we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Jean Grey
Csüt. 14 Dec. - 20:40

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szer. 13 Dec. - 20:38

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Kedd 12 Dec. - 18:53

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 10 Dec. - 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Jamie Cavenaugh
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Alysa Tate
 
Ryan Bane
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Phoenix Inn hotel ***

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Phoenix Inn hotel ***   Kedd 10 Szept. - 13:53

First topic message reminder :

Három csillagos, három emeletes szállodáról van szó, ami a város legnagyobb hotelje. Akadnak azért itt is olcsóbb szobák az alsóbb szinteken, amik viszonylag kisebb belterületűek, de a fenti emeleteken nagyobb terjedelmű, drágább lakosztályok is helyet kaptak. Természetesen az épületben mindig tökéletesen működő lift üzemel, ami ha véletlenül el is romlik biztosan hamar javításra kerül. A személyzet figyelmes és kedves, elég nehéz kihúzni náluk a gyufát. A szobákat napi szinten takarítják, minden nap friss törölközővel és tökéletes rendre térhetsz vissza, ha aznap körülnéztél a városban. A takarítás általában délelőtt 10 óra körül esedékes, ha ez nem felel meg neked, akkor azt jelezheted a recepción, ez esetben rugalmasan alkalmazkodnak. Az az egy biztos, hogy a kényelemre vágyók mindig itt szállnak meg, legyenek átutazók, vagy akár a hétvégi kiruccanásukat töltők.





Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 12
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szomb. 12 Júl. - 11:03

A lift szép lassan megy lefelé, talán már túl gyorsan is, elektromosságom a talpamból a gépbe vezetem, úgy hogy ne tűnjön fel, mitől fog megállni a lift.
- Csak az éjszaka maradok, reggel pedig folytatom tovább az utam. - a törülköző szép lassan visszakerül a helyére a teste köré, még egy utolsó pillantást vetek rá, majd kissé elfordulok, áramot vezetek bensőmből a talpamba, ahol a lift érzékelőihez irányítom őket és kissé meghibásodva megáll.
- Na! Mi történt? - nézek körül ártatlanul és nyomkodom a lefele gombokat, én tökre nem csináltam semmit se, ezt higgye ő is, majd dübörgök az ajtón párat a hihetőség kedvéért.
- Hát egy darabig itt dekkolhatunk, remélem, nem fázol. Ha mégis, átadom az ingem. - mosolyodom el kedvesen a szemébe nézve és húzom meg kicsit a fekete ingem nyakát, nincs vele rossz szándékom, de lehet, fázik így mezítelenül, egy szál törülközőben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 10 Júl. - 22:07

Richard & Nora


Tény és való, hogy ama nagyérdeműt sokkoló tevékenység sem állna távol tőlem, hogy odalent essen le rólam a törülköző, hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy villogtassam a bájaimat. Viszont igenis megnéz, a jelek szerint eszében sincs elfordulni, következésképp nem játszik másik csapatban. Nekem ennyi elég is. Egyszerűen nehezen viselem, ha elnéznek mellettem, és nem adóznak legalább pár kutató pillantással takaros kis „menyecske” mivoltom előtt. El tudok képzelni olyan helyzetet, hogy a törülköző ne kerüljön vissza, de ez jelenleg nem valósul meg, a lift nem áll meg, és nem is támad le senki, a szó lehető legpozitívabb értelmében. Szóval a törülköző végül visszakerül, bár nem sietem el a dolgot, elpepecselek azzal, hogy a helyére igazítsam.
- Nem, nem, csak átutazóban vagyok. Nem hiszem, hogy pár napnál tovább maradok.
Vonom meg a vállam, és egy laza mozdulattal hátraseprem az előre hullt, nedves tincseimet. Így legalább látszik a kulcscsontom, a nyakam íve, közben persze figyelem a pasast, egész jól viseli a dolgot, lehet gyakran szorul alig ruhás nőszemélyekkel egy liftbe. Jó neki.
- És te? Meddig szívod az itteni levegőt?
Kérdezek vissza, azt nyugtázom, hogy Richardnak hívjak. Lassan valószínűleg meg is érkezünk a földszintre, én meg remélhetőleg kapok egy másik kulcsot, és nem kell tovább törülközőben parádéznom. Nem igazán zavar a dolog, de a többség vélhetőleg megütközne a dolgon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 12
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 9 Júl. - 15:54

Akkor megyünk lefelé, egy ideig csendben, majd a Hölgy mellettem, de hiszen csak ketten vagyunk bent, felém fordul és mutatkozik is be, a neve már eleve furcsa, Artemisz mi?
- Ri... - kezdeném én is a bemutatkozást, ahogy nyújtanám felé a kezem leesik róla a törülköző és megvillan teste minden pontjának szépségei. Hát igen, valami hasonlóra számítottam, de nem a bemutatkozásnál, hanem a kiszállásnál mindenki előtt, de így is jó. Nekem bejött a látvány, el sem fordulok, max lekever egyet, ha nem tetszik ha bámulom. Egyből elfehéredik és hajol is le a felesleges cuccért, de ha neki az kell, akkor vegye vissza, felőlem maradhat odalent is.
- Engem nem fárasztasz, bizonyára nem idevalósi vagy te sem ugye? - gondolataim azonban nem a fárasztáson keringőznek, nem is azon, hogy a lift leálljon, pillanatnyilag a lány testén ejtőzik még mindig az agyam.
- Richard vagyok. - mutatkozom be, hiszen az előbbi kellemetlenség miatt abbamaradt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 9 Júl. - 12:10

Richard & Nora


Helyes pasi a liftben pipa. Nem én volnék, ha nem támadnának rögvest pikírt gondolataim. Azt mondják, a pasik fantáziálnak mindig a liftes kalandokról. Hát én nem fantáziálok, nekem már volt liftben agyeldobós szexben részem. Jelenleg azonban nem tervezek ilyen irányba elmenni, némileg frusztrál, hogy kizártam magam, nem szeretem a ciki dolgokat, márpedig ez kétségkívül az.
- Igen!
Bólintok rá rögtön, és igyekszem megzabolázni a menekülni óhajtó törülközőmet. Villantani azért nincs kedvem. A pasas mondjuk elég fura, nem néz meg, márpedig engem mindenki megnéz, nagyjából úgy tűnik, hogy összesen azt csekkolta le, hogy van-e legalább papucs a lábamon, vagy tudja a frász, miért nézett le. Lehet, hogy nem a nőket szereti? Oké, eddig tartott ama elhatározásom, hogy a törülköző fönn marad, hisz mégis hogyan deríthetnék fényt erre a kérdéskörre könnyebben, mintha megcsillogtatom tökéletes bájaimat előtte?
- Örvendek a szerencsének egyébként, Artemis vagyok! Bocsi a közvetlenségért, de félelmetes, mennyire kevés lelket ismerek ebben a városban, szóval jobbára mindenkit fárasztok… magammal.
Mosolygok rá bűbájosan, miközben kezet nyújtok neki, de ez a mozdulat rendkívül aljas, és célzott, tekintettel arra, hogy azért születik, hogy elfeledkezhessek a törülközőmről, és az rögvest le is hulljon a lift aljára.
- Atya isten…
Kapom a szám elé a kezem, csöppet sem mesterkélt a mozdulat, tökéletes színésznő vagyok, ha úgy akarom. Már guggolok is le érte, hogy magamra tekerjem, de épp elég ideig álltam előtte tökéletesen meztelenül ahhoz, hogy rájöjjek, vajon melyik csapatban játszik…
Az nekem meg sem fordul a fejemben, hogy beragadhat a lift, bár nem állítom, hogy bánnám, szeretem hasznosan eltölteni az időt, és nekem még a vetkőzéssel sem kellene fáradnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Lucas Gil
Hozzászólások száma : 12
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 7 Júl. - 19:16

Nem akartam leállítani a kocsimat, de úgy gondoltam kipihentebben jobban megy a vezetés, így egy Három csillagos Hotelban szálltam meg, kulcsot is kaptam, meg is kerestem a szobámat. Terveim szerint csak egy napot maradok, vagyis csak éjszakára, reggel pedig lépek is. Amint beérek a szobámba, egykedvűen veszem azt a kis apró dolgot, hogy az igazolványaimat lenn hagytam a recepción, így kénytelen vagyok vissza le menni érte. Nem számít, hogy a portán átadják a szobaszervizesnek aki fellavíroz vele, de amíg megtehetem addig sétálok, a lift egyből itt van. Természetesen a következőnél megáll, be szál mellém valaki, majd mehetünk is tovább. Először fel sem tűnt, hogy egy lány van mellettem, de ahogy ránézek, már mért is ne tenném, a furcsa dolog feltűnik... a lány törülközőben van.
- Lefele?
Hamar meg is nyomom a lefelé gombot, hiszen tuti arra igyekezhet, még egy pillantást vetek a lábaira, majd magam elé bámulok. Már csak az kellene, hogy megálljon a lift úton lefele és bent ragadjak vele, bár tetszene a dolog az igazat megvallva és meg is engedek magamnak egy gúnyos mosolyt, de hamar el is tűnik rólam, mint a nyári zápor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Arielle Kebbel
Hozzászólások száma : 79
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 7 Júl. - 15:00

Richard & Nora


Nem szándékoztam olyan nagyon sokáig a városban maradni, úgyhogy megengedtem magamnak egy hotel szobát. Nem tűnt egy nagyon drága helynek a három csillagjával, meg aztán, ha esetleg elszállnának a költségeim, majd megoldom valahogy a dolgot.
Épp azt tervezem, hogy kiruccanok valahova estére, felfedezem a várost, ahol James gyökeret vert, vagy inkább bujkál a megölésem vádja elől. Vicces a sors olykor, annyi bizonyos. Egy kiadós zuhany után vagyok, még vígan élvezvén, ahogy a vízcseppek itt-ott hűsölve ücsörögnek a bőrömön. Legalább nem gyulladok meg. Azon gondolkodom éppen, hogy miben is boldogítsam az itteni népséget, valami kellőképpen szemet gyönyörködtetően felháborító kell. Egyelőre ötletem sincs, amikor is hallok odakintről valami zajt, talán ajtócsapkodás lehet, amit hamarosan hangos szóváltás követ. Én meg ugyebár nőből vagyok, ráadásként a kíváncsi fajtából, szóval már indulok is az ajtó felé, hogy hallgatózzak. Pechemre épp akkor marad minden abba, mikor a fülemet már tapasztanám az ajtóra, úgyhogy jobb híján már nyitom is ki, úgy, ahogy vagyok. Egy szál törülközőbe, kicsit még nedvesen, törülközőszáraz tincsekkel.
Pont akkor vonul be egy páros a liftbe, a felfokozott energiájukból kiindulva veszekedtek, a dühös falat jó falat, de nem fogok utánuk loholni, hogy kiszipolyozzam őket kicsit. Kár, hogy nem értem ki hamarabb. Sebaj, hosszú még az este.
Már fordulnék is vissza, amikor a huzat becsapja az ajtómat az orrom előtt, kis híján fel is kenődöm rá. Mindenesetre rögtön összerezzenek, kicsit megijedtem. Úgy tűnik, a folyosón máshol is kinyitottak egy ajtót, vagy valahol nyitva van egy ablak. Ez annyira… hajtépően idegesítő dolog, hogy szavakat sem találok rá. Most komolyan… Norácska kinn a folyosón egy szál törülközőben. Vicc.
- Fantasztikus...
Morgom magam elé, de nem fogok itt ülni napestig, már indulok is a liftek felé, nekem aztán nem probléma így megjelenni a recepción, és kérni egy másik kulcsot. Tudom is én, hogy manapság miért kell olyan puccos ajtókat csinálni, amik csak úgy nyílnak, hogy el kell fordítani a kulcsot, különben valami pöcök visszakattan, és leshetek.
Mivel az imént vitték el a liftet, várnom kell egy keveset, miután megnyomtam a hívó gombot, de attól a fél perctől úgysem lesz sokkal kínosabb a dolog. Bár, kifejezetten nem érdekel, ha bárki meglát így, sztiptíztáncosnő volnék, vagy mi. Ettől függetlenül egyelőre nem borzolnám fölöslegesen a kedélyeket, ráérek azzal este. Végül kisvártatva nyílik a lift ajtaja, én pedig beszállok, attól függetlenül, hogy van-e benne valaki, avagy nincs, vagy épp addigra akad-e érkező társaságom valamelyik szállóvendég képében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 3 Júl. - 9:47

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 68
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 18 Jún. - 12:57

Ah, igen, mindig ez a kérdés. Az emberek szeretnek tisztában lenni a részletekkel, ha már kérésekkel fordulnak hozzájuk, és ezért senkit sem tudok hibáztatni, de azért ez a dolog számomra meglehetősen kellemetlen. Nem csak abból az okból kifolyólag, hogy milyen fényt vet ez rám mindez, noha éppenséggel az sem mellékes. Akitől ilyen könnyen el lehet venni valamit, az valamilyen formában mégis csak gyenge. Mégsem a régi. Vannak olyan emberek, akik elé nem is állnék oda egy efféle képtelen történettel. Nincs az az isten…! Persze egy mutánssal némileg egyszerűbb az élet, legalább bolondnak nem néznek, ha azt mondom az emlékeimet vették el, de ettől még nem kimondottan érzem jobban magam. Egy pillanatig fontolgatom a válaszadást. Hazudhatnék, valami egyszerűbbet, valami kevésbé személyeset, valamit amiből nem derül ki egyértelműen, hogy pontosan melyik térfelén is állok ennek a sakktáblának, és merre tartok pontosan. Lehetne taktikázni, lehetne elhallgatni, de az az igazság, hogy ebbe már belefáradtam. Próbálkoztam kerülőúton, próbálkoztam okosan, de még mindig alig jutottam közelebb a célomhoz. Elegem van a forró kása kerülgetéséből.
- Valami meglehetősen személyeset. Megosztom Önnel a részleteket, amennyiben ragaszkodik hozzá – nem mondom ki, hogy nem feltétlenül ragaszkodnék a dolog elregéléséhez, de azt hiszem felesleges is. Ha megváltozhatatlan a véleménye és feltétlenül tudni akarja, akkor úgyis az lesz a dolog vége, hogy beszélek - Évekkel ezelőtt Oxfordban állítólag látták. Kaptam egy ígéretet arra, hogy ott utánakérdeznek az esetleges jelenlegi hollétének, de magam sem tudom, mennyire remélhetek eredményt ezen a fronton – nem mintha feltétlenül kizárandó tény lenne, hogy valójában már rég a tengerentúlon kellene kutatnom, de nevezzük ezt egyszerű megérzésnek…
Természetesen afféle naivitás sosem jellemzett, hogy meglepetésként érjenek Jared következő szavai. Aprót biccentek majd, de a tudomásul vételem jelét kérdés követi. A pincér épp a rendelést intézi, így hát kevéssé kell figyelnem szavaimra is - Ameddig úgy gondolja, hogy valóban a segítségünkre tud lenni, nincs okunk arra, hogy ne viszonozzuk a szívességet – a magunk keretein belül természetesen, bár reményeim szerint ez nem fog problémát okozni, az sokkal inkább érdekelne, hogy Jared mit gondol, merre tudna szimatolni az ügyemben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Mark Sheppard
Hozzászólások száma : 16
Kor : 42



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 12 Jún. - 12:49

- Hm... - hümmögök mosolyogva a megjegyzésére. Fő az optimizmus. És ráadásul a fajtám béliek közül kell kettőt megtalálnom, akikre reményem szerint amúgy is "vadászok". Ha az ugyanazokról beszélünk, akkor talán végre az ismeretlenek, akiket keresek nulla tudással, talán kapnak egy arcot, ami után már könnyebb kutakodnom. Van egy pár olyan ismerősöm, aki olyan mutáns mint én, talán egy kis pénzért cserébe még dalolnak is, már ha tudnak valamit. Legalábbis remélem, hogy tudnak, mert nem örülnék, ha feleslegesen kellene bejárnom a környéket utánuk.
Figyelem, ahogy előszedi a dossziét, közben azért kortyolok egyet az italomból. Nem vagyok éhes, de cseppet sem zavar, hogy Moira enni fog. Valahogy elment a kedvem tőle. Inkább maradok a jó öreg Craig-nél, amit csendesen kortyolok.
- És ha szabad megtudnom, mit vettek el öntől? - kérdezem, miközben mind az öt ujjamat a mappára teszem, majd lassan kinyitom. Megnézem a képeket, és rá kell jönnöm, hogy az egyik ismerős. Persze lehet, hogy keverem, de mintha láttam volna valahol. Bár én sok emberrel összefutottam már, sok olyannal, akik a haragosaim lettek, és ha belemegyek ebbe az egészbe, én is kérni fogok valamit.
- Ismerős, de persze tévedhetek is... Viszont... - kezdek bele a saját feltételembe, amit a kellő szavakkal akarok megfogalmazni, hogy a kiérkező pincér se vágjon érdekes arcokat, így bezárom a mappát. - Ha már itt tartunk, nekem is lenne egy kérésem vagyis... Tudja az én hatalmam sokak számára irigylésre, vagy inkább félelemre méltó. Talán önök tudnának segíteni ezen, hogy is mondjam, védelem, esetleg elkapás - vázolom fel a tényeket egy kicsit fölényes hangnemben, de ha nekem nem megy minden ellenfelemet eltüntetni, akkor mások segítségét kell kérnem, és ebben a nőben megbízom addig, amíg nem játszik ellenem. Remélem érti mit is akarok a mondataimból kihozni, védelmet akarok, vagy hatástalanítást, hogy ne kelljen mással foglalkoznom, ha bemerészkedek egy olyan területre, ahol még nem jártam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 68
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szomb. 7 Jún. - 10:54

- Tetszik az optimizmusa - nehéz lenne nem kiérezni a szavaimból, hogy azért ebben nem kevés irónia lappang bennük, mert bár az, hogy még mindig kutatok az ügyben részemről is feltételez némi csekélyke derűlátást, de…elsősorban talán inkább az önfejűség az, ami vezérel, és a tény, hogy képtelen lennék csak úgy nyugodtan továbblépni, és megfeledkezni arról, hogy vajon mire is nem emlékezhetek azokból a bizonyos hetekből. Reflexesen kikérem a napi salátát, amikor a pincér megjelenik, hogy ne feleslegesen jöjjön ki, meg mert az enyém egy olyan munka, hogy az ember jobban teszi, ha eszik, amikor tud, még ha különösebben nincs is kedve. Sosem lehet tudni, mi történik a következő pillanatban, vagy miféle kötelesség szólít el, és én már eléggé megszoktam ezt az életmódot, ami a munkával jár. Cseppet sem érzem terhesnek, és az ilyen apróságoknál most sokkal nagyobb problémáim vannak. Lassan ugyanis kezdek kifogyni az ötleteimből, a lehetséges forrásokból, az pedig mégis csak túlzás lenne, ha nekilátnék átfésülni a keleti part minden egyes négyzetcentiméterét…azt hiszem különleges embereket csak akkor találhat meg az ember, ha ők is azt akarják, hogy megtalálják őket, vagy pedig lesz olyan szerencsém, hogy találok egy megfelelő nyomravezetőt. Mostanában inkább ebben bízok, mint a véletlenben, hogy egyszer csak szembejön velem az illető az utcán.
- Azt nem mondanám – óvatosan kell fogalmazni ebben az ügyben. Elvégre ép és egészséges vagyok, ránézésre semmi gondom sincs, nem szenvedek kellemetlen pszichológia következményektől sem, azt azonban nem állítanám, hogy minden rendben van. Nincs minden rendben. A táskámba nyúlok, előhúzok egy vékony mappát, amiben voltaképpen egyetlen elnagyolt, hevenyészett fantomkép található, de azt nem fogom csak úgy lobogtatni, átcsúsztatom Jarednek az asztalon - A Cégnek van vele egy lezáratlan ügye. Elvégre nyomuk veszett, értékes tanuk lehetnének, de ami engem illet…van náluk valamim, amire szükségem lenne – ami végtére is nem hazugság. Azt azonban mégiscsak nehezen ejti ki az ember a száján, hogy az a valami, az egy hónapnyi emlékem voltaképpen. Nem egy tárgy, nem valami akta, amit csak felmarkol az ember, aztán futhat…- Esetleg nem ismerős?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Mark Sheppard
Hozzászólások száma : 16
Kor : 42



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 2 Jún. - 13:51

Moirában azt becsülöm és tisztelem, hogy sosem kertel. Egyenesen megmondja, hogy mit akar, és nem fecseg feleslegesen arról, hogy milyen az idő, mikor céllal keresett fel. Talán ez is közrejátszott a sok más mellett, hogy eljöjjek.
- Szóval akkor nincsenek is messze - jgyzem meg halkan, de inkább csak magamnak, mint neki. akkor tényleg igaz. Vannak akik rejtőznek, és nem is olyan eldugott helyen. De vajon hol lenne érdemes körül nézni? Hiszen a keleti part elég nagy, és így ez ugyanolyan tág fogalom, mint az ország, vagy a tenger. Mégis a segítségemet kéri, én pedig, ha a képességeim is engedik, akkor segíteni fogok. Mert tudni akarom kik ezek. Mi a céljuk, és hol rejtőznek. Kompromisszum kész is lehetnék akár. Fel is ajánlhatnék nekik valamit. a tudásomat mondjuk. A bizalmukba férkőzhetnék, hogy tudjam mit terveznek, és a kellő időben szólnék Moirának. Ő is őket keresi. De vajon mi a terve velük pontosan?
- Egy telepata és egy fémmanipuláló? Ez kezd érdekes lenni - Jelentem ki halkan, miután elhajtottam a pincért. Nem vagyok éhes. Sőt el is ment az étvágyam. Inkább maradok a jó öreg whiskey-nél. Szeretem, ahogy végigmarja a torkom, kellemes utóízt hagyva a számban.
- És mégis miért keresi őket oly serényen? Ártottak önnek? - Kérdezem, miközben a poharammal játszom. Elnézem, ahogy a sötét arany nedű lötyög benne, és csak arra vár, hogy elfogyasszam. Egy üveggel kértem az asztalhoz, ki tudja, lehet, hogy kevés lesz egyetlen pohárkával. Majd meglátom. Mindenesetre Moira tudja, hogyan keltse fel a figyelmemet. Alig kezdtük el a csevejt, de jobban várom a csattanóját, mint egy gyermek a karácsonyi ajándékot. Persze az én arcom nem izgatott, sokkal inkább nyugodt, és rideg. Tekintetem kissé arisztokratikus, de ez belém ivódott az évek alatt. Mégis próbálok kevésbé ellenszenvesen nézni a helységben császkáló embereket, holott mindet kiirtanám, ha tehetném... De ez mellékes. Egyelőre emésztem a hallottakat, és várom a folytatást...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 68
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 26 Május - 11:15

Szórakozottan, apró fejrázással reagálok a bókra, és megkímélem magamat, meg őt is attól, hogy visszadobjam a nyilvánvaló kérdést: ha ötven felett lennék és kétszer ennyit nyomnék, akkor magyarul nem lennénk itt? Óh, férfiak…az ember néha el is feledkezik az ilyen apróságokról, amikor úgy temeti maga alá a munka, vagy mint jelen esetben, a személyes kis…vendettának ugyan nem nevezném, de személyes hadjáratom, mint az most engem is. Idejét nem tudom már, mikor kaptam dicséretet bárkitől is, és bár tudom, hogy ezt ennek fényében most különösen értékelnem kellene, kénytelen vagyok szembenézni azzal, hogy lehetetlenül és megváltoztathatatlanul elsőbbséget élvez az, amiért ténylegesen itt vagyunk.
Végigzongorázok gondolatban az étlapon, nekem ugyan majdnem mindegy is, mit eszem, megszoktam, hogy munka során nem a kényelem az első, amihez viszonyítva mondjuk ez a hely nem is olyan rossz, mint amilyenre először számítottam, amikor Evannel voltunk a városban. Különösnek is vehetném, hogy már másodszorra kell leutaznom egy ilyen jelentéktelen kisvárosba, de nincs okom arra, hogy komolyan vegyek efféle balga elképzeléseket. És időm sem. Valamit azonban most illene enni, úgyhogy csak a napi ajánlatig jut el a szemem, meg fog felelni, és már szinte teljes figyelmem a férfi szavaié - Könnyen meglehet, hogy pontosan ott vannak, ahol legútóbb, de sajnos nincs semmilyen ismeretünk a hollétük felől. Legutolsó ismert tartózkodási helyük nagyjából a Csendes-óceán közepe volt, de elég biztosak a feltételezéseink, hogy az országban vannak – az országban, ezt még kimondani is olyan, mint egy rossz vicc, meglehetősen nagy országról van szó - Sajnos csak találgatás, de azt a keveset összerakva, amink van, a keleti part területére gyanakszunk – csak abból kiindulva, hogy emberileg mekkora teret lehet megtenni abban az időkeretben, amikor még jelentésekkel jelentkeztem be a céghez…de ha azt vesszük, hogy mutánsokkal időztem, akkor egyáltalán nem biztos, hogy az emberi lépték helytálló egyáltalán.
- Nos, természetesen az lenne a legnagyszerűbb, ha ismerné, akiket keresek, de sajnos ezzel egyelőre nem volt szerencsém… - a pincér visszatér, a rendelések leadása félbeszakít, de nem is baj, nem hinném, hogy a következő szavak bárki más fülének való - Férfiak, mindketten. Egyikük nagy valószínűséggel erős mentális képességekkel rendelkezik…gondolatolvasás – apró sóhajjal hátradőlök a széken, és természetesen nem, nem viccelek - Kevesebb elképzelésünk van arról, a másik mire képes, de fél kézzel megsemmisíthetne két teljes hadi flottát is, ha éppenséggel rakéták vannak a levegőben, amelyet visszafordíthat – ó, nem, egy pillanatra sem fogja elhagyni a számat, hogy arról a bizonyos nagyon is kellemetlen, három évvel ezelőtti mozgósítási esetről van szó. A kelleténél így is többet kell beszélnem az ügy miatt olyan dolgokról, amelyekről nem kéne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Mark Sheppard
Hozzászólások száma : 16
Kor : 42



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Kedd 20 Május - 11:14

Nem veszem semmibe az embereket, ez a Moira mégis megérdemli a figyelmem. Joggal hiszem azt, hogy az emberiség felett állok, hiszen olyan erőt kaptam, amivel balgaság lenne nem visszaélni. Szeretem azt, ami vagyok, és nem hittem, hogy több van belőlem. Persze egy napon majd nem így lesz, hiszen örülnék neki, ha a fajomnak csak azok az egyedei lépnének ki a sötétség homályából, akik uralkodásra születtek, és a gyengék, akik vélhetőleg békét akarnak elhullanak majd. Persze tudom, hogy drasztikus vagyok, és olyan erős utálat forr bennem, ami egy hadseregnek is elég lenne, de legalább tudom kultiválni magam, és tudok normális, emberi módon beszélgetni bárkivel, bármiről. Nagy színész vagyok, mert úgy érzem színház az egész világ, mégis mindent megteszek a céljaim elérésében. Kívülről összevissza ugrálásnak tűnhet, holott tökéletesen megtervezett stratégia van minden mögött. Van egy célom, ami egy nap bekövetkezik, ha pedig nem, méltó halállal halok meg küzdelem közben. Sosem terveztem, hogy megélem az öreg kort, és nem is vágyom rá. Erőm teljében vagyok, és készen arra, hogy a tervemet véghezvíve fussak be nagy karriert, de addig le kell kötnöm magam.
- Ugyan, egy ilyen szépség, mint ön bármikor zavarhat, ha segíthetek - jelentem ki, és hiába hangzik csak egy bóknak, jelen esetben komolyan gondolom. Ha nem így lenne, el sem jöttem volna, csak kitaláltam volna egy indokot. Nem kenyerem a hazudozás, de igyekszem megtalálni a számomra kedvező szójátékokat.
- Hogy hozzám hasonlók? És hogy veszett nyomuk? Vagyis pontosabban kérdezve, merre veszett nyomuk? Talán még mindig ott vannak - félig magamnak mondom a szavakat, legalábbis a mondatom utolsó szavait. Úgy érzem azokról beszél, akiket keresek. Akiket semmissé akarok tenni. Nem titok, hogy minden, amit nem én teszek az nem kedvemre való, sőt egyenesen törvénybe ütköző. Legalábbis nálam, az én szótáramban. Kicsit mindent másképp értelmezek mindent. A pincér két étlapot hagy ott, miután kérek magamnak egy Craig whiskey-t. Mindig ezt kérem, és most be is szereztek számomra. Igazán hízelgő. - És pontosan hogyan tudnék segíteni Önnek? - teszem fel a leglényegesebb kérdést, hiszen szavai semmit sem árultak még el. De azért remélem ez minél előbb bekövetkezik... Addig az étlapra szegezem a tekintetem, és megnézem a mai kínálatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 68
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szomb. 17 Május - 11:41

Mostanában sokszor az az érzésem, hogy különös játékot űz velem az élet, de én is éppen ilyen különös játékot folytatok vele, és mindenki mással is, akinek mostanában kimondott okkal keresem a társaságát. Mondhatnám azt is, hogy ezek már a végső elkeseredés diktálta döntések és lépések, de valójában valahányszor az jut eszembe, hogy ideje lenne feladni, valami makacs akarnokság egyik pillanatról a másikra tovább visz és már tudom is, mit kell tennem, mi az amit még tehetek és akár csak egy kicsit is kecsegtet eredménnyel. Hosszú távon persze egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet boldog, boldogtalannak, ismeretlennek és ismerősnek kiadni azt, mi után kutatok ilyen eszelős módjára. De ha egyedül nem megy, ha egy szempár nem lát eleget, akkor nem vagyok rest segítséget kérni. Más esetben talán nem tenném, de ez most túl fontos. Nekem, nem a CIA-nek, holott kétségtelenül azt várja a szervezet is, hogy visszakapjam azt, amit elvettek tőlem, és hasznot húzhassanak ebből. Majd meglátjuk, hogy alakul…
Ami Jaredet illeti…kézenfekvő választás, talán előbb is keresnem kellett volna, de mégsem tölt el feltétlen örömmel jelenleg egy régi ismerős viszontlátása. Ha lehetne, nem keverném bele a CIA egykori ügyeit a saját kis céljaim érdekében, de kezdek kifogyni azon mutánsokból, akikről tudomásom van, és valamilyen úton-módon még nem kerültek kapcsolatba az ügynökséggel. Valljuk be…a problémám nagy részét pontosan az okozza, hogy a legtöbb mutáns bölcsen kerüli a feltűnést, és nekem csak azokról van tudomásom, akik…problémásak. Nincs ezen mit szépíteni. Crowley esetében a helyzet talán épp egy fokkal jobb, hiszen nem keveset köszönhetek neki, még ha akkor nem is örültem az események ezen fordulatának. Milyen kedves csavar a sorstól, hogy ismét a segítségét akarom kérni. A büszkeségem azonban itt már a legkevesebb szerepet sem játssza.
- Szintúgy – gyors mosoly, az illendőség megkövetelte kézfogás, és csak semmi kertelés. Ami bevallom, számomra mostanában már megszokott rutin, s örülök, hogy nem kell erőltetnem, mégis minden egyes alkalommal nehezemre esik csak úgy a közepébe vágni dolgoknak. Pláne, ha emberek között vagyok, gyanútlan, mit sem sejtő emberek között, akik szerintem simán diliházba utalnának, ha csak egy „üzleti beszélgetésemnek” is figyelmes fültanúi lennének. De sosem azok. Az emberek nem gyanakodnak, amikor olyan hétköznapi dolgokat látnak, hogy két tisztességes kinézetű ember együtt ebédel.
Átmegyünk az étterembe, kértem egy asztalt már előre, az ablaknál, messze a bejárattól, így hamar oda is vezetnek minket - Remélem nem szakítottam el bokros teendőitől – mondom miközben helyet foglalok, nem szeretek különösebben kellemetlenséget okozni másoknak, de mostanság akaratlanul is sokszor így teszek - Ha őszinte akarok lenni, Jared…keresek valakiket. Magához hasonló embereket. Épp csak szőrén-szálán nyomuk veszett – minek is finomkodjak? Másokkal néha muszáj, de itt felesleges úgy tennem, mintha nem tudnék a férfiról valami nagyon is lényeges dolgot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Mark Sheppard
Hozzászólások száma : 16
Kor : 42



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Kedd 13 Május - 11:19

North Salem egy koszos kis város, amit szívem szerint elkerülnék, ha nem kötne ide az üzlet. Ráadásul nyugodt és békés, ami néha igazán jól esik. Szeretek csak úgy kimozdulni, mikor nem kell az idióta alkalmazottaim után koslatni, hogy mit rontanak. Mára kiadtam a feladatokat az egyik alkalmazottamnak, aki képes bármit megtenni a jó pénzért. Így eljöttem, hogy egy kicsit kikapcsolódhassak, és végül is ha már felkerestek. Moira MacTaggert ember, mégis megvan benne az a tűz, ami miatt hajlandó vagyok szóba állni vele ahelyett, hogy megpróbáljam kisemmizni. Még az életét is megmentettem, és emiatt talán hálás is nekem, vagy nem, hiszen egy olyan mint én nem éppen ér fel az ő szemükben velük. Csak egy mutáns vagyok, egy őrült eszelős, aki ott tesz keresztbe az emberiségnek, ahol tud. Legyen szó egy kis emberről, vagy egy vállalatról, de élvezem, amit teszek.
Sokáig hezitáltam, hogy elmenjek-e arra a találkozóra, de tisztában van az ottani törzshelyemmel, a hotellal, ami nem fog el undorral. Más terveim is vannak. Hallottam valami "iskoláról" az egyik ittlétem folyamán, amiről valami kis fruskák beszélgettek valami elcseszett szórakozó helyen, és felkeltette az érdeklődésem. Talán egy begyűjtőhely a mutánsoknak, amilyen én is vagyok. De fel kell lelnem a helyét, és ha valahol itt a közelben társalogtak róla, akkor itt kell lennie. Lehet, hogy annyira szem előtt van, hogy emiatt nem akadok rá. De hirtelen az emberek tönkretétele helyett más foglalkoztat. Vajon kik ezek, és mit akarnak? Nem lehet az, hogy békét, hiszen az emberek és a mutánsok között nem lehet sosem béke. Mi vagyunk az új faj, és nekünk kell uralkodnunk. Ennek kell lennie a célunknak. Sejtettem, hogy nem csak én vagyok az egyetlen különleges erővel megáldott, hiszen nincs akkora szerencsém,d e akkor miért bujkálnak? Számomra ez érthetetlen.
A fekete autóm komótosan parkol a hotel előtt, majd belépek. Egyből észreveszem a nőt, szépsége páratlan, nem lehet nem észre venni. Fel sem tűnik a hotel teltsége, egyből a kezemet nyújtom, majd ha elfogadja, kezet rázok vele határozottan.
- Részemről a szerencse, hogy újra láthatom - szólalok meg a már megszokott furcsa akcentussal a szavaimban. - Miben lehetek szolgálatára? - kérdezem egy negédes mosollyal, de tőlem ez megszokott, ha még emlékszik, majd a karomat nyújtom, és ha elfogadja, akkor a hotel éttermébe vezetem át.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 68
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Pént. 9 Május - 19:32

Jarednek

Már megint North Salem. Kezdem kicsit különösnek érezni, hogy minduntalan ide vezet el egy-egy mutáns utáni kutatás, bár igaz az is, hogy Jared esetében nem kellett túlzottan megerőltetnem magam a nyomozás tekintetében, egyszerűen elindultam a számomra utoljára ismert lakhelye alapján, és végül megérkeztem ide, minden különösebb teketória, vagy flancolás, esetleg titkolózás nélkül, pontosan tudja, hogy jövök, és még merészeltem olyan pofátlan is lenni, hogy a szálloda éttermébe rendeljem. Elvégre kényelmes, nem kell messze mennem, dolgom végeztével azonnal szedhetem is a sátorfámat, mert egyáltalán nem biztos, hogy bármi értelme is van a maradásomnak. Fejfájdítóak ezek a tiszteletkörök, amiket mintha teljesen feleslegesen írnék le, de egy idő után már egyáltalán nem opció a feladás. Ha egyszer elkezdtem ezt az ostobának tűnhető kutatást, akkor mindenki mérget vehet rá, hogy be is fogom fejezni, kerül, amibe kerül. Az idő múlása és a zsákutcák mindössze annyit érnek el, hogy egyre makacsabb és egyre kitartóbb leszek. Párhuzamosan ezzel persze egyre jobban frusztrál is saját tudatlanságom és eredménytelenségem, de a kudarcok csak olajt öntenek a tűzre…számomra nincs visszaút, soha nem is lesz.
Az előtérben várakozom a férfira, türelmesen, nyugodtan bámulva a recepciós pultot velem szemben. Az efféle várakozás még mindig a legkevésbé idegőrlő, főleg, hogy Jaredet nem ismeretlenként várom. Eddig eszembe sem jutott, hogy nála érdeklődjek a kis missziómmal kapcsolatban, de azt hiszem elértem a pontra, ahol egyszerűen minden érintettet meg kell kérdeznem és ugyanakkor meg is kell kérnem arra…hogy tartsák nyitva nekem a szemüket. Persze van aki, ezt természetesnek véve megteszi, van aki azonnal akar valamit cserébe, de magam sem tudom, miben kéne megszabnom egy számomra hasznos információ értékét. Hiszen szinte az életemről van szó. Életért élet járna cserébe. Kár, hogy nekem nem osztogattak ilyen hatalmat a születésemkor…
Furcsa dologgal annál többel szolgálhatok, és pontosan így jön a képbe a bizonyos Árnyékjáró is. Már nem is kezelem megbotránkoztatóként annak gondolatát, hogy egy asztalnál ülök egy különleges emberrel. Nem oszt, nem is szoroz már számomra… Mindig felnézek, amikor valaki belép az épületbe, de végül csak a harmadik érkező lesz az én emberem. Ki gondolta volna, hogy egy kis város még annál is kisebb szállodája ekkora forgalmat tud lebonyolítani? Azt hittem én leszek itt az egyetlen lélegző ember - ’Napot, Jared! – emelkedem fel ültömből, amikor végül megpillantom a férfit, és elé sietek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Pént. 21 Feb. - 20:15

Szabad helyszín, új játék kezdhető!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♥ Emma Stone
Hozzászólások száma : 169
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Pént. 21 Feb. - 20:14

Nem érzem én ezt szerencsének. Rendben van, hogy nem lenne rossz nem egyedül mászkálni mindig, de megszoktam már én ezt, szóval őszintén szólva nem omlottam volna össze akkor sem, ha kisétál azon az ajtón. Akkor ez van, ugyanúgy megy minden tovább, mint eddig és kész. Biztosan nem örültem volna neki, sőt jó eséllyel még rosszul is esik, de ha nem... hát nem. Nem erőltetem én, hogy azt tegye, amit nem akar. Ha neki az életunt verzió, meg a folyamatos menekülés a fontos, akkor csinálja azt. Nem az én dolgom megváltoztatni a gondolkodását, meg az életét, meg mindent. A végén marad, elmosolyodom, amikor még most is egy kicsit visszavág, csak azért is.
- Oké, hát akkor nem győztem. - apró vállrántás, bár én igenis úgy érzem, hogy mégis csak így van, de nem fogom az orrára kötni, mert esetleg még a szívére venné. Még az ölelésben is benne vagyok, sőt jól is esik. Azért akárhogy is, bármennyire kemény vagyok, nagyon hiányzik a mai napig is nekem Bastien. Jó volt vele menni, és nehéz volt feldolgozni azt, hogy meghalt. Az első hetekben rémesen magam alatt voltam, de aztán tovább tudtam lépni, még ha néha manapság is felmerül bennem az arca és újra feszít belülről az a rémesen rossz érzés. De tudom, hogy mindig idővel elmúlik, csak ki kell tartanom, amíg ez nem következik be. Az viszont nagyon is érdekel, amit mond a testvéréről, hogy ő is blokkol, hogy valami birtokon van, ahol hozzánk hasonló mutánsok élnek. Naná, hogy érdekesnek találom ezt az egészet és még többet szeretnék tudni róla. Ezek után már nem is hiszem, hogy le tudna vakarni magáról.
- Biztosan mások agyára mehet, ha elveszi az erejüket, én se élveztem először túlságosan. - nem tetszik nekem ez a képesség, de hát ő ezt nagyon jól tudja. Elég rendesen kiakadtam, amikor bent ragadtam a fürdőszobában. Igazából most visszagondolva egészen fura, hogy a kezdet így alakult nálunk, most pedig én próbálom arra ösztönözni, hogy változtasson az életén, hogy próbáljon szembeszállni és hajlandó vagyok vele menni és segíteni. Első alkalommal erre azért nem gondoltam volna. Akkor legszívesebben bevertem volna az orrát, ha nem lenne ennyivel nagyobb nálam.
- Igen, szokás, de nem várom el. - rázom meg a fejem egy mosollyal. Nem gondoltam volna, hogy idáig eljut, szóval nem is várok el többet. Azért az tuti, hogy út közben még fogok kérdezni tőle erről a birtokról, akkor is, ha ő se sokat tud róla. Akkor a testvéréről, vagy bármiről. Elég beszédes típus vagyok és a szél sem akadályoz, hogy ne álljon be a szám. Összeszedek pár cuccot, legalább egy hátizsákba, aztán fel a kabát, majd a cuccaim. Nem volt más tervem délutánra és határozottan izgatott és kíváncsi vagyok, hogy minél előbb lássam azt a helyet. Pár hete még azt se tudtam, hogy többen is vannak, akik olyanok, mint mi. Csak az én Bastianemről tudtam, senki másról, most meg kiderül, hogy van egy egész iskola! Hát naná, hogy fel vagyok spannolva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 142
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 20 Feb. - 17:22

Mindenképpen el kell mondanom neki, hogy mindamelett, hogy olyan makacsul ragaszkodom az állandó meneküléshez, mégiscsak morfondíroztam rajta, hogy megvessem a lábamat, és benézzek arra a bizonyos birtokra. Őt alig ismerem pár hónapja, a magánéletéről, és a múltjáról még kevesebbet, tehát nem tudom, hogy már majdnem hasonló úton végigjárta ezt, hogy valaki mással kellett tartani, most mégis ő győzköd engem arról, hogy ne adjam fel. Ilyenkor megkérdőjelezhető, melyik is az erősebb nem. A nőknek mintha nem is lennének ilyen érzelmi dilemmái, amikor a sorsukban kételkednek. Keményen összeszorítom az ajkamat, és karbafont kézzel, konokul hallgatok. Továbbra is csak arra magyaráz, hogy miért is nyafogok, mintha valami kisgyerek lennék. A kitárt ajtó végül választás elé kényszerít, amely talán kijózanító, de nem szeretem ezeket az érzelmi zsarolásokat, most szerencséje volt, mert faképnél is hagyhattam volna, bár nem tudom, az kinek lett volna jó.
- Ezzel ne hidd, hogy győztél, de... legyen. – Bólintok, és lehet róla szó, hogy az önsajnálatot egy időre félreteszem, és vállalom, hogy lesz, ami lesz, de legalább nem egyedül. Aztán kérdés, hogy majd ott a célnál kik is lesznek, akik mellémállnak, ha lesznek egyátalán ilyenek. Túlságosan keményfejű ez a lány, még az érzelmek által sugalt érvekre sem hallgat, pedig én aztán csak élni akartam. Igaz, hogy nem csodaszép életet, de legalább túlélni. Ő túlságosan erős lehet lelkileg, hogy inkább nem él, de csakazért is szembemegy az igazsággal. Végülis ő az idősebb, ha nem is sokkal, egy próbát megérhet. Közelebb lépek, de nem adom meg a teljes távolságot, ő mégis kipótolja, belesimul a karomba. Nem viszem túlzásba, de a sok erdőben töltött éjszaka után már az is valami, hogy egyátalán szóba áll velem valaki, ez az ölelés pedig egészen baráti.
- A testvérem olyanok közé jár, mint amilyenek mi vagyunk. Afféle kiskirály ott, hiszen ő is blokkol.. – Mosolyodom el végül fejcsóválva, pedig fogalmam sincsen, hogy Ethan miként éli meg azt, hogy kikapcsolja mások képességeit, ezt csak beleképzelem, hogy visszaélhet vele. Pedig ha nem számítanék rá, akkor nem is mennék oda, ez csak amolyan testvéri ugratás, még a háta mögött is. Elengedem végül Rebeccát, és bólintva köszönöm meg neki, hogy mégis kitart mellettem ezekkel a tanácsokkal.
- Azt hiszem ilyenkor szokás megköszönni. – De végül nem mondom ki, a sok nyavajgás ellenére mégis nehezen fejezem ki az érzelmeimet. Megvárom, míg összepakol egy kicsit, mert igazán én sem tudom, hogy meddig leszek az iskolában, mit találok, hogyan fogadnak, de én minden cuccomat viszem a motoron, nincsen sok. Ha készen vagyunk, akkor el is indulunk az X-Birtok felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♥ Emma Stone
Hozzászólások száma : 169
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 13 Feb. - 21:24

A fene tudja, nem rémlik ez nekem, azt hiszem azért azon jobban fennakadtam volna, ha kiderül, hogy az öccse a közelben tanul és a tetejében olyan helyen, ahol hozzánk hasonlók vannak, miközben én eddig még csak arról se nagyon tudtam, hogy rajtam és Bastianen kívül vannak-e még mások is, és ha igen akkor hányan és milyenek. De azt akkor sem hagyom csak úgy annyiban, hogy ilyen negatív, vagy akkor... fel is út le is út. Lehet, hogy kissé végletes vagyok és kiharcolom, amit akarok, de nem viselem jól, ha valaki annyit nyafog a közelemben és folyton lefelé görbül a szája széle.
- De ez így... nem élet! - megrázom a fejem. Nem tudok egyetérteni vele, és nem tudom azt mondani, hogy jogos, vagy igaza van. Egyszerűen nem szabad így hozzáállni az élethez. Él, de közben még sem, mert hát folyton menekül, abból áll ez az általa említett élet, hogy fut a végzete elől és nem megy vele szembe. Nem azt mondom, hogy az a jó, ha valaki bosszút áll, de... ez sem megoldás, amit ő művel és ebben nem fog tudni eltántorítani a véleményemtől. Az újabb szavaira csak a szememet forgatom. Ez azért így finoman szólva is már csak visszavágás és ezt szerintem ő is tökéletesen tudja.
- Hát ha ennyi neked nem elég, akkor temetkezz csak önsajnálatba. - rántom meg a vállam és már nyitom is neki az ajtót, hogy akkor szépen lépdeljen csak ki rajta és tűnjön el, mert nekem erre se időm, se kedvem. Nem fogom olyasmiről győzködni, aminek láthatóan semmi értelme sincs. Akkor igenis csináljon csak, amit akar, én nem fogok itt szenvedni azon, hogy ő most mit is választ. Végül is nincs közöm hozzá. Ahhoz viszont igen, hogy ő valahogy végletesen gondolkodik. Igenis szerintem nem csak az van, hogy ha vele megyek az kötöttség. Úgy is vehetjük, hogy egyszerűen csak együtt megyünk egy ideig, hiszen én se maradnék ebben a városban a végtelenségig, úgyis megunnám idővel.
- Ez csak annyi, hogy akkor nem egyedül megyünk, hanem együtt, hogy milyen hosszú úton az majd kiderül közben. - rántom meg a vállam. Őszintén nehéz kiigazodni ezen a pasin, nem is megy nekem egyedül még kicsit sem, akármennyire is igyekszem, mert azért tényleg próbálkozom. - Meg lehet győzni, de azzal, hogy konokan hajtogatsz valami butaságot, azzal nem. Főleg, mert igenis nem látom rajtad, hogy neked így jó lenne. - aztán csak halkan sóhajtok egyet, és amikor kitárja a karját, akkor közelebb lépek és elfogadom az ölelést. Na nem túl hosszan, de azért jól esik a dolog. Mégis csak hiányzik nekem Bastian. Minden áldott nap hiányzott. Egyedül nem jó lenni... és hiába bizonygatja ennek az ellenkezőjét, az igenis marhaság.
- Olyanok, mint mi? Van erre egy iskola? - oké, azért itt egy kicsit leesik az állam, mert hát nekem erről aztán fogalmam sem volt. Nem azt mondom, hogy ott akarnék tanulni, szó sincs róla, de attól még ez nagyon fontos info, és nem szép tőle, hogy eddig nem mondta. - Veled mehetek, ha szeretnéd. - mosolyodom el végül. Nagyon is meg akarom nézni magamnak azt a bizonyos iskolát, hát naná, hogy érdekel! És ha már én ösztönöztem eddig, hogy lépjen végre valamit, akkor úgy a fair, ha én is megmoccanok, és megyek vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 142
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 12 Feb. - 15:41

Mintha már mondtam volna neki, hogy az öcsém a közeli birtokra jár okulni, de lehet, hogy csak keverem, vagy neki nem rémlik. Különben pedig nem sajnáltatom magam, csakis őt akarom megmenteni azzal, hogy kihagyom belőle. Még akkor is, ha úgy tűnik, akár a veszéllyel is dacol, csakazért, hogy elmondhassa, ő döntött úgy. Valahol igaza van, nem túl jó élet ez így, de legalább élek.
- Minek? Talán azért, mert mégis... élni akarok, és nem hiszem, hogy Nora azt akarta volna, hogy lelövessem magamat. Mert szökött bűnözőként ha meglátnak, akár ki is nyírhatnak, tárgyalás nélkül. Egyszerűen azt mondják, hogy szökni próbáltam. – Becca túlságosan is eleven, mindenben azt látja, hogyan cincálhatná apró darabokra, én pedig statikus vagyok, ha megmakacsoltam magam, nehezen tántorítok az eredeti elképzeléstől. Lehet, hogy egyszerűbb is lenne szépen kisétálni azon az ajtón, de ha már ennyire el akar küldeni, hogy feladtam, elgondolkoztat, habozni kényszerülök. Csak újabb lelkiismeretfurdalásom lenne, mardosna, hogy miért nem próbáltam legalább vitatkozni vele, hogy bebizonyítsam, nincsen igaza.
- Ki az a sokan? Te? Ethan? Nora? Ja nem, mert ő már meghalt. – Válaszolom szárazon, de valahol tudom, hogy részemről ez már csak ellenkezés, hogy ne kelljen belátni, hogy valóban jól látja. Már annyira rám ragadt, hogy közönyösen reagáljak a dolgokra, mert így el tudom kerülni, hogy összeroppanjak, ám azoknál, akiknek az életében van pozitívum, nyafogásnak, sajnáltatásnak tetszhet a felfogásom. Nem fognak megérteni, ezt pedig vagy elfogadom, vagy nem lesz közös jövőnk. Ellenben az öcsém is egészen barátságos volt a kezdeti hitetlenkedés után. Talán... itt kéne kicsit megállapodnom? Mert ki másnál tudna az ember biztonságban lenni, ha nem a saját vére közelében? Nem vagyunk ugyan egy hullámhosszon a sráccal, de legalább ismer, Rebecca pedig egészen kedves lány, a maga módján, amikor éppen nem megy az agyamra. A mostani éles hangja valamellyest visszazökkent a valóságba, hagyom, hogy kicsit lenyugodjon. Megfordul a fejemben, hogy mondjuk a vállára tegyem a kezem, vagy megöleljem, de egy ilyen felfokozott idegállapotban a végén még felképel. És mint tudjuk, nem vagyok egy kockázatvállaló alkat.
- Nem jelent? Szerintem valamennyit mégis.. Nálam legalábbis jelentene, pont ezért voltam eddig egyedül, nem szoktam senkit belerángatni, de ha te máshogy gondolod... Felőlem. – Vonom meg a vállamat, ám már nagy jelentősége nincsen, hiszen végül igazat adok neki, és még az is lehet, hogy felkeresem ezt az iskolát.
- Lényegében akkor meggyőzhetetlen vagy mindenről, hiszen az érveket sem vagy hajlandó elfogadni, ha nem olyan, ami számodra logikus. – Kacsintok rá, és most már leküzdöm a félszegségemet, és aprót közelebb lépve kitárom a karomat, így nem annyira letámadós a dolog, rajta áll, hogy van-e kedve belesimulni, vagy sem. Remélhetőleg megtette, de megértem, ha a macska-egér játékaink miatt esetlegesen visszatetsző lehet neki, hogy mégis próbálok szimpatizálni vele. Egy dolog biztos, az, hogy bizonytalan vagyok a legtöbb dologban.
- A testvérem egy birtokon tanul itt az államban, nem messze a várostól. Olyanok, mint mi vagyunk. Nem sokkal többet tudok, oda kéne mennem. Van kedved esetleg...? – Bólintok, de a mondatot már nem tudom befejezni értelmesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♥ Emma Stone
Hozzászólások száma : 169
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Kedd 11 Feb. - 14:41

Az a helyzet, hogy ha tudnám, hogy még a tetejében van is egy csapat a közelben, akiktől csak segítséget kéne kérnie, még jól fejbe is kólintanám, hogy ennek ellenére mégis csak itt nyafog, sajnáltatja magát és az istennek sem viselkedik normálisan. Pedig meg lenne a lehetősége rá, hogy kitörjön ebből az egészből, hogy igenis végre azt válassza, hogy a sarkára áll és lesz, ami lesz, akkor is szembe száll a gonosz emberekkel. Ennek szerintem így egyszerűen semmi értelme sincsen, akárhogy is nézem a dolgot.
- De így minek túlélni? Lényegében csak vegetálsz... értelmetlen. - rázom meg a fejem. nem tetszik a hozzáállása nagyon nem és ezen nem fogok tudni változtatni. Igaza van, ha vele mennék, akkor folyton csak piszkálnám, hogy igenis mozduljon már meg, hogy tegyen már valamit azért, hogy jobb élete lehessen. Nem lennék hajlandó csak úgy tétlenül nézni, hogy vegetál, ezért nem megy most sem, hogy szó nélkül maradjak. Amúgy is, ha csak azért jött, hogy egy rövid csá megyeket benyögjön nekem, akkor már mehet is. Nem kell itt rabolnunk egymást idejét teljesen feleslegesen nem igaz? És még persze, hogy kötekszik egy sort csak azért is. Nem fogom magamra venni, legalábbis nem vagyok hajlandó felhúzni magamat ezen, mert nem látom értelmét.
- Nem, de azt szerintem sokan tudják, hogy annak, amit te csinálsz, nincs értelme. - vetem oda, és már ekkor biztos vagyok benne, hogy ki fogom tenni a szűrét, mert az egész beszélgetésnek nem látom semmi értelmét. Nem is tudom, hogyan tud valaki ilyen negatív életfelfogással egyáltalán létezni. A kezdeti összezördülések ellenére is megkedveltem, igenis simán vele mennék, hiszen én is vándorló típus vagyok, semmi sem köt össze, és együtt sokkal érdekesebb. Arról nem is beszélve, hogy neki van egy saját morotkája is, míg én általában busszal megyek, vagy stoppolok. Jóval érdekesebb és egyszerűbb lenne együtt, de ezt valahogy fel sem tudja fogni.
- Miért jelent minden feltétlenül valamit? Azzal, ha veled megyek máris kötöttséget vállalok? Képzeld el nem mindig egyedül mászkáltam és... ha megunlak, hát tovább állok! - a végénél talán még kicsit fel is emelem a hangom. Nem tud rólam túl sokat, nincs joga olyasmit mondani, amivel egyáltalán nincs tisztában, mert csak felhúz vele és ha felhúz, akkor hajlamos vagyok akár még kiabálni is, bár most odáig még nem jutottam el. De ne hogy a végén még azt higgye, hogy én minden áron vele akartam menni, mert azért ez így nem lenne igaz még kicsit sem. Végül szépen felállok, és kitárom előtte az ajtót. Hát menjen ha akar, engem nem érdekel és nem fogom itt feleslegesen tépni a számat. Csak az lep meg, hogy végül mégis csak becsukja és nem maga mögött, hanem pont ellenkezőleg maga előtt. Kissé felszökik a szemöldököm, ahogy értetlenkedve nézem a közben az arcára kúszott mosolyt.
- Amiben nem látom értelmét abban nem is fogok engedni senkinek. - rántom meg kicsit a vállam, aztán csak halkan sóhajtok egyet. És még velem nem lehet vitatkozni! Ő az, aki rémesen kemény fejű, ez nem kérdés! - Milyen bagázs? Ők segíthetnek? Akkor keresd fel őket, és... ne azért, mert nekem így jó, vagy sem, hanem magad miatt. - ezt még úgy érzem, hogy muszáj hozzátennem, egyszerűen muszáj, mert igenis azt akarom, hogy azért akarjon küzdeni, mert változtatni akar, nem pedig azért, mert szerintem annak több értelme van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 142
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 10 Feb. - 10:33

Most már az ajtóhoz közel állok, talán jobb volna, ha az egészet elvágnám, elhúznék a fenébe, eddig is ezt tettem, egyszerűbb volt, nem kötődtem senkihez, saját magam választottam ezt az utat. De most itt van valaki, aki bár úgy beszél velem, mint anya a hülyegyerekével, de a sok elutasítás mögött mégis azt látom, hogy próbálna a lelkemre beszélni, meg itt van az öcsém is, aki most elérhető távolságban van, egy olyan csapattal, akik akár a segítségemre is lehetnének. Lehet, hogy akarnék változtatni, hiszen ha nem így lenne, talán nem is gyötrődnék állandóan. A megoldást már tudom, csak a hozzá vezető utat nem. Segítséget pedig sosem akartam kérni.
- Nem csak negatívak vannak, viszont ha egyszer már elhittem ezt, hasonlóvá váltam, mint ők, és nehezen érdekel mások sorsa, egyszerűen csak próbálok túlélni, nem foglalkozom a keresgéléssel. – Rántom meg a vállamat, de ajkaim szélén pimasz mosoly bújkál, végülis jólesik, hogy tanácsokat akar adni nekem. Valahogy mindig magamat gondoltam szellemi fölényben, mert pasi vagyok, magasabb is, de fel sem merül bennem, hogy ő az idősebb, már több dolgot láthatott. Ő logikus, én pedig ösztönlény. Egészen jó kis páros lehetnénk, ha nem rontanám el a kedvét az örökös rossz hangulatommal. Változtatni? Közel lehetetlen. Megtámasztom a falat, úgy hallgatom őt végig, próbálok kemény, macsó pillantásokat vetni rá, hogy ne támadhasson azzal, hogy világfájdalom ül az arcomon.
- Szerinted mindenki tudja, hogy mit kell tennie? Nem lehet mindenki olyan okos, mint te. – Döfök oda szarkasztikus éllel, mert azért ez már tényleg túlzás. Valóban érzek valamit iránta, de azt sem fogom hagyni, hogy állandóan beszóljon nekem. Valahol mégiscsak sérti az önérzetemet, hogy megkérdőjelezi, ahogyan élek. Persze, a logika mellette áll, de az emberek többsége sosem azt követi. A kinézetem egy dolog, hiszen nem vagyok már gyerek, de akkor is lehetek akaratos. Végül mégiscsak a támadásnál köt ki, ezúttal is, nem is tudta volna megállni, hogy máshogyan legyen.
- Egyedül, hogyan máshogy? Na ne mondd már, hogy tényleg velem akartál volna jönni? A kötöttség neked sem a részed, csak rámuntál volna, az meg nekem sem hiányzik. – Kitárja nekem az ajtót, én pedig erőteljesen gondolkozom, hogy na itt most mi lenne a megoldás. Végül odalépek az ajtóhoz, és szépen finoman becsukva szembefordulok vele, erőteljesen mosoly ül ki az arcomra, ahogyan közelebb lépek hozzá.
- Veled aztán nem lehet túl könnyen vitatkozni... – Jegyzem meg sötét pislogással, ahogyan a homlokomat ráncolva tekintek le rá. Végül elégetetlenül mordulok fel. – Felkeresem akkor az öcsémet, hátha tud valami az a bagázs, ami még jól jöhet. Így rendben? – Fonom karba a kezeimet, ennél többet nem is tudom, hogy mondhatnék még-e.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♥ Emma Stone
Hozzászólások száma : 169
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Pént. 7 Feb. - 13:47

Igazán nem tudom, nincsenek konkrét válaszaim a kérdéseire, de attól még igenis azt mondom, hogy nem kéne csak úgy önként vállalnia azt, hogy feladja, és állandóan menekül. Szerintem ennek totál semmi értelme sincs, és nem tudom elképzelni, hogy neki így jó lenne. Akkor nem ülne az a folyamatos életundor a képén, amit eddig már olyan sokszor láttam rajta. A kérdésére csak finoman megrántom a vállam. Mit tudom én őszintén szólva! De ha nem is próbál tenni, vagy keresni valakit, akkor így is úgyis mindegy nem? Én csak azt tudom, hogy ez így mindenképpen rossz, de ha egyszer ő nem is akar változtatni rajta, vagy megoldást keresni, akkor én aztán tuti, hogy nem tehetek semmit sem.
- Franc se tudja, de nem hiszem, hogy csak negatív emberek léteznek a világon, akkor nem lenne valami jó az egyensúly. Találd meg azokat, akik segíteni tudnak és akarnak is. - ahol van főgonosz, ott van jó is nem? Nekem csak ennyi a szimpla logikám, hiszen van bűnöző és van rendőr, akkor kell lennie olyan alakoknak is, akik a jóért küzdenek, vagy tudom is én! Csak meg kéne próbálnia tenni valamit. Az tuti, hogy ha még tudnám is, hogy ő tud is olyanokról, akiket ide lehet sorolni akkor végképp nem érteném, hogy miért is választotta ezt a meneküléssel teli életet. De erről egyelőre még legalább nincs fogalmunk.
- Nem tudod, nem tudod... valamit azért csak tudsz. Jó neked így? - nem értem. Folyton csak a fejét rázza és folyton csak bizonytalankodik itt nekem. Én meg nem tudom, hogy a fenében álljak hozzá, vagy mit is akar. Eleve megfogta a kezem, aztán meg most ő tépi ki az enyémet az övéből? Mint valami hisztis kisgyerek komolyan, pedig közben egészen felnőttes a kinézete, bár nem tudom, hogy mennyi idős, de nem is most fogok erre rákérdezni. A kifakadását pedig nem is értem és komolyan csak a szememet forgatnom rá. Felhúzott szemöldökkel hallgatom végig a dupla adagnyi kis monológot, meg önsajnálatot, vagy mi is most ez az egész.
- Te tudod, nekem aztán édes mindegy! Akkor éld csak a szar életedet tök egyedül, ha az úgy neked könnyebb, mint változtatni. - megrántom a vállamat, aztán szépen felállok az ágy széléről és az ajtóhoz sétálok, aztán egyszerűen csak kitárom azt. - Nos akkor most már mehetsz, mert elmondtad, amit akartál nem? - őszintén szólva a fene se fog azért itt kínlódni egy pasassal, aki maga se tudja, hogy mit akar. Én aztán tuti, hogy nem fogom helyette eldönteni, mert baromira nincs hozzá kedvem és nem is ez a dolgom. Nem fogom istápolni és végképp nem szándékozom könyörögni neki, hogy hadd menjek vele, ha eleve így áll hozzám, hogy majd nyaggatni fogom. Hát naná, mert igenis hülyén áll hozzá az életéhez, csak mert volt egy rossz időszaka. Nekem is volt, és akkor meg mit kell nyavalyogni állandóan? Fel is út, le is út, ő dönt, én meg szépen becsukom utána maximum az ajtót, ha elment. Meg vagyok így, már egy jó ideje, nekem nem ül folyamatosan életundor a képemen mint neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 142
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Kedd 4 Feb. - 20:55

Vagy önként vállalom, hogy menekülök egy életen át, vagy szembeszállok az üldözőimmel, és tényleg gyilkossá válok. Most őszintén, melyik a jobb megoldás? Akkor inkább nem tapad vér a kezeimhez. Esetleg ha csoportban tenném, ha lenne más is, aki kiáll mellettem, egy ütőképes csapat, akkor megtehetném, de így halálraitélt próbálkozásnak gondolom. Szerettem volna többet, még régen, de már teljesen beletörődtem ebbe a zaklatott életmódba, már a részemmé vált, és ha véget is érne egyszer, úgy, hogy rendezett otthonom lenne, akkor is nem tudom, hogyan működne, hogy megszokjam. Bizonyára akkor sem tudnék igazi ágyban aludni, hiszen heverőkön teszem már ki tudja mióta. Állandóan felriadnék, mintha még mindig üldözne valaki. Olyan nyomok ezek a lelkemen, amely olyan erősek, mintha születésem óta jelen lennének.
- Kitől szivi? Mondd már meg, hogy mégis kitől? – Kérdezem elkínzott horkantással. A ráncaim kezdenek lassan elmélyülni, annyiszor vagyok komor, gondterhelt, de nem cél, hogy urrá legyen rajtam az általános önsajnálat. Nincsen gond a véleményével, teljesen azt mondja ki, amit a saját tükörképemtől is megkapok napi szinten, és hát ezzel a nagyszájával együtt kedveltem meg. Talán pontosan ezért. De attól még, hogy tudom, hogy az észérveket hajtogatja, még nem tudok változtatni az akaraterőmön, ezt nem tudja rám erőltetni.
- Nem tudom. – Ingatom a fejemet, most úgy beszél, mintha ezzel a mentalitással már köthetnék is egy baszott nagy követ a vádlimra, hogy ússzak egyet az örvénylő tóban. Nem lehet csak úgy... vegetálni? Neki sincsenek konkrét céljai, a lopkodás, és hülyülés talán jobb? Célravezetőbb? Erősen kétlem. Akkor meg mit oktat itt ki? Bármennyire is látok valamit, zöld szemeimben mégis villan némi ellenérzés. Mintha egyszerre pártolnám, és ellenezném, amit mond. Végletes vagyok, még saját magamon sem igazodom ki. Pech.
- Hát nem is... – Vágom rá már kissé durcásan, amikor fordítunk a pozíción, és most közelebb ül, ő fogja meg a kezem. – Na jó, ez igen, de ez... baromság. Nem szokásom senkit veszélybe sodorni. Nem is ismersz, csak azért, mert találkoztunk párszor, kétlem, hogy én kellenék neked. Csak nyomorultul elhittem, hogy talán majd most... talán majd valaki, de nem. – Tépem ki a kezemet az övéből, és felállok. – Tiszta hülye voltam, hogy idejöttem. Felejtsd el. Állandóan csak nyaggatnál, hogy miért nem állok ki magamért, blabla. Nekem jó így, így, ezzel a szar élettel, hát tessék, ezt akartad Rebecca. – Szándékosan mondom így, nem Becksnek. Kissé talán bántó vagyok, talán, ha más körülmények között találkozunk, egészen kedves ismerősei lehettünk volna egymásnak, de így egy toprongyos alak vagyok, és nem is akarnám, hogy akár vonzódjon hozzám, mert ennél okosabbnek kéne lennie. Elég keveset tudok én a múltjáról, hogy kije halt meg, vagy kit követett jószántából, de én nem az az ember vagyok, aki másokat sodor a szakadék szélére. Én csináltam a baromságot, egyedül viszem a terhét.
- Másoknak? Az én életembe? – Fordulok el, hogy csak a hátamnak beszéljen, én pedig kipillantok a félig lehúzott redőkönyön át a téli tájra, csak morgogva válaszolok a vállam felett. – Szép álom, de inkább tartsd meg magadnak. Mert nem több annál. Ideje végre felébrednem. Hogy miért jöttem? Magam sem tudom. Valami azt súgta, hogy legalább ne egy kurva szó nélkül menjek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   

Vissza az elejére Go down
 
Phoenix Inn hotel ***
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-