we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Wilmer Murtaugh
Vas. 19 Nov. - 9:01

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Pént. 17 Nov. - 18:20

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 12 Nov. - 18:32

Four Seasons szálloda
by Jamie Cavenaugh
Szomb. 4 Nov. - 17:56

Adler nyaraló
by Faye Adler-Barlow
Pént. 3 Nov. - 16:00

Utak, ösvények
by Serena Pierce
Pént. 3 Nov. - 12:28

Hope Town - Eredetkutatás
by Ruby Faro
Vas. 29 Okt. - 16:52

Top posting users this month
Rashid El-Attar
 
Faye Adler-Barlow
 
Serena Pierce
 
Hope Hamilton
 
Mesélő
 
Aaron Adler
 
Emma Frost
 
Jean Grey
 
Jamie Cavenaugh
 
Wilmer Murtaugh
 
i'm here





Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Blaise és Angie - Csak egy hétvége...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Hétf. 4 Júl. - 10:21



Blaise & Angela
Szinte észre sem veszem, hogy sokszor pillantok felé és egy-egy vonásán elidőzik a tekintetem. Azt hittem tudom milyen a szerelem, mert volt már benne részem, de rá kellett jönnöm, hogy ehhez képest az nem volt semmi. Minden percet, pillanatot vele szeretnék tölteni csak félek, hogy egy idő után sok volna a számára így visszafogom magam. A pillantásaitól folyton elvörösödöm és próbálom magam rakoncátlan tincseim mögé rejteni, hogy zavarom te tűnjön fel számára. Több, mint egy éve vagyunk már egy pár mégis mindig olyan érzés mintha csak az imént találkoztunk volna, zavarba tud ejteni és a szívem majd kiugrik a mellkasomból akárhányszor meglátom, megölel vagy megcsókol. Nem igazán hiszem, hogy ez valaha változna.
Elmosolyodtam a kijelentésén, a magabiztosság ami a hangjából sugárzott megdobogtatta a szívem. Ő többet lát bennem, mint Én saját magam. Persze mindenki önkritikus, de Én valahogy ezen is túlszárnyalok.
-Köszönöm. - Pirulok el és fogalmam sincs mit mondhatnék még, de ahogy a szemeibe nézek, tudom, hogy nem kell mondanom semmi mást, tudja, hogy hogyan érzek és mit gondolok róla. Számomra Ő minden, minden jó, ami csak valaha velem történt.
-Én is nagyon szeretlek téged Blaise, ezt pedig semmi nem változtathatja vagy másíthatja meg. - Félszegen elmosolyodom majd átkarolom a derekát és a mellkasához bújtatom az arcom beszívva az illatát. Az, hogy "szeretlek" csupán szó, egy szó amelyet jól esik hallani, Én szeretem kimutatni is, hogy mit érzek és boldoggá tesz az, hogy Ő is így tesz. Minden érintésében, pillantásában érzem, hogy ragaszkodik hozzám, hogy megóvna bármitől és, hogy mélységesen szeret engem.
Elkacagtam magam mikor a ló megrágcsálta pár tincsemet. Kiszabadítottam a hajamat és megsimogattam az állat füleit. Igen, azt hiszem barátságot sikerült köttetnem ezzel a pompás állattal.
-Hát valóban, úgy szeret, hogy majd felfal. Vigyázz, még a végén elcsábít tőled. - Kacagok és adok Blaise szájára egy apró puszit. Senki és semmi nem volna képes arra, hogy másként érezzek Blaise iránt.
Mikor meghallom, hogy egy szobát sikerült foglalnia, elvörösödöm és mellkasába fúrom az arcomat. A szívem hevesen dobog és tudom, ha nem is látja az arcom, a szívem dobbanásai elárulják izgatottságomat. Mikor végre úgy érzem, hogy a zavartságom és izgatottságom valamelyest eltűnt az arcomról a szemeibe nézek és boldogan elmosolyodom.
-Egyáltalán nem probléma, sőt, Én nagyon örülök neki. - Mosolygom és remélem, hogy számára is jó ez a felállás.
-Neked nem baj? - Kérdezem meg kicsit félénken, mert félek attól, hogy a válasza az volna, hogy valamennyire baj, de elviseli. Nem vagyok tisztában azzal mennyire fontos vagyok neki vagy mennyire nem, csak azt tudom teljesen pontosan, hogy számomra Ő mindennél fontosabb. A gondolat, hogy talán nem szeretne velem aludni kést döf a szívembe, kérlek, ne mond azt hogy baj...
♫ Zene ♫Ruha ♥ Kétségek között
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Ben Whishaw
Hozzászólások száma : 92
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Csüt. 23 Jún. - 18:18


Angela & Blaise



Merő komolysággal nézek Angela gyönyörű, tiszta, kék szemeibe. Ahogy ott állok előtte, a gondolataim úgy cikáznak, mintha egy vihar kellős közepébe csöppentem volna. Az érzések viharába, ahol felváltva megtalálható a szégyen, a szeretet, az öröm, az izgatottság, és az aggodalom. Melyek együtt nagyon fura, nehéz elegyet alkotnak. Annyira, hogy a gyomrom hol remeg a boldogságtól, hol úszik a keserűségben. Vagyis mondhatnánk, hogy fel-alá liftezik.
- Nem csak gondolom, hanem tudom - jelentem ki magabiztosan. A szívem nagyot dobban.
Annak ellenére, hogy mostanában sűrűsödtek a küldetéseim, nagyon sokszor gondoltam vissza a lányra. Ha nagyon távol voltam tőle, mindig az járt a fejemben, ahogy átölel. Ebből merítkeztem a legsötétebb pillanatokban. De csak most válik világossá, mennyire fontosak mindezek a pillanatok. Pedig akkor is tudtam, csak... Valahogy a percekben kerülnek igazán helyre ezek a dolgaim.
- Nagyon szeretlek! Ezen pedig semmi, és senki nem tudna változtatni - Végre megengedek magamnak egy apró, ámbár visszafogott mosolyt. Visszafogom magam, mert az érzéseim nagyon úrrá lettek rajtam. Ami egyrészt jó, másrészt viszont csak tovább növelik a fejemben a zűrt.
- Mi..? Ja, igen! Nézd! Annyira szeret téged, hogy még kóstolgat is!- nevetem el magam, s ezzel egyetemben mintha kisütne bennem a Nap. Végre a kellemes érzéseim azok, amik előtérbe kerülnek. Ezek pedig pillanatok alatt rendezik minden vonásaim, arra az esetre főleg, ha Angela túl alaposan is kémlelt volna a percekben, majd netán aggódni kezdett volna.
A ló szelíden kihajol a karámból, aztán fél perc elteltével rágcsálni kezdi Angyalka haját ott, ahol éri. Ez számomra persze roppant mulatságos, hiszen látni, hogy az állat nem akar bajt. Ahogy nekem az nem lenne probléma, ha együtt aludhatnék a lánnyal. Már pedig úgy értesültem, hogy...:
- Egy szobán kell osztoznunk amúgy - kapok észbe. miután sikerül levennem a szemem a jelenetről annyira, hogy kettőnk tekintete ismét jelentőség - s szeretet - teljesen összefonódjon - Sajnos csak így tudtam khm.. megoldani. Remélem nem probléma - teszem hozzá zavartan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Hétf. 14 Márc. - 11:42

Mosollyal az arcomon nézegetem az apró kis növényt. Még picike és egy egy kis levele akkor, mint a körmöm. Gondozni fogom, bár nem tudom miért kaptam Blaise-től, de nagyon örülök neki, így legalább lesz miről gondoskodnom és nem érzem majd olyan magányosan magamat, ha neki küldetésre kell majd mennie. Bár örülnék neki, ha nem olyan sűrűn kellene elmennie hosszabb időre, nem akarok nyafogni neki, de tény, hogy nagyon tud hiányozni.
Elpirulok a szavaira és még szélesebben mosolygom. - Úgy gondolod, hogy lakozik bennem több is, mint látszik? - Nem is tudom miért kérdeztem ezt most meg, csak úgy kijött belőlem. Szinte leírhatatlan mennyire szeretem Őt, és elképzelni se tudnám már talán nélküle az életemet sem. Tudom, nagy szavak ezek egy törpe lányhoz, de így gondolom, jobban mondva így érzem. Azok után amiken átmentünk, kijár nekünk a boldogság.
A mosolyától boldogabbnak érzem magam még annál is jobban, mint általánosságban ha csak rám néz.
-Úgy gondolod? Olyan szép állat, remélem valóban jól kijövünk majd vele. - kacagtam el magam és odaléptem a lóhoz. Felkapta a fejét és csodaszép barna szemeivel minket nézett. Eleresztettem Blaise kezét és a ló fejéhez nyújtottam Ő pedig belesimította hatalmas, puha és szőrös fejét. Még a szemét is behunyta. Mosolyogva simítottam végig rajta a fején majd a nyakán.
-Tényleg, hol fogunk megszállni? Mármint...külön szobában vagy egy szobában? - Pirultam el úgy mint a rák. Oké, jobb is ezt annyira nem feszegetni.
Boldog mosollyal az arcomon bújtam Blaise-hez és szorosan öleltem át, fejemet a mellkasához simítottam és behunyt szemmel hallgattam a szívverését. Mindegy hogy külön vagy együtt alszunk, a lényeg hogy együtt vagyunk, egy teljes hétvége erejéig nem kell semmi mással foglalkoznunk csak egymással.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Ben Whishaw
Hozzászólások száma : 92
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Szomb. 5 Márc. - 18:16


Angela & Blaise



Angela a Vénusz légycsapóval igazán aranyosan mutat. Ártatlanul sugárzik, mintha valóban angyal lenne, és még csak szárnyak sem kellenek ahhoz, hogy annak lássam őt! Azt hiszem ezzel dönti meg újból "A világ legszebb nője" rekordot.
- Igazán nincs mit! Ebben reménykedtem, mert... az a növény olyan, mint te: aprónak látszik, de hatalmas... a szeretete teszi azzá, ami belülről fakad – Rámosolygok szélesen, hátha ezzel kimutathatom a boldogságom. Habár néha úgy érzem, a mosoly nem elegendő...
Egyszerűen szép, kifinomult teremtés. Nagyon szeretem őt, és hálás vagyok neki. Általa jobb lett az életem, továbbá úgy érzem, mindkettőnknek jót tett valahol. Régóta szükség volt már egy társra, aki megért engem... S minél többet vagyok vele, annál jobban szivárog ez át a maga oldaláról.
Belegondolva hamarosan egy éve együtt leszünk. Várom, mikor jön el az a nap! Meg akarom őt lepni valami széppel. Egyelőre viszont még itt vagyunk.
- H-hogyne! Amúgy is sejtem, hogy azzal remekül ki fogunk jönni! - bökök fejemmel épp arra a szürke példányra, amelyiknek nemrég németül köszöntem. Hozzáslisszolok a lány társaságában, mosolyogva figyelve az állatot, aki rögtön felkapja ránk a fejét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Szer. 18 Feb. - 21:30

Elmosolyodom, Blaise mindig képes olyat mondani amitől megremeg a szívem, soha nem voltam még ennyire boldog, mint vele. És nem rég gondolkodtam azon, hogy hamarosan egy éve leszünk egy pár, úgy elszaladt az idő, mintha csak nem rég találkoztunk volna. Annyi minden történt velünk, hogy az idő egy jelentéktelen tényező vált, pedig mégiscsak egy év az egy év. De nem vagyok az a fajta lány aki a szerelmét nyaggatja ilyesmivel, mint évforduló meg stb..hiszen lehet még sok-sok évfordulónk, nem? Vagyis remélem még lesz. Részemről csak egyre jobban szerelmes leszek Blaise-be. Nem tudom Ő, hogy van ezzel és mit érez na meg mennyire erősen. Azt tudom, hogy én szeretem, nagyon-nagyon.
-Persze, hogy nem. - Mosolyogtam rá. Ő pont nem az az ember aki gonosz volna. Én már csak tudom, ismerem és mellette néha még úgy is érzem, hogy túlságosan romlott vagyok, már csak ha a múltamat nézem. Persze próbálok hozzá megfelelő lenni, de sose leszek olyan tökéletes, mint Ő. Épp ezért meglepő, hogy szeret. Szerencsés egy lány vagyok, de még mennyire.
Az ajándék persze meglep, örülök neki is meg nem is. Én valahogy sosem tudom meglepni. Ha készülök is valamivel valahogy mindig megvétózom, mert nem találom elég jónak hozzá.
Elmosolyodom, tudom, hogy szeret, igazából szavak nélkül is tisztában vagyunk ezzel. Elindulunk majd egy nem épp zökkenőmentes óra után megérkezünk a legszebb helyre amit valaha láttam, mármint nincs semmi gyémántból vagy igazgyöngyökből, egyszerűen csak annyira egyszerű egy hely, hogy ez varázsol el. A lovak pedig valami gyönyörű állatok ezért ez külön lenyűgöz, a csend, a meghitt egyedüllétünk pedig boldogsággal tölt el.
Előkapja a háta mögül a kis növényt, elmosolyodom, valóban, szeretem a növényeket és egy Vénusz nagyon is sok gondoskodást igényel.
-Nagyon tetszik, köszönöm szépen, annyira kis édes. - Simítom meg az egyik levelecskét, még elég apró kis növény, de ha gondoskodom róla szép nagyra nőhet.
Miközben a kis ajándékkal foglalkozom meghallom Blaiset németül beszélni, kicsit értetlenül nézek rá, nekem soha nem mondta, hogy tud németül. Nos még egy dolog amivel jobban megismertem. Ezt hívják csiszolódásnak nem? Megismerjük egymást és alkalmazkodunk, mondjuk mi mindent fordítva csinálunk, első találkozás után semmi randi csak egy hatalmas vallomás.
-Odamehetünk a lovakhoz? - Hát tagadni sem tudnám, hogy szeretném megsimogatni őket még mielőtt becuccolnánk a hétvégére. a bőröndöket meg se fogva a Vénuszkával indulok meg a szürke kancához, nem igazán várom meg Blaise válaszát, hogy odamehetünk-e, most magam lépek, ha már itt vagyunk akkor legalább üdvözöljük a lakosokat még ha csak cuki állatok is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Ben Whishaw
Hozzászólások száma : 92
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Pént. 13 Feb. - 10:22


Angela & Blaise



-Igen, és hozzád még tejszínhab sem kéne! Anélkül is édes vagy! - felelem, s arcomon széles mosoly terül szét. Utána jön egy röhögőgörcs, majd az előzőleg látott "szomorú álca", amit akkor veszek fel, mikor Angela kis gonosznak nevez.
- Nyem vagyok aaaz! - hogy hitelesebb legyen a színjáték, aprókat szipogok is, végül más témára terelem a beszélgetést. Bizony, készültem neki valami jóval, aminek remélem őszintén örül majd. Az nem számít, hogy maga nem halmoz el ajándékokkal. Számomra már a a tudat is az, hogy Angyalka létezik. És sosem szeretném elengedni... De tudom, hogy egyszer eljön az ideje. Csak az még messze van. Ezért nem is akarok a távoli jövőre gondolkodni. Helyette a jelenben élek, kiélvezve minden apró pillanatot, amit nyújt.
- Én is téged! - válaszolom, s azzal kilépünk az ajtón. Egy ismerősöm korábban felajánlotta segítségét a dologban, így lett ingyen fuvarunk. Egy fehér Opelben ülve zötykölődünk végig a betonon, ami egy idő után véget ér. Felváltja a porhanyós út, két oldalt pedig megjelennek a hatalmas zöld mezők. Sóhajtozva várom, hogy megérkezzünk!
Aztán eljön a pillanat: a férfi készségesen ajánlkozik most is, kipakoljuk együtt a bőröndöket, s végül elhajt, egyedül hagyva minket a természettel, állatokkal. Örömmel látom, hogy Angelanak bejön a táj. Miközben körbeforog, gyorsan felkapom a neki szánt növénykét, amit eddig oly' hűségesen gondoztak. Ismét mosoly ül ki arcomra, ahogy átnyújtom neki.
- Vénuszkát! - teszem hozzá rögtön - Tudom, hogy szereted a növényeket, ezért ezzel szerettem volna kedveskedni neked. Remélem tetszik! - mondom őszintén, mire a távolból felnyihog pár ló,mintha csak minket akarnának üdvözölni. Körbenézek, ekkor pillantok meg egy szürke kancát. A füleit hegyezve épp minket fürkész barna szemeivel.
- Guten Abend! - kívánok jó estét anyanyelvemen, talán Angela meglepetésére. Nem hiszem, hogy bármikor szóvá tettem volna a német származásom. Így lehet furcsa lesz neki az, hogy németül hall beszélni. Minden esetre a ló kedves nyihogással válaszol, ebből tudom, hogy ő lesz az egyik jelölt a következő meglepetésre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Hétf. 9 Feb. - 19:43

Elmosolyodom és szemeimnek csillognak a boldogságtól. Már nem is érdekel mit álmodtam, Blaise itt van velem és csak ez számít.
-Képes lennél megenni? - Tettetek elszomorodott ábrázatot, de ezt nem bírom sokáig tartani és hamar ismét mosolyra fakadok. Az ajtón keresztül fülelek, de harmadik társunk tényleg odébb állt.
Visszafordulok Blaise-hez és látom, hogy a könnyeit törölgeti. Valóban mókás volt amit kitalált, de azért picit gonosz is.
-Nem is tudtam, hogy te ilyen kis gonosz vagy! - Nevetem el magam majd megpuszilom az arcát.
Amikor azonban a beszélgetésünk másfelé terelődik elkomorodom, mindig meglep valamivel és én nem mindig tudom neki viszonozni, kissé elkeserít a dolog. Szavai pedig annyira jólesnek, hogy most én törölgetem a könnyeimet, de nem a nevetéstől. Hatalmas nagy szerencsém van, hogy Blaise szeret engem, jobb dolog nem is történhetett volna az életemben.
-Szeretlek! - Mondom még el mielőtt nyitnám az ajtót, hogy elindulhassunk. Mielőtt kilépek azért még körülkémlelek, hogy Lindsay Lohan rajongó barátunk nem áll-e bosszúszomjas ábrázattal az ajtó túloldalán, de nem.
A kocsiba beülve fejemet az ablaknak támaszkodva nézem az éjszakai tájat, a csillagok már az égen ragyognak. Hamarosan azonban olyan hepe-hupáns útrészhez érünk, hogy muszáj elvennem a fejem az ablaktól mert különben igen beütném. Inkább Blaise-nek dőlök hátha úgy nem olyan vészes a zötykölődés, de ez nem teljesen jó még így sem.
Nem sokára, mire már kirázta a kocsi belőlünk az utolsó szervünket is megérkezünk, kiszállunk a csomagjainkkal együtt, majd magunkra maradunk, a sofőrünk elhajt.
Körbe nézek és elmosolyodom, a hely maga a tökély, gyönyörű mezők, fák és hatalmas csend. Annyira nyugodt minden és csodálatos, el se tudom képzelni mivel érdemeltem ki mindezt.
-Bámulatos, nagyon tetszik, köszönöm! - Vidáman forgok kitárt karokkal egy kicsit még mielőtt újra Blaise-re néznék. Látom, hogy rejteget valamit a kezében és úgy érzem egy meglepetés rejtőzik ott. Izgatottan várom mi lesz az, nem akarok most azzal foglalkozni, hogy én nem adtam neki semmit, tudom, hogy úgy tudok örömet szerezni neki, ha elfogadom az ajándékát és örülök neki.
-Mit rejtegetsz a hátad mögött? - Mosolygom miközben megkérdem. A háttérben pár ló mintha minket üdvözölne, felnyerítenek kórusban. Imádom a lovakat, imádok itt mindent, de leginkább Blaise-t.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Ben Whishaw
Hozzászólások száma : 92
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Szomb. 7 Feb. - 21:02


Angela & Blaise



- Naaa, később ezért a gyomromban végzed! – vigyorgok le rá. Jókedvűvé tesz a mosolya, és az, hogy boldognak látom. Az pedig egyenesen mulatságos, ahogy az ajtóhoz hajol, Rick távolodó lépteit hallgatva. Nevetve sétálok közelebb hozzá, majd én is vetek rá egy pillantást. Semmi, tehát tényleg bevette!
- Istenem, ez hatásos volt! – törölgetem addigra kicsordult könnyeimet. Gonosz voltam, tudom! De azt hiszem, még sokan nem tudják, mennyire levakarhatatlan tud lenni. Azok jártak jobban.
A meglepetés dologra finoman megérintem a vállát, aztán tőle ellépve felkapom mindkettőnk bőröndjét.
- Ugyan, ne szomorkodj emiatt! Nekem az is gyönyörű ajándék volt, hogy megjelentél az életemben – vallom be szeretettel átitatott szavakkal, és megkérem, hogy nyissa az ajtót. Amint megteszi, lassan kiléphetünk a szobából, s később a biztonságot jelentő suliból. Ahova menni fogunk, innen távolabb van ugyan, de legalább senki nem zavarhat! Nyugodt, csendes, amire most nagy szükségünk lesz. Valahol ugyanis nem árt kiheverni a történéseket.
Egy kedves ismerős fuvaroz el minket oda. Az út 1 óráig tart, addig megpróbálom beszélgetéssel, nézelődéssel elütni az időt. Egyetlen gondom, hogy ez nem egyszerű. Nagyon hepehupás a föld, és rázkódik a jármű. Néhol annyira, hogy elmehetne valami elfuserált játéknak, aminek a címe "Maradj a kocsiban!" lehetne. Eskü, jó, ha ki nem esik ebből az embe-... ÁÁÁÁÁ!
Egy pontnál azt hiszem, a vesémet is alig érzem. Végül megérkezünk. A fiatal férfi készségesen segít cuccaink kipakolásában, majd elbúcsúzik, ránk bízva a többit. Hálás köszönetet mondok, és Angelahoz fordulok, miközben a fehér autó egyre messzebbre hajt.
- Itt is volnánk! – kiáltom vidáman. Arra kérem, forduljon meg. Akarom, hogy lássa a helyet, ami egy békés vidéki birtok. Nem nagy, de első látásra lehet, annak tűnik majd neki. Sok a környező mező, a zöld fák, a lovak. Faházunktól távolabb is van egy pár a karámban. Tudom, hogyan épül fel az egész, mert titokban elvánszorogtam megnézni a placcot, mielőtt a lánnyal idejöttem volna. Biztosra akartam menni abban, hogy tökéletes helyre megyünk majd, olyanra, mint amilyen ő maga is.
- Üüüüdv az első hétvégééén! Hogy tetszik? – kérdezem kíváncsian. Érdekel a véleménye, de még inkább arról, amit titkon felkapok a földről, míg ő körbenéz. Ügyesen elrejtettem itt előzőleg egy cserepes Vénusz légycsapót, és megkértem a birtok tulajdonosát, hogy gondozza egy kis ideig, cserébe megfizetem később. Ennek köszönhetően jó állapotban van. Levelei továbbra is zöldek, virágainak belseje pedig rózsaszín, szivacsszerű. Úgy tudtam, Angyalka szereti a növényeket, ezért reménykedem, hogy nem lesz ellenvetése miatta. Amennyiben még is, nem esem pánikba. Van egy B terv is a növényke mellett. De ez egyelőre az én, és a patások titka maraad!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Pént. 2 Jan. - 12:48

Csak elmosolyodom, Blaise előtt nem tudok semmit se titokban tartani, hát igen, fáradtnak érzem magam. Olyan mintha hetek óta egy szemhunyásnyit sem aludtam volna. Valószínűleg az álom miatt, nem volt nyugodt a pihenés.
-Hm..igen, ha miattam tébolyodsz meg. - Villantok egy kis mosolyt és örömmel nyugtázom a puszit is amit kapok. Társaságunk meglepett arckifejezésén én is meglepődöm, Blaise barátja, de nem tud rólunk, érdekes.
A srác gyors kérdéseire csak kapkodom a fejem, van benne energia nem mondom. Blaise azonban most is kihúz a szorult helyzetből egy frappáns és igen mókás megoldással. A srác mintha ott se lennénk kiviharzik a szobából és a semmi után kezd szaladni.
-Azt hiszem sikered van, nem hallom a lépteit az ajtónál, elment. - Mosolygok. Hát tényleg kicsit fura srác ez a Rick, meg nagyon manipulálható és becsapható. Valószínűleg egyszer majd csak tanul a dolgokból és kicsit kevesebbet hisz el mindenből amit neki mondanak.
-Én is nagyon szeretlek Lovag. - A meglepire kicsit összeráncolom a homlokomat. - De igazán nem kellene meglepetésekkel előrukkolnod, én nem készültem neked semmivel. - Hajtom le kicsit szomorúan a fejem. Mindig meglep valamivel én pedig vagy nem tudom ugyanezt viszonozni vagy éppen tényleg semmivel nem készültem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Ben Whishaw
Hozzászólások száma : 92
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Vas. 28 Dec. - 22:40

− Hiszi a piszi! - nem látom túl kipihentnek, de lehet azért van, mert ebben hasonlítunk valamennyire. Nem mindig érzem magam annak, bármennyire is szeretném! Ám, hogy ennek mi állhat a hátterében... Még rejtély számomra.
− Szóvaal, szerinted helyes? - tettetek meglepődést, majd viszonozom az apró puszit, csak én a homlokára adom. Rick hatalmas, értetlen szemekkel bámulja a jelenetet, ezután kérdésáradatot zúdít szerencsétlen Angyalkára. Nemrég ébredt fel, szerintem kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy egy ennyire energikus újoncra pazarolja az energiáját. Ezt megakadályozó találom ki a folyosós dolgot. Könnyedén kisétálok Lindsay Lohan nevét kiáltva, mire a félőrült kisiet, én pedig észrevétlenül visszamászom a lányhoz a szobába.
− Nem tudtam jobbat kitalálni, viszont nem is baj! Ő a kedvence, így reménykedtem abban, hogy ez beválik - vonok vállat, és én is nevetek. Őszintén remélem nem hallja Rick a szavaimat, s talán elmegy a folyosó legvégére, minél messzebb tőlünk.
− Mehetünk, ám előtte mindenképp meg akajom mondani, hogy nagyon szeretlek Angyalkaa! És van egy meglepim, de csak ott fog kiderülni, mi az - felelem rá vidáman, szorosan fogva kezeit. Nagyot dob a kedvemen visszhangzó nevetése, a tekintete, habár azt hiszem az a féleszű eltalált valamit az előbb. Az arca valóban könnyektől maszatos. Fogalmam sincs miért, viszont reménykedek abban, hogy nem húzódik komoly ok a háttérben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Csüt. 25 Dec. - 14:13

Csak ásítok egyet és mosolyogva nézem a két látogatót.
-Semmi baj sincs, legalább aludtam egy kicsit, kipihentem magam. - Na jó, ez nem a teljes igazság, mert az ébredés sosem ad frissességet.
-Szóval Megtébolyodtál? Helyes.. - Adtam egy puszit a szájára, de csak diszkréten hisz vendégünk volt.
Nézem a szőkés hajú srácot miközben bemutatja nekem Blaise. Ha újonc akkor legalább már értem miért nem találkoztam vele eddig.
-Szia Rick. - Köszöntöm vidáman, de észre veszem, hogy figyel engem, kicsit idegesít aztán megszólal és olyat mond amiről nekem se volt tudomásom.
-Valószínűleg rosszat álmodtam csak. - Nincs a dologban egy ex se vagy valami betegség, jól vagyok, csak éppen rájöttem, hogy Blaise-re még a levegőnél is nagyobb szükségem van. És a tudat, hogy elveszíthetem megrémiszt.
Nézem mit csinál Blaise és értetlenül ráncolom a homlokomat azután pedig kitör belőlem a nevetés. A srác kiszalad Blaise meg bezárja az ajtót.
-Lindsay Lohan? - Kérdem közben pedig még mindig nevetek. Szegény srác, kicsit túlbuzgó.
-Ez gonosz volt. - Mondom miközben megfogom mindkét kezét és rákulcsolom az enyémet. - De szükséges. - Majd ha visszajöttünk kibékítjük a srácot.
-Összecsomagoltam, ha gondolod mehetünk is. - Nem tudom leplezni mennyire izgatott vagyok. Kezeit még mindig nem engedem el és össze-vissza lóbálom az összekulcsolt kezeinket közben ismét rám tőr a nevetés, ez még az előbbi utóhatása.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Ben Whishaw
Hozzászólások száma : 92
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Csüt. 25 Dec. - 13:43

−Tudom, ne haragudj! - pillantok rá, amint meghallom hangját. Kicsit bágyadtnak tűnik, tehát tényleg aludt, míg fel nem keltettük - Nem akartam! Csak megkeresni azzal, hogy végeztem mindennel és mehetünk, deee... azt hiszem megTébolyodtan - felelem őszinte sajnálattal, majd a legutolsó szó után hangos kacaj tör fel belőlem. Igen, azt hiszem tényleg megTébolyodtam. Remélem ilyen is maradok még nagyon sokáig!
− Ami meg őt illeti... - pillantok a mellettem álló szőkésbarna hajú fiúra - Ricknek hívják, még újonc itt. Az egyik barátom - mutatom be, ám ő némán Angela arcát fürkészi. Pár perces csendbe burkolózik eddigi zsibongásai után, végül felszólal:
Neked könnyes az arcood! - kiállt fel - Csak nem sírtál? Mondd csak, az exed miatt volt? Vagy netán rosszul vagy? - rögtön kérdésekkel bombázza szerencsétlent, nekem meg fogalmam sincs, mit kéne most tennem. Vajon osonjak az ablakhoz, és csendben lépjek le, vagy próbáljak leállítani egy olyat, akitől még Rozsomák is frászt kapna?
Nagy nehezen kifurakodom mellette a folyosóra, körbenézek, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elmutatok egy irányba.
Jézusom! .. Ez Lindsay Lohan! - Rich megszállott rajongója, nem mellesleg könnyen becsapható, így a tervemet követő rögtön kiugrik egy "Hol?!"-lal, én pedig csendben visszalépkedek, bezárva az ajtót magam mögött. Szegény flótás! Szemét voltam vele, de az Istenért sem tudnám másképp lerázni magamról. Mert akire rászáll, annak addig szívja a lelkierejét, míg van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Pént. 12 Dec. - 14:51

Néha nem lehet tudni, hogy valaki éppen álmodik vagy a valóságban van. Az egyik pillanatban még a szobában fekszem az ágyon a másikban meg egy régi emlékem élem újra. Azt az időt mikor teljesen kifordultam magamból és olyan dolgokat tettem amire nem vagyok büszke. De ez az álom nem egy egyszerű emlékfoszlányra épül, mert különben nem álmodhatnám bele Blaise-t, pedig itt van, elérhetetlennek tűnik a távolban. Csak állok és és nézem ahogy egyre messzebbre tűnik a távolban, megrémülök, hogy elveszítem, futásnak eredek, látom, hogy hív, de a hangját nem hallom. Megakarom fogni a kezét, egy kicsi választ el tőle, csak pár centi.
-Fogd meg a kezem kérlek! - Szinte sikítok már, a könnyeim is folynak, de végül Blaise keze az enyémre kulcsolódik és a mellkasához bújok.
Ekkor ébredek fel és újra az ágyamon fekszem, az ajtó fele nézek ahol ott áll Blaise és egy srác akit eddig még nem láttam.
-Blaise? öhh...sziasztok! - Varázsolok egy mosolyt az arcomra. Felülök az ágyon, észre se veszem, hogy arcomat nem régen hullajtott könnyek csíkozzák be.
Ezt a jelenetet nem igazán tudom hová tenné, kacagnom kell, épp láttam mikor Blaise felállt a földről. Elég csak elképzelnem a dolgot és muszáj nevetnem.
-Picit késtél Lovag. - Mosolygom rá majd odasétálok a két fiúhoz.
-Szia! A nevem Angela! - Mutatkozom be a másik fiúnak, látszólag jóban vannak Blaise-zel. Nem is tudom, hogy nem láthattam még. Pedig sokakat ismerek ha nem is közelről hát akkor látásból. Megfogom Blaise kezét. Ez után az álom után erre van szükségem, hogy tudjam tényleg elérhetem és valóban velem van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Ben Whishaw
Hozzászólások száma : 92
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Pént. 12 Dec. - 10:27

Nemrégiben leptem meg azzal Angelat, hogy elterveztem egy remek hétvégét. Hogy hova megyünk, az meglepetés. Már mindent elrendeztem, befejeztem a rám rótt feladatokat és kimondták, hogy egyelőre nem vár rám küldetés. Nem marad más hátra, mint a csomagolás és szerelmem felkeresése. Összepakolok minden szükséges holmit egy narancssárga rolly-trollyba, aztán leoltom a lámpát üres szobámban. Én nem osztozom senkivel jelenleg, így a csend ami utánam marad majd, hirtelen még nagyobbnak tűnik... Hmm, sajna nincs időm ezen elmélkedni. Ideje lenne sietnem, mert nem lenne szép dolog megvárakoztatnom őt!
Megragadva gurulós bőröndöm kallantyúját elsétálok a szobájáig. Szapora léptekkel haladok, ugyanis sejtem, már biztosan kész, amilyen gyors kezű. Gondolataim közben egyre az utazás felé terelődnek, s a kérdés felé: vajon izgatott -e? Remélem igen, mert én már nagyon az vagyok! Kíváncsi vagyok, mit szól majd a helyhez. Annyira elbambulok, hogy észre sem veszem a félőrültet, aki hátulról futva közelít meg. Csak akkor figyelek fel rá, mikor hirtelen megáll mellettem, majd hirtelen nekilök egy ajtónak, amit úgy tűnik nem csuktak be jól. Rögtön beesem, míg az illető felém magasodik egy széles vigyorral. Az egyik barátom, Rick az. Szó szerint szuper erővel rendelkező mutáns, szóval nem lepődtem volna meg, ha leszakad ajtó. A jelenet elég hangos volt, kicsit fel is ordítottam amikor esni kezdtem, csak a szerencsém, hogy a reflexeim gyorsak, és még megy az, hogy a karjaimmal kitámasztva magam enyhítsem az esést.
- Miért csináltad ezt? - kérdezem meglepődve, mire vállat von.
- Csak meg akartalak állítani néhány percre! Annyira sietsz valahová, de nekem nem szóltál róla! - a hangja kissé sértődötten cseng. De igaza van, neki tényleg nem beszéltem arról, mire készülök, vagy hogy kivel. Igaz, hogy a barátom, de ő sem tartozik abba a szoros "legjobb baráát" kategóriába. Ezért nem osztottam meg vele ezt. Különben csak 3-4 hónapja ismerjük egymást, egy közösen elvégzett küldetés után.
- Bocs, de sietek - vágom rá kitérőn, s felállok, hogy leporoljam magam. Egy pillanatra hátra fordítom meg a figyelmem, ekkor pillantom meg az alvó Angyalkát. Rögtön belém hasít a felismerés: pont az ő szobájába tévedtem be és ami a legrosszabb, hogy talán én magam lesz az, aki felveri őt álmából...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   Szer. 15 Okt. - 19:11

Izgatott vagyok. El se tudom mondani mennyire. Blaise és én elmegyünk egy közös hétvégére. Csak mi leszünk ketten és a munkája sem szólíthatja el. Mikor elmondta, hogy ezt tervezte nekünk a nyakába ugrottam örömömben. Így is elég keveset látom, a nap nagy részét tanórákon töltöm Ő pedig a munkáját végzi amivel megbízták. Két külön világ és elég ritkán tudunk találkozni úgy igazán, mert hát nincs olyan nap, hogy futólag meg ne látogatnánk egymást. Én legalábbis nem bírnám ki, de szerintem Ő se. Amire szükségem lehet már jó kora este bepakoltam és már csak arra várok, hogy Blaise végezzen a rá rótt feladattal és indulhatunk is. Én külön kértem, hogy este utazzunk, mert olyan szép az éjszaka és imádom nézni a csillagokat.
Az ágyamon csücsülök és lógatom a lábam, körülöttem hatalmas csend van, szobatársaimnak is akadt ma programja és eszük ágában sem volt a szobában rostokolni ami érthető is. De ez a hatalmas csend kicsit már túl csendes. Talán azért érzem így mert izgatott vagyok és nagyon-nagyon várom ezt a hétvégét. Hirtelen pattanok fel az ágyról és a magam szórakoztatására előkapom egy régi trükköm és az asztalon táncoltatni kezdem a tollat a képességemmel. Ez valahányszor izgatott, csalódott vagy szomorú voltam feltudott vidítani. De most valahogy még ez se tud igazán lekötni, miközben a toll tovább pörög az asztalon hanyatt dőlök az ágyon és lehunyom a szemem. Közben mosolygok ahogy eszembe jut mikor bevallottuk egymásnak az érzéseinket. Az picit sem volt kínos, főleg, hogy vettem a bátorságot hozzá, hogy először mondjam ki, emlékszem mennyire pirultam. Te jó ég, talán sose voltam még annyira zavarban, mint akkor ott. Xavier professzornak igaza volt mikor azt mondta, hogyha úgy döntök, hogy beiratkozom a suliba meg fog változni az életem. Gyökeresen megváltozott, más ember lettem és mióta Blaise-t ismerem boldog vagyok és egyre kevesebbet jut eszembe a szomorú múlt, nem felejtettem csak nem minden percben ezen jár az agyam és ez felüdülés. Lassan érzem ahogy elnehezednek a szemhéjaim és bár próbálok ébren maradni nem tudok. Belesüllyedek a nyugalmas és kellemes alvásba. Talán még mosolygok is álmomban bár ezt nem tudhatom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Blaise és Angie - Csak egy hétvége...   

Vissza az elejére Go down
 
Blaise és Angie - Csak egy hétvége...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Miniboss] Hanna
» Egy tökéletesen semleges szituáció, ami már minden, csak nem semleges...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-