se ássam el a Mariana-árok mélyére, szépíteni próbálom a dolgokat, persze nem azért, hogy jobb színben tűnjek fel, azt sosem tenném, de tudnia kell, hogy nem egy plázába született cica vagyok, hanem komoly nő aki szívesen és szívből gondoskodik a szeretteiről.*
-Tudom. Ha gondolod, eljövök néha vasalni, csak a te kedvedért, meg persze a tiszteletre méltó szervéért. Ennyi áldozat igazán nem fárasztó és ha kapok érte némi vacsorát, házi fagyit, akkor már a fizetségem is meg van. Remélem olcsóbban dolgozom mint a házvezetőnőd?!
*A bilincsről szó se essék ezek után, nem mintha ellene volnék, de nekem is csak hirtelen ötletből merült fel, be is húzom a nyakam a vállaim közé némi szemérmes pillantással körítve. Nem szerettem volna semmilyen perverz lelkemet feleleveníteni előtte, olyan nincs is, csak asszociáltam a letartóztatásra. Mindezek mellé azért remélem sikerült postázni a felajánlásom tisztaságát és ő is ennek rendje és módja szerint foglalózza majd. Ennek értelmében ajánlom én is a választási letehetőséget a későbbi desszert illetően. Nekem aztán édes mindegy, bármi jöhet, nem vagyok allergiás semmire, és mindent szeretek csak édesség legyen. Ezzel szemben viszont további ajánlatot kapok némi operalátogatással fűszerezve ha a „büntetésemet” is elnapolhatjuk. Hát….semmi jónak nem vagyok elrontója.*
-Örülnék neki. A nagyival már megnéztük az évad repertoárját, ha érdekel Figaro házassága, utána letartóztathatsz.
*Stílusos, a nagyim összecsapta a két tenyerét amikor meglátta a műsorújságot. A legutóbbi félresikerült kapcsolatomat Figaronak nevezte el, ki tudja milyen megfontolásból. Nekem ez az előadás minden hátsó szándék nélkül jelentéssel bír, de csak akkor ha Demetriusszal nézem meg. Egyfajta lezárás és újrakezdés, most már végleg.*
-Persze kettesben. A nagyit majd Fred elviszi az operába máskor, jó barátok, és a nagyi szeret velük lenni. Azt mondja Fred családja jobb mint a Monty Python.
*Még az utolsó pillanatban igyekszem helyre tenni a dolgokat, nehogy azt higgye a nagyimat is el akarom vinni a randinkra. Úgy is meg kell ismerkedniük jobban ha később, többször találkozunk, de ez még ráér, hiszen meg is beszéltük. Egyelőre csak vele szeretnék lenni, a családi, közös szórakozással még igazán várhatunk. Már csak a másik megemlített „program” miatt is, a bilincses közjáték nem merül feledésbe, nem is bánom csak egy kicsit szemérmes vagyok az ilyen erőteljesen aláhúzott felhozatallal szemben. azt viszont érzem, hogy mindezzel Demetrius csupán a jövőnkre való terveire utalt és jól esik, igazán. Bár eddig is éreztem, hogy nem a levegőbe beszélt, hogy nem ez lesz az egyetlen közös esténk, a lelkemnek jobban esik ha kimondja. Elvégre nő vagyok, hiába mondják, hogy van hatodik és még számolatlan érzékünk, kell, hogy halljam is. Valószínűleg emiatt nem osztja meg velem milyen édességgel lepjem meg legközelebb, de így az én fantáziámra van bízva, azt hiszem mindezt megkapja mézesen és tejszínesen, abszolúte dió nélkül. Ami igazán megérinti a lelkemet, az a mentegetőzése. Annyira aranyosan fogalmazza meg a pánikrohamomat, hogy megkell zabálnom, bár az előbb éppen ő kóstolgatott. A csókunk nem véletlenül szenvedélyesebb minden eddiginél, és most egy kicsit erősebben körvonalazódik a felnőtt létünk végtelen türelme. Nem esünk egymásnak, pedig a köztünk lévő hajszálvékony résben lévő levegőben benne van a fülledt és buja éjszaka illata. Az ölelése imádnivaló, erőt és biztonságot sugároz, hajlamos vagyok azt hinni, hogy szándékosan tervezte így, de nem találgatok vaktában. Erre nem is tudok válaszolni, csak akkor jutok szóhoz mikor eltávolodik az ajkaimtól annyira, hogy a fülemet cirógassa szavaival.*
-Na látod. Nekem vagy az, és nem azért mert tudsz vasalni és házi fagyi mester vagy. Hanem mert _érzem_ hogy csak rám figyelsz és csak rám gondolsz. Szerintem hozd azt a fagyit és nézzünk meg egy filmet, míg nyalogatunk.
*Belőlem meg ezt hozza ki. A pikánsan félreérthető szavakat és gondolatokat. Sosem mondtam még ilyet, egyik kapcsolatomban sem, de most, Demetriusszal szemben nem érzem magam feszélyezve, természetes az egész, felszabadult…..és tudható, hogy szívesen kipróbálnám…..amikor mindkettőnk számára eljön az ideje. *

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Csüt. 7 Május - 8:36



Sophia & Demetrius


Közel sem érzem magam főnyereménynek, hiszen nem igazán van családom, akit felmutathatnék Sophie-nak, jól kereső állásom sincsen, és még annyi mindenben bizonytalan vagyok, csak a munkám az, amelyben ki tudok teljesedni. Az új kategória természetesen a drága pincérnő, akivel mintha minden sikerülne. Komikus részletekkel tarkítva, mint a tárca elhagyása, vagy éppen a dióallergia. És mégis, ezek nem számítanak, hiszen csak jobban összefűznek. Mind szép emlék, amely eljuttatott odáig, hogy a tündérrel bújhassak össze. Úgy mondom ezeket, mintha minimum hetekre húzódott volna el a dolog, elképesztő, mennyire más az, ha az ember a nagy Ő-vel találkozik.
- Ezt már tényleg muszáj. Nem mehetek gyűrött ingben dolgozni, és nem lehet mindent a házvezetőnőre bízni. Tudod minél többet csinál, annál többe kerül. Megszoktam, hogy a magam ura vagyok. – Félmosollyal rázom meg a fejemet, nem csipkebugyit még nem vasaltam, vélhetően nem lenne a méretemben. A csinos fiatal nővel kapcsolatban átfutott már az agyamon, hogy milyen lenne majd, ha oda is eljutnánk, és őt ismerve biztosan fenomenális, annyira gyengéd és bájos minden mozdulata.
- Bilincset...? – Szemeimben játékos fény villan valami szerepjátékot illetően, ahol én vagyok a rendőr, ő pedig a szökésben lévő rab, aki némi egérútért cserébe hajlandó felkínálni a testét. Van benne fantázia. Az a bilincs biztos, hogy nem igazi lenne, hanem amolyan erotikus boltokban kapható bélelt, amelyben kényelmes a fogás, bár úgy vélem, hogy választottam sálja is tökéletesen megfelelő választás lenne a célra, a helyzetszituáció a lényeg.
- Mit szólsz hozzá, ha a héten elviszlek operába, addig elnapoljuk a büntetésedet, majd utána jön a bilincs? – Ezzel kimondom, hogy terveim vannak vele, így van időnk szokni a gondolatot, mert bármennyire is össze vagyunk csiszolódva, és tökéletesnek tűnik minden, még véletlenlenül sem szeretném a kis őzikét buta módon extrém dolgokkal lerohanni. Az összebújás még várhat egy kicsit, na attól még ha elkap minket a szenvedély, akkor mit lehet tenni, de a bilincs aztán tényleg várhat. Már ha benne van a játékban, amely tényleg csak játék, nem komoly perverzió. Az arcát eszem meg éppen a kóstolás kedvéért, amely hasonlóan finom mint a szája, nem tudok betelni vele. Legszívesebben már itt letérdelnék, és kérném, hogy soha-soha ne hagyjon el, ám meg kell tanulnom, hogy munkámhoz hasonlóan nem vethetem bele magamat mindenbe ilyen nagy elánnal, nem hozhatok pillanatok alatt ilyen komoly döntéseket, mert a szív dolgai az más tészta. Egy felnőtt kapcsolatban ismerkedni kell, már így is sokat adott magából, mégis visszakapom tőle a lángra lobbantó választ, miszerint valami hasonlót érez.
- Lelkiismeretfurdalásom volt a tegnapi dió fiaskó után, úgy gondoltam, hogy kiengesztellek valami finommal, és a bárányon túl mégiscsak valami édeset illik. – Odahajolok, hogy bezsebeljem a csókomat, a saját tányéromat már letettem, így nem ütközünk bele semmibe, ellenállásba pedig pláne nem. A szenvedélyes csókját viszonzom, nem is akármennyire, átveszem az irányítást. A derekára fonom a kezemet, és amolyan igazán szenvedélyesen húzom magamhoz, hogy érezze az erőt, a biztonságot, de ami még ennél is fontosabb, nem feltétlenül a vágyat, sokkal inkább a rajongást, és talán azt is, hogy különleges, ezért is szeretem. Beletúrok a hajába, kissé meg is húzva azt, éppen csak annyira, hogy bezsongató legyen, semmint fájdalmas, hogy aztán a fülébe súgja.
- Édes tőled, hogy ennyire tökéletesnek hiszel, de nem vagyok az. Te hozod ki belőlem. Hozzam a fagyit, vagy megnézünk egy filmet a kanapén?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Kedd 5 Május - 8:45


Demetrius & Sophia




*Az embert nem lehet eléggé szeretni ha a hibáit nem szeretjük, mert azokkal teljes egész. Nem hiszem, hogy rosszabb lenne ha később derülnek ki, attól még nem ábrándulnék ki belőle és talán furán hangzik de a hibáitól lesz még aranyosabb. Nem rejtem véka alá a gyengeségeimet, sem a bogarasságomat, sosem takargattam mert nem látom értelmét. talán korábban azért nem teljesedett ki normálisan egyik kapcsolatom sem, mert a másik fél nem úgy gondolta ahogy én. Demetrius ebben is hasonlít rám, nem húzza a száját a vasalásundorom miatt, valahogy az az érzésem még tetszik is neki. Azt gondoltam, ha már van egy házvezetőnője aki takarít időnként ki is vasalja a ruháit, de ezek szerint nem.*
-Vasalni is tudsz? Te egy lottó főnyeremény vagy…..a csipke bugyit nem szabad vasalni mert elolvad.
*Kuncogok egy sort, nincs tabu téma közöttünk, az intim fehérneműről is úgy tudunk beszélgetni mintha csak egy blúz lenne. Bár abba belepirulnék ha tovább fokoznánk a színével, fazonjával, a viselőjén való látnivalóval. Azt nem mondom, hogy prűd vagyok, mert nem lenne igaz, de a második napon talán még nem kellene ezzel foglalkozni, így is épp eleget gondolok arra milyen lehet vele sokkal szorosabban összebújni. Az, hogy mellé ültem ennek a vágyamnak is teret nyer egy kicsit, meghittebb, boldogabb de nem szalad el velünk az a bizonyos ló. Olyan érzés mintha a sokadik esténket töltenénk együtt, figyelünk egymásra, összeszokott párosnak tűnünk, legalábbis az én szememben. Ez pedig még soha nem történt így velem, nem csoda ha elmerülök ebben az érzésben és gyakorlatilag bérelt helye van az arcomon a mosolygásnak. A nevetés pedig…..nos az is menetrendszerűen érkezik.*
-Nem mindent, a viccek poénjait mindig elfelejtem. Bilincset is kapok? Meggyes-túrós, fahéjas-szilvás vagy mindenben csokoládés?
*Nem vagyok olyan nagymester sütiben mint a nagyi, de legalább jó tanárom van. Azt hiszem be kell vetnem magam a büfé konyhájába egy időre, hogy felkészüljek a következő vacsorára, bár azt hiszem nem kell ahhoz vacsora, hogy meglepjem egy kis sütivel és nem pite lesz. Egymást licitáljuk túl a nevettetéssel, nem érzem soknak a humort, pont egyensúlyban van a komolysággal és a szeretéssel. Valahogy ezt is sikerül összehoznunk anélkül, hogy odafigyelnénk, ez is azt mutatja, hogy összepasszolunk. Amikor a discot emlegeti felnevetek, olyan jóízűen, hogy még a fejemet is hátrahajtom.*
-Na persze….
*A nevetésem aztán csitul is mikor megharapja az arcomat. Nem fáj, ellenkezőleg. Olyan érzéseket kelt bennem amitől rögtön az ágyba cipelném ha nem lennék képes visszafogni magam. Igen, elég egy kis harapdálás és a testem felbolydul, intenzívebben érzem az illatát és csiklandoz is. A mondata végképp komollyá tesz, nem azért mert nem akarom, hogy így legyen, hanem mert én is hasonlóképp érzek és ez komoly dolog nem lehet elviccelni. Nem ijeszt el, olyan finoman fogalmaz ami sokkal többet ígér a szavak mögött. Ebben is profi, már nem is lepődöm meg. Belehajtom a fejem a tenyerébe mikor megsimogat és felnézek rá, azokba a szomorúnak tűnő szemekbe melyek mégis csillognak. talán csak nekem.*
-Talán egy kicsit én is téged.
*Ugyanúgy adom vissza bár ennél jóval több marad még bennem, ám annak még nem jött el az ideje. Nem akarom elrontani, ha eddig így történt, és én voltam a hibás, azt is benyelem, de Demetriust nem engedem. Talán a többieket nem is akartam eléggé. Őt viszont igen, meg akarom ismerni minden oldalát, szeretném látni amikor nyűgös, amikor jókedvű – ebből már láttam ízelítőt – amikor dühös, lehetőleg nem rám, de izgi lehet és amikor alszik, amikor ébredezik és meglátva a nap fényét a padlón elmosolyodik. Előreszaladtam, ma már sokadszorra de nem bánom, jó érzés. Az én falatom legalább nem égette meg a száját.*
-Házifagyi?! Igazi, és hajnalban keltél, hogy „összedobd”?
*Az ujjaimmal is mutatom a szó kiemelését miután meglepetésemben gyorsan le is tettem a tányért az övé mellé. Lássuk csak, tud főzni, nem mellesleg istenien, vasal, takarít, rendet tart, fagyit készít, igazit. A WC ülőkét is képes lehajtani? *
-Csoki és eper. Ebben a sorrendben, bár azt hiszem fordítva is szeretem. Demetrius Jones! Megtartalak!
*Erre pedig jár a csók, szenvedélyes és hosszú, mindenben elmélyedős.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Vas. 3 Május - 21:07



Sophia & Demetrius


 Második esténken elmélyültebben ismerkedünk, és most még a dióallergia sem akaszthat meg semmit. Igaz, a csipogóm kötelező jelleggel bekapcsolva, ezzel viszont nyilvánvalóan tisztában van, hogy nem azért fogom kitenni a szűrét, mert nem kedvelem, hanem mert tennivaló van. Bár Sophia esetében még azt is el tudnám képzelni, hogy nem is küldeném el, hanem megoldanám gyorsan a problémát, addig ő maradhatna itt. Olyan őszinte a tekintete, kétlem, hogy elkezdene kirabolni. Ennyire nem hinném, hogy átszent, maximálisan rá merem tenni még az életemet is.
- A vasalás nem gond, azt már idejekorán megtanultam, és elfogadtam. A munkámhoz nem lehet halásznadrágban belilbbenni. Azért csipkebugyit nem vállalok. Vagy csak nagyon odafigyelve.
– Nyelem be a nevetést, bármennyire is jól érzem magam vele, nem akarok úgy tűnni, mintha állandóan vidor lennék, bár tulajdonképpen a társaságában az vagyok, mintha centikkel a föld felett lebegek minden percben, így csak egy vidám tekintetet kap, a konyhával kapcsolatban ellenben nagyon örülök, hogy egyetértünk, hasonlóan gondolkozik. Mondjuk aki a családi büfében dolgozik, az legyen is precíz. Szokott ábrándozni a lelkem, ám a tisztaság fenntartása az más tészta, abban örülökl hogy nem ismer tréfát. Nem szükséges hónapok óta együtt lennünk, hogy most is csak odanyúljak, és szinte belenevessek a fülébe. Tényleg csak szinte, hiszen nem akarom beszakítani szegény dobhártyáját, de a kuncogását én is viszonzom. Az egész helyzet olyan meghitt, nem tudom máshogyan kifejezni, boldoggá tesz. Nem tudom, hogy az elődeim miért nem értékelték őt eléggé, hiszen csak erről lehet szó. Sophie egy csodaszép, és bámulatosan aranyos teremtés, tulajdonképpen megnyertem a lottóötöst vele.
- Mindent szó szerint megjegyzel te kis diktafon? Akkor alaposan megválogatom, hogy mit mondjak a jövőben. Le. Letartóztatlak, de közmunkával még javíthatsz, többek között a süteményt be tudom számítani.
– Felelem szigorúan, vagyis szigorúnak szánt pillantással, de már ismerhet ennyira, hogy már a hangsúlyból is kitalálhatja, szó sincs komolyságról. Válaszcsókot kapok, ismét ingadozunk a szerelmes tinik, és a hirtelen egymásra talált felnőttek között, mégsem érzem úgy, hogy borzasztó nehéz lenne a lavírozást. Ebbe a csókba már sikerül belenevetnem, nem azért mert csiklandoz, minden mozdulatával mosolyt fakaszt, és már nem tudok, egyszerűen lehetetlen úgy tennem, mintha komoly törvényszolga lennék. Most éppen gyerekbőrbe bújok vissza.
- Oh, akkor a disco lemondva, pedig olyan drágák voltak a jegyek... – Csóválom meg a fejemet, és finoman megharapom az arcát, amolyan kóstolás jelleggel, mert muszáj ízlelnem a kis gödröcskéket. Ezzel biztosan megint csiklandozni fogom, de nem érdekel, viselje el.
- Én meg a hasamat. És talán kicsit téged is.
– Simogatom meg a tincseit, valahogy ez is felvezetés. Ha elijesztem, hát nem tudok mit csinálni. Szó szerint nem mondom ki, de valamennyire muszáj hogy kiadjam magamból az érzést, ne csak gesztusaimban, hanem meg is erősítsem, nem mára akarom őt. Minden napra, és azt a kérős dolgot komolyan gondoltam. Meg az operát. Meg a családját. A porszívózást pláne. Az az ő dolga. Ellenben eddig csak süteményt kósoltam tőle, de azt lehet, hogy a nagyija csinálta, de vevő lennék a tésztáraira, nagyon is. Viszont valóban jó lenne együtt több időt tölteni, étkezések nélkül, ne csak arra hegyezzük ki a randijainkat. A falatot a villájáról a számmal veszem el, majd némi forgatás, majd rágcsálás után nyelem le.
- Nem túl bonyolult készítmény. Házifagyi. Csoki és eper, mert nem tudtam, mit szeretsz, bíztam benne, hogy nem lövök nagyon mellé. Nem porból, ezek voltak itthon, és van egy fagylaltreceptem, így hajnalban még összedobtam, a hűtőben áll, megnézheted.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Csüt. 30 Ápr. - 20:50


Demetrius & Sophia




*Mit mondhatnék? Remekül érzem magam, felszabadultnak és boldognak. Minden ember tökéletes, egyvalakinek. Nekem Demetrius tökéletes minden hibájával együtt, azzal is amit még nem ismerek, de hát ez így van jól. Közben falatozom a finomságokat is, de most már nem adok ki semmilyen hangot, az ízek már nem ismeretlenek. Azon merengek, mikor Demetriusra esik időnként a pillantásom, hogy milyen jó tettet követtem el az elmúlt napokban, hogy hirtelen rám mosolygott a szerencse a rendőröm személyében, mert isteni ajándéknak látom. Elég nekem az is a csodálathoz, hogy beszéd közben felfedezem néhány apró gesztusát, és legszívesebben végigcsókolnám az arcát. Persze nem akarok azonnal nekiesni, még a végén elijesztem, de eljátszani a gondolattal azért szabad. Lesz még alkalmam – nagyon remélem és a mostani kellemes hangulat erre enged következtetni – hogy mindezen gondolatomat valóra váltsam. Egyelőre a hibáival is beérem, mert azok is tökéletesek.*
-Ez remek, én szeretek porszívózni, viszont vasalni utálok….és csak ott pakolom el a holmijaimat ahol látni. Szóval a hálószobám momentán úgy néz ki mint egy színházi jelmeztár. Azt hiszem a konyhában passzolunk egymáshoz a legjobban.
*Nem hiába, büfében dolgozom és anyám is a fejembe verte kislánykoromban a konyha tisztasága és rendje iránti igényt. Ellenben a lakás többi része mondhatni perpetuum mobile, szeretem átrendezni egy idő után, hogy ne legyen unalmas. Az első időkben aztán éjszakánként mindig nekimegyek valaminek, de ez sem tántorít el. A nagyi azt mondta erre, hogy született fészekrakó vagyok. Hát….nem tudom mit jelent ez pontosan, de a nagyinak általában, mindig igaza van. Azért szívesen megnézném Demetriust mosogatás közben. Önkéntelenül elmosolyodom a csiklandós csók miatt, úgy látszik ez már rendszeres lesz aminek kifejezetten örülök, az egész annyira bensőséges, sokkal többet jelent számomra mintha szeretkeznénk. Érzelem van minden egyes csókjában ami csak nekem szól, mindegy miért kapom. A fogkefe téma még marad egy ideig a napirendünkön, és természetesen örömmel vetem bele magam a könnyed vitába.*
-Te mondtad, hogy idézem; „Hátha alszol még itt és nem tervezzük be _vagy_ lehet állandó is amit most adok.” Én csak a legjobb megoldást választottam. A lecseréléssel pedig meglephetnél időnként. Királyfi……letartóztatsz? Micsoda büntetés, ennyire édesszájú vagy? Ó, igen, a pite is csak úgy csúszott.
*Hát nem imádnivaló? Annyira aranyos, hogy muszáj megcsókolnom. A kezemmel magamhoz húzom az arcát, hogy most én adjak neki csókot. Istenem, hogy fog hiányozni míg újra nem láthatom, de nem mondhatom neki már most azt, hogy örökre itt maradnék, pedig nagyon így érzek. Repkedek mint egy kis tündér, azt érzem, hogy kibújnék a bőrömből, ezért viccelődöm a tánccal egy kicsit, ugratom vele, de közben én is inkább összebújnék most. A tréfám nem úgy sül el ahogy számítottam rá, de még ennek is örülök, hiszen az a komoly pillantás sokkal beszédesebb, olyan akár egy vallomás amit nem mondott még ki.*
-Csak vicceltem, én sem vágyom ugrabugrára ma este.
*A hangom halkabb és nem „repked”. Demetrius megint adott egy okot arra, hogy beleszeressek, a mai napon már sokadszorra. Szeretném kimondani, de még elképzelésem sincs hogyan reagálna rá, nem akarom, hogy a desszert előtt kidobjon. Persze hiába maradok néma ezen a téren, a tekintetem és minden gesztusom ami felé árad, árulóm lehet. Szerelmes bakfisnak érzem magam, de annyira jó ez az állapot.*
-Nincs semmilyen kapcsolatom az olaszokkal, sem a maffiával. Csak szeretem a spagettit és a lasagne-t.
*Apám van oda az olasz konyháért, anyám legnagyobb bosszúságára, mert ha apán múlna, minden nap tészta lenne otthon. Imádom amikor ezen veszekednek, tényleg nincs olasz vér családban, de a szüleim képesek ezt meghazudtolni. Egyébként imádják egymást, na valami olyasmit szeretnék én is az életembe, és már csak Demetrius személyében gondolkodom. Nem mintha várnám, de most eszembe jut és kíváncsi vagyok ara, mi vajon min fogunk először veszekedni? Persze nem vérremenően, hiszen imádom. Még egy falat, a fele megvan még de egyelőre nem megy be több, pedig isteni finom. Egy újabb falatot tűzök a villámra de azt Demetrius felé nyújtom, ahogy ő a pitét nekem.*
-Csak ha segítesz. Mond mi lesz a desszert? bár azt hiszem alaposan le kell táncolnom a vacsorát, hogy az édesség is beférjen. Elméretezted az étvágyamat.
*Legalábbis az ennivalónál, de ha Demetriusról van szó akkor feneketlen a „bendőm”.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Szer. 29 Ápr. - 20:58



Sophia & Demetrius


 Már az elmúlt hét is a ködbe vész, így nem igazán van összehasonlítási alapom, hogy vajon milyen lehetett az, amikor még az előző ügyemen dolgoztam, csak a magamra való emlékeket hagyták meg, a szokásaimat, a stílusomat, Claire-t, a családomat. Hogy aztán jőjjön valaki azon a tegnapi napon, és elképesztően felforgasson mindent, a legjobb értelemben. Az én szélvész barna tündérem, jött, látott, győzött. A szívem felett mindenképpen. Nem mernék neki semmi komolyat mondani azon túl, hogy viszonoztam, ő a királylány, és ha az ember kajtat, hogy elérje a boldogságot, eszébe sem jut, hogy talán az ott ábrándozhat a közeli büfében, éppen elégedve formásan karcsú ujjait. Nem az a lány, akinél a legjobb oldalunkat kell mutatni. Mintha magától értetődő lenne az, hogy nem csak azt gondolja bennem emberinek, és szerethetőnek, ha tudok főzni, hanem azt is, ha utálok takarítani. Nem várt tökéleteset, mert attól tart tökéletesnek, ahogyan rajongani tudunk egymásért. Kész, ezt nem tudom tagadni, sikerült villámgyorsan beleszeretnem, de vissza kell fognom a szívemet, nehogy elriasszam. Na nem olyan értelemben, hogy máris ágyba akarnám vinni. Az nem a szerelemről szól, bár nem mondom, azért sikerült eljátszani a gondolattal. Amire most gondolok, hogy ha kimutatnám, amit gondolok, folyamatosan a puha arcát puszilgatnám, édeseket mondanék a fülébe, és még a szempilláját is ledicsérném a helyéről. Annak pedig nem sok értelme lenne, hogy két nap után felszínesnek tartson, és azt hinné, nem tartom értékesnek mindazt, amit ilyen gyorsan megéltünk együtt.
- Tudod nem véletlenül jön a házvezetőnő. Porszívózni bevallottan utálok, meg törölgetni is. Nem tudom, poriszony, vagy mi. Ettől függetlenül azért nem szeretem a kupit, elpakolok magam után, sőt, a konyhában aztán verhetetlen a tisztaság, de belakom a lakást, nem kell lábujjhegyen lépdelni, hogy nem lehet elmozdítani semmit, mert harapok érte. – Fűzöm össze a gondolataimat, hogy aztán félmosollyal simítsak végig az ajkán, valahogy mélyről jön ez, és odahajolva kap egy finomabb csókott.
- Ki mondta, hogy egyszer használatos? Azt mondom, hogy attól mert felbontottunk, vegyünk újat tartalékba. Figyelsz te egyátalán királylány? Letartóztatlak, és a büntetésed az, hogy csinálsz nekem valami sütit, mert az én desszertem nem túl összetett. – Egészítem még ki a mondandómat. Szeretném, ha minél többször találkoznánk, bár nagyon úgy tűnik, hogy a fokozatosság elvét már az első percekben kidobtuk az ablakon. Vele aztán tényleg minden percet meg tudok élni, ajándék minden mosolya, és bár mindig megfogadom, hogy nem illene rátelepednem, megint azon jár az eszem, hogy mikor látom legközelebb. Nem akarom, hogy úgy vélje, hogy minden estéje be van táblázva, de ezek után már akkor is kínszenvedés lesz, ha holnap este nem látom. Mondjuk ha itt alszik, akkor még együtt tudunk reggelizni, vehetjük úgy, hogy az a nap is megvolt, és majd csak csütörtökön hívom fel, addig meg valahogy kibirom azt a másfél napot. Kissé előretervezek... Megfojtani nem akarom, de mégis.. Valahogy mégis a tudtára akarom adni, hogy milyen tündéri.
- Most igen. Ha pörögni-forogni szeretnél, az sincs ellenemre, de nem most.  – A kacsintást és a nevetést nem viszonzom, de a szemem annál beszédesebb. Nem tudom megjátszani magam, és úgy tenni, mintha csak cicáznék vele, és csak flörtölnénk. Ez a pillanat most azt sugározza, hogy szeretem. Beleszerettem, még ha nem is mondom ki.
- Hogyne szeretném? Van olasz vonatkozásod, vagy pusztán annak a szerelmese vagy?  - ~Ahogyan én a tiéd~ Kissé elkalandoztam, de gondolatban hozzáteszem, még jó, hogy hangosan nem mondom ki. Egyátalán nem gond, hogy a földön eszünk, nem számítottam korábban vendégre, kis kuckóm egyszemélyre lett kialakítva, még csak arra sem gondoltam, hogy egyszer majd felhívok valakit, de a közeli kontaktus határozottan ínyemre van. Mivel az enyémből már alig van pár falat, amit ráérek később is megenni, leteszem a tányéromat a dohányzóasztalra, hogy bele ne tenyereljünk, majd átkarolom a derekát.
- Csak ha végeztél, nem sürgős. Elmondjam mi lesz a deszert? – Semmiféle burkolt célzás nincsen a hangomban, még csak dögösen sem nézek, csak egyszerűen a magam királyfis módján.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Szomb. 25 Ápr. - 6:50


Demetrius & Sophia





*Hihetetlen mennyire aranyos, minden pillanatban meglep valamivel, de végül is erről szól az ismerkedés, csak mi egy kicsit más sorrendet választottunk. Ez persze nem baj, sőt, örülök neki. Mindazonáltal nem hiszem, hogy olyan lenne mint bármelyik másik férfi akivel eddig találkoztam. Vele nem jut eszembe azon merengeni mit és hogyan csináljak, mi legyen a következő lépés, hagyhatom nyugodtan maguktól peregni az eseményeket. Nem fogok olyan válaszút elé pottyanni amit a hátam közepére sem kívánok, s bár nem egyszer villant az elmémbe, hogy akár ruha nélkül is alaposan megszemléljem, nem ez az elsődleges célpont. Azzal is megelégednék ha csak ülnék a kanapén és nézhetném órákig, minden egyes gesztusára kíváncsi vagyok, begyűjteném magamnak a mosolyát, minden alkalomra másfajtát, a pillantását amikor meglepődik, amikor tanácstalan, amikor viccet mesélek. Sosem éreztem ilyet, senkivel. Most már komolyan el kell gondolkodnom azon mi a fenét ettem annyi ideig Figaron, vagy Andrew-n, hogy nem jöttem rá az első percben mennyire felszínesek. Jóképű volt mindkettő, udvarolni is tudtak, de ha jobban belegondolok az egész kapcsolatunk egy gyorstalpaló „hogyan hódítsuk meg a nőt” tanfolyam alapjaira épült. Demetrius nem szándékosan udvarol és bókol, belőle érzem az őszinteséget, a rajongást, a csodálatot és értékesnek érzem magamat is. nem jut eszembe, hogy „miért pont én?”, az sem, hogy „mit lát bennem?” mert mindent olyan hihetetlen természetességgel tesz, hogy tudom, én vagyok neki való. Sosem nézett meg bunkó módon ahogy a férfiak többsége, sosem csúszott le a pillantása az arcom alatti területre, mégis magamon éreztem mindenhol, mint egy finom simogatást. Komoly és megfontolt, amilyennek megálmodtam a magam pasiját, nem csoda, hogy oda vagyok érte és álompasinak neveztem, noha nem akartam a megismerkedésünk első napján máris elsütni minden puskaporomat. Most már módfelett kíváncsi vagyok a hibáira is, az esetlenségére, a bolondozásaira, a legtitkosabb vágyaira, a gyenge pontjára. A dió allergián kívül. Szeretnék a része lenni az életének és szeretném tudni, hogy melyik ponton illek bele és miért pont ott. *
-Nahát! Rendetlen vagy? Mesélj!
*Meglepetten és mosolyogva vágok közbe, de közben figyelek a fogkeféről alkotott gondolataira is és kiválasztom a nekem megfelelőt, ha már felajánlotta a lehetőséget.*
-A fogkefe nem egyszer használatos eszköz Demetrius és jó lenne ha figyelnél mikor kell kicserélni, én meglepődnék amikor meglátom…”Nahát! Új fogkefét vettél nekem?”
*Engem sem kell félteni a sok beszédtől, bár még ezt az oldalamat nem csillogtattam meg igazán. Az viszont kifejezetten megdobogtatja a szívemet, hogy több alkalomra számít, hogy gondol rám, és mindez örömmel tölti el. Legalább a fogkefémmel már nem lesz gondom, a többi pedig….nos elég kreatív vagyok ilyen téren és nincs jobb dolog a világon mint térdig érő férfiingben aludni. Erre gondolva egy kicsit máris melegem van. *
-Mindig várd meg amíg lenyelem a falatot, aztán mindent bele.
*Nevetve biztatom, hiszen jólesik ha bókol és dicsér, tőle nem hangzik üresnek az egész, tudom, hogy tényleg úgy van és abban is biztos vagyok, hogy azt is megmondaná ha valami nem állna jól rajtam. Igen, nem csak a dicséretet várom hanem azt is, hogy kritizáljon, mert az azt jelenti, hogy fontos vagyok, hogy figyel rám. Egy kicsit úgy érzem magam mint egy türelmetlen gyerek karácsonykor, mindent tudni akarok róla, most. Persze tudom, hogy ez nem lehetséges és nem is lenne élvezetes egyetlen este alatt megtudni róla mindent, sokkal jobb hosszú időn át felfedezni a „titkokat” minden alkalomra hagyni valami kis apróságot, de nem tehetek arról, hogy ennek a vágynak az érzése csiklandoz. *
-Ó, lassúzás. Értem. Szóóóóval csak azt szeretnéd ha hozzád simulnék. Semmi ugrálás, semmi pörgés-forgás.
*Természetesen tréfálok, és ezt egyértelművé is teszem egy kacsintással kísért mosollyal. Miután végeztem az újabb isteni falattal, leteszem a tányéromat és elkezdek rendezkedni a terítéken.*
-Eltaláltad, de ez nem meglepő. Az érdem a tiéd, én csak kevergettem. Legközelebb te leszel a kukta és a múzsa, majd homlokon csókolhatsz. Szereted az olasz konyhát?
*Mindezt pakolás közben mondom, aminek az lesz az eredménye, hogy immár nem szemben ülök vele hanem szorosan mellette, ölemben a tányérommal. Láthatóan nem vagyok híve az ötcsillagos éttermek karótnyelt stílusának, persze tudok kulturáltan enni, késsel-villával és ismerem a desszertes kanalat is, meg a süteményes villát, a halkésről már ne is beszéljünk. De azt hiszem nekünk nem kell megjátszanunk magunkat a másik előtt, így, otthonosan érzem jól magam és most már hozzá is simulok. Persze….remélem érteni fogja.*
-Azért még nem kell lemondanod a táncról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Pént. 24 Ápr. - 14:43



Sophia & Demetrius


 Eleve úgy gondoltam, hogy bármennyire is bájos volt a fiatal teremtés, nem is biztos, hogy ott hagytam a tárcámat, amíg fel nem hívtak, hogy érdeklődött utánam a kapitányságon, így egyszerűbb megoldásnak tűnt, hogy majd felkeresem másnap reggel a büfében, amit szerencsére nem várt. Hihetetlen, hogy bájossága mellett mennyire határozott, agilis. Ma már nem kell elfogadnunk, hogy egy nő legyen törékeny, finomkodó. Igenis mutassa ki, hogy empancipált, van véleménye, ezzel tudja legjobban felszínre hozni a lelkivilágát, amely a fenekén, és az édes mosolyán túl... hihetetlen megkapó, még ha az elsőt dícsérve sikerül majdnem megölnöm a drágát. Holott már a tegnap esti sétánál is vetetettem rá két engedélyezett pillantást, a lány pedig kedves módon reagálta le, egyértelműsítette, hogy akar nekem tetszeni. Hiába a dióalergia, valahogy a spontán indítás ellenére randinak tűnt a dolog, és azt kell mondanom, hogy akár meg is érte azt a fránya fuldoklást, hogy végül csókot kaptam, és tudtam adni. Ez a mai már egyértelműen arról szól, hogy leszerveztük, és együtt akarunk pár órát tölteni. Nem tudom, de mintha vele annyira egy hullámhosszon lennék, hogy veszekedni sem fogunk soha. Talán valóban ilyen, amikor az ember megtalálja a párját.  Nem várom el, hogy mindenben egyértsünk, ám ahogyan finoman vette az akadályt a kérésem felett, hogy még ne szabadítsunk rá hírünket a családra, rendkívül módon meglepett, jól esett. Fordítsa sem hiszem, hogy direkt ellenkeznék. Királylány, minden tekintetben, a kéréseit magától értetődő módon fogom teljesíteni.  És ha bennem a humort látja, én ezt szintén ugyanígy. Ráadásul nem feltétlenül amit mond, az a vicces, ahogyan előadja, megnyilvánul.
- Én meg más dolgokban vagyok rendetlen, kiegészítjük egymást. Jut eszembe, akkor hazafele jövet majd veszek még két tartalékot, hogy egyrészt pótoljak, másrészt hátha alszol még itt, és nem tervezzük be. Vagy... lehet az állandód amit most adok, aztán majd lecseréljük, ha kell. – Már megint sokat jár a szám. Míg mások elnémulnak a szerelmük közelében, belőlem csak úgy dől a szó. Pedig csak az volt az értelme, hogy logikus, hogy senki más nincsen az életemben, remélem, hogy alszik még itt, és akkor nem kell a tisztálkodásnak ezen részével foglalkoznia. Nyilván női tusfürdőt nem használok, és hálóinget sem tudok adni, de most ez lesz a legkevesebb, majd eldőlünk némileg kevesebb ruhában, legfeljebb nem takarózunk be annyira. Valamit illik majd aludni is, mert én birom ha kell, szoktam megfigyeléseken virrasztani is, de neki holnap kemény napja lesz.
- Majd igyekszem a vacsorához ügyesen harmonizálni a bókokat. – Simitom az arcára a kezemet. Nem vagyok az a letapizós alkat, főleg hogy csak ismerkedünk, bármilyen kivánatos és igéző minden domborulata, kár lenne egyből arra térni, hiszen számomra most lelkiekben jelent sokat, hogy így felfigyeltünk egymásra. Láthatóan ínyére van a simogatás, amit a puha kis gördöcskék kapnak a szája szegletében, aztán elnevetem magam a válaszon.
- Éppenséggel nem. De lassúzni azért még én is tudok. – Nem tartom úgy összességében ütős pasinak magam, sokoldalú sem vagyok, talán ahhoz értek, amelyhez felnőtt férfiként a józan paraszti ész alapján illik, el tudom magam látni, és megy a kulturált viselkedés. Szegény Sophie nem tudom, hogy kikkel akadhatott össze előttem, de nagyon meg van lepve.
- Akkor eltaláltam az ízlésed? A vége már közös munka, az érdem a tiéd is, ráadásul megvolt a motiváció, ha az embernek ilyen múzsája van, nehéz hibázni. – Teszek a számba egy újabb adagot, ezen most a mártásból is van, amit ő kevert, tökéletesre sikerült, de hát egy okos pincérnőben megbízhat az ember.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Hétf. 20 Ápr. - 23:24


Demetrius & Sophia




*Nyoma sincs már annak a szomorú és kedvetlen férfinak akivel a büfében találkoztam. Örülök, mert úgy érzem mindez nekem köszönhető. Magamnak is jót tettem azzal, hogy megtettem a kezdő lépést, pedig csak reggelig kellett volna várnom a viszontlátásra. Sejtettem ugyan, hogy Demetrius visszajön, hogy a tárcája után nézzen, de mivel zárásig nem jött, muszáj volt utána vinnem. Már az első mosolya megragadott, azóta szinte a függőjévé váltam és minden pillanatban arra törekszem, hogy ez a mosoly ne tűnjön el az arcáról. A megismerkedésünk nem volt mindennapi, ahogy az azóta együtt eltöltött idő sem. A kórházra és a pánikra most nem gondolok, egészen más jár a fejemben. Soha nem gondoltam még olyasmit férfival kapcsolatban mint róla, vele. Nem töltöttek el érzelmek az első néhány percben, ha tetszett is az illető, nem fogott meg egyetlen gondolata vagy gesztusa sem, nem úgy mint Demetriusé. Két nap után már itt ülök a szobájában a földön és azt eszem amit nekem készített, nem érzem magam feszélyezve, nem akarok másképp viselkedni, felszabadult vagyok és jókedvű. Észre sem veszem, fel sem tűnik mert természetes, hogy már megvolt az első közös döntésünk is, pedig még csak együtt sem élünk. Mások életében ennyi időről semmit nem lehet mondani, vagy bármilyen következtetést levonni, még sem érzem azt, hogy előrerohantunk volna, egyszerűen csak megvolt az összhang, egymásnak vagyunk teremtve. Csak azt sajnálom, hogy nem találkoztunk hamarabb, bár ha nehezményezném ezt a sorstól, minden bizonnyal megmagyarázná miért kellett szenvedni és vergődni annyit, ha a közelünkben volt a másik felünk. Talán azt mondaná, hogy szükséges volt mindaz a tapasztalat amit átéltünk, hogy tudjuk értékelni egymást, hogy napok vagy órák alatt egymásra hangolódjunk, én meg jól képen törölném. *
-Nahát, egy előrelátó férfi. Én bizony ezen a téren rendetlen vagyok, mindig elfelejtem. De ha már ilyen kedvesen felajánlottad, nem hagyhatom ki az élményt, hogy nálad mossak fogat.
*A fogkefe a gyenge pontom. Na nem mintha elbliccelném a fogmosást mint egy rossz és lusta gyerek, de valahogy mindig azt felejtem el megvenni. Ha most elhoztam volna a fogkefémet Demetriushoz, jobban szégyellném egy lyukas harisnyánál. Szegény már igencsak megviselt, pedig alig lépte át a harmadik hetét, de már a bevásárló listára is elfelejtem felírni, amit egyébként otthon hagyok mert „kívülről” tudom mit kell vennem. Szerencsére vadiúj fogkefével fogok fogat mosni miután sikerült megennem a vacsorát anélkül, hogy a kórházban kötnénk ki. *
-Nem kritikus pont a fenekem.-*Mikor már van elég levegőm és akadálytalanul áramlik ki és be, jóízűen felnevetek.*-Csak nem számította arra, hogy pont most dicséred meg.
*Őszintén? A mai nap folyamán egyáltalán nem számítottam erre, még ha tudom is, hogy megnézi, még ha meg is simogatja ami nem lenne ellenemre, nem gondoltam, hogy megemlíti. Úgy látszik Demetrius sem mentes az őszinte „ami a szívemen az a számon” kinyilatkozásoktól. Az arcomra szorítom egy kicsit a simogató kezét, nehogy azt higgye, hogy most letorkoltam a bókjáért, köszönöm, már jól vagyok. A könyörgő kutyaszemek már nem ennek szólnak, de mivel odavagyok értük, hagyom egy kicsit Demetriust főni a levében mielőtt mosolyogva áment mondanék a táncra.*
-Nem kell így nézned rám, a legnagyobb örömmel táncolok veled, és mivel megkérdezted, feltételezem egy Fred Astaire veszett el benned.
*Figaro még táncolni sem tudott, a legtöbb férfi ismerősöm nem tudott, üdítő újdonság ez nekem. Legalábbis gondolom, hogy tud, ha szeretne. Minden újabb meglepetésével egy kicsit jobban belészeretek. Vigyázva, és most már számítva minden eddig nem várt megjegyzésre, újabb falatot veszek a számba és megint csak lehunyt szemekkel élvezem az ízeket.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Vas. 19 Ápr. - 14:42



Sophia & Demetrius


Két nap alatt sikerült úgy egymásba habarodnunk, hogy jelenleg nem is marcona rendőrnek érzem, magam, hanem valami romantikus lovagnak, hiszen ő maga is megjegyezte, hogy figyelmes vagyok. Ahogyan eddig a munkámban koncentráltam, most ő a megoldandó ügyem. Az, hogy folyamatosan boldoggá tegyem, hogy mindig mosolyt csaljak az arcára. A rejtélyek kezelése iránti vágyam jelenleg abban teljesedik ki, hogy a kedvében járjak, minden apró fintort jelnek vegyek, és elejét vegyem. Túlságosan ráakaszkodni se akarok az én kék madaramra, mert nem kell mindennek tökéletesnek lenni, arra azt hiszem nem is volnánk képesek. Ám az, hogy álompasinak nevezett, és királyfinak, egyfajta édes terhet ró rám, amelynek meg kell felelnem. Nem is az, hogy kell, magamtól teszem, hogy lássam csillogni a hatalmas barna szemeit, a csinos ajkat, amely mosolyra húzódik, amint szerényen lehajtja a fejét. Két nap után már olyan vallomásokra ragadtattuk magunkat, amelyet talán még félelmetes lenne szerelmi köntösbe öltöztetni, a végén még nagyon gyorsan kiégnénk. Így a jó, hogy meg tudjuk egymást ismerni, de nem kell heteket, netán hónapokat arra várnunk, hogy gyengéden, vagy éppen szenvedélyen csókokkal borítsuk el egymást, vagy hogy otthonosan mozogjon a konyhámban. Ő az én tündérem, akibe már fülig beleestem, minden pillantásomból láthatja ezt, még ha komoly dolgokról is beszélünk, adok a véleményére, vagy éppen jegyzem meg, hogy miben kéne máshogy döntenünk. Döntenünk, hiszen már nem is kérdéses, egy pár vagyunk. Most sem küld el az anyámba, szintén humorként fogja fel, amit annak szántam, kap is érte egy röpke is puszit. Nyilvánvaló, hogy vannak ilyen tervek, de még nem most. Egyszercsak.
- Nekem mindig van tartalék. Ha kibontok egy újat, veszek egy másikat. Nem terveztem el, hogy megismerek egy királylányt, és máris ilyesmit ajánlok neki, hogy nálam mosson fogat, deha így alakult... – Nevetgélek még mindig. Talán csak a hivatásom okán vagyok férfias, jellememben nem annyira, de én vállalom. Fontos a humor, a jókedv, és bár pisztollyal járok, általában mindig az eszemmel dolgozva oldom meg az ügyeimet. Alkatra inkább szálkás vagyok, mint izmos, remélem ez nem fogja eltántorítani majd tőlem, ha majd egyszer tényleg alszunk úgy együtt. Ő igazán csinos, bámulnivaló domorulatokkal, ám sosem akarnám zavarba hozni azzal, hogy csak úgy megtapogatom. Majd ahogy alakul, nem véletlen, hogy mindig az arcát, a szemét néztem, és bár nem akarok álszent lenni, a fenekét már többször. Ahogyan már mondtam is neki, inkább legyen vele tisztában, mintsem tudja, én meg tagadnám. És most én hozom olyan helyzetbe, hogy elkezdjen fuldokolni. Próbálom nem elnevetni a helyzetet, hagyom, hogy elvegye a poharat, az enyémet leteszem az asztalra, és aggódva figyelem, amint visszanyeri a lélegzetét.
- Bocsánat. Nem tudtam hogy a feneked ilyen kritikus pont. – Félmosollyal várom meg, hogy tényleg rendbe jőjjön, addig csak élek a késztetéssel, hogy gyengéden megsimogassam az arcát, legalább ellensúlyozásként azt, hogy majdnem megöltem. Azért csökkenteni kéne az ilyen életveszélyes dolgokat, mert kissé durva, ha naponta kerül az egyikünk a halálközeli élménybe.
- Majd ha vacsoráztunk, egy táncra fel lehet téged kérni? – Kérdezem szinte kiskutyaszemekkel. Nem vagyok egy csábító alkat, tudom én, de ha végre megtalálom azt, aki hozzám illik, nem gondolom, hogy állandóan el kéne kápráztatnom mindenféle mondvacsinált macsós klisékkel. Elvileg úgy érzi magát jól velem, ha azt adom magamból, ami őszintén jön. És én majd táncolnék. A desszert úgyis csak meglepetés lesz a későbbiekben.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Csüt. 16 Ápr. - 8:11


Demetrius & Sophia




*Nem győzöm hangsúlyozni magamban, hogy mennyire kellemes a hangulat, hogy milyen szerencsés vagyok mert találkoztam Demetriusszal, hogy jó ötlet volt ráfogni a csuklójára, hogy semmi sem volt véletlen. Minden úgy alakult ahogy annak alakulnia kellett, mindkettőnk élete elérkezett egy olyan pillanathoz, amikor váltani kellett, amikor szükséges volt a változás és egy nagy hurrá azért, hogy az útjaink pont akkor és pont ott találkoztak. Más után nem is szaladtam volna az otthagyott tárcával még ha szándékos is lett volna, a kedvességem akkor csak neki szólt. Persze a boltban mindenkire mosolygok, mindenkivel kedves vagyok mert úgy gondolom, legalább olyankor kapjon az ember egy jó szót amikor megenged magának néhány percnyi pihenőt a darálóban, és előfordult már, hogy a kedvességemet félreértették, vagy ha nem, akkor sem udvariasan jutalmazták. nem egyszer kaptam ajánlatot, szépet, jót közönségeset, de még az előbbieket is visszautasítottam mert komolytalanok voltak. Demetrius elrohant de valójában nem a tárcáját hagyta ott nekem hanem a szívét, bár erről akkor még egyikünk sem tudott vagy nem vettünk róla tudomást, nem reméltük. Mindig kimondom amit gondolok vagy érzek, vele kapcsolatban azonban úgy érzem jobb ha még hallgatok, pedig az összes érzelem együtt tobzódik bennem és majd` szétfeszít, azonban nem lenne szerencsés mindezzel letámadni, az is bőven elég, hogy szavak nélkül kimutatom a rajongásomat. Na jó, a taxiban kimondtam de a pánik a mentségem rá és az, hogy „leálompasiztam” még nem olyan nagy dolog. Nem mondom ki, ez is mutatja azt, hogy nem félek az érzés felszínességéről, nem hiszem, hogy csupán hirtelen fellángoló érzelem lenne ami az idő múlásával gyorsan el is illan. Szerelmes vagyok de ezt az érzést még egy kicsit beburkolom és meghagyom magamnak, ahogy mindazt ami kettőnk között van, magunknak. Hadd legyen egy kicsit csak a miénk, élvezzük ki amíg lehet, merüljünk el benne jó mélyen, hogy később már semmi ne tudjon alattomos módon kirángatni belőle. Számomra igenis Demetrius a tökéletes pasi, hát nem édes ahogy a szex dolgot is el tudja mókázni? Bár nem jutott eszembe, hogy akár itt is maradhatnék reggelig, legalábbis nem játszottam el komolyabban a gondolattal, ezek után viszont el tudnám képzelni, hogy ha nem is szeretkeznénk, elaludnék a karjaiban. A mai húzós napomat tekintve erre megvan az esély és szívesen bújnék bele a karjaiba csak úgy. Kötelezettség nélkül. Kuncogok az ajánlatán, nem kinevetem hanem vele nevetek, viccbe csomagolt komoly ajánlat amit értek is.*
-Naná! De nem hoztam fogkefét.
*Belemegyek a játékba, a csókba, mindenbe. Nem kérdés, hogy oda vagyok érte és már most azt érzem, hogy legszívesebben nem hagynám magára egyetlen percre sem. Talán kellene egy fénykép róla amit a pult alatt tartogatnék, hogy ne hiányozzon. Szerencsétlenségemre nem várom meg mit válaszol erre hanem megkóstolom a sültjét, még el vagyok telve az ízek élvezetével mikor szóba kerül a fenekem. Ha nem is tudtam róla konkrétan, gondoltam, hogy megnézte, elvégre háttal álltam neki mikor belépett és jónéhányszor elmentem előtte mikor kivittem valakinek a kávéját, pitéjét. Bármennyire is tartom udvarias és tisztelettudó embernek, azért mégis csak férfi és mint olyan megnézi a nőket. A feneküket is. Ez így egészséges. Az őszinteséggel sincs bajom, csak a váratlansággal. Nem számítottam arra, hogy ezt ilyen nyíltan szóba hozza pont a vacsora mellett. Természetesen megakad a falat a torkomon, még nem akartam lenyelni, de félig sikerült. Próbálom visszatartani a köhögést, nagy blamázs lenne ha most engem kellene kórházba vinni, bármennyire is ellene vagyok a gondolatnak azért kíváncsi lennék hogyan élné meg. Feltételezem az arcom már rákvörös és a szemeim könnybe lábadtak, nem könnyű a légzést kivitelezni ha egy fél falat hús útban van, azért igyekszem némi visszafojtott köhögéssel és torokköszörüléssel ellensúlyozni a problémát. Meg sem várom, hogy koccintsunk, elmarom a poharat a kezéből és majd` az egész bort kiiszom belőle, a helyére került hús le is csúszik a borral, én pedig fellélegezhetek. Nagyokat sóhajtok, egy könnycsepp legördül az arcomon.*
-Köszönöm….hűűű, khhhmmm…..legközelebb…khhhmmm….ha a fenekemet dicséred…….várd meg amíg….lenyelem a falatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Kedd 14 Ápr. - 21:13



Sophia & Demetrius


Nehéz egyenlőre még megfogalmazni azt, hogy mennyire tökéletesnek látom, ezt a királylányos hasonlatba sikerült eddig belesűrítenem, de félek két nap után felszínesnek tűnnék, ha komoly dolgokat mondanék ki, még ha mindketten úgy is érezzük, hogy nem számít az eltelt idő, ha ennyire egymásra vagyunk hangolódva. Nem holmi barátnőnek akarnám, magával a fogalommal sem voltam kibékülve. A nőknek vannak barátaik, a férfiaknak a barátnők női barátot jelölnek csak. Most vagy szórakozunk valakivel, vagy mondjuk ki, hogy a kedvesünk. És Sophie-val kapcsolatban egyértelműen ezt érzem, másnak nem is sütnék vacsorát, ő egyértelműen megérdemli, hogy ne csak valami díszrandira vigyem, hanem otthonom melegében úgy lásson, ahogyan egyébként is lenni szoktam, ha arról van szó, akkor egy picit leharcoltan lát, de nem úgy tekint rám, mintha valami divatlapból kilépett model lennék. Ezáltal ha így elfogad, nem lesz gondom, hogy más pasik után is megfordul, végülis vakságot úgysem kérhetnék. A családja is érdekel, természetesen, a magam részéről nincsenek kérdések, de nem lenne jó, ha máris olyan kérdésekkel bombáznák, hogy mikor házasodunk össze, mikorra tervezzük az első három gyereket. Egy felnőtt kapcsolatban bizony, mert bármennyire is tapasztalatlan vagyok, ennyi logikus, tartsuk meg magunknak egyenlőre azt, amit egymás iránt érzünk. Nem is tudom, hogy ő mire gondol velem kapcsolatban, álompasinak hisz, de még nem aludt velem, lehet, hogy borzasztóan horkolok, vagy ha nem viszem ki minden reggel a szemetet, lehet, hogy kiábrándul. Direkt pluszban meg nem akarok megfelelni, az csalás lenne. Ő is olyan természetes, a valódi nő, az utca asszonya, már nem prosti értelemben, hanem nekem nagyon is tetszik ez a szomszéd pincérlány stílus.
- Köszi. – Nem eresztem most bő lére a magyarázatot, és hálás mosollyal simogatom meg az oldalát, hogy nem kell ragoznom a dolgokat. Nekem az is teljesen jó, hogy még ismerkedünk, szeretjük egymást, előbb-utóbb úgyis nyilvánvalóvá válik a messzi rokonok felé is, ha a lány boldognak tűnik, annak kell, hogy legyen oka. Nem mondom, csakis én lehetek ez az ok, de merem remélni, hogy ebben a két napban miattam is mosolygós. Ami egyébként nem teljesen igaz, mert már akkor így vigyorgott, amikor először meglátott, igazi kis energiabomba. Nem is tudom, hogy ha végül úgy dönt, hogy későre jár, hogyan fogom neki azt mondani, hogy menjen? Vagy haza kéne vinnem? Nem lehet, hogy csak úgy... itt alszik? Nem hozott magával semmi ruhát, legalábbis nem néztem meg, hogy milyen táskája van, de mivel meglepetésnek szántam a mai otthoni vacsit, kétlem, hogy váltóruhával érkezett.
- Akkor... el tudod képzelni, hogy maradj reggelig? Semmi kötelezettség, csak full szex. – Nevetem el magam, nem tudom máshogyan előadni. Ez nyilván a vicc része, hiszen nagyon is fontos számomra, más nővel el sem tudnám magam képzelni, a huncut pillantásból érezheti, hogy jobban benne lennék egy hajnalig beszélgetésben, fél szemmel tévét is nézhetnénk, nem akarom én letámadni, de olyan bonyolultnak tűnik ez a kapcsolatosdi, hogy ügyetlenül elviccelem. Remélem, hogy ezután ténylegesen megvalósul az a csók, és nem képel fel. Menjünk inkább be, hátha azzal oldódik a hangulat, amit nem akartam elszúrni. Kis kuktámra vetek egy rajongó pillantást, ahogyan kipakolunk, tényleg, hol a fenében volt eddig ez a lány?
- Mertem remélni. Érdekesen indult a hétfőm, hosszú idő után szabadságra küldtek, amit nagyon furcsálkodva vettem tudomásul, hiszen szinte azonnal visszahívtak, de valami lezárult. Egy hosszú ügyem, azon merengtem, és jól esett, hogy... ott voltál. Szép a... feneked. – Az őszinteség jegyében kimondom, nem igazán vagyok az a típus, aki mellébeszél. A mosolyát már dicsértem, és hát nem tehetek róla, hogy először pont a formás hátsóját láttam meg, ő pedig odajött, megérintett, és beleszerettem. Ez ilyen egyszerű, még ha igyekszem is túlbonyolítani, hogy ne legyen olyan rémisztően tökéletes.
Szinte visszafojtott lélegeztettel várom, hogy mi lesz a véleménye a vacsiról, amit kitaláltam számára. Úgy tűnik valamit nagyon eltalálhattam. Hálás mosollyal köszönöm meg a reakcióját, és kinyitom az egyébként is odakészített bort, amit a dohányzóasztalra hoztam be a sürgés-forgás hevében, és most töltök is neki egy pohárkával.
- Egészségedre. – Koccintom oda a sajátomat, az övéhez. Annyi kérdésem lenne még, de most csak gyönyörködöm a látványban.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Hétf. 13 Ápr. - 14:22


Demetrius & Sophia




*Nem akarok én előrerohanni, a világért sem ijeszteném el mindenféle meggondolatlan megjegyzésekkel, korábban sem hiszem, hogy az én hibám volt a szakítás, bár mindenhez ketten kellünk, de nem én nem akartam a másik lenni. Ha azonban csak Demetriusra gondolok, meglódul a fantáziám, és megint csak nem én tehetek erről, hanem ő. Mert olyan amilyen és most már tudom mi volt az ami hiányzott mindkét kapcsolatomból. Sok minden, észre sem vettem, de napestig sorolhatnám mik azok a dolgok melyek megvannak a rendőrömben. Az egyetlen ami a legfontosabb, hogy az első pillanattól elfogad olyannak amilyen én vagyok, sőt mi több, egyenesen belefészkelte magát a lelkembe. Nem fintorog az idétlen vicceimen hanem ragyogó szemekkel nevet, őszintén és ez azt jelenti, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Bár még nem mondta ki, szeretve érzem magam minden egyes pillanatban, elég ha rám néz, meg sem kell érintenie. Figyel rám, nem csak a szavaimra hanem minden rezdülésemre, még akkor is amikor háttal áll nekem. szeretném ennek az állapotnak minden percét kiélvezni azzal együtt, hogy megtartjuk magunknak a magánszféránkat. Igaza van, nem kell rohannunk, már így is több utat tettünk meg mint sokan mások, nem fogom elrontani a bimbózó kapcsolatunkat azzal, hogy magunkra szabadítom, még ha akaratlanul is a szüleimet. Az ilyen bemutatás mindig a frászt hozza a férfiakra, nem mintha Demetriust félteni kellene, biztos vagyok abban, hogy kivágná magát, de addig jó nekünk amíg a mi kis titkunk marad, annak ellenére, hogy mindenki tudni fog róla.*
-Jó, majd visszafogom magam. Igazad van, ez most csak a miénk.
*Na igen, ezen a ponton sürgősen keresnem kell egy barátnőt akinek áradozhatok a rendőrömről, akkor nem áll fenn annak a veszélye, hogy anyámnak – aki egyébként eddig sem csak az anyám volt hanem a barátnőm is – öntöm ki a lelkem szebbik felét. Ha minden igaz, a nagyim a szövetségesem lehet, üzletet is köthetünk akár, ő segíthet visszatartani a féltékeny apát mert benne és az ítélőképességében megbíznak és megértik miért nem akarom még bemutatni nekik. Mert még korai, mert még friss, mert egyszerűen élvezem, hogy csak az enyém lehet. Ami a szomszédságot illeti, valószínűleg ez az érzés hajtott arra a mondatra, megint egy kicsit előreszaladtam. De tényleg, sosem gondolnék rá a szomszédomként, ha közel szeretnék hozzá lenni, majd itt alszom, de persze ezt sem említem meg a „nem elijesztés” oltárán, és azt sem, hogy a megjegyzésemmel sokkal közelebbire gondoltam mint szomszédság. Ő viszont nem érti félre, megint csak ki kell osztanom egy isteni piros pontot.*
-Egyáltalán nem ijeszt meg, én élvezem! Sosem fogok rád unni. A hét végéig biztosan nem.
*Az utolsó mondat már csak egy idétlenül sikerült poén volt, kacsintok mellé, hogy tudja. A csókba pedig belesóhajtok. Megunni? Mikor minden egyes érintésével és pillantásával egy újabb szeletet ad az életéből, a lelkéből? Talán nem is tud róla, pillanatról-pillanatra egy újabb világgal ismertet meg, és még én vagyok a fantasztikus. Csodáló tekintettel figyelem a terítés közben és azt is sikerül elérnem, hogy álmodozásom közben nem ejtek le és nem öntök ki semmit. segítek, így hamarabb megterítünk és leülhetünk falatozni. Nincs bennem semmi félsz az allergiája miatt, remélem azóta már felkészült, ha gond lenne van gyógyszere, másrészt ha már ő készítette el a vacsorát, minden bizonnyal figyelt arra, hogy dió még nyomokban se kerüljön bele az ételbe. Lecsüccsenek féloldalasan és hagyom, hogy szedjen nekem, nagy ráérzéssel találja el a most kívánt adagot, farkaséhes vagyok. Köretet szedek magamnak és neki is, ha már így sikerül egymást etetni, élvezem a pillanatot, a hangulatot, az egészet úgy ahogy van.*
-Tudatos is és véletlen is. Nem markolok rá minden férfi csuklójára ha ez érdekel. De azt kell mondjam, hogy miattad volt. Láttam a szemeidben, hogy szeretnéd. Ez…olyan megérzés. Nem is gondolkodom rajta, egyszerűen csak megtörténik.
*Tényleg nem tudnám jobban megmagyarázni, nem megérinteni akartam akkor hanem gondoskodni róla, talán a szomorú szemei miatt. Nem ihatta azt a kávét feketén és cukor nélkül, neki tejszín járt minimum, bár nem tudtam milyen komoly dolgon esett át előtte. csak a válasz után kóstolom meg a húst a mártással együtt. Az illatok már önmagukban is káprázatot ígértek, de így az ízek ahogy összevegyülnek a számban, bombaként robbannak. Az állkapcsom alatti nyálmirigyek fájdalmasan húzódnak össze, de mindez csak két pillanat műve, utána csak az élvezet marad. Nem játszom meg magam amikor lehunyt szemekkel élvezem a csodát.*
-Hmmmmmmmmmmmm, ez….mmmmm. Isteni!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Szomb. 11 Ápr. - 23:18



Sophia & Demetrius


 Egyértelmű, hogy annyi módon elszúrhattam volna azt, ami most kettőnk között van, még a véletlenek is közbeszóltak. És mi lett a valóság? Képesek voltunk küzdeni egymásért. Még annyi minden áll előttünk, biztosan esünk még további félreértésekbe is, egyvalami azonban máris egyértelmű számomra. Bármit is tartottam eddig a kapcsolatokról, ez itt most komoly. Sophie nem egy álomkép, hús-vér nő, a maga vicces stílusával, a csinosan pisze orrával, a huncut szemeivel, és ahogyan a fülembe szuszogva megölel, már azon gondolkozom, hogyan fogok másnap dolgozni menni? A végén még átlyuggatják a képemet, és közben ők sem értik, mit vigyorogtam közben olyan idétlenül? Elég, ha én tudom, de vigyáznom kell magamra, nem akarom, hogy a tündér halálra izgulja magát. Amíg csak egyedül voltam, a hivatásomként éltem meg, amit nap mint nap csinálok. Most már rendesen oda kell figyelnem, nem csak a rosszfiúknak lesz vesztenivalójuk. Olyan ez, mint abban a régi Omar Sharriff filmben, amikor kitűnő pókerjátékos volt, és még az ász pókert is bedobta, mert csak játék, ellenben amikor szerelmes lett, és családot avanzsált, akkor görcsölni kezdett, és már a pénzről szólt minden. Nekem is oda kell tennem magam, hogy ne vonja el a figyelmemet a báj, mégse adjak alapot az aggódásra.
- Akkor ne vidd túlzásba, hagyjuk meg magunknak még babonából a dolgot. A nagyid már úgyis ismer, egyszerűbb, ha hozzá megyek első körben vacsorára, apukád addig ráér. Ne siessünk.  – Legalábbis ebben, minden más meg kialakul. Nem feltételezek Miriam nagyiról olyat, hogy azonnal pletykálkodni kezdeni a kisunokájáról a család messzi tagjainak, de elfogadom, ha azt mondja, hogy olyan mindegy, mert úgyis kiderül, és akkor már talán jobb elébe menni a dolgoknak. Bár én azt is kétlem, hogy Miriam nagyi bármit ferdítene, igen kemény, szigorú asszonynak tűnik, nem térne el a valóságtól egyik irányba se. Az egész család hihetetlenül kedves, gerinces vonalat követ, ahogy sejtem nem lesz ez másképpen a többiekkel sem, az alma nem esik messze a fájától.
- Vicceltem. Arra értettem, hogy mindig közel akarnék lenni hozzád. Olyan hihetetlen... én még nem éreztem ilyesmit, remélem, hogy téged se ijeszt meg. Nem akarom azt se, hogy a hét végére rámunj.. de egyszerűen... fantasztikus vagy! – Még egy zárócsók, ahogyan elindulunk befelé, végülis vacsoráról szól ez a mai randi, amelynek fő célzata, hogy kiderítsük, tudok e elkölteni vele egy ilyen étkezést anélkül, hogy allergiás rohamot kapnék. De nem, tényleg a romantika jegyében szeretném ha telne az este, még ha tudatosan nem is ismerem az ilyen eszközöket, majd a kinti helyszínekre is lehet majd látogatni, mint az opera, vagy éppen el is hagyhatjuk a várost, hogy máshol is körbenézzünk. Mindent, amibe benne van. Elkezdünk kipakolni, olyan serényen munkálkodik mellettem a kiskuktám, valóban igaza lehet, bár nem látok a fejébe, összeszokottak vagyunk. Leszolgált idő nélkül, csak mert összeillünk. Ettől még lehetnek malőrök, de azon majd nevetünk.
- Rendben Sophie, akkor megint tiéd a mártás, hozd kérlek, és tányérokat. Addig viszem a húst és a köretet. – Amint bekevert az elvileg félre van téve, fel van már habosítva, így csak két konyharuhát, meg a vágólapot viszem a tepsinek, hogy ha még szednénk, akkor ne kelljen majd visszamászkálni. Leterítek a földre, kicsit halkítom a zenét, hogy tudjunk beszélgetni. Amint megérkeznek a tányérok, kérdezés nélkül egy közepesebb szeletet vágok a drága pincérnőnek, akiről alig tudom levenni a szemem, és tisztemnek érzem, hogy a meggymártás is általam kerüljön a bordára. Köretet már szedhet magának, az csupán ízfokozó kiegészítő.
- Nem akarlak faggatni a zsánereid tekintetében, de már ott megfogtál szó szerint, amikor hozzáértél tegnap a kezemhez. Tudatos volt, vagy véletlen? – Kérdezem, miután magamnak is szedtem, és csurgatom rá az édes-fanyar mártást. Remélem, hogy neki is ízleni fog. A számba veszem az első falatot, jól átsült, nemhiába gyakorlom ezt évek óta. Persze csak magamon, nem volt nő, aki tesztelje, így a dicső feladat most Sophie-ra vár.  



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Pént. 10 Ápr. - 10:23


Demetrius & Sophia




*Minden annyira természetesnek tűnik vele mintha nem is két napja találkoztunk volna, hanem legalább három hónapja, vagy már a harmadik életünket töltenénk együtt. Nem érzem túlzásnak a gondolatot, bár meglepődhetnék, hogy ilyen rövid idő alatt mi mindent sikerült már megélnünk, én örülök neki. Azt mondják mindig az első benyomás a fontos, ha ez alapján az együtt eltöltött időnket is megpróbálom jellemezni, akkor biztosan állíthatom, hogy értékes, tartalmas életünk lesz, és tudunk miről mesélni az unokáinknak. Félreértés ne essék, nem ragaszkodom mindehhez foggal és körömmel, nem rohanok holnap egy esküvői ruhaszalonba és nem nézegetem álmodozva az ékszerbolt kirakatát, nem fogom megtervezni az állófogadást és a babaszoba berendezését, de úgy hiszem egy kis álmodozás még nem tett tönkre senkit. A rendőröm könnyed finom humora mindig be fog találni az én ízlésem középpontjába, valahogy ösztönösen is érezzük mit bír el a másik és ez azt jelenti, hogy sikerült maradéktalanul egymásra hangolódnunk. Ez azért jelent valamit, egészen konkrétan azt, hogy ami eddig történt nem túl gyors és nem egészségtelen a lelkünkre nézve, ergo nyugodtan nekiiramodhatunk minden féle lelkiismeret-furdalás nélkül. Ezért éreztem azt, hogy nem akarom elveszíteni, amikor fennállt a lehetősége, annyira megriadtam még a gondolattól is. Kihívhattam volna a mentőt és hagyhattam volna a sorsára a szakképzett ápolókkal, s aztán várhattam volna a büfében, hogy esetleg gyógyultan, újra munkába állva kérjen egy szalonnás rántottát. De nem így történt és nem véletlenül, nem hallok templomi harangokat zúgni a fejemben de megelőztem a fogadalmat, vele akartam lenni a rosszban is, hogy átsegítsem, hogy izguljak érte, és esküszöm még sosem éreztem ennyire jól magam egy heveny pánik után. Igaz, még senkiért nem izgultam annyira mint Demetriuszért. Csak mosolygok a történeten, jól alakult, megtehetem, válaszul egy kicsit jobban hozzábújok. *
-Ó, hát az nem úgy megy ám a Donovan családban. Hiába látom én másként, ha mesélek rólad a szüleimnek, a következő hétvégén már itt lesznek, és sajnos nem tudom megállni, hogy ne meséljek rólad, ha pedig belelendülök egy egész görög ódát kerítek belőled.
*Így van ez, nem tudnék kevésbé lelkesen mesélni Demetriuszról, viszont elhallgatni sem tudnám, a nagyi úgy is beárul nekik és akkor nincs mentség. Azt hiszem Demetrius nem csak a személyes varázsával vívta ki a nagyim szimpátiáját, hanem azzal is ahogy én viselkedem mióta megismertem. Igazán boldognak láthatott hosszú idő után először és ez csak Demetrius érdeme, a nagyi szemét pedig nem lehet becsapni. nem hiszem, hogy mindezzel megijeszteném az én sármos rendőrömet, nehezebb dolgokkal is meg kellett küzdenie már, valószínűleg a családom egy könnyed esti csevegés lesz ahhoz képest amit két napja művelt. Azért persze majd megpróbálom minél későbbre tolni a bemutatást, nem mintha szégyellném Demetriust, erről szó sincs, egyszerűen csak jó lenne ha a nagy rohanásban mégis megőriznénk valamennyit az etikett írta sorrendből, másrészt izgalmas ez az állapot, bár fogalmam sincs miért. Az imént engem nevezett ki erősnek, most azonban lehetek a gyenge és törékeny nő, a nevéhez méltón ragad magához amitől majd` elalélok. A csókja hihetetlenül finom és érzéki, a karjai azonban nem fájdalmasan, mégis acélosan ölelnek. na igen, kérem szépen ilyen az igazi férfi. Egyszerre van melegem és borzongok meg, a nyakamon az apró pihék az égnek merednek és megint csak felmondja a szolgálatot a térdem. A fene essen belé, a végén még orvoshoz kell mennem vele, de hát mit mondhatnék? „Kérem szépen doktor úr, valahányszor a kedvesem megcsókol, összerogyok. „ Valóban tarthatatlan állapot….magamban mosolygok ezen. Az első megnyilvánulásom a csóknak szól, a többi pedig válasz az ő felvetésére.*
-Hűűű…..Nem szeretném ha a szomszédom lennél.
*Ezek után kénytelen vagyok az evésre koncentrálni, mert ahogy kinyílik a sütő ajtaja, az orromba csapódik a finom, fűszeres illat, a gyomrom pedig diszkréten megkordul.*-Áruló.*Suttogom csak úgy magamnak, vagyis a hasamnak, de hátha Demetrius nem hallotta. A mentegetőzésén aztán elmerengek, miért is lenne olcsó dolog a kanapén ülve enni? De végül is ha már nem akarja a kanapét….*
-Akkor ne üljünk a kanapéra. Felőlem ülhetünk a földre is, onnan könnyebben elérjük a kisasztalt, mintha csak Japánban lennénk. Az indiai után….
*Vonom meg a vállam és hozzálépek, hogy segíthessek, már ha rám bíz valamit a terítésből.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Misha Collins
Hozzászólások száma : 135
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Kedd 7 Ápr. - 20:09



Sophia & Demetrius


Amennyire tökéletesnek tűnt eddig az életem, most éppen annyira látom benne a hibákat. Magányosnak ugyan nem éreztem magam, ám teljes biztosan nem volt. Minden értelmet nyer, ahogyan a karomba zárhatom őt. Volt egy rendőri hivatásom, nap mint nap másokért kockáztatom az életemet, hogy aztán a nap végén mégis egyedül jőjjek haza, töltsem el az estéimet, mert már Claire sincsen, akit azért ölbe lehetett venni, pedig nem volt egy kisméretű kutya. Megszoktam így, gondolván teljesen természetes, hogy az ember nem rohan a saját sorsának nyomában, minden úgy jó, ahogy van, és ha majd változásra vágyom, jön az majd magától. Úgy tűnik legbelül megérett mindez. Joanne-re semennyire nem emlékszem, én kértem így, így már mindegy is. Azonban Sophie nem az a lány, akit bármilyen részletében is ki akarok törölni az életemből. Akkor sem, ha rosszul jönnének ki a dolgok, ha rám unna, vagy rájönne, hogy mégsem látna végül tökéletesnek. Rajongással tekint rám, ahogyan én rá, és csak bízhatok benne, hogy ne fognak elmúlni ezek az édes mézeshetek. Nem mondom, hogy azt nem élném túl... De valahogy igenis ő éltet. Második napja. Biztos, hogy ezt ép ésszel nem lehetne lekövetni, túl gyorsak vagyunk, de mégis... várni kéne? Nem tudom elképzelni, hogy ha megtalálom a nagy Ő-t, akkor tartsuk a távolságot. Lerohanni persze hogy nem fogom, talán nem is venné annak, minden oly természetesen fakad a gesztusaiból, s félek, hogy ha véletlenül korán találnánk egymásra, nem azért tenné, mert ő is így gondolja, az én kedvemre akarna tenni. Ezt pedig... Nem akarom. Egyrészt igencsak elszoktam az intimtástól, másrészt minden reményem szerint ez hosszútávú kapcsolatnak igérkezik, főleg ha még kérőként is vagyok elkönyvelve, és bármilyen ügyes emberismerő vagyok, magam sem tudom eldönteni, hogy hármunk közül ki veszi ezt vicc kategóriának. Kimondott őszinte szavaira nevet, amin visszanevetek, halálosan tudom imádni azért hogy nem tart holmi bunkónak hogyvannak megjegyzéseim. Vannak, és mindig is lesznek. De vele kapcsolatban úgy vélem, nagyjából mindent maga mögé utasít, mintha tényleg egy meséből lépett volna ki. Önzetlen, figyelmes, gyengéd. Királylány alapanyag. Ha volt is elképzelésem gyermek koromban, hogy vajon kikről szólnak a tündérmesék, bizonyára másképpen fogalmaztam volna meg, ám a vagány pincérlány mégis megfelel az összes alapkövetelménynek. Sőt, úgy szabályokat hoz.
- Mindegy mi volt. Ott voltál, és... megvédtél. – Talán ez kicsit nőiesen hangzik, de nem. Egyszerűen elismerem azt, hogy nem mindig a férfinek kell lennie a határozottnak, a dominánsnak. Kettőn áll a vásár, és ha úgy alakul, hogy az egyikünk elgyengül, miért ne léphetne helyére a másik? Nem látok a fejébe, mégis tudom, hogy bizonyos dolgokban szeret törékeny lenne, és tőlem várja vállaljam fel, amit érzek, de erre nincs szükség. Tudom, és ezt ki is mutatom, erőlködés nélkül. A puszit viszonzom, most már a könyökét simogatom, cirógató, és nem csiklandozó jelleggel.
- Nem sürgetek én semmit Sophie. Amikor te jónak látod. Nem rohanok sehova, lehet az tőlem három év múlva karácsony is. – Most én fordítom meg, hogy a kezeim közé vegyem az arcát. Igen, két nap után ilyen hosszú távra tervezek vele. Nyaralni akarok, horgászni, és mindezt még három év múlva is vele. Amennyit csak lehet. Nem, romantikus nem vagyok, bármennyire is ennek akart beállítani. Ha az lennék, járnám a várost elcsábítható hölgyek nyomában. Férfi vagyok, aki végre megtalálta a nőt, nem az ágytornára hajt, csakis arra, hogy boldoggá tegye azt, aki szélvészként robbant be az életébe. Bármennyire is felforgat, tegye csak bátran, nem szándékozom ellenállni. Mindezt zárópecséttel hitelesítem, ahogyan finoman szétnyitva ajkait bebocsátást kérek, hogy lágyan simítsak végig belső világán, hogy szinte megegyem őt, egyre étket és italt szolgáltatva magamnak, nélküle ugyanis biztos, hogy egy napig sem élem túl. A tenyereimbe fonom az állát, hogy finoman megemeljem azt, hogy aztán elengedve az arcát szenvedélyes csókra ragadtassam magam, valahol a derekánál rántva magamhoz, nem félve attól, hogy kék-zöldek leszünk. Derekára font kezeim férfiasan ölelik át, azt sugalva, hogy nem szándékozom egyhamar elengedni. A hús szerencsére nem éghet oda, a zöldségek is békésen párolognak, van még pár percünk. Ezzel talán felülírtam azt hogy eredetileg csak egy puszit kívántam csak adni. Már bent észlelem csak, hogy kissé mintha valóban fáztunk volna, ott kint nem is rűnt annyira fel.
- Egy ilyen házat... majd én is el tudnék képzelni. Én leszek a szomszédod, aki hülyeségekkel eteti a papagájt. – Hát persze hogy nem mondom ki, hogy ez valójában azt jelenti, hogy meg se fordul a fejemben, hogy valaha is elengedjem, az már részletkérdés, hogy ebből mit fog fel, nem akarom ráerőltetni a gondolataimat. Ellenben a kesztyűket felhúzva már nyitom is ki a sütő ajtaját, amiből szerencsére nem égett szag, tisztán némi gőz, és finom illat száll fel.
- Máris... de.. asztalom nincs, nem szoktam gyönyörű pincérnőket fogadni. Esetleg itt a pultnál, mit szólsz? Azért a kanapén mégis olyan olcsó dolog lenne. – Kicsit szégyenkezem, hogy nem szántam rá sose magam, hogy egy étkezőgarnitúrába beruházzak, de miután sokat vagyok úton, nem láttam értelmét. Meg hát el se férne, az amerikai konyha és a kanapé ki is teszik a nappali lényegi területét. A tárolóeszközt felteszem a főzőlapra, hogy majd onnan emeljem ki a husokat erre alkalmatos fogószerszámmal, míg lezárom a köret alatt is a tüzet.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Marisa Tomei
Hozzászólások száma : 149
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   Vas. 5 Ápr. - 7:08


Demetrius & Sophia




*Demetrius az édes. Nem tudom más szavakkal illetni, mert az. Sosem gondoltam, hogy lesz olyan férfi az életemben akinek a társaságában ennyire elengedhetem magam, akinél nem jut eszembe minden egyes percben kényszerűen, hogy hogyan tudnék róla gondoskodni, és itt a kényszerűn van a hangsúly. Demetrius más, mert vele kapcsolatban azt érzem, hogy ha nem kedveskedhetek neki valamilyen módon, akár tettel, akár szóval vagy csupán egy mosollyal, pillantással, akkor megáll az élet, a föld nem forog tovább és bekövetkezik a katasztrófa. Pedig most pont fordítva van, ő gondoskodik rólam, vacsorát főz, süt, készült már reggel óta erre, vagyis amióta felkelt rám gondolt. Tényleg, még soha senki nem főzött rám a szüleimen, a nagyin és Freden kívül, de persze nem ezzel vett le a lábamról, már a mai este előtt is a hálójában voltam. Vele valahogy nincsenek kétségeim, nem merült fel bennem egyszer sem a kérdés, hogy mi lesz, hogyan fog működni ha egyáltalán van esély arra, hogy működni fog, minden simán ment, magától értetődően. Talán tényleg igaz a zsák meg a foltja, vagy az egy lélek két fele. Ha ránézek, úgy érzem egy láthatatlan kötél mindig is összekötött minket, már a születésünk óta, vagy még azelőtt. A kötél néha hosszabbra nyúlt, lazább lett, esetleg össze is gubancolódott mikor mindketten másfelé fordultunk az életünk során, de sosem szakadt el. S nem is fog. Ez jó érzés. Naná, hogy vászonra kerül, az életem fontos állomásai mind oda kerültek, mikor idejöttem New Yorkba egy ideig nem festettem mert hiába peregtek a képek a fejemben egyik sem volt arra érdemes, hogy festékbe mártsam az ecsetet, most viszont már viszketnek az ujjaim, csiklandoz az érzés belülről, a lelkem nevet. Ahogy a találkozásunk indult biztos vagyok benne, hogy az életünk sem lesz unalmas, csupa móka és kacagás, persze biztosan lesznek hullámvölgyek, melyik tökéletes kapcsolatban nincsenek? De tudom, hiszem, hogy Demetriusszal túl jutunk ezeken az akadályokon, mert vele lehet beszélni, beszélgetni, hasonlóképp fogja fel és érzi a dolgokat mint én. Hoppá, nagyon előre szaladtam, maradjunk csak a jelenben, nem kell siettetni a történetet, nem szabad hagyni, hogy az idő észrevétlenül szaladjon el mellettünk. Lassan mosolyba fordulnak az ajkaim a szavai hallatán, valahogy én is így érzek vele kapcsolatban, de ez már nem is meglepő, csak szeretnivaló. A böfinél halkan felnevetek, ez annyira édes, ahogy nyíltan kimond mindent, mégsem degradálja le a női nemet, inkább hozzátesz még egy kis pluszt. Viszont megint nem értek egyet az utolsó mondattal, én cseppet sem éreztem magam erősnek amikor rárivalltam a taxisra.*
-Ó, nem, az nem erő volt hanem a pánik.
*Mégis mindez annyira jólesik, hogy muszáj megcsókolnom, csak egy pici, leheletfinom puszi kerül az ajkaira, még ha ki is kell tekerednem miatta. Minden egyes megnyilvánulása, legyen az szó, érintés, egy pillantás vagy nekem szánt mosoly azt mondja, hogy nyugodtan tervezzek hosszútávra. Sokkal jobban melengeti a szívemet mintha kimondaná, mert érezni jobb és tovább is tart.*
-Jááj, szegény apa, képes lennél rátörni egy kommandóval? Akkor sürgősen be kell mutassalak neki.
*Csak Figarót mutattam be, fel sem tűnik, hogy már csak a nagyi által adott gúnynevén tudok rágondolni. Apa noszogatott, hogy most már igazán látni akarja azt a férfit akivel több időt töltök mint velük, és csak akkor jöttem rá miért nem mutattam be addig nekik, amikor bemutattam. Rájöttem mennyire vak voltam, Figaro olyan oldalát mutatta nekem nap mint nap amilyet látni szerettem volna, de apáék előtt nem tudott kibújni a bőréből, én meg csak néztem a hálaadás pulykája felett és totálisan hülyének éreztem magam. szóval ennyit Figaroról. Demetriust már most bemutatnám ha lenne rá alkalom, nem csak azért mert a nagyi rámondta az „Áment”, hanem mert nincs bennem kétség, nem vacillálok amikor erre a tettre gondolok, természetesnek érzem és szeretném ha a szüleim is gazdagabbak lennének egy Demetriusszal. Egy kicsit mélyebbre merülök az összebújás lelki dunyhája alatt míg Claire-ről hallgatom. Egy kicsit féltem rákérdezni, hátha fájó sebeket szakítok fel, de azt hiszem úgy fair ha Demetrius fájdalmát is magamra veszem nem csak a szép emlékeket. *
-Biztosan nagyon aranyos volt, kitöltötte az életedet.
*Kicsit toporogva követem mikor egy puszi után visszaindul a lakásba, most vettem csak észre, hogy majd lefagytak a lábaim. Odabent azért sokkal kellemesebb, lopva elengedek egy megkönnyebbült sóhajt ahogy az ujjaim kezdenek kiengedni.*
-Lakótársam nincs, de keresek. A nagyi nem engedte, hogy kifizessem a bérleti díjat, de tudom, hogy számítana, így legalább lenne neki egy fél bérleti díja. Sosem volt saját állatom, szegény csak unatkozott volna otthon egyedül, de kiéltem magam a szomszédok cicáin és kutyáin. Szóval nem tudom, mindegy csak szerethessem. Ha lesz saját házam, nagy kerttel, akkor lesz cicám és kutyám is és szeretnék egy papagájt, olyat amelyik visszafelesel.
*Nem kérdés, határozott terveim vannak a jövőt illetően, vagyis inkább csak álmodozás. Most viszont jobban érdekel a hús, mert az illata az valami fenséges.*
-Mikor lesz kész? Mert az illata beindította az étvágyamat és kezdem magam úgy érezni mint egy farkas a hosszú tél végén amikor az orra elé dobtak egy friss, véres tetemet.
*Nem akarom én sürgetni, kibírom, de azért…na. Finom hölgy vagyok és palástolom ha büfiznem kell, de valahogy meg kell dicsérnem a szakácsot. Ha rám néz csak vigyorgok, vicceltem nem is kétséges, de nem kell az unalomba fulladnunk csak azért mert úgy kívánja az etikett. Különben is, úgy érzem mi már túl vagyunk az udvarias körökön, a csupasz valót mutatjuk a másiknak, mert „együtt élve ismerszik meg az ember”.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Vágyak vonzásában - 3. rész   

Vissza az elejére Go down
 
Vágyak vonzásában - 3. rész
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-