we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Jean Grey
Csüt. 14 Dec. - 20:40

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szer. 13 Dec. - 20:38

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Kedd 12 Dec. - 18:53

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 10 Dec. - 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Jamie Cavenaugh
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Alysa Tate
 
Ryan Bane
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Phoenix Inn hotel ***

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Pént. 10 Júl. - 20:24

18+


Aaron & Leah



- Majd gyakorlom, hogy elég ügyes és gonosz legyek. Legközelebb...! – Igérem meg számára, és most már látom, hogy most ő akart lenni a dominánsabb fél. Már most van ötletem arra, hogy legközelebb mivel is kezdődjön a repertoár, ám még nem lövöm le a poént. Ez már valóban sokkal minőségibb együttlét, mint korábbi, szőke életemben bármikor is megéltem, ám lelkileg még el kell fogadnom, hogy nem pusztán a testemet akarja, igazán fontos vagyok neki lelkileg is, hiszen nem a saját kielégülsét nézte, az enyém volt most a cél. Többszörösen is. Csak éppen a dac, amely átjárt, az örökös szeszélyességem megint oda sodort, hogy én akartam ura lenni a cselekedeteimnek, amit a játék most nem engedett meg. Hülye voltam, szokás szerint.
Végre megtörténik kettőnk egyedülése, amelyre már az elejétől vártam, ám igaza van, nem csak egy módon lehet szerelmeskedni, mindez még előttünk áll, hagynom kell hogy a tanítóm legyen ebben. Ám most... elengedhetem magam, hogy az utolsó vágtára induljunk mindketten, immár kéz a kézben. Érzem magamban a lüktető, pulzáló férfierőt, úgy simulok rá, hogy hol szűkítem magam, hogy még jobban begerjedjen, hol pedig elernyedek, hogy utat találjon a legbelsőbb szentségbe. Hiába emelkedtem fel, visszanyom, és csak a lábaimat emeli magasba. Megfeszülök ívben, hiszen így még inkább tapasztalom azt a mélységet, amit talán eddig soha senkivel. A gyorsaság most ismét nem tétel, mintha keresnénk azt a szöget, amellyel még inkább megtapasztalhatjuk a minden pillanatban újra és újra bekövetkező mámort.
Érzem, hogy nem pusztán a keménység fokozódik, a tempó méginkább, belül pedig oly forró, és csúszós vagyok, hogy kínomban már az ajkamat harapdálok, ám nem tudok sokáig ebben beleragadni, hiszen akkor vissza kéne fojtanom elragadtatott sikolyaimat. Behunyom a szememet, ahogyan a párnákba kapaszkodom, ám az sem elég. Őt nem érem el, túl messze van, a lábam fent, pedig most körmeimmel végigszántanám a hátát. Így, hogy nincs kapaszkodóm, csak dobálom magam, egészen addig a pillanatig, amíg remegések futnak végig rajtam, és pillanatokkal előtte tűzbe borul minden, és ahogy kifér a torkomon, a világ tudtára adom, hogy itt és most volt egy bősz pasi, aki megadta ami jár. Még hagyom, hogy pár utólökést engedjen rajtam, majd rámdőljön, az sem baj, ha teljes testtel. Átkulcsolom a nyakát, és csak egyetlen csókot nyomok az ajkára, többe mindketten azt hiszem belefulladnánk. Lecsusszanok róla, hogy aztán magamhoz húzzam, a mellkasomra a fejét. Azt hiszem így most kell egy kis szünet, mert megmoccanni sem tudunk...

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek :lufi:





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 6 Júl. - 16:20

+18



Aaron & Leah



Úgy tűnik, Leah hajlandó átgondolni a dolgokat, elmerülni benne abból a szemszögből, amit én tártam fel előtte. Bár az igazán jó szexhez kell a kölcsönösség, olykor szabadjára kell engedni a dzsinnt, hagyni kell, hogy a normál etika, az erkölcsi morál által börtönbe zárt rab ledobálja láncait, kiélve állati vágyait. Csak néhány röpke órára, éjre. Aztán az ember úgy is visszavedlik az elvárt sémába, bebörtönözve saját lelkét. És tudósok, lélekbúvárok, psziché-okosok agyalnak rajta évek óta, miért is boldogtalan az ember, miért történik sok olyan, aminek nincs értelme. Pedig ilyen egyszerű. Az elvárt maszkok viselése közben önmagunkat fojtjuk meg. Aztán vagy belehalunk ebbe az önpusztításba, vagy a belső vad szabadul el, tombolva hajítva le a rögöket.
- Ha elég ügyes és ugyanakkor gonosz is vagy, nálunk is el lehet húzni a a dolgot úgy, hogy már legszívesebben lerágnánk önmagunk, csak múljon a feszülés - vigyorodom el szavaira. Persze kétségtelen, egy nőt sokkal tovább lehet gyötörni, a szó édes értelmében. Hisz még ha el is éri a gyönyört, testük a természet adta fantasztikumának köszönhetően szinte azonnal készen áll az újabb fordulóra. Míg nálunk, gyarló és tökéletlen férfiaknál ehhez azért kell egy jó darab szünet.
Ugyanakkor pont eme gyarló lényünk az, mi olykor olyan tettekre sarkall, mit amúgy nem engednénk felszínre törni. Ahogy józan ésszel nem teperném le így Leah-t, nem hánynék fittyet arra, vajon valóban kényelmes-e neki ez a helyzet, vajon nem okozok-e valós fájdalmat hirtelen benyomulásommal. Nem számít, csak az, hogy végre teljesítsem mindkettőnk valós vágyát.
Határozottan tartom a lábát, és csupán egy röpke pillanatig enyhülök meg, míg átöleli nyakam, míg közelebb húzódik hozzám. Egy röpke pillanat, míg ajkaira illesztem sajátom, ízlelve csodás aromáját, bejárva nyelvemmel szájának forrongó belsejét, röpke csatát vívva az ő kis pajkos nyelvével. Aztán csak kapkodom a levegőt egy leheletnyi ideig szavai hallatán, már-már parancsnak hangzó ajándékán. És miért is ne tennék neki eleget, mikor magam se kívánok mást.
Így hát könnyed mozdulattal nyomom vissza az ágyra felsőtestét, míg én kiegyenesedve magasodom gyönyörű teste felé. Lábait immár nem felhúzom, hanem emelem, míg nyakam el nem éri, míg kecses bokái vállamra nem támaszkodnak, szinte a teljes kiszolgáltatottság képét hintve el újra. Kezeim bársonyos combjaira fognak, mintegy magamhoz, hasamhoz szorítva lábait, újra csak korlátozva szabadságát. De most nem húzom, nem kínzom, azt kapja, amit kért, amire vágyott.
Erőteljes, határozott, mondhatni akaratos lökésekkel veszem el a felkínált ajándékot. Fejem hátrahajtom, szemeim lehunyva adom át magam az élvezetnek, a lüktető tagom körülölelő bársonyos nedvességnek. És nem lassítok, egy pillanatnyi szünetet sem engedélyezek, hisz már így is túlhúztuk a dolgot, mindkettőnk számára túl. Csak nyomom magam előre, egyre hevesebben, élvezve az érzést, leizzadt testük összecsapódásának félreismerhetetlen neszeit, szívem mérhetetlen heves záporozását. És tudom, elvesztem, már semmi másra nem vagyok képes, csak hogy elvegyem, amit akarok, hogy végre kielégüljek a magam állati módján, már-már a gyötréssel hasonlatossá téve szeretkezésünk.
Újabb lökés és még egy, remegve fut végig gerincemen a csoda előjele, izzadt kezeim meg-megcsúsznak Leah formás combjain, inkább már kapaszkodok, mintsem öleljem, halvány piros foltokat hagyva puha bőrén.
És eljön az az édes pillanat, amire születtünk, amit halálunkig hajszolunk, mert csak itt teljesedhetünk ki. Remegve, felmordulva feszítem magam teljesen törékeny testébe, már-már elérve a véget, hogy heves dobbanásokkal jussak el a csúcsra, elégítve ki hosszú ideje láncra vert érzékeim.
Lábait leengedve, kiszipolyozottan, erőtlenül hanyatlok le, majdnem teljes súlyommal igénybe véve bíróképességét, majd két karom támasztom meg feje mellett, ennyi enyhülést hagyva talán túlterhelt szervezetének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 1 Júl. - 21:19

18+


Aaron & Leah



Egyértelműen látszik, hogy ilyen típusú, érzelmekre épülő kapcsolatunk még egyikünknek sem volt, tökéletesen halmozzuk egymásra az ostobaságokat, amivel mégiscsak azt fejezzük ki, hogy fontos a másik, és sajnáljuk, hogy ezt tesszük. Én kimondom, hogy sajnálom, ahogyan azt is kimondtam, hogy szeretem. Tőle nem vártam egyiket sem, túl kemény, visszafogja az érzéseit, már az is csoda, hogy az apjáról, a családjáról tudott beszélni. Mégiscsak hiányzik neki, hogy átöleljem, ám a világ minden kincséért sem mutatná gyengének magát előttem. Pedig olyan szívesen lennék vele gyengéd, simogatnám az arcát, megsimítanám a tarkóját, de mintha nem mutatná, hogy van rá igénye. A gondolataiban pedig sajnos nem enged a képességem olvasni.
- Én... csak önzetlen akartam lenni. Tudod jól, hogy még senki nem figyelt rám ennyire, és ez... jól esik. Fura, amivel nehéz mit kezdenem, mert hihetetlenül jó veled, de téged is érezni akarlak, nem csak az ujjadat, vagy a nyelvedet... mást is. – Ahogyan a fülembe súgja a válaszát, fel kell kuncognom, ahogyan most mégis elkapom, hogy megcirógassam az arcát, és magamhoz húzzam. – Tudom, láttam rajtad, hogy beindít... Rossz volt nem viszonozni, de ha erről szól a játék, majd így állok hozzá, becs’ szó. – Átkulcsolom a nyakát, hogy az arcát a tenyereimbe véve hallgassam a magyarázatát. A szemeiben látom saját magamat, miközben elgyönyörködöm az én macsó pasimban, aki ezúttal most olyan cukin magyaráz. Persze faképnél hagyna, ha tudná, hogy gondolatban cukizgatom. De hát az! Nem kell ezt rossz értelemben venni, de úgysem értené meg.
- Na ja, azért a pasikat azért nem lehet a végtelenségig húzni, mert vége a dalnak, aztán meg éhkoppon maradunk, és nem mehet a lényeg. – Nevetélek, végül bólintok, éjszínű tincseim csak úgy száldosnak, mandulavágású szemeimben játékos fény villan, azért mégiscsak kiélném magam majd egyszer... Vagy olyan helyen, ahol nincsen lehetőség elhúzódó egymásra találásra, csak egy gyors évődésre, akkor bizony tőlem is megkapná ami jár, mondjuk egy mozi hátsó sorában a sötétben.. Mmm... máris beindult a fantáziám. Megremegek, ahogyan végre célzatosan dönt hátra, felkönyökölök, hogy érdeklődve figyeljem a produkciót, és különben is, most már látni akarom, igenis izgató, ahogyan a félelmetes fegyver életre kel. Felhúzom a térdemet, ahogyan irányít, már engedelmes kisbárány vagyok. Ahogyan belémmártja a keménységet, hátravetve a fejemet behunyom a szemem, és kicsuszan belőlem egy hangosan nyögés is, végre! Mindkét lábamat felhúzom, ám előrelendülve amennyire lehetséges, kapaszkodok a nyakába.
- Erősebben. Amilyen erősen csak tudod. Fájhat is. Tényleg. – Nálam is megvan a beteg faktor elég erőteljesen, annyira úgysem tudná keményen, hogy szétszakadjak odabent, de ennyi fájdalom most egyszerűen muszáj a játszadozása után, hogy kiélje bennem magát. Ha már valóban igazi férfi akar lenni, akkor tegye. Az előjátékot megkaptam, mondhatjuk romantikusan-perverznek is, megérdemli, hogy együtt teljesedjünk ki, kéj és fájdalom együttesében. Már a látványától is beharapom az ajkamat, és bólintok.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 25 Jún. - 16:43

+18



Aaron & Leah



Habog... Okolna, de igazából még ő sem találja a megfelelő okokat. Akkor miért is?
Mintha kissé mindketten összezavarodtunk volna, de hát nincs ebben semmi meglepő, egyikünknek sincs elegendő vére ahhoz, hogy egyszerre értelmes Homo sapiens módjára gondolkodjon és közben a vérbő altájékot is fenntartsa. Ilyen gyarlók és tökéletlenek vagyunk mi emberek, ha szex kerül sorra visszavedlünk állatokká.
És úgy tűnik, pont ez az állati énem kerekedik felül, ahogy a bocsánatkérő szavakat és minden egyebet is eleresztve a fülem mellett teperem le Leah-t, immár nem is igazán a szenvedéllyel, hanem testi fölényemmel uralkodva rajta.
- Bár társasjáték ez is, nem olyan, mint azok a táblák, amin gyerekkorunkban játszottunk. itt nincs szigorúan én jövök, te jössz sorrend Leah - magyarázom, talán egy fokkal enyhültebben. Értem én, hogy ő is jót akart, de nem mindig az egyértelmű kényeztetés a legjobb.
- Talán fel sem tudod fogni, mekkora gyönyört jelentett _nekem_ az a kis játék. Hogy minden porcikád csak az enyém volt, kontra vagy beleszólás nélkül - suttogom a füléhez hajolva, immár visszaereszkedve súlyommal is rá. Persze nem agyonnyomni akarom, épp csak azt a különös gyönyört, amit ez a közelség okoz.
- Olykor lehet fordítva is Leah. Hogy nekem kell hagynom, hogy kényed-kedved szerint játssz. Még akkor is folytatva, mikor szinte már szétrobbanok vagy épp könyörgöm a beteljesülésért. És azt is ugyanúgy fogom élvezni, és talán te is ráérzel majd arra a különös élvezetre - magyarázom, mintha csak egy gyereknek tenném. Mintha nem is igazán ismerné még, milyen sok rétege, fokozata van az élvezetnek Persze lehet, tényleg csak azt ismeri, amit korábban megtapasztalt. Az egyszerű, célratörő és jobbik esetben oda-vissza játszadozást.
- De olykor engedned kell neked is, hogy én is kijátszhassam magam - teszem még hozzá, szinte már dorombolón, miközben jobbom végigsiklik oldalán. Mikor combjához érek, a simítás kissé erőteljesebb lesz, mintha markolni akarnám, és teszem is, amint térdhajlatához érek. Határozott mozdulattal hajlítom be, ezzel együtt hasa/mellkasa felé tolva a combját, megemelve így csípőjét is. Egyetlen, határozott mozdulat, egyetlen döfés, elégedett nyögésem kíséretében, ahogy végre teljességgel birtokba veszem édes-forró testét. Arcom vállra ejtem, homlokom támasztva meg így, forró leheletemmel melengetve nyakának puha bőrét, miközben csípőm ritmikus mozdulatokkal kezdi ostromolni gyönyörű testét. Kezem viszont továbbra sem enged, tartom lábát, és ő talán párosul mellé a másikkal is, hogy még mélyebben, még teljesebben fogadhasson magába, a végsőkig fokozva így mindkettőnk gyönyörét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 24 Jún. - 17:54

18+


Aaron & Leah



Közelebb törleszkedem, hogy végigsimítsak az arcán, bűnbánónak kéne lenne, ellenben azt várja, hogy kezeljem teljesértékű partnerként. Azt teszem, ezért állok ki a saját álláspontom mellett. Még mindig csatakos a lábam köze, többre vágyok, azt akarom, hogy ő is élvezze, csakis ezért kardoskodtam oly dacosan, hogy ő is szálljon már be. Igaz, hogy régen másféle életet éltem, de nem csak azért akartam őt magamba fogadni, hogy a lényegre térjünk, és én is kényeztetni akartam. Csiszolódni kell, csak így működik.
- Nem akartam színjátékot. Nem vetted észre, hogy meddig jó a játék. Ha már túl jó, akkor... Nem érted, én meg nem tudom megfogalmazni. Édes vagy, hogy csak nekem akartál jót, és vadító volt, hogy ennyire... uralkodsz rajtam, de... fogd már fel, hogy... – Rázom a fejemet, nem vagyok még most olyan állapotban, hogy vitatkozzak, egyszerűen azt sem tudom, hogy mit mondjak. Csak csinálni akarom.
- Jól van... ne haragudj... – Behódolok, hiszen szeretem, és nem küzdeni akarok, hanem vele lenni, nem csak testileg, ha bántja a férfi egóját, hogy ennyire dacos vagyok olykor, hát majd igyekszem játékosabban tenni. Egyátalán nem volt ellenemre hogy ilyen ellentmondást nem tűrő, többször is a mennybe mentem, csak elértem odáig agyban, hogy ne csak magamra, rá is figyeljek, tenni akartam érte, de nem hagyta. Talán majd most. Fürge ujjaim megoldják a nadrág övét, majd gombját, hogy kivegyem a körvonalakat, tapogassam az érzékeny pontját, legalább ezzel feltüzeljem kicsit. Úgy tűnik, aligha van rá szükség, viszont ha még hezitálna, ezzel talán átlendítem a holponton. Szavaira édes-halvány mosolyt villantok sután.
- Akkor ne büntesd. Vedd már el, amit adnék. – Nem az a cél, hogy leteperjen, bár istenem, hát mi a rossz abban? Ellenben már úgy fest arra sem tart igényt, hogy az ajkaim közé véve végignyalogassam a lüktető finomságot, így élvetegen szusszanok, ahogyan ledönt, ez már igen, ez az erő aztán nem fog finomkodni egyetlen porcikámmal sem. Pillanatokon belül letép magáról mindent, és szétfeszíti a combjaimat, amit alig szorítok csak össze a valóban játék kedvéért, hogy aztán egyátalán ne álljak ellen.
- Én is akartam volna, hogy neked ... De most már jó így, igen! – Felsóhajtok, amint oly keményen nemem feszül, ágyékom ismét forró lesz, be kell vallanom még tényleg nem volt senkivel ilyen magaslatokba reptető az érzet. Remegés fut végig széttárt virágom szirmain, szinte felkínálva magam, hogy belémvezesse a mennyei keménységet. Vállára simítom az ujjaimat, másik kezemmel pedig feszes hátsóját húzom a saját testemre, és elfúló lélegzetemet is visszafojtom, hogy most már ne szúrjak el semmit.


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Pént. 19 Jún. - 16:05

+18



Aaron & Leah



Most valahogy nem érnek el a békülékeny, kedveskedő vagy épp bókoló szavak. Az agyam túlontúl forr, és legfőképp eléggé vérhiányban szenved. Már pedig azt már rég kiderítették az okosok, hogy a megfelelő gondolkodáshoz bőséges vérellátásra van szükség. Ugyanakkor az is tény, még ha fanyar humor kíséretében is, hogy a férfiaknak nincs elegendő vérük mindenhez. És most itt vagyok, mint hű bizonyíték.
- Egészen más dolog a játék és más a színjáték. Én pedig nem szeretem, ha manipulálni próbálnak - morranok fel, és bár nem rántom el a testem, hagyom, hogy nyakamhoz érjen, még is érezheti merevségem és visszafojtott dühöm. Nem szeretem az ilyenfajta női színészkedéseket. És hogy magam vetettem-e el a sulykot? Ugyan, ki vallana be ilyet, mikor saját szemszögéből nézve semmi mást nem tett, csak kényeztetett?
- Ez még nagyon-nagyon messze volt attól, hogy valóban uralkodjak feletted Leah. Ez csak apró játék volt - szűröm a fogaim között, ahogy fürge ujjai a nadrágom oldják, majd határozottan rámarkol érzékeny pontomra. Vadállati morgás szakad fel torkomból, hisz régóta, órák óta vágyom, hogy érintsen, hogy én is élvezhessem a testét. Csak a jó szándék vezérelt, hogy ne leteperjem, mint azok a régiek, hogy más legyen. Ám úgy tűnik, ő másra tart igényt.
- A legszívesebben itt hagynálak most, de azzal a legjobban magam büntetném! - vallom be dühösen, talán bántón. De dühös vagyok, rá, magamra, hogy ennyire a hatása alá tud vonni, mint még senki. Hisz a legokosabb az lenne, ha végül valóban a hideg zuhany alatt kötnék ki, megmutatva neki, mennyire rossz ötlet volt az a színjáték. De képtelen vagyok most parancsolni tetemnek, főképp, ahogy látom, érzem meztelen testét, dédelgető ujjait lüktető tagomon.
Újfent fordítok, erőmet kihasználva döntöm vissza az ágyra, ám most nem foglalkozom játékos gyengédségekkel, szórakoztató apróságokkal, mint a kikötözés. Felsőtestemmel szorítom le, miközben emelem csípőm, hogy végre megszabaduljak, legalább részben egyre fájóbban szűk nadrágomtól, immár mondhatni meztelen férkőzve be puha combjai közé.
- Ezt akartad? Így gondoltad? - kérdem, ahogy újfent ágyékunk feszítem össze, egyelőre pusztán éreztetve pőreségem és merevségem, míg két kezem feje mellett támaszkodva tartja súlyom.
Hol van már az a gyöngéd játékosság, amit az előbb oly kíméletlenül utasított rendre? Tekintetemben immár semmi pajkosság csak az a vad vágy, mit teste, közelsége vált ki belőlem. Talán ijesztő, talán durva vagyok. De neki kell eldöntenie, mit is akar. Ha az egyik nem volt jó, akkor a másik megfelel majd?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 15 Jún. - 9:37

18+


Aaron & Leah



Színjátékom tökéletes, mert alig veszi észre, hogy csupán átfordítottam a saját magam irányába a vitorlát, dagassza az én szelem. Valahogy már az elején sejtettem, hogy fel fogja kapni a vizet, hiszen állandóan az a mániája, hogy helyretesz, szeret ő lenni az alfahím, amivel nincs is baj, végülis ezért nézek fel rá. Kell mellém egy igazi pasi, aki elvarázsol, biztonságot nyújt, és ha arról van szó, akkor lekap a tíz körmömről. Most ez történik, meg is állok a mozdulatban, érdeklődve nézek rá, már elszakítottam a sálat, s nem sietek a további öltözködéssel, nem is húzom el a kezemet, ahogyan ráfog. Még nem mosolyodom el, várom a további fejleményeket. Maga felé húz, engedem magamat odavonni, ekkor már játszik valami talányos kis mosoly az ajkamon.
- Nem tudom, hogy milyen a szerelem. Nekem te vagy az első. – Nem magyarázkodom itt még, hiszen úgy látom, hogy mély levegőt vesz, kioktatni készül. Szegény drágám alaposan be van húzva a csőbe, de csak magának köszönheti, nem kéne mindig játszani a macsót, akkor talán kiegyensúlyozottabban működhetnénk. Ahogyan elnézem, neki sem szoktak komoly kapcsolatai lenni, nem csoda, ha csak úgy csapongunk.
- Köszönöm, és értékelem. Ahogy látod, én sem vagyok olyan, mint a többi lány. Már nem. Sokat változtam, és ez neked is köszönhető. – Simítok végig az arcán, hogy kicsit hűtsem az indulatokat. Tisztában vagyok vele, hogy rém figyelmes, és most csak valami játékot vitt volna bele a dologba, de talán... rossz volt az időzítés. Rég nem láttam már, ha csak simán egymásra mászunk, még ütősebb is lett volna, de így, hogy már a jégpályán meg akartam őt kapni, szinte fájdalmas volt a kielégülés, bár igaz, ami igaz, tudja, hogy mi kell nekem. Végülis nem volt ezzel semmi gond, ám ha ő, hát én is szeretek játszani.
- Akkor most ide figyelj drágám. Ez is a játék része... Nem szándékoztam elhúzni a csíkot. Egy kis színészkedés csak belefér... hát nem? – Csókolom meg a nyakát, és nem engedem, hogy lecsússzon az ágyról. Végülis éppen most mondta ki, ha nem is direkt módon, hogy szeret. Eddig is elfogadtam volna, hogy ha ez egyirányú, ám így, hogy ilyen komoly dolgok merülnek fel a részéről is, hát pláne...
- Akarom, hogy kisajátíts, csak még nehezen kezelem azt, ha uralkodsz rajtam. Élveztem, nagyon is, csak még szokatlan. Most pedig én jövök. Ugye, hogy akarod...? – Kérdezek rá csalafinta mosollyal, és ellentmondást nem tűrően kezdem megoldani a nadrágja övét, majd a gombot is. Ha kicsit is ellenkezne, akkor egész egyszerűen nadrágon keresztül markolok rá a meredező fegyverre, amelyet úgy tűnik nem tudott lelombozni a mostani kis közjáték. Kőkeményen meredezik, és nem feltétlenül a saját örömömért, inkább az övéért akarom hogy most ezt folytassuk. Túllőttem a célon, ahogyan ő is.


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szomb. 13 Jún. - 11:15

+18



Aaron & Leah



Talán a felhevültség az oka, talán már annyira ellobbantotta agyamat a vágy, hogy nem figyelek fel az apró rezdüléseire, elzárkózó arcára. Mármint az efféle mozzanatokra, hisz testének minden rándulását érzem és élvezem. Talán pont ezért lep meg hirtelen fordulása, hisz Leah-t noha csapongó érzelműnek ismertem meg, nem ebben a szeszélyes formában.
Értetlenül figyelem, ahogy kibújva alólam ül fel, nyúl fehérneműjéért. Azon már nem is agyalok, hova lett a sál, mi lett vele. Nem is érdekel, és nem csak azért, mert nem az enyém. Hanem mert a helyzet legapróbb, leglényegtelenebb eleme az most. Sokkal fontosabbak a szavak, a történések.
- Talán? Szerinted ilyen a szerelem? - kérdezek vissza, ahogy vérellátással bajlódó agyam felfogja a szavakat és értelműket. A továbbiak pedig... Nem, nem a megfelelő, megszokott mód működöm, így nem is akképp reagálok le dolgokat. Ahogy Leah rám tekint nem láthat megszeppenést, bánatot vagy épp alázkodást. Nem, ajkaim vékonnyá feszülnek, miközben kezem villámgyorsan mar csuklójára, és bár kissé magam felé húzom, azért fájdalmat nem okozok még így. Inkább csak figyelmeztető a mozdulat, magamra vonó.
- Ne játszd velem a gyerekes játékokat Leah, mert nem vagyok rá vevő. Azt hittem, felnőtt vagy, olyan, aki már tudja, melyik pasit lehet a farkánál fogva rángatni és melyiket nem! Gyönyörű vagy, kívánatos, és kétségtelenül a legszívesebben itt helyben letepernélek. De már rá kellett volna jönnöd, hogy nem vagyok olyan, mint a többség. Nem hódolok be, hogy széttárd a combjaid. Viselkedj felnőttként és inkább értékeld, amit kaptál! - morranok rá halkan, még is dühös színben, talán nem a legkulturáltabb stílusban. De azt mesélte, másként élt. Kapatos volt, laza, a szex nem jelentett többet, mint néhány fukar menet valami eldugott részen. Ismernie kellene már a férfiakat, még ha az alakja más is. Tudnia kell, kivel játszhat. És tudnia kéne felnőtt módjára értékelni a helyzeteket.
- Egy kapcsolatban, főképp az ágyban olykor engedni kell a másikat uralkodni. Az élvezetért. És nem mondhatod, hogy nem élvezted! Átengedni az irányítást, már-már a bizalom jeleként, hagyva, hogy mindkettőtök örömére tegyen, viszonzás nélkül. Mert ilyen a szerelem! - engedem el, szabaddá vált kezemmel finoman megemelve nem létező kalapom és lecsúszok az ágy túlvégén célba véve a fürdőt. Sose kellett még erőszakot alkalmaznom egy nőn, nem is tenném. Most viszont mind az agyam, mind az altestem forr, tehát jobb, ha magamra eresztem a hideg vizet, lehajítva nadrágot, mindent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 10 Jún. - 20:11

18+


Aaron & Leah



 Ha már nem képes elengedni, akkor legalább olyan helyen kényeztessen, amelyre a legtöbb pasinak eszébe se jutna betévedni, vagy egyátalán megkérdezni. Lényegen ilyenek: nyuszik. Elmaszatolnak valamit, amiről azt hiszik, hogy ő, fel sem merül, hogy kísérletezzenek. Aaron meg épp túlzásba viszi. Ennyire szeszélyes lennék? Más mint a többi, mégis a lényegre térnék máris... Igaz van, mohó vagyok, nehezen tudom úgy elengedni magamat, hogy komolyan meg kellene nyílnom. Lelkileg, hiszen nálunk lányoknál minden abból levezethető. Egyszerűbbnek gondolnám, ha csak a számomra ismert, és sokszor gyakorolt szexbe megyünk, erre itt spilázza nekem a drága, amiben többszörösen is kielégülök, csak közben meg rettegek, hogy ilyenkor rámtalál, felfedezi az igazi énemet, és rájön, hogy cseppet sem akar engem. Megfelelési kényszer, vagy mi. Hiszen most éppen nem az első alkalommal jutok el a mennyekbe ahogy ott lent kényeztet, én meg még sem hozzá sem érhettem.
- Pedig el fogok szivi. Nem érdekel mennyire vagy kiéheztetett, megkaphattál volna rendesen is... – Még mindig nem adok neki pontos jelzést arra vonatkozóan, hogy most mi a valódi véleményem, ez most a játék része, vagy valóban komolyan gondolnám. Itt az ideje, hogy ezegyszer ne tudja kitalálni, hogy mi a helyzet velem. Ha ennyire ledominált, akkor itt a vége, én is lehetek erős, aki felvállalja az a helyzetet, hogy akár itt is hagyhatom. Tűntetően nem nézek rá, eltávolítok minden érzelmet az arcomról, a vonásaim pókerarcot vesznek fel, s a gesztsusaim is semlegesek, várakozóak, hogy mikor enged el végre.
- Képes. – Hiába dörgölőzik hozzám, nem reagálok, pedig nagyon is ég bennem a tűz, hogy folytassuk, csináljuk végre rendesen, ám ha ő ilyen perverz, hogy a végletelenségig kihajt belőlem minden élvezetet, akkor ne csodálkozzon, ha egy idő után én húzom meg a határokat. Direkt kerülöm a pillantását, nem rezzenek meg, állom a sarat. Tovább kérdez, mintha provokálna.
- Talán. – Adok kitérő választ, arra viszont felfigyelek, hogy lazít a fogáson. A testemet képes vagyok változtatni, akár a csuklómat is. Meg is teszem, felveszem a számomra legerősebbnek tartott női kéz formáját, és egyetlen rántással tépem le magamról a sálat. Szigorú fejjel oldom le magamról a maradékát, és sajnálkozva nyúlok a fehérneműm után.
- Azt hiszem ennyi volt. Megmondtam, hogy engedj el. Nem vagyok a rabszolgád. – Suttogom, majd hozzáteszem. – Azt hiszed, hogy bármit megtehetsz velem? Te hódolsz be nekem, különben végeztünk. – Ezen a ponton már az ágy szélén ücsörgök, de még visszafordulok felé, kérdőn nézek rá, nagyon úgy fest, hogy távozni készülök.


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 8 Jún. - 15:50

+18



Aaron & Leah



Aludni? Ugyan... Már-már elkaccantom magam dacos próbálkozásai hallatán. Úgy se tudna. Leah túl intenzív, túl szenvedély ahhoz, hogy hideg kőtömbként feküdjön az ingerek hatása alatt. Dacosan elfordulna, azt kinézem belőle. De hamar megoldódna ez a feszesség, ha ujjaimmal, számmal barangolnám testét.
Ahogy teszem most is, minden fennakadás vagy megbotránkozás nélkül parancsa hallatán. Testének minden porcikáját imádom, és ebben a helyzetben kétség kívül minden centimétere izgató is számomra. És ahogy mondtam, adott szavam egyébként se szegem meg, főképp ha kedvemre is van a dolog.
Hisz saját gyönyöröm fokozódik az ő sóhajai hallatán, én is megremegek, ahogy rajta átfut egy-egy kisebb gyönyörhullám, mert érzem mindet, minden apró rezdülését. És ez így tökéletes.
- Szeretem ha megnevettetsz - vigyorodom el, lejjebb engedve eleddig kényeztetett alsó felét, hogy valóban a szemébe nézhessek, látva arcát, felmérve elszántságát, gondolatait. Ugyanakkor elé tárva saját vonásaim is, izgalomtól megfeszült bőrt a járomcsontomon, szemeimben a mohó vágy csillogását, orrcimpáim sűrű rezdülését, ahogy levegő után kapkodok felhevültségemben.
- Tudod jól, hogy a kiéheztetett oroszlánt nem okos dolog hergelni. Nagyon-nagyon rosszul viselném, ha most elfordulnál - suttogom, lassan araszolva felfelé az ágyon és persze rajta is. Ugyanakkor hangom nem kérlelő, nem félelemmel teli, hisz nem tartok attól, hogy valóban megtagadná magát tőlem. Inkább incselkedő, már-már ijesztő kissé. Mintha nem is most lennénk, mintha ez nem is az a kor lenne, hanem valami sokkal korábbi, ahol még az asszonyoknak nem sok beleszólása volt abba, uruk mikor hengeredik feléjük vágyuk kielégítésének céljából.
Persze ez azért most nem egészen ugyanaz. Hisz eltelt néhány száz év, az emberek, legalább is a többség már másként látja a viszonyokat. És legfőképp... Leah nem az asszonyom, tehát nem is formálhatnék rá ekként jogot. Nem mintha abban a sötétnek nevezett korszakban a férfiak tiszteletben tartották volna ezt.
- Képes lennél rá? Ezek után képes lennél meggyötörni, fájdalomba taszítani? - kérdem, immár teljes terjedelmemmel felette pompálva, és bár arcunk nem érintem össze, még csak édes, pihegő ajkaira se hajolok le, testünk minden más pontját összefeszítem, keményen dudorodó ágyékom érzékeny altestének nyomva, apró, ingerlő-lökő mozdulatokkal imitálva még be nem következett egyesülésünk.
- Szerinted így helyes? A megvonás a szerelem jele? - firtatom tovább, kezeimmel karjain simítva végig, míg el nem érem azt a bizonyos kezdő pontot, míg le nem akasztom az ágyvégről a sálat, félig-meddig kiszabadítva őt a rabságból. Hisz csuklóit nem oldoztam le, még mindig láncolt, ám legalább már mozdítani képes karjait, már nincs kifeszítve olyan ingerlőn.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 3 Jún. - 15:32

18+


Aaron & Leah



- Élvezem, élvezem, be is vallom, egy idő után ráunok az egyirányú kényeztetésre... – Ismétlem továbbra is önmagamat. Hát persze, miért is ne lenne jó, amikor egy ilyen pasi dolgozik rajtam, viszont így, hogy esélyem sincsen még védekezni, netán viszonozni a szívességet, az már kevésbé tölt el önbizalommal. Túlságosan szeretek adni, kifejezni, hogy mit jelent ő számomra, s nem csak azért ziháltam végig a napot, hogy így rabszolgásdit játszon velem. Igaz, ilyen páratlan élményben még nem volt részem, A dolog pikantériája az, hogy most ő rendelkezhet azzal, hogy mikor jutok a csúcsra, s nem tudok beleszólni. Ha siettetném, akkor belassít, amikor pedig végre eljutok, azért vagyok egy picit zavarban is, mert még csak el sem tudom engedni magam, továbbra is feszes az a sál, amiből talán ki is bújhatnék, ha nagyon akarnék, de nem, még elfogadom a játék jellegét a dolognak. Megkérdezi, hogy mire vágyom még, hát itt az ideje, hogy végleg levessem magamról az új Leah-én prűdségét, és ha nem fogja magát vissza az érdekesebb gondolatok tekintetében, nekem sem nagyon érdemes. A farkasvigyor láttán mégiscsak felkuncogok, biztosan nem nézte ki belőlem, holott tudja, hogy eléggé cafkás voltam az elmúlt egy évet leszámítva. Nem mondom, hogy ismét az leszek, hiszen ha egymásra vagyunk hangolódva, miért is tenném?
- Biztos voltam benne, hogy ha szeretsz gyötörni, ez sem lesz ellenedre. Dög vagy... - Harapok az ajkamba, még egy ideig fogom hagyni, hogy kisajátítson, holott ébenszín tincseim már lassan csatakosan tapadnak a homlokomra, alaposan fog férni egy komolyabb zuhany, kívül, belül. – Arról már lecsúszol nagyfiú. Kielégülök, és nem fogsz kelleni. Aludni szándékozom. – Ha ő húzza az agyamat, akkor én miért ne tehetném meg? Érzem én, hogy kőkemény, de mi van akkor, ha csakazért is megfeszülök. Ha úgy akarom, akkor olyan szűkre váltok, hogy nem fog tudni csak úgy belémhatolni. Valahogy megtalálom a módját, hogy neki is kínszenvedés legyen, ha elmarad a tüzijáték. Addig azonban ismét minden rajta áll. Kedves tőle, hogy ennyire lefáraszt, ám a passzivitás nincsen minden szempontból ínyemre. Már azzal is többet értünk volna, ha beváltotta volna azt, amivel úgy kecsegtet. Az erőszakot is lehet bizonyos szintig úgy elhelyezni, hogy éppenhogy fájjon, és csupán eljászuk a dolgot. Megvan a pikantériája. Várom, hogy folytassa a vágyaim kielégítését, ha már arról volt szó, hogy mit is szeretnék, persze az eloldozáson túl. Azzal aztán nem vádolhat, hogy bármennyire is frigid lennék. Igaz, hogy nem dobálom magam, ám nem állok messze tőle. A saját tenyerembe vájom a körmeimet, ahogyan nekikezd az újabb kényeztetésre, s lassan odáig jutunk, hogy le és fel körkörösen mozgok, hogy minél nagyobb felületes tapadak a nyevéhez, ajkaihoz, a szemeim behunyva, mert úgy érzem, hogy ha nem fogom magam vissza, akkor ismét elszállok, és meg sem fogok tudni többet mozdulni.
- Ha most nem engedsz el, akkor nem fogjuk tovább csinálni. – Nyöszörgöm kérlelően, ez már az a pont, ahol tudok harcolni, én is megízlelni vágyom, majd egyesülni vele, ám így teljesen lefáraszt, és pattanásig fesztiti nem csak a testemet, de még az idegeimet is.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 28 Május - 15:31

+18



Aaron & Leah



Dacos, pillanatnyi hévvel született ellenkezése nevetésre sarkall, miközben kéjesen figyelem izgató formáit.
- Nem engeded? Ugyan édes... Legalább magadnak valld be, hogy jobban élvezed, mint bármi mást - ellenkezem elégedetten. Igen, azt hiszem nagyképűség nélkül is lehetek most elégedett. Mert bár a kölcsönösségről szól a dolog, igazából egy nőnek sokkal többet kell adni egy felfuttatott aktusnál, hogy valóban egálban legyünk. Míg én első sülésre lemerülök, addig bennük még parázslik a tűz, bár pihegnek, testük még igényelné az újabb orkánt. Így hát hogy valóban egyenlő legyen, hát előbb jönnek az apró petárdák, majd a végén a valós tűzijáték. És akkor tényleg egálban leszünk.
És míg a válaszra várok a feldobott lehetőséggel kapcsolatban, lustán szánkáztatom ujjaim testén, olykor kacéran rásimulva mellére, vagy épp laposan feszülő hasára simul, hol bársonyosan puha combjain siklanak. Aztán megtorpanok egy pillanatra szavait hallva, tény és való, meglepett a bestia. No, nem az ötlettel, hisz eléggé tapasztalt és mint már említettem ínyenc vagyok, így nem maga az ötlet lepett meg. Sokkal inkább az, hogy ez jutott eszébe, hogy ki meri mondani, hisz ez még mindig oly nagyon tabu, mi pedig noha ágyban, falnál megtettünk már sok mindent, még is csak viszonylag friss páros vagyunk.
- Nocsak - morranok első válaszként, ám a számra kiülő farkasvigyor nem épp megszeppenésről árulkodik.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarok beszállni a buliba. Sőt! - jegyzem meg, miközben fájón duzzadó ágyékom combjának nyomom. Míg a farmer anyagán keresztül is érezheti, mennyire izzok, mennyire vágyom arra, hogy az ö elképzelése szerint merülhessek el benne, feloldozva az önmagamra szabott cölibátust.
- De azt akarom, hogy Te minden tekintetben kielégülj. És ez némi időráfordítást igényel, ami nagyon is kedvemre van. Magáról a helyzetről, ahogy itt fekszel előttem, mozdulatlanságra ítélve, kiszolgáltatottan, nem is beszélve. Ha nem lennék méltán híres önuralmamról, már réges rég erőszakot tettem volna rajtad - kacsintok rá némi mosollyal, nehogy szó szerint vegye szavaim. De tény, hogy a helyzet kedvemre és ínyemre való, a tény, hogy tőlem függ, rajtam áll, mit kap, mit tehet és mit érezhet. Ez pedig a hatalom érzetével ruház fel, tovább növelve vágyamat és élvezetemet.
- De persze a magam szabta feltételeket szó nélkül betartom - teszem még hozzá, miközben már széttárt lábai közé helyezkedem, viszonylag távolabb tőle, hogy előrehajolva ajkaim épp szeméremdombocskáját érjék. Ám mielőtt szóvá tehetné céltévesztésem, kezeim határozottan markolnak combjának tetejére, épp hol egyesül gömbölyded fenekével, könnyedén emelve meg így altestét. Ha akarja, ha számára úgy kényelmesebb, lábával letalpalva teheti fixebbé pozícióját, ebben nem korlátozom, arra viszont ügyelek, hogy terpesze ne szűküljön, elegendő teret hagyva számomra. És hajolok is felé, beszívva rejtett pontjának édes illatát, előző gyönyörének utolsó cseppjeit lopva le csókra ingerlő ajkairól, de most nem engedem magamnak se az elmerülést benne, hanem még lejjebb hajolok, nyelvem csúcsával érintvén elsőként a két testrés közötti vékony gátat. A tanultak és tapasztaltak szerint ez szintén érzékeny terület, nemtől függetlenül, így megérdemel néhány leheletnyi kényeztetést, hogy aztán a zavar vagy megtorpanás jele nélkül haladjak a megjelölt égtáj felé, kezeimmel is közelebb csúszva, gyengéden masszírozva a marokba illő félgömböket, egy-egy ujjammal olykor ingerlőn simítva végig a nyelvemmel már sikamlóssá tett területet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 28 Május - 10:36

18+


Aaron & Leah



- Az nekem újdonság. Szeretek vadulni. Értékelem a gyengédséget, csak még szokatlan. Megőrülök tőle, mindig túlpörgök már előre... – Ismerem be, ez már valóban egy más szint mint amikor gyorsan túlestem rajta, és annyi gyönyör jutott, amit a kapkodásban ki tudtam magamnak harcolni. Aaron a végletekig elnyújtja, mégsem érzem azt, hogy túlromantikázná, inkább ingerel, hogy nem kaphatom meg még őt teljesen, annyival teljesen lesz amikor végre sikerül. Addig le kell gyűrnöm a türelmetlenségemet. Ebben talán mások vagyunk, ő már tapasztaltabb, míg én csak a felületes kapcsolatokban tudtam megmutatni magam. Sajnálatos módon így nem érzem magam profinak, a mennyiség nem egyenlő a minőséggel, sőt... Azért remélem, hogy máson már nem fog gyakorolni. Jó, nem azt mondom hogy boldogan élünk, amíg meg nem... Viszont mégiscsak az én párom. Végre valahára eljutunk odáig, hogy kielégüljek, igaz, minden amit eddig tett, korántsem volt ellenemre, de ha még tovább húzza az idegeimet, biztosan megtéptem volna. Pihegek még egy kicsit a karjaiban, s miután továbbra is „bilincsben” heverek, nem tudok megfordulni, hogy legalább viszonozzam a szivességet, igaz, ha én juttatnám el a csúcsra, akkor már nem sok lehetőségünk maradna, a fiúknak azért valamennyit nem árt rápihenni. Már azt hinném, hogy elenged, erre tovább szorít rajtam. Nem mondom, tényleg megvan a pikantériája a dolognak, fordítva ellenben lassan jobb lenne. Szeretek irányítani, és most egyátalán nem meg rá a lehetőségem, hiába szidom, kérlelem, történhet az, amit én akarok, ám csak az általa meghatározott határokon belül.
- Nem foglak szidni, de hogy többet nem engedem nekem, hogy bármit tegyél velem, az biztos... Ez kétirányú... – Jegyzem meg durcásan. Nagyon édes tőle, hogy ennyire ki akar szolgálni, de akkor azt is figyelembe kéne vennie, hogy szeretek aktívabban részt venni a dolgokban, így erőteljesen rabszolgává alacsonyít le. Vagy pont ez lenne a célja? Perverz vadállat... Ezen gondolatoknál mégis elmosolyodom, akkor kapja meg amit akar, végtére is élvezem, csak fair akartam lenni. A lassúsággal is meg akarok barátkozni, ennek is megvan a maga varázsa.
- Még egy kicsit...? – Ugrik fel a szemöldököm, hát még mindig nem elég. – A száddal... ha már végképp eldöntötted, hogy nem akarsz beszállni a buliba, akkor legyen... – Gondolkozom el, és megrángatom a csuklómat, hogy legalább némi vér menjen bele, mozgatom az ujjaimat, még a hajamat sem tudom arébb tűrni, erre gondolhatott volna. – Mit szólsz valami extrémhez... Ha már úgyis mindent akarsz, akkor nézz meg a popsim környékén... – Ajánlom fel a lehetőséget, végtére is ahogy látom bőven vannak piszkos fantáziái, ha már így alakult, akkor akár ott is megpróbálkozhat, elég higénikus tiszta lánynak vallom magam. Bár én vagyok lekötözve, ezúttal felsőbbséges mosolyt villantok rá, tudom én, hogy megleptem ezzel.



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 21 Május - 15:47

+18



Aaron & Leah



- És ha én szeretek így bánni veled? Mint valami különleges, törékeny kinccsel?
Csak halk közbeszúrás, igazából választ sem várok rá, hisz nem is igazán kérdés volt. Egyszerű ténymegállapítás. Persze tudom, Leah igen sokszor érezteti, sejteti, nem bánja a határozottságot, a finomabb vadulást. Ugyanakkor én élvezem ennek ellentetjét is, hogy gyöngéden szeretem, óvatosan, kényeztetőn, minden érintésemmel fokozva mindkettőnk örömét. Ínyenc vagyok az élet nagyon sok területén, köztük az ágyban is, így a heves, aligvártamhogylássalak szeretkezésektől kezdve a lassú érzékezésig széles skálán mozgok, mindig hangulatomtól függően. És bár meglehet, számára ez a pillanat túl lassú, még is nekem kedveznek a lehetőségek, ahogy tudom azt is, a végén egy szemernyi szemrehányás sem lesz majd benne, hisz mindent megkap, amire vágyik. Csupán lassabban, élvezetesebben. Emlékezetesebben.
- Tudom édes - suttogom fülébe vigyorogva megnyilvánulását hallva. Igazi kis akaratos nőszemély, nehezen fogadja el, még mindig nehezen, hogy bár a dolog kölcsönösségen alapszik, olykor vannak kivételek. Számára kínzatás most, vagy épp egyenlőtlennek érzi a lehetőségeket. Ám tudnia kell, számomra legalább olyan örömteli a helyzet, mint neki.
- Hát még ezt hogy akarod - nevetek fel halkan, ahogy ujjam végre elmerül testében, röpke időre minden akaratosságát és ellenkezését elfedve. Mert tudom, hogy erre vágyott, a simogató incselkedés helyett a valós teljességhez, még ha ez a mód nem is igazán a valódi teljesség, még is röpke enyhülést hoz lángokba borult testének.
Röpke percek, meglehet a felfokozottság okán, és világgá sikoltja kéjét, örömét, elégedettségét, míg karommal finoman magamhoz ölelem remegő testét, beszívom édes, árulkodó illatát. Nekem messze még nem a valós kielégülés, még is majdnem annyival felérő az ő gyönyöre.
- Enyje, hát ezek után ezt érdemlem? - kacagok fel, visszahúzva kezeim, ám reményei ellenére nem a csuklói felé kúsznak, hanem derekára fognak, míg testemmel hátrébb húzódva képzek némi szabad teret az ágyon.
- És miként fogsz még szidni, ha azt mondom, nem? - kérdem, de talán válaszolni sincs ideje a meglepetéstől, ahogy könnyedén billentem ki pihegő egyensúlyából, hogy immár hátán feküdjön, míg a kezeit összekötő sál nem hogy engedne, az akasztóként használt támlánál még meg is csavarodik, még jobban korlátozva a lehetőségeit.
- Órákig el tudnálak így nézegetni, olyan izgató vagy - morranok fel, ahogy végigpillantok meztelen testén, az előbb átéltektől még nedves combjain, hullámzó keblén. Talán csak a sok éves önuralom eredménye, hogy nem durranok el a puszta látványtól, no meg az előbb tapasztaltaktól, talán a szűk nadrág az, mi némi kényelmetlenség okán, de még is visszafogó tényező.
- Még egy kicsit eljátszadozom veled. Ugyanakkor... - hajolok felé, számat végighúzva szemöldökétől egészen az álláig, ám az esetleges csókok elől elhúzódva - szeretném, ha most te mondanád meg, döntenéd el, hol érintselek. Persze csak is a számmal...
Tudom, hogy húzom az agyat, tudom, hogy semmi mást nem akarna jobban, minthogy végre levetve minden felesleges ruhadarabot teljesen birtokba vegyem a testét. Ám erre még várnia kell, még nem játszottam ki magam teljesen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 18 Május - 15:51

18+


Aaron & Leah



Talán nem lennék ennyire fékeveszett, ha nem éltem volna korábban zűrös életet. Amit vele művelek mégis más, van benne egy nagy adag odafigyelés, amit irányomban mutat. Nyomulunk erőteljesen egymásra az első percektől kezdve, és csakhamar rá kellett ébrednem, hogy ez kell nekem jobban nem a régi életem, ahol senkinek számítottam. Csinos, és erős, na meg odaadó, nem is kicsit. Nem tudom, hogy annak tudjam be rutinját, hogy több lánnyal volt már dolga, vagy én kellek neki ennyire. Az már bebizonyosodott, hogy lát bennem valamit, amitől begerjed, mégsem ez az egyetlen, amely összefűz minket. Érdeklik a lelki mélységeim, mint ahogyan én is magamhoz húzom, ha az apjáról, netán a félhugáról beszél. Ez valami komolyabb, mint eddig bármi.
- Sosem kértem, hogy úgy bánj velem, mintha törékeny lennék. – Nem akarok én olyat játszani, mintha prosti lennék. Szó sincs róla. Naponta kapok ajánlatokat a bárban, én továbbra is hozom a visszafogott énemet, lekoptatok mindenkit, komoly kapcsolatom van, s mindaz, amit ki tudok adni magamból, csakis Aaronnak szól. Magam mögött hagytam már az ágyból ágyba meneteket, ideje komolyabban venni magamat. Hagyom, hogy vezessen, tanítson, bármennyire is égek a vágytól, hogy csináljuk már, igaza lehet, minőségibb szerelmeskedésben lehet részem, mint eddig. Sőt, ilyen tekintetben ő az első, semmilyen eddigit nem is illetnék így. Mosolyra húzódik a szám, ahogyan meghallom a hangját, s érzem gerjedelme tárgyát, s csakazért sem hagyom abba. A kezem ugyan nem tudom használni, sőt vélhetően vagyok annyira feszesen kötve, hogy nagyon pózt sem válthatok, de a fenekemmel nem tehet semmit azon túl, hogy kiélvezi a körzéseket.
- Könyörögni nem fogok. Kérlek... – Fordulok hátra féloldalasan, tényleg igazi hóhér, hogy a végletekig húzza az idegeimet. Megdermedek, mintha most a hideg rázna, rettegnék attól, amit teni fog, holott bármilyen büntetésről van szó, tegye meg bátran, ha nem arról van szó, hogy továbbra is parlagon hagy. Amennyire csak lehet, nyújtózodom, hogy az ajkáról lopjak egy csókot, amolyan igazán szomjasat, s teljes testemben megremegek, amikor alig hagyja magát, és továbbra is mocskos dolgokat búg a fülembe. Egyenesen felsikkantok, ahogyan belémharap, éppen annyira fáj, amennyire szükségem van rá, térdeplő lábaim között érzem a forróságot, pontosan érzi hogy milyen eszközökkel kell megreguláznia.
- Én is akarom ezt... – Venném át az irányítást, s ismét megrándulok, ahogyan megindul az ujja, mégsem ér oda ahova én gondolnám, most már kezdek rém türelmetlen lenni. Felsóhajtok, és már éppen hangot adnék felháborodottságomnak, ahogyan belémhatol végre még a lélegzetem is eláll. Már a jégpályán is fel voltam hevülve a találkozásunk örömétől, ám amit a kocsiban műveltünk azt hittem hogy sosem hoz beteljesülést, most ellenben hátradőlök, amennyire csak lehet hogy még jobban utat adjak a lehetőségnek. Sokáig nem kell egyikünknek sem várni, úgy tör rám a gyönyör, sikoltásom betölti az egész szobát, több másodpercen keresztül hullámokban, pilláim fel-felakadnak, ahogyan jólesően zuhanok végül a karjaiba, hangosan véve a levegőt. Mégsem érzem magam fáradtnak, csak feldúlt vagyok kissé.
- Direkt csinálod te szemét... Eloldozol végre...? Én jövök.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Kedd 12 Május - 14:52

+18



Aaron & Leah



Imádom az akaratosságát, türelmetlenségét. És főképp, hogy ezeket nekem lehetőségem van megregulázni. Persze nem a megalázó mód, hisz nem megtörni akarom őt. Pusztán kiélvezni azt az adott hatalmat, amit a testiség ad a kezembe. És aminek a másik végét ő ugyanúgy a kezében tartja. Hisz még ha lazának is látszom, nem csak őt feszíti a vágy, nem csak az ő teste akar felrobbanni. Legszívesebben magam is utasításokkal látnám el, legfőképp önmagam irányába. Ám ugyanakkor legalább annyira izgató számomra ez a helyzet is, a nyújtás, az odázás, mi a végletekig fokozza szenvedélyünk.
- Nagyon is jól tudom, milyen a kínzás - vigyorodom el szavain. Igen, tudom, cselekvő énjének milyen nehéz visszafognia magát, milyen nehéz tartania a kikötést. Hogy nem kezdeményezhet, nem érinthet kedve szerint. De olykor engednie kell, így is engednie kell, meg kell tanulnia, hogy ezek az aktusok többek, mint amikben valószínűleg korábban volt része. Nem mintha ellenemre lenne néha a hevességtől, hiánytól felhergelt falnak döntés. De ez is egy másik mód, vagy épp lépcsőfok. A végletekig hajtás, egymás legapróbb rezdüléseinek kiélvezése.
De bárhogy is próbálom regulázni, feszülő ágyékomnak dörgölőző feneke nem nyugszik, halk, kéjes morranásokkal jutalmazva tettét. Kénytelen vagyok egy röpke pillanatra lehunyni a szemem, csillapodásként aprókat lélegezni, de hamar rá kell jönnöm, nem ez a legjobb megoldás. Hisz lehunyt szemeim mögött azonnal buja képek csapnak fel, látom magam előtt, miként tepertem oly sokszor, és mekkora élvezettel magam alá, látom, milyen kéjesen, odaadóan kínálja fel testét, vagy épp mily mohón követeli az enyémet magának.
- Mondtam, hogy kérni fogod. De utasítgatásról nem volt szó - morranok fel nevetve szavain, némi hálát is rebegve értük, hisz kirángattak merengésemből, mik terveim ellenére nem épp csillapítólag hatottak felfokozott érzékeimre.
- Ha nem viselkedsz, megbüntetlek - súgom a fülébe, miután balom elvonom kebléről, hogy haját elsimíthassam nyakától. Mintegy szemléltetve, mi is a büntetés, hisz ha nem viselkedik, nem haladunk tovább. Már pedig ő egyre jobban vágyja a beteljesülést. Ahogy én is...
- De ha jó leszel, mindent megbocsájtasz majd - folytatom, szám felfedett nyakára szorítva, fogaimmal belemarva a bódító bőrbe, míg tétlen balom visszasiklik testére, elsőként lapos hasát érintve, majd lassan széttárt combjára simul, játékosan cirógatva a puha belső bőrt. Sokat sejtetően ott van, és még sem, csupán olykor kisujjammal közelítek forrongó öléhez, ám mielőtt valóban érinteném visszahúzódik a feszes izmokra.
- Így gondoltad - sóhajtom rekedten, szavaimmal egy időben siklatva fel kezem, tenyeremmel fedve be érzékeny ágyékét, egyetlen ujjal simítva vágatába, némi árulkodó nedvet lopva belőle, hogy aztán immár sikamlósan merüljön felhevült testébe, ütemes mozdulatokkal hozva talán némi enyhülést számára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szomb. 9 Május - 16:26

18+


Aaron & Leah



- Mintha hagynál más választást... Csak akkor kapom meg, amit akarok, ha behódolok. – Oda vissza dobáljuk a labdát, holott tökéletesen összepasszolunk. Ahhoz, hogy mindketten elérjük, amit akarunk, adnunk is kell, majd elvenni mindent. Ő ebben igazi partner, szenvedélyes szerető, mégis kellően odafigyel rám, alkalmazkodik. Már a gesztusaival is kimondja, hogy szeret, nem akarom én kihúzni belőle, hiszen sok tekintetben magába forduló, vélhetően az apafigura hiánya miatt. Magabiztosnak akar látszani, holott nagyon is törékeny, ám nem hagyja, hogy gyengéd legyek vele, cirógassam a lelkét, bár igaz ami igaz, a jégpályán már nem először beszélünk lelki dolgokról, szép lassan kész lesz elfogadni, hogy már nem az a lány vagyok, mint pár éve, a felszínes kapcsolatokból már nekem is elengem van. Ő pedig olyan csinos, róla feltételeztem volna azt elsőre, hogy mindegy, csak luk legyen. Alaposan rámcáfolt szinte az elején, hogy nem hódol be, mégis kész az apró szeszélyeimet kezelni, s ha szükséges, eltűrni. Ilyet még más felé nem is éreztem, de engedjük most el a lelkieket, csakis a játékkal, a szenvedéllyel foglalkozzunk. Segítek, hogy könnyebb legyen lehámozni a meleg ruházatot, közben átveszem feletti is az irányítást, azért ügyesen, ne tépjem le a gombjait, ám nem bírom a várakozást, amint tehetem, máris becsúsztatom ujjaimat az inge alá, hogy végigsimítsak a hasát, és a mellkasán.
- Gyerünk már.. – Lihegem kérlelően, lassan már összeszokott párként műküdünk, nem lesz szükség, hogy átalakítsam magam, és így a teljesebb érzés, hogy rám vágyik, s meg tudok adni mindent, ami kellhet mindkettőnknek. Gyorsan lekerül rólam minden ruha, már nyúlnék is előre, hogy jogot formáljak vágyaim tárgyára, ám ismét nála van a gyeplő, s nem úgy tűnik, mintha ki akarná ereszteni a kezeim közül. Félmosollyal harapok az ajkamba, máris tetszik az új játék, ahogyan elkezd rabigába vetni. Kezd érdekes lenni a dolog, megborzongva bólintok, s amikor rákerül a sál a csuklóimra, kéjesen nézek rá, hogy milyen helyzetet, is vegyek fel, addig ő további vetkőzésbe fog, de még mindig haladhatna tovább.
- Semmit... ez így valódi kínzás azt tudod? – Már majd felrobbanok, és szerintem pontosan ez lehet a célja, a végtelenségig húzza a kezdést. Vagy ez már az? Igaz? Szeretek a lényegre koncentrálni, a korábbi „kapcsolataimban” előjáték sem volt, csak az erős és gyors aktusok, amely mögött sem gyengédség, de még érzelem sem volt. Meglepő, amit tesz velem, ám csakis jó értelemben, hiszen én is adni akarnék, most mégsem szorul rá. Holott volnának ötleteim bőven, ám most önzetlen oldalát vette elő. Most? Már korábban is imádott kényeztetni, és tulajdonképpen ez más szint, mintha attól gerjedne be, hogy nem bírok magammal. Ez kölcsönös, nagyon is. Hagyom magam pakolászni, és úgy elosztani a súlyt, hogy ne zsibbadjak el. Valóban meglep, hogy mögém kerül, ám miután nem mozdulhatok, csak zihálással reagálhatok arra hogy egyre jobban az ágyékának nyomom a popsimat, de bármilyen gyengéd is most, valami olyasmire vágyom, amitől az ágy is leszakad. Hagyom magam kényeztetni, úgy teszek, mintha valami rabszolga lennék. Szívesen megfordulnék, de most még nem lehet. Érzem, hogy a lábam között már szinte felforrok, a zihálás lassan nyögésekbe torkollik, pedig próbálom még visszafogni a hangomat, ez már alig megy.
- Lent simogass... – Adom ki az utasítást, mert ha nem kezd velem valamit villámgyorsan, akkor kitépem magam a kötelékekből.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek :lufi:





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 6 Május - 13:56

+18



Aaron & Leah



Jelen pillanatban egészen másként értelmezzük a bántani kifejezést. Ám igazából jelen pillanatban mindez nagyon nem érdekel. Hisz mit foglalkozom én most nyelvi vitákkal, kifejezésbeli értelmezésekkel, mikor Leah itt van, alattam, kihívón marva a számba. A kiserkenő vércseppek halk hördülést váltanak ki, ám inkább a jelentés, mintsem a valódi fájdalom okán. Hisz a seb olyan apró, hogy igazából felfakadni sincs ideje, már is eltűnik. Inkább a sugallat az, ami hergelő.
- Szeretem, ha szófogadó vagy - mosolyodom el kéjesen, aztán engedek, illetve támadok, most én, hogy érezhessem ízét, nyelvének heves játékát. Ám nem engedem elmerülni benni, hisz engedélyt kaptam, beleegyezést. Még csók közben húzom vissza ülő helyzetbe, mit segítenek is átkaroló lábai. Aztán sitősen kezdem fejtegetni a rengeteg ruhát. Előbb a kabát, mi hamarost a földön hever már, aztán a sál, ám ezt nem hajítom el, terveim vannak még vele. És már téved is le szám felszabadult nyakára, de ez is csak egy pillanat, hisz nemsokára már a többi ruha következik, míg utolsóként a melltartótól is meg nem szabadítom az én szépségem.
- Meg tudsz őrjíteni - sóhajtok fel, ahogy elém tárul végre a két gömbölyű halom, néhány pillanatig csupán kezeimmel mércézve őket, akárha dekáznám. Hüvelykujjaim simítanak végig két apró gyöngyén, életre keltve azokat, akárcsak magam. És haladok is tovább, már a nadrág gombját oldva, a cipőket húzva le, és meg sem állok, míg nem anyaszült meztelen, míg nem tárul elém teljes pompája.
Felnőtt vagyok, sokat megélt, tapasztalt. Még is, érzem, ahogy a szívem majd kiszakad a mellkasomból, hallom, ahogy kapkodva szedem a levegőt a látványtól és persze a gondolatoktól, mik már képet öltöttek elmémben.
- Ha nem tetszik valami, szólj - lépek újfent elé, fülébe suttogva a szavakat, és míg figyelemelterelésként a fül alatti érzékeny bőrön húzom végig nyelvem, addig kezeim önálló életre kelve nyúlnak a hátrahagyott sálért, finoman bilincset szőve vele mindkét csuklójára. Szerencsére elég hosszú darab, így nem csak összeköti a kezeit, de némi nyújtózkodás árán a fejtámla egyik kiálló részébe is beakaszthatom, így kötve ki Leah-t.
- Csak azt teheted, amit mondom, jó? Magadtól semmit - fejtem ki a játékszabályokat, miközben hátrébb lépek, el a hatótávolságából. De csak addig, míg magam is megszabadulok a felső ruházatomtól, cipőmtől, ám a farmernak csak a derekát oldommeg egyelőre, némi enyhülést hozva feszülő ágyékomnak.
- Nagyon tetszel így - vigyorodom el, újfent hozzálépve, és mintha csak egy marionett bábú lenne, gyengéden, némi ösztökélés hatására elrendezem végtagjait. Ezálatlán térdeplő pózba kerül, majd sarkait kissé széthúzva közéjük nyomom formás popsiját, míg combjait kissé széjjelebb tárom, mondhatni teljes kiszolgálatottságba taszítva testét.
Aztán talán meglepem, hisz nem bújok hozzá, enm térdelek mellé, hanem eltávolodva kerülöm meg az ágyat, mit fejmozdítással nyomon követ, ám ha a pózon akarna változtatni azonnal maradásra utasítom.
Háta mögött húzódom fel az ágyra, térdelve, hasonló pózt véve fel, még sem simulok hozzá. Teret hagyok kettőnk között, picit csupán, ám eleget, hogy odahajolva hátához férhessek, apró csókokkal kényeztetve a hibátlan bőrt, míg kezeim előresiklanak, újfent felvéve melleinek formáját, határozottan, még is gyengéden kényeztetve azokat, olykor ujjaim közé csípve piciny gyöngyök.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Kedd 5 Május - 12:45

18+


Aaron & Leah



 - Fogalmam sincs... nem tudok vezetni, és a szűk farmerhez se értek, csak sejtéseim vannak. – Simítok végig az ajkán, tudom én, hogyan tudom feltüzelni őt, és ez teljesen másról szól, mint a régi életem felszínes aktusai. Itt most a vágyon túl az érzelmekről szól minden, még ha most vadságra vágyom, amit úgy tűnik, még nem teljeen fogott fel. Játékos, és leszorít, valahogy mégis a tudtára akarom, hogy mehet még tovább is, mert tudom, hogy figyelmes, és gyengéd, mindig viszont nincs rá szükség. Abban viszont kénytelen vagyok igazat adni, hogy azzal a ritmussal vélhetően öt perc alatt végeznénk, kéjesebb így elhúzni a dolgot, amíg csak lehet.
- Sose? Pedig... egy kicsit szabad. Bírom a gyűrödést. – Hagyom szétfeszíteni a combjaimat, amolyan elfogódott mosollyal, mint aki éppen csak belemegy a dolgokba, mert már így is kinyörgök azért, hogy tegye meg, ne várjon tovább. Már a jégpályán is úgy voltam vele, hogy bárcsak indulnánk már, aztán a kocsiban sikerült még jobban egymásra hangolódnunk, kínszenszenvedésnek érzem, amit művel velem. Már úgy érzem, lassan szétrobbanok attól, hogy gyönyört adjon.
- Bármit, ha már hibáztam... – Hajolok előre, hogy megcsókoljam, annyira nem bírom már magammal, hogy nem csupán odaérintem az ajkam, rá is harapok az övére, egy kicsit talán nyersebben a vártnál, úgyis begyógyul majd, de érezni akarom, hogy kiserken a vére. Ma ilyen perverz kedvemben vagyok, ezt akár ki is használhatná. Nem tudom, hogy milyen lányokkal kavart korábban, talán nem is érdekel annyira, én az elején elég szeszélyesen álltam hozzá, amíg rá nem jöttem, hogy mindent megadhat, amire vágyom. A családi háttere elég kusza, ám ahogyan kezel engem, és a hugát, nekem több nem is kell. Van benne valami sötéten szexis, amitől tényleg bezsongok, és tulajdonképpen az sem érdekelne, ha lenne valami a rovásán, az enyémen is volt már bőven, nem vagyunk szentek.
Teljesen ellazulok, hogy hozzáférhessen a hasamhoz, és a cickóimhoz, behunyom a szemem, hogy élvezzem a kényeztetését, úgy szűröm ki a fogaim között a választ.
- Engedek. Mit csináljak? – Most ő harap belém, végre valahára helyzetben vagyunk, felemelem a lábaimat, bár ruhában nem tudom köré kulcsolni, így is alaposan érzem, hogy már szinte forró vagyok ott lent közében. A tarkójára simítom a kezem, és oldalra fordítom a fejem, hogy a nyakamhoz húzzam, ott csókoljon minél többször, a kezeimmel viszont már az övét oldom meg.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 30 Ápr. - 15:56

+18



Aaron & Leah



- Imádok veled játszani. Mindenféle értelemben - felelek kétértelműen hangsúlyozva a szavakat. De ettől még se a fogás se a mód nem enyhül.
- De amit a kocsiban műveltél az már kínzással ért fel. Tudod te milyen úgy vezetni, hogy közben nem férsz el a nadrágodban? - vetem fel vigyorogva, immár az ágyra hajított kedvessel. Persze minden mozdulat játékos, még ha durvának is tűnik kezeim feszítése, ügyelek arra, hogy valóban csak játék legyen. Hisz nem bántani akarom, főképp nem erőszakosan. De egyikünk se abban az állapotban van, ahol erőszakra lenne szükség. Hisz ha tehetnénk, ha nem tartanánk fent folyamatosan ezt a játékos stílust, már valószínűleg a gombok repkednének a szobán keresztül, olyan hévvel tépdesnénk a ruháinkat.
- Bántani? Sose bántanálak édes - jelentem ki határozottan, hogy aztán diadalmas vigyorral furakodjak combjai közé, kiélvezve teste puhaságát, lágyságát, a módot, ahogy kiscicaként simul hozzám, ugyanakkor játékosan ingerkedik, még jobban fokozva amúgy is tetőfokán lángoló vágyamat.
- Könyörögni fogsz, hogy érjek hozzád - suttogom a fülébe, immár teljes testemmel ráfeküdve, még a vastag pulóvereken keresztül is érezve tenyérbe illő kebleinek ingerlő domborodását.
- Ha nincs mentség, viseld a büntetésed - sóhajtom kéjesen, kissé felemelkedve róla, és bár tekintetem mélyen a szemeibe fúrom, mintha ekképp megbabonázhatnám, mozdulatlanságra késztethetném, míg fürge ujjaim oldani kezdik kabátját, majd nadrágját, kihúzgálva az összeforrtnak tűnő felsőruházatot belőle, aláfúrva jobbom. Elsőként csupán lapos hasán simítok végig, majd még feljebb nyújtózom, gyűrve ruházatát, ám mindezzel mit sem törődve, csak elérjem az előbb annyira kínált keblek egyikét, szinte már remegő ujjaimmal fedve be, markolva rá gyengéden.
- Engedj nekem, és csak azt tedd, amit kérek. Nem fogod megbánni - hajolok újfent felé, mint valami középkori csábító súgom ajkaira a szavakat, majd akárha pecsételném szorítom is rá sajátom, játékosan harapva vérbő alsó ajkára, egyszerre fejezve ki vágyam és birtoklásom, míg csak még inkább erősít csípőm ritmikus mozdulatai. Mintha nem lennének ruhák, mintha már is összeforrhatna testünk csillapítva éhségünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Csüt. 30 Ápr. - 15:19

18+


Aaron & Leah



- Ah, szóval ilyen kitartó lennél? Meglátjuk nagyszájú, meglátjuk. – Dobom vissza a labdát továbbra is duruzsoló hangnemben. Már szó sincsen róla, hogy kínlódni kéne, mint az első alkalomban, mert a törékeny test még kissé szűk volt, és szó szerint mindenem szét akart fakadni, így kénytelen voltam szőkévé visszaváltozni. Azóta már ilyen tekintetben is tudok játszani, másrészt úgy összehangolódtunk, hogy nem lesz itt hiba, egy szál sem. Fiatalok vagyunk, most kell mindezt élvezni. Csak éppen nem a parkolóban, az már tényleg nagyon extrém lenne. Ahogyan ráhajolok, mindkettőnket tettrekésznek érzem, mégis, kár lenne kapkodni, vagy félni a lelepleződéstől, így viszont villámgyorsan el kell szakadni, bármennyire is kínzó, és felkeresni a szállót, hogy ott folytathassuk. Azért annyit már csak kibírunk. Még egy utolsó csókot csakazért is nyomok az ajkára, és a csípőmmel hozzányomakodom, hogy ébren tartsam a feszültséget, majd mély levegőket véve várom, hogy induljunk, immár magányosan a hátsó ülésen. Nem is hajolok előre, hogy mondjuk megharapjam a fülét, még a végén feltekeredünk egy fára, és hát az nem a legszebb halál.
Egészen ügyesen vonatkoztat el a vezetés tekintetében, így nem kell nagyon keresgélnünk. Már csak azért is jó a diákszálló, mert olcsó, másrészt nem kell furcsa tekinteteket magunkra vonni, miért csak pár óra, másrészt a sietséget illetően is logikus, hogy nem a kilátásban gyönyörködünk majd. Nem tudom, hogy Faye a nyaralóban lesz-e, amikor odaérünk, jó eséllyel már alszik, de bárhogyan legyen is, már egyikünk sem fog pironkodni, Aaron barátnője vagyok, nem valami randipajtás, akivel még csak ismerkedünk. Meglepődöm, ahogyan Aaron felülbírál a fizetésben, mégis félmosollyal bólintva ejtem vissza a tárcámat a táskába, és rásimítom a kezeimet az ujjaira, amikkel ölel.
- Oké. Vagy.. majd máshogyan fizetlek meg. – Próbálok nem a nyakába ugrani, ahogyan odabújik, csak rászorítok a karjára, hogy ha ezt nem fejezi be, annak nagyon csúnya vége lesz, mert itt mindenki előtt nyitom fel a sliccét. Megpróbálok még csak szemkontaktust sem felvenni, annyira akarom már, hogy szinte véresre harapdálom az ajkaimat. Végre megvan az a fránya kulcs, és szinte négyesével veszem a lépcsőket, ahogyan keresgéljük a mi szobánkat. Megvan. Benyit, én meg gyorsan besiklok, hogy aztán kizuhanjon a lábam alól a talaj, meglepően kapaszkodok, macskamódra, tíz körömmel, bár a hajamtól éppen semmit sem látok. Amikor megvan az egyensúly, a hátán felkönyökölök, de így sem látom az arcát, csak megremegek, amint még simogat is.
- Büntetést? Azt hittem szeretsz játszani... – Kacagok fel, itt már végképp nem szándékozom visszafogni magam. Azért mégis felnézek, amint rámcsap, persze csak szeretteljesen, ám a levegő is bennmarad, ahogy szinte szó szerint odavág az ágyra, hogy csak nyekkenek. Egy pillanat még moccanni is elfelejtek, úgy nézek fel rá elárvultan adva a szende szüzikét.
- Most ugye.. nem akarsz bántani engem? – Kérdezem úgy téve, mintha ellenkeznék, riadt fejet vágok, csak az ajkaim tövében játszik a csalfa mosoly, a szemeim is félénkséget sugalnak, ám már jól ismer, színjáték. Küzdök, amennyire csak gerjedelmünk engedi, próbálom tartani magam, összezárni a lábamat, majd amikor ez már nem lehetséges, akkor csak dobálom magam, eljátszva azt, hogy erőszakot kell tennie.
- Semmi... kérlek... neee... – Zihálom, közben viszont akkora levegőt veszek, mint egy bálna. Kebleim megemelkednek, majd bent tartom a levegőt, mintha engedelmesen megadnám magam, hátha gyorsabban vége lesz így.


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek  :lufi:





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 276
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 29 Ápr. - 16:52



Aaron & Leah



- Tudok jobb programot is, mint a tévé bámulása - vetem fel vigyorogva. Végül is, az ember azért egész hamar képes regenerálódni az általunk vágyott kimerültségből, így ha táncolni nem is maradna ereje, másra biztosan jutna. De persze ahogy ígértem, nem zárkózom el a buli elől, egy kis zene és persze a másfajta testmozgás sincs ellenemre.
Annak viszont kifejezetten örülök, hogy nem ellenkezik a nyaraló ellen. Persze ha nem akarta volna Faye miatt, nem kényszerítettem volna. De azért a saját ágyban még is csak kényelmesebb és otthonosabb is. Most persze azért jó lesz a bérelt szoba, közelebb is, meg kevesebb is a zavaró tényező. Minderre pedig egyre inkább szükségem van, így bár fájó az üresség, ahogy lemászik az ölemből, még is örülök, hisz ez azt jelenti, hogy haladhatunk végre a várt program felé.
A mozgásom kissé darabos, míg átülök előre, és szinte már hálás vagyok, hogy ő hátul marad. Még a végén a váltó helyett másfelé kalandoztak volna az ujjaim, egy balesetre pedig semmi szükségünk most.
Utasításait követve hajtok az úton, persze hogy nem tévesztve irányt. Egyrészt elég régóta vezetek és jól tájékozódom, másrészt roppant motivált vagyok. És mire elérjük a fogadót, annyira csitulok is, hogy ne legyen egyértelmű bevonulási szándékunk.
De azért andalogni se andalgunk, mindketten tudjuk, mi most a legsürgetőbb óhaj, mi az, ami mindkettőnkre jogosan akassza a mohó jelzőt. És bár a szót átadom neki, a fizetést semmiképpen sem. Azért... nem, azt azért nem tudom lenyelni, ám ha hadakozik csak finoman átkarolom a derekát és úgy húzom magamhoz.
- Majd meghívsz valami italra. Azt ígérem, fizetheted - susogom a fülébe játékosan, ugyanakkor leheletem nyakát is borzolja, talán ekképp végképp letörve ellenállását.
A kapott kulccsal indulunk fel, próbálom visszafogni magam, nem szeretném, ha mindenki bámulna, noha valószínűleg a portás nagyon is jól sejti, miért is vagyunk itt. Pedig legszívesebben felkapnám Leah-t, hogy ekképp is gyorsítsuk a haladást. Nem mintha ő a hátráltatással lenne elfoglalva. Már-már veszett ragadozóként számláljuk a szobákat, lessük a számokat, míg végre nem passzol a nálunk lévő bilettához. Fémes zörrenéssel fordul a zárban a kulcs, és tárul fel előttünk a szoba. Nem túl előkelő, de mit is várnánk egy koliszállástól. Látszólag kényelmes ágy, egy ruhásszekrény, tv állvánnyal és egy ruhásszekrény, ajtaján teljes alakos tükörrel. valamint egy keskeny ajtó, úgy sejtem a fürdő. Szerencsére nem az a folyosó végén közös fürdős hely.
Záródik mögöttünk az ajtó, a biztonság kedvéért még a kulcs is fordul a zárban, de ahelyett, hogy lágyan ölelném át Leah-t, kaján vigyorral a számon fogom át karjaimmal a combját, alig valamivel a feneke alatt és egy hirtelen mozdulattal a vállamra vetem pehelysúlyú testét.
- Legszívesebben így hoztalak volna, hogy még gyorsabbak legyünk. De nem akartam megbotránkoztatni a népet, ha már a parkolóban kibírtuk - nevetem el magam, és míg az egyik kezemmel tartom, a másikkal kéjesen végigsimítok kidomborodó tomporán miközben az ágy felé lépkedek sózsákommal.
- Büntetést érdemelné azért, ahogy a kínok kínját állattad ki velem a kocsiban - jegyzem meg, persze kiérezheti, csak évődöm, játszom vele, soha nem bántanám valójában. És még egy simítás gömbölyű hátsóján, még egy finom paskolást is kap, majd egy újabb hirtelen mozdulattal fordítom le, akárha valóban zsák lenne, bár kissé finomabban "lököm" az ágyra, immár a hátával érintve a takarót.
- De azt hiszem, megtalálom majd a módját - teszem még hozzá, kezeimmel tárva szét lábait és simulva is közéjük, finoman, még is akaratosan feszítve össze ölünket, testsúlyom és erőm kihasználva kissé le is szorítva-fogva törékeny testét. Bár ruhák tömkelege választ még el, így is érzem közelségét, felidézve eddigi együttléteink, csak még tovább fokozva így kínjainkat és vágyunkat.
- Esetleg valami mentség tettedre? Enyhítő körülmény?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Hétf. 22 Dec. - 18:26

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Freja Beha Erichsen
Hozzászólások száma : 170
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szer. 8 Okt. - 22:36



"Féltem, hogy kínszenvedés vár rám a sötétben és ez nem tartott vissza."

*A naiv szív az utolsó pillanatig remél. Még akkor is remél, mikor a semmiből felbukkanó sárkány már csak méterekre van tőle és száját tátja nagyra. S a remény elhal a forró sötétségben, hogy nem a lidércet nyeli el a sárkány, hanem őérte jött. Pedig nem is nevezhető valamiféle királykisasszonynak, világszépének főleg nem, még ha nem is bányarém, de mindegy is már. A mesékben a sárkány csak elrabolja a szüzeket, őt viszont lenyelte. Eddig fogalma sem volt róla, milyen lehet a sárkány belülről. Mindenkit csak az foglalkoztat, miként tud tüzet okádni, hogy hozza létre? De arról senki nem szól, mit éreznek a lenyelt áldozatok, akik tudata ráadásul az "élethez" van láncolva? Nem hal meg, bár a gyomorsav égeti, ahol csak éri szörnyű kínt okozva, melyből nem tud hova menekülni - és még azt se mondhatnánk, hogy esélye lenne bosszút állni a sárkányon komoly hajfájást okozva -, de tudata nem kapcsol ki, érez mindent, nem ájul el, nem ébred fel, ott maradt rabként. Érez mindent, de a sötétben nem lát semmit, így az álombeli látvány vált is, mivel saját szemei már nem fontosak, talán a sav is marja, ki tudja? Viszont hirtelen minden további történést kívülről lát. A lidércéről kiderül, hogy bátor tündefi, aki megmentésére indul. De Jaime már nem remél, hogy időben ér oda, hogy lehet még csoda. Még látja, hogyan mártja a kardot megmentője a sárkányba, aztán tudata visszarántja őt álombéli testébe, a sötétbe, miben csak egy halovány fény lát egy pillanatig, elmosódott vonásait közelről a tündefinek és a fájdalom végül győz, rémálmai irányítója megkegyelmez neki...
Hirtelen ébred mély levegő után kapva, mint aki hosszú idő után bukkan fel a mélyvízből a felszínre. Ujjai végei beleféredve kapaszkodnak a fotel karfájába, hideg verejtékben fürdik mint valami lázas beteg és hosszú percig mered a hangyafocit játszó képernyőre, mire felfogja, hol is van és hogy csak álmodott. Megdörzsöli karjait, nyakát. Szinte még érzi a sárkány nedveinek égető érzését magán, olyan valóságos volt az egész. Ablakon pillant ki, hogy az utca lámpafényeinél keresse a ködöt mindhiába. Mindenre emlékszik tisztán, ami ritka álmok esetén, egyedül a vége, a tündefi vonásai homályosak. Az átható pillantású szempár maradt meg a legjobban.
Jó darabig ül, mire keze kinyúl a távirányítóért és sötétségbe burkolja a szobát kikapcsolva a tévét. Felkel lassan és a fürdőbe megy. Rossz szokása, hogy sosem a konyhába megy egy pohár vízért, hanem inkább a csapot engedi meg és közvetlenül onnan kortyol. Frissebb és hidegebb. Felnéz a tükörbe utána. Tényleg egészen halottszerűen nyúzott és fehér az ábrázata...
Ma éjjel már nem mert visszaaludni...*


//Köszönöm én is, élmény volt Very Happy Részemről benne vagyok, ha írsz kezdőt valahova 0:)//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Alexander Skarsgard
Hozzászólások száma : 116
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   Szomb. 4 Okt. - 20:52

Élvezte a lány kiszolgáltottságát amióta csak megkezdte a játékot. Valami különleges volt abban a lányban, nem állt volna meg a hotel előtt, ha nem érezte volna a lányban azt a fajta energiát amit szeretett álmok útján magába szívni. Elaltatta a gyanúját és vidámsággal vetette bele magát az álmok kusza hálójába. Sorjában jöttek a kreált szörnyek és mindegyiket élvezettel hozta létre, mindegyik szörnyű volt a maga módján. Saját kis teremtményeinek tartotta őket és mindre büszkén nézett. Számtalanszor lépett már be mások álmába és mindig élvezte, de ez egy különleges alkalom volt, egy olyan álom amiben kiélhette fantáziájának legsötétebb zugát is. Ám tovább húzni felesleges lett volna, a lánnyal végeznie kellett. Neki is a dolgára kell mennie, várja az ügyfele és nem minden pillanatban a szórakozásnak kell élni bármennyire is élvezte. A lánynak pedig eljött a fináléja, a vége, a nagy befutó. Drámai lett volna ha Ő maga végez vele, de mennyire lenne drámai az, ha valami nagy befutót adna neki a végére?
A háló magasba repítette a sziklapárkányhoz ahonnan nincs kiút. Se lent, se fent nem volt már semmi ami a segítségére lett volna. Odalent maga a végzete várt rá, Federico a lidérc képében vicsorgott fel, kezében ott volt a kard. A könnycseppek amik a lánytól hullottak a kardra olyanok voltak, mint a gyémántok, fénylettek, csillogtak és eggyé váltak a karddal. Ebben a pillanatban jelent meg a sárkány és az egész hálót az áldozattal együtt a gyomrának mélyére süllyesztette. Federico egy pillanatra megingott lovának hátán, ilyen még nem volt, az álom megpróbált felül kerekedni rajta, a sárkány magától ébredt fel és kapta be a hálót. Federico összeszedte magát majd a lovát megsarkantyúzva iramodott a sárkány után, közben egy Tünde ifjúvá változott és egy hófehér paripán vágtatott a sárkány után. A kardot előrevonva mártotta bele a sárkány puha hasába amiből kiömlöttek a szervek, vér folyt minden fele és a háló zsákmányostul került elő. Leugrott a lóról és kiszabadította a lányt ám annak már igen csak késő volt, talán épp egy pillantást tudott csak vetni a Tünde ifjúra aztán eltávozott.

Federico kilépett az álomból és újra kint találta magát a sötét éjszakában a hotel előtt. A lány lélegzése ütemes volt és perceken belül fel fog ébredni és mindent úgy él meg, mint egy álmot, hisz az is volt, egy nagyon valóságos álom.


// Köszönöm a játékot! Smile Nagyon jó volt Smile Ha gondolod kezdhetünk egy újat ahol Federico élőben is megismerkedne az "áldozatával" Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***   

Vissza az elejére Go down
 
Phoenix Inn hotel ***
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-