we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Folyosók
by Jean Grey
Csüt. 14 Dec. - 20:40

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Jamie Cavenaugh
Szer. 13 Dec. - 20:38

Hope Town - Eredetkutatás
by Ryan Bane
Kedd 12 Dec. - 18:53

Új fiú a láthatáron :)
by James Hurley
Vas. 10 Dec. - 20:40

Utak, ösvények
by Dakota Lincoln
Pént. 8 Dec. - 17:16

Alysa & Rashid - Kötözések
by Alysa Tate
Pént. 8 Dec. - 16:13

Sürgősségi ügy
by Aaron Adler
Pént. 8 Dec. - 16:02

Four Seasons szálloda
by Faye Adler-Barlow
Szomb. 2 Dec. - 16:04

Top posting users this month
Casey Andrews
 
Jamie Cavenaugh
 
Aaron Adler
 
James Hurley
 
Faye Adler-Barlow
 
Jean Grey
 
Alysa Tate
 
Ryan Bane
 
Emma Frost
 
Dakota Lincoln
 
i'm here





Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Étterem a három patkóhoz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Étterem a három patkóhoz   Vas. 8 Szept. - 15:23

First topic message reminder :

Nem messze a méltán híres lovardától található meg ez a menő étterem. Az árszínvonala magasabb kategóriába sorolható, de éppen ezért elég előkelő, ami minőségi ételekkel és magas szintű kiszolgálással jár együtt. A falakat többnyire lovakat ábrázoló festések és képek borítják, még az asztaldíszeken is visszaköszön a lovas motívum, ugyanúgy a sótartóban, mint a szalvétatartóban, vagy épp a terítők díszítésében. A ételek rendkívül profin vannak elkészítve, itt szinte minden tökéletes, a kiszolgálás gyorsasága, a pincérek kedvessége, a tisztaság... tényleg minden. Ha egy romantikus vacsorára vágy, akkor itt a helyed, de gyakran szokták különleges alkalmakra is kibérelni a kistermet, legyen az esküvő, vagy születésnap.
És hogy honnan a név? Egyszerű a történet. Joel Jenkins híres szülötte a városnak, akik világbajnoki tornákat is nyert műugrató és az első nagyobb versenyét úgy nyerte meg, hogy az utolsó ugratása előtt elszállt a lova patkója. De mégis olyan szoros kapcsolat fűzte össze az állattal, hogy nem álltak meg, és bár kockáztatták az esetleges sérülést, mégis tovább folytatták három patkóval és természetesen nem lenne kerek a történet, ha nem nyertek volna.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Chace Crawford
Hozzászólások száma : 171
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Szer. 26 Nov. - 18:55

Tisztában voltam képessége veszélyiről, és arról, hogy nem vagyok tejesen telepata. Amikor közeledtem hozzá, éreztem is valamiféle szorongást, komorságot, de szívem repdesése és gyönyörű ruhája, külseje, karcsú hófehér teste... egyszerűen mindez melegséggel töltötte el szívemet. Nevettem egy kicsit bókján, és erősítette is pirulásomat, majd magamhoz intettem, és mellette haladtam. Nem érintettem meg - nem igazán a félelem miatt, inkább csupán azért, hátha rossz néven veszi, ha rögtön meg fognám a kezét, vagy legalább az oldalát. Ám ettől függetlenül minden megtett méternél úgy éreztem, mintha pár centivel egyre közelebb és közelebb kerülnék hozzá. És talán így os volt. Amikor végül az étterem közelében voltunk, és elértük a forgalmasabb utcákat, nem bírtam tovább, és kabátján keresztül oldalába kapva tempósabban, szinte kacagva jutottunk át az úton.
Ahogy egyre népesebb utcákba érkeztünk, megpróbáltam türtőztetni magamat és kibírni az egyre hangosabban és hangosabban megszólaló emberek gondolatait.
- H-hát... tudod... -- próbáltam válaszolni Claire kérdésére, amit egyszerűen képtelen is votlam hallani a fejemben felzengő gondolatoktól. - G-gondolom... valami krumpli... - válaszoltam, mint egy idióta, miközben folyamatosan hátam mögé tekintgettem, majd hozzáfordultam. - Figylej, tűnjünk el erről az utcáról! - szólítottam meg egy komoly tekintettel, és megragadva oldalát tempósan haladtam az étterem felé.
Tudtam, hogy most elképesztően ostobán nézhettem ki számára, és hogy milyen bunkó módon rángattam el, de ha túl sokáig hallgatom túl sok ember gondolatát, fájdalmat érzek, vagy fájdalmat okozhatok akaratomon kívül. És sohasem akartam volna bántani Claire-t.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Szer. 26 Nov. - 18:20

Arthur & Claire

Közelebb, és közelebb érkezett. Közeledtével párhuzamosan kezdett egyre gyorsabban dobogni a szívem. Láttam, hogy ő is kiöltözött és... nagyon jól nézett ki. Próbáltam elrejteni, de folyamatosan csak őt bámultam. Egy perc nem telt el úgy, hogy ne néztem volna rá lopva egy-egy pillanatot kihasználva, amikor biztosan nem veszi észre. Persze ha rám nézett, egyből elkaptam a tekintetem. Sokszor végignéztem magamon is, hogy minden rendben van -e , igazgattam a hajam, tördeltem a kezeim, izgultam. Amikor megszólított, csak alig bírtam visszaszólni, remegő hangon.
- S-szia, köszönöm szépen. Te is nagyon csinos vagy - suttogtam megszokott, halk hangomon, piroskás arccal váltakoztatva tekintetemet az ő tekintete és a föld között. Nagyon reméltem, hogy nem fog megsértődni a csinos jelzőn. Vannak, akik nem szeretik ezt a szót - többségben fiúk - , de én nem tudtam más szavakat találni. Így is alig jutott eszembe egy-egy szó, nem hogy még próbáljam meg egy mondatba fogalmazni azt, hogy jóképű és , hogy elolvadok az illatától, és nagyon dögös úgy, hogy az ne hangozzon nagyon bénán.
- I-igen, menjünk - mondtam mikor felvetette , hogy induljunk. Elég hideg volt, kicsit fáztam, és a szél is néha-néha feltámadva az arcomba csapott, ami felettébb idegesített.Újra és újra igazgathattam a hajam, a végén pedig már szinte idiótának éreztem magam. Hagytam, hogy vezessen, elvégre nekem halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy merre hány méter North Salemben. Igaz, hogy egy ideje már a birtokon voltam, de nem nagyon szoktam kimászkálni. Egyrészt mert nem volt kivel, másrészt mert nem szeretem a nagy tömeget. Mindig azt hiszem undorodnak tőlem, és félnek engem. Ezúttal nem voltak olyan sokan, de sokszor egy-egy pillantástól nagyon kellemetlenül éreztem magam.
- És tudod már, mit fogsz enni? - kérdeztem próbálva elterelni a figyelmemet a közelünkben elhaladó hátra-hátranézegető emberekről, akik minden bizonnyal a képességem hatása alá kerültek, akárhányszor csak annak hatókörébe kerültek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Chace Crawford
Hozzászólások száma : 171
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Szer. 26 Nov. - 15:24

Cs-csak egy vacsora... igen, végülis hát beszélgetni fogunk, szórakozunk egy kissé, már amennyire a képessége megengedi... E-egy egyszerű vacsora... Mindenesetre mindenképpen megpróbáltam a lehető legelegánsabban készülni az eseményre. A legszebb, éjfekete öltönyömet öltöttem magamra. Alá egy ugyancsak fekete inget vettem, és nyakam köré egy szürkésfehér nyakkendőt tekertem. Képtelen voltam az öltözködéssel csak két órát elpazarolni, mivel minden alkalommal, amikor csak megragadtam az egyik ruhadarabot, agyam azonnal kalkulálni kezdte, tetszene-e Claire-nek, túlságosan zavarba hozná-e, vagy egyszerűen csak nem illene a helyhez. Valójában nem is tudtam, milyen hely az az "Étterem a három patkóhoz," sőt, tulajdonképpen csak az egyik szerelmespár gondolatát olvasva hallottam róla, tudtam meg a helyét. Ők elégedettnek tűntek, és boldogoknak azzal a randival, de... semmit sem tudtam biztosra... és gyűlölöm, amikor ennyire kiszolgáltatott vagyok. Megróbáltam minden információt összegyűjteni: gyorsan átfutottam pár újságot, hátha van bennük valami az étteremről, annyi pénzt szedtem össze, amennyim csak volt, és miután gyorsan magamra fújtam egy parfümöt, számat eperízű folyadékkal édesítettem, és természetesen legalább tizenötször fogatmostam.
Magamra kaptam egy könnyed, vékony fekete kabátot, és neki vágtam az útnak. Az udvaron beszéltük emg a találkozót, ám csak mikor kirohantam, és elkezdtem Claire után keresgélni, jöttem csak rá, hogy egy fél órával hamarabb jöttem, mint azt megbeszéltük. Olyan sebesen vert a szívem, mint még egyetlen egy halállal fenyegető pillanatban sem, amelyeket az utcán átéltem. Tegnap, mielőtt elrohant vonla, egy légcsókot küldött nekem. Csak nekem. Persze, amikor a hugocskámmal találkoztam, ment az ölelkezés, a végigpusziltam a drágaság egész arcát, de az a légcsók valahogy.... teljesen más volt. Nem az a fajta szeretet, amelyet a hugommal tapasztaltam... valami több... valami más... egyszerűen, hiába az átlag embereknél kifejlettebb elmének, nem tudtam rájönni, mi is lehet az a melegség, ami elöntötte, és mégis reszketésre késztette szívemet.
Végül megpillantottam őt... annyira gyönyörűen nézett ki feketében... oly csodálatos volt, annyira lemásolhatatlan.... elmém talán örökké megjegyzi ezt a pillanatot, amikor rátekintettem, és egész arcomat vörös pír lepte be. Közelebb léptem, és megszokott mély, meleg hangomon megszólítottam.
- Szia... gy-gyönyörűen nézel ki... - böktem ki lassan magamból, és pirulásomat azzal próbáltam elrejteni, hogy megfordultam és az ujjammal a kapuk felé böktem - N-nos, akkor... indulunk...?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Isabelle Fuhrman
Hozzászólások száma : 50
Kor : 19



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Kedd 25 Nov. - 22:27

Arthur & Claire

Nagyon izgultam Arthur miatt. A múltkori találozásunk... hirtelen, furcsa, bizarr és ijesztő, de kifejezetten kellemes volt számomra. Megbeszéltük, hogy találkozunk a biztok kapujánál, majd onnan egyenesen elmegyünk North Salembe, az "Étterem a három patkóhoz" nevű helyre. Már órákkal a találka előtt elkezdtem kutatni valami felvehető ruha után. Mit ne mondjak, sosem volt erősségem az öltözködés, inkább a kényelmet figyeltem. Ezúttal azonban nem a komfort alapján kellett öltözködnöm, úgyhogy előkotortam egy csipkés ruhát, amit már viszonylag régen kaptam, de akkoriban még nem volt jó rám. Elvittem magammal az iskolába is annak idején, "ki tudja" alapon. Magamra próbálva meglepődve tapasztaltam, hogy nem is áll olyan rosszul, úgyhogy kitörő örömmel nézegettem magam a tükörbe. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy ilyen hiú vagyok, de minden egyes apró részletre figyeltem. Mikor végeztem, a hajam következett. Kifésültem, majd kivasaltam, és a hajvasalóval hullámokat is varázsoltam bele.. Hintettem magamra egy kis vaníliás illatú parfümöt, majd kimentem az udvarra. Megállapítottam, hogy így nagyon fázni fogok, ezért visszamentem a kabátomért, ami abszolút nem illett az elegáns ruhához, de mivel nem volt más...
Ismét az udvaron egy kis idő múlva meg is pillantottam Arthurt... egybő hevesebben kezdett verni a szívem. Kezemet zsebre téve vártam, nem akartam mutatni izgalmamat, vörös arcomat pedig talán a hidegre is lehetne fogni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Megan Fox
Hozzászólások száma : 24
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Vas. 28 Szept. - 20:45



Luther & Ria



  Nem tehetek róla, ha hölgyes, ha nem, egyszerűen egy idő után nincsen türelemem ahhoz, hogy arrogáns alakok akarják tőlem elvenni azt, ami szerintük jár. Úgy vagyok vele, hogy megvan a jogom hozzá, hogy ne válaszoljak a kérdésekre, ne hagyjam magam fényképezgetni, ha éppen olyan kedvem van. Gyorsan átsietünk a gyűrűn, és bent tudjuk folytatni az eleve el nem kezdett ismerekedést.
Nem vagyok az a visszafogott szüzike, lassan huszonöt vagyok, mit szemérmeskedjek? Modelként nem is lenne túl hiteles, ha most elkezdenék zavarba jönni az esetleges bókjaitól. Megmentett, még ha nem is a hétfejű sárkánytól, egy kis hálát akár meg is érdemelhet, mert hát a teste egy felrobbanni készülő bomba. Na azért elhamarkodott tettekre nem ragadtatom el magam, de na! Végigmér, amit leplezetlenül viszonzok. Sokkal idősebb nálam, de tekintetéből az süt, nem talált még úgy igazi párt magának, mint ahogy én sem. Szerelmes még nem voltam, nyitott könyv az életem, ilyenkor az ember folyamatosan nézelődik, mert hát miért is ne, abból nem lehet baj.
- Alapvető? Oh, milyen gáláns. – Mosolygok titokzatosan. Már régen nem  a lovagkorban élünk, nincsenek ilyen leoszott szerepek, de még mindig akadnak ilyen fényes páncélú egyének, akik akkor is készek kiállni egy nőért, ha már nem elvárás ez. Lassan elpályáznak az érdeklődők,  vagy talán a hátsó utcához mennek, remélve, hogy ott lépek le?
- A Luther tökéletes. Komolyságot, erőt sugall. – Vonom meg a vállamat, nem vagyok olyan helyzetben, hogy további beceneveket aggassak rá. Bár... hosszú még az este, ha olyan tálalást kapok, akár még bármi is megtörténhet. Nem olyan régen történt a fizikálisan is fájdalmas szakítás Stryker-rel, de miért ne érezhetném jól magam mással? Azt mondják, hogy a nők az első hét másodpercben eldöntik, hogy valakitől akarnak-e valamit, vagy sem, hát ez jó nagy marhaság. Egyenlőre arról van szó, hogy a roppant sármos idegen megragadta a tekintetemet, ám azt nem szeretném, ha játszanánk a sablont, hogy a kegyeimért kell versenybe szállnia. Kettőn áll a vásár, miért ne történhetne meg, hogy éppen nem én kellek neki? Feltételezem egy érett férfi okosan el tudja dönteni, hogy ha engem visszautasít, akkor már sok másik nőt megkaphat. Na de ne szaladjunk előre, hiszen még csupán a bemutatkozásnál tartunk, minek kombinálok?
Közeledő gesztust tesz, én maradok a helyemen, ellenben nem húzódok el, kiváncsian várom a folytatást, a könyökölést viszont leutánozom. Napbarnította bőrömön megcsillan a csillárok fénye. A kellemes félhomályban kék szempárom mégi jobban érzékelhető, ahogyan elmerül a férfiében.
- Vidéki kislány vagyok, akinek már North Salem is előrelépés. Zenész karriert fontolgatok, szövegeket írok, énekelek, és zenélek, hátha egyszer befutok. – Kacsintok rá, eszemben sincsen a valódi életemről mesélni, hiszen nagyjából tudhatja, hogy mi a pálya, modell vagyok, legalábbis híresség, abból amit látott, ám miért ne kezdeményeznék egy kis játékot. Legyen izgalom a dologban. Ő már tisztességgel kiterítette a lapjait, ezúttal én eltekintetnék az általános beszélgetéstől. Sokkal inkább arra vagyok kiváncsi, mennyire tud spontán reagálni minderre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : David Gandy
Hozzászólások száma : 17
Kor : 39



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Csüt. 25 Szept. - 15:33

Arianna & Luther

Nos az az ütés a firkász kérdésére nem volt túl úri hölgyes, de ez üdítő változatosságot hozott ebbe az unalmas, tespedt társaságba. Látom, s érzem, hogy azért ő is végig mér a maga, kifinomult nőies módján: végig simít a karomon mikor belém karol, beszédemkor végig méri arcom, testem. Nem zavar, sőt, örülök neki. Inkább egy ilyen hölgy tapogasson, mint valami ripacs baba. Miután bemutatkoztam, ő maga is elárulta a nevét, rendelt italt is, s közbe megengedte, hogy becézzem. Sőt, még ő akar nekem fizetni. Elkapja végig mérő tekintetem, amit játékkal told meg. Kellemes stílusú és ... a külsejére még keresem a megfelelő szót. Szexi? Nem... a bombázó sem elég jó kifejezés erre. Ezek egyszerű "kitett" dolgokat jelentenek. Ő stílusos és... érzéki! Igen, ez a jó szó rá. Remekül kombinálja a ruháját, testének vonalát és illatát, arc játékát.
- Ugyan, nem tartozik nekem semmivel, ugyan is alapvető férfiúi kötelességemet teljesítettem. Inkább a kinti keselyűk tartoznak magának. Gyanítom... nem nagyon érdekli az ilyen alakokat... - mondom megfogva poharam, melyet a pulton hagytam és az ajtó felé pillantok, sötét, kissé undorodó tekintettel gondolva a riporterekre, újságírókra.
- Engem becézni nem nagyon szoktak, de ha gondolja, kitalálhat nekem valami frappánsat. - mondom vissza pillantva a hölgyre. Ha az előbb eljátszotta a meglepett szűzkisasszonyt vizslatásomra, feldobom neki a labdát, had játsszon a nevemmel is. Legalább jobb lesz tőle a hangulat. Közben figyelem, hogyan érinti meg saját arcát és követem ujjai útját. Na jó, látom benne az incselkedést... ez a nő tipikusan az a fajta, akire pillantva az ember fia megtörli a homlokát, azt mondja "uhh..." és lazít a nadrágon, mert már igen csak feszül rajta. Én még nem jutottam el ugyan ebbe az állapotba, de Rian látszik, hogy nem kéne két perc, hogy elérje a dolgot, ha akarja és tesz egy-két olyan mozdulatot, amivel nem csak a lovagias, de az éhes férfit is felébreszti bennem. Viszont nem vagyok az a fajta, aki megvonja magától az örömöket. Testbeszéde után egy lépésnyit közeledek hozzá, félkönyökkel a pultra támaszkodom és arcát fürkészem.
- Meséljen magáról. Honnan jött? Csak ide keveredett, vagy ön is erre a "fergeteges bulira" kapott meghívót? -kérdezem, úgy játszva a hangsúlyokkal, hogy kilehessen belőle venni, mennyire unom a kényes és ostoba társaságot. Bár öltözékéből sejthető, hogy valószínűleg külön erre az alkalomra jött.
- Ha az utóbbi, sajnálom, hogy beesett abba a csapdába amibe én. Itt csak unalmas alakok és programok vannak.. - mondom és poharamba iszom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Megan Fox
Hozzászólások száma : 24
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Hétf. 22 Szept. - 17:52



Luther & Ria



 Egyértelmű, hogy segítség nélkül nem fog menni a dolog, a tükröt pedig nem akarom használni, az túl egyértelmű kinyilvánítása lenne annak, hogy mi vagyok. Marad hát a jó öreg, emberekre is jellemző segélykérés. És ki mástól várhatná az ember lánya, hogy valaki felfigyel rá? Csakis egy erős férfitől. Cseppet sem zavar, hogy korban jóval fölöttem van, ahogy tűnik, karakteres, határozott alaknak tűnik, széles vállakkal, és azonnal viszonozza a pillantásomat. Valaki lassan már a tettlegességig is elmegy, megfogja a karom, csoda, hogy nem hagy rajta maradandó nyomot, amikor ki akarnám rántani, hogy átvágja köztük. Egyszerűen nem megy, körbezár a gyűrű. Hiába próbálok kedvesen mosolyogni, vagy szigorúbbra venni a figurát, egyszerűen nincs esélyem. Amióta leszoktam a testőrökről, nem
gondoltam volna, hogy egy kisvárosban is erősen jelen van a média. Hány tévé lehet itt? Nyolc? Mégis, mintha minden paparazzi itt lebzselne? Vagy talán független fotósok, akik azt remélték, itt csípnek el valakit, és már viszik is eladni a képeket New Yorkba? Meglehet. Elnémulok, és a kezemet nyújtom az „angyalnak”, aki azonban átkarol. Nincs ellenemre, immár vele együtt tudok kifelé indulni, amikor még kapok egy pofátlan megjegyzést.
Elkap a méreg, és talán győzelmem tudatában keverek le egy taslit az illetőnek, hát persze, hogy erről is rengeteg kép kerül. Egy pillanatra arrébb lépek, amikor megmentőm még meg is taszítja az illetőt, közösen jól elintéztük. Legyőzve előbbi riadalmamat, nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el. Így kell ezt csinálni. Belekarolok a férfibe, és vele együtt lépek be immár zavartalanul az étterembe.
- Köszönöm, igazán kedves. – Simítok végig szabad kezemmel a karján, amelybe éppen belekarolok. Hoppá, vannak itt izmok, és még arca is igen tetszetős. Hiába, no, messziről is pont őt szúrtam ki. Csupán ebédelni vágytam volna, és máris letámadnak, talán rosszul mértem fel azt, hogy hol érdemes megpihennem, itt New York közelében közel sem vagyok annyira eldugva a világtól.
-Most már igen. – Haladok vele a bárpult felé, közeledve hozzá elengedem, és felcsüccsenek, éppen annyit mutatva magamból, ami merész, ám nem lép át a jóizlés határait. Combközépig van felhasítva a szoknya, testhezálló, finoman dekoltált blúz, na igen, én még ebédelni is így járok. A szokás hatalma. A lopott pillantást magamon érzem, mondjuk, hogy már megszoktam, van hozzá érzékem, hogy a szenzoraim érzékeljék. Úgy teszek, mint aki éppen megdöbben mindezen, végül egy kihívó mosollyal mérem végig, hogy csupán játszottam a szendét.
- Egy narancsos vodkát lesz szíves. – Intek a mixer felé, oda sem figyelve, továbbra is a férfin járatom a tekintetemet, mintegy elgondolkozva a bemutatkozásán. Doktor? Háziorvos, vagy agysebész? - Ariana Rizzo. Ria. – Becézést is mellékelek hozzá, ha ő nagyon komoly ember, akkor is megérdemli a mentőakció után, hogy így hívjon. A kéznyújtás részemről is elmarad, nem vagyok a konvenciók híve.
– Tartozom annyival, hogy legalább az italát én fizetem. – Tovább nem fűzöm a szót, finom mozdulattal érintem meg az arcomat, általában az másokat is hasonlóra inspirál. Na nem mintha máris azon járna az eszem, hogyan köszönjem meg. Khm... csak hát van mit nézni rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : David Gandy
Hozzászólások száma : 17
Kor : 39



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Hétf. 8 Szept. - 10:24

Arianna & Luther
Nem tudom, hanyadik percemet töltöttem a bárpultnál, amikor hirtelen mint egy megbolydult hangyaboly az újságírók és riporterek kiözönlöttek az épület elé. Persze a bentiek nem igazán foglalkoztak velük, sőt, örültek, hogy végre leszállnak róluk. Mivel én "kis hal" voltam, velem nem is igazán foglalkoztak, így én még is kíváncsi voltam kicsit. Éppen ki láttam az ajtón, így láttam, hogy egy igen szemrevaló hölgyet ostromolnak, de olyan szinten, hogy be sem engedik. Ismerős volt számomra a nő, bár nem tudom még honnan... Azt hiszem, valami magazin főoldalán láthattam. Aztán találkozott a pillantásunk, s olyan kérlelően nézett rám, hogy megesett rajta a szívem. Ide az ő női határozottsága nem volt elég. Ellöktem hát magam a pulttól és határozott léptekkel indultam kifelé hozzájuk. Nem épp kedves és nem épp gyengéd mozdulattal fogtam és tettem arrébb az első férfit, aki az utamba állt. Nem volt nehéz, én minden nap edzem, magasságom is van, így amint befurakodom hozzájuk és átkarolom a nőt, már hátrálnak egy lépést a határozottságtól és tekintélytől.
- Ha megengedik, végre fogadnám elbűvölő partneremet. - mondom, mire elém áll a főszószóló, s már-már provokálón az arcunkba villant.
- Mikor ismerték meg egymást? Magának is tetszenek a fehérneműi? - vigyorgott a fotó után az arcomba és éreztem, hogy ezzel a pofátlan stílussal a manus átlépett egy határt. Elengedtem a nőt, a riporterek síri csöndben, szinte éhezve várták mi lesz a következő lépésem. A férfi elé léptem és megragadtam a zakóját, s közben ahogy hozzá érek egy pillanat alatt érzi úgy, hogy a torkán akadt valami, hol ott csak egy kis bügyköt növesztek légcsövébe, amitől köhögő rohamot kap.
- Tűnjön el az útból. - mondom halk, de nehéz, fenyegető hangon és nagy lendülettel taszítom a többi közé, akik kénytelenek elkapni az ezután köhögve összegörnyedő alakot. Visszafordultam és karomat nyújtottam a nőnek, hogy belekarolhasson. Immár senki sem akadályozta, hogy bemenjünk, eltakarodtak az útból. Bevezetem a nőt és mivel úgy sejtem, neki is jót tenne egy frissítő, a bárpulthoz tartok vele.
- Remélem jól van. Ilyenek ezek a keselyűk... Megtalálnak valami finomat, valami értékeset.. s ha döghús, ha élő, felzabálják, kegyetlenül. - mondom lépéseim közben, majd mikor oda érünk a pulthoz, megvárom míg rendel, addig azért lopva, illedelmesen végig mérem. Csodás az illata, egészen illik ehhez a kifinomult ruhához, amelyet visel, s amely tökéletesen kiemeli rendkívüli alakját. Ekkor eszembe jut a riporter szava. Fehérnemű modell lenne? Ha igen, nos.. nem csodálom, hogy így rá kaptak.
Miután rendelt, felé fordultam.
- Dr. Luther Stafford, szolgálatára, hölgyem. - mutatkoztam be, mert tudom, hogy nem ismer. Az én nevemet csak azok ismerik, akiket én is ismerek. Kezet egyenlőre nem nyújtottam, a hölgyek előjoga, hogy eldöntik, akarnak-e érintkezni az éppen illedelmes úrral, vagy sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Megan Fox
Hozzászólások száma : 24
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Pént. 5 Szept. - 9:07



Luther & Ria



 Két dolgot tehetek. Vagy élem azt az életet, amire vágytam, elvonulva a nyilvánosságtól, ami egy idő után unalmasba fog fulladni, vagy felvállalom, hogy még itt az isten háta mögött is van nevem, és bizony megesik, hogy felismernek, netán meghívnak valahova. Kénytelen vagyok engedni a józan észnek, és vállalni ezt a mostani meghívást. Arra talán jó lesz, hogy elfelejtsem pár órára Párizst, hogy mennyi fúrás volt a hátam mögött. Merthogy a szemembe mindenki mosolygott, dicsért, hogy aztán visszahalljam a pletykákat, hogy mekkora prosti vagyok, és csak úgy vagyok képes munkát szerezni magamnak, ha a hátamon fekszem közben. Való igaz, nagyon jó kapcsolatot ápoltam több tervezővel, még elő is fordult némi affér, de hogy másokon átgázoljak... Ez sértő, és undorító feltételezés. Mégsem lepődöm meg, mindenki azzal a fegyverrel érvényesül, amivel csak tud.
Az utolsó pillanatig halogatom a dolgot, mert állati ciki lesz majd, ha kísérő nélkül jelenek meg, mégis rászánom magam, hogy megrendeljem a kocsit, és nekiessek a sminkelésnek. Még előtte becsusszanok az ovális tükörbe, hogy a másik világban lecsüccsenjek a földre, a térdemre hajtsam a fejem, ráhangolódjak arra, hogy teljesen kipihentnek tűnjek. Elég hosszú kapcsolatot zártam le Striker-rel, mégis nehéz így. Nyitott kapcsolat volt a miénk, egy idő után folytonos megalázásnak voltam kitéve, pedig valljuk be, ha én nem voltam elég neki, akkor ki lehetne az? Az ütése nem is fizikailag fájt, sokkal inkább lelkileg. Szerelmes sosem voltam, de kötődni tudtam hozzá, és lám, hová süllyedt. Nem volt maradásom, talán igaza volt azzal, hogy nagyon túlzásokba tudok esni, ő viszont teljesen más életet élt, mint amiben megegyeztünk. Míg én hajlamos voltam a kicsapongásra, neki másról sem szólt az éjszaka.
Pár percnyi pihenés után sugárzó angyalként lépek ki a szobába, hogy elkészítsem a make-up-ot. Nem túl szolíd, ám nem is túl hivalkodó kencét kenek magamra, a hajgöndörítővel most nem húzom az időt, vélhetően csak benézek egy húsz percre, megiszok egy italt, és jövök vissza, a hangulat most nagyon hiányzik. Nem sokkal később a végleges ruhámban húzom be a lábamat a fekete limuzinba. Kissé olyan, mintha Oscar-gálára mennék, de egy ilyen autó inkább diszkrét, bárki utazhat benne, egy taxit snassznak ítéltem volna meg. A sofőrrel nem sok szót váltok, egyébként is elbódítja a belőlem áradó édes virágillat. Hitelkártyával fizettem, így most vele nincsen semmi egyéb interakcióm. Kinyitja az ajtót, és máris kapok pár fényképezővakut az arcomba. Leárnyékolom a szemem és próbálok kedvesen mosolyogni, de mint tudjuk, a paparazzoknak semmi sem elég. Először finoman kérem őket, hogy lassan vége lehetne, lassan már a huszadik képet lövik el rólam, fejenként, és vannak vagy fél tucatnyian. Az sem hat, amikor élesebben szólalok meg, így hát megpróbálok áttörni, de teljesen összezárnak, mint egy kézilabda blokád. Összeakad a tekintetem a pultnál iszogató férfivel (Luther), segélykérően nézek rá. Lehet, hogy ma be sem jutok az étterembe.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : David Gandy
Hozzászólások száma : 17
Kor : 39



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Kedd 2 Szept. - 23:20

Arianna & Luther
Hétfő. Kezdődik a meló, mindenki gyűlöli és ezzel én sem vagyok másképp. Ma azonban máshogy kezdődik, mint szokott. Beteg helyett egy postás csöngetett a kezelő ajtaján, s egy borítékot kaptam, amiben egy igen míves meghívó állt szombat estére, pontosan 19 órakor kezdődne a fogadás és este 22-23-ig tartana. Az egyik üzletfelem hívott meg -sok más gazdag egyénnel egyetemben- egy fogadásra, amelyet North Salemben tart majd meg egy drága étteremben. Mivel ismerem az illetőt, sajnos feltűnően illetlenség volna elutasítani a meghívást és nem elmenni... Az új ismeretségek azonban mindig jól jönnek, szóval talán még hasznom is lehet belőle. Félre tetettem a meghívót és megkértem Beckyt, hogy szóljon, ha aktuális lesz a dolog, mert úgy is elfelejtem.
A hét telt, a napok lassúak voltak, úgy folytak akár egy nedvedző csiga nyála.. lassan. Végül azért eljött a nap, mikor is Becky közölte, hogy másnap egy rendezvényre vagyok hivatalos és megkérdezte, milyen öltönyt mosasson, vasaltasson addigra. A döntést rábíztam, a divat sosem volt a véremben, ő meg nőből van, tudja mi áll nekem jól. Lassan eltelt a péntek és én azon gondolkodtam, hogy neki vajon mi előnye származhat ebből... Bár sejtem, hogy a megkötött üzletek jövedelmének x %-át kapja. Nem először találkoznék ilyesmivel. Nem sokat törtem rajta a fejemet, nem találtam rá érdemesnek. Inkább az újabb orvosi tankönyvekbe vetettem bele magam.. Már egy ideje bővítem orvosi tudásomat plasztikai ismeretekkel. Ha már ilyesmikre vagyok képes...

A másnap szintén tanulással és készülődéssel telt. Megkaptam -mint mindenki más is- a meghívottak listáját, így előre tudhattam, ki lehet az, akivel érdemes szóba állni. Sok név ismeretlen volt számomra, de sejtem, hogy egy idő után mindenkivel váltok pár szót.
Estefelé felkaptam a visszafogottan elegáns öltönyt, amelyet Becky választott nekem, némi haj igazítás, drága, de nem fejfájdítóan erős, kellemes kölni és már be is szállok a drága kocsi volánja mögé. Nincs az az isten, hogy valaki másnak átadjam ezt a helyet. Kis késéssel ugyan, de oda érek a fogadásra. Kiszállok, bemutatom a meghívóm és belépek. Bent már megy a duruzsolás, kellemes jazzes élő zene a sarokban, önkiszolgáló ételes pult és keverő fiús italos pult. Minden, mi szem szájnak ingere. Vannak lezserek és puccosak, kiöltözöttek. Én valahogy örülök a középkategóriának, annak amit Becky választott. Oda lépek a házigazdához, üdvözlöm. Gyorsan bemutatja a számomra érdektelen embereket, akikkel éppen beszélgetett, majd végül kilépve a beszélgetésből és a körből az italos pulthoz lépet. Valami koktélt kérek, igazából csak felolvastam az első dolgot, amire a szemem esett a papír lapon.
- Van egy olyan érzésem, hogy végig fogom unni ezt az estét... - sóhajtom magam elé, egyik kezemmel a pultra támaszkodva, másikkal az órámra pillantva a csuklómon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Kedd 5 Aug. - 13:35

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Hozzászólások száma : 100
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Hétf. 21 Júl. - 9:32

Sheena és Nate


Lehet, hogy nem a legjobb a természetem és a rideg külsőre még rá is erősítek, hogy meglegyen a kelő hatás, hiszen nő létemre nem épp „csajos” foglalkozást űzök, amiben néha igen nagy a konkurencia és általában a hímnemű egyedek közül kerülnek ki.
Viszont egy dolog soha nem esett nehezemre, beismerni, ha tévedtem és akár elnézést is kérni érte, mert olyan lény, ember, mutáns, nincs a világon, aki tévedhetetlen, bár sokan beleesnek ebbe a hibába.
A mostani szavaimban sincs semmi számítás, mert komolyan gondolom és, ahogy másokat sem becsülök le, legyen az első látásra gyenge és szánalmas, vele sem teszek ilyet-
Tudomásul veszem, hogy az üzletben az elmondása szerint ő más, mint az apja és azt is, hogy elfogadta elnézést kérésemet. Én mindenkinek megszavazom a bizalmat, míg ki nem derül, hogy nem érdemes rá.
- Nem. – rázom meg a fejem, mikor felajánlja, hogy megelőzhetem és benyújthatom Larsen-nek a számlát. – Mint mondtam, nem helyezem az üzlet elé a saját érdekeimet. Ha lehetőségem lesz rá, akkor majd megteszem, ha…..te már végeztél.
Értékelem, hogy komolyan gondolja, de ez most nem erről szól. Ez nekem munka, neki meg valószínűleg a jövője. Látom, hogy zavarba jön a dicsérettől és ez valahol jókedvre derít, bár ez kívülről talán csak abban nyilvánul meg, hogy ellágyulnak az arcvonásaim és eltűnik belőlem a feszültség.
- Ez a te dolgot…..Nathe. – szólítom most azon a néven, amit felajánlott. – Ha úgy gondolod, hogy ez a legjobb nekik, akkor jó
Tudom, hogy néha nehéz elküldeni magunk mellől, akiket a legjobban szeretünk, mert azt hisszük mi megtudjuk óvni őket a bajtól, de sajnos nem mindig van így.
De nem fogom kétségbe vonni a döntéseit, nem is az én dolgom, nem arra adott megbízást, hogy őket védjem, csak egy gyakorlatias tanács volt.
A köszönetére csak bólintottam és nem kezdtem el tiltakozni, mikor kifizette a számlát, úgy vettem, hogy ez is a díjazásom része már és végül is ő hívott ide.
- Majd a végén köszönd. – mosolyodom el végül, mikor feláll és jó néven veszem, hogy nem akar annyira udvarias lenni, hogy felajánlja elvisz.
Tényleg gyorsan tanul!
Követem a tekintetemmel, amíg csak el nem tűnik az étterem ajtaja mögött és továbbra is megmarad ajkaimon a mosoly.

//Én is köszönöm a játékot. Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Gabriel Aubry
Hozzászólások száma : 113
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Vas. 20 Júl. - 20:45

Sheena és Nate

-Ezt el is hiszem és el is fogadom. Lehet a dolgokon változtatni, de nem így. – majd megrázom a fejem. – Profi vagy. Ővele szállt el a ló. Majd szembenéz a következményeivel.
Azzal, hogy elnézést kér, rengeteg sok jó pontot szerzett nálam. Számomra valaki ettől profi, nem attól, hogy tökéletes, vagy annak hiszi magát.
-Bocsánatkérés elfogadva. – melegszívűen mosolygok rá, mert véleményem szerint megérdemli.
-Igen. – vagyis valami ilyesmi. Rátapintott a lényegre, a támadás már elindult. Régen voltam már az ügyész szakmában, de mit tesz a kapcsolat állandó ápolása. A hullámok fodrozódása már el is indult, amiből aztán szökőár lesz. – Ha előbb teszed fel az i-re a pontot, sem sértődök meg.
Sem mosoly, sem hidegség nincs bennem. Inkább tényszerűség. A dicséretre csak sokat jelentően megköszörülöm a torkom, miközben mosolygok. Ismét egy hatévesnek hihetném magam. Vagy csak nem szeretem, ha dicsérnek? Nem tudom.
Tonikot kértem még, pedig egy jófajta töményt elfogadnék.
-Ha egyikünket elért, el fogja érni a másikat is. - anyám nagyon jól ismeri ezeket a bűvésztrükköket. – A házamban maradnak, ott vannak a legnagyobb biztonságban. – ha szétszéledünk, elvesztünk.
De azért köszönöm a jótanácsot. – úgy érzem, hogy szívből jött és tapasztalatból is.
-A vendégem voltál. – igénye nincs, mint ahogy nekem sem. És sejtem, hogy nem előttem fog lelépni, ha már előttem itt volt. Erre sóhajtok magamban, miközben kiegyenlítem a számlát, komoly borravalóval.
-Köszönök mindent, Sheena. – tudom, hogy fogunk találkozni.
Ahogy érkeztem, úgy távozom is: gyorsan. Valamiért úgy vélem, jobb, ha nem ajánlom fel, kikísérem. Nem is jó, ha együtt látnak bennünket. Amit viszont sosem fog megtudni, az az, hogy megkedveltem.

//Köszönöm a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Hozzászólások száma : 100
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Vas. 20 Júl. - 17:16

Sheena és Nate


Nem tévesztésből használtam a hivatalosabb formáját a nevének, hanem mert azt akartam, hogy figyeljen és értsen, ne essen abba a hibába, hogy a barátjának néz, mert akkor esetleg kellemetlen csalódás éri. Nem akarok barátokat, mert nem lenne senkinek életbiztosítás mellettem annak lenni. Marad a hűvös távolságtartás, még ha időnként nehezemre is esik elhidegíteni a másikat, de szükséges.
Nem kell nagy ösztönlénynek lennem, hogy észrevegyem a férfin a változást, hogy a mosoly és az udvariasság mögött, más nem az a naiv fiatalember van, akit leszedtem a motorról és felkínáltam az apjának, hanem valami sokkal számítóbb és eltökéltebb valaki.
És ez jó! Azzal az emberrel szemben csak így van esélye és ezt úgy látom időben felismerte.
- Nem szeretem, ha valaki módosítja a megállapodásunkat, de hát ezt már tudod és igen, talán cseppet elvesztettem a profizmusomat vele szemben, ami nem igazán jó. – értek egyet a meglátásával, és bár nem vagyok büszke rá, hogy nem láttam át a fickón, akkor nem igazán volt más választásom.
Megvárom míg a pincér felszolgálja az ételt és csak utána folytatom, miközben csipegetni kezdek.
- Elnézést, nem néztelek sem hülyének, sem butának, csak jobb, ha értjük egymást. – emeltem fel a kezem békítőleg.
Azt hiszem jobb, ha emlékezetembe vésem, hogy gyorsan alkalmazkodik Nathe az élet által elé vetett akadályokhoz, amit főleg az apja felbukkanása jelentett és ami elvárta tőle, ha túl akart élni, hogy levetkőzze a jófiú gúnyáját és átvegyen abból a szerepből, amit felmenője is rá akart erőltetni. Most magától kellett belebújnia.
- Óóóó, értem! Időt akarsz nyerni, hogy felépítsd a védelmedet, vagy épp a támadási stratégiádat és ehhez tudnod kell, hogy milyen lépéseket akar tenni ellened. – bólintok. – Ne aggódj, nem fogok keresztbe tenni neked, különben is, ha te sikerrel jársz, akkor lehet, hogy én teszem fel is i-re a pontot. – villantom meg kissé felszabadultabban a fogam. – Rendben, akkor megegyeztünk, elvállalom. – veszem el a névjegykártyát, amire csak egy pillantást vetek. – Okos! Sokat tanultál, úgy látom és ez mindenképpen előnyös, ha Larsen-nel rúgod össze a port.
Az étel finom és ízletes, így kiélvezem az utolsó morzsáig, aztán megiszom még a söröm maradékát.
- Nincs! Egyelőre nincs! igyekszem minél többet megtudni majd és, ha van valami majd jelentkezem. A családod viszont jobb, ha elküldöd valahová messzire innen. – adok egy jó tanácsot és jól lakottan dőlök hátra, bár, ha annyira belejött a dologba, akkor ezt már megtette a figyelmeztetésem nélkül is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Gabriel Aubry
Hozzászólások száma : 113
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Vas. 20 Júl. - 10:56

Sheena és Nate


-Nate. – szúrom ismét közbe. A Nathanielt a hivatalos formulákra hagyom, nem mintha puszipajtások lennénk Sheenával. Mint ahogy azt sem közlöm, hogy egyáltalán nem azért jöttem, mert bíznék benne. Éppen, hogy nem. Azért akarom felbérelni, hogy szemmel tarthassam. Számító vagyok, ha szükséges, ugyanakkor amit a házban segítségként kaptam tőle, mégis megmutatta, hogy nem az a tipikus fafej bűnöző, akit csak az érdek hajt.
A válaszára mégis féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon.
-Orvos vagyok, nem hülye. Van szemem, láttam, hogy mennyire csípted a parancsait.
Ha túl naivnak mutatom magam, az is gyanús lehet.

-Gyorsan kapcsolok, kösz, nem szükséges elismételned, amit éppen az imént mondtam. – jókedélyű a hangom, mintsem sértett vagy kioktató, még mosolygok is.
-Valóban? – már derűsen nézek rá, nem azért, mert dicséretet kaptam, inkább… némi gúny érződik belőle, jelezvén, hogy némileg lekezelőnek véltem a válaszát. – Nem azért adtam, hogy megerősíts a feltételezettnek vélt gyanúmban.
A főétel, csak ezt kértem, hamar meg is érkezik. Sosem rendelek olyat, amire sokáig kell várni. Ha Sheena nem rendelt, akár tetszik neki, akár nem, neki is kértem vagy kérek. Kell a látszathoz.
-Csak figyelni és értesíteni. Egy pajzsra van szükségem, akinek a háta mögött meg tudom tenni, amit szükséges. Egy informátorra.
Vannak terveim, és nem tudja, de több pajzsom van, akikkel többek között Sheenát is figyeltetni fogom. Nem vagyok olyan naiv, hogy ezt csak egy emberre bízzam és pont arra, akit apám bérelt fel. Nem bízok benne és a régi arcom, a számító és logikusan érvelő ügyész már teljesen megjelent bennem, ez látszódik. A doki a háttérbe húzódott.
Ahogy sejtettem, neki sem volt kerek az apám. Az ajánlatára rátekintek és mérlegelek egy másodpercre. A megszokás hatalma, ha hirtelen bólint rá az ember bármire, az gyanús.
-A törleszteni valódat rád bízom. Addig várhatnál, míg el nem rendezem a sajátom. – nem mondom azt, hogy megtiltom, csak kérem. Miért tenném? Szabad kezet kért és megadom. Ebben is.
-Csak figyelés. És rendben. – a szemeibe tekintek, az eléggé tárgyilagossá, kifejezéstelenné vált tekintetemmel.
Más a részemről nincs. Itt elérsz. – nyúlok az öltönyöm belső zsebébe ismét és kiveszek egy névjegykártyát.
Feltételezem, hogy lehallgatja a vonalaimat, ezért ezen a számon hívj inkább. – az asztalra teszem.
-Van valamire szükséged? – rutinból kérdezem. Ha nincs, úgyis megmondja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Hozzászólások száma : 100
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Pént. 18 Júl. - 17:41

Általában nehezen hiszik el az emberek, hogy ebben a korban. ez a kellemes, szemrevaló kinézet egy hideg, számító bérgyilkost takar. És mint, legtöbben Nathaniel is ebbe a csapdába esik, mikor abban a hiszemben hívott most ide, hogy mivel túléltük az apjával vívott első kis csatát, és a történtek miatt végül egy oldalon kötöttünk ki, hogy ezen túl az érdekeink is egybe esnek., vagy, hogy megesik a szívem rajta és a családján, mivel ilyen számító, hideg apával áldotta meg a sors.
Sajnos mindkettő tévedés és bár van szívem, ami néha nem éppen a legjobbkor jelentkezik, hogy még él és dobog, azért sikerült már elég gyakorlatra szert tennem, hogy ezt más ne nagyon vegye észre, mert az nem jelentene túl hosszú életet nekem.
Éppen azért mosolyodtam el a velem szemben eszegető férfi megjegyzésén, miszerint azért kéne felfednem előtte a lapjaimat és elmondani, hogy én esetleg mit derítettem Ki Larson úrról, mert ő ezt megtette nekem.
- Először is, én nem kértem tőled semmi ilyet Nathaniel, bár jólesik, hogy ennyire bízol bennem és nem is feltételezed, hogy ezek után nem fordulok apádhoz, ha kellően megfizet.
Igen! Egyáltalán nem tudhatja, hogy az én etikai kódexem szerint az apja már örökre elásta magát, és akár igaz is lehetne, amit most elmondtam neki.
- Csak, hogy tisztán láss velem kapcsolatban. – hajoltam hozzá egészen közel és halkítottam le a hangom, hogy csak ős halhassa. – Én felbérelhető zsoldos vagyok és, ha mindig a saját érzelmeim és pillanatnyi felindultságom, bosszúvágyam vezérelne, akkor hamar felkopna az állam. És bár sajnálom, hogy ilyen a apával áldott meg a sors, ez csak neked személyes, ahogy mondod, és nekem üzlet. – világosítom fel észlelve a megváltozott hangtónust, de jobb, ha nem kerget álomképeket velem kapcsolatban.
Én - a látszat ellenére - kedvelem Nathaniel-t és becsülöm is, ahogy kiált magáért, de ezt neki nem kell tudnia, hiszen mi lenne akkor a hírnevemmel, ráadásul mindig ügyeltem rá, hogy ne kerüljön hozzám közel senki, mivel azzal bármikor könnyen sakkban tarthatnának. És nekem van épp elég ellenségem, elég komoly háttérrel. Elég magamra ügyelnem.
- Igen, én is észrevettem és, mint mondtam, Jók a megérzéseid, jó helyen kereskedsz. – adok neki azért ajándékba mégis pár információt, legalább arról, hogy jó nyomon jár.
Mikor úgy látom talán kellően megértette, hogy mi a helyzet velem és ennek megfelelően beszélni kezd, figyelmesen hallgatom.
- Csak figyelnem kéne és értesítenem téged, ha rájövök tervez valamit veled kapcsolatban? Vagy próbáljak keresztbe tenni neki, hogy lassítsam? – teszem fel egy kis mérlegelés után a kérdést, mert nem mindegy melyik variációt akarja. – És hidd el, senki nem járt jól, aki megpróbált átejteni. – teszem hozzá, mert tudom, hogy arra utalt, amit az apja tett. – Na szóval……..ha elvállalom, akkor szabad kezet kérek és még kedvezmény is adok az áraimból, mivel a józan eszem ellenére van némi törleszteni valóm nekem is Mr. Larsen-nek. – dőlök hátra. – Ha csak figyelés, akkor heti 5000 dollárt kérek, ha valamit tennem is kell a megállítására, akkor azt külön számoljuk el utólag. – nézek a szemébe, hogy megfelel-e így neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Gabriel Aubry
Hozzászólások száma : 113
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Vas. 13 Júl. - 11:45

Sheena és Nate


A számító énem, amit ügyészként alakítottam ki magamban, orvosként parkoló pályára került. Most azonban újból működésbe lépett és kombinálni kezdtem. Sheenát is többek között azért hívtam fel, mert úgy véltem, jobb szem előtt tartanom. Másrészt ha rám rám bukkant, akkor jól dolgozik.
Nem vitázni jöttem, ám szeretem az elejét venni a bizalmaskodásnak és a lekezelőnek vélhető hangnemet.
Az nem esik le, miért figyeli annyira a kezem, amikor a belső zsebembe nyúlok és észre sem veszem, hogy nézi egyáltalán.
-Mondjuk azért, mert megosztottam az enyémet. – tekintek rá, villával a kezemben a gyümölcsbe szúrva. – Kiadtam az információimat, kiváló üzleti alku.
Elmosolyodom. Ez a mosoly azonban nem az orvosé. Az utóbbi időben kicsit megváltoztam, újból elősejlik bennem az, aki nem akartam lenni. És … ahogy rájöttem, ebben és így nagyon az apámra hasonlítok. Talán ezért sem akarhattam régebben.
-Rendben. Akkor neked üzlet, nekem érdek. Beszéljünk így. – távolságtartóvá változik a hangom, mintha éppen egy jogi esetről beszélnénk.
Az összes infómat azért nem adtam ki. Van jó pár kapcsolatom, amit nem fogok felfedni, viszonylag felfelé vezet és amíg nem tudja más, addig védve vagyok apámtól is.
-A papírokon nem a tételek a lényegek. – bökök a papírok felé. – Javaslom a fejléc és aláírásokat megtekinteni, valamint a dátumokat és a tételek mondanivalóját.
A gyümölcs hamar elfogy, nem azért, mert habzsolom. Extra kisméretűek az ilyenek, de amíg várok az ételre, eltelít legalább.
A pénzmosás csak a jéghegy csúcsa. De szinte az összes tiltott részre utal, ami csak létezik, közöttük a kartell, beszerzési áron alul adás, feketepiac, illegális információszerzés. Csak utána kell nézni. Nekem azonban elég egy ok, amit fel kell majd mutatnom és meg is tettem, de még nem került nyilvánosságra.
-Apám lépéseit kéne figyelned, ezek az elmúlt idők mozgaásait is mutatja. Nem szeretném, ha tudná, miket teszek, míg el nem készültem a terveimmel. Biztosan figyeltet, ebben nem kételkedem. De meg szeretném előzni, hogy meg tudjon dolgokat. Természetesen nem ingyen. És amiben megállapodunk, az úgy is marad. – nem szokásom változtatni a dolgokon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Hozzászólások száma : 100
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Hétf. 7 Júl. - 14:33

A beivódott szokásokat az ember nem vetkőzi le, még akkor sem, ha csak egy ártatlanak tűnő találkára megy, így van ez most is, amikor Nathaniel hívott fel. Hiszen akár valamilyen csapda is lehet, sosem tudhatja az emberlánya.
Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan él a lehetőséggel és felhív, mert mi más ügyben keresett volna meg, mint az apjával kapcsolatban, mert elég elszántnak tűnt ott a vadászházban, csak nem tudtam lesz-e elég bátorsága még akkor is, ha jobban átgondolja a helyzetét.
Na meg aztán akkor is fennállt a helyzet, hogy keres magának más segítséget, hiszen nem éppen barátságos körülmények között ismerkedtünk meg.
- Szerintem semmi bunkó nincs a nagyfiúban. – pillantok rá fürkészően, mert kicsit harapósnak látszik, de a felajánlott becenév valamennyire enyhít a szövegén.
Nyugodtan megvárom míg meghozzák az italát, aztán lehűti magát. Nem látszom feszültnek, de azért az egészséges figyelem a környezetemre megmarad, miközben várom, mivel fog előrukkolni.
Egy halvány mosollyal nyugtázom, hogy sikerült meglepnem a névjegyemmel, de máshogy nem kommentálom, inkább figyelmem a kezére irányul, amely a belső zsebéhez irányul és nem is veszem le róla, míg a felszolgáló el nem tűnik és Nate le nem tesz egy köteg papírt az asztalra, akkor én is eleresztem a kést a derekamnál.
Előbb a férfire nézek, aztán a nem túl vékonynak látszó anyagra és bár nem hangzott el, tulajdonképpen mit akar tőlem, végül óvatosan széthajtogatom a paksamétát és átnézem.
Könyvelési adatok, pénzmozgások, különböző vállalkozások nevei, egy-két levelezés, aminek másolatát a kezemben tartom.
Az, hogy saját szakállamra végeztem némi háttér nyomozást, nem jelenti azt, hogy bele is akarok szállni Nathaniel és apja közötti családi iszapbirkózásba. Az anyag, amit megszerzett jó, de élek a gyanúperrel, hogy az eredeti dokumentumokkal nem rendelkezik, így meg ezzel nem sokra megy Larsen ellen.
- Nem rossz. – csúsztatom vissza a papírokat az eszegető férfinak, de egyelőre nem nyilatkozom, hogy én mit tudok. – És a sejtésed is helytálló, de mi okom lenne megosztani veled az információimat, tulajdonképpen mit szeretnél tőlem Nate? Megbízást akarsz adni? – nézek rá kérdőn.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Gabriel Aubry
Hozzászólások száma : 113
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Vas. 6 Júl. - 18:17

Sheena és Nate

Tudhattam volna, hogy előbb itt lesz, nem kéne meglepődnöm rajta. Nem csapok nagy hűhót, az ismeretségünk nem a szívélyességről, de nem is a szívtelenségről szól. Éppen arról nem.
Rendelek egy tonikot citrommal és déligyümölcs salátát.
Csak akkor szólalok meg, ha a pincér már hallótávon kívül van.
-Nektek tanítják a bunkó szöveget? – majd legyintek. Nem vagyok mostanában tréfás és laza kedvemben, még ha igyekszek is az lenni. – Nate.
A tonik hamar megérkezik, nem hagyom szöszölni a pincért kivételesen, hogy kitöltse, majd megteszem én. Mindkét kezemet mozgatom, nem fogom hagyni, hogy legyőzzön bármi.
Egy kiadós, nagy korty után szólalok csak meg. Látom, hogy figyelgeti a környezetet, én nem fogom megtenni.
Amit viszont apámnak sikerült elérnie, hogy előtérbe került az a kerületi ügyészhelyettes arculatom, ami, bár kedves, eléggé sziklaszilárd és ha másként is mint, orvos, de határozott tud lenni.
-A névjegykártyád is okozott némi fejtörést. – fogalmam sem volt, miért tette bele, de végül is úgy gondoltam, hogy minden információ hasznos lehet.
-Amit eddig találtam, mint lehetséges elindulási pontok, elhoztam. – nyúlok a belső zsebembe, egyből rátérve a lényegre. Mivel azonban jön a saláta, ezért csak utána teszem meg.
Az asztalon Sheena asztalfelére teszem az összehajtott papírokat. Nem sok, de elég ütősek. Az ügyészi korból maradtak még meg kapcsolataim, nagyon megválogattam, hogy kinek mondhatom el egyáltalán, de még ő sem tudja, hogy a fia vagyok Niklasnak, de annyit tudok, hogy a pénzmosás ellen mindent megtesz. És szép kis infokat szedett elő a bugyrokból. A papírok hamis könyvelést, de még inkább olyan üzleti kapcsolatokat mutatnak, amik bizony kemény fejfájást fognak okozni apámnak, ha mindez bizonyításra kerül. Ha. És ezért hívtam fel Sheenát.
-Sejtem, hogy téged sem hagyott nyugton az eset és utánanéztél. Nem tudom, mennyire fedi a két oldal egymást.
Veszem magam elé a salátát és kezdek falatozni. Nem vagyok nyugodt, de elszánt, az igen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Törvényen kívüli
our time is coming
Hozzászólások száma : 100
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Csüt. 3 Júl. - 11:04

Sheena és Nate


Kicsit még piszkálta a csőrömet a múltkori fiaskónak is beillő munkám, így nem voltam rest magán szorgalomból, kicsit mélyebben  utána nézni a dolgoknak, amiből kiderült, hogy a Megbízómat Niklas Larsen-nek hívják és tényleg van mit a tejbe aprítani. Mikor kiderült, hogy a fia meghalt és a lánya meg lelépett tőle, már sejtettem, hogy mi az oka, hogy hirtelen érdeklődése támadt ennek a szívtelen , törtető gazembernek egy örökös után, még ha az nem is akarja ezt egyáltalán. Az élettörténetében elmélyedve egyáltalán nem csodálkoztam a cselekedetein és abban is biztos voltam, hogy elég hatékonyan el tudja érni, hogy az legyen amit ő akar. Vagy így, vagy úgy.
Ha Nathaniel szembe akar szállni vele, az biztos, hogy nagy fába vágja a fejszéjét.
Éppen ezért nagyon meglepett, mikor a srác felhívott. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy valaha is felhívja ezt a számot, nem, hogy ilyen gyorsan.
Mivel általában elég gyanakvó vagyok, hiszen ez tart még életben, az étteremtől pár utcára teszem le a motort, majd ellenőrizve, hogy nem követnek és senki nem figyel, gyalog megyek az étteremhez, jóval a megbeszélt találkozó előtt.
Így már szemmel tudom tartani, amikor belép Nathanile az ajtón, elegánsan, de nem kirívóan.
Megvárom míg a pincér odakíséri és leül és, ha akar rendel valamit, előttem már van egy pohár sör.
Látom, hogy még nem tette túl magát az eseményeket, vonásai feszültek, és a pillantása is keményebb, mint volt. Az álla már gyógyult és a keze sincs már felkötve, bár a mozgásán még látszik, hogy érzékeny.
- Üdv nagyfiú! – nézek a szemébe kíváncsian, mikor a felszolgáló kihozza az italt, ha rendelt valamit és távozik. – Megleptél a hívásoddal.
Közben persze, mivel úgy helyezkedtem, hogy kilássak a boxból, folyamatosan szemmel tartom a bejáratot. Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás és ez nagyon is így van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Gabriel Aubry
Hozzászólások száma : 113
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Szer. 2 Júl. - 19:52

Sheena és Nate

Nem gondolkodtam sokáig és sokat sem. Valahogy úgy éreztem, minden egyes másodperc az én hátrányomra és az ő előnyére dolgozik. Azt pedig nem hagyhattam. Nem fogom hagyni, hogy mindazt, amit felépítettem, amit Haleyvel elértünk és anyával, az csak úgy, az ő akarata miatt romba dőljön. A látottak sokkal inkább megkeményítettek.
Mivel apám képességéről nem tudom, pontosan mi, és meddig terjed, ezért felhívtam Sheenát és időpontot egyeztettünk. A sors iróniájaként ide.
Aston Martinnal parkolok be, de nem viszem túlzásba az öltözéket, csak amennyire szükséges. Acélszürke, könnyű nyári öltöny, fehér ing és sötét cipő. Egy félreeső boxot választottam ki, ahol nyugodtan beszélgethetünk.
A lila folt az államon még látszódik, még ha gyógyulófélben is van már, de a karomon lévő kötést fedi az öltöny, csupán a néha merev tartás és mozdulat, ami jelezheti, hogy nem kerek a történet. De már tudok vezetni. Nem szabad, de nem foglalkozok vele.
Nem tudom, megérkezett-e, mindenesetre a boxhoz vezetettem magam és helyet foglalok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 517



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Csüt. 19 Jún. - 19:42

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 574



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Kedd 10 Jún. - 21:39

Csodálatos tudomány a valószínűségszámítás. Pofon egyszerű témakört ölel magában, még pedig nem egyebet, mint hogy mit nem tudunk. Ez nem tréfa, hölgyeim és uraim, így igaz! Egészen pontosan azt kutatja, a kevéssé tudott dolgok közül - hívjuk csak lehetőségeknek, vagy lehetséges eseményeknek, kimeneteknek őket - melyiket tudjuk jobban. Végső soron hogy amit nem tudunk, abból mit tudunk kevésbé. Mert ugyebár a tudás tények ismeretét jelenti, a talán ténnyé váló elképzelések pedig ettől komoly messzeségben találhatók.
Annak ellenére, hogy ez a nemtudás tudománya, magam is alkalmazom időről időre. Most például nagy esélyét láttam, hogy előbb vagy utóbb a magát felnőttnek érző gyermek sértődésbe menekül, miután nem tudja kisded pajkosságát gátak nélkül és maradéktalanul kiélni. Nos ez be is következett. Mégis sikeresnek ítélem meg mai kutatómunkámat. Hogy miért is? Csak szépen sorjában, előbb az illendőség!
- Szép napot önnek is - biccentek illedelmesen, továbbra is mosolyogva.
Miután kiviharzott, rögtön töltök egy újabb pohárral a korábban kóstolt kiváló borból. Hm, hol is tartottam? Igen, a nem tudás tudományának alkalmazásánál. Végső soron ideális az, ahogy az események alakultak. Idejekorán kiderülhetett számomra, hogy jelen állapotában nem sok érdekességet nyújthat számomra ez a különös, két lábon járó fényjelenség. Úgy hiszem, az ital után fizetek, és távozom is.

/Köszönöm a játékot!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : AnnaSophia Robb
Hozzászólások száma : 103
Kor : 20



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Hétf. 9 Jún. - 21:47



Nikola & Liliane



Már éppen pattannék fel, hogy begyűjsem társaimat, de tökéletesen megzavar azzal, amiket mond. Végre úgy érzem, hogy kicsit szabadabban tudok mozogni, erre két tekintetben is gyorsan meggátol, ismét rámerőltet valami felnőtteset. Az első az, hogy ne tegeződjünk, hanem magázódjunk. Ez még azt mondom, elfogadható, ha nehezen is, mintha valami orvos, vagy tanár lenne, úgy bánik velem. A második viszont végképp érthetetlen.
- Elnézést Edward, akkor én értettem félre. Azt hittem, még ha nem is sokat tudok az ilyen dolgokról, hogy én bárkinek felajánlhatok tegeződést. – Rándul meg kissé az ajkam. A sírás határán állok. Mindenkivel igyekszem pozitív lenni, de a szocializáció nálam tökéletesen kimaradt, és ha megbántanak, ami amúgy igen ritka, akkor vigasztalhatatlan vagyok, bármennyire is gálánsan tesz helyre, vagy helyesbít, engedékenynek bizonyul irányomban, most már mindegy, durci lettem.
- Másodszor. Már nem otthon lakom, és úgy érzem, hogy kicsit jót is tesz az, hogy mások a gyámjaim, ha egyátalán szükségem van arra. – Csattanok fel. Nem tudom, hogy mikor lettem ennyire szabadszájú, de most ezt ki kell mondanom. Eltolom magamtól az asztalt, már csak arra vágyom, hogy kibőghessem magam mondjuk Ethan karjaiban, ha egy kicsit is hajlandó velem foglalkozni.
- Nem tudom, hogy mit számít, hogy hány éves vagyok? A családommal most nem tartom a kapcsolatom, és ezek után köszönöm, hogy meghívott az ebédre, de nem szándékozom elmenni, és senki mást odahívni. Tartsa meg a vetítőjét. – Rántom meg a vállamat, és innentől fogva bármennyire is szerettem volna a dolgot, nincsen semmi, amivel visszatarthatna, elviharzom.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 574



TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   Vas. 8 Jún. - 22:27

Őszinte csodálattal szemlélem az ifjú hölgy étvágyát, ahogy kitartóan, töretlen sebességgel dolgozza fel az elé rakott táplálékot. Ha a jó étvágy teszi boldoggá a szülőket, minden bizonnyal az ő szüleit is igazán boldoggá tenné, ha ezen jelenetnek tanúi lehetnének. Ez az eset azonban valószínűtlen, hogy bekövetkezzen, így megmarad egy alternatív idővonalként. Már amennyiben elfogadjuk a párhuzamos idősíkok lehetőségét. Ki tudja? Tán, ha jelenlegi két kutatási területem már nem okoz kellő izgalmat, tán útba ejtem ezen tézis valóságalapjának felderítését is.
Határozottan szórakoztat, ahogy látom arcán meglepetését a díj említése nyomán. Van, hogy csak ámulok, mekkora jelentőséget tulajdonítanak egy-egy kitüntetésnek. Bármennyire is hangzatos, mégiscsak a mögöttes tartalom volna a lényeg. Így azonban tekintélyes elköltött vagyont jelent, mely a tudósok - és nem pedig a tudomány - népszerűsítése okán kerül elköltésre. Pedig mennyi kiváló kutatást finanszírozhatnának abból annak a parádénak az árából, melyet díjkiosztó gyanánt csapnak! Érdekes fajta az ember.
- Megkérhet, azonban míg számomra ez igen kényelmetlen volna. Tudja, még csupán most volt alkalmunk először találkozni. Míg nem ismerjük meg egymást jobban, szándékomban áll megmaradni a tiszteletteljes megszólítási formánál - úgy sejtem, a velem szemben ülő gyermek közel sem, így igyekszem nagylelkűnek mutatkozni - Ám ne mondják, hogy Sir Edward Victor Appleton elszalasztott egy alkalmat, hogy mosolyra fakasszon egy ifjú és gyönyörű hölgyet! Amennyiben ragaszkodik hozzá, és meg kívánja előlegezni irányomban feltétlen bizalmát, nos hajlandó vagyok eltekinteni a magázódástól.
Mielőtt alkalma lenne sebtében távozni, mutatóujjamat fegyelmezőn és intőn felemelve csitítom. Kivárom, míg gyermeki hevessége megnyugszik valamelyest. Addig szükség esetén akár némi hatásszünetet is tartok.
- Nyilván tisztában van vele, hogy az ön által szorgalmazott társaságból mindösszesen önt ismerem személyesen. Mit szólna hozzá, ha ön és egy vagy két barátja eljönnének hozzám. Későbbiekben természetesen, ha kedvelik társaságomat, és kellemesnek találják szerény hajlékom hangulatát, a későbbiekben többüket is szívesen vendégül látom. Ám fontos leszögeznem, nem szeretnék problémát a kedves családjuknak. Amelyikük még nem múlt el huszonegy éves, nagykorúságuk híján a meghívást meg kell beszélnem szüleikkel - avagy gyámjukkal, ha ez az eset forognak fenn.
Tartásom és hanghordozásom ezúttal inkább tárgyalói stílusúba hajlott, bár arckifejezésem továbbra is derűs, barátságos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Étterem a három patkóhoz   

Vissza az elejére Go down
 
Étterem a három patkóhoz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem
» Patkányok kódexe
» Nezumi Teikoku - Patkány Birodalom
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-