we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Jean Grey
Csüt. 14 Dec. - 20:40

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szer. 13 Dec. - 20:38

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Kedd 12 Dec. - 18:53

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 10 Dec. - 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Jamie Cavenaugh
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Alysa Tate
 
Ryan Bane
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Peach Lake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Peach Lake   Kedd 10 Szept. - 14:02

First topic message reminder :

North Salem és Southeast között helyezkedik el ez a cseppet sem kis tó. Előszeretettel járnak ide túrázók, mert felettébb szép képet mutat minden évszakban. Nyáron fürdeni is lehet benne, de elsősorban a kialakított strandokon érdemes, ugyanis máshol a víz mélysége hirtelen növekedhet, vagy az esetleges örvények jelentenek veszélyt. Csónak bérlésre is lehetőség van, ha valaki romantikus csónakozására vágyik, vagy egyszerűen nem a part mentén akar horgászni, de természetesen ott sem kizárt. Télen, amikor eléggé lehűlt az idő a part menti vastagabb jég alkalmas korcsolyázásra is, de mindig külön táblákkal jelzik, hogy hol és mikortól nem veszélyes. Jó néhány kisebb nyaraló sorakozik a parton, de akadnak néhányan, akik konkrétan itt laknak. Afféle városi őrszolgálat is akad itt, akik nyáron az óvatlan fürdőzőkre, télen a korcsolyázókra figyelnek, bár természetesen ők sem tudják az egész területet folyamatosan megfigyelni.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Vas. 1 Feb. - 20:05



Aaron & Leah


 Annak ellenére, hogy ritkán látjuk egymást, és inkább a telefonok gyakoriak, megmaradt a tűz, végülis ennek is randijellegge van holott tudjuk hogy a nap végén együtt alszunk. Friss még az élmény, ám a régebbi Shannon-féle bulis stílusommal ellentétben most csak ő van, pedig nagyon úgy tűnik, Aaronnak volt igaza, formás combom láttán többen is beindulnak, és ajánlatokat tesznek a a szórakozóhelyen ahol dolgozom. Semmi értelme őket komolyan venni, hiszen többségében mindegy nekik, hogy kit csalnak az ágyukba, de ami még ennél is fontosabb, Aaron irányából valami gondoskodást érzek, holott nem szoktunk arról beszélni, hogy mit is érzünk egymás felé. Talán el is riasztaná, ha meg kellene nyílnia, vagy ha én mondanék valami meggondolatlant.
- De jól tűröd, bezzeg én... – Nevetem el magam. Már korábban sem titkoltam, hogy nagyon is oda akartam magam adni neki, és azzal, hogy elfogadott Leah-ként még inkább magához láncolt érzelmileg, és számomra nagyon is fontos, hogy biztonságban érezzem magam a karjaiban. Na nem úgy értve, hogy másra sem tudok gondolni mint valami nőstény bagzó macska, ám ha valaki olyan jó a lepedőgyűrésben mint Aaron akkor bizony lehetnek igényeim. Mégis olyan vágytól fűtve meredek rá, hogy még azt is el tudnám képzelni, hogy bemelegítésként itt az autóban alapozunk, és estig úgyis tudjuk magunkat pihentetni ilyen téren, ám jelentőségteljes pillantásomat úgy osztja be, ahogy csak szeretné.
- Igazad van, és gyűlöllek, hogy mindent megmagyarázol az egyetemista logikáddal. Nem tudnál néha csak... buta lenni? – Felelem nevetve, és az ablakra könyökölve nézek ki a tájra, amely valóban szép havas, kinti sportokra tökéletesen alkalmas. Nem vagyok fázós ahhoz, hogy csakis a meleg kandalló mellől forró teával a kezemben nézzem a kinti hóesést, így ha lényegében az egész napot kint töltjük még az sem gond. Bólogatok a szavaira, végülis esélyes, hogy valahogy csak megoldódik a kérdést, hogy találunk-e kölcsönzőt, végső soron akár a hátán is jó lesz, ha csúszkálok a tornacsukámban.
- Végre, remélem ha lesz egy szüneted, akkor többet látlak. – Nem akarok én ráakaszkodni, végülis ő hamarosan lesz valaki, míg engem, a butácska pultoslányt ideje lesz lecserélnie, de addig talán még élvezhetem a társaságát. Nem sóhajtok fel látványosan, kár előreszaladni, a mostot kell élveznem, végülis ez is bőven több, mint amit az előző évek után remélhettem. Látom átsuhanni arcán a sötét árnyékot, így nem megyek bele, pedig ismét felmerülne benne a négyesrandi ötlete, de kár már most tönkreteni a napunkat. Talán estefelé, az ágyban. Valamiért szentlélek szállt meg, hogy segítsek Faye-nek pasizni. Végülis ha mi együtt lehetünk, miért tiltaná a hugát is? Inkább keresgélek, és azt érzem, hogy a derekamon van a keze, s már húz is oda magához. Nem ellenkezem, pusztán átvetem a lábamat rajta, hogy ne féloldalasan tudjam csücsülni. A pulcsija alá csúsztatom a kezem, hogy a kockáival játszadozzam.
- Naná, hogy nem miattad, jól képzelted. Különben pedig mi az, amit nem adtam még oda? – Hajolok le, hogy betapasszam az ajkát. A parkoló környékén nem is tudom, hogy van e lehetőség elsötétíteni az ablakokat, vagy netán arébb menni. Nem egy kényelmes megoldás a kocsiban, de szükség törvényt bont. Két szenvedélyesbb csók után nézek csak rá évődve.
- Mostantól fizetnem kell a kóláért? – Túrok bele a hajába, és kiváncsian várom a választ.




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szer. 28 Jan. - 15:58



Aaron & Leah



Bár figyelmem java részét a vezetés köti le, végül is csak tél van és csúszhatnak az utak, azért kicsiny részt képes vagyok Leah közelségére fordítani, játékos simulásához. És persze olykor a kezem is megtéved, a sebváltó helyett térdén, combján simítva végig.
- Még egy kis várakozás belefér. Annál izgalmasabb, nem gondolod? - vetem fel vigyorogva. Szerencsére már kinőttem abból a korból, mikor a legyet is röptében óhajtottam. Mostanra kifejlődött a türelem, sőt, olykor a már-már mazochizmusba hajló várakoztatás. De a vége annál élvezetesebb.
- Nem hinném, hogy a hajszín vagy épp a testalkat törölné a tudást. Az az agyban raktározódik el, márpedig ha jók a megfigyeléseim minden testben önmagad vagy. Szóval menni fog - biztatom mosolyogva, immár a tó mellett lévő parkolóbna keresve szabad helyet. Úgy tűnik, az ötlet nem csak az én fejemben fogalmazódott meg.
- Csak akad egy szemfüles, aki látja a lehetőséget a dologban és rögtönzött egy kölcsönzőt. Ha meg nem, akkor majd a hátamra kaplak, jó? - vigyorodom el, meglelve végre a ránk váró beállót. Bár állunk, a motort még nem állítom le, hagyom, hogy még egy kis meleget szívjunk magunkba, no meg kiélvezem a helyzet adta szoros közelséget immár a biztonsági öv visszatartó ereje nélkül.
- A nagyján igen. Már csak egy-két gyakorlati vizsga van, de azoktól alapból nem tartok - jelentem ki magabiztosan. A folyamatos szakváltások meghozták azt az előnyt számomra, hogy nem feltétlenül a többiek által követett szamárlétrát kell bejárnom. Sok tantárgy kiváltja a másikat vagy épp megfelelő a kredit a továbblépésre. Szóval már nem csak a könyv mellett ülök, és ezt roppantul élvezem is.
- Faye jól van. Most a nyaralóban pihen. Vagy inkább telelő a naptárat nézve - nevetek fel, bár érezheti, valamiért kevésbé rajongó most a hangom húgom irányába. Ugyanakkor azt is láthatja arcomon, nem akarok beszélni róla. Még nem, most nem. Ez a délután és remélhetőleg az este is a miénk és nem óhajtok semmivel belerondítani.
Szerencsére a Leah-ban felütő kutatási láz eltereli a figyelmem, és csak egy röpke pillanat kell, míg a csodálkozás sokat sejtető mosolyba kanyarodik át. Aztán ahogy a hátsó ülésen kezd kotorászni az alkalmat kihasználva egyetlen mozdulattal csattintom ki az övét, ha még esetleg be lenne kötve, majd ugyanezzel a mozdulattal húzom is az ölembe. Az már csak rajta múlik, mennyire segítőkész és miképp ér célt.
- Kezdek félni, nem is miattam vártad ezt a délutánt, csak a kóla-utánpótlásodért - vetem fel, egyik kezemmel derekát ölelve, másikkal kissé hátrébb csúsztatva az ülést, hogy kényelmesebben legyünk.
- Mit adsz cserébe, ha megmondom, hova dugtam?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szomb. 24 Jan. - 17:00



Aaron & Leah


 Az elmúlt hónapok intenzíven teltek, főleg munkával, mellette egészen odafigyeltem Xavier óráin, ha már Tati egyetemre jár, legalább próbáljak úgy tenni, mint aki a halvány árnyéka akar lenni a híres barátnőnek. Tagadhatatlan, hogy illúzionista majdnem testvéremet ismerik a legtöbben a diákok közül, sármos X-Men a párja, míg én szürke egér vagyok mellette, bár amíg Aaronnak bejövök, addig egy rossz szavam sem lehet magamra. Elfogadtam végre, hogy Shannon a múlt, remélem az a borzalmas alak többet nem jön vissza, elég, ha rossz álomként gondolok rá, és most már tényleg én vagyok Leah, akiért odavan egy cuki, mégis igen karizmatikus srác. Remélem a nyár végén megbeszélt négyes randiból egyszer lesz valami, mert ugyan Faye-t láttam néhányszor azóta, ám erről nem esett szó. Most is ketten leszünk a sráccal, ami nincsen ellenemre, sőt, viszonylag ritkán látom, de eddig nem merült fel annak lehetősége, hogy gyakoribbá tegyük mindezt. Pedig... összességében tud hiányozni, ám ő is tanul, nem akarok a nyakán lenni, ha van igénye arra, hogy többet lásson, talán majd szól, kapcsolatunk elején jónéhány dologban voltam én a kezdeményező
Tudom, hogy más lányokhoz szokott, én tudok vadulni erőteljesen, még ha a falhoz szorítana, és úgy tenne a magáévá, hogy minden romantikát is mellőznénk, abban is benne lennék, nem gondolom azt, hogy lányként mindig cukinak, édeskének kell lennem mellette, és úgy tud nézni, hogy már attól érdekes gondolataim támadnak. Most ugyan felinvitálnám a szobába, hogy csupár örüljünk egymásnak, mégis programötlettel áll elő, ez tetszik! Szeretem, hogy ilyen kreatív!
- Köszi... – Mosolygok rá, egy pillanat erejéig még macskamód oda is dörgölöm magam a vállához, amennyire a biztonssági öv engedi, hgoy tényleg ne zavarjam meg a vezetésben, hogy a hozzáfűzésére már nevetésbe forduljon a jókedvem. – Előbb a hűtés, majd fűtés, jó? – Én fordítva is el tudtam volna képzelni, ám ez a pajzán megjegyzés nagyon betalál, hálásan tekintek rá, hogy képes akár három hetet is várni, hogy ismét lásson. Nem kérem számon, nem féltékenykedek, ez valahogy egy kimondatlan paktum, hogy nincsen más. Nem tudom, hogy a közös együttlétünk mit is jelent, valahogy fontosak lettünk egymásnak, és meglátjuk mi alakul ki belőle. – Régen tudtam... még szőkén. De korim nincs. Ez hogy oldod meg? - Már indulunk is a part felé, talán valami élelmes korcsolyaélesítő kisvállalkozó ott állított fel standot, hogy bérelni is lehessen. Nagykabát nincsen rajtam, csak a szokásos bőrdzsekim, annak pedig csak vicces hatása lenne, ha valami nagydarab nőci alakjában koriznék vele, hátha a zsírréteg megvéd. Úgy készültem, hogy kesztyű, és sapka van nálam, ha nem húzzuk el nagyon, nem fogok fagyoskodni, és talán forralt bort is kapni a közelben. – Túl vagy a vizsgákon? Faye hogy van? – Már megint dől belőlem a szó, de hát ezt megszokhatta volna tőlem. Lenyitom a kesztyűtartót, és a hátsó ülésre is benézek, nagy kutatásban vagyok. Ugye nem felejtette el...?




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Csüt. 22 Jan. - 13:34



Aaron & Leah



Mondjon bárki bármi sértőt, akkor is csak pasi vagyok, szóval letagadhatatlan élvezettel figyelem a kapun kilépő alakot, főképp formás alakját, és mivel a memóriám nagyon jó, gond nélkül, no meg persze extra képesség nélkül látok a ruhája alá. Azt hiszem, nagyon is jó ötlet a tervezett program, ott legalább tuti, hogy a felfűtött gondolataim is lehűlnek majd. Végül is, nem vagyok egy vadállat, aki másra sem képes gondolni. A pillanatnyi élvezetet meg csak megengedhetem magamnak, hosszú, tanulással teli hetek vannak mögöttem, persze hogy mikor végre kikapcsolódhatok, egészen egyszerű, ösztönszerű dolgokon jár az eszem.
Aztán Leah bepattan mellém, szinte már hevesen vetődik a nyakamba mintegy megnyugtatva tudtán kívül, nem csak én vagyok ilyen ösztönlény, már-már perverz állat. Szavai pedig csak még inkább megerősítenek eme hitben, ugyanakkor pillanatra meg is ingatnak az elhatározásban. A szobája lényegesen közelebb van, mint a kirándulási cél. Ugyanakkor a birtokon van, benne ki tudja hány telepatával?
- Lehengerlő vagy, mint mindig - nevetek rá, még egy utolsó, legalább is pillanatnyilag utolsó csókot marva el édes-puha ajkairól, aztán már a vezetésre összpontosítok, hisz akárhogy takarítják, akkor is csúszós kissé.
- Úgy látom, mindkettőnkre rendesen ráfér a hűtés, mielőtt fellobbantjuk az autót - sandítok rá oldalt egy pillanatra, kihívó vigyorral spékelve szavaim.
- Arra gondoltam, elmehetnénk megint a tóhoz. Ebben a hidegben már tuti eléggé be van fagyva. Tudsz korcsolyázni? - vetem fel a végén az adut, egyben elárulva a tervezett programot. Egy kis egyébfajta testmozgás a hidegben talán mindkettőnknek jót fog tenni, legalább annyiban, hogy amint alkalmunk adódik rá, a szövet nem szakadni fog, csak kioldódni.
Persze igazából nagyon döntési joga most nincs, talán mostanra ő is észrevette, ha el nem is fogadta, megszokhatta, hogy többnyire szeretem a saját akaratom érvényesíteni, szóval várakozás nélkül fordulok a tóhoz vezető útra. Ha tud korcsolyázni jó, ha nem, majd tanítgatom. Az is elég mókás, főképp, mert már túl vagyunk azt hiszem azon a szinten, mikor csak a tökéletességet akarjuk egymás felé mutatni. Már beleférnek az esések, esetlenségek, azon is tudunk mulatni, együtt és nem egymáson.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Pént. 16 Jan. - 16:43



Aaron & Leah



Hullafáradt vagyok, de a mai nappal pár napos szabadságra indulok. Ha Aaront rá lehet dumálni, hogy legyünk együtt egy ideig, akkor akár ejtőzhet az én szobámban is, Tatica úgyis belevetette magát az egyetemi dolgaiba, komolyan mondom, mellette hihetetlenül alulmotiváltnak érzem magam, engem nem érdekel a karrirer. Persze imádnék bejárni egy-egy tanfolyamra, vagy akár színházba így csiszolódni, de hogy legyen is belőlem valami, na az valahogy nem az én világom. A klubban is felfejlődtem pultosnak, és amikor a jó munkám miatt plusszért lehettem volna pénztárfelelős is, megkérdeztem, hogy muszáj? Nekem így tizennyolc évesen bőven elég, hogy félre tudok tenni valamennyit, meg az X-Birtokon bulizgatok, barátkozok. Persze csak módjával, mert tulajdonképpen a távolság, és a hatalmas szünetek ellenére elmondhatom, hogy nem vagyok egyedül. Van pasim... Pasi? Végülis amilyen csúnya szó ez, nem is tudom, hogy miért így használom. Nem is tudom, hogy mit érzek, valahogy erről sosem beszéltünk. A randizgatásnak megmaradt az a varázsa, hogy nem múlt el a szenvedély, de én belelátok valami kellemes biztonságérzetet is, hogy nem kell komolyan megfelelnem neki, hiszen ismeri a hülyeségeimet úgy nagyjából. Fent a szobámban még készítgetem magam, rágót dobok a számba, méregerős, még a könnyem is kicsordul, pedig előtte már fogat is mostam, megfürödtem, még a hajmosás is megvolt. A tél ellenére is csak bőrdzsekit húzok, a lábamon tapadós csőnaci, rövid csizma, és már szaladok is le az udvarra. Végigügetek a fehér kövekkel felszórt ösvényen, és kisiklok a kapun. Bepattanok mellé, s áthajolva a másik ülésre az ajkát csókolom.
- Aaron, végre! Van már programötletünk? A végére nekem van. A hugim a hétvégét az egyetemen tölti, ittalszol? – Kérdezem teljes természetességgel, és hátradobom a táskámat, majd bekötöm magam. Füleimben hatalmas függők, mandulavágású szemeimmel nem titkolt cinkossággal meredek a srácra.




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szer. 14 Jan. - 15:25



Aaron & Leah



Érdekes, jó ideig nem hittem, volna, hogy hajlandó vagyok ilyen szinten lecövekelni egyetlen lány mellett. Pedig itt a példa, ha úgy nézzük, jó féléve már csak Leah-nak teszem a szépet, minden tekintetben. Na persze ez nem úgy értendő, hogy az egyetemi csajokkal nem bohóckodunk vagy épp nem ejtünk meg egy-két ártatlan flörtöt. De van egy határ, amin beljebb már nem léphetnek.
De hogy mi késztet erre azt nem tudom. Leah csinos, de nem az a kirívó példátlan szépség. Ez persze nem baj. Azt se mondhatnám, hogy a fene nagy esze érdekelne, vagy a túlzott közelség tenné könnyűvé a helyzetet, sőt. Közelség az végképp nincs. Talán különlegessége fogott meg, és persze a titok, melyet megosztott velem, és mi engem is minimális kitárulkozásra késztetett. Talán a mutáns léte okoz benne annyi felszabadultságot, mi mellette tart már ennyi ideje, fittyet hányva a ritka találkozókra, a jó pár mérföldnyi távolságra.
Melyet most, hála a téli szünetnek és a vizsgáim java részének letudásában csökkenthetek. A hideget és egyéb apróságokat figyelembe véve most New York-ban hagytam a motort, apám királykék Sierra-jával jöttünk át Salem-be. Most pedig épp Leah sulija elé kanyarodok be, ám a motort nem állítom le. Tegnap hívtam, megbeszéltük a mai találkozót. Már épp itt az ideje, hogy ne csak a két-három hetente összejövő gyors tali jusson nekünk, hanem egy hosszabb nap, esetleg éjszaka...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Hétf. 22 Dec. - 18:22

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szer. 3 Dec. - 17:00



Simon & Jill



- Dehogy kell elvonóra menned, főleg nem cigi miatt. Arról más is le szokott tudni szokni a nélkül. - rázom meg a fejemet és mosolyodom el. De né tényleg kibírom ezzel együtt is, mert hát előfordul az, ha a párodnak van valami olyan szokása, amit nem bírsz annyira és végül is ő már a párom igaz? Szóval nem kéne e miatt változnia. - Amúgy is, lehet hogy nekem is van olyan szokásom, ami segít. - akár még olyan is lehet, amire még nem jött rá, mert még nem ismert ki annyira. Jó mondjuk nem dohányzom és az utóbbi időszakban a pia is eléggé távol került tőlem, ezen kívül maximum csak olyan rossz szokásaim lehetnek, amiken nem is biztos, hogy lehet változtatni. Tudom is, túl sokat mocorgok éjszaka, vagy valami, bár ezt már eddig is megtapasztalhatta, csak hát lehet hogy nem mondta, vagy nem zavarta annyira, vagy... nem tudom.
- Azért részemről ez érthető nem? Mármint... hogy nem akarlak megbántani. - ezért van, most azt hiszem átestem a ló túloldalára, és mindenek felett próbálok a kedvére tenni. De azt hiszem az előbbi nagy veszekedés után ez érthető nem? Jó lenne, ha már tényleg nem szúrnék el semmit, ha tényleg nem kéne megint bőgnöm és úgy rendbe tenni a dolgokat magunk körül. Én csak... lavírozok és hát egyikünk se jó ebben még. Nem próbáltuk, nem gyakoroltuk és nem olyan egyszerű kapcsolatban élni hirtelen, mikor még csak normális példánk sincs rá, hiszen neki sem és nekem sem volt értelmes családunk, ahonnan bármit elláttunk volna.
- Igen, azt... sejtettem. Azért remélem, hogy nem rejtegetsz te sem mit tudom én... tartalék bugyikat az ágyad alatt. - oldjuk a meglévő cseppnyi feszültséget, mert tudom, hogy ez a pénz dolog most elég kényes pont, de nem feküdtem le Joshuával és akkor csak nem olyan nagy bűn igaz? Nem történt semmi, csak egy kép, és szerintem még szép is lett, elég esztétikus darab, szóval nem kell e miatt rosszul éreznie magát, a pénz meg most elég jól jön, hogy tényleg rendben menjenek a dolgok és ezt a nagy élet újrakezdést összetudjuk hozni.
- Nem tudom, remélem, hogy nem így van, hiszen csók már volt ugye? És amikor meglőttek, akkor sem éreztem semmi furcsát. - nem tudom, de én sem akarnám, hogy ilyesmi legyen. Elég pocsék érzés lenne, ha pont azzal nem tudok összehangolódni, akibe beleszerettem. Oké tudom, hogy ezt az élet amúgy is rohadtul elcseszte. Pont abba szeretek bele, aki megerőszakolt... eléggé irreális, de nem lehet mit kezdeni az érzésekkel igaz? Nem igazán szokásuk az ésszerűség. - Igazából nekem csak... a hagyományos megoldás nem megy, de az senkivel sem ment sosem. - na igen, volt is ebből már furcsálkodás, hogy nem bírtam elviselni, ha egy pasi rám mászott. Egyszerűen a jól megszokott általános verzió nálam nem működik, kiakadok tőle, pánikba estem és a többi. Miután erre sikerült rájönni, már eleve elkerültem, hogy valakivel is ide jussak. De attól még nem kizárt, hogy vele se lenne gond más módon igaz?
- Akkor lehet, hogy más romantikus dolgok is működnének miattam nem? Vagy nem lennének annyira bénák, de ha nem, akkor meg nem. Nem vagyunk átlagos pár, nem kell átlagosan viselkednünk. - és akkor ez még finom megfogalmazás. Nem is leszünk soha átlagos pár, mert szinte már pár hónap alatt többet veszekedtünk, mint mások évek alatt, pedig mi akkor még csak együtt sem voltunk. - Jól van, akkor magamat, igyekszem. - csak hát nem kéne azt hiszem túlzásba vinni és most még azt sem tudom, hogy az én pontosan milyen, hiszen az eddigi én pasizott, bulizott és nem érdekelte semmi, de jelenleg egyik sem igaz rám. Nem iszom, nem bulizom, pasik sincsenek és még Simon is érdekel, ehhez pedig nem olyan egyszerű alkalmazkodni. - Szerintem csak menjünk vissza hozzád. Azt hiszem ránk fér a pihenés és egy kiadós alvás és... nem is tudom. Sírás nélkül átbeszélgethetnénk csak úgy pár órát. - vagy valami, vagy valami más, nem tudom még, hogyan fog alakulni ez az egész közöttünk, de szeretném, ha menne, szeretném, ha jó lenne, mert nem akarom elszúrni. Ezt most nem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Kedd 2 Dec. - 18:28



Jill & Simon



- Akkor jó, mert… elvonóra semmi kedvem menni. – próbáltam már, nem ment. Vagyis nem én próbáltam, csak bedugtak oda, nem sok sikerrel, mindig is szerettem magamnak ártani, ezt nem lehetett belőlem kiölni és miután megjelent a képességem… a létező összes dolgot kipróbáltam, nem használt semmi, a drogok kimaradtak, arról még én is úgy tartom, hogy baromság. Elégé sokat rontott volna az a vonzerőmön, ha kiderül, hogy egy heroin függő kis senki vagyok. A drog a gyengék játékszere, akik képtelenek szembenézni a valósággal, akik megtörnek, de én… nekem nem volt miért megtörnöm. Nekem ott volt a pia, a cigi, és a csajok, több, mint elég.
- Azért ez… nevetséges egy kicsit. Hogy mennyire próbáljuk nem megbántani a másikat, nem? – mert ezt csináljuk, igaz? Ő mindenre azt mondja, hogy nekem legyen jó, én meg próbálom úgy mondani a dolgokat, hogy ne érezze, hogy leszólnám. Talán nincs ezzel baj, sőt, valószínűleg rendben van, de attól még egy kicsit nevetséges a dolog, mert álmaimban sem hittem volna, hogy egyszer majd azon leszek, hogy ne bántsak meg valakit. Általában mindenkit megbántok, szeretem, ha az emberek elmennek a közelemből, mert nincs rájuk szükségem, de… most egyszerűen csak minden megváltozott. Nem túl gyorsan, de… mégis elég intenzíven.
- Hát, akkor tényleg nem lenne jogos. De tennék rá, rohadtul zavarna. – rántom meg a vállam mosolyogva. Rendben van, nem szabadna mérgesnek lennem rá, ha ezt a pénzt úgy szerezte volna, hogy megmozgatta kicsit az ágyat azzal a fickóval. Tudom, és én mégis rohadtul mérges lennék, mert talán én is pont úgy éltem, ahogy ő, de… most már nem, legalábbis nagyon rég voltam már bárkivel is együtt, pont ő miatta, mert megígértem neki. Persze, megpróbáltam ezután az egész után, de nem jött össze, egyszerűen… nem kellettek azok a lányok. Szomorú, vagy nem szomorú, de ez van. Zavarna, és tudom, hogy nem lenne jogos.
- Szóval… simán lehet,hogy én vagyok az egyetlen pasi a Földön, akivel nem tudnál lefeküdni, mi? – elmosolyodom, de azért… hát nem éppen a legőszintébb mosolyom ez. Én megértem, komolyan, pontosan értem őt, és ezzel mindenki így lenne. Nincsenek rólam jó emlékei, könnyen lehet, hogy ezek újra és újra előjönnének, hogy elrontanának mindent és… és nem lenne semmi ezek miatt. Csak hát az is rohadt idegesítő lenne, hiszen szeretem, vagy mi a szösz, erre meg pont ez nem menne, hát… kicsit azért felidegesíteném magamat rajta az biztos. Sőt, nem is kicsit, hanem nagyon, de… ehhez sincs jogom, tudom, elcsesztem régen.
- Igen, de nem a csónak miatt, hanem miattad. Nem tudom Jill, csak azt tudom, hogy… mit érzek. – fura, mert máskor meg pont ezt nem tudtam soha, erre meg most mintha a feje tetejére állt volna minden. Ezt tudom, de minden mást nem. Romantika? Nem is tudom, talán igen, talán nem, a csónakázás is amiatt volt, mert… ott volt Jill. Ha nincs ott, vagy ha más csajjal vagyok, akkor biztosan nem ültem volna bele a csónakba. Igazából nekem se volt még soha részem igazi romantikába. Ahhoz mindig is több kell, legalábbis anyám azt mondta. Én meg… hiszek neki, jól mondott nagyjából eddig is mindent, igaz? – Add magad és kész. – tetszik nekem, és nem azért szerettem belé, mert az aranyközéputat próbálta folyamatosan megtalálni. Szóval csak adja magát. – De akkor oké, holnap, és most… menjünk vissza? Vagy… - mert ha elakar menni valahova, akkor felőlem mehetünk, hacsak nem valami rémunalmas dologról van szó, mert azt nem vállalom be.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Vas. 30 Nov. - 14:16



Simon & Jill



- Én nem akarok beleszólni a dolgaidba, úgyhogy meg tudom szokni, ha neked jó, komolyan. - halványan elmosolyodom, hogy érezze, tényleg így van. tény, hogy elég erős tud lenni a szaga, nem túl kellemes. Az embernek olyan lesz tőle a szája, az ujjai, nem finom, főleg ha eljutunk oda, hogy tovább lépjünk és már nem csak kerülgetni akarjunk egymást, mint ahogy most tesszük azt hiszem. Akkor már talán egy kicsit zavaróbb lesz, ha közben büdös a szája a cigitől, de ha valaki fontos neked, akkor az efféle hibáival együtt is el tudod fogadni igaz? Nekem pedig ő nagyon is fontos. Tudom, hogy hibáztam, de azt is tudom, hogy helyre akarom hozni bármi áron és azt hiszem már eleget küzdöttem most délután azért, hogy elhiggye, hogy szeretem és nem bántanám soha többé.
- Ezek csak apróságok, csak hogy milyen lakásunk legyen, nem gondoltam én ennél tovább, minden lehet spontán. - és most megpróbálom elharapni a végéről azt, hogy ahogy neki jó, mert én is kezdem érezni már kissé ,hogy mindenre csak azt mondom, hogy ahogy neki jó, hogy igyekszem alkalmazkodni hozzá, hogy neki jó legyen. De ez most logikus igaz? Hiszen bántottam és nem tudom én sem, hogyan működik egy ilyen kapcsolat, és szeretném, ha működne, csak egyelőre még nagyon bizonytalan vagyok, hogyan feleljek meg neki, hogyan engeszteljem ki, mert hát nagyon szeretném.
- Végül is... nem igazán, akkor még te is javában... tudod. - amikor az a festmény készült még ő is egyik csajnak az ágyából mászott a másikba, akármennyire is zavart ez engem. Mondjuk nem is nagyon mondtam neki, mert úgy voltam vele, hogy nincs értelme, és eszembe sem jutott, hogy fordítva ez őt is esetleg zavarhatja, de hát nem is mutatta sosem. Rémes, hogy mindezek után mégis én voltam, aki ekkorát hibáztam, még ha... mondhatni azért is történt, mert féltem és elég nagy bajba kerültem. Igazából még mindig nem tudom, hogy mi volt ez az egész, talán a suliban el kéne mondanom legalább röviden valamelyik alapítónak, de félek tőle, hogy kérdezgetnének, ami nem lenne jó, mert Edwardot nem kéne belekevernem, arról már nem is beszélve, hogy ki akarok költözni ugye bár.
- Hát... nem, ez igaz. Az is lehet, hogy nem passzolunk, mert az az első... nem pont jó alapnak számít, amiből ezt meg lehetne ítélni. - halvány mosoly jelenik meg az arcomon, csak hogy értse ezzel most nem akarok semmi rosszat mondani, de hát így van. Ő nem is emlékszik rá, én pedig nem valami jó élményként tartom számon. Egyelőre még azt sem tudom, hogy mennyire passzolunk majd olyan értelemben össze, vagy mennyire tudom majd kezelni a helyzet, mert szeretem, ez biztos, nem lettem volna olyan rémesen az elmúlt egy hétben, ha nem így lenne, de közben meg... Mi van, ha eljönnek az emlékek? Eddig se ment nekem a hagyományos én alul, a pasi felül megoldás, pont e miatt, de vele... más lesz? Vagy pont hogy ugyanolyan nehéz? Fogalmam sincs igazából.
- Nem tudom, még úgy igazán nem volt benne részem, olyantól meg főleg, aki fontos is. - bizonytalanul vonom meg a vállamat. Tényleg nem tudom, hogy vágyom-e a romantikára. Talán valamilyen szinten, talán kis lépésekben megpróbálhatunk elérni valamiféle átlagos és normális életet, ami a hétköznapi embereknek van, mert hát mi nem számítunk annak. - Te egyáltalán nem vágysz rá? Azt mondtad, hogy tetszett a csónakázás. - azért vitt ki megint, mert élvezte, akkor lehet titkon, valahol mélyen ő is vágyik a romantikára, csak lehet, hogy még saját magának sem vallja be, nem? - Tudom, én csak... azt hiszem próbálok alkalmazkodni, de próbálom megtalálni az arany középutat. De akkor pakoljunk össze holnap. Ma csak egyszerűen legyünk együtt és kész, amúgy is lassan esteledik. - nem kell mindent elsietni, egyébként is rendkívül intenzív volt ez a nap, ráérünk holnap összecuccolni és elkezdeni tervezni, hogy hogyan is legyen a nagy utazás.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Pént. 28 Nov. - 19:26



Jill & Simon



- A cigiről amúgy se ártana leszokni, tizennégy lehettem mikor elkezdtem, de most már… nem árt semmit sem. – csak hát igen, büdös, de ezen kívül tényleg nem árt semmit sem, legalábbis nekem. Sokat panaszkodtak mindig amiatt a nagyszüleim, hogy a házban dohányzok, de a legkevésbé sem érdekeltek engem, nem voltam valami jó kamaszgyerek, jobban lázadtam, mint a korombeliek, és persze nem nézték jó szemmel azt sem, amilyen életet élek fiatallétemre, de… nem tudtak ellene tenni semmit sem, és nem is akartak, a nagyszüleim utáltak, meglehet őket valahol érteni, de nem igazán próbáltam soha ezt, mert… lássuk be: én is utáltam őket.
A szavaira csak mosolyogva bólintok egyet. Jól gondolja, azért… ott van még bennem a tüske a történtek miatt, nem örülök annak, hogy ez történt, de próbálok nem gondolni rá, hátha… az idővel együtt elmúlik ez is, kitudja, talán hülyeség, talán nem, de azt szokták mondani az emberek, hogy csakis az idő teheti jobbá az ilyen dolgokat, nem? Én pedig igyekszem hogy ne ez jusson eszembe először mikor rá gondolok, csak… nehéz. Undorító egy érzés ez, ahogyan hányingerem lesz már attól a gondolattól is, hogy az a fickó megérintette őt. Féltékenység és csalódottság elegye ez és… talán tényleg képes lenne megölni.
- Nem baj az, ha előtervezel, csak… nem voltam abban soha sem jó. – én spontán típus vagyok, teszem, amit akarok, nem tervezek és nem ötletelgetek, csak… sodródom az árral és kész, lesz, ami lesz alapon élek, és ez eddig mindig bejött, és remélem, hogy nem most fog majd cserbenhagyni.
- Nem is lenne jogos, mi? – azt mondta, hogy akkor még javában öltük egymást, szóval ezek szerint tényleg nem lenne jogos, mégis… azt hiszem elégé kiakadnék azon, ha az a pénz úgy lett volna, hogy ő alá feküdt annak a fickónak. Ilyen pénz rohadtul nem kell, akkor már inkább napi tizennyolc órát gürizek majd a szeméttelepen, vagy valami más trágya munkahelyen, de… olyan pénzt akarok, amihez semmi köze neki meg a más pasikkal való szexhez. Tudom, nem jogos, hogy így gondolom, de akkor is, ami abból az életéből maradt az… az nem kell és kész. Utálom annak az életnek minden pillanatát.
- Fura, le sem feküdtünk még… mármint úgy, hogy akartad is volna. – na igen, mert régen már volt egy közös…kalandunk, ami neki nagyon rossz volt, nekem meg…. nem is tudom, valószínűleg jó, hiszen miért támadtam volna őt akkor le részegen? Mindenesetre fura, soha nem bírtam ki szex nélkül ennyi időt valaki olyan mellett, mint Jill. Igaz, nem nagyon vannak olyanok, mint ő.
- Miért, te… vágysz a romantikára? – mert ha igen, akkor megpróbálhatok az lenni, talán tényleg idővel majd menni fog, de egyelőre nagyon nem érzek késztetést arra, hogy előadjak egy szerenádot, vagy bármi hasonlót neki. Az… nem én lennék. – Nem tudom, szerinted? Tudom, hogy miért hagysz mindent rám, de… nem kell mindent rám hagynod. Mi most…együtt vagyunk, igaz? Szóval akkor… ez közös döntés, igaz? – nem kell nekem döntenem mindenben, egy kicsit már idegesít az, hogy mindent így rám hagy. Oké, rezeg a léc, de… nem kell ennyire óvatoskodni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Csüt. 27 Nov. - 20:40



Simon & Jill



- Jól van, de amúgy se szólnék bele. A cigi... az egy kicsit zavar, de túlélem. - nem is az egészséges miatt, mert arra nem nagyon hat igaz? Egyszerűen csak... hát lássuk be büdös. Nem arról van szó, nem nagyon másztunk még egymás szájába, hogy e miatt zavaró legyen, vagy valami, de ha egyszer összeköltözünk akkor gondolom idővel azért ez is esélyes nem? Bár őszintén szólva ilyen téren a bátorságom már valahol a béka hátsója alatt van. Az eddigi próbálkozásaim irányába nem hatottak épp jól, bár persze tény, hogy sosem jó alkalommal próbálkoztam. Mondjuk amikor vérzett, vagy engem varrt össze, vagy amikor épp rühellt, de hát... az ember nem feltétlenül mindig akkor próbálkozik, amikor logikus, hanem néha csak úgy jön, és hát esetében úgy fest, hogy sosem jött jókor, szóval egyelőre kissé sikerült már e téren elbizonytalanodnom, talán nem kell erőltetni feleslegesen a dolgot, amíg ő nem dönt úgy, hogy neki belefér az életébe.
- Akkor feltétlenül megyek veled, nehogy ennyire eltévedj nekem. - mosolyodom el. Nem akarom én, hogy véletlenül egy másik országba keveredjen el, vagy teljesen elvesszen, mert nem megyek navigálni neki, pedig naná, hogy szeretnék egyébként is. Nem gondoltam volna, hogy mi lesz ebből a napból. Szerettem volna, hogy képesek legyünk beszélni egymással, és végül bár nehezen és sok kiabálással, de végül csak sikerült azt hiszem nagyjából megoldani. Persze gondolom attól még ott marad benne a tüske, és nem fogja csak úgy egy könnyen elfelejteni a dolgot, de... majd idővel talán szépen elhalványul az emlék, nagyon remélem legalábbis.
- Ez ennyire előre tervezésnek számít? Igazából inkább csak... ötletelek azt hiszem, nem mondanám, hogy mindent előre tervezek. - vonom meg finoman a vállamat. Ő mondta a raktárat, én pedig valahogy megpróbálom ezt is beleépíteni a tervbe, ha már neki ennyire fontos, mert hát látszott, hogy fontos, hiszen nem ment volna el a kedve kicsit sem, ha nem így lenne igaz? És ha neki fontos, akkor megpróbálhatjuk összehozni, hogy neki is jó legyen.
- Nem... nem merült fel, hogy akarná, szóval e miatt nem kell aggódnod. - tudom, hogy zavarja jó eséllyel az is, hogy milyen emberekhez van közöm, de azért Joshua más, és nem akart tőlem úgy semmit sem, és én sem. És ez most amúgy is jó nem? Mármint a pénz mindenképpen jól jön nekünk, szóval nem mondhatja, hogy baj, hogy van. Azt pedig nem kell feltétlenül néznünk, hogy milyen módon lett. Egyszerűen csak használjuk és kész, végül is nem feküdtem le érte senkivel sem és gondolom ez a legfontosabb info jelenleg. Ha jól sejtem abban az esetben minimum ketté törné a bankkártyát, de nekem is lett volna annyi eszem, hogy nem veszem elő, hogy a képébe toljam.
- Igen, az lesz a mi fegyverünk, majd ha veszekedésre kerülne sor, akkor helyette... inkább jól érezzük magunkat. - nem vagyok jó ebben én sem, nem tudom, hogyan kell kezelni az efféle problémákat, de majd megpróbálunk együtt rájönni, hogy mi hogyan működőképes közöttünk. Nem biztos, hogy könnyen megy majd, de remélhetőleg nem fogjuk teljesen kicsinálni egymást.
- Tudom Simon és nincsenek nagy elvárásaim. Nekem már... az is elég, hogy beszélsz velem és nem dobtál ki és tudod... lehet hogy a romantika is olyan, hogy majd úgy jön, ha az ember úgy látja értelmét. - nem tudom én sem. Persze volt már olyan, hogy valaki pár találkozás után többet hitt és akkor jött a virág, meg a nyafogás, hogy ne rúgjam ki, mert mennyire szeret, de nem igazán érdekelt. Tudom, hogy Simon nem ilyen, nem fog édes bogaramnak becézgetni és nem fog virággal beállítani, csak mert épp olyanja van, de nem is várom ezt el tőle, nekem most tényleg elég az, hogy legalább együtt vagyunk, és nincs baj. - Menjünk? Összepakolni a cuccaimat? Vagy... majd holnap? - ahogy ő szeretné, nekem is úgy a jó, tuti, hogy nem fogok most erőltetni semmit sem, mert... hát lássuk be eléggé rezeg a léc, és nem akarom elszúrni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szer. 26 Nov. - 16:05



Jill & Simon



- Ja, nem is azért mondtam, tudod… nem igazán éltem együtt senkivel sem, szóval… abba nem szólhatsz bele, hogy mennyit iszok. Főleg mert nem igazán hat semmit se. – rántom meg a vállamat egy széles mosollyal Na igen, anyám volt az egyetlen nő eddig, akivel eddig együtt éltem, illetve még pár haverral laktam együtt mikor idejöttem Amerikába, de az egészen addig tartott, amíg ágyba nem vittem a barátnőjüket, aztán valamilyen akkor még számomra érthetetlen okból kifolyólag kidobtak, mert nem bírták ezt elviselni. Pedig, ha normális kapcsolatban lettek volna, akkor nem járok sikerrel, igaz? Én csak megmutattam nekik milyen törékeny dolog is a szerelem, vagy aminek hívták.
- Oké, talán azt igen, de simán kikötnék egy másik országba. – megesett már, egyszer részegen elvezettem a határig, és ott majdnem át is mentem, csak aztán persze az ottaniak visszadobtak minket, hogy ne szórakozzunk és kész. Ilyen az olasz rendőrség, simán hazaküldött minket, pedig a vak is látta volna, hogy olyan részegek voltunk, mint akik most fosztottak ki egy szeszfőzdét. Mindegy is, ez régen volt, akkoriban még hatott valamit az alkohol nálam, most pedig… hiába iszok sokat, másodpercek alatt elszáll a hatása, aminek bizonyos helyzetekben nem igazán tudok örülni, hiába jó az, hogy gyorsabban gyógyulok és nem öl meg mondjuk a dohány.
- Szóval már ennyire előre elterveztél mindent? – nem vagyok az a típus, aki terveket dédelget, én szeretek minden spontán és azonnal csinálni ,persze csak ha van kedvem hozzá, mert ha nincs, akkor nem létezik, hogy én bármit is időben megcsináljak, kell az ösztönzés.
Azért nem mondanám, hogy olyan rohadtul oda vagyok azért, hogy ilyen emberekkel találkozgat, főleg azért a seggfejért nem, akinek már a neve sem ugrik be, csak a hülye mosoly az arcán, meg az idegesítő szavak és a rohadt stílusa. Nem is tudom, alapból ellenségesen mentem oda, de nem is akart senki sem tűzoltót játszani. – Szóval ő sem akarta? – oké, azért ez egy kicsit meglep, mert Jill jó nő, szerintem minden férfi szívesen eltöltene vele egy éjszakát, akkor ez a pasas, hogy nem? Vagy rohadtul álszent volt, esetleg impotens, vagy meleg, vagy simán hülye, elég sok választásai lehetőség van, kinek amelyik tetszik.
- Szóval a békülős szex lesz a mi nagy fegyverünk a veszekedések ellen? Az érdekes lesz. – mondanom sem kell, hogy soha nem volt ilyen, mert senkivel nem akartam kibékülni, minél jobban utáltak, én annál inkább jól éreztem magamat, mert rohadtul nem voltak kíváncsi senkire sem, inkább bántottam őket meg, mintsem hogy ki is béküljek velük.
- Ugye tudod, hogy én… nem voltam soha valami nagy romantikus alkat? Szóval… remélem alacsonyak az elvárásaid, hogy ne csesszem el már a legelején. – nem én vagyok az a pasi, aki mindennap ágyba viszi a nőnek az ételt és nem is veszek minden nap virágot, ha már itt tartunk, a virágot teljesen feleslegesnek tartom, mert csak rövid ideig él, előbb-utóbb elhervad, és máris értelmét veszti, akkor már inkább valami csoki, az legalább finom is, mert a legtöbb nő szerencsére nem eszik virágot, fura egy világ is lenne az. Én viszont nem akarok teljesen leégni, szóval remélem nem azt várja tőlem, hogy az év pasija címért induljak.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Vas. 23 Nov. - 11:49



Simon & Jill



- Annyit guríthatsz le, amennyit szeretnél, én nem fogom megszabni hány sört iszol. - egyébként sem hiszem, hogy neki napi egy sör, vagy akár kettő megártana és ha szereti, akkor igya. Nem leszek én valami házsártos perszóna, aki mindenbe beleköt, amit csinál. Oké persze alkalmazkodni kell egymáshoz és persze azt nem szeretem, hogy folyamatosan füstöl, de attól még a cigit sem fogom megtiltani neki, mert nincs értelme és nem vagyok olyan, hogy eltiltsam őt attól, amit szeret. Lehet, hogy vannak ilyen nők, de én nem akarok közéjük tartozni. Ha valaki fontos neked, akkor úgy fogadod el, amilyen, maximum egy kicsit alakítasz rajta, ha te is hajlandó vagy alakulni, ez valahol oda-vissza kell, hogy működjön szerintem.
- Azért azt csak észrevennéd, hogy víz közeledik, vagy szakadék. - mosolyodom el. Persze örülök én annak, hogy így gondolja, hogy örül, hogy segítek és fontos is neki, hát naná, hogy jó érzés ez, de attól még egyedül sem veszne el. Viszont most tényleg az a fő, hogy együtt éljük meg ezt, hogy egy kicsit talán ez az út is segítsen abban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy a bajokat tényleg képesek legyünk rendezni magunk között és rendben legyen valahogy... minden. Tudom, hogy nem könnyű, hogy a múltat nem lehet csak úgy elfelejteni, de én akkor is hiszek benne, hogy sikerülhet, hiszen az első lépéseket már megtettük és ez nagyon is sokat számít.
- Vagy... ha már jól állunk szerzünk egy raktárt is... mint ahogy másnak hétvégi nyaralója van, nekünk raktárunk lesz. - vagy mondjuk valami kuckó neki, ahová elvonulhat, ha épp akar, mert van az úgy, hogy a pasiknak szüksége van ilyesmire nem? Oké, nem vagyok olyan nagy szakértő e téren, de miért ne lehetne? Nem akarom én teljesen elvenni tőle ezt az ötletet, mert láthatóan szeretne egy raktárt, csak hát na ne éljünk abban állandóan, azt nem értékelném.
- Hát talán. - vonom meg a vállamat. Lehet, hiszen ő, meg Edward, a festményes pasas, úgy fest, hogy tényleg sikerül érdekes emberekbe botlanom folyton, de ennek legalább van valami haszna is, mert kell nekünk az a pénz és most igenis jól fog jönni, csak remélem, hogy ne köt bele, hogy olyantól van, aki látott ruha nélkül, főleg, hogy akkor még javában öltük egymást. - Nem Simon, nem volt az ég világon semmi más. Nem akarta ő sem és... én sem. - komolyan pillantok rá, hogy tudja, hogy így, nem hazudok neki, nem is lenne már utólag értelme igaz? Az már elmúlt, nem most volt, és remélem, hogy egy festmény miatt nem lesz gond és nem akad majd ki, mert ez a pénz igenis jól jön most nekünk ehhez a bizonyos új élet kezdéshez és nem kell csak azért félredobni, mert olyasmiből lett, ami neki esetleg nem tetszik.
- Ettől én is félek. - mosolyodom el, még ha egyébként tudom, hogy viccel is most, de így van, én is félek, hogy mi lesz majd, én is félek, hogy nem fogjuk tudni kezelni, megoldani az életünket, de azért szeretném, ha nem zörrennénk össze. - Még biztosan sokszor fogjuk ölni egymást, de... állítólag a békülős szex mindent visz. - szélesedik ki a mosolyom. Mondjuk ilyesmiben még nem volt részem, mivel nem volt olyan, aki annyira fontos lett volna, hogy egyáltalán esély legyen rá, hogy összebalhézhatok vele valamin és még soha életemben nem éltem együtt senkivel sem, de... majd meglátjuk, hogy hogyan tudunk együtt meglenni. Én azért remélem, hogy menni fog. Végül az utolsó falatokat is benyomom a számba és az utolsó korty is eltűnik. - De én hiszek bennünk, szóval... meg kell próbálni és majd menni fog valahogy, megoldjuk. - mert ő is akarja és én is, és egyébként is mindketten baromira el vagyunk szúrva lelkileg, más nem is lenne képes elviselni minket, ha egymással nem jövünk ki.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Pént. 21 Nov. - 23:53



Jill & Simon



- De azért leguríthatok egy sört naponta,  nem? Az nem számít vedelésnek. – nem tudom, nálam a vedelés mondjuk tíz liter sör, az talán még ki is tart egy ideig, legalábbis nagyon remélem, de igaza van,arról volt szó, hogy a jó útra térünk meg minden, változunk és abba már nem fér bele az, hogy annyit piálok, hogy teljesen szétcsapjam magam, bár ez amúgy se megy már, túlságosan gyorsan ürül ki a szervezetemből az alkohol, és ez lehetne áldás is, de jelen pillanatban ez inkább átok, mint áldás. Én nagy piás voltam régen én is, nem tudom miért, de rászoktam, és… majd igyekszem leszokni róla akkor.
- Jó, mert kell is segítened, egyedül az óceánba vezetném az autót. – az biztos. Nem tudok ennyi mindent észben tartani, én csak vezetek és kész, megtervezem az utat, esetleg a szállásokat, de nem számolok a kajával meg a pénzzel és a benzinnel, szóval mondhatni, hogy figyelmetlen vagyok, de ez már nagyon régóta így van, anyám is utálta. Lusta vagyok és borzasztó rosszul tudok szervezni, nem véletlen,hogy a suliban se bíztak rám semmit, hiába voltam népszerű. Ha mégis rám bíztak valamit, akkor én megkértem mást, és mivel népszerű voltam, ezért könnyű volt másokat kihasználni. Akkoriban ez még áldás volt például.
- Nem, oké, akkor lakás, raktárötlet kukázva. – bólintok egyet. Mindegy, akkor ez marad álom és kész, ha nem, hát nem én beletudok törődni, nem lesz most ezzel olyan gondom, hogy elkezdek itt balhézni, majd…talán lesz, kitudja mit hoz a jövő, igaz? Elég valószínűtlen, de a remény hal meg utoljára.
- Te vonzod az ilyen alakokat. – mondom ahogyan a szavait hallgatom. Először az a betege s fejű barom, akivel lefeküdt, most meg ez? Nagyon remélem, hogy nem az a történet vége, hogy ők is hancúroztak egyet, mert az már komolyan sok lenne nekem is, még akkor is, ha javában a dolgok komolyra fordulása előtt volt. – Szóval modellt álltál…értem, de… nem volt semmi… más, ugye? – mert ha igen, akkor teszek a képre és az értékére, meg arra a pénzre, de nem kell, mert irigy vagyok és önző, nem kell olyan pénz, amit azért kapott, mert lefestették és utána még hancúrozott is egyet a fickóval. Az… nem játszik és kész, ennél sokkal hiúbb vagyok és birtoklóbb, teszek rá, hogy akkor még elégé utáltuk egymást, legalábbis ő engem elégé utálhatott, én csak simán idegesítőnek tartottam még őt akkoriban. Azért arra a képre is kíváncsi vagyok, mert hát…szóval érti szerintem mindenki miért.
Egy pár pillanatig csak szótlanul nézem a kezét, vagyis a kezeinket, de aztán végül csak gyengédem megszorítom a kezét. – Nem, én attól félek, hogy rájössz, még ennél is nagyobb barom is tudok lenni. – mosolyodom el, és láthatja, hogy csak viccelek, persze nem ettől félek, látott már ő engem jó sokszor parasztnak, szóval nem félek, nem hinném, hogy tudnék ezen a téren még meglepetést okozni. Amiatt félek, mert… még nem volt nekem ilyen, nem mentem el senkivel sehova, nem akartam senkivel sem még összeköltözni, főleg nem várost is váltani és… és ez félelmetes. Jó, de félelmetes. Nem fogok visszakozni, már elhatároztam, hogy akarom ezt, de attól még megrémíthet,igaz?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Csüt. 20 Nov. - 14:04



Simon & Jill



- Hát a fene tudja gyakran így van, de azért vannak egészen finoman is és mi most épp jó útra próbálunk térni nem? Akkor meg a mértéktelen vedelést is dobni kell. - legalábbis elvileg ez a cél, meg az elhatározás, hogy változtatunk az életünkön. Ezt találtuk ki és én is ehhez fogom tartani magam. Akkor pedig inkább kell egy finom bor, és nem azért kell inni, mert az ember inni akar, hanem azért, mert egyszerűen csak finom, vagy mert passzol mondjuk az adott kajához. Ettől függetlenül ugyanúgy nem fogok semmit sem rá önteni innentől, legalábbis tényleg ezen leszek majd.
- Akkor jól van, de azért én még szeretnék segíteni. - mindegy is, hogyan fogalmazzuk meg, nekem most az a fontos, hogy segítsek neki. Azzal is segítek, értem én, hogy ott vagyok vele, de azzal is szeretnék, hogy azért részt veszek az előkészületekben is, mert azért mégis csak az az igazi segítség nem igaz? Remélem, hogy tényleg úgy tudom csinálni, hogy értelme is legyen, mert hát nem túl sok nagy utat terveztem még meg eddig és kell majd az útvonal, no meg a kaja, bár persze út közben is lehet vásárolni, nem fogunk vélhetően éhen halni és végső soron a kocsiban is lehet aludni, ha úgy jön ki a lépés, a vezetést is megoszthatjuk, csak figyelni kell rá, hogy ne kapcsoljanak le a zsaruk, mert hát hivatalosan nem mondhatom, hogy van jogsim.
- De az akkor sem egy lakás, nincs benne... tudod mosdó, meg úgy általában az alap dolgok. Én inkább a lakásra szavazom, de persze nem csak az enyém a döntés. - nem akarom én, hogy úgy tűnjön nem vagyok hajlandó alkalmazkodni hozzá, és csak az lehet, amit én akarok. Persze, hogy úgy a jó, ha mindkettőnknek jó, csak hát na... nem szeretnék egy raktárban lakni, akkor már lakás. Bérelni is lehet és akkor már egyből nem olyan vészesen drága, no meg van egy kis alap tőkém, bár persze biztos voltam benne, hogy meg fogja kérdezni honnan van és abban is, hogy jó eséllyel először nem pont arra fog gondolni, hogy csak úgy kaptam ajándékba valakitől, mert szépen mosolyogtam.
- Ez egy eléggé... bonyolult sztori. Nem sokkal az után, hogy találkoztunk, de még eléggé... hát tudod öltük egymást, találkoztam egy fickóval. Nem történt semmi úgy, és akkoriban még te is eléggé aktívan... tudod. Szóval kiderült, hogy a pasi valami betegségben szenved. Nem emlékszik semmire sem a múltjából, évente minden törlődik neki, de engem látott még gyerekkoromban és valami miatt megmaradtam a fejében. - azért is beszélek lassan, mert közben mégis csak figyelem a reakcióit. Ez még tényleg nem akkor volt, amikor velünk volt bármi is, szóval nem akarom, hogy e miatt ki legyen akadva, vagy azért ne használjuk azt a pénzt, mert nem tetszik neki, hogy kitől van. - A fickó, mint kiderült elég jól fest és azért adta a pénzt, mert modellt álltam neki, festett rólam egy aktképet. Azt hiszem... azt is el kéne hozni a suliból. - na igen, azt a képet odaajándékoztam valakinek és nem tudom, hogy Simon mennyire értékelné a tényt, hogy a képem éppenséggel valaki másnál van, bár nem tudom, hogy Logan egyáltalán kezdett-e vele valamit. A sulit mostanában elég messziről kerültem, nem sokat tudok a "professzorról".
- Oké, nekem így tökéletes lesz. - mosolyodom el. Elköszönök szépen mindenkitől és kész. Igazából nem hiszem, hogy sokan lennének, akik olyan nagyon hiányolnának majd. Minden bizonnyal azért lesz esetleg egy-két olyan ember, de kétlem, hogy tömegével. Az utolsó szavaira felpillantok és halványan elmosolyodom, leteszem a villát és újfent csak átnyúlok az asztal felett és megfogom a szabad kezét. - Én is, de... mégis tudod jól eső izgatottság van bennem. Most először érzem úgy, hogy bár félelmetes, ami jön, de mégis csak valami nagyon jó sülhet ki belőle. - soha sem voltam még eddig így vele. Az életemben minden lépésnek valami rémes következménye lett, most az egyszer talán nem így lesz. Épp e miatt is félelmetes, de akkor is várom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Kedd 18 Nov. - 22:33



Jill & Simon



- Amúgy sem az alkohol ízéért piál az ember. – rántom meg a vállam. Na igen, soha nem azért ittam, mert annyira szerettem volna az ízét. Azért ittam, mert felejtettem, mert jobban éreztem magam tőle, nem kellett olyan dolgokkal foglalkoznom, minthogy az anyám hamarosan meghal, az apám kitudja hol rohad, én meg itt vagyok, nem csinálok semmit sem, szánalmasan táncolok valami vadidegen csajjal, akit aztán este majd elintézek és ez mehet másnap újra. A pia nem azért van, hogy szeresd, és nem segít megtalálni a válaszokat sem, de elfelejteti veled a kérdést, még ha nem is örökre, de néhány órára biztosan.
- Ezt… ne így mond. Ha nem tennél semmit sem, akkor is bőven lenne hasznod. – elvégre ott van velem és segít nekem, nem? Ez mindenképpen több már, mint a semmi, nem akarom, hogy azt higgye nem jó semmire se, vagy hogy elvárom tőle azt, hogy vegye ki mindenből a részét. Persze, jó az, ha segít és nem mindent nekem kell csinálni, de akkor sem szeretném azt, ha így fogná fel az egészet. Igenis hasznos, még úgyis, ha nem csinál semmit sem, nem azért vagyok vele, mert hasznomra van, hanem mert kedvelem, jobban, mint bárki mást, szeretem, azt hiszem ez a megfelelő szó rá.
- Nem, mármint… van olyan, ahol van ablak, jó nagy ablak, de… akkor jó, raktárhelyiség kilőve. – ha nem hát nem, azért sajnálom a dolgot, jó poén lett volna, de akkor ezek szerint ez marad egy álom, igaz? Vagy max bérlek egyet magam, de annak meg mi értelme? Egy olyan lakás fenntartása ahol nem is lakok, finoman szólva is drága, nekem pedig jól megy a szerencsejáték, de közel sem annyira, hogy ebből én két lakást is tudjak finanszírozni, az elmúlt egy hétben amúgy is sokat vesztettem a kártyázásokkor, a Jillel való… dolog nem jött éppen kapóra anyagilag.
- Mi a… ez meg honnan van? Kit raboltál ki? – azért az nem kevés pénz, ami ott van, és nem igazán értem, hogy mégis honnan van, és rohadtul remélem, hogy nem az a múltkori fickó volt, akitől származik, mert akkor fogom és kivágom a francba, rohadtul nem kell a pénze, és semmi más, amihez köze van. Jillre pedig továbbra is csak meglepetten és kérdőn nézek mert azért… nem írnak csak úgy mindenkinek a nevére mindenféle pénzösszegeket, főleg nem ennyit, szóval… azért egy magyarázattal tartozik, nem? Ennyit elvárhatok tőle, ha már együtt vagyunk, vagy mi. Remélhetőleg elmondja és nem kamuzik valami hülyeséget.
- Jól van, oké, akkor… átmegyek majd segíteni összepakolni, addig meg eltudsz köszönni tőlük. Nekem se ártana néhány embertől elbúcsúzni, szóval… majd indulás előtt ezt is megejtjük. – ott van Joe, akivel tudom, hogy nem a legjobb a viszonyunk, de azért elköszönök tőle, visszakaphatja a pizzázóját is, mert nem veszem semmi hasznát. Aztán ott van Marcus, aki meglőtt, akit aztán megvertem, de nem baj, elnézem neki, mert jó fej, és csak a munkáját végezte. Mástól pedig… talán még attól a fura fejűt tagtól nem ártana elköszönni, a maffiától lehet, jó sok pénzt vettem el tőle, megveregetem a vállát aztán elköszönök és viszlát North Salem. – Kicsit azért félek. – mondom, ahogyan az utolsó falatokat tömöm a számba. Mégiscsak egy…új életet készülünk kezdeni, nem? Érthető az, ha félek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Hétf. 17 Nov. - 19:55



Simon & Jill



Hát az tuti, hogy tényleg nem akarok folyton sírni, szeretném, ha az életem végre normálisan alakulna. Tudom, hogy nagyon megbántottam, tudom, hogy baromira nem volt ez szép tőlem, de tényleg igazán szeretném jóvá tenni és nem követek el több hibát. Sajnos tényleg jó eséllyel lesznek még bajaink, főleg hogy enyhén szólva is kapcsolati és érzelmi analfabéták vagyunk. Ő túlságosan nem akart eddig semmit se érezni, én pedig pont hogy túlságosan akartam és most... úgy fest, hogy valahogy együtt kéne megtalálunk valami értelmes arany középutat, ami finoman szólva is baromi nehéznek ígérkezik, de remélhetőleg együtt sikerül.
- Persze, hogy szeretem a sört, bár tény, hogy nem a kedvencem. - mosolyodom el. Nincs ezzel gond, a nők nem annyira nagy sörivók nem? Nekem nincs vele gondom, időnként jól is esik, mert annyira nem üt, viszont tud az finom hideg lenni, főleg amikor hidegen iszod és valami dög meleg nyári napon eszméletlenül vágysz is rá. Nála meg gondolom egy ilyen alap dolog egy sör és egy cigi, én pedig nem is fogom ezeket megvonni tőle. Egyébként is kettőnk közül ő az, akinek könnyen gyógyul a szervezet, szóval nem árt meg neki egy kis önpusztítás, legalábbis elvileg.
- Hát akkor majd én figyelek ezekre, legalább akkor már nekem is van hasznom. - mert hát azt sejtettem, hogy kocsi kérdésben nem sok beleszólásom lesz. Nem baj, nem vártam el, hogy én döntsem el, hogy mivel menjünk, csinálom a többit. Kitalálom, hogy mennyi és milyen kaját kell vinni, aztán tervezek én szívesen útvonalat is, hogy tényleg ne legyen gond az alvással sem. Akármilyen kényelmes kocsit is talál nekünk, azért szívesebben aludnék lehetőség szerint ágyban, és nem egy két perces útról van szó, jó kis túra lesz, de... igazából várom már most is. Egyszerűen jó lesz kiszakadni innen, jó lesz elszakadni mindentől és mindenkitől, mert sok rossz történt mostanában, amiket jó lenne egy életre elfelejteni.
- Raktárhelyiség? De... ott még csak ablak sincs. Nem úgy gondoltam, hogy vegyünk egy lakást, csak... béreljünk egyet, akár valami kisebbet, az szerintem nem olyan vészes, csak melót kell találni. - nem akarok én raktárhelyiségben és még arra hajazó valamiben sem lakni. Az azért annyira... rémes lenne. Ha más nem elég nekünk bérelni valami kicsi egy szobás valami így kezdésnek. Mások is vannak, akik nehezen indulnak neki fiatalon a világnak és végül is mi is ide tartozunk. Már jó ideje élünk, de attól még fel kell építeni az életünket valahogy nem? És ekkor jön a nagy megvilágosodás. Ott volt Joshua és az a... az a pénz még meg van! Nem biztos, hogy Simon örülni fog neki, de nem Edwardtól van és nem tettem igazából semmit sem érte, semmi olyat, amin ki kéne akadnia, és az még szinte tényleg előtte volt, akkor még ő is mindenféle más nőkkel feküdt össze. Kutatok pár pillanatig a táskámban, és végül sikerül valahonnan az egyik kis oldalsó zsebből előhalászni a nevemre kiállított kártyát. - Van induló tőkénk. - mosolyogva tolom oda elé. Tudom, hogy meg fogja kérdezni, hogy honnan van, de majd elmesélem és tényleg nem lesz ebből gond... nem szabad kiakadnia rajta, mert csak egy kép volt, amit Joshua festett és ennyi.
- Olyan túl sok cuccom nincs, de örülök, ha segítesz összepakolni és... hát... akadnak, de azért nem sok és nem mondanám nagy barátoknak őket, de azt hiszem egy kis elköszönés jár nekik. - pár szobatárs, Amy, Scarlett, tőlük elköszönhetek és persze akad egy két felületesebb ismerős is, de nem mondanám, hogy olyan fene nagy és mély barátságokat kötöttem volna. Nem lett volna rossz, de nem éppen olyan életet éltem, amiben olyan jól lehet barátságokat kötni, és hát nem is sikerült alkalmazkodnom a diákléthez.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szomb. 15 Nov. - 21:07



Jill & Simon



A szavaira csak némán bólintok párat. Valóban rémes volt, valóban szar volt és végigszenvedtem nagyjából az egészet, de most itt van és… és nem könnyű, de próbálok túllépni ezen az egészen, és még ha nem is sikerül, talán az idő előbb-utóbb majd a segítségemre lesz és sikerülni fog továbblépnem úgy, hogy nem okozok semmi maradandó fájdalmat neki. Fontos nekem, szóval nem akarom bántani, de… nincs semmi de, ki kell találni majd valamit, de gondolom fogunk még eleget veszekedni, szóval… ez van sajna, de majd úgy csináljuk, hogy ne sírjon, vagy előtte lemossuk róla a sminket, hogy ne kenődjön szét folyton.
- Már ha szereted a sört. – nem vagyok én halálos beteg és fertőző, szóval miért is ne ihatna, már persze csak akkor, ha nem utálja a sört, mert van aki nem bírja, amit én nem értek, mert… oké, nem éppen a legerősebb pia, de felvezetésnek pont jó, és olcsó is, sokat kell venni belőle és máris úgy berúgott tőle az ember, mint az istennyila. Régen ezt csináltam, még akkor mikor tudtam berúgni, mert most már hiába csinálom, hiába iszok sokat az alkohol simán csak úgy elpárolog belőlem, ami másnak halálos adag alkohol, nekem olyan két perc zsibbadságot okoz maximum.
- Na látod, pont ezek azok a dolgok, amivel nem számoltam eddig.  – nem is tudom, soha nem voltam jó az ilyen szervezős dolgokban, a repülőutamat is más szervezte meg Írországba majd az Államokba. Én szeretem a spontán dolgokat, ahol csak azt teszem amit akarok és akkor amikor akarom a tervezgetés nem az én műfajom, de ez nem úgy működik, hogy csak úgy csinálom, amit akarok, mert aludni és kajálni kell, szóval… lesz még ezzel bőven gond, de majd maximum megoldjuk valahogy ketten, ő csaj, gondolom azért a vérében van emiatt a szervezés, legalábbis jobban konyít hozzá, mint én, mert ha mégse, akkor…akkor megszívtuk.
- Ez jó ötlet, de ahhoz pénz is kell. Vagy… vehetnénk valami raktárhelységre hajazó valamit, az még olcsóbb is, aztán majd jól kipofozzuk a helyet. – mindig is nagy álmom volt, hogy egy raktárban lakjak. Tudom, elsőre nem hangzik valami otthonosnak, de jó nagy, olcsó, a nappaliban is letudsz parkolni az autóddal, és nem kerül olyan sokba, mint valami normális lakás. Csak megfelelően kell berendezni és már kész is van, de… de ez most kétoldalú dolog, szóval neki is bele kell egyeznie, remélem belefog majd, ha nem, akkor meg kitalálunk valamit. Addig meg pénzt kell keresni, mert olyan sok nekem sincs most, hogy csak úgy vegyek egy lakást New York-ban.
- Ja tényleg, el is felejtettem. – viszonzom a mosolyát. Na igen… defektesek,nyomik, ahogy éppen mondani akarja az ember. Nem volt éppen átlagos életünk, pedig szörnyen sekélyes volt, de előnyére szóljon, hogy könnyű egy élet volt, nem sok mindent kellett adni érte, csak néhány érzelmet. Érzelemmentes élet, ami tele van gyönyörre. Jól hangzik, csak az a baj,hogy a reményt nem lehet elvenni, ha egyszer elültetik a fejedben és a szívedben a reményt, akkor azt onnan már  nem lehet eltűnni. Elfog burjánzani, megfogja ölni az embert, ahogyan az csalódik benne.
- Aha az úgy…jó lesz. Majd elviszlek a birtokra, aztán… segíthetek pakolni ha kell. A többi meg majd elválik. Vagy amíg én beszerzem a szükséges dolgokat, addig te el is búcsúzhatnál a barátaidtól, mert…vannak,nem? – nem tudom milyen élete volt ott, de biztos van ott olyan, akiért kicsit fájna a szíve.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szomb. 15 Nov. - 20:12



Simon & Jill



- Én is, komolyan. Ne akarok rosszat neked, annyira rémes volt ez az egész. - hogy már elviselhetetlen. Eljutottunk oda, hogy végül sikerült tovább lépni, aminek elmondhatatlanul örülök, de az a lényeg, hogy sikerült igaz? Nem adtam fel... na jó fogjuk rá, hogy nem teljesen, mert azért a nem épp rövid egymást ölős vitánk közben párszor volt olyan pillanat, amikor besokalltam. Sikerült egészen szépen bejárni a lakását, hogy épp mikor hova roskadtam be végső kétségbeesésemben. Nem is tudom, hogy mégis hogy a fenében bírtam ki ezt az egészet, vagy hogy ő, de nem is számít. Nem öltük le egymást végleg, tehát sikerült végül eljutni oda, hogy igenis megpróbálunk valahogy... együtt létezni. Egyáltalán nem biztos, hogy tökéletesen fog menni.
- Szóval csak úgy ihatok büntetlenül a sörödből? - mosolyodom el. No azért ez is nagy dolog igaz? Akkor már okom sincs rá, hogy ráöntsek belőle bármennyit is, nem fogok soha többé ilyesmit tenni és bántani sem akarom őt sehogyan sem. Remélhetőleg ő se tenne többé olyat, ami miatt úgy érezném, hogy rá kell öntenem bármit is, vagy akár csak egy rossz szót kéne mondanom rá. Fejlődni fogunk mind ketten ugye? Csiszolódni, és alakulni egymáshoz.
- Persze, majd intézzük a bevásárlást, meg gondolom kell egy útvonalterv is, hogy eljussunk mondjuk emberi időben egyik moteltől a másikig. - gondolom legalábbis nem az a cél, hogy a kocsiban aludjunk, akkor amire odaérünk olyan szinten mosott kakik leszünk, mint annak a rendje. Szépen megszervezzük majd. Nem mondom, hogy olyan gyakorlott és tuti vagyok szervezés terén, vagy hogy profi módon szedem majd össze az elvinnivalókat az útra, mert még soha életemben nem csináltam ilyesmit, de majd igyekszem és azért csak be tudunk szerezni út közben is olyasmit, ami mégis elmarad és közben kiderül, hogy fontos nem igaz?
- Akkor költözzünk el együtt New Yorkba. A lakásod már így is... túl sok rosszat látott belőlünk és... kezdhetünk valami újat olyan helyen, amit még nem bőgtem tele. - halványan elmosolyodom. Viccelek ezzel persze, bár tudom, hogy ez most nem az igazi, de attól még így van, tényleg jó lenne olyan helyen megpróbálni valami új felnőtt életet, ahol egyrészt több a lehetőség, másrészt - és ez szintén nagyon fontos - nem kell emlékeznünk a rossz dolgokra, amik történtek. Erre sok van, az állatorvosi rendelő, meg a pizzéria, meg egyszerűen csak a kertvárosi utca, a park... na jó a parkban azért vannak jó emlékek is, de nem csak azok, szóval jó lenne új helyen, új jó emlékeket gyűjteni és a rosszakat most már hagyni a fenébe.
- De mi defektesek vagyunk igaz? Extra szinten. Ezt már megbeszéltük. - mosolyodom el, ahogy a következő falatot is betolom a számba. De megoldottuk ezt az egészet. Nehezen és egymást rendesen ölve közben, de mégis sikerült és ez a fontos. Nem is tudom, hogy mi lett volna a vége, ha netán nem sikerül. - Akkor... menjek vissza a suliba, és hozzam el a cuccaimat, leteszem nálad, aztán megszervezzük ezt az utazást? És közben nézelődhetnénk New Yorkban is, bérelhető lakást, munkát... vagy ez sok egyszerre és ezt majd ha visszajöttünk? - nem akarok túlzásba esni és nem tudom, hogy mennyire lehetek most izgatott, vagy meddig mehetek el, hiszen ha jól sejtem neki azért még bőven idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön, nem szabad hirtelen sok mindent erőltetnem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szomb. 15 Nov. - 0:29



Jill & Simon



- Majd megígérem, hogy próbállak nem kiborítani. – eresztek meg felé egy halvány mosolyt. Azért ez vissza fele se árt, ha működik, mert hiába nem akasztom ki, ha meg engem igen, akkor én sem fogom tudni megállni, hogy ne tegyem, mert… mert miért csak én érezzem magamat rosszul? Ebben az egy hétben sem sírtam, nem vagyok az a nagy sírós alkat, maximum csak ülök magamban és nézek bambán előre, de abból azért volt bőven, Jill talán nem követett el akkora szentségtörést, de az én szememben akkor is szemét és aljas egy dolog volt, amit csinált, és ugyanúgy szarul esik, akár értem az okát, akár nem.
- Ha iszol belőle az még nem gáz. – rántom meg a vállaimat. Csak többet ne öntsön le vele és kész. Sok minden történt már velem, tányérokat vágtak hozzám, késsel próbáltak leszúrni, lőttek is le, széket is vertek szét a hátamon, de még soha senki sem öntött arcon a sörömmel, szóval… fura egy dolog az élet, de ez van, ezért szereti az átlag ember, nem? Én nem tudom, hogyan képesek rá, talán egyszer majd megértem, egyelőre még csak szokom a dolgot, elégé idegenek nekem az érzések, de hátha sikerülni fog ezt is megszokni. Sikerülnie kell!
- Oké, majd… szólok mi kell, aztán segítesz. – a kocsi választásba nincs beleszólása. Kell egy Mustang és kész, ebből még a jó istennek sem engedek, de a kaja ügyén már nagyon is, mert fingom sincsen mi kell és mi nem, állítólag a nők a szervezésben sokkal jobbak, szóval… nem lehet abból baj, ha meghagyom a nagyját Jillnek igaz? Majd ő kitalálja és kiszámolja mennyi kaja kell, vagy cucc esetleg, mert gondolom azért nem a kocsiban akar aludni és nem is egy sátorban, amit a kocsi mellett állítunk fel, szóval mindenképpen kell még egy kis plusz pénz mondjuk valami olcsóbb motelra, ahol meg lehet szállni.
- Rajtad kívül nagyjából semmi. – mindenem máshol van. Az apám Svájcban, az anyám Olaszországban, a bácsikám Írországban… én meg itt vagyok a tetves Amerikában. Jillen kívül semmi sem köt ide North Salem-be, terveztem én már régebben is azt, hogy lelépek a francba, rohadtul nem volt szükségem arra, hogy gy ilyen kis városban éldegéljek, de végül úgy látszik jól döntöttem mikor a maradásra voksoltam, mert így összefutottam Jillel, és még ha nem is volt ez az egész zökkenőmentes, valahogyan azért csak sikerült, igaz? New York elég nagy város, elég sok lehetőséggel, talán még én is tudok ott találni valami munkát. Fordítónak egész jó lennék, beszélek egy csomó nyelvet.
A szavaira csak mosolyogva bólintok egyet. Na igen, a virág…azért elégé meglepődtem, hogy egy szál virággal állított be hozzám nem ezt szoktam meg, sőt, nem is szoktam meg semmit sem, nekem sem hoznak ajándékot, és én sem adok másnak ajándékot, ez mindig is így volt, de ennek úgy tűnik annyi most már.
- Más meg ilyenkor már tudja, hogy mit akar. Mi meg… - mi meg azt sem tudjuk hogyan tovább, mit akarunk csinálni. Egyelőre csak a Grand Canyon biztos, a többi…ötlet. Talán most az egyszer megpróbálkozhatnék csak úszni az árral. Hátha bejön. És ha nem… itt van Jill, nem?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Csüt. 13 Nov. - 16:11



Simon & Jill



- Azért nem lenne rossz leszokni róla mondjuk egy hosszabb időre. - nem szeretnék a közeljövőben sírni. Már sikerült párszor kiborítania, és most én kis megtettem ezt magammal. Hülye voltam, ő is volt már, jó lenne egy kicsit végre észbe kapni és nem szúrni el folyton az életünket azzal, hogy állandóan hülyeséget csinál valamelyikünk, én pedig a végén lebőgök magamról minden sminket. Egyszerűen csak tényleg jó lenne, ha végre egy kicsit jól alakulna az életem, az életünk, mert vele szeretném, ha ez így lenne. Azért vagyok itt, azért küzdöttem ennyi, ezért bírtam ki valahogy mindazt, amit joggal a fejemhez vágott, még ha iszonyatosan nehéz is volt. De talán tényleg sikerül végül rendezni a dolgot, és... képesek leszünk mindketten változni, hogy ne szúrjuk el folyamatosan az életünket, már így is túl sokszor tettük meg igaz?
- De látod legalább ezt is kipróbáltad egyszer, de... többet nem teszek ilyet. Nem nyúlok a sörödhöz, ígérem. - egy kicsit szélesedik a mosolyom. Azt hiszem kezd ez alakulni, ha már tudunk mosolyogni hülyeségeken, amiket csináltunk. Rémes páros vagyunk, az egyszer biztos. Már nem egyszer öltük egymást, hogy aztán persze jöjjön egy nagy bocsánat kérés, vagy valami hasonló, legalábbis békülésféle. Most már tényleg az lenne a jó, ha nem ölnénk egymást többet, csak egyszerűen megpróbálnánk végre jól érezni magunkat együtt és... jobban megismerni egymást még inkább.
- Én is segítek jó? Nem is tudom, amiben kell. Kocsit választani, vagy... beszerezni, amit elvigyünk. Gondolom kell majd kaja is, meg kitalálni, hogy mennyi cucc kell. - tudom, hogy ez most még nem megy azonnal, nem lesz hirtelen minden tökéletes, de már ez is egy jó kezdet, ha már ezt az egészet kitalálta. Elmegyünk együtt, itt hagyunk mindent magunk mögött, mintha meg se történtek volna az egész, mintha... normális emberek lennénk, normális és nem pedig ilyen veszettül elcseszett élettel. Az nem lehet, hogy nekünk ne legyen még egy esélyünk, hogy tényleg végre jól alakuljanak a dolgok igaz? Nem mondom, hogy boldogan élünk, míg meg nem halunk, mert ebben nem hiszek már régen, de... legalább egy időre normalizálódhat a helyzet.
- Nem sok minden köt ide. Téged igen? - igen, talán jó lenne, talán elköltözhetnénk New Yorkba. Ha már közösen kezdünk valamiféle új életet vagy mit, akkor miért ne kezdhetnénk ott? North Salem egy kis város, itt minden olyan nyugodt és egyszerű, tudom, talán ez lenne a jó nekünk, de sokkal nehezebb boldogulni is. Jobb lenne talán ott, ahol sokkal több a lehetőség, és ahol tényleg minden elfelejthetünk, ami itt történt, hiszen azért nem kevés rossz emlék köt ide. Igaz,hogy van köztük jó néhány jó is, de arra nem igazán akarok emlékezni, amik rosszak történtek, az, ahogyan bántottam, vagy ahogy martuk egymást, veszekedtünk a parkban. Több a rossz, mint a jó és jó lenne ezeket végre elfelejteni.
És végre azt is kimondja, amit olyan jó hallani. Szeretné, ha hozzá költöznék, hiányoztam neki, mint ahogyan ő is nekem. Nem tehetek róla, de e miatt is újra csak könnybe lábad a szemem, de nyelek egy nagyot és inkább csak az asztal felett megfogom a kezét. - Te is nagyon hiányoztál. Látod... jó ötlet volt... az a virág. - egy pillanatra csuklik csak el a hangom, de aztán sikerül elmosolyodnom. Tudom én, hogy nem a virág miatt vagyunk most itt, tudom, hogy nem azért vagyunk együtt megint, de már igenis az is sokat jelentett nekem, hogy nem dobta ki azonnal. Talán már az is azt jelentette, hogy valahogy ő is meg akarja ezt oldani, még ha baromi nehéz is volt.
- Hát... nem kimondottan. Azt hiszem már jobban kiéltük magunkat ennyi idős korunkra, mint a legtöbben kétszer ennyi idő alatt. - talán épp ezért elég is volt. Túl korán kezdtünk mindent, inni, bulizni, mindent túlzásba vinni, túlhajszolt életet élin, amit az ő szervezete még bírt is, de az enyém cseppet sem viselt volna túl sokáig.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Szer. 12 Nov. - 18:26



Jill & Simon



- A megszokás hatalma. – rántom meg a vállam mosolyogva. Na igen, eleget sírt már miattam, bár az utóbbi időben azért ezt úgymond el is vártam, ha már ennyire sikerült elrontania mindent, de… de úgy tűnik, hogy még ha lassan is, de kezd visszarázódni a helyzet valami normálisabb állapotba, mint az utóbbi időben. A sminkjével meg semmi bajom nincsen, tetszik nekem, szóval felőlem aztán úgy sminkeli magát, ahogyan akarja, nemcsak a teste tetszik nekem. Persze, nem lenne jó az, ha két kiló sminket kenne magára, de az ő dolga, ő tudja, hogy szeretne kinézni, nekem így is úgy is tetszeni fog, szóval… mindegy.
- Sosem árt egy jó kifogás. – mosolyodom el. Nem haragszom én emiatt, ő is pontosan tudja ezt, akkor abban a helyzetben elégé idegesítő volt ez, aztán ugye megint jött egy jól megszokott veszekedés majd összeborulás, szóval… a lényeg az, hogy én nem orroltam meg rá emiatt. Nem volt valami kellemes érzés, de végül is valahol jogos volt, bár még mindig nem érzem a dolgot teljesen igazságosnak. Oké, paraszt módjára viselkedtem, de inkább érdemeltem volna meg valami durva lehordást vagy pofont, mintsem, hogy a sörömmel locsoljon meg. Azóta se engedtek oda vissza, nem igazán lettem az ottaniak kedvence, miután Jill csak úgy kiviharzott.
- Passz. Kocsit kell szereznem, összeszedni a pénzt az útra… nem tudom, max egy hét. – annál több biztos nem, mert a félretett pénzem meg van, abból egyből tudok is venni egy kocsit, a többi meg már csak a kiadásokra elmegy majd, és persze még egy gyors útvonalat is össze kéne dobni, de én ennek nem vagyok a híve, majd megyünk, aztán lesz, ami lesz alapon csináljuk a dolgokat, a lényeg, hogy eljussunk valahogy a Grand Canyon-ba és anyámat végre nyugalomba helyezhessem, vagy hogyan is mondják ezt. Eddig nem tettem, mert nem igazán tudtam tőle elszakadni, de talán majd most.
- Hát, biztosan  könnyebb New York-ban, mint itt, de… de New York-ba akarsz költözni, vagy mi? – mert azért innen bejárni New York-ba nem éppen egy leányálom, szóval… de kitudja, talán van valami rokona, aki ráhagyott egy házat, bár ennek nem sok esélyét látom, miután se apja, se anyja nem volt érdemben. Nekem volt anyám, de ő nem hagyott rám házat, a nagyszüleimnél laktunk Olaszországban, Aaron bácsi háza mondjuk az enyém, de… de a tököm se akar visszamenni Írországba. Ott csesződött el minden, nem igazán vágyom oda vissza, így is éppen elég nehéz elfeledkezni arról, hogy mi történt ott.
- Szeretném, ha hozzám költöznél. Hiányoztál. – ha hallani akarja, hát kimondom. Hiányzott nekem, elég üres volt a lakás nélküle, én sem találtam a helyemet, az otthon dekkolással pedig nem oldottam meg semmit. Borzasztóan dühös voltam rá, szóval semmiképpen se kerestem volna fel, de… de hiányzott, és szeretném, ha újra ott lenne nálam. Elvégre most mi… hát nem is tudom, van valami köztünk, ez pedig nem megy úgy, hogy ő a bentlakásos sulijában van, míg én a saját lakásomban, igaz? Szóval… kényelmesebb is lenne az, ha hozzám költözne, és szeretném is, ha ezt tenné. Még soha senkivel nem éltem együtt, mármint olyannal, akivel akartam is volna.
- Az alkohol ivása amúgy sem jelentett eddig sem problémát, igaz? – egyikünknek sem, szerintem nem is létezik olyan ember ezen a földön, aki várt volna huszonegy éves koráig azzal, hogy az alkoholhoz nyúljon.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ❥ Emma Watson
Hozzászólások száma : 474
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Kedd 11 Nov. - 16:14



Simon & Jill



- Reméltem, hogy nem gondolod így, az... nem lenne valami jó érzés, de látod figyeltem. Tudtam, hogy végig fogom bőgni a fél délutánt. - halvány mosoly kúszik fel az arcomra legalább egy pillanatra. Na igen, így van sajnos, tényleg várható volt, hogy ha véletlenül időt szánnék rá, akkor a sminkem pillanatok alatt úgy elfolyna, mint a huzat, és persze meg is történt volna, ha nem gondolkodom előre. Várható volt, hogy nem fog ez olyan könnyen menni, hogy beállítok hozzá, ő pedig egyszerűen csak örül és megölel és ennyi. Várható volt, sokkal durvább lesz, az is benne volt a pakliban, hogy egyszerűen csak kidob és kész, de szerencsére nem így történt és most itt vagyunk és... valahogy majd tényleg rendbe jön minden igaz?
- Én nem fosztottalak meg igazán, csak... a ruhádra került a torkod helyett. - összeszorítom a számat, hogy próbáljam visszafogni a mosolyt, ami most talán nem lenne ide való, de mégis nem tehetek róla, örülök neki, hogy tudunk ezekről beszélni, hogy egyáltalán beszélünk és nem vágta rám az ajtót. Úgyis ott maradtam volna az ajtaja előtt, mert nem hagytam volna annyiban, kénytelen lett volna végül beszélni velem, de... szerencsére nem kellett egy szintnél jobban erőszakosnak lennem és még a rózsát se dobta ki reflexből a kukába.
- És mikor szeretnél indulni? - gondolom, ha eddig nem tette meg, akkor már nem pár napon fog múlni. Be kell szereznie azt a kocsit, gondolom kell útravaló is, meg ilyenek, szóval nem lesz két perc mire minden meg van az induláshoz. Sőt gondolom egy térkép sem árt, hogy eltaláljunk egyáltalán a célig, a Grand Kanyon nem egy köpésre van azért ide, de talán ez jó is lesz arra, hogy mind a ketten elszakadjunk kicsit minden zavaró tényezőtől és hogy egy kicsit tényleg még inkább megismerjük egymást. Ez egy jó kapcsolat alapja nem igaz?
- És szerinted hol? Itt? Mármint, ha amúgy sem a suliba járok, akkor akár... nem is tudom, New Yorkban nem könnyebb boldogulni? - ott még talán mindenféle levetett nőibe se botlanánk bele napi szinten, legalábbis remélem és talán nem lennének mindenféle veszélyes ismerősei, akiket pókerben nyomott le, mint az a kis első lövöldözés, amibe sikerült belefutni. Őszintén szólva nem akarok egy újabb golyót kibányászni belőle, ha egy mód van rá és én se szeretnék egy újabb varrott sebet az oldalamra, ami gondolom érthető.
- Nem tudom. Azt hiszem csak... jó lenne hallani, hogy szeretnéd is, hogy hozzád költözzek. - rántom meg a vállam, talán évek óta először bizonytalanul és félszegen. Mindig tudom, hogy mit akarok és nem szoktam elvárni a visszajelzést sem, de most... ez egészen más helyzet. Jól esne, ha azt mondaná, hogy igenis hiányoztam neki, hogy igenis rossz volt nélkülem egyedül, de már annak is örülnöm kell, hogy képtelen volt rövid idő alatt visszarázódni a megszokott életébe és nem tudott csak úgy összefeküdni másoktól. Tudom... ne akarjak egyszerre túl sok mindent. - Úgy tűnik, hogy ez már nem csak abban fog megnyilvánulni, hogy ihatok alkoholt. - mosolyodom el. Na igen, tényleg úgy fest, hogy hivatalosan is felnőttnek nyilváníthatom magamat. Eddig másokon élősködtem, de rajta nem akarok, tehát be kell segítenem, nekem is dolgoznom kell, mint egy normális átlag embernek.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Taylor Kinney
Hozzászólások száma : 203
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   Hétf. 10 Nov. - 16:00



Jill & Simon



- Nem, nem szoktad csak… tudod, mikor lesírod magadról, akkor az úgy tűnik, mintha sok lett volna rajtad. De ez egy ilyen pasi dolog, szart sem értünk a sminkhez. – rántom meg a vállaimat egy gyors mosoly kíséretében. Na igen, voltam már olyan nőkkel, akik szó szerint egy smink maszk mögé voltak bújva, de nem különösebben érdekelt, ha amúgy ezen kívül jól néztek ki, akkor jöhettek, de én jobban szeretem, ha egy csaj természetes és nem úgy néz ki, mint akit most engedtek ki a barbipalotából. Jill nem szokta magát túlsminkelni, csak nekem tűnt úgy néha mikor lesírta, hogy sok volt, de mondom ez egy pasi dolog lehet.
- Hát, sokféleképpen küldtek már el a francba, de még senki nem ment el odáig, hogy a sörömtől is megfosszon. – igaz, ami igaz, elég sokat veszekedtünk és még sokat is fogunk minden bizonnyal, de ez már csak így megy nem? Gondolom ezután majd azért nem lesznek ezek a veszekedések olyan… intenzívek, mint voltak. Vagy pont, hogy még intenzívebbek lesznek? Már nem is tudom, nem értem ezt az egész kapcsolat dinamikát, mert mi most kapcsolatban vagyunk, nem? Vagy azt ki is kéne mondani? Írásba biztos nem kell adni, de talán kimondani…igazából tökmindegy, lesz, ami lesz.
- Oké, akkor kocsi. Majd szerzek egyet valahonnan. – és kivételesen nem lopok, hanem majd veszek egyet, van elég pénzem, hogy vegyek valami menő autót. Nem tudom, hogyan vannak ezzel mások, de én mindig is odavoltam a Mustangért, szóval… veszek egyet, tettem annyit félre a szerencsejátékból és a bunyóból befolyó pénzből, hogy megengedjek magamnak egy olyan kocsit, és ha már Jill, utazás és Grand Canyon, akkor valami menőbb autóval kell? Márpedig a Mustang irtó menő, bárki bármit mondjon, elküldöm a fenébe azt, aki leszólja álmaim verdáját. Életemben nem vezettem még, pedig akartam, de majd most… most aztán száguldozhatok, vagyis száguldozhatunk.
- Persze, segítek én amiben tudok, bár… nekem sincsen fix munkám szóval lehet kereshetünk együtt. – eddig jól elvoltam a pókerrel, mert legtöbbször nyertem, persze jöttek néha húzósabb idők, akkor nem ment annyira és buktam mindent, aztán megint felszedtem magamat, a bunyók voltak a fixek, ott mindig jött a pénz, mert akármennyire is megvert valamelyik kétméteres orosz állat, mindig felálltam és a végén én győztem, szóval… ezt nem nevezném munkának, és minden bizonnyal Jill sem örülne annak, ha pénzért veretném össze magamat. Egy újabb lecke, az ilyen kapcsolatokban úgy tűnik már nem nagyon van olyan, hogy én, csak mi vagyunk.
- Ja, ennek azért nem sok értelme van. – az ember legyen ott, ahol a cuccai is vannak, még akkor is, ha kevés a cucca. Nekem sincsen túl sok dolgom, csak azért tűnik soknak, mert szét van dobálva mindenhol és mindig, ha egyszer rendet tennék, akkor látszódna, hogy alig van valami cuccom. – Miért eddig zavartál? – sőt, igazából nélküle még túlságosan is csendes volt az a rohadt lakás. Előtte az volt a bajom, ha van ott valaki, utána meg az, hogy nincs ott senki rajtam kívül. Fura, de ez van. Nem zavar engem, még örülnék is azt hiszem, de nem fogok kampányolni magam mellett, majd…eldönti mit akar. – Hivatalosan is belépsz a felnőtt életbe, mi? – pincérnőnek elmehetne, csak egy kis gyakorlás, hogy ne ejtsen el semmit és kész. Bár… bizonyos szempontból a pasik rémálma is tud lenni az, ha a … csajuk vagy akárkijük aki fontos, egy kocsmában pincérnő mondjuk. De Jill tud magára vigyázni szóval nem kell őt félteni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Peach Lake   

Vissza az elejére Go down
 
Peach Lake
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Salt Lake FRPG

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-